Téma: Versek és Történetek
|
|
lappang benned, érzékeled
figyelmen kívül hagyod, ha van merszed sem kezdesz vele, ha akarnád se tudnád eme fagyot önmagadból, önmagadtól mert a láng benned van, de te semmi vagy ki ezt érteni tudná csak várod amig felgyúl de már késő, és arra ébredsz hogy csak álom volt és kezdődik előről /bocs xD szoktam ide irni, de mindig kitörlöm itt meg rácsuszott az egerem a válasz a témára... mindegy elfér, ne foglalkozzatok velem : D / |
|
2009.01.11 0:13 / utoljára módosítva: 2009.01.11 0:14 00 / | |
|
|
Nézek ki az ablakon és látom,
Hogy fák száguldanak, mennek El mellettem. Egy vörös fény révetegen forog, Hadakoznak a kijelzőn a Leállást jelentő okok. Nem tudok kinyúlni, szinte alszom már, Nem ragad meg semmi, csak az az egy, Ami megy el előttem. Ez a haldokló űrsikló az otthonom, Mint egy diazepam lövés, futkosnak A szikrák a műszerfal gombokon. Mélyen érzem, pislákol a túlélési ösztön, De gyilkosa lesz a gyönyörű látvány, Ami megy el előttem. Egybemosódnak az út mentén az űrfák, Nem tudom és nem is akarom felidézni A mentőkabin nyitókódját. Visszafojtom a lélegzetet is, Ne párásodjon be a szempajzs, És lássam, mi megy el mellettem. Semmi sem működik már itt szinte, Atomokra hullik az űrhajó teste. Az irányítókabin körül minden leszakadt, Így könnyen láthatom már az űrbéli űrfákat. És mielőtt meglátnám közülük az utolsót, Megjegyzem, hogy ez volt a legszebb a sorban, Hiába, pedig csak átutazóban voltam. Átutazóban |
|
2009.01.18 14:45 00 / | |
|
|
elveszett remények gyűjtőhelye a szív
hosszú sóhajok hazája kedvelt dolgaid tárhelye szavad ereje itt lakik mi megbúvik benned a jó itt múlatja az időt míg nem használod ,,nagyon |
|
2009.01.20 20:52 00 / | |
|
|
Para..
I. Százlábu hajnali hatóra van.nem tudom miért keltem fel még tökre álmos vagyiok, de az alvás sem megy márminden nyugottnak látszik egy szokásos szombat reggel csak kicsit korábbi mint szokott lenni ,odakint még sötét van . felkapcsolom a villanyokat és becsoszogok a fürdőbe, hogy kimossam az álmot az arcomból milyen kellemetlen a hideg viz egy ilyen vértelen reggelen. Már indulnék kifele mikor meglátok valamit... Ami nem megszokott.. Sőt ilyesztő... És egyenesen groteszk a fürdőszoba képével... Szelvényezett kitines kültakaró sokezer ízelt láb és megannyi tűhegyes csáp ami csak úgy belemaródik a csempébe úgy simúl hozzá mintha a fal részévé akarna válni. sok ilyent láttam már a házban régi ház sok rovar mászkál téglái között keresve az erektromos kapcsolások melegét és a nedves penésztől rothadó helyeket, aféle lakótársak mondhatnánk de méretülnél fogva csak irritálóak. Ezt kivéve mert ez egyszóval gigantikus legalább félméteres, és így reggel furcsa módon nem az lep meg, hogy mekkora hanem az hogy honan mászott elő. Aztán ráeszméltem mit találtam, és megrettentem egy hatalmas lebontó féreg szunnyad a radiátor fölött és mi ilyenkor a teendő? Fogjam meg ha hozzá érek elrohan és ki tudja hova, vagy ha ilyen nagy akkor már vissza is harap, ha egy 10 centis rovar csípése is fáj akkor egy félméteresé... Ha valamivel rácsapok le esik és elkezd kalimpálni a csápjaival addig amíg meg nem fordul azt megint csak elszalad és valamiért nincs kedvem egy egész szombatot azzal tölteni hogy egy oriás százlábura vadászok. De hogy ha itthagyom akkor is ki tudja hol találom újra meg .. Így hát maradok. Leülök a fürdőkád szélére és onnan figyelem csak mereven áll meg se moccan. Elkezdek kutatni a fürdőszobában vajon honnan mászhatott elő repedéseket keresek sőőt egyenesen már