Hirano Toushirou szeretne összebarátkozni a Citadella legújabb tagjával, a csendes és kedves Tachival, Uguisumaruval. Barátsága jeléül egy négylevelű lóherét szeretne nekiajándékozni, azonban az odafele vezető úton találkozik Doudanukival, akinek finoman szólva sincs éppen a legjobb napja. A fürdővíz hideg volt, a reggelijét magára öntötte, beverte a lábát. Minden rossz, ami megtörténhetett vele, meg is történt. Hirano úgy véli, hogy a szerencsét hozó kis növényre Doudanukinak nagyobb szüksége van, így a férfinak adja, aki hálából egy súlyzót ad a fiúnak. Ezzel pedig egy kisebb cserekereskedelem indul meg a Citadella lakói között és rövid idő leforgása alatt olyan tárgyak kerülnek Hirano tulajdonába, mint egy anatómia könyv, egy dakimakura, vagy egy gyanús, gyógyszernek nevezett kotyvalék, míg végül igyekezetét siker koronázza.
Eközben a többiek a Citadellával szemben levő domb tetején álló fával foglalkoznak. Nem tudják, miféle fa az és miért nem virágzik, de mindannyian azt szeretnék, ha cseresznyefa lenne. Yasusadának remek ötlete támad és munkára hívja a Citadella lakóit. Kártyákra kívánságokat írnak, amin arra kérik a fát, hogy virágozzon ki, azonban a gyerekek egy másik, számukra nagyon fontos kívánság teljesítésére is megkérik a fát.
Azt hiszem, kénytelenek leszünk hozzászokni, hogy amíg meg nem érkezik az összes kard, addig epizódonként újabb és újabb arcok fognak feltűnni, mindenféle előrejelzést mellékelve. (Készüljetek lelkiekben, mert a következő részben is jön legalább három újonc). A mai részben három újabb Awataguchi kard csatlakozott a csapathoz Hirano, Atsushi és Honebami személyében, valamint Souza kisöccse Sayo és a csendes Uguisumaru is bővítik a Citadella lakóinak névsorát. Bár sokkal többen vannak, mint a kezdetekben, ami megkövetelné, hogy kapkodós és nehezen követhető legyen, mégis szerintem eddig ez az epizód sikerült a legjobbra.
A harcot teljesen mellőzték a részből, ami nagyon jót tett az animének, mert így helyette végig a srácokkal foglalkoztak. Talán nem lettek sokkal jobban bemutatva, mint eddig, de most láthattuk a legjobban, hogy milyen is lehet egy átlagos, békés nap a Citadellában. A fiúk pihengetnek, játszanak, a hobbijuknak élnek vagy barátkozni próbálnak egymással, de persze közben végzik a házimunkát vagy edzenek és mindent beleng ez a kellemes, békés légkör. A fiúk végtelenül aranyosak voltak, ahogy kisegítették egymást (vagyis jelen esetben leginkább Hiranot), az epizód második felében meg a bátyusok utáni vágyakozás számomra kifejezetten szívszaggató volt.
Ezen felbuzdulva fussunk megint neki annak a bizonyos emlegetett kapcsolati rendszernek. Ahogy már mondtam, szinte mindegyik kardfiú kötődik legalább egy másik kardfiúhoz és nehéz olyat találni, aki egyedül van, mint a kisujjuk (tippem szerint Shishio a kategória győztese). Ebbe a csoportba tartozik bele ímmel-ámmal Uguisumaru, aki a gonosz játékkészítőknek hála még mindig nem kapta meg régóta áhított barátját, Ookanehirát (csodálom is, hogy ezt a poént nem sütötték el az epizódban), így egyéb rokon vagy barát híján egyedül van. Azonban van egy nagyobb csoport, ahova besorolhatjuk, ez pedig a Rarity-4 Tachik csapata.
