Shishiot nagy munkálatok közben találjuk a kovácsműhelyben. Úgy tűnik, igyekezetét siker koronázza, mert nem sokkal ezután már rohan a Saniwához jelentést tenni, miszerint „valamelyikük” hamarosan megérkezik.
Minderről a Citadella többi lakója mit sem tud, ehelyett saját kis problémáikkal törődnek. Shokudaikiri legnagyobb fájdalma, hogy alig egy hete érkezett barátja, Ookurikara még mindig nem tudott beilleszkedni és makacsul ellenáll mindenféle társasági eseménynek. Szeretne segíteni neki, de egyelőre még nem tudja, mit tehetne. Eközben Kasen többedmagával teregeti a frissen mosott ruhákat, azonban a hirtelen eleredt eső miatt aggódik, hogy nem fognak egyhamar megszáradni. A kis csapat ezért a többiektől próbál harci öltözetet kölcsönkérni. Többszöri eredménytelen próbálkozás után Shokudaikiri ruhatárához nyúlnak engedély nélkül és végül az ő ruhái is tűnnek a befutóknak. Azonban a gyönyörű öltönyöknek ára van: segíteniük kell Shokudaikirinek felvidítani Ookurikarát.
A srácok partit szerveznek Ookurikarának és bár nyögvenyelősen indul, végül jól sikerül és minden rendben megy, amíg Hasebe meg nem jelenik. A várttal ellentétben azonban nem azért jött, hogy rendre utasítson mindenkit, hanem hogy bejelentse: egy új kard csatlakozott hozzájuk, Mikazuki Munechika. A Citadella lakói kedvesen fogadják új társuk, egyedül Kiyomitsu aggódik, hogy Mikazuki feltűnésével rá már nem lesz többé szüksége a Saniwának.
Arra számítottam, hogy egy vicces és bohókás epizódot kapunk, ehhez képest meglepő módon ismét egy kicsit szomorkásabb kicsengésű résszel volt dolgunk. Pedig minden adott volt ahhoz, hogy elszabaduljon a pokol: teljessé vált a Dategumi csapata, ami remek lehetőséget adott volna Tsurunak, hogy két társát bevonva a feje tetejére állítsa a Citadella lakóinak életét, Mikazuki pedig önmagában egy jelenség a maga szenilis, troll természetével. Ehelyett bensőséges beszélgetéseket és Touken Ranbus filozofálgatásokat kaptunk, ami őszintén szólva elsőre nem tetszett annyira.
A fandom szereti a Dategumit egy kissé dilis társaságnak beállítani, így abban reménykedtem, hogy valami bohóckodásra számíthatok a fiúktól. Tsuru az, aki mindig keresi a bajt és magával ráncigálja a jóhiszemű Shokudaikirit, végül szegény Ookurikarának kell valahogy megbirkózni ezzel a két őrülttel. Valami ehhez hasonlót vártam, és ezért éreztem némi csalódottságot, de többször megnézve a részt végül arra jutottam, hogy jól volt ez így. Ookurikara nagyon távolságtartó és bizalmatlan férfi, időbe telik, mire megbízik valakiben, így jobban belegondolva nem lett volna jó egy olyan kezdet, ahol szegényből bolondot csinálnak. Valóban inkább erre volt szüksége: jó társaságra, meghitt beszélgetésre, meg persze egy kis noszogatásra. Már biztos unalmasan sokszor mondtam (és fogom is még mondani), hogy ezt vagy azt a szereplőt/családot/csapatot mennyire szeretem, de a Dategumi megint különleges számomra, élükön Ookurikarával. Jó volt látni, hogy régi és új barátai ilyen kedvesen fogadták és segítettek neki a beilleszkedésben. Persze azért ejtsünk pár szót a Dategumiról.
Az Odagumi alapján már sejthető, hogy a Dategumi Date Masamune kardjainak megnevezése. Vagyis ebben az esetben pontosabb az a megfogalmazás, hogy a Date család birtokába került kardokat hívjuk Dateguminak, ugyanis a három kardfiú közül egyedül Shokudaikiriről tudni biztosan, hogy Date Masamune forgatta volna (valószínűleg ezért is mintázták őt egykori mesteréről). Ookurikarát Tokugawa Hidetada Masamune fiának, Tadamunének ajándékozta 1620-ban (korábbi tulajdonosai nem ismertek), míg Tsurumaru hosszú, kalandos út után került a Date család birtokába. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a játék (és vele együtt az anime is) úgy veszi, hogy mindhárman Date Masamune kardjai voltak. Ezért lehet, hogy Ookurikara akkor lágyult meg teljesen, amikor Masamunéről kezdtek el beszélgetni, valamint Tsuru is csak így ismerhette Mego-himét, Masamune feleségét, mert a valóságban Tsuru jóval később, Mego-hime halála után került a Date család birtokába.
