Profil Képtár

OMG, most láttam csak Baka-Tsukin! Hát hajrá! Gyönyörű kezdet, remélem hamarosan olyan light novelek is elérhetőek lesznek magyarul, amik pl. jogi okok miatt már nem tölthetők le angolul.

Profil Képtár

Az új olvasó tiszteletére itt az 1/2.

Irisviel

Természetesen kérném, hogy valaki olvassa át és a hibákat meg ha valami érthetetlen/rosszul van fogalmazva jelezze.

------------------------------------------------------------------------------------------------- -

A sötétséget az ezer éve során felhalmozott ambíció ölelte körül.

Emiya Kiritsugu és Irisviel eleget téve az Einsbern család fejének kérésére azonnal a család jég által elzárt régi kastélyához siettek, ami egyben grandiózus és félelmetes is volt – Eninsbern Kastély szertartásos terme.

Ez a hely semmiképpen sem mondható istent magasztaló helynek, vagy ahol a lelkek megbékélhetnének. Egy mágusok által lakott kastély „imádkozó teremnek” nevezett helysége a Thaumaturgiai szertartások elvégzésére szolgált ahol áldozatokat mutattak be.

Éppen ezért a gyönyörűen megmunkált rózsaablakokon egyetlen szentképe sem díszeleg, helyette az Einsbern család Grál utáni kutatásának történetét örökítik meg.

A három beavatott család közül az Einsbern töltötte a leghosszabb időt a Grál felkutatására.

A jéggel borított hegyek között szándékosan elzárták magukat a külvilágtól és majd 1000 évvel ezelőtt elkezdték kutatni a Grál csodáját.

De a kutatásukat számos nehézség, megaláztatás, szenvedés és ellentét kísérte. Ilyen körülmények mellett a kutatás nem hozott eredményt.

Végül 200 évvel ezelőtt, kétségbeesésükben, hogy elérjék a Grált, hajlandóak voltak rá, hogy együttműködjenek a Tōsaka és Matō családokkal.

Az ezt következő Heaven’ Feel rituálékon egyszer sem nyertek a Mestereik gyengébb képességei miatt – a legkézenfekvőbb megoldás tehát az volt, hogy egy olyan Mágust béreljenek fel, aki alkalmas volt a harcra: ezt a döntést kilenc éve hozták meg.

Azt lehet mondani, hogy az Einsbern családnak, kik mindig is büszkék voltak a vérvonaluk tisztaságára Emiya Kiritsugu volt az ütőkártyája; ő miatta még a családi hitvallásukat is másodjára változtatták meg.

Elhagyva a hallt, Kiritsugu tekintete önkéntelenül is egy a színes ablakon lévő relatíve új festményem állapodott meg.

Ez az Einsbern család „Szent Szűzét” Lizleihi Justiziat és még két mágust ábrázolt, akik a jobb és ball oldalán álltak. Mind a hárman az égben lévő Grál felé nyújtották a kezüket. A festményen látszott, hogy az Einsbernek mennyire lenézték a Tōsaka és Matō családokat 200 évvel ezelőtt, amiért a segítségükre szorultak. Mind ez kitűnik ebből a festményből.

Ha elég szerencséje lesz és megnyeri, és még túl is éli a közelgő háborút – Kiritsugu keserűen nevetett magában – valószínűleg az akarata ellenére az ő portréját is megfestenék a többi mellé az ablakon.

Az idős mágus a téli kastély királya az áldozati oltár előtt várta Kiritsugut és Irisvielt.

Jubstacheit von Einsbern. Akit csak „Acht-nak” (nyolcnak) neveztek azok után, hogy ő volt az Einsbern család nyolcadik feje. Folyamatosan meghosszabbítva a saját életét, már lassan két évszázada élt; vezetve az Einsbern családot azóta amióta a Grál „kutatásáról” áttértek a Grál „Háborúra”.

Nem ismerte a Justizia korszakot, de a második Heaven’s Feel kezdete óta már számos fájdalmas vereséget szenvedett. Az izgalom, hogy szembenézhet a harmadik lehetőséggel, teljességgel megbabonázta. Az, hogy kilenc évvel ezelőtt befogadták az Einsbern családba ezt a rossz hírű „Mágus gyilkost” Emiya Kiritsugut az egyedül a vén mágus döntése volt, amit csak Kiritsugu bámulatos képességei miatt hozott meg.

„Végre a szent ereklye, amit igényeltünk, ma reggel érkezett meg Cronwallból.”

A bajszát simogatta, ami az embereket egy megfagyott vízesésre emlékeztette, a vén Acht Kiritsugut bámulta ragyogó fénnyel a szemei mélyén, ez a fény akadályozta meg, hogy láthassák az aggkori gyengeségét. Bár már régóta ebben a régi kastélyban élt, de Kiritsugu még mindig nem tudta megszokni a család fejének elfogult tekintetét.

Az idős családfő az oltárra mutatott, aminek a tetejére egy koromfekete doboz volt szorosan rákötve.

„Ezt használva katalizátorként valószínűleg lehetséges lesz megidézni a „Kard legerősebb Hősét”. Kiritsugu, vedd úgy, hogy ez az Einsbern család segítségé.”

„Hálásan köszönöm, tisztelt családfő.”

Kiritsugu kifejezéstelen tekintettel mélyen meghajolt.

Az Einsbern család megszegte a kezdetekkor meghatározott szabályt és egy külső vért hozott a családba, de úgy néz ki a Grál elfogadta ezt. Az Utasító Pecsét három éve jelent meg Kiritsugu jobb kezén. Hamarosan a vállaira veszi az Einsbern család ezer éves kívánságát és részt vesz a közelgő negyedik Heaven’s Feel-en.

Az idős családfő ezek után Irisvielre nézett, aki tisztelettudóan lehajtotta a fejét.

„Irisviel milyen a tartály állapota?”

„Semmi probléma. Fuyuki városában is kifogástalanul fog működni.”

Válaszolta Irisviel könnyedén.

A kívánságteljesítő szerkezet a ’mindenható kehely’ csupán egy spirituális entitás, ami nem rendelkezik fizikai alakkal, így, hogy lehetővé tegyük a ’Szent Grál’ megjelenését szükség van egy ’Szent Grál kehelyre’. Ezért nevezik a hét Szolga háborúját, lelkeket megidéző rítusnak.

A Heaven’s Feal-ek kezdete óta az Einsbern család feladata volt, hogy biztosítsa az ember alkotta ’Grál tartályt’. A ’tartály’ létrehozásának a feladata most Irisvielre vár a negyedik Háborúban. Ezért kell Fuyuki városába utaznia Kiritsuguval, a csatamezőn kell, hogy legyen.

Az öreg Acht szemei, őrjítő erővel csillogtak, miközben komolyan bólintott.

„Ez alkalommal… nem lehetnek túlélők. Végezzetek a másik hat szolgával, most meg kell kaparintanunk a Harmadiki Mágiát (Third Magic) az Arany Grált.

„Igen uram!”

A család idős fejének nagy buzgalommal mondott szavai hallatán a mágus és homunculus, férj és feleség kiket ugyanaz a végzet köt össze egyszerre válaszolt.

De a szíve mélyén Kiritsugut egy cseppet sem érdekelte az öreg családfő hajthatatlan vágya.

Eredmény… az Einsbern család idős feje minden érzelmét ebben az egy szóban foglalta össze, ami végtelen sok jelentést hordozott. Ha jól meggondoljuk, az Einsbernek szellemiségéből már csak ez az ’eredmény’ maradt meg.

A szellem materializálódása egy csoda. Ezer éve keresve ezt az elveszett csodát… e hosszú és fáradságos út során már rég elvesztették a céljukat.

Csak azért, hogy bebizonyítsák, hogy az ezer éves út nem volt hiábavaló, csak a bizonyosság miatt ’márpedig létezik’ az Einsbern család teljes erejével küzd a Grál megszerzéséért. De, hogy mire fogják használni a Grált ha, megidézik; ezt a célt már rég elfelejtették.

Nem számít. Ahogy elvárjátok tőlem, beteljesítem a Grál utáni vágyódásotokat.

Hogy ne maradjon alul az öreg Acht mögött, Emiya Kiritsugu ezt mondta magának.

De ez nem minden. Én arra fogom használni a mindenható kelyhet, hogy a saját kívánságomat teljesítsem.


X X

Kiritsugu és Irisviel visszamentek a saját szobáikba, kinyitotta az idős családfőtől kapott dobozt, aminek a tartalma teljesen elvarázsolta.

„Ki hitte volna, hogy képesek lesznek megtalálni egy ilyen dolgot….”

A többnyire higgadt Kiritsugu le volt nyűgözve.

Egy kardhüvely.

Aranyból készült és vakító kék fényezése volt; az e fajta luxus felszerelés olyan kincs volt, ami méltóságot és erőt sugárzott, mint egy korona, vagy mint egy jogar. A közepére a Tündér Mesék egy rég elveszett szöveg volt begravírozva, ami azt bizonyította, hogy e kardhüvely nem emberi alkotás.

„… Nincs rajta egyetlen hiba? Ez tényleg az eredeti ereklye, ami az ezerötszáz évvel ezelőtti korból származik?”

„Ez a dolog egy Konceptuális Fegyver. Biztosan soha nem fog elrozsdállni és az a szent ereklye, ami katalizátorként lesz felhasználva. Ez a kincs a flórklór világából származik.”

Irisviel óvatosan kivette az aranyozott kardhüvelyt a bélelt dobozból.

