Ahogyan azt a Saniwa ígérte, a srácok lemehetnek a strandra fürdeni egyet, kihasználva a szép időt és a harcmentes napokat. A Toushirou gyerekek a frissen egyesült Samonji családdal, legújabb Wakizashijukkal, Urashimával, valamint még három felügyelővel, Yasuval, Kiyomitsuval és Mutsuval karöltve rohamozzák meg a tengert. Miközben a fiúk élvezik a hűs vizet, homokvárat építenek vagy egymást riogatják tengeri csúszómászókkal, megcsodálhatják a Samonji család őszi szörfözési technikáját és megpróbálnak barátkozni Urashimával.
A kellemes bolondozásnak vége szakad, amikor Mutsu megjegyzi, mennyire boldognak tűnnek együtt a Samonji testvérek. Ezzel a kis Toushirouknak akaratlanul felszakítja azt a sebet, amit bátyjuk, Ichigo Hitofuri hiánya keltett bennük. Yagen megpróbálja jobb kedvre deríteni testvéreit, de ő is érzi, hogy egyre kevésbé bírják mindannyian a várakozást. Lépni kell. Minden nap reménykedve látogatja azt a szobát, ahova Ichigo megérkeztét várják, miközben idősebb testvérei, Honebami és Namazuo támogatni próbálják őt. Azonban a sok eredménytelenül átvirrasztott éjszaka után úgy látszik, végre látni lehet a fényt az alagút végén, miután Nakigitsune a Saniwához fordult segítségért.

Az a helyzet, hogy mi csúnyán át lettünk verve! Abban biztosak lehettünk, hogy strandolós epizódot kapunk, de reménykedtem benne, hogy picivel több felnőtt kard fogja megmártani magát a tenger sós vizében, erre néhány felügyelőt leszámítva jószerivel a gyerekek pancsolását nézhettük. Ami valahol logikus, elvégre a strand általában a gyerekeket jobban megfogja, de azért bíztam benne, hogy több, izmos ikemen is megmutatja, mi van a pólója alatt. A másik – nagyobb – meglepetés akkor jött, amikor kiderült, hogy ez a vártakkal ellentétben ráadásul még csak nem is valami vidám, humoros epizód lesz. Elég hamar bejött a szomorkásabb hangulat, amikor a kis Toushirouk irigykedve nézték a teljessé vált Samonji családot. Még a másik új jövevénnyel, Urashima Kotetsuval se törődtek annyit, pedig egy kisebb rajongótábor várta volna a Midare-channal közös jeleneteit, de végül ezek sem valósultak meg. Ehelyett egy egész epizódon át tartó vágyakozás és várakozás következett, hogy Ichigo Hitofuri végre hazatérjen.

És haza is tért! Ez csupán azért meglepetés, mert a Touken Ranbu készítői vannak oly kegyesek, hogy a legújabb epizód után egy nappal már tesznek fel összefoglalókat a következő részből, amikben eddig midig kitértek arra, hogy mely új szereplők fognak feltűnni, péntek környékén meg még képekkel is szolgálnak. Ichi-nii hazajövetelét azonban teljes titokban tartották. Szóval volt meglepetés és öröm is egyszerre, hisz végre tényleg teljessé vált az Awataguchi klán és az Ice Royal Milk Tea csapata is egy epizód alatt. Mondanom sem kell, nagyon megható volt számomra a rész, elvégre már én is nagyon vártam Ichi-niit és szerettem volna, ha testvérei is végre boldogok lennének. Aranyos volt a közös hintázásuk, a nagy koncert (ami egyértelműen az AKB48 idolcsapatra való utalás volt) és persze Yagen és Ichi-nii beszélgetése a tetőn. Tudom, nem szabadna kivételeznem, mert mindegyik Toushirou fiú nagyon várta már haza Ichi-niit, de akkor se tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy mennyire jól esett a lelkemnek, amiért Yagen külön figyelmet kapott. Azt hiszem itt láthattuk eddig a legjobban, amit már eddig is mondtam, hogy Ichigo után Yagen a hivatalos „nagy bátyó”, aki egyben tartja a családot, figyel az öccseire és igyekszik minden kívánságukat teljesíteni. Nagyon sokat dolgozott a testvéreiért, így borzasztóan kijárt neki egy kis kettesben töltött idő Ichi-niivel és személyre szóló buksi simogatás.
Érdekesség amúgy, hogy Ichi-nii leginkább a magasságával érdemelte ki a báty szerepet. A valóság az, hogy előfordulhat, hogy némelyik Tantout jóval Ichigo Hitofuri előtt kovácsolták, így korban elviekben fiatalabb és ezáltal nem nevezhető bátynak. Ugyanakkor Awataguchi Yoshimitsu főként Tantouiról volt híres és élete során mindössze két Tachit kovácsolt (bár a játékban Ichi-nii azt mondja, hogy ő az egyedüli). Az egyik természetesen Ichi-nii (akinek valódi teljes neve Ichigo Hitofuri Toushirou, csak a játékban lerövidítették), a másik Kaikiri Yoshimitsu volt. Egy helyen azt olvastam, hogy volt egy harmadik Tachi is, Okatana Yoshimitsu, de ez elvileg Ichi-nii másik neve. A lényeg, hogy mivel elviekben ő az egyedüli Tachi az Awataguchik között és ezáltal a legmagasabb, a játékban őt nevezték ki a Tantouk bátyjának.

