Production committee (制作委員会/seisaku iinkai/gyártásért felelős bizottság). Egy rejtélyes, időről időre felbukkanó fogalom, melynek megértése nem egyszerű, tekintve, hogy Japánon kívül nagyon ritkán találkozni vele a szórakoztatóiparban. Egyszerűen megfogalmazva, a production committee nem más, mint egy vegyes leányvállalat (joint venture subsidiary company), amit különböző cégek hoznak létre azzal a céllal, hogy egy szórakoztatóipari terméket előállítsanak. Gyakran az "XY Anime Gyártásért Felelős Bizottság/Partnerek" nevet kapják (pl.:New Game!! Gyártásért felelős bizottság, azaz New Game!!制作委員会), de néha előfordul, hogy valami vicces, az adott mű világára utaló nevet adnak neki, mint például Nyuszi-hegy Bevásárlónegyed (Tamako Market), Sárkány Életkörülmény-fejlesztő Bizottság (Kobayashi-san Chi no Maid Dragon). A nevet leszámítva viszont lényegében mindegyik ugyan az: néhány vállalat, akik összeállnak, hogy létrehozzanak egy szórakoztatóipari terméket.

De miért működnének együtt a vállalatok egymással? Ennek két fő oka van: kockázat és specializáció. Egy szórakoztatóipari termék gyártása nem kevés pénzt igényel. Ha mindent egy cég csinál, akkor ha netán buknak, az övék a teljes felelősség. Manapság már csak olyan esetekben fordul elő ilyesmi, ha nagyon "alacsony kockázatúnak" számít valami (Studio Khara és a Rebuild of Evangelion filmek), vagy ha a mű gyártója egy olyan hatalmas vállalat, ami megteheti (pl. a Cygames a Rage of Bahamuttal). Ám az esetek döntő többségében, ha a kockázatot elosztod sok különböző cég között, akkor az esetleges veszteségek is sokkal kisebbé válnak, és így kezelhetőbbek is lesznek. Egy hatalmas siker esetében ez viszont azt is jelenti, hogy a cégek nem keresnek majd annyit, ám erre úgy kell gondolni, mint egyfajta biztosításra, ami garantálja, hogy egy cég se fog hatalmas pénzeket veszíteni egy olyan műsoron, ami nem hozza azokat a bevételeket, amelyre előzetesen számítani lehetett. Emellett egy filmet, színdarabot vagy TV-műsort gyártani nagy kihívásokkal jár. Rengeteg mindenre oda kell figyelni: megtalálni a megfelelő szereplőket és személyzetet, reklámozás, találni egy TV-csatornát, zenegyártás, merchandise árusítása, home video és még sok minden más. Egy cég, ami magazinok, mangák és ln-ek kiadására specializálódott, annak nem biztos, hogy olyan gördülékenyen menne a zenegyártás. Az, hogy van egy zeneszerzéssel foglalkozó cég a bizottságban, lehetővé teszi a magazinkiadó számára, hogy arra összepontosítson, amiben ő a legjobb, míg a többi cég pedig arra, amiben ők.

Gyártásért felelős bizottságok majdnem minden késő esti animéhez létrejönnek és hasonló formációk vannak a nappali TV-sorozatoknál is. De vajon mikor alakultak ki? Tulajdonképpen az anime mozifilmek indították útjára a bizottságok alkalmazását, azon belül is két film igazán említésre méltó azok között, amelyek bizottságot használtak a gyártásuk során: Az egyik az AKIRA, ami a Kodansha, MBS, Bandai, Hakuhodo, Toho, Laserdisc, Sumimoto Corporation és Tokyo Movie (animációs producerek) cégek összeállásával készült, míg a másik a Nauszika - A szél harcosai, ami a Tokuma Shoten és a Hakuhodo cégek összeállásával készült. Ugyanakkor ez a módszer TV-sorozatoknál csupán 1993-ban jelent meg az Irresponsible Captain Tylornál, ahol a TV Setouchi, Big West és a "Tylor Project" bizottság (King Records, VAP, Media Rings) állt össze. Aztán az 1995-ös Project Eva után elkezdett terjedni, és több tokusatsu (olyan japán sorozat vagy film, ami nagy mennyiségű speciális effektet tartalmaz), revü, és animesorozat így készült. Mára pedig már széles körben használják rengeteg szórakoztató műsornál Japánban.

