Az Artland a legújabb tagja azoknak az animációs stúdióknak, akik eltűnnek a piacról — annak ellenére, hogy ezen stúdiók közül sokan nagy rajongásnak örvendő, kultuszt teremtő, nemzetközi szinten is elismerést kiváltó animéket készítettek. Ez a cikk most egy visszatekintést szeretne nyújtani az Artland eredményeiről, hogy megmutassa, miért szerették a stúdiót annyian, és pontosítsa a megjelent híreket a cég jelenlegi helyzetéről (még nem kezdeményeztek csődeljárást). A stúdió nemsokkal ezelőtt még a Seven Mortal Sins-en dolgozott.
Az Artlandot 1978-ban alapította a veterán animátor, Ishiguro Noboru. Ishiguro az egyike volt a kezdeti animációs mestereknek, a televíziós animék fejlődésének korai szakaszában, beletartozva a Tezuka Osamu, Tomino Yoshiyuki, Dezaki Osamu, Rintaro, és mások fémjelezte úttörő generációba. 1974-ben már megalapozta hírnevét az epikus sci-fi klasszikus, Space Battleship Yamatóval, ami, annak ellenére (vagy éppen azért), hogy a kezdeti adását elkaszálták, egymaga inspirálta az akkor még születőfélben lévő "otaku" kultúrát, hogy aztán kinőhesse magát a mai virágzó, önálló piaccá. A sorozat teljesen megváltoztatta a szabályokat, ahogy az animációs üzlet működött, és kiterjesztette az animék nézőközönségét fiatal felnőttekre, így katalizátorként szolgálva egy egész kiadói ágazat számára, melyek aztán animével kapcsolatos magazinokat és könyveket kezdtek el gyártani. Sőt, még olyan rajongói tevékenységekhez is vezetett, mint például a con-ok, cosplay-ek, petíciók a készítőknek; teljes anime-boomot indítva ezzel.
Ezt aztán egy reneszánsz időszak követte a klasszikus animék felújítása szempontjából, ahol a nosztalgikus sorozatokat új animációs technikákkal ötvözték. Erre példa az 1980-as Astroboy, amit Ishiguro rendezett az Artlandnál, köszönhetően hosszú barátságának Tezuka Osamuval.
Viszont talán ami a legemlítésre méltóbb, hogy a Yamato arra inspirálta a rajongókat, hogy ők maguk is alkotók legyenek. A Studio Nue, egy sci-fi illusztrációkkal foglalkozó ügynökség, ami a Yamato sorozat dizájnján dolgozott, szorosan együttműködött az Artlanddal, miután elkezdődött a rajongókból készítőkké vált emberek megjelenése, és zöld utat kaptak a Super Dimension Fortress Macross sorozathoz. A projekt egy bizonyos szempontból egy rajongói-készítésű animáció volt, köszönhetően a szenvedélyes, de tapasztalatlan készítői stábnak. Ezután az Artland csapatára úgy tekintettek, mint többségben fiatal animátorokra, akiket Ishiguro ellenőrzött, és egyfajta celeb státuszuk lett a rajongók között, gyakran szerepelve különféle publikációkban.
A neves Artland által kinevelt személyek közé tartozik az akció animáció forradalmár Itano Ichiro (aki az úgynevezett "Itano Circus" effektről híres, ami nagy sebességű csata koreográfiából áll, és gyakran szerepelnek benne hatalmas mennyiségű, cikázó rakéták); Mikimoto Haruhiko (illusztrátor és mangaka, akinek a "bishoujo" (szép lány) ábrázolásai uralták az 1980-as évek elejét-közepét); Kakinouchi Narumi (Vampire Princess Miyu); Hirano Toshihiro (meghatározó szereplője az 1980-as évek rajongó-orientált OVA fantasy/sci-fi műveinek, mint például az Iczer-1, Dangaioh és Project Zeorymer); és még sokan mások.