„A legenda szerint, aki birtokolja ezt a kardhüvelyt annak begyógyulnak a sebei és megállítja az öregedést… bár az említett tények olyan varázsképességek amiket az ’eredeti tulajdonosa’ biztosított.

„Vagyis amíg a megidézett Hős életben van ez a dolog használható a Mester ’Végső Káprázataként.’”

A kardhüvely ügyes kialakítása és különleges szépsége magával ragadta Kiritsugut, de pár pillanattal később a gondolatai máris azon jártak, hogy hogyan lehetne a legpragmatikusabban felhasználni ezt az ’eszközt’. Kiritsugut figyelve Irisviel keserűen elmosolyodott.

„Ez igazán a te stílusod. Egy eszköz az mindig is csak egy eszköz marad, igaz?”

„Ha így mondod, akkor a Szolgák is csak azok. Teljesen mindegy, hogy mennyire híres, ameddig Szolgaként van megidézve a Mestere számára csupán egy eszköz… az a személy nem nyerheti meg a háborút, akinek valótlan elképzelései vannak a Szolgákról.”

Nem, mint apa vagy férj, hanem katonaként viselkedve, Emiya Kiritsugu ábrázata rendkívül érzéketlenné válik. Régen, amikor még nem értette meg a férjét, Iriesviel félt Kiritsugutól amikor ilyen volt.

„Csak olyasvalaki, mint te, méltó erre a kardhüvelyre – ez nagyapa döntése.”

„Valóban így van?”

Kiritsugu arckifejezése nyilvánvaló elégedetlenséget mutat. Ha az öreg Acht tisztában lett volt a fogadott fia reakciójával a szent ereklyével kapcsolatos, aminek a felkutatásába annyi energiát fektetett, bizonyára beszélni nem tudna a dühtől.

„Nem vagy megelégedve nagyapa ajándékával?”

Irisviel nem hibáztatta Kiritsugut amiért szemtelen megjegyzéseket tett, de úgy gondolta szórakoztató lesz feltenni ezt a kérdést.

„Hogy lehet ez? Már eleget segített nekünk. Az lehetetlen, hogy egy másik Mesternek is hasonló ütőkártyája legyen.”

„Akkor miért vagy elégedetlen?”

„Egy ilyen tökéletes szent ereklyével biztosan a kívánt Szolgát tudjuk megidézni. De az én személyiségem túlságosan is különbözik az övétől.”

Eredetileg, a megidézett Szolga jellemét nagyban befolyásolja a Mester személyisége. Elméletileg, minden megidézett szolga olyan jellemmel rendelkezik, mint a Mestere. Azonban a szent ereklye elsőbbséget élvez. Minél konkrétabb a szent ereklye eredete, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a megidézet Hősi Lélek egy bizonyos valaki lesz.

„… Azt mondod, hogy nem vagy biztos a ’Lovagok Királyával’ kötendő szerződésben?”

„Igen, valószínűleg nincs a világon senki, aki annyira összeférhetetlen volna a lovagi eszmékkel, mint én.”

Félig viccelődve, Kiritsugu mosolyra gördítette ajkait.

„A szemtől-szembeni harc nem az én stílusom; főként egy halálos összecsapáson. Ha támadok, akkor azt hátulról amikor az ellenség alszik fogom megtenni. Nem törődök a hellyel és az idővel, a lényeg, hogy az ellenséget a lehető leg hatékonyabb módon győzzem le a legnagyobb sikerrel kecsegtető módszerrel… Azt hiszed, hogy egy erkölcsös Lovag támogatna egy ilyen harcban?”

Irisviel elhallgatott, a tekintete a csillogó kardhüvelyt bámulta.

Kétségkívül Kiritsugu az a fajta katona volt. Győzedelmeskedni bármilyen módon. Ki sem kell próbálni, Kiritsugu és a kardhüvely tulajdonosának személyisége biztosan ellentetessek.

„… De nem gondolod, hogy ez pazarlás? ’Excalibur’ tulajdonosa kétség kívül a Saber osztály legerősebbike.”

Ez így van.

Egyedül a dicsőséget sugárzó kardhüvelyt lehet egy lapon említeni eme páratlan kardal. Minden bizonnyal ez az ereklye azé a Lovagok Királyé kinek a történetét legendák mesélik el a Középkor óta – Artúr Király.

„Így van, ’Saber’ már a kezdetek óta a legerősebb osztály volt, amit a Szent Grál megidéz.

És ha a ’Lovagok Királya’ elfoglalja ezt a helyet… Akkor egy gyakorlatilag sebezhetetlen Szolgára tettem szert.

De a kérdés az-az, hogy ezt az erőt hogyan használhatnám a leghatékonyabban a harcmezőn. Hogy őszinte legyek, ha csak a könnyebb irányíthatóságot vesszük figyelembe, akkor ’Caster’ és ’Assassin’ jobban illene hozzám.”

Ekkor – a szóba, tűzre hasonlító dekorációjától eltérő elektronikus fény megzavarta kettőjük beszélgetését.

„Á, végre itt van.”

A nehéz fekete szantálfa asztalon véletlenszerűen elhelyezett laptop hevert; e csodálatos kombináció olyan volt, mint egy sebet összevarró gép a műtő asztalon. A hosszú Mágus vérvonallal rendelkezők soha nem találták kényelmesnek a technológiát, az Einsbern család sem kivétel ez alól. A kis elektromos készülék, amit Kiritsugu személyes tárgyaként hozott el furcsa volt Irisviel számára. Nagyon kevés olyan Mágus van, aki nem utasítja el az efféle eszközök használatát, Kiritsugu közülük való volt. Amikor kérvényezte egy telefonvonal és egy energia generátor beszerelését heves vitába keveredett az idős családfővel.

„… Mi ez a hang?”

„A beszámoló attól az alaktól aki beszivárgott az Óra Toronyba. Megkértem nézzen utána, hogy a Mágusok közül kik vesznek majd részt ezen a Heaven’s Feel-en.”

Kiritsugu leült a gép mellé és gyakorlottan elkezdte kezelni a billentyűzetet. Az LCD monitor csak egyetlen új üzenetet jelez. Ez az új technológia, amit a városokban ’internetnek’ hívnak, erről Irisviel korábban már hallott Kiritsugutól. De a férjével szemben tanúsított türelemből lerí, hogy egyáltalán nem érti.

„… Oh, itt van információ négy Mester kilétével kapcsolatban.”

„A Tōsakák részvevője nagy valószínűség szerint a család feje Tōsaka Tokiomi lesz. Egy bonyolult ember a ’tűz’ adottságával, aki az ékszer Thaumaturgiában jártas.

A Matō család úgy tűnik azt a nyomorultat kényszerítette Mesterré, aki nem volt képes átvenni a családfő szerepét, micsoda ostobaság… de a régimódi családfő nagy erőfeszítéseket tesz, hogy megszerezze a Grált.

A városon kívülről jövő Mágusok között ott van az Óra Torony első rangú előadója Kayneth El-Melloi Archibald.

Á, ismeri ezt az embert. Rendelkezik mind a ’szél’ és ’víz’ adottságával, aki jártas a szellemek megidézésében és az alkímiában. Jelenleg ő a leg híresebb Mágus a Társasságnál. Mennyire kellemetlen.

És még van egy ember kit az Egyház küldött… Kotomine Kirei. Eredetileg a ’8. Szentség Gyülekezetének’ a tagja ő a fia annak a személynek, aki a felügyelő szerepét tölti be – Kotomine Risei. Három éve elküldték Tōsaka Tokiomihoz, hogy Thaumaturgiát tanuljon, majd elvált a tanárától miután megkapta az Utasító Pecséteket. Hmpf egy fickó, akit körülvesz a puskapor szaga.
Kiritsugu az egérrel legörgette a képernyőt miközben átböngészte a beszámolót; e ként látva a férjét Irisviel nagyon unatkozott. Eddig észre sem vette, hogy mióta, de hírtelen feltűnt neki, hogy a monitort bámuló Kiritsugu ábrázata komoly és feszült.

„…Valami baj van?”

„Ennek a Kotomine atya fiának. Még a múltja is ki van törölve –„

Irisviel Kiritsugu mögött állt és az LCD monitort nézte ahol Kiritsugu az ujjával rábökött. Irisvielnek nehéz volt olyan szöveget néznie, ami nem pappíron van, de látva a férje komoly ábrázatát nem panaszkodott.

„… Kotomine Kirei. Született 1967-ben. Elkísérte az apját a szentföldre fiatal korában. 81-ben két osztályt átugorva végezte el a Manreasi Szt. Ignác Teológiai Főiskolát…ő volt a diák tanács elnöke; egy képzett embernek tűnik.

Kiritsugu sajnálatosan bólintott.

„Ezek alapján mostanára már minden bizonnyal Bíboros lehetne, azonban szándékosan lemondott a ragyogó alkalomról, hogy csatlakozón a Katolikus Egyházhoz. Sőt mi több számos választási lehetősége volt, akkor vajon miért döntött úgy, hogy az egyház ilyen belső szervezetének szenteli az életét?”

„Talán az apja hatására? Kotomine Risei is tagja a Katolikus Egyháznak, ugye?”

„Ha így volna, akkor az volna a célja, hogy elveszett szent ereklyéket szerezzen vissza, mint az apja mindig is tette. Valóban, végül is Kire mégis csak ahhoz a szekcióhoz csatlakozott ahol az apja is volt, de ezt megelőzően háromszor helyezték át, egyszer még ’Végrehajtónak’ is meg lett választva. Akkor még csak tízen akárhány éves volt. Ezt a munkát nem lehet kellő akaraterő nélkül végezni.”