Ookurikara mellett a másik új üdvöske Mikazuki Munechika, aki több szempontból is különleges egyén. Gyakorlatilag ő a Touken Ranbu mascot figurája, az egyik – ha nem a legerősebb – kard a játékban és minden Saniwa legnagyobb rémálma, hisz megszerezni őt olyan nehéz, mint megtalálni azt a bizonyos tűt a szénakazalban. Így ismerjük a játékbeli Mikazukit, de mit érdemes tudni az eredeti kardról?
A Heian-kor (794-1185) egyik legismertebb kardkovácsa, Sanjo Munechika készítette 989-ben. Neve (mikazuki) félholdat jelent, amit pengéje félholdszerű ívelése után kapta, bár a fandomon belül nem fogunk túl gyakran ezzel a névvel találkozni. Mivel egy több, mint 1000 éves kardról beszélünk, Mikazuki úgy tartja magáról, hogy akár vénembernek (jiji) is szólíthatnánk, a Touken Ranbu játékosai pedig kívánságának eleget téve leginkább Jijinek hívják. Valóban elég öregemberes kisugárzása van, ennek ellenére tökéletesen el tudjuk hinni róla, hogy miért ő a Tenka Goken legszebb kardja.
A Tenka Goken megnevezést Japán öt legnagyszerűbb kardjára használják. Az angolok „öt kard a mennyek alatt”-nak fordítják, de nekem az „öt mennyei kard” kifejezés jobban tetszik, ám ezek közül egyik se mondható pontos fordításnak. A Tenka (天下) az „ég” és az „alatt” kanjikból áll, mely egy hangzatos kifejezés arra, hogy „az egész világ/az egész ország”, tehát lényegében inkább azt jelenti, hogy „a világ öt legjobb kardja”. Mikazuki mellett a Touken Ranbuban még két másik Tenka Goken kard szerepel, akik sajnos a Hanamaruban nagy valószínűséggel nem fognak megjelenni. Az egyikük Juzumaru Tsunetsugu, aki egy Buddhista pap, Nichiren kardja volt, nevét pedig a markolatára tekert rózsafüzérről (juzu) kapta. A harmadik Tenka Goken Oodenta Mitsuyo, akit nem harchoz, hanem gyógyító pengének használtak. A maradék két kard még nem jelent meg a játékban, ők Dojigiri Yasutsuna és Onimaru Kunitsuna.
Remélem ezek után már nem kérdés, hogy miért akarhatta annyira Mikazukit a Hanamaru Saniwája is és miért ijedhetett meg Kiyomitsu a szépséges Tenka Goken feltűnése miatt. Ugyan az anime fő-főszereplője Yasusada, Kiyomitsu is egyértelműen fontos karakter, ám látszólag eddig neki nem volt más szerepe, mint Yasut támogatni. Nagyon hiányzott már egy olyan rész, ami egy kicsit vele foglalkozik, ami segíthet jobban megérteni őt. Az anime alapján eddig annyit tudhattunk róla, hogy az Ikedaya incidens alatt Okita őt vitte magával és hagyta hátra, valamint, hogy nagyon figyel a külsejére és folyton lakkozza a körmeit. Amit viszont eddig sokan nem tudtak, hogy ez a két dolog összefügg. Kiyomitsu szó szerinti és átvitt értelemben is megtört amiatt, hogy Okita lemondott róla. Úgy érezte, hogy nincs többé rá senkinek se szüksége, hogy senki se szereti. Ezért figyel annyira a megjelenésére, mert azt reméli, hogyha mindig szép és ápolt, akkor új mestere szeretni fogja és nem hagyja el, Okitával ellentétben. Mivel Kiyomitsu az egyik legkedvesebb szereplőm a játékból, szívbemarkoló volt a szomorkodását nézni és nagyon szerettem volna megvigasztalni őt. Szerencsére Mikazukinak nem csupán harcban volt lehetősége brillírozni (és mutathatta meg az ő Shinken Hissatsu támadását), de bebizonyította, hogy az évszádok alatt szorult némi bölcsesség abba a szenilis fejébe és ezt a tudást bevetve megnyugtathatta Kiyomitsut.
