A 4. epizód a The Secret of the Witch vagy a Das Geheimnis der Hexe címet viseli. Ezt magyarra ”A boszorkány titka”-ként lehetne fordítani.
A Coenenberg mellett történt csatát követően Eylstadt átmenetileg fellélegezhet,mivel úgy tűnik megállították az előretörő germán sereget. Ezt a győzelmet azonban beárnyékolja a hercegség urának halála. Bár ezzel a ténnyel még csak a herceg közeli hozzátartozói, és a hercegi palota személyzete van tisztában. A döntéshozók úgy tervezik ez nem is fog kiderülni egészen addig még Finé koronázása meg nem történik.
A rész elején első ízben láthatjuk a Germán birodalom császárát is ahogy éppen meghallgatja a Coenenbergnél lévő 169. gyalogos hadosztály parancsnokát Grosskopf altábornagyot. Az altábornagy vonakodva meséli el a vereség részleteit. Említést tesz egy puskán repülő boszorkányról aki elpusztította a csapatait, a maradékot pedig megfutamította. A császár elsőre kineveti a katonatisztet. Végül pedig a Grosskopf legnagyobb megdöbbenésére elhiszi, hogy egy boszorkánnyal állnak szemben. A császár meghagyja Grosskopf főnemesi rangját, a földjeitől azonban megfosztja. Emellett megfosztja jelenlegi pozíciójától és egy Livóniai fogolytábor parancsnokának nevezi ki amelyet most fognak felépíteni.
Itt a fogolytáborok kapcsán analógia fedezhető fel a második világháború alatt Lengyelország területén felépített koncentrációs táborokkal. (Hiába a nácitlanítás, azért ezt meghagyták.)
Nem véletlen a Livonia választása sem, mivel Lengyelországban voltak a legnagyobb és leghíresebb táborok. Ezek voltak azok, amelyekben a legtöbb hadifoglyot, vagy polgári személyt tartották fogva a háború során.
A másik említésre méltó dolog a császár hatalma és a birodalom működésének egy részlete. Érdekes, hogy amit itt láttunk az inkább a régi feudális rendszerekre volt jellemző. Ahol a katonai vezetők a nemesség soraiból kerültek ki. Az idő előrehaladtával egyre kisebb volt a nemesség katonai befolyása, és inkább a tehetség, a tudás és az eredmények váltak meghatározóvá.
A 20. századra közepére ez a fajta szerep már nem volt jellemző. A régi porosz katonacsaládok tagjai jelentős szerepet töltöttek be a német hadseregben, de leggyakrabban nem bírtak főnemesi címekkel, és birtokaik sem voltak már. Ezek a katonai vezetők ráadásul bőven a 19. század szülöttei voltak, és az előző nagy háború veterán tisztjei.
Itt viszont megfigyelhető, hogy az altábornagy főnemesi származású, és birtokokkal is rendelkezett ameddig a császára meg nem fosztotta azoktól.
A másik érdekes dolog, ami feltűnt, hogy a császár úgy tűnik korlátlan hatalommal rendelkezik. Még a középkori uralkodókra sem igazán volt jellemző, hogy egy nemes birtokait csak így elvehette minden indok nélkül. Ehhez még az abszolút monarchiák uralkodóinak sem igazán volt joga. (Bár a jog és a gyakorlat gyakran elért.)
Nem véletlen a Livonia választása sem, mivel Lengyelországban voltak a legnagyobb és leghíresebb táborok. Ezek voltak azok, amelyekben a legtöbb hadifoglyot, vagy polgári személyt tartották fogva a háború során.
A másik említésre méltó dolog a császár hatalma és a birodalom működésének egy részlete. Érdekes, hogy amit itt láttunk az inkább a régi feudális rendszerekre volt jellemző. Ahol a katonai vezetők a nemesség soraiból kerültek ki. Az idő előrehaladtával egyre kisebb volt a nemesség katonai befolyása, és inkább a tehetség, a tudás és az eredmények váltak meghatározóvá.
A 20. századra közepére ez a fajta szerep már nem volt jellemző. A régi porosz katonacsaládok tagjai jelentős szerepet töltöttek be a német hadseregben, de leggyakrabban nem bírtak főnemesi címekkel, és birtokaik sem voltak már. Ezek a katonai vezetők ráadásul bőven a 19. század szülöttei voltak, és az előző nagy háború veterán tisztjei.
