"Azokért, akik a mennyországban vannak, ott, ahol nincsenek földrengések, és bármilyen katasztrófa. A pontyok értük lebegnek egyenesen az ég felé, hogy tudják, nincsenek egyedül." — mondta Kenji, aki a pontyokat azon a helyen állította fel, ahol egykoron a házuk állt.

A KOINOBORI
A gyermekek tradicionális ünnepét, a gyermeknapot a japánok hivatalosan május 5-én ünneplik. A szülők és leginkább a fiúgyermekek ezen a napon a délutánt javarészt a természetben, az otthonukon kívül töltik, az úgynevezett Tango no Sekku ünnepségen. Az ünnepség keretein belül egyfajta sárkányeregetés program is lezajlik, csak épp nem papírsárkányokkal és speciel nem is irányítanak semmit madzagon a levegőben. A gyermeknapra pontyokat ábrázoló szélzsákokat készítenek a gyermekek és szüleik, majd azokat egy oszlophoz, fatörzshöz vagy más stabilan álló tárgyhoz kötik, hogy azokat a szél fújdogálhassa, játszadozhasson velük, és ezáltal mintegy úszásra mozgassa a halakat. Legtöbbször egy fekete, illetve egy piros színű pontyot készítenek. A fekete ponty az apát, míg a piros ponty a fiút képviseli. Különös még, hogy az elsőszülött fiú mindig a legnagyobb pontyszélzsákot kapja, minden további újszülött fiú egyre kisebb ponttyal vesz részt a mondhatni apák-fiúk programján. Több száz ponty is lebeg a szélben, egymás mellett, amellyel így igazán látványos és szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak. A koinobori esemény mellesleg Kínából származik. Egy kínai legenda szerint, egy ponty sárkánnyá akart válni, így az ég felé kezdett úszni. Ezt a legendát vetítik rá a gyermekek kitartására, eltökéltségére és az előttük álló jövőre, amely küzdelmekkel teli lesz, de végül mindenkiből erős, bátor és "nagy" személyiség válhat; mint egy halból sárkány.


PONTYOK AZ ELHUNYT GYEREKEKÉRT
Május 5-én, egy zömmel kihalt területen, Higashimatsushima-ban több száz kék pontyszélzsák lebeg a levegőben. Mindez a 21 éves Kenji Itoh műve. Kenji a Higashimatsushima-t is sújtó tsunamiban vesztette el többek között a mindössze 5 éves öccsét, Ritsu-t. A pontyokat a testvére és a többi tragikusan elhunyt gyermek tiszteletére, illetve emlékére húzta fel. Kenji azon a borzalmas napon, amikor bekövetkezett a katasztrófa épp Sendai-ban volt, középső testvére iskolában, édesapjuk pedig kórházban lábadozott. Édesanyjuk, nagyszüleik és Ritsu otthon tartózkodtak, és egyikőjük sem tudott megmenekülni a háborgó vízlavina elől. Ezidáig egyedül Ritsu holtestét találták meg, amit — mivel az édesapjuk kórházban feküdt — a legidősebb fiúnak, Kenji-nek kellett azonosítania. Kenji a sáros, latyakos felszínűvé lett területen az édesanyja és nagyszülei holttestét is kereste — mindhiába. Egyedül egy valamit talált: Ritsu kék pontyszélzsákjait. A kisfiú a szélzsákokat Kenji-vel együtt készítette el, a szörnyű baleset előtti napokban. Kenji a szélzsák megtalálását egy üzenetnek tekintette: kisöccséért és a katasztrófában elhunyt többi gyermekért is lebegtetnie kell a pontyokat a levegőben. "Azokért, akik a mennyországban vannak, ott, ahol nincsenek földrengések, és bármilyen katasztrófa. A pontyok értük lebegnek egyenesen az ég felé, hogy tudják, nincsenek egyedül." — mondta Kenji, aki a pontyokat azon a helyen állította fel, ahol egykoron a házuk állt. Kenji-hez sok-sok család csatlakozott a gyermeknapon, így több, mint 600 szélzsák lebegett a szélben. Kenji reméli, a kék ponty válik majd a felépülés szimbólumává a városában. Emiatt is adományozott végül több szélzsákot az újjáépülést segítő Aoi Koinobori Project-nek.