Ez volt az egyház legvéresebb szekciója, a Shura Barlangjának is nevezik, mert az ő feladatuk az eretnekek megbüntetése. Hogy megkaphatta a ’Végrehajtói’ tisztséget ez azt jelenti, hogy egy első rendű gyilkosnak kell, hogy legyen és, hogy átesett a brutális kiképzésen, hogy az emberiség fegyverévé váljon.

„Talán egy vallás fanatikus. Minél fiatalabb annál tisztább, létezik olyan, hogy a hit iránt olyan fanatikus szenvedélyt érzünk, ami minden határon túltesz.”

Halva Irisviel véleményét Kiritsugu még mindig ingatta a fejét.

„ Ez nem így van… mert ha így volna, az nem magyarázná ennek az embernek a viselkedését az utóbbi három évben.

Ha oly tiszta volna a hite, akkor nem lehetett volna áthelyezni a Mágus Társassághoz; úgy tűnik ez inkább egy parancs volt az egyház részéről, de az is lehet, hogy a vallási doktrínához jobban hű mint magához a szervezethez. De még ez sem magyarázza, mert nincs rá szükség, hogy ennyire komolyan képezze magát a Thaumaturgiában.

-Nézd meg Tōsaka Tokiomi beszámolóját Kireiről a Mágus Társasság részére. A képzés kiterjed alkímiára, lelek előidézésére, megidézésre, jövendölésre… a gyógyító Thaumaturgiában még Tōsaka Tokiominál is képzettebb. Mi az oka ennek a lelkesedésnek?”

Irisviel folytatta a dokumentum olvasását egészen a végéig ahol Kotomine Kirei képességének az összegzése volt.

„.. Amondó vagyok, hogy ez a Kirei tényleg furcsa, de megéri neked ennyire alaposan megvizsgálni? Bár valóban nagyon tehetségesnek tűnik, de mégsem tűnik ki a többiek közül.”
„Igen, ez az, amit furcsállok.”

Az ebből semmit nem értő Irisvielre nézve, Kiritsugu nyugodtan elmagyarázta.

„Teljesen mindegy, hogy ez az ember mit csinál soha nem lesz ’elsőrangú’ Ha arra kerül a sor ő nem egy zseni, hanem csal egy normális ember. De az eredmények, amit rövid idő alatt és teljes erejéből ért el valóban félelmetessé teszik. Minden bizonnyal tíz vagy akár hússzor nagyobb erőfeszítésébe került, hogy elérje ezt a szintet másokhoz képest. De amikor a cél már csak egy lépésre van, megáll, és habozás nélkül átmegy egy másik területre. Mind azt, amit annyi fáradság árán megszerzett eldobva mintha szemét volna.”

„…”

„Kétségkívül olyan életet választott, ami másokénál sokkal izgalmasabb, de ez az ember az élete során nem engedte, hogy mások ’ragaszkodást’ érezzenek. Ez az alak - kétségkívül veszélyes.”

Kiritsugu erre a következtetésre jutott. Irisviel megértette a szavak mögött lévő mondanivalót.

Ha ő azt mondja „zavaró”, annak ellenére, hogy az ellenfél veszélyes, a valóságban nem tekint úgy rá mint aki nagy veszélyt jelent. Az a módszer, amivel elbánik az ilyen ellenféllel, és hogy sikerrel jár, Kiritsugu nyolcvan százalékosan biztos benne. De csak azokat sorolja a ’zavaró’ kategóriába, Emiya Kiritsugu akik ellen teljes szívből kell, hogy harcoljon.

„Ez az ember biztosan nem hisz semmiben. Folyamatosan a választ keresi, ezért is jártas olyan sok mindenben. De még mindig nem talált semmit… egy morálisan üres ember. Ha meg kéne mondanom, hogy mi van ennek az embernek a szívében azt mondanám csupán harag és kétségbeesés.”

„.. Azt akarod mondani, hogy számodra ez a ’Végrehajtó’ veszedelmesebb ellenfél, mint Tōsaka vagy Archibald?”

Egy kis szünet után, Kiritsugu határozottan bólintott.

„… Félelmetes ember.”

Igen Tōsaka és Lord El-Melloi erős ellenfelek. De én úgy hiszem, hogy Kotomine Kirei ’létezése’ félelmetesebb.”

„Létezése?”

„Ennek az embernek a szíve teljesen üres. Nincs semmi, amit kívánságnak lehetne nevezni. De miért kockáztatja egy ilyen ember az életét a Grálért?”

„… Nem ez az Egyház valódi szándéka? Valószínűleg azok az alakok tévesen azt hitek, hogy a Fuyuki-i Grál a valódi szent ereklye és ezért vették célba, igazam van?”

„Nem, pusztán a motiváltság hatására a Grál nem fog Utasító Pecsétet adni. Ezt az embert a Grál Mesternek választotta. Kell, hogy legyen valami oka, hogy elnyerje a Grált. Mi lehet ez az ok, mivel nem látjuk mi is ez, ez teszi olyan rémisztővé ezt az egészet.”

Kirirtsugu mélyen sóhajtót, és fásultan a monitort bámulta. Megpróbált még valami új információra találni a Kotomine Kireiről kapcsolatos szövegből.

„Mit gondolsz mi fog történni, ha egy ilyen üres ember nyeri el a Grált? Ennek az embernek az egész élete a kétségbeesésből épült föl. A kívánságteljesítő gép hatalma, a Szent Grál lehet, hogy meg lesz fertőzve ettől a kétségbeeséstől.”

Kiritsugu kezdett belemerülni a szomorúságába ezért, hogy tanácsot adjon neki, Irisviel erősen ingatta a fejét.

„Amit magamban hordozok, a Grál tartálya, nem adom oda senkinek. Ha a Grál megtelik egy személy kiváltsága lesz, hogy birtokolja – és az te leszel Kiritsugu.”

Az Einsbern család vénjei csupán a Grál teljessé válását akarják; ez minden vágyuk… de ennek a fiatal házaspárnak, még ez után is vannak kívánságaik, amiket valóra akartak váltani. Álmok, amik beteljesülésre várnak.

Kiritsugu összecsukta a laptop, és szorosan magához ölelte Irisvielt.

„A lényeg, hogy nem veszíthetünk.”

Felesége számára a családja vágyától függetlenül, Irisvielt jobban érdekeltek a gyermeke és a férje ambíciója. Ennek a ténye mélyen megérintette Kiritsugut.

„… Megvan. Már tudom, hogy hogyan használhatnánk a legerősebb Szolga képességeit a leghatékonyabban.

------------------------------------------------------------------------------------------------- ----------------

Kétséges kifejezések, avagy lehet máshogy is?:
-Holy Maiden of Winter: Szent Téli Szűz/Téli Szűz/Téli Angyal vagy csak simán Szent Szűz.

-Era: „korszakot”-t használtam de lehet "éra" is?

- Kiritsugu és Irisviel visszamentek a saját szobáikba: Itt az angol szövegbe van hiba mert bár azt írják, hogy „Kiritsugu and Irisviel went back to their own rooms” néhány mondattal lejebb már ugyanabban a szobában vannak.

- Scabbard: ez hüvelyt jelent de ez „félreérthető” lehet ezért kard hüvelyt használok

- son-in-law: mostoha fia, de én a fogadott fiát használtam

- Saber Class: Saber osztályként fordítottam, de elég erőltetett talán még lehetne „rend” de az sem jó szó ide. Ötletek?

- Shura's Den: Erre nem tudok igazi magyar kifejezést. A Shura egy Arab szó = Tanácskozást jelent. Az Arab világban így választották meg a nomád törzsek a vezetőiket.
A Shura ≈ Asura a Budhista hitben a Kāmadhātu istenségek és félistenek legalacsonyabb rangja.

- Way of existence: Létezésnek fordítottam.

- Kiritsugu was being too indulgent of his sadness: Melyiket használjam?

a, Nézni is rossz volt Kirirtugu szomorúságát
b, Kiritsugu kezdett belemerülni a szomorúságába

Profil Képtár

-Holy Maiden of Winter: szószerint a Tél Szent Szüze. És szerintem magyarul is jól hangzik így.
-Shura's Den: gondolom ez inkább Asura lett volna, de elrontották a fordításnál vagy hasonló. Asura fészke
Kirigitsu was being too indulgent of his sadness: Ez azt jelenti, hogy Kirigitsu túlzottan is meg van békélve azzal, hogy ő boldogtalan. Másszóval:C.) Kirigitsu túlzottan is meg van békélve a boldogtalanságával.
Son-in-law: a fogadott fia gyakorlatilag a hivatalosabb jelentése is a szónak. Szerintem is jobban illik.
-Saber class:Saber osztály/osztályú mellett még jó talán a rang. Saber rang/rangú. Talán így jobban hangzik.
-Scabbard:Tok is jó vagy a kardtok. Nem kötelező a szószerinti jelentéshez ragaszkodni. De ha igen, akkor inkább kardhüvely a félreértések elkerülése végett:p
-Way of existence: létezésének módja vagy létezési mód. Nem tudom, hogy hol van ez pontosan a szövegben...
Remlélem segítettem egy kicsit.

Profil Képtár

Mások meglátásait is érdekel.

Ez, az Einsbern család „Tél Szent Szűzét” Lizleihi Justiziat és még két mágust ábrázolt: Nekem valahogy akkor is furcsán hangzik itt. De ha más is azt mondja, hogy ez jól hangzik akkor átírom.