Sok volt a komolykodás, de azért az epizód elejére jutott némi humor, és úgy vélem, a host klub tagjainak is kijár némi figyelem a részünkről. Szóval ejtsünk pár szót róluk is.
Uguisumaruról már beszéltem valamennyit a harmadik részben, úgyhogy róla csak annyi kiegészítést tennék, hogy nevét (uguisu) a japán berkiposzátáról kapta. (Ha emlékszünk, Hasebe egy kalitkát cipelt magával a 3. rész elején, mert azt hitte, hogy egy poszátát hall és el akarta fogni a Saniwának, de valójában Ugui fütyörészett). A másik érdekesség, hogy végre elsütötték a „nem láttad Ookanehirát?” viccet a mostani részben. Ookanehira egy kard, aki közeli viszonyban van Uguival és szegény fiú mindig várja haza, de egyelőre még nem tűnt fel a játékban, ami visszatérő poénná vált a fandomon belül.
Yagennel is találkozhattunk már az Odagumi kapcsán. Oda Nobunaga egyik kedvenc Tantouja volt, mindig magánál tartotta és vele volt akkor is, amikor a Honnouji templom leégett. Éppen ezért valószínűleg Yagen elpusztult a tűzben. Mielőtt Odához került volna, előző tulajdonosa Hatakeyama Masanaga volt, aki harakirit akart Yagennel elvégezni magán, de sehogy se tudta felvágni vele a hasát, amiért mérgében elhajította magától. Yagen onnan kapta a nevét, hogy ekkor a pengéje egy gyógynövények őrlésére használt mozsárba (yagen) fúródott. Mivel az összes Awataguchi Tantou közül ő vett részt a legtöbb csatában, sokkal komolyabb és érettebb. Ezért lehet, hogy inkább a felnőttek társaságát keresi, valamint kiérdemelte „kettes számú bátyó” címet Ichi-nii után.
Kasen korábbi mestere a Sengoku-kor egyik daimyoja, Hosokawa Tadaoki volt. Hosokawa egyszer 36 embert végeztetett ki, amely esemény elmondása szerint a régi, Heian-kori 36 halhatatlan verset (sanjuro kasen) jutatta eszébe. Kasen innen kapta a nevét. Mivel Hosokawa gyakran kegyetlen, de amúgy tanult és kulturált ember volt, Kasen is nagy figyelmet fordít az eleganciára és a szépségre.
Yamanbagiri az önbizalom hiányos, szociális fóbiában szenvedő tinédzserek élő bálványa lehetne. Önmarcangolásának fő oka, hogy ő egy replika. Kovácsolójának az eredeti Yamanbagirit kellett lemásolnia, amivel az emberek képesek voltak elpusztítani a rettegett hegyi boszorkányt, Yamanbát.
Utolsónak maradt Nakigitsune, aki a maga korában különleges kard volt a szokatlan kovácsolási stílusa miatt, de sose használták harcban és mindig bezárva tartották. Ezért lehet, hogy ennyire szótlan és félénk, mert sose volt alkalma ismerkedni a külvilággal.
A maratoni történelemlecke után térjünk még kicsit vissza az unalomig emlegetett kovácsolásra. Most már biztos, hogy a kardokat kovácsolják, és nem a semmiből kerülnek elő, valamint a – játékhoz hasonlóan – itt is meg tudják a többiek saccolni, hogy kit élesztettek fel. A játékban minden kardnak van egy meghatározott kovácsolási ideje, kezdve a 20 perces időintervallumtól az 5 óráig bezárólag. Az egyik legnehezebben kifogható kovácsolási idő a 4 óra, ami során vagy Mikazukit vagy Kogitsunemarut sikerül életre kelteni. Szóval amikor Shishio izgatottan mondta, hogy „valamelyikük négy órán belül megérkezik”, akkor azzal egyértelművé vált, hogy a Hanamaruban is ezt a szisztémát követik.
Ezek után kíváncsi vagyok, hogy az utolsó (előtti) Toushirou fiú megjelenésére miféle magyarázatot fogunk kapni a következő részben, elvégre őt sem megnyerni, sem kovácsolni nem lehet... vagy legalábbis nem úgy, mint a többieket.
