Ugye te is érezted már úgy, hogy néhány tárgy mintha magától mászna arrébb arról a helyről, ahová eredetileg leraktad? Vagy mintha megmagyarázhatatlan módon eltűnnének kisebb-nagyobb dolgok a szobából/lakásból/házból? És mintha valami megmozdulna a szemed sarkában, de amikor oda pillantasz, természetesen semmit sem látsz? Nyugodj meg, gond egy szál se. Lehet, hogy társbérlőid akadtak: néhány csenőmanó.
Arrietty átlagosnak mondható tizennégy éves lány - már ha az ember lánya éppen alig öt inch magas csenőmanó. Szüleivel a Maki család háza alatt éldegél, amolyan szimbiózisféleségben az emberekkel. Azokat a dolgokat, amikre éppen szükségük van, szépen titokban, feltűnés nélkül csenik el a házból. Egyetlen meg nem szeghető szabály szerint élik életüket: az emberek nem láthatják meg őket. A beteges Shou komoly műtét előtt áll, így nyugodt pihenése érdekében költözik nagymamája húgának vidéki házába. Ott azonban furcsa dolgok történnek: titokzatos módon tárgyak tünedeznek el, apró kis árnyékok motoznak sötét helyekre bújva. Amikor a fiú véletlenül észreveszi az aprócska Arrietty-t, hirtelen mindkettőjük élete megváltozik.
Történetünk főhősei Ponyo, aki egy aranyhal, és Sosuke, aki édesanyjával fent laknak a szirten, egy kis házban. Ponyo elég kalandvágyó (gyerek) természetű aranyhal, emiatt bajba kerül, amiből kibontakozik a történet. Elszökik az "akváriumából", ki a nyílt tengerre, ahol találkozik mindenféle vízi élőlénnyel, kezdve a medúzán át a bálnákig. Persze mivel sose járt még erre, ismeretlen neki minden. Egy halászfalu közelébe viszik az áramlatok, ahol az egyik, éppen dolgozó halászhajó a szeméttel együtt majdnem kihalássza, csakhogy Ponyo beleszorul egy üvegcsébe.^^ Ebben a mókás helyzetben talál rá Sosuke, kiszabadítja az üvegből, és egy vödör vízben rejtegeti mindenki elől. Félti. Napról napra egyre jobban megkedveli a kis aranyhalat. Ponyo kalandjai közben persze feltűnik a hiánya otthonában, és apja Fujimoto (ha jól értettem), aki a tenger fővarázslója, megpróbálja hazavinni. De Ponyo már eldöntötte, ember szeretne lenni...
A szellemek erdejét védelmező óriás vaddisznót meglövik. A testébe fúródott lövedék egészen a csontjáig hatol, haragot és gyűlöletet hozva szívébe, így átokistenné válik. Őrjöngve tör át az erdőn, hogy embert ölhessen, így jut el Ashitaka falujába. A fiú kiáll ellene és megállítja. Azonban csata közben az átokisten megfertőzi, így életének hamar és nagy fájdalmak között lesz vége.
Hogy gyógymódot találjon, elindul a szellemek erdejébe, hogy az Erdőistent megkérje, gyógyítsa meg. El is jut oda, de nem ő az első ember a vidéken. Hatalmas vaskohó épült egy tó partjára, aminek működtetéséhez szükséges fát a szellemek erdejéből vágják. Az itteni emberek így állandó háborúban élnek az erdőt védelmező istenekkel. Elsősorban Moro, az óriás fehérfarkas és családja jelent veszélyt rájuk. Moro fogadott lánya San, az emberlány, akit Szellemhercegnő néven ismernek a telepesek.
Miután Ashitaka megment pár embert és visszaviszi őket a kohó köré épült faluba, a helyiek örömmel fogadják őt. A Szellemhercegnő viszont pont ezt az estét választja arra, hogy megölje a telepesek vezetőjét. Ashitaka beavatkozik a párviadalba, ezzel megmenti San életét...
„Létezik a világon a varázslatnak egy, a szem számára láthatatlan köre. Az emberek a körön kívül és belül helyezkednek el. Én kívül vagyok. De ez nem is számít. Én… gyűlölöm magamat.”