Shura's Den ―˃ Asura fészke

Saber rang/rangú megint nem hangzik jól az én fülemnek maradok az osztályúnál.

Scabbard: Maradjon Kardhüvelyt elvégre ez Avalon.
Tokról nekem gitártok jut eszembe. Google-ben ránéztem a Kardhüvely a gyakoribb.

Kirigitsu was being too indulgent of his sadness: Végül erre átítam:A boldogtalansága kezdte hatalmába keríteni Kiritsugut



Kellögem ezek is meg vannak?

Prológus 1 évvel ezelött-höz



1/4-hez



és ez nekem maradt le Prológus 8 évvel ezelőttinél:

Profil Képtár

Hi!

Bocs, de csúszni fogok a 4/5el...ma szabadult fel időm fordítani, de sajna el kell utaznom, így feltölteni legalábbis nem fogom tudni a cuccot

annyit h én Kasztnak fordítottam a Classt... sztem jobban is illik hozzá így a nagybetű mer kicsit spécibben hangzik, rang meg semmiképp nem lehet mer azok egymás alatt-fölött helyezkednek el, mármepig egyik servant típus sem alsóbbrendű a másiknál (mindegyiknek vannak erősségei amik kompenzálják a gyengéiket -pl Assassin aki orvgyilkosságokhoz kiváló);

Szent Téli Szűzre szavazok;

megvan a teljes fate zero tribute arts, ha nem tévedek ezek abból valók;

Profil Képtár

Semmi probléma. legalább én is előre jutok az 1/3-l utána és is erőteljesen visszaveszek.

IGEN Kaszt ezt a szót kerestem!!!! Köszi

Szent Téli Szűzre szavazok - OK


Azt hittem tudok valami újat mutatni

Már csak azt szeretném kérdezni, hogy neked milyen verzió van meg az 50MB-körüli? (1929x2925-ős felbontású)

Profil Képtár

Sajna most laptopon vagyok és a type-moon képgyűjteményem a másik gépemen van, szal most így nemtom, de az lehet... a kedvenc képeimet mondjuk átméreteztem és némi módosításokat végeztem rajuk photoshoppal (image>adjustments) meg a kötésen átfutókat egymás mellé vágtam;

a bővebbik fate zero materialt ismered? abban is vannak hasznos (és hivatalos) dolgok...

pl.: Zero Berserker



amúgy te tudsz vmit a Fate Zero mangáról? ...azt hallottam egy ideje h lesz, még képeket is láttam, de egy ideje semmi.. gondoltam te hátha tájékozottabb vagy;

Profil Képtár

Majd ha a másik géped közelébe jutsz akkor ezt megnéznéd mert már régóta vadászok egy jó minőségű scannre. Sikerült egy az 50MB-os verziónál jobbat találnom de az meg nem teljes


Igen ez is megvan ebben van Vimena, Gordius Wheel, Alondite ... stb és egy csomó japán szöveg amiből semmit nem értek csak olvastam valahol, hogy olyan dolgok (story-val kapcsolatos dolgok is vannak benne) amik ötlet szintjén merültek fel de végül ami nem került bele a novellába...


Régen én is hallottam valamit, de úgy tudom, hogy ez nem egy rendes manga hanem csak valami pár részes bevezető. (Bár lehet tévedek) de az tény, hogy Fate/Zero mangáról semmilyen adatbázis nem tesz említést.

Profil Képtár

1/3

Elöljáróban, ennek a résznek az angol fordítása nagyon gyenge tele van hibákkal szóval kérnék valakit (annál jobb minél többen) olvassa el és a nem érthető részeket jelezze mert itt szerintem lesz elég sok.

De egyébként néhány komment

-Kirei vs Chibi Rin 1:0
-Ha Shirou tudná miket tett az apja vajon mint "Igazság bajnoka" mit tenne?
-Rin drága papája szimpatikus?

------------------------------------------------------------------------------------------------- --------------

Ugyanekkor, Kelet messzi földjén, az Óceán túloldalán; egy másik személy is megkapta ugyanazt a beszámolót az Angliában lévő a kémtől, amit Kiritsugu.

Mint legitim mágus Tōsaka Tokiomi nem folyamodna ahhoz, hogy a hétköznapi világ technológiáit használja, mint Kiritsugu. Képzett a Tōsaka család egyedi, titkos nagy távolságú kommunikációs technikájában, egy ékszer mágia, ami generációk óta öröklődik a családban.

Fuyuki Miyamachou negyedében tornyosul a Tōsakák villája. Tokiomi föld alatt kialakított műhelyébe, egy kísérleti eszköz volt felállítva, ami egy fekete ingára hasonlítót. A különbség a hétköznapi fizikai kísérleti eszközök és e között az, hogy az inga súlyos teste a Tōsaka család egyik öröklött ékkövét tartalmazta, úgy lett megépítve, hogy a zsinórról lecsorgó tinta megnedvesítse az ékkövet.

A kő, ami az inga ékszerével volt összehangolva Tōsaka kéménél volt. Ha a követ egy pappír elé rakjuk és elkezdünk írni rá, akkor az inga ékköve hullámozni kezd, és a tinta, ami lecsöpög, tökéletesen, hiba nélkül leírja a szöveget az alatta lévő pappírra. Efféle szerkezet volt ez.

E percben az inga ékköve és a világ másik végén Londonban levő kő tökéletes szinkronizáltsággal hullámzik, nézve ezt a monoton mintázat nélkül ismétlődő képet a beszámoló írójának szövege lassan kivehetővé kezd válni.

Ezt látva Tokiomi meg sem várta, hogy a tinta rászáradjon elvette a pappírt és olvasni kezdte, a rajta lévő szöveget.

„—Akárhányszor nézem meg, a beállítást mégis úgy érzem, hogy megbízhatatlan.”

Kotomine Kirei aki egész idő alatt őrt állt gátlástalanul hangot adott a nemtetszésének.

„Oh, azt hiszed a fax az sokkal kényelmesebb?”

Ha ezt a módszert használjuk, akkor nem számít, ha elmegy az áram, nem lesz meghibásodás. És amiatt sem kell aggódni, hogy a beszámoló nyilvánosságot látna. A modern technológiára utaltság igénye nélkül, mi mágusok már régóta rendelkezünk olyan eszközökkel, amik nem maradnak el napjaink modern eszközeitől.

Mindezek ellenére, Kirei a faxot sokkal kényelmesebbnek találja, mert azt bárki képes használni. ’Bárki’ képes használni, bizonyára ez az elkerülhetetlenség az, amit Tokiomi képtelen felfogni. Az teljesen érthető, hogy az arisztokraták és a polgárok módszerei és tudása különbözik… még a jelenben is, Tokiomi még mindig ezt az elavult gondolkodásmódot követi, valóban egy legitim ’mágus’.

„A legújabb beszámoló az ’Óra Toronyból’. Úgy néz ki a „zseni” Lord El-Melloi megkaparintott egy elveszett ereklyére. Ha ez igaz, akkor biztos, hogy részt fog venni. Hmph valóban egy nehéz ellenfél. Akkor most már biztos, őt mester van magamat is beleszámítva…”

„Aggodalommal tölt el, hogy még van két be nem töltött hely.”

„Miért, ez egyszerűen csak azt jelenti, hogy nincs megfelelő személy, aki viselhetné az Utasító Pecsétet. Ahogy kifut az időből, a Grál majd véletlenszerűen tölti be a két helyet a képességektől függetlenül. Hogy meglegyen a kellő számú személy, kell lennie még két kisebb karakternek. Nincs ok az aggodalomra.”

Ez tökéletesen illett Tokiomi optimizmusára. Kirei már három éve a tanítványa; így már ismerte a mesterét. Bár nagyon alapos az előkészületekben, de megvan az a hibája, hogy a gyakorlatba elsiklik az apró részletek felett, és ezekkel a kis részletekkel majd neki kell foglalkoznia a mestere helyett, Kirei ezt már rég megértette.

„Apropó óvatosság—Kirei, senki sem látott meg, amikor bejöttél a házba, ugye? Végtére is már ellenségek vagyunk.”

Pontosan, ahogy Tōsaka Tokiomi tervezte a valóságot elferdítették. Kirei akit a Grál három éve választott ki; Tokiomi tanácsára gondosan elrejtette a jobb kezén lévő jeleket egészen egy hónappal ezelőttig, mikor is bejelentette a tényt, hogy Utasító Pecsétek jelentek meg a kezén. E perctől kezdve megszakította minden kapcsolatát Tokiomiva, mint aki konkurenciát jelent a Grálra.

„Nincs ok az aggodalomra. Függetlenül attól, hogy láttak vagy nem, nincs familiáris vagy megfigyelő varázslat a házon. Én—„

„—Garantálom.”

Egy harmadik személy hangja közbevágott, és ugyanakkor egy sötét árny jelent meg Kirei mellett.
A hősi lélek, aki egész idő alatt szellem alakban Kireit követte, e percben jelent meg Tokiomi előtt.

A sovány és magas árny sok pranával rendelkezett összehasonlítva egy emberrel. Ő valami ’nem emberi’. Egy eszelős, aki hosszú fekete köpenyt és egy fehér koponyaszerű maszkot viselt, hogy eltakarja az arcát.

Igen, ő az első Hősi Lélek akit megidéztek a negyedik Grál Háborúban, Assassin, aki szerződést kötött Kireivel – Hassan Sabaha.

