Téma: Könyvek: Mit olvasol/olvastál legutóbb? Véleményed róla?
Offline
|
|
Kneszl Beáta Carmen - Én, a megbélyegzett
Nagyon nem ajánlom senkinek. Borzalmas személyiség, nő és író. Karácsonyra kaptam és amint elolvastam a hátulját egyből megfogott, azonban nagyon nem azt kapja az ember amit vár. Felszínes, beképzelt, önsajnáltató idióta ribanc nő.. mert ugyebár magát is lekurvázza. Leköttetném őt egy ágyra és ki sem engedném. Ilyen irritáló nőt... Bemegy mint beteg és még más beteget ítél el és néz le. |
|
2018.01.12 12:06 00 / | |
|
|
Beruháztam egy antikváriumban és vettem néhány gyöngyszemet. Beléjük olvastam. Na, és.
Jane Austen, Ben H. Winters: Sense and Sensibility and Sea MonstersAvagy Értelem és érzelem és vízi szörnyek Paul A. Freeman: Robin Hood and Friar Tuck: Zombie Killers: A Canterbury Tale Plusz egy gyömbéres kávé. Így csupán 2200 Ft-ba vesztegették. Meglesz a hétvégi olvasmányom. Utánna meg jön a kivesézés. |
|
2018.01.17 15:33 00 / | |
Offline
|
|
Többen ajánlották, hogy érdemes elolvasni a Szent Johanna gimit. Elolvastam az egész sorozatot annak ellenére, hogy az első rész végén nem akartam elkezdeni a másodikat. Tehát most akkor a 8 kötetről írok egységesen nem külön-külön a kötetekről.
Ami tetszett: Magyar írónő, magyar valóság. Az alapsztori egy osztály életét mutatja be 9. osztálytól egészen addig míg nem végeznek, a főszereplő Reni szemszögéből. . Nincsenek szupererők, se vámpírok, egy totál átlagos osztály, mint amilyenbe mindenki járt. Az osztály minden tagjának meg van a saját egyénisége. Érdekes volt felfedezni, hogy egy-egy srác mennyire hasonlított viselkedésben (és 1 valaki külsőben a raszta hajával) az én gimis osztálytársaimra. És nem csak az osztálytársak hozták vissza a gimis éveim emlékeit, hanem a suli leírása, milyen dalok mentek a sulirádióban, konkrét daloknál jót mosolyogtam, hogy igen, ezt mi is teli torokból énekeltük. Maga a történet nem egy ultra pörgős, nem kell megmenteni a világot, nem kell megtalálni egy gyilkost, mégis haladt a maga tempójában. És humorból sem volt hiány. Nagy nagy nagy plusz azért, amiért Reni egy könyvmoly és nem plázacica. Jót tett a lelkemnek, hogy még ha kitalált szereplő is, de ennyit olvas. Főszereplőként egyébként egy szürke kisegér, akiről csak az osztálytársai és néhány diák tudja kicsoda. Ami nem tetszett: Túlzások. Legalábbis számomra szerepeltek olyan dolgok, amin fogtam a fejem, hogy na ezt ne... Az egyik ilyen a rajzok voltak. Oké, Reni nem tud rajzolni, sok valaki nem egy művész szintű, de az, hogy a tanár kért egy képet arról mi jut eszükbe az őszről, ő meg 3/4 óra alatt felrajzolt egy 9-es számot, hogy neki ez jut eszébe mert a szeptember a 9. hónap. Na ne. Reni az iskolaelső ez azért fárasztó. Még korrepetáló tanára is lett rajzból (!) és még annak a segítségével is lerajzolt emlékeim szerint egy diót, amit mindenki falevélnek nézett. Minden egyes órán eljátszott egy ilyen szerencsétlenkedést. Túlzás. Nem telhetnek el a gimis évek szerelem nélkül. Még az is emészthető, hogy első látásra szerelmes lett Cortezbe, de a kínlódása, szerencsétlenkedése már-már dühítő volt. Nem emlékszem már hanyadik kötetben volt, hogy kirúgták Doriánt a stiklijei miatt, de amit az osztály leművelt szerintem már annyi volt a számlájukon, hogy ennyi erővel onnan is tehettek volna már ki valakit. Még sem