Én úgy gondolom, hogy a nagy fehér madár nem volt fenyegető. Zord és talán kicsit sötét is amikor először feltűnik, de semmiképpen sem tűnt természetellenesnek a folyamat, ahogyan kvázi megöli a kis fehéreket. Már csak azért sem, mert falevelekké változtak, amikor lehullottak. Nekem ez inkább a változást jelképezte. Nyárból ősz, életből egyszer halál stb. A gyerek jó eséllyel a főszereplő felnőtt saját gyermekkorát jelképezte, a totem pedig a tradíciót, hitet. A gyermeki énje ebben nőt fel és védelmezi azt, és ezt teszi nem erőszakos eszközökkel. Az öreg már inkább az ő idejének bölcsességét és/vagy tanítóit/nagyszüleit jelképezi, akik máig hisznek ebben vagy csak az elméjében élnek így. A totem utat mutatott a változások elfogadására. Számos olyan ünnepünk van/volt nekünk is, amik elbúcsúztatják az évszakokat és a halottakat. A felnőtt úgy gondolja, hogy a körforgást meg lehet állítani az új eszméivel. A két segítője/fegyvere nekem fenyegető volt. Kígyó forma szörnyek (a végén persze), amik magukban hordoznak egyféle rendet. Párban vannak, színeikben a jin-jang szimbólumra utalnak, mintáik pedig valamilyen más rendet és hozzáállást sejtetnek. A végén bár gyermeki énjébe oltva az öreg próbálja megállítani, de nem sikerül neki. Az új eszme áttört és elpusztította a régi tradíciót. De végén rájön, hogy ezzel a körforgás nem állt meg, a fehér madarak vissza fognak térni és a nagy fehér is, csupán elpusztított valamit, ami már évek óta létezett. Azért is gondolom, hogy a nagy fehér vissza fog térni, mivel kinézetében eléggé hasonlított a kis fehérekre, csak persze a mérete változott. (Így az életet szimbolizáló kicsik magukban hordozzák a nagyot is, vagyis a halált.)