Untold Histories (fórum RPG)
| A.W. | 2012-09-25 09:43 |
|
Untold Histories
 Úgy gondolom, hogy talán ez lenne a legértelmesebb téma a játék részlegben. Ha netán mégis felesleges, akkor ez van. Minden esetre megpróbáltam. A cím lehet megtévesztő, de jobb ötletem nem volt. Mindössze egy RPG-hez hasonló játékot kell itt játszani, csak ez egyfajta lebutított/könnyített változat lesz. Aki játszik valamilyen RPG-t annak szerintem érthető lesz a téma. Az elméleti rész: Van egy mesélő (azaz most én leszek) aki kitalálja a történetet, vannak játékosok akik kitalálnak maguknak szereplőket, majd eme szereplők bőrébe bújnak. Körülbelül ez egy nyitott könyv, ahol te döntöd el, hogy az egyik szereplő miként cselekedjen egy adott szituációban. Az első történet hangulata/témája: Misztikum, különleges képességek, árulás, hatalom, harc, fantasy, esetleg horror. Ez alapján tessék a karaktereket összeállítani Amit kérek: × A karakter neve × Kor × Kinézete × Személyisége × Neme (csak azért ha valaki nőnek/férfinek öltöző karaktert talál ki) × Előtörténet: Néhány soros történet melyben leírod:
- Speciális képesség: Csak 1 képessége lehet, azon belül úgymond ész szerű! (Például képes az élettelen tárgyakat feléleszteni, vagy olyan átkot tud szórni az ellenségre, amitől 1 napig nem fog megmozdulni) Az "egy csettintésre minden élő meghal körülötte" és az ehhez hasonló képességek nem elfogadhatóak. - Felszerelés: Egyszerű felszerelésre kell itt gondolni mint pl: Kristálygömb, kard. Atombomba, meg egyéb nyalánkságok nem elfogadottak.  Mivel ez viszonylag aktív fórum, és ha lesznek is jelentkezők, akkor a játék menete heti tempóval fog haladni. Így legalább minden játékosnak lesz bőven ideje megírni a posztját. Ezen kívül ha 1 héten belül nem lesz minimum 3 jelentkező, akkor értelemszerűen nincs érdeklődő, ez pedig azzal egyenlő, hogy senkit nem érdekel. Ebben az esetben kerülhet a lakat a témára. Miután a kellő mennyiségű ember megvan, elkezdem a történetet, majd azután pedig minden játékos leírja, mit kíván cselekedni. Ha mindenki leírta cselekedetét, akkor mondjuk vasárnap megírom az újabb folytatást, és így tovább. A történetnek lesz vége, mivel úgy gondolom, ha felkapott lenne a téma, akkor jönnének újabb emberek játszani. Fontos dolgok: × Egyelőre maximum 10 ember részvételénél vállalom a történet írását, mivel nincs annyi időm, hogy ennél több játékost vezetgessek!
× Az írásaid terjedelmesek legyenek, ne csak egy, vagy két sorból álljanak! × Csak 1 karakterrel játszhatsz! Kiszálláskor: Itt kétfajta lehetőség van. Először is jelzed, hogy mindenki tisztában legyen, te már nem leszel, utána pedig megírod a leköszönős történetedet. Ez akár lehet egy halál, vagy valamiféle eltűnés. Illetve ha vissza akarsz majd térni, ezt is jelezd, és ha újra kedvet kaptál, akkor írj nekem privát üzenetet! Visszatérés esetén ne legyen halál! A másik lehetőség hogy a megírt történeted után jelzed a kiszállási szándékodat. Ekkor a mesélő fogja kezelésbe venni a karakteredet, majd eltünteti Itt is tessék jelezni hogy vissza akarsz jönni vagy sem. Ha nem akarsz visszajönni, értelemszerűen több rá az esély, hogy a mesélő megöli a karaktered. Karakterváltás esetén: Elküldöd ide az új karaktered adatlapját, majd pedig akkor játszhatsz vele, ha a korábbi karaktered meghal, vagy eltűnik valahogy végleg. Az adatlapot tessék ide ebbe a topikba írni! [ Módosítva: 2012.09.25 11:36 ] |
| MaRtiN | 2012-09-25 10:10 |
|
Az ötlet tetszetős, de a topic címe megtévesztő, mert nem az AA történelméről szól a dolog (mint ahogy a címből erre következtetni lehet), hanem "pen and paper" jellegű online szerepjátékról, szóval ennek fényében találj ki valami más címet, és én átnevezem neked a topicot. |
| A.W. | 2012-09-25 10:24 |
|
Jelenleg semmi kreatív cím nem jut az eszembe. Legyen akkor: The history of the characters [ Módosítva: 2012.09.25 10:24 ] |
| MaRtiN | 2012-09-25 10:36 |
|
És az "Untold Histories (online forum RPG)" címhez mit szólsz? [ Módosítva: 2012.09.25 10:36 ] |
| A.W. | 2012-09-25 10:44 |
|
Kicsit lassan válaszolgatok, mert egy ici-picit kiegészítem a posztot. Akkor legyen ez a címe. kieg: Posztolóknak, akik adatlapot akarnak beküldeni: Ha nem tudod hogy kell játszani, de szeretnél, hamarosan írok egy példa játékmenetet, amit a nyitó posztban lehet majd olvasni. Addig is nyugodtan elküldheted az adatlapodat. [ Módosítva: 2012.09.25 11:27 ] |
| Cross_Kamui | 2012-09-25 11:35 |
|
Név: Jaehaerys Crow (ismerősök közt: Fehér Holló - mivel még senki sem látott szőkében hollót) Kor: 27 Kinézet: 175cm magas, szőke haj lófarokba kötve, izmos de nem széles testalkat. Szürke szemek. Rövid állszakáll. Nem: férfi Képesség: berzerker (megnövekedett gyorsaság, rugalmasság és tűrőképesség). Felszerelés: két katana az övön, és egy egyenes, kétélű kard a hátra erősítve (0,8m) hosszú Előtörténet: Egy távoli országból jöttem. Miután meghalt a király, számos trónkövetelő jelent meg és belső harcok dúltak éveken keresztül. A harcok során elveszítettem mindenemet, a házamat, a családomat, a vagyonomat, a rangomat, egyedül a felszerelésem maradt meg és némi pénz. A volt király testőreként nem volt maradásom az országban. Így, barátok nélkül indultam útnak, hátizsákomban egy kenyérrel és az új haza reményével. |
| A.W. | 2012-09-25 14:47 |
| Adatlap elfogadva. Üdve itt! : ) |
| hassan | 2012-09-25 14:58 |
|
Név: Harlan (felvett név, eredeti név ismeretlen) Kor: 23-24 (okát lásd a történetben) Nem: férfi Kinézet: Barna, kissé rendezetlen, rosszabb napokon szembe lógó haj, rikítóan zöld szemek, normál testalkat és 170 cm-es magasság. Jellem: Csendes, ám másokhoz könnyen alkalmazkodó, a csendesség néha lányokkal való flörtölésbe szabadul. A lányok felé mutatott kissé túlzó figyelem és a nők védelme már nem egyszer bajt okozott. Képesség: gyógyítás (képes vagyok bármilyen nem halálos sebet azonnal meggyógyítani, ha nem túl régi, eddigi korlát maximum 2 nap, használat: naponta egyszer) Felszerelés: Egykezes hosszúkard és 1 méter hosszú pajzs, mindkettő háton, valamint két rövidkard két oldalt az övön. Egy zöld utazóköpeny alatt barna bőrpáncél, étel, egy kisebb összeg pénz hogy elég legyen a következő faluban/városban szállásra, valamint egy normál szem számára láthatatlan erszény az új felszerelésre gyűjtött pénzzel. Történet: Nem tudom, honnan származom, első emlékem gyermekkoromból (körülbelül 7-8 éves lehettem) az, hogy egyedül egy erdőben levő kis házban vagyok. Egyedül vágtam neki a nagyvilágnak, célom, hogy felderítsem, miért nincsenek emlékeim a múltból. Kezdetben árvaként nevelkedtem, majd később felfedezett képességeim miatt (nagyjából 10-11 éves koromban) az egyház vett magához. Itt sikerült megtudnom, hogy talán nem véletlen kerültem ide, lehet, hogy köze van az elvesztett emlékeimhez. Titokban beálltam egy kardforgató céhhez is, majd elszöktem az egyháztól (16-17 évesen), akik azóta is próbálnak megtalálni. Településről településre vándorolva pénzért vállalok el kisebb - nagyobb feladatokat, de sosem maradok egy helyen túl sokáig. [ Módosítva: 2012.09.26 13:52 ] |
| S/M Minion | 2012-09-25 16:48 |
|
Név: Merilin (a valódi nevemet nem tudom) Kor: 17 Nem: Nő Kinézet: Jelenleg hosszú aranyszőke haj, azúrkék szemekkel, de sűrűn változtatom az alapvető külső jegyeimet, ahogy a frizurámat is Képesség: Tűzgyújtás Felszerelés: Mérgek, füvek, illatosítók, hormonok, gyógyszerek, egy kés. Történet: 6 éves koromig egy tanyán éltem elvágva a külvilágtól a szörnyű nevelő szüleimmel, mikor megjelent egy illető, aki megvett. Később kiderült ő a bátyám, de nem árulta el a származásom és a valódi nevét illetve külsejét se fedte fel. Mint kiderült ő boszorkánymester és boszorkányt faragott belőlem. Megtanultam a füvek és minden egyéb használatát, egy kis alkímiát is tanított. Majd egy nap mikor a bátyám(Lexus) a fővárosba igyekezett, eltűnt. Ennek már egy hónapja. Most a nyomába eredtem, de eddig nem jutottam semmire se. Mivel nincs pénzem, így illat aromákkal és hormonokkal manipulálom az embereket, hogy könnyebben fogadjanak be és lássanak el, csak az a bökkenő ha magukhoz térnek, mindig a nyomomba erednek és ezért sokat üldöznek. Pont ezért változtatok mindig a külső jegyeimen, hogy ne legyen felismerhető. Fizikai erő híján mérgekkel védekezem, most kérdezhetnétek miért nem a tűzgyújtásommal... Hát azért, mert nem tudom irányítani és elég ritka mikor előtudom hozni . |
| Serena | 2012-09-25 17:49 |
|
Név: Cid'zhag (Cidzág-nak ejtik egy elf adta neki, aki felnevelte jelentése tündéül Sebzett Bagoly) Kor: x + 279 (nem öregszem nem tudom miért) Nem: Ismeretlen Kinézet: Mindig Fekete köpenyt hordok arcom és testem sebekkel tarkított, és vak vagyok. Kinézetem és nemem ismeretlen még társaim előtt is. Hangom mély és rekedtes a torkomat ért egyik seb okán. Felszerelés: Bal karom vékony mithril láncon (5.5m) egy apró és éles penge(5cm)(fullánk mérgezett). Fekete köpenyt viselek még akkor is, ha alszom. Erős anyagból készült kötés a bal karomon. Köpeny alatt egyszerű elsónemű. Cipőm sincs!, tünde bénítóméreg Képesség: Hetedik érzék(Passive) (Mivel vak vagyok minden más érzékem felerősödött ezáltal képes vagyok a környezetem érzéseit irányomba és csapattársaim felé megérezni azt, is ha hazudnak vagy illúziók csapdájába estek társaim és segítségükre siethetek) Történet/Személyi jegyek: Tolirdlen a tünde talált rán vértől csatakosan a patak mellett. Testemet felszínes sérülések borították amik ugyan nem halálosak , de rettentő fájdalmasak. Miután látta, hogy sebeim semmit sem gyógyultak, de lelkemet sem vagyok képes kilehelni ezért elvitt 1 nagy tünde gyógyítóhoz, aki megállapítota, hogy engem elátkozott fegyverrel kínoztak halálra, hogy örökké szenvedjek, de valamiért nem halok bele. A tündék végtelen kínjaim láttán megsajnáltak és egy tiltott fekete mágiájuk használták rajtam a bal karomra átkozott kötést helyeztek könyéktől lefele ezért lebénult/elhalt, de amíg a kötést viselem a meglévő átkozott sebeimtől nem érzem a fájdalmat. Sajnos a látásom ez sem adta vissza. Mikor magamhoz tértem az átkozott kötés felhelyezése után két héttel semmire sem emlékeztem előző életemből a sokk miatt amit végtelen fájdalom okozott. Mindent újratanultam a járást, a beszédet, a történelmet és szokásokat a tündék között. Később kiderült a "10 éves fiatal testem" nem öregszik, ("Aki megsebzett nagyon gyűlhetett téged korod ellenére Cid'zhag!" -mondta egyszer Tolirdlen.) ezért korom ismeretlen ezt nem tudni mi okozta az átok vagy velem szuületett adottságom. "10 éves fiatal testem": termetem akkora, mint egy 10 éves tündéé ezért gondolták ők, hogy 10 éves lehetetk talán. 200 évet éltem a tündékkel míg a szemem láttára ki nem halt a falu. Azóta a múltam töredékei után kutatok és egy célt keresek amiért "számomra értéktelen" életem feláldozhatom! Külvilágban a termetem miatt lenéznek, de kiválóan menekülök el veszélyes helyzetekből és megőrzöm a hidegvérem a legveszélyesebb szitúációkban is és próbálom a lehető legjobb döntést hozni, ami a csapat érdekét szolgálja. A csapatom segítem kiemelkedő érzékelő képeségeimmel, de ha rámtámadnak menekülök, mert láncom védekezésre távoltartásra szolgál a füllánk pedig enyhe idegméregbe van áztatva, ami minimális lassulást gyengébb elenfelekre esetleg bénulást okozhat. A többség érdekét mindig a sajátom és másoké elé helyezem, ezért nem vagyok túl kedvelt, mert szemrebbenés nélkül feláldozom egy társaim vagy saját magam, ha többiek életét ezzel megmenthetem. Túl érzékeny vagyok éles hangokra ezért kerülöma zajos városkat inkább kint megvárom társaim. Beszédem lényegretörő, akkor szólalok csak meg , ha a mondandóm fontos, de ha nem értenek velem egyet vitába akkor sem bocsátkozom. Ruhám azért nincs a köpeny alatt, mert gátol az érzékelésben viszont rettentően sebezhető vagyok, de bízom érzékelő képességemben valamint apró termetemnek és fürgeségemnek hála nehezen elkapható célpont vagyok. [ Módosítva: 2012.09.25 18:29 ] |
| Tenshichan | 2012-09-25 17:51 |
|
Név: Tenshi Kor: 17 Nem: Nő Jellem: Általában csendes, félénk lány de attól is függ épen kivel beszél. Akit utál, azzal nagyon gonosz a maga módján, aki nagyon imád azért az életét is feláldozná. Kinézet: Hoszú barna haj ami általábna lófarokba kőt egy nagy massnival. Legtöbször egy fehér egybe ruhában van, de mivel nagyon fehér a bőre gyakran nézzik őt szellemnek. Képesség: Szíréné változás(azaz hal farka nő és a vízben villám gyorsan halad.) Felszerelés: Csak egy egyszerű konyhai kés, amivel cosntot is lehet vágni. Történet: Valaha emberként élt szüleivel és iker öccsével egy átlagos kis faluban. Ám egy nap egy férfi agyon verte a lány szüleit, és csak a két gyerek maradt életben de nem volt rokonok akik örökbe fogadta volna, így árvaházban éltke gy ideig, mígy végül egy királyi család örökbe nem fogadta a két árvát. Az apa félig szírn, félig ember, így a két gyereknek szírén vért itattot hogy szírén képeségeik legyenek és szokásik( így például az emberhúst is szívesen megeszik). Így most ők nemesek, de nem nyugodhat, ezért keresi azt aki megölte az igazi szüleit és végezni akar vele. [ Módosítva: 2012.09.25 17:53 ] |
| A.W. | 2012-09-25 19:36 |
| Adatlapok elfogadva. Üdve nektek is. : ) |
| Gilgamesh | 2012-09-25 19:44 |
|
Név: Nefri Kor: 427 év Nem: Férfi Faj: Fél-elf Külső: Emberi léptékben harmincas évei derekán járó férfi. Hosszú, derékig érő szürke haja van. Szemei szintén szürkék. Bőre az átlagnál világosabb fehér. Testalkata átlagos, 178cm magas, 68 kg. Rendszerint régi rendjének csuklyában végződő - eredetileg éjfekete, mostanra azonban kopottas - egyenruháját hordja, amit általában a szeme elé húzva visel, ellensúlyozandó a feltűnően megnyerő külsejéből származó figyelmet. Képesség: Jelenleg nincsen Felszerelés: Ruházatán kívül három kardot hord magánál, mindegyiket az oldalán. Övére akasztva egy apró zacskó kavics, melyek egyenként az általa bejárt világokból származnak. Ha teheti tart magánál körtét. Személyiség: Alapvetően szótlan, magányos, visszahúzódó típus. Az elmúlt 400 év kiégette azt a kevés ki érzelmet is, amivel hajdan rendelkezett. Csak akkor hallani a szavát, ha életbevágóan fontos közölnivalója van, vagy ha kérdezik. Ilyenkor tiszta, dallamos hangon szól, melyet az emberek akkor is szívesen hallgatnának, ha nem értenék a jelentését. Azonban ekkor is csak halkan ejti a szavakat, amivel rákényszeríti környezetét az elcsendesedésre, amennyiben hallani akarják. A halandók élete semmit sem jelent a számára, célja eléréséért képes megalázkodni, szerepet játszani vagy gyilkolni. Történet: Nefri már születésekor sem rendelkezett semmiféle érzelemmel, így nem zavarta, mikor 5 éves korában egy nagy hatalmú démon, az orra előtt mészárolta le szüleit, akik a császár testőrségében szolgáltak. A csata egyetlen túlélőjeként megkülönböztetett figyelemmel kezelték és hamar felfedezték, hogy igen tehetséges a mágia használatban, és számtalan különleges képességgel rendelkezik. A Szövetség összetartásáért felelő szervezet gondjaira bízták, ahol megkezdődött kiképzése. 13-éves korában ismerték fel, hogy valójában az általa megölt vagy a közelében meghaló személyek képességeinek kerül a birtokába, így gyakorlatilag bármire képes lehet. Sokáig tőle remélték a Szövetség démonokkal folytatott háborújának eldöntését, azonban 27 éves korában, részben az ő hibájából, a világa megsemmisült. Kénytelen volt továbbállni és vándorolni a dimenziók között. Már 27 éves korában is, egy átlag halandó szemében az istenekhez fogható képességekkel és korlátlan varázserővel rendelkezett, azonban az idő szövetét nem volt képes felhasítani. Sokáig kutatott, az idő múlásának befolyásolására képes személyt, hogy megölje és segítségével kiigazítsa a hibáját, amitől az eredeti otthona megsemmisült, de lassan minden síkot bejárt és még csak hasonlóval sem találkozott. Vándorlásai során folyamatosan gyarapította tudását és egyre gyakrabban avatkozott a helyi népek sorsába. Egy faj kiirtását követően azonban összetűzésbe keveredett, a kiirtott nép Isteneivel. Sikerült meglógnia előlük, azonban sok világban nem kívánatos személlyé vált. Miután pedig minden elérhető világot bejárt, ahol más Istenek uralkodtak, de továbbra sem talált semmit, úgy döntött megpróbálja kiirtani a vele nem rokonszenvező Isten családot is. Terve sikerrel járt, a halandó szolgáikat megölte, a halhatatlanok lelkeit pedig kitépte és bebörtönözte. Azonban az Istenek palotájában talált egy mágikus átjárót, ami egy teljesen ismeretlen világba vezetett. Átérve pedig azt tapasztalta, hogy itt nem működik, semmilyen képessége, sőt még egy gyertyaláng elővarázsolásához is akkora erőfeszítéseket kell tennie, ami korábban kisebb világok romba döntéséhez is elegendő lett volna. Teste rövid idő alatt öregedett 400-évet mivel eddig mágiával fenntartott 20 év körüli külső is elérhetetlenné vált. 4-éve van ebben a világban és még mindig nem sikerült teljesen megszoknia az új testet és hogy elvesztette hatalmát, az érvényesüléshez pedig kénytelen felidézni a fiatal korában belé sulykolt kard leckéket... |
| Amarillis | 2012-09-25 20:38 |
|
Név: Aika Kor: 20 Nem: Nő Jellem: Művelt, határozott véleménye van a dolgokról és ki is áll mellettük, gyakran szarkasztikus megjegyzésekkel kommentálja a dolgokat. A barátja mindennél fontosabb számára, céljaiért pedig szívesen folyamodik cselhez, fondorlathoz. Kinézet: Hosszú ében fekete haj, amit általában feltűzve visel. Mélykék szemek, vékony alkat. Szükség szerint ninja ruha vagy kimono, kis erszény. Képesség: Ninja, aki a szavak, a bájitalok és a harcművészetek nagy mestere. Felszerelés: tükör, papír, ecset, mérgek, bájitalok. Továbbá helyzettől függően íj, nyíl, senbon, shuriken vagy kunai. Történet: Ninja család sarja, akik átlag emberek közé vegyülve éltek, titokban tanították ki lányukat a harcra valamint a különféle művészetekre és a versírásra. Amúgy iskolába járt és szeretett (volna) játszani. Legjobb barátja a szomszéd kisfiú, akivel együtt nőttek fel azonban a fiú súlyos betegségben szenved. Aika útnak indult, hogy gyógymódot találjon a betegségre. Jelenleg költőnőként városról városra utazik. A.W. spoiler
 Remélem jó így, ez az első, hogy ilyesmivel próbálkozom... |
| Möraja | 2012-09-25 23:32 |
|
Jövök én is, már égett a lelkem egy FRPG játékért Név: Mia Möraja Kor: 26 körül Nem: (de igen) Nő Faj: Felpurr Külső kinézet: Sötétes rózsaszín, hosszú haj, ugyanilyen színű bozontos macskafarok, világosabb árnyalatú macskafülek (lásd ava, pl). Szemei aranyoszöldek (zöld, külsején aranyszínű körrel), pupillája mint egy igazi macskáé. Főleg fehér, rózsaszín szegélyű, hosszúujjú felső és nadrág van rajta, kendővel a derekán. Jellemző: Elsőre mindig ellenszenves, harcias, de ha jobban megismeri az adott személyt és megszereti, akkor meglágyul, de igyekszik fenn tartani a keménység maszkját. Néha álmodozik, nosztalgiázik, elgyengül. Képesség: Semmi különleges képessége nincs, a varázserő a medáljában rejlik, amivel meghatározott varázslatokat tud idézni, és megfelelő mennyiség esetén dimenziókaput nyitva tud világról világra ugrálni (dimenzióvándor, ez a játék idején inaktív lesz erőhiány vagy más ok miatt) Felszerelés: A medálja (kerek aranymedál, sárkány-egyszarvú-macska-főnix karcokkal), gyógynövények, némi étel. Fegyvernek általában a karmait és fogait használja, karmain egyébként megtalálható még nyomokban az úgynevezett "Fekete Méreg" (ennek az ellenszere is mindig nála van). Történet: Möraja az akrinai Emlékek Tornyában született, ami ma már elérhetetlen. Apja nem volt, anyja pedig dühében elküldte őt egy romos árvaházban, ahonnan megszökött és egy Deich nevű faluban nevelkedett. A falut évekkel később a Leptys nevű fekete főnix porig rombolta, csak Möra élte túl, akire Haku, a fehér farkasbőrbe bújt folyósárkány talált rá, elvezette egy öreg elfhez, és megtudták, hogy a lány egy dimenzióvándor-család leszármazottja. Hakuval és még pár baráttal az oldalán járta a világokat, hogy megkerese Leptyst és bosszút álljon rajta, sikertelenül. Letelepedett Akrinában, feleségül ment régi barátjához és szerelméhez, Tomashoz, és megszülettek ikreik, Tori és Tora. Minden békés volt, amíg hírt nem kapott Leptysről, aki a környéken garázdálkodik. Pár kép róla, elég régiek már: Nagyon régi Nagyjából ez is Ez meg pláne, Tomassal Úgye még nem késtem el?XD [ Módosítva: 2012.09.25 23:34 ] |
| A.W. | 2012-09-26 07:21 |
| Még 2 ember kell, és megvan a 10 játékos. Adatlapokat átnéztem, elfogadva mindegyik. Üdve itt. |
| TakagiYasushi | 2012-09-26 10:19 |
|
Név: Mammon Kor: Nincs pontos adat Faj: Démon Jellem:Harcias, kedves, hirtelen haragú Képessége: Repülés a démoni alakjában, alakváltás Felszerelés: Puszta keze, illetve egy kard melyet apja fegyver tárából lopott. Történet: Valamikor az Ókori Rómában két ifjú fiatal az éj közepén találkozót beszélt meg a város főterén. De a kapcsolatukat nem nézte jól szemmel egyik család sem mivel a fiú az ördög fia volt, míg a lány egy angyal.Így a találkozóra titokban mind két fél harcosai arkangyalok és démonok követék a két fiatalt. Mikor odaérnek a megbeszélt helyre, és a két fiatal megpillantja egymást, a démonok támadásba lendülnek. Hogy megakadályozzák a szerelmük beteljesedését, az ördög parancsára leszúrják az angyalt, majd ahogy felbukkantak, úgy el is tűnnek. Az angyalok látván a történést felgyorsítják a repülésük tempóját és sebesen közelednek a helyszínre. Mammon látva kedvese vérben úszó testét oda siet hozzá, letérdel mellé, és gyengéden a karjaiba fonja a lányt. Az még az utolsó erejével meg simogatja a fiú arcát, közelebb húzza azt és a fülébe súg valamit, majd meghal. Mammon-ból ezután keserves üvöltés tőr ki, az angyalok már csak pár méterre vannak tőlük, kezükben a fegyvereik lesújtásra készen, ám mielőtt megölhetnék a démont, Mammon fel emelkedik, ölébe veszi halott kedvesét, majd egy szempillantás alatt eltűnnek. Később betör apja fegyver tárába, el lopja annak kardját és ismét elmenekül. Azóta az emberek világában év, és évszázadokon át, bujkál. de képtelen végleg elrejteni jelenlétét mert időről időre az utána küldött démonok akár csak az angyalok,megtalálják őt. spoiler
[ Módosítva: 2012.09.26 10:23 ]
Remélem eme kis szösszenet minden kritériumnak megfelel, mivel ez a történet egyik éjjel még álmomban bontakozott ki a nevet ki kellett találnom mert azt nem sikerült megálmodni. Ha mégsem felelne meg, akkor módosítok majd. |
| A.W. | 2012-09-26 12:32 |
|
Megfelelő lesz. A lényeg annyi, hogy senki se legyen nagy hatalmú gyilkológép, se atyaúristen. Még 1 kiadó hely van! |
| behringer | 2012-09-26 12:44 |
|
Név: Remien Kor/nem: 26 év/férfi Külső: sunyi tekintetű, 180 cm magas, izmos testalkatú (de nem a kétajtós szekrény típus) Egyik szeme barna, a másik kék. Rövidebb, fekete haja van. Testén könnyített bőrvértet visel, aminek alapszíne vörös, fekete szegélyekkel. Mindig kesztyűt hord. Faj: ember Jellem: kaotikus gonosz: nem tisztelem sem az életet, sem a törvényt, csakis a saját érdekeim vezérelnek. Bár szeretek emberek között lenni, főleg abban lelem szórakozásom, hogy látom ahogy szenvednek/küzdenek (ha épp nem, akkor pedig gondoskodok róla). Ha jó kedvem van, akkor inkább csak gunyoros, szarkasztikus megjegyzésekkel illetem az embereket, hogy bosszantsam őket. Szeretem a sütit, és aki ad nekem, az békénhagyom.... egy ideig... Képessége: Kétkezes harc, jártas az alapszintű Slan-pszi használatában(lásd MAGUS szerepjátékrendszer) spoiler
A Pszi A pszi az elme uralmának képessége, annak erőősfoorásainak feltérképezése, és használatának tökéletessé csiszolása, a tudat és a test teljes uralma alá vétele. Persze ez az erőforrás nem kiapathatatlan, túlzott használata az elme károsodásához vezet. Úgy kell elképzelni, mint egy teli poharat: ha iszunk belőle, az egyre fogy, és ha kiapad, akkor nem tudjuk tovább használni. Persze mint egy pohár ez, is újratölthető: az elme pihentetésével, ami min. 8 óra zavartalan alvást jelent, ez a "pohár" újra megtelik. A pszi használók különböző diszciplinákat nyernek a sokévi tanulással és meditációval: Emlékfelidézés: -használata (érték/szükséges koncentrálciós idő): 1 pont/12 mp -leírás: Két használata lehet: 1. egy frissen szerzett emlék vagy látott két eltárolása, elméjébe való beleégetése. Ez utánna a használó 3 évig bármikor (pszi használat nélkül) képes tökéletesen felidézni. Ezel lehetnek: helyszínek, szövegek, képek, események, párbeszédek. 2. egy régebbi, de nem tárolt emlék felidézése. Ekkor ugyanúgy jelenik meg az emlékkép, mint az ezőző használatnál, de csak 1 percig, utánna újból semmissé válik, és előhívásához újabb pszi pontok szükségesek. Ébredés -használata: nem kerül pszi pontba -leírás: A hazsnáló önszuggesszióval beprogramozhatja magát, hogy mikor kelljen fel. Vagy bizonyos külső jelre (pl. kürtszó) vagy időtartamra lehet a felkelést időzíteni. Nem űködik, ha a használó ájult, mentális támadásra kapcsolt ki a tudata, vagy nem természetes álomban van (pl. méreg hatása alatt.) Érzékélesítés -használat: érzékszervenként 2 pont/12 mp -leírás: A pszi segítségével a használó képes bármely érzékszervének hatását megkétszerezni. Ez 6 másodpercig tart. Értelemszerűen érzékszerveként 4 pontért kétszeres időtartam érhető el. Fájdalomcsillapítás -használat: 2 pont/6 mp -leírás: Segítségével az agy fájdalomközpontjára gyakorolhatunk hatást. 1. Csillapítás: Segítségével kikapcsolható az agy fájdalomközpontja. Csak az fájdalom érzését szünteti meg, a sebeket nem gyógyítja. Hatodik érzék -használat: 5 pont/6 mp -leírás: Kétfajta használata van. 1. Általánosságban érezhetem, hogy a hatás ideje alatt, ami 10 perc, bekövetkező cselekmények bennem Jó vagy Rossz Előérzetet keltenek-e. (azaz nem tudom előre a cselekményeket, viszont azok rá vonatkozó hatásait igen pl. van egy barlang amibe be szeretnék menni, de ha bemegyek, akkor rámtámad a medve (amiről én nem tudok). De ha elnyomom a hatodik érzéket a barlang előtt, akkor Rossz előérzetem lehet, ami alapján dönthetek úgy, hogy nem megyek be.) 2. Egy tervezett cselekvésről érezhetem, hogy az azt kiváltó cselekmény rám Jó vagy Rossz hatással lenne-e. (pl. egy kocsmában kekeckedek a "helyi verőlegénnyel", akkor annak kedvező, vagy káros hatásai lennének-e. Mindkét hazsnálat esetén a KM dönti el a képesség használatának eredményét, és válaszol a "rossz előérzet" vagy a "jó leőérzet" valamelyikével. Ha semleges, vagy nem lehet eldönteni, akkor "Nem érzel semmi különöset." a válasz. Telekinézis -használat: 1 kg tömeg egy másodpercig való mozgatása 2p -leírás: Látótávolságon belüli kisebb tárgyak mozgatása az elménk segítségével. Koncentrációt nem igényel, pusztán szemkontaktusban kell lennünk a tárggyal. Ha ez egy pillanatra is megszakad, a tárgy mozgása megszűnik, és leesik (ha a levegőben volt). Csak lassú mozgatásra alkalmas, sebezni nem lehet vele (pl. tör gyors repítése). Testhőmérséklet növelés -használat: 5 fokonként 1 pont /30 mp -leírás: használója képes saját testhőmérsékletét növelni vagy csökkenteni egy óra időtartamra (persze előtte megszűntethető). Ezzel használója képes ha hidegben kabát nélkül túlélni, vagy az égő házból sértetlenül kikerülni. Belső idő -használat: 10 pont/azonnali -leírás: A Slan pszi használatának tökélyre vitele. Segítségével a használó a belső idejét olyan szinten képes lelassítani, hogy minden, a valóságban 1 mp-nek megfelelő időt, 10 mp-nek érzékel. Ezáltal képes az események jobban érzékelje, és e szerint cselekedjen. Ennek köszönhetően nem csak az elme, de a test is felgyorsul, kívülálló szemének emberfeletti gyorsaságra tehet szert a használó. Rettentően megerőltető diszciplína. Hazsnálat után az alkalmazó annyiszor 10 percet kell pihennie, amennyit mp-et a hatás alatt töltött. (1mp -> 10 pont -> 10 perc pihenő, 2mp -> 20 pont -> 20 perc pihenő) Érzékelhetetlenség -használat: 8 pont/ 6 mp -leírás: 6mp-ig a használó mozdulatlanná dermedve képes érzékelhetetlenné válni. Még a legélesebb érzékek sem képesek felfedni. Ebben az állapotban semmiylen cselekvés nem végezhető. Jelentéktelenség -használat: 6 pont/ azonnal -leírás: 6mp-ig a használó nem tűnik föl a legéberebb őrnek, vagy a vegélesebb szemű szemlélőnek sem. Tekintet lesiklik róla, jelenléte senkit sem érdekel. Csakis tudatos érzékeléssel (azaz specifikusan a használó személyét keresve) fedhető fel, vagy mágikus érzékeléssel. Ebben az állapotban nem kezdeményezhető párbeszéd/harc, ezek azonnali lebukással járnak. Valamint olyan környezetben nem alkalmazható, ahol tud a használó elvegyülni (pl. puszta közepén/ ork táborban stb.) A karakternek 36 pontja van. Egy-egy képesség használatakor mindig bemásolom a képesség leírását, a pont költséget, időtartamot, valamint minden posztnál jelzem a jelenlegi pszi pontjaimat. Felszerelés: Két Slan-kard (a katanához hasonló, de kissé rövidebb és vastagabb pengéjű kard), utazófelszerelés, ló, sé mindig van nálam egy jó üveg bor (pontosabban kulacs bor) Történet: Már kiskorom óta egy haci rend tagja voltam, árva vagyok, szüleimet sosem ismertem. A rend tanítói neveltek fel spártai körülmények között, kiképeztek harcra, és az elmém irányítására, a rendre és fegyelemre. Persze lázadó természetem miatt, gyakran alkalmaztak felém "keményebb módszereket" a megnevelésem céljából... És az maga volt a pokol... De senki nem mentett meg... Így hát lassacskán megszületett bennem az érzés: "Ha a világ ennyire nem törődik velem, én miért törődjek a világgal..." Bár utáltam az egész bagázst, tudtam, hogy nem harcolhatok ellenük, inkább tanultam... És mikor már mesterien elsajátítottam minden tudásuk (furcsa mód, nagyon gyors tanuló voltam a harc terén), egy éjjel megléptem... de gondoskodtam róla, hogy örökre emlékezzenek rám... Uyganis kinyírtam az örséget, és rájuk gyújtottam az egész kuplerájt... Nem tudom hányan vesztek oda végül, de nem is nagyon érdekel... És azóta a világot járom, néha elvállalok egy egy vaskosabb megbízást, hogy legyen pénzem, és a magam szórakozására élem az életem. [ Módosítva: 2012.09.26 17:42 ] |
| Serena | 2012-09-26 12:46 |
|
A csúcsragadozót majd a csapat fekteti meg vagy bukik el ellene Mi haverokkal szoktunk ilyet összeülünk és játszunk van, hogy 2-3 napos storyt ír mesélő. Legjobb móka ^^ (Kiváncsi vagyok fórumon, hogy működik! ) Befutott az utsó tag is [ Módosítva: 2012.09.26 12:46 ] |
| A.W. | 2012-09-26 12:51 |
Húú. Egy gonosz személyiség, melynek a hátterében dráma áll. yayyy. Adatlap elfogadva! A jelentkezés ezennel lezárva!
Vasárnapra megírom a mesélést, de lehet előbb elküldöm. ^^ Eleinte rövidebb monológokat írok, később már hosszabbakat (akár 3 oldalasakat vagy még többet)[ Módosítva: 2012.09.26 12:52 ] |
| Serena | 2012-09-26 13:14 |
|
Most beszéltem unokatesómmal szeretne jönni ő is, de látom lezártad Beférne még 1 11.? A Prím számok rajok [ Módosítva: 2012.09.26 13:14 ] |
| A.W. | 2012-09-26 13:15 |
| Jól van, jöhet ő is. De aztán tényleg több embert nem vállalok be. ^-^; |
| Serena | 2012-09-26 13:16 |
| Arigatou! |
| Kenshi | 2012-09-26 13:19 |
| Köszönöm a lehetőséget! A karakter storyt, csak este tudom megírni(órám lesz), mert most szólt Serena, legkésőbb hétre itt leszek a storyval! |
| Cross_Kamui | 2012-09-26 13:21 |
|
Én szeretném kiegészíteni az adatlapomat pár hiányzó részlettel, kevés módosítással: Név: Jaehaerys Crow (ismerősök közt: Fehér Holló - mivel még senki sem látott szőkében hollót) Kor: 25 Nem: Férfi Kinézet: Karcsú, izmos, 172cm magas férfi vagyok. Szemeim szürkék, mint az ezüst. Szőke, vállig érő hajamat lófarokba kötöm, államat rövid állszakáll díszíti. Laza bőrnadrágot, testhez feszülő bőrzekét viselek. Karjaimat és a bal vállamat tüskés sárkánypáncél védi. A fattyúkardomat a hátamra erősített, megerősített bőrhüvelyében hordom. Két borotvaéles katanámat az övemre akasztva viselem, jobb oldalamon egy utastáska függ. Felszerelés: Egy 80cm hosszú két élű fattyúkard és két katana. Képesség: Berzerker mód. Az én esetemben, a megszokottól eltérően ez nem megnövekedett fizikai erőt jelent. Alap használata esetén megnövekedik a fájdalomküszöböm. Testem sokkal rugalmasabbá válik. Ha az alapnál jobban elönt a harci düh, képessé válok nagyobb távolságok átszökellésére, ellenállóbb vagyok a komolyabb zúzódásokkal szemben. Végső fázisban a legtöbb embernél jóval sebesebben mozgok sebességgel mozgok, ezt azonban csak rövidebb ideig tudom megtartani (1 óránál kevesebb). A képességemet 3-4 óra hosszáig tudom gyakorolni, azonban ha átlépem a határt, a következmények súlyosak lehetnek (mély önkívület akár napokig és láz). Személyiség: Makacs, lobbanékony típus vagyok. Sokak véleménye szerint jég szívem van. A múltam miatt nehezen bízok meg bárkiben is, igyekszem óvatosan közeledni mások felé. Próbálok mindenkihez kedves, barátságos lenni és jóakaratomat kifejezni. Kivételt képeznek azok, akik startból ellenszenvesek. Előtörténet: Egy távoli országból jöttem. Nemesi család sarja vagyok. Miután meghalt a király, számos trónkövetelő jelent meg és belső harcok dúltak éveken keresztül. A harcok során elveszítettem mindenemet, a házamat, a családomat, a vagyonomat, a rangomat, egyedül a felszerelésem maradt meg és némi pénz. A volt király testőreként nem volt maradásom az országban. Így, barátok nélkül indultam útnak, hátizsákomban egy kenyérrel és az új haza reményével. |
| A.W. | 2012-09-26 13:26 |
|
Kenshi: Okés. Egyébként még szerintem ráér, így nem kell sietned vele. : ) Cross: Átnéztem, rendben van ^^ |
| Serena | 2012-09-26 13:53 |
|
(Már órán megírja azt mondta ) spoiler
[ Módosítva: 2012.09.26 13:53 ]
Csináltam neki normális avat... Tied is elég pixeles A.W. |
| hassan | 2012-09-26 13:58 |
|
Kicsit kiegészítettem én is a karakterem, de nem illesztem ide, ha nem baj. És egy kérdés: spoiler
Bocs, ha hülyeség lesz, őszintén szólva még nem játszottam ilyet (csak szerettem volna): a karakterekhez külön lesz történet, vagy egy közös szálra kerül mindenki? |
| Serena | 2012-09-26 14:00 |
|
Mesélő függő, hogy vezeti össze történet szálakat. Indulhat közös találkozással estleg a történet során futunk össze sőt lehet, hogy ellenségek leszünk mint 2 frakció esetleg 3. Nagyon szeretem az ilyesmit, de nem gondoltam, hogy fórumon is lehet ^^ [ Módosítva: 2012.09.26 14:02 ] |
| Cross_Kamui | 2012-09-26 14:15 |
| Én már alig várom hogy elkezdődjön ^^ |
| A.W. | 2012-09-26 15:04 |
|
Bocs, ha hülyeség lesz, őszintén szólva még nem játszottam ilyet (csak szerettem volna): a karakterekhez külön lesz történet, vagy egy közös szálra kerül mindenki?
Én úgy gondoltam hogy külön lesz minden karakternek a történet, aztán ha minden jól megy, belejön mindenki, akkor valószínű összeugrasztom a társaságot valahogy. ^^ fórumon is lehet ^^
Ez az úgy nevezet fórum RPG. Olyan mint a különböző animés szerepjátékok, vagy mint a trillian, csak itt egy topikot kell használni, és nem ide-oda ugrálni egyik fórumrészről a másikra egy-egy cselekmény miatt. |
| Tenshichan | 2012-09-26 15:11 |
|
spoiler
[ Módosítva: 2012.09.26 15:12 ]
elnézést, hogy én is be írok D: Csak plusz infot akarok még írni a karaktermehez(Tenshi). Annyi hogy a lány jelenleg arra eljegyzésre vár. mármint hogy egy férfi (akár nemes, akár nem) megkérje a kis hercegnő kezét |
| ZolikaUchiha | 2012-09-26 15:14 |
|
A.W. lesz még egy hely holnap? :'D (Mai napon nem leszek otthon nem sokára megyek el, ezért írtam a holnapot... ) [ Módosítva: 2012.09.26 15:27 ] |
| A.W. | 2012-09-26 15:21 |
|
Tensichan: okés, okés. Figyelembe véve ez is. A.W. lesz még egy hely holnap?
