A komédia nagymestere Takamatsu Shinji, aki olyan vígjátékokat rendezett, mint a Gintama, az Ixion Saga DT, a Binan Koukou Chikyuu Bouei Bu LOVE! vagy a School Rumble, idén nagyon aktívnak bizonyult. Tavasszal ő dirigálta a DEEN égisze alatt a Sakamoto Desu ga? című sorozatot, ami a világ legmenőbb középiskolásának életébe engedett bepillantást, nyáron visszatért a mágikus fiúk második évadával, őszre pedig itt van ez a négy, egészen egyedi rab, akik azért élnek, hogy az őrületbe kergessék a börtönőrüket, Hajimét és felforgassák az amúgy sem eseményektől mentes kóter életét. A sorozat alapjául szolgáló manga egy végtelenül aranyos, fiatal hölgy, Futamata Shou munkája, amely eddig három kötetet élt meg. A képregény érdekessége, hogy minden oldala színes, ám ezért cserében rövidke, 10 - 11 oldalas fejezetek vannak benne. Futamata-sensei egyébként nagyon aktívan részt vett az anime reklámozásában, és többször is szívesen beszélgetett például a seiyuukkel, ami során kiderült, hogy nagyon izgatottan várja, hogy a története megelevenedjen a vásznon. Nézzük tehát, mit is kapunk ebben a húsz percben.
Az első rész drámaian nyit. Miközben a képernyőn felsejlik a történet színhelyét adó barátságtalan épület, egy komor férfihang meséli el, hogy a Nanba börtönszigeten járunk, amely híres arról, hogy onnan ember meg nem szökhet. Ha nem lenne elég az épületet körülölelő, végeláthatatlan tenger, akkor a felfegyverzett őrök és a biztonsági intézkedések akadályozzák meg, hogy az elítéltek idő előtt szabad levegőt szívjanak. Ám ezt megcáfolandó azonnal ki is derül, hogy négy rab bizony minden akadály dacára a kijárat felé tart. Ezzel pedig elindul a macska-egér játék, ami alatt a képek is váltanak és bemutatják a történet igaz valóját. Az elítéltek csapatát a 13-as cella lakói alkotják: a 11-es számú elítélt nőcsábász és csaló Uno, a 25-ös számú kétes eredetű gyógyszereken élő otaku, Nico, a 69-es számú nagydarab éhenkórász Rock, és a 15-ös számú Juugo, aki a szabadulás mestere. Mind a négyen megjárták a világ szinte összes börtönét már, azonban nem tartoznak a félelmetes nagyvadak közé, inkább csak amolyan szeleburdi rosszcsontok. Velük szemben a börtönőrök állnak a kötelességtudó és félelmetes képességekkel rendelkező Hajime és segédje Seitarou vezetésével, de mint előbb-utóbb a nézőnek is világossá válik, az őrök nagy részének legalább annyira nincs ki a négy kereke, mint a raboknak. Persze, mi is lenne a további 11 részben, ha már az elsőben lelépnének a főszereplők, így egy hosszas és fordulatokkal teli üldözés után Hajime maga fordítja vissza kedvenc elítéltjeit a szabadság kapujából.
A rész második fele epizodikusabb, több, apróbb pillanatot tömörít össze. Ebben megegyezik a mangával, ami kezdetben rövid és csattanós fejezeteket mutatott be, és csak később kezdett a szerző összefüggőbb fejezeteket is írni. Innen kiderül, hogy Juugo, aki nem túl szőrös és rózsaszínűek a mellbimbói, a nők élbűvölősének érdekében még férfiakkal is hajlandó lenne kezdeni, megismerhetjük Hajime imádnivaló testvérét, Hitoshit, kiderül, hogy a fiúk minden szökési kísérlet ellenére azért nem szenvednek hiányt semmiben, aztán az is, hogy nem szívesen osztanák meg a cellájukat egy köztörvényes gyilkossal, és szóba került Juugo sötét múltja. Végül pedig befut a börtön vasmarkú igazgatónője, Hyakushiki Momoko is, akinek hatalmát mindenki rettegi.
