Végre eljött október 7-e, és ezzel a nappal kezdetét is vette Japánban a számomra, és bizonyára sokan mások számára is várva-várt Drifters anime.
Maga a Drifters egyébként egy bizonyos Hirano Kouta nevű mangaka által írt és illusztrált fantasy mangaként kezdte a pályafutását még 2009-ben és a mai napig is fut. Pontosabban jelenleg 5 kötetnél jár. Hirano neve sokak számára ismerősen csenghet, hiszen az ő nevéhez fűződik a Hellsing mangája is, amely egy titkos szervezet harcát mutatja be vámpírok, goulok és más természetfeletti szörnyetegek ellen.
Éppen ezért nem meglepő, hogy a Drifters anime grafikájában, hangulatában, és a karakterek stílusában is erősen hasonlít a Hellsingre. Én pedig pontosan ezért a hangulatért és stílusért kedztem el nézni a sorozatot, ezért előre is elnézést kérek, ha gyakran fogom felemlegetni a Hellsing OVA-kat példaként.
Nos, akkor kezdjünk is neki. Amikor legelőször meghallottam a Drifters nevet, nekem egyből a régen Magyarországon mondhatni sikerrel futó Sliders sorozat jutott az eszembe, ahol egy csapat ember ugrált dimenziókapukként üzemelő féreglyukakon keresztül egyik világból a másikba remélve, hogy előbb-utóbb hazajutnak. És bár egyenlőre úgy tűnik, hogy azért nem konkrétan erről lesz szó, de azért szerintem nem is trafáltam teljességgel mellé egy bizonyos elemet illetően. No, de ne szaladjunk ennyire előre.
A rész elején ugyanis rögtön bedobnak minket egy csata kellős közepére. Ez a csata pedig nem más mint a sekigaharai csata, amely egy 1600. október 21-én vívott döntő fontosságú ütközet volt.
Én magam nem nagyon ismerem a japán történelmet, de egy kis utánaolvasás után valahogy így kell elképzelni a csatához vezető előzményeket:
Nos, ezután a kissé zavaros, de azért remélem mégis valamennyire érthető történelemóra után folytassuk is ott, ahol abbahagytuk:
Mire mi bekapcsolódunk a csatába, az már gyakorlatilag eldőlt. A legtovább a Shimazu klán tartotta magát, de nekik is a visszavonulás mellett kell dönteniük. Itt bukkan fel először Shimazu Toyohisa, a történet egyik főhőse, aki hátramarad, hogy biztosítsa nagybátyja, Shimazu Yoshihiro visszavonulását.
Gyakorlatilag Toyohisa (nem meghazudtolva az általam ismert Hellsing hagyományait és stílusát) egy őrült, aki mit sem törődve az ellenfél hadvezérének, Li Naomasának lovasrohamával, bátran közéjük ugrik, hogy feláldozza magát Li életéért cserébe. Ám végül nem jár sikerrel. Li Naomasa elmenekül, ő pedig magára marad.
Ezután váltunk. Immáron este van, esik az eső, sérült főhősünk pedig elindul hazafelé... amikor is PUFF, hirtelen egy fehér folyosón találja magát, aminek a szélein ajtók sorakoznak, a közepén pedig egy 1970-es évekhez hasonló stílusú irodai alkalmazott tart éppen ebédszünetet.
Toyohisa köpni-nyelni nem tud, amit őszintén szólva teljesen meg tudok érteni. Aztán vagdalkozó kérdéseinek a közepén a morcos irodai alkalmazott felír valamit a papírra, főhősünk pedig egy nagyon menő szamurájos TSHUN-TSHOHO hang kíséretében beszippantódik a dimenziókapun keresztül.
- Erre céloztam az elején, hogy nem is jártam olyan messze az igazságtól, hiszen valóban valamiféle portálokról van szó.
És most, hogy végre átkerültünk ebbe a bizonyos másik világba, megragadnám az alkalmat arra, hogy megemlítsek valami nagyon érdekes dolgot, amivel én személy szerint nagyon ritkán találkozok fantasy történetekben. Ez pedig nem más, mint az, hogy a másik világ lakói más nyelven beszélnek!
Ugyanis az elfek, akik Toyohisára találtak, egy kukkot se tudtak japánul. Nekem pedig nagyon tetszik ez az elem, mert számomra mindig elég vicces tud lenni az amikor filmekben, sorozatokban földönkívüliek vagy más világ lényei perfektül beszélik az angolt vagy éppen a japánt.
Aztán meg is érkeztünk a következő Hellsing hasonlósághoz: Nevezetesen a hangulat-tönkretevő comedy time-hoz! Amivel tényleg nagyon szépen ki tudják nyírni az egész jelenet komoly hangulatát.