„Mindegy, hogy milyen trükkökkel próbálkoznak, nem maradhat rejtve – a kémkedés hősi lelkének Hassannak szemei előtt. Az én Mesteremet, Kireit nem követte senki… megnyugodhat.”

Mintha megértené, hogy Tokiomi magasabb helyet foglal el a ranglétrán, mint a saját mestere Kotomine Kirei; Assassin illedelmesen meghajolt.

Majd Kirei azt mondta.

„Amint a Grál által megidézett szolga megjelenik, függetlenül kasztjától, bizonyára azonnal és hiba nélkül beszámolnak róla az apámnak.

Risei atya volt a Grál Háború felegyelője, öt nevezték ki Fuyuki Templom papjának. Jelenleg az ő birtokában van egy ’lélek kártyának’ nevezett varázseszköz. Aminek meg van az a képessége, hogy megmutassa a Grál által megidézett hősi lelkek képességeit.

A Mesterek kilétéről csak mások jelentése alapján lehet megbizonyosodni, de a megjelenő Szolgák számát, kasztját a megidézésük helyétől függetlenül; biztosan jelezni fogják a ’lélek kártyák’, hogy a felügyelő kellő módon átlássa a helyzetet.

„Apám szerint az én Assassin-om az egyetlen Szolga, amit eddig megidéztek. A többi mágus lépése még csak ezután következik.”

„Aha, de ez csak idő kérdése. Előbb vagy utóbb ez a szoba tele lesz más Mesterek familiárisaival. Mert ez a hely és a Matou villa csak úgymint az Einsbernnek lakóhelye azok ahol a Mesterek fognak tartózkodni.”

A három nagy családdal ellentétben a külföldi mágusoknak megvan az-az előnye, hogy a tartózkodásuk pontos helye rejtve marad a többiek előtt. Ezért van az, hogy a Háború korai szakaszában minden mester familiárisokat használ a felderítésre.

Nem arról van szó, hogy Kirei nem bízik Tokiomi információs hálózatában, egyszerűen csak arról van szó, hogy figyelnünk kell miféle módszereket használ a még hátralévő két titokzatos Mester, hogy elrejtse magát. Éppen az ilyen stratégiát alkalmazó ellenfelek azok, akik ellen, Kirei Szolgája Assassin a legjobban tudja használni a képességeit.

„Elmehetsz Assassin, folytasd a kinti őrködést. Legyél nagyon óvatos”

„Értettem.”

Hallva Kirei parancsait Assassin újra szellem alakra váltott és elhagyta a szobát. A Szolgák számára, akik szellemi lények, lehetséges, hogy a szellemi és fizikai alakjuk között szabadon mozogjanak.

Assassinnak van egy egyedi képessége, amivel a többi Kaszt nem rendelkezik „eltudják rejteni a jelenlétét” így nincs vetélytársa, ha észrevétlenül kell mozogni.

Kirei számára, akinek nem az volt a feladata, hogy nyerjen, hanem, hogy támogatást nyújtson Tokiominak, Assassin megidézése volt a legjobb választás.

Ez a haditerv.

Először Assassin alapos vizsgálat alá veszi a többi Mester és szolga terveit, hogy valami gyenge pontot találjon rajta. Ha ezzel a módszerrel minden ellenfélről összegyűjtötték a legyőzésükhöz szükséges információt, akkor ezek alapján Tokiomi Szolgáját használva, egyenként legyőzik őket.

Éppen ezért Tokiominak egy olyan Szolgát kell megidéznie, aki nagy támadó értékkel rendelkezik. De, hogy melyik Hőst szúrta ki magának. Kirei soha nem hallotta öt, hogy megemlítette volna.

„A szent ereklye, amit előkészítettem holnap fog megérkezni.”

Mintha megértette volna Kirei kétségeit, meg sem várva a kérdését, válaszolt.

„Megtaláltam, amire számítottam. A Szolga, akit meg fogok idézni biztosan előnyben lesz minden ellenséggel szemben. Ha az ellenfél egy hősi lélek, akkor esélye sem lesz a győzelemre ez ellen az alak ellen.”

Tokiomi titokban boldog volt, az arca sugárzott a vele született páratlan magabiztosságtól.

„Az idézés szertartást ma este tartjuk meg – ha egyetlen Mester sem kémkedik utánunk, Kirei te is jelen lehetsz csak úgy, mint az apád.

„Apám is?”

„Igen, ha sikeresen megidézem, a győzelmünk biztosra vehető. És mindenkivel meg akarom osztani ezt a boldogságot.”

Az e fajta fennhéjázó magabiztosság az, ami kendőzetlenül megmutatja milyen is Tohsaka Tokiomi öröklött jellemvonása. A rendkívüli egójával kapcsolatba, Kirei tisztelet és valahogy csodálatot érzett.

Hirtelen Kirei felfigyelt az inga ékkövére. Az ékkő egészen eddig megállás nélkül írt az előtte lévő pappírra.

„Igen, ah, ez egy másik üggyel kapcsolatos vizsgálódás. Ezek nem a legújabb információk – ez valószínűleg az Einsbernnék Mesterével kapcsolatos kérésemre adott válasz lesz.

Információt szerezni az Einsbern családról, akik elvágták minden kapcsolatukat külvilággal, még az Óra Toronyban is nehéz. De Tokiomi már korábban mondta, hogy van nyoma a Mester kilétét illetően. Tokiomi kiterítette a pappírt maga mellett az íróasztalon, aztán felemelte az új szöveget tartalmazó papírlapot.

„… Ez történt kilenc évvel ezelőtt. Az Einsbernek akik büszkék voltak a vérvonaluk tisztaságára hirtelen találtak egy külső mágust és örökbe fogadták. Ez abban az időben még a Társasságon belül is nagy felbolydulást keltett, de, rajtam kívül csak a Matou család idős feje látta meg az igazságot.

Az Einsbern család mágusai, akik csak Alkímiában voltak jártassak már a kezdetek óta nem voltak alkalmasak a harcra. Ez is hozzájárult az előző Grál Háborúkban elszenvedett vereségeikhez. Úgy tűnik ezek az emberek elvesztették a türelmüket.

A mágus, akit találtak úgy tűnik, megfelel ’az elvárásoknak’.

Miközben beszélt gyorsan átfutotta a pappíron lévő szöveget. Tokiomi átnyújtotta a lapot Kireinek. Kirei, amint meglátta a címet „Nyomozási beszámoló: Emiya Kiritsugu” enyhén összeszűkültek a szemei.

„Ez a név… már halottam valahol. Állítólag ez egy veszélyes alak.”

Óh, az Egyház is tud róla? A ’Mágus Gyilkos’ Emiya Kiritsugu közismert volt abban az időben. Látszatra nem tartozott a Társassághoz, de a valóságban a Társasság legfelső köreinek a gyilkoló bábja volt.”

„Vagyis az Egyház szavaival mondva egy végrehajtó, ugye?”

Még annál is rosszabb. Egy szabadúszó bérgyilkos, aki átesett a speciális kiképzésen, hogy mágusokat öljön. Mert csak egy mágus értheti meg a másikat, olyan eszközöket használ az öléshez, amik nem egyeztettetők össze a mágusok módszereivel… az a fajta ember, aki szemrebbenés nélkül nyúl aljas eszközökhöz.

Nyilvánvaló gyűlölet érződött ki Tokiomi hangjából, mégis Kireit kezdte érdekelni ez az Emiya Kiritsugu. Hallót már kósza híreket erről az emberről, úgy tűnik a múltban már szembekerült az Egyházzal, és voltak, akik mondták Kireinek, hogy legyen óvatos ezzel az emberrel.

Kirei elkezdte a neki adott pappírt olvasni. A legtöbb dolog, ami a pappíron állt az Kiritsugu harci stratégiájával foglalkozott – eltűnt személyek, ügyek, balesetek mágusokról, akiket úgy gondolják, hogy ő ölt meg, de alapvetően ez a módszereinek az elemzése volt. Ahogy olvasta, Kirei kezdte megérte, hogy Tokiomi miért is gyűlöli ezt az ember. Lesből támadás és orgyilkosság ez mind csak a jéghegy csúcsa.

Bomba elhelyezése a nyilvános helyen, lelőni egy utasokkal teli repülőgépet, ezek voltak azok a hihetetlen esetek, amikről bejelentés érkezett. Sőt úgy gyanítják, hogy a közelmúlt nagy terror cselekményei valójában Emiya Kiritsugu bűntettei voltak, abból a célból, hogy végezzen egy-egy mágussal. Bár nincs perdöntő bizonyíték, de ezeket az információkat látva nagyon is hihetőek a történetek.

Orgyilkos, ez a szó nagyom is illő. Mágusok annyira szembekerülnek egymással, hogy végezzenek a másikkal, ez gyakran megesik. Azonban, ez tisztán egy mágikus megmérettetés, amit többnyire a szigorú szabályok alapján megszabott eljárások során döntenek el. Úgy mondva a Grál Háború is ebbe a kategóriába tartozik; bár ’háborúnak’ nevezik ez nem egy kaotikus halálos viadal, hanem inkább egy sor szigorú szabály és előírás.

Egyetlen szóval sincs említve a szövegben, hogy Kiritsugu valaha rész vett volna egy ilyen harcban a ’Mágusok előírását’ használva.”

„A Mágusnak nevezett dolog az emberiség törvényein kívül létezik, ez eggyel több ok arra, hogy szigorúbban figyeljük a világunk szabályait.

