Profil Képtár

Hasonló érzésem volt amikor, egy bizonyos japán konceptuális (azt hiszem concept art-ban utazik) művésznő a saját vaginájának a mintájára készített egy kajakot, és nyilvánosan evezett vele. Elég nagy felháborodást keltett a médiában. Felmerült bennem a kérdés, hogy pontosan miért is? Az ember azt készít magának a saját pénzéből amit akar nem? Továbbá, az hogy az objektum egy hatalmas női nemi szerv az csak és kizárólag madár távlatból megállapítható, és hát... onnan ritkán látunk puncit, pláne úszót...

Számora furcsa volt, hogy ezt a finoman szólva is a 70-es 80-as évek nő művészetében meghaladott gesztust, ennyire rémisztőnek találták. Annak ellenére, hogy a japán képzőművészek általában sokkal hajmeresztőbb dolgokkal állnak elő. Persze sejtem, hogy mi van a háttérben de.... mindegy

Profil Képtár

Mert a mai világ alapjában véve iszonyatosan prűd. Ha egy igazi péló előkerült volna abban a tömegben, elhiheted, hogy mindenki ledobja a pénisz alakú nyalókát, majd sikítva szétoszlottak volna.
Vagányak, fesztiváloznak, de csak egy virtuális valóságban merik ezt tenni. Mindenhol képek vesznek körül minket; soha ennyire nem volt "hangos" és vizuális az emberek környezete. Ráadásul nem csak a zenés klipekbe, hanem a mosóporreklámba is már kacér, félmeztelen modellek kellenek. Vagy nézzétek csak meg a főoldalra kikerülő figurákat. De mindeközben ezek mind csak látszólagos, virtuális fogalmat alkotnak a szexualitásról; paradox módon tehát semmivel sem lettünk közelebb a szexualitáshoz, sőt! Hiszen nem lehet például a figurának a mellbimbóját mutatni, jóllehet egyre extrémebb lufikat szerelnek rájuk. De mondok érdekesebbet: nem lehet olyan beállítása a figurának, ahol éppen csókolózik egy másikkal, még ha fel van öltözve, akkor sem. Mert azok már a valósághoz köthető gesztusok, aktusok lennének, és így pedig szétfeszítenék a művi világunkat.
Tehát ez nem a média képmutatása, hanem mindenkié, bár tény, hogy a média rengeteget tehet arról, hogy ez így alakult.

Profil Képtár

Hát azért ott...a nyalóka az semmi. Boccs a videóért, de szerintem a témába illik.

Profil Képtár

Hát nem feltétlenül értek egyet ezekkel az állításokkal. Részemről szólva a pop kultúra és a tömeg média elég közel jár a pornográfiához, gyakorlatilag szexel adnak el mindent. Miért mert közös nyelv Agressziót és szexuális vonzalmat általában érzünk. Nem kell hozzá semmilyen kultúrális háttér, hogy értelmezzük. A PRŰDSÉG igazából egy társadalmi konvenció ami a mediális kutúrából ered, ez a társadalmi konvenció valójában nem létezik nincs jelen csak névlegesen, olyanok mint az adó szabályok léteznek, hivatkozunk rájuk de soha nem tartottuk őket be. És mint látjuk tényleg nem tartjuk őket be mert ellenkeznek az emberi természettel. Valamiért az erkölcsiség és a testiség tagadása elferdülve közös fogalommá vált. Annak ellenére, hogy az erotika és a pornográfia a mindennapi életünk része, volt és még ma is. Paradox helyzet. De ez nem kimondottan japán, ez így van a világon.
Ellentmondás, minden tele van szexel meg erőszakkal, de ki vagyunk akadva ezektől a szörnyű dolgoktól. Nem tudom ki hisz idealizált világokban ahol ezek nem részei az emberi életnek? Fogadok, hogy senki. Ergo miért van erre a ferdítésre szükség, szükség?
Valójában úgy érzem az emberiség nem nagyon tudja hova rakni a saját testét. Folyamatosan el akarja terelni a gondolatait arról a tényről, hogy élő hús.
( Ezért van az, hogy Gustav Curbet a világ eredete című festményét, nem egy kiállításon külön, lefüggönyözött ajtajú teremben állították ki, még a többi terem halmozta a pucér nőket és a levágott fejű Holofernészeket.)

Profil Képtár

Gyú

Tök jókat írsz; és egyetértek, semmi szükség erre a ferdítésre, de ettől még szerintem létezik a dolog!
Igazad van, mindent pornográfiával adnak el, ami igen, alapjaiban az ösztöneinkre hat. De az nem igaz, hogy közben meg ne játszana szerepet a prűdségünk. De lehet rossz szót használtam: inkább frusztráció, szorongás van bennünk. A szexet ugyanis egyáltalán nem úgy "használjuk" (egészen pontosan a média), ahogyan az van: természetesen. Hanem ja, idealizáljuk, hogy az amúgy "prűd" lelkületünk bevegye. Ez a képmutatás, önbecsapás a dologban.
Mondom, nézz szét csak ezen az oldalon! Képmutatón meg vagyunk rökönyödve, ha smároló párokat látunk, legyen az bármilyen szexuális irányultságú pár. Mert az ilyen aktus az valódi! Nem egy virtuális valóság, mint az, amikor a csöcsös, meztelen figurákat pózoltatjuk, vagy amikor a modell a plakátról ránk kacsint. Az hamis, és ezt valahol tudjuk; de jólesik bámulni. Nem autentikus, mert attól már igenis tartunk: és akkor jön a cenzúra. Holott a vicc az egészben meg az, hogy ami valódi szexualitás azt azonnal cenzúrázzuk, míg ami egy torz kép, azt szabadon hagyjuk érvényesülni. Elcseszett "prűdség" ez, én mondom.