Mivel a mangát már korábban olvasgattam, így kialakult bennem egy benyomás, amit az anime tökéletesen visszaadott. A mű csillog. Nem viccelek, és nem is valami szimbolikus értelemben használom ezt a kifejezést. Valóban csillog, akárcsak a manga, és tele van színekkel, fura frizurákkal, még furább fazonokkal, valamint agyzsibbasztó humorral. Aki ismeri Takamatsu Shinji munkásságát, biztosan hallott már a Danshi Koukousei no Nichijou című sorozatról. Nos, ha valamihez hasonlítanom kellene a rendező életművéből, akkor ehhez hasonlítanám a leginkább. Egyrészt a nagyon hasonló humor miatt, csak iskolai környezet helyett ezúttal börtönben, másrészt a több, rövid részből álló történetmesélési módszer miatt, amit nem nagyon köt össze egy fő történeti szál. Az már most kiderült, hogy a rendező kicsit összekeveri a fejezeteket, de az első benyomásom alapján ezt pont azért teszi, hogy a történet ne legyen annyira random, mint a mangában. Aminek egyébként megvan a maga bája, ám mozgóképen nem lenne olyan ütős, mint lapozható formátumban.
A szereplők legjellegzetesebb tulajdonságait már az első rész kiválóan bemutatta, ahogy a kapcsolatukat is egymással. Nem titok, hogy nekem Hajime az egyik nagy kedvencem, és a fiúkkal való kapcsolata. Szegényt gyötrik eléggé a srácok, ő pedig nem által hangot adni felháborodásának, ha a helyzet úgy kívánja, mégsem képes igazán utálni őket, helyette inkább apáskodik felettük, amit a srácok rendületlenül ki is használnak. A négy fiú közül egyértelműen Juugo és Nico fogott meg magának a legjobban. Juugo haláli fazon ezzel a bárhonnan képes megszökni attitűddel és a szemtelen lazaságával, amivel az egész életét kezeli, Nico pedig egy jelenség szerintem. És hála az anime, -illetve mangarajongásának, az egyszeri néző kis kikacsintást kaphat az animetörténelemre.
A zenék tökéletesen illenek a sorozathoz. A The Super Ball Rin! Rin! Hi! Hi! című openingjének dallama rendívül fülbemászó, míg a seiyuuk énekelte ending inkább egy kis vicces montázs arról, hogyan zajlik az élet a Nanba börtönben. És ha már seiyuuk, véleményem szerint remekül hangzanak és sokat hozzátetettek a részhez. Seki Tomokazu férfias orgánuma telitalálat Hajimének, Uemura Yuuto pedig egy egészen új oldalát mutathatja meg a Bungo Stay Dogs Atsushija mellett ebben a szezonban. De fantasztikus volt Kobayashi Daiki Nicoja, Shiozaki Airu Rockja, vagy Kakihara Tetsuya Unoja is. Ami érdekesség, hogy a rendező például Sakamoto Desu ga? - val ellentétben itt főleg kezdő színészeket, vagy kevésbé ismert seiyuuket kért fel a főszerepekre. A Binan Koukou Chikyuu Bouei Bu LOVE! kapcsán készült vele annak idején egy érdekes interjú, amelyben rátért arra is, hogy rendezőként nagyon inspiráló volt számára, ahogy fiatal, kezdő seiyuuk a szeme előtt szerettek bele a szakmába, és nem csak a hangszínészetbe, hanem a közönség előtt való szereplésbe is. Azt gondolom, ez is közrejátszhatott abban, hogy a Nanbakaban meg akarta adni a lehetőséget néhány fiatalnak a tündöklésre, ráadásul ő azon rendezők közé tartozik, aki magabiztosan választja ki a feltörekvő, tehetséges színészeket. Ez talán annak köszönhető, hogy néhanapján maga is mikrofon elé áll, illetve köztudomásúlag jó kapcsolatot ápol a seiyuukkel. És ugyanez a magabiztosság jellemzi a rendezéseit, amit itt is bemutatott: anélkül, hogy komolyabban belenyúlt volna a történetbe adta vissza a manga összes jellemző tulajdonságát és hangulatát.