Tök jókor jössz *taps* Akkor igyekezz most összehozni az adatlapod! Nincs holnap! x'D Még +3 embert bevállalok, de többet aztán tényleg nem! Szóval aki még akar jönni az most jöjjön! Remélem nem vágom nagy fába a fejszét .__. Ezzel együtt ma elkezdem megírogatni az indulásokat. [ Módosítva: 2012.09.26 15:23 ] |
| hassan | 2012-09-26 15:23 |
|
A.W. írta:
Tök jókor jössz *taps* Sorry, lehet én beszéltem rá. Bár remélem nem olyan troll karaktert akar csinálni, amiket felsorolt nekem. xD |
| A.W. | 2012-09-26 15:26 |
| Tőlem lehet troll, vagy akármi, de az atyaúristenek, vagyis semmiféle vérpisti nem elfogadott. |
| Serena | 2012-09-26 15:31 |
| Hm, én team alapúra genaráltam a hősöm, de sabaj majd kiderül, hogy teljesít egyedül ^^ |
| hassan | 2012-09-26 15:36 |
| Még egy kérdés: ha a karakterek találkoznak, megengedett a külön interakció a következő nagyobb történésig? Pl. kommunikáció vagy egymás közti harc, amit elvileg 2 vagy 3 karakter végez, vagy ezeknek a kimenetelével is meg kell várni majd téged A.W.? Mert az ilyen dolgok is befolyásolhatják a történet alakulását, csak ezért vagyok rá kíváncsi. |
| Serena | 2012-09-26 15:38 |
| A systemet szerintem induláskor ismerteti várd meg! |
| Möraja | 2012-09-26 15:41 |
|
Egyébként építő jellegű feltevés, de erről modokkal is kéne beszélni: Lehetne az, hogy ez lenne a csevegő részleg, egy külön topic meg a játék. Én veterán FRPG-snek számítok, és tapasztalat, hogy ha így egybe van a kettő, az zavaró és kizökkentő hatással van az emberre. Plusz ha esetleg vita alakul ki két játékos között, akkor azt a csevegőben is lehet rendezni, nem kell a játékot szétoffolni vele (PÜ meg szintén alternatíva, de ugye pillanat hevében úgysem gondol rá az ember folyton ) Magyarán, kellene ennek is egy külön offtopic, csak ezzel kapcsolatban. Mikor én szerveztem játékot, akkor is mindig nyitottam külön offot, külön karilaposat és külön a játékot legalább, karilapoknál megoldható, hogy a legelső hsz-be betűzzük és a változásokat oda menti a főnök A.W.-sama |
| behringer | 2012-09-26 15:46 |
|
A.W. írta:
Ejj, akkor azt hiszem mégsem lesz Slan-pszi képességem ^^"Tőlem lehet troll, vagy akármi, de az atyaúristenek, vagyis semmiféle vérpisti nem elfogadott. A.W., karilapomhoz generáltam Pszi leírást, lesd meg, és ha már így túl táp (soknak tűnik, de am nagyon alap dolgok), akkor kiveszem, és találok egy egyszerűbbet. Am észrevettétek, hogy kissé közelharci a parti? xD [ Módosítva: 2012.09.26 15:46 ] |
| Cross_Kamui | 2012-09-26 15:53 |
|
behringer írta:
Am észrevettétek, hogy kissé közelharci a parti? xD Okés, akkor majd menetközben átugrok a jövőbe egy 50 kaliberes "muskétáért" Öhm, díjazom Möraja észrevételeit Arra meg kíváncsi leszek hogy AW sama hogy fog megbírkózni még 3 emberrel |
| A.W. | 2012-09-26 15:57 |
|
Még egy kérdés: ha a karakterek találkoznak, megengedett a külön interakció a következő nagyobb történésig? Pl. kommunikáció vagy egymás közti harc, amit elvileg 2 vagy 3 karakter végez, vagy ezeknek a kimenetelével is meg kell várni majd téged A.W.? Mert az ilyen dolgok is befolyásolhatják a történet alakulását, csak ezért vagyok rá kíváncsi.
Huh. Ebbe őszintén, nem gondoltam bele, hogy lehet megoldani egyetlen egy darab topikban. Valószínű ez megoldható, csak nehogy ebből zavar legyen. Esetleg alkalmazható lenne a számozási módszer, hogy a posztotok elejébe beillesztitek hogy "x hét" így szerintem mindenki át tudja látni, melyik héten járunk. A harcokba nagyon nem szólnék bele, mind addig, míg nem tör ki némi túlzás (Pl: túlfejlődések, vérpistizés/trollkodás, stb...). Természetesen belemesélek meg minden, de hagyni fogom hogy szabadon gyilkoljátok egymást ^^ Möraja: Nem hinném hogy egy ilyen RPG-nek külön részt nyitnának, mivel ez egy Animés/mangás/VN-es fórum, és nem FRPG ^^ Arra meg kíváncsi leszek hogy AW sama hogy fog megbírkózni még 3 emberrel
Erre jómagam is kíváncsi vagyok n_n De hát jött még plusz 2 ember, akkor had legyek igazságos, és akkor legyen 15 ember. De ha megvan, akkor tényleg nincs jelentkezés az első fordulóba! [ Módosítva: 2012.09.26 16:02 ] |
| Möraja | 2012-09-26 16:02 |
|
A.W. írta:
Pont ezért mondtam, hogy egy moddal is beszélni kéne Egyébként sem kötelező a külön rész, csak ajánlott még egy topic, ugyanezzel a névvel, csak a végén hogy OFF vagy Csevegő vagy Beszélde a játékról, akármi. Már csak azért is, mert biztos lesznek majd olyanok is, akik csak olvasnak, és néha beszólnak, hogy "Jók vagytok vazze" vagy "XY, hülye vagy, helyedben ezt csináltam vóna:". Möraja: Nem hinném hogy egy ilyen RPG-nek külön részt nyitnának, mivel ez egy Animés/mangás/VN-es fórum, és nem FRPG ^^ Kezdeti időkben mi is így csináltuk: mindenféle történet zajlott különböző topikokban, és volt egy csevegő ömlesztésnek a véleményeknek, ötleteknek xy hét jelzéssel amúgy én is egyetértek, jó ötlet, nagyon is. Olyan "kár hogy nem nekem jutott eszembe"XD [ Módosítva: 2012.09.26 16:06 ] |
| Cross_Kamui | 2012-09-26 16:04 |
|
A.W. írta:
Esetleg alkalmazható lenne a számozási módszer, hogy a posztotok elejébe beillesztitek hogy "x hét" így szerintem mindenki át tudja látni, melyik héten járunk. Ez tetszik. Kiegészítésképpen megemlíteném, hogy már találkoztam ilyennel, nem tudom melyik játékban (talán Elder Scrolls), a következő formában: XYkirály éve. Az xyhónapjának k. napja ahol: xykirály - az éppen uralkodó dinasztia neve (és persze hogy hányadik éve uralkodnak) xyhónap - pl. Az Aratás, Fagyhullás (s még lehet kitalálni) hónapjának. k - pl. 15. napja.. |
| hassan | 2012-09-26 16:06 |
|
A.W. írta:
Esetleg alkalmazható lenne a számozási módszer, hogy a posztotok elejébe beillesztitek hogy "x hét" így szerintem mindenki át tudja látni, melyik héten járunk. Ez mondjuk jó ötlet, csak kérdés, ha 2-3 ember kommunikál a 15-ből folyamatosan (mondjuk szimplán beszélgetnek vagy éppen egymással harcolnak és így írják a történést), az mennyire lesz zavaró mondjuk a maradéknak a dolgok átláthatóságában, meg neked a történet folytatásában. |
| Cross_Kamui | 2012-09-26 16:09 |
|
hassan írta:
Ez mondjuk jó ötlet, csak kérdés, ha 2-3 ember kommunikál a 15-ből folyamatosan (mondjuk szimplán beszélgetnek vagy éppen egymással harcolnak és így írják a történést), az mennyire lesz zavaró mondjuk a maradéknak a dolgok átláthatóságában, meg neked a történet folytatásában. Igaz ehhez nem értek annyira. De nem szokták lekorlátozni, hogy hány post lehet két mesélés között? Az elvileg megoldaná.. |
| A.W. | 2012-09-26 16:21 |
|
Na jó. Szerintem hagyjuk az ilyen kommunikálós dolgokat, mert úgy őszintén, ha két ember írná a történetet, egy idő után zavar lenne. Ez nem egytopikos megoldás, így szerintem egyezzünk ki annyiban, hogy maradunk annál a módszernél, hogy mindenki külön lesz, külön harcol a mesélő által felkínált ellenféllel. ^^ [ Módosítva: 2012.09.26 16:23 ] |
| Möraja | 2012-09-26 16:29 |
| De valami karik közti interakció biztos lesz. Csapatos harc, nyomozás, akármi. Én igazából csak reménykedem, hogy mivel van Mesélő, ez a játék nem fog lefulladni, mint az eddigiek, amiket láttam - mondjuk sikerekről hallottam viszont, szal jöhet a hidra XD |
| A.W. | 2012-09-26 16:33 |
| Nyugi, összehozom a csapatot. : ) Ismerkedtek, meg legyőztök együtt valakit ^^ |
| Cross_Kamui | 2012-09-26 16:35 |
| Apropó... amit mi írunk azt hogy írjuk? Naplóként, külső szemlélőként?... |
| hassan | 2012-09-26 16:36 |
| Valami összefonódás muszáj lesz egy idő után, mert hétről hétre 15 történetet kitalálni kicsit sok meló, meg úgy a jellemek is jobban kibontódhatnának egymással szemben is. Max bekorlátozod, hogy ki mennyit interakciózhat egy héten a többiekkel(gondolok itt másik karakterrel való harc/beszélgetés és hasonlók). |
| Möraja | 2012-09-26 16:38 |
|
Kiiirály. Na, Möra, pattanjá', vénasszony, munka van! *takaró alól mormogás:* Még öt perc... majd szólj, ha elkezdjük....zzzZZzZzZz Cross: A.W.-é az utolsó szó, de amúgy embere válogatja, hogy ír. Van, aki E/1-ben, van, aki E/3-ban alkot, és eddig nem okozott gondot, ha valaki így, valaki úgy írt (Én E/3 leszek) |
| A.W. | 2012-09-26 16:56 |
|
Én elmesélek egy történést, és azt kell folytatni. Te cselekedsz. Például megírom az emberek problémáit, meg hogy kell e valami eszköz vagy akármi, te pedig eldöntheted, mit kezdesz vele. Íme egy példa ahol játszottak efféle játékot: Click (Jó, lehet hogy kissé átláthatatlan lesz így első ránézésre, de viszonylag kivehető, hogy játszottak itt) [ Módosítva: 2012.09.26 16:57 ] |
| Serena | 2012-09-26 17:14 |
| Értem mostmár A linked sokat segített én eléggé el voltam tájolva ^^ |
| Heyes | 2012-09-26 17:24 |
|
Név: Xagat A'craft Kor: 25 (emberi léptékkel) Nem: Férfi Faj:Sev-Avete Jellem: Barátságos kissé bolondos természetű. Kinézet: Általános test felépítésű rövid hátrafésült sötétszürke színű haja van. A fején 2 szarv díszeleg. Hosszú barna színű kabátot és kalapot visel . Képesség: Ősi tudás: Ismeri a letűnt korok civilizációinak mondáit, nyelvét. Alapszintű fegyvermágia: Egyszerűbb varázslatok melyeket a fegyverét használva hajt végre. Felszerelés: - Mágikus-Pisztoly: Ezt használja a varázslatok elsütéséhez. - 2 Vándor kulcs (vad, és örök) egy tör kinézetű eszköz amit arra használ, hogy utazón a világok között. Vad Vándor kulcs: Véletlenszerűen lehet utazni világok közt. Örök Vándor kulcs: Egyszer használatos a saját világába viszi vissza. - Táska könyvekkel és tekercsekkel és egyéb eszközök a kutató munkához. Előtörténet: Egy olyan világon született ahol a technika és a mágia egymás mellet harmóniában fejlődött. A gyerek korát a központi városoktól mesze egy farmon töltötte. Azonban mindig úgy éresze hogy ez az élet nem kielégítő számára. Amikor elég idős lett megkezdte tanulmányait a központi városban. Itt sajátította el tudását az ősi civilizációkról és tanulta meg a fegyver mágia alapjait. Kifejezetten tehetségesnek bizonyult hamar végzett tanulmányaival. Ezután a kutatók közé jelentkezett terep munkára. Ami azt foglalja magába, hogy különböző világokra utazik ott ősi romokat tár fel, elfeledett tudást után kutatva. spoiler
Remélem hogy nem késtem még el velle, bele férek a három helybe |
| wehrmann | 2012-09-26 17:25 |
|
Úgy látom, hogy van még1 hely, ezért lecsapok rá. Már írom is az adatlapot spoiler
[ Módosítva: 2012.09.26 17:25 ]
bakker :S majd legközelebb |
| A.W. | 2012-09-26 17:28 |
|
wehrman: Beleférsz ^^ Heyes: Elfogadva a történet! Innentől már tényleg zárolom a jelentkezéseket! Így is sok ember gyűlt össze! Zolika, illetve serena unokatestvére meg küldje be az adatlapját! Szombatig kapnak határidőt! [ Módosítva: 2012.09.26 17:30 ] |
| wehrmann | 2012-09-26 18:25 |
|
A.W. írta:
Köszi, írom is akkor:wehrman: Beleférsz ^^ × A karakter neve: Mushmir al Kirjalabad × Kor: 37 év × Kinézete: Tipikus arab felépítés - Erős testalkat, körülbelül 90 kiló. Ápolatlan, sötét haja és kiállása egy katonáéra emlékeztet legjobban. Barna szemeit kihangsúlyozza erős szemöldöke. × Személyisége: Ha egy szóval kellene jellemeznem, akkor gépies (bővebben a történetben) × Előtörténet: Mushmir egy földműves családba született az akkori Palesztina területén. Az izraeli megszállás elől a szüleik külföldre menekítették a gyermekeiket (Mushmirnak volt 1 báttya, 1 huga és 1 öccse is). Mushmir testvérei eljutottak az USA-ba, de ő távol került tőlük, Franciaországba. Állampolgárság hiányában kénytelen volt bevonulni a Francia Idegenlégióba ahol különböző speciális kiképzéseken vett rész. Az első missziójának célpontja pont a szülőföldje volt: Izrael támadást intézett Egyiptom ellen. Mushmir és a raja végigvonult Gáza utcáin, az egyiptomi határig, ahol viszont Mushmir az ott látottak miatt lemészárolta a raját: 11 ember volt ott - 3 bengázi, 2 török, 3 afgán, a többi francia elítélt. Ezek után gázában élt és a Hamas-szal hajtott végre különféle akciókat, kizárólag katonai célpontok ellen. Társaival ellentétben ellenezte a civilek támadását, sőt, több akciót meg is hiúsított fennkölt érveléseivel. Ottléte alatt családot alapított és felkereste szüleit is. Úgymond békében él(ne, ha nem került volna be a csórikám ebbe a játékba), tudva, hogy bármikor betörhetnek hozzá az ellenség katonái, hogy őt elhurcolják, családját pedig megszégyenítsék. Mushmir álma egy szebb, békés világ, ahol nem kell senkinek sem háborúznia. Ő az, aki azért harcol, hogy a gyermekeinek, unokáinak ne kelljen. Tudja ugyan, hogy kicsit ez abszurdnak hangzik, viszont a cél mindig a szeme előtt lebeg. spoiler
Tudom, hogy nem teljesen illik egy szerepjáték világába egy ilyen karakter, de szerintem ez teheti őt épp érdekessé. Kitűnik a többi karakter közül. × Speciális képesség: Nincs, hacsak éles látását nem vesszük annak - kiszúrt, egy 800m távolságban fekvő mesterlövészt anno egy domb tövében, teljes álcaruhában. × Felszerelés: Teljes katonai szerkó - taktikai mellény, katonai ruházat, egy FN-FAL gépkarabély 9 tárral, 4db kézigránát, 2db füstgránát, gyalogsági ásó, álcás rohambili, kötszer és egy Smith&Wesson kés. spoiler
Ha túl OP a cumója, akkor elvehetsz akár mindent, a késen és a takmellényen kívül. DE a mellény marad, a késsel meg akár egy erődöt is el lehet foglalni Ha nem felel meg a karakter, akkor ebből a körből ki is maradhatok és max megfigyelem, hogy hogyan is kellett volna ezt. Tök először RPG-zek, szűz vagyok ilyen téren. Am a sztori igaz történet, azzal a különbséggel, hogy az illető nem maradt Gázában, hanem ma is, Magyarországon él |
| Serena | 2012-09-26 18:57 |
|
Lesz egy elit zsoldosunk Különleges képesség a Kiemelkedő taktikai tudása esetleg tüzszerészeti tapasztalat vagy, ha túrbózni akarod akkor "Sasszem módban felfedi a rejtőzködő ellenfeleket" [ Módosítva: 2012.09.26 18:57 ] |
| hassan | 2012-09-26 19:07 |
| Nem lesz kicsit OP egy fantasy világba a gépfegyver? Az ellen aztán kardos banditáknak esélye is van, vagy bármilyen szörnynek. xD |
| Serena | 2012-09-26 19:18 |
|
enchantolt fegyverek és páncélok tudod felruházó mágiák a tápak tudnak lenni a játékokban. Enchanterek meg értenek a szakmájukhoz ^^ Értsd az egyszerű fizikai sebzéseket képesek eltompítani vagy ignorálni! PL: Szóval 1 bűvoló tünde képes 5 kmerről egy a célpont hajával kombinált nyilvesszüt elvarázsolni h átüsse a páncélját és megsebezze stb... Esetleg a varázslók meteoresője felér 1 géppuska sortűzzel [ Módosítva: 2012.09.26 19:19 ] |
| MaRtiN | 2012-09-26 20:10 |
|
Az offok legegyszerűbb elkülönítésére javaslatom, hogy amit te mondasz, játékos (=Out Of Character/=OOC) azt jelezzétek két (( vagy két // jellel a mondat előtt(&után), és vagy különítsétek el eltérő színnel. Amit a maga az általad megszemélyesített karakter mond (=In Character/=IC) az legyen normál vagy dőlt betűvel írva. Álljon alább egy szemléltető példa: Mesélő: Több fegyverállvány, és számos kisebb láda volt a barlangban, őr pedig annál kevesebb, ami egy kezdő kalandornak maga a Kánaán, de egy jól edzett veterán számára túlontúl is gyanús volt. (( Mit teszek? Átvizsgáljátok a ládákat/ fegyverállványt, vagy visszafordultok? A Játékos (Karaktere: Jarzyr): ((Átvizsgálom a terepet kellő óvatossággal. C játékos (Karaktere: Elktyrr) (( Ha Jarzyr nem talál semmit belekezdek a csapdák kinyitásába. ((rendben, értem [...]Jarzyr hátrapillantott az éppen ekkor érkező zsoldosra, aki egy rövid idő után ugyan erre a következtetésre jutott, majd leguggolt és araszról araszra járva igyekezett felderíteni csapda után a területet. Majd mikor megbizonyosodott, hogy a ládák csapdáin kívül – ami szinte elvárható követelmény volt már szinte egy ilyen helyzetben – nem talált egyebet intett a másik kettőnek, hogy beljebb léphetnek, ő maga pedig intett Elktyrrnek, hogy belefoghat a ládák csapdáinak a hatástalanításába. Mesélő: (( Divzaer, a varázslód a barlangban áll távolabb Jarzyrtól és Elktyrrtől is, ahogy bejutottál. Mit szándékozol tenni, közelebb lépsz, hogy megnézd mit csinálnak vagy maradsz ahol vagy? B játékos (Karaktere: Divzaer) (( Nem, maradok és őrködöm. (( rendben. Divzaer nem lépett beljebb, megállt a bejáratnál, mint aki arra számít, hogy bármelyik pillanatban újabb csapat drider támadhat rájuk, egy ezüst szín varázspálcával a kezében a barlang bejáratát kémlelte. Mesélő: ((Jarzyr Divzaer és Eltyrr között áll félúton, merre tovább? A varázslóhoz lépsz, vagy megnézed mit csinál Elktyrr a ládáknál? ((Óvatosan közelebb lopakodom Elktyrrhez és meglesem mit szöszmötöl annyit a ládáknál. (( ok Jarzyr bár tudta, hogy megbízhat társában, (már amennyire egy drow megbízhat a másikban) hiszen régóta ismerte már a képességeit, azonban mégis óvatos léptekkel lépdelt közelebb, hiszen ez volt az az óvatosság ami megóvta őt a kellemetlen szituációktól. (( Elktyrr épp végzel a zárfeltöréssel amikor meghallod, hogy Jarzyr mögéd lép, mit teszel, felnyitod a ládát, vagy hagyod, hogy ő nyissa ki, esetleg nem nyúlsz hozzá, hanem egy újabb ládával próbálkozol? (( Ne szórakozz, még jó, hogy kinyitom, ha már ennyit szívtam a zárfeltöréssel ((Rendben, legyen így... *ördögi mosoly jelenik meg az arcán, amelyre csak a kalandmesterek képesek* Közben hatástalanul kattant az első csapda Elktyrr szakképzett kezei alatt, majd a következő pillanatban olyan dolog történt amelyre egyikőjük sem volt felkészülve...! A láda teteje felpattant és az előtte guggoló Elktyrr-t kezdte magába szívni megállíthatatlanul, és mire Jarzyr bármit tehetett volna a mágia ellen ő is hasonló sorsra jutott akár a zsoldos. Kellemetlen érzés volt, akár a teleportálás, testük nyúlt és zsugorodott, majd a következő pillanatban már egy egészen más helyen voltak, egy meglehetősen szűkös térben. [...] Na én valahogy így képzelem a dolgot nagyon leegyszerüsítve. Ettől a példától természetesen el lehet térni, de ötletindítónak talán jó lesz [ Módosítva: 2012.09.26 20:23 ] |
| Kenshi | 2012-09-26 20:27 |
|
A karakter neve: Eltheisen Zasyr Kor: 13 (több dinasztiára visszamenő tudással rendelkezik) Kinézete: Vékony emberszabású, 155 cm, de már nem lesz magasabb. Namariondrah törzs tagja, melyek tündérek osztályába tartoznak, mégis emberszabásúak (remélem nem baj, hogy saját fajt találtam ki) Ezüst színű haja és ibolya szeme , hegyes elf szerű fülei vannak. Kezein mindig kesztyűt hord, még álmában is. Testén hamuszínű köpenyt és bordó palástot visel, aranyos szövésű inggel. Fején egy korona szerű fejfedő van, ami a főpapságát szimbolizálja. Személyisége: Csendes, békepárti, de kiáll az igazáért és mindig próbál az egyensúlyra törekedni. Könnyen kijön az emberekkel, mert fejlett empátiával rendelkezik Neme: Férfi Előtörténet: Még sosem hagyta el népe erdejét, de tudás mégis nagyobb, mint a bölcseké, mivel ő népének a főpapja. A Namariondrah nép főpapjai egy tudáson osztoznak, amikor egy főpap váltás következik, akkor a fiatal gyermek megkapja az öreg tudását, mely minden egyes főpap életének tapasztalataival gyarapszik. A főpap élete során bőrét nem érintheti meg se élő, se holt, ha ez bekövetkezik, akkor a főpapnak át kell adnia a tudását a következő jelöltnek, mert már nem lesz képes uralkodni rajta. Zasyr miután betöltötte 13. életévét úgy döntött, hogy elindul kalandozni. Nagy hatással volt rá az a sok emlék melyet az előző főpapoktól kapott és ő is szeretne átadni valamit a következő generáció főpapjainak, mind emellett hasonló izgalmas kalandokat és szép tájakat szeretne átérezni, látni, mint elődei. Közelharcba tilos mennie így a főpap varázspálcáját, mely mágikus sugarakat lő, de hosszútávon kimerítő használni. (1 nap 7et tud lőni) Kalandjain hátasa Mumuri a törpe gryffe kíséri, akit hátasként is megtud ülni, de hosszabb távot nem tud repülni Zasyrral a hátán, egy huzamba max 30km-t. A célja, hogy új tapasztalattal bővítse a meglévő tudást és népe büszke lehessen rá. Képesség: Bűvölés, képes elbűvölni ellenfeleit fáradtság érzet, szédítés és felerősíteni társait akár a természeti erőkkel(pl:tüzes kard), akár felgyorsítani, eltüntetni a kimerültséget. [ Módosítva: 2012.09.26 20:33 ] |
| Tenshichan | 2012-09-26 20:31 |
| Öhm....Bocis, hogy én szólok, de sajna nincs már jelentkezés. Több embert nem vesznek be a történetbe. Bocsi |
| Kenshi | 2012-09-26 20:32 |
| Én vagyok a 11. :3 |
| Tenshichan | 2012-09-26 20:34 |
|
JAh>< Bocs D:....Amiota legutobb írtam ide azota nem néztme előtte. de ellőte se utána>< Bocsánat D: |
| Kenshi | 2012-09-26 20:35 |
| Ugyan, ezért ne kérj bocsánatot, megesik... |
| Serena | 2012-09-26 20:36 |
| Cuki lett, ő még jöhet kapott engedélyt ^^ |
| Tenshichan | 2012-09-26 20:37 |
| Heh XP...Nekem nehéz volt döntnei mert vna néhány ms karakterem. De ők Tenshinekv agy rokonai vagy valamelyik barátja. |
| Möraja | 2012-09-26 20:48 |
|
Tenshi: Nekem van kb.: száznál is több karakterem, akit alkottam játékok vagy történetírás során, ebből általában egyszerre 6-10 szokott aktív lenni (thát aki járkál a fejemben és új ötletekkel halmoz el). Én is ne tudd meg, mennyit összegondolkoztam itt, mire döntöttem XD |
| Serena | 2012-09-26 20:49 |
| Én saját kis regényem egyik hősét ültettem be ide |
| A.W. | 2012-09-26 20:50 |
|
Modeszka: Bezzeg ez a színkiemelés eszembe juthatott volna. >_< Wehrman: Elfogadva. Nem baj ha Arab. ^^ Elé sok fegyver van a táradban, de nem veszem el. ^^ Enshi: Úgy szintén accepted! Írogatni kezdtem a reag löketeket. Cross-é már megvan. |
| Serena | 2012-09-26 21:01 |
|
Én rózsaszín leszek, mert az sexi spoiler
[ Módosítva: 2012.09.26 21:02 ]
Érezd az iróniát... |
| behringer | 2012-09-26 21:14 |
|
Naaa, azért kezdenek gyűlni a varázshasználók is Már csak egy semmire se jó bárd, és egy atomklisé tünde/elf íjász kell, és akkor teljes egy igazi RPG-s csapat... xD Am én nem tudom miért pont ezt a karimat választottam, pedig jöhettem volna a mágus/sárkányok gyermeke kasztú piromán észkombány karimmal is, aki két darab tűzlabda pálcával úgy osztott, mintha Rambo lenne... "-Mit csináljunk? -Gyújtsuk fel!!!" Ez meg egy MAGUS-os karimról lett mintázva, csak a háttértörténet más, mert láttam, hogy senki nem jön gonosz karival... és egy partiba MINDIG kell egy gonosz kari [ Módosítva: 2012.09.26 21:15 ] |
| Serena | 2012-09-26 21:17 |
| Sok az amnéziás itt sosem tudhatod |
| A.W. | 2012-09-26 21:38 |
|
Modeszka: Nah igen. A színkiemelés jó ötlet. Bezzeg sose jut eszembe ilyesmi, mivel épp írom a kezdő löketeket. Adatlapok meg elfogadva. |
| wehrmann | 2012-09-26 22:19 |
|
Mushmir nevében kikérem magamnak, ő nem zsoldos, nem is terrorista, hanem szabadságharcos. Az meg már csak bónusz, hogy arab! Én lehetek zöld, ha már Hamas? ^^ [ Módosítva: 2012.09.26 22:20 ] |
| Möraja | 2012-09-26 22:33 |
Ha már színfoglalás van, a rózsaszínemet meg elhappolták, én lestoppolnám a barnátXD. Ha már elvileg én vagyok a Barna Főnix 
|
| Amarillis | 2012-09-26 22:40 |
| Szeretnék én lenni a piros, ha már szerelmi költőnő. |
| Tenshichan | 2012-09-26 22:57 |
|
Akkor én is foglalnék szín Én szeretnék lenni a kék
[ Módosítva: 2012.09.26 23:43 ]
|
| Serena | 2012-09-26 23:57 |
| Én már csak 1 kávét kérek |
| behringer | 2012-09-27 00:24 |
|
Kérd meg Merilint (aka. Barbara-chant), hogy főzzön le egyet neked ingame. Biztos ért hozzá, haa füvek nagy szakértője. Bár én nem biztos hogy innék belőle... Apropó, narancs [ Módosítva: 2012.09.27 0:29 ] |
| Cross_Kamui | 2012-09-27 00:38 |
|
Ez a szín dolog.. lemaradtam valamiről és álmos is vagyok xD Ráadásul a 16 millió színből egy sem jut eszembe az előbbieken kívül. Jó akkor találomra legyen a #622680-as szín mert könnyű megjegyezni Jaehaerys Crow @ A.W. Ááá micsoda megtiszteltetés, hogy megvan az én részem. Amúgy ez a (( - jel nem tetszik (a szín viszont jó ötlet). Használhatnánk a @ jelet is. Pl.: @ J.Crow Megyek lefekszem, amíg az Úr megteremti sorstársaim végzeteit is. Jóéjt. ^^ [ Módosítva: 2012.09.27 0:41 ] |
| hassan | 2012-09-27 00:50 |
| Ez a sötét megteszi, kicsit lemaradtam a szín témában, bár nembaj X) |
| Serena | 2012-09-27 09:11 |
| Enyém lett a legférfiasabb whahha |
| Kenshi | 2012-09-27 12:27 |
|
Én ezt a színt szeretném... Módosítottam, nem akarok senkit harassolni a színemmel! [ Módosítva: 2012.09.27 18:26 ] |
| MaRtiN | 2012-09-27 12:42 |
|
... a színeken felül pedig még egy ötlet (aztán már tényleg befejezem az ötletelést ) a történet offtól való markáns elválasztása a különféle spoiler
és az OOC szöveg spoilertagekkel való elkülönítése. |
| Cross_Kamui | 2012-09-27 13:18 |
|
Én örömmel fogadok minden ötletet csak azt nem értem, hogy a spoiler tag-es ötlet miért nem jutott eszünkbe eddig Egyszerű, és mégis nagyon hatékony Off: csak szerintem nehezen olvasható Kenshi halvány zöldje? xD (persze ettől még maradhat ^^ ) És elnézést kérek a tegnap esti baromkodásomért xD fáradt agy - rosszul hat. Ganbare AW sama ^^ |
| Möraja | 2012-09-27 13:35 |
|
Cross: Nekem valahol a kettő közt, kis szemfájdalommal olvasható, de egyébként erre van egy nagyon jó ötlet, ha esetleg majd hosszú szöveget ír a színnel: kijelölöd Ez a trükk egyébként akkor is jó, mikor már fáradt szemű az ember. Disclaimereket eddig észre sem vettem, nem tudtam, mások hogy rakják be. Dönörűű. |
| Serena | 2012-09-27 15:29 |
|
Nekem ez tetszik ^^
 Kijelölés jó ötlet én is szoktam csinálni [ Módosítva: 2012.09.27 15:30 ] |
| Cross_Kamui | 2012-09-27 15:31 |
|
Nincs gond Majd készítek egy "könyvet". Szépen összemásolom a postokat megformázva U.I. Valóban szépek Nekem is tetsznek. Viszont szerintem elegánsabb lenne ha a spoiler tageket használnánk És a fejezetek elválasztásánál az elválasztókat Habár ez csak az én véleményem, és alávetem magam a többség akaratánk =) [ Módosítva: 2012.09.27 15:36 ] |
| Gilgamesh | 2012-09-27 16:16 |
|
Ha szineket lehet foglalni, én leszek a: SÖTÉTSÉG. A.W. ha lesz egy kis időd kérlek írj egy leírást a kalandoknak otthont adó világról, hogy mégis kb képben legyünk, hogy mihez tartsuk magunkat. Azaz milyen népek élnek itt, milyen birodalmak vannak, milyen a politikai helyzet, van-e valami domináns konfliktusa a világnak, van-e mágia használat, mely Isten/ek fennhatósága alá esik, vagy egyáltalán elfogadott-e az Isten/ek létezése stb. Ha macerás, akkor akár már létező világokba is bepakolhatsz minket, amiről van már vmi dokumentáció, aminek utána olvashatunk. Pl: valóság Kr.e. 27 Római birodalom, Yinev 6. zászlóháború, Ergo Proxy az anime lezárását követő 4. év stb... Előre is köszönet! [ Módosítva: 2012.09.27 16:17 ] |
| Serena | 2012-09-27 16:41 |
|
A.W. nagy fába vágtad a fejszét ^^ Már várom a hétvégét |
| Heyes | 2012-09-27 21:55 |
|
Gilgamesh írta:
A.W. ha lesz egy kis időd kérlek írj egy leírást a kalandoknak otthont adó világról, hogy mégis kb képben legyünk, hogy mihez tartsuk magunkat. Azaz milyen népek élnek itt, milyen birodalmak vannak, milyen a politikai helyzet, van-e valami domináns konfliktusa a világnak, van-e mágia használat, mely Isten/ek fennhatósága alá esik, vagy egyáltalán elfogadott-e az Isten/ek létezése stb. Ha macerás, akkor akár már létező világokba is bepakolhatsz minket, amiről van már vmi dokumentáció, aminek utána olvashatunk. Pl: valóság Kr.e. 27 Római birodalom, Yinev 6. zászlóháború, Ergo Proxy az anime lezárását követő 4. év stb. Ehhez hasonlókat nem a karakter készítés előtt lett volna érdemes kérdezni ? Bár gondolom most már a karakterekhez lesz igazítva világ a többi pedig, majd folyamatában derül ki. |
| Serena | 2012-09-27 22:12 |
|
Az első történet hangulata/témája:
Meg lett adva...Misztikum, különleges képességek, árulás, hatalom, harc, fantasy, esetleg horror. Ez alapján tessék a karaktereket összeállítani Más dolog, hogy nem lett elolvasva lehet ^^ Megjelölések alapkán kialakul 1 kép a világról Árulás hatalom- >háború harc, fantasy Mítikus lények csapják szét valszeg a fejed nem 1 kézigránát ^^ stb... [ Módosítva: 2012.09.27 22:13 ] |
| Gilgamesh | 2012-09-27 22:19 |
|
Heyes írta:
Gilgamesh írta:
A.W. ha lesz egy kis időd kérlek írj egy leírást a kalandoknak otthont adó világról, hogy mégis kb képben legyünk, hogy mihez tartsuk magunkat. Azaz milyen népek élnek itt, milyen birodalmak vannak, milyen a politikai helyzet, van-e valami domináns konfliktusa a világnak, van-e mágia használat, mely Isten/ek fennhatósága alá esik, vagy egyáltalán elfogadott-e az Isten/ek létezése stb. Ha macerás, akkor akár már létező világokba is bepakolhatsz minket, amiről van már vmi dokumentáció, aminek utána olvashatunk. Pl: valóság Kr.e. 27 Római birodalom, Yinev 6. zászlóháború, Ergo Proxy az anime lezárását követő 4. év stb. Ehhez hasonlókat nem a karakter készítés előtt lett volna érdemes kérdezni ? Bár gondolom most már a karakterekhez lesz igazítva világ a többi pedig, majd folyamatában derül ki. Ha ezt letisztázzuk a karakter készítés előtt úgy lett volna a legjobb, de még azt sem lehetett tudni lesz-e a elég jelentkező. Valószínűleg menet közben is fog formálódni a dolog és elég nehezen várható el, hogy minden részletre kiterjedő világ legyen kidolgozva már a játék kezdete előtt. Viszont attól a ponttól kezdve, hogy a valóságból arab elit osztagos és mese világokból dimenzió utazó és mindenféle fajú lények vesznek részt a cselekményben nem árt tisztázni, hogy hol is játszódik majd a történet, különben a játék folyamán is elég nehezen lehet helyes döntéseket hozni. Továbbá egyenként meg kell majd tárgyalni, hogy nem dimenzió utazó és nem helyben született karakterek, miként jutnak el ide pl: Fate/Zero stílusban a helyiek megidézik őket, hogy felhasználják a céljaikra, esetleg vmi mágikus baleset, vagy a mesélő által kitalált NPC karakter ténykedése nyomán kötnek ki a helyszínen, lehetőség van bőven. |
| Möraja | 2012-09-27 22:55 |
|
Én pont ezért választottam Mörát, dimenzióvándor lévén nemegyszer megesett már vele, hogy rosszul nyitott kaput (bénabéla) és úgy kellett rögtönöznie, hisz rögtön utána nem tud újat nyitni. Itt meg talán még bajba is sodrom, annak függvényében, amit elfelejtettem megkérdezni, miszerint lehetnek-e a karaktereknek familiárisai? Mert alapjáraton neki az utazáshoz Hakura, a farkasára is szüksége van, de ezt átformálhatom XD DA-s Turris Arcis játékban is hasonló volt a felállásom vele, csak onnan sajnos első kör után ki kellett lépnem, mert jöttek a szakvizsgák. Egyébként szerintem majd a játék elején a Mesélő ezzel fogja kezdeni a leírást |
| Serena | 2012-09-28 06:30 |
|
Holnap "mindenki derül" spoiler
vagy minden kiderül? ^^ |
| A.W. | 2012-09-28 07:43 |
|
Előre le kellett volna írnom, hogy mi a fenéről fog szólni az egész történet. Viszont azt nem gondoltam, hogy ennyire népszerű lesz a téma, így ahogy jöttek a karakterek adatlapjai, az alapján próbáltam valamit összeállítani. Íme röviden: A jelenben fog játszódni, azaz a mi időnkben. Mindössze két város lesz a központban Sillya, és Genova. A történet elején máris egy gonosztevő fog feltűnni Sillya városában aki garázdálkodik, és kegyetlenséggel szeleteli az embereket. Ezen kívül már a történet elején feltűnik egy titokzatos idegen, aki Nefrivel valamit csinál (Nem mondom el ki az, mi az Gonosz e vagy sem. Egy idő után lehullik róla a lepel). A csapat egyik fele Sillyában lesz, a másik Genovában. Az átlag emberek félnek azoktól, akiknek képességeik vannak, illetve a nem emberi lénynek kinézőket nem tűrik el, mivel értelemszerűen félnek tőlük. Különösebb politikai erők nem uralkodnak, viszont terjed egy olyan pletyka, hogy egy könyv teljesít minden kívánságot, ha beleírják vérrel az óhajt-sóhajt. Viszont a könyv létezéséről nincs semmiféle bizonyíték, senki se tudja hogy valóban van ilyen. Az átlagemberek nem keresik, mivel nem nagyon hisznek ebben, illetve semmiféle dokumentum nem található róla. A célotok tulajdonképpen a könyv létezésének kiderítése, annak megszerzése, mivel ha tényleg létezik, akárki beleírhat akármit. Ami fontos megjegyzendő dolog: A könyv mindent teljesít! Vagyis akár a világ is elpusztulhat, ha valaki ezt kívánja. Mágiák használata természetesen lehetséges, meg mindenféle varázslat, vagy átok. Persze itt nem arra kell gondolni, hogy mindenki túlfejlett isteni erővel rendelkezik, ami mindent elpusztít, és legyőz, mivel ilyen nincs, és nem lehet. Nagyjából ennyi lenne a rövidke leírás. ^^ Tudom, olyan egyszerű, meg minden, de én is most kezdem a pályám ^-^; [ Módosítva: 2012.09.28 7:45 ] |
| Serena | 2012-09-28 07:47 |
|
A.W. írta:
Bőven jó
Előre le kellett volna írnom, hogy mi a fenéről fog szólni az egész történet. Viszont azt nem gondoltam, hogy ennyire népszerű lesz a téma, így ahogy jöttek a karakterek adatlapjai, az alapján próbáltam valamit összeállítani. Íme röviden: A jelenben fog játszódni, azaz a mi időnkben. Mindössze két város lesz a központban Sillya, és Genova. A történet elején máris egy gonosztevő fog feltűnni Sillya városában aki garázdálkodik, és kegyetlenséggel szeleteli az embereket. Ezen kívül már a történet elején feltűnik egy titokzatos idegen, aki Nefrivel valamit csinál (Nem mondom el ki az, mi az Gonosz e vagy sem. Egy idő után lehullik róla a lepel). A csapat egyik fele Sillyában lesz, a másik Genovában. Az átlag emberek félnek azoktól, akiknek képességeik vannak, illetve a nem emberi lénynek kinézőket nem tűrik el, mivel értelemszerűen félnek tőlük. Különösebb politikai erők nem uralkodnak, viszont terjed egy olyan pletyka, hogy egy könyv teljesít minden kívánságot, ha beleírják vérrel az óhajt-sóhajt. Viszont a könyv létezéséről nincs semmiféle bizonyíték, senki se tudja hogy valóban van ilyen. Az átlagemberek nem keresik, mivel nem nagyon hisznek ebben, illetve semmiféle dokumentum nem található róla. A célotok tulajdonképpen a könyv létezésének kiderítése, annak megszerzése, mivel ha tényleg létezik, akárki beleírhat akármit. Ami fontos megjegyzendő dolog: A könyv mindent teljesít! Vagyis akár a világ is elpusztulhat, ha valaki ezt kívánja. Mágiák használata természetesen lehetséges, meg mindenféle varázslat, vagy átok. Persze itt nem arra kell gondolni, hogy mindenki túlfejlett isteni erővel rendelkezik, ami mindent elpusztít, és legyőz, mivel ilyen nincs, és nem lehet. Nagyjából ennyi lenne a rövidke leírás. ^^ Tudom, olyan egyszerű, meg minden, de én is most kezdem a pályám ^-^; |
| Cross_Kamui | 2012-09-28 08:30 |
|
Gilgamesh írta:
Továbbá egyenként meg kell majd tárgyalni, hogy nem dimenzió utazó és nem helyben született karakterek, miként jutnak el ide pl: Fate/Zero stílusban a helyiek megidézik őket, hogy felhasználják a céljaikra, esetleg vmi mágikus baleset, vagy a mesélő által kitalált NPC karakter ténykedése nyomán kötnek ki a helyszínen, lehetőség van bőven. Hááá lool Nekem is tisztára Fate/Stay Night feelingem volt a dologtól. Mintha mi idéztük volna meg a saját karaktereinket. Viszont köszönt AW-nek a felvilágosításért ^^ Tetszik az alaphelyzet, emlékeztet egy bizonyos másik kedvenc animémre Kíváncsi vagyok, hogy én hogy kerülhettem a jelenbe Viszont jó tudni, hogy vadásznak rám (vagy ránk). Elég hülyén nézhetnek rám az emberek Mammonról meg ne is beszéljünk *izgul* *izgul* *izgul* *izgul* *és türelmetlenül várja a hétvégét* |
| Serena | 2012-09-28 08:51 |
| Majd ijesztgetem kisgyerekeket külsőmmel, ha beszólnak |
| A.W. | 2012-09-28 09:02 |
|
Premier Mindjárt!
Már mindenki kezdőlökete meg van írva. Mondjuk az utolsó két játékosé nagyon rövid lett. Ők lehet hogy beszélgetni fognak egymással. Ez csak rajtuk fog múlni. ^^ Egész éjjel ezt írogattam, de nem folyamatosan (Tudom, őrült vagyok, de nem tudtam aludni, mert tegnap sikeresen aludtam 14 órát @_@) [ Módosítva: 2012.09.28 9:02 ] |
| Serena | 2012-09-28 09:04 |
| Ajjaj erősen verem frissítést |
| Cross_Kamui | 2012-09-28 09:07 |
|
A.W. írta:
Premier Mindjárt!
