Japán-Kina: kettős látás
Abe Sinzó, Japán jelenlegi miniszterelnöke
Washingtonban alighanem hallgatólagosan tudomásul vették a „botlást”. Japánban viszont elégedetten nyugtázták, hogy a kormányfő felkereste a térség néhány országát. A szigetországban nem volt nehéz kitalálni, hogy – január derekán – Abe azért kereste fel Indonéziát, Thaiföldet és Vietnamot, hogy szövetségeseket keressen a magát gazdasági óriássá kinövő Kína ellen. Japán ugyanis még tavaly szeptemberben rendkívül komoly vitába keveredett Pekinggel, amellyel egyedül már szinte senki nem bír az egész világon, az USA-t, s talán Oroszországot kivéve.
Abe ezért azokat az országokat látogatta meg, vélhetően a gazdasági-kereskedelmi együttműködés, a beruházások és infrastrukturális fejlesztések bővítésének, valamint pénzügyi segítség (hitelfolyósítás) ígéretével, amelyek szintén neheztelnek Kínára. Ilyenekből az utóbbi években egyre több is akad, tehát nem volt nehéz dolga. Sőt, nem is jutott el mindegyik országba (így a Fülöp-szigetekre sem), amelyek nem jó szemmel nézik, hogy Kína folyamatosan és egyre erőteljesebben növeli regionális befolyását.
Elhatározása nem meglepő, hiszen az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama hasonló helyzetben és (valószínűleg) hasonló szándéktól vezérelve kereste fel – tavaly novemberi újraválasztása utáni első külföldi útján – a délkelet-ázsiai térség három országát: Burmát (Mianmart), Kambodzsát és Thaiföldet. Obama új partnereket keresett a térségben; Kína elleni szövetséget kezdett el kovácsolni.
Barack Obama, az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi elnöke
A világ harmadik gazdasági és ipari hatalma, Japán szintén tisztában van ezzel. Sőt, a saját bőrén tapasztalja, hogy a régióban már nem babra megy a játék. Jó ideje hatalmas erők feszülnek egymásnak arrafelé, ami Japán gazdasági érdekeit fenyegeti. Miközben Kína a világ más térségeiben rendkívül óvatos (kül)politikát folytat a Csendes-óceán térségében, vagyis tengeri határaihoz közel, egyre hangosabb kardcsörtetésbe kezdett.
Több közeli, vagy kissé távolabbi szomszédjával, közöttük Japánnal is komoly területi vitákba keveredett. Ez az érintettek esetében elsősorban szigetek hovatartozása miatti szópárbajokat, erőfitogtatást, kölcsönös vádaskodásokat és folyamatos fenyegetőzést jelent.
A leglátványosabb és legádázabb küzdelem a térség két gazdasági hatalma, Kína és Japán között bontakozott ki. Az érdekháború nyíltan és a színfalak mögött is zajlik.
A két ország a Dél-kínai-tengerben lévő néhány apró sziget és sziklaszirt miatt keveredett konfliktusba. A Tokió fennhatósága alá tartozó területet Peking is magának követeli.
A Szenkaku-szigetek földrajzi elhelyezkedése
Nem kis részben azért, mert a Kínában keltett hisztériakampány és az ellenséges érzelmek szítása miatt nagyon sokan nem vásároltak japán termékeket. A kínai bojkott és az európai válság, illetve gazdaság megtorpanása nagyon kedvezőtlen helyzetbe hozta az utóbbi öt évben háromszor is recesszióba süllyedt japán gazdaságot. Emiatt a szigetország külkereskedelmi mérlege tavaly közel hétezer milliárd jen (78 milliárd dollár) rekordnagyságú deficittel zárult.