történt meg. Kinga. Voltak szép és jó pillanatai, de egyszerűen túlzás, hogy ilyen versengő volt, ötöst kapott a dolgozatra de mivel Reni több pontot ért el óvást kért meg agyára ment a tanároknak, hogy keressenek még pontot , hogy jobb legyen. Túlzás. Jót akart Reninek, de néhány megnyilvánulása már frusztráló volt. Virág sötétsége abszurd. És oké, egy kitalált regény, de nehogy már beviszi a 2 éves kisöccsét és úgy ültették végig egy tanórán, hogy a tanár észre sem vette, a gyerek meg nyugodtan, csendben zenét hallgatva elvolt. Összességében nem volt rossz, de azért nem egy olyan sorozat, amit megveszek itthonra és évek múlva előveszem, hogy újra elolvassam, de jókat nosztalgiáztam rajta. |
|
2018.01.18 20:58 00 / | |
|
|
Öcsémtől karácsonyra megkaptam Veres Attila Odakint sötétebb című regényét, és most hétvégén sikerült elolvasni.
Fiatal író első könyvéről van szó, olyan műfajban, ami magyar íróktól még nem nagyon volt: a Lovecraft-i kozmikus horror találkozik a Vandermeer-féle szürrealizmussal. Mikor elkezdtem olvasni a könyvet, kicsit megijedtem ennél a résznél: [vonaton ülve]"Megfuttattam a gondolataimban még egyszer az érveimet és ellenérveimet az előredetermináltság kérdésében, csak hogy múlassam az időt." Jah, ez így a könyv 2. oldalán kicsit felkeltette a gyanúmat, és reménykedtem, hogy nem lesz ez valami filozófiai erőfitogtatás. De szerencsére nem lett, csak hozzá kellett szokni az író egyedi írásmódjához, amit aztán nagyonis kellemesnek találtam. Rengeteg hasonlatot, és ötletes szóvirágokat használ. És ami nagyon tetszett, hogy a helyszín Magyarország, a magyar isten háta mögötti vidék. Azt hihetnénk, hogy az ilyen weird fikcióhoz egyáltalán nem illik kis országunk helyszínnek, de szerencsére nagyon jól működött. Nagyon jó a magyar vidéki hangulat, és az olvasó kitüntetve érezheti magát: ez a regény a miénk. Ha lefordítanák a regényt, és külföldiek is olvasnák, ők nem fogják ugyanúgy értékelni, mint mi. Ehhez hozzájárul a fejezetek felvezetése - a fejezeteknek nem címe van, az író ehelyett egy nagyon ötletes eszközt használ minden fejezet elején, amit nem fogok leírni, hogy mi, de egyszerre teremti meg a fejezet hangulatát, és ad információt a világról. Merthogy egy alternatív történelmű Magyarországon vagyunk, de ezzel az eszközzel elkerüli az unalmas leíró részeket; folyamatosan, a cselekménnyel együtt ismerjük meg, milyen is az a Magyarország, ahol 1983-ban egy idegen létforma jelent meg. Ezekről a csápos állatokról nem sok mindent lehet tudni, de a főszereplő azért utazik a történet helyszínére, hogy ezeknek az állatoknak kialakított telepek egyikén legyen gondozó. A regény első felében nem sok minden történik, helyette folyamatosan kapjuk az olyan rémtörténeteket, amiket tábortüzeknél lehet hallani. Aztán a regény második felében nagyon felpörög a cselekmény, kicsit talán túlságosan is. A befejezés legalábbis engem kicsit hirtelen ért. A rejtélyek, misztikumok folyamatosan gyűlnek, amikre persze - többségben - a végén kapunk magyarázatokat. Akiknek ismerős Lovecraft, azok pedig már sejthetik, hogy a történet a végén egy sokkal, sokkal nagyobb perspektívába kerül. A főszereplő tipikus reményvesztett magyar átlagember, ami a történet szempontjából hatásos, ám maga a karakter kicsit talán ellenszenves lehet. És egy dolog kimondottan idegesített, az egyik szereplő folyamatos füvezése, aminek se oka, se következménye nem volt. Azért akartam ezt leírni, hogy minden 18 év felettinek ajánlhassam, aki valamennyire szereti a modern fikciót, támogassuk a magyar írókat |
