Az FMD-m mögött, ököllel rácsaptam az asztalra.
-Miért nem használod a felélesztő varázsigédet?
A kazamatában mindenütt láva hömpölygött. Brigit a kard-használó avatárom, szürke szellemként bolyongott a képernyőn. Meghalt. De nem csak Ő. A barátom MAHO is meghalt a harcban, és most a harmadik csapatársunk, egy ikerkardos, seggfej volt.
-Azt mondtad, felélesztesz minket, ha meghalunk!
Annak ellenére, hogy halottak voltunk kommunikálhattunk a társainkkal.
-De van velünk egy Hullámmester - mutatott lelkesen MAHO-ra az Ikerkardos.
-MAHO semmit sem csinálhat, mert halott! Épp ezért kérlek téged! Végülis te hoztál ide minket. Azt mondtad, ismered a helyet és gyűjthetnénk néhány tapasztalat pontot! A te hibád, hogy meghaltunk!
Az IkerKardos csak hanyagul megvonta a vállát. Elvesztettem az önuralmam.
-Seggfej! Egy csapat vagyunk, ezért vigyáznod kell a társaidra! A Hullámmester nem csak egy eszköz, amivel feltöltheted az életerődet! Meg kéne védened minket; hisz egy csapat vagyunk. Ráadásul, mint IkerKardos nem kéne az átlagnál több képességgel is rendelkezned?
-Sajnálom, mennem kell.
-Mi?
-Kijelentkezek - az avatár körül fénylő körök jelentek meg és ezzel eltűnt.
-Az a marha! Hogy tudott itt hagyni?! - kiabáltam. Dühös voltam magamra, amiért hagytam, hogy egy ilyen kapzsi, önző játékos csatlakozzon hozzánk.
-Felejtsd el. Már elment - mondta MAHO.
-De még sose hallottam ilyen érzéketlen Ikerkardosról! Legalább feléleszthetett volna minket, mielőtt elment!
-Sajnálom, hogy bajba kevertelek.
-Nem a te hibád, MAHO. AZ a srác nevetséges volt. Hős, mi?
Mikor egy játékos nem csinált semmit, vagy elhagyta a társait szarkasztikusan hősnek nevezték.
-A francba! Bárcsak megvártam volna a bátyámat, ahelyett, hogy ezzel az idiótával játszok!
Figyeltem, ahogy a szörnyek, amik megöltek minket, átsétálnak a holttestünkön.
-Mit szeretnél csinálni? - kérdeztem - Folytassuk, mi ketten? Vagy inkább menjünk vissza a városba, hogy keressünk egy jobb embert?
-Uhm... Igazából arra gondoltam, hogy abba hagyom a The World-öt. - mondta MAHO.
-MI? Miért? - rövid szünetet tartottam - Nem a te hibád MAHO.
-Nem. Nem erről van szó.
-Akkor mégis miről? Valami baj van? - kérdeztem.
-Egyszerűen csak belefáradtam - válaszolta.
-Miicsodaa?
-A netes játékoknak nem igazán van történetük. Sosincs vége és nincs célja, ugye? Szóval lényegében, csak annyit tudsz tenni, hogy levered a szörnyeket és erősebb leszel.
-Igen, azt hiszem. Dehát ilyenek az online játékok. - vállat vontam.
-De sohasem lehetsz igazi hős.
-Ezzel mire célzol?
-Nos, mivel nem lehetek hős a való életben, szerettem volna azzá válni a játék világában.
-Ha sok szörnyet ölünk meg növelhetjük a szintünk. Talán még hősök is lehetünk - javasoltam.
-Mindegy milyen sokáig játszunk vagy, hogy milyen keményen próbálkozunk, soha nem érhetjük utol azokat, akik évek óta játszanak. - mondta MAHO.
El kellett ismernem volt értelme.
-Szeretem az RPG-ket, de a tapasztalat pontok gyűjtése olyan unalmas! A legrosszabb része, mikor látod a társaid halálát, tudod? Én... Én erre nagyon érzékeny vagyok.
-Szóval szerinted a The World unalmas?
-Egyszerűen csak nem nekem való. Miért vesztegetném arra az időm, hogy fejlesszem a karakterem, fizessek utána, értékes napokat játsszak át, idegeskedjek, és aztán elveszítsem a karakteremet, ha eltűnik az adatom? Értelmetlen.
-Szóval tényleg kilépsz? - kérdeztem.
-Mivel olyan régóta játszunk együtt, gondoltam szólok. Köszönöm.
-Ha valamikor szeretnél még játszani, küldj e-mailt!
-Rendben!
MAHO kijelentkezett. Azóta nem hallottam róla.

.:2:.