Még egy apróság. Sokan azt várták, hogy ez a sorozat a híres/hírhedt Prison School finomabb és nőiesebb verziója lesz majd, így csalódásként élték meg, hogy teljesen más irányba indult a történet. Mivel sajnos a fent említett sorozatot nem láttam, csak hallomásból ismerem, ezért sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom ezt, így megragadom az alkalmat, hogy megkérdezzem azokat, akik látták a Prison Schoolt és ennek az első részét, hogy osszák meg velem a gondolataikat. Van-e bármilyen hasonlóság vagy tényleg teljesen új utakat keres ez a hölgy a rabjainak?
Biztosan észrevehető volt, hogy mint mangaolvasó és mint Takamatsu Shinji elkötelezett rajongója, teljesen meg voltam elégedve a résszel, de azt is hozzá kell tennem az igazságosság nevében, hogy nekem egy nagyon érdekes humorom van. Biztos, hogy sokan lesznek, akiket nem fog megfogni ez a fajta humor, ám hiszem, hogy akik az első részt megszerették, sok további mókás pillanatot fognak kapni ettől a sorozattól.
A véleményeket örömmel várom az első részről, kíváncsi vagyok Nektek mik voltak az első benyomásaitok róla.
Az első rész drámaian nyit. Miközben a képernyőn felsejlik a történet színhelyét adó barátságtalan épület, egy komor férfihang meséli el, hogy a Nanba börtönszigeten járunk, amely híres arról, hogy onnan ember meg nem szökhet. Ha nem lenne elég az épületet körülölelő, végeláthatatlan tenger, akkor a felfegyverzett őrök és a biztonsági intézkedések akadályozzák meg, hogy az elítéltek idő előtt szabad levegőt szívjanak. Ám ezt megcáfolandó azonnal ki is derül, hogy négy rab bizony minden akadály dacára a kijárat felé tart. Ezzel pedig elindul a macska-egér játék, ami alatt a képek is váltanak és bemutatják a történet igaz valóját. Az elítéltek csapatát a 13-as cella lakói alkotják: a 11-es számú elítélt nőcsábász és csaló Uno, a 25-ös számú kétes eredetű gyógyszereken élő otaku, Nico, a 69-es számú nagydarab éhenkórász Rock, és a 15-ös számú Juugo, aki a szabadulás mestere. Mind a négyen megjárták a világ szinte összes börtönét már, azonban nem tartoznak a félelmetes nagyvadak közé, inkább csak amolyan szeleburdi rosszcsontok. Velük szemben a börtönőrök állnak a kötelességtudó és félelmetes képességekkel rendelkező Hajime és segédje Seitarou vezetésével, de mint előbb-utóbb a nézőnek is világossá válik, az őrök nagy részének legalább annyira nincs ki a négy kereke, mint a raboknak. Persze, mi is lenne a további 11 részben, ha már az elsőben lelépnének a főszereplők, így egy hosszas és fordulatokkal teli üldözés után Hajime maga fordítja vissza kedvenc elítéltjeit a szabadság kapujából.
A rész második fele epizodikusabb, több, apróbb pillanatot tömörít össze. Ebben megegyezik a mangával, ami kezdetben rövid és csattanós fejezeteket mutatott be, és csak később kezdett a szerző összefüggőbb fejezeteket is írni. Innen kiderül, hogy Juugo, aki nem túl szőrös és rózsaszínűek a mellbimbói, a nők élbűvölősének érdekében még férfiakkal is hajlandó lenne kezdeni, megismerhetjük Hajime imádnivaló testvérét, Hitoshit, kiderül, hogy a fiúk minden szökési kísérlet ellenére azért nem szenvednek hiányt semmiben, aztán az is, hogy nem szívesen osztanák meg a cellájukat egy köztörvényes gyilkossal, és szóba került Juugo sötét múltja. Végül pedig befut a börtön vasmarkú igazgatónője, Hyakushiki Momoko is, akinek hatalmát mindenki rettegi.