üregeket de sehol semmi mintha az alvilágból mászott volna elő vagy egy idegen bolygórólteleportált volna ide megfejthetetlen,tellik az idő tellik csak nézem és nincs semmi csak idegesebb vagyok. Végül felkelek és hülyén káromkodok neki ordibálok vele tehetetlenségembe. Inkább ki megyek keresek valami nagy tárgyat amivel lecsaphatom amint elindulok ki az undor karistolja végig a hátam egyre jobban, becsukom az ajtót és szaladok a baseball ütőmért majd óvatosan kinyitom újra a fürdőszoba ajtót benézek de nincs sehol bemegyek idegesen nézelődom de nincs sehol se a sarkokban se a plafonon mintha nem is lett volna. megyek gyorsan felöltözöm és kimegyek az utcára ahol még sokhelyen vélem látni a százlábut.... II. Helen.... George-al találkozom ma jutott eszembe a reggeli hírek nézése közben. És miközben öltözkodtem azon gondolkodtam miért is.... Hát persze a pincéjükbet kell ki lomtalanítanítani, azt mondta hogy válogathatok magamnak holmikat... Felhívom hol van kissé elgyötört a hangja és megbeszéljük hogy holt találkozunk.. Útközben veszek egy doboz cigit és egy zacskó drazsét is gondolva George kishugára aki 5 éves és nagyon tüneményes egy gyermek, kora ellenére nagyon talpra esett és nem igazán van elszállva magától annak ellenére hogy egy ódon kastélyban laknak és nemes egyszerüséggel ki van nyalva a pics@ja, a bratyója példát vehetne róla, de mondjuk ő elég lázadó típus... Találkozom George-al kérdezem mi a helyzet. elég fa pofával válaszolja: -ne kérdezd rémes a hugomnak van valamiféle képzelt haverja és állandóan róla dumál dalokat költ neki süteményt lop neki meg egyebek kissé lefárasztott ma is a marhaságaival.. -de hisz csak gyerek. -nekem soha nem volt képzelt haverom! -nekem se de ez fantázia kérdése.. -szerintem elme állapot kérdése a szüleim nem foglalkoznak vele eleget szegénykének tudathasadása lessz ez már a kezdet ! -mondták már neked hogy hülye vagy?! -mi van akkor hogy ha leszbikus szegényke és ezzel kompenzálja! -egyre nagyobb marhaságokat beszélsz egy 5-éves gyereknél nem beszélhetünk homoszexualitásról még nincs is szexualitása... -ahhhrrr... itthon vagyunk Belépünk a halba Mary szalad le a lépcsőn a kicsi szöszi kislány majd elesik és kiabálja nekem hogy szia. Megsimogatom a fejét adok neki egy puszit de ő csak izgatottan ugrándozik és habog valamit: -Gyere Boris be akarlak mutatni Helennek! -ő kicsoda? -az új barátom! Kérlek gyere fel ! George megragadja a karomoat és lazán mondja: - bocs hugi Boris most velem játszik egy kicsit fontos melónk van mert a végén még olyan sok lom fog felgyülemleni a pincében hogy meg esz minket a "lomrém". miközben ezt mondja megcsikizi Mary-t ő meg elindul fölfelé de közben megfordul ránknéz és félig nevetve azt mondja: -A Lomrém az én barátnőm ... Mi közben elindulunk lefelé a pincébe, ami jó nagy egy külön kis rezidenciát lehetne berendezni ott ha nem bűzlene a zöld rothadástól. jó sok mindent kipakoltunk találtunk még torz embriókat is üvegekben meg egyébb egyetemre való holmikat de, hogy azok hogy kerültek oda az egy relytély volt. miután befejeztük a kiganézást megebédeltünk és felmentem Mary-hoz. bekopogtam és ő be engedett aranyos kislány volt elővettem neki a drazsét de ő csak azt mondta: - Várj még hívom helent! én persze nem számítottam senkire. A kislány odament az ágyához melynek alja bársony függönyökkel le volt takarva benézett alá és azt mondta: - gyere elő Helen bemutatlak egy barátomnak és eszünk finomat! ellépett az ágytól és egy egyenes barna haju kis fejecske hajtotta