Itt viszont megfigyelhető, hogy az altábornagy főnemesi származású, és birtokokkal is rendelkezett ameddig a császára meg nem fosztotta azoktól.
A másik érdekes dolog, ami feltűnt, hogy a császár úgy tűnik korlátlan hatalommal rendelkezik. Még a középkori uralkodókra sem igazán volt jellemző, hogy egy nemes birtokait csak így elvehette minden indok nélkül. Ehhez még az abszolút monarchiák uralkodóinak sem igazán volt joga. (Bár a jog és a gyakorlat gyakran elért.)
Kis csapatunk a csata utáni este megérkeznek a palotába. Finé megdöbbenten és szomorúan veszi tudomásul édesapja halálát. Elsőre megpróbál összeszedett és nyugodt maradni, mint hercegnő és ennek megfelelően viselkedni. De később kitör belőle az egyszerű apját elvesztő lány és zokogni kezd.
A történet másnap folytatódik, Izetta egy idegen helyen ébred. Amelyről kiderül, hogy a hercegi palota egyik hálószobája. Itt találkozik a hercegi testőrség egyik hölgy tagjával Biancaval. Valamint megismerkedik Finé szobalányával Lottéval.
Ezután kapunk egy kis butácska fanservice jelenetet amikor is Lotte egyszerűen lekapja Izetta ruháját, kellemetlen helyzetbe hozva ezzel a másik két lányt. Ezután a régi jól ismert fürdőszobai jelent következik. Ezt még fűszerezik egy bugyuta kis balesettel. Amikor is Izetta és Bianca sikeresen akadályozza meg hogy Lottét maga alá temesse egy kőszobor. Ennek folyományaként Izettát sikeresen fejen találja egy vizes edény.
Ezek után egy megbeszélést láthatunk, ahol a hercegnő mellett Schneider tábornok az Eylstadti hadsereg főparancsnoka, Müller a hercegi család tanácsadója és egy szemüveget úriember vesz részt. (Öltözéke és viselkedése alapján diplomata, vagy valamiféle politikus lehet. Számomra nem derült ki világosan.) Illetve a szobában tartózkodik még a korábban a csatatéren megismert fiatal szőke katonatiszt Hans is. Bár utóbbi inkább megfigyelő mint tényleges döntéshozó. A hadi események alakulására is vethetünk egy rövid pillantást.
A tanácskozás során az uralkodó halálának eltitkolása mellett a védelem kérdése is felmerül. Az előbbire azért van szükség mert negatív hatással lenne az ország katonáinak moráljára, így csak a hercegnő megkoronázásakor szeretnék bejelenteni. A második téma pedig főként Izetta szerepének, és jelentősségének megvitatására terjed ki. A boszorkány jelentős fegyver lehet a hercegség kezében, és a katonák moráljára is jelentős hatást gyakorolhat.
Végül megérkezik Izetta is a döntéshozók tárgyalására. Kinyilvánítja, hogy szertné megvédeni Eylstadtot és a hercegnőt is. Valamint kiderül Izetta erejének korlátja is. Elmondja, hogy a boszorkányok ereje nem belűről fakad, hanem a környezetükből tudják felvenni az energiát és tudják használni képességeiket. Vagyis mágiát csak ott tudnak használni ahol úgynevezett Ley-vonalak vannak. Így például Coenenbergnél ahol erős Ley-vonal található szabadon használhatta a teljes erejét. Míg a fővárosban például nincs ilyen vonal és itt nem tud mágiát alkalmazni.
Fura mód ezekkel a Ley-vonalakkal valóban foglalkoztak emberek. A Föld különböző tájain más-más neveken emlegetik ezeket. Pl.: istenek ösvényei, sárkány-vonalak, tündérösvények vagy ugarvonalak. A dolog lényege, hogy a földnek az élőlényekhez hasonlóan megvan a sajátos érrendszere. Ezekben vér helyett a bolygó energiája áramlik.
Ezeknek egyesek különleges jelentősséget tulajdonítanak. Vannak akik különleges gyógyító hatást feltételeznek.
Ezeknek egyesek különleges jelentősséget tulajdonítanak. Vannak akik különleges gyógyító hatást feltételeznek.
Ez a hiányosság volt a boszorkányok évszázadok óta őrzött titka, ami ha kitudódott a titok ismerőit és a túl beszédes boszorkányt is megölték a boszorkányok, hogy titkuk megőrződjön. Izetta ezt a dolgot annyira mosolyogva adta elő, hogy az őt hallgató emberek is kissé megdöbbentek, talán meg is ijedtek. Bár mikor azt is elmondta, Ő volna az utolsó boszorkány talán enyhült kicsit a hangulat.