Mivel a mangát már korábban olvasgattam, így kialakult bennem egy benyomás, amit az anime tökéletesen visszaadott. A mű csillog. Nem viccelek, és nem is valami szimbolikus értelemben használom ezt a kifejezést. Valóban csillog, akárcsak a manga, és tele van színekkel, fura frizurákkal, még furább fazonokkal, valamint agyzsibbasztó humorral. Aki ismeri Takamatsu Shinji munkásságát, biztosan hallott már a Danshi Koukousei no Nichijou című sorozatról. Nos, ha valamihez hasonlítanom kellene a rendező életművéből, akkor ehhez hasonlítanám a leginkább. Egyrészt a nagyon hasonló humor miatt, csak iskolai környezet helyett ezúttal börtönben, másrészt a több, rövid részből álló történetmesélési módszer miatt, amit nem nagyon köt össze egy fő történeti szál. Az már most kiderült, hogy a rendező kicsit összekeveri a fejezeteket, de az első benyomásom alapján ezt pont azért teszi, hogy a történet ne legyen annyira random, mint a mangában. Aminek egyébként megvan a maga bája, ám mozgóképen nem lenne olyan ütős, mint lapozható formátumban.
A szereplők legjellegzetesebb tulajdonságait már az első rész kiválóan bemutatta, ahogy a kapcsolatukat is egymással. Nem titok, hogy nekem Hajime az egyik nagy kedvencem, és a fiúkkal való kapcsolata. Szegényt gyötrik eléggé a srácok, ő pedig nem által hangot adni felháborodásának, ha a helyzet úgy kívánja, mégsem képes igazán utálni őket, helyette inkább apáskodik felettük, amit a srácok rendületlenül ki is használnak. A négy fiú közül egyértelműen Juugo és Nico fogott meg magának a legjobban. Juugo haláli fazon ezzel a bárhonnan képes megszökni attitűddel és a szemtelen lazaságával, amivel az egész életét kezeli, Nico pedig egy jelenség szerintem. És hála az anime, -illetve mangarajongásának, az egyszeri néző kis kikacsintást kaphat az animetörténelemre.
A zenék tökéletesen illenek a sorozathoz. A The Super Ball Rin! Rin! Hi! Hi! című openingjének dallama rendívül fülbemászó, míg a seiyuuk énekelte ending inkább egy kis vicces montázs arról, hogyan zajlik az élet a Nanba börtönben. És ha már seiyuuk, véleményem szerint remekül hangzanak és sokat hozzátetettek a részhez. Seki Tomokazu férfias orgánuma telitalálat Hajimének, Uemura Yuuto pedig egy egészen új oldalát mutathatja meg a Bungo Stay Dogs Atsushija mellett ebben a szezonban. De fantasztikus volt Kobayashi Daiki Nicoja, Shiozaki Airu Rockja, vagy Kakihara Tetsuya Unoja is. Ami érdekesség, hogy a rendező például Sakamoto Desu ga? - val ellentétben itt főleg kezdő színészeket, vagy kevésbé ismert seiyuuket kért fel a főszerepekre. A Binan Koukou Chikyuu Bouei Bu LOVE! kapcsán készült vele annak idején egy érdekes interjú, amelyben rátért arra is, hogy rendezőként nagyon inspiráló volt számára, ahogy fiatal, kezdő seiyuuk a szeme előtt szerettek bele a szakmába, és nem csak a hangszínészetbe, hanem a közönség előtt való szereplésbe is. Azt gondolom, ez is közrejátszhatott abban, hogy a Nanbakaban meg akarta adni a lehetőséget néhány fiatalnak a tündöklésre, ráadásul ő azon rendezők közé tartozik, aki magabiztosan választja ki a feltörekvő, tehetséges színészeket. Ez talán annak köszönhető, hogy néhanapján maga is mikrofon elé áll, illetve köztudomásúlag jó kapcsolatot ápol a seiyuukkel. És ugyanez a magabiztosság jellemzi a rendezéseit, amit itt is bemutatott: anélkül, hogy komolyabban belenyúlt volna a történetbe adta vissza a manga összes jellemző tulajdonságát és hangulatát.
Még egy apróság. Sokan azt várták, hogy ez a sorozat a híres/hírhedt Prison School finomabb és nőiesebb verziója lesz majd, így csalódásként élték meg, hogy teljesen más irányba indult a történet. Mivel sajnos a fent említett sorozatot nem láttam, csak hallomásból ismerem, ezért sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom ezt, így megragadom az alkalmat, hogy megkérdezzem azokat, akik látták a Prison Schoolt és ennek az első részét, hogy osszák meg velem a gondolataikat. Van-e bármilyen hasonlóság vagy tényleg teljesen új utakat keres ez a hölgy a rabjainak?
