Az epizód ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. A Shinsengumi Okita vezetésével betört a fogadóba, hogy megállítsák a felkelőket, Yasu pedig küldetéséről megfeledkezve utánuk ered és akaratlanul is belekeveredik a harcba. Társai közben már aggódni kezdenek érte és érzik, hogy valami baj történhetett, ha egyszer Yasu még mindig nem tűnt fel.
Azonban váratlanul visszatérünk a Citadellába, ahol a többi kardfiú nagyban pihenget vagy szórakozik. A kis Awataguchi Tantouk ki szeretnék hívni a Saniwát játszani, de mivel neki éppen Hasebe apáskodását kell elviselnie, a gyerekek jobbnak látják nem zavarni őket. Ehelyett valami furcsaságot vesznek észre: a fényképekről, amiket az elmúlt hónapok alatt készítettek, Yasu eltűnt. A különös és egyben riasztó esemény hatására a gyerekek körbejárják a Citadella lakóit és mindenkit megkérdeznek, hogy szerintük mi lehet a jelenség kiváltó oka.
Nem is sejtik, hogy azokban a percekben a társaik az egyik legerősebb és legveszélyesebb ellenfelekkel küzdenek meg, miközben Yasusada Okita után eredve vészesen közel kerül ahhoz, hogy megváltoztassa a múltat. Kiyomitsu a többiek utasítására Yasu keresésére indul, hisz valószínűleg ő az egyedüli, aki segíteni tud barátján. Már csak az a kérdés, hogy időben odaér-e…

Ahhoz képest, hogy ez az utolsó rész és inkább azzal kellene foglalkozni, hogy rendesen le legyen zárva ez a leheletnyi történet, még így is szakítottak arra időt a készítők, hogy egy utolsó névsorolvasást tartsanak. Persze az dicséretes, hogy viszonylag ötletesen oldották meg és így mindenki kapott egy utolsó jelenést (én például kifejezetten örültem az Ookurikara fanservice-nek), de ezúttal végképp erős volt a váltás. Olyan groteszk volt, hogy amíg Yasuék az életükért küzdenek, addig láthatjuk, hogy a többiek milyen nyugodtak és vidámak, pedig biztos ez a megszokott, mert mégis honnan kellene az otthon maradottaknak tudniuk, hogy mi történik a csatatéren egészen addig, míg a csapat vissza nem tér? De akkor is érződött, hogy picit az időhúzás, valamint Yasu drámájának a komolyságát akarták ezzel a húzással érzékeltetni.
Ami a fényképeket illeti, ez nyilván teljesen anime original, de éppen ezért nincs is kifejtve. Miért tűnik el Yasu a képekről? Az oké, hogy megváltoztatni készül a múltat, de ezért miért kell eltűnnie? Ez valami büntetés? Vagy a beavatkozásának köszönhetően nem Kiyomitsu, hanem ő pusztulna el később és ezért úgymond Yasu megszűnne létezni? Kérdések, amikre sose fogunk választ kapni, de szinte biztos, hogy a készítők se gondolták át.
Ha nem lenne elég meglepő számomra, hogy mennyi idő elment az otthon maradtak aggodalmaskodásával, még hihetetlenebb, hogy még az utolsó részben is játékutalásokat kell magyaráznom. Feltűntek ugyanis a Kebiishik, vagy ahogy egyes játékosok hívják őket, a KBC-k. A játék legszívósabb ellenfelei, akikkel senki se harcol szívesen. Szerencsére a velük való összetűzés elkerülhető, hisz csak akkor jelennek meg, ha egy-egy pálya legerősebb ellenfelét (boss) tíz alaklommal legyőztük. Ezután fogják (úgyhogy) a Kebiishik „megfertőzni” azt a pályát, ahonnan aztán többet nem lehet őket kipaterolni. Éppen ezért ha nem akarunk velük foglalkozni, akkor érdemes mindig kilépni a boss előtt, ezzel kerülve el a velük való összetűzést. Ha viszont már megszállták valamelyik pályánkat a Kebiishik, akkor mindig figyelnünk kell arra, hogy a kiküldött kardjaink körülbelül egy szinten legyenek. Az a bosszantó a Kebiishikben, hogy erőben mindig az adott csapat legerősebb kardjához igazodnak, így ha kiküldünk egy 90-es szintű kardot öt 30-as szintűvel, akkor nagyon csúnyán el fognak verni bennünket.