|
2018.02.14 21:41 00 / | |
|
|
Bár még néhány tíz oldal van belőle, nem hiszem, hogy túl sokat változtatna azon véleményemen, miszerint a "Szólíts a neveden" hatalmas nagy semmi vagy rosszabb. Annak idején hallottam, hogy a film olyan emberek szerint, akikkel hasonló az ízlésünk nagyon nem működik. Gondoltam én is teszek vele egy próbát, de először a könyvvel kezdem. Nos, hogy miért nem működik filmben, az az első két oldal után világos. Mert hogy a könyv cselekménye és az elhangzó párbeszédek kb. egy öt perces rövidfilmre lennének elegek, a többi egy rohatd hosszú belső mondológ a főhős fiútól.
Ez még oké is lenne, mert így is lehet izgalmas könyv formátumban valami, csakhogy ez a nem is tudom, hogy milyen néven szólítsam könyv annak sem működik, aminek írták. Én nem vagyok valami filozófikus lélek, ezt elsőre kénytelen vagyok leszögezni, de az egész cucc azokra a borzalmas filozófiai értekezésekre emlékeztetett, amiket főiskolán olvasatattak velünk és már akkor is utáltam őket. Nem is maradt meg semmi belőlük azt leszámítva, hogy az írójuknak vagy túl sok szabadidejük volt, vagy agyukra ment a spangli. Ez ugyanez pepitában. Az egészet áthatja a nagybetűs sznob elitizmus és az olyan hű de mesterkélt okosság. Ami fennen hírdeti, hogy milyen okos és milyen okosnak kell tartani. A könyv eddig több mint kétszáz oldalas cselekénye kb. három mondatban összefoglalható. Két pasi megismerkedik, egymásra gerjednek, de adják a fejüket, aztán szexelnek hol egymással, hol mással, amit majd gondolom megkoronáz egy csodás befejezés. Mindeközben a főhős Eliot olyan szinten vált érzelmeket, hogy a tavaszi szeszélyes időjárás csak pislog hozzá képest. Fél oldalankét szemléli egészen máshogy a világot és vannak egészen más meglátásai. Tini kor ide meg oda, ez a srác olyan szinten nem tudja mit akar, hogy azt kezeltetni kéne. És nem úgy nem tudja, hogy bizonytalan vagy keresi az útját, hanem konkrétan semmit. Még most, alig a vége előtt sem értem, hogy ő tulajdonképpen ki iránt és mit érzett vagy érez vagy nem érez. Eleve ott kezdődik, hogy azt sem értem, mi hozta össze a két főhőst többre, mint egy kóbor numera. SPOILER! Halálosan kívánja Olivert, állandóan rá van izgulva minden szinten, de közben a szomszédlányt húzogatja, a nővel való szex után már nem is kell neki Oliver, egészen addig míg nem nem látja és újra nem áll a farka, majd kezdődik előlről. Az első közös éjszaka után, amiért két oldallal korábban majd meg halt, hányni akarna, de reggeli után csak Oliver sarkában lohol, megbeszél vele egy délutáni szexet, de előtte rárepül a szomszédlány intim tájaira, hogy majd a pasival közös szex után megint előjöjjön a nem akarta, de csak éjfélig, mikor meglátja lovagját a tengerparton mélabúzni. Japp, és ez a minimum mondatok hosszúsága a könyvben, mint amit én most idevetettem, ennél csak hosszabbak vannak. A kedvencem az őszibarackos masztizás, mikor is főhősünk beleélvez egy barackba, amit egy nyári szívszerelme mindenestül befal. Láttam én már sok mindent, de van ami nekem is sok. Ez a másik nagyon nagy ellentmondás nekem, hogy látszólag nagyon művelt regény, de