Ez rendkívül kellemetlenül érintette az országot. Nem véletlenül, hiszen a gazdasági növekedése egyébként is minimális (az utóbbi két év 1200 milliárd dolláros kormányzati élénkítőcsomagja ellenére), miközben a költségvetés egyre nagyobb hányadát hitelből kell fedezni. A bajokat csak tetézi, hogy a japán államadósság a legmagasabb a világon; GDP-arányosan 230 százalék, összegszerűen: 15 ezer milliárd dollár. A kínai–japán szigetvita gerjesztette feszültség minden erőt és hatalmi tényezőt megmozgatott mindkét országban. A jelek szerint Kínában a hadsereg is nagyon komolyan vette a feladatát: a főparancsnokság nemrég azt az utasítást adta a fegyveres erőknek, hogy háborúra készüljenek. Az ellenséget ugyan nem nevezte meg, de a hadsereg hivatalos lapjában nemrég megjelent kommentár egyértelművé tette: az ellenség Japán lenne.
A politikai elemzők többsége szerint az erősödő háborús retorika csupán kínai erőfitogtatás. Japán is ebben reménykedik. Mindazonáltal mintegy kétmilliárd dollárral megemelte a 2013-ra tervezett védelmi kiadásait. A katonai költségvetés ilyen utólagos korrekciójára 11 éve nem volt példa Japánban.
Hszi Csin-ping a Kínai Népköztársaság legfőbb vezetője
Kína abban reménykedik, hogy Dél-Koreát már csak azért is magához tudja édesgetni, mert ez az ország szintén területi vitában áll Japánnal. Emellett közeledne a kommunista Észak-Koreához, amelyre egyedül Kínának van némi befolyása. Tokió követeli, hogy Szöul adja neki vissza a dél-koreaiak körében Dokdóként, a japánok által pedig Takesimaként emlegetett – a két ország között félúton elhelyezkedő – parányi szigetcsoportot. Térségbeli gazdasági és stratégiai érdekeinek megvédése céljából Japán az elmúlt hetekben szintén átfogó akcióba kezdett. Valóságos diplomáciai hadjáratot indított. Pekingben ezt nyilván nem nézik jó szemmel. Washington még nem avatkozott közbe, ami arra utal, hogy a japán nacionalista kormány igyekezete (egyelőre) nem veszélyezteti az USA helyi érdekeit.
Fumio Kisida japán külügyminiszter
Az átfogó diplomáciai művelettel Tokió nyilvánvalóan erősítené térségbeli befolyását és pozícióját. A gazdasági térnyerés mellett fő célkitűzése egy olyan szövetség létrehozása és fenntartása, amelynek országai együtt legalább részben ellensúlyozhatnák Kína hatalmi, gazdasági és egyéb törekvéseit. Legalábbis azokat, amelyeket Tokió túlzottnak és elfogadhatatlannak tart. A régió minél több országának megnyerése a kínai fenyegetéssel szemben ugyanakkor kiváló lehetőséget kínál Japánnak, illetve – a Kínából esetlegesen kiszoruló – cégeinek a gazdasági terjeszkedésre a szövetségeseinél. A meggyőződéses nacionalista japán kormányfő közben Kína irányába is tett egy gesztust. Abe a napokban békejobbot ajánlott és levelet küldött Pekingnek. Üzenetvivőjét Kína legfőbb (kommunista) vezetője, Hszi Csin-ping fogadta. Találkozójuk állítólag olyan jól sikerült, hogy már egy japán–kínai csúcstalálkozó terve is felmerült.
A régió és a világgazdaság két riválisa mintha hirtelen rájött volna, hogy szorosan együttműködő partnerek is. Sőt, kölcsönösen egymásra vannak utalva, és gazdaságuk nagymértékben függ egymástól. Egyelőre azonban kíméletlen háborújukat vívják egymás ellen a minél jobb gazdasági pozíciók megszerzéséért.
Forrás: Magyar Szó Online
Téma: [2013.02.07] Japán-Kina: kettős látás
|
|
Ez csak gazdasági lökdösődés tudják ők nagyon jól ha elkezdenének lövöldözni akkor régi/új szereplők mint pl: Unió kerülne újra előnyös helyzetbe amit mostanság nem engedhetnek meg maguknak.
