Habár Dél-Korea hivatalosan buddhista állam, a népességének egy jelentős része (kb. 30%) vallja magát kereszténynek. Ők az egyetlen kelet-ázsiai ország, ahol nemzeti ünneppé nyilvánították a karácsonyt, szóval nincs se suli, se meló - kivéve az árusokat persze, azonban hosszabb téliszünetet nem vonz magával.
Bár az üzletek, az utcák, egyéb épületek is csili-vilibe öltöznek ilyenkor, a lakosság nagy része nem dekorálja ki az otthonuk belsejét.
A nyugati hatásnak leginkább kitett városok, pl. Szöul az, ami élen jár az ünnepi hangulatban, de azért nem ez a legfontosabb ünnep odaát. Mivel esetükben egy nem túl régi ünnepről van szó, egészen mást jelent számukra a karácsony, mint számunkra - leginkább egy második Valentin-napot, de pontosabb az a kifejezés, hogy egy sima szabadnap picit új árnyalatban.
Ebből kifolyólag a nálunk megszokott karácsonyi dalok helyett odaát a legújabb karácsonyi k-pop számok szólnak az utcákon és a boltokban. A karácsonyi ajándékozás sem egy elterjedt dolog, és akkor a Mikulásról, vagy a kis Jézusról még nem is beszéltünk... Azért a keresztény családban felnövő gyerekek között persze népszerű a Mikulás, de inkább egy kedves, mosolygós kék vagy piros ruhát viselő nagyapóként tekintenek rá, aki ajándékot hoz nekik. Összességében véve tehát nem igazán egy családi ünnep ez odaát, így a szerelmespárok élnek a lehetőséggel és romantikáznak. Legelterjedtebb szokások közé tartozik a korcsolyázás, az asztalfoglalás éttermekben, büfékben, és mivel elég hegyes-dombos ország, a szánkózás és a síelés mindig biztosítva van. A nem keresztények számára valójában egy jó kis vásárlós napról van szó, mert sok az akció.
Ha mégis nagyon nagy hiánya van valakinek a hagyományos karácsonyi életérzésből, akkor a karácsonyi dalokat éneklő, házról házra járó csapatokat szokták javasolni. Ez leginkább a fiatal keresztények között elterjedt. Természetesen a családjaikkal ők tényleg elmennek tempolmba is ilyenkor.
Ha nincs kivel romantikusan eltölteni a karácsonyt, és drága a síelés is, akkor sem kell odaát félni, mert tényleg rengeteg programot találnak ki. Habár a karácsonyi piacok nem olyan nagyok, de azért akad néhány nagyobb is, ahol talán még sült gesztenyére is bukkanhat a vásárló!
2016 óta Észak-Koreában be van tiltva a karácsony, szóval még karácsonyi dekorációt felrakni sem lehet, nemhogy ünnepelni. Aki megteszi és lebukik, arra börtön, kínzás várhat. Egy korábban elmenekült észak-koreai interjúja alapján még tudható, hogy volt valamilyen formában karácsony. Kicsit abszurd, hogy egész évben (még mindig) vannak karácsonyfák és karácsonyi kivilágítások Phenjanban, éttermekben, de mivel ünnepelni már akkor sem lehetett, és minden nap látják őket, nem tudják, mit jelképeznek. Sajnos nem csak egy vallás, a kereszténység, hanem az összes, ott jelenlevő vallás állami irányítás alatt áll.
Vannak államilag felügyelt "keresztény" templomok (kemény 4 db), de ezek egészen más formát öltöttek, mint amiket mi megszoktunk. Szóval ha megkérdezik őket, van-e templomuk, készséggel mondják, hogy persze, hiszen ők egy szabad ország - más kérdés, hogy a lakosok nagy része nem teheti be a lábát a templomba. (A külföldi turisták persze más lapra tartoznak.) Jelenleg 1 orosz ortodox, 2 protestáns és 1 katolikus templom van náluk. A katolikusban keresztek találhatóak, de feszületek nem. Nagyon szabályosan énekelnek, imádkoznak, de nincsenek szentségek. Az állam által kinevezett vezetők vezetik a "miséket", de a Vatikán nem ismeri el ezeket. A protestáns templomok állítólag kihasználatlanok.