![Kép helye]()
Sok publikáció abban az időben úgy ábrázolja az Artlandot, mint egy bolondokházát, tele szenvedélyes emberekkel. Köztük volt egy Tokióban élő amerikai, Jan Scott-Frazier, akit Ishiguro vett a szárnyai alá a stúdiónál az 1980-as évek elején, és aki ott a stúdiónál számtalan osztályon dolgozhatott — később pedig még a cég kelet-ázsiai terjeszkedésének kezelésével is megbízták.
"Az Artland olyan volt, mint egy nagy család Ishiguro-sannal, a szellemeskedő apával." — emlékezett vissza Jan az online beszélgetés során, amit a hét elején folytattunk, miután megkérdeztem őt az akkori munkahelyi körülményekről. "Mindenkire időt szánt, aki ott dolgozott, és segített mindenkinek, akinek szüksége volt rá. Ez sokban segített a szoros menetrenddel és az alacsony fizetéssel való megbirkózásban. Azt hiszem, az íratlan filozófiánk az volt, hogy »Csináljuk meg olyan jól, amennyire csak tudjuk, miközben tartjuk a határidőt és a költségvetésen belül maradunk.«"
A Macross az Artlandot effektíve az anime rajongók látókörébe helyezte. 1983-ban megnyerték az animációs rendezés fődíját az első Japán Animációs Díjátadó Ünnepségen. És miután a Macross befutott, nemcsak játékokat, de soha eddig nem látott mennyiségű albumot is eladtak, ami teljesen meglepte az akkoriban nem túl jó helyzetben lévő Victor lemezkiadó céget. A következő nagy projekt pedig, amit Ishiguro elindított, a saját alkotása, az 1985-ös bestseller OVA, a Megazone 23. Ez egy sci-fi történet, talán az első nagy részletességgel kidolgozott helyszínekkel Tokióról, Miyazaki Hayao 1980-as Lupin III epizódja, a "Viszlát szeretett Lupin" óta. A Megazone 23-al kapcsolatban sokan úgy tartják, hogy a Mátrix témáját is ez inspirálta.
A Megazone hatalmas sikere (ami az eladásokat illeti) újabb díjakat hozott az Artlandnak, beleérve néhány arany lemezt is. Ugyanakkor ebben az időben pénzügyi problémák jelentek meg, és sok ember elhagyta a stúdiót, hátrahagyva Ishigurót, hogy újabb utakat járjon be. Ő pedig elvállalta a rendező szerepét egy később hatalmas projektté növő animált sorozatnak, a Tanaka Yoshiki által írt űroperának, a Legend of the Galactic Heroes-nak. A hosszú ideig tartó projekt egymaga mentette meg a stúdiót a tönkremeneteltől.
Az újabb munkáik, mint a Reborn! és a Mushi-shi ugyan nagy népszerűségnek örvendtek, de ahogy azt mostanában láthattuk, minél jobb az animáció minősége (és a Mushi-shi animációjának minősége messze meghaladta az akkori tévés animék minőségét), annál nagyobb a bukás esélye. Hacsak nem birtokolja a stúdió a szellemi tulajdonjog egy részét, amivel a származékos termékek értékesítésével járó jelentős jogdíjakból részesülne, akkor magát a stúdiót inkább csak úgy kezelik, mint valakit, akit felbérelnek a munkára.
Még azok az anyagok is, amiket a stúdiónál készítenek, mint például a sztoribordok, forgatókönyvek, kulcskockák, tervek, cellák, dizájnok, mind a jogtulajdonoshoz tartoznak. Napjainkban a különböző média cégekből álló "production committee" az, ami beleinvesztál az animék gyártásába, így a fenti anyagok ritkán tartoznak teljes mértékben a stúdióhoz.
Ezért van az, hogy manapság annyi stúdió igazából egy nagyobb cég leányvállalata, és még nagy nevű stúdióknak sincs igazából külön animációs részlegük (és ha van is, az animátorok maguk szabadúszók, akiket egy adott projekthez vesznek fel, ahelyett, hogy főállásban dolgoznának a stúdió alkalmazottaiként).
Ezzel pedig el is jutottunk az Artland jelenéhez. A kezdetben felröppent hírekkel szemben, amik azt állították, hogy becsődölt, valójában a stúdió jelenleg adósságkonszolidáció alatt áll. A cég jelenleg kiüríti mostani helységeit, és egy későbbi időpontban új helyre költözik.