Már mindenki kezdőlökete meg van írva. Mondjuk az utolsó két játékosé nagyon rövid lett. Ők lehet hogy beszélgetni fognak egymással. Ez csak rajtuk fog múlni. ^^ Egész éjjel ezt írogattam, de nem folyamatosan (Tudom, őrült vagyok, de nem tudtam aludni, mert tegnap sikeresen aludtam 14 órát @_@) Kyaaaaaaaaaaaaaaaaa *.* Amugy ismerem az ilyen alvás dilemmákat Esetleg tudnál (vagy tudna valaki) pár szót ejteni arról, hogy hogyan történik a beszélgetés? Azaz.. egymondatos posztok lesznek, vagy mi a fene? o.O |
| Serena | 2012-09-28 09:10 |
|
-Nimmá ott egy őzike! *Megnézzük, hogy őrzik-e? Na nem így |
| A.W. | 2012-09-28 09:10 |
|
2012 09. hónap: 1. hét
Elég lightosan indul a játék. Rövid, egyszerű történéseket, küldetéseket találtam ki. Egy idő után pedig lesz egy úgymond meglepetés szereplő. Egyelőre nem árulom el ki, és mit fog tenni. Most vesztettem el a mesélői szüzességem, szóval lehet nem a legjobb, de egyelőre ennyi telik ki belőlem. x.x Ha valakit kihagytam, jelezze! Cross_Kamui (Jaehaerys Crow)
Egy nagy cseresznyefa alatt ébredsz fel. Hátizsákodból előveszed az enni, és innivalót, ami egy kenyér, illetve egy üveg szaké. Miközben kellemesen fogyasztod a kenyeret, arra jár egy hajléktalan, aki eléggé rémülten ordítozik. Nem tudod hova tenni az ordítást, ezért felkelsz a földről, majd megállítod őt. A hajléktalan nagyon megijed tőled, egyszerűen reszket, közben el próbálja gagyogni, mi is a problémája: - Ssssunyii!, fffélekkkk, rrám nézzett éééssss ésss nnevetett. fféllekk a vvárosbann ott vann ellmennt odaaa. Elkezded nyugtatgatni, próbálod megkínálni egy kis szakéval, de nem sikerül. Hirtelen a hajléktalan elkezdi megint ordibálni hogy "Segítség!". Miután kiordította magát, azonnal elájul. Próbálod felébreszteni, de valami miatt nem megy. Észreveszed, hogy kisebb karcolások vannak hátul a nyakán, de elképzelésed sincs mi, vagy ki tehette. Hirtelen egyre több ember tűnik fel, és mindegyik rémült tekintettel menekül. Vannak akik ordítva, illetve előfordul olyan személy, aki rémülten, de látszik rajta, hogy beszédképes még. Valószínű hogy a közeli Sillya városából futnak el. Nos, mi teszel? Utánajársz az ügynek? Megkérdezel pár embert, hátha több információt megtudsz erről a személyről? Vagy pedig nem érdekel az ügy, inkább csak elmész Sillya városába egy csésze forró teára? hassan (Harlan)
Genova városában vagy, azon belül egy cégér készítő műhely előtt állsz! Bámulod, bámulod, és csak bámulod a műhely alkotásait. Egyszer csak észreveszel egy plakátot, melyen az áll, hogy köröznek egy Daichi nevű személyt, mégpedig azért, mert három fontos embert kegyetlenül lemészárolt, és a fejüket kiakasztotta Sillya város temetőjének a főbejáratára. Sajnos rendes kép nincs róla, mivel az arca elvolt takarva, és fekete köpenyt viselt. Utánajársz ennek az ügynek? Szeretnéd megmenteni a várost ettől a személytől? Vagy inkább tovább kalandozol Genova városában? Barbara-chan (Merilin)
Épp Genova városában sétálsz az utcán, majd egy idő után arra leszel figyelmes, hogy az emberek bámulnak rád. Elkezdesz sietne, majd egyre gyorsabban futni, míg el nem érsz a város egyik főteréhez. Megállsz, majd a közeli szökőkútból mintha hangokat hallanál. Közelebb mész, majd suttogó hangon ezt hallod: - Ne gyere közelebb hozzám! Meg vagyok átkozva! Amint meghallod a hangot, megkérdezed a kúttól, miért ne menj közel hozzá, illetve ki átkozta meg. Sajnos válasz nem érkezik, és folyamatosan csak a figyelmeztetést hallod. Pár perc múlva a szemed sarkából egy nagyon erős csillogó fényt észlelsz a közeli templom ablakából. Amint odafordulsz, a fény eltűnik. Vajon köze lehet a fénynek a hallottakhoz? Meg szeretnéd nézni, hogy vajon ki bújhat meg a templom ablaka előtt? Vgy pedig inkább elsétálsz onnan, és nézegelődsz a városban? Serenaxd (Cid'zhag)
Genova városához közeli erdőben vagy. Leülsz egy kőre, majd elkezdesz azon gondolkodni, vajon lesz e olyasvalaki aki elfogad téged, illetve számít a segítségedre. Lesznek e barátaid, akik támogatnak, és akiknek elmondhatod problémáidat. Pár perc múlva újra útnak indulsz, majd kimész az erdőből, és rögtön Genova városába kerülsz. Még csak a városszélén vagy, máris két tizenéves kölyök kövekkel kezd el dobálni, és eközben kiabálják rád: - Törpilla, törpilla. Ronda kis törpe! Ronda hülye troll! Sebzett arcú! Elzavarod valahogy a kölyköket, rájuk ordítasz, és továbbmész a belvárosba? Vagy csak egyszerűen ignorálod őket, majd tovább indulsz? Esetleg inkább visszamész az erdőbe, mert nem bírod a zajokat? Tenshichan (Tenshi)
Épp a Sillyai tengerparton napozgatsz egy szikla mögött, nehogy az emberek meglássanak téged, mivel épp vízben vagy, és a halfarkad látszik. Egyszer csak arra leszel figyelmes, hogy sűrű futásra hasonlító hangokat hallasz ordítás kíséretében. Mivel nagyon sok ember lehet, ezért nem szívesen mennél ki a partra, hátha eltipornak, meg maga a zaj is idegesít. Egyszer csak egy nagy robbanáshoz hasonló hangot hallasz. Megnézed, mi és ki csinálta ezt a robbanáshoz hasonlító hangot? Vagy egyszerűen elúszol onnan, majd egy másik helyen távol a várostól elhagyod a partot? Gilgamesh (Nefri)
Épp Sillya városába tartasz, mivel azt hallottad, valaki napokig garázdálkodik ott. Nagyon kíváncsi vagy rá, vajon ki lehet az, és miért teszi. Ahogy haladsz előre, valaki suttogó hangon megszólít téged: - Nefri, Nefri. Csatlakozol hozzám? Csatlakozz a sötét oldalhoz! Nem figyelsz rá, inkább továbbmész. Amikor a külvárosba érsz, hirtelen furcsa érzés vesz körül. Mintha valami zónába beléptél volna. Haladsz, haladsz, és haladsz, egyszer csak alattad megjelenik egy nagy nagyon sötétlila sátánista jel. Elkezdesz kicsit lebénulni, majd megint hallod a hangot, ami az egyik sikátor mögül jön: - Csatlakozol hozzám? Tudom hogy benned nincsenek érzelmek. Én megmutatom neked mi az, ami igazán érdekelhet téged! A sötétség, mely oly csodás, magához ölelne téged! Tudom hogy nincs képességed, de segíthetek abban hogy legyen. Csak csatlakozz hozzám! Egy idő után úgy érzed, gyengül eme dimenziószerűség ereje. Mit teszel? Elfutsz onnan, majd megnézed, ki lehet az aki garázdálkodik? Esetleg úgy gondolod, a suttogó hangot adó személy lehet az, és követed a hangot? Vagy pedig egyszerűen továbbmész, és járod a várost? Amarillis (Aika)
A Genovai kastély udvarában ülsz egy szépen megterített asztalnál, és épp a legjobb barátoddal beszélgetsz. Sajnos egyre jobban gyengélkedik a barátod. Egyszer csak az egyik cseléd megszólal: - Hallottam egy bizonyos kívánságok könyvéről, melybe ha beleírod a kívánságodat, az teljesülni fog! Erre felkapod a fejed, majd rákérdezel: - És hogy néz ki? Merre van? A cseléd válaszol: - Sajnos nem tudom merre van, illetve senki se tudja. Lehet, hogy csak egy értelmetlen pletyka az egész. Néhány hete erről beszélt mindenki a városban. Nagyon felcsillan a szemed, és ha csak egy pletyka volt, te ezt elhiszed. Zargatod a cselédnőt, de sajnos ennél többet nem tud. Elbúcsúzol a barátodtól, majd elhagyod a kastély területét. Eközben eszedbe jut, hogy el kell menned a cégér készítő műhelybe, mert megígérted, hogy elvállalod, hogy kiviszed a megrendeléseket. Elmész a műhelybe kivinni a megrendeléseket? Vagy pedig inkább körbekérdezgeted az embereket, tudnak e valamit? Möraja (Mia Möraja)
Épp Sillya városában vagy, és nagyon vágysz egy finom halas szendvicsre. Persze ez nem könnyű meló, hiszen emberek közt vagy, és eléggé furcsán néznének rád. Igyekszel mindenedet eltakarni, hogy véletlenül se tűnj ki a tömegből, de végül sikerül valahogy. Bemész egy közeli uzsonnás boltba, de mielőtt megvennéd a halas szendvicset, felfigyelsz egy plakátra, ahol köröznek egy Daichi nevű személyt. A plakáton található képről nem tudod megállapítani rendesen a kinézetét, illetve már valaki összefirkálta. Az eladónak feltűnt hogy bámulod, majd megszólal: - Ez az ember nagyon gonosz. Többször is áskálódik a városban. Embereket gyilkol, és ráadásul darabokra szeleteli. Egy hete itt is járt, és a szemem láttára darabolta fel a város három legfontosabb emberét. A fejüket elvitte, és állítólag a temető bejárata elé karókra akasztotta. Ekkor hirtelen pánik kezd kitörni a bolt közelében. Emberek futnak, egyre több kocsi hajt el gyors tempóval. Mit teszel? Megveszed a halas szendvicset, majd békésen elfogyasztod valahol? Eseteleg annyira kíváncsi vagy, ki ez az ember, hogy megnézed, honnan menekül ez a sok ember? TakagiYasushi (Mammon)
Több démon üldöz téged. Csak menekülsz, de már kezdesz kicsit fáradni. Megpillantasz egy erdőt a magasból, majd leszállsz oda, és megpróbálsz elrejtőzni a fák közé. Miután leszállsz, körbenézel, majd megpillantasz egy kisebb rést a földben, amit kövek rejtenek el. Elmész a lyuk felé, majd valahogy belepróbálod préselni magad, aztán reménykedsz benne, hogy nem találnak meg. Mivel te is hallottad a könyves pletykákat, sőt a démonok, és az angyalok is keresik, ezért mindenképp te is keresed, hogy ha tényleg létezik, akkor a tiéd legyen, majd ennek segítségével visszahozd kedvesed az életbe. Egy idő után a sok démon keresgél az erdőben, te pedig már nem nagyon tudsz elrejtőzni előlük. Mivel a démonok általában nem mennek az emberek közelébe, mert egyszerűen undorodnak tőlük, és nem is érdekli őket, ezért ha nem szeretnél menekülni tovább, el kéne vegyülnöd valahogy az emberek között. Az erdőhöz legközelebbi város Genova, így oda eltudnál menekülni. Vajon megteszed, vagy inkább tovább menekülsz? Esetleg harcba szállnál azzal a sok démonnal egyes egyedül? behringer (Remien)
Lassan 1 egész hete Sillya városában vagy. Miközben az emberekkel jól kicseszel, meg minden, egyszer csak arra leszel figyelmes, hogy több száz ember futni kezd. Megnézed, vajon mi lehet ennek az oka, és lám, egy őrült emberszerűség szabdalja darabokra katanával az embereket, közben őrülten nevetgél. Mivel téged ez nem nagyon érdekel, ezért tovább állsz. Elmész egy sikátor felé, ahol síri csend van, majd elkezdesz suttogó hangokat hallani: - Csatlakozz hozzám! Csatlakozz! Persze ez téged nem érdekel, figyelembe se veszed, csak mész tovább, mind addig, míg valaki hátba nem vág valamivel. Hirtelen hátrafordulsz, de a földön csak egy szép mintás legyezőt találsz, melyre ráírtak valamilyen szöveget. Közelebbről is megnézed, és ezt olvasod rajta: "Keress meg! Keresd a Darknesst Észak-nyugatra a szentélyben!" Elmész a szentélybe, és megnézed, ki lehet ez az illető, vagy tovább vándorolsz? Heyes (Xagat A'craft)
Épp Genova városába tartasz, hogy beülj egy étterembe, ahol megebédelj. Mielőtt a városba érnél, a földön egy írást látsz, amin ez áll: "Lány a kútban." Nem tudod hova tenni ezt a szöveget, így figyelmen kívül hagyod, és továbblépsz. Beérkeztél a városba, és amint átmentél a város egyik kapuján, egy nagyon hűvös fuvallat megy át rajtad. Kicsit elgondolkodtat hogy ez vajon az időjárás vicces kedve, vagy tényleg valami történt. Mész tovább, majd meglátsz egy Szakés pultot, ahol még enni való is van. Mivel ez olcsóbb, így rendelsz egy nagy tál Rament, illetve egy üveg szakét. Szépen elfogyasztod az ételt, beszélgetsz a pultossal, és egyszer csak megemlít neked egy bizonyos könyvet, melybe ha beleírod a kívánságodat, az teljesülni fog. A pult tulajdonosa aztán csak beszél, és beszél: - Nem létezik, nincs ilyen, és biztos valami elmebeteg részeges talált ki ilyen hülyeséget. Vajon utánajársz, mi lehet ez a könyv, és valóban létezik e? Esetleg inkább további városfelfedező útra mész inkább, és nem törődsz azzal, ami csak pletyka? wehrmann (Mushmir al Kirjalabad)
Sillya városában vagy. A származásod miatt félnek tőled az emberek, valami gyilkológépnek néznek. A helyi rendőrök többször megállítanak téged, kikérdeznek, és kísérgetnek. Mivel ebből már nagyon kezd eleged lenni, ezért kivonulsz a városból. Miután kivonulsz a városból, meglátsz egy hegyes fülű szőke hajú tündérszerűséget. A kezein kesztyűk vannak, hamuszínű köpenyt visel, a fején meg egy koronaszerűséget. Odamész hozzá, és megszólítod, vagy tovább vándorolsz minél messzebb a várostól? Kenshi (Eltheisen Zasyr)
Álldogálsz Sillya városa előtt, és csak nézegelődsz körbe-körbe. Később megpillantasz egy fura alakot, de elfordulsz, mert ijesztőnek találod. Szerencsére nem vette észre, hogy megbámultad, így megnyugodtál. Ha odamegy hozzád a fura fickó, beszélgetsz vele? Esetleg ha megszólít, akkor elmenekülsz előle? A párbeszédek menete: Ha egy párbeszéd történik, a beszélgetések között a mesélő belebújik egyfajta kommentátor szerepbe, de közben akár változtathat egy-két dolgot. Vegyünk egy példát: Pistike írta:
Odamegyek Mariskához, majd megszólítom, és felteszek pár kérdést neki. - Kedves Mariska. Szeretsz engem? Elkezdek gondolkodni, aztán egy újabb kérdést felteszek: - Hozzám jössz? Mesélő írta:
Miután pistike feltette Mariskának a kérdést, elpirul, majd izgatottan várja a választ. Eközben Mariska a kérdés hallatán meglepődik: Mariska írta:
Nagyon elpirultam, és a fülemnek se hittem. Egyszerűen azt hittem félrehallok, de mégse. Elpirult arccal közlöm vele: - Igen pistike! Hozzád megyek! Miután kimondtam, olyan öröm mámor vett körül, hogy az hihetetlen! Mesélő írta:
A két személy, egyszer csak egymásra talált, majd csókolózni kezdtek, örömködtek, kezüket megfogták, és beszélgettek, miközben a napsugár a fejük tetejére sütött. A legfontosabb
Legkésőbb Jövő hét péntek estére írja meg mindenki a monológját! Lehetőleg ne az utolsó pillanatra hagyja mindenki, mert így akár késhet a következő premier, akár napokat is, mert kitudja mi jön közbe! Ismét elmondom: Jövő héttől Vasárnaponként teszem ki az újabb meséket! [ Módosítva: 2012.09.28 9:49 ] |
| Serena | 2012-09-28 09:20 |
|
Mivel az élelmemet a erdőben is be tudom szerezni és hozzászoktam az ottani élethez, ezért visszatérek oda. Csak körül akartam nézni városban, mert különös pletykákat hallottam felőle, de ez az atrocitás azt a kevés érdeklődésem is elsöpörte. Kerülöm a konfliktusokat ignorálom a kölyköket és visszasétálok az erdőbe ^^ |
| Kenshi | 2012-09-28 09:46 |
|
Ismét a fura alakra pillantottam nem-e tesz valami hirtelen mozdulatot, de éppen engem nézett és találkozott a tekintetünk, zavaromban biccentettem egyet köszönés gyanánt, majd ismét elfordultam. Megnyugodtam, mert a tekintetében nem volt semmi ártó szándék. [ Módosítva: 2012.09.28 16:26 ] |
| hassan | 2012-09-28 11:45 |
| Sosem voltam odáig a hős szerepért, ez csak a nők esetében változik. Inkább megkímélem magam a felesleges stressztől, hátha az egyház is nyomoz a rejtélyes alak után, velük pedig semmi kedvem összefutni. A hasonló kaliberű ügyek nélkül is megvoltam és nélkülem is mindig megoldották. Inkább tovább járom az utcákat, és köpenyem csuklyája alól próbálom az emberek közül kiszűrni a legszebb és legkülönlegesebbnek tűnő hölgyet, hátha meg tudom hívni egy italra. |
| Heyes | 2012-09-28 12:46 |
|
Már két hete vagyok ezen a világon, de még semmi érdekest nem találtam itt. Ma reggel is egy a hegyekben lévő romokat kutattam át. Azonban teljes kudarc volt, nem találtam ott semmi használhatót sem. Mivel kezdtem megéhezni úgy gondoltam a közeli város Genova fele veszem az irányt majd ott eszek valamit. Útközben azon gondolkodtam, hogy ha hamarosan nem találok valami értékelhetőt tovább álok egy másik világba. Itt amúgy sem igazán kedvelik a más fajbelieket. A szerencsémre a szarvaimtól eltekintve nem sokban különbözöm az itteniektől (azokat pedig elrejti a kalapom). Munkát sem nagyon kapok és már kezdek kifogyni az itteni pénzből. Ahogy ezen gondolkodtam lassan megérkeztem a városszéléhez. A földön egy írást látok "Lány a kútban". Előszór arra gondolok félre olvastam valamit. Újra megnézem, de még ezután sem értem mire utalhat, ezért tovább állok. A várost hatalmas kőfal veszi körül a bejárást pedig csak a kijelölt kapukon keresztül lehetséges. Amint átlépek az egyik ilyen kapun egy hideg érzés fut keresztül a testemen. Az egyik kezemet a kalapomra helyezem, majd felnézek az égre. ~ Vajon az időjárás szórakozik velem, vagy esetleg... - gondolom magamban, amikor a gyomrom korogni kezd és félbeszakítja az előző gondolat menetem. - Jobb lesz, ha keresek valami éttermet. - jegyzem meg hangosan majd elindulok keresni egy helyet ahol ehetek. Ahogy járom a várost látok egy szakés pultot és mivel még enni valót is árulnak ráadásul elég olcsón. Gyorsan le is ültem, rajtam kívül csak a pultos meg egy másik vendég volt ott. Rendelek egy tál rament és egy üveg szakét. Miután megkaptam nekikezdek elfogyasztani, közben beszélgetésbe elegyedek a pultossal. Megkérem meséljen kicsit a helyi mondákról, hátha lesz köztük valami érdekes. Bele is kezd a mondókájába. Sorra hallgatom a történeteket, azonban ezek nem többek puszta városi legendáknál már sok helyen halottam ehhez hasonlókat. Kissé unottan folytatom az evést, amikor valami érdekesről kezd el beszélni. A történet egy könyvet említ amely, ha bele írnak akkor teljesíti a kívánságokat. Amikor ezt meghallom a szemem felcsillan. ~ Végre valami érdekes, ha ilyen tárgy tényleg létezik meg kell szereznem és vissza vinni a világomra. Ekkora kincs megszerzése nagy dicsőséget jelentene nekem. - futott át rajtam a gondolat. Mivel ez érdekesnek tűnt gondoltam felteszek pár kérdést és kifaggatom a erről a pultost, azonban, amikor megszólaltam volna a mellemet ülő másik vendég hirtelen a szavába vágott. - Nem létezik, nincs ilyen, és biztos valami elmebeteg részeges talált ki ilyen hülyeséget. Ne tömje tele a fejét ilyen marhaságokkal. - förmedt rá a pultosra A pultos csak szabadkozott és abba hagyta a beszédet. Mivel nem akartam neki több gondot okozni fizettem, majd távoztam. ~ Jobb lesz, ha máshol nézek utána ennek a dolognak. - gondoltam, majd belevettetem magam a város forgatagába, hogy keresek egy helyet ahol utána járhatók a könyvnek. spoiler
[ Módosítva: 2012.09.28 12:57 ]
"-" ez azt jelzi ha valamit hangosan mondok "~"ez azt jelzi ha valamit gondolok Lehet hogy kicsit önző módon értelmeztem a feladatott, ezért elnézést kérek. Ha valami nem jó benne akkor szóljatok és ki javítom (A helyes írási hibákkal nem tudok mit kezdeni ennél kevesebbel nem megy remélem ettől még élvezőző) Szinek az aranyat választottam úgy láttam ilyen még nincs (CD7F32). Ha bármi nem jól csináltam szóljatok. |
| behringer | 2012-09-28 13:00 |
|
Miután jól megjegyeztem annak a szerencsétlennek az arcát, aki szabdalja a népet, azt gondolom magamban: "Ez az idióta nem tudja, hogy így nagyon gyorsan elkapják? Pff, szerencsétlen lúzer... De ha ennyire szeret ölni, talán még később hasznát vehetem, ha látom... " Gyanítom, hogy a rejtélyes hang volt az, aki hozzámvágta a legyezőt, válaszul arra, hogy le se szartam. Ezért elég feldúltan elindulok a legyezővel a kezemben az észak-nyugatra lévő szentély felé. Megérkezve leülök a szentélyen belül egy félreeső helyre, és várok fél órát. Ha akar, annyi idő alatt megtalál ez a bizonyos "Darkness"... De nem fogja megköszönni, hogy megtalált... [CSELEKVÉS]: Amennyiben megjelenik előttem egy személy, és bemutatkozik, hogy ő Darkness, vagy bármilyen módon bizonyosságot nyer, hogy őt kellett keresnem (pl.: odalép hozzám és annyit mond: Már vártunk rád", használom a Belső idő képességem 10 pont értékben (azaz 1 mp idejéig én 10 mp időértékben cselekedhetek) spoiler
és belenyomom a legyezőt a szájába, és annyit mondok: "Csak visszahoztam a legyezőtjét, amit elvesztett az utcán..."Belső idő -használat: 10 pont/azonnali -leírás: A Slan pszi használatának tökélyre vitele. Segítségével a használó a belső idejét olyan szinten képes lelassítani, hogy minden, a valóságban 1 mp-nek megfelelő időt, 10 mp-nek érzékel. Ezáltal képes az események jobban érzékelje, és e szerint cselekedjen. Ennek köszönhetően nem csak az elme, de a test is felgyorsul, kívülálló szemének emberfeletti gyorsaságra tehet szert a használó. Rettentően megerőltető diszciplína. Hazsnálat után az alkalmazó annyiszor 10 percet kell pihennie, amennyit mp-et a hatás alatt töltött. (1mp -> 10 pont -> 10 perc pihenő, 2mp -> 20 pont -> 20 perc pihenő) Ezután lelépek, és megnézem, hogy elkapták-e már az őrültet. Ha a fél óra alatt nem jelenik meg senki, akkor lelépek, és megnézem, hogy elkapták-e már az őrültet. spoiler
[ Módosítva: 2012.09.28 13:02 ]
Belső idő - 10 pont Használat utáni Pszi pontok: 26 |
| Möraja | 2012-09-28 13:54 |
|
"Ha még egyszer ehhez hasonló hülyeség történik velem, esküszöm fogok egy kalapácsot és szétverem ezt a mocskos sz*rt!" Dühös vagyok, de annyira, amilyen már rég voltam. Nehéz súlynak érzem a kis aranymedált a bagyuban, pedig nem valami Gyűrű, hogy saját akarata legyen. Oh, és el ne felejtsem Torát megnyúzni, amint hazajutok. Fogalmam sincs, hol vagyok, milyen vidékre vagy milyen bolygóra kerültem. A fiam mostanában elkezdett a holmijaim közt turkálni, hiába szóltam rá, hogy hagyja abba, és csak azt láttam, ahogy rágcsálja a medált, amit már évek óta a fiók alján hagytam porosodni. Kikaptam a kezéből és dühömben felpofoztam volna a kis engedetlent, mikor egy csillanás, és a hátsó felemre esve egy sötét sikátorban találtam magam. A medál persze megint kiégett és használhatatlan. Príma. Lehetne ennél jobb napom? Először azt hittem, Akrinában járok, de gyanús volt a sok ember és az árnymacskák hiánya. Akrina egy kihalt város, itt viszont pezseg az élet. Oh, Uram az égben, ha legalább Haku itt lehetne... Vagy bárki, akit ismerek. Mindegy-mindegy. Most inkább ennék valamit. Ha már úgyis ide vetett a Sors és várnom kell megint ki tudja, meddig, legalább a hasam legyen tele. A reggeli halas szendvicsemre már úgysem volt idő odahaza, de hátha itt is találok egyet. A bolt előtt viszont nem is tudom, miért, de muszáj volt megállnom egy kicsit. A plakáton levő ember kicsit sem volt ismerős, firkával vagy anélkül - de miért is csodálkozom ezen? Most vagyok itt először. Mindenesetre jobb, ha megjegyzem a nevét, hisz sosem lehet tudni, és úgyis nagy kedvem van alaposan szétverni valaki pofáját. Daichi. Nagy bánatomra meg is szólal az eladó. Unottan végighallgatom a mondandóját, elátkozva őt, hogy mégis ki a fenének képzeli magát, és én sem nézek ki pletykákat szívesen hallgató öregasszonynak. -Jó, és Ön szerint ez engem olyan nagyon érdekel? -vágok vissza, még csak meg sem próbálok udvarias lenni. Minek? A kedvem vacak, rejtegetnem kell magam, és még én álljak neki jópofizni? Majd ha puszta kézzel tekerhetem kis Leptys nyakát! Habár a szeletelés említése egy kicsit megfacsarja a szívemet... Nagyon jól tudom, milyen érzés ilyesmit végignézni. Gyorsan megrázom a fejem, még mielőtt túlságosan elkezdenék lelkizni. Nem illik hozzám, és most amúgy sem kéne elgyengülnöm. Már épp rákérdeznék egy szendvicsre, mikor kitör a pánik. Fogalmam sincs, mi történhetett, egyszerűen csak fellöknek és mindenki fut, mint a veszedelem. Mégis mi a...? Hirtelen olyan érzésem van, hogy menekülnöm kéne. "Fuss, fuss, rohanj!" De mi elől? A szendvics teljesen kimegy a fejemből, az elmémben üvöltő hangot pedig szokás szerint kizárom, amennyire csak tudom. Új helyen vagyok, itt az ideje megismerkednem az itteni dolgokkal, ha már úgyis várnom kell, amíg hazajutok. Elindulok az ellenkező irányba, ahonnan menekülnek az emberek, óvatosan a fal mellé lapulva és fülelve, hogy ha baj van, idejében választhassam én is inkább a rohanást. spoiler
/Ahhoz képest, hogy először mesélsz, elég profin kezdted Hu, én elnézést, ha eleinte majd kicsit bénázni fogok. Eredetileg E/3-ban vagyok "profi", de mivel mindenki E/1-ben kezdte el, nem fogok különcködni. Majd belejövök YaY, de kicsit jó érzés megint picit Möra bőrébe bújni. Vajon mennyit változott.../ |
| Tenshichan | 2012-09-28 14:02 |
|
Mind nevelő apám, mind az igazi apám azt mondta ami nem tartozik rám ne foglalkozzak azzal, de nem érdekel most. Tudni akarom mi történt ott. Aggódom persze, netalán meglátnak és levadásznak de jobban érdekel a többi ember. ráadásul...Sajna vérszagát is érzem a levegőben és ilyenkor a szírén énem erősebb lesz. Netalán némi finom húsi is vár rám. Viszont remélem valami rossz fiúk azok nem ártatlan emberke mert nem akarok olyan húst enni. El indultam a zaj irányába. Gyorsan ki mászok egy sziklára és vissza változik a halfarkam emberi lábakká remélve nem látott meg senki. Végül meglátok pár ember akik elbújtak egy közeli barlangba:
- Mi történt? Megsérült valaki? Eleinte nem néznek rám, mert ismernek hisz apám egy nemes, de különleges sztorik keringenek róla. hisz ő is szírén tehát ő sem bírja magát néha vissza fogni, hogy ne egyen egy kis ember húst. Amúgy valakik biztos megsérültek, mert érzem a vérszagot, de csak olyan emberek húsát eszem akit utálok. Újra megsérült-e valaki de még mindig nem válaszolnak. Vajon az én családom csinált valami? Vajon a bátyáim csináltak valami? Vagy történt velük valami? |
| wehrmann | 2012-09-28 19:18 |
|
Mivan? Hol vagyok? Az előbb, még az északi határvidéken járőröztem... Mi ez a hely? Miért néz rám így mindenki? Nem tűnnek arabnak... Huh Rendőrök Biztos, hogy nem Palesztinában vagyok! Száz százalék. Hálisten' (vagy hálallah xD) még a cumóm megvan, de valamit kezdenem kell a rendőrökkel. - Jónapot uram! Mi ez a felszerelés magán? Gyorsan, Mushmir, valamit rögtönözz! Áhh! - ööö... Tudja biztosúr airsoft. A srácokkal van egy csapatunk és éppen a pályára tartok, hozzájuk, de eltévedtem. Nem tudná megmutatni merre van a város határa. Remélem beveszik... Ha hátratolják a hüvelykivetőt és meglátják a 7.62-es lőszer csillogását, akkor nagy bajban leszek! Vagy lehet, hogy inkább ők... Tulajdonképpen mindannyian... Nem akarok ilyen embereket ölni. Nincs bennük ártó szándék. - OOO! Az unokatestvérem is airsoftozik, tudom merre van a pálya! Mennyen jobbra, aztán egészen a bevásárlóközpontig haladjon egyenesen, ott újra jobbra és 200m a városhatárig. Ez közel volt... Végül is, ezzel is életeket mentettem meg. Ők sem azért lettek rendőrök, hogy megöljenek és én sem ellenük harcolok. Ők jó emberek, örülök ennek. - Köszönöm biztosurak, úgy teszek. Amíg kiértem a városból legalább tíz ember mért végig. Ez is haladás, mert legalább száz mellett mentem el. A rendőrök voltak olyan kedvesek és adtak egy táskát, amibe beletehettem a fegyveremet, de a mellény miatt még így is túl feltűnő voltam. Próbáltam mosolyogni és biccenteni pár embernek, mintha helyi lennék, így beolvadva a környezetembe. A város szélén megláttam valakit... Egy kisgyerek volt talán, vagy egy angyal Egy domb tetején állt, egyből kiszúrtam. Nagyjából 400 méterre lehet, csak ott áll és néz ki a fejéből. Jó katonához illően körülnéztem, hogy nincs-e ellenség a környéken, majd pár másodperc elteltével újra a fiúra néztem, aki mintha takargatná, hogy bámult. Elindulok felé, majd biccent és elfordul. Ez jó jel, nem tűnik ellenségesnek. Elé értem, jobb kezemet magam előtt tartom, bal kezemet pedig a hátam mögött, meghajolok, majd köszöntöm jó arabhoz illően. -Salem Alejkum! Hello! A nevem Mushmir al Kirjalabad, a barátaimnak Mushmir. Te döntöd el hogyan szólítasz! Kinyújtom a jobb kezemet, hogy megrázzam a kezét, a balt hátul tartom, katonásan. Egy halk, fémes kattanás hallatszik, szinte észrevehetetlen. Olyan, mintha egy csavar esne a földre, sőt, inkább halkabb. A gyerek félénknek tűnik. Biztatom kicsit. -Ne félj, nincs ártó szándékom! spoiler
A fegyveremben táraiban csak 20 lőszer van. 200 méteren is legjobb esetben is csak 2/3 a találati arányom, 300-on 2/5, 400-on pedig 1/7. Nem a távolság miatt választottam ezt a karabélyt, sokkal inkább a rombolóerő, a megbízhatóság és az eszenciája miatt! (Right arm of the FREE world ^^) |
| A.W. | 2012-09-28 20:27 |
| Kenshi, és wehrmann karakterével lefolytatok egy rövidke párbeszédet, miután megvan mindenki posztja. Így legalább nem lesz zavarodottság. Ha esetleg nem érkezne meg minden post mondjuk Keddre, akkor elkezdem. Talán nem lesz ebből zavar. |
| S/M Minion | 2012-09-28 21:23 |
|
- Megint egy unalmas nap... semmi hír a bátyámról... Amint sétálgattam, hirtelen felfigyeltem rá, hogy minden ember tekintete rám szegeződik. Ahogy haladtam tovább egyre jobban kezdtem úgy érezni, hogy már megint elfelejthettem, hogy valakit kiraboltam, és most köröz a rendőrség. - Gyorsan egy biztonságos helyre kell mennem ahol külsőt válthatok! De mégis merre lehet egy ilyen hely? Egyáltalán hol vagyok?? Ahogy idegesen próbáltam kigondolni a menekülési tervemet, egy hangra lettem figyelmes: "Ne gyere közelebb hozzám! Meg vagyok átkozva!" - Mi volt ez a hang? Bátyám...? A hangot hallva hirtelen nyugtalanító érzés vett körül. "Ne gyere közelebb hozzám! Meg vagyok átkozva!" - Arról jön! A hang irányába indultam, ahogy közeledtem a rossz érzésem egyre csak erősödött. Mikor odaértem láttam meg, hogy egy kút a különös hang forrása. - Ne gyere közelebb hozzám! Meg vagyok átkozva! Hirtelen megálltam egy kicsivel távolabb tőle, és megkérdeztem tőle, hogy : - Miért ne menjek közel hozzád? A kút csak tovább ismételgette önmagát: - Ne gyere közelebb hozzám! Meg vagyok átkozva! Egyre nyomasztóbbnak kezdtem érezni a levegőt, és újra kérdeztem: - Mégis ki átkozott meg? - Ne gyere közelebb hozzám! Meg vagyok átkozva! A válasza ismét ugyanaz volt. Elkezdtem közelebb lépni hozzá, mikor hirtelen valami elvakított a templom irányából. - Hé!! -- kiáltottam fel hangosan, és a fény felé fordultam. Amint odafordultam a fény kialudt, és megpillantottam egy alakot a toronyban. Hirtelen felindulásból megfeledkezve a kútról utána eredtem bele sem gondolva abba, hogy talán ő az átok okozója... [ Módosítva: 2012.09.28 21:24 ] |
| Gilgamesh | 2012-09-29 19:55 |
|
Így felelek a suttogó hangnak: - Bárki is légy, te vagy az első ebben a világban, aki korlátolt hatalmam és halandó megjelenésem ellenére felfedezte a bennem szunnyadó ősi erőt. Elismerem, hogy rendelkezel némi hatalommal, melyet ebben a dimenzióban "természet felettinek" neveznek. − Maga a sötét oldal semmit sem jelent a számomra. Fény vagy sötétség, mindenki maga dönti el, milyennek látja az utat, amelyen végig halad. − Mikor ide érkeztem, csak egy alsórendű világot láttam, rengeteg gyenge és használhatatlan humanoiddal. Egyedül az tette különlegessé, hogy én is elvesztettem az erőmet, mely által különlegesnek tekinthettem magamat. Utoljára ifjú koromban éreztem hasonló nyugtalanságot, amit mások félelem, izgatottság, kíváncsiság és az ismeretlenben rejtőző kihívás iránti vágy keverékeként definiálnának. Az Istenként tisztelt lények legyőzéséhez elegendő varázserőm sokáig lehetetlenné tette, hogy bármire is kihívásként tekintsek. Ez a világ ismét képes volt valós megmérettetések elé állítani és újra felvetette bennem a kérdést, ami népek kiirtásakor és világok elpusztításakor fogalmazódott meg bennem: "Milyen jogon rendelkezem mások sorsa fölött? Csak azért érzem magam felsőbbrendűnek, mert véletlen szerencse folytán számtalan különleges erő birtokában születtem a világra? Ha átlag halandóként érkezem, akkor is képes lennék felülkerekedni a gyengeségeimen, kezembe venni saját és számtalan idegen világ sorsát?". − Az itt eltöltött négy évet arra szenteltem, hogy megleljem erre a választ. Most már biztosan tudom, hogy ha van halandó ebben a világban, aki képes az uralma alá hajtani és fenekestül felforgatni a rendjét az én vagyok. − Úgy terveztem, mostantól azon leszek, hogy megtaláljam a módját miként hagyhatom el ezt a világot és folytatom az idő mágia utáni kutatásomat. Itt, vmi különleges erő lehetetlenné teszi a képességeim használatát és a mágiám is nevetséges szintre gyengült, nem tudok kaput nyitni más világokba. Ha sikerülne átjutnom, valószínűleg a hatalmam is visszatérne. Nincs több dolgom ezzel a világgal és az idő is kezd sürgetni. Hanyatlófélben vannak az itteni nagy birodalmak és könnyen lehet, hogy belekeveredem egy háborúba. Az emberek fegyverei közelébe se érnek a mágiában rejlő lehetőségekhez, de ilyen szánalmas formában elegendőek az elpusztításomhoz, ráadásul itt nem tudom meggátolni az öregedésemet, ami 3-400 év múlva szintén végzetes lehet. − Ha változtatni akarsz ezen a világon és megtudod fizetni az árát, megtaláltad a megfelelő személyt. Cserébe, hogy kijuttatsz innen, állok mindenben a rendelkezésedre, ha kell pusztulásba taszítom ezt a világot, vagy örök paradicsommá teszem, ahogy kívános. Képességek nélkül, szánalmas mágia mellett is birtokában vagyok a tudásnak, melyet számtalan dimenzióból 400-év alatt szipolyoztam ki. Fedd fel magad és tárgyalhatunk a részletekről! Lelkemben elégedett megnyugvás érzek, mivel közelebb kerültem a szabaduláshoz és talán még részem lehet egy epicus kalandban, melyhez foghatót ifjúságomban tapasztaltam és aminek következtében azzá váltam, aki most is vagyok. Hátra vetem csuklyámat és magabiztos léptekkel megindulok a hang nyomában... A többi játékos figyelmébe ajánlom: spoiler
[ Módosítva: 2012.09.30 15:32 ]
Akik idegen világokból vagy országból származnak vegyék figyelembe a nyelvi problémákat. Genova Olaszországban van tehát olasz vagy angol nyelvtudás szükséges a kommunikációhoz. Sillya fogalmam sincs hol lehet, de valószínűleg ott is vmi helyi emberi nyelven + angolul lehet társalogni. Továbbá akiknek átlag embertől eltérő a megjelenése, ne csináljanak úgy, mintha mindenki tisztában lenne vele, hogy ők nem emberek (Ebben az esetben vmi olyasmi lenne a reakció mint az ET nevezetű Wald Disney filmben rosszabb esetben mint Gantzban). Teljesen egyértelmű, hogy mindenki úgy véli, hogy csupán cosplayerekről van szó, tehát a városiak is ennek megfelelően fognak viselkedni. |
| Cross_Kamui | 2012-09-30 12:48 |
|
Az őrülten kiabáló hajléktalan kellemetlen érzést keltett bennem. Ráadásul az sem volt kedvemre, hogy étkezés közben megzavartak. Az ájulása nyilvánvalóan a sokkos állapotnak köszönhető, biztosan valami szörnyűt láthatott. A nyakán látható karcolások elég furák és nem úgy tűnik, mintha átlagos módon szerezte volna őket. Kérdések tömkelege ébred fel bennem: „Hogyan szerezhette ezeket a sebeket? Mit láthatott, hogy ennyire megrémült?” Miközben a kérdéseimen töprengek, arra leszek figyelmes, hogy egyre több ember rohan felém a közeli városból. Egy pillanatra hátrahőkölök, megragadom fattyúkardom markolatát, készen arra, hogy a következő pillanatban kirántsam és kettészeljek bármilyen szörnyűséget. Szemeim gyorsan átpásztázzák az emberek tömegét. Amint megállapítottam, hogy nem üldözi őket semmilyen fenevad, leveszem a kezem a kardomról. „Jobb nem jobban megijeszteni őket, amíg még beszédképesek. Ha sikerülne megállítanom valakit, biztosan többet megtudhatnék a riadalom okáról.” „Ezeknek az embereknek segítségre van szükségük és nem úgy tűnik, mintha maguk meg tudnák oldani a problémát. Talán még a tarisznyámat is feltölthetném friss ennivalóval, erszényemet pár arannyal. Itt az alkalom, hogy…” És ebben a pillanatban a tőlem pár lépésre elrohanó, középkorú férfi után vetettem magam. Fél perc múlva már a gallérját fogtam. A férfi azonban tovább üvöltött, láthatóan féltette az életét tőlem. Már igazán kezdett elegem lenni a rémüldözésből. Mindkét kezemmel megragadtam a fejét, és a sajátom felé fordítottam. Az férfi minden ízében remegett. Én pedig határozottan ijedt szemeibe néztem: - NEEEM bántalak! SEGÍÍÍÍTENI akarok! – szemmel láthatóan meglepődött és talán kicsit meg is nyugodott. „Biztosan azon gondolkozik, hogy megbízzon-e bennem. Talán most már elmondja, mi történik körülöttem? Hogy miért menekül mindenki? Talán még azt is tudja, hogy mik azok a karcolások a hajléktalan nyakán? Ha mégsem, akkor kár a gőzért, és egyenesen a közeli város felé veszem az irányt – amúgy sem hagyják az embert nyugodtan elfogyasztani szegényes ebédjét.” spoiler
[ Módosítva: 2012.09.30 12:49 ]
Természetesen az idézőjelek a saját gondolataimat, a vonalkák a párbeszédet jelölik. Gomen, hogy ilyen későn írok, a héten rengeteg munkám volt. ^^ |
| Amarillis | 2012-09-30 14:37 |
|
A cégér készítő műhely felé veszem az utam, mert arra gondolok, hogy a megrendelések kiszállítása remek alkalom a kérdezősködésre, mégis csak jobb mint összevissza odarohangálni random emberekhez. "De ha létezik az a könyv, én biztosan megtalálom! Végre segíthetnék Keinek!" Közben odaérek a műhelyhez, előtte a jól ismert plakát. Egy kócos barna fickó nézegeti éppen. "Na tessék megint egy kalandvágyó ifjú" gondoltam miközben futó pillantást vetettem rá. Belépek a helységbe: - Szerbusz kedvesem már vártalak! - köszönt rám a tulajdonos. - Jó napot Tiziano! Miben lehetek szolgálatodra? - Ott vannak becsomagolva az elkészült cégérek, tessék leírtam neked a címeket. - mondta és átnyújtotta a papírt. - Ó, ma csak három helyre kell mennem, hamar megleszek vele. - feleltem mosolyogva. - Tessék a fizetséged. - nyújtotta át a bugyellárist. - Nem lesz ez egy kicsit sok? - mondom, miközben átveszem. - Ugyan, ugyan vedd csak el, tudom hogy szükséged van rá. - Köszönöm, viszlát! - hónom alá kaptam a pakkot és az ajtóhoz léptem. - Ég áldjon, kedveském! - búcsúzott az öreg. Elindultam az első cím felé. Az utcán megláttam azt a barna kócos alakot, akit korábban is. Az a fickó a kámzsája alól stírölte a lányokat, jót mosolyogtam magamban. |
| TakagiYasushi | 2012-10-01 01:07 |
|
A.W. írta:
2012 09. hónap: 1. hét
TakagiYasushi (Mammon)