Bibliát sem tanácsos mutogatni, pláne nem otthagyni valahol - börtön jár érte akkor is, ha külföldi vagy.
Ez elég nagy változás ahhoz képest, hogy anno a kelet Jeruzsálemének hívták őket. (Még katolikus püspökük is volt!)
Sajnos, ha valaki nem állami keretek között szeretné ünnepelni, akkor az végzetes következményekkel járhat. Talán csak a kínai határhoz közel élők egy részének van tudása a kereszténységről, főleg ha átszöktek, és utána visszajöttek titokban terjeszteni a hitet, ami elég nagy kockázattal jár. Talán 200 000-400 000 keresztény lehet náluk, de nagyon nehéz megbecsülni, mert nyilvánosan semmit sem csinálhatnak, és nem engedik, hogy kutatásokat végezzenek e tekintetben - már az államot leszámítva persze, de ők maguknak gyűjtik az adatokat. És ez az az időszak volt, mikor még "szabad" volt karácsonyozni. Azóta ugye tiltólistán van, és annyival intézte el Kim Dzsongun a dolgot, hogy ha már minden áron ünnepelni akarnak a keresztények, ünnepeljék meg a nagyi szülinapját - mert ő 1919 karácsonyán született... Mert azért ő mégiscsak az országalapító első felesége volt - nem úgy mint Jézus. Úgy is tisztelik a néhai nagymama emlékét, mint a Forradalom Szentanyját.
Azért 2014-ben a déli szomszédok a közös határ mellé csak felhúztak egy karácsonyfa alakú tornyot... (lenti kép) Ezt persze fenyegetésnek titulálta a legfőbb vezető, szóval ezt nem ismételték meg.
Bár az üzletek, az utcák, egyéb épületek is csili-vilibe öltöznek ilyenkor, a lakosság nagy része nem dekorálja ki az otthonuk belsejét.
A nyugati hatásnak leginkább kitett városok, pl. Szöul az, ami élen jár az ünnepi hangulatban, de azért nem ez a legfontosabb ünnep odaát. Mivel esetükben egy nem túl régi ünnepről van szó, egészen mást jelent számukra a karácsony, mint számunkra - leginkább egy második Valentin-napot, de pontosabb az a kifejezés, hogy egy sima szabadnap picit új árnyalatban.
Ebből kifolyólag a nálunk megszokott karácsonyi dalok helyett odaát a legújabb karácsonyi k-pop számok szólnak az utcákon és a boltokban. A karácsonyi ajándékozás sem egy elterjedt dolog, és akkor a Mikulásról, vagy a kis Jézusról még nem is beszéltünk... Azért a keresztény családban felnövő gyerekek között persze népszerű a Mikulás, de inkább egy kedves, mosolygós kék vagy piros ruhát viselő nagyapóként tekintenek rá, aki ajándékot hoz nekik. Összességében véve tehát nem igazán egy családi ünnep ez odaát, így a szerelmespárok élnek a lehetőséggel és romantikáznak. Legelterjedtebb szokások közé tartozik a korcsolyázás, az asztalfoglalás éttermekben, büfékben, és mivel elég hegyes-dombos ország, a szánkózás és a síelés mindig biztosítva van. A nem keresztények számára valójában egy jó kis vásárlós napról van szó, mert sok az akció.
Ha mégis nagyon nagy hiánya van valakinek a hagyományos karácsonyi életérzésből, akkor a karácsonyi dalokat éneklő, házról házra járó csapatokat szokták javasolni. Ez leginkább a fiatal keresztények között elterjedt. Természetesen a családjaikkal ők tényleg elmennek tempolmba is ilyenkor.