Az elfek végül elviszik a sérült Toyohisát egy erdőbe, a többi "hozzá hasonlóhoz". És itt megjön újabb fő karakterünk, aki nem más, mint maga Oda Nobunaga. Csak éppen kiszuperált "Badass" verzióban. (Jó, tudom, előtte még ott van az íjász csaj(?) is, de őt most hagyjuk, mert még nem mutatkozott be.)
Oda Nobunagával kapcsolatban egyébként ha emlékeztek még a fenti történelemórára, akkor tudjátok, hogy egy korszakban élt Toyohisával, és a japán történelem szengoku-korszakának egyik legjelentősebb hadura, daimjója volt. Egész életét véget nem érő háborúskodással töltötte és haláláig Japán jelentős részét meghódította.
Ám a sekigaharai csata idején Oda Nobunaga már halott. (Legalább is a való világban az volt.) Ezért mikor Toyohisa felébred, már teljesen össze van zavarodva, és mikor megtudja, hogy az előtte ülő férfi Oda Nobunagának hívja magát, azt hiszi, hogy tényleg a pokolban van és egy démon szórakozik vele. Amikor pedig már majdnem nekiesik, jön a...
comedy time! - Adieu hangulat! (Na, de legalább tényleg vicces volt.)
Később aztán megtudjuk, hogy a rejtélyes íjász nő(?)/férfi(?) nem más, mint Nasu Suketaka Yoichi, aki egy híres szamuráj volt a 12-13. században, ahol a Genpei háborúban harcolt.
A történelem szerint fiú volt, de őszintén szólva az animében nem vagyok benne biztos.
Apropó, Genpei háború. Avagy történelem óra 2.0: (Nyugi, ezúttal rövid leszek.)
Aztán a rövid bemutatkozás után jön az újabb comedy time!
Ahol jól kiröhögik Toyohisát, amiért az ország egyik eldugott helyéről származik.
Majd említésre kerül a rejtélyes fehér folyosó, amiből kiderül számunkra, hogy Oda Nobunaga és Yoichi is azon keresztül kerültek át ebbe a világba. Csak azért, hogy aztán jöjjön az újabb...
Ami után ismét egy komoly témára váltunk Oda Nobunaga fiával kapcsolatban, hogy aztán ismét jöjjön a... comedy time.... (A poénban említésre kerülő Mori Ranmaru egyébként mint Oda Nobunaga hűséges szolgálója ismert. Gondoltam megemlítem, mert így talán több értelmet nyer a jelenet.)
A rész vége már tulajdonképp egy felkészülés a következő részre. (Mily meglepő.) A képünkbe nyomnak egy csomó ismeretlen, sőt gyakran elég baljóslatú tárgyat és karaktert. Nevezetesen:
Egy mobiltelefonnal vetekedő kristálygömböt, egy távcsöves csajszit, egy Octobrist nevű szervezet zászlaját... Aztán jön az emberi szemre emlékeztető hold, és a világító szemű katonák, no meg a "szitakötő" botos mágusok. Majd a végén pedig a metroszekszuális pasas benyögi, hogy ha nem lépnek hamarosan akcióba, akkor vége lesz a világnak.
De a sok wtf ellenére ez nem is volt olyan rossz... Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de az én érdeklődésemet sikeresen felkeltette. Szerintem első résznek ez teljesen jó volt, és ami a legfontosabb számomra, hogy hozza az általam igencsak kedvelt Hellsing OVA stílusát.
Egyedül a komor hangulat vs. vígjáték elemek gyakran elképesztően durva váltását sajnálom, mert bár számomra viccesnek viccesek, de tényleg tönkre tudják tenni a sokszor igen komor hangulatot.
Ja és majdnem kifelejtettem a cenzúrát! Pontosabban annak teljes hiányát, aminek különösen örülök, mert ha van valami, amivel ezt a sorozatot tönkre tudták volna tenni, akkor az a fehér felhők és fekete ködök tánca lett volna a véres jelenetek közepedte.
Szóval lényeg ami lényeg, én kíváncsian várom a folytatást. Hát ti?
Maga a Drifters egyébként egy bizonyos Hirano Kouta nevű mangaka által írt és illusztrált fantasy mangaként kezdte a pályafutását még 2009-ben és a mai napig is fut. Pontosabban jelenleg 5 kötetnél jár. Hirano neve sokak számára ismerősen csenghet, hiszen az ő nevéhez fűződik a Hellsing mangája is, amely egy titkos szervezet harcát mutatja be vámpírok, goulok és más természetfeletti szörnyetegek ellen.