Minderről a Citadella többi lakója mit sem tud, ehelyett saját kis problémáikkal törődnek. Shokudaikiri legnagyobb fájdalma, hogy alig egy hete érkezett barátja, Ookurikara még mindig nem tudott beilleszkedni és makacsul ellenáll mindenféle társasági eseménynek. Szeretne segíteni neki, de egyelőre még nem tudja, mit tehetne. Eközben Kasen többedmagával teregeti a frissen mosott ruhákat, azonban a hirtelen eleredt eső miatt aggódik, hogy nem fognak egyhamar megszáradni. A kis csapat ezért a többiektől próbál harci öltözetet kölcsönkérni. Többszöri eredménytelen próbálkozás után Shokudaikiri ruhatárához nyúlnak engedély nélkül és végül az ő ruhái is tűnnek a befutóknak. Azonban a gyönyörű öltönyöknek ára van: segíteniük kell Shokudaikirinek felvidítani Ookurikarát.
A srácok partit szerveznek Ookurikarának és bár nyögvenyelősen indul, végül jól sikerül és minden rendben megy, amíg Hasebe meg nem jelenik. A várttal ellentétben azonban nem azért jött, hogy rendre utasítson mindenkit, hanem hogy bejelentse: egy új kard csatlakozott hozzájuk, Mikazuki Munechika. A Citadella lakói kedvesen fogadják új társuk, egyedül Kiyomitsu aggódik, hogy Mikazuki feltűnésével rá már nem lesz többé szüksége a Saniwának.
Arra számítottam, hogy egy vicces és bohókás epizódot kapunk, ehhez képest meglepő módon ismét egy kicsit szomorkásabb kicsengésű résszel volt dolgunk. Pedig minden adott volt ahhoz, hogy elszabaduljon a pokol: teljessé vált a Dategumi csapata, ami remek lehetőséget adott volna Tsurunak, hogy két társát bevonva a feje tetejére állítsa a Citadella lakóinak életét, Mikazuki pedig önmagában egy jelenség a maga szenilis, troll természetével. Ehelyett bensőséges beszélgetéseket és Touken Ranbus filozofálgatásokat kaptunk, ami őszintén szólva elsőre nem tetszett annyira.
A fandom szereti a Dategumit egy kissé dilis társaságnak beállítani, így abban reménykedtem, hogy valami bohóckodásra számíthatok a fiúktól. Tsuru az, aki mindig keresi a bajt és magával ráncigálja a jóhiszemű Shokudaikirit, végül szegény Ookurikarának kell valahogy megbirkózni ezzel a két őrülttel. Valami ehhez hasonlót vártam, és ezért éreztem némi csalódottságot, de többször megnézve a részt végül arra jutottam, hogy jól volt ez így. Ookurikara nagyon távolságtartó és bizalmatlan férfi, időbe telik, mire megbízik valakiben, így jobban belegondolva nem lett volna jó egy olyan kezdet, ahol szegényből bolondot csinálnak. Valóban inkább erre volt szüksége: jó társaságra, meghitt beszélgetésre, meg persze egy kis noszogatásra. Már biztos unalmasan sokszor mondtam (és fogom is még mondani), hogy ezt vagy azt a szereplőt/családot/csapatot mennyire szeretem, de a Dategumi megint különleges számomra, élükön Ookurikarával. Jó volt látni, hogy régi és új barátai ilyen kedvesen fogadták és segítettek neki a beilleszkedésben. Persze azért ejtsünk pár szót a Dategumiról.
Az Odagumi alapján már sejthető, hogy a Dategumi Date Masamune kardjainak megnevezése. Vagyis ebben az esetben pontosabb az a megfogalmazás, hogy a Date család birtokába került kardokat hívjuk Dateguminak, ugyanis a három kardfiú közül egyedül Shokudaikiriről tudni biztosan, hogy Date Masamune forgatta volna (valószínűleg ezért is mintázták őt egykori mesteréről). Ookurikarát Tokugawa Hidetada Masamune fiának, Tadamunének ajándékozta 1620-ban (korábbi tulajdonosai nem ismertek), míg Tsurumaru hosszú, kalandos út után került a Date család birtokába. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a játék (és vele együtt az anime is) úgy veszi, hogy mindhárman Date Masamune kardjai voltak. Ezért lehet, hogy Ookurikara akkor lágyult meg teljesen, amikor Masamunéről kezdtek el beszélgetni, valamint Tsuru is csak így ismerhette Mego-himét, Masamune feleségét, mert a valóságban Tsuru jóval később, Mego-hime halála után került a Date család birtokába.
