Téma: Mit olvasol/olvastál legutóbb? Véleményed?
|
|
Én is belehúztzam a mangavásárlásba. Meglett a Con álltal a full Hellsing. Illetve most folytatom az árnybíró gyűjtögetést, most tartok az 5. kötetnél, a következő a 6. lesz. Úgy tervezem, hogy a tavaszi Conra, a 2014-esre majd Angjo Onshinak öltözöm
|
|
2013.04.17 18:57 00 / | |
|
|
Ping Pong:
Lassan indul a történet és ezzel együtt a grafika is jellegtelen, mondhatni unalmas. De amint kissé kimászik a főszereplőnk a depresszív érdektelenségéből, kissé felpaprikázódik, ahogy beindul a sport- és verseny-jelleg: máris sodor magával a manga, izgalmas lesz és a grafika is életre kel (persze a magakára jellemző egyedi stílusban, ami a mainstreamhez szokottaknak szimplán ronda/béna lehet). Sport mangát még talán nem is olvastam, mindenesetre a közepe táján bevallom kicsit eluntam a meccseket. A sztori és a mögöttes tartalom kicsit túl egyszerű, viszont a végére azért helyére kerül, "rétegződik, körbeér". Az erőteljes, zseniális sportra jellemző sebesség-, lendület-, erő-, dinamika- stb. ábrázolásokon, a perspektívákon és a panelezésen csak ámultam - egyre jobban, ahogy haladtunk a befejezés felé. A pici csipkelődés, poénkodás is szórakoztató volt, meg a (mangakához képest) falatka őrültség és realitáson túliság is. Jó volt végig, de nálam nem ugrotta meg tisztán a nagyon jó határt - bár egyértelműen sokszor körülötte lébecolt. Egy halovány 8/10-et azért kap. Természetesen egyáltalán nem a sportról/asztaliteniszről szól (ahogy pl. a mechák sem holmi technikai témájú cuccosok), hanem a karakterekről, vívódásaikról, kapcsolataikról. Viszont a sportrészek, meccselések jó kis izgalmat visznek bele. Shounen- és vígjáték-hangulat nem jellemző rá, meglehetősen reális "coming of age" (hogyhijják ezt magyarul szépen?) sztori, annak némi pszichológiai vonzataival, seinen tálalásban. Apró érdekesség, hogy (már megint) elég sokat szerepel a Rubik-kocka. Megjegyzendő, hogy egy többszörösen díjnyertes (bár csak apróbb területeken és csak hazájában) filmet is készítettek belőle, ahol kicsit csavartak a yin-yang főszereplőpároson és a manga befelé forduló, zárkózott, különc Smile-jával ellentétben itt Peco-t helyezik előtérbe (és még hiperaktívabbra, bolondabbra, menőbbre formálják, mint a mangában). Mindig is mozgófilm-párti voltam, de itt a manga mellett teszem le a voksom: az tartalmában, mondanivalójában részletesebb, jobban kibontott, a látvány művészibb, egyedibb és izgalmasabb is. Habár a film meglehetősen hűen követi a mangát, ezt itt most pont hátrányára írtam: kicsit vártam volna, hogy bátrabban nyújtson új élményt. Meg nekem túlságosan B-kategóriás tévéfilm hatású lett. |
|
2013.04.23 22:58 00 / | |
Offline
|
|
SOUL CATCHER(S)
Egy új sorozat Shinkai Hideotól a LIGHT WING alkotójától. Még csak egy fejezet jött ki, de már most a kedvenceim közé tartozik. Az első fejezet 50 oldala egyszerűen lehengerlő, alig bírtam magammal, a sírás határán voltam mire végeztem vele, akkora érzelem dózist kaptam, hogy még órák múlva is éreztem a hatását. Elég ritka nálam, hogy egy manga ekkora hatással lenne rám, még szerencs, hogy ezzel nem voltam egyedül... Történet: SPOILER! Kamine Shouta képes látni az emberek szívét, ám élete eddigi 16 évében képtelen volt bármit is tenni a körülötte lévőkért, viszont ez megváltozni látszik, miután megismerte Tokisaka Hibikit az iskolai zenekar tehetséges szaxofonosát, aki zenéjével képes megérinteni az emberek szívét. A két fiú összefog, hogy a zene erejével begyógyítsák a körülöttük lévő emberek szívein tátongó sebeket. SPOILER! |
|
2013.05.24 20:24 / utoljára módosítva: 2013.05.24 21:18 00 / | |
|
|
ORE TO HERO TO MAHOU SHOUJO
Mindenki figyelmébe ajánlom, egyenlőre egy kis szösszenet az egész de megérne egy misét. Elég elborult ahhoz hogy megakarjam nézni animében. |
|
2013.06.08 20:59 00 / | |
|
|
Tezuka Phoenix-ét olvastam az angol kiadású 2. kötettől az 5.-ig (1. folyamatban). Részben olyan zseniális és kedvencszerű, mint számítottam rá, részben kijönnek a szokásos Tezukás gyengeségei. Az eladós topicban mindenesetre van vele kapcsolatos kérdésem/kérésem.
