Gondolom a legtöbb Kedves Olvasó örömmel (netán reménykedve) lapozgatta az újonnan érkező animék listáját, és talán azt is meg merem kockáztatni, hogy megakadt a szeme az Occultic;Nine címen. Nini, az ott egy pontosvessző. Ismerős? A megosztó véleményeket kapott Chaos;Head és Robotics;Notes, valamint a nagy sikert és elismerő kritikákat kapott Steins;Gate, - mindannyian a 5pb. és a Nitroplus által megalkotott visual novelek és azonos címet viselő adaptációik. Különös sajátosságuk, hogy a cselekményeik "paranormális tudományok/jelenségek" köré épülnek. Most pedig pár év után egy újabb mű érkezik hasonló címstílussal, az imént említett Occultic;Nine... Melyről fontos tudni, hogy nem egy visual novel adaptáció. Valójában egy light novel adaptációról van szó Shikura Chiyomaru író és pako illusztrátor párostól. Néhányunk fejében talán joggal érlelődik a kérdés, hogy akkor minek is van ott az a pontosvessző? Természetesen nem véletlenül került oda, mivel a szerző, Shikura korábban már megfordult a fentebb említett címek producere és zenei rendezőjeként, bár még így is erős a gyanú, hogy a sikeresebb marketing miatt van a helyén. Vigyázat, legközelebb talán már a tejes dobozokat is pontosvesszőkkel tüntetik fel, hogy könnyebben eladhassák őket.
Ám most tegyünk félre bármiféle megítélést, és nézzük, hogyan kezdett a 2016-os őszi szezon egyik legjobban várt műve. Öveket becsatolni, nem egyszerű kis kalandunk lesz.

A sorozat készítéséért az A-1 Pictures felelős, mely talán nem épp az állandó, színvonalas munkáiról híres. Ugyanis tudniillik, hogy a stúdió rekordmennyiségű animegyártásra szánta el magát az utóbbi években, ezért gyakoriak a hullámzó minőségű produkciók. Így másokhoz hasonlóan én is elég szkeptikusan álltam hozzá a sorozathoz. A rendezői széket Ishiguro Kyohei foglalta el, aki korábban a Shigatsu wa Kimi no Uso és a Lance N' Masques rendezéséért volt felelős. Utóbbi sorozathoz eddig nem volt szerencsém, de az előbbiről bátran kijelentem, hogy ha nem is az egyik legemlékezetesebb animés élményeim közé tartozik, a látvány szépsége és a filmszerű rendezés lenyűgözött. Valahogy ilyennek képzeltem el az Occultic;Nine-ot is; ha a cselekmény netán nem lesz ínyemre, a jól kidolgozott látvány kárpótol majd. Azt kell mondjam, hogy ez az első rész minden várakozásomat és elvárásomat felülmúlta.

