Profil Képtár

Elméletileg kertész az egyik szakmám igyhát hobim a bonsai-c könyvet vetem ki a japán alapitvány könyvtárából (tényleg neki kéne esni ).

Profil Képtár

Murakami Haruki: Norvég Erdő

"...Amit én akarok, az egyszerű önzés. Tökéletes önzés. Például feléd fordulva csak annyit mondanék, epertortát akarok enni, mire te mindent félbehagyva elrohansz, hogy megvedd nekem. Kifulladva hazaérsz, és átnyújtod nekem, mire én csak annyit felelek, már nem is kívánom, elveszem tőled és kihajítom az ablakon. Ez az amire vágyom. - Azt hiszem, ennek semmi köze a szerelemhez - feleltem elképedve. - De van. Csak te nem tudod - mondta Midori. - A lányoknak ez néha rettenetesen fontos. - Kihajítani egy epertortát az ablakon? - Pontosan. És azt szeretném, ha a fiúm ezt mondaná: Értem Midori. Hibát követtem el. Tudhattam volna, hogy közben elmegy az étvágyad az epertortától. Olyan érzéketlen és idióta vagyok, mint egy rakás szamárszar, Mit kérsz inkább, csokoládéparfét, sajttortát? - És utána mi történik? - Akkor majd mind visszaadom a neki a szerelmet, amit tőle kaptam..."

Ezen kívül persze a könyv beszámol más dolgokról is amik fontosak a lányoknak és a fiúknak, de azt inkább nem idézem, mert szeméremsértő lenne... Murakami könyvei közül egyébként eddig ebben találkoztam a legtöbb szexualitással és ez szól leginkább Japánról (japán szokásokról, hétköznapokról), a valóságról, egyben ebben a legkevesebb (nincs) a misztikum. Meglepő természetességgel ír egyébként a japán társadalom olyan anomáliáiról, mint az öngyilkosság, a pszichés deformitások, szexuális perverziók, magány, hikomorik, az iskolai rendszer és társadalmi elit, ill. családi kapcsolatok, férfi-nő viszony "furcsaságai". Érdekes volt. Összességében mégis untam, főként az első egyharmadát. (Persze az is igaz, hogy a Zabhegyezőért - egyesek Murakami ezen művét a "japán Zabhegyezőnek" nevezik - is odavoltam tizenévesen, de duplaennyi idő múlva újraolvasva, szinte nem is értettem miért. Szóval egy próbát azért megér, de akkor viszont a 120.oldalig nem szabad akkor sem feladni, ha túl lassúnak tűnik.)

Ja és idén megjelent magyarul egy újabb könyve: A kurblimadár krónikája (ennek már a címe is tettszik...)

Profil Képtár

Murakami kicsit több, mint 51 évesen írta ezt a közel 700 oldalas sztorit a világ legkeményebb 15 éveséről, aki szembeszáll családdal, iskolával, világgal, magával... Nekem kicsit olyan volt, mint a Birkakergető. Vagyis nem tetszett annyira, nem került a kedvencek közé, de jó. Továbbá furcsák voltak nekem a kemény horror betétek és a profán szexualitás. Nos engem is meglepett néhány helyen. De több dolog túlságos homályban maradt és lógva, kicsit örültem volna, ha a szálak jobban el vannak dolgozva. Az öregember vonalon meg még gondolkoznom kéne - az nagyon nem állt össze... Metafórák, álomvilág és szürrealitás tekintetében pedig annyira nem estem hasra tőle - bár ehhez annak is köze lehet, hogy a közelmúltban betermeltem néhány Boris Viant.

Profil Képtár

moly.hu-n fent van valaki?:D

Profil Képtár

én fent vagyok szerintem tök jó oldal

Profil Képtár

Párom is...

Profil Képtár

Sziasztok!
Japán nyelvtani összefoglaló könyve van valakinek? És ha igen, mennyiért?
Köszi

Profil Képtár

Látom sajna nem nagy sikerű a téma, amit én most olvastam: Shoko Tendo a Jakuzák holdja szintén nagyon drámai jó könyv, ami egy benne élő nő története

azon kívül "természetesen" Murakamitól Világvége és a Keményre főtt csodaország van érdekesen szerkesztve -> most tartok a 80. oldalnál, és eléggé elvontan indul, később lesz "konkrétabb", az egyik "világ" a mai Tokyo (kicsit rendesen "akciódús", néhány misztikus dologgal ez a keményre főtt csodaország még nem tudom miért hívják így), a másik egy fantasy középkorias kis város (a világvége, ami egyáltalán nem mozgalmas eddig) , ez a két szín váltakozik, gondolom később majd kiderül mi a kapcsolat a kettő között (?).

Profil Képtár

Na most lehet csak én érzek így, de nekem nem tetszett a könyv. Nem is tudom, mintha felszínes lenne. A nyelvezetét is túl egyszerűnek találtam. Sokkal drámaibb, mélyebb, könyörtelen őszinteséggel megírt történetet vártam. Az emlékek mintha hiányosak lennének (vagy, mintha csak szemezgetne belőle az író, a lényegeset meg megtartaná magának). Azt még simán lenyelem a könyvnek, hogy nem nyújt nagyobb belátást a yakuzák világába, inkább annak a szegény nőnek a szenvedéstörténete, de azt valahogy már nem tudom elnézni, hogy nem kaptam a végén komolyabb konklúziót (persze volt, de az nekem úgy hatott, mintha "az lenne leírva, amit ilyenkor írni kéne") .

Banana Yoshimoto: Csipkerózsika álom

"Mindhárom történet az "éjszakáról" szól, olyan emberek éjszakájáról, akik éppen életük válságos, cselekvésre képtelen időszakának foglyaiként egy helyben, lelkileg sérülten vergődnek, mert megállt számukra az idő."

Nagyon hangulatos kis olvasmány volt. Az időzítés, amikor belépünk egy történetbe, és amikor kilépünk belőle, szerintem zseniális. A szereplőket tehetetlen, kilátástalan állapotban találjuk, s a történet végén reménytelve búcsúzunk tőlük. Lélektani novellák, melyekben a szereplők olyan személyek, akiknek lezáratlan kapcsolataik vannak (öngyilkos barátnő, halott testvér és annak két szerelme, halott vetélytárs). Nekem bejött.

Profil Képtár

Nem tud valaki egy jó könyvet , ami a japán történelemmel foglalkozik, a sengoku korszakkal részletesebben. Vagy egy könyv csak a sengoku korszekról.