|
|
2013.07.21 21:38 00 / | |
|
|
20th Century Boys:
A napjainkban talán legnagyobb anime-mangás netes nemzetközi közösségi oldalon jelenleg a 3. legjobbra értékelt manga, megelőzve a szerző másik híres művét, a Monstert is. Olvasószámban is nagyon szépen teljesít, ahhoz képest, hogy anime nem készült belőle - így az olyan mangáktól, mint Naruto, Bleach, One Piece persze elmarad. Emellett nem csak a rajongók elismerését tudhatja magáénak, hanem sok szakmai-üzleti díjat is besöpört. Az említett rajongói oldalon a pontszerűen értékelők közel harmada szerint 10-ből 9 pontot ér, közel felük szerint pedig 10/10-t. Valóban ennyire jó ez a hazánkban meglehetősen ismeretlennek tűnő manga? Ha nekem kell erre válaszolnom, akkor először figyelembe kell vennünk, hogy az animációs filmeket jobban kedvelem a képregényeknél. Továbbá a rövidebb alkotások általában bejövősebbek nálam a hosszabbaknál. Ez a manga pedig az eddigi leghosszabb olvasmányom volt a maga 22 kötetével. Szinte egy örökkévalóságnak tűnt átrágnom rajta magam, holott ez még sehol sincs a 30, 50 vagy akár 80 kötetes mangákhoz képest. A fenti alapvetés ellenére még én is azt mondanám, hogy igen. Valóban ennyire jó. Legalábbis az első negyede, kb. az 5. kötetig nálam is 10/10. Ezután durván a feléig, kb. a 10. kötetig olyan 10/9-re tenném. Az ezután következő negyedből viszont nekem a többség átlag alatti élmény, olyan 10/4 körüli. Majd kb. a 15.kötettől átlagos körülinek éreztem, 5-6 pontosnak. A befejezés pedig gyenge volt és nevetséges, ráadásul be sem lett fejezve rendesen, cliffhangarrel zárult: egy másik mangában, a 2 kötetes 21th Century Boys-ban folytathatja aki akarja. Szóval nekem a híréhez képest összességében nagy csalódás. A szakmai díjak egy részét még értem, amelyeket még akkor kapta, amikor a fele előtt vagy a környékén tartott. Viszont utána inkább már csak azt éreztem rajta, hogy üzleti érdekből nyújtott minél hosszabbra. Így végül összességében az átlagosnál jobbak közé soroltam magam részéről pontszerűleg (6). Amit az említett oldalon kb. 1% tett meg. Ez egyébként az a pontszám, amit pl. az Akira is kapott tőlem. Személy szerint azzal sem voltam teljesen megelégedve, viszont a kvalitásait elismertem. Az pl. mindenképp egy jelentős mű, egy fontos pont a mangák történelmében - többféle szempontból is. De nem hiszem, hogy a 20th Century Boys-ról évtizedek múltán majd így emlékeznénk meg. Urasawa-t, a mangakát manapság előszeretettel becézik rajongói "god of manga"-ként. Ezt a titulust Tezuka szokta volt egyébként birtokolni. És bár már többmindent olvastam, néztem Urasawa Naokitól, melyekben voltak igencsak kellemesek és jók - azt kell, hogy mondjam Tezuka érdemeinek poros nyomába sem ér. Ez még annál is nagyobb túlzás, mint amikor Shinkai Makoto-t az új Miyazakiként emlegetik. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy az első felét nagyon élveztem olvasni, izgalmas volt és sodró. A sztori és az abba való bevezetés szuper. Annak ellenére is, hogy nagyon egyszerű alapokon nyugszik, mondhatni "gyerekes". A gond a kifejtéssel van a második felétől és a lezárással. Az ígéretes kezdés ellenére ez így átlag-shounen szintű megvalósítás. A hosszhoz mérten nagyívű történetet kapunk, amely a föbb szereplők több életszakaszát kíséri végig, a gyermekkortól kezdve, a fiatal felnőttkoron át az idősebb korig. Rengeteg időbeli ugrással, gyakori visszaemlékezésekkel. Ebből adódóan több kort, múltat, jelent, jövőt megidézünk és a szereplők több generációját. Ez is szuper. Kapunk némi történelmi kitekintést is, meg az egész cuccot áthatja némi nosztalgia, továbbá a 60-as, 70-es évek hippikorszakának Love & Peace hangulata, kapcsolódó amerikai zenéi. Meg egy jó adag retró-otaku fíling. Ez mind finom! Ha a manga látványáról beszélünk akkor viszont azt kell mondjam, hogy nincs benne semmi különösebben szemet megragadó. Vannak mangák, amik látványban is nagyon izgalmasak, gyönyörűek, élvezet nézni őket. Ez nem az a manga. Félreértés ne essék: nem rossz munka, szépen megrajzolt, de inkább unalmasnak, semlegesnek mondanám a látványt és a panelezést is. A hátterek egyszer-kétszer igazán frankók, de ilyen hossz esetében említésre sem méltó mértékben. Amit talán érdemes méltatni, az az egyes szereplők különböző korban való ábrázolásának eltaláltsága. Vagyis a különböző korokban ugyanúgy felismerhetőek, megmaradnak a jellegzetességeik. Ja igen: és a legtöbb szereplő nagyon szépen megkülönböztethető külsőségeik tekintetében egymástól - amin bizony sok (nagyon sok..) manga viszont elbukik. Ha már karakterek: nagyon sok van belőlük. A manga előrehaladtával újra és újra új szereplők kerülnek bedobálásra. Ugyan a nagy kirakóshoz lényegében mind hozzátesznek valamit, de a vége az ennek az egésznek, hogy egyiküket sem ismerjük meg túl mélyen. A párbeszédeik ellaposodnak, retró igazsághősként merednek ránk kemény tekintettel a manga lapjairól, de kiüresednek. Pedig az alapozás itt is jó, szinte mindenki érdekes, kedvelhetőek, szívünkhöz nőnek a "jók". Van hátterük, nem egysíkúak, nem fekete-fehérek, ahogy a "rosszak" sem - legalábbis eleinte, mert a manga második felében sajnos már minden szinte teljesen statikus vagy hiteltelen, így a szereplők is. Szóval összességében még így is érdemes olvasásra, de csúnyán túlértékelt darab, jelentős hibákkal. A kevésbé kritikusak, rétestésztára nyújtott neverendingeket kedvelők viszont mindenképp elégedettek lehetnek vele, ha nincsenek túl magas elvárásaik, bírják a realisztikus, túlzás- és extravaganciamentes ábrázolásmódot, az erotika-, erőszak- és lököttségmentességet (legalábbis nagy többségben) és akarnak egy érdekes, izgalmas, sokrétű, nagyívű történetet. |
|
2013.07.31 12:54 / utoljára módosítva: 2013.07.31 13:00 00 / | |
|
|
A Nishioka Kyoudai 3 egykötetesét olvastam. A különlegességek kedvelőinek feltétlenül ajánlottak, 18 év felett, HA erős gyomorral rendelkeznek. A nagyon erős gyomrúaknak meg nem érdemes rögtön ráugrani, mert nekik valószínűleg kevés és túlságosan más.