Ookurikara mellett a másik új üdvöske Mikazuki Munechika, aki több szempontból is különleges egyén. Gyakorlatilag ő a Touken Ranbu mascot figurája, az egyik – ha nem a legerősebb – kard a játékban és minden Saniwa legnagyobb rémálma, hisz megszerezni őt olyan nehéz, mint megtalálni azt a bizonyos tűt a szénakazalban. Így ismerjük a játékbeli Mikazukit, de mit érdemes tudni az eredeti kardról?
A Heian-kor (794-1185) egyik legismertebb kardkovácsa, Sanjo Munechika készítette 989-ben. Neve (mikazuki) félholdat jelent, amit pengéje félholdszerű ívelése után kapta, bár a fandomon belül nem fogunk túl gyakran ezzel a névvel találkozni. Mivel egy több, mint 1000 éves kardról beszélünk, Mikazuki úgy tartja magáról, hogy akár vénembernek (jiji) is szólíthatnánk, a Touken Ranbu játékosai pedig kívánságának eleget téve leginkább Jijinek hívják. Valóban elég öregemberes kisugárzása van, ennek ellenére tökéletesen el tudjuk hinni róla, hogy miért ő a Tenka Goken legszebb kardja.
A Tenka Goken megnevezést Japán öt legnagyszerűbb kardjára használják. Az angolok „öt kard a mennyek alatt”-nak fordítják, de nekem az „öt mennyei kard” kifejezés jobban tetszik, ám ezek közül egyik se mondható pontos fordításnak. A Tenka (天下) az „ég” és az „alatt” kanjikból áll, mely egy hangzatos kifejezés arra, hogy „az egész világ/az egész ország”, tehát lényegében inkább azt jelenti, hogy „a világ öt legjobb kardja”. Mikazuki mellett a Touken Ranbuban még két másik Tenka Goken kard szerepel, akik sajnos a Hanamaruban nagy valószínűséggel nem fognak megjelenni. Az egyikük Juzumaru Tsunetsugu, aki egy Buddhista pap, Nichiren kardja volt, nevét pedig a markolatára tekert rózsafüzérről (juzu) kapta. A harmadik Tenka Goken Oodenta Mitsuyo, akit nem harchoz, hanem gyógyító pengének használtak. A maradék két kard még nem jelent meg a játékban, ők Dojigiri Yasutsuna és Onimaru Kunitsuna.
Remélem ezek után már nem kérdés, hogy miért akarhatta annyira Mikazukit a Hanamaru Saniwája is és miért ijedhetett meg Kiyomitsu a szépséges Tenka Goken feltűnése miatt. Ugyan az anime fő-főszereplője Yasusada, Kiyomitsu is egyértelműen fontos karakter, ám látszólag eddig neki nem volt más szerepe, mint Yasut támogatni. Nagyon hiányzott már egy olyan rész, ami egy kicsit vele foglalkozik, ami segíthet jobban megérteni őt. Az anime alapján eddig annyit tudhattunk róla, hogy az Ikedaya incidens alatt Okita őt vitte magával és hagyta hátra, valamint, hogy nagyon figyel a külsejére és folyton lakkozza a körmeit. Amit viszont eddig sokan nem tudtak, hogy ez a két dolog összefügg. Kiyomitsu szó szerinti és átvitt értelemben is megtört amiatt, hogy Okita lemondott róla. Úgy érezte, hogy nincs többé rá senkinek se szüksége, hogy senki se szereti. Ezért figyel annyira a megjelenésére, mert azt reméli, hogyha mindig szép és ápolt, akkor új mestere szeretni fogja és nem hagyja el, Okitával ellentétben. Mivel Kiyomitsu az egyik legkedvesebb szereplőm a játékból, szívbemarkoló volt a szomorkodását nézni és nagyon szerettem volna megvigasztalni őt. Szerencsére Mikazukinak nem csupán harcban volt lehetősége brillírozni (és mutathatta meg az ő Shinken Hissatsu támadását), de bebizonyította, hogy az évszádok alatt szorult némi bölcsesség abba a szenilis fejébe és ezt a tudást bevetve megnyugtathatta Kiyomitsut.
Sok volt a komolykodás, de azért az epizód elejére jutott némi humor, és úgy vélem, a host klub tagjainak is kijár némi figyelem a részünkről. Szóval ejtsünk pár szót róluk is.
Uguisumaruról már beszéltem valamennyit a harmadik részben, úgyhogy róla csak annyi kiegészítést tennék, hogy nevét (uguisu) a japán berkiposzátáról kapta. (Ha emlékszünk, Hasebe egy kalitkát cipelt magával a 3. rész elején, mert azt hitte, hogy egy poszátát hall és el akarta fogni a Saniwának, de valójában Ugui fütyörészett). A másik érdekesség, hogy végre elsütötték a „nem láttad Ookanehirát?” viccet a mostani részben. Ookanehira egy kard, aki közeli viszonyban van Uguival és szegény fiú mindig várja haza, de egyelőre még nem tűnt fel a játékban, ami visszatérő poénná vált a fandomon belül.