Éppen ezért nem meglepő, hogy a Drifters anime grafikájában, hangulatában, és a karakterek stílusában is erősen hasonlít a Hellsingre. Én pedig pontosan ezért a hangulatért és stílusért kedztem el nézni a sorozatot, ezért előre is elnézést kérek, ha gyakran fogom felemlegetni a Hellsing OVA-kat példaként.
Nos, akkor kezdjünk is neki. Amikor legelőször meghallottam a Drifters nevet, nekem egyből a régen Magyarországon mondhatni sikerrel futó Sliders sorozat jutott az eszembe, ahol egy csapat ember ugrált dimenziókapukként üzemelő féreglyukakon keresztül egyik világból a másikba remélve, hogy előbb-utóbb hazajutnak. És bár egyenlőre úgy tűnik, hogy azért nem konkrétan erről lesz szó, de azért szerintem nem is trafáltam teljességgel mellé egy bizonyos elemet illetően. No, de ne szaladjunk ennyire előre.
A rész elején ugyanis rögtön bedobnak minket egy csata kellős közepére. Ez a csata pedig nem más mint a sekigaharai csata, amely egy 1600. október 21-én vívott döntő fontosságú ütközet volt.
Én magam nem nagyon ismerem a japán történelmet, de egy kis utánaolvasás után valahogy így kell elképzelni a csatához vezető előzményeket:
Lényegében Japánt 1467-től folyamatos harcok szedték szét, ahol feudális nagyurak (daimyók) harcoltak egymással az ország különböző területeiért. A központi irányítás gyakorlatilag teljesen megszűnt, és a daimyók tulajdonképpen kiskirályokként uralkodtak. Ezt a korszakot a hadakozó fejedelemségek korának nevezik és egészen 1603-ig tartott. Ebben az időszakban tevékenykedett Oda Nobunaga is (tessék figyelni, mert később még fontos lesz), akinek ezekre a kis fejedelemségekre szétesett Japán újraegyesítésében hatalmas szerepe volt. Az ő munkáját folytatta aztán Toyotomi Hideyoshi, aki végül egyesítette Japánt. (Majd az ő munkáját pedig Tokugawa Ieyasu tökéletesítette.)
Toyotomi Hideyoshi 1598-ban halt meg, egy totális kudarcként végződött koreai hadjárat idején. Fia, az öt éves Toyotomi Hideyori. Hogy fia öröklését biztosítsa, Hideyoshi még halála előtt egy ötfős régenstanácsot nevezett ki és egy másik ötfős tanácsot Kiotó (az akkori főváros) vezetésére. Ám a régensek nem igazán bíztak egymásban, és mindenki a saját érdekeit szerette volna érvényesíteni. A tanács legerősebb tagja Tokugawa Ieyasu volt, aki ellen végül hosszú politikai manőverezések után egyesült a többi tanácstag és 1600 augusztusában kezdetét vette a fegyveres küzdelem a két fél és szövetségeseik, azaz a nyugati és a keleti daimyók között. A két fősereg végül Sekigaharánál ütközött meg egymással. A kezdetben hátrányban lévő Tokugawa erők végül az egyik ellenséges klán átállásának köszönhetően győzelmet arattak. Ez a győzelem pedig így lehetővé tette Tokugawa Ieyasu számára a sógunátus, és ezzel az ország feletti uralom megszerzését. (Körülbelül 2 évig, hihi. De ez már egy másik történet...)
Toyotomi Hideyoshi 1598-ban halt meg, egy totális kudarcként végződött koreai hadjárat idején. Fia, az öt éves Toyotomi Hideyori. Hogy fia öröklését biztosítsa, Hideyoshi még halála előtt egy ötfős régenstanácsot nevezett ki és egy másik ötfős tanácsot Kiotó (az akkori főváros) vezetésére. Ám a régensek nem igazán bíztak egymásban, és mindenki a saját érdekeit szerette volna érvényesíteni. A tanács legerősebb tagja Tokugawa Ieyasu volt, aki ellen végül hosszú politikai manőverezések után egyesült a többi tanácstag és 1600 augusztusában kezdetét vette a fegyveres küzdelem a két fél és szövetségeseik, azaz a nyugati és a keleti daimyók között. A két fősereg végül Sekigaharánál ütközött meg egymással. A kezdetben hátrányban lévő Tokugawa erők végül az egyik ellenséges klán átállásának köszönhetően győzelmet arattak. Ez a győzelem pedig így lehetővé tette Tokugawa Ieyasu számára a sógunátus, és ezzel az ország feletti uralom megszerzését. (Körülbelül 2 évig, hihi. De ez már egy másik történet...)
