A Japánban található Hirosima és Nagaszaki bombázása a második világháborút lezáró katonai művelet volt 1945-ben. A bombázást az amerikai erők hajtották végre, és mindmáig ez a két eset az egyedüli példa nukleáris fegyverek háborús alkalmazására.
A japán városokat leromboló gyújtóbombás hadművelet után a szövetséges erők már Japán inváziójára készültek (ez volt az Operation Downfall, a Bukás-hadművelet). A háború az európai hadszíntéren véget ért, amikor a náci Németország 1945. május 8-án aláírta a fegyverletételi nyilatkozatot, de a csendes-óceáni hadszíntéren tovább folyt. Az Egyesült Királysággal és a Kínai Köztársasággal karöltve, július 26-án az Egyesült Államok a potsdami nyilatkozatban határozottan felszólította a japán fegyveres erőket a feltétel nélküli megadásra, „gyors és teljes pusztulással” fenyegetve, ám ezt a szigetország kormánya figyelmen kívül hagyta.
1945 augusztusára a szövetségesek Manhattan-terve már túl volt az atombomba kifejlesztésén és tesztelésén, és az amerikai légierő 509. összetett csoportja már rendelkezett olyan, a Silverplate fedőnév alatt felkészített B-29-esekkel, amelyek képesek voltak azt el is juttatni a Mariana-szigeteki Tinianról Japánig. Mivel Japán nem reagált, ezért Harry Truman amerikai elnök elrendelte a bombázást. Augusztus 6-án Hirosimára egy Little Boy, majd 9-én Nagaszakira egy Fat Man típusú atombombát dobtak le. A bombázások utáni négy hónapban Hirosimában 90 000-166 000, Nagaszakiban 60 000-80 000 ember hunyt el a bombázások hatásainak következtében, nagyjából felük a bombázások napjain. A következő hónapokban számtalan ember halt bele a sugárbetegségbe, az égési sérülésekbe, és az egyéb sérülésekbe, vagy a sugárzás következtében kialakult egyéb betegségekbe. Bár Hirosimának volt jókora helyőrsége is, mindkét városban többségükben civilek vesztették életüket.
Augusztus 15-én, hat nappal Nagaszaki bombázása után, és hét nappal a Szovjetunió hadüzenetének bejelentése után, Japán feltétel nélkül megadta magát a szövetséges erőknek. A megadási nyilatkozatot szeptember 2-án írták alá, ezzel hivatalosan is lezárva a második világháborút. A bombázások szerepe a megadásban, és a felvetődő etikai, morális kérdések máig heves viták tárgyát képzik.
A japán városokat leromboló gyújtóbombás hadművelet után a szövetséges erők már Japán inváziójára készültek (ez volt az Operation Downfall, a Bukás-hadművelet). A háború az európai hadszíntéren véget ért, amikor a náci Németország 1945. május 8-án aláírta a fegyverletételi nyilatkozatot, de a csendes-óceáni hadszíntéren tovább folyt. Az Egyesült Királysággal és a Kínai Köztársasággal karöltve, július 26-án az Egyesült Államok a potsdami nyilatkozatban határozottan felszólította a japán fegyveres erőket a feltétel nélküli megadásra, „gyors és teljes pusztulással” fenyegetve, ám ezt a szigetország kormánya figyelmen kívül hagyta.
1945 augusztusára a szövetségesek Manhattan-terve már túl volt az atombomba kifejlesztésén és tesztelésén, és az amerikai légierő 509. összetett csoportja már rendelkezett olyan, a Silverplate fedőnév alatt felkészített B-29-esekkel, amelyek képesek voltak azt el is juttatni a Mariana-szigeteki Tinianról Japánig. Mivel Japán nem reagált, ezért Harry Truman amerikai elnök elrendelte a bombázást. Augusztus 6-án Hirosimára egy Little Boy, majd 9-én Nagaszakira egy Fat Man típusú atombombát dobtak le. A bombázások utáni négy hónapban Hirosimában 90 000-166 000, Nagaszakiban 60 000-80 000 ember hunyt el a bombázások hatásainak következtében, nagyjából felük a bombázások napjain. A következő hónapokban számtalan ember halt bele a sugárbetegségbe, az égési sérülésekbe, és az egyéb sérülésekbe, vagy a sugárzás következtében kialakult egyéb betegségekbe. Bár Hirosimának volt jókora helyőrsége is, mindkét városban többségükben civilek vesztették életüket.
