A nagy meztelencsigával (Limax maximus) szerintem már sokan találkozhattatok. Előszeretettel tanyázik pincékben, vízóraaknákban, szóval nyirkos, hűvös helyeken. Ez a tarajos házatlancsigák (Limacidae) családjába tartozó faj Európában és Kis-Ázsiában őshonosnak számít, de az Antarktiszon kívül mindenhol megtalálható, hiszen az ember akarva-akaratlan is hozzájárul a fajok terjedéséhez. Főként kerti, üvegházi növényeket dézsmál éjjelente, nappal pedig jól elbújik a kíváncsi szemek, a cipőtalpak és az éhes szájak elől. Táplálkozása és magas egyedszáma miatt általában mezőgazdasági, kertészeti kártevőként tartják számon.

2006-ban írták le először a nagy meztelencsigát Japánban (akkor még csak Ibaraki prefektúrában élt hivatalosan). Az országban hamar elterjedt, mert a környezet számára megfelelő, sok a táplálék és kevés az ellenség. Yuta Morii és Takafumi Nakano a lakók segítségével Hokkaidón felmérték a populáció elterjedését. 29 jelentés érkezett be hozzájuk fényképes bizonyítékkal, illetve az időpont és a helyszín pontos megadásával. Végül 16 populációt sikerült elkülöníteni, melyből idáig csak 2 létezéséről tudtak. Közben egy érdekes esetre bukkantak: az egyik őshonos piócafajuk (Orobdella kawakatsuorum) egy csiga testnedvét (vérnyirok) igyekezett kiszívni. Maga a jelenség egyébként nem ritka, vannak kifejezetten csigákra, puhatestűekre specializálódott piócafajok (mint nálunk a csigapióca - Glossiphonia complanata), de ha valóban fontos táplálékforrása lesz Japánban a piócának ez az idegenhonos csigafaj, akkor legalább azon területeken csökkenhet az egyedszámuk, ahol ez a piócafaj él - ha elég sok van belőlük persze.