Biztosan észrevehető volt, hogy mint mangaolvasó és mint Takamatsu Shinji elkötelezett rajongója, teljesen meg voltam elégedve a résszel, de azt is hozzá kell tennem az igazságosság nevében, hogy nekem egy nagyon érdekes humorom van. Biztos, hogy sokan lesznek, akiket nem fog megfogni ez a fajta humor, ám hiszem, hogy akik az első részt megszerették, sok további mókás pillanatot fognak kapni ettől a sorozattól.
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7
Téma: [2016.10.05] [BLOG] Nambaka 01. rész
adminyon
|
|
Hír dátuma: 2016.10.05. 21:24
|
|
2016.10.05 21:24 00 / | |
Offline
|
|
Számomra igazán kellemes meglepetés volt ez a kezdés, a humora könnyed, semmiképp sem egy extrémebb agyzsibbasztó mű, ami nem is baj.
Úgy érzem Hajime mellett nálam a másik kedvenc dilibogyó Yamato lesz, szintén egy végtelenül aranyos karakter az eddigiek alapján Prison School-os összehasonlításra térve: a kettőt mintha fényévek választanák el, bármi rossz értelem nélkül. Egyértelműen teljesen más az egész stílus, a célközönség - ebből adódóan a humor és a karakterek, maga a történet... Nehezen tudom felfogni azok észjárását, akik a csíkos rabruhák és a börtön szó láttán komoly szinten hasonlítgatják. Egy csapatnyi összetartó fiatal férfi azon agyal, hogyam is szökhetnének meg börtönükből, és mindkettőben ugyanúgy ott van egy sajátos humor. Hirtelen ennyi hasonlóság ugrik be, ami szerintem nem túl sok. |
|
2016.10.05 23:05 00 / | |
|
|
A címnél elírtatok egy betűt. (NaMbaka).
|
|
2016.10.06 12:13 00 / | |
|
|
Vigilante írta: A címnél elírtatok egy betűt. (NaMbaka).Nincs elírva, az egyik hivatalos címe a szójáték miatt. Csak én a Nanbakát szeretem használni, mert a rendező is azt használja, de az AA adatbázis ezt vette elsődlegesnek, így gondoltam, ha így később könnyebb lesz hozzákötni az univerzumhoz, ha arra kerül a sor. |
|
2016.10.06 12:15 / utoljára módosítva: 2016.10.06 12:15 00 / | |
Offline
|
|
Hol tudom megnézni a részt?
|
|
2016.10.06 20:59 00 / | |
|
|
kamegt írta: Hol tudom megnézni a részt?Online például itt, letölteni pedig le lehet a Horri vagy a Nyaa oldaláról. |
|
2016.10.06 21:05 00 / | |
|
|
Szerintem állati lesz ez az anime! Én egyelőre még nem tudok kedvencet választani, mindenki nagyon nagy arc és tetszik, hogy milyen jó haverok. Hajime kisöccse meg nem tudott becsapni, nagyon éreztem, hogy ez lesz a csattanó vele kapcsolatban, aztán amikor megszólalt, akkor biztos voltam benne, hogy mi a turpisság XD
Amúgy a börtönvezető asszonyságot várom, hogy végre magában legyen. Látni szeretném a fangirl reakcióit! A Prison School-t nem láttam, de úgy látszik ez egy újabb esete annak, amikor valaki balga módon nem néz utána egy animének és utólag van felháborodva, hogy ő nem erre készült. Mondjuk én is pont ugyanezt csináltam az Amaama to Inazumával, de én kevésbé nyúltam mellé, mint aki mondjuk a Touken Ranbutól egy Shinsengumi sorozatot várt női főszereplővel, vagy a Nanbakától várta el, hogy a Prison School-t pótolja neki. Az epizód megnézése után inkább nekem is a Danshi Koukousei jutott eszembe a rövid epizódokkal és a random, látszólag semmiből előhúzott hülye párbeszédekkel. |
|
2016.10.07 0:37 00 / |
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7