Részünk a semmiből megrázó jelenetekkel nyit: emberek tucatjai fulladtak meg különös körülmények között, a tömegek döbbenten állnak a megmagyarázhatatlan eset előtt.
Február 22:
Hamar megismerkedünk főhősünkkel, egy másodéves középiskolás NEET sráccal, Gamon Yutával, kinek nagy álma, hogy okkult témával foglalkozó oldala, - név szerint Kiri Kiri Basara - sikeres és népszerű legyen. Nincs könnyű dolga, mivel a net hemzseg a hasonló beállítottságú blogokkal (melyek nagy részét többen látogatják), így ki kell találnia valamit, amivel magához vonzhatná az olvasókat. Főként a paranormális jelenségek megcáfolása és kiröhögése céljából működteti az oldalt. Legmegbízhatóbb segítője a gigászi mellméretű Narusawa Ryouka, becenevén Ryo-tas, egy végtelenül energikus lány. Főhadiszállásuk a BlooMoon bár, ahol a helyi menedzser, Izumi is besegíti őket.
A médiában nagy szerepet kapnak a paranormális témákról szóló interjúk és beszélgetések. Az országban megalakult Pszichikai Kutatások Közösségének egyik aktív tagja, Hashigami Kansei professzor egy ilyen televíziós beszélgetésben buzdítja a tudósokat, hogy több energiát fektessenek a természetfeletti jelenségek megmagyarázásába. Nem túl sok odafigyelést szánnak a témára, a többi résztvevő komolytalanul reagál és viccelődik a továbbiakban. A prof sajátos hajviseletéről külön említést kapunk, mivel a későbbiekben fontos elem lesz.
Ezek után megismerkedünk a szereplőgárda további tagjaival, Hashigami Sarai egyetemi hallgatóval, a professzor fiával. Nem túl sok örömmel fogadja apja elképzeléseit, akinek egyetemi előadását az utolsó pillanatban lefújták bármi magyarázat nélkül.
Következőként Sumikaze Toukót és vele együtt egy irodát ismerhetünk meg, mely nagy valószínűséggel a Pszichikai Kutatások Közössége. Ők kezelik Hashigami professzor kéziratait, ám ez alkalommal nem kaptak tőle semmiféle írást. Otthonában egy idős hölgy nyitott ajtót, annak ellenére, hogy a professzor anyja már elhunyt. Netán egy szellem volt?
A paranormális jelenségekről szóló tévés-bemutatóját követően Hashigami nem jelentkezik többé a média és ismerősei előtt. Egy újabb ugrással Kurenaino Aria saját démoni rendelőjében találjuk magunkat, épp egy megviselt hölgy kéri tőle egy férfi elátkozását. Mint kiderül, a magánvállalkozó-fekete mágia szakértő személyes kapcsolatban áll egy démonnal. Egy e-mailben megkapja a következő leendő áldozat adatait, aki nem más, mint Hashigami Kansei. Viszont postázási cím helyett a 666-os számot kapja, mely köztudottan a Fenevad jele. Postaládájában szép adag, hosszú, fekete skalpolt hajat talál, ami egyértelműen Hashigami professzoré.
A káosz közepette pedig Yuta okkult blogja mintha egy lépéssel közelebb került volna végső céljához. Itt a cselekmény pár röpke percre lelassul, fellélegzik.
Egy tévéműsorban a Yuta által körülrajongott középiskolás jós, Aikawa Miyuu először jelenik meg a képernyőn. A lány jókora népszerűségnek örvend a fiatalok között, főhősünk számára pedig elérkezik a lehetőség, hogy élőben is találkozhasson vele. Ám mielőtt rászánná magát az első lépésre, Miyuu személyesen megy oda hozzá, s közli vele, hogy várt rá. Yuta szívesen elvezeti főhadiszállására, és lelkesen felajánlja neki, hogy csatlakozzon a Kiri Kiri Basara (eddig szűk) karbantartói körébe. A lány bármi ellenkezés nélkül csatlakozik, azzal a feladattal megbízva, hogy minél több érdekességet gyűjtsön a paranormális aktivitásokról. Erre az egyik legmegfelelőbb hely a Kurenaino "rendelő", a másik pedig Hashigami laborja, melyet Yuta tűz ki célpontként. A rész egy jókora cliffhangerrel zárul, ugyanis Yuta a laborban Hashigami holttestére bukkan: késsel kegyetlenül legyilkolt, leskalpolt holttestére.
Ahogy a történetben több szereplő is említette: "Rosszul jár az, aki ujjat mer húzni a szellemekkel".


Hol is kezdjem... A cselekmény pörög. Szó szerint, egy pillanatra sincs megállás, hihetetlen sebességgel zúdítják ránk az információkat. Yuta minden egyes megnyilvánulásakor hadar, gondolatait pedig az epizód elején fantasztikusan darálja le. A helyszínek, szereplők átlagosan percenként változnak, ezért fel kell kötni a gatyánkat, ha mindenre kíváncsiak vagyunk és kívánságunk leszűrni, hogy most akkor mi a fene is történt 24 perc alatt. A nehezen követhető cselekmény miatt nem túl pozitív fogadtatásban részesült nyugaton, számomra viszont az elemezgetést követően érthetővé vált a sztori. Végig körüllengi egy érdekes és titokzatos légkör, mely már az első képkockáktól magába szippantott.