A Hanamaruban erre is volt utalást, amikor a többiek Kiyomitsut kérdezték, mennyire erős az ellenfelük, a fiú meg csak annyit reagált, hogy olyan erősek, mint ő. Mivel Kiyomitsu lakik a legrégebb óta a Citadellában, vélhetően ő is a legerősebb, így valószínűleg a Kebiishik az animében is hozzá igazodtak, így pedig érthető, hogy a többieknek miért gyűlt meg velük a bajuk. Azt még meg kell jegyeznem, hogy az ellenfelek ugyanolyan típusúak, mint a mi fegyvereink, azaz őket is Tantou, Wakizashi, Uchigatana, Tachi, Ootachi, Yari és Naginata csoportokba lehet beosztani (illetve most már van egy új csoport is, a Kunaiok). A Kebiishik még olyan szempontból különlegesek, hogy náluk még van egy úgynevezett Nage-Yari típus is.
A fiúknak tehát nem könnyű a dolguk, az eddigi legnehezebb harcukat kell megvívniuk, azonban amíg Nagasonéék a Kebiishikkel harcolnak, addig Yasu önmagával vívódik. Bár ugyan meg lehet az ő nézeteit is érteni, rendezés szempontjából szerintem akkor se volt túl jó ötlet ezt a fordulatot meglépni, mert így tényleg olyan, mintha Yasusada karakterfejlődését egyszerűen sutba vágták volna. Ha ez nem lenne elég rossz, ezzel nem csupán őt tűntették fel a készítők rossz fényben, de mellette Kiyomitsu túlságosan is jónak tűnik, elvégre gyakorlatilag ő válik a nap hősévé. Persze az én Kiyomitsu rajongó énemnek ez nagyon jól esett, de ha fordított lenne a helyzet, nem biztos, hogy örülnék, amiért így lebutították a kedvencemet egy drámai csavar kedvéért. Mindezt megkoronázza a legvégére bedobott, kb. tíz másodpercesnek tűnő vándorút Yasu részéről, aminek semmi súlya nem volt. Eleve érthetetlen, hogy miért egyedül Yasu volt ilyen mértékig megszállottja a régi mesterének? Az se derült ki, hogy mitől voltak az álmai, ezekre is maximum csak elméleteket tudunk gyártani.

Szóval nagyon-nagyon sok minden nem volt itt rendesen átgondolva a legvégére. Ennek ellenére mindent sikerült lezárni és szerencsére boldog vége is lett a történetnek. A fandom-on belül szárnyra keltek már a kezdetekkor olyan elméletek, hogy talán az ufotable verziója a Hanamaru folytatása lesz, mert a Hanamaruban Yasu megváltoztatja a múltat. Végül ez az elmélet nem igazolódott be, bár még abszolút nem kizárt, hogy az ufo egy alternatív befejezéstől fogja folytatni Touken Danshijaink történeté. Ez azonban addig nem fog kiderülni, amíg nem tudunk meg több információt a másik sorozatról.