Nos, ezután a kissé zavaros, de azért remélem mégis valamennyire érthető történelemóra után folytassuk is ott, ahol abbahagytuk:
Mire mi bekapcsolódunk a csatába, az már gyakorlatilag eldőlt. A legtovább a Shimazu klán tartotta magát, de nekik is a visszavonulás mellett kell dönteniük. Itt bukkan fel először Shimazu Toyohisa, a történet egyik főhőse, aki hátramarad, hogy biztosítsa nagybátyja, Shimazu Yoshihiro visszavonulását.
Gyakorlatilag Toyohisa (nem meghazudtolva az általam ismert Hellsing hagyományait és stílusát) egy őrült, aki mit sem törődve az ellenfél hadvezérének, Li Naomasának lovasrohamával, bátran közéjük ugrik, hogy feláldozza magát Li életéért cserébe. Ám végül nem jár sikerrel. Li Naomasa elmenekül, ő pedig magára marad.
Ezután váltunk. Immáron este van, esik az eső, sérült főhősünk pedig elindul hazafelé... amikor is PUFF, hirtelen egy fehér folyosón találja magát, aminek a szélein ajtók sorakoznak, a közepén pedig egy 1970-es évekhez hasonló stílusú irodai alkalmazott tart éppen ebédszünetet.
Toyohisa köpni-nyelni nem tud, amit őszintén szólva teljesen meg tudok érteni. Aztán vagdalkozó kérdéseinek a közepén a morcos irodai alkalmazott felír valamit a papírra, főhősünk pedig egy nagyon menő szamurájos TSHUN-TSHOHO hang kíséretében beszippantódik a dimenziókapun keresztül.
- Erre céloztam az elején, hogy nem is jártam olyan messze az igazságtól, hiszen valóban valamiféle portálokról van szó.
És most, hogy végre átkerültünk ebbe a bizonyos másik világba, megragadnám az alkalmat arra, hogy megemlítsek valami nagyon érdekes dolgot, amivel én személy szerint nagyon ritkán találkozok fantasy történetekben. Ez pedig nem más, mint az, hogy a másik világ lakói más nyelven beszélnek!
Ugyanis az elfek, akik Toyohisára találtak, egy kukkot se tudtak japánul. Nekem pedig nagyon tetszik ez az elem, mert számomra mindig elég vicces tud lenni az amikor filmekben, sorozatokban földönkívüliek vagy más világ lényei perfektül beszélik az angolt vagy éppen a japánt.
Aztán meg is érkeztünk a következő Hellsing hasonlósághoz: Nevezetesen a hangulat-tönkretevő comedy time-hoz! Amivel tényleg nagyon szépen ki tudják nyírni az egész jelenet komoly hangulatát.
De tényleg...
Az elfek végül elviszik a sérült Toyohisát egy erdőbe, a többi "hozzá hasonlóhoz". És itt megjön újabb fő karakterünk, aki nem más, mint maga Oda Nobunaga. Csak éppen kiszuperált "Badass" verzióban. (Jó, tudom, előtte még ott van az íjász csaj(?) is, de őt most hagyjuk, mert még nem mutatkozott be.)
Oda Nobunagával kapcsolatban egyébként ha emlékeztek még a fenti történelemórára, akkor tudjátok, hogy egy korszakban élt Toyohisával, és a japán történelem szengoku-korszakának egyik legjelentősebb hadura, daimjója volt. Egész életét véget nem érő háborúskodással töltötte és haláláig Japán jelentős részét meghódította.
Ám a sekigaharai csata idején Oda Nobunaga már halott. (Legalább is a való világban az volt.) Ezért mikor Toyohisa felébred, már teljesen össze van zavarodva, és mikor megtudja, hogy az előtte ülő férfi Oda Nobunagának hívja magát, azt hiszi, hogy tényleg a pokolban van és egy démon szórakozik vele. Amikor pedig már majdnem nekiesik, jön a...
Később aztán megtudjuk, hogy a rejtélyes íjász nő(?)/férfi(?) nem más, mint Nasu Suketaka Yoichi, aki egy híres szamuráj volt a 12-13. században, ahol a Genpei háborúban harcolt.
A történelem szerint fiú volt, de őszintén szólva az animében nem vagyok benne biztos.
Apropó, Genpei háború. Avagy történelem óra 2.0: (Nyugi, ezúttal rövid leszek.)