Augusztus 15-én, hat nappal Nagaszaki bombázása után, és hét nappal a Szovjetunió hadüzenetének bejelentése után, Japán feltétel nélkül megadta magát a szövetséges erőknek. A megadási nyilatkozatot szeptember 2-án írták alá, ezzel hivatalosan is lezárva a második világháborút. A bombázások szerepe a megadásban, és a felvetődő etikai, morális kérdések máig heves viták tárgyát képzik.
Hirosima az atomtámadás után
Forrás: Wikipédia; Google
Téma: [2016.08.06] 71 éve dobták le az atombombát
adminyon |
Online
|
Hír dátuma: 2016.08.06. 20:56
|
|
2016.08.06 20:56
0 0 / 
|
|
|
Offline
|
|
|
Ja és azért ne felejtsük el, hogy a derék amcsik direkt félre értették az első atombomba utáni választ a japán kormánytól. És ne felejtsünk el más dolgokat megemlíteni:
A témánk szempontjából legfontosabb eset, Pearl Harbor japán megtámadásának hazug kiprovokált volta, a megszerzett információk szándékos elhallgatása is gyakorlatilag ma már mindenki számára ismert, és elfogadott, bár a hivatalos beismerés soha nem történt meg. A közismert tényekhez csak néhány kommentárt fűznék. Japán éppúgy nem volt egy ártatlan bárány, mint ahogy abban az időben a kor egyetlen közép, vagy nagyhatalma sem (és mint, ahogy ma sem). Gyorsan fejlődő gazdasági potenciáljához meglehetősen erőszakosan kereste az erőforrásokat, és sokszor katonai erőt is alkalmazott (Kína, Korea, szigetvilág). Eközben a régi hódítók érdekeibe, és ellenkezésébe ütközött. Ezután az angolszászok szép fokozatosan elzárták Japánt a főbb nyersanyagoktól, embargó alá vették, tengeri útvonalakról tiltották ki (pld Panama-csatorna), majd végül a legfontosabb nyersanyagtól, az olajtól is elzárták. Ezen a ponton Japán két dolog között választhatott: – a harc nélküli birka-módon történő elpusztulás vagy – a kicsit dicsőségesebb, harcolva történő bukás, mely csoda esetén még kisebb eredményeket is hozhatott Japán az utóbbit választotta, és tudta, hogy mibe vágott bele, és hogy mennyire csekély az esélye a sikerre. Egyébként a Japán Császárságnak esze ágában sem volt megtámadni a Egyesült Államokat. Nem őrültek meg teljesen. Ezért rendkívül primitív az amerikai propaganda, mert mégis ezt próbálják meg elhitetni. Mint, ahogy az oroszok ma is fennen hirdetik, hogy 1939-ben a 4 milliós Finnország megtámadta a 200 milliós Szovjetuniót. Rajtuk kívül az égvilágon senki nem hiszi ezt el, de ők ma is biztosak benne. Bocsánat, ha hosszú lett, vagy helyesírási hibákkal van tele, de ezt le akartam írni. |
|
|
2016.08.06 21:18
00 /
|
|
|
Offline
|
|
|
Szomorú mementó 1 perc az most semmi, de akkor az örökkévalóságba záródott.
|
|
|
2016.08.06 21:26
00 /
|
|
|
Online
|
|
|
Szerencse, hogy nem várták meg az újabb bombát, ugyanis a harmadikat Tokióra tervezték ledobni.