föl a terítőt rámnézett a nagy tejfehér szemeivel amiknek közepén apró piros pont volt hófehér sápadt bőre volt és szemei alatt fekete karikák.. néztük egy mást szótlanul majd elkezdett kijjebb mászni és megláttam torz karjait hosszú csontos vörös ujjait melyekkel húzta magát a teste alapján egy 13-14év körüli lány lehet már van melle és ahogy addig láttam rendesen elkezdett fejlődni a csípője de ami utána volt az tette rémessé, csőkevényes elkorcsosult lábak voltak altestén 3-is foszlott róluk a bőr és ahogy megláttam egyszerre elfogott a rémület és a szánalom de az igazán rémes az a gerincoszlopnyúlványa volt ami mint egy farok nőtt ki az üllepéből a háta rémesen deformált szögekben hajlott ahogy húzta magát főleg az altesténél nyühögve sípolva lélegezett. ez volt életemben a legrémesebb dolog amitt láttam. Már majdnem úgyéreztem elfog a sírás mikor Mary megszólalt: -Nos Helen ő itt Boris, Boris ő itt Helen. kissé habogva válaszoltam. - szerbusz Helen vettem egy nagy levegőt és kibontottam a drazsés zacskót és odanyújtottam Mary-nak aki rosszallóan megjegyezte hogy Helent miért nem kínálom meg . öntöttem egy kicsit a tenyerembe és odanyújtottam neki mire ő közelebbjött és a tenyeremből kezdte majszolni a drazsékat közben ki villantak szuvas hegyes ápolatlan fogai.megsimogattam a fejét mire ő rámnézett és egyszer csak George-kiáltását hallom: - Boris gyere már segíts a padlásnál is. Mary megölelte Helent és elbújtatta amikor a lépteket hallotta a szobája felé oda tipegett hozzám és azt mondta szigoruan de kérlelve: -Kérlek borisz ne szólj nekik Helenről! én csak fölálltam és elmentem George -al a padlásra közben csak egy gondolat fogant meg utoljára a fejemben.. Nem szólok...... |
|
2009.01.23 22:31 / utoljára módosítva: 2009.01.24 13:26 00 / | |
|
|
Élni, ameddig csak lehet
Az Életed hajnalán, Még ha volt is néhány akadály, Reménnyel haladsz tovább, Soha nem szegted meg a Szabályt. Miért? MIÉRT? DE MIÉRT? Kezdetét vette Utad, Hitted, hogy te vagy Magad ura, Mindig a jót akartad, Másoknak és persze magadnak. Miért? MIÉRT? DE MIÉRT? Legjobb akartál lenni, Világrengetőt cselekedni, És Különb mindenkinél, Egyedi, nem egy Senki-színész. Miért? MIÉRT? DE MIÉRT? Elérsz egy bizonyos Kort, Azután Minden megváltozott. Csalódtál, s Hited Nincs már, Nem zavar, ha vétesz pár Hibát. Nincs válasz. Mert mások is ilyenek, Szándékosan kiszúrnak veled, Csak legyen fél perc Kárörömük, Forgatják benned Tőrük. Nincs válasz. A Cél régen oda, Számodra egy újabb nap csoda, Csak Sodródsz az árral: Más szenved, s Gúnymosolyt csal szádra. Nincs válasz. Az életed Alkonyán, Mikor már tudod, hogy nincs tovább, Rájössz: Hiába volt minden, Meghalsz. S utána mi lesz? Neked mindegy… DE MIÉRT? Sosincs válasz... |
|
2009.01.24 3:46 00 / | |
|
|
Free
Szabadon élni Szabadon félni Szabadon kefélni Szabadon nézni Szabadon tenni Szabadon venni Szabadon enni és szabadon fenni.. Szabad lélek Szabad méret mindent szabad csak akard néz körül nem vág a fakard sorsod sorait te írhatod a rendszert is elpusztíthatod ha úgy éled magad mint mesebeli banya nem szabhatnak neked gátat csak ugatnak a kutyák utánad leköpheted a nagy fejet hugyozhatsz a tengerbe bele hullámain szörfözhetsz vele és kiröhögheted a gonosz tengerészeket mert te vagy a szabad magad előtt csak te emelhetsz falat nem egy öltönyös vajas se egy melegítős fukszos paraszt se egy egyenruhás agyatlan testületi őr se egy hitgyülis taposni való majom se egy birka szellemü trend barom.. legyen freedom! |
|