Anna-t rossz egészsége miatt nevelőszülei a vidéki rokonokhoz küldik. A zárkózott lány nehezen szerez barátokat, és azt hiszi, szülei az állami támogatás miatt fogadták örökbe. Ilyen terhes gondolatokkal érkezik meg vidéki rokonaihoz, ahol szabadidejét rajzolással tölti. Majd megismerkedik Marnie-val, aki a kis öböl túloldalán lévő különös nyugati házban él. A ház nappal elhagyatottnak tűnik, ám napnyugtával mindig világosság szűrődik ki az ablakon, ahol Marnie, egyedül, szüleitől távol él. A két magányos lány rögtön barátságot köt, és egymás támaszai lesznek. Anna-t azonban furcsa álmok kísértik, és Marnie véletlenszerű eltűnései is aggasztják. Mikor egy új család költözik be a furcsa házba, Anna félelmei beigazolódni látszanak, Marnie nem valós. Az új család kislányával barátságot kötve együtt erednek Marnie titkának nyomába.
Egy gyönyörű, szívszorító történet a családi kötelékekről és szeretetről Joan G. Robinson tollából.
A főszereplő egy gimnazista lány, Haruka. Kicsit szeleburdi, de nagyon aranyos csaj, aki ráadásul viszonzatlan szerelemtől szenved. Egy nap, mikor a barátnőjével hazafelé sétálnak, Haruka egy macskát lát átmenni az úttesten. A kis állat egy csomagot visz épp a szájában, de elejti, próbálja ismét felszedni, de vészesen közeledik egy autó. Haruka nem tétovázik, a kocsik közé rohanva sikeresen kimenti mindkettőjüket a forgalmas úttestről. A macska pedig két lábra áll, megköszöni neki, hogy megmentette, és ígéri, még meghálálja. Haruka nem akar hinni a fülének. Beszélő macska? Később azonban meglátogatja őt a macskák királya, hogy személyesen is megköszönje, hogy megmentette a fiát. Kap egy okmányt is. Végül otthagyja őt a macskasereglet.
Másnap különös dolgok történnek vele. Házuk előtt macskafű nő, egereket talál az iskolai szekrényében. Kiderül, mindez a macskák bűne, így akarják kifejezni hálájukat. Harukának viszont kezd elege lenni az egészből. Egy macska elkottyantja neki, hogy milyen jó a Macskák királyságában, így Haruka is látni szeretné. Persze közel sem gondolta ezt olyan komolyan, mint négylábú kis barátai. Egy gyönyörű női hang tanácsára felkeresi a Bárót...
Téma: [2018.08.09] Ghibli mozifilm ajánló
Offline
|
|
Ezek sem rosszak, de a Mononoke Hime-t leszámítva, kicsit jobban sikerült, népszerűbb darabokat lett volna célszerű ajánlóba tenni.
|
|
2018.08.10 18:32 / utoljára módosítva: 2018.08.10 18:43 00 / | |
|
|
Sinesol írta: Ezek sem rosszak, bár azért lehet jobb lett volna a nagyobb, ismertebb, népszerűbb műveket betenni ajánlóba.Épp az a lényeg az ajánlókban szerintem, hogy inkább a kevésbé ismerteket ismertessük meg a közönséggel, mivel abban semmi logika, hogy a népszerűbb, és ismertebb műveket mutogassák, amiről úgyis jobban hall mindenki. Lényegtelen, miről van szó, én speciel utálom, mikor folyton a képembe villogtatják azt, ami már a csapból is folyik, és álmomban is csak arról hallok, szóval jó, ha a háttérbe szorult dolgokról szerzek tudomást. |
|
2018.08.10 18:37 / utoljára módosítva: 2018.08.10 18:39 00 / | |
Offline
|
|
Aucifer írta: Sinesol írta: Ezek sem rosszak, bár azért lehet jobb lett volna a nagyobb, ismertebb, népszerűbb műveket betenni ajánlóba.Épp az a lényeg az ajánlókban szerintem, hogy inkább a kevésbé ismerteket ismertessük meg a közönséggel, mivel abban semmi logika, hogy a népszerűbb, és ismertebb műveket mutogassák, amiről úgyis jobban hall mindenki. Lényegtelen, miről van szó, én speciel utálom, mikor folyton a képembe villogtatják azt, ami már a csapból is folyik, és álmomban is csak arról hallok, szóval jó, ha a háttérbe szorult dolgokról szerzek tudomást. Szerintem az ajánlónak épp az a célja, hogy az adott stúdió munkásságát ismertesse azokkal, akik eddig még nem találkoztak a művekkel. Épp azért nem a kevésbé ismerteket ajánljuk, mivel azok nem véletlenül kevésbé ismertek, csak azok haladnak tovább rájuk, akik kifejezetten szeretik a stúdiót, ezek az emberek viszont nem szorulnak ajánlásra a témában. |
|
2018.08.10 18:45 / utoljára módosítva: 2018.08.10 18:50 00 / | |
|
|
Akkor már inkább vegyesen, ismerteket és kevésbé ismerteket. Ebből a felsorolásból pedig a Mononoke Hime szerintem megfelel a népszerű és nagyszerű alkotásnak.
