Néhány héttel ezelőtt feltettem pár kérdést, ami foglalkoztatott, többek között a sebhelyes férfi kapcsán, és amire csak nagyon töredékes magyarázatot kaptunk. Most, hála Yozakura és Musashi beszélgetésének egy párra érkezett válasz, hiszen végre kiderült, hogyan lett Musashiból rab, és, hogy hogyan találkozott a sebhelyes férfivel. Akárcsak korábban Tsukumo, Musashi is igazán szomorú múlttal a háta mögött érkezett a Nanba börtönbe, ahol talán számára is felragyog a remény egy jobb életre.

Musashi Németországban látta meg a napvilágot, és már egészen apró korában rendelkezett a képességével, bár ez még csak abban nyilvánult meg, hogy a testhőmérséklete magasabb volt az átlagosnál. Édesanyja mosolyogva azt mondogatta neki, hogy a keze olyan meleg, mint a Nap, ám soha nem gondolták, hogy ez több lenne, mint aminek látszik. Egészen addig a napig, míg Musashi kínok között össze nem esett. Úgy érezte, mintha elevenen égne el a teste, nem kapott levegőt, a pokol elevenedett meg a számára. A doktorok semmit nem tudtak kezdeni vele, mert mire eljutott hozzájuk, addigra elmúltak a tünetei és a testhőmérséklete visszaállt a normálisra. De az incidens nem múlt el nyomtalanul, hiszen rémálmok formájában kínozták a fiatal fiút: mindig magát látta, ahogy lángok nyaldossák a testét. Ezt leszámítva próbált normális életet élni, iskolába járt, mint a legtöbb vele egykorú, ám aznap, mikor lángra gyúlt az iskola szeme láttára, és súlyos égési sérüléseket szenvedett, véget ért az átlagos élete. Bár a szülei biztosították róla, hogy nagyon szeretik, lehet bármilyen, és ez új reményt adott a számára, a külvilág nem volt ilyen elfogadó. Féltek tőle, közveszélyesnek tartották, volt, aki egyenesen démonnak nevezte, ami nem túl meglepő, ha igazán őszinték akarunk lenni. A való világban ennél kisebb különbözőség is elég, hogy valakit megbélyegezzenek. Senki nem hitt benne, sőt ő is kételkedni kezdett magában. Az pláne nem segített a helyzeten, hogy egy titokzatos illető, aki számunkra, nézők számára nem lehet ismeretlen, csak szította a pletykákat. Gondolom ezen a ponton már volt, aki sejtette, hogy Musashi, akit a szülei szeretettel és elfogadással neveltek, igazán példamutató családban, nem önszántából lett bűnöző.

És ez így is van, mert aljas módon csapdába csalták. A szülei házát, ahol feltehetően a pár a halálát lelte, felgyújtották és Musashira kenték az egészet. Senki nem hitt a borzalmas képességekkel megáldott fiatalembernek, hiába bizonygatta volna, hogy soha nem lett volna képes ártani a szeretteinek. Ráadásul az érzelmi sokk hatására megmutatkozott az ereje is. Innentől kezdve minden szó hiába volt, börtönbe került, ártatlanul. Mire beszállították a büntetésvégrehajtási intézménybe, már tiltakozni sem maradt ereje. Nem volt miért élnie, akiket szeretett, nem voltak többé, az ereje lemoshatatlan pecséttel égette rá a gyilkos címkét, és nem tartotta magát többre, csak mint egy szörnyeteget.

Ott, az egyik német börtönben találkozott a sebhelyes férfivel. A titokzatos alak, akit főfelügyelőnek neveztek, ezért feltehetőleg a börtön egyik magas rangú alkalmazottja volt, azt ígérte Musashinak, hogy segít neki megzabolázni az erejét. Ez igaz is volt, csak nem úgy, ahogy Musashi hitte: ahelyett, hogy elfojtotta volna, felszínre hozta, és kontrollt adott neki felette. Igazából ez nem lenne olyan rossz, hiszen Musashi legalább azt tudta irányítani, hogy saját magának ne okozzon fájdalmat, de ő egészen máshogy élte meg a dolgot. Neki, akinek ez az erő csak fájdalmat és veszteséget okozott, tragédia volt. És még tragikusabb lett az egész, mikor rájött, hogy egy kísérlet alanya lett. Hogy az egész azért történt, hogy belőle egy emberfeletti lényt kreálhassanak, szörnyszülöttből igazi szörnyet. Itt látja viszont az osztálytársának álcáját felvett Elfet, aki nem tagadta, hogy az egész egy mesterien kivitelezett összeesküvés volt, mindezt csak azért, hogy a főfelügyelő megszerezhesse Musashi képességét. Elf nem kevés cinikussággal jegyezte meg, hogy boldognak kéne lennie, hiszen a lángok irányításának képességével messze több lett, mint az átlag halandók. Érthető módon Musashi nem hogy nem volt boldog, hanem dühbe gurult, főleg mikor világossá vált számára, milyen csapdát állítottak neki. Végső elkeseredésében a sebhelyes férfire támadt. A végeredményt már ismerjük, a férfi megállította a pengéjével, Musashi pedig a Nanba börtönben kötött ki.