Ha nincs kivel romantikusan eltölteni a karácsonyt, és drága a síelés is, akkor sem kell odaát félni, mert tényleg rengeteg programot találnak ki. Habár a karácsonyi piacok nem olyan nagyok, de azért akad néhány nagyobb is, ahol talán még sült gesztenyére is bukkanhat a vásárló!
2016 óta Észak-Koreában be van tiltva a karácsony, szóval még karácsonyi dekorációt felrakni sem lehet, nemhogy ünnepelni. Aki megteszi és lebukik, arra börtön, kínzás várhat. Egy korábban elmenekült észak-koreai interjúja alapján még tudható, hogy volt valamilyen formában karácsony. Kicsit abszurd, hogy egész évben (még mindig) vannak karácsonyfák és karácsonyi kivilágítások Phenjanban, éttermekben, de mivel ünnepelni már akkor sem lehetett, és minden nap látják őket, nem tudják, mit jelképeznek. Sajnos nem csak egy vallás, a kereszténység, hanem az összes, ott jelenlevő vallás állami irányítás alatt áll.
Vannak államilag felügyelt "keresztény" templomok (kemény 4 db), de ezek egészen más formát öltöttek, mint amiket mi megszoktunk. Szóval ha megkérdezik őket, van-e templomuk, készséggel mondják, hogy persze, hiszen ők egy szabad ország - más kérdés, hogy a lakosok nagy része nem teheti be a lábát a templomba. (A külföldi turisták persze más lapra tartoznak.) Jelenleg 1 orosz ortodox, 2 protestáns és 1 katolikus templom van náluk. A katolikusban keresztek találhatóak, de feszületek nem. Nagyon szabályosan énekelnek, imádkoznak, de nincsenek szentségek. Az állam által kinevezett vezetők vezetik a "miséket", de a Vatikán nem ismeri el ezeket. A protestáns templomok állítólag kihasználatlanok.
Bibliát sem tanácsos mutogatni, pláne nem otthagyni valahol - börtön jár érte akkor is, ha külföldi vagy.
Ez elég nagy változás ahhoz képest, hogy anno a kelet Jeruzsálemének hívták őket. (Még katolikus püspökük is volt!)
Sajnos, ha valaki nem állami keretek között szeretné ünnepelni, akkor az végzetes következményekkel járhat. Talán csak a kínai határhoz közel élők egy részének van tudása a kereszténységről, főleg ha átszöktek, és utána visszajöttek titokban terjeszteni a hitet, ami elég nagy kockázattal jár. Talán 200 000-400 000 keresztény lehet náluk, de nagyon nehéz megbecsülni, mert nyilvánosan semmit sem csinálhatnak, és nem engedik, hogy kutatásokat végezzenek e tekintetben - már az államot leszámítva persze, de ők maguknak gyűjtik az adatokat. És ez az az időszak volt, mikor még "szabad" volt karácsonyozni. Azóta ugye tiltólistán van, és annyival intézte el Kim Dzsongun a dolgot, hogy ha már minden áron ünnepelni akarnak a keresztények, ünnepeljék meg a nagyi szülinapját - mert ő 1919 karácsonyán született... Mert azért ő mégiscsak az országalapító első felesége volt - nem úgy mint Jézus. Úgy is tisztelik a néhai nagymama emlékét, mint a Forradalom Szentanyját.
Azért 2014-ben a déli szomszédok a közös határ mellé csak felhúztak egy karácsonyfa alakú tornyot... (lenti kép) Ezt persze fenyegetésnek titulálta a legfőbb vezető, szóval ezt nem ismételték meg.
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7
Téma: [2020.12.25] A két Korea karácsonya
munkatárs
|
Offline
|
Hír dátuma: 2020.12.25. 09:17
|
|
2020.12.25 9:17 04 / | |
|
|
Köszi a cikket, érdekes volt.
|
|
2020.12.25 10:01 02 / | |
Offline
|
|
Nagyon érdekes kis cikk. Köszi!
|
|
2020.12.26 18:43 01 / | |
|
|
Köszönöm érdekes cikk volt.
|
|
2020.12.27 18:18 01 / |
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7