Mondta Tokiomi, akinek a nyugodt hangja forrt a dühtől.

„De ez az Emiya nevezetű ember semmibe veszi az összes szabályt. Nem érez büszkeséget abban, hogy mágus. Az ilyen ember elfogadhatatlan.

„Azt mondtad… büszkeség?”

„Igen. Mágusként még ez az ember is bizonyára átesett szigorú képzésen.”
Ha ez így van, akkor bizonyára megvan a hite, hogy legyőzze a nehézségeket és föléjük kerekedjen. Nem tudja elfelejteni az eredeti célját és vágyát, még a siker elérése után is.

„…”

Amit Tokiomi mond az helytelen. Alávetni magunkat a brutális kiképzésnek, különösebb ok nélkül, ilyen idióták léteznek a világon. Ez Kirei bárki másnál jobban értette.

„—Szóval miért vált ez az Emiya Kiritsugu egy gyilkoló eszközzé?”

„Valószínűleg pénzért. Miután csatlakozott az Einsbern családhoz tisztára mosta magát. Már szerzett annyi pénzt, hogy ne kelljen emiatt aggódnia az élete hátralévő részében így ez érthető – valahol benne kell lennie a beszámolóban, hogy ez az alak nem csak orgyilkosságokat követett el. Úgy tűnik néhány más munkát is végzett szerte a világban némi extra fizetségért.”

Úgy van, ahogy Tokiomi állítja, a beszámoló vége felé közeledve, olvasható, hogy nemcsak mint mágus, szerzett tapasztalatokat Emiya Kiritsugu. Hát erről van szó, Kiritsugut el lehet helyezni a világon zajló konfliktusok bármelyikébe; nem csak egy gyilkoló eszköz, hanem zsoldosként is sokat dolgozott.

„… Kölcsön kapom ezt a dokumentumot, hogy a részletesebben is elolvassam?”

„Áh, persze. Ha részletesen ki tudod elemezni azzal sokat segítesz nekem. Még mindig sok munkám van a ma esti megidéző szertartás előkészületeivel.”


X X

Kirei otthagyta a műhelyt és visszament a földszintre. A folyosón összefutott egy kislánnyal, aki a hatalmas poggyászával harcolt.

„Szia, Rin”.

Nem akarta különösebben szórakoztatni a lányt, csak normálisan üdvözölte, a lány megállt majd tágra nyílt szemekkel Kireit bámulta. Már három éve ismerte Rint, de a lány szeméből a Kireivel kapcsolatos gyanakvás nyoma még mindig nem tűnt el.

„…Szia, Kirei.”

Keményen, de még mindig illő hangvételben, Rin viszonozta Kirei üdvözlését. Bár még fiatal, de Rin máris úgy viselkedik, mint az anya, kimért és nőies. Ő nem akárki, hanem Tohsaka Tokiomi lánya. Az hogy különbözött a korabeli diákoktól teljesen normális volt.

„Elutazol? Ez a poggyász hatalmas.”

„Igen. A mai naptól fogva nagyapa házában fogunk lakni egy rövid ideig. Így villamossal kell majd iskolába mennem.”

Mivel a Grál Háború elkerülhetetlen ezért Tokimi úgy döntött, hogy a családja átmenetileg az apósa házában lakjon a szomszéd körzetben.

Veszélyes volna az anyát és gyermekét a csata veszélyeinek kitenni. Természetesen ezek ésszerű érvek.

De a lánya Rin úgy tűnik nem elégedett. Bár az arcvonásai tiszták, de a kis szája csücsörít, ezzel is jelezve, hogy nem boldog. Bár a jövőben egy hölgy lesz, de most még csak egy kislány. Nem várható el tőle, hogy úgy viselkedjen, ahogy a helyzet megkívánja.

„Kirei, te apával maradsz, hogy segíts neki harcolni, ugye?”

„Igen, mint a tanítványa ezt kell tennem.”

Rin nem egy buta gyermek. Mint a Tōsakák örököse, már megkapta Tokiomi szakszerű tanítását. Már rendelkezik némi ismerettel a közelgő Grál Háborúval kapcsolatba.

Megérti az okát, hogy miért kell a nagyapja lakásába költöznie. De ami miatt elégedetlen az-az, hogy -- miután ő elmegy Kirei lesz az egyetlen személy a Tōsaka házban és azt csinálhat, amit akar.

Rin rendkívül tisztelettel viseltetik az apja, Tokiomi iránt. Mint örökös, Rin éppen ezért nem kedveli Kireit, mert ö előbb lett Tokiomi diákja és mágiát tanulhat tőle.

„Kirei, bízhatok benned? A végéig védeni fogod apát? Meg tudod ezt ígérni?”

„Ez nem lehetséges. Ez a háború nem teszi lehetővé, hogy ilyen ígéretet tegyek, különben nem lenne értelme, a te és az édesanyád biztos helyre való távozásának, nem de?”

Kirei nem akar mellébeszélni, hogy a kedvében járjon, ezért nyíltan kimondta az igazságot. Erre Rin vad pillantást vetett a szemtelen és arcátlan idősebb tanoncra.

„… Ahogy gondoltam, egy kicsit sem kedvellek.”

Amikor a korához illő szavakat használ, Kireinek jó véleménye van a lányról.

„Rin, ne beszélj többé ilyen csúnyán mások előtt. Különben szégyent hozol az édesapád erkölcseire.”

„Ennek semmi köze apához!”

Látva, hogy az apját is felhasználja, mint védekezést; Rin arca kivörösödött a dühtől. Kirei pontosan ezt akarta látni.

„Jól figyelj Kirei! Ha apa megsebesül a te hibád miatt, soha nem fogok megbocsájtani! Én--!”

E pillanatban, mondhatni tökéletes időzítéssel, Aoi alakja tűnt fel. Már végzett a dolgainak előkészítésével, de mivel Rin nem volt sehol, így visszajött, hogy megnézni mi történt.

„Rin! Mit csinálsz? Mi ez a lárma!”

„—Áh én csak –„

„Az elutazás előtt még mondott néhány bátorító szó, asszonyom.”

Kirei úgy tett mintha nyugodt volna és szándékosan segített Rinnek, de Rin ettől csak még ingerültebb lett. De mivel az édesanya előtt nem beszélhet, így megfordult, hogy távozzon.

„Segítek a bőröndöddel. Rin az a poggyász túl nehéz neked.”

„Ne! Én is elbírom!”

Rin még az előbbieknél is erősebben kezdte el húzni a bőröndöt így még ádázabb csatába keveredett vele, de végül mid ezek ellenére sikerült kivinnie az ajtón. Kirei jól tudja, hogy az e fajtaviselkedés nem egy érett felnőtthöz méltó, de mégis nevetni volt kedve Rinen amikor módja adódik rá.

Az ottmaradt Aoi mélyen meghajolt Kirei előtt.

„Kotomine, rád bízom a férjemet. Kérlek, segítsd, hogy megvalósíthassa a kívánságát.”

„Megteszek minden tőlem telhető, kérem, ne aggódjon.”

Kirei meglátása szerint Tōsaka Aoi a tökéletes feleség. Komoly és diszkrét, lelkiismeretes, megérti a férjét és nem avatkozik a dolgaiba, még a szerelemnél is hűségesebb tiszteli a feladatát – egyszóval, ő képviseli a régmúlt tökéletes feleség és anya példáját. Egy olyan korban ahol a feminista mozgalom kezdett beleivódni a társadalomban, de ő olyan mintha köbe vésték volna. Tokiomi valóban egy tökéletes személyt választott maga mellé.

Kirei az ajtóban állva nézte, ahogy az anya és lánya távozik. Nem taxival utaztak, hanem egy magánautóval, Aoival a kormánynál. Nemcsak a sofőrök, hanem az összes cseléd is el lett küldve a múlthéten. Azért tették ezt, hogy ne essen baja az ártatlan embereknek és, hogy elejét vegyék a kémkedésnek. Tokiomi nem volt elég óvatos, hogy a cselédek ellen is éber legyen, így ezt is Kirei javasolta, és végül Tokiomi kénytelen kelletlen megcsinálta.

Mielőtt az autó elment, Rin akit az édesanya figyelt kiöltötte a nyelvét Kireire, miközben gúnyos arcot vágott. Kirei keserűen nevetett majd a szemeivel követte őket, majd visszament a mostanra már üres villába.


X X

Tokiomi még nem hagyta el az alaksori műhelyét. Így csak Kirei egymaga tartózkodott a kihalt nappaliban, ahol elkezdte olvasni az Emiya Kiritsuguról szóló jelentést.

Nem érette miért érez ilyen nagy érdeklődést a mágus iránt, akit még nem is ismert. Talán azért mert valami öröme származik abból, hogy a tanítója Tokiomi undorral tekint erre az emberre.

Az e házban már három éve fenntartott tanár diák kapcsolat mindig is szatirikus volt. Mint tanár Tokiomi nem tud belekötni Kirei buzgalmába és gyors felfogóképességébe; eredetileg egy végrehajtó, aki megveti a mágiát, de mégis nagy érdeklődést tanúsít a mágia minden fajtája iránt. Kirei mohó vágya a tudás iránt örömmel tölti el Tokiomit. Most már Tokiomi bizalma Kirei felé megingathatatlan, olyannyira, hogy még a saját lányának Rinnek is megmondta, hogy mutasson tiszteletet, az idősebb diák felé.

Azonban Tokiomi növekvő barátsága ellenér Kirei szíve egyre üresebb lett.

