Miért jó Japánban nőnek lenni?
Ritkán kezdődik ezzel a kérdéssel egy hír, ha Japánról van szó. Inkább a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetésekről, a munkahelyi atrocitásokról és azokról a társadalmi nyomásokról olvashatunk, amit egy japán nőnek nap mint nap el kell viselnie (a gyilkos tinilányokról már nem is beszélve).
Ám bármennyire is más lehet egy magyar nő életéhez képest egy japáné, azért egy valamiben mégis közös a kettő: Japánban is ugyanúgy a nőt illeti a családi kassza joga, és így annak elköltésének a módja.
Erre kutatásokat is végezhetett az a három márka, ami a következőképpen akar a japán nő szívébe, majd azon át a pénztárcájába férkőzni hosszabb távon:
Videó: http://youtu.be/E8-XKIY5gRo
#1. Törődj magaddal, mert megérdemled
(Dove)
Dove-reklám. Nekem rögtön egy érzékien fürdő és természetesen gyönyörű nő képe villan be, ha a Dove-ra gondolok. Mindegy, hogy zuhanyozik, vagy egy vízesés alatt áll. A lényeg, hogy a nőiesség, a lágyság és az örök szépség ígéretét hordozza.
Azért nehéz minket átverni azzal, hogy egy tusfürdőtől leszünk igéző múzsák. Én ilyenkor szoktam elkapcsolni a tévét.
A Dove japán változatában csavartak a dolgon, és nem egy abszurd ideált akarnak eladni nekünk (végre), hanem „önmagunkat”.
Furcsa olvasni, ugye? Pedig ezt annyira nyílt és megdöbbentően realista (és hiteles!) eszközökkel tették, hogy ha járna Oscar-díj a televíziós reklámoknak, hát én rögtön nekik ítélném oda.
(Dove)
Dove-reklám. Nekem rögtön egy érzékien fürdő és természetesen gyönyörű nő képe villan be, ha a Dove-ra gondolok. Mindegy, hogy zuhanyozik, vagy egy vízesés alatt áll. A lényeg, hogy a nőiesség, a lágyság és az örök szépség ígéretét hordozza.
Azért nehéz minket átverni azzal, hogy egy tusfürdőtől leszünk igéző múzsák. Én ilyenkor szoktam elkapcsolni a tévét.
A Dove japán változatában csavartak a dolgon, és nem egy abszurd ideált akarnak eladni nekünk (végre), hanem „önmagunkat”.
Furcsa olvasni, ugye? Pedig ezt annyira nyílt és megdöbbentően realista (és hiteles!) eszközökkel tették, hogy ha járna Oscar-díj a televíziós reklámoknak, hát én rögtön nekik ítélném oda.
Videó: http://youtu.be/-09dRyIG9bU
#2. Ne feledkezz meg a papáról, ha esküvőd van (Tosando)
Nem is tudom, hogy mi lehet az esküvőnél kommerszebb fogás a reklámpiacon? Mondjuk a gyerek, a kutya és a szex hármasa?
Ebben a japán reklámban mégsem tűnik zavarónak. Mármint az esküvő téma.
Ahelyett, hogy az ifjú pár vagy az anya-lánya viszonyáról szólna a fáma, a Tosando készítői úgy gondolták, hogy apa-lánya kapcsolatát helyezik a középpontba. Jól tették.
(Kiegészítés: A Tosando kilóg a sorból, mert japán cég, nem világmárka. A cég hangszerek, kották, könyvek forgalmazásával és zeneórák tartásával foglalkozik. A videóhoz nincs angol felirat, de érthető lehet így is, miről van szó benne. A története röviden: az esküvőn felkérik a menyasszony édesapját, hogy tartson beszédet. Ám beszéd helyett zongorázni kezd.)
Nem is tudom, hogy mi lehet az esküvőnél kommerszebb fogás a reklámpiacon? Mondjuk a gyerek, a kutya és a szex hármasa?