A játékban a kardokat nem csupán típusuk, de ritkaságuk alapján is elkülönítjük. A ritkaságról (rarity) gyakran tévesen azt gondolják, hogy a kardok megszerezhetőségnek nehézségét jelenti (bár valamennyire helytálló ez a meglátás), de szerintem inkább az erőbeli különbségeket mutatja. Ötféle ritkaság van a játékban, amiből a Rarity-1 a leggyengébb, míg a Rarity-5 a legerősebb. Utóbbi csoportba csak három Tachi tartozik, a Tenka Goken kardjai (remélhetőleg róluk is lesz szó), így sejthetjük, hogy a közvetlenül alattuk levő Rarity-4-es kardok is a krémek krémjének számítanak. Ebbe a csoportba mindössze hat kardfiú tartozik (plusz a HigeHiza páros, akik ritkaságot tudnak váltani, de őket most hagyjuk), ebből négyen alkotják a Rarity-4-es Tachik csapatát, aminek Uguisumaru, illetve az előző részben megjelent Tsuru is a tagja két másik Tachival együtt. A fandom négyüket „Ice Royal Milk Tea” néven szokta emlegetni. A Milk utal Tsurura, mert a ruhája és a haja is olyan fehér, mint a tej, míg Uguit fedi a Tea név a fiú zöld haja és zöld harci ruhája miatt. A másik két tag még nem jelent meg az animében, de sokat emlegetik őket az epizód másik felében. Az egyikük Kousetsu Samonji, aki hűvös és távolságtartó jelleme miatt érdemelte ki az Ice nevet, a másikuk pedig Ichigo Hitofuri, aki pompás ruházata miatt kapta a Royal jelzőt.
Akik kicsit szemfülesek, azoknak feltűnhetett már, hogy bizonyos kardok nevei valamennyire egyeznek, úgyhogy beszéljünk kicsit a nevekről is. Mivel kardokról van szó, természetesen elég sajátos neveik vannak. Van, aki csupán eggyel rendelkezik, másokét akár négy részre is feloszthatnánk, de a többség leginkább kettővel bír. Az egyszerűség végett akár úgy is fogalmazhatunk, hogy az ilyen kardoknak van egy keresztneve (az első név, pl. Yagen) és egy vezetékneve (a második név, pl. Toushirou), ami igazából a kovács, azaz az adott kard készítőjének a neve, esetleg az iskoláé, ahol készült. Ezt a megfogalmazást nyilván ilyen formában nem szabad komolyan venni, csak a könnyebb érthetőség végett fogalmaztam eképpen, meg így talán átláthatóbbak a szereplők közötti kapcsolatok. A lényeg, hogy a közös „vezetéknév” (tehát az azonos kovács) legtöbbször a testvéri köteléket hozza magával.
Ebben az epizódban a játék két legaranyosabb családjához volt szerencsénk, a Samonjikhoz és az igazán méretes, rengeteg tagot számláló Awataguchikhoz. Eredetileg az Awataguchi Iskola egy csapat kiváló kardkovácsból álló csoport volt, közülük is az egyik legkiemelkedőbb Awataguchi Yoshimitsu (keresztnevén Toushirou) volt, akit főként minőségi Tantouiról ismertek. A játékban feltűnő legtöbb Toushirou kardot ő kovácsolta, vagy legalább az Awataguchi Iskola berkein belül „születtek”, ezért viselkednek egymással a fiúk testvérként. Hasonló eset áll fenn a három Samonji kardnál is.
Ahogy sejthetjük, nem ők az egyedüliek, hiszen jócskán vannak még a játékban fivéri kapcsolatok, például a lepedőbe burkolózó Yamanbagirinek és az aranyos páncélban pózoló Hachisukának is van két testvére, akik remélhetőleg hamarosan csatlakoznak hozzájuk (sőt, Yamanbagiri öccse a következő részben már fel is tűnik). Ami engem illet, ugyan nem ők a kedvenc kardjaim, de nekem a Samonji fivérek alkotta kis család legkedvesebb az összes közül. Végtelenül bájosnak találom, hogy két ilyen csendes és első látásra érzelemmentesnek tűnő férfi egy aprócska kisfiú fölött tyúkanyóskodjon és a maguk módján elárasztják szeretettel. Elég csak az aktuális részre gondolni, ahol Souza képes volt Hiranotól elkérni a dakimakurát, mert Sayo annyira szerette volna. Mi ez, ha nem tüneményes? De Ichi-nii is a megtestesült álom bátyó, aki végtelenül kedves és türelmes, no meg mindig ott van, ha öccseinek segítség kell. Ezért is érzékenyültem el a rész végére, mert tudom, hogy milyen nagyszerűek mind a ketten és mennyire hiányoznak kis testvéreiknek. Remélem, minél előbb hazajönnek.
Mivel most inkább a kapcsolatokra ment rá az epizód, illetve már elég sok dolgot átemeltek a játékból, erre a részre mindössze egyetlen egy játékutalás jutott. Ha furcsa volt az a jelenet, amikor Nikkari egy aranygolyót ölelgetett, akkor még furcsább lesz, ha azt mondom, hogy az egy, a fiúkat a harcban segítő katona volt. A játékban elengedhetetlen kellék a kardok mellé adható felszerelés (armory), ami védi a fiúkat az ellenfél támadásától egy ideig. Ezeket bronz, ezüst vagy aranygömbök formájában lehet létrehozni, viszont azt már csak sejtem a játék openingje alapján, hogy hogyan működhet az aktiválásuk.