Kirei nem azért tanul mágiát, mert akarja. Hosszú vallásos életet élt a templomban, de semmit nem nyert vele, éppen ezért Kirei minden reményét az új tanulmányokba fektette, ami az egyház tanításának tökéletes ellentétét képviseli, ez minden. De a végeredmény totális csőd volt. A mágia tanulás világában Kirei nem lelt semmi örömöt és nem érzett elégedettséget. Épp ellenkezőleg, pont, hogy csak növelte a szívében lévő ürességet.

Tokiominak nem tűnt fel Kirei csalódottsága. Az a megállapítás, hogy ’olyan ember, mint az apám, Risei’ helytálló. Tokiomi megbecsülése és bizalma Kireiben pont olyan, mint Risei-é.

Mindig is volt egy láthatatlan fal közte és az olyan emberek között, mint az apja és Tokiomi. Kirei ezt tökéletesen megértette, valószínű, hogy éppen ezért érzett ekkora érdeklődést egy olyan személy iránt akit Tokiomi ki nem állhat.

Arra gondolt, talán ez az Emiya Kiritsugu nevű ember a ’fal túloldalán’ létezik.

Tokiomi óvatossága Emiya Kiritsuguval szemben úgy tűnik csak a ’Mágus Gyilkos’ titulusának szól. Tehát ez a beszámoló ami Tokiomi kérésére készült el a ’mágusok elleni vívott harcaira’ összpontosított, minden más eseményt, ami nem ebbe a témába tartozott magától értetődőnek tekintett.

De, ahogy Emiya Kiritsugu tetteit nézi kronológiai sorrendben, Kirein apránként kezd eluralkodni egy hiedelem.

Ennek az embernek a tettei nagyon kockázatosak.

A szabadúszó orgyilkos korában mielőtt az Einsbern család fiává fogadta volna, Kiritsugu hiba nélkül hajtott végre számtalan küldetést. De a küldetések közötti szünet nyilvánvalóan túlságosan is rövid volt. Figyelembe véve, hogy mennyi ideje van az előkészületekre és a feladatok elfogadására, csak arra lehet következtetni, hogy egyszerre hajt végre több tervet is. És, hogy ezek a tervek mind párhuzamosak; különböző helyek konfliktusaiban tűnik fel; és mindig akkor, amikor a legmelegebb a helyzet, a pusztulás küszöbén.

Mintha öngyilkos akarna lenni, mintha valami betegség hajtaná… a tettei mögötti elv tisztán az önpusztítás.

Ehhez kérdés sem fér. Ennek a Kiritsugu nevű embernek nem önző a szíve, a küldetéseiben rejlő kockázat és a küldetések haszna nem egyezik meg. Az nem lehet, hogy az a fajta szabadúszó orgyilkos volna, akit a pénz hajt.

„Akkor – mi az, amit keres?”

„…”

A saját tudtán kívül Kirei félre rakta a beszámolót, az állára tette a kezét, majd gondolataiba mélyedt. Ennek az Emiya Kiritsugunak olyan viharos élete volt, amit mások elképzelni sem tudnak, de Kirei úgy látja, neki is van valami köze hozzá.

Egy Mágus, aki nem rendelkezik büszkeséggel, egy ember, aki elvesztette a hitét, Tokiomi így hívta.

Ha ez igaz, Kiritsugu az élményeivel, mintha a pusztulást keresné… vagy inkább az-az út, amivel egy rég elveszett válasz után kutat?

Akkor, kilenc évvel ezelőtt Kiritsugu folytonos harcára legördült a függöny. A folytonos kutatás közben találkozott az Einsbern mágussal az Északi vidékről, akik a győzelemre vágytak a Grál Háborúban.

Jobban mondva abban a pillanatban amint megkapta a ’válaszát’

Így Kirei izgatottan várja a találkozást Emiya Kiritsuguval. Végre megtalálta a jelentőségét, hogy miért vesz részt a Fuyuki-i csatában.

Még most sem érdekli a Grál. De ha Kiritsugu egy kilenc éves csendet tört meg emiatt, Kirei most értette a jelentőségét, hogy miért vesz részt a harcban, ami eloszlat minden kétséget.

Meg kell kérdeznie ettől az embertől. Mi az, amit keres, amiért részt vesz ebben a harcban, mit nyer el a végén.

Kotomine Kirei mindenképp szembe fog szállni Emiya Kiritsuguval. Akkor is, ha ez a harcmezőn lesz ahol mindkét fél az életét teszi kockára.

------------------------------------------------------------------------------------------------- ----------------

Nos ennek a résznek az angol fordítása nagyon gyenge tele van hibákkal Pl: Tokiomi azt mondja, hogy az ereklye holnap reggel érkezik meg, de utána meg azt, hogy ma este tartják meg a megidéző szertartást….stb (remélem Kellögem 1/5 részéből valami kiderül.
+ És egy csomó helyen ismétli önmagát. Egy helyen meg mintha hiányozna szöveg itt:

'Then, the curtain on Kiritsugu's continuous battles fell suddenly nine years ago. That's because through continuous searching he met with the Einsbern magus seeking victory in the Grail War in the northern lands.

(ide nem kéne valami?)

That is to say at that moment he obtained his "answer".


„Akkor, kilenc évvel ezelőtt Kiritsugu folytonos harcára legördült a függöny. A folytonos kutatás közben találkozott az Einsbern mágussal az Északi vidékről, akik a győzelemre vágytak a Grál Háborúban.
(innen szerintem hiányzik valami mert a következő mondat nem nagyon illik ide)
Jobban mondva abban a pillanatban amint megkapta a ’válaszát’


Néhány kifejezés, amik megbeszélésre szorulnak.
- Servant Assassin: Assassin Szolga vagy csak simán Assassin?
(szerintem maradjunk, az angolnál ne fordítsuk le a Kasztokat magyarra PL:orgyilkos… stb

- assumed spirit for: ennek a lényege az, hogy „Szellem/lélek alakot vett fel” használjuk ezt vagy legyen „dematerializálodott”?

- Good afternoon: Ezt egyszerűen sziá-nak fordítottam, mert a „Jó napot, Rin” milyen hülyén hangzik, legalábbis én még nem halottam, hogy egy 20-on x éves ember így köszönne egy 6 éves kislánynak.

- cable car: Ez „drótkötélpályás felvonó” de ezt nem értettem, hogy jön ide (Fiyuki városába) ezért villamosnak fordítottam.

- Kirei's heart became more and more desolate: Ezt úgy fordítottam, hogy „Kire szíve egyre üresebb lett” az eredeti szó „elhagyatottabb” szerintem nem illik ide.

Profil Képtár

Hi!
Visszatértem, itt is az 1/5

én is jelezném elöljáróban, h ez egy qrva nehéz rész volt, és a varázsigéket eléggé átírtam, mert értelmük sehogy se volt, de legalább igyekeztem úgy fordítani, h minnél kevésbé hangozzanak hülyén. A "régies magyarom" pedig elég szánalmas, de hát ez van. És a köztes részek is elég zagyván sikerültek, különössen a szertartás működésére kiterjedő részek. Azért remélem érthető lesz valamelyest.

Fuyuki kicsiny, hegyvidéki városának szögletében egy bokrokkal övezett tisztáson Waver Velvet megkezdte a megidézéshez szükséges rituálé előkészületeit miután megbizonyosodott róla, hogy teljesen egyedül van.
A tyúkok egyre hangosodó kotkodácsolása miatt Waver idegei a nap során a végsőkig feszültek olyannyira, hogy még egy elme tisztító rituálé elvégzésére is szükség volt a csatornák megnyitása előtt.
A varázskör szimbólumát addig kell a földre rajzolni, amíg a csöpögő csirkevér még meleg. Rengetegszer elgyakorolta a műveletet, az elmúlás közbeni útnak indulás négy, egymást körülvevő jelének berajzolását a megidézés körébe.
Nem követhet el hibát.
„Elzár. Elzár. Elzár. Elzár. Elzár. Öt bevégzés minden ismétlésre. És most, a megtelt pecsétek töressenek fel dicsőségemre!”
Waver óvatosan szétkente a csirkevért a földön, ahogy a varázsigét kántálta.

A Tohsaka rezidencia földalatti műhelyében ugyanebben a kicsiny, hegyvidéki városban ugyanezekre az előkészületekre került sor egyazon rituálé végrehajtása céljából.
„Ó te első, Ó ezüst, Ó vas. Ó, alapítás köve, Ó Szerződés Főhercege. Hallgasd meg szavaimat hatalmas tanárunk, a Főmágus, Schweinorg nevében.
Legyenek a feltámadó szelek, mint falak. A korona fölé emelkedvén legyenek a kapuk minden irányból zárva, és a Királyságba vezető három-ágú út körbefordultasson.”
Tohsaka Tokiomi hangosan kántálta a varázsigét miközben a varázskört áldozati vér helyett mágikus ékkövek olvadt kivonatával rajzolta fel. Erre a napra készülve Tohsaka a birtokában lévő összes pranával teli ékkövet feláldozta, amit az idők során felhalmozott.
A Kotomine apa és fiú – Risei és Kirei - mellette állt.
Kirei alaposan megnézte az oltárra helyezett szent relikviát. Első ránézésre egy múmia letört darabkájának tűnt, de valójában a földön élő első kígyónak a levedlett és megkövesedett bőre volt elvileg korszakokkal ezelőttről.
Kireit akarata ellenére félelem fogta el a gondolatra, hogy miféle Hősi Lélek megidézésére szolgálhat a kődarab.
Végre megértette Tokiomi magabiztosságának forrását. Nincs az a Szolga aki képes lenne legyőzni azt a Hősi Lelket akit Tokiomi választott.