Persze ami az egyiknek nyereség, az a másiknak veszteség. Mivel az egész epizódot az Awataguchi család nagy egymásra találására szánták, sajna a Samonjik jóval kevesebb figyelmet kaptak és sokkal inkább volt katalizátor szerepük, ami kiváltotta Ichi-nii hazaérkezésének sürgetését. Mint már mondtam, nagyon szeretem a Samonjikat, így nem bántam volna, ha ennél picit többet foglalkoznak velük, de most ezt dobta a gép. Legalább az vitathatatlan, hogy az a pár jelenet, amivel megajándékoztak minket, azok hihetetlenül jópofák és aranyosak lettek, akár Kousetsu sajátos szörfözési stílusára gondolunk, amit Sayo lelkesen próbált eltanulni tőle, akár az esti közös alvásra, vagy arra, hogy Sayo legidősebb bátyja ölében nézte végig az AWT48 koncertjét. Itt azért megragadnám az alkalmat és megjegyezném, hogy Sayo karakterén nagyon-nagyon sokat finomítottak az animére. A Hanamaruban eléggé az aranyosságra mennek rá, pedig valójában Sayo egy lélekben nagyon megtört gyermek, az összes Tantou közül neki van a legdrámaibb múltja, ami rendesen rányomja a bélyeget személyiségére. A legenda úgy tartja, hogy egy Nissaka nevű rounin fegyvere volt, akit vándorlása során megöltek és ellopták tőle Sayot. Évekkel később Nissaka fia bosszúszomjasan kereste apja gyilkosát és az egyedüli támpontja Sayo pengéje volt. Kakegawában hozzászegődött egy kardfényezőhöz tanulóként, aki boltjába egy nap betért Nissaka gyilkosa. A fiú felismerte Sayo pengéjén készítőjének nevét és megölte a férfit.

Egy újabb epizód, amiben a kovácsolás előkerült és ahol ismét nem tisztázták rendesen a kardok születését. Lassan ott tartunk, hogy ahány epizód, annyi módszer. Amíg korábban láttuk Shishiot a kovácsműhelyben tevékenykedni, itt Yagen leginkább csak az egyik szobát látogatta és várta Ichi-niit. De jó hír, hogy kaptunk egy újabb játékutalást! Ichigo Hitofuri ugyanis nem akárhogyan jött haza. Ofudával! Hogy az mi? Egy totálisan értelmetlen és segítséget nem nyújtó eszköz, ami állítólag segít ritkább kardokat kovácsolni, valójában annyival vagy vele előrébb, mintha 100 kilométer helyett csak 99-et kellene megtenned. Legalábbis ezt mondatja velem az ofudákban többszörösen is csalódott játékos énem, de lássuk a tényeket. Négyféle ofuda (vagy régebbi nevükön ema), azaz talizmán van a játékban: szilva, bambusz, fenyőfa és Fuji, valamint mindegyiken egy állat rajza található. A szilva ofudán egy egér van, a bambuszon nyúl (vagy kutya, ki minek látja), a fenyőfán egy daruszerű madár, míg a Fujin egy teknősbéka. Nem sikerült még rájönnöm, hogy ezeknek mi közük van egymáshoz, de biztos van valami hátsó jelentésük. Annyi biztos, hogy állítólag ofuda segítségével megemelkedik az esélyed egy ritkább kard beszerzésére, de mint minden más, ez sem garantált. Ennek a Saniwának ezúttal szerencséje volt és ugyan a legerősebb talizmánt, a Fuji ofudát kellett bevetnie, de sikerült hazahozniuk vele Ichi-niit.


Végül essen pár szó a fiúk címereiről. Mert nekik még olyanjuk is van. Eddig nem fordítottam túl nagy figyelmet rá, de úgy látszik, mindig, amikor egy-egy új kardfiú hazatér, kapnak egy címerükkel ellátott csengőt a Saniwától, amit aztán arra a kötélre akasztanak fel, amit megrázva összehívják a Citadella lakóit. A címereknek leginkább akkor van jelentőségük, amikor új kardokat jelentenek be a játékban. Eleinte csak egy kis képrészletet kapunk az új kardból, amin a ruhája és az arca egy kis részlete látszódik, valamint a címer, de semmi más info nem jön róla. Se a típusa, se a neve. Azonban az igazán nagy kardőrültek ijesztően pontosan le tudják ezek alapján 3-4 kardra szűkíteni a kört és általában el szokták találni, hogy ki a következő újdonság. Ennek az lehet az oka, hogy természetesen a címerekkel utalni próbálnak a kardok nevére, tulajdonságára vagy bármi hasonlóra. A legtöbbjüknek valamilyen virág díszeleg a címerében, amiknek lehet mögöttes jelentésük, de egyszerűbb nekünk azokat a címereket értelmezni, ahol a név jelentése számít. Mikazuki neve félholdat jelent, így a címere is egy félholdat formáz. Kogitsunemaru és Nakigitsune nevében szerepel a róka, míg Honebami nevében a „hone” csontot jelent, így a címerükben is ezek lesznek láthatók. Ugyanígy Yagen címerében a nevét is jelentő yagent (mozsarat) találunk. Yamanbagiri címerében egy hegy van, ami talán a Yamanba boszorkány lakhelyét próbálja szimbolizálni, Jiroutachi meg részeges ember hírében áll, így nem csoda, hogy a címerében visszaköszön a szakés pohár. Ha elég figyelmesek vagyunk, ezeket a címereket mind a harci, mind a hétköznapi ruhájukon megtalálhatjuk a fiúknak.

És ezennel túljutottunk az anime felén. Még hét kard vár arra, hogy végre megjelenhessenek a képernyőn, akiket remélhetőleg 2-3 részen belül behoznak és utána vélhetően visszatérnek az Ikedaya incidenshez. Legközelebb Otegine két Yari barátja tér haza, ezzel teljessé válik a Tenka San Mei Sou.