holokacsa esetében szólva :tatárjárás, török uralom,orosz megszállás talán nem követelt a mi vérünktől elegendő húst és csontot? Le kéne ne már szállni a témáról olyan gumicsont ez ami megmérgez minden vitát amibe belekerül. Ragadazó agresszív faj vagyunk aki elveszt egy háborút az bukja a kört ennyi..., max a következőben bizonyithat még 1x. |
|
2013.02.07 21:41 00 / | |
moderátor
|
Offline
|
ViharTáncos írta: Ez csak gazdasági lökdösődés tudják ők nagyon jól ha elkezdenének lövöldözni akkor régi/új szereplők mint pl: Unió kerülne újra előnyös helyzetbe amit mostanság nem engedhetnek meg maguknak.holokacsa esetében szólva :tatárjárás, török uralom,orosz megszállás talán nem követelt a mi vérünktől elegendő húst és csontot? Le kéne ne már szállni a témáról olyan gumicsont ez ami megmérgez minden vitát amibe belekerül. Ragadazó agresszív faj vagyunk aki elveszt egy háborút az bukja a kört ennyi..., max a következőben bizonyithat még 1x. Hát remélhetőleg tényleg van annyi eszük. (Én azért bízom benne, hogy két a világ gazdaságában elég jelentő szerepet betölttő ország nem kezd háborúba "egy kis csekélység" miatt, eléggé meglepődnék ha mégis...) Az EU meg szerintem akkor sem nyerné vissza régi szerepét ha ezek ketten kiütnék egymást. A kapitalista uraink némi (no jó elég nagy) haszonért átjátszották a nehezen megszerzett előnyünket(mármint európáét) a keletnek és a "3. világnak". Innen már nincs visszaút. Bár a tőkések jó hasznot húzak majd Európából újra ha eljön az ideje. Csak addig még több bevándorló kell és egy adag gazdasági visszaesés. Akkor majd jöhet a természetes reakció a gobalizmusra. Újra előtérbe kerülhet a protekcionizmus, a munkaerő meg olcsó lesz és máris inulhat a pénzkeresés a kapitalistáknak, és még szöveg is lesz hozzá. Jó kitalálták ezek. A holokausztozásról és a náci kártyáról és hasonló érvelési hibákról már fentebb kifejtettem véleményemet. Meg amúgy is ha ezek elkezdenek öldökölni, hogy nézünk animéket? Bár azért arra is kíváncsi leszek gazdaságliag miféle szövetséget tudnak Kína ellen alkotni, ami működik is. Kicsit reménytelen vállalkozásnak látszik. SPOILER! No megint lemaradtam a moderált tartalomról. Ilyenkor mindig fúrja az oldalam a kíváncsiság, mi lehetett az. |
|
2013.02.07 22:57 / utoljára módosítva: 2013.02.07 22:58 00 / | |
|
|
ViharTáncos írta: Ragadazó agresszív faj vagyunk aki elveszt egy háborút az bukja a kört ennyi..., max a következőben bizonyithat még 1x. |
|
2013.02.07 23:00 00 / | |
|
|
riflemann írta: Mondjuk egy antianyag-bombával. Az USA már kb. 10 éve kísérletezik vele, de nekik tuti gyorsabban menne...Ehhez már az sem volna elég, ha volna egy Einstein féle fizikusuk, mert kifejleszteni nem volna olyan könnyű, mint egy atombombát. Erre majd csak az USA és Kína lehet képes, de inkább hagyják a fenébe az egészet, költenék inkább azt a sok cash-t mondjuk fúziós energia kutatásra. |
|
2013.02.07 23:25 00 / | |
|
|
Attila írta: Hát remélhetőleg tényleg van annyi eszük. (Én azért bízom benne, hogy két a világ gazdaságában elég jelentő szerepet betölttő ország nem kezd háborúba "egy kis csekélység" miatt, eléggé meglepődnék ha mégis...) |
|
2013.02.07 23:31 00 / | |
moderátor
|
Offline
|