Egyedül voltam mikor három hernyószerű lény bekerített. Tudtam, hogy nehéz lesz egyedül játszani, de álmomban sem hittem volna, hogy ennyire. Védekeztem a pajzsommal és erőteljesen lengettem a kardomat, ezzel csúnyán megsebezve az egyik szörnyet. Balszerencsémre, a harmadik teremtmény oldalról eltalált és a mérge teljesen megbénított. Egyedül voltam, így nem volt senki, aki meggyógyíthatott, vagy megvédhetett volna ebben a gyenge állapotban. Olyan volt, mintha már halott lennék. Már majdnem ledobtam a kontrollert, mikor megjelent egy fényes villanás. A spirituális energia jégnyilakat formált, amik a lényekre hullottak és egy csapásra megölték azokat. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen magas szintű idéző varázslatot láttam. Megfordultam, hogy szemügyre vegyem ki hajtotta végre a varázslatot. A fák közül egy magas-szintű Hullámmester lépett elő. Színes kék köpeny volt rajta, kezében egy víz-szellemidéző botot tartott. Nagyon magas szintű tárgy volt. Remegtem, tudva, hogy milyen hatalmas erővel is van dolgom.
-Köszönöm - meghajoltam mikor végre megint éreztem a végtagjaimat.
-KardHasználó vagy és mégis szólóban játszol? - szólalt meg fiúhoz képest magas hangján. Mikor közelebb jött, észrevettem, hogy az avatárja csak egy gyerek. Levette a csuklyáját. Angyali arca, majdnem olyan volt, mint Kupidóé.
-Ha szólóban játszol, mindig legyen jó felszerelésed. A támadás és a védekezés helyett összpontosíts inkább a státuszra és a varázslatokra.
-Nehéz szólóban játszani? - kérdeztem.
-Jobb, ha csapatban vagy, de ha nagyon szólózni szeretnél, próbáld ki az ikerkardos és a Nehézfejszés kasztot.
-Szerintem az IkerKardosok túlértékeltek - mondtam dühösen. - Kicsit elfogult vagyok velük szemben, mert tegnap az egyik cserbenhagyott.
Aztán elmondtam neki, mi történt.
-Az a srác egy igazi hős volt, mi?
-Inkább egy igazi barom.
-Akit a kígyó megmart az a gyíktól is fél - nevetett a Hullámmester.
-Nem szeretnék többé egy csapatba kerülni egy ilyen alakkal. De gyorsan szerettem volna növelni a szintemet.
Megrázta a fejét. -A karakter szint és a játékos szint két külön dolog. Mégha a karakter magas szintet is ér el, attól még a középszerű játékos középszerű marad. Nem számít mennyi tapasztalat pontot szerzel, a személyiséged szintjét nem tudod növelni!
-Találkoztál már ilyen magas-szintű játékossal? - érdeklődtem.
- Persze! - mosolyogta - Ha egyszer segítek egy játékosnak és barátok leszünk, szeretem elárulni majd megölni őket! - botját egyenesen az avatáromra irányította és célba vett. - Olyan jó nézni a riadt arcukat!
Csak szótlanul álltam ott. Egy PK volt.
-Csak viccelek! - engedte le a karját - De vannak ilyen játékosok is.
Hirtelen, már nem kedveltem annyira. Akkor sem, ha megmentette az életemet.
Mély levegőt vettem, és biztonságos témát kerestem, amiről beszélgetetnénk.
-Mi a célja az online játékoknak?
-A céljuk?
-Miért pazarolna valaki órákat az életéből arra, hogy a karakterét fejlessze és fizesse a játék díjat, ha nincs igazi befejezés és cél?
-Okos gyereknek tűnsz.
Elgondolkoztam, honnan tudhatja, hogy a való életben csak egy gyerek vagyok. - Úgy tűnik a barátod nem talált célt magának, ezért elhagyta a The World-öt.
-Talán a játéknak tényleg akkor van vége, ha megunod.
-Két féle játékos van a The World-ben: azok, akik szeretik és azok, akik nem. Igazából, mindegyik kilép, csak akik nem szeretik sokkal hamarabb hagyják abba a játékot, mint azok akik szeretik.
-Mikor kezdtél el játszani vele?
-Mikor megszületett.
-Az első megjelenés óta? - tátogtam.
-Mondhatjuk így is.
-Dehát az évek alatt egyszer sem untad meg?
-Te megunod az életed? Természetesen nem! Valamilyen úton-módon ez az én életem. Épp ezért sose unom meg.
Közelebb jött és megkérdezte:
-Ismered a dot-hackereket?
-Uh, azt hiszem nem. - válaszoltam ostobán.
-Valahol a The Worldben vagy egy csapat, akiknek az a végzetük, hogy megfejtsék a végső kirakóst.
-A The Worldnek van befejezése? - kérdeztem meglepődve.