2009.01.24 13:44 / utoljára módosítva: 2009.01.24 13:48 00 / | |
|
|
Alkony volt, haladtam és még
Nem volt késő. Hitem a hangodban, hogy Van még idő. Az országút, mi az egyetlen Ki látja most, Mi az út, ami fekszik itt előttem. Habár elborította a Nap, Ami lemegy, ami vér, Ami engem mindig elkap, De előled valahogy mindig Kitér. Amint eloszlik, elszáll Az utolsó csepp vér is Csak a mesterséges fény marad És a visszapillantómban úszó Fétis. Autód az, lökhárítóján Méteres fogak velem szemben, Ha pedig elérnek, Úgy érzem, Végem. Bárcsak látnám, mi az, ami a fejedben megy Amint az ablakon kibámulva szemedből Visszaköszön erdő, út, domb és még egy hegy. Éjjel volt, én még mindig Haladtam, És arcod végig ottvolt a tükörben, Ott a nyomomban. Az országút most az egyetlen, Aki látja, Mi az, ami tarol ott mögöttem. Ki, az aki beletapos, Ha a féklámpám felvillan, Mi az, ami végbemegy A bosszúszomjas És bánatos de gyönyörű, Halálra szomjazó agyában. Látom én is, itt a tükörben És lassítok, Habár tudom, meghalok így, De amúgy is különben. Hajnal volt már És én mindig haladtam, Nem láttam már senkit A visszapillantómban. Csak egy porfelleg köszöntött Balról lent a völgyben, Furcsa álmot láttam Az éjjeli vezetésen. Tudom, néha vétek és káprázok, Gyakran elképzelem És aztán leszek leginkább Csalódott. Nem hiába, hisz a fantáziámnak Ő már régen utat adott, Nem hiába, Én az országút embere vagyok. //Országút embere -------------------------------------------------- Mindenhonnan, ezerfelől, vakít a fény. Megtépve, loholva a havas pusztán, Váratlanul ér a tény: Egyedül maradtál. Fut, keres, kétségbeesett a vad, És társakat nem talál. Rohan s mikor halálra fárad; megáll. Torkaszakadtából ordít, s az állára gyűlt nyál Mutatja, mennyire nem bír már. Nem fogja fel, amit lát: Nincs falka, nincs társ, nincs semmi már, Csak a vakítón tükröződő hó éget Szemébe felfoghatatlan emléket. Nincs ember és nincs isten, Hogy neki segítsen...tajgák ura, Magadra maradtál. //Magányos mottó |
|
2009.01.29 21:53 / utoljára módosítva: 2009.01.29 22:01 00 / | |
|
|
Hajónk küzd az engedelmes vizeken,
Fény köszönt az alsóbb szinteken, Ó, igen, úgy hittük láng volt, És az óceán mélye lángolt. Hogy loboghat tűz az óceán alján? Mi van, ha egy elf ork vért kíván? Közelebb úsztunk a közeli mélységbe, A láng kezdetébe, a víznek végébe, Meg akartuk érteni, fejteni a fényt, Elfogadni az akaratot, az örök törvényt. És megszólat, beszélt hozzánk a fény, Csodás volt, felfedezetlen élmény, Zúgott a fejünkben a csendes prófécia, A legnagyobb kincs, a leggyengébb anekdota. Hogy éghet fény az óceán mélyén? Miért táncolunk a szakadék szélén? Hiába is reméltek, újabb áldást nem találtok, Szép lassan mindenkit utolér az örök átok, Legyen ugyan háború vagy béke, Egyik a másikért kiált, És sosem lesz vége. Hát járd az utadat, és a legvégén Rájösz majd, Miért ülök én az óceán legmélyén. Szótlanul felúsztunk és ültünk ott vizesen, A gondolattal és érzésekkel a hajó tövében, Másnap csak álomnak tűnt az egyetlen tény, Hogy megérintett és megbabonázott a fény. //Tündérfény |
|
2009.02.12 17:14 00 / | |
|
|
Történelem