Több démon üldöz téged. Csak menekülsz, de már kezdesz kicsit fáradni. Megpillantasz egy erdőt a magasból, majd leszállsz oda, és megpróbálsz elrejtőzni a fák közé. Miután leszállsz, körbenézel, majd megpillantasz egy kisebb rést a földben, amit kövek rejtenek el. Elmész a lyuk felé, majd valahogy belepróbálod préselni magad, aztán reménykedsz benne, hogy nem találnak meg. Mivel te is hallottad a könyves pletykákat, sőt a démonok, és az angyalok is keresik, ezért mindenképp te is keresed, hogy ha tényleg létezik, akkor a tiéd legyen, majd ennek segítségével visszahozd kedvesed az életbe. Egy idő után a sok démon keresgél az erdőben, te pedig már nem nagyon tudsz elrejtőzni előlük. Mivel a démonok általában nem mennek az emberek közelébe, mert egyszerűen undorodnak tőlük, és nem is érdekli őket, ezért ha nem szeretnél menekülni tovább, el kéne vegyülnöd valahogy az emberek között. Az erdőhöz legközelebbi város Genova, így oda eltudnál menekülni. Vajon megteszed, vagy inkább tovább menekülsz? Esetleg harcba szállnál azzal a sok démonnal egyes egyedül? Lassan már három napja bujkál Memmon az erőben, rejtekhelyről, rejtekhelyre az üldözői elől, mit sem törődve az őt kínzó éhséggel,fáradsággal. Ő maga is tisztában van vele hogy, ébernek és kitartónak kell lennie, máskülönben pillanatok alatt levadászhatják őt. A démonok, árulásért, az Ark Angyalok gyilkosság ért. Bár az angyalok nem tudták az igazságot, Memmon-t valahogy egyáltalán nem érdekelte, hogy bizonyítsa feléjük ártatlanságát, csak szerette volna békében gyászolni szerelmét, akit apja utasítására öltek meg, és aki ellen bosszút esküdött.Már ötödik napja menekül az erdő közepe felé étlen, s a szomjúságát is csak az erdőben folydogáló patakból tudta csak csillapítani, de annak is már vagy egy napja, mikor úgy tűnik kezdi lerázni az üldözőit, akik olykor olykor, mikor keresztezik egymás útját harcba keverednek egymással, ezzel is lassítva saját magukat és egyre nagyobb előnyt adni Memmon-nak. Mikor már úgy tűnik végleg sikerült leráznia üldözőit, egy elhagyatott faházat vesz észre jó mélyen az erdő közepén. Jó helynek tűnik hogy megpihenjen egy kis időre. spoiler
Bocs hogy eddig tartott, de kicsit át kellet gondolnom mit hogyan akarok. |
| Serena | 2012-10-04 02:32 |
| Nagyon elcsöndesedett a topic várunk valakire még? |
| wehrmann | 2012-10-04 07:27 |
| Elvileg nekem kellene párbeszélnem a kis elfsráccal, de nem akar válaszolni... Hogy valaki ennyire félénk legyen, az már túlzás ^^ |
| A.W. | 2012-10-04 07:56 |
|
wehrmann és Kenshi párbeszéde
Nos, ezt kéne Vasárnap estére lezavarni kettőtök közt. Kezdhetitek, közben írányítok, kommentátor szerepet öltök, és a környezetet is megírom. Kenshi (Eltheisen Zasyr)
A fura alak közeledik feléd, sőt meg is szólít. Bemutatkozik, a kezét nyújtja neked. Eközben megérkezik a vihar, és egyre jobban fúj a szél. Kéne menedéket is keresned. Szeretnél társalogni vele, kérdéseidet feltenni, majd után együtt, vagy egyes egyedül menedék mögé bújni? (Ha igen, a kérdéseidet tedd fel) Vagy inkáb elviharzol onnan, és menedéket keresel egyes egyedül? wehrmann (Mushmir al Kirjalabad)
Reménykedsz benne hogy Eltheisen Zasyr nem fog elviharzani. Közeledik a rossz idő, de egy rövidke beszélgetés belefér. Hátha megtudsz egyéb információkat, esetleg szerzel egy barátot, akivel együtt keresel menedéket. Itt mindössze a kérdésekre kell válaszolnod, illetve kérdéseket feltenned. Először Kenshinek kell posztolnia, majd utána neked. A játék menete: Kenshi, wehrmann ír, utána kommentálok. Ha folytatódik a beszéd, akkor ugyanez a lánc megy tovább mindaddig, míg el nem döntitek, együtt maradtok e vagy sem! Ha Kenshi nem jön, kénytelen vagyok kitalálni azt hogy wehrmann meggondolja magát, aztán tovább áll. [ Módosítva: 2012.10.04 7:59 ] |
| Kenshi | 2012-10-06 23:01 |
|
*kicsit tétován, de kezet fog az idegennel* Örvendek Eltheisen Zasyr a nevem, de szólítson csak Zasyrnak. [ Módosítva: 2012.10.06 23:19 ] |
| wehrmann | 2012-10-07 10:31 |
|
Huhh... Sóhajtottam egyet. Erre már nem lesz szükség. Óvatosan visszahelyezem a gránát biztosító szegét, reméltem, hogy nem kellesz használnom. Nehéz egyszerre több ideálnak megfelelni... Jó katona, jó arab, jó apa, jó férj, jó hazafi... -Te elég kis félénk gyerkőc vagy, nemde? Merre vannak a szüleid? Mit keresel erre, Zasyr? Mondjuk ha ő ezt kérdezné tőlem, biztos nem tudnék rá válaszolni... Gőzöm sincs hol vagyok, de a fiú nem tűnik helyinek. Van egy olyan érzésem, hogy ő valamit sejt a dologról [ Módosítva: 2012.10.07 10:33 ] |
| Kenshi | 2012-10-08 01:57 |
|
~Túl sokat és személyeseket kérdez... még nem bízok meg benne annyira, hogy minden kérdésére teljes választ adjak... -Az az igazság, hogy nem rég érkeztem csak ide és majd szállást kell keresnem az éjszakára. Egyébként meg kalandozok és tapasztalatot gyűjtök és nem vagyok félénk, csak meg kellett bizonyosodnom arról, hogy semmi ártó szándékod nincs a szüleim meg nincsenek itt... *egy kis időre elbambul, majd felkapja a fejét. -És te mi járatban vagy erre? Te sem tűnsz idevalósinak. Esetleg tudsz ajánlani valami olcsó, de nem túl lepukkant fogadót? Ma éjjel nincs kedvem sátorban aludni... |
| A.W. | 2012-10-08 02:03 |
|
2012 10. hónap: 2. hét
A párbeszédek megoldása: Mivel nem tudnék mindenkit egy bizonyos időpontba idecsalni, így hetente fog haladni a társalgás, a beszélgetéseket rövidre fogom, és rögtön a lényegre térek. Megpróbálok valamiféle megoldást találni a párbeszédek lezavarására. Serenaxd (Cid'zhag)
Elkezdesz az erdő felé menni. Hirtelen a vihar lecsap, a szél erősen viharosra vált. Mivel nincs sok ennivalód, ezért gyorsan szerezned kell valamit, illetve éjszakára menedéket keresned. Nem lesz könnyű dolgod, mivel az erdőben nincs sok gomba az eső hiánya miatt, ezért be kell érned különféle bogyókkal. Miközben járkálsz az erdőben, eyszer csak a távolban érzékelsz valakit, vagy valamit. A fák között mászkál, és egyik fáról a másikra megy. Úgy gondolod hogy biztos a szél szórakozik veled, de egyre erősebben észred, hogy ez nem egy átlagos valami. Ahogy tellik az idő, egyre inkább úgy érzed, egy problémás jelenség lehet. Megkeresed az illetőt, és hacbaszállsz vele? Vagy inkább nem foglalkozol vele, és keresel némi élelmet, illetve menedéket mielőtt az eső elkezd esni? hassan (Harlan)
Mész tovább a városban, körülnézel, és egyszercsak beborul az ég, a szél viharossá fordul. Valószínű, lesz itt eső. Meglátsz egy kávézót, majd leülsz egy asztalra. Az étlapon sokféle sütemény, és kávéfajta van, illetve tea. Mielőtt kiérkezne a pincér, választanod kell az étlapról. Miközben az étlapot lapozgatod, meglátsz egy gyönyörű szőke Gothloli kinézetű hölgyeményt. Odamész a hölgyhöz, és kommunikálsz vele, közben meghívod valamire? Vagy pedig csak egyszerűen választasz valamitaz étlapról, miután teleraktad a hasad, keresel egy szállást éjszakára? Heyes (Xagat A'craft)
Miután elhagytad a pultot, és elindultál a városba, elkezd az idő rosszra fordulni. Kéne valamilyen menedéket keresned, ha esik az eső, nehogy elázz. Ahogy haladsz előre, meglátod a város könyvtárát. Bemész a könyvtárba, és esetleg utánajársz, mi ez a pletyka? Vagy inkább bojongsz, és keresel valami szállást? behringer (Remien)
- Elég szép hely ez a templom, ugye? Megszólelt egy hang a templom nyitott ajtaja előtt, de senki se volt ott. Valószínű a sötétség miatt nem látni, ki bújik ott. - És minek köszönhetem a látogatásodat? Ha kell, megtarthatod azt a csodaszép legyezőt. Van nekem több darab. Egyszercsak feltűnik mögötted egy alak. Rövid fekete haj, napszemüveg, és fehér kabátszerűség, mely a térdéig ér. - Kyon. Támadj! A rejtélyes hang megszólal, ki a templom mögött van. A rejtélyes alak előveszi kardját, majd felét fut. Feladatok: Elkezdesz harcolni az alakkal. Az alakot ignorálod, és egyenesen megpróbálod kideríteni, ki a fene bújkál a templomban. Szimplán legyőzöd az alakot, aztán elmész onnan, hiszen gondolod, úgyis csak szórakoznak veled. Möraja (Mia Möraja)
Mész a baj felé, és csak mész. Mikor odaérsz, romokat, meggyilkolt embereket látsz, de a tettest nem. Valószínű megunta már a gyilkolást, és odébb állt! Kezd az idő nagyon rosszra fordulni. Valószínű ebből eső lesz, és zivatar. Ideje lenne valami menedéket keresned. Feladat Ideje szállást keresned éjszakára. Ez lehet akár egy panzió, kuka, vagy akármi. Tenshichan (Tenshi)
Elmész a tettely helyszínére, majd látod a sok holt testet. Körülnézel, majd megpillantasz valakit. Úgy gondolod, lehet ő a tettes. Odamész hozzá, megszólítod? Vagy keresel valami szállást éjszakára? Barbara-chan (Merilin)
Elindultál a torony felé, de mikor odaértél, senki se volt ott. A földön megpillantasz egy borítékot, amit kibontasz. A levélben ez áll: "Ki kúthoz hozzászól, átok súlyt. Ha gyógyítást vársz, menj a fő szentélyhez Észak-nyugatra. Eme szentély nem itt, hanem máshol van. Csak gondolj erre. Sillya." Egszer csak a levél elkezd fényleni, majd eltűnik. Ezután fájdalmat érzel a testedben, mintha megszúrkálnának. Szép lassan kimész a toronyból. Állítólag a városban valahol létezik egy gyógyító pap. Persze ki tudja, hogy tényleg az. Lehet, hogy egy csaló. Feladatok: Megkeresed a szentélyt, mégha az egy csapda: Vagy várod, hogy valaki segítsen rajtad? Gilgamesh (Nefri)
A hang így felel: - Hmm. Nem azért szólítottalak meg, mert erős vagy, s nem azért, mert korlátolt a hatalmad. A sötétség csodálatos eszköz a zavarodottság megteremtéséhez. Nem kell a világotfelforgatni, se uralkodnod. Elég ha csak egy bizonyos könyvet megtalálsz. Mily gyenge lélek lettél eme világban. Korlátaidat megszűntetheted, ha beleírod a kívánságod eme könyvbe amit meg kell keresni. - Természetesen kapsz némi hatalmat ha követed utasításaimat, majd elmész egy bizonyos szentélybe. Felfedni nem tudom magam, mivel nem vagyok itt. Csupán a képzeletedben jelenek meg, de csak hang. Nos, mit szólsz ehhez? - Nem fizetek senkinek se. A pénz csak egy eszköz amit az emberek használnak, hogy kapjanak valamit. Nem kell pénz ahhoz, hogy élni tudj, magkapj mindent ami kell. Csupán annyit kell tenned, hogy a kezeddel elviszed, megcsinálod azt amire szükséged van. - Ha szabad kérdeznem, miért kell fizetni neked? És mégis miben várod fizettséged? Csak nem szeretnéd visszakapni a hatalmad? Ha valamit vissza akarsz kapni amire vágysz, keresd meg a könyvet, melyben ha belekerül a kívánságod, az teljesítésre kerül. Miután megtudtad a válaszokat, egyszercsak egy legyező esik eléd, amire rá van írva: "Te döntesz! Eme legyezővel tudsz használni egy képességet. Persze csak akkor, ha eljössz hozzám" Nos, elmész a szentélyhez, ami Sillya városában van? Vagy inkább bolyongsz tovább, és saját magad keresed meg a könyvet, amivel állítólag a kívánságod teljesülhet? Cross_Kamui (Jaehaerys Crow)
Mivel az emberek csak rohangálnak, meg vannak veszve, és a hajléktalan se akar felébredni, ezért a város felé veszed az irányt. Elég ronda felhők vannak az égen, és a szél is viharosra fordult. Ideje lenne egy szállást keresned éjszakára, mert hamarosan itt az este, és elázni sincs kedved. Ahogy haladsz, megpillantasz egy szentélyt a távolból. Odamész a szentélyhez, hátha tudnak új szállást adni? Vagy keresel valami szállást magadnak? Amarillis (Aika)
Megérkeztél az első címhez, mégpedig egy öreg házaspárhoz, akik gyógyítással foglalkoznak. Kedvesen köszönnek need, majd fizetnek, te meg átadod nekik amit rendeltek. Ezután szép lassan elhagyod a házat, de egyszercsak utánad kiabál az öreglány: - Állj meg egy kicsit! Gyere me egy csésze teára! Mit teszel? - Bemész teázni, hátha mondanak valami hasznosat. - Megmondod nekik, hogy nem érsz rá. El kell vinned a többi árut? TakagiYasushi (Mammon)
Bemész a házba, és szerencsére üres. Viszont semmi ennivaló nincs ott. Lassan közeledik az este, és az idő is viharossá fordul. Aludnod kéne egyet, hogy másnap újra erőd telljébe legyél. Mit szeretnél holnap csinálni? : - Bemész a városba körülnézni, majd ott eszel valamit. - Az erdőben élelmet keresel. wehrmann, kenshi
Ahogy az idő tellik, a vihar jön. Kéne szállást is keresnetek. Miután kezet fogtatok egymásnak, beszélgettek tovább. Feladataitok: Ismerkedjetek meg, beszélgessetek, aztán döntsétek el, mit tesztek. No igen. Kicsit késtem, és nem nagyon volt ihletem, ráadásul az utolsó pillanatban írtam meg n_n Megkövezhettek nyugodtan. |
| hassan | 2012-10-08 03:04 |
|
A lányokhoz való túlzó ragaszkodásom és a védelmezési kényszerem egy emlékhez fűződik. Amikor az egyház magához vett, az erőszakos tanítás eredménytelen első éve után egy lányra bíztak, aki annak ellenére, hogy nálam fiatalabb volt, hihetetlenül nagy erejű gyógyító képességgel rendelkezett. Ő volt a tanárom, megtanította, hogy hogyan használjam a gyógyításom. Ő segített a szökésben is évekkel később, azt mondta, ne aggódjak miatta, ha elszökne velem, engem biztos megölnének, ráadásul ő csak lelassítana és itt él már születése óta. Állítólag az egyik főpapot ő tartotta életben halálos betegségéből, hetente járt hozzá gyógyító erejével. 7 év telt el azóta, nem tudok róla semmit. Ő volt az én őrangyalom, amikor vele voltam, sosem mertek bántani. Hogy néz már ki, hogy egy nő véd meg egy férfit? "Nevetséges" - suttogom. Ekkor veszem észre, az emlékeimből felocsúdva a nem mindennapi viseletben levő szőke lányt. Csodálkozva nézek rá, elindulok felé, de mikor kinyitom a szám, jut eszembe, hogy valami másért jöttem a városba...a cégér készítő, fenébe, annyira belemerültem a nők szemrevételezésébe, hogy el is felejtettem megvárni az oda érkező lányt. Nem hiába, a sok kapcsolatom révén, amit még a kardforgató szervezetnek köszönhetek, információt kaptam, hogy abba a cégér készítő műhelybe be fog menni egy lány, akinek tudomása van egy olyan tárgyról, ami talán segíthet a múltam felderítésében. Miért nem voltam egy kicsit türelmesebb, talán még nem késő... -Üdvözlöm, Hölgyem! - köszönök rá a szőke lányra, ha már egyszer odamentem hozzá, ne nézzek ki teljesen hülyének. -Szerettem volna beszélni Önnel, hiszen olyan különleges és egyedi viseletben van, mellette nagyon szép is, de ha nem bánja, majd legközelebb, remélem még összefutunk. - meghajolok előtte és kirohanok a kávézóból vissza a cégér készítőbe megkérdezni, hogy volt-e itt egy lány, aki a rendelésekbe segít, és ha igen, merre indult. spoiler
Bocs, kicsit hosszúra sikeredett, múlt hét óta kicsit sok dolog jutott eszembe. A felszerelést meg ha nem gond, mivel középkor feelingbe terveztem eredetileg, és az én karakterem evilági, kicsit változtatnám annyiban, hogy a 2 rövidkard mellett van 1 desert eagle pisztoly is, a pajzs/kard pedig felejtős, csak hogy modernek legyünk. X) |
| behringer | 2012-10-08 03:12 |
|
- Ez aztán a szívélyes fogadtatás mondhatom! Egy finom teának és egy kis sütinek jobban örültem volna! - kiálottam a sötétség felé, majd szembefordultam a támadómmal. Két kardom szemvillanás alatt csusszant ki a tokjából, miközben próbáltam visszafolytani a nevetésem támadóm láttán. - Mivan kutyuli, játszani akarsz Remélem nem vagy harapós fajta. Gyere csak, megvakarom a buksidat... a KARDOMMAL! Pont jókor jött ez a balek, épp kezdtem berozsdásodni. Bár ahogy elnézem, nem túl nagy falat... Nem baj, eljátszadozom vele, de nem ölöm meg, hátha a gazdi előjön... Kezd érdekelni, hogy ki lehet. És majd akkor szépen elmesél mindent, mert most már tudni akarom mi ez a komédia. *harc, nem támadok, csak kitérek a mozdulatai elől, majd miután kiismertem, lefegyverzem, térdre kényszerítem, és mögé kerülve torkához szorítom a kardom* - Erre szokták mondani, hogy ugatós kutya nem harap. - mondtam neki, majd leemeltem a fejéről a napszemüveget, és feltettem magamnak. Ezután visszafordultam az ajtó irányába, és gunyorosan odakiáltottam: - Hé, akkor teázunk? Egész megszomjaztam ebben a kis ugrabugrában! De jöhetne valami süti is. Bár ha elég cukorfalat vagy, akkor lehetsz te is a desszert... [ Módosítva: 2012.10.08 3:13 ] |
| A.W. | 2012-10-08 05:52 |
|
Júj. Kifelejtettem a szereplő adatlapját >_< Tudtam én hogy valamit elfelejtek >_> No, de legalább még nem ölted meg. Ez egyfajta mellék karakter, amit én fogok irányítani. Rajta kívül még lesz kettő. A mostani, és egy másik karakter csak néha-néha fog feltűnni, de a harmadik személy gyakrabban. Eme titokzatos személynek 2 segítője lesz. Az egyik most lepleződik le: Név: Kyon Kor: 25 körüli Kinézet: 185 körüli, fekete rövid haj, egy hosszú fekete kabát, és mindig napszemüveget hord. Nem: férfi Képesség: időmegállítás. Megtudja állítani az időt egy dimenzióban, de rajta kívül még 1 embernek bent kell lennie eme dimenzióban. Képességét nem tudja alkalmazni azoknál, akik hasonlóan megtudják állítani az időt. Ezt a képességét csak akkor használhatja, ha harcra kerül sor, illetve addig tart a képessége, míg ő maga, vagy az ellenfele nem veszít. Felszerelés: Egy egyszerű katana, melynek pengéje erősebb bármi másnál. Személyiség: Csendes, ritkán beszél, de mikor harcol, többet cseveg, és egyben néha provokálja az ellenséget. Története: Csak annyit lehet róla tudni, hogy egy bizonyos személy szolgája. Az a jó, ha sokat írtok : ) És elnézést, hogy kicsit szarok lettek a történetek, de csak arra tudok hivatkozni, hogy gyorsan írnom kellett valamit, meg ötletem se volt. Kiidegelt a programozás, és elvette minden ihletem. [ Módosítva: 2012.10.08 5:55 ] |
| Möraja | 2012-10-08 11:51 |
|
Ahogy közeledem a helyszínhez, és lesznek egyre ritkábbak a menekülő emberek, úgy lesz úrrá rajtam egyre jobban az izgalom és a késztetés, hogy rohanjak, amennyire csak tudok, el, minél messzebbre. Nyugtat a gondolat, hogy elég sokmindent láttam már életemben ahhoz, hogy akármi is elrettentsen. Tévedtem. Ha van valami, ami mindig is az iszonyt fogja belőlem kiváltani, akkor az ez. Mikor meglátom az első hullát, elkezdi az orromat facsarni az égett fa ilata. Tudom, hogy nem valódi az illat, de nem tehetek róla - emlékszem rá, és ez az emlék sosem fog eltűnni. Csípős füst, korom, az égett testek és belek orrfacsaró szaga... A látvány, ahogy Taku végtagjai lassan eltávolodnak egymástól... Behunyom a szemem, a kezeimet az arcom elé teszem és igyekszem úrrá lenni magamon. Koncentrálok, hogy ne érezzek semmi mást, csak az eső illatát és a víz kicsit megnyugtassa az idegeimet. Mire sikerül, már valóságos zivatar kerekedett, én pedig rájövök, hogy ha valamit utálok (sok minden más mellett), akkor az az eső... igazán sokat segített az imént, de most már elegem van belőle. Visszafordulok, amerre menekültek az emberek és némi töprengés után úgy döntök, nem követem az akrinai szokásomat és török be egy üres házba - míg ott szinte csak azt találni, itt inkább nem kockáztatok, hogy betörőnek nézzenek. Azt viszont kétlem, hogy errefelé elfogadnák az akrinai pénzt, a semi-t. Némi töprengés után úgy döntök, nem kockáztatok. Keresek egy nagyobb ereszt egy elrejtett beugróban és olyan kicsire húzom össze magam, amennyire csak tudom. Bár hazajuthatnék már... Így utólag elgondolkodva a halas szendvicset vajon miből akartam kifizetni? Talán jól is jártam, hogy lemaradtam róla... spoiler
Szerintem nem sz*rok, én legalábbis élvezem. Jobb így játszani, hogy nem tudom, mi fog fogadni a következő sarkon, mondjuk az enyém egyenlőre még elég nyugisXD |
| Heyes | 2012-10-08 14:45 |
|
Ahogy elhagytam pultot azon gondolkoztam hol lelhetnék bármi információra a könyvről. ~ Ha információról van szó akkor két helyen érdemes keresni, az egyik a könyvtár, a másik a kocsma. - gondolom magamba majd az erszényemhez nyulak ahol a pénzt tartom és kicsit megütögetem. - Ez kevés a kocsmázáshoz azt hiszem irány a könyvtár. - ahogy kimondtam elkezdet rosszra fordulni az idő. Sötét fellegek kezdtek gyülekezni, a szél is feltámadt, hamarosan az eső is elkezdet szemerkélni. ~ Jobb lesz, ha gyorsan menedéket keresek. - gondoltam, majd a könyvtár felé vettem az irányt. Éppen hogy oda értem az eső zuhogni kezdett, szerencsémre én még időben bementem az ajtón. Az épület elég kihaltnak látszott. Egyedül csak a pultnál ült az öreg könyvtáros, de már ö is eléggé félálomba volt. Amikor közelebb léptem a pulthoz hogy megkérdezem merre találok a témával kapcsolatos könyveket, hirtelen felriadt. Miután elmúlt az ijedtsége útba igazítót merre találom azokat a könyveket amik segíthetnek. Ezután hamar vissza ült és mit sem törődve velem szunyálni kezdett. ~ Úgy tűnik az eltüntetés medál remekül működik, nem igazán vesz rólam tudomást az öreg. - gondoltam magamba majd összeszedtem a könyveket leültem az egyik sarokba. Azért hogy eltudjam olvasni őket, szemem elé helyeztem a nyakamban lógó Bábel kulcsot lencséjét és elkezdtem tanulmányozni a könyvek tartamát. Pár óra múlva mikor már a vihar javában tombolt kint még a könyvkupac harmadág sem jutottam arra lettem figyelmes, hogy az öreg könyvtáros mozgolódni kezdett. Teljesen lekapcsolta a villanyt bezárta az ajtókat ö maga pedig felment az emeleti lakásába. Engem figyelmen kívül hagyva. ~ Tényleg jól működik az eltüntetés medál az öreg teljesen megfelejtkezett rólam. - bosszankodva jegyeztem meg magamban majd felkapcsoltam az asztali lámpát és tovább kutattam reggelig. spoiler
A történet alatt használt tárgyak. : - Bábel kulcsa: Egy nagyító alakú (egy vastagabb fogó rész, amin egy lencse van) mágikus tárgy, amit nyakláncon hordanak. Univerzális fordító ként működik (öntanító funkcióval) , amíg valaki nyakában van, addig mások beszédét megérti és mások is a saját nyelvükön hallják amit az illető mond. Némi időbe beletelik mire megtanul egy nyelvet (pár óra aktív beszéd hallgatás) ha elég jól elsajátít egy nyelvet a lencséjén keresztül nézve az írásokat is olvashatóvá teszi. - Eltüntetés medál: Egy mágikus tárgy (apró gombszerű kitűző) amit ha a ruhára tesznek illúzió mágiát használva csöngeti a rá irányuló figyelmet, senkit sem érdekel hogy nem vagyok odavaló. Harcban használhatatlan. |
| Amarillis | 2012-10-08 15:21 |
|
Ebben a pillanatban hatalmas villám cikázott keresztül a szemem előtt s szinte azonnal dördült utána az ég. "Csudába, észre sem vettem, hogy beborult. Na persze, hogy is vettem volna észre mikor csak mechanikusan haladtam a megadott cím felé, a gondolataim egyre csak a könyv körül forogtak... meg kell találnom! Ezzel a meghívással talán két legyet ütök egycsapásra, nem kell menedéket keresnem a hamarosan kezdődő zápor elől ráadásul az idős emberektől sok mindent tudhat meg az ember... Azzal a maradék két címmel sec perc alatt végzek, ha elállt az eső." - Köszönöm a kedvességét Netti néni. Örömmel elfogadom a meghívást. - Azt jól teszed kedvesem, meg látod pár perc és bőrig áztál volna. - mondta, s már terelgetett is a nappali felé. Szerettem ezt a helyet, kiskorom óta nagyon sokszor segített már rajtam ez a kedves házaspár. Ők azon kevesek közé tartoztak, akik tudták az állandó sérüléseim okát, mégse kérdeztek többet a kelleténél. Annak ellenére, hogy alaposan eljárt már fölöttük az idő, fogalmam sincs hogy csinálják, de a legkevésbé se hagyják el magukat. Most is, alig foglaltam helyet máris a kezemben gőzölgött a forró csipkebogyó tea, három cukorral, ahogy szeretem. "El sem hiszem, még erre is emlékezett, pedig nem tegnap jártam itt utoljára. Ha létezik ez a bizonyos könyv, akkor nekik tudniuk kell valamit." - Netti néni, hallottatok valamit a Kívánságok Könyvéről, ami képes valóra váltani azt, amit beleírnak? |
| Tenshichan | 2012-10-08 18:30 |
|
A vérszag kezd megüríteni, szóval minél hamarabb el kell tűnnöm onnan. Letépek ruhámból egy darabot, és bekötöm vele az arcom, hogy annyira ne érezzem a szagot. El indulok az alak felé
-Héj! - oda kiáltok de az alak rám nézz és el tűnik- A fenébe... Sajna nem tudok mit tenni. Körbenézek és némi húst össze gyűjtök és vissza rohanok a városba, persze el bújva. Végre haza értem -Nővérem!- az öcsém hívott- Újabb levelek érkeztek. - mjad később. Ma fáradt vagyok ehhez.- is föl futottam a szobámba a hússal. Amennyi éppen jól eset ettem belőle, a maradékot ki dobtam az ablakon. Utálom, hogy nem bírok magamat néha vissza fogni. Amúgy meg...Azok a levelek, mind azért van, hátha férjet választok már magamnak. Most tényleg ez hiányzik nekem a legjobban. Jó lenne tudni, pontosan mi is történt ott a parton. Remélem újra találkozom azzal az alakkal. Tudni akarom, tud-e bármit is az esetről. |
| Serena | 2012-10-09 15:58 |
|
A gyerekek kámzsám ellenére kiszúrtak. Ez van már csak ilyenek minden új dolgot tüzetesen megvizsgálnak, ami a látóterükbe kerül. Saját hibám, hogy figyelmetlen voltam és nem a szokásos módon éjszaka osontam be a városba egy mellékúton a legfontosabb dolgaim elintézni, hogy hajnalhasadtára újra az erdőben érjenek a felkelő nap első sugarai. Miközben ezen rágódtam (még midnig megvisel az emberek vislekedése, bár már megszoktam mennyire élvezik ezt), minimásil zajokat véltem hallanani, a környező növényzet zörgése eltért a megszokottól és állatok és elhalkultak a környezetemben. "Valaki követ" - gondoltam A fák furcsán recsegtek a közelemben Hála kiemelkedő érzékelésemnek észrevettem, egy egyszerű ember ez nem venné észre úgy mozog az illető a faágakon, mintha azok lennének a természetes harctelülete. Jól kiképézhették a sürű bozotósban és erdőségek lombjában való harcra, Esetleg egy shinobi? Nem, nem valószínű nem hiszem, hogy vadásznának rám... Akkor csak kiképezték rá, esetleg betévedtem egy benszülött törzs területére és a felderítőjük figyeli a mozgásom, akkor figyelnem kell a csapdákra és a szent helyeikre nehogy meggyalázzam őket és magamra haragítsam őket. Hála tündéknél töltött éveknek az erdőben a fürgeségem vetekszik az ő leggyorsabb felderítőikkel és vadászaikkal, és megtanultam egybe olvadni a környezetemmel. A legjobb megismerni az ellenfelemet gondolom és egyből összeáll a fejembena terv: A vihar közeledte miatt sietnem kell, mert most még szilárd a talaj a keményebb részeken szökellek ügyelve, hogy ne tapossam le a növényzetet és ne lépjek porózusabb talajra amiben még könnyü testemmel is esetleg nyomot hagynék, de a környező bozótos ágaihoz sem érhetek nehogy megtörjek egy faágat vagy felzögessek egy alvó állatot és zajt csapjon. Mikor úgy érzem elegendő előnyre tettem szert az üldözőmmel szemben megpillantok egy középmagas öreg tölgyet a tetején a törzsében közel 70cmes elég mély korhadt lyuk. "Pont a méretem" - emosolyodom "Néha megéri aprónak lenni." - gondolom irónikusan... Befészkelem magam lyukba eléggé szűkösen, de pont elrejt. Ahogy azt tanultam a képzésen elzárom az érzésem kirekesztem a fejemből a feles gondolatokat, mint a korgó gyomrom. Lelassítom az életritmusom teljesem semlegessé válok a környezetem felé csak az érzékelésre fókuszálok, minden más lényegtelen. Csak én vagyok és a prédám/üldözőm várom, hogy besétáljon az érzékelési zónámba és felmérhessem mennyire veszélyes. Amíg nincs informácíóm nem cselekszem elhamarkodottan. |
| Gilgamesh | 2012-10-11 13:58 |
|
A hang ismét szólalt, s szavaira így felelek: hang írta:
- Hmm. Nem azért szólítottalak meg, mert erős vagy, s nem azért, mert korlátolt a hatalmad. - Nos, hát akkor mi végett szólítottál meg pont engem és hoztad szóba a hatalmamat? hang írta:
A sötétség csodálatos eszköz a zavarodottság megteremtéséhez. - Miért van szükség zavarodottságra és mit értesz a sötétség alatt? Fizikai, szellemi, személyiségbeli, vagy a jó és rossz harcánál emlegetett esetleg egyéb vonatkozásbeli sötétségre célzol? hang írta:
- Csatlakozol hozzám? Nem kell a világotfelforgatni, se uralkodnod. - Ha mindez semmit sem jelent a számodra, milyen szolgálatot vársz tőlem viszonzásul? Bizonyára nem a sötétség jó tündére vagy, aki hobbiból random személyeket szúr ki, hogy megsegítse őket. Én pedig, mindig megfizetem az adósságomat, legyen szó bármiről. Viszont nem fogadok el semmiféle támogatást anélkül, hogy tisztáznánk az árat, amit megkövetelsz érte. Mondd el, mi a célod és megfontolom a veled való szövetséget. hang írta:
Elég ha csak egy bizonyos könyvet megtalálsz. Korlátaidat megszűntetheted, ha beleírod a kívánságod eme könyvbe amit meg kell keresni. - Nos ez érdekes információ. Azonban miért árulod el ezt nekem? Valójában arra vágysz, hogy megszerezzem a számodra? Vagy neked nincsen semmiféle kívánságod és a színtiszta önzetlen jóindulat vezérel? Ha meg van rá a hatalmad, számomra elegendő, ha kijuttatsz ebből a világból, nem szükséges egy ilyen kívánságot elpazarolni rá. Persze, ha valóban bármely kívánságot teljesíti, véget vethetne 400-éves kutatásomnak az időmágia nyomában, azonban nem árt óvatosnak lenni. Volt már dolgom ilyen holmikkal, és rendszerint korlátozott volt a varázserejük. Ha például az Istenné válási szándékát írja bele valaki, utána lehetősége lenne végtelen mennyiségű ilyen könyv előállítására, az összes világ átformálására, kiirtására vagy újjáteremtésére. Ezek mind olyan cselekedetek, melyeket a jelenlegi Istenek nem hagynak szó nélkül. Bizonyára tudnak a könyv létezéséről és nem tartják fenyegetésnek, különben nem hagynák itt heverni, egy ilyen alsórendű világban. hang írta:
- Természetesen kapsz némi hatalmat ha követed utasításaimat, majd elmész egy bizonyos szentélybe. Nos, mit szólsz ehhez? - Ohoo, valóban? Miképpen adsz hatalmat és milyen mértékűre gondoltál? Ha az utasításaid során sok mészárlásra lenne szükség, szívesen visszanyerném a telekinézis, villámok vagy a sötétség és árnyak feletti hatalmamat. Bár a stílusomhoz jobban illik, ha inkább a háttérből mozgatom a szálakat, amihez pedig gondolatolvasás vagy emlékek manipulációja lenne a legideálisabb. Minden esetre, melyik Istennek a szentélyéről van szó és merre találom? Legfőbbképpen pedig, mik a hosszabb távú terveid? hang írta:
Felfedni nem tudom magam, mivel nem vagyok itt. Csupán a képzeletedben jelenek meg, de csak hang. - Ugyan kérlek, te is tudod, hogy tudom, hogy nem vagy itt és azt is tudod, hogy engem teljesen hidegen hagy a fizikai tested megnyilvánulása, ha egyáltalán rendelkezel ilyesmivel. Arra vagyok kíváncsi, hogy miként szólítsalak, miféle lény vagy, mik a céljaid, honnan származik és mekkora az erőd? hang írta:
- Nem fizetek senkinek se. A pénz csak egy eszköz amit az emberek használnak, hogy kapjanak valamit. Nem kell pénz ahhoz, hogy élni tudj, magkapj mindent ami kell. Csupán annyit kell tenned, hogy a kezeddel elviszed, megcsinálod azt amire szükséged van. - Ki beszél itt pénzről? Egy ilyen alsórendű világban semmit sem lehet venni rajta, ami értékes lehet a számomra, még csak nem is nemesfém hanem papír és elektronok formájában tárolják, ami más világokban teljességgel hasznavehetetlen, nem mintha valaha is szükségem lett volna fizető eszközre, hogy megszerezzem azt amire szükségem van. Arról beszélek, hogy képes vagy-e visszajuttatni engem az eredeti világomba, ha teljesítem a parancsaidat, vagy sem? A.W. írta:
Miután megtudtad a válaszokat, egyszercsak egy legyező esik eléd, amire rá van írva: "Te döntesz! Eme legyezővel tudsz használni egy képességet. Persze csak akkor, ha eljössz hozzám" - Hmm, fura ez a lény, hogy legyezőre írja az üzenetét, lehetséges, hogy nő nemű lenne? - gondolom magamban, de habozás nélkül magamhoz veszem a tárgyat. - Megvárom, amíg tisztázza, képes-e teljesíteni a kívánságomat, mit vár cserébe és mekkora hatalmat bocsát a rendelkezésemre. A válasz függvényében majd eldöntöm, szövetkezem-e vele és ha igen, milyen képességet választok magamnak. Addig is leülök egy padra, elővarázsolok egy körtét köpenyem számtalan belső zsebének egyikéből és jóízűen neki látok a módszeres elfogyasztásához. |
| wehrmann | 2012-10-11 22:36 |
|
A kifelé vezető úton láttam egy csehót. Nem tudom, hogy olcsó vagy sem, de nem tűnt valami luxushelynek... Szerintem meg felel majd neki. -Én sem itt születtem. Szülőhazám Palesztina, a világ jelenlegi legviszontagságosabb helye... Láttam errefelé egy fogadót, ha gondolod odakísérhetlek. Lassan haladunk a fogadó felé, de nem valami beszédes a srác... Én kezdeményezek folyamatosan, elég kis félénk típus. Nembaj, remélem megtudok tőle valamit arról, hogy mi a fene folyik itt. -Van bármiféle ötleted arról, hogy merre vagyunk? Jó lenne legalább egy kicsit ismerni a helyet. Ahogy haladunk tovább az úton az az érzésem támad, hogy valami követ minket. Nem törődök vele egyenlőre, megvárom amíg a fogadó elé érünk. |
| Cross_Kamui | 2012-10-12 12:00 |
|
“Láthatólag mindenki megőrült. Idegesítő ez a rohangáló népség. Kíváncsi vagyok, vajon hová rohannak?” Miközben gondolataimba mélyedve, üresen bámultam az embereket, a szemem megakadt az előttem elterülő város fölé magasló dombon. A távolság ellenére is kivehetőek voltak egy szentély és a szentélyt körülölelő, fehér márványoszlopok körvonalai. Azonban az egészben a legfurcsább a szentély fölött gyülekező sötét felhők voltak. Perceken belül a sötét felhők ellepték az égboltot és a távolban egy dörrenés hangja visszhangzott. „Úgy tűnik nagy zuhé lesz... Talán ha picit sietek, még menedéket is találok valahol.” Elindultam a város felé, magam mögött hagyva az őrült tömeget. Húsz percnyi tempós gyaloglás után, megérkeztem a városba. A házak barátságtalanul sorakoztak egymás mellett, a negatív kisugárzásukat a közelgő vihar még inkább kihangsúlyozta. Olyan érzésem támadt, mintha minden ajtó mögött egy ellenség állna. Eszembe juttatta az utolsó napot, melyet a régi királyságban töltöttem. Az utolsó véres nap... ~ Aznap is ilyen sötét felhők gyülekeztek az égen. Az eső és füstfelhők mindent elszürkítettek körülöttem. Délután volt, fejvesztve rohantam végig az utcákon. Csak nem rég tudtam meg, hogy az én családom is fekete listán van. Sajnos elkéstem. A házunk lángokban állt, amikor az egyik fal kidőlt, megtorpantam. A lángok közt egy emberinek már alig nevezhető alak állt, önmaga is lángokba borítva...~ Emlékeimből egy, az arcomon landoló kövér esőcsepp ragadott vissza a valóságba. Most döbbentem rá, hogy egy ideje már nem is figyelem a házakat. Akaratlanul is egy romos épület előtt álltam meg, a félig leégett tető éhesen tátongott az ég felé. Az udvaron bokorméretű gazfoltok éktelenkedtek, a félig kitárt ajtóba néha-néha belekapott a szél, megcsikorgatva azt sarkaiban. „Nem sokkal jöbb mint a többi, itt viszont legalább nem kell fizetnem a szállásért. Egy éjszakára megteszi.” Szerencsémre az épület épp annyira elhagyatott volt, mint amennyire látszott. Belépve méretes pókhálók fogadtak. Az előző lakó nem rég távozhatott, az egyik szekrényben még ott penészedett egy kenyér sarka pár paradicsom társaságában. Egy másik szekrényben foltos evőeszközöket találtam, egy harmadikban néhány sértetlen fémdoboz virított az oldalukra festett babbal és húsdarabokkal. Magamhoz vettem őket. Miután megmásztam a tetőtérbe vezető, nyikorgó felépcsőket egy kopott, bőrborítású kanapén helyezkedtem el. Egyáltalán nem hasonlított egy 5 csillagos szállóhoz, de lagalább a kilátás remek volt, rálátást engedett a közeli templomra, az azt körülvevő térre és a dombtetőn álló szentélyre is. A látképet egyedül az egyre sűrűbben hulló esőcseppek torzították el. Úgy döntöttem, hogy átkutatom az emeletet is, még mielőtt teljesen besötétedne... |
| A.W. | 2012-10-14 10:53 |
|
2012 10. hónap: 3. hét
Hassan (Harlan)
Rohansz vissza a műhelybe, de a lány már elment kivinni az árukat. A műhely tulajdonosa ad egy listát, melyben azok a címek szerepelnek, ahová ki kell vinni az árukat. Felkeresed a listán található címeket, de mindegyiknél járt már a lány. Később elered az eső, dörög és villámlik. Az ég átfordul estére, majd odaérsz egy házhoz. Meglátsz egy öregasszonyt, aki épp az ajtó előtt van. Mit teszel? behringer (Remien)
Miután szegény szolgát hamar elintézted, bemész a szentélybe. Nem látsz semmit, mert olyan sötét van. A levegőben árad a cigarettafüst, s egyszercsak felkapcsolódnak a villanyok. Előtted egy asztal, rajt egy pipával ami simán ég. Az asztal mögött egy heverő, de senki se fekszik rajt. Visszanézel a kijárat felé, de a szolga, azaz Kyon már nincs ott. Közelebb mész az asztalhoz, majd észreveszed hogy bele van karcolva egy sátánista jel, mellette pedig egy boríték. Mit teszel? - Elmész onnan, mert senki sincs ott? - Vagy kíváncsi vagy, mi fog történni, mi áll a levélben? Möraja (Mia Möraja)
Találsz egy menedéket. Leülsz, mjad megpróbálsz pihenni. Egyszer csak feltűnik egy őszes hajú, napszemüveges alak fekete térdig érő fekete kabátban, és egyszercsak ad neked egy halas szendvicset. - Üdvözletem drága teremtés. Kedvesen szól hozzád, de egy mosoly sincs az arcán. Gyanús alaknak tűnik a fickó. A köszönés után még egy borítékot is át ad a kezedben, majd hirtelen eltűnik a sötétben. Mit teszel? Heyes (Xagat A'craft)
Sok-sok könyvet végignéztél, a reggel is eljött. Egyszercsak arra leszel figyelmes, hogy emberek, gyerekek nevetgélnek, s boldognak tűnnek. Kinézel az ablakban, majd látod, hogy mindenki be van öltözve valaminek. Valószínű ez valamilen karnevál lesz. Az eltűntetést feloldod magadról, kimész, mjad megkérdezel egy embert, mi történik itt. - Sillya városába tartunk, mert kezdődik az ősznyitó fesztivál! Az őszi fesztiválonnagyon sok árus van, a programok is változatossak lehetnek. Elmész a fesztivára? Amarillis (Aika)
Netti néni, hallottatok valamit a Kívánságok Könyvéről, ami képes valóra váltani azt, amit beleírnak?