Müller javaslatára döntenek arról, hogy Izetta létezését nem titkolják. Sőt propagandacélra is felhasználják a boszorkányt. Márpedig valószínű eléggé jelentős hatása lesz, hogy a legendás fehér boszorkány utódja védi az országot a megszállókkal szemben. A hiányosságait ameddig az ellenfél nem ismeri nem tekintik problémának. Valamint a politikai helyzet megváltozását is remélik, mivel ezzel talán a szövetségesek hozzáállása is megváltozhat a háborúhoz, és talán valaki a segítségükre siethet. Persze pusztán azért mert ezzel a fejleménnyel a győzelmi esélyeik megemelkedtek.
Ezután, hogy a propagandacélok teljesüljenek bemutatják Izettát egy újságírónak aki majd segíti ezt a folyamatot. A hölgy neve Elvira Friedmann, aki mellesleg Finé tanítója is. A nő rendkívül kilóg a környezetből. Ez nem meglepő annyira mert az Atlantai Egyesült Államokból származik. (Ha valakinek nem lenne nyilvánvaló akkor USA-t helyettesíti.)
Itt ismét sikerült egy fanservice jelenetet készíteni. Ugyanis a bögyös újságíró a kezeivel méri fel Izetta testi adottságait. Aztán a hangokból ítélve Finéről is ”mintát” vesz.
Ezek után Izetta és Bianca elmennek a régi főváros kastélyába, hogy információkat gyűjtsenek a fehér boszorkányról, és meggyőződjenek arról hogy a város alatt van Ley-vonal.
Erről túl sok játékidőt nem kapunk. Szinte meg sem érkeztek de már indultak is vissza.
A visszaút valamivel érdekesebbre sikerült. Bianca még mindig nem bízik a boszorkában, ezért szeretné megtudni mi köti őt Finéhez. Ekkor a vörös hajú lány elmeséli mi történt a múltban. Mikor is a feldühödött parasztok meg akarták lincselni a boszorkát mert állítólag felgyújtotta az istállójukat. Ekkor lépett közbe a hercegnő, csúnya sebet kapva az oldalára. (Ennek a nyomát láthattuk az első rész fürdőszobai jelenete során is.) Valamint, hogy a két lány barátok voltak a múltban. Ezután a testőr már megbízik Izettában.
A rész egy két héttel későbbi jelenettel zárul. Finé koronázása előtt a két főszereplő beszélgetését láthatjuk a régi vár egyik eldugott helyiségében. Izetta vállalja a szerepet amit neki szántak, hogy kövesse a fehér boszorkány nyomdokait. Még akkor is ha a nagymamája nem akarta hogy olyan legyen mint a legendákból ismert fehér boszorkány, akit sokan árulónak tartottak.
Valamint egy kissé (vagy talán nagyon?) naiv elképzelést oszt meg a hercegnővel. Nem csak megmenteni akarja az országot vagy visszahozni a békét Eylstadtra. Világbékére vágyik és egy olyan országra, ahol mindenki megvalósíthatja álmait.
Tehát ennyi fért ebbe az epizódba. Azt kell mondjam, szerintem nem sok mindent kaptunk. Talán eddig ez volt a leggyengébb rész. Az akciót teljesen sikerült mellőzni, és szerintem a politikai szál sem lett valami erős. Legalábbis én a kezdés alapján többre számítottam. A következő részben mondjuk még hátravan a koronázás, esetleg ott még történhet egy s más politikai oldalról.
Szerintem sok lett a felesleges fanservice jelenet. Nem hinném, hogy ebbe a sorozatba kellettek vagy illettek volna.
Valamint a karakterek rajzolása is itt-ott elég gyengére sikerült. Főleg a közepes távolságú megjelenésükkor vehető ez észre. Talán fogy a pénz? A hátterek színvonala még mindig tartja a szintet.
Viszont választ kaptunk Izetta gyenge pontjának kérdésére, ami talán nem teszi majd túl OP-vá. Valamint némi háttérmagyarázat is jól jött néhány dologhoz.
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7
Téma: [2016.11.01] [BLOG] Shuumatsu no Izetta 04. rész
adminyon
|
|
Hír dátuma: 2016.11.01. 18:11
|
|
2016.11.01 18:11 00 / |
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7