Lehetne még a Hanamaru zárását és Yasu döntésének helyességét (vagy helytelenségét) fejtegetni, de azt inkább rátok bízom. A végső szó jogán inkább egy utolsó érdekességre hívnám fel a figyelmet, ezzel együtt a seiyuu rajongói énemet is hagyom kibontakozni.
Akik esetleg nem elég vájt fülűek, azok biztos nem vették észre, hogy bizonyos kardfiúk ugyanazon a seiyuun, azaz szinkronhangon osztozkodnak. Jó ideje tologatom ezt a témát, de az utolsó részbe bedobtak a készítők egy seiyuu poént, úgyhogy itt a remek alkalom erről beszélni. Ahogy a rész elején a kis Tantouk járják a Citadellát, az egyik szobában szemtanúi lesznek, ahogy Tonbokiri, Yamabushi és Doudanuki macsó férfiak módjára csodálják saját és egymás izmait. A vicc az, hogy mindhárom férfit (a még nem túl ismert) Sakurai Tooru szólaltatja meg. A Touken Ranbu berkein belül maximum kilenc-tíz seiyuu mondhat magának két, maximum három karaktert. Sakurai-san mellett Asari Ryouta szinkronizál még három szereplőt, de ezek közül csak ketten (Hirano Toushirou és Akashi Kuniyuki) tűnnek fel a Hanamaruban, a harmadik kard az egyik Tenka Goken, Oodenta Mitsuyo öccse, Sohayanotsurugi. Asari sem valami felkapott még, pedig számos mellékszerepet tudhat már maga mögött, többet között ő volt a D.Gray-man Hallow-ban Alma Karma, de a most indult Seirenben is ő szólaltatja meg a főszereplő legjobb barátját, Nanasaki Ikuot.

Duplázásokból már több van. Két Yamashita vezetéknevű fiatalember is két karakter kapott. Az egyikük valamivel ismertebb, ő a Yowamushi Pedal Onoda Sakamichijét is életre keltő Yamashita Daiki, aki itt Atsushi Toushirout és Imanotsurugit szólaltatja meg, a másikuk pedig remélhetőleg egy új feltörekvő csillag, Yamashita Seiichirou. Őt az Orange Nanase Kakerujaként hallhattuk, a Touken Ranbuban pedig Yagen Toushirou és Aizen Kunitoshi szerepében ügyeskedik. Az Ootachi testvérek, Taroutachi és Jiroutachi is kénytelen osztozkodni másokkal a seiyuuikon. Előbbit Tai Yuuki kelti életre, aki egyben Souza Samonji karakteréért is felelős, míg utóbbit Miyashita Eiji szólaltatja meg Iwatooshival egyetemben. A mindig Saniwa körül sürgölődő Hasebe sem annyira egyedi, mint amennyire azt ő szeretné, hisz Nagasone Kotetsuval együtt mindkettejüket Shingaki Tarusuke kelti életre. Az úriember elsősorban a BL-ben jártas hölgyek és urak számára lehet ismert, hisz rengeteg DramaCD-n szerepelt már, de pár animés szerepet is magáénak tudhat, mint a Ghost in the Shell Arise-ből Togusa vagy a Vampire Knight Guilty-ben Kuran Rido. Hasonló cipőben jár Satou Takuya, azaz Shokudaikiri Mitsutada és Kousetsu Samonji seiyuuja, hisz sokáig ő is BL-ben utazott, de egyre több animés felkérést kap. A D.gray-man Hallow-ban ő vette át Sakurai Takahirotól Kanda szerepét, illetve az Idolish7 című telefonos játékban Tsunashi Ryuunosuke szerepében énektudását is megvillogtathatta. Végül a Touken Ranbu két mókamesterét, Namazuo Toushirout és Tsurumaru Kuninagát is Saitou Souma kelti életre, aki talán a legismertebb ebből a társaságból, hisz olyan animékben szerepelt, mint a Haikyuu, Rokka no Yuusha, Akame ga Kill vagy a 91 Days. A duplázások okát nem tudjuk, vélhetően spórolni akartak a játékkészítők, és inkább kevésbé ismert és dolgoztatott seiyuukat kértek fel több szerepre. Még így is jobb az arány, mint a Kaintai Collection esetében, ahol egy seiyuu gyakran 5-6 karaktert is megszólaltathat és nincsenek is úgy elkülönítve egymástól, mint a Touken Ranbuban.