- Sajnos nem tudjuk merre van az általad említett könyv, viszont annyit tudok, hogy valami völgy közepén van elrejtve egy nagy cseresznyefa törzsébe. Régen mikor fiatal voltam, én is kerestem, de aztán mikor a cseresznyefa tövéhez értem, nem történt semmi. Nem tudom hogy ez igaz. Én is csak a tanítómtól hallottam. Aztm ondta, ha megszerzem és beleírom a kívánságomat, az tejesül. Eljött az este, és hamarosan reggel lesz. Az eső esik, dörög, villámlik. Az idős pár felajánlja hogy aludj náluk, mert az idő reggelig nem fog jobbra fordulni. Az idős úr felkísér a szobádba, a hölgy pedig kimegy az ajtón. Vajon mit akar ilyen esős időben? Tenshichan (Tenshi)
Az ég átváltozik éjszakává, az eső elkezd esni, az ég dörögni. Elalszol, majd másnap felkelsz. Pár boríték még ott hever az asztalom. Meg kellene nézni, főleg azt amelyiken egy sátánista csillag van. Vajon ki küldhette? Megnézed a levelet, és csak ez áll benne: - Ősznyitó karnevál. Sillya Pont a mai napon lesz ez a rendezvény. Sok árus lesz, étel, és ember. Kíváncsi vagy? lehet, találkozol pár emberrel akik a barátaid lehetnek. Serenaxd (Cid'zhag)
Elalszol abban a kicsit lyukban. Reggel felkelsz, a nap süt, de az éjszaka folyamán kicsit megáztál. Kijössz a lukból, majd kifekszel egy kőre. Szépen megszárítod magad, aztán azt hallod hogy az emberek nevetgélnek, őrjöngenek, és boldogok. Vajon mi lehet ez? Hallottad hogy a mai napon Sillya városában valamilyen ünnepség lesz. Elmész a városba? Gilgamesh (Nefri)
Nos, hát akkor mi végett szólítottál meg pont engem és hoztad szóba a hatalmamat?
- Úgy gondolom, ha van némi erőd, jobban érezhetnéd magad. Miért van szükség zavarodottságra és mit értesz a sötétség alatt? Fizikai, szellemi, személyiségbeli, vagy a jó és rossz harcánál emlegetett esetleg egyéb vonatkozásbeli sötétségre célzol?
- Az éjszaka sötétje is lehet sötétség. Esetleg egy dimenzió, vagy új világ. Nem éreznéd jobban magad ha örökké éjszaka lenne? Ha mindez semmit sem jelent a számodra, milyen szolgálatot vársz tőlem viszonzásul? Bizonyára nem a sötétség jó tündére vagy, aki hobbiból random személyeket szúr ki, hogy megsegítse őket. Én pedig, mindig megfizetem az adósságomat, legyen szó bármiről. Viszont nem fogadok el semmiféle támogatást anélkül, hogy tisztáznánk az árat, amit megkövetelsz érte. Mondd el, mi a célod és megfontolom a veled való szövetséget.
- A cél jelenleg annyi,hogy vegyél részt holnap a Sillyai őszi fesztiválon. Én is ott leszek. Nos ez érdekes információ. Azonban miért árulod el ezt nekem? Valójában arra vágysz, hogy megszerezzem a számodra? Vagy neked nincsen semmiféle kívánságod és a színtiszta önzetlen jóindulat vezérel? Ha meg van rá a hatalmad, számomra elegendő, ha kijuttatsz ebből a világból, nem szükséges egy ilyen kívánságot elpazarolni rá. Persze, ha valóban bármely kívánságot teljesíti, véget vethetne 400-éves kutatásomnak az időmágia nyomában, azonban nem árt óvatosnak lenni. Volt már dolgom ilyen holmikkal, és rendszerint korlátozott volt a varázserejük. Ha például az Istenné válási szándékát írja bele valaki, utána lehetősége lenne végtelen mennyiségű ilyen könyv előállítására, az összes világ átformálására, kiirtására vagy újjáteremtésére. Ezek mind olyan cselekedetek, melyeket a jelenlegi Istenek nem hagynak szó nélkül. Bizonyára tudnak a könyv létezéséről és nem tartják fenyegetésnek, különben nem hagynák itt heverni, egy ilyen alsórendű világban.
- *nevet* A könyv tévedésből maradt itt. Egy Pap dugta el 50 évvel ezelőtt egy Cseresznyefa törzsébe. Viszont nem egyszerű kiszedni. Sajnos a sötét hatalomcsoporttal renelkezőket elítélték, megkínoozták, elzárták, és szolgaként bántak velük. A könyvhöz nem férhetek hozzá, mert szín tiszta sötét hatalom van bennem. Ohoo, valóban? Miképpen adsz hatalmat és milyen mértékűre gondoltál? Ha az utasításaid során sok mészárlásra lenne szükség, szívesen visszanyerném a telekinézis, villámok vagy a sötétség és árnyak feletti hatalmamat. Bár a stílusomhoz jobban illik, ha inkább a háttérből mozgatom a szálakat, amihez pedig gondolatolvasás vagy emlékek manipulációja lenne a legideálisabb. Minden esetre, melyik Istennek a szentélyéről van szó és merre találom? Legfőbbképpen pedig, mik a hosszabb távú terveid?
- Mégse menj oda. Említettem a fesztivált. Oda menj holnap! Ugyan kérlek, te is tudod, hogy tudom, hogy nem vagy itt és azt is tudod, hogy engem teljesen hidegen hagy a fizikai tested megnyilvánulása, ha egyáltalán rendelkezel ilyesmivel. Arra vagyok kíváncsi, hogy miként szólítsalak, miféle lény vagy, mik a céljaid, honnan származik és mekkora az erőd?
- Idővel minden kiderül. Még hosszú idő áll mindkettőnk előtt. Ki beszél itt pénzről? Egy ilyen alsórendű világban semmit sem lehet venni rajta, ami értékes lehet a számomra, még csak nem is nemesfém hanem papír és elektronok formájában tárolják, ami más világokban teljességgel hasznavehetetlen, nem mintha valaha is szükségem lett volna fizető eszközre, hogy megszerezzem azt amire szükségem van. Arról beszélek, hogy képes vagy-e visszajuttatni engem az eredeti világomba, ha teljesítem a parancsaidat, vagy sem?
- Jobb ha tisztában vagy miden feltétellel. Volt aki pénzt kért tőlem, de persze nem tudtam adni neki. Ha szeretnél találkozni velem, megakarod szerezni a könyvet, és részletresebb információt tudni, menj el Sillyába a fesztiválra. Keress egy ősz hajú napszemüveges fekete térdig érő kabátban járkáló férfit. Ekkor a hang megszűnt, a sátánista jel eltűnt. Hiába kérdezgettél, nem válaszolt senki sem. Semmilyen energiát nem éreztél se körülötted, se távolabbról. Az ég beborult, az eső elkezdett esni. Dörög, és villámlik az ég. Ideje lesz szállást keresned vagy valami menedéket. Feladatok/küldetések holnapra: - Elmész holnap a fesztiválra, majd megkeresed az őszes hajú fickót. - Vagy nem foglalkozol a hanggal, és magad nyomozol a könyv után a kapott kevéske információ segítségével. wehrmann & Kenshi
Kiszemeltek együtt egy fogadót majd megszlltok ott. Mivel teltház van, és csak 1 szbad szoba van, így odamentek. Alszotok egye,t majd másnap felébredtek. Sok ember nevetgélését halljátok. Valószínű az őszi fesztivál az oka. Körül kéne nézni, hátha van valami érdekesség ott. Mit tesztek? Cross Kamui
Kutakodsz az emeleten, de semmi ehetőt nem találsz. Meglátsz egy matracot, majd ráfekszel, mert már így is késő lesz hamarosan. Másnap felkelsz, majd kimész az utcára. Mész egyre beljebb, és hallod az embereket ahogy boldogan nevetgélnek, illetve szép jelmezekbe öltöztek be. Valószínű hogy a Sillyai őszi fesztivál lenne az oka. körül kéne nézni, hátha van valami érdekesség. Mit teszel? Takagi miután írt, neki megírom. [ Módosítva: 2012.10.14 10:56 ] |
| Möraja | 2012-10-14 13:11 |
|
Szerencsémre le is tudok ülni valahol, ahol nem ázok-fázok halálra (annyira), és a gyomrom korgásától elhatárolódva igyekszem összeszedni a gondolataimat. A Sors úgy rendelte, hogy idekerüljek. Teljesen ismeretlen a hely, nem tudom a történelmét, a hozzáállását, a nevét, semmit. És van itt valami őrült gyilkos vagy isten tudja, micsoda, ami szeret felfordulást kelteni. Akaratlanul is Leptys jut eszembe. Minden őrá vall; elhurcol egy távoli helyre, egyedül, bedob egy sötét valamibe, és persze a szemem láttára tép mindent apró darabokra. Hirtelen felkapom a fejem és még lélegzetet venni is elfelejtek. Lehet, hogy ez az egész tényleg Leptys műve? Azé az álnok, kígyónyelvű főnixé? Muszáj lesz kiderítenem... Gondolataim közül a léptek zaja ragad ki hirtelen. Felém tart, és még az illata sem nevezhető barátságot keltőnek, szinte undorodom tőle. Gúnyosan elhúzom a szám, mikor nyilvánvalóvá válik, hogy engem keres, Megáll előttem, én pedig próbálom a késztetésem egy lelki doboz legmélyére süllyeszteni, hogy kinyúljak és kikaparjak a lábából egy darabot. -Üdvözletem drága teremtés. -szólal meg, mire még csak meg sem próbálok kedves lenni. -Harapja meg... Mi a rossebet akar? Jóval csúnyábbat akarok mondani, de utolsó pillanatban inkább visszafogom magam. Ha nyomozni akarok ezek után, és egy ideig még itt kell maradnom, inkább érdemesebb kordában tartanom magam. Valamit felém nyújt, én meg dühösen, nem törődve a csomag épségével, kikapom a kezéből. Hiába szeretném, odafigyelek, hogy még csak meg se karcoljam őt a karmaimmal... a Fekete Méreg percek alatt hat, és semmi kedvem rögtön az első utamba kerülőt ok nélkül megölni... Erről az átkozott izéről is a kezemen Leptys tehet, és addig ott is marad, amíg le nem győzöm. Tehát minél előbb neki kell majd kezdenem a kutatásnak, hátha életem legnagyobb lehetőségét gurították elém. Mire befejezem magamban a gondolatmenetet, az idegen már el is tűnik. Sebaj, annál jobb. Ekkor fogom fel, hogy egy szendvics van a kezemben, a gyomrom pedig boldogan kordul meg a hírre, hogy végre ehet valamit. De... talán jobb lenne óvatosabbnak lenni, hátha mérgezett. A szendvicset inkább az ölembe teszem, és a boritékot veszem jobban szemügyre. Némi szaglászás és forgatás után óvatosan kibontom, hogy mi lehet benne. |
| Cross_Kamui | 2012-10-14 13:58 |
|
spoiler
Nem tudom, valakinek feltűnt-e valakinek, de Merilin kimaradt... és még ő sem válaszolt. Mushmir és Zasyr együtt válaszoltak? Bocsi a spoilerért... |
| A.W. | 2012-10-14 16:23 |
| Kihagytam azokat, akik a 2. hetihez nem szóltak hozzá. |
| hassan | 2012-10-14 20:26 |
|
Mire visszaérek a cégérkészítőhöz, már nagyon esőre áll az idő és kezd sötétedni. Sietnem kell, ha még ma meg akarom találni a lányt. "Fenébe, miért ment ki a fejemből. De annak is örültem volna, ha egyszer végre nem csak információmorzsákat ad meg a céh. Az biztos, hogy most jót szórakoznak rajtam." Ezekkel a gondolatokkal a fejemben állok neki az ott kapott címek körbejárásának. Semmi különleges nem történik, csak küldenek tovább egyik helyről a másikra. Mikor azonban minddel végzek, elered az eső és már éjszaka van. Az utolsó két címnél azt mondták, hogy még nem járt ott, ezért elindulok az ezek előtt levő cím felé vissza. "Nem akarok megint az utcán aludni, főleg hogy most van elég pénzem." - gondolom magamban az esőben sétálva, majd meglátok egy nénit kint egy ház ajtaja előtt állva. Hirtelen megérzéstől vezérelve odamegyek hozzá és megszólítom, magam sem tudom, hogy miért. -Jó estét asszonyom, elnézést, hogy zavarom, nem tudom, esetleg tudna-e nekem segíteni, ha gondolja, fizetek is a segítségéért, nagyon fontos lenne. Nem ismeri a városi cégérkészítőnek kisegítőként dolgozó lányt? Ha netán ismeri, nem látta a mai nap folyamán erre járni? Nagyon fontos lenne beszélnem vele. |
| behringer | 2012-10-15 01:34 |
|
-Ó HOGY AZ A *@%$#&@ #@#%%@@@ &##!% *ä@#!÷$&@, HOGY A *&@!#@$ KELL BÚJÓCSKÁZNI! NEM BÍRJÁTOK ELŐTOLNI A MOCSKOS POFÁTOKAT - ordítottam dühömben, mikor megláttam, hogy már megint palira vettek, és nincs itt senki. Kezd a hócipő tele lenni ezzel a bagázzsal. Küldözgetnek össze-vissza, mint valami kis zöldfülű, újonc futárt... Miután kiordítottam magam, megcsapja az orromat egy édeskés-füstös szag. Ez dohány?- és valóban, sejtésem beigazolódott, amint tüzetesebben szemrevételeztem az asztalt. De asztalon lévő jelet meglátva egyből elfogott a tömény undor. Ezek valami szektások, vagy mi? Azt hiszik, hogy ha rejtélyesek, meg bele kriszkraszolnak pár "gonosz" motívumot a bútorba, akkor hű de sátániak? Túl sok ilyen bugrissal találkoztam már... Mindet csak a hatalom és a pénz utáni vágy hajtotta... Mocskos álszent banda... Vagyis inkább álgonosz... Majd felkaptam a levelet, és idegesen bontogatni kezdtem... Olvasás közben azért mélyen az emlékezetembe vésem a szövegét, hogy bármikor vissza tudjam idézni, ha úgy tartja kedvem. spoiler
Aztán, mint aki jól végezte dolgát, elégetem a levelet. Emlékfelidézés: 1. egy frissen szerzett emlék vagy látott két eltárolása, elméjébe való beleégetése. Ez utánna a használó 3 évig bármikor (pszi használat nélkül) képes tökéletesen felidézni. Ezel lehetnek: helyszínek, szövegek, képek, események, párbeszédek. Azt hiszem ezek után szükségem lesz valami nyugtatóra... Talán lenézek egy kocsmába... Vagy várjunk, jobb ötletem van... Mi lenne ha felgyújtanám ezt a kócerájt? Megyek is, megnézem, van-e rá valamilyen mód... [ Módosítva: 2012.10.15 1:36 ] |
| Kenshi | 2012-10-15 02:54 |
|
Off: Ezer millióbocsánat a lemaradásért,többé nem fordul elő, ígérem. Lemaradás:Nem éreztem túl jól magam, ezért nem is voltam igazán beszédes hangulatban, de nem akartam durva lenni Mushmirral, ezért tömören, de válaszoltam a kérdéseire, majd amikor megérkeztünk a fogadóba szobát béreltünk. Az éjszaka folyamán álmom volt, melyben a tengert láttam, ahogy vihar volt és egy hajó vergődött rajta magatehetetlenül. Aktuális:Az ébredés nyugalommal töltött el, mert morajló álmomból keltem, a nap sütésre és egy kisebb hangzavarra, ami mégis nyugtató volt, mert emberek nevetésétől volt hangos a fogadó. Mushmir ágya felé fordultam és halkan megkérdeztem. -Mushmir ébren vagy? [ Módosítva: 2012.10.15 2:55 ] |
| Serena | 2012-10-19 19:59 |
|
Semmi nyoma a követőmnek. Túlságosan beleéltem magam gondoltam és álomba szenderültem. Korán felébredtem még az első napsugarak épphogy símogatták az arcomat, de a hőmérséklet elkezdett emelkedni, a pára kicsapódott arcomon és a ruhámon ezért kissé eláztam. Épphogy megúsztam a tegnapi zuhit, de csak szárítkozhatok. Sok hűhó semmiért... Komótosan kisétáltam egy közeli tisztásra, és kifeküdtem szárítkozni az egyre erősödő napsugarakban. Emberi morajlás elég hangosan beszűrödött a közeli főútrol, ami városba vezet. Tegnap láttam egy plakátot a város határában amikor a suhancok zaklattak. Egy fesztivál lesz, ha jól emlékszem és pont ma. Úgyis imformárciót kell gyüjtenem, mert sok furcsa pletyka terjeng erről a városról. Ma nem hibázok hatázotam el magam és hozzáláttam füveket szedni. Az éjszakai rohanásom alatt felmértem terepet hamar megvoltak a hozzávalók. Ma jól kell eladnom magam gondoltam. Gyorsan elkészült a kence és eltűntek a hegek az arcomról. A torkomon direkt meghagytam és a vak szemeimel sem tudok mit kezdeni, de mindez mellékes. A város határában elcsentem egy nem túl feltünő ruhát egy szárítükötélről. Erintése alpjén 2 éve használatban lévő durva szövésű kezeslábas szerűség volt. Kellemes illata volt, elgondolkodtam miközben egy sikátorban huztam fel zsákmányom, honnan ismerhetem ezt az illatot, de végül rájöttem nem emlékszem semmire, mint áltlában ez kissé lelombozott, akár a gondolat, hogy emberek közé megyek. Tervem a következő volt még a kövön fekve eszeltem ki. Arcom hegek nélkül még az elfek szemében is vonzónak számított állításuk szerint. Emlékszem mikor először használtam a kencét senki sem ismert fel a falubam De szerencsére egyedi orgánomú mély hangom a toroksembnek hála eléggé komoly ismertető jegyem, bár már ezt is megtanultam simogatóan mélyen búgóra változtatni, ha szükség úgy hozná, de most nem erre volt szükség. Eljátszom az aranyos könnyesszemű eltévedt vak kisgyermeket, aki elvesztette a szüleit a forgatagban. Ki is néztem a sikátorból a jelölteket a szivdobogásuk és az árusokkal valamint a környezettükel folytatott interakcióük alapján. Amíg nyugtatgatnak rákérdezek a környékbeli friss történésekre, Miközben mesél " szépen lassan lenyugszom " , ha érdekes a story lehet vele maradok a nap folyamán és környezetét is kifagattom, ha nem visszuatérek a vadonba és alszom egy jót, mert az éjjel nem pihentem ki magam! [ Módosítva: 2012.10.19 22:37 ] |
| Tenshichan | 2012-10-19 20:13 |
|
Bár nem vagyok túl nagy rajongója a vásároknak és az ilyeneknek, mégis úgy érzem ott a helyem. Igazából tényleg nem tudom mit vegyek fel egy ilyen vásárhoz, mivel eddig csak az ablakomból figyeltem ki az utcára. Fel vettem egy szélesebb szoknyájú egybe ruhámat ami ezüst és és fehér színű. A szobámban még pörgök - forgok benne egy párat. El köszönök a családomtól és elindulok ki a piacra. Sok ember van ott. Kedvesen mosolyog rájuk, azonban kezemben ott a levél és rajt a csillag de amennyire lehet el takarom. Nem akarom megijeszteni az embereket. Majd elérek piac közepére. Egy szökő kút van ott. Körbenézek, hátha innen látok azt az illetőt aki a levelet írta nekem , pedig még sosem láttam. Remélem itt lesz, kíváncsi vagyok mit szeretne ő tőlem. [ Módosítva: 2012.10.20 16:36 ] |
| Amarillis | 2012-10-21 11:40 |
|
Nagyon rosszul érzem magam amiatt,hogy a két címre nem vittem ki a megrendelést, de vigasztalom magam, hogy holnap is lesz nap. Amúgy sem tenne jó benyomást az emberekre egy bőrig ázott futár. Ráadásul, ha valamire most nincs szükségem, az a megfázás. Betegen se nyomozni, se pénzt keresni nem lehet. Épp beletörődnék abba, hogy akkor vetkőzés és irány az ágyikó, de hallom hogy a hatalmas vaskapu nyikorogva kinyílik. Óvatosan kipillantok az ablakon, látom hogy Netti néni a kapu előtt áll vele szemben pedig egy férfialak. Sajnos az ablakból nem tudom ki venni ki az, ezért jobbnak látom lemenni. "Még szerencse, hogy eddig nem vetkőztem félpucérra, jól néznék ki!" Miközben lefelé sietek a lépcsőn megfordul a fejemben, hogy valaki csak segítséget kér, de ha már elindultam, nézzük meg közelebbről azt a tagot. Az ajtó résén át megpillantom, hogy ez megint az a kócos alak, akit már kétszer láttam korábban. Hallom, hogy épp rólam kérdezni Netti nénit. Kilépek az anyó mellé a kapuba, s egy csábos pillantást meg egy mosolyt is megengedek a srác felé. - Invitáld be nyugodtan Netti néni! Szívesen beszélek vele. Mivel itt vagyok, nem kell félnetek, hogy bármi bajt csinálna. Amúgy is pillanatok múlva kitör az égiháború. - mondom kedvesen, majd eszembe jut, hogy mégse rendelkezhetek mások portájával... picit belepirulok. - Kérlek Netti néni, persze, csak ha nemgond! spoiler
Bocsi, hogy az utolsó pillanatban... |
| Heyes | 2012-10-21 12:55 |
|
A körülöttem levő könyvkupacok között elkezd beszűrődni a reggeli nap fénye. Az egész éjszakát a könyvek olvasásával töltöttem, hogy találjak valamilyen információt a kívánságok könyvének hollétéről. Azonban semmi használhatott nem találtam. A fáradságtól az asztalra hajtanám a fejem amikor zsivajgást hallok az utca felől. Bágyadtan az ablakhoz balogok és kinézek, hogy mégis mi folyik odakint. A könyvtár előtt gyülekeznek az emberek mind valamilyen maskarába bújva. Felkelt az érdeklődésemet ezért én is lemegyek közéjük, hogy megkérdezem mégis mi folyik itt. Alik hogy le érek a lépcsőn egy állat jelmezbe bújt gyerek ütközik belém. Bocsánatot kér és szaladna is tovább , de én utánakiáltok: - Mi ez az egész mi folyik itt ? - Sillya városába tartunk, mert kezdődik az ősznyitó fesztivál! -válaszolja és el is tűnik a tömegben. ~ Én is szívesen velük tartanék jó volna kikapcsolódni egy kicsit , de azt hiszem ez most nem fog menni. Nincs is rá elég pénzem és amúgy is szinte semmit sem hallattam a kutatással. Ráadásul elég fáradt is vagyok jobb lesz, ha pihenek egyet, majd folytatom a kutatást. - gondoltam magamba, majd kerestem egy helyet ahol alhatok. Estéig fel sem keltem. |
| Gilgamesh | 2012-10-21 13:44 |
|
Elmegyek a fesztiválra és megpróbálom megkeresni az őszhajú fickót spoiler
Sajnos nem volt időm a héten rendesen írni, de majd még kifejtem szebben és részletesebben |
| Cross_Kamui | 2012-10-21 19:33 |
|
Az éjszaka szörnyű vihar volt, sűrűn mennydörgött az ég. Az eső tisztára mosta a porfödte várost. A reggelt madarak zajos civakodása jelezte, a verebek soha sem aludtak sokáig. A nap már régebb fölkelt, viszont még csak most jutott odáig, hogy szemeimet is sugaraival zaklassa. Ásítva keltem fel. A tető túloldalán egy rozsdás kád állt, valaha fürdőszoba lehetett ottan. Odasétáltam, jól esett felfrissítenem a bőrömet, ismét üdének éreztem magam. Viszont ideje volt valami alkalmi munka utána nézni. Sok választásom nem volt, így elindultam már már céltalanul az utcán. Egy órányi sétafikálás után utcai zenére lettem figyelmes. A dobok furulyák és vonós hangszerek dallama felé vettem az irányt, közben a levegőben terjengő sült hús illata is egyre inkább arra bíztatott, hogy kiderítsem mi folyik a küzelben. Az utca, amin épp sétáltam egy térre vezetett. A tér árusok standjaival volt tele, egy sarokban zenészek húzták a nótát, valamivel arrébb mutatványosok adták elő lélegzetelállító tudományuk. Az olcsó – vagy netán ingyen – kaja és egy fél erszénnyi csillogó érme képével a fejemben, elhatároztam, hogy körülnézek a fesztiválon. Talán valaki tud segíteni szegényes helyezetemen. |
| A.W. | 2012-10-22 01:23 |
|
Nos, egyet-kettőt késni fogok az újabb történetekkel a nemrég lejárt kitiltásom miatt. Hétfőn, vagy kedden közzéteszem őket. Attól függ, mennyire leszek kreatív. Ha nem lesz meg keddre, akkor valószínű megint kitiltást kaptam a SAO-ban írt kritika miatt. Persze attól függ, ki mennyire veszi a szívére, és válik flame war kezdeményezésnek. Addig is türelem. [ Módosítva: 2012.10.22 1:24 ] |
| A.W. | 2012-10-24 17:07 |
|
2012 10. hónap: 4.hét
Möraja (Mia Möraja)
A boríték tartalma egy plakát, ami épp egy őszi fesztivált hirdet ami Sillya városában lesz. Érdekes hogy ezt tartalmazzaa boríték, mivel az utcán talán láthattál ilyesmi plakátot. Persze rá se hederítettél, de most már tudod hogy a holnapi napon lesz ez a rendezvény. Lesznek árusok, mutatványosok, táncosok, és még ingyen ennivaló is lesz egy-két árusnál. Alszol egyet és elmész másnap a fesztiválra? Vagy alvás utáb másmerre mész? Hassan (Harlan)
- Jó estét fiatalember. Nem vagyunk szállásadók, nem működünk panzióként. Ismerünk egy ilyen lányt. Mit akar a lánytól? Kérdezi az öreglány. Közben felnézel az emeleti ablakba, és látod hogy valaki épp téged les. Később a lány lejön, majd megszólít. behringer (Remien)
Hirtelen elsötétedik minden, lassan már semmit sem látsz, és egyszercsak valamki átölel hátulról. A vállaidra teszi két kezét és a füledbe suttogja: - "Mondd, kíváncsi vagy milyen az igazi fájdalom?" Hirtelen megfordulsz, a két kezét próbálod megfogni, de nem tudod, mivel hozzáérsz, el is tűnik. Sajnos semmit sem látsz a sötétben, cak tapogatózol mindenfelé. Egyszercsak megint megszólal a hang: - Nem jössz el az őszi fesztiválra? Ha engem akarsz, keress meg ott! Sillya városában megrendezésre kerül egy őszi rendezvény ahol lesznek árusok, táncosok, különféle bemutatók és még ingyen kóstolók is. Elmész a rendezvényre? Kenshi & wehrmann
Ti most cseverésszetek egymással, majd döntéstek el, hogy elmentek e a fesztiválra vagy nem. Illetve azt hogy külön utakon fogtok járni vagy sem. Serenaxd
Elindulsz utadra, mész a tömeg felé. Egyszercsak átmész a város kapuján, majd rögtön odaérsz a rendezvényre. Végigmész a kirakatokon, sok a választék. Vannak fegyverek, további használati tárgyak. Ereklyék, érdekes kövek, könyvek, illetve sokféle étel. Mit teszel? Tenshichan
Várakozol a szökőkút mellett, de a levél írója nem ad magáról semmiféle jelet. Körbe-körbe nézegelődsz, majd az egyik színpadon táncoslányok jelennek meg. A színpadhoz közel van egy szék, és asztal. Valamiféle szabadtéri étterem lehet. Élvezed az előadásukat, vagy inkább rögtön körbenézel? Amarillis
Mindössze meg kéne várnod hassan írományát, aztán arra reagálni. Szóval párbeszéd követekzik kettőtök között. Heyes
Miután felébredtél, kinézel az ablakon, de az utca kissé csendes. Valószínű, mindenki a fesztiválra ment. Elkezdesz kilépni az utcára, majd jobban szemügyre veszed az életet. Egyszercsak a távolból egy sikítást hallasz. Vajon ki lehet az, és pontosan honnan jött?Gilgamesh
Elmész a fesztiválra, odaérkezel. Rengetek árust találsz. Van ahol ingyen étel is van, de természetesen csak egyfajta ennivaló. Egy programplakátot veszel észre, majd észreveszed hogy az egyik program át van húzva. Sajnos nem lehet elolvasni, úgy átsatírozta valaki. Egy másik plakáthoz is odamész, ott úgyszint át van firkálva. Ahogy haladsz előre, egy gyanús alakot megpilantasz az egyik ház tetején. Épp üldögél. Távolról nem nagyon látod az arcát. Később a gyanús alak egyszercsak hátraesik, majd eltűnik. Lehet hogy lezuhant, és valami hülegyermek lehetett. Megnézed ki lehet az? Cross_Kamui
Az egyik kirakatnál megállsz, ahol ingyen kapsz pogácsát. Ilyen sincs minden nap. Közben arra leszel figyelmes hogy egy gyanús őszhajú napszemüveges pasas elmegy melletted, majd hirtelen eltűnik a tömegbe. Próbálsz utánamenni, de nem tudod elkapni. valószínű, valami itt készülőben van. Kicsit köbenézel, majd észreveszed hogy valaki leesik az egyik ház tetejéről. Nos, mit teszel? |
| hassan | 2012-10-24 17:49 |
|
- Elnézést asszonyom, nem akartam tolakodó lenni. – válaszolok a hölgynek, amikor feltűnik, hogy valaki néz az ablakból, majd elsiet onnan. Most veszem csak észre, hogy a csuklyát fel sem tettem, már csöpög a hajamról a víz, teljesen eltakarja a szemem. Ekkor kiér a lány a ház ajtajába, rápillantok, majd vissza az öregasszonyra, majd megint a lányra. Hátrasimítom a vizes hajam, és feltűnően bámulom a lányt, vizes ruhája arról árulkodik, hogy nemrég érkezhetett. Elkapom a pillantását és látom, hogy rám mosolyog, majd az öregasszonyt megkéri, hogy beszélhessek vele, de ekkor már ott vagyok előtte, elkapom a kezét és meghajolva kezet csókolok neki, majd felkapom a fejem. - Remélem nem haragszol, de nem számítottam rá, hogy egy ilyen szépséggel fogok még a mai nap találkozni. – megeresztek egy mosolyt, majd az öregasszonyhoz fordulok. - Ha nem bánja, nem akarok kellemetlenséget okozni, de feltétlenül beszélnem kell vele, ezért az ő nevében is viszlát! Megfogom a lány kezét és kirohanok vele az esőbe a legközelebbi szálláshely felé, rohanás közben még beszélek hozzá: – Bocs, de jobb szeretek kettesben beszélgetni, fizetem a szobát is. A bemutatkozás pedig ráér később. Odaérünk a fogadóhoz, kiveszek egy kétágyas szobát, felmegyünk, becsukom az ajtót, majd felé fordulok.  AW spoiler
Mennyire lesz baj, ha vasárnapig esetleg többször is kommunikálunk? Csak hogy 1 hét alatt ne 2 mondat menjen le. Ja és köszi, hogy megírtad a folytatást. Ama spoiler
Ugye nem gond, ha felpörgettem a találkozás eseményeit? Ha valami esetleg nem tetszik, nyugodtan megváltoztathatod. xD |
| Möraja | 2012-10-24 17:50 |
|
... ...... ......... ~Hogyazajóédes...~ Megfordítom a plakátot, megnézem fejjel-lefelé, megpróbálom, hátha le lehet fejteni az egyik rétegét, nézek én ezen mindent, és mégsem értem, hogy mi akar lenni a dolog. Egyáltalán hol a tetves fenében van ez a Sillya, mert az biztos, hogy az életben még nem hallottam róla. Hátradőlök a falnak és az égre nézek, a zuhogó esőt figyelve. Bár itt lenne Haku, ő biztos tudna mindent. Érdekel engem egyáltalán ez a fesztivál? Fogalmam sincs, hol vagyok, merre induljak, mit keressek. Az agyam mélyén levő kis gyanú, hogy Leptys erre járhat, csak halovány, habár ez a titokzatosság továbbra is rá vall. Leptys mindig fél-nyomokat hagy, mint ez is, hogy kínozhasson, aztán támad. Lehunyom a szemem és lecsillapítom az elmém. Az eső lágy hangja sokat segít, egy idő után érzem, ahogy megnyugszom, a szívem csillapodik. Ekkor újra előveszem a plakátot és elolvasom. Sillya. Nem tudom, vajon ebben a városban vagyok-e vagy sem, de van rajta útmutatás, hova kell menni. Egyszerűen csak kell keresnem egy hasonló helyet, és ha itt nem találom, akkor megkérdezek valakit, merre induljak. Nem nagy kunszt, megoldható. Azt még meggondolom, egyek-e majd, hisz tekintve, milyen titokzatos módon invitálnak oda, meglehet, hogy mérgezett vagy ilyesmi. Ám ezt is megoldom valahogy. A dologból végülis jó is kisülhet: legalább megtudhatom, hol vagyok, és ha Leptys tényleg itt van, akkor talán végre alkalmam nyílhat alaposan szétkesze-kaszabolni a tollas-csőrös kis pofikáját... Lehunyom a szemem, összehúzom magam jó kicsire a köpeny alatt és alszom, amennyit csak tudok. Szinte a nappal kelek, érzem, hogy régi kalandor-énem szokásai kezdenek életre kelni. Igyekszem minél jobban rendbeszedni magam, nem törődöm a gyomrom korgásával - egyenlőre -, ellenőrzöm a medálom - kapunyitásra még nem jó, de baj esetén már szolgálatot tehet (*) -, majd elindulok a plakáttal a kezemben, remélhetőleg jó irányba. spoiler
[ Módosítva: 2012.10.24 17:51 ]
*Amire a medál szolgálatot tehet szükség esetén: -Kis gyógyítás: felületi sebek begyógyítása egy emberen, max másfélszer (egyszer teljes gyógyítás, majd utána már csak egy részlegesre futja, attól függően, mennyi dolga volt előzőleg), belső sérülésekre, törésre nem alkalmas. -Cosimo: Cosimo, a tűzmacska megidézése. Kizárólag fizikai támadásai vannak (karom, harapás), a tüze nem éget sem ellenséget, sem barátot, méretre akkora, mint egy nagyobb póni, egy nagyobb csapás hatására eltűnik (emberi ököl még nem számít, de egy bunkó, fejsze, vagy ilyesmi már igen). Ha a medál ma nem kerül használatra, akkor következő nap több varázslat hajtható vele végre (persze van korlát). Az erő használata a kapunyitási energiára nincs hatással, mivel az külön és lassabban töltődik. /Ha úgy vesszük, akkor a medálról alapvetően ennyi, a varázslatok listáját meg már elkezdtem összeszedni, szólj, ha adjam oda / |
| A.W. | 2012-10-24 18:07 |
|
Mennyire lesz baj, ha vasárnapig esetleg többször is kommunikálunk? Csak hogy 1 hét alatt ne 2 mondat menjen le. Ja és köszi, hogy megírtad a folytatást
Csináljátok ezt. viszont döntsétek el majd hogy mentek e az őszi fesztiválra, vagy vissza a műhelybe. Esetleg meghívod e valami kávéra, stb. Igen, megírtam mert késtem. Egyszer én is megtehetem. : p Egyébként szépen fogyunk, nem mondom. Ez csak nekem lesz jó. Möraja: Ok. Küldd majd el. [ Módosítva: 2012.10.24 18:09 ] |
| Amarillis | 2012-10-24 20:14 |
|
Na jó, kifejezetten szeretek az esőben sétálni, de ez az esti viharos rohanás nem hiányzott az életemből. Ahogy sejtettem, kissé bájgúnár a fickó, annak ellenére, hogy rendkívül udvariasan kezdte a dolgot, igen gyorsan felforgatta az estémet. Mindenképpen szereti a saját kezébe venni az irányítást, de valahogy úgy érzem hasznomra lehet. Most kell okosnak lennem, lássuk mit akar... Ha meg a félreérthető környezet mellett a szándékai is megkérdőjelezhetőek három másodperc alatt mérgezett senbon szalad a nyaki ütőerébe és reggelig húzza majd a lóbőrt. Persze, ha nem hagy más választást... Na de ne szaladjunk így előre, eszemben sincs felfedni az álcámat, pláne amikor kezdenek alakulni a dolgok... Bár minden idegszálam megfeszül, sikerül ismét a kedvesség álcája mögé bújnom. Óvatosan lesütöm szemem, és csak lopva figyelem a kócos, kissé csapzott és tagadhatatlanul sármos (persze ezzel ő is tisztában van -.-) idegent. - Engedje meg, hogy bemutatkozzam Aika vagyok. Köszönöm a "kedves" meghívását, bizonyára már rájött, hogy én nem olyan lány vagyok. Mégis miben lehetek a segítségére? hassan spoiler
[ Módosítva: 2012.10.24 20:15 ]
Semmi gond, sőt örülök hogy történt végre valami... még egy tea a néniéknél és a saját csészémbe csöpögtettem volna mérget!  |
| Tenshichan | 2012-10-24 20:27 |
|
Igaz is...A hasam jó ideje korog már. Éhes vagyok. A "baleset" óta nem ettem semmit. Hát végül is... Körbenéztem, nehogy valaki helyét elfoglaljam. úgy tűnk nincs itt senki. Húh. Akkor le is ülök. Majd miután le ültem a kényelmes székbe, hirtelen egy pincér termet mellettem. Először meglepődtem, de aztán köszöntem neki
[ Módosítva: 2012.10.24 20:28 ]
- Jó estét. - Jó estét kisasszony. Döntött már? - Öhm...Egy pillanat.- gyorsan fel kaptam az étlapot. Végig nézem az ételeket végül egy francia hagyma levest, sült halat főt zöldségekkel és a végére süteményt teával. A pincér el is tűnt. Fura.... De nem is akartam erre gondolni. Inkább néztem a tán showt. Nagyon ügyesek a lányok. Az előadás fel állva táncolt nekik a közönség. Ekkor látok meg egy kis családot. Apuka,anyuka, kis gyerekek. Mint az én régi családom. Apám festő volt, anyám igaz nemesi családból származott de egyszerű énekes nő volt. Eszembe jutott sok minden. Egyszerű élet is megfelelne, találkozni egy fiúval, szerelmesnek lenni. De úgy , hogy viszonozzák a szerelmemet. Ah! Mulatni jöttem! Nem bánkódni! A pincér megjelent az étellel és enni kezdtem. Hmmm~ De finom~ Miközben az ételt falatoztam és élveztem a műsorokat. Majd fizetek de mondtam, hogy az asztalnál maradnék. Tovább figyeltem. Reméltem hátha a levél írója megjelenik, de inkább föl adtam. Ki tudja ki lehet, de ha meghív ám nem jelenik meg eléggé bunkóság... Nézelődtem. A nevelő anyám azt mondta jó alkalom ez a vásár. Talán megtalálom azt a férfit akire várok. |
| hassan | 2012-10-24 21:00 |
|
- Az én nevem Harlan, hagyjuk el ezt a távolságtartó beszédstílust és maradjunk a tegezésnél. - megeresztek egy mosolyt. - És jó szemem van a nőkhöz, ezért természetesen egyértelmű volt, hogy nem vagy olyan, nem is ez volt az oka az invitációmnak. - Remélem nem bánod, hogy iderángattalak, a lényegre térek, utánna pedig javaslom a gyors öltözést, mielőtt megfázol. Szomorű lennék, ha egy lány miattam lenne beteg. - mondom még mindig mosolyogva, majd töretlenül folytatom, hirtelen komolyra váltó arccal. - Az okom egyszerű, rendesnek tűnsz, ezért bízom benne, hogy segítesz, ha másban nem is, legalább az információban, amire szükségem van. Tudom, hogy valaki említést tett neked egy tárgyról, ami elég nagy hatalommal bír. Arra lennék kíváncsi, hogy mi ez és miféle hatalom az olyan, ami akár a múltat is megváltoztathatja? Ha kell, szívesen fizetek is az információért, vagy kérhetsz akármit, a módomban áll, megteszem. - a komolyság ismét mosolyba csap át, rákacsintok, leülök az ágyra és a hajamba túrok, ami sikeresen megint a szemem elég kerül, de még azon keresztül is csak a lány szemeit nézem mosolyogva. Ama spoiler
Mivel AW szabad kezet adott, gondoltam akkor töltsük ki, ne csak 1 kérdés legyen, hanem valamiféle beszélgetés. És amint folytatod és még van miről beszélni, szerintem nyugodtan mehet, majd valahol lezárjuk, ha valamiféle döntésre jutottunk. |
| Amarillis | 2012-10-25 21:29 |
|
- Ejnye de gyorsan terjednek a hírek. Áruld el, miért van szükséged arra a tárgyra? A válaszodtól teszem függővé a továbbiakat... - tekintete áthatóan fürkész, mintha a szememből akarná kiolvasni a válaszokat, de nem adják azt olyan könnyen. A légkör teljesen nyugodt, nem érzem, hogy ártó szándékai lenének. Alaposan megtanultam olvasni a szavakat kísérő gesztusokból, mimikából és minden rezdülésből. Kíváncsi lettem a történetére, ha megbízik bennem, ez kölcsönössé válhat. De neki kell megtenni az első lépést. hassan spoiler
[ Módosítva: 2012.10.25 21:30 ]
Persze, élvezzük ki a játékot!!! |
| hassan | 2012-10-25 23:56 |
|
-Ha tudnád, hogy milyen gyorsan terjednek a hírek. - csóválom a fejem mosolyogva. - Nagyjából egy hete kaptam meg az információt, hogy ebben a városban a cégérkészítőben kisegítő lány a mai nap fog híreket szerezni egy bizonyos tárgyról. Mielőtt bármi kérdést is feltennél - ledobom a köpenyem és felhúzom a bal karomon a ruhát, a vállamon láthatóvá válik egy égetett kereszt alakú seb - látod ezt? Az egyház tulajdonai kapják ezt a jelzést. - szégyennek számít, de én még mindig csak mosolygok. - És most nézd meg ezt. - felhúzom jobb csuklómon a ruhát, egy kettétört félhold tetoválás van rajta - Ez pedig egy céh jele, aminek még mindig a tagja vagyok, nekik köszönhetem, hogy ma élek. Ja és mellesleg az információ is tőlük származik, az már mellékes, hogy szeretik az emberhez a bonyolultabb úton eljuttatni az infókat. Remélem ezzel az egyik kérdésedre sikerült választ adnom. - itt lehervad a mosoly az arcomról - A miértre majd akkor adok választ, ha elmondod mi az a tárgy és hogy neked pontosan mit mondtak róla, mit lehet vele elérni és hogyan, valamint hogy neked miért van rá szükséged? Így megfelel? - félrekotrom a hajam és mind a két szememmel egyszerre kérdően és bizakodva nézek rá, így is elég sokat felfedtem magamról, remélem lesz eredménye. |
| Amarillis | 2012-10-26 14:17 |
|
- Kedvemre való a válaszod, elmondom amit tudni akarsz. Bár az informátoraid kissé pontatlanok, mert igaz, hogy elvállalok alkalmi munkákat, valójában költő vagyok. Csak tudod manapság az a művészet, ha valaki ebből akar megélni... - mondom, miközben most először leplezetlenül a szemébe nézek. Tekintetem a lelkébe fúródik, mégis rezzenéstelenül állja. Tényleg sok mindenen ment már keresztül és erősebb jellem attól is, mint gondoltam. Akaratlanul egy elismerő mosollyal nyugtázom a dolgot. - A tárgy nem más, mint a Kívánságok Könyve, melybe ha beleírod a kívánságodat, az teljesülni fog! Amit eddig tudok, hogy a könyv biztos létezik, ezt nem csak azért merem kijelenteni, mert olyan erősítette meg akinek adok a szavára, hanem azért is mert gyanúsan nagy a mozgolódás errefelé mostanság, ami jelzi, nem csak nekünk fáj a fogunk erre a felbecsülhetetlen kincsre. Nekem egyetlen okból van rá szükségem, hogy meggyógyítsak egy számomra fontos személyt, akinek nincs más esélye. Tudod Kei a legjobb barátom, együtt nőttünk fel, olyan mintha a bátyám lenne. - majdnem könnybe lábad a szemem, de erőt veszek magamon, hisz uralkodnom kell az érzéseimen, így ismét mosoly mögé rejtőzöm, bár elég haloványra sikeredik. - Ezen kívül nekem nincs szükségem rá, és nem is kívánom a birtoklásával járó felelősséget hordozni. Úgy érzem benned sincs ártó szándék, bár egy ilyen esetben nincs garancia. Azonban, ha rossz kezekbe kerül az hatalmas tragédiákhoz vezetne. Ezért, ha meg van amit akarunk, talán érdemes lenne elpusztítani, te mit gondolsz erről? - ismét mélyen a szemébe nézek, de csupán egyetlen pillanatra. Remélem viszonoztam a bizalmát, kíváncsi vagyok mennyire hasonlít a felfogásunk... eddig úgy érzem együtt tudnánk működni, de várjuk ki a végét... |
| hassan | 2012-10-26 14:46 |
|
Érdeklődve hallgatom minden szavát, majd egy pár pillanat szünet után megszólalok. - Költő vagy? Ez meglepett, inkább egy magát jól álcázni tudó harcosnak tűnsz. - mosolygok - Ez a könyv azonban nagyon érdekesen hangzik, bármilyen kívánság...és egy barát megmentése. Igazság szerint nekem csak a múltam miatt kell, valami történt velem, amire nem emlékszem...miért lettem árva? Mi történt a családommal? Honnan származom? Talán a sors kegyetlen játéka lenne, hogy az ezekre a kérdésekre keresem a választ, mióta csak az eszemet tudom? - idegesen csóválom a fejem, a Hold fénye épp csak egy pillanatra süt be az ablakon, élénk zöld szemem szikrákat szór, ha csak egy másodpercig tart is...ezután pár másodpercig csak az eső zuhogása visszhangzik, ismét leülök az ágyra. - Ne haragudj, kicsit elragadtattam magam. Nekem is volt egy fontos barátom, lehet, hogy már nem is él, de ha így is van, hagyom békében nyugodni. Jobb, ha nem tudja mi lett belőlem, mióta elszöktem az egyház karmai közül. - mosolyogva csóválom a fejem ismét, remélem nem érti félre amit mondok. - Visszatérve a könyvre, mit lenne, ha együtt keresnénk meg? Ha majd megvan, eldöntjük, hogy mi legyen vele. - vállvonogatva teszem a javaslatot, az én indokom a könyvre úgyis önzően hangzik. - Igaz régen dolgoztam csapatban, de a nők általában biztonságban érzik magukat mellettem. - rákacsintok kajánul vigyorogva és a kezemet nyújtom - Mit szólsz hozzá? - azért jobb, ha a gyógyító erőmet nem fedem fel egyenlőre, annyira azért nem bízok meg senkiben ilyen gyorsan, így is csak páran vannak vele tisztába. Mindent a maga idejében, egy kis titok nem árthat. |
| Amarillis | 2012-10-27 10:24 |
|
Nem tudom, hogy csak viccelt a harcossal, vagy tényleg ilyen jó szeme van a nőkhöz... de csak mosolygok szavain. Szükséghelyzetben úgyse lesz választásom, addig meg felesleges belemenni a dologba. Azt hiszem neki is bőven lesz még mit mesélni, de kezdetnek ennyi elég. Ha így folytatjuk több időt töltünk majd együtt. Egy pillanatra megváltozott a légkör a levegő szinte megfagyott, látom a fájdalmat és a haragot a srác szemében. De ő is elrejti az érzelmeit, ebben hasonlítunk, talán azért is veszem észre ilyen könnyen, máris mosolyog. De teljesen megértem, biztatóan bólogatok. - Elfogadom az ajánlatod, kezet rá! Ketten úgyis többre megyünk, mintha külön-külön nyomozgatnánk. Holnap fesztivál lesz a városban, mi lenne ha elmennénk...? Persze taktikusnak kell lenni, nem lehet csak úgy odarohangálni emberekhez és kérdezősködni, de lehetőségnek jó. Szerinted? Csak előtte reggel el kell még szaladnom a maradék 2 címre... ó a csudába, Netti néniéknél hagytam a megrendelést! |
| behringer | 2012-10-27 12:47 |
|
- Áh, ez így nem vicces tovább... - morogtam az orrom alá, és kiábránudlt arccal kisétáltam az épületből. Kedvtelenül lépkedtem vissza szállásomra, ahol elfogyasztottam egy adagot a kedvenc helyi specialitásomból, majd felvonultam a szobámba. Az ágyamra vetettem magam, és a gondolataimab merülve bámultam a plafont. Az agyam a fesztivál és a rejtélyes nő között cikázott oda-vissza, szinte hallottam, ahogy zakatolnak a fogaskerekek az agyamban. Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy mostantól nem törődök azzal a némberrel. Még ha kapcsolatba is lép velem, majd semminek nézem. Viszont a fesztiválra lenézek majd. Még ha nem is lesz érdekes, régen dőzsöltem már egy jót. És ahogy hallottam, ez a vidék igazán kiváló borokkal büszkélkedhet... spoiler
[ Módosítva: 2012.10.27 12:48 ]
A.W. : A levélben egyébként mi állt? Vagy az váltotta ki a "sötétséget"? |
| hassan | 2012-10-27 13:41 |
|
- Egy fesztivál...igen, én is láttam róla plakátokat. Kezdetnek megteszi, de azt javaslom együtt menjünk a biztonság kedvéért. Ráadásul te jobban ismered a környéket nálam, egyedül még eltévednék. - ezt persze nem gondolom komolyan, sose tévedtem még el sehol. Kinézek az ablakon a sötétségbe, az eső kopogásának hangja teljesen megszűnt, lassan visszafordítom a fejem a lány felé idióta mosollyal az arcomon. - Csak úgy mellékesen, mikor szándékozol levenni azt a vizes ruhát? Már majd két órája, mióta ideértünk rajtad van, tényleg meg fogsz fázni. Ha együtt fogunk utazni, az ilyen dolog természetes! - az idióta mosolyt bólogatás kíséri. - A megrendelésekért pedig ha annyira fontos, majd elmegyünk reggel, de most...! - elkezdem levenni a vizes ruháim és közben magamban nevetek. Valami sosem változik, bármiken is mentem keresztül. |
| A.W. | 2012-10-27 14:12 |
|
A.W. : A levélben egyébként mi állt? Vagy az váltotta ki a "sötétséget"?