közben meg durván naturális ilyen részleteket illetően. Persze szimbólika meg minden, meg az emberi intellektus mögött lakó nyers állatias ösztönöm, meg anyám kínja, de mint mondtam én egyszerű lélek, ehhez fel sem érek. Oh, és a legjobb, hogy mindent, de mindent úgy körbeír ez a drága könyv, hogy a kerti medencézésre két oldalas körmondatok jutnak, de a szexet lerendezi fél oldalon. Vagy két mondatban. Mikor már csak az tartja benne a lelket, hogyha más nem, legalább a mocskos részletekben lesz számomra is valami élvezet. Szóval az egész könyv zavaros, túltolt művésziskedés. És én meg sírok, mert ez volt mostanában a negyedik LGBT könyv ami a kezembe akadt úgy, hogy csalódottan állok fel előle. Vagy jó lenne, de tuti, hogy jön az AIDS és/vagy a halál, ami úgyis elválaszt mindenkit mindekitől. Vagy jön a nagybetűs NŐ, aki úgyis elválaszt mindenkit mindenkitől. Vagy nincs nő, nincs sírás, egyáltalán, de akkor valami gagyi, amerikai színvonalatlan vígjáték lesz. Vagy itt van ez, amiben látszólag hű de sok minden van, de valójában csak egy halom betű, amire kár volt fát pazarolni. |
|
2018.10.22 15:58 / utoljára módosítva: 2018.10.22 16:02 00 / | |
|
|
Hmmm...pedig én terveztem elolvasni, mert ha már a belőle készült film Oscar-díjas lett, meg LGBT, meg a "Sufjan Stevens" által felénekelt Mistery of Love"-ot agyonra hallgattam, csak nem lehet olyan rossz......a "Peach Scene" anno szembejött velem YouTube-on, hááát...még én éreztem magam zavarban xD
De inkább adok a szavadra és megköszönöm, hogy leírtad a konkrét ""cselekményét"", még mielőtt meg/ki akartam volna venni. Amúgy azon filóztam, hogy mióta hozzánk, Szolnokra is begördült a könyvszekér, rajta jobbnál jobb könyvekkel(300 Ft-ért!), azt tapasztalom magamon, hogy amiket anno olvastattak velünk iskolai kötelezőként, azokat így, 22 éves fejjel szívesebben olvasok. (vagy más iskolákban, nálunk csak a standard "Egri csillagok" meg a "Pál utcai fiúk" voltak, amik közül az utóbbit tervezem megnézni színházban, előbbihez azóta se nyúltam) Pl. elsőre megvettem a Bovaryné-t, A skarlát betűt (aminek a bevezető része borzasztóan el lett nyújtva, de szükségszerű), illetve Doyle-tól "Sherlock Holmes feljegyzései" SPOILER! meg egy amerikai+brit angolt összehasonlító nyelvkönyv Viszont ami mostanában nagyon olvastatja magát, az King-nek az "AZ" regénye...cirka 1176 oldal, de 1-2 hét alatt ledaráltam belőle 800-at kapásból. Sokan mondják horrornak, de szerintem inkább pszichológiai thriller-szerű...King művei közül az Állattemető a horror max. SPOILER! a filmelőzetes durván betalált, tervezem is megnézni Viszont az egyik kedvencem regényem lett. Ha kivégzem, jöhet is a "Cujo", ami régóta ott figyel a családi könyvespolcon. |
|
2018.10.22 16:25 00 / | |
|
|
jucuky írta: Bár még néhány tíz oldal van belőle, nem hiszem, hogy túl sokat változtatna azon véleményemen, miszerint a "Szólíts a neveden" hatalmas nagy semmi vagy rosszabb. Annak idején hallottam, hogy a film olyan emberek szerint, akikkel hasonló az ízlésünk nagyon nem működik. Gondoltam én is teszek vele egy próbát, de először a könyvvel kezdem. Nos, hogy miért nem működik filmben, az az első két oldal után világos. Mert hogy a könyv cselekménye és az elhangzó párbeszédek kb. egy öt perces rövidfilmre lennének elegek, a többi egy rohatd hosszú belső mondológ a főhős fiútól.