|
|
|
2016.08.06 21:37
00 /
|
|
|
Offline
|
|
|
Amikor a második világháború kitört Európában, a Távol-Keleten már több éve zajlott a második kínai–japán háború. Egyesek szerint a második világháború kezdete is ennek a háborúnak a kezdetével egyezik meg.[3]
A japánok a kezdeti években sorra foglalták el a part menti területeket, egészen Francia Indokínáig. Miután Franciaország kapitulált, a japánok szeptember 23-án megindították a támadást a gyarmat ellen, és három nap alatt megszállták Francia Indokína északi részét.[262] Japán következő célpontja Burma és Malájföld volt, de az odavezető út Sziámon keresztül vezetett. A japánok 1941. december 8-án megkezdték a hadjáratot az ország ellen, Bangkokot és néhány kikötőt még aznap elfoglaltak. Az ország két hét múlva békét kötött Japánnal, és hadat üzent a szövetségeseknek.[263] Érdekesség, hogy bár a támadás megkezdését Pearl Harbor megtámadásával szinte egy időre, december 8-ára tűzték ki, azonban az időpont az időeltolódás miatt gyakorlatilag a Pearl Harbor-i események előtt egy óra húsz perccel megkezdődött.[264] Thaiföld lerohanása után a csapatok egy része nyugatra, Burma felé vette az irányt, a másik fele délre, Szingapúr felé.[265] A szingapúri csata 1942. február 15-én brit kapitulációval ért végett,[266][267] majd májusban Burmából is kiszorították a japánok a briteket.[265] A sziámi hadműveletekkel egy időben Hongkong brit gyarmatvárost is megtámadták a japánok. A helyi erők karácsony estéig kitartottak, de ekkor elfogyott a vízkészletük[268] és a lőszerük, és kénytelenek voltak kapitulálni. ezt a linket csak azéert másoltam be hogy azért nem teljesen van igaza a anime fuher forumozonak. egyszoval böven volt más választás japának |
|
|
2016.08.06 21:44
00 /
|
|
|
Offline
|
|
|
mikike10 írta: ...Ez mind igaz amit leírtál, de én az amerika-elleni háború (körülményeiről) Beszéltem. Természetesen, egy nagyhatalom, se volt ártatlan abban az időben, sőt most se. De egyébként én is leírtam, hogy támadtak meg területeket. |
|
|
2016.08.06 21:53 / utoljára módosítva: 2016.08.06 21:56
00 /
|
|
|
Offline
|
|
|
Akárhányszor emlékezünk meg róla,mindig fájni fog ez a szörnyűség.( Ennél pontnál eszembe jutott a Szent jános bogarak sírja.)
|
|
|
2016.08.06 23:32
00 /
|
|
|
Offline
|
|
|
AnimeFuhrer írta: Ja és azért ne felejtsük el, hogy a derék amcsik direkt félre értették az első atombomba utáni választ a japán kormánytól. És ne felejtsünk el más dolgokat megemlíteni:A témánk szempontjából legfontosabb eset, Pearl Harbor japán megtámadásának hazug kiprovokált volta, a megszerzett információk szándékos elhallgatása is gyakorlatilag ma már mindenki számára ismert, és elfogadott, bár a hivatalos beismerés soha nem történt meg. A közismert tényekhez csak néhány kommentárt fűznék. Japán éppúgy nem volt egy ártatlan bárány, mint ahogy abban az időben a kor egyetlen közép, vagy nagyhatalma sem (és mint, ahogy ma sem). Gyorsan fejlődő gazdasági potenciáljához meglehetősen erőszakosan kereste az erőforrásokat, és sokszor katonai erőt is alkalmazott (Kína, Korea, szigetvilág). Eközben a régi hódítók érdekeibe, és ellenkezésébe ütközött. Ezután az angolszászok szép fokozatosan elzárták Japánt a főbb nyersanyagoktól, embargó alá vették, tengeri útvonalakról tiltották ki (pld Panama-csatorna), majd végül a legfontosabb nyersanyagtól, az olajtól is elzárták. Ezen a ponton Japán két dolog között választhatott: – a harc nélküli birka-módon történő elpusztulás vagy – a kicsit dicsőségesebb, harcolva történő bukás, mely csoda esetén még kisebb eredményeket is hozhatott Japán az utóbbit választotta, és tudta, hogy mibe vágott bele, és hogy mennyire csekély az esélye a sikerre. Egyébként a Japán Császárságnak esze ágában sem volt megtámadni a Egyesült Államokat. Nem őrültek meg teljesen. Ezért rendkívül primitív az amerikai propaganda, mert mégis ezt próbálják meg elhitetni. Mint, ahogy az oroszok ma is fennen hirdetik, hogy 1939-ben a 4 milliós Finnország megtámadta a 200 milliós Szovjetuniót. Rajtuk kívül az égvilágon senki nem hiszi ezt el, de ők ma is biztosak benne. Bocsánat, ha hosszú lett, vagy helyesírási hibákkal van tele, de ezt le akartam írni. 