Egy meghívó az őszi fesztiválra. De mivel elégetted, így nem tudhatod. |
| behringer | 2012-10-27 14:34 |
|
spoiler
[ Módosítva: 2012.10.27 14:41 ]
A.W. írta:
A.W. : A levélben egyébként mi állt? Vagy az váltotta ki a "sötétséget"?
Egy meghívó az őszi fesztiválra. De mivel elégetted, így nem tudhatod. De elolvastam Még memorizáltam is behringer írta:
Majd felkaptam a levelet, és idegesen bontogatni kezdtem... Olvasás közben azért mélyen az emlékezetembe vésem a szövegét, hogy bármikor vissza tudjam idézni, ha úgy tartja kedvem. De akkor ezek szerint semmi lényeges xD |
| Serena | 2012-10-27 18:49 |
|
Mint már mondtam utálom a tömeget és a fesztivál meg főleg csak púp a hátamra, ezért kimegyek a sikátorból és megpróbálkozom a trükömmel. spoiler
[ Módosítva: 2012.10.27 18:51 ]
lásd korábban |
| Heyes | 2012-10-27 19:33 |
|
Már javában alkonyodott mikor felébredtem. A sötétség kezdte belepni az utcákat. Kintről már nem lehetett hallani a korábbi nyüzsgést. Felkeltem az ágyból és a szoba ablakhoz sétáltam, majd kinéztem rajta. Az utcák csendek voltak. ~ Valószínűleg már mindenki elment a fesztiválra. - gondoltam magamban. - Ideje indulni. - magamra öltöttem a ruhámat és elhagytam az épületet. Az utcákon alig volt mozgás, néhol egy-egy kóbor állatott látni. A boltok már mind bezártak a kocsmákból sem szűrődött ki a szokásos lárma. - Ideje folytatnom a könyv utáni nyomozásom azt hiszem most... - ekkor egy sikoly szakította meg a gondolatmenetemet. - Mi történhetett? Jobb ha utána nézek majd a hang irányába indultam. |
| wehrmann | 2012-10-28 02:36 |
|
-Már elég régóta ébren vagyok. Nincs szükségem 10 óra alvásra, már nem vagyok gyerek. Bökök oda kicsit gúnyosan Kenshinek. -...de nem félreérteni. Csinálok reggelit, te addig öltözz fel. *Mushmir kimegy a szobából valami harapnivalóért.* Hát jó, csak kérdeztem... *Amint, Mushmir elhagyta a szobát, Zasyr magára öltötte gúnyáját* Szilvásbukta. Minenki szereti a szilvásbuktát. Biztos Kensi is benyom egyet belőle. Viszek kettőt, meg két kolbászos szendvicset. A fogadós ellátott engem infóval: Egy Sillya nevű városkában vagyunk, ahol épp most folyik egy fesztivál. Hablatyolt valami könyvről is, de gőzöm nincs mit takar ez a dolog. Még szerencse, hogy a dugidollárjaimat elfogadta a fogadós... Kicsit kellemetlen lett volna reggel csak kiosonni és nem fizetni. A reggeli és a kétágyas szoba volt 12 dolcsi... nem valami sok, maradt még bőven. *Mushmir visszamegy a szobába* -Jóreggelt mégegyszer. Az én gyerkőceim sose keltek fel elsőre, látom te nem ilyen gyerek vagy. -Szilvásbukta vagy kolbászos szendvics? Nyújtom oda a két zacsit benne a reggelivel. Jó reggelt! A szilvásbuktát szeretném, köszi. Amúgy Mushmir...Mi ez a nagy hangzavar? Nem kéne kicsit körül nézni a városban? Vagy merre tartasz? Bocsi, hogy most hirtelen lerohantalak ennyi kérdéssel, de tegnap nem éreztem valami jól magam és ezért nem voltam túl beszédes kedvemben és te is kérdezhetsz bátran. *Zasyr elveszi Mushmirtól a szilvás buktát.* Jó étvágyat! *Zasyr elkezdi falatozni az ételt.* -Beszéltem a fogadóssal, valami fesztiválról motyogott nem volt túl jó az angolja. Azt hiszem Olaszországban lehetünk, de szinte biztos, hogy Európa. Ja és éppen most folyik az őszváró fesztivál. Sok turista járkál erre ebben az időszakban. Pletykálják még, hogy rengeteg gyilkosság történt az elmúlt időben errefelé. A rendőrség nem ad ki információkat, de azt pletykálják, hogy nemtudják ki a tettes, sőt, még nyomuk sem nagyon van. Az öregek szerint egy démon... ~Persze... démon... Bahh... hülyeség az egész. Valami idióta kaszabolja halomra az ártatlanokat. -Mesélt még a fogadós valami minden kívánságot teljesítő könyvről. Kár, hogy ilyen varázslatos dolgok nem léteznek... Annyi mindent lehetne vele kezdeni... *Musmir előkészíti a reggeli imájához a szőnyegét* -Remélem nem zavar, ha imádkozom, miközben eszel. Ha igen, csak szólj. *Mushmir többször meghajolva, Mekka felé fordulva elkezd imádkozni* Csak nyugodtan imádkozz. Amúgy nem feltétlen őrültség, amiről az öregek beszélnek... És én is hallottam már arról a könyvről, több ezer éve terjeng a legendája tehát valami valóság alapja csak lehet, ha mostanáig fent maradt a legenda. *Mushmir végez az imádkozással, összepakol* -Ha ez tényleg igaz, akkor meg kell szereznem azt a könyvet. Békét és igazságosságot hozhatnék erre a világra. Azt mondtad, hogy valami kalandot keresel, igaz? Van kedved velem tartani? ~Olyan 14 lehet csak, mégis többet tud rólam ezekről a dolgokról... Szerintem tud valamit, amit én nem. Utána járok a dolognak Mushmir megbízható embernek tűnik és jó társaság Rendben, veled tartok, de nem tudom, hogy hol kéne elkezdeni a könyv keresést, viszont megnézhetnénk ezt a fesztivált. Akkor hát legyen úgy. Egy kis időt azért még kérnék, mert nem igazán szeretik az ilyen forma embereket errefelé. Egy kicsit "európaibb" kinézetűvé varázsolom magam, 10 perc az egész. *Mushmir egy ollóval és egy borotvával bemegy a fürdőszobába, ott kicsit megnyiratkozik, megborotválkozik, rendbe szedi magát. Mostmár a haja is "divatos" és a szakálla is borostává redukálódott.* Lenne még egy kérdésem. Láttam hogy láttad... Valami csörtetve követett minket az ideúton, majd lefekvés előtt eltűntél egy kis időre. Nem akartam bunkó lenni, de ha társak leszünk, akkor meg kell, hogy kérdezzem. Ki követett minket? Ismered? Néztem kérdően Zasyrra. Tudnia kell a dologról, láttam rajta, hogy észre vette, hogy követnek, mégsem tűnt úgy, mintha zavarná. Ó tehát észrevetted. *Zasyr az ablakhoz lép és füttyent egyet, kis idő múlva egy törpe törpe gryff lebeg az ablak előtt.* Kérlek had mutassam be utazótársamat, Mumurit ő egy törpe gryff, eddigi utazásaim során nagy hasznát vettem, mert ha valami elől menelülnöm kellett, akkor mindig általa jutottam el a biztonságos helyekre. Addig nem mutattam be eddig, mert általában megriadnak tőle az idegenek, pedig nagyon barátságos. Bakkkkkeeeeerrrrrr miafene ez Griff Azthittem azok csak a mesékben vannak... Fene... Így akár a varázslatok meg az a könyv is igaz lehet. -Lehet ez hülye kérdés, de... Ilyen alapon a könyv is igaz lehet... Te tudsz varázsolni?... Igen, tudok, de nincs hatalmas pusztító erőm, csak bűbájokat ismerek. A démonok, amiket az öregektől hallottál is valósak lehetnek, tehát nem árt óvatosnak lennünk, ha több áldozat is volt a városban. Elkezdem kicsomagolni a cumómat. -Ezek itt gránátok. Van egy késem és egy FN-FAL gépkarabélyom egy jópár póttárral. Nincs semmilyen speciális képességem, varázsolni nem tudok. Azt hiszem ennyivel tartozok, mielőtt tényleg társamként tekinthetek rád. Kicsit hihetetlen nekem ez a varázslós dolog, ezért mutatnál valamit? Valami olyat, ami nem fárasztó. Rendben. *Elvesz egy töltényt Mushmirólt, a tenyerébe helyezei, majd kékes lángra lobban utána hírtelen elalszik és a tölténynek halvány kékes színe marad.* Tessék, ez a töltény most a tűzereje mellett jég alapú varázs sebzéssel bír. -Hehh... Olyan, mintha valami showban lennék vagy nemtudom... Láttam már ilyet az Al Jazeerán, de élőben látni és tudni, hogy a dolog nem kamu... hát hogyan is mondjam, lenyűgöző. Akkor ez a könyv sem kizárt, hogy létezik. Szerintem induljunk a fesztiválra, jó? Megutdhatunk ott jópár dolgot. Rendben, de szerintem ne kérdezősködjünk túl sokat, lehet bolondnak néznének az emberek, inkább csak legyünk figyelmesek, hátha történni fog valami. *Mushmir és Zasyr ezután együtt elmennek a fesztiválra. Gyalog.* spoiler
Úgy gondoltuk, hogy ha Skypon zavarjuk le a dolgot, akkor kicsit kiterjedtebb lehet a párbeszéd és nem kavarodunk bele a dolgokba annyira. Igaz, így A.W.-nak nincs lehetősége belemesélni, tudom... Ha nem felel meg, akkor mondjátok és legközelebb máshogy csináljuk. spoiler
[ Módosítva: 2012.10.28 2:47 ]
Bocsi, hogy a múlthéten nem tudtam írni, de összegyűltek a dolgok itthon és kiment a fejemből a dolog. Remélem nem okoztam túl sok problémát. |
| A.W. | 2012-10-28 02:52 |
| Oké, ez megfelelő. Úgy fogom legközelebb csinálni hogy ne kelljen belemesélnem. Hassanéknál is ez a megoldás lett alkalmazva. Mindössze megadom hogy hová lehet menni, aztán eldöntitek hogy mit tesztek, közben körülírtok mindent, tevékenykedtek, satöbbi. |
| Gilgamesh | 2012-10-28 12:43 |
|
A.W. írta:
Elmész a fesztiválra, odaérkezel. Rengetek árust találsz. Van ahol ingyen étel is van, de természetesen csak egyfajta ennivaló. Egy programplakátot veszel észre, majd észreveszed hogy az egyik program át van húzva. Sajnos nem lehet elolvasni, úgy átsatírozta valaki. Egy másik plakáthoz is odamész, ott úgyszint át van firkálva. Ahogy haladsz előre, egy gyanús alakot megpilantasz az egyik ház tetején. Épp üldögél. Távolról nem nagyon látod az arcát. Később a gyanús alak egyszercsak hátraesik, majd eltűnik. Lehet hogy lezuhant, és valami hülegyermek lehetett. Megnézed ki lehet az? Elsétálok a fesztiválra, hogy megtaláljam a hang által emlegetett "ősz hajú" férfit. Magamban azon filozofálok, hogy miért ilyen semmitmondó leírást adott a fickóról a hang. Az emberi faj egyedei már fiatalon, 50-éves koruk körül őszülni kezdenek, így a tömegben minden 5. ember ősz vagy őszülő félben van, ráadásul csomóan mesterségesen megváltoztatják a hajuk színét, ami még macerásabbá teszi a keresést. Igyekszem a lelkek fürkészésével leszűkíteni a kört, elsősorban az idős lelkeket keresem és az olyanokat, akiknél valami szembetűnő elváltozás figyelhető meg a többi egyedhez képest. Bízom benne, hogy a hang nem egy teljesen átlagos öreg úr felkutatásával bízott meg, különben, hacsak nem ő vesz észre és jelentkezik nálam, semmi esélyem a megtalálására. Időközben elballagok néhány asztal mellett, ahol igen nagy a tolongás. - Ingyen táplálék osztás - jegyzem meg magamban. - Vajon tudják a tolakodva nyomulók, hogy a kondérban kavargó szósznak 70%-ban a patkányhús az alapja? Bizonyára finom lehet és ez a kedvencük - állapítom meg. Mivel még én sem próbáltam, az ízeket pedig a körtét leszámítva nem érzem, magam is beállok a sorba és jókora adagot szerzek magamnak. Sorban állás közben, több nőnemű egyed is felfigyel a külsőmre és fotózni meg kamerázni kezdenek, de már hozzá vagyok szokva, így tudomást sem véve róluk türelmesen végig várom a soromat. - A táplálék állaga kellemes, a hőmérséklete enyhén forró. Pár pillanat alatt elfogyasztom, az energiában gazdag eledelt, majd tovább indulok a célszemély felkutatására. Megpillantok egy plakátot, ahol az egyik program felismerhetetlenségig át van satírozva. Nem mintha érdekelne bármiféle program, amit itt előadnak, feltűnik, hogy a következő plakáton is hasonló a helyzet. Oda szólok egy árusnak, aki már kora reggel óta a helyszínen van, hogy megérdeklődjem, milyen program kerül kihúzásra és miért ilyen brutális firkálós módszerrel, ahelyett, hogy egy elegáns toll vonással szimbolikusan utalnának rá, hogy a program elmarad. Eddigi tapasztalataim alapján az emberi faj kellően intelligens, hogy képes legyen, akkor is a program elmaradására következtetni, ha csupán egy vonással át van húzva, de az előadás neve még továbbra is felismerhető, ráadásul, így elvész az információ, hogy mely program az, ami elmarad. - Furák ezek az emberek - jegyzem meg magamban 3457. alkalommal is, mióta erre a síkra léptem, amikor, mint egy megerősítés képen egy újabb furcsaságra figyelek fel: Egy, negyvenhárom emeletes bankház tetején üldögél egy alak. - Tudtommal az emberek nem nagyon képesek ellenállni a gravitáció vonzásának és ilyen magasságból ritkán élik túl, ha esetleg lepottyannak. Épp ráfókuszálnék a látásommal, hogy alaposabban is szemügyre vegyem, mikor a fickó kapálódzva hátraesik. - Ehh micsoda szerencsétlenkedés, de legalább hátra esett és nem előre. Minden esetre vmi megmagyarázhatatlan okból aggaszt, hogy mi történt vele. Magam is csodálkozom az érzésen, mivel sem aggodalmat, sem sajnálatot nem érzek az emberek irányában. Mivel az őszhajú alak keresése ráér, úgy döntök ellenőrzöm mi történt a felhőkarcoló tetején. Tekintettel, hogy nem biztos, hogy beengednének és ha mégis, mire fellifteznék lehet már nem találom ott a fickót, fontolóra veszem, hogy felrohanjak az épület falán, de az pedig igen csak feltűnő lenne ekkora tömeg előtt és nem kívánom személyes attrakcióval helyettesíteni az elmaradó programot. Így félrehúzódom, egy kukás konténer takarásába, majd felteleportálok az épület tetejére. Nem érdekel ha páran látják, amint eltűnök, hamarosan úgy is csak tévedésnek fogják titulálni és megfeledkeznek róla. Szét nézek a tetőn, a fickó után, kb 10 másodperc telt el azóta, hogy hátra esett, így valahol itt kell lennie. |
| Amarillis | 2012-10-28 13:55 |
|
- Rendben, menjünk együtt! Ez mégis csak egy fesztivál, akár jól is érezhetjük magunkat. - nem vallom be, de kiskorom óta imádom az ilyesmit, ezeken az alkalmakon végre minden otthoni kötelességtől mentesen jól érezhettem magam. Azt meg végképp nem árulom el, hogy ez az első alkalom, hogy nem egyedül kell mennem... - Látom mégsem véletlenül rángattál ide. - mondom mosolyogva. "Úgy tudtam, hegy egy nőcsábász!" - De igazad van, nem óhajtok megfázni. Miközben kimondom felállok az ágy széléről, lehúzom a ruhám oldalán lévő cipzárt, egyetlen ügyes mozdulat és a ruha a földön van. Egy szál fehérneműben indulok felé, aki hasonlóan túlöltözött. Ő pedig csak mosolyog, látom a tekintetét ahogy végig mér... nézi a sebesülések nyomait, s az alakomat. Egészen közel megyek hozzá, s egy finom mozdulattal simítva tarkójára teszem a kezem. Az arcom egészen közel kerül az övéhez. Majd egy hirtelen mozdulattal szorítani kezd a tarkón lévő kéz, a tekintet gyilkosra a hangom pedig fagyosra vált. - Most elmegyek zuhanyozni, ha a fürdőszoba közelébe jössz, halott vagy. - mondom, s a mosoly ami követi nyomatékosítja szavaim. Azon nyomban sarkon fordulok, hogy felfrissítsem magam. |
| hassan | 2012-10-28 15:47 |
|
Hohó, úgy nézem most is bevált az eső utáni közös szobás történet. Nem hazudtoltam meg önmagam, de ez így túl unalmas. - gondolom, miközben végigfuttatom a szemem a testén. A hirtelen szorítás közben is csak mosolygok idiótán, de a fenyegetést azért nem veszem félvállról. Sosem voltam oda az olyan lányokért, akik könnyen adják magukat. Az izgalom és a kockázat mindent megér. - tovább mosolygok, miközben elindul a zuhanyba, egyértelmű, hogy még sok melóm lesz vele a későbbiekben, alig várom. - Akkor ha nem bánod, én lefekszem aludni, az eső már úgyis lemosta az út porát, nem akarom, hogy véletlen valaki más is belémszeressen holnap, jobb ha koszos marad az arcom. - kuncogva szólok utánna, majd csendben lefekszem és a zuhany hangjára elnyom az álom, bármennyire is komoly volt a fenyegetés, biztos vagyok benne, hogy ok nélkül nem tenne semmi meggondolatlant. Álmomban furcsa mód a könyv és az érdekes történet helyett egy friss élmény, egy fehérneműben levő lány képe jelenik meg. AW spoiler
Remélem végigolvastad, de biztos ami biztos ide írom neked: együtt megyünk a fesztiválra Amával. |
| Amarillis | 2012-10-29 11:46 |
|
Picit várok, s mikor hallom, hogy tényleg alváshoz készülődik a zuhanyzóba lépek. Persze fülelek miközben élvezem, ahogy a forró víz egészen átmelegít. Egy ilyen zuhany szinte csodákra képes. Belebújok a kikészített pizsamába s visszamegyek a szobába. Ekkor tudatosul bennem, hogy újdonsült partnerem akkora zseni volt, hogy a sietségben egyágyas szobát kért (bár kinézem belőle, hogy nem véletlen). És persze hol máshol, mint az ágy közepén alussza édesded álmát. Na ennyit a pihenésről, kinézek, még mindig szakad az eső. Fogom a tartalékba kikészített pokrócot és bevackolom magam a sarokban lévő fotelbe, aludtam már rosszabb helyen is. spoiler
Ezzel lezártnak tekintem a napunkat és a párbeszédet, ha nektek is megfelel. |
| A.W. | 2012-10-30 15:15 |
|
2012 10. hónap: 5.hét
Möraja
Követed a plakáton jelzett útvonalat, később egy nagy csoportot látsz beöltözve. Ahogy haladsz előre, egyszercsak megérkezel a rendezvényre. Előtted hosszú sorokban sokféle árust látsz. Leginkább egy ingyenes standot szúrsz ki magadnak. Persze csak korlátozott mennyiségben ingyenes az étel. Ahogy közeledsz, kiszúrsz egy fehér (őszes) rövid hajú alakot aki pont úgy nézhetett ki mint aki adta a borítékot. Pislogsz egyet, de hirtelen már nem látod ott. Vajon tényleg volt ott valaki? Tenshichan
Körülnézel a vásár negyedben. Sok érdekes tárgyat látsz mint például egy Yuuko Ichiharas hamutartót, Nyanko-sensei párnát. A következő standon sokféle vázát látsz, illetve egyéb törékeny tárgyakat. Ahogy haladsz standról standra, kiszúrsz egy férfit és egy nőt. A férfinek rendezetlen szembelógó haja van, a nőnek hosszú fekete feltűzött haja. Odamész hozzájuk? behringer
Eljött a másnap reggel, felébredsz majd kivonulsz a szentélyből. Elindulsz a fesztiválra, és mivel megjegyezted mi áll a papíron így könnyen odatalálsz. Az árus stndokatvégignézegeted, majd sunyiban elveszel az alkohol árustól egy nagy üveg Szakét. Rögtön el is rejted hogy észre ne vegye, majd szépen mint aki jól tette a dolgát, elmész onnan. Leülsz az egyik színpad elé majd két táncoslány akik Rio-i karneváli öltözetben vannak, odamennek hozzád. Az egyik még az öledbe is ül, majd elkezd beszélni: - Mi van szépfiú? A nevem Milla. Majd a másik is megszólal: - Szia én macsó alfahímem. A nevem Maya. Ezután együtt megkérdezik tőled: Miben segíthetünk? Nos, mit teszel? Serenaxd
Kivonulsz a sikátorból majd teljesen elhagyod a várost. Visszamész az erdőbe, s egyszercsak beleesel egy árokba. Elkezdesz segítségért kiáltani, hátha valaki kisegít, de eddig senki sem jött. Egyszercsak arra megy egy nő, majd mikor rád néz, és meghallja ahogy beszélsz, rögtön megijed tőled aztán sikítva elrohan. Nos, mihez kezdesz? Heyes
A hang után mész, majd hirtelen összeütközöl a sikongató lánnyal. Megkérdezed mi baja, van, majd ezt válaszolja: - Egy ronda szörnyeteget láttam egy gödörben kint a város szélén! Rögtön elindulsz megnézni, vajon miféle szörny lehet a gödörben. Kiérsz a városból, majd egy ronda hangon szóló segítségkérést hallasz. A távolból látsz egy nagyobb gödröt. Valószínű hogy onnan jön. Megnézed ki, vagy mi lehet az? wehrmann & Kenshi
Odaértek a fesztiválra, egy színpadhoz mentek ahol valamiféle Rio-i karnevál szerűségű előadás van. Leültök az asztalra, majd a távolból kiszúrtok egy alakot aki körül két lány mászkál, sőt az egyik az ölébe is ül. Kicsit vicces alaknak tűnhet, de egyben sunyinak és gyanúsnak. Esetleg valamelyikőtök odamegy hozzá, vagy mindkettőtök? Gilgamesh
Senki sincs már a tetőn így lenézel, s egyszercsak egy fekete kabátos rövidhajú napszemüveges fickót látsz, kinek kezében egy kard van. Mivel gyanús alaknak tűni, ezért rögtön leugrasz a tetőről, s leérkezel a földre. (Ilyenkor kell neki a kérdéseidet feltenni) hassan & Amarillis
Elmentek a fesztiválra, megnézitek a kirakodóvásárokat. Egyszercsak arra lesztek figyelmesek hogy egy lány kinek nagy masni van a hosszú barna hajában, a bőre fehér mint a hóé, pont titeket figyel. Ránézésre 16 év körüli lehet. Vajon odamentek hozzá, és megszólítjátok? Akivel Gilgamesh találkozik, vele behringel is összefutott. Újra bemásolom róla az információkat: Név: Kyon
[ Módosítva: 2012.10.30 15:17 ]
Kor: 25 körüli Kinézet: 185 körüli, fekete rövid haj, egy hosszú fekete kabát, és mindig napszemüveget hord. Nem: férfi Képesség: időmegállítás. Megtudja állítani az időt egy dimenzióban, de rajta kívül még 1 embernek bent kell lennie eme dimenzióban. Képességét nem tudja alkalmazni azoknál, akik hasonlóan megtudják állítani az időt. Ezt a képességét csak akkor használhatja, ha harcra kerül sor, illetve addig tart a képessége, míg ő maga, vagy az ellenfele nem veszít. Felszerelés: Egy egyszerű katana, melynek pengéje erősebb bármi másnál. Személyiség: Csendes, ritkán beszél, de mikor harcol, többet cseveg, és egyben néha provokálja az ellenséget. Története: Csak annyit lehet róla tudni, hogy egy bizonyos személy szolgája. |
| Möraja | 2012-10-30 16:52 |
|
Nos, legalább már biztosra vehetem, hogy a Sillya nevű városban vagyok. Valamelyik nap, amikor már vége mindennek, utána fogok keresni a bolygónak vagy akárminek, ahol megtalálható ez az egész, de most előbb a feladatra koncentráljunk. Eddig jól tűrtem, de már nem bírok tovább az éhségemmel, én is halandó vagyok és muszáj valamit ennem. A köpennyel már nem törődök annyit, csak a füleimet és a farkamat igyekszem még takargatni, addig, amíg meg nem bizonyosodom róla, hogy nem-e esetleg valamelyik elmaradott világba kerültem-e, ahol még üldözik a fajtámat*. A hajam és a ruházatom viszont nem érdekel, ha kivillan, és pár furcsa pillantáson kívül még nem is okoztak semmi kellemetlenséget. A beöltözött csoport látványa végre némi vidámsággal tölt el - nem kéne ilyen gyanakvónak lennem, hisz ez is ugyanolyan hely, mint a többi. Itt is élnek az emberek, néha szórakoznak a sok munka után, van családjuk, barátaik, és miegymás. Jó látni a vidék ezen oldalát is. Megnézem a plakátot, kicsit még gyönyörködöm a jelmezekben, majd továbbmegyek. Egyre csábítóbb az ingyen étel gondolata... Mikor odaérek, nem bírok magammal és egyből megkeresem azt az ingyenes standot. Megérdeklődöm a kvótát, majd figyelve, hogy át ne lépjem, falatozom mindabból, amit én biztonságosnak ítélek és legalább picit ismerem. A gyomrom legalább alaposan lenyugodott, férne még belém, de egy időre most elleszek. Az lenne a legjobb, ha találnék még egy ilyen ingyenes standot, bár arra is gondoltam, hogy valahogy megérdeklődöm a helyi valuta ismertetőit és szerzek némi pénzt, hogy ne érezzem magam ekkora tolvajnak folyton... Ekkor veszem észre az ürgét. Egy pillanatra bevillan a tegnap esti, de alighogy eszmélnék, már el is tűnt. Illúzió? Leptys nem szokott illúziókkal dolgozni... kezd gyanús lenni a dolog. Odamegyek, ahol láttam, körbenézek, de sehol sem pillantom meg azt az ősz fejét újra. Egy picit félreállok a tömegből és elgondolkodom. Most először kell teljesen egyedül dolgoznom, azt már tudom. Mit tegyek? Mihez kezdhetnék? Keressem meg azt a valakit, akit az előbb láttam? Vagy hagyjam a fenébe? Még fiatalkoromban biztos, hogy magasról tojtam volna a dologra és mennék tovább kajakutatásra. Ám hány év telt el már azóta? Rég nem valami buta tini vagyok, hanem (remélhetőleg értelmes) felnőtt. Döntök. Elindulok találomra, nézegetem a standokat, és közben nyitva tartom a szemem, hogy meglátom-e az ősz emberkét, vagy akárki mást, akinek köze lehet a dologhoz. Nem hagyom, hogy meglepjenek. Csak érdekesség róla: spoiler
Fajtájának üldözése: A dimenzióvándor-gén csak és kizárólag a felpurrok egy ágában található meg, ahova Möra is tartozik (NekomimiXD). A felpurr a félig macska, félig ember teremtmény. A gént a legenda szerint a Teremtő Aranyfőnix az egyik családnak adományozta, hogy távollétében ők őrizhessék az általa létrehozott világok békéjét. Hosszú ideig ez így is volt, amíg a vándorok és a faj maga nem vált önzővé és hataloméhessé. Erejüket gonosz dolgokra is használták, igazságtalanul. Az emberek és más lakók fellázadtak és kegyetlenül kivégeztek minden felpurrt, nem számított, a génnel rendelkező családból származik-e vagy sem. Möraja nagyanyja, Sheila állította meg a felkelést és hozott újra békét, de sajnos addigra alig maroknyi maradt csak a fajtájából, a vándorok közül pedig ő volt akkor az utolsó (lányában, Möra anyjában, Gipsyben nem ébredt fel a gén). Viszont a mai napig vannak népcsoportosulások, világok, akik gyűlölik a vándorokat és/vagy felpurrokat. |
| Gilgamesh | 2012-10-30 18:44 |
|
A.W. írta:
Senki sincs már a tetőn így lenézel, s egyszercsak egy fekete kabátos rövidhajú napszemüveges fickót látsz, kinek kezében egy kard van. Mivel gyanús alaknak tűni, ezért rögtön leugrasz a tetőről, s leérkezel a földre. (Ilyenkor kell neki a kérdéseidet feltenni) - Üdv néked! - szólítom meg barátságosan. - Bocsáss meg, hogy feltartalak, nagyon hálás lennék, ha tudnál pár másodpercet áldozni rám az idődből. - Először is feltűnt, hogy nagyjából 5 másodperc alatt lejutottál az épület tetejéről, miként voltál erre képes? Még nekem is zsibbad a talpam a becsapódástól, ahogy kapkodva utánad ugrottam, egy átlag halandó pedig nem is éli túl az ilyesmit, de te mégis sértetlennek látszol. - Másfelől, miért kivont kardal járkálsz az utcán? 20 cm feletti vágóeszköz birtoklásáért konfliktusba kerülhetsz a hatóságokkal, jobb az ilyet elrejteni, valahogy így - megvillantok neki a köpenyem alatt viselt három kard közűl kettőt. - A lényegre térve: Elmesélem neki a furcsa hanggal való találkozásomat, leszámítva a legyezős részét, és érdeklődöm, hogy nem tud-e valamit a hang tulajdonosáról, a hang által emlegetett "öreg úrról" vagy a "kívánságos könyvről". A beszélgetés alatt végig kedvesen mosolygok, igyekszem udvarias lenni, betartani az emberi etikett szabályait, lényegre törően fogalmazok, hogy tényleg ne tartsam fel sokáig. 1. Amennyiben barátságosan vagy legalább segítőkészen reagál érdeklődöm a kiléte felől is és meghívom valami kajára, amit ő választhat ki. 2. Amennyiben nem ér rá velem foglalkozni megkérdezem, hogy vele tarthatok-e. Ha igen akkor vele megyek és később teszem fel neki a kérdéseimet. Amennyiben nem, felhasználom a legyezőt, kiválasztom a "gondolatolvasás" képességét és egy pillanat alatt memorizálom a születésétől megszerzett minden emlékét anélkül, hogy észrevenné, majd simán csak elbúcsúzom. (Amennyiben a birtokomba került információk alapján más lépést tartok helyesnek, annak megfelelően cselekszem, azaz megölöm/megelőzőm és előbb érek az úti céljához/barátságába férkőzöm/stb) 3. Ha agresszívan viselkedik és harcra kényszerülök, úgy teszek mintha fegyverforgató lennék és védekezem, majd rajtaütés szerűen nyitok egy térkaput, aminek az egyik vége a tengerfenéken van, a másik oldala, pedig a fickó testében. Ennek megfelelően a fickó felrobban. A magas nyomás miatt nagy mennyiségben áttóduló víz, pedig lerombolja a városnak ezt a környékét, ami valószínűleg véget vet a fesztiválnak. Amennyiben a fickó rendelkezik vmi isteni képességgel és képes túlélni ezt a támadásomat, azzal kiérdemli az elismerésemet és már nem próbálom megölni, inkább megpróbálok összebarátkozni vele. Ha továbbra is agresszív, felhasználom a legyezőt, kiválasztom az "emlék manipuláció" képességet és annyival módosítom az emlékeit, hogy beképzelje, hogy ő az én alázatos rabszolgám. Ezt követően felteszem neki a kérdéseket, amikre kíváncsi vagyok, illetve megkérem, hogy tanítsa meg a módszert amivel képes volt túlélni a támadásomat. Végül az új információk ismeretében visszaállítom az emlékeit és útjára bocsájtom, vagy pedig megtartom rabszolgának. |
| Tenshichan | 2012-10-30 19:41 |
|
Meg látom a nőt és a férfit. Úgy látom mintha mindenki el kerülné őket...Nem bírom mikor valakit vagy valakiket így ki kerülnek. Majd el indulok feléjük, ekkor a nyakamban lévő medál "dobogni kezd" . A szüleimtől kaptam még, és lehet figyelmeztetni akarnak?...Talán gonoszoknak tűnnek, de sosem tudhatom. Majd oda érek - J...Jó estét.- köszöntem nekik. De nem válaszolnak eleinte. Majd egy ideig csöndben nézzelödök majd újra megszólalok. - N....Nagyon mozgalmas ez a vásár. - A tavalyihoz képest ez semmi.- válaszolt a férfi. - É...Értem.- válaszoltam. - Újonc vagy?- kérdezte a nő - nos...Már jó ideje a városban élek, de ez a legelső alkalmam itt a vásáron.- mondtam. Közben a levelet szorítottam kezembe. Úgy látszik ez fel is tűnt nekik. A medálomat is erősen fogom mert egyre erősebben lüktet benne az energia. |
| hassan | 2012-10-30 19:46 |
|
Bocs, hogy offolok, de Tenshichan spoiler
az a nő meg az a férfi én és Amarillis vagyunk, így nem biztos, hogy ez lesz a reakció, hagyd meg nekünk azt a részt. Majd valamikor este vagy holnap feltesszük szerintem a részünket, esetleg PÜ-ben lekommunikálhatjuk valahogy, ha gondolod. X) |
| A.W. | 2012-10-31 09:35 |
|
Cross_Kamui múltheti történetét bemásolom, mivel még nem írta meg. Ha megírta, akkor megírom az eheti meséjét is: Az egyik kirakatnál megállsz, ahol ingyen kapsz pogácsát. Ilyen sincs minden nap. Közben arra leszel figyelmes hogy egy gyanús őszhajú napszemüveges pasas elmegy melletted, majd hirtelen eltűnik a tömegbe. Próbálsz utánamenni, de nem tudod elkapni. valószínű, valami itt készülőben van. Kicsit körbenézel, majd észreveszed hogy valaki leesik az egyik ház tetejéről. Nos, mit teszel? Továbbá most már érdemes elolvasni a többieknek szánt meséket, mivel lassan minden karakter egy másikkal fog találkozni, s ezáltal társalgás is lesz belőle, illetve figyelmesen tessék elolvasni a történeteket, mivel akivel találkozni fogsz, nagyon valószínű, az egy másik játékos lesz. [ Módosítva: 2012.10.31 9:36 ] |
| Tenshichan | 2012-10-31 12:05 |
|
spoiler
[ Módosítva: 2012.10.31 12:06 ]
Waaaaaaaaaaaaaaaah! Honteno gome! Nem figyeltme nagoyn oda a karakterek le írásánál és akkor lehet rá jöttem volna....Gome gomegome!... GuuuQ~Q Pü....Miben?...Kicsit segítesz ezt megértnei? XD |
| hassan | 2012-10-31 13:24 |
|
Tenshichan spoiler
Amarillis ma vagy holnap felteszi majd kettőnk közös részét, aminek a vége akkor az lesz, hogy mit reagálunk arra, hogy odajöttél és megszólítottál. Ha visszanézed az előző hetet, láthatod, hogy mi hogyan kommunikáltunk a találkozásunkkor, valami olyasmit képzelj, kicsit sűrűbben kell majd nézni a topicot. Ha pedig véletlen úgy hozza a sors és együtt megyünk tovább, akkor privát üzenetben vagy valahogy lekommunikáljuk és úgy illesztjük be majd ide az egészet. |
| Serena | 2012-10-31 18:20 |
|
Kivonulsz a sikátorból majd teljesen elhagyod a várost. Visszamész az erdőbe, s egyszercsak beleesel egy árokba. Elkezdesz segítségért kiáltani, hátha valaki kisegít, de eddig senki sem jött. Egyszercsak arra megy egy nő, majd mikor rád néz, és meghallja ahogy beszélsz, rögtön megijed tőled aztán sikítva elrohan. Nos, mihez kezdesz?