Yagennel is találkozhattunk már az Odagumi kapcsán. Oda Nobunaga egyik kedvenc Tantouja volt, mindig magánál tartotta és vele volt akkor is, amikor a Honnouji templom leégett. Éppen ezért valószínűleg Yagen elpusztult a tűzben. Mielőtt Odához került volna, előző tulajdonosa Hatakeyama Masanaga volt, aki harakirit akart Yagennel elvégezni magán, de sehogy se tudta felvágni vele a hasát, amiért mérgében elhajította magától. Yagen onnan kapta a nevét, hogy ekkor a pengéje egy gyógynövények őrlésére használt mozsárba (yagen) fúródott. Mivel az összes Awataguchi Tantou közül ő vett részt a legtöbb csatában, sokkal komolyabb és érettebb. Ezért lehet, hogy inkább a felnőttek társaságát keresi, valamint kiérdemelte „kettes számú bátyó” címet Ichi-nii után.
Kasen korábbi mestere a Sengoku-kor egyik daimyoja, Hosokawa Tadaoki volt. Hosokawa egyszer 36 embert végeztetett ki, amely esemény elmondása szerint a régi, Heian-kori 36 halhatatlan verset (sanjuro kasen) jutatta eszébe. Kasen innen kapta a nevét. Mivel Hosokawa gyakran kegyetlen, de amúgy tanult és kulturált ember volt, Kasen is nagy figyelmet fordít az eleganciára és a szépségre.
Yamanbagiri az önbizalom hiányos, szociális fóbiában szenvedő tinédzserek élő bálványa lehetne. Önmarcangolásának fő oka, hogy ő egy replika. Kovácsolójának az eredeti Yamanbagirit kellett lemásolnia, amivel az emberek képesek voltak elpusztítani a rettegett hegyi boszorkányt, Yamanbát.
Utolsónak maradt Nakigitsune, aki a maga korában különleges kard volt a szokatlan kovácsolási stílusa miatt, de sose használták harcban és mindig bezárva tartották. Ezért lehet, hogy ennyire szótlan és félénk, mert sose volt alkalma ismerkedni a külvilággal.
A maratoni történelemlecke után térjünk még kicsit vissza az unalomig emlegetett kovácsolásra. Most már biztos, hogy a kardokat kovácsolják, és nem a semmiből kerülnek elő, valamint a – játékhoz hasonlóan – itt is meg tudják a többiek saccolni, hogy kit élesztettek fel. A játékban minden kardnak van egy meghatározott kovácsolási ideje, kezdve a 20 perces időintervallumtól az 5 óráig bezárólag. Az egyik legnehezebben kifogható kovácsolási idő a 4 óra, ami során vagy Mikazukit vagy Kogitsunemarut sikerül életre kelteni. Szóval amikor Shishio izgatottan mondta, hogy „valamelyikük négy órán belül megérkezik”, akkor azzal egyértelművé vált, hogy a Hanamaruban is ezt a szisztémát követik.
Ezek után kíváncsi vagyok, hogy az utolsó (előtti) Toushirou fiú megjelenésére miféle magyarázatot fogunk kapni a következő részben, elvégre őt sem megnyerni, sem kovácsolni nem lehet... vagy legalábbis nem úgy, mint a többieket.
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7
Téma: [2016.11.08] [BLOG] Touken Ranbu: Hanamaru 05. rész
adminyon
|
|
Hír dátuma: 2016.11.08. 20:03
|
|
2016.11.08 20:03 00 / | |
|
|
Én úgy vagyok vele, hogy így is volt jó ez a rész, de mikor még csak azt lehetett tudni, hogy Jiji érkezik, akkor mást vártam. Jiji érkezése általában öröm a Saniwáknak. A nagyon szerencsés kivélteket leszámítva Jijit megszerezni igazi erőpróba. Tudok olyan játékosról, akinek egy évébe telt, vagy még többe. Szóval, ha hosszas várakozás után megérkezik, az valahogy mindig tényleg boldogság. Így én arra számítottam, hogy majd itt is ez lesz, Jijinek örülni fognak, ő pedig kicsit megmutathatja, hogy az ártalmatlan öregember álarca alatt azért szorult belé nem kevés rafinált humor és bölcsesség. Nos ezt végül megmutatta, hiszen ki másnak jutna eszébe békésen lelépni teázni és hagyni hogy egy csomó host utána rohangáljon, mint Jijinek, és nagyon tetszett a Kashuuval való beszélgetése, hiszen azért csak mögötte van egy pár évszázad, ami alatt tanulhatott. (Zárójel, de nekem pont ezért tetszik a kiwame szövege is, mert az is számomra nem rosszindulatról, hanem erről az éleslátásról tanúskodik.)
Ehhez képest igazából nekem a szomorúság, és melankólia maradt meg, a vidám pillanatok ellenére is. Talán ez volt a legkomolyabb rész eddig a sorozatból. És bár végül tényleg jó volt, még mindig olyan fura ez a kontraszt a magam Jiji élménye és a sorozat Jiji élménye között. |
|
2016.11.08 20:31 / utoljára módosítva: 2016.11.08 20:32 00 / | |
|
|
Ezeket a 'blogokat' el lehet valahogy rejteni a főoldalról?
|
|
2016.11.08 21:26 00 / | |
|
|
Jesse írta: Ezeket a 'blogokat' el lehet valahogy rejteni a főoldalról? |
|
2016.11.08 21:31 00 / | |
|
|
Én örülök ezeknek a blogoknak, és akit nem érdekel, azt nem is értem, minek ír ide... Nem kell rá figyelni, csak görgetni tovább lefelé, ennyi.
Komolyan, itt mindig vannak egy csomóan, akiknek semmi sem jó. Túl sok ilyen hír van, túl sok olyan hír, túl sok a figurás cikk, túl sok a szavazásból, ez se jó, az se jó... Nehogy már elfáradjatok, csak mert kicsit többet kell görgetni az oldalon lefelé, vagy lapozgatni az oldalak között... |
|
2016.11.08 23:25 00 / | |
|
|
Köszönjük az epizódismertetőt, nagy öröm volt olvasni a kardok múltjáról! Ugyan annak idején mikor elkezdtem a játékot, wikián utánaolvastam a karaktereknek, csak elég régen volt már és akkor még az angolom egy picit nehézkesebben ment mint most, szóval jó volt magyarul is elolvasnom, és pontosítanom magamban az információkat.
Egyébként nekem is az volt a legnagyobb bajom ezzel a résszel, hogy a várva várt nagy Dategumi jeleneteket nem kaptam meg úgy és olyan mennyiségben, amit akartam, de újranézve és logikusan belegondolva tényleg túl korai lett volna rögtön beletenni ezeket Ookurikara jelenlegi állapotát figyelembe véve. Nekem is nagy kedvenceim a Dategumi kardok, remélem, hogy ezzel csak szépen bevezetik a dolgokat, és következőkben már többet szánnak rájuk és kapunk sok pillanatot a hármasuktól. Ó, és Jiji. Imádom ezt a vénembert, szerintem remek bemutatást kapott. Ugyan én eredetileg egy picit nagyobb belépőt képzeltem neki, de szerintem elég nagyszerűre sikerült így is, nem csalódtunk benne. Kashuu része meg tényleg olyan szívbemarkoló volt, örülök hogy Jiji segített neki így nem kell azon aggódnom, hogy továbbra is magába roskad és marcangolja a félelem. Szóval a sorozatban mind Kara-channak, mind Kashuu-nak köszönhetően tetszett ez a komolyabb, picit szomorkás hangulattal megfűszerezett epizód. Jesse írta: Ezeket a 'blogokat' el lehet valahogy rejteni a főoldalról?Semmi rosszindulattal és kioktatással, de nem éppen a legjobb helyen írjátok ezeket. Az ilyet pont nem az egyik epizódblog alatt kéne írni, és miért pont ennél, mert a cikk írójának sem eshet a legjobban jól, hogy ő véleményeket esetleg építő jellegű kritikákat vár, erre ilyen hozzászólásokat kap és pont nála. Szerintem sokakat érdeklik ezek, de ha nagyon zavar titeket, akkor fórum további részein a megfelelő topicban jelezhetitek az adminoknak, hátha tudnak valamit tenni a dolog érdekében, de ha nem akkor ne nézzétek. De még egyszer írom, hogy félreértés ne essen mielőtt valaki nekem támadna, nem rosszindulatból és kioktatásból írom. |
|
2016.11.08 23:32 / utoljára módosítva: 2016.11.08 23:34 00 / | |
|
|
Semmi gond nincs azzal, hogy létezik (az, hogy személyesen érdekel a részenkénti kibeszélő vagy sem, most nem tartozik ide.)