Kedden és szerdán van történelem órám. Kedden, a tanár azt mondta, felelés lesz a 48-49-es szabadságharc kirobbanásáról. Én szokás szerint nem készültem, azonban most rajtam volt a felelés sora. Mivel órán figyeltem, és jó rálátásom szokott lenni a dolgokra, belekezdek a feleletbe, sorolom a kirobbanása okait, szépen összefüggően, logikusan. Mivel nem tanultam, ezért nem tudom a dátumokat, egyes helyszíneket és néhány nevet. Majd következik a felelet azon része, amikor március 23-a történéseiről kell beszélni. Erről se tudok részletesen, óráról pontosan számot adni, csak a vázlatát mondom el. A tanár kettest szeretni adni, azonban én nem hagyom annyiban: - Miért csak kettes? Folyamatosan beszéltem egyénileg, minden fontos dolgot megemlítettem, és rendezett volt az egész. - Mert nem tudtál évszámokat, és ami súlyosabb, nem elég részletesen mesélted el a huszonhármadikai eseményeket. - Hogy értve? - Nem mondtál időpontokat, és kihagytál pár eseményt, még ha azok nem is annyira fontosak. - És ezért már csak kettes lehet? - Igen. - Jól van. Azonban szeretnék még egy kis időt elrabolni az órából. Pár dolgot kérdeznék. - Csak tessék. - Nem tartom sokra a történelmet, és itt nem a tanórára gondolok. Ezt szerintem már észrevette. Ezért is nem szoktam készülni. A tanárnő azt mondta, hogy a mostani érettségi már nem a bemagolt információkra kíváncsi. Sokkal jobban azt nézi, hogy a tanuló mennyire érti az összefüggéseket, mennyire tud önállóan gondolkozni, itt most a szövegelemzésekre gondolok, és sokat számít a felelet maga, hogy miként mondja el. Az év elején a tanárnő is kijelentette, hogy ebben a szellemben fog tanítani minket, osztályozni. - Igen, de ezek alapvető információk, és számítanak. Ráadásul hozzátartozik a magyarsághoz. - Most megpróbálom megérttetni magam, kérem, ne szóljon közbe. Az alaphelyzet a mai felelés. Azonban én, hogy kibúvom legyen, azt mondom mikor felszólít, hogy tegnap volt valami rohamom az este, és amit délután csináltam azt mind elfelejtettem. Egy vérrög az agyamban, vagy valami hasonló, teljesen mindegy. Így négy lehetőség van, azonban az a jövőre vetítve igazából csak egy lesz. Az első eset: valóban így történt, a tanárnő elhiszi, nem kapok rossz jegyet. A második: nem így történt, azonban a tanárnő elhiszi, nem kapok rossz jegyet. A harmadik: Így történt, a tanárnő nem hiszi el, rossz jegyet kapok. Negyedik: hazudtam, a tanárnő átlát rajtam, rossz jegyet kapok. Azonban mind a négy esetben ugyanaz lesz a vége. Én nem fogom tudni, hogy pontosan mi történt huszonharmadikán, az egyetemre, amit elsőnek megjelöltem felvesznek, mert informatikából, és matematikából jó vagyok. Tehát nem számít, hogy pontosan mi történt tegnap. Ugyanígy nem számít, hogy pontosan mi történt huszonharmadikán. Ráadásul, lehet, hogy az is egy hazugság, egy félrevezetés, amit sok ember elhisz, pont ahogy az én történetem a tegnapi napról. Nem tudhatja mi történt, hiszen nem a saját szemével látta, de még ha a saját maga tapasztalta volna, még akkor is lehet, hogy hallucinált, vagy egyéb sokk hatása miatt emlékezik rá úgy. Tudjuk, hogy el lehet ferdíteni az igazságot a történelemről, főleg ha csak egy napról van szó. Akkor mi értelme pontosan megtanulni? Ráadásul, amiket kihagytam, azoknak nem valószínű, hogy jelentős szerepe volt a jövő kialakulásában. Tehát nem számít a múlt ismerete ilyen szempontból. Elég az összefüggéseket tudni. Zárásként, az meg hogy magyar vagyok-e nem pár sor ismeretén múlik, legyen az a himnusz, a történelem darabkája vagy más egyéb. - Szép beszéd, azonban kérdeznék pár dolgot. Szerinted akkor mitől vagyunk magyarok, ha nem a közös történelmünk ismeretétől? - Azt szokták általában mondani, hogy a közös kultúra, történelem és nyelv köt össze egy nemzetet. Szerintem nem. Ha valaki magyarnak vallja magát, és a többi magyar is annak vallja, tehát a gondolataiban magyar, akkor ő magyar. Akár ismeri a szabadságharcot, akár nem. - Hát ha te így