Te tényleg nem olvasod el amit írok? Nem értme honnan jött ez, de mind1 múlt hetit se értettem ezt meg főleg nem... [ Módosítva: 2012.10.31 18:21 ] |
| Amarillis | 2012-10-31 23:55 |
|
Reggel korán kelek arra, hogy fázom... nem meglepő, hisz a ruháim levettem száradni, a takarót meg lerúgtam, túl intenzív volt az álmom. Ekkor látom, hogy Aika a fotelban ébredezik, elég korán van még. Kinézek az ablakon, már nagyban rakodnak a vásárra és a mulatságra. Hajnalodik, megszoktam a korán kelést már nyilik is a szemem, de azért egy kis ébredezést mindig megengedek magamnak. Látom, hogy újdonsült partnerem is felébredt és egy szál gatyában az ablak elől vigyorog rám. -Szép jó reggelt, indulhatunk reggelizni és körülnézni? - mondom egy szál alsóban az ablak előtt derékratett kézzel és nagy mosollyal Aikára nézve. - Várj a cégérek - szalad ki a számon. - Vagyis jó reggelt! Lassan odahajolok az arca elé mosolyogva. - Nem felejtettem el, ne aggódj- suttogom közelről, majd visszahúzom a fejem és normál hangon folytatom - -Csak gondoltam jó lenne egy kis ennivaló, mielőtt letudjuk a dolgot. Bár az öreg nénihez nem szívesen mennék vissza, elég ijesztő volt. - elkezdek öltözködni, fél perc alatt minden rajtam is van - lent megvárlak, addig fizetek, siess. Szerencséje van. Megtanultam gyorsan elkészülni, ami másoknak órákba nekem 20 percbe se telt. Egy művésznek fontos a jó megjelenés és álca szempontjából sem utolsó. Persze így is megvárattam, remélem nem neheztel nagyon. - Elnézést, amiért várnod kellett. Ne aggódj Netti néniék miatt, csak engem féltettek. Ha nem akarsz jönni nélküled is elmehetek... - mondom mosolyogva. - Persze nem mondok nemet a reggelire. A kezemben levő zacskót nyújtom felé - A reggeli már meg is jött, pont most értem vissza, két csokis fánk remélem elég lesz, a reggeli kakaót, vagy teát pedig majd útközben megvesszük. - mosolygok, rég mosolyogtam ennyit, rég voltam társa bárkinek is, jó érzés, pedig még egy napja se tart. - Elmegyek veled, de kint megvárlak, ha nem tart sokáig, csak ne hagyd, hogy feltartsanak. -A fesztiválra oda szeretnék érni, mielőtt belelendülnének. Addig még van esélyünk információt gyűjteni. Remek választás volt, tényleg tudja, hogy kell a nők kedvében járni. De engem ennyivel nem puhít meg. Egy kávézóban elfogyasztottunk egy csésze teát és már mentünk is a csomagokért. Tényleg nem jött be velem, a sarkon várt. Tartottam a szavam, megmagyaráztam a néniéknek, hogy rendben leszek és elkértem a cégéreket. Egy-kettőre úton voltunk. A cégérekkel alig fél óra alatt meglettünk, hála annak, hogy már csak két cím maradt, így egyikre én vittem ki a megrendelést, kicsit furcsán néztek, de végül nem lett belőle gond. A város szélén találkozunk és elindultunk Sillyába, a szomszédos városba a fesztiválra. Bő egy órás gyaloglás után oda is értünk, elég nagy volt a tömeg az úton, úgy látszik népszerű ez a fesztivál a környéken. Sikeresen beértünk még a kezdés előtt, a standok már álltak - Nem vagyok oda a tömegért - suttogom Aika fülébe - Jobb lenne, ha együtt maradnánk. Hol kezdjük a kérdezősködést szerinted? - feltűnően közelebb húzódok hozzá, a szembejövő embertömeg miatt így is nehéz közlekedni. - Menjünk valami kevésbé zsúfolt helyre, ott az a kisebb utca, ott csak pár stand van, menjünk oda. Kinézném belőle, hogy csak azért odamenni, hogy kicsit közelebb kerülhessen hozzám, az a nőcsábász. De ez tényleg jó ötlet, egy csendesebb helyen szóba lehet elegyedni az árusokkal, akik hajlamosak mesélni mindenféléről, könnyebb lesz kérdezősködni. Így az utca felé vesszük az irányt. Észreveszek egy furcsa fehér ruhás kislányt, persze nem csak én Harlan is figyeli. - Mi az csak nem tetszik? - kérdezem enyhe gúnnyal a hangomban. - Csak nem féltékeny valaki? - mosolygok Aikára - Én láttam a sok férfi tekintetet, ami rád szegeződött, mégsem tettem szóvá. - ekkor veszem észre Aika mögött az egyik stand előtt furán előrehajoló köpenyes lányt, akinek mintha egy farok lóg ki hirtelen a köpenye alól, majd eltűnik. Összehúzom a szemöldököm, ezt jobb, ha leellenőrzöm. - Egy pillanat és újra a tied vagyok! - mondom oda gúnyosan Aikának, mielőtt válaszolhatna, majd odasétálok a stand előtt bámészkodó fura lány mögé, eközben a szemem sarkából látom, h aikát feltartja valaki, de most nem érek rá ezzel foglalkozni. Lehajolok, hogy belássak a köpenye alá...ez tényleg egy farok! Kinyújtom a kezem és egy picit megúzom, tényleg valódi-e. - Várj én nem is... - mondanám, de már nem is hallja. Utána indulok, de az előbbi kislány ép előttem áll és nagy szemekkel néz rám. Kicsit meglepődök, az előbb még arrébb volt, nem is vettem észre, hogy elém került. - Ne haragudj, de sietnem kell. - mondom a lánynak miközben tekintetem "drága" partnerem követi. Egy kedves mosollyal sietve kikerülöm a lányt és megszaporázom a lépteimet. Mikor odaérek, azt látom, hogy az a nőcsábász épp benyúl egy lány köpenye alá. Möra spoiler
[ Módosítva: 2012.10.31 23:57 ]
Vigyázz, veszélyben a farkincád... |
| hassan | 2012-11-01 00:38 |
|
Möra spoiler
AW-sama engedélyt adott a történet eme irányú változására, így rajtad a sor, beépülhetsz a végünkre folytatólagosan! |
| Tenshichan | 2012-11-01 02:54 |
|
Hmp! Micsoda alakok! csak úgy itt hagynak. A szüleim folyton azt mondják próbálj barátokat szerezni. Ha az olyan könnyű lenne. De nem adom fel! el indulok utánuk. Próbálom őket megtalálni, de a nagy tömegben eléggé nehéz ez. Ráadásul a ruhám miatt óvatosnak kell lennem. De nem is értem , hogy veszíthettem őket szem elől. Eléggé ki tűnnek a tömegből. Majd hosszas keresés után megtalálom a lányt akivel próbáltam beszélni és el indulok felé
- Elnézést! - szóltam utána, de úgy tűnt nem épp rám figyel. |
| Möraja | 2012-11-01 13:32 |
|
spoiler
Akkor engedelemmel folytatom *jujujuj, imádom * Az egyik standnál megállok és egy kis időre engedélyezek magamnak némi pihenőt a keresgélés közben. Egy pillanatra ugyanis azt hittem, kiugrik a szivem a helyéről: -Haku? Egy aprócska sárkányszobor, hosszú teste körbetekeredve hever egy talpazaton, de csak első pillantásra tévesztettem össze a társammal. Hakunak nem pikkelyes a teste, és a szarvai sem agancsosak, mint ennek. Ez csak valami más világból, talán a helyiből származó lény, de a szivemet mégis megfacsarja egy rövid időre a farkasbőrbe bújt sárkányom hiánya. Ekkor suhan végig valami a farkamtól indulva az egész testemen át és akaratlanul is nyávogok egy éleset. Valaki meghúzta a farkam, és kéremszépen, az FÁJ! Mint a villám, pördülök meg, hogy szembekerülhessek ádáz támadómmal, aki csak valami nyomoronc suhanc. Nem az őszhajú, nem is valami komisz kisgyerek, csak valami hülye, aki a halálát kívánja, ezek szerint. -TE MEG MÉGIS MI A FENÉT KÉPZELSZ MAGADRÓL -üvöltöm, farkam minden szála a köpeny alatt az égnek mered, füleimet hátracsapom és még fújok is, mint a macska. Valahol mélyen tudom, hogy ez nem volt jó ötlet, de perpillanat nemérdekel a dolog, a fülem úgyse lóg (még) ki... Nem nyúlok hozzá, értelmetlen sebet inkább nem okozok senkinek egy idegen világban. De ha menekülni próbálna, azt lesheti, ha le is kell tépjem a ruháját, de választ fog adni, hogy: -MI A FRÁSZKARIKÁT CSINÁLTÁL, TE VADBAROM, HE? HÁT MÉGIS HOGY MERÉSZELTED, TE UTOLSÓ SZEMÉT...? |
| hassan | 2012-11-01 17:58 |
|
Csak miután meghúztam a lány farkát jövök rá, hogy mennyire öntudatlanul is cselekedtem. De már késő, megfordul és rámordít. Idiótán pislogok kettőt, csak utána tudok válaszolni – Ne haragudj…én csak… - közben mutogatok a köpenyére, de azért összeszedem magam – az a farok ugye igazi? - kérdezem most már komolyan, de megpróbálom halkra venni, nehogy véletlenül valaki meghallja. Épp a kiabálásra érek oda, s látom Harlan összevissza hebeg-habog. A lány szeme mondhatni szikrákat szór. Határozottan melléjük lépek, s tisztelettudóan meghajlok. - Kissasszony, kérem bocsásson meg, amiért a társam kellemetlenséget okozott önnek. Higyje el nem rossz szándék vezette, ezt garantálom. - lassan felemelem a fejem, s belenézek a szemébe, miközben bizatóan mosolygok. [ Módosítva: 2012.11.01 17:59 ] |
| Möraja | 2012-11-01 18:32 |
|
-Még hogy ne haragudjak, nem te mondod meg nekem, micsinájjak, köcsögkancsó! -dúlok-fúlok tovább, továbbra is a fejemre húzva a köpeny csuklyáját, a farkam már lelepleződött, nincs értelme takargatni. A kérdése hallatán a mérgem csak még jobban fokozódik, de ekkor megjelenik egy leányzó, meghajol és elkezd mentegetőzni. Óóó, hogy utálom... az ilyen nyomorék suhancok mellett folyton van egy jómodorú emberke is... Erre a gondolatra megint elkezd hiányozni Haku. Te átkozott bolhafészek, miért nem jöttél te is...? -Rossz szándék vagy sem, verd abba a bumszli fejébe léccives, hogy hölgyek farkát nem illik húzogatni! -mondom, a végén már nem kiabálva, azért nagyobb slamasztikába már nem akarok kerülni. Gyorsan körbenézek, hogy valahol nem ordítanak-e akármilyen csúfságot, ami azt jelezné, hogy ki akarnak dögleszteni engem, de egyenlőre semmi, csak pár meglepett arcocska. Kissé nyugodtabban fordulok megint a párocska felé. -És igen, igazi, de karodat letépem, ha még egyszer hozzá mersz nyúlni, vili Hogy őszinte legyek, már épp megfordulnék és trappolnék el messzire, mikor eszembe ötlik valami. Eredetileg az őszhajú fickóról kérdezősködnék, de inkább nem keverném magam nagyobb gyanúba, amíg nem tudok meg többet a helyről, ezek ketten meg biztos nem másik világból érkeztek, mint én. Megköszörülöm a torkom, igyekszem úrrá lenni magamon, de a mosolygást meg a jópofizást, na, azt leshetik... -Apropó, ti tudjátok, miféle-hoféle fesztivál ez? |
| hassan | 2012-11-01 19:35 |
|
Csak vakarom a fejem és csóválom, szegény lányba nem túl sok jómodor szorult. Ezt fokozván a homlokomra is csapok, még hogy a hölgyek farkát nem illik húzogatni…hiszen nincs is másnak rajta kívül! - Engedd meg, hogy... - kezdeném a bemutatkozást, válaszadást, na meg épp jóvá akarom hagyni, h szükség esetén elagyabugyálhatja Harlant, mikor partnerem valami furcsát mond. - A másik ilyen lány, akit nagyon rég láttam, nem volt ilyen agresszív. – fenébe, csak kimondtam hangosan. – Aika, egy pillanat és jövök, maradj itt! – választ és reakciót sem várva egyiküktől se, berántom a farkincás lányt a sikátorba és elejét véve minden azonnali támadásnak vagy heveskedésnek rögtön elkezdek magyarázni. Még fel se fogom mit zagyvál egy hirtelen mozdulattal berángatja a lányt egy sikátorba. "Azt mondja maradj itt... könyörgöm mi vagyok én, valami betanított pincsikutya Na azt lesheti!" S máris utánuk sietek, azonban olyasmit hallok, amire végképp nem számítottam... – Már találkoztam hozzád hasonlóval ezelőtt, fogoly volt az egyház egyik templomának katakombáiban…néha az ő farkán szoktam aludni…ő volt a legjobb barátom, aki megmentett onnan. Sosem gondoltam volna, hogy találkozok valakivel, aki olyan, mint ő. – felé fordulok – Nem tudom, hogy ez mennyire érdekel téged és ne haragudj, de az emlékeim által vezérelve húztam meg a farkad. Csak tudatni szeretném veled, hogy az egyház mindenhol jelen van és nem nagyon tűrik meg a máshonnan érkezetteket…és…szeretnék megtudni rólad és tőled sok mindent, ezzel is tisztelegve a valaha volt legjobb barátom előtt…kérlek, gyere velem és mesélj a világodról! – Meghajolok előtte a hosszú monológ után, nem kevés érzelemmel és összeszorított foggal várom a választ. Még Aika egyértelmű hallgatózása sem zavar, legalább neki nem kell majd később elmondanom újra, hogy miért rángattam be egy idegen lányt a sikátorba... a nők és a féltékenység. Az pedig eszembe se jut, amit ez a lány akkor kérdezett, mielőtt iderángattam volna. |
| Tenshichan | 2012-11-01 19:52 |
|
Mikorra oda érek, hogy beszélhessek azzal a két alakkal egyszerűen el tűntek. Nézelődök köbe, hátha meglátom őket de semmi..
- A francba...- érzem a szemei könnyesek lesznek- Ne hogy már kis gyerek legyek... Szuper, most itt bőgök mint egy 5 éves aki el szakadt a szüleitől nagy tömegben. nézelődök látok-e egy kicsit is ismerős arcot de semmi. nem tudom most mégis mit tegyek Csak így menjek haza?...Ah! Dehogy fogok! de...Akkor is...Nem szép, hogy csak úgy itt hagytak. |
| Möraja | 2012-11-01 20:29 |
|
-Miféle másik lá... -kezdenék bele, de már neki is állnak rángatni, a csuklyám is lecsúszik és kis híján orra bukom. Magamban már készülök, hogy nem érdekel, ezek után lekaparom a bőrt a képéről, de belekezd a mondókába. Hogy őszinte legyek, inkább csak fél füllel hallgatom, majd legyintek. -Jó, oké, és nekem mi közöm ehhez, köcsögkancsó? Nem idevalósi vagyok, az meg, hogy azzal a másikkal mit műveltél, marhára nem érdekel. Amúgy is, ha lecsuknak, az a te hibád lesz, mert te voltál az, aki egyből rápattan mások farkára! Nélküled is nagyon jól tudom, milyen érzés, ha üldözik az embert... Elgondolkodom egy pillanatra. Nem lenne jó ötlet véletlenül sem lecsukatni magam, hisz jól tudom, milyen borzalmas érzés szülők nélkül lenni. Igaz, Tyu ott maradna az ikrekkel, de ha esetleg vele is történne valami? Ha esetleg pont Leptys találna rájuk? Előbb azt az álnok madarat akarom megölni, aztán nem érdekel, mi lesz velem, csak ők legyenek biztonságban... Kicsit lecsillapodva már az is elkezd érdekelni, ki lehetett ez a barát. Talán egy fajtársam, de lehet, hogy csak valami hasonló szerzet. Nagy levegőt veszek, megdörzsölöm a homlokom és igyekszem nyugalmat erőltetni magamra. -Najó, bocs. Csak... jól látod, nem idevalósi vagyok, és még azt sem tudom, hogy a frászba és miért kerültem ide. Haza akarok menni, de az valószínűleg nem ezen a bolygón van... Újabb gondolkodás, a falat nézem. Nem olyan repedezett, mint odaát Akrinában, a fővárosban, ami... hmm... mióta is lakatlan? A srác meg még mindig vár, olyan arckifejezéssel, hogy hihetetlen... -Oké, kössünk alkut. Előbb ti meséltek, kérdések nem lesznek egyenlőre. Aztán én is mesélek, utána kérdezősködünk. Én haza akarok jutni, te nem értem pontosan, mit szeretnél, nem biztos, hogy egyáltalán kapcsolat van a barátod és köztem, de megpróbálhatjuk. Most pedig szerintem menjünk... -kukkantok ki a sikátorból, mert a sírás hangja egyszerűen széttépi a kíváncsiságom szálait. Ugye nem pont Tori...? |
| Amarillis | 2012-11-03 02:15 |
|
Nem lep meg a cicalány, a családi legendáink szólnak az üldözésükről, az őseim hajdan segítették az ide menekülő felpurrokat. Melléjük lépek és ismét udvariasan meghajlok. - Engedd meg, hogy bemutatkozzak Aika vagyok, a meggondolatlan barátom pedig Harlan. Csak erre kapom fel a fejem a meghajlásból, de amikor a nevemet mondja, ismét meghajolok. - Üdv és még egyszer bocsáss meg az előbbiért, nem akartalak megsérteni. – intek Aikának, rá bízom a beszédet inkább. - Keresünk valamit, ami neked is segítségedre lehet. Ha gondolod csatlakozhatsz hozzánk, még egyszer bocsánat a rossz első benyomásért, nem kell barátkozni se kedvelni minket, de a közös cél érdekében összedolgozhatnánk. Az egyik panziós a közelben tartozik nekem egy szivességgel, ha gondoljátok odamehetnénk és megbeszélhetnénk a továbbiakat. Kaphatunk külön helységet, mert ez a lárma tényleg nem a legjobb környezet, valamint a bőséges lakoma sem utolsó szempont. Ha pedig a srác megint piszkálni kezd, felőlem azt csinálsz vele, amit akarsz, már ne haragudj partner. - mondom, miközben rájuk mosolygok. Csak a fejem csóválom az utolsó kijelentésre mosolyogva. Nem csalódtam benne. – Szerintem még túl korai a panzió, egyenlőre nézzünk körül, elvégre ünnep van, kaja és pia van bőven, használjuk ki. - Közben is tudunk beszélgetni, legalábbis te tudsz neki mesélni az itteni környékről és szokásokról. – bíztatóan mosolyogva adom át Aikának eme nemes feladatot, legalább estig megúszom a felesleges beszédet. Ilyen zajban úgyis képtelen lennék komoly dolgokról beszélni. [ Módosítva: 2012.11.03 2:17 ] |
| Serena | 2012-11-03 16:37 |
|
Kivonulsz a sikátorból majd teljesen elhagyod a várost. Visszamész az erdőbe, s egyszercsak beleesel egy árokba
Hiába akartam véghezvinni a tervem úgytűnik hipnózis vagy illúzió álldozata lettem és kimentem a városból vissza az erdőbe. Megtett utamból semmire sem emlékszem, mert csak visszarángattak az erdőbe ezen ördögi csellel. Útközben "szembe jött" egy árok az erdőben hát igen sok árok van manapság az erdőkben, ha már itt egy gondoltam beleesem, mert az úgy férfias.spoiler
Magánvélemény: Igen egy karakter, ami kiemelkedő érzékelési képességgel rendelkezik ez az egyetlen képessége biztos beborul minden árokba Elkezdesz segítségért kiáltani, hátha valaki kisegít, de eddig senki sem jött. Egyszercsak arra megy egy nő, majd mikor rád néz, és meghallja ahogy beszélsz, rögtön megijed tőled aztán sikítva elrohan.
Gondoltam a legrondább és legijesztőbb hangomon elkezdek kiabálni, mert az erdő közepén úgyis nagy a forgalom.[/b] spoiler Miután a legördögien ijesztőbb hangom is rekedre ordibáltam hátha előterem valaki az erdő közepén elővettem a köpenyem farzsebéből pár gombát amit tegnap gyüjtöttem és jól betéptem. Balszerencsémre pont ekkor lépett elő az erdő eme sötétt bugyrából egy szűzies hajadon, aki biztosan segített volna rajtam, HA nem szublimál el arcomról a gondosan felhelyezett álcázófesték és nem szólalok meg rekedtre ordibált riasztó hangomon amit, direkt az ilyen hajadonok elijesztésére fejlesztettem ki...az, hogy kimásszak meg sem fodult a fejmben, mert az túl egyszerű lett volna Nos, mihez kezdesz?
Miután ez a napom is eléggé elfuserált volt megeszem a maradék gombát, de pont az utolsó falat után észreveszem valami kemény szurkálja a faromat. Megfordulok 1 franciakulcs meg 2 rozsdamentes acél csavar és 2 anya. Mivel anyukán 13. unokatestvérének a bátyjának a fiának a hugának a felesége ismerte MacGyvert ezért én is rendelkezem a tehetségével gépészeti területen. Fogom ezt a rakat eszközt megépítem a Halálcsillagot és elrepülök a Chulakra és Bra'tac mester tanitványaként Jaffa képzésben részesülök! spoiler
[ Módosítva: 2012.11.03 16:39 ]
Ha ezt nem lehet elmegyek a legközelebbi Tescoba 1 kiló palizerért meg 1 kis tejért. Ha eztán tényleg normális anyagot kapok akkor szivesen folytatom amúgy én kilépnék. Megértéseteket köszönöm! |
| Tenshichan | 2012-11-03 17:42 |
|
Össze szedtem magam , de már bele fáradtam hogy arra a két alakra várjak. El megy egy kicsit nyugisabb helyre ahol találtam egy üres padot. Valahogy el helyezkedem az óriási szoknyájú ruhám miatt persze kicsit nehéz de megoldom. Egy időre le ülök és át gondolnám a dolgot...Érdemes-e tényleg itt maradnom...Vagy jobb lenne ha haza mennék. Úgy érzem semmi keresni valóm sincs erre...
|
| Möraja | 2012-11-03 18:22 |
|
-Aika, Harlan... -ismétlem, hogy alaposan megjegyezhessem, majd én is teszek egy enyhe meghajlást. -Én meg Möraja. Azt meg, hogy hova menjünk, döntsétek el ti. -legyintek, miközben átfurakodva köztük kilépek végre a nyomasztó körből, de mire ezt megteszem, a síró hang már sehol, és annak okozóját sem találom már. Nézem egy kis ideig a tömeget, de semmi. Talán félrehallottam, nem tudom, mindenesetre az az akárki már elment. Visszafordulok új társaim felé és várok, hogy eldöntötték-e, hogy legyen, mi legyen, addig is legalább a füleimet meg a farkamat elrendezem, hogy a köpeny jól takarja őket a továbbiakban. spoiler
Nyugi Sera |
| Heyes | 2012-11-05 07:40 |
|
Ahogy a sikoltás irányába szaladtam hogy megnézem mi történt. A sikátorokon keresztül a városból kifele haladok, amikor beleütközök valakibe. A sikítások forrásába egy lányba. - Mi mi történt talán valami baj van? - kérdezem tőle. - Egy ronda szörnyeteget láttam egy gödörben kint a város szélén!- válaszolja nekem ijedt remegő hangon. - Ne aggódj miatta mindjárt utána nézek, - mondom és már el is indultam. Hamarosan ki is értem a városból. Alig tettem néhány lépést az erdő fele egy rekedtes ronda hang üti meg a fülemet. Valaki segítséget kér. Ahogy haladok a hang fele egy gödörre leszek figyelmes. ~ Úgy hallom inden jön a hang, - gondolom magamba, és közelebb megyek hogy megnézem mi is lehet a gödörben, Ahogy a hold fénye megvilágítja a helyet végre meg látom mi van a gödör fenekén . - Ezen a világon már ennyitől szörnyek számít valaki? - kérdem tréfálkozva ahogy a gödör alját bámulom. [ Módosítva: 2012.11.05 7:41 ] |
| Tenshichan | 2012-11-09 19:42 |
|
spoiler
Nem akarok türelmetlen lenni...De most mi van ? O.o Nincs folytatás? |
| A.W. | 2012-11-09 19:45 |
|
Dehogynem. Mindjárt kirakom. 2012 11. hónap: 6.hét
Möraja, Amarillis, Hassan
Türelem. Mindjárt... Tensichan
Üdögélsz a padlon, várakozol, közben már készülődnél hazafelé, de egyszercsak melléd ül valaki kinek hosszú fekete haja van, szájában egy pipa, kék kis kabátja, illetve a nadrágja kék koptatott farmer. - Üdvözöllek. A nevem Akasha Dark. Beszélgetünk egyet? Így ránézésre simán valaki lehet, de egy kicsit gyanús alaknak tűnhet. Gilgamesh
Mivel cross Kamui nem jelentkezett (vagy nem vette észre hogy megírtam az övét is) így ezt kapod:
- Nem tudom ki vagy, és mi vagy. Tekintve arra a bizonyos piperecuccra, találkoztál az úrnőmmel. Nagy szerencséd vagy hogy kezedben van egy ilyen eszköz. Ezek szerint nem kéne bántanom, viszont szeretnék jót szórakozni rajtad. Miután Kyon elmondta a monológját, szép lassan feléd megy, a napszemüvegét kicsit lejjebb csúsztatja, majd a kardja végét a nyakadhoz szegezi, és tovább beszél: - Ajánlom hogy ne okozz csalódást, mert ha megteszed, elárulod az úrnőt, én aprítalak darabokra. Most pedig mondd el, ki lennél. Heyes
Miközben nézel a gödörre, hirtelen valaki óvatosan megragadja a vállad hátulról. Megfordulsz, ránézel az illetőre aki egy rövid őszes hajú fiatalember napszemüvegben és fekete térdig érő habátban. Mit teszel? Cross Kamui múlt hetije
Az egyik kirakatnál megállsz, ahol ingyen kapsz pogácsát. Ilyen sincs minden nap. Közben arra leszel figyelmes hogy egy gyanús őszhajú napszemüveges pasas elmegy melletted, majd hirtelen eltűnik a tömegbe. Próbálsz utánamenni, de nem tudod elkapni. valószínű, valami itt készülőben van. Kicsit körbenézel, majd észreveszed hogy valaki leesik az egyik ház tetejéről. Nos, mit teszel? Gilgamesh kicsit várjon. Mondjuk Vasárnapig, és ha nem jelentkezik Cross, akkor marad az amit írtam neked
[ Módosítva: 2012.11.10 1:50 ]
|
| Tenshichan | 2012-11-10 00:02 |
|
Rá nézzek az illetőre. Úgy sejtem férfi de a mai világban ki tudja. Bólintok
- Nos...Jól jönne, ha valaki beszélgetne velem....Már jó ideje, senkivel sem beszéltem a családomon kívül. Kedvesen mosolygok rá. Lehet gyanúsnak tűnik , de sajna örök hibám: eleinte mindenkiben megbízok. |
| Cross_Kamui | 2012-11-10 12:17 |
|
Az ingyen pogácsa igazán jól esett a gyomromnak. Tovább sétálok az utcán, bámulva a standokat és az embereket. Hirtelen, az egyik útkereszteződésnél, megakad a szemem egy őszes hajú férfin, aki egy kardot szorongat a kezében. A fegyverről egy olyan gyakorlott szem, mint az enyém, azonnal meg tudja állapítani, hogy nem hamisítvány. Egy nyomasztó érzés fogott el. Ez az alak talán kapcsolatban áll a múltkori idegbeteg emberekkel. Látnom kell, hogy hová megy... és megállítani ha bármilyen zűrt is próbálna okozni. Sajnos a következő pillanatban szem elől tévesztettem az elvonuló jelmezeseknek köszönhetően. "Szemmel láthatóan igyekezett valahová, nem hagyhatom meglógni". - gondoltam, és a gondolattal együtt egy magas épület felé vettem az irányt. Pont azt a pillanatot sikerült elkapnom, amikor egy idegen leesik az épületről. Mivel az őszes hajú fickó is abba az irányba tűnt el, úgy határoztam, hogy elindulok az épület felé és ha találkozok a fickóval, beszédbe elegyedek vele, ha meg nem, akkor utánanézek a balesetnek (azaz az alaknak aki lezuhant). spoiler
Elnézést a hosszú kimaradásért. Különböző problémákkal kellett szembesülnöm az elmúlt hetekben (napi 9-10 óra munka stb. De most már itt vagyok, és igyekszek itt is maradni. @A.W. Ha valami nincs rendben a hozzászólásommal, kérlek tudasd, és megteszem amit meg lehet tenni. |
| Möraja | 2012-11-12 21:05 |
|
spoiler
Möraja, Amarillis, Hassan
Türelem. Mindjárt... WTF? Pedig már láttam a feladványt. |
| A.W. | 2012-11-12 21:49 |
|
A már nem rejtett karakterek Adatlapjai Kyon Adatlapja
Név: Kyon Kor: 25 körüli Kinézet: 185 centi magas, fekete rövid haj, egy hosszú fekete kabát, és mindig napszemüveget hord. Fekete nadrág, és bakancs van rajt. Nem: férfi Képesség: időmegállítás. Megtudja állítani az időt egy dimenzióban, de rajta kívül még 1 embernek bent kell lennie eme dimenzióban. Képességét nem tudja alkalmazni azoknál, akik hasonlóan megtudják állítani az időt. Ezt a képességét csak akkor használhatja, ha harcra kerül sor, illetve addig tart a képessége, míg ő maga, vagy az ellenfele nem veszít. Felszerelés: Egy egyszerű katana, melynek pengéje erősebb bármi másnál. Személyiség: Csendes, ritkán beszél, de mikor harcol, többet cseveg, és egyben néha provokálja az ellenséget. Története: Csak annyit lehet róla tudni, hogy Akasha Darkot szolgálja. Azt nem tudni miért. Rozario Adatlapja
Név: Rozario (Valószínű álnév) Kor: Körülbelül 25 éves Nem: Férfi Kinézet: Magas rövid fehér színű haja van. Fekete hosszú térdig érő kabátot hord, fekete nadrággal és bakancsal. Ő is napszemüveget hord. Személyiség: Sosem mosolyog, mindig komolynak tűnik. Rövid mondatok ban beszél, és sosem mondja meg a lényeget. Általában ha cselekszik, többnyire csendben van. Nem nagyon szeret harcolni. Általában segítőkésznek tűnik, de a látszat néha csal. Felszerelése: Egy nagy hosszú kard. Képessége: Tud magáról másolatot készíteni, de csak a külsejéről. A képességét nem tudja lemásolni, és csak 1 másolatot tud létrehozni. Ha a másolatot megsebezi valaki, azonnal eltűnik. Története: Róla se lehet tudni semit sem. Mindössze annyit hogy ő is Akasha Darkot szolgálja valami miatt. Akasha Dark adatlapja:
Név: Akasha Dark (Valódi neve ismeretlen) Kor: Ismeretlen Nem: Nő Kinézet: A háta közepéig érő hosszú fekete haj. Általában sötétkék kabátban vn, illetve farmernadrágban. Fekete cipő. Személyiség: Többnyire szórakozik mindenkivel. Néha megtéveszti, manipulálja az embereket. Beszéde nem mindig konkrét, szeret ködösíteni, rejtélyesen elmondani a dolgokat. Felszerelése: Egy nagy legyező van nála, ami egyben a fegyvere. Ha meglegyinti erővel, akkor éles tűszerűségek jönnek ki belőle. Képesség: Dimenzió teremtés: Egy olyan "világszerűséget" tud megidézni amiben semmi nincs, csak a vak sötétség. Ezen kívül van olyan képessége ami az ember alá egy 500 méter nagyságú sátánista jelet rajzol, ezáltal a benne lévő személy rövid ideig korlátozottan, és lassan tud mozogni. ------------------------------------ Tárgyakra való átok szórása: Konkrétan különböző tárgyakra tud kisebb átkokat szórni mint például ha beleír valaki egy könyvbe, az illető nem tudja mozgatni a kezét 1 napig. Története: Semmit nem lehet tudni a múltjáról. Mindössze 2 segítője van. Még mindig 2012 11. hónap: 6.hét
Hassan, Möraja, Amarillis
Közeledik az este, és ideje szállást is keresnetek. Ahogy jön az este, egyre több gyanús alak járkál, és hirtelen megpillantotok mindketten a távolban egy fehér (ősz)hajú fekete kabátos napszemüveges pasast aki épp előrántja a kardját. Lehet, valami készülőben van. Továbbá Tenshichan is üldögél a padon egyes egyedül, unatkozik. De az is lehet hogy valakivel társaloghat, akár olyan emberrel aki rosszat akar. Nos, mit tesztek? Esetleg szétváltok és beosszátok a teendőket? Gilgamesh
- Nem tudom ki vagy, és mi vagy. Tekintve arra a bizonyos piperecuccra, találkoztál az úrnőmmel. Nagy szerencséd vagy hogy kezedben van egy ilyen eszköz. Ezek szerint nem kéne bántanom, viszont szeretnék jót szórakozni rajtad. Miután Kyon elmondta a monológját, szép lassan feléd megy, a napszemüvegét kicsit lejjebb csúsztatja, majd a kardja végét a nyakadhoz szegezi, és tovább beszél: - Ajánlom hogy ne okozz csalódást, mert ha megteszed, elárulod az úrnőt, én aprítalak darabokra. Most pedig mondd el, ki lennél. Mit teszel ilyenkor? Válaszolsz az illető kérdéseire? Vagy pedig inkább nem foglalkozol vele és elköszönsz tőle? Tenshichan
Elfelejtettem megemlíteni, hogy itt most velem találkozol. Én vagyok Akasha Dark, szóval nekünk itt csevegni kéne egy kicsit.
Heyes
A tiéd is marad, amit 2 napja írtam. Csak azért másolom be újra, ne legyen "zavarodottság" belőle. Ha megszólítod, akkor kommunikálnunk kell.
Miközben nézel a gödörre, hirtelen valaki óvatosan megragadja a vállad hátulról. Megfordulsz, ránézel az illetőre aki egy rövid őszes hajú fiatalember napszemüvegben és fekete térdig érő kabátban. Mit teszel? Cross_Kamui
Sajnos szem elől tévesztetted az illetőt, de még megtalálhatod. Járkálsz a környéken és egyszercsak megpillantasz a földön egy könyvet melyre rá van írva "Kívánságok könyve". Talán tényleg az igazi könyvbe botlottál bele. Akár lehet ez egy csapda is. Vigyázni kellene vele, de nagyon. Hamarosan az este is leszáll, így szállást is kellene keresni magadnak. Esetleg a könyvet magaddal viheted, hátha a tulajdonosa keresni fogja. [ Módosítva: 2012.11.12 22:18 ] |
| Tenshichan | 2012-11-12 23:15 |
|
spoiler
Meg látom mi tudok tenni XD Ha nem jó nyugodtan írj rám. Kicsit köhintek
[ Módosítva: 2012.11.12 23:17 ]
- Nos..Öhm...Ön most van itt a városban először?...Én..Már jó ideje itt lakom, de ez az első alkalmam ilyen...fesztiválon. Eddig csak az ablakomból néztem...Szerintem meg nem is jó ruhát váalsztottam..Alig tudok benne néha menni...- kissé zavarban vagyok. Innen azt se tudom, hogy nő vagy férfi...Az arca nőies, de a ruhája olyan férfias...Egek tényleg nagyon régi módinak tűnhetek. |
| A.W. | 2012-11-12 23:59 |
|
- Nos..Öhm...Ön most van itt a városban először?...Én..Már jó ideje itt lakom, de ez az első alkalmam ilyen...fesztiválon. Eddig csak az ablakomból néztem...Szerintem meg nem is jó ruhát váalsztottam..Alig tudok benne néha menni...- kissé zavarban vagyok. Innen azt se tudom, hogy nő vagy férfi...Az arca nőies, de a ruhája olyan férfias...Egek tényleg nagyon régi módinak tűnhetek.
*Ránézek a lányra, és elgondolkodom azon, vajon csatlakozna e hozzám. Megkéne kérdeznem tőle, de előbb kicsit beszélgetek vele, s megpróbálom elérni hogy bízzon mennem* --> Oh, én már régóta itt tartózkodom. Egy saját szentélyem van észak-nyugatra. Általában ott töltöm a napjaimat, s a templom erkélykorlátján ülve nézegelődök, majd gondolkodok. Ez a fesztivál meg olyan mint a többi. Unalmas, semmi érdekesség nincs. Az este jött volna egy boszorkány, de végül lefújta az előadást. *Előveszem a pipám majd rágyújtok, aztán a padon ülve nézegelődök, majd a füstöt erre a kislányra* |
| Tenshichan | 2012-11-13 00:18 |
|
Kicsit köhögök
[ Módosítva: 2012.11.13 0:19 ]
- E-Elnézést...lehetne, hogy ne rám fújja?..Amúgy... Kíváncsi vagyok milyen lehet szentélyben élni. Én a gazdag, a nemesi réteghez tartozom...Ráadásul nem épp átlagos család tagja vagyok...Szírének vagyunk...Eredetileg embernek születtem, de egymás miatt én és az iker öcsém sziréneké váltunk.- körbenézzek én is a tömegen- Igaz...Tényleg semmi különleges nincs itt....- elő veszi a levelet amin ugye az ötágú csillag van- Bár valaki küldött nekem egy ilyen levelet...Eléggé kitűnt, a többi közül mert azok mint ilyen házassági ajánlatosok... |
| A.W. | 2012-11-13 00:28 |
|
Kicsit köhögök
- E-Elnézést...lehetne, hogy ne rám fújja?..Amúgy... Kíváncsi vagyok milyen lehet szentélyben élni. Én a gazdag, a nemesi réteghez tartozom...Ráadásul nem épp átlagos család tagja vagyok...Szírének vagyunk...Eredetileg embernek születtem, de egymás miatt én és az iker öcsém sziréneké váltunk.- körbenézzek én is a tömegen- Igaz...Tényleg semmi különleges nincs itt....- elő veszi a levelet amin ugye az ötágú csillag van- Bár valaki küldött nekem egy ilyen levelet...Eléggé kitűnt, a többi közül mert azok mint ilyen házassági ajánlatosok... *Jól tudtam hogy ez egy szirén. Remélem a csókja is olyan.* Akármi is vagy, akármilyen családból, ez engem nem érdekel. Lehetsz nemes vagy hajléktalan. Én nem teszek különbséget. *Eközben észreveszem hogy a borítékomat veszi elő. Valószínű Rozario adta neki.* Oh ez a boríték olyan mint az enyém. Nahát... Nincs kedved eljönni velem a templomomba? Ot kapsz szép ruhát, és egy nagy szobát. *Elkezdek gondolkodni hogy a későbbiek során mit tegyek ezzel a szirénnel. Amíg ki nem találom, addig elviszem magammal. Csak lesz valami haszna* |
| Tenshichan | 2012-11-13 00:35 |
|
El gondolkodom. Elhagyni az otthonomat? Csak úgy itt hagyni őket? a nevelő szüleim csodásak, a bátyáim is, ráadásul az öcsém...
-...Nos. Legyen. De...Nem kell nagy szoba. Csak mert nemesi család fogadott be még nem vagyok el kényeztetett.- válaszoltam neki, de közben gyűlöltem magam belül. Hogy vagyok képes itt hagyni a családom De úgy érzem...Valamiért vele kéne mennem. |
| A.W. | 2012-11-13 00:39 |
|
El gondolkodom. Elhagyni az otthonomat? Csak úgy itt hagyni őket? a nevelő szüleim csodásak, a bátyáim is, ráadásul az öcsém...
-...Nos. Legyen. De...Nem kell nagy szoba. Csak mert nemesi család fogadott be még nem vagyok el kényeztetett.- válaszoltam neki, de közben gyűlöltem magam belül. Hogy vagyok képes itt hagyni a családom De úgy érzem...Valamiért vele kéne mennem. *Tudtam hogy elfog jönni. Ilyen ajánlatot senki sem hagyna ki.* Akkor pattanjunk és induljunk! *Felkelek a padról nagy nehezen, majd előveszem a szép gyönyörű legyezőmet és legyezgetem magam.* spoiler
Akkor a jövő héten pedig folytatjuk. |
| Tenshichan | 2012-11-13 00:49 |
|
spoiler
Rendben^^ Már alig várom a folytatást~ |
| Heyes | 2012-11-13 08:57 |
|
Egy pillanatra megtorpanok, meglep hogy valaki észrevétlenül a hátam mögé tudott settenkedni. Egyik kezemmel megfogom a kalapom és kicsit előre csúsztatom hogy a karimája pont takarja a szemem. A másik kezemet a fegyveremre helyezem felkészülve arra ha használnom kell. Az arcomon egy barátságos mosoly ki miközben a felteszem a kérdéseimet. - Egy szörnynek kellene itt lennie nem láttad véletlenül? Mellesleg kit tisztelhetek benned ? |
| A.W. | 2012-11-13 09:10 |
|
Egy pillanatra megtorpanok, meglep hogy valaki észrevétlenül a hátam mögé tudott settenkedni. Egyik kezemmel megfogom a kalapom és kicsit előre csúsztatom hogy a karimája pont takarja a szemem. A másik kezemet a fegyveremre helyezem felkészülve arra ha használnom kell. Az arcomon egy barátságos mosoly ki miközben a felteszem a kérdéseimet.
- Egy szörnynek kellene itt lennie nem láttad véletlenül? Mellesleg kit tisztelhetek benned ? Rozario: *megpróbálom megfogni a fegyverét, közben a napszemüveget lejjebb csúsztatom hogy lássa valamennyire a szemem* - Nincs szükséged a fegyverre. Nyugodtan leteheted. Nem szándékozom harcba keveredni veled, pláne egy olyan emberrel aki nagy tudással rendelkezik. |
| Heyes | 2012-11-13 11:36 |
|
Rozario írta:
*megpróbálom megfogni a fegyverét, közben a napszemüveget lejjebb csúsztatom hogy lássa valamennyire a szemem* - Nincs szükséged a fegyverre. Nyugodtan leteheted. Nem szándékozom harcba keveredni veled, pláne egy olyan emberrel aki nagy tudással rendelkezik. Lassan elemelem a kezem a fegyveremről, de csak annyira hogy baj esetén még használhassam. - Ember hm? - jegyzem meg halkan. A kérdésemre még nem válaszoltál. Kit tisztelhetek benned? Mik a szándékaid? |
| A.W. | 2012-11-13 21:30 |
|
Lassan elemelem a kezem a fegyveremről, de csak annyira hogy baj esetén még használhassam.