A bizottság összetétele nagyon változó lehet. Elképzelhető, hogy csak két cégből állnak (mint a fent említett Nauszika), de az is lehetséges, hogy több, mint 10 cég is összeáll. Végeredményképpen, minden hozzáadott cég csak jobban megosztja a kockázatot. Itt viszont érdemes megjegyezni, hogy a rizikó nem egyenlő mértékben oszlik el. Egy 8 tagú bizottság nem jeleni azt, hogy annak minden tagja 12.5%-ban felelős a költségekért; a mennyiség minden tag esetében különbözik. Csak nagyon kivételes esetben lehet megtudni, hogy pontosan melyik cég mennyit rakott bele a közösbe, de amit meg lehet mondani, az az, hogy ki finanszíroz többet a másiknál. Ezt a cégek listájának sorrendje alapján lehet megállapítani. A lista elején álló cégek többet fektettek bele a projektbe, mint a lista végén lévők. Tehát visszatérve az AKIRA gyártásért felelős bizottságához, a Kodansha több pénzt tett bele a gyártásba, mint a Tokyo Movie — a cég, amelyik az anime animációját készítette. A Kodansha valószínűbb is, hogy több pénzt is tud keresni a számos bevételi forráson keresztül, mint amit a Tokyo Movie, így természetes, hogy arra számítanak, hogy nagyobb arányban szálljanak be az anime finanszírozásába. A részletei annak, hogy a költségeken és egy kis profiton túlmenően mennyit osztanak meg az anyavállalattal, nem nyilvánosak, de valószínűleg részletezve van a bizottság szerződéseiben.

A Tokyo Movie helye az AKIRA bizottságában jól példázza, hogy az animációs stúdiók hol szoktak helyet foglalni a bizottságon belüli rangsorban. Még olyan animéknél is, ahol a stúdió birtokolja a szellemi tulajdonjogokat, sem biztos az, hogy egyáltalán tagjai a bizottságnak (lásd Manglobe és a Samurai Flamenco). Ez a valósága a legtöbb animációs stúdióknak, de azért van néhány kivétel is. A Toei Animation egy masszív cég, ami összehasonlíthatatlan a legtöbb animációs stúdióval, és rengeteg népszerű anime tartozik hozzá, ezért több animét is képes a saját erejéből finanszírozni. Éppen ezért a Sailor Moon Crystal esetében is csak ő és a Kodansha volt a bizottság tagja. Előfordult az is, hogy ők vezették a bizottságot, mint a Kyousougiga esetében is. Rengeteg siker, és szokatlanul stabil pénzügyi háttér kell ahhoz, hogy egy animációs stúdió képes legyen vezetni a bizottságot, és ez az, amiért csak a legnagyobb stúdiók, mint a Toei, TMS Entertainment, Pierrot, Sunrise, Production IG és KyoAni képes rendszeresen megcsinálni. A többi stúdió számára, a bizottság vezetése vagy alapból lehetetlen, vagy valami különleges alkalomra tartogatják, mint a P.A. Works a The Eccentric Family esetében.