A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy én személyesen segítettem a költözésben, hogy átszállítsuk a történelmileg rendkívül értékes anyagokat a raktárakból új helyükre, a Meiji Egyetemre, ahol később majd kiállítják őket a nyilvánosság számára. Az oka, amiért Japánban élek, nagyrészt a stúdió munkáinak köszönhető, ezért ez volt a legkevesebb, amit tehettem.
A hatás, amit az Artland az idősebb generációkra gyakorolt, az anime rajongók között a világon még mindig tapintható, és az öröksége tovább él a fiatalabb nézők között is. Az AIC nemrég bejelentette, hogy a Megazone 23-nak jelenleg egy folytatása, és egy felújított változata is készülőben van, a Production I.G. pedig jelenleg a Legend of the Galactic Heroes újrafeldolgozásán dolgozik. Na és persze ott van a Macross, ami még mindig sikeres, rengeteg rendezvénnyel, és a franchise 35. évfordulójának alkalmából már folyamatban van egy új sorozat is.
Az új Legend of the Galactic Heroes-hoz még nincs elérhető előzetes, de a Producton I.G. nemrég megjelentetett egy kulcsképet reklám céljából a Twitteren, megmutatva azt, hogy a képi hangulat hasonlónak tűnik ahhoz, amit az Artland megalapozott.
![Kép helye]()
Forrás: Anime-now
Magyar fordítás: granit
Az Artlandot 1978-ban alapította a veterán animátor, Ishiguro Noboru. Ishiguro az egyike volt a kezdeti animációs mestereknek, a televíziós animék fejlődésének korai szakaszában, beletartozva a Tezuka Osamu, Tomino Yoshiyuki, Dezaki Osamu, Rintaro, és mások fémjelezte úttörő generációba. 1974-ben már megalapozta hírnevét az epikus sci-fi klasszikus, Space Battleship Yamatóval, ami, annak ellenére (vagy éppen azért), hogy a kezdeti adását elkaszálták, egymaga inspirálta az akkor még születőfélben lévő "otaku" kultúrát, hogy aztán kinőhesse magát a mai virágzó, önálló piaccá. A sorozat teljesen megváltoztatta a szabályokat, ahogy az animációs üzlet működött, és kiterjesztette az animék nézőközönségét fiatal felnőttekre, így katalizátorként szolgálva egy egész kiadói ágazat számára, melyek aztán animével kapcsolatos magazinokat és könyveket kezdtek el gyártani. Sőt, még olyan rajongói tevékenységekhez is vezetett, mint például a con-ok, cosplay-ek, petíciók a készítőknek; teljes anime-boomot indítva ezzel.
Ezt aztán egy reneszánsz időszak követte a klasszikus animék felújítása szempontjából, ahol a nosztalgikus sorozatokat új animációs technikákkal ötvözték. Erre példa az 1980-as Astroboy, amit Ishiguro rendezett az Artlandnál, köszönhetően hosszú barátságának Tezuka Osamuval.
Viszont talán ami a legemlítésre méltóbb, hogy a Yamato arra inspirálta a rajongókat, hogy ők maguk is alkotók legyenek. A Studio Nue, egy sci-fi illusztrációkkal foglalkozó ügynökség, ami a Yamato sorozat dizájnján dolgozott, szorosan együttműködött az Artlanddal, miután elkezdődött a rajongókból készítőkké vált emberek megjelenése, és zöld utat kaptak a Super Dimension Fortress Macross sorozathoz. A projekt egy bizonyos szempontból egy rajongói-készítésű animáció volt, köszönhetően a szenvedélyes, de tapasztalatlan készítői stábnak. Ezután az Artland csapatára úgy tekintettek, mint többségben fiatal animátorokra, akiket Ishiguro ellenőrzött, és egyfajta celeb státuszuk lett a rajongók között, gyakran szerepelve különféle publikációkban.