Még egy érdekesség, amire az összefoglaló írása közben találtam: Hiranonak és Uguinak van némi közös múltjuk, mégpedig az, hogy mindkettejüket a Birodalmi Gyűjteményben őrzik Ichi-nii és Tsuru társaságában. Ennek fényében azt hiszem már érthető, hogy Hirano miért akart Uguival annyira összebarátkozni.
Egy szó, mint száz, békés és aranyos rész volt, némi keserédes ízzel a végén és egy picit riasztó zárással. Ugyan nagyon szép gesztusnak tűnik Yasusada részéről, hogy a varázslatos módon virágba boruló fától azt kéri, hogy Okitát meg tudja védeni, de mint tudjuk, lehet nem lenne jó vége, ha beteljesülne. Szerencsére a következő részben bővül a Shinsengumi csapata, így talán Kane-san egy kis értelmet ver lelkes társa fejébe.
Eközben a többiek a Citadellával szemben levő domb tetején álló fával foglalkoznak. Nem tudják, miféle fa az és miért nem virágzik, de mindannyian azt szeretnék, ha cseresznyefa lenne. Yasusadának remek ötlete támad és munkára hívja a Citadella lakóit. Kártyákra kívánságokat írnak, amin arra kérik a fát, hogy virágozzon ki, azonban a gyerekek egy másik, számukra nagyon fontos kívánság teljesítésére is megkérik a fát.
Azt hiszem, kénytelenek leszünk hozzászokni, hogy amíg meg nem érkezik az összes kard, addig epizódonként újabb és újabb arcok fognak feltűnni, mindenféle előrejelzést mellékelve. (Készüljetek lelkiekben, mert a következő részben is jön legalább három újonc). A mai részben három újabb Awataguchi kard csatlakozott a csapathoz Hirano, Atsushi és Honebami személyében, valamint Souza kisöccse Sayo és a csendes Uguisumaru is bővítik a Citadella lakóinak névsorát. Bár sokkal többen vannak, mint a kezdetekben, ami megkövetelné, hogy kapkodós és nehezen követhető legyen, mégis szerintem eddig ez az epizód sikerült a legjobbra.
A harcot teljesen mellőzték a részből, ami nagyon jót tett az animének, mert így helyette végig a srácokkal foglalkoztak. Talán nem lettek sokkal jobban bemutatva, mint eddig, de most láthattuk a legjobban, hogy milyen is lehet egy átlagos, békés nap a Citadellában. A fiúk pihengetnek, játszanak, a hobbijuknak élnek vagy barátkozni próbálnak egymással, de persze közben végzik a házimunkát vagy edzenek és mindent beleng ez a kellemes, békés légkör. A fiúk végtelenül aranyosak voltak, ahogy kisegítették egymást (vagyis jelen esetben leginkább Hiranot), az epizód második felében meg a bátyusok utáni vágyakozás számomra kifejezetten szívszaggató volt.
Ezen felbuzdulva fussunk megint neki annak a bizonyos emlegetett kapcsolati rendszernek. Ahogy már mondtam, szinte mindegyik kardfiú kötődik legalább egy másik kardfiúhoz és nehéz olyat találni, aki egyedül van, mint a kisujjuk (tippem szerint Shishio a kategória győztese). Ebbe a csoportba tartozik bele ímmel-ámmal Uguisumaru, aki a gonosz játékkészítőknek hála még mindig nem kapta meg régóta áhított barátját, Ookanehirát (csodálom is, hogy ezt a poént nem sütötték el az epizódban), így egyéb rokon vagy barát híján egyedül van. Azonban van egy nagyobb csoport, ahova besorolhatjuk, ez pedig a Rarity-4 Tachik csapata.
