A tradicionális japán előadóművészet számos művének jellegzetes motívuma a fusinak nevezett ének, amely a történet hátterét, illetve a szereplők érzéseit beszéli el. Az ilyen darabokat gyakran kísérik pengetős hangszeren, pl. samiszenen, ami egy, a Selyemúton át Japánba került hangszer mintájára készült, s az Edo-kortól az előadóművészet egyik legrelevánsabb zenei eszközévé vált. A rókjokuban a samiszen nagyon fontos szerepet tölt be, hiszen a műfaj az elbeszélő énekes rókjokusi és a zenész kjokusi közös játékára épül.

Az előadó, Tamagava Nanafuku kjokusiként kezdte pályáját, majd mestere tanácsára lett rókjokusi. Az általa előadott darabok klasszikusoktól a modernig, széles skálát ölelnek fel, s emellett saját szerzeményekkel is bővíti repertoárját. Számos olyan előadást szervezett már, melyek a rókjokut valamilyen tradicionális japán előadóművészettel vagy külföldi színpadi művészettel, zenével – például operával vagy phanszorival (koreai népi opera) – kombinálják. Innovatív és változatos előadásainak, valamint magával ragadó elbeszélő stílusának és komikumának köszönhetően nagy népszerűségnek örvend hazájában.

Rendezvényen a samiszenről és a japán elbeszélés művészetéről tart előadást, miközben meg is szólaltatja a hangszert. Ezt követően előadja a Charles Perrault által írt Hamupipőkéből készült rókjoku adaptációját. A tradicionális japán előadóművészet e humoros műfajának és a világ egyik legismertebb meséjének elegye garantáltan megmozgatja a rekeszizmokat!