A neves Artland által kinevelt személyek közé tartozik az akció animáció forradalmár Itano Ichiro (aki az úgynevezett "Itano Circus" effektről híres, ami nagy sebességű csata koreográfiából áll, és gyakran szerepelnek benne hatalmas mennyiségű, cikázó rakéták); Mikimoto Haruhiko (illusztrátor és mangaka, akinek a "bishoujo" (szép lány) ábrázolásai uralták az 1980-as évek elejét-közepét); Kakinouchi Narumi (Vampire Princess Miyu); Hirano Toshihiro (meghatározó szereplője az 1980-as évek rajongó-orientált OVA fantasy/sci-fi műveinek, mint például az Iczer-1, Dangaioh és Project Zeorymer); és még sokan mások.
Sok publikáció abban az időben úgy ábrázolja az Artlandot, mint egy bolondokházát, tele szenvedélyes emberekkel. Köztük volt egy Tokióban élő amerikai, Jan Scott-Frazier, akit Ishiguro vett a szárnyai alá a stúdiónál az 1980-as évek elején, és aki ott a stúdiónál számtalan osztályon dolgozhatott — később pedig még a cég kelet-ázsiai terjeszkedésének kezelésével is megbízták.
"Az Artland olyan volt, mint egy nagy család Ishiguro-sannal, a szellemeskedő apával." — emlékezett vissza Jan az online beszélgetés során, amit a hét elején folytattunk, miután megkérdeztem őt az akkori munkahelyi körülményekről. "Mindenkire időt szánt, aki ott dolgozott, és segített mindenkinek, akinek szüksége volt rá. Ez sokban segített a szoros menetrenddel és az alacsony fizetéssel való megbirkózásban. Azt hiszem, az íratlan filozófiánk az volt, hogy »Csináljuk meg olyan jól, amennyire csak tudjuk, miközben tartjuk a határidőt és a költségvetésen belül maradunk.«"
A Macross az Artlandot effektíve az anime rajongók látókörébe helyezte. 1983-ban megnyerték az animációs rendezés fődíját az első Japán Animációs Díjátadó Ünnepségen. És miután a Macross befutott, nemcsak játékokat, de soha eddig nem látott mennyiségű albumot is eladtak, ami teljesen meglepte az akkoriban nem túl jó helyzetben lévő Victor lemezkiadó céget. A következő nagy projekt pedig, amit Ishiguro elindított, a saját alkotása, az 1985-ös bestseller OVA, a Megazone 23. Ez egy sci-fi történet, talán az első nagy részletességgel kidolgozott helyszínekkel Tokióról, Miyazaki Hayao 1980-as Lupin III epizódja, a "Viszlát szeretett Lupin" óta. A Megazone 23-al kapcsolatban sokan úgy tartják, hogy a Mátrix témáját is ez inspirálta.
A Megazone hatalmas sikere (ami az eladásokat illeti) újabb díjakat hozott az Artlandnak, beleérve néhány arany lemezt is. Ugyanakkor ebben az időben pénzügyi problémák jelentek meg, és sok ember elhagyta a stúdiót, hátrahagyva Ishigurót, hogy újabb utakat járjon be. Ő pedig elvállalta a rendező szerepét egy később hatalmas projektté növő animált sorozatnak, a Tanaka Yoshiki által írt űroperának, a Legend of the Galactic Heroes-nak. A hosszú ideig tartó projekt egymaga mentette meg a stúdiót a tönkremeneteltől.
Az újabb munkáik, mint a Reborn! és a Mushi-shi ugyan nagy népszerűségnek örvendtek, de ahogy azt mostanában láthattuk, minél jobb az animáció minősége (és a Mushi-shi animációjának minősége messze meghaladta az akkori tévés animék minőségét), annál nagyobb a bukás esélye. Hacsak nem birtokolja a stúdió a szellemi tulajdonjog egy részét, amivel a származékos termékek értékesítésével járó jelentős jogdíjakból részesülne, akkor magát a stúdiót inkább csak úgy kezelik, mint valakit, akit felbérelnek a munkára.
