A mostani sorozat a korábbi, nagy sikerű Working!! széria folytatása. Nem közvetlen, de mondjuk úgy: szellemi. Ha pedig egy sikeres sorozat nyomdokait akarod követni, akkor bizony fel kell kötni a gatyádat, hisz a Wagnaria rajongói viszont akarják hallani a könnyed, humoros dialógusokat, valamint látni a jól felépített kapcsolatokat.

Nos, ha már itt tartunk... Szerintem picit ez a rész el lett kapkodva. Nem tudom, ki emlékszik az 1. sorozatra, de ott sokkal jobban fel lett vezetve a történet. Az első részben be lettek mutatva a karakterek, ha nem is mind, 3/4-ük biztosan. Ellenben most nagyjából semmi, a két főhősre volt kihegyezve ez a rész. Nagyon erőltetettnek éreztem a szövegbe épített poénokat, nem voltak felvezetve. Így, hogy még nem ismerjük a karaktereket, elég gyenge lábakon áll az efféle humor.

Annyit viszont észre lehetett venni a karaktereken, hogy hajaznak a régi szereplőkre, és itt nem csak a karakterdizájnra gondolok (ami hozzáteszem, elég átlagos). Csak néhányat kiemelve: Miyakoshiban a vak is látja Inamit. Ami baromi jó, mert én őt imádtam. Otoo-san képét is felidézi bennem az új főnök, mondjon bárki bármit. Valamint Kyouko-sanra szintén hajaz a szőke, nincs kedvem dolgozni pincérnő.
Poénokra visszatérve: nem jöttek át... Persze nem azt mondom, most is ugyanolyanok, csak valahogy a dialógusok nem igazán adták át a poént... Ha tippelnem kéne (és mivel biztosat nem tudok, nincs más választásom), a háttérzenének és seiyuuknak is tulajdonítható ez a dolog.

Az előző sorozatokban a poénos dialógusok alatt egy vidám, pörgős zenei aláfestést játszottak. Most is próbálkoztak vele, de nem volt valami gyors, emiatt annyira vidám sem volt, a poénokhoz nem passzolt. Nem mondom, nem volt lassú vagy szomorú, de szerintem köze van a kettőnek egymáshoz. Plusz mint említettem, nem volt felvezetve a történet, nagyon pörgették a részt. De tényleg, miért? Rögtön fejest ugrottak a poénokba, és nyomták orrba-szájba az egész rész alatt... Épphogy bemutatták a főhőst, még annyit se, és *bumm* egy poén. Gondolok itt az állásinterjúra.

Spoiler! Nem ismerünk a főhősről semmit, abszolút... És erre bedobják, bármilyen minimális motiváció jó, majd benyögi: "papus cége csődbe ment"... Tényleg ez a vicc? Meg papus és a család nemtörődömsége sem megy annyira vicc kategóriába.

Hadd ne ragozzam, a lényeg, sajnos valami olyasmit mutattak, amire számítottam. A karakterdesign átlagos, a poénokban van potenciál, de jobban meg kellene ismernünk a karaktereket. Ki tudja, a sorozat végére lehet, olyasmit kapok, amivel elégedett leszek, hátha fel tudják most is építeni a Working!! széria hangulatát.
Ami az openinget illeti, én nagyon bírom, hogy az első részt a sorozat openingjével zárják, tényleg mindig bírtam az ilyet. Valamint hozzáteszem, most, hogy már másodszor néztem meg a részt, és szerkesztem ezt az irományt... Egész jó az Op. Először úgy voltam vele, hogy nem adja át a Working feelinget, de... De ez nem az a working, nem is kell átadnia, saját hangulata viszont megvan, a zene is aranyos, nekem tetszik tényleg. Így utólag...

Bár van néhány dolog, amit hiányolok... Taneshima-san és Takanashi. Ja én is minicon vagyok, nekem ez a duó baromira bejött, de búcsúznunk kell tőlük, mert Takanashit leszámítva nem fognak feltűnni többet, ő is csak pár képkocka erejéig futólag...
Már csak egy kérdésem maradt: miért "Love and Peace?" Miért?! Bár ha úgy nézzük, groteszk poénnak elmegy, tudván hogy Szent Valentint megkövezték és lefejezték...