Tehát akkor mit tudhatunk meg a gyártásért felelős bizottságból? A cégek sorrendje megmutatja nekünk, hogy kire hárul a legnagyobb felelősség a gyártás során. Ha te vagy a bizottság vezetője, akkor a céged nyilvánvalóan úgy érzi, hogy az animét megéri megcsinálni. Emellett szintén megtudhatjuk, hogy milyen kapcsolatban állnak egymással a cégek. Az animeipar sok más üzleti ághoz hasonlóan arról szól, hogy milyen kapcsolataid vannak. A cégek nagyon gyakran dolgoznak együttműködésben. Ezért láthatod a Hakuhodo Music and Pictures-t együtt az NBC Universallal és a Warner Brothers Japannal; a producereik létrehoztak egy jól működő munkakapcsolatot egymással és így együtt kezdenek el különböző munkákat. Egy dolog mindig nagyon fontos, mégpedig, hogy az animációs stúdió benne van-e a bizottságban vagy sem, és hogy részesülnek-e a bevételek valamelyik forrásából. A tagok listája azt is megmutatja nekünk, hogy nagy valószínűséggel ki tarja kézben a nemzetközi jogokat az animéhez. Ha a listán szerepel az Aniplex, Kodansha vagy a TBS valamelyike, akkor esélyes, hogy ők tartják a kezükben a nemzetközi jogokat, és ez meghatározza, hogy　hogy/mikor/és ki fogja simulcastolni az adott animét Japánon kívül. A　TBS már megégette magát a múltban azzal, hogy kiszivárogtak epizódok, vagy cégek simulcastelték a sorozatukat a japán vetítésük előtt, szóval ők elhalasztják a streamjeiket, hogy megakadályozzák, hogy a japán nézőik előbb láthassák a műsoraikat az ő sugárzásukhoz képest.

A fenti táblázat a 2017-es téli animék közül mutatja néhányuk gyártásért felelős bizottságait (a teljes táblázat a képre vagy pedig ide kattintva érhető el). Ezt nézve, érzékelhető a cégek　változatossága, amelyek részt vesznek a gyártásban. Néhányan, mint a TBS　előszeretettel dolgozik együtt hasonló cégekkel minden animénél.　Másoknak sokkal változatosabb tagjai vannak. És van egy anime, a Minami Kamakura Koukou Joshi Jitenshabu, ahol a bizottságot egy szingapúri cég　vezeti, a tagjai között pedig vannak sanghaji, amerikai és még tajvani cégek is (a kevésbé meglepő japán digitális terjesztők mellett). Ez jól mutatja számunkra az egyre nagyobb hangsúlyt a nemzetközi eladásokon, és azt, hogy ezek a cégek hajlandóak befektetni saját maguk is a bizottságokba. Azzal, hogyha valaki a bizottság tagjává válik, jogot szerez arra, hogy beleszóljon az adott sorozatba a gyártón keresztül. Például ha a Crunchyroll tudja, hogy az akciósorozatok népszerűek, akkor kérheti, hogy azok az elemek megjelenjenek valahol. Valószínűleg nem csak az előfizetőiken keresztül jutnak bevételekhez az adott sorozatból, szóval megéri nekik, hogy tagok legyenek.

Én személy szerint szórakoztatónak találom megnézni, hogy ki vesz részt egy sorozat készítésében, és amint azt láthattátok, nem kevés információt lehet leszűrni belőlük. Az animációs stúdiók minden sorozat stáblistájában benne vannak, szóval érthető, hogy miért gondolná az ember, hogy hatalmas a befolyásuk az animék gyártásában. Az is természetes, hogy ha azt gondolja az ember, hogy egy cégnek, amely a konkrét animálásért felelős, komoly beleszólása van a sorozatba. De ha elkezdesz odafigyelni ezekre a bizottságokra, akkor egy tisztább képet kaphatsz az animék gyártásának pénzügyi helyzetéről, és arról, hogy hogyan készülnek ezek a sorozatok ahelyett, hogy csak azt feltételezed, hogy a stúdiók, akiknek gyakran nem sok beleszólásuk van a dolgokba, irányítanak mindent. A közelmúltban történt fejlemények reménnyel töltenek el afelől, hogy több olyan sorozatot is láthatunk majd, amiben nemzetközi cégek is szerepet vállaltak, hogy ezáltal az animék ténylegesen is globálisabbá váljanak a jövőben. Amiket itt leírtam, az jól mutatja azt, hogy hogyan zajlanak a dolgok mostanság, de esélyes, hogy néhány év múlva már más lesz a helyzet.