Japán február 2-án, vasárnap egy hadihajót indított útnak a Közel-Keletre tankerei védelmére, amit az élénk kalóztevékenységen kívül a rendkívül feszült amerikai-iráni viszony is terhel.

A japán romboló, a JS Takanami (DD-110) a hazai hajók védelmén kívül hírszerzési, információ gyűjtési feladatot is ellát majd az Ománi-öbölben. Az útvonal rendkívül fontos a szigetországnak, évente több ezer japán hajó halad át rajta, illetve olaj exportja 90 %-a származik a térségből.



Japán alapvetően baráti kapcsolatokat ápol Iránnal, nagyrészt emiatt nem csatlakozik az USA által vezetett nemzetközi koalícióhoz (Washington határozott kérése ellenére), amely a Közel-Kelet tengeri útvonalait hivatott védelmezni. A Takanami azonban nem lesz teljesen egyedül, egy Dzsibuti melletti reptérről már régebb óta üzemel két japán felségjelű P-3C tengerészeti járőrgép, amelyek szintén az érintett térségben végzik feladatukat.



Maga a romboló 2003-ban állt szolgálatba, 5 tagú osztálya névadójaként, az előző, 9 tagú Murasame-osztály módosított, fejlesztett változataként. Bár a 6 300 tonnás egység már nem tartozik a legkorszerűbbek közé, nem képvisel lebecsülendő erőt. Csöves fegyverzet terén egy OTO Melara-licensz 127 mm-es löveggel és két 20 mm-es, Phalanx pontvédelmi gépágyúval van ellátva, 8 db hajóelhárító rakéta és két db tripla 324 mm-es torpedó vető mellett egy 32 cellás amerikai Mk 41 vertikális indítóval látták el, melyből ESSM légvédelmi- és VL-ASROC tengeralattjáró elhárító rakétákat indíthatnak. Egy SH-60 közepes helikopter üzemelhet a tat fedélzet platformjáról, a forgószárnyasnak hangár is rendelkezésére áll.



Február 10-én emelkedett először a levegőbe a JMSDF, a japán haditengerészet egyik P-1-es tengerészeti járőrgépe Type 12-es hajóelhárító rakétával a szárnyai alatt. A rakéta nem teljesen új fejlesztés, szárazföldi indítású alap változata 2015 óta áll szolgálatban, míg 200-ról 400 kilométerre növelt hatótávolságú, hajófedélzeti változata Type 17 (vagy SSM-2) típusjelzéssel, jelenleg áll rendszeresítés alatt.



A szóban forgó, légi indítású változat kisebb módosításokon esett át, hatótávolságát 300 kilométer fölé növelték, illetve javítottak a célpont azonosítási képességein, hogy pontosabban tudjon különbséget tenni az egymáshoz közeli célok között, a megfelelőt támadva. Útvonala nagy részét INS és GPS segítségével repüli le, miközben adatkapcsolaton keresztül új útvonal és célpont adatokat fogadhat, különböző platformoktól (repülőgépek, hajók). Végfázisban egy K sávban működő AESA (aktív elektronikus sugáreltérítésű) radar vezeti rá a célpontjára.

Egy P-1-es maximálisan 8 darabot szállíthat majd a Type 12-esekből, komoly támadó kapacitást adva ezzel ezeknek a szintén új, potens járőrgépeknek. Ezen felül talán biztosra vehető, hogy a légierő (JASDF) kötelékébe tartozó F-2-es vadászbombázók arzenáljában is megjelenik majd a típus (ki tudja, talán még az F-35-ösökhöz is rendszeresítik).