Ebben a japán reklámban mégsem tűnik zavarónak. Mármint az esküvő téma.
Ahelyett, hogy az ifjú pár vagy az anya-lánya viszonyáról szólna a fáma, a Tosando készítői úgy gondolták, hogy apa-lánya kapcsolatát helyezik a középpontba. Jól tették.
(Kiegészítés: A Tosando kilóg a sorból, mert japán cég, nem világmárka. A cég hangszerek, kották, könyvek forgalmazásával és zeneórák tartásával foglalkozik. A videóhoz nincs angol felirat, de érthető lehet így is, miről van szó benne. A története röviden: az esküvőn felkérik a menyasszony édesapját, hogy tartson beszédet. Ám beszéd helyett zongorázni kezd.)
Videó: http://youtu.be/uu3iM1azTj4
#3. Nemcsak a gyermeked, hanem Te is számítasz (Pampers)
Szemfüles kutatók már biztosan megtalálták azt az átlag életkort, amitől a világ összes nője kikerekedett szemmel áradozik, ha kisbabát lát. (Én tini korra tenném a „Jaj, de cuki!” felkiáltás szaporodásának kezdetét. Előtte még könnyen lehet féltékeny valaki, ha nem ő áll a középpontban.)
Pelenka-reklámokból éppen ezért sem lehet elhagyni a kötelező kellékként szereplő kisbabát. Bár tény, hogy hajlamos az ember lánya vizuálisan immúnissá válni a túl sok totyogós látványára egy idő után.
Ezért mit csinált a Pampers? Megtartotta a kis pelenkásokat, de a hangsúlyt az anyukára tette. Mert a gyermek születésnapja a nő anyává válásának is a születésnapja. Okos.
Szemfüles kutatók már biztosan megtalálták azt az átlag életkort, amitől a világ összes nője kikerekedett szemmel áradozik, ha kisbabát lát. (Én tini korra tenném a „Jaj, de cuki!” felkiáltás szaporodásának kezdetét. Előtte még könnyen lehet féltékeny valaki, ha nem ő áll a középpontban.)
Pelenka-reklámokból éppen ezért sem lehet elhagyni a kötelező kellékként szereplő kisbabát. Bár tény, hogy hajlamos az ember lánya vizuálisan immúnissá válni a túl sok totyogós látványára egy idő után.
Ezért mit csinált a Pampers? Megtartotta a kis pelenkásokat, de a hangsúlyt az anyukára tette. Mert a gyermek születésnapja a nő anyává válásának is a születésnapja. Okos.
Mit mondhatnak ezek a reklámok?
Hogy a szépség és a cukiság helyett több kell ahhoz, hogy megfogják rideg szívünket ebben a reklámokkal agyonzsúfolt világban. Mi könnyeket, embereket és valódi érzelmeket akarunk. Szívesebben is vásárolunk (még öntudatlanul) is egy olyan márkától, ami ezt tudja adni nekünk.
A Dove, a Pampers és a Tosando ügyesen csinálta. Magát törődőnek, nem tolakodónak mutatta be, hiszen csak úgy mellékesen villantotta be a videók végén, hogy: „Hmmm. Tudod, ezt én szponzoráltam.” És már látom magam előtt, ahogy pirulva süti le a szemét a marketinges, aki kitalálta.
A marketing egyik alapfogása is az érzelmekre való hatás (mellette van még pl. észre hatás, amivel általában a bankok kísérleteznek sikertelenül) és filmes eszközökkel ezt meglepően jól vitelezték ki a fenti készítők.
Azért hatásvadászok, nem?
Igen. De igazán kőszívűnek kell lennie annak, aki legalább egy könnycseppet nem morzsolt el akkor, amikor megnézte őket.
Ha már a könnyeknél tartunk.
Tudtok olyan animét, mangát vagy filmet, amiben egyszer sem sírt a főhős?