A professzor halála előtt még fel tudta írni a "code" szót...

Az eddigiek nem sok bemutatást engedtek a szereplőkről, főként Yutára fektették a hangsúlyt. Csak remélni tudom, hogy mindegyikük megkapja a neki járó, tisztességes bemutatást. Kaji Yuki remekül hozta a lelkes otaku főszereplő hangját, a hadarós gondolatözön esetén pedig pláne. Másik főbb szereplőnk, és a kritikusok ellenszenvét sec-perc alatt kiérdemlő Narusawa Ryouka talán egy kisebb regényt megérdemelne. Igen, ő az, aki ultra C kosárméretű melleivel bármilyen szempárt a képernyőre ragaszt, s ha még ez sem lenne elég, minden egyes megjelenésekor rugó módjára ugrál. Igazat megvallva, engem eddig nem idegesített túlságosan, úgy voltam vele, hogy ez is csak egy fogaskerék eme őrületes gépezetben. Hogy hosszútávon mennyire lesz tűrhető, az hamarosan kiderül. Annyi fix, hogy Sakura Ayane jól hozta szerepét mesébe illően aranyos hangjával.
A mellékszereplők közül eddig Izumi menedzsert tudnám kiemelni, akinek furcsa módon kedvelhető karakterét (legnagyobb meglepetésemre) Tsuda Kenjirou kelti életre, mély és férfias hangja ellenére kitűnően hozza mostani szerepét.
Pako karakterdesign munkája mindenképp egy nagy plusz a sorozatnak, a szereplőgárda kinézete friss és stílusos.

Talán a rész egyik legszembetűnőbb erősségéről még szót sem ejtettem: magáról a látványról. Bizony, stílusával és hangulatával engem már első pillantásra megvett magának az anime. Az árnyékolás és a kontúrok egy speciális kinézetet kaptak, részletesen kidolgozottak. Rendezésileg valódi profi munkáról van szó, az ügyesen használt kameraállások eredményeképp még egy szimpla párbeszédes jelenetet is fogyaszthatóbbá varázsolnak. Hátborzongató helyzetek esetén pedig az összkép kontrasztosabb színekre vált át. Igényes, egyedi, és egyszerűen jó ránézni.

Az opening Kanako Itou énekesnő Sensuu 3 no Nijou száma, aki többek között a Steins;Gate és Chaos;Head opening dalát is énekelte. A szám a felsoroltakhoz hasonlóan nem túl pörgős és nem is túlzottan lassú, jó kis hangulata van. A vizuális megoldás alatta már sokkal inkább figyelemfelkeltő, a különleges textúrákkal megjelenő karakterek után egy jó adag paranormális montázst kapunk. Az ending, Asaka Open your eyes dala már inkább átlagosnak mondható, de hallgatható. A mindössze 17 éves énekesnő kezdő még a pályáján, ez az első alkalom, hogy egy animében feltüntetett számmal készült. Látványként már nyugisabb montázs tárul a szemünk elé, a vége fele minden bizonnyal spoileresebb képkockákkal. Maguk a háttérzenék kellően misztikusak és hangulatteremtőek.

Az erős koncentrációt és odafigyelést igénylő kezdés nekem minden téren egy kellemes meglepetés volt, elnyerte tetszésemet...
...Viszont erősen aggódok, hogy hová fog kilyukadni a sorozat. Vajon képes lesz-e a stúdió ez alkalommal kézben tartani a cselekményt, és szépen végigvinni a történetet? A további hetekben kiderül, én addig is keresztbe tett ujjakkal szurkolok egy nagyszerű sztoriért, hisz jókora potenciál van a dologban. Egyelőre még semmiképp sem ítélném el, hisz ez még csak egy apró töredéke volt az őrületnek.