A mai napig a fajkihalások legnagyobb oka az élőhelyek beszűkülése, tönkretétele. Ebből kifolyólag a partok beépítése is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy néhány madárfaj, pl. a nagy goda (Limosa limosa) egyedszáma drasztikusan lecsökkenjen Kelet-Ázsiában.

A Földön a 8 legfontosabb, É-D-i irányú madárvonulási útvonal egyike épp a kelet-ázsiai partok mentén halad, melyet éves szinten több millió madár használ vándorlása során. Néhány madár 10 nap alatt 11 000 km-t tesz meg egyhuzamban étlen-szomjan.
Azonban a kontinens partja erősen urbanizált, ezért mára ez lett a leveszélyeztetettebb a 8 útvonal közül, hiszen mind minőségileg, mind mennyiségileg csökkent a vándorló madarak pihenő- és táplálkozóhelyeinek száma.

Kína partjának közel 70%-a már be van építve. Az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB) unszolására a 15 millió lakosú Tiencsin város részt vett egy nemzetközi versenyen, mely arról szólt, hogy helyreállítják a degradált vizes élőhelyeket (wetlands) a madarak számára. Az első díjat a McGregor Coxall hozta el.


A vállalat bemutatta a tervét, melynek fő célja, hogy az élővilágnak (elsősorban a madaraknak) visszaadjon egy tőle elkobzott és tönkretett, 60 ha-os területet, miközben az ember is közelről elmerülhet a természet szépségeiben. A területet vékony vonalban egy 20 ha-os fasáv veszi körül.
Igazából egy több részből álló, nagyon jól feltuningolt, hatalmas látogatóközpontról van szó, de amiért kiemelt figyelmet érdemel az az, hogy mindezt egy linglangi hulladéklerakón tervezik megvalósítani - tehát nem elvesznek, a természettől, hanem hozzáadnak egy bizonyos szintre helyrehozott tengerparti területet. Ezt a fajta helyreállítást hívják rekultivációnak. Legalább 50 madárfaj számára segíthetik elő a túlélést, és odafigyelnek rá, hogy minél természetesebb, mozaikosabb legyen a park felszíne. Az épület számára az energiát megújuló forrásokból nyerik, a kialakított vizes területet pedig tisztított szennyvízzel és víztározóba gyűjtött esővel tervezik öntözni.

Értelemszerűen ez a három tényező: a hulladéklerakó, az öntözésre használandó tisztított szennyvíz és a begyűjtött eső miatt borzasztóan sok a kérdőjel. Az elsőnél azért, mert ha bármilyen okból megreped a szennyezett talaj, a hulladék és a mederfenék között az elválasztó réteg, a káros anyagok a vízbe, azon keresztül pedig az élőlényekbe kerülhetnek. Hasonlóan a tisztított szennyvízzel való öntözés is kockázatos - de a klórral fertőtlenített csapvizet sem tanácsos ilyen célra felhasználni. A tározóba gyűjtött esővíz is veszélyt hordozhat magában, hiszen egy 15 milliós városban elég nagymértékű szennyeződés kerül a levegőbe nap mint nap, és az eső mindezt kimossa belőle, amit az előző kettőhöz hasonlóan akaratlanul is magukhoz vesznek az élőlények. (Hogy a tenger közelsége milyen mértékben módosítja majd a levegő tisztaságát, és milyen áradások zajlanak arra, az számomra ismeretlen - szerk.)
Azt egyelőre nem tudni, hogy a kétfajta vizet milyen arányban használják fel, illetve lesz-e harmadik lehetőség a terület vízellátására.

A madárvilág megfigyelése mellett egyéb rekreációs, azaz a pihenést, felüdülést segítő tevékenységeket is biztosítanak az emberek számára az ott létesítendő parkokban. A területen egy 7 km-es gyalog- és bicikliutat is terveznek építeni, melynél kulcsfontosságú, hogy megfelelő távolságra legyen a víztestektől, nehogy a rajta haladó emberek akarva-akaratlan zavarják a madarakat, mert akkor az egész terv hiába valósul meg, ugyanis a célfajok vagy nem szállnak le, vagy csak nagyon rövid időre.


















Évi fél millió látogatót várnak, és a legfejlettebb technológiával szeretnék felszerelni az épületeket a tanulás elősegítése érdekében, illetve kamerákat is elhelyeznek a parkban, melyen keresztül nyomon lehet követni azt is, amire a madarak védelme érdekében a látogatók közvetlenül nem láthatnak rá.

A projektet a tervek szerint 2017 végén kezdik el megvalósítani, és egy éven belül tervezik átadni. A terv erősíti Kína egyre növekvő szerepét a vándorló madarak kutatásában.