Izgalmas esemény rázza fel a Citadella lakóit, amikor is rögtön két új bajtárs csatlakozik a népes társasághoz: az energikus és folyton tréfálkozó Tsurumaru Kuninaga és a kissé morcos, örökké harcolni akaró Doudanuki Masakuni. A folyton fontoskodó Hasebe az újoncok körbevezetését Kiyomitsura bízza, aki Yasusadával karöltve teljesíti is feladatát. Szerencsére mindketten hamar beilleszkednek a kis közösségbe a maguk infantilis és őrült módján, Tanuki sajátságos módszerekkel szerez új barátokat, míg Tsuru régi bajtársaival találkozik ismét.
Tsurumaru három társa, Hasebe, Souza és Yagen is hozzá hasonlóan Oda Nobunaga oldalán szolgáltak régi mesterük haláláig. Az újbóli találkozás nosztalgiázásra készteti az urakat, akik egymás után mesélik el szomorú történeteiket. Hasebe megvetéssel beszél néhai gazdájáról, Souza fájdalmas tapasztalatait osztja meg a többiekkel, míg Yagen a maga tartózkodó, de tiszteletteljes módján emlékezik meg Odáról. Yasusada, aki nagyon kedvelte saját, egykori mesterét, nehezen érti meg Hasebéék rideg és cinikus viselkedését a hírhedt hadúr irányába, ám nincs sok idejük a moralizálásra, ismét harcba kell vonulniuk. Ezúttal a célpont Honnouji, Oda Nobunaga halálának helyszíne.


Akiknek problémáik voltak a rengeteg szereplővel, azoknak van egy rossz hírem: még hat karddal egészült ki a banda, és ami a legfurcsább, hogy ezek közül csupán kettővel bánnak úgy a srácok, mintha újoncok lennének. Úgy tűnik Yasusada megérkezése óta eltelhetett némi idő és csatlakozhattak még páran, de ezért az egész szituáció olyan, mintha a többiek egyszerűen csak a semmiből kerültek volna elő. Őszintén szólva nem tetszett ez a megoldás. Nem különösebben vagyok oda a "fű alatt elintézett" megoldásokért, mert olyan, mintha engem, mint nézőt kihagytak volna valami fontosból, pedig éppen hogy bevonniuk kellene a történetbe. Ugyanakkor nem ez lesz a legkellemetlenebb rendezői húzás, amihez valaha szerencsém volt, így túlteszem magam a dolgon. Ezzel inkább megint csak a nem játékos nézők dolgát nehezítik meg, mert még több megjegyeznivaló szereplőt kaptak a nyakukba.
Szerencsére a készítők azért próbálták kompenzálni a döntésükkel járó problémákat, így - amolyan "két legyet egy csapásra" alapon - Kiyomitsu idegenvezetése során nem csupán a Cutadellát és a két újoncot ismerhettük meg jobban, de a másik négy kard is kapott némi figyelmet. Így lesz szerencsénk megismerni a Touken Ranbu igazi trap karakterét Midare-chant, aki a harchoz fodros szoknyát húz és magas sarkú cipőben rúgja szét az ellenség hátsóját. Mellette találkozunk még a rózsaszín vattacukor Akitával, a mindig elemében levő Aizen Kunitoshival és a csendes és szégyenlős Nakigitsunével, aki helyett a nyakában ücsörgő róka nyomja folyamatosan a sódert. Közben persze a Doudanuki és Tsuru páros is rendesen bemutatkozik a nézőseregnek, ahogy kicsit rendet bontanak vagy a frászt hozzák új társaikra.

