Mikor a reddit-en először találgatták, hogy vajon az árnyékok eltűnése miatt a szereplők tényleg nem az élők sorába tartoznak, nem sokan voltak biztosak az állításban. Én sem voltam teljesen, de egy ilyen rész után leesett az állam.

Részünk a kotoribako láda bemutatásával indul, az előző bejegyzésben elolvashatjátok a fontosabb tudnivalókat vele kapcsolatban. Ezeket az információkat Sumikaze árulja el a többieknek, miután ők figyelmesek lettek a ládára Nishizono mangájában. Elárulja, hogy valószínűleg Kichijojiban is lapul valahol egy ilyen doboz, de szigorúan arra utasítja őket, hogy saját épségük miatt ne kutassanak utána. Persze ezt kár mondani, első dolguk az, hogy a mangában nyomokat keressenek. Kichijoujiban 3 szentély található, plusz egy az Inoshika parkban. A legvalószínűbb, hogy az utóbbi, 256 áldozatról ismert parkban bukkannak nyomokra, de mint kiderül, szentély helyett egy templomról van szó. Ha pedig már a templomokat is figyelembe veszik, a lehetséges helyek száma 9-re nő.
Kurenaino Aria váratlanul felbukkan a bárban, egyetlen szó erejéig: az Anmeiji templomban érdemes kutakodniuk, ahol két szerencseisten lakozik. Itt megtalálhatják a kotoribakót, melyet egy teljesen fehér fiú kreált.

Útközben kiderül, hogy Chi utolsó üzenetében a kotoribako szót akarta leírni, viszont csak a kotori-ig jutott el - ami szó szerint "kis madarat" jelent.

Innentől átváltunk egy jóval horrorosabb hangulatba. A templomnál ott várja őket a fehér fiú, háttal ülve, körülötte a földön Vanguand kártyákkal. Egy ládát eszkábál, melyből vér szivárog. Ebből már rájöhettünk, mi a láda titka, Chi maradványait próbálta a fiú bedobozolni...

Eltekintünk ettől a szörnyűséges helyzettől, és egy különös szervezet megbeszélésébe csöppenünk. Egy új egészségügyi fejlesztés, az "Új Világ Rendszer" megnyitotta a lehetőséget a halhatatlanság felé vezető úthoz. Az életek emlékekként, elektronikusan maradtak fenn miután elhagyták fizikai testüket. Őket eddig misztikus jelenségekként kezelték, de most kemény munka árán sikerült őket "feleleveníteniük". Ebben segítségükre volt Hashigami professzor kiadatlan papírja, mellyel végre kitörhetnek az idő fogságából.



Március 6.
Moritsuka a Kurenaino házban folytatja a kikérdezést, ezúttal az Anmeiji-i haláleset után kutakodva. Kiderül, hogy a helyszínen más személyek vérére és izomszöveteire is bukkantak. Érdeklődik a bátyja és közte volt kapcsolatról, egyre tovább feszítve a húrt... Mígnem Aria feldúltan kitessékeli.
Odakint a nyomozó felismeri a mások számára láthatatlan démont...

Vissza a titkos szervezethez, amely már biztosan a 256 áldozatot követelő esemény mögött áll. Jelenleg épp azt vitatják, hogy nem volt-e feltűnő a 256 haláleset egyszerre...

Yuta a Hashigami-iroda plafonján megbúvó, neveket jelölő kódokat próbálja sorra megfejteni, eddig 43-et sikerült. A tévében viszont arra lesz figyelmes, hogy újabb tömegbaleset történt: és ami a legfurcsább, a saját neve is szerepel az áldozatok között. Moritsuka hiába lép be az irodájába, munkatársai teljesen ignorálják, mintha nem hallaná senki. Fekete öltönyt öltöttek, mintha egy temetésről tértek volna vissza... Hasonló jelenségre lesz figyelmes Sairai és Sumikaze is: nem figyelnek fel rájuk, hiába tesznek akármit is. Valóban halottak lennének?...


Az ending után pedig pluszjeleneteket kapunk, ahol a szervezet bejelenti, kezdetét veszi a "2. Fázis", és egy új szereplő is megmutatkozik.


Bár eddig is érdekes volt, de egy ilyen csavar után már azt sem lehet tudni, mit várjunk el legközelebb. Nagyon tetszett az ötlet, hogy ez az egész okkult parádé egy megtervezett szerkezet része.

Szó mi szó, az epizód hirtelen lép át horror üzemmódba, érezhetően kissé túl gyorsan. De ha már egyszer átlép, akkor képes elmenni a leghátborzongatóbb hatások eléréséig - és ezt a hatást Masashi Ishihama (aki az opening látványvilágának összeállításáért is felelős) lenyűgöző stílussal éri el. Remélem viszontláthatjuk még feszültségfokozó, jól rendezett jeleneteit.
Az animáció pedig továbbra is szemet gyönyörködtető szintekig ér - vessünk csak egy pillantást ezekre a jól animált, kifejező "színjátszást".