-Természetesen, lehet, hogy ez csak pletyka. veszélyes elhinni a neten hallottakat. Ha átadsz egy pletykát egy másik játékosnak te leszel a forrás. Ha szeretnél egy pletyka után nyomozni, különbséget kell tenned igaz és hamis között.
Bólintottam Brigittel, majd megkérdeztem:
-A dot-hackerek hősök?
-Egy fantasy RPG-ben, az a hős, aki megmenti a világot ugye?
-Persze, ezért akar mindenki hős lenni.
-Akkor dot-hackerek szeretnének lenni.
-Kik ezek a dot-hackerek? és honnan van a nevük?
-Nem tudod kik ők? - mosolygott - Ez egy múló pletyka. A CC Corp elutasítja a Végső Kirakós és a dot-hackerek létezését. Nem válaszolnak egy pletykára sem.
-Szóval lehet, hogy ezt az egészet te találtad ki?
-Miért tenném ezt? Különben is a válaszuk teljesen logikus. Végülis, ha a játéknak lenne befejezése, miért fizetnének az emberek, hogy játszanak vele?
Keresztbetettem a kezemet.
-A The World nem élné túl, ha tényleg lenne befejezése.
-Talán a Végső Kirakós is csak egy pletyka, amit a CC Corp terjesztett el.
-Ez lehetséges - mondtam, a Hullámmester, pedig csak nevetett.
-Kétlem. Akárhogy is próbálkoztak a pletykát nem tudtál eltüntetni.
-Ezt hol hallottad?
-A pletykák mindig bizonytalanok lesznek. Értelmetlen visszanyomozni őket, mivel helyhez és időhöz igazodnak. Viszont úgy hallottam, hogy a dot-hackerek két eredeti tagja Kite és Black Rose volt, egy IkerKardos fiú és egy NehézKardos lány.
-Ki vagy te? - kérdeztem.
-De ez csak egy pletyka. Még nincs elég jó füled hozzá - a Hullámmester rám nézett - De ez az információ, akár a fodrozódás a víz felszínén, elvarázsol majd. Rajtad áll, hogy mit teszel ezekkel az érzésekkel. Talán többet tudok a The Worldről, mint t, de a jövődet nem ismerem. Csak a tények alapján tudom követni a történéseket. A jövődet neked kell megválasztanod.
Ezután hátatfordított és elsétált.
Később megnéztem a nevét a Chat mentésben. Mikor rákerestem a Japán-angol szótárban, kiderült, hogy a neve pletykát jelentett.

.:3:.



-Nyahaha! Szóval így nézett ki a régi karaktered, Rena. Azta!
Később találkoztam két új játékossal, Mireille-vel a Hullámmesterrel és Oukával a vérfarkassal. Miután elmondtam nekik, hogy halt meg a régi karakterem, szerették volna megnézni, ezért megmutattam nekik Brigit árnyékát.
Mireille kíváncsian Brigit fölé hajolt.
-Nem is hasonlít a mostani karakteredre! – kuncogott.
Brigit avatárja egy női lovag volt, páncéllal, hosszú, bokáig érő szürke hajjal és egy tűz Hullám jel volt a testén.
-Tényleg? – kérdeztem Brigitre nézve – Miért?
-Sokkal szigorúbb - válaszolt Mireille.
-Agresszívebb – mondta Ouka.
-Nem kéne ilyen nyersen fogalmaznotok!
-Nyahan! Rena dühös!
-Hé, nem a valós énedről beszéltünk!
Elszomorított a tudat, hogy Brigit halott. Ezért csináltam meg az új karakteremet, Renát.
-Hé, amíg a bátyámra várunk, lehet egy kérdésem?
-Mi lenne az?
-Ti miért játszotok a The World-el? – kérdeztem.
-Hogy ritkaságokat gyűjtsek – válaszolt Mireille bólogatva.
-Hogy teszteljem az erőmet – mondta Ouka.
-És te Rena? – nézett rám Mireille csillogó szemekkel.
-Rena azt akarja, hogy a testvéréből hős legyen!- nevette Ouka.
Az FMD-m mögött hallottam, hogy valaki kinyitja a bejárati ajtót.
-Egy pillanat, a tesóm végre hazajött!
Levettem az FMD-t és hallgattam Shugo közelgő lépteit.
-Siess már! – kiabáltam rá. Majd a mikrofonhoz fordultam – Oké, mindjárt indulhatunk.
-Találtunk egy alacsonyszintű pályát a bátyádnak, amin gyakorolhat. – mondta Ouka.
-Késtél, Shugo! Mindenki rád várt! Bejelentkezek Renaként, oké?
Kijelentkeztem Brigittel és a bátyámmal bejelentkeztünk, mint Shugo és Rena. Végre egy igazi csapat tagja voltam és kiderült, hogy a hősöm egész végig mellettem ült.