A bohókás kezdés után az epizód másik fele már kicsit komolyabb hangvételre váltott, amikor is előkerültek az Odagumi kardjainak történetei. Hogy mi is az az Odagumi? Legegyszerűbben fogalmazva a híres/hírhedt Oda Nobunaga kardjait hívja így a TouRabu fandom és nem ők az egyedüliek, akik rendelkeznek valamilyen "speciális" névvel. A fiúk között elég szerteágazó kapcsolatrendszer van, szinte alig akad olyan kard, akit nem lehet sehogyan se kapcsolatba hozni egy másikkal. Itt most természetesen nem a BL shippingről beszélek (bár tény, hogy ezek elég sok alapot adnak a fujoshi fantáziálgatásoknak), hanem inkább a baráti vagy testvéri kötelékeken alapuló viszonyokról. A valódi kardok is számtalan módon keresztezték egymás útját a történelemben, akár azért, mert ugyanaz a személy kovácsolta őket, vagy ugyanaz az ember volt a mesterük, de a lényeg, hogy ezeket a közös pontokat használták fel a játék készítői a karakterek kapcsolatainak kialakításában. Egy egyszerű példával élve: Yasusadának és Kiyomitsunak egyaránt Okita volt a mestere (éppen ezért kettejüket Okitagumiként is szokás emlegetni.), tehát adott egy történelmi háttér, ami alapot ad a közöttük lévő erős, baráti köteléknek. Természetesen nincsenek egyedül, hiszen a Shinsengumi más tagjainak (Hijikata Toshizou és Kondou Isami) kardjai is megelevenednek a Touken Ranbuban, így ezt az ötfős társaságot Shinsengumi kardokként emlegetik a rajongók.
Azonban nem csupán "munkatársi" kapcsolatok vannak a játékban, de rokoniak is, például az igazán terjedelmes, Toushirou névvel ellátott Awataguchi klán tagjai testvérekként utalnak egymásra (az előző részben megfigyelhető, ahogy a köpenyes Tantou, Maeda "onii-sannak" szólítja a lócitrom zsonglőr Namazuot). Előre láthatólag az Awataguchikról bőven lesz még szó a következő részben, így inkább a szereplők neveiről való értekezésemet akkorra hagyom. Egyelőre azt mondom, hogyha érdekel, vajon ki-kivel milyen kapcsolatban van a Touken Ranbu világában, érdemes az Opening-et többször megnézni, az nagyon szépen összefoglalja a fontosabbakat.

Visszatérve az Odagumira, én leginkább úgy ismerem őket, mint az "emo banda". Azt hiszem az epizód alatt bebizonyították, hogy miért is hívják így őket, elvégre előző mesterük nem bánt velük túl jól, ami miatt aztán kicsit cinikusak és/vagy megtörtek lettek, valamint gyakran panaszkodnak a sanyarú sorsuk miatt. Teljesen máshogy vélekednek Oda Nobunagáról, mint Yasusada Okitáról, ami nyilván némi nemtetszést, de leginkább furcsálkodást vált ki a fiúból. Még biztos visszatérünk az Ikedaya incidenshez, de nekem úgy tűnik, hogy addig Yasusadának magában kell elrendeznie a dolgokat és ehhez a társai történetein és világnézetük megismerésén keresztül fog eljutni. Nekem legalábbis egyelőre úgy tűnik, hogy erre fog kifutni a történet.
Amúgy ugyan nem vagyok Odagumi rajongó (ha már Sengoku-kor, akkor én inkább a Dategumira esküszök!), de mivel a kedvenc kis Tantoum, Yagen ennek a csapatnak a tagja, így nagyon örülök, hogy kicsit ők kerültek a középpontba. Mondjuk nagy sajnálatomra inkább Hasebére és Souzára volt kihegyezve minden, Yagen éppen csak meg tudott szólalni mellettük, de még ennek a kis szereplésének is nagyon örültem. Ha továbbra is így kisebb csapatokra felbontva haladunk, akkor igaz csak nagyon nagy vonalakban, de tényleg mindenkit be fognak tudni mutatni a Hanamaruban.