De még ha a stúdiót nem is ismeri valaki, biztos, hogy a Vándorló palotáról és a Chihiro-ról már hallottak, egyrészt mert moziban is mentek, utóbbi meg ha jól emlékszem, még Oscart is nyert, általában arról is eléggé tudnak az emberek. Ha valaki akkor kíváncsi volt, már biztos, hogy nem ismeretlen neki a stúdió neve... A célját így is elérte az ajánló, mert ahogy olvastam, így is voltak, akik valamelyik ajánlott művet nem látták még, én is most végre kipipáltam a Ponyot is. Lehet, hogy nem ér fel a többihez, de nagyon aranyos volt. |
|
2018.08.10 19:03 00 / | |
Offline
|
|
Ha van animében kötelező olvasmány, a Ghibli filmek elég közel járnak hozzá
|
|
2018.08.10 19:14 00 / | |
munkatárs
|
Offline
|
Köszi!
Óh, Aucifer, a Ponyót én úgy szeretem! Annyira cuki! xD Ok, azért a varázslót kicsit sajnáltam, de maga a sztori nagyon bejött. Nem tudom, mennyire igaz, de olvastam valamikor valamerre, hogy Miyazakinak egy barátja gyereke mondta, hogy milyen kár, hogy nekik nem gyártanak meséket, és ezen felbuzdulva csinált egyet. Mondta, hogy mire elkészült, eltelt 2 év, de reméli, azért tetszik a lánynak. xD |
|
2018.08.10 21:32 00 / | |
|
|
Reki írta: Köszi!Óh, Aucifer, a Ponyót én úgy szeretem! Annyira cuki! xD Ok, azért a varázslót kicsit sajnáltam, de maga a sztori nagyon bejött. Nem tudom, mennyire igaz, de olvastam valamikor valamerre, hogy Miyazakinak egy barátja gyereke mondta, hogy milyen kár, hogy nekik nem gyártanak meséket, és ezen felbuzdulva csinált egyet. Mondta, hogy mire elkészült, eltelt 2 év, de reméli, azért tetszik a lánynak. xD Jajj, ha ez igaz, ez akkor baromira aranyos story. Végülis, szegény varázsló nem is volt gonosz, bár néha annak tűnt, de bizonyos értelemben mégis ártatlan volt. Félreértett figura, na... Mondjuk az emberekről alkotott véleményével tulajdonképpen egyetértek. Bár ugye nem a tejes emberiségre igaz, amit mondott, de sajna kevesebben vannak azok, akik jók lennének, és még a természetre, a világunkra is vigyáznak, és minden élőlényre. |
|
2018.08.10 21:58 00 / | |
munkatárs
|
Offline
|
Hú, már régen láttam, nem emlékszem, mit mondott, csak hogy az elején nem szerettem, a végén meg már sajnáltam. De nagyon cuki mese.
|
|
2018.08.10 22:21 00 / | |
Offline
|
|
Köszi!
|
|
2018.08.11 12:35 / utoljára módosítva: 2018.08.11 12:36 00 / | |
|
|
A Karigurashi no Arrietty még nem került elém, de nagyon tetszett. Köszi!
|
|
2018.08.11 13:33 00 / |