A Genpei háború, avagy más néven a Taira–Minamoto-háború lényegében két nagy japán szamurájdinasztia harca volt a központi hatalom megszerzéséért. A két dinasztia pedig igen, eltaláltátok: a Taira és a Minamoto. Nasu Suketaka Yoichi (avagy Nasu no Yoichi) pedig a Minamoto klán oldalán harcolt. Érdekesség még, hogy a Heike monogatari („A Heike-család meséje”) szerint az ellenséges Taira család emberei egy legyezőt helyeztek az egyik hajójuk tetejére azzal heccelve a Minamoto harcosokat, hogy lőjék le azt, ha tudják. Nasu no Yoichi pedig, ahogy azt egy hőstől elvárhatjuk, lazán a lován ülve, miközben a hullámok ringatták össze-vissza, egyetlen lövéssel leszedte a szintén össze-vissza dülöngélő hajó tetejéről a legyezőt.
Ahol jól kiröhögik Toyohisát, amiért az ország egyik eldugott helyéről származik.
Majd említésre kerül a rejtélyes fehér folyosó, amiből kiderül számunkra, hogy Oda Nobunaga és Yoichi is azon keresztül kerültek át ebbe a világba. Csak azért, hogy aztán jöjjön az újabb...
Comedy time!
Ami után ismét egy komoly témára váltunk Oda Nobunaga fiával kapcsolatban, hogy aztán ismét jöjjön a... comedy time.... (A poénban említésre kerülő Mori Ranmaru egyébként mint Oda Nobunaga hűséges szolgálója ismert. Gondoltam megemlítem, mert így talán több értelmet nyer a jelenet.)
A rész vége már tulajdonképp egy felkészülés a következő részre. (Mily meglepő.) A képünkbe nyomnak egy csomó ismeretlen, sőt gyakran elég baljóslatú tárgyat és karaktert. Nevezetesen:
Egy mobiltelefonnal vetekedő kristálygömböt, egy távcsöves csajszit, egy Octobrist nevű szervezet zászlaját... Aztán jön az emberi szemre emlékeztető hold, és a világító szemű katonák, no meg a "szitakötő" botos mágusok. Majd a végén pedig a metroszekszuális pasas benyögi, hogy ha nem lépnek hamarosan akcióba, akkor vége lesz a világnak.
De a sok wtf ellenére ez nem is volt olyan rossz... Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de az én érdeklődésemet sikeresen felkeltette. Szerintem első résznek ez teljesen jó volt, és ami a legfontosabb számomra, hogy hozza az általam igencsak kedvelt Hellsing OVA stílusát.
Egyedül a komor hangulat vs. vígjáték elemek gyakran elképesztően durva váltását sajnálom, mert bár számomra viccesnek viccesek, de tényleg tönkre tudják tenni a sokszor igen komor hangulatot.
Ja és majdnem kifelejtettem a cenzúrát! Pontosabban annak teljes hiányát, aminek különösen örülök, mert ha van valami, amivel ezt a sorozatot tönkre tudták volna tenni, akkor az a fehér felhők és fekete ködök tánca lett volna a véres jelenetek közepedte.
Téma: [2016.10.10] [BLOG] Drifters 01. rész
|
|
granit91 írta: haganedonciii írta: Yoichi amúgy pasi, MAL is úgy mondja, meg valahol a mangában vannak rá elrejtett utalások, meg hát elég lenge ruhában mászkál...ez pont a japánoknál nem túl mérvadó a nem szempontjából meg amúgy Hirano az összes alak nemét megtartotta, nem hiszem, hogy pont Yoichinek cserélte volna meg |
|
2016.10.11 17:16 00 / | |
Offline
|
|
jucuky írta: granit91 írta: haganedonciii írta: Yoichi amúgy pasi, MAL is úgy mondja, meg valahol a mangában vannak rá elrejtett utalások, meg hát elég lenge ruhában mászkál...Igazából Saiga Mistuki háromnegyedben férfinek számít xD És most mindenki azt hiszi vicceltem, pedig nem, mert ő egy nagyon nem - klasszikus értelemben vett - nőies nő. A civil megjelenése inkább fiús, szoknyában, ruhában még nem nagyon, sőt talán soha nem láttam, ellenben férfias szabású nadrágban, öltönyben már igen, jó ideje rövid a hajviselete és a hangját is szinte karrierje eleje óta főleg férfiaknak adta. Szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hány női szerepe volt és abból is volt, ami hát nem átlagos nő lett. Pont ezért szokták általában ilyen feminiebb fiúk szerepére felkérni. Köszi az infót! Így már érthetőbb. |
|
2016.10.11 18:24 00 / | |
adminyon
|
|
Amúgy voltak olyan jelenetek, ahol kilátszott az íjász srác mellkasa és ott lehetett látni, hogy fiú.
|
|
2016.10.11 18:28 00 / |