Ez még oké is lenne, mert így is lehet izgalmas könyv formátumban valami, csakhogy ez a nem is tudom, hogy milyen néven szólítsam könyv annak sem működik, aminek írták. Én nem vagyok valami filozófikus lélek, ezt elsőre kénytelen vagyok leszögezni, de az egész cucc azokra a borzalmas filozófiai értekezésekre emlékeztetett, amiket főiskolán olvasatattak velünk és már akkor is utáltam őket. Nem is maradt meg semmi belőlük azt leszámítva, hogy az írójuknak vagy túl sok szabadidejük volt, vagy agyukra ment a spangli. Ez ugyanez pepitában. Az egészet áthatja a nagybetűs sznob elitizmus és az olyan hű de mesterkélt okosság. Ami fennen hírdeti, hogy milyen okos és milyen okosnak kell tartani. A könyv eddig több mint kétszáz oldalas cselekénye kb. három mondatban összefoglalható. Két pasi megismerkedik, egymásra gerjednek, de adják a fejüket, aztán szexelnek hol egymással, hol mással, amit majd gondolom megkoronáz egy csodás befejezés. Mindeközben a főhős Eliot olyan szinten vált érzelmeket, hogy a tavaszi szeszélyes időjárás csak pislog hozzá képest. Fél oldalankét szemléli egészen máshogy a világot és vannak egészen más meglátásai. Tini kor ide meg oda, ez a srác olyan szinten nem tudja mit akar, hogy azt kezeltetni kéne. És nem úgy nem tudja, hogy bizonytalan vagy keresi az útját, hanem konkrétan semmit. Még most, alig a vége előtt sem értem, hogy ő tulajdonképpen ki iránt és mit érzett vagy érez vagy nem érez. Eleve ott kezdődik, hogy azt sem értem, mi hozta össze a két főhőst többre, mint egy kóbor numera. SPOILER! Halálosan kívánja Olivert, állandóan rá van izgulva minden szinten, de közben a szomszédlányt húzogatja, a nővel való szex után már nem is kell neki Oliver, egészen addig míg nem nem látja és újra nem áll a farka, majd kezdődik előlről. Az első közös éjszaka után, amiért két oldallal korábban majd meg halt, hányni akarna, de reggeli után csak Oliver sarkában lohol, megbeszél vele egy délutáni szexet, de előtte rárepül a szomszédlány intim tájaira, hogy majd a pasival közös szex után megint előjöjjön a nem akarta, de csak éjfélig, mikor meglátja lovagját a tengerparton mélabúzni. Japp, és ez a minimum mondatok hosszúsága a könyvben, mint amit én most idevetettem, ennél csak hosszabbak vannak. A kedvencem az őszibarackos masztizás, mikor is főhősünk beleélvez egy barackba, amit egy nyári szívszerelme mindenestül befal. Láttam én már sok mindent, de van ami nekem is sok. Ez a másik nagyon nagy ellentmondás nekem, hogy látszólag nagyon művelt regény, de közben meg durván naturális ilyen részleteket illetően. Persze szimbólika meg minden, meg az emberi intellektus mögött lakó nyers állatias ösztönöm, meg anyám kínja, de mint mondtam én egyszerű lélek, ehhez fel sem érek. Oh, és a legjobb, hogy mindent, de mindent úgy körbeír ez a drága könyv, hogy a kerti medencézésre két oldalas körmondatok jutnak, de a szexet lerendezi fél oldalon. Vagy két mondatban. Mikor már csak az tartja benne a lelket, hogyha más nem, legalább a