Természetesen a játékutalások se maradhattak el, de úgy vettem észre, hogy kevesebb volt belőlük. Egyfelől előkerültek az általam már emlegetett házimunkák, bár kicsit kibővítették őket, mivel a játékban csak három feladat közül választhatunk: lovászkodás, terepmunka és edzés. Ezek közül a középső elég sok mindent foglal magába, mint a főzés vagy a betakarítás, így ezt többfelé vették. Aztán nyilván a heti, szörnyek ellen vívott harc is részben a játék egyik pályáját, részben egy valódi történelmi eseményt, az 1582-es Honnouji-összeesküvést idézi fel. Oda Nobunagát szövetségese, Akechi Mitsuhide elárulta és csapatával rajtaütést szervezett a Honnouji templomban tartózkodó Oda ellen, aki végül a kilátástalan harc miatt sepukkut követett el. Végül, de nem utolsó sorban Souza által a játék egyik sajátos harci mechanizmusának, az úgynevezett Shinken Hissatsunak is szemtanúi lehettünk. Ha egy kard súlyosabban megsérül, van rá esély, hogy előhívja ezt a formáját, amikor is ereje megnő és egyszerre akár két ellenfelet is képes leütni.

Stílusosan a zárásban hozakodok elő az epizód elején történt eseményekkel. Vannak még bőven olyan elemei a játéknak, amiket még nem láttunk viszont az animében és kérdéses, hogy bekerülnek-e, de van egy, ami kikerülhetetlen lesz: a srácok életre keltése.
Azt már mondtam, hogy két módszer van a játékban az új kardok megszerzésére (kovácsolás vagy a sikeres harc jutalma), és mivel láthatóan folyamatosan bővülni fog a csapat, előbb-utóbb ki kell majd térniük a hogyanra. Az epizód elején úgy tűnt, hogy végre választ kaptam erre a kérdésemre, de a végeredménnyel nem vagyok teljesen kibékülve. Szerintem csupán annyit láttunk, hogy hogyan kelnek életre a kardok, de a készítésük (megszületésük?) körülményei még mindig kérdésesek számomra. Mert mégis hogy került Tsurumaru pengéje egy poros szobába? Remélem lesz majd egy olyan rész, ahol egy kemény harc végén a semmiből előtűnik egy új kard, vagy esetleg a srácok már nagyon köreikben szeretnék tudni valamelyik társuk, ezért a kovácsukat (akit még nem láttunk, de talán ő is fel fog egyszer tűnni) megkérik, hogy készítse el őt, aki megkovácsolja nekik az adott kardot, majd a Saniwa az epizód elején látható módszerrel életre kelti. Én legalábbis így képzelem a kardfiúk valódi megszületését. Logikus is lenne és hú maradna a játékhoz is. Remélem valami ehhez hasonló lesz az igazi módszer.
A másik kérdés, ami a múlt hét óta foglalkoztat, hogy mégis hol lehet a Citadella? Mármint térben-időben egyaránt? Azt már nem tudom, hogy a Saniwa is visszautazott-e a múltba, de ha nem, és a "jelenben" van a Citadella, akkor mégis miféle kegyetlen ember lehet a Saniwa, hogy a fiúkkal kézzel mosatja ki a szennyesük és mindössze egy ilyen szegényesen felszerelt konyha áll a rendelkezésükre? Viszont ha valahol a múltban van, akkor hogy lehet a fiúknak motoros fűnyírójuk és szupererős mosóporuk? (Egyáltalán mi volt az a jelenet Kiyomitsuval és Yasusadával? Mosóporreklám paródia?)

Nagy valószínűséggel erre nem lesz válasz (vagy átsiklottam felette), de kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok ezekről? Szerintetek hol lehet a Citadella és hogy képzelitek el a fiúk életre keltését? Amíg pedig ezen gondolkozunk, izgatottan várhatjuk, hogy az Ice Royal Milk Tea egy újabb tagja teszi tiszteletét a következő részben.