A Kono Sekai no Owari e no Tabi (Journey to the End of the World) szürreális, lírikus, avantgárd mű - grafikailag, szövegben és történetben is. Az eleje nem is 18+, érdemes belekukkantani. Aztán később lesz olyan, amit esetleg nem vesz be a gyomor... Bátrabbak "vakon" olvassák, bizonytalanok a mangás oldalakon rögtön láthatják figyelmeztetésként egy szóval kifejezve, hogy mi az a téma, ami a felzaklathat egyeseket. Tessék egy színes kép ízelítőnek. Nekem kicsit olyan volt ez, mint a Nejishiki, de lehetne más "underground" mangákat is citálni. A Kami no Kodomo (God's Child) már keményebb anyag, végig eroguro-s színezetű, nekem többször erősen forgatták a történések a gyomrom - férfiak különösen vegyék komolyan ezt a figyelmeztetést! Ugyanakkor a grafika az valami gyönyörű, stílusos különlegesség! A Kokoro no Kanashimi (Sadness of the Heart) rövid, különálló darabkák gyűjteménye. Itt már egyáltalán nem szükséges a 18-as karika, viszont a három manga közül ez a leggyengébb szerintem. |
|
2013.08.09 20:04 00 / | |
|
|
Fuyu Hanabi (Winter Fireworks):
A Densha Otoko-ban (Train man)-ben megtetszett a rajzolás, ezért fogtam neki ennek ugyanazon mangakától. Kellemes, könnyed egykötetes volt, sporttal, romantikával, humorral, felnőttek kapuzárási pánikával, médiakritikával. A látványra, rajzolásra 10/10-et adnék, részletes volt, kidolgozott, szép és egyedi. Kicsit európiai képregényes hatású karakterábrázolással. E miatt már veszem is fel az alkotótól a következő olvasnivalót. Viszont a sztori túl egyszerű. Az elején még valamennyire ígéretes, de a végére átlag alattinak mondanám. Értékelésben eleinte 6 és 8 között ingadoztam, de a végére 5-nél többet nem tudok rá adni. |
|
2013.08.29 19:28 00 / | |
|
|
Nigeru Otoko:
Ono Natsume-től, a House of Five Leaves és Ristorante Paradiso alkotójától nemrég jött ki a teljes kötet scanlation-verzója. A Baka-Updates szerint Basso néven lett publikálva, ami elméletileg azt kellene, hogy jelezze, hogy yaoi. De nem az. Ugyan először azt hittem, hogy kicsit igen, de aztán mégse. Ugyan van egy ici-pici szexuális tartalma (semmi nyílt egyébként) és vannak szexuális utalásai, szexuális szimbólum-használata. De a lényeg, hogy a mangakára jellemzően nagyon szuper a hangulata! Még a mangaka művein belül is kevés a rajz és szöveg. Nagyon skiccjellegű, doujinshi-s hatású. Viszont ezzel együtt is gyönyörű! Persze nem egy átlagos szépség - hanem olyan szabálytalan, egyedi... Többféle dolgot jól mos össze az alkotó: misztikumot és mindennapi gondokat, természetet és városi létet, Őszre ideális, búsulós, elmerengő, magányos olvasmány. A sztori, szereplők szinte jelzésértékűek, alig tudunk meg róluk valamit, de a végére ez a kevés is elég jól összefésülődik. Sőt ez a kevés is volt képes annyira összezavarni, hogy egy újraolvasás is ráférne a maximális megértéshez... Korábban a Not Simple rövidet olvastam tőle, de ez nekem jobban bejött. |
|
2013.09.03 19:25 00 / | |
|
|
Heaven's Door (Koike Keiichi):
Valami fantasztikusan beszívott cucc, imádtam!:) Mostanában már egyre inkább a mangák kezdik kielégíti azt az élmény iránti sóvárgásomat, amit az animék - így jó pár év után - már egyre ritkábban képesek. |
|
2013.09.05 18:46 00 / |