Kezdjünk egy normális epizódkezdéssel! (Ebben az animében? Kizárt dolog.)
Az előző rész áldozata, Chi hazafelé tart az iskolából, ám egy érdekes fiúcska útját állja. Egy félelmetes mosoly után már többet nem látunk és hallunk róluk.
Következőnek jöjjék egy gyanúsan ismerős park jókora tóval, ahol egy hajléktalan úr részegen kántál a hely elátkozottságáról. Mi, jól edzett nézők már tudjuk, hogy az öreg igazat beszél, elég visszagondolnunk az első rész nyitójeleneteire. Szerintem taglalnom sem kell, mekkora démoni tett van itt készülőben.
Moritsuka nyomozó egy Vangua kártya (tehát okkal volt ott easter eggként) átvételének ügyében látogat ki a tóhoz. "Véletlenül" találkozik a parkban ülő Ririka kisasszonnyal, aki az óbégató hajléktalan rajzolásával üti idejét. Első reakciója az otaku nyomozóra az aranyos kifejezés, aki nyomban a szívébe férkőzik. Ririka fő műve, A Sötét Víz Mélyén című doujin manga hetek óta az internetes oldalak egyik fő témája rendkívül érdekes története miatt. Itt fény derül arra, hogy sztorijait nem saját maga írja, hanem álmait veti papírra.
A BluuMoon buggyant bárban kissé szomorkás a hangulat, hisz Yuta már jó ideje nem mutatkozott. Izumi és Ryo aggódva találgatják mi történhetett vele, ám ekkor mindketten telefonhívást kapnak. Ryo elhagyja a bárt, de Izumi ott marad, úgy tűnik, rejteni próbálja a számunkra ismeretlen beszélgetés utáni döbbenetét.

Moritsuka ezúttal Hashigami Sarai-t keresi fel. Némi visszatekintés keretében láthatjuk, hogy volt lehetősége apjával beszélni, mely veszekedésbe fulladt. A továbbiakat pedig már ismerjük. Váratlanul az Aveline Note lesz a kikérdezés témája - melyről Sarainak fogalma sincs, micsoda is lehet. Moritsuka hirtelen távozása miatt a dolog abbamarad.

Ezek után egy jókora visszaemlékezés veszi kezdetét - Minase Ria korábban hallott múltját most részletesen megismerhetjük.
Ria 10 éves volt, mikor szüleit elvesztette. Ezek után csakis bátyjára támaszkodhatott, számára ő jelentett mindent. Nehéz évei voltak, szeretett bátyjától nem volt képes elszakadni, aki a lány légzési gondjai miatt már dolgozni sem ment, inkább otthon vigyázott rá. Húga már ekkor kezdett foglalkozni az átkokkal, természetfeletti jelenségekkel.
Ez így ment egy évig, mígnem a szomszédok rothadó szagokra lettek figyelmesek. Ria ekkor eszmélt rá, hogy bátyja egy éve halott. A történtek után változtatott nevet, s lett belőle Kurenaino Aria, fekete mágiával dolgozó boszorkány.

Sumikaze Touko ismét az említett Ria múltjáról tartott kiselőadást. Titkárunk egy korábbi beszélgetéséből kiderül, hogy érdekes, számunkra ismerős szövegfoszlányok jelentek meg álmában: "Víz fenekén", "holdfény" és "rengeteg ember". Ugyanezek a szavak az első rész nyitójeleneténél hangzottak el, és Ririka álma (valamint arról írt mangája) is hasonló.

Yuta a Hashigami incidens után fejvesztve az utcákat járja, markában az ismeretlen kulccsal. Ha már van kulcs, lennie kell kulcslyuknak is... Igen ám, de egy városban elég sok zár kuksol, a megfelelő megtalálása pedig aligha menne, ehhez pedig hozzájárul az is, hogy főhősünk még mindig nehezen fogja fel a vele történteket. A semmiből egy hatalmas démon állja útját, és... főhősünk otthon, az ágyikójában találja magát, március 1-én. Álom lett volna az egész? Talán nem, mivel a BCL rádióból újra megszólal a titokzatos hang - ezúttal arra utasítja, hogy tüstént kapcsolja be a tévét.
Nem várt fordulattal zárul az epizód, az első rész tragédiája most beteljesedett, legalább 50-en fulladtak bele a tokiói park tavába.



Az már biztos, hogy a sorozat versenghet az év legjobb párbeszédei díjért, bár ez az első epizód után is érezhető volt.
Aria múltja ebben a részben is visszaköszön, ezúttal másabb megvilágításból. Helyén voltak az érzelmek, de abban nem vagyok biztos, hogy bármi közvetlen kapcsolatban állt magával a történettel. Szép volt és érdekes - de mondhatni a semmiből jött, nagyban elütött az eddig történtektől.
Ezúttal Ririka és továbbra is Aria kapta a hangsúlyt, előbbi karakter különösen felkeltette az érdeklődésem. Bevallom, ehhez nagyban hozzájárul Noto Mamiko seiyuu remek alakítása.


Továbbra is jól teljesít a sorozat, bár a kezdeti, jellegzetes összevisszaság mára már jócskán kiveszett belőle. Persze a közönség nagy része ezt jó szemmel nézi s örül neki (ez kitűnően tapasztalható pl. MAL-on), de én mintha egy pici csalódást éreznék. Számomra az is az első rész egyik nagy erőssége volt, hogy bármi nézői elvárást eldobott a sunyiba, és helyette olyan élményt mutatott, melyet ritkán tapasztalhatunk. Úgy látszik, a manapság használatos "közönség alkotja a műveket, és nem fordítva" (vagy valami hasonló) kifejezés példája e helyzet. A készítők látványosan visszafogták a tempót, látva a nemtetszések arányát, ami nekem egy negatív dologként jött le. /Vagy csak egyszerűen észrevették, hogy spórolni kéne az adaptálással, mert így hamar elfogynak a feldolgozandó oldalak./ De ez csak saját vélemény.

Nektek mi a véleményetek az epizódról? Szeretettel várom hozzászólásaitokat.