gondolod, akkor mindegy. Viszont arról mit mondasz, ha te haltál volna meg ott a szabadságharcban, nem szeretnéd, hogy megemlékezzenek rólad, vagy arról, amit tettél. - Szerintem, nem számítana. Ha meghalok, vége, onnantól nincs tovább, nincs semmi. Még élek, persze fontos, hogy elismerjenek az emberek, de amint meghalok, valószínűleg nem érdekelne, akár el is felejthetnének. - Elég komoran látod a világot. Akkor már csak annyit kérdeznék, ha nem számít, hogy milyen jegyet adok, akkor miért kezdtél el vitatkozni velem? - A jegy nem számít, de talán valakinek megváltoztattam itt bent a gondolkodásmódját, eleinte reménykedtem benne, hogy a tanárnőjét is. És az már számítana. - Szerintem meg túl beképzelt vagy. Kettest írtam be, menj a helyedre. Mára elég a felelésből. A mai lecke pedig… Csak hogy nekem legyen igazam: tehát kettest kaptam. Később, mikor érettségiztem, szóbelin a 48-49-es szabadságharc kialakulásáról kellett beszélnem. Természetesen valamivel másabb volt a feleletem, de azt bátran mondhatom, hogy semmivel sem birtokoltam több információt, ugyanis szinte sose készültem történelemórára, ahogy a töri érettségire sem. Akkor a feleltre négyest kaptam, bár az írásbeli lehúzta hármasra. De ami lényeges, később az érettségi pontjaim duplázásával felvettek a szak legmagasabb ponthatárú intézményébe. Csak ezt az egy szakot jelöltem meg. Szerinted igaz ez a történet, megtörtént a valóságban? |
|
2009.02.16 1:17 00 / | |
|
|
Messziről, keletről,
Ahol kutyák forognak gyomrokban, Új, üde szelek fújnak És képződnek a bűzös alagútban. Biztos, hogy sarokba szorultam És nekem is megcsapta az orromat, De akárhogy is veszi a szív Az előre nem várt fordulatokat, Én magamat sosem, pedig azt hitték, Megadtam. Messziről, keletről Fúj szembe a szag és a viszály, Ami a szívbe szívódik fel És a sakkban csak egy lépésig Lehetsz a király. A sarokban biztos, Hogy senki sem segít, Pedig kereszt a nyakamban És keleti megszállottsággal Keresem magam Buddhai nyugalomban. Bármikor, Mikor elengednéd, Valami nem enged, Mert a hatalom, Amit éreztél, Nem él tovább Egy lépésnél A sarokban. Messziről, keletről Éreztem, hogy jönni fog a szele, S ha lehet elkapom egy darabját És szemtelenül messzire Elszállok vele. Messziről, keletről, Ami hagy elmenni, De te lekésted nyomban, Isten hozott a sarokban. Próbáld újra, Legalább egy lépésig légy Te a király. //Túsz ----------------------------------------------- Kósza vágyakat nem engedek útnak Mielőtt, Mielőtt még álmodnék rólad. Nem, még nem szabad Várakat építenem, Mert az idő, Az idő még nem a mienk. Nem létező álmokat nem kergetek rólad, Mielőtt, Mielőtt együtt indulnánk útnak. Nem, még nem lehet Álmodnom rólad, Mert az álmok, Az álmok sebeket tépnek, Hazudva hódolnak. Bár ismernélek Már régóta Te... te magányos lélek. Hiszem, hogy egy úton haladnak, Egy úton lépnek Ezek az emberi léptek. E két ember lépése, e két ember útja Lehet-e közös még ebben az életben? Hinnél-e bennem, ebben az emberben?- Akit már rég megbabonázott Egy önzetlen mosoly s egy angyali ének, A te hangod, a te arcképed. Mosódjunk egybe, mosódjunk, kérlek. Mossuk egymás partját, a két óceán ébred. Kapaszkodj hullámjaimba, s én magammal viszlek, S te magaddal... a te nyugodt partodra. De kósza álmokat nem engedek útnak Mielőtt, Mielőtt hullámjaink együtt indulnak Fürdeni egymás vizében, Fürdeni a harmóniában, Az élet tükrében, Mert itt az idő, hogy a pillanat A mienk legyen. //Mese az óceánokról |
|
2009.02.22 0:11 / utoljára módosítva: 2009.02.22 0:25 00 / |