Ennek a történetnek az alapján elég sok mindenre következtethetünk a sebhelyes férfi céljairól. Minden valószínűség szerint a világ összes táján kutattak a különleges rabok után, hogy aztán a saját céljaikra használják őket, afféle kísérleti patkányokként. Szörnyűbb, hogy kifejezetten rabok kellettek nekik, nehogy fény derüljön a ténykedésükre, mert hogy néhány elítélt nem hiányzik senkinek. Valószínűleg így eshetett áldozatul nekik Juugo is, és még ki tudja mennyi ember. Az is biztos, hogy semmilyen eszköztől nem riadtak vissza, tekintve, hogy Musashi ebben az esetben ártatlanul került rács mögé, és csak azért vettek el tőle mindent, hogy használhassák. Mindenképpen nagyon jó volt ez a beszélgetés arra, hogy kicsit tisztábban lássunk az ügyben. Most már jó lenne, ha végre Juugo részletesebb múltjára is fény derülne, főleg ami a származását illeti, hogy a kirakó darabkái szépen összeálljanak.

Miután mindezt elmeséli, Musashi azt is bevallja, hogy lehet, hogy Yozakura nem hisz neki és nem hiszi el, hogy ilyen megtörténhet, de kicsit nyugodtabbnak érzi magát, mióta a Nanba börtönben megszabadították a képességétől. A vágy, hogy megölje a férfit, nem tűnt el, de azt kívánja, bárcsak hamarabb elért volna erre az állomásra. Meglepetésére Yozakura azt válaszolja, hogy talán egy normális ember nem hinne neki, ő viszont igen, mert a saját szemével látta azokat a lángokat a Juugo elleni mérkőzésen. És teljesen fel is háborítja a gondolat, hogy van valahol a világban egy ember, aki rabokat használ fel ilyen aljas és mocskos módon. Éppen ezért és azért határozza el, hogy mindenképpen előkeríti ezt a férfit, mert már ő is régen sejti, hogy van valami, amit az egész szervezet rejteget, azonban ezt soha senki nem fogadta el tőle. Így kezdődik Yozakura és Musashi együttműködése, amit egy pacsival pecsételnek meg. Mikor Musashi keze a felügyelőéhez ér, Yozakura megállapítja, hogy Musashi édesanyjának igaza volt, a fiú keze valóban meleg, mint a napsugár.

Másnap felvirrad Uno napja, ideje, hogy megkapja a megígért jutalmát. Ahogy korábban Rock és Nico, Uno is meghívja a maga vendégeit Trois és Honey - kun személyében, amire Kiji könnyen az áldását adja. Meglepetésükre azonban csak egy üres helyiség fogadja őket, mire Uno felvilágosítja kedves vendégeit, hogy csak azért üres, mert a berendezések még szállítás alatt vannak, így együtt tudják megalkotni, milyen legyen a szoba, ahol közösen szórakozhatnak. Mivel Uno célja ezzel a játszószobával az volt, hogy mindenki jól érezze ott magát, nem meglepő ez a bejelentése. Így a csapat Upáékkal, illetve az őrökkel meg persze Kuu-vel együtt varázsolja késszé Uno álmait. Van ott minden jó, darts, billiárd, mindenféle játék, amivel elüthetik a fiúk az időt. Kissé késve megérkezik Musashi is, és bár egy pillanatra Juugoval megfagy közöttük a levegő, de nem rossz értelemben, inkább csak amolyan szégyenlősen, hamar beleszokik a társaságba. Így kerül sor egy jó hangulatú összeröffenésre, ahol bár megy a csipkelődés, de mindenki jól érzi magát. Amin remekül mulattam, túl Hajime idegeinek cincálásán és Seitarou bájos gondoskodásán, az Honey és Trois Musashi előtti páváskodása. Szegény Musashi olyan félelmetes harci készségek birtokában van, hogy hajlamosak elfeledkezni a vakságáról. Mivel azonban világtalan, hiába mórikálta magát a két Nr. 1 ikemen egymást túllicitálva előtte, nem sokat értek vele.