- Ember hm? - jegyzem meg halkan. A kérdésemre még nem válaszoltál. Kit tisztelhetek benned? Mik a szándékaid? Szóval a nevemet szeretnéd tudni? Úgy gondoltam te előbb bemutatkozol mint én, de akkor elárulom. *átadok egy borítékot neki* Ha kibontod a borítékot, megtudod, ki vagyok. Ha kibontod a borítékot: spoiler
Amellett hogy benne lesz a Rozario név, egyfajta vakító varázslat aktiválódik miután kinyitod a levelet. Ez a varázslat csak ideiglenesen vakít el téged. Körülbelül 5-10 másodpercig fog tartani az egész. Miután a vakítás eltűnik, egy nagy szentély előtt találod magad. Ezután pedig a történet folytatódik a jövő héten. |
| Cross_Kamui | 2012-11-15 18:39 |
|
Amint célom felé haladtam, megcsúsztam egy puha dolgon. Hangosan elvágódtam a földön, majd a fejemen éktelenkedő dudort tappintgatva észrevettem a baleset okát... egy könyvet. Dühömben megragadtam és már már földhöz is vágtam, mikor szemeim megakadtak a rongyos fedélen. Díszes betűkkel a következő volt ráhvésve: Kívánságok Könyve. "Valaki biztosan egy ártatlan járókelő botlását kívánhata... és sikerült is neki!" A meglepetés következtében dühöm alábbhagyott.Megfontolva a lehetőségeket elrejtettem tasakomban. "Talán véletlenül meghallom, ahogy valaki a könyvet keresi, biztos értékes emlék. Nem ártana bellesnem, talán érdekes dolgokat tudhatok meg..." spoiler
@A.W. Lehetséges belenéznem? Az apró kellemetlenséget letudva tovább indultam a magas épület felé, ahonnan az idegen alázuhant. [ Módosítva: 2012.11.15 18:39 ] |
| Heyes | 2012-11-17 19:25 |
|
- Szerintem te, így is többet tudsz rólam mint kéne. - mondom közben elveszem a borítékot és elkezdem nyitogatni. A borítékban egy lap van amire egy név van írva. - R-o-z-a-r-i-o. Ahogy hangosan felolvasom a betűk fel villannak mindent fehér fény borít be. Néhány másodpercig nem látok semmit, de ahogy kezd elmúlni a hatása egy nagy szentély előtt találod magm. ~ Ezzel sem nyerte el a bizamammat, legközeebb ovatosabbnak kell lennem vele. Gondolom magamba, majd eindulok a szentély fele. |
| A.W. | 2012-11-19 20:41 |
|
Tekintve a létszám csökkenésre, egyben a felvezetéseim minőségromlására, úgy gondolom hogy nem érdemes folytatni ezt a történetet. Lehet nyugodtan megkövezni érte, de az utóbbi 1 hónapban halmozódtak a fontos dolgaim, amiket előbb-utóbb meg kell csinálni. Az utóbbi heti felvezetésekben volt inkább érezhető hogy nem tudtam vele eleget foglalkozni. Csak arra tudok hivatkozni hogy weboldalt kell fejlesztenem, tanulnom is kell mert jönnek a vizsgák, és maga a folytatásra se tudok eleget koncentrálni a programozgatások között (amik agyra leszívják az energiám), meg maga a világ, és a képességek se volt konkrétan lefixálva az elején. Egyfajta gyakorló játéknak lehet ezt felfogni így akik kezdők voltak, kicsi tapasztalatot kaptak, hogy lehet játszani fórumos szerepjátékot. (Egyben kipróbálhattam magam mint mesélő). Esetleg ha valaki szívesen lenne mesélő, és egy új világot/játékmenetet elindítana, az nyugodtan vegye át tőlem a témakört. Köszönöm mindenkinek akik beszálltak, és minden héten követték a témakört. (Meg azoknak is akik játszottak a végéig.) |
| Möraja | 2012-11-19 20:56 |
|
A.W. írta:
Szerintem nem probléma, mármint senki sem ér rá sem játékosok közt, sem Mesélők közt egy egész játékot probléma nélkül végigvinni. Néha szünetet kell tartani, vagy némi cserét alkotni, Mesélő-helyettes, estébé Én is pl most kevésbé érek rá, családi esemény miatt, de igyekszünk. Tekintve a létszám csökkenésre, egyben a felvezetéseim minőségromlására, úgy gondolom hogy nem érdemes folytatni ezt a történetet. Lehet nyugodtan megkövezni érte, de az utóbbi 1 hónapban halmozódtak a fontos dolgaim, amiket előbb-utóbb meg kell csinálni. Az utóbbi heti felvezetésekben volt inkább érezhető hogy nem tudtam vele eleget foglalkozni. Csak arra tudok hivatkozni hogy weboldalt kell fejlesztenem, tanulnom is kell mert jönnek a vizsgák, és maga a folytatásra se tudok eleget koncentrálni a programozgatások között (amik agyra leszívják az energiám), meg maga a világ, és a képességek se volt konkrétan lefixálva az elején. Egyfajta gyakorló játéknak lehet ezt felfogni így akik kezdők voltak, kicsi tapasztalatot kaptak, hogy lehet játszani fórumos szerepjátékot. (Egyben kipróbálhattam magam mint mesélő). Esetleg ha valaki szívesen lenne mesélő, és egy új világot/játékmenetet elindítana, az nyugodtan vegye át tőlem a témakört. Köszönöm mindenkinek akik beszálltak, és minden héten követték a témakört. (Meg azoknak is akik játszottak a végéig.) Mindenre van megoldás, kivéve, amire nincs. |
| Tenshichan | 2012-11-19 20:58 |
|
Kár :'( Pedig szerintem ügyes voltál A.W. Nos...Ha ezek szerint szabad mesélőnek jelentkezni, én szívesen alkotnék egy új "mesét".(Bocis a kifejezésért!) De ha van bárki más aki jelentkezni akar erre a posztra induljon csak. |
| Heyes | 2012-11-21 19:04 |
| Sajnálatos hogy véget ért jó szórakozás volt, tanuló játéknak nagyszerű. Köszi szépen a belefektetett energiát, remélem nem ez volt az utolsó ilyen próbálkozás. |
| ishida016 | 2012-11-26 18:39 |
| Hát ja én is sajnálom (bár csak olvasó voltam). Am lehet tudni valamit a topik további sorsáról? Ha esetleg itt vége lenne valaki tudna ajánlani olyan oldalt ahol ilyesmivel foglalkoznak? (akár pm-ben is) |
| MaRtiN | 2012-11-26 18:52 |
|
ishida016 írta:
Részemről folytatódhat a dolog másik szereplőkkel, és új kalandmesterrel. Nem terveztem a topic eliminálását, hacsak több éves por nem rakódik rá, de akkor is mindenképpen archiválásra kerül, mert szórakoztató volt szvsz. Szóval rajtatok áll, hogy folytatjátok e.
Hát ja én is sajnálom (bár csak olvasó voltam). Am lehet tudni valamit a topik további sorsáról? Ha esetleg itt vége lenne valaki tudna ajánlani olyan oldalt ahol ilyesmivel foglalkoznak? (akár pm-ben is) |
| Tenshichan | 2012-11-26 18:59 |
| Lehet kicsit butaság bár vane gy ötletem...Mi lenne ha mindenki akinek van valami ötlete a történetről ide le írná, és amelyik a legjobb az lenne az új történet....Tudom hülyeség, de most így eszembe jutott DX |
| MaRtiN | 2012-11-26 21:19 |
|
Tenshichan írta:
Ötletnek nem rossz, csak azt se felejtsétek el, hogy kell egy kalandmestert is kerítenetek a történethez, aki kordinál, és van ideje az egészet összefogni. (Ahogy A.W. tette eddig.)
Lehet kicsit butaság bár vane gy ötletem...Mi lenne ha mindenki akinek van valami ötlete a történetről ide le írná, és amelyik a legjobb az lenne az új történet....Tudom hülyeség, de most így eszembe jutott DX |
| Tenshichan | 2012-11-26 21:32 |
| Nos én úgy gondoltam azok írjanak történetet akik tudják magukról, hogy lenne rá idejük. |
| Möraja | 2012-11-26 21:45 |
|
Tenshichan írta:
Ez nem olyan egyszerű, mert bármikor közbejöhet valami (mint nekem). XD Olykor-olykor egyszerűen muszáj szünetet tartani, avagy, ahogy mondtam, egy mellék-mesélőt keríteni, akinek elmondja a mesélő a történetet, mit hogy tervez nagyjából, mit szeretne, estébé.
Nos én úgy gondoltam azok írjanak történetet akik tudják magukról, hogy lenne rá idejük. |
| Möraja | 2013-04-24 19:36 |
|
Jó sok idő telt el, remélem, nem nyakazás-ok a duplapost, de így vagyok biztos abban, hogy ez felszínre kerül picit. A játék vége óta picit utánaolvastam - amennyire netem engedte -, hogy manapság hogy is mennek ezek a dolgok, kötötten meg kötetlenül. Pár napja meg több megoldás is eszembe jutott annak érdekében, hogy ez a topik ne merüljön el a mocsárban - amennyiben ezt többen is meg szeretnék akadályozni. Három lehetőség jutott végül eszembe, de ha van még valakinek ötlete, jöhet nyugodtan és dobja a közösbe *előszed egy kalapot* Persze minden csak akkorra érvényes, ha A.W. teljesen felhagyott azzal, hogy folytassuk. -A.W. valakinek (pl nekem, én jelenleg a "ráérek" kategóriában vagyok) odaadja az anyagát, hogy a játékból mit akart kihozni végeredményül, esetleg fontosabb momentumokat megad, amiket szeretett volna megvalósítani, és folytatjuk. -Szabad Játék - aka lenne egy helyszín (pl egy város, vagy csak egy r*hadt nagy ház), lennének a karakterek és mindenki azt csinál, amit akar. OT játék lenne, tehát mindenki akkor ír, amikor kedve és ideje engedi, nincsenek határidők, sem körök, sem semmi. -Elkezdünk egy teljesen új, körökre osztott játékot, mint ami az előző volt, csak új történettel, új helyszínnel. |
| A.W. | 2013-04-25 03:05 |
|
Én legalábbis úgy gondolom hogy a jelenlegi történetet abba kéne hagyni, főleg amit az utóbbi pár hétben leprodukáltam. Összességében egy kis gyakorlásnak szántam, csak sajnos kevés kritériumot írtam. Lényeg a lényeg: Legyen egy új tiszta lappal induló történet, így legalább újabb embereknek lehetősége van játszani, vagy épp kipróbálni az efféle játékot. Jelenleg nem tudnám bevállalni még mindig a történet írását. No, ha már jóformán nincsenek vizsgáim jelenleg, de még mindig nincs vége az évnek, illetve van pár munkám amit be kell fejeznem (weboldalak, egyéb projekt). Összecsapott történetlevezetést meg nem szeretnék produkálni. A szabad játékkal meg csak annyi a probléma, hamar vagy később a topik konkrétan értelmetlen kuszasággal lesz teli, mivel 100 százalékban mindenki azt csinál amit akar. A körökre való osztás lenne egy jobb megoldás, csak ugye az emberekre kell várni, és előfordulhat hogy egy- egy ember szó nélkül távozik, s egy esetleges nagyobb fordulat közepén valami facepalm befejezést kell produkálni. A másik hátránya pedig hogy limitálni kell a részvételi számot. Nem hinném hogy 1 mesélő be tudna vállalni esetleg 15-20 embert. |
| Möraja | 2013-04-25 11:21 |
|
Azért gondoltam, hogy valamekkora szinten bejövök mint szervező/mesélő és elindítom a pályát. Én jelenleg ráérek, nincsenek kötöttségeim, ki tudok dolgozni valamit. A dolog akkor fog megváltozni, ha szerzek munkát, de teljesen szerintem akkor sem kell majd kilépnem, max lassabb leszek. A teáltalad bevezetett egy-hét/kör pedig szerintem ide tökéletes - elég tág intervallum az elfoglaltabb emberkéknek is, és nem is olyan döglassú. Ha valaki szó nélkül lelép, gondoltam, egy két-három kör várakozás után egyszerűen megölöm a karakterét - most csatlakoztam egy hasonló felépítésű FRPG-be, ahol szintén megöli az admin a hosszú ideje inaktív karaktereket. Ha előre szól, hogy mondjuk két-három hétig nem fog tudni jönni, akkor persze semmi gond. 15-20 ember tényleg sok, én 10 körülre gondoltam. De mivel előzőleg se volt sok jelentkező, szerintem menne. Ha meg még többen jönnének, keresek egy társmesélőt. |
| MaRtiN | 2013-04-25 13:34 |
| Csak egy játéksegítő tipp: Használj(atok) fel már létező világot (esetleg világhoz tartozó kalandmodul könyveket) úgy mint pl. D&D vagy Forgotten Realms, ha fantasy, Camilla ha vámpíros stb., így arra már lesz gond, és akkor csak a történetmesélésre kell figyelni. |
| A.W. | 2013-04-25 22:39 |
| Esetleg valamilyen anime világát. Azt legalább a többség ismerné, és kapcsolódik az oldal témájához. No, de Möraja, átadom a döntés kezét. ^-^ |
| Möraja | 2013-04-25 23:17 |
|
Én viszont adom a többségnek -Az ilyen asztali szerepjátékokat nem ismerem, ergo ha azok nyernek, akk nem leszek Mesélő (pont tervezek nekikezdeni a Kresz-nek mai elhatározással, szóval még egy világ-betanulás már nem fér be) -Egy anime világa nem rossz ötlet, sőt, jó, tetszik, de SAO-ban nem vagyok benne XD (azt kezdtem el egy komolyabb oldalon. Alheim Online okés, ha azt szeretnétek) -Vagy az eredeti ötletem: Akrina. Egész pontosan az egyik szigete, amit eredetileg sehogy sem lehet megközelíteni, sem elhagyni. Az istennő, Szatynka hozza ide a játékosokat, majd egy egyszerű, mégis bonyolult feladatot bíz rájuk a szabadulásért cserébe. Na, akkor kedves leendő játékosok - meg bárki, lehet ötletelni meg persze dönteni. |
| hassan | 2013-04-25 23:45 |
| Szerény személyen örülne, ha lenne ismét egy frpg. Az animés világban bennevagyok (kivétel ha SAO, akkor felejtsetek el xD). Az eredeti ötlet is jó, kérdés lenne-e elég jelentkező. |
| Amarillis | 2013-04-25 23:54 |
| Akrina! *.* Ama menni akar!!! Pláne ha Ama nővéremet is kölcsönadnád... na persze vele, vagy nélküle... Akrinára vágyódik szívem!!! *.* |
| Möraja | 2013-04-26 12:12 |
|
Amarillis írta:
Amachrass eredetileg a szigeten kívül éldegél, de csak neked befűzhetem majd egy-két kör erejére valahogy
Akrina! *.* Ama menni akar!!! Pláne ha Ama nővéremet is kölcsönadnád... na persze vele, vagy nélküle... Akrinára vágyódik szívem!!! *.* |
| Pitbull | 2013-04-26 12:22 |
| Mi ez az Akrina? Még google-el se találtam meg. |
| Möraja | 2013-04-26 15:14 |
|
Pitbull írta:
Akrina az én saját világom. Kis szedett-vetett térképMi ez az Akrina? Még google-el se találtam meg. Nem valami népes bolygó, egy-két info a linkben is le van írva. Ahol a játék játszódna, az a sziget ott a sárkányrajz fölött, az Emlékek Tornyával. Itt él az istennő, Szatynka, akinek az a hobbija, hogy a számára érdekes lelkeket a szigetére hozza és figyelhesse őket. Pont ezért a szigetet sem megközelíteni, sem elhagyni nem lehet, amíg ő másképp nem határoz (más térképeken fel sincs tüntetve a sziget). |
| hassan | 2013-06-22 00:38 |
|
Drága bajtársak! Lenne egy mesélő jelöltünk (nem én, csak nyugi xD), felmérném az esetleges igényeket, hátha valakinek van még kedve játszani. A stílus nagyban eltér az előző játéktól, ennek ellenére szeretettel várom az érdeklődőket. Felvezető infók: Történet címe: Re:Kasumi Play (FRPG) Játék típusa: misztikum, horror, krimi Stílusa: hidden object - lényege, hogy a mesélői posztokban kulcsszavak, mondatok lesznek elrejtve, amikre a későbbiek folyamán szükség lesz, azonban ezeket a játékosnak kell megtalálnia, kikövetkeztetnie. "Keresgélős" játék fórum alapon. Játékosok száma: Min. 4, max. 10 Olyan "mezei" karakterek kellenek, akiknek semmiféle különleges képessége nincs (azokra a játék során tehetnek szert). Helyszín: Rewland városa, ahol négy jelentősebb negyed van, ahonnan a karakterek elindulhatnak (a negyedek leírása később). Kor: modern. Kaptam egy rövid ki bevezetőt is a történetbe, ezt majd akkor, ha lesz elegendő vállalkozó. Visszajelzéseket várok egyenlőre, a részleteket majd utánna. Möra esetleg ha te el szeretnéd kezdeni a sztorid mégis amit még áprilisban felvetettél, én annak is örülnék, szólj nyugodtan abban az esetben is. |
| Erodon | 2013-06-22 09:01 |
| bár én még soha nem vettem részt ilyesmiben korábban, de szívesen kipróbálnám (bár remélem, hogy az nem lenne nagy probléma, hogy írói képességeim nem éppen fényesek ) |
| danitig | 2013-06-22 09:24 |
| Én is részt vennék és ki próbálnám bár még én sem csináltam ilyet . |
| Szalma | 2013-06-22 09:31 |
|
wooow *_* én is kipróbálnám |
| hassan | 2013-06-22 10:29 |
| Helyes, akkor már 4-en meg is vagyunk, még konzultálok a mesélőjelölttel a részletekről, addig még csak lesz pár érdeklődő, aki szívesen kipróbálná magát. Belerázódni meg bele lehet, az a fontos hogy mindenki jól érezze magát, szóval tapasztalat nem szükséges (nekem sincs, itt játszottam egyedül eddig ). |
| Möraja | 2013-06-22 11:33 |
|
Szerintem jövök én is Az én sztorim még mindig bétában, meg úgyse a közeljövőben kezdeném, mert van már egy mesélésem egy másik játékban, plusz így is szeretnék sokat tanulni a vizsgámra, aminek még mindig nincs időpontja. Amíg legalább azon túl nem leszek, semmiképp nem kezdenék még egy mesélésbe, szóval részemről szabad a pálya |
| Serena | 2013-06-22 12:34 |
| Jelen! |
| Amarillis | 2013-06-22 13:36 |
| Ama is jönne... |
| Agatha Arashy | 2013-06-22 15:58 |
|
Üdv mindenkinek! Látom Hassan ígéretéhez hűen beposztolta a kezdeti infókat a leendő játékról és örömmel látom, hogy akadt jelentkező. Igen, én volnék a mesélő, akiról beszélt. Legkésőbb holnap (de előfordulhat, hogy még ma este) új topikot nyitok a "Re:Kasumi Play"-nek, hogy ne legyenek kavarodások. Amit érdemes rólam tudni ebben a témában: kb. 10 éve szerepjátékozom, ebben 3-4 évig voltam hivatalos mesélő, így egyáltalán nem gond, ha rossz a helyesírásod, vagy még sosem csináltál ilyet. Igyekszem mindenki számára élvezetessé tenni a játékot, amiben valóban a krimi és "hidden object" féle hangulat fogja kapni a főbb szerepet. Az instrukciókat, vázlatos világleírást természetesen rögtön az elején leírom, hogy ne legyenek gabalyodások, vagy hatalmas kérdőjelek. |
| Serena | 2013-06-22 16:01 |
|
Agatha Arashy írta:
Na már várom akkor és kalappal
Üdv mindenkinek! Látom Hassan ígéretéhez hűen beposztolta a kezdeti infókat a leendő játékról és örömmel látom, hogy akadt jelentkező. Igen, én volnék a mesélő, akiról beszélt. Legkésőbb holnap (de előfordulhat, hogy még ma este) új topikot nyitok a "Re:Kasumi Play"-nek, hogy ne legyenek kavarodások. Amit érdemes rólam tudni ebben a témában: kb. 10 éve szerepjátékozom, ebben 3-4 évig voltam hivatalos mesélő, így egyáltalán nem gond, ha rossz a helyesírásod, vagy még sosem csináltál ilyet. Igyekszem mindenki számára élvezetessé tenni a játékot, amiben valóban a krimi és "hidden object" féle hangulat fogja kapni a főbb szerepet. Az instrukciókat, vázlatos világleírást természetesen rögtön az elején leírom, hogy ne legyenek gabalyodások, vagy hatalmas kérdőjelek. |
| Agatha Arashy | 2013-06-22 16:07 |
|
Serenaxd írta:
Na már várom akkor és kalappal Köszönöm, mindenképp igyekezni fogok. *már most nekiesett a részletes leírásoknak* |
| MaRtiN | 2013-06-22 17:49 |
|
Agatha Arashy írta:
Ne nyiss új topicot! Ide - ahogy a korábbi, úgy ez is - bőven elfér. A történetet/mesét kiemelő színnel tökéletesen el tudod különíteni az egyéni megjegyzésektől. Köszöntem és jó játékot!
új topikot nyitok a "Re:Kasumi Play"-nek, hogy ne legyenek kavarodások. |
| Agatha Arashy | 2013-06-22 18:12 |
|
MaRtiN írta:
Ne nyiss új topicot! Ide - ahogy a korábbi, úgy ez is - bőven elfér. A történetet/mesét kiemelő színnel tökéletesen el tudod különíteni az egyéni megjegyzésektől. Köszöntem és jó játékot! Értettem, köszönöm! ---------------------------------------------------- Ennek fényében még a mai napon sikerült befejeznem és összeállítanom az új FRPG rendszerét. Remélem nem riasztok el vele senkit. Re:Kasumi Play
Általános információk: Történet címe: Re:Kasumi Play (FRPG) Játék besorolása: misztikum, horror, krimi Stílusa: hidden object - lényege, hogy a mesélői posztokban kulcsszavakat, mondatokat rejtek el, amikre a későbbiek folyamán szükség lesz, azonban ezeket a játékosnak kell megtalálnia, kikövetkeztetnie. "Keresgélős" játék fórum alapon. Játékosok száma: Min. 4, max. 10 Max. 10 fő jelentkezhet, mielőtt megkezdődne a játék. 10. fő utáni jelentkezőkkel már nem tudok foglalkozni. Játékkor: modern. Helyszín: Rewland városa, ahol négy jelentősebb negyed van, ahonnan a karakterek elindulhatnak . Minden jelentősebb negyedet igyekeztek elválasztani egymástól, fallal, vagy csak szimplán kerítéssel. Negyedek rövid leírása (jólét szerint listázva): spoiler
1) Touh - Ismertebb nevén a „Szegény Negyed”. Az itt élők javarészt munkások, nincstelenek. Egy idegen számára korántsem bizalomgerjesztő hely, de az itt élők jellegzetessége az erős összetartás. A legtöbb városi banda innen indult és mindenki büszkeségévé vált az a kevés fiatal, akik valamilyen úton kitört innen. Javarészt indokolatlanul ez a legrosszabb hírű negyed. Egymásra épített, korántsem biztonságosnak ítélt panellakások, szlengben előfordulóan „nyúlketrecek” szolgálnak lakásul mindenki számára… hacsak valaki nem akar kint éjszakázni, bár vannak utcák, amiket a gyengébbek még ebben a negyedben is félve elkerülnek. 2) Matar - A Kereskedők Negyede. Közel van Touh-hoz, mindössze egy kerítés az, ami jelképesen elválasztja a kettőt. A rendfenntartás itt egy fokkal erősebb, műhelyek, boltok, raktárok helyszíne. Nem ritkák a kereskedők által felbérelt zsoldosok sem, akik egy-egy raktár, vagy bolt őrzéséért felelősek. Sok Touh-ban élő itt kap munkát, napi tíz órában szinte éhbérért. 3) Scylen - Technikai Negyed. Az itt élők és dolgozók elsősorban a műszaki dolgokra álltak rá. Itt találhatóak a nagyobb cégek raktárai is. A negyed csak félig nyitott, a nagyobb, értékesebb technikai fejlesztéssel foglalkozó műhelyek, úgy fest a Gazdag Negyedbe olvadnak. Fallal őrzik őket, amin a bejutás tisztességes úton még éppenhogy lehetséges, a beszökés szinte lehetetlen. A dolgozók javarésze a negyedben lakik, ritka, hogy Touh-ból, vagy Matarból felvegyenek valakit is. Ugyanitt kapott helyet a Városi Kórház is. Orvosok természetesen a többi negyedben is praktizálnak. 4) Renlar - a Gazdagok Negyede. Vállalkozók, jól menő ügyvédek, sikeres orvosok és családjaik laknak itt, akik képesek megfizetni az itteni árakat. Mondhatni, szinte születni kell erre a helyre, hogy valaki is bekerülhessen ide. A legnagyobb befolyással rendelkezők lakhelye, így az Ardor Corp. főhadiszállása is itt található. A játék folyamán előforduló szavak: spoiler
- Flemia: újszerű energiaforrás, mely hasonlít a villanyáramhoz, de annál sokkal többre képes. Egyes pletykák szerint előgenerált napfényhez hasonlít. - Ardor Corp. : A város egyik legnagyobb vállalkozása. Scylen-ben a legtöbb műhely az ő kezében van, a város legnagyobb bevételét ez a cég hozza. A vezetője nem ismeretlen a nép számára, de a legtöbben csak Mr. Ardornak szólítják. - Mirrold: A „Mirror World” összemosása. Egy elterjedt program, amit rendszerint a várost behálózó kamerákhoz kapcsolnak, de a nép nyelvén már számtalan dologhoz felhasználták. A program lényege, hogy szinte bármit képes átszállítani, vagy kivetíteni a megadott célhoz, a másodperc töredéke alatt. Főként a rendőrség és a Renlarban élők használják posta helyett. Scylen-ben csak néhányan élnek vele, mert a beszerzésére és használatára hatósági engedélyre van szükség. Sztori röviden: Az Őszi Fesztivál színes kavalkádja nem csak a játékstandok, az italmérések és a koncertek színtere. Ezen a napon az Ardor Corp., Rewland egyik legnagyobb cégének elnöke hatalmas bejelentést tesz: a város nyitottá vált az újabb technikai fejlesztésekre, így az ünnepség esti programjában már ezzel az új energia-techinkával, az un. flemiával fogják megoldani a világítást és a koncertek fénytechnikáit. Az este bekövetkeztével a flemia nem okoz csalódást: pont olyan hatást kelt, mintha a fény önállóéletet élne. Fényszerű lények jelennek meg a színpadok füstjében, mesterséges csillaghullás a semmiből... mint egy jól sikerült bűvésztrükk, mi nem utolsó sorban azzal is kecsegtet, hogy sokkal alacsonyabb lesz a villanyszámla, így a város megspórolt pénze a negyedek felújítására fordulhat. Mindössze idő kérdése, hogy ez a technika mikor hálózza át az egész várost és terjed el az egész országban. Ám ebben a tökéletes újításban egy olyan játszma veszi kezdetét, amiről nem értesítettek senkit. Az éjszakai Fesztiválon brutálisan megöltek három embert és akik ennek szemtanúi voltak, másnapra meg is feledkeztek a dologról, mintha mi sem történt volna. Kivéve a Játékosokat. Ők azok, akik valamiért emlékeznek - vagy emlékezhetnek - az eseményre. Csakhogy senki nem hisz nekik, amikor el akarják mondani. Másnap mindegyik Játékos zsebében egy kártya lapul, amin a nevük és egy állat szimbóluma szerepel. Vele együtt pedig jött egy fóbia is: minden Játékost félelemmel töltött el az elméjükben hirtelen felbukkanó név: Kasumi. Hogy miféle játszmába keveredtek a Játékosok? Mi célt szolgál a kártya és miért tölti el a szívüket a rettegés egy olyan név hallatán, aminek tulajdonosát sosem ismerték? A játék során kiderül. Játék célja: megfejteni a Re: Kasumi Play-t és így rájönni az okokra. Játék hossza: 30 kör (heti egy Mesélői reag). A köröket jelezni fogom. Játéktechnikai információk - Jelentkezéshez elég egy karakterlapot posztolnod, amiben általánosságban írsz a karakterről. Olyan "mezei" karakter kell, akinek semmiféle különleges képessége nincs (azokra a játék során tehetsz szert). Értelemszerűen Te leszel a történetben is említett Játékosok egyike. Példa a karakterlaphoz: spoiler
Név: ( XY) Kora: (min.12 max. 80) Melyik Negyedben él: (Válassz egy negyedet)- Kinézete: (max. 10 mondat) Mihez ért: (max. 3 dolog és a „minden” ebbe nem tartozik bele) Testvére: (Abban az esetben kell kitölteni, ha valamely másik Játékossal testvérpárt játszotok) Ikrek esetében a Telepátia elfogadott, alapképesség. Állatszimbólum: (ami megjelenik a Kártyán) Választott reagszín: (pl: Sötétvörös) - A bejegyzésedet (későbbiek folyamán reag), egy neked előre kiválasztott színnel írd. Ez a szín csak a tiéd, másik játékos nem veheti el tőled. - A reag hossza legyen min. 10 sor A/5-ös oldalon, amiben mozgatod, gondolkodtatod, úgy szólván „létezésre sarkallod” a karaktered. Ha több nem baj, de óvakodj a novelláktól. - Több reagon át tartó NJK (Nem Játékos Karakter) létrehozása a Mesélő joga, játékos öntörvényűen nem hozhatja létre. A játék folyamán használható jelölések: - A gondolatban megfogalmazott mondatok jelzése: ~szöveg~ - A játékon kívüli beszélgetést a reagok alján folytassátok, így: //Játékon kívüli beszéd, OFF// - Telepatikusan küldött üzenetek esetén: Telepatikus üzenet - Támadások, Kódok jelölése a szövegben legyen vastagbetűs, így: Támadás, Kód - Minden válaszod, egy bizonyos szinttől minden gondolatod befolyásolja a neked szánt cselekményt. Mindenki cselekménye egyéni. A Kártya használata: Minden játékos maga választja meg a Kártyáján szereplő állat-szimbólumot. Mitikus lények kizárva. Az általad választott állatnak nagy szerepe lesz a későbbiekben. Amikor a játék során megkapod a Kártyát, a posztban is megjelenik egy általam szerkesztett kártya, amit képként továbbra is belinkelhetsz, ha szükség van rá. Bármi változás történik a kártyádon, azt képként ugyanúgy megkapod. A Kártya jelzi a szintedet, ezen lesznek a feladataid és ez jogosít fel a játékra. A reagok során viszont elvesztheted a Kártyádat, ilyenkor 3 kör áll rendelkezésedre, hogy visszaszerezd. Ha nem sikerül, úgy számodra vége a játéknak. A „véletleneknél”,ill. eldöntendő esetekben a Kockagenerátort fogjuk használni: http://dobokockaszimulator.teleoldal.hu/ Az elsőre kidobott számot OFF megjegyzésként írhatod a reagod alatt. A kezdő reagot az adatlapok beérkezte után írom meg. Kezdő reagot beküldöm, ezzel a jelentkezést lezárom: Júni. 30-án (Vasárnap). [ Módosítva: 2013.06.22 20:43 ] |
| Erodon | 2013-06-23 21:59 |
|
szerintem jobb lett volna ha új üzenetként írod le, mivel így nem jelzi az új bejegyzést a topikban (Kérdés: a városon kívüli világról tudni valamit vagy úgy gondolkozzak, hogy csak a város?(bocs ha esetleg hülye kérdés, csak érdekelne, ha már odaképzelem magam valaki bőrében )) Név: Merlock Risthearth Kora: 26 Melyik Negyíedben él: Matar Kinézete: Magas, nagydarab, rövid fekete hajú, mivel sokat van napon kicsit barnább bőrű. Jobb szeme szürke, bal szeménél vágás, maga a szem színtelen. Általában egyszínű, fekete öltönyt, nadrágot és fehér inget visel kivéve ha veszélyesebb helyzetre számít, olyankor lezserebb ruhát amiben könnyű mozogni. Eredetileg a Touh-ban született (családja nem volt), de fiatalon sikerült átszöknie a Matarba ahol néhány zsoldos befogadta. Jelenleg ő is zsoldosként dolgozik. Szeme egy tolvaj üldözésekor megsérült és majdnem teljesen meg is vakult de végül minimális szinten megmaradt bal szemére a látása (elmosódott képeket, körvanalakat még tud érzékelni vele). Mihez ért: maroklőfegyverek használatában gyakorlott, matematikai/logikai készségek (amiket főleg a kereskedőktől tanult el) Testvére: - Állatszimbólum: farkas Választott reagszín:06005E [ Módosítva: 2013.06.24 13:48 ] |
| Agatha Arashy | 2013-06-23 22:09 |
|
Erodon írta:
szerintem jobb lett volna ha új üzenetként írod le, mivel így nem jelzi az új bejegyzést a topikban (én valamikor a holnapi folyamán még ide leírom a karakterlapom. Kérdés: a városon kívüli világról tudni valamit vagy úgy gondolkozzak, hogy csak a város? értem ez alatt, hogy például bekerülhet-e valaki a városon kívülről oda, és ha igen, mi van olyankor? (nem feltétlenül felhasználás érdekében, inkább csak kiváncsiságból kérdezem )) Valóban jobb lett volna, de a rendszer valamiért nem engedte. :S Szerkesztésre jogom volt, új bejegyzés küldésére nem, egészen a mai napig. Nem tudom az okát. A Városon kívüli részekre, ergo országos szintre jelenleg nem szeretnék kitérni, mert azzal a lendülettel már a világot is ki kellene dolgoznom, hogy aránylag minden lyukat betömjek. Ez a lépés szerintem jelenleg csak összezavarná a játékosokat. A játék folyamán az orszég neve legfeljebb egyszer lesz megemlítve, de igazad van, azt azért célszerű lenne feltüntetnem. Ha valaki a városon kívülről akar érkezni: Valahol akkor is laknia kell. A reagban megemlítheti, hogy eredetileg nem Rewlandban született, csak pl. a városban kapott munkát, vagy egyéb okok arra kényszerítették, hogy a városba költözzön. Értelemszerűen felesleges lenne olyan Játékost belevonni egy ilyen játszmábam, aki csak átutazóban van és nem ismeri magát a helyet. |
| Serena | 2013-06-23 22:21 |
|
Név: Carla Crowstorm (Varjú) Kora: 21 Melyik Negyedben él: Touh Kinézete/Története: Hósszú fekete haja derekáig ér. Az ég szépnek teremtette, ami nem éppen volt áldás a Touhban egy család nélküli fiatal lánynak, de az átélt megpróbáltatások megkeményítették(nem szeret a gyerekkoráról beszélni) és megtanulta kihasználni a szépségét, mint "fegyvert". Egyik szeme vérvörös a másik sötét kék. Feszes fekete bőrfelsőt visel, ami jól kiemeli az idomait emellé fekete miniszoknyát.Hátán egy kopott fekete posztóköpeny, ami az apjáé volt ezért kincsként őrizi és viseli. Gyerekkorától próbált gondoskodni egyedül a kistestvéreiről és magáról. Gyakran kényszerült lopásra is a túlélés érdekében, ezért igen agilis és jól tudja álcázni magát, hogy ne kapják el. A legmagasabb nyúlketrecekre is fámászott és az ablakon keresztül tört be majd kiugorva távozott innen jön a beceneve szabadesés közben a lobogó haja és köpenye olyan, mintha 1 varjú röppenne ki az ablakon. Mihez ért: Elbűvölés(ez férfiakon működik leginkább) Fürgeség/Rejtőzködés (tolvajlás, betörés, kihallgtás) Testvére: Testvéreit elvesztette csak ő élte túl a Touh-ot Állatszimbólum: Varjú Választott reagszín: CF4242 Nem enged a fórum Double Postolni 1 napig. Remélem nem gond, hogy alapstoryt is írtam a karimhoz. Szívesen írtam volna még de féltem, hogy túl terjengős lesz... [ Módosítva: 2013.06.23 22:26 ] |
| kill-o-matic | 2013-06-24 06:52 |
|
Név: Sevren Ailus Kora: 19 Melyik Negyedben él: Renlar Kinézete: Sevren egy híres orvos egyetlen fia, nagy házban lakik és szinte mindene megvan amit csak egy fiatal kívánhat. Ápolt, vállig érő gesztenyebarna haja van, szemei ennél sötétebb árnyalatúak, tekintetéből kedvesség sugárzik, a legtöbb ember talán pont emiatt rögtön képes bízni a fiúban. Szép arca van, tipikusan az a nők kedvence, persze van pár kivétel, akiket pont ez zavar. Bőre szinte hófehér, tapintása selymes. Vékony alkatával és átlagos testmagasságával nemigen tűnik ki a tömegből, sőt, szinte eltűnik a sok gazdag, kövér ember között. Ruházata igényes, a városi divattal változik, kikötései csak annyik, hogy ne legyen túl színes, feltűnő és komolytalan a darab. Otthon viszont egyáltalán nem érdekli, hogy mit visel, legtöbbször elővesz valami bő, kényelmes cuccot amiben egész nap képes ellenni a ház könyvtárában, szemei hibátlanul működnek, ezért szemüvegre nincs szüksége még 4-5 óra folyamatos olvasás után sem. Mihez ért: az apjától összeszedett Orvostudomány, Empátia, Stratégia Testvére: - Állatszimbólum: Bagoly Választott reagszín: 1D3E4A spoiler
Remélem nem gond, hogy semmi történetszerűt nem írtam a "Kinézet" részhez. |
| Möraja | 2013-06-24 10:56 |
|
Név: Facto (iggen, a Möra már megint egy akrinai karit konvertál át >.> Kora: 13 év, fiú Melyik Negyedben él: Touh Kinézete és rövid története: Rakoncátlan, vörös haj, csillogó zöld szemek, szeplők tömkelege és vigyori pofa. Egyike azoknak, akik mernek az utcán aludni, már csak azért is, hisz máshol nem tud. Szülei a jelek szerint rég meghaltak, azt sem tudja, mi az a testvér, az élethez mégis a lehető legpozitívabban áll hozzá. Gyakorta álmodik arról, hogy egy hajón utazik a tengeren. Korához képest eléggé okosnak mondható, mindenhez van megjegyzése, akár bolondság, akár nem. Álma, hogy egyszer bejuthasson Scylenbe és ott dolgozhasson valamilyen technikai részlegen. Ruházata egy szakadt farmer, egy még szakadtabb, koszos, fehér póló, és az elmaradhatatlan vörös kendő a nyakában. Mihez ért: Hálózatok átlátása, bújdosás és elfutás a nagyfiúk elől Állatszimbólum: Vörös róka Választott reagszín: Maroon [ Módosítva: 2013.06.24 10:57 ] |
| Agatha Arashy | 2013-06-24 14:08 |
|
Örülök, hogy már 4-en vagytok. 30-ig még van idő, így örömmel várom a többi jelentkezőt is. 6 hely még kiadó! Serenaxd írta:
Köszönöm, akkor most már értem a problémát. Nem enged a fórum Double Postolni 1 napig. Rövid karaktertörténetek: Semmi gond, ha pár mondatban múlttal látjátok el a karaktert. Amit eddig felvázoltatok, tökéletesek. A karakterek múltja/nézete úgy is a reagokban fog kiteljesedni. |
| Heyes | 2013-06-24 16:58 |
|
Név: Thom Iados Kora: 25 Melyik Negyedben él: Scylen Kinézete: 175 cm magas átlagos testalkatú. Haja rövid színe fekete, szeme kék távolba meredő, arca enyhén borostás. Napközben: Világos színű öltönyt hord fehér inggel és fémes-szürke nyakkendővel. Este: Általában sötét színű farmert hord egyszerű sportcipővel, fehér rövid ujjú inget lazán gombolva rajta sötét kapucnis melegítővel és fekete bőrkabáttal. Háttér: A családja hamis papírokkal Matar-ból szökött át Scylen-be. Anyja ekkor már terhes vele volt vele. Nem sokkal a születése útán egy gyermektelen nevelő családhoz adták. A szülei lebuktak és vissza szállították őket Matar-ba. Viszonylag fiatalon megismerte a származását, ezért elhatározta hogy megkeresi és támogatni fogja a szüleit. Elég keményen tanult mérnök lett belőle, majd egy harmadosztályú műhelyben gyakornok lett(ami ilyen fiatalon és ezzel a származással igen jónak számít). A nevelő-szülei révén volt alkalma egy neves kutatóval találkozni, akik (pusztán dicsekvésből vagy jó indulatból vagy mert meglátták benne a tehetséget) megengedték néhány pillantást vessen a munkájukra, esetleg gyakornokként kisebb feladatokban bedolgozhasson. Napközben a cégnél dolgozik új technológiák fejlesztéséén. Azért hogy a családját támogathassa, esténkén kiszökik Scylen-böl hogy a szülei családja után nyomozón, vagy a helyi fekete piacon eszközök terveit árusítja. Mihez ért: Feltalálás(elektronikai eszközök és fegyverek), hackelés, szerelés/javítás Testvére: nincs Állatszimbólum: Patkány Választott reagszín:272A31 spoiler
[ Módosítva: 2013.06.24 22:39 ]
A játékkornak annyi van írva hogy "modern". Azt szeretném mg kérdezni hogy menyire menyire modern? |
| ishida016 | 2013-06-24 18:12 |
|
Név: Artemis Entereri Kora: 23 Negyed: Matar Kinézete és Története: Artemis a Scylen negyedben született mint később kiderült tehetséges technikusként aki előtt fényes jövő állhatott volna, ám 15 éves korában szülei egy munkahelyi balesetben elhunytak, és mivel nem kapott kártérítést kénytelen volt elhagyni a negyedet. Ezek után egy darabig az utcákat rótta amíg fel nem bérelték a Matar negyedben, néhány raktár védelmi rendszerének kialakítására (riasztók, kamerák, mozgásérzékelők stb.), de hamar rájött hogy jobban fizet az aki be akar jutni mint aki azt akarja hogy ne jussanak be. 170cm magas átlagos testalkatú, kissé fehér bőrű, rövid fekete hajú és szemű. Általában tornacipőben, farmerban és pólóban szokott lenni, ezen kívül ha munkája van akkor felvesz egy koponya mintás kendőt az arcára és egy egyszerű sapkát, továbbá egy hátizsákot amiben a felszerelését tartja. Mihez ért: Betörés, Feltörés, Közelharc Állatszimbólum:Gyík Választott reagszín:37FF21 spoiler
[ Módosítva: 2013.06.24 18:16 ]
Bocsi ha kicsit hosszú lett |
| Agatha Arashy | 2013-06-24 18:16 |
|
Heyes írta:
A játékkornak annyi van írva hogy "modern". Azt szeretném mg kérdezni hogy menyire menyire modern? Alapavetően úgy kell elképzelni, mint a jelenlegi korunkat. Van mobil, pisztoly és áram, tehát nem több, mintha csak kimennél Budapest utcáira. Scylen-negyedben viszont egy kicsivel bonyolultabb a rendszer, mert ott vannak olyan műhelyek, amik kifejezetten a Gazdagok elképzelését hivatottak megvalósítani. Scylen fallal körülvett része technikailag már inkább sci-fi, érzésében meg olyan, mint pl. az 51-es körzet. Onnan eredt technika pl. a Mirrold is, amit bővebben az első reagban fogok kifejteni. A karaktered, mivel eredetileg Matarból származik legfeljebb csak többet hallhat ezekről a technikákról, de hatalmas kérdőjel, hogy oda valaha is bekerül. |
| hassan | 2013-06-24 18:51 |
|
spoiler
Amarillis meg az én helyem biztos, jönni fogunk, csak még ötletelünk, szóval maradjunk a 2 kiadó helynél. |
| Agatha Arashy | 2013-06-24 19:00 |
|
hassan írta:
spoiler Amarillis meg az én helyem biztos, jönni fogunk, csak még ötletelünk, szóval maradjunk a 2 kiadó helynél. 30-a éjfélig-ig foglalhattok kettőt. Amennyiben a karaktertörténeteket a megadott időpontog nem külditek be, úgy nem tudom fogadni a jelentkezéseteket. Remélem megértitek, így is min. egy napra lesz szükségem, hogy rendes kezdőt írhassak mindenkinek. 2 szabad helyünk van még! |
| Amarillis | 2013-06-26 02:44 |
|
Név: Michelle V. Angel Kora: 19 éves Melyik Negyedben él: Renlar Kinézete: Rikító kék szeme van, aranyló szőke haja derekát súrolja rakoncátlanul leomló tincsekben, porcelán bőre, vékony, formás alakja van, törékenylek látszó alkata mögött azonban szálkás izomzat és rendkívüli hajlékonyság rejtőzik. Szülei a városrész legelitebbjei közé tartoztak, de több mint másfél éve 18. születésnapja után a szülők ismeretlen okból elhagyták a várost, ikerbátyjára bízták, hogy gondoskodjon róla. A bátyja midnentől óvja, azt szerette volna ha magántanuló lesz, de Ő Scylenben szeretett volna egyetemre járni, dráma szakra. Bátyja engedett kérésének, azzal a feltétellel, hogy vele tart, azonban valós származásukat titkolják. Mivel állandóan együtt vannak gyakran párnak hiszik őket. Kedves, álomvilágban élő lánynak tarják, azonban ha a szinpadra lép mintