A legjobban Scarlett Johansson és a Ghost in the Shell készítői szívhatják meg, mert elég volt egy darab forgatási kép a készülő filmből, hogy elinduljon a lavina. Hosszabb távon még komoly gondok lehetnek ebből, mert Hollywood túl sokat várt a nem csak sztereotipikus biodíszletnek szánt ázsiai karakterek felépítésével, és hiába igényli a közönség egyre hangosabban a változást, egyszerűen nincs vagy csak nagyon szűk a merítési lehetőség.



A Ghost in the Shellt követő felháborodás után Max Landis, Az erő krónikája és a BeSZERvezve forgatókönyvírója a Youtube-on próbálta megvédeni azt a döntést, hogy egy eredetileg japán mű, japán nevű, japán etnikumú főszerepére egy fehér nőt választottak.


Landis kifakadásának lényege, hogy akik kritizálják a döntést, nem ismerik, hogyan működik az amerikai filmipar. A Ghost in the Shell az egyik legfontosabb anime, ami már hosszú évek óta készül, de csak most tűnik úgy, hogy tényleg lesz is belőle valami. Ez egy cyberpunk alapmű, robotokkal meg futurisztikus Tokióval, vagyis képtelenség nagy költségvetés nélkül leforgatni élő szereplőkkel.

Márpedig ahhoz, hogy egy minimum 100 milliós filmre egy stúdió pénzt adjon, bizony látni kell a fejeseknek, hogy ez a befektetés megtérül. A megtérülés egyik alapja ilyen költségvetés esetében, hogy a stúdió olyan színész(eke)t választ, akiknek a piaci népszerűsége valószínűsíti az anyagi megtérülést. Az előző évszázaddal ellentétben mára alig maradt olyan A listás hollywoodi sztár, aki pusztán a személyével képes hatalmas tömegeket bevinni a mozikba.

A Ghost in the Shell eredetileg egy manga, amiből később több anime adaptáció is készült. Ilyen az 1995-ös, azonos című nagyjátékfilm, amit nemcsak a japán animációs filmek egyik legjobbjának tartanak, de ott a helye a cyberpunk műfaj legfontosabb alkotásai között is. Ez is egyike a '80-as évek végétől a '90-es évek végéig tartó aranykornak, amikor a nyugati közönség is elkezdte magának felfedezni az animéket olyan ma már kultikusnak számító alkotásokon keresztül, mint az Akira, Neon Genesis Evangelion, Cowboy Bebop vagy éppen a Ghost in the Shell.

A műfaj népszerűségéről sokat elmond, hogy az Akirának a megfilmesítési jogai már 2002 óta a Warnernél vannak, 2008-ban pedig a DreamWorks és a Fox is vett magának egy-egy kultikus japán brandet – előbbi gyártja a jövőre mozikba kerülő Ghost in the Shellt, utóbbi pedig a Cowboy Beboppal szív lassan tíz éve. Hiába beszélünk komplex, kidolgozott világokról, amik szinte könyörögnek egy 100 milliós hollywoodi blockbusterért, szinte az összes ilyen projekt el van átkozva. A legtöbb sokszor még a forgatókönyv-fejlesztésig sem jut el, de ami igen, az is még évekig kallódik a legjobb pillanatra várva. Ami esetleg meg elkészül, az olyan hitvány ócskaság, mint a számos filmes bűn mellett a whitewashing klasszikus példáját megtestesítő Az utolsó léghajlító vagy a Dragon Ball: Evolúció.

A Ghost in the Shell esetében az a fő probléma, hogy a központi karakter, Motoko Kusanagi japán, miközben Scarlett Johansson nagyon nem az. Ez még nem feltétlenül lenne baj, de itt most hadd idézzem KA-Steve mikroblogger véleményét arról, hogy miért mutat túl az egyszerű whitewashingon Johansson szereplése.

„Az, hogy a Motoko Kusanagi japán, Japánban nevelkedett és japán testet választ magának (merthogy ugye az egész teste protézis), az a karakterének alapvető része. Ha mondjuk minden ugyanez, csak épp egy nem japán testet választ magának, az is egy működő sztori lehetne, csak ugye akkor egy nagyon más karakterről beszélünk, tökre más a viszonya saját magához, a saját kultúrájához stb., stb. Mindez ugye egy olyan filmben, aminek az egész sztorija arról szól, hogy a főhős és a fő gonosz azon agyal, hogy mit jelent az, hogy kik vagyunk, mennyiben határozza meg ezt a testünk, létezik-e ugyanaz az ember egyáltalán, ha másik testet kap stb. Ami egyrészt több ezer éves filozófiai kérdések új köntösben, másrészt amúgy a következő évtizedekben ennek gyakorlati jelentőségei is lesznek, amint a technológiai fejlődés eljut odáig, hogy mi is szembesüljünk ilyen helyzetekkel. És akkor fogják magukat, és lecserélik a főhős testét egy teljesen indokolatlanra.” Szóval minden jel arra utal, hogy az új Ghost in the Shell film nem csak a főhős származásába nyúlt bele, de a kultikus anime egyik esszenciális részletébe is. Japánban viszont teljesen másként látják.

A Hollywood Reporter megszólaltatta az üggyel kapcsolatban a Kodansha kiadót, ami először jelentette meg a Ghost in the Shell mangát 1989-ben. A cég képviselője remek választásnak tartja Johanssont, és elmondása szerint soha nem tervezték, hogy Motoko Kusanagit élő szereplős filmben egy japán színésznő alakítsa, sőt, szerintük csak jót tesz a filmnek, hogy Scarlett Johansson ismertségét felhasználva megismeri a világ az egyik legjobb japán animációs filmet.