A játékban a kardokat nem csupán típusuk, de ritkaságuk alapján is elkülönítjük. A ritkaságról (rarity) gyakran tévesen azt gondolják, hogy a kardok megszerezhetőségnek nehézségét jelenti (bár valamennyire helytálló ez a meglátás), de szerintem inkább az erőbeli különbségeket mutatja. Ötféle ritkaság van a játékban, amiből a Rarity-1 a leggyengébb, míg a Rarity-5 a legerősebb. Utóbbi csoportba csak három Tachi tartozik, a Tenka Goken kardjai (remélhetőleg róluk is lesz szó), így sejthetjük, hogy a közvetlenül alattuk levő Rarity-4-es kardok is a krémek krémjének számítanak. Ebbe a csoportba mindössze hat kardfiú tartozik (plusz a HigeHiza páros, akik ritkaságot tudnak váltani, de őket most hagyjuk), ebből négyen alkotják a Rarity-4-es Tachik csapatát, aminek Uguisumaru, illetve az előző részben megjelent Tsuru is a tagja két másik Tachival együtt. A fandom négyüket „Ice Royal Milk Tea” néven szokta emlegetni. A Milk utal Tsurura, mert a ruhája és a haja is olyan fehér, mint a tej, míg Uguit fedi a Tea név a fiú zöld haja és zöld harci ruhája miatt. A másik két tag még nem jelent meg az animében, de sokat emlegetik őket az epizód másik felében. Az egyikük Kousetsu Samonji, aki hűvös és távolságtartó jelleme miatt érdemelte ki az Ice nevet, a másikuk pedig Ichigo Hitofuri, aki pompás ruházata miatt kapta a Royal jelzőt.
Akik kicsit szemfülesek, azoknak feltűnhetett már, hogy bizonyos kardok nevei valamennyire egyeznek, úgyhogy beszéljünk kicsit a nevekről is. Mivel kardokról van szó, természetesen elég sajátos neveik vannak. Van, aki csupán eggyel rendelkezik, másokét akár négy részre is feloszthatnánk, de a többség leginkább kettővel bír. Az egyszerűség végett akár úgy is fogalmazhatunk, hogy az ilyen kardoknak van egy keresztneve (az első név, pl. Yagen) és egy vezetékneve (a második név, pl. Toushirou), ami igazából a kovács, azaz az adott kard készítőjének a neve, esetleg az iskoláé, ahol készült. Ezt a megfogalmazást nyilván ilyen formában nem szabad komolyan venni, csak a könnyebb érthetőség végett fogalmaztam eképpen, meg így talán átláthatóbbak a szereplők közötti kapcsolatok. A lényeg, hogy a közös „vezetéknév” (tehát az azonos kovács) legtöbbször a testvéri köteléket hozza magával.
Ebben az epizódban a játék két legaranyosabb családjához volt szerencsénk, a Samonjikhoz és az igazán méretes, rengeteg tagot számláló Awataguchikhoz. Eredetileg az Awataguchi Iskola egy csapat kiváló kardkovácsból álló csoport volt, közülük is az egyik legkiemelkedőbb Awataguchi Yoshimitsu (keresztnevén Toushirou) volt, akit főként minőségi Tantouiról ismertek. A játékban feltűnő legtöbb Toushirou kardot ő kovácsolta, vagy legalább az Awataguchi Iskola berkein belül „születtek”, ezért viselkednek egymással a fiúk testvérként. Hasonló eset áll fenn a három Samonji kardnál is.
Ahogy sejthetjük, nem ők az egyedüliek, hiszen jócskán vannak még a játékban fivéri kapcsolatok, például a lepedőbe burkolózó Yamanbagirinek és az aranyos páncélban pózoló Hachisukának is van két testvére, akik remélhetőleg hamarosan csatlakoznak hozzájuk (sőt, Yamanbagiri öccse a következő részben már fel is tűnik). Ami engem illet, ugyan nem ők a kedvenc kardjaim, de nekem a Samonji fivérek alkotta kis család legkedvesebb az összes közül. Végtelenül bájosnak találom, hogy két ilyen csendes és első látásra érzelemmentesnek tűnő férfi egy aprócska kisfiú fölött tyúkanyóskodjon és a maguk módján elárasztják szeretettel. Elég csak az aktuális részre gondolni, ahol Souza képes volt Hiranotól elkérni a dakimakurát, mert Sayo annyira szerette volna. Mi ez, ha nem tüneményes? De Ichi-nii is a megtestesült álom bátyó, aki végtelenül kedves és türelmes, no meg mindig ott van, ha öccseinek segítség kell. Ezért is érzékenyültem el a rész végére, mert tudom, hogy milyen nagyszerűek mind a ketten és mennyire hiányoznak kis testvéreiknek. Remélem, minél előbb hazajönnek.