Még azok az anyagok is, amiket a stúdiónál készítenek, mint például a sztoribordok, forgatókönyvek, kulcskockák, tervek, cellák, dizájnok, mind a jogtulajdonoshoz tartoznak. Napjainkban a különböző média cégekből álló "production committee" az, ami beleinvesztál az animék gyártásába, így a fenti anyagok ritkán tartoznak teljes mértékben a stúdióhoz.
Ezért van az, hogy manapság annyi stúdió igazából egy nagyobb cég leányvállalata, és még nagy nevű stúdióknak sincs igazából külön animációs részlegük (és ha van is, az animátorok maguk szabadúszók, akiket egy adott projekthez vesznek fel, ahelyett, hogy főállásban dolgoznának a stúdió alkalmazottaiként).
Ezzel pedig el is jutottunk az Artland jelenéhez. A kezdetben felröppent hírekkel szemben, amik azt állították, hogy becsődölt, valójában a stúdió jelenleg adósságkonszolidáció alatt áll. A cég jelenleg kiüríti mostani helységeit, és egy későbbi időpontban új helyre költözik.
A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy én személyesen segítettem a költözésben, hogy átszállítsuk a történelmileg rendkívül értékes anyagokat a raktárakból új helyükre, a Meiji Egyetemre, ahol később majd kiállítják őket a nyilvánosság számára. Az oka, amiért Japánban élek, nagyrészt a stúdió munkáinak köszönhető, ezért ez volt a legkevesebb, amit tehettem.
A hatás, amit az Artland az idősebb generációkra gyakorolt, az anime rajongók között a világon még mindig tapintható, és az öröksége tovább él a fiatalabb nézők között is. Az AIC nemrég bejelentette, hogy a Megazone 23-nak jelenleg egy folytatása, és egy felújított változata is készülőben van, a Production I.G. pedig jelenleg a Legend of the Galactic Heroes újrafeldolgozásán dolgozik. Na és persze ott van a Macross, ami még mindig sikeres, rengeteg rendezvénnyel, és a franchise 35. évfordulójának alkalmából már folyamatban van egy új sorozat is.
Az új Legend of the Galactic Heroes-hoz még nincs elérhető előzetes, de a Producton I.G. nemrég megjelentetett egy kulcsképet reklám céljából a Twitteren, megmutatva azt, hogy a képi hangulat hasonlónak tűnik ahhoz, amit az Artland megalapozott.
Magyar fordítás: granit
Téma: [2017.07.24] Visszatekintés az Artland stúdió munkásságára
adminyon |
Offline
|
Hír dátuma: 2017.07.24. 17:25
|
|
2017.07.24 17:25
0 0 / 
|
|
|
adminyon |
Offline
|
|
Köszönjük szépen granit a fordítást és a belefektetett időt. Jó volt olvasni az Artland történetét, és reméljük, még talpra áll a cég. Küldjük nekik a pozitív energiákat.
|
|
|
2017.07.24 17:27
00 /
|
|
|
Offline
|
|
|
Hát igen.. ilyen az, ha valaki nem csak "akar", de tud is jó cikket írni, (fordítani)..
Nem csak szép, de hasznos is. THX! |
|
|
2017.07.24 17:40
00 /
|
|
|
Offline
|
|
|
Köszönjük a cikket, sok dolgot megtudtam a studiórol.
|
|
|
2017.07.24 17:44
00 /
|
|
|
Offline
|
|
|
Az írás az tuti, de én nem sajnálom. csupán 5 percre belekukkantottam abba a legutóbbi didirettenetbe és nem gondolom, hogy a stúdióért kár lenne. Régen jók voltak, de az régenvolt.
|
|
|
2017.07.24 17:58
00 /
|
|
|
Offline
|
|
|
Szívesen! Élvezet volt fordítani.
Érdekes látni, hogy régen mennyire népszerű műfaj volt a sci-fi. |
|
|
2017.07.24 18:34
00 /
|
|
|
Offline
|
|
|
Köszi a cikket!
|
|
|
2017.07.24 22:49
00 /
|
|
|
Offline
|
|
|
Nagyon èrdekes, köszi
|
|
|
2017.07.25 19:12
00 /
|
|