Csupán, személyre szabási lehetőségekről kívántam kérdezni. Nem hiszem, hogy ezzel bárkit is bántottam volna. Remélem érthető, miért. SPOILER! |
|
2016.11.08 23:33 00 / | |
|
|
Igen-igen, nagyon szépen köszönjük ezt az összefoglalót is!
Nekem ez a rész egyébként kifejezetten tetszett, örülök annak, hogy a vidámabb momentumok mellett vannak érzelmesebb részei is a sorozatnak. Igazából szerintem ezekből lehet jól megismerni a szereplőket és fejlődést elérni a jellemükben - ebben a tekintetben a második felében lévő kis vívódás, valamint Jiji bölcs meglátása aranyat ért. Arra leszek még kíváncsi, hogy vajon a KogiMika vonalban mire erősítenek majd rá. A komikumra, vagy esetleg ott is lesz egy komolyabb történeti vonulat? |
|
2016.11.08 23:35 00 / | |
|
|
Eddig még nem igazán írtam, de köszönöm én is az összefoglalókat!
A játékhoz sajnos nem volt szerencsém, több oka is van, miért is nem tudok vele játszani, de a karakterekkel régóta szemezgettem, és már látvány alapján meglettek a kedvenceim (akik, ha nem is túl sokat, de majdnem mind szerepeltek már, kettő meg még sehol...), no meg, elárulom, hogy a játék és az anime topicjában is rendszeresen olvasgatom, miket írtok. Legalább így én is informálódom a kedvenceimről, de nem tudom, hogy a sok animének/mangának tudható-e be, de látvány alapján is úgy néz ki, egész jól belőttem a személyiségüket. XD (Persze, én főként, mint mindenben, itt is yaoista fejjel gondolkozom. XD) És hihetetlen, hogy pont olyanok lettek a kedvenceim, akik nagyrészt kapcsolódnak is egymáshoz, és pont így "párosítottam" is őket fejben. XD Már akiket... Nagyon vártam már én is Jiji és Ookurikara feltűnését, persze, tovább is elnéztem volna őket, remélem, azért még kapnak szerepet bőven, na meg, tűkön ülve várom Jiji férjurát is, Kogit. Azért azt jó volt látni ebben a részben, hogy Ookurikara tud mosolyogni is, és milyen jól áll neki az is! Másrészről, ahogy elkezdtem az animét, volt, akin meg is lepődtem, konkrétan Hasebe-t olyan komolynak, határozottnak képzeltem, és bár részben igazam is volt, de arra nem gondoltam, hogy ilyen kis fontoskodó is. XD Azt meg pláne nem, hogy a többiek mennyire rá se hederítenek általában. XD (Nem csoda, és örülök is, hogy ezeket a szépfiúkat felfedezték a figuragyártók is, a kedvencek bezsákolását meg is kezdtem, de most az anime méginkább megerősítette bennem, hogy ha tehetném, az összeset begyűjteném, de nálam ez a hobbi már így is anyagi csőd. XD) |
|
2016.11.09 0:58 / utoljára módosítva: 2016.11.09 1:00 00 / | |
|
|
Oké, túlzás, de én nem tartottam volna kizártnak, ha Jiji előtt szó szerint mindenki leborul, mikor megérkezik XD Így azért picit kevésbé hype hangulatban fogadta mindenki, de legalább így is láthattuk, hogy egy troll vénember. Most nem csak az, hogy elvonult teázni, de amikor megérkeztek a csatatérre és ott szerencsétlenkedett a falnál XD (bár simán kinézem belőle, hogy direkt csinálta) Amúgy nagyon arról beszélnek, hogy a Hanamaru Saniwája protekciós, de Kashuu is állítólag egy éve van a Citadellában, szóval azért itt is ki kellett Jiji megjöttét.
És ugyan nem kérte a forrásmegjelölést, de én azért köszönöm Risának a segítséget a "Tenka" értelmezésében. Jó lett volna a Sanjuro Kasennek is utána kérdeznem, mert eléggé bizonytalan vagyok benne, hogy jól fordítottam-e a 36 Immortals of Poetry-t, de a Google kidobott rá valamit, szóval csak így kell írni. Illetve észrevettem, hogy valahol elég hülyén írtam valamit XD |
|
2016.11.09 21:39 / utoljára módosítva: 2016.11.09 21:40 00 / |
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7