urzu_se7en írta: Attila írta: Hát remélhetőleg tényleg van annyi eszük. (Én azért bízom benne, hogy két a világ gazdaságában elég jelentő szerepet betölttő ország nem kezd háborúba "egy kis csekélység" miatt, eléggé meglepődnék ha mégis...)Dehogyisnem. “Azt nem tudom, hogy a Harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztosan botokkal és kövekkel.” (Albert Einstein) Komolyabbra fordítva a szót, természetesen a cél a hatalom megszerzése. Indokot meg mindig találtak hozzá. Az nem mindegy hogy mit nyer és mit veszít az akcióval, illetve mit nyerhet és mit veszíthet. Mert az a kellemetlen, ha a végén nem marad senki akin uralkodhatna a kedves gombnyomkodós csávó. |
|
2013.02.07 23:41 00 / | |
|
|
riflemann írta: ViharTáncos írta: Ragadazó agresszív faj vagyunk aki elveszt egy háborút az bukja a kört ennyi..., max a következőben bizonyithat még 1x.azért nem hülyék az országok vezetői. Szerintem egy oylan ország sincs aki bevállana egy atomháborút.. mert abból senki nem nyer. Amíg nem tudjuk kolonizálni a marsot minimum addig még nem fog kirobbanni egy világpusztító háború. sőt, azzal se mennének ám semmire, mert hiába tudnak elmenekülni a földröl, de valahonnan kell szerezni "kiszolgáló" személyzetet. Ahhoz pedig emberek kellenek. nulláról benépesíteni egy bolygót meg nem kevés idő:D egyébként nem lesz 3. világháború. Már folyik a 3. világháború csak ezt már nem fegyverekkel vívják. egyébként is, háborók kora már lejárt. Ebből se lesz semmi fegyveres konfliktus mert nem érné meg, ahogy usa vs kína ellentét is ebbe a helyzetbe van. mindkét fél érdeke, hogy ne legyen háború. Akié a pénz azé a hatalom. |
|
2013.02.09 10:03 00 / | |
Offline
|
|
Felületes és nem ragadja meg a lényeget, vagyis itt a földgázt. Pár örökzöld nacionalista lózungra és háborús romantikázásra azért mindig és mindenhol van idő.
|
|
2013.02.09 14:31 00 / | |
Offline
|
|
Érdekes, mennyi potenciális náci-ivadék találta meg magának ezt a cikket. Csak mert tudjátok, kedves nácik, aki sajnálja a kínaiakat, de a zsidókat nem, az náci. Aki sajnálja azt a "kárpótlást" a holokauszt-túlélőtől, amit ki sem kéne fizetni az adóból, ha annakidején nem mészároltassa le nagyapja-anyja az áldozat családtagjait és persze nem kobozza el az állam illetve a tűzhöz közel állók az ingó-ingatlan tulajdonait, az megintcsak náci. Aki unja, hogy a zsidók "éjjel-nappal" emlékeztetnek az őket ért népirtásról*, de maga nem győzi felemlegetni Trianont, az úgyszintén náci.
*A holokauszt természetesen tökéletes propagandaanyag, Izrael valóban felhasználja arra, hogy áldozatnak titulálja magát, így próbálva elhallgatattni minden negatív véleményt, kritikát. Csak tudjátok, kedves náci, attól még, hogy a zsidó állam ilyen gerinctelen, nektek egy csigonyával sem lesz több tartásotok a "holo-iparos" szövegeitekkel, mivel akár tetszik (minden bizonnyal tetszik, csak nem merítek ezt bevállalni), akár nem, a II. világháború népirtása megtörtént, és ideológiátok ebben bűnrészes, mint ahogy az akkori magyar politikai elit és közigazgatás is. A zsidók nem a mai generáción akarnak bosszút állni (annak semmi értelme se lenne), hanem megakadályozni, hogy újra bűnbakként végezzék. A cikkhez hozzászólva: Amerika minden bizonnyal komoly dillemába fog kerülni, hiszen a térségbeli szövetségesei egymással sincsenek jó viszonyban, ugyanakkor Kínát is "kordában kell tartania", tehát meg kell őriznie a status qou-t. Nem vagyok külpolitikai szakértő, csak laikus hozzászóló, de addig kéne a felekre valamiféle kompromisszumot kényszeríteni, amíg megy a szájkarate. |
|
2013.02.10 6:32 00 / | |
Offline
|
|
FullMental írta: ... |
|
2013.02.10 11:22 00 / |