Ugyanebben az időben a távoli Einsbern kastélyban Emiya Kiritsugu a szertartási szoba padlójára rajzolt és használatra kész megidéző kört vette szemügyre.
“Elegendő lesz egy ilyen egyszerű szertartás?”
Irisviel számára, aki Kiritsugu mellől szemlélte a folyamatot meglepő volt, hogy az előkészületek ilyen csekélyek voltak.
„Talán csalódás ez számodra, de egy Szolga megidézése sohasem igényelt semmiféle különösebb spirituális szertartást.”
Magyarázta Kiritsugu amint a higannyal rajzolt ábrát vizsgálta elhibázott vonalak és maszatfoltok után kutatva.
„Mivel valójában nem a mágus, hanem a Szent Grál ereje idézi meg a Szolgát. Mesterként igazából én csak egy vezeték vagyok, ami a hősi lelket a világgal összeköti, amiben élünk, majd mindössze ellátja az ebben a világban való materializálódáshoz szükséges pranával.”
Mintha elégedett lett volna a megidéző kör végleges állapotával, Kiritsugu bólintott majd felállt. A szent relikvia az oltáron feküdt – a legendás szent kard hüvelye.
„Ha minden igaz, ezzel a győzelem a kezünkben van.”

„Pontosan megtanultad az idézéshez szükséges varázsigét?”
Matou Zouken újra és újra emlékeztette Kariyát a biztonság kedvéért. Utóbbi csendesen bólintott a sötétben.
A rothadás és penész visszataszító szagával teli zöldes sötétség mintha a tenger mélye lett volna. Ez volt a féreg tároló, mélyen a Matou rezidencia alatt megbújva, ami a kicsiny, hegyvidéki város egyik dombján állt.
„Akkor jó. Azonban mikor a varázsige közepén jársz, iktass közbe további két sort.”
„Hogy érted ezt?”
Zouken baljósan mosolygott Kariya zavart arckifejezésére.
„Hát nem egyértelmű? Tudhatnád Kariya, hogy mágusként a képességeid nem csak egy vagy két lépéssel maradnak el a többi mágusétól. Ez befolyásolni fogja a Szolga alapvető képességeit.
Ez esetben csak a Szolga Kasztja által hozható be a lemaradás, és egészen a gyökerektől kell feltornásznunk a paramétereket.”
Előre meghatározni a Szolga Kasztját a megidéző varázsige megváltoztatásával.
Általában azt, hogy a Szolga melyik Kasztba kerül a megidézett Hősi Lélek sajátos jellemzői döntik el. Azonban vannak kivételek; két Kasztot előzőleg a megidéző is kiválaszthat.

Az egyik ilyen az Assassin. Az ebbe a Kasztba tartozó Hősi Lélek feltételezhetőleg a Hassan I Sabbah nevet viselő gyilkosok csoportjába fog tartozni.
A másik Kaszt viszont minden Hősi Lélekre vonatkozik és előhívható, amennyiben a megidéző bizonyos elengedhetetlen tulajdonságokkal bír.
Így aztán---
„Ez alkalommal add a megidézendő Szolgának a Tomboló Őrület tulajdonságát!”
Harsogta Zouken örömteli arccal, mintha alig várná az ezzel járó katasztrofális következményeket.
„Kariya, Berserker mestereként harcolj hát értem mindeneddel, amid csak van.”

Aznap különböző tájak különféle lelkekhez szóló igéi szinte egy időben hangoztak el, az események olyan harmóniája melyet aligha lehetett véletlen egybeesések sorozatának nevezni.
Minthogy a mágusokat egyazon remény fűtötte.
Egy csoda reménye. A megidéző igék, melyeket ezek az emberek az univerzum másik oldalán lévő hősökhöz mondtak, akik majd brutálisan mészárolják le egymást ezen csoda elérésének érdekében egyszerre zengtek a földről.
„Kezdődjék-„

Ez a mágusi képességei bizonyításának pillanata, a legnagyobb megpróbáltatás. Ha veszít, akár az életét is elvesztheti. Ezt Waver biztosan érezte, de mégsem volt a félelem szikrája sem benne.
Egy szenvedély, ami erőt kíván. Egy elhatározás, ami könyörtelenül űzi célját. Ezen tulajdonságok alapján Waver Velvet kétségtelenül egy kimagasló mágus.
„Kezdődjék-
Tested nyugodjék az én uralmam alatt, sorsom nyugodjék a te pengédben.
Ha te a Szent Grál hívásának engedelmeskedék, és eme lélek, eme akarat alá vetéd magad, úgy válaszolj.”
A testét körülvevő prana érzete. Az ember fizikai testében csúszkáló és keringő Mágikus Körök által okozott rosszindulatúan jeges és gyötrő érzés, ami elől egy mágus sem menekülhet.
Waver összeszorított fogakkal folytatta a varázsige kántálását.

„ – Esküt teszek most. Én vagyok az az ember, aki a Mennyek erényére válik majd. Én vagyok az az ember, akit Hádész minden gonoszsága beborít.”
Kiritsugu látása elsötétült.
A hátát borító Emiya családi címer, ami generációról generációra szállt, elkezdte tőle függetlenül, különálló entitásként kántálni a varázsigét, hogy ezzel Kiritsugu taumaturgiáját táplálja. Kiritsugi szíve egy olyan síkon, amin az elméjének nem volt uralma zakatolni kezdett, mint egy gőzmozdony.
A húsa, melyet kínzott a levegőből összegyűjtött prana már el is felejtett emberként működni; ehelyett egy misztikus szertartás kellékévé vált, egy körré, mely egyedüli feladata az volt, hogy összekösse a szellemit az anyagival.
Kiritsugu figyelmen kívül hagyta az ezen zavar által okozott súlyos fájdalmat ami elég erős volt ahhoz, hogy egy embert ordításra késztessen és a varázsige kántálására összpontosított. Még a visszatartott lélegzettel mellette álló Irisviel jelenléte is kiveszett a tudatából mostanra.

A tiltott kiegészítést hozzáadva Kariya további két sor idegen igével toldotta meg a megidéző varázsigét, ezzel megfosztva a megidézendő Hősi Lelket épp elméjétől és egy Berserker szintjére alacsonyítva a hőst.
„—És szolgálsz, bár szemeidet a káosz felhője takarja, és az őrület ketrece vesz körbe téged. Én vagyok az, aki eme láncoknak parancsol—„
Kariya más, mint a többi Mester, mivel számára a benne élősködő parazita lények szolgálnak Mágikus Körökként. Az ingerlésükkel és a Körök aktivizálásával járó kín összehasonlíthatatlan volt a többi mágus szenvedésével. A varázsige kántálása közben a fiú végtagjai görcsösen rángatóztak és vér fröcskölt megrepedt ereiből.
Vérvörös könnyek csorogtak a maradék épp jobb szeméből, majd csöpögtek le az állán.
Ennek ellenére Kariya koncentrációja nem lankadt.
Csak a hátán cipelt felelősségre kellett gondolnia – így nem riadhat vissza most.

„Ti, a hét mennyek, a szavak háromságába zárva, törjétek át csengésük béklyóját és legyetek a kezek, melyek az egyensúlyt biztosítják--!”
Ezzel, ahogy az imáját befejezte Tokiomi érezte, ahogy a testében száguldó prana sebessége a végsőkig nőtt.
Mennydörgés és villám robajlott melyet a viharos szelek hátán sodródó gomolygó felhők kísértek. A tomboló szél nyomása alatt, mely még a Kireihez hasonló szemlélődőket is elvakította, a megidéző kör alakja briliáns fénnyel ragyogott.
Végre a Mágikus Körök kapcsolatot teremtettek a síkkal, mely felette áll az emberekének… a szüntelenül áradó káprázatos fényből egy szálegyenes férfi arany sziluettje bontakozott ki. Eme magasztos méltóságon ámulva Risei atya áhitatosan motyogott magán kívül.
„…Győztünk, Kirei. Miénk a háború...”
Így a kívánság immáron rájuk szállt.
A túloldalról érkezvén, egy legendás illúzió szélviharba és villámokba csavarva.
Eredetileg az emberiségből származva, de a halandók síkjától elkülönítve. Az elementálok szintjére emelve nem emberi erők által. A helyről, ahol a természetfeletti elsőrendűek összegyűlnek…a Hősök Trónjáról, mely az Istenek erejét hordozza, a Hősi Lelkek melyeket számtalan hétköznapi ember álmából szőttek, és akik egy időben szálltak alá a földre.
Ekkor—
Az éjszakai erdőben, egy sötétségbe vesző sziklapárkányon, valamennyi helyszínen egyszerre hangzott el a kérdés valaki szájából magasztos hangon:
„Így kérdelek hát, te vagy-e a Mester, ki szólított?”


pár kifejezés:
magic circle = varázskör; mivel a magic circuitet tár lefordítottuk mágikus köröknek ugye...
summoning circle = megidéző kör
elementals = elementálok; ha minden igaz ezek felsőbbrendű lények, szal elemek nem lehetnek;
primates = elsőrendűek... lássuk csak, az elsőrangú és felsőbbrendű szerelemgyereke;

Edit: Gondolom hallottátok, hogy LESZ FATE STAY NIGHT MOZIFILM !!! YAY!!
a rossz hír, h by studio DEEN