Profil Képtár

Egy kollektivista társadalomban önző, önálló gondolat? A Hofstede Insight szerint Dél-Korea és Kína (!) individualista értéke szinte teljesen egyforma, sőt, Kína 2 ponttal magasabb értéken áll (Dél-Korea 18, Kína 20 - ezzel szemben pl. Japán 46, és azért Japánról se azt halljuk, hogy milyen individualista társadalom, és mégis individualistább, mint Dél-Korea). De ami nagyon jelentős: Dél-Korea hosszú távú orientáció értéke 100 (ha minden igaz, ez a maximum).
Mivel gondolom azért a legtöbben nem igazán hallottak még a Hofstede-dimenziókról, gyors magyarázat a hosszú távú orientációról:
"A hosszú távú időszemlélet olyan konfuciuszi értékekkel társul, mint kitartás, állhatatosság, takarékosság, világos státusbeli elkülönülés, szégyenérzet kialakítása azokban, akik nem teljesítik a feladatokat. E dimenzió mentén is pregnánsan kimutatható az európai és az ázsiai szemlélet különbözősége. Kínára, Japánra és az ázsiai országokra különösen jellemző a hosszú távú orientáció, míg a nyugati országok inkább rövid távú dimenzióban gondolkodnak."
Tehát társadalmi szinten az van beléjük kódolva, hogy már pedig ki kell tartani amellett, amihez elköteleződtünk, ne változtasd az életed, szóval ha téged 12 évesen beraktak idolnak a szüleid, kutya kötelességed maradni.
Fontos: maga a társadalom beállítódása ilyen, nem személyre szabott dolog ez, szóval nyilván ott is vannak individualisták meg rövid távra tervezők. De ezek a dolgok beleivódtak a szemléletükbe, hozzáállásukba. Az idoloknak meg aztán főleg meg kell felelni a társadalmi elvárásoknak.


Oké, akkor jó Néha sajnos nehéz eldönteni a virtuális kommunikáció bugyraiban, hogy érti a másik a mondandóját De azért ha nem gond, hagyom így a korábbi kis kitérésünket, ha esetleg más félreértené a dolgokat.

---
Elnézést amúgy ezekért az "offolásokért", de szerintem elég fontosak ezek is ahhoz, hogy lássák az emberek, mennyi tényező játszik szerepet egy ilyen végtelenül szomorú döntés mögött.

Profil Képtár

Pontosan, hiszen egész kiskoruktól - óvodáskorról beszélünk - azt verik beléjük (oké, nem szó szerint), hogy a közösség minden, az egyén nem érdekes és mindig a közösség érdekét kell a magunké elé helyezni. Pl. arrafelé már az óvodában kiközösítik azt a gyereket, aki nem akar a többiekkel játszani, aki visszahúzódóbb, aki félénkebb, lassabb, valamiben nem olyan jó, mint a többiek. Hiszen a viselkedése problémát okoz a csoport, a közösség többi tagjának, így el kell távolítani. Ez pedig borzalmas, főleg egy 3-6 éves gyereknek. És ez később csak fokozódik, mivel ha az óvodában nem is, de az általános iskolában bizony a nyomás fokozódik.

Mellesleg, ha jól tudom, az egyedülálló anyák is nehéz helyzetben vannak, mert rettentően le vannak nézve, a társadalom szemében még rosszabbak, mint a hajléktalanok, vagy a munkanélküliek. Hiszen miféle nő neveli apa nélkül a gyerekét?! Úristen!

Profil Képtár

Ettől résztől pedig hányingerem lesz mi fasz?Engem anyu egyedül nevel ezért vérszemet kapok


1.Miért automatikusan a nő hibás hogy egyedül neveli gyereket?
2.Miért természetes hogy Anya neveli gyereket?
3.Miért rossz ez egyáttalán?
4.És mi közöd van hozzá,nem te dolgod

Ha társadalom így gondolja, akkor szar és változatatni kell rajta ezeknek embereknek fogalma sincs ez mekkora áldozatot és energiát igényel,de nem rossz hanem éppen hogy csodáltos szerintem

Istenem de örölök hogy itt élek.

Extra, ez népeknek milyen Egoja van már a nagy semmire
Bocsánat de ez besózót rendesen most.

Profil Képtár

Részvétem a családnak.
Végigolvasva a beszélgetést, szeretném megköszönni azoknak, akik tanulságos információkat osztottak meg. Mint egy Korea fan ilyen időkben néha összetűzésbe kerülök önmagammal, hogy a rajongásommal nem-e ezt a kifordult rendszert támogatom, aztán mindig úgy érzem, legalább lélekben meg kell próbálnom támogatni a kedvenceimet és remélni, hogy a közvetlen közelükben vannak megbízható emberek, akik ismerik és támogatják őket.
Hogy ilyen kérdésekről maguk a koreaiak mit gondolnak azt én először az AsianBoss street interjúiban láttam. Volt egy interjú a Crayon Pop egyik volt tagjával is, aki mesélt az életükről, mint idol. Valakitől személyesen hallani még hihetetlenebb volt számomra. Pedig az ő történetük még pozitívnak is elkönyvelhető, hisz a szerződésük lejárta után volt lehetőségük valamiféle döntésre. De aki 10 éven át "csak" táncolni, énekelni és színészkedni tanult, annak nem tudom, pontosan milyen választása lehet, illetve milyen lehetőségei, hisz a szinte letehetetlen felvételi vizsgákról is sokat hallani.

Félek belegondolni is, de ha egy idol csak úgy felbontaná a szerződést, valószínűleg csak még több bántást kapna. Egy csapatból kilépni pedig az egész csapatra hatással lehet. Eddig azt hittem, az idolok élete nehéz és a színészeké valamivel könnyebb - nem tudom, miért gondoltam így -, de most már látom, hogy ezt nem lehet így mérni.

Profil Képtár

Sajnos pedig ez arrafelé így van. Az a nő, aki egyedül nevel/vállal gyereket, sajnos megbélyegzett. Még akkor is, ha önhibáján kívül keveredett ilyen helyzetbe. Pl. meghalt a férje, vagy bántalmazó kapcsolatból - amit szintén nem illik elmondani - menekül, elválik, stb.

Mellesleg itt is vannak durva esetek. Elég arra gondolni, hogy nemi erőszak esetén sokszor még mindig az áldozatot hibáztatják ahelyett, hogy a bűnöst vennék elő.