|
|
|
2016.08.06 23:51
00 /
|
|
|
Offline
|
|
|
AnimeFuhrer írta: Ja és azért ne felejtsük el, hogy a derék amcsik direkt félre értették az első atombomba utáni választ a japán kormánytól. És ne felejtsünk el más dolgokat megemlíteni:A témánk szempontjából legfontosabb eset, Pearl Harbor japán megtámadásának hazug kiprovokált volta, a megszerzett információk szándékos elhallgatása is gyakorlatilag ma már mindenki számára ismert, és elfogadott, bár a hivatalos beismerés soha nem történt meg. A közismert tényekhez csak néhány kommentárt fűznék. Japán éppúgy nem volt egy ártatlan bárány, mint ahogy abban az időben a kor egyetlen közép, vagy nagyhatalma sem (és mint, ahogy ma sem). Gyorsan fejlődő gazdasági potenciáljához meglehetősen erőszakosan kereste az erőforrásokat, és sokszor katonai erőt is alkalmazott (Kína, Korea, szigetvilág). Eközben a régi hódítók érdekeibe, és ellenkezésébe ütközött. Ezután az angolszászok szép fokozatosan elzárták Japánt a főbb nyersanyagoktól, embargó alá vették, tengeri útvonalakról tiltották ki (pld Panama-csatorna), majd végül a legfontosabb nyersanyagtól, az olajtól is elzárták. Ezen a ponton Japán két dolog között választhatott: – a harc nélküli birka-módon történő elpusztulás vagy – a kicsit dicsőségesebb, harcolva történő bukás, mely csoda esetén még kisebb eredményeket is hozhatott Japán az utóbbit választotta, és tudta, hogy mibe vágott bele, és hogy mennyire csekély az esélye a sikerre. Egyébként a Japán Császárságnak esze ágában sem volt megtámadni a Egyesült Államokat. Nem őrültek meg teljesen. Ezért rendkívül primitív az amerikai propaganda, mert mégis ezt próbálják meg elhitetni. Mint, ahogy az oroszok ma is fennen hirdetik, hogy 1939-ben a 4 milliós Finnország megtámadta a 200 milliós Szovjetuniót. Rajtuk kívül az égvilágon senki nem hiszi ezt el, de ők ma is biztosak benne. Bocsánat, ha hosszú lett, vagy helyesírási hibákkal van tele, de ezt le akartam írni. |
|
|
2016.08.07 0:03
00 /
|
|
|
Offline
|
|
|
Az előttem szólókkal egyet értek, és az akkori nagyhatalmak pontosan tudták Japán milyen igényekkel rendelkezik és szándékosan elzárták ezektől. Kezdve a sok provokálásig főleg Kína részéről. Főleg mivel a Japán hadigépezet 2 nagy részre volt szakadva ezért került kétfrontos háborúba.
Én akárhányszor eljön ez az évforduló mindig megnézem a nem teljesen idetartozó de számomra fontos filmet a Yamato csatahajó történetét. Mely bebizonyította amerikának, hogy a Japán partokon nem tudnak partra szállni hiszen az egész nép egyként szált volna velük szembe. Főleg miután a Yamato feláldozta magát Okniawa védelmében. |
|
|
2016.08.07 0:23
00 /
|
|