Hogy a szépség és a cukiság helyett több kell ahhoz, hogy megfogják rideg szívünket ebben a reklámokkal agyonzsúfolt világban. Mi könnyeket, embereket és valódi érzelmeket akarunk. Szívesebben is vásárolunk (még öntudatlanul) is egy olyan márkától, ami ezt tudja adni nekünk.
A Dove, a Pampers és a Tosando ügyesen csinálta. Magát törődőnek, nem tolakodónak mutatta be, hiszen csak úgy mellékesen villantotta be a videók végén, hogy: „Hmmm. Tudod, ezt én szponzoráltam.” És már látom magam előtt, ahogy pirulva süti le a szemét a marketinges, aki kitalálta.
A marketing egyik alapfogása is az érzelmekre való hatás (mellette van még pl. észre hatás, amivel általában a bankok kísérleteznek sikertelenül) és filmes eszközökkel ezt meglepően jól vitelezték ki a fenti készítők.
Azért hatásvadászok, nem?
Igen. De igazán kőszívűnek kell lennie annak, aki legalább egy könnycseppet nem morzsolt el akkor, amikor megnézte őket.
Ha már a könnyeknél tartunk.
Tudtok olyan animét, mangát vagy filmet, amiben egyszer sem sírt a főhős?
Téma: [2014.08.11] Ilyenek a világmárkák Japánban
|
|
Hír dátuma: 2014.08.11. 11:48
|
|
2014.08.11 11:48 00 / | |
Offline
|
|
Ezek gyönyörűek voltak.
|
|
2014.08.11 12:40 00 / | |
|
|
Az elsőt már ismertem, de a másodiknál meg a harmadiknál is eltörött a mécses.
|
|
2014.08.11 12:47 00 / | |
Offline
|
|
Ezek nagyon megható reklámok. Mind a 3 alatt sírtam. A Helsing animében Alucard nem sírt, ha jól emlékszem. |
|
2014.08.11 12:51 00 / | |
|
|
Különös élmény volt de jó értelemben.
Köszönöm a cikket! |
|
2014.08.11 12:55 00 / | |
|
|
Valaki, egy zsepit!
|
|
2014.08.11 13:00 00 / | |
|
|
Az elsőt én is ismertem már korábbról, de már akkor is nagyon tetszett, mikor először láttam.
A másik kettő teljesen új volt, de én is megsirattam őket, igazán. |
|
2014.08.11 13:15 / utoljára módosítva: 2014.08.11 13:15 00 / | |
|
|
Hiába láttam már az elsőt még korábban, azon is sírtam, meg az újakon, meg még azóta is T3T""""
|
|
2014.08.11 13:22 00 / | |
|
|
Aww~! Pedig nem hittem volna, hogy elérzékenyülök a videókon, de tényleg nagyon jók. Nekem is kell egy zsepi..
|
|
2014.08.11 13:23 00 / | |
|
|
Érdekes reklámok voltak, de tényleg jók.
Részemről, én anno pont marketing- és reklámügyintézőként végeztem (az már más kérdés, hogy nem tudtam vele elhelyezkedni), és sokszor azon kaptam magam, mikor megláttam egy-két reklámot, hogy elkezdtem őket elemezni. XD Na meg vásárlások alkalmával is már annyira tudtam, hol akarnak engem úgymond "megvásárolni". XD Sok mai reklám egyébként felidegesít csak, mert annyira blődségeket látni, és soknak szerintem semmi köze a reklámozni kívánt termékhez. Némelyiknél csak lestem, hogy ha a végén nem mutatták volna, miről is van szó, akkor sose jöttem volna rá, hogy most mit is akartak reklámozni. XD Hogy a sok, kötelező hazugságot már ne is említsük... főleg a banki reklámoknál, ahol a lényeg az apró betűs rész, ami, nevéhez hűen tényleg nagyon apró, és abban a pár másodpercben kizárt, hogy bárki elolvassa... |
|
2014.08.11 13:49 00 / |