mocskos részletekben lesz számomra is valami élvezet. Szóval az egész könyv zavaros, túltolt művésziskedés. És én meg sírok, mert ez volt mostanában a negyedik LGBT könyv ami a kezembe akadt úgy, hogy csalódottan állok fel előle. Vagy jó lenne, de tuti, hogy jön az AIDS és/vagy a halál, ami úgyis elválaszt mindenkit mindekitől. Vagy jön a nagybetűs NŐ, aki úgyis elválaszt mindenkit mindenkitől. Vagy nincs nő, nincs sírás, egyáltalán, de akkor valami gagyi, amerikai színvonalatlan vígjáték lesz. Vagy itt van ez, amiben látszólag hű de sok minden van, de valójában csak egy halom betű, amire kár volt fát pazarolni. Én ezt elkezdtem, aztán abbahagytam, de azt hiszem nem veszítettem semmit. |
|
2018.10.22 16:28 00 / | |
|
|
Szerintem az első 30 oldal után én is feladtam. Nevetségesen hosszú, követhetetlen mondatok; erőltetett filozofálgatások, melyekből süt a gusztustalan elitizmus; logikátlan ugrálás jobbra-balra az időben és még sorolhatnám. És még el se jutottam oda, hogy ezek összemelegszenek, de azt legalább tudom, hogy a kajszibarack latin eredetű szó, amit a görögök vettek át és tőlük került az arab nyelvbe és vált aztán világszinten elterjedté.
A filmet láttam, szóval tudom mi lesz benne, bár nem mintha a cselekmény olyan bonyolult és izgalmas lenne. És továbbra se tudom felfogni, hogy képes valaki ezt a könyvet szeretni és többször elolvasni? |
|
2018.10.22 16:37 00 / | |
Offline
|
|
*Dobpergés*
Lassan a párválasztó 3. kötetét is végigolvasom, így gondoltam írok róla valami kis szösszenetet. Szerintem az első két kötet jóval izgalmasabb volt, de hát na, még nem értem a végére. Igazából nem tudom eldönteni szimpatikus-e a főszereplő, vagy nem. Valahogy a kettő között megrekedt. Az önzetlenség nagyon ritka kincs, de néha már idegesítő volt. Illetve ez a döntésképtelenség. Ha egyszer Aspennel 2 évig együtt volt, tervezték az esküvőt estébé, hajbakaptak (nagycucc), akkor is elég gyorsan továbblépett a dolgon. Na mindegy, Aspen majd jó lesz nekem. 1. Annyiszor szerepel benne az impozáns szó, hogy már az 50. alkalommal gondolkodtam rajta, hogy kiállok vonyítok egyet teliholdnál. 2. Nem ismerem az írót, de az fix, hogy valami 30-as, 40-es nő lehet. Melyik tini használja a "csacsiság" szót? Annyira érezni, amikor az idősebbek próbálják magukat tini szerepbe tuszkolni. Illetve nem tudom, hogy a könyvvel mi a helyzet, de én a 3. kötetet nár pdf-be töltöttem le, és az tele van helyesírási hibával. Szóval vagy a fordító esett neki a szövegnek egy kis vörösboros cola után, vagy nekem sikerült ilyet kifogni. 3. Megéri elolvasni? Meg, bár nem egy George R. R. Martin, de az első két kötetét én nagyon élveztem. Talán a Bábelhez, vagy a Szent Johanna Gimihez tudnám hasonlítani. SPOILER! |
|
2018.10.25 21:03 00 / | |
|
|
Courtney Milan: A hercegné háborúja
Bár a Moly.hu-n alacsonyabb értékelést kapott, én mégis megpróbálkozom vele. Szeretem a történelmi romantikust, maximum a karakterekkel lehet engem elriasztani. |
|
2018.11.25 13:34 00 / |