S ha már a művészetet szóba hoztad: azért is írtam, hogy rengeteg kép, zaj vesz minket körül, mert ez bizony a művészetre szintén kihat. Régen az embereknek egészen más élményt nyújtott egy festmény, egy zenemű, vagy akármilyen alkotás befogadása. De ma már eltompult a szemünk és a fülünk a rengeteg ingertől.

(Szerk.: ja, és persze általánosságban írtam a soraimat, nem csak a japán kultúráról konkrétan.)

Profil Képtár

Az alapvető probléma velünk, emberekkel - ide értve minden fejlett kultúrát -, hogy képtelenek vagyunk elfogadni önmagunkat, mivel a szocializációs szabályok olyan szinten uralnak bennünket, hogy nem vagyunk képesek eltérni tőlük. Egyrészről elvárjuk, hogy a világ elfogadjon olyannak minket, amilyenek vagyunk. De ez lehetetlen, hisz meg se mutatjuk magunkat.
Ez erősen érvényes a japánokra is. A szabályaik, neveltetésük, ideológiájuk elvárja, hogy olyanok legyenek, mint mindenki más. Ezért élik ki magukat a virtuális világukban.
Alap ideológiájuk a csoporthoz való tartozás érzése. Akkor vagy valaki, ha elfogadnak a munkahelyed, iskoládban, lakóközösségedben. Mikor fogadnak el? Ha olyan vagy, mint mindenki más. De nincs két egyforma ember. Tudatában vagyunk ennek a ténynek, mégsem ennek megfelelően éljük az életünket.
Igazából az emberek többsége itt is a világhálón "éli ki magát". Itt mutatja meg, hogy ki ő, hogyan gondolkodik, hogyan látja a világot. De legtöbben ezt otthon, az ismerősi körében nem teszi meg, de a legfontosabb, nem MERI megtenni. Leginkább a félelem miatt, hogy emiatt majd nem fogadják el.
De visszatérve a japánokra. Lehet, hogy a fesztiválon olyanok, amilyenek, mert megtehetik, mert elfogadott dolog, de ugyanakkor a saját médiaszereplőiktől elvárja a tökéletesen tiszta életet. Hány és hány olyan idol, seiyuu, színész van, akinek azért ért véget a karrierje, mert szerelmes lett, megházasodott, vagy intim viszonyba került valakivel? Ha a közszereplőiktől ez az elvárt, akkor maguktól is ezt várják el.

Profil Képtár

Petyny
Ugyan arra a pontra jutottunk el az eszmefuttatásainkban. Az ember csak a saját idealizált formáját szereti szemlélni, a húsi valóság taszítja. Nem?

Viszont a művészeti reprezentációs problémákat is csak ennek fényében hoztam be, mivel ezt le kell választani az információs fertőzés alapvető probléma köréről. Ugyan is az a vizuális elemekkel túlterhelt környezet amiben élünk, nagy átlagban mellőzi azt az emocionális effektust amit az úgy mond esztétikai élményként befogadott műveknél tapasztalunk. Mivel a vizuális környezetünk legnagyobb része vizuális szemét. Ezért van az, hogy egy szépen kivitelezett plakát megállít minket máig az utcán. Ezért nem mondanám, hogy régebben többet vagy mást jelentett egy szép kép mint ma. Sőt inkább tágult a laikus szem érzékenysége mivel sokkal több összehasonlítási alapja van. Nem tudom hogy ezt érdemes e külön ázsiai és nyugati szempontokra osztani. Tény hogy ázsiában különösen japánban a pop kultúra sokkal agresszívabban vizualizálja magát, de a lényeg ugyan az.

Továbbá Akina én úgy vélem, hogy az embereknek nem tudnak a társadalomról leválva működni, meg tudják tenni, nem egy nagy dolog de A fejlődéshez szocializáció kell, mert társas lények vagyunk. Viszont az úgy nevezett társadalom csak egy elméleti konstrukció, az egyének sosem a nagy egésszel tartanak kapcsolatot csak micro közösségekbe tömörülnek, és ezen közösségek adják a társadalom egészét. De az hogy ezek a közösségek mennyire hatnak az egyénre konstruktívan, az önmegvalósítása szempontjából, hát az finoman szólva is perszonális kérdés.
Viszont ebben a helyzetben nem tudok keletről beszélni, hiszen az ottani hireharchikus társadalmi konvenciók át szövik a modern társadalmi berendezkedés alapvető működését is. Jó nyilván fellazultak, de még is erősebben működnek mint nyugaton.

Profil Képtár

Igen, már az elején erre céloztam; azért pontosítottam a kifogásolt részt, mert én is úgy találtam, hogy alapjában véve egyetértünk.
És mert ezzel sem értettem feltélenül egyet:
Mert pont azon akadtam ki, hogy mennyire nevetséges az a fesztivál is, amit még múltkor belinkeltek. Hiszen ők is csak egy hamis képpel pózolnak egy szintén hamis valóság ellen. Csokifasz nyalás? Ugyan már!

A művészet problémájába pedig inkább nem mennék bele jobban, azt a rövid kis véleményemet viszont továbbra is tartom.

Profil Képtár

Rendben téma lezárva
Szerintem japán tradíció központú kultúráját tök jól ellensúlyozza a szubkulturális sokszínűsége.
Ez nem tartozik most sehova csak a véleményem. hogy őszinte legyek nem akartam egy háromszavas kommentet írni.
de azért jelezni akartam...

Profil Képtár

Érdekesség: crowd control egy japán képregényes rendezvényen.