Mivel most inkább a kapcsolatokra ment rá az epizód, illetve már elég sok dolgot átemeltek a játékból, erre a részre mindössze egyetlen egy játékutalás jutott. Ha furcsa volt az a jelenet, amikor Nikkari egy aranygolyót ölelgetett, akkor még furcsább lesz, ha azt mondom, hogy az egy, a fiúkat a harcban segítő katona volt. A játékban elengedhetetlen kellék a kardok mellé adható felszerelés (armory), ami védi a fiúkat az ellenfél támadásától egy ideig. Ezeket bronz, ezüst vagy aranygömbök formájában lehet létrehozni, viszont azt már csak sejtem a játék openingje alapján, hogy hogyan működhet az aktiválásuk.
Még egy érdekesség, amire az összefoglaló írása közben találtam: Hiranonak és Uguinak van némi közös múltjuk, mégpedig az, hogy mindkettejüket a Birodalmi Gyűjteményben őrzik Ichi-nii és Tsuru társaságában. Ennek fényében azt hiszem már érthető, hogy Hirano miért akart Uguival annyira összebarátkozni.
Egy szó, mint száz, békés és aranyos rész volt, némi keserédes ízzel a végén és egy picit riasztó zárással. Ugyan nagyon szép gesztusnak tűnik Yasusada részéről, hogy a varázslatos módon virágba boruló fától azt kéri, hogy Okitát meg tudja védeni, de mint tudjuk, lehet nem lenne jó vége, ha beteljesülne. Szerencsére a következő részben bővül a Shinsengumi csapata, így talán Kane-san egy kis értelmet ver lelkes társa fejébe.
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7
Téma: [2016.10.22] [BLOG] Touken Ranbu: Hanamaru 03. rész
adminyon
|
|
Hír dátuma: 2016.10.22. 20:25
|
|
2016.10.22 20:25 00 / | |
|
|
Köszönjük az epizódismertetőt, szerintem nagyon jól sikerült!
Számomra is ez a rész sikerült a legjobban az eddigi 3 közül, és ez mind annak köszönhető, hogy nem volt harc, hanem a fiúkra koncentráltak. A slice of life jelleggel és a sok belevitt érzelemnek köszönhetően tényleg végtelenül tüneményes és megható epizód lett, tényleg nagyon várom már, hogy Ichi-nii és Kousetsu is megjelenjen, hogy a kisöcsik minél hamarabb boldogak legyenek. A holnapi részben viszont jön Kane-san a hűséges "kiskutyusával", valamint Jirou meg Tarou, mindegyikőjük nagy kedvencem, szóval nem kérdés mennyire izgatott vagyok, mit fognak majd produkálni Egyébként nagyon örültem annak az érdekességnek, amit beleírtál, hogy Hirano, Uguisu, Tsuru és Ichi-nii együtt szerepelnek a Birodalmi Gyűjteményben, ezt én se tudtam Tsuru-ról is csak annyiról volt tudomásom, hogy egy bizonyos privát gyűjteményben van, de ezek szerint akkor ezt a gyűjteményt jelenthette. Szóval nagyon jók ezek a kis információmorzsák! |
|
2016.10.22 22:04 / utoljára módosítva: 2016.10.22 22:07 00 / | |
|
|
Oh, mostanra már egész sokan lettünk. Még csak a harmadánál járunk, de a fele csapat már itt van. És most leginkább a testvéri kötődések voltak fókuszban, hála a kis tantouknak, meg Sayonak. Remélem ilyen bevezetés után Ichi-niiék debütálása is örömteli lesz majd.
Tényleg jó volt ez a nyugisabb rész egyébként, néha kell ilyen is. |
|
2016.10.22 22:44 00 / | |
|
|
Natari írta: Egyébként nagyon örültem annak az érdekességnek, amit beleírtál, hogy Hirano, Uguisu, Tsuru és Ichi-nii együtt szerepelnek a Birodalmi Gyűjteményben, ezt én se tudtam Tsuru-ról is csak annyiról volt tudomásom, hogy egy bizonyos privát gyűjteményben van, de ezek szerint akkor ezt a gyűjteményt jelenthette. Szóval nagyon jók ezek a kis információmorzsák!Örülök, ha tetszik. Wikián olvasgattam Ugui trivia részét, amikor megakadt ezen a szemem és máris értelmet nyert valahogy a rész. (mondjuk nem tudom, hogy az Imperial Collection-t jól fordítottam-e XD) jucuky írta: Remélem ilyen bevezetés után Ichi-niiék debütálása is örömteli lesz majd.Nagyon várom már azt a részt. Nem szeretem a hatásvadász siránkozásokat, de remélem a kis Awataguchik örömkönnyek közepette fogják körülölelni Ichi-niit. |
|
2016.10.23 22:14 00 / |
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7