Egészen addig tart az összejövetel, míg a buligyilkos Hajime rendre nem utasítja a társaságot, hogy lejárt a szabadidő. Kisebb fennakadás után aztán mindenki visszatér a cellájába. Ezen a ponton szeretném megemlíteni, hogy milyen bájos volt az a kép, ami azután villant fel, hogy Hajime az elégedetlenkedő feleselőknek, akik nem tudják hol a helyük, kiosztott egy atyai fülest. Hogy Hajime neveli a 13-as cella fiait, nem újdonság, de érdemes megnézni a másik három körletvezetőt, akik mint valami tyúkanyók védik Hajimétől a fiókáikat. Szerintem roppant aranyos pillanat volt és sokat mondó is, hogy honnan hova jutottunk. Tudom, hogy van, aki nem elégedett azzal, hogy a sorozat mennyire váltogatja a komoly és vicces részeket, én viszont nagyon szeretem, hogy ilyen apró pillanatképek formájában, de látszik, hogy a karakterek igenis változnak, és változik a kapcsolatuk is.

Így száll le az este, ami még tartogat egy meghitt beszélgetést Juugo és Uno között. Az előző részbeli előzetest látva megvallom, azt hittem, kicsit mélyebben belemegyünk Uno múltjába, ám végül csak néhány emlékfoszlányt kaptunk. Őszintén szólva, emiatt kicsit csalódott vagyok, mert szívesen megnéztem volna részletesebben a kettejük meséjét. Biztos vagyok benne, hogy Rockhoz, illetve Nicohoz hasonlóan Unonak is valamiért kiemelten fontos volt az, ahogy Juugo megszabadította a bilincseitől. Az is biztos, hogy neki is megvan a maga története, ami idáig vezette, és ezt szívesen megismertem volna. Másik oldalról viszont kárpótolt az a kedves barátság, ami kirajzolódott a beszélgetésből. Ahogy Uno elmondta, hogy bár Juugo közel sem tökéletes, és sok mindent nem tud, azért vannak ott, hogy az életét örömtelivé tegyék és megtanítsák mindenre, amit korábban nem volt alkalma elsajátítani. Mert a lényeg, hogy boldog életet éljenek, így akár a börtönben vannak, akár a pokolban, csatát nyertek. Juugo ezt hallva indul el egy éjszakai sétára, amelynek a végén, a csodálatosan ragyogó, csillagos ég alatt állapítja meg, hogy életében először van oka várni a holnapot. Hadd ismételjem el, de szeretem, ahogy ezek a találkozások a börtönben mindenkinek adnak valamit. Véleményem szerint tényleg megható pillanat lett Juugo boldogsága.

De nem tarthat minden jó örökké, és itt utalnék vissza az előző blogban tett megjegyzésemre, miszerint igazuk volt a mangát ismerőknek, hiszen a szép pillanatba egy nem szívesen látott alak rondít bele. Elf feltűnik és végre Juugonak is felfedi magát, ami ki tudja hova fog vezetni. Semmiképpen nem lesz könnyű ez a szituáció, hiszen Elf jelen tudomásunk szerint az egyik felelőse a Juugo körül zajló eseményeknek.

Ezzel a felvezetéssel egy igazán izgalmas szezonzárásra készülhetünk, hiszen úgy tűnik, Hajime sem marad ki a dologból, ahogy a három jóbarát sem. Az az igazság, hogy kicsit még mindig várom, hogy hátha visszatérünk Hajimére, valamint a döntőn tanúsított viselkedésére. Elvégre az egyik "fia" veszélybe sodorja magát, és bizony nem maradhat tétlen. Persze van itt még sok minden más is, amiről jó lenne beszélni, de ebben az évadban már úgysem jut mindenre idő. Hogy végül milyen befejezést tartogat számunkra a Nanbaka, az kedd este kiderül, addig is egy újabb kérdést hozok. Említettem, hogy számomra a karakterek és a közöttük lévő kapcsolat, azoknak a változása hihetetlenül tetszik, és rengeteget ad, mert tele van egy csomó érzelemmel, a nevetés és komolykodás mögött. Szóval osszátok meg velem, hogy ti jelen állás szerint kit kedveltek a legjobban, kinek a fejlődése tetszett a legjobban, és melyik kapcsolatok a kedvenceitek a sorozatban. Illetve, ha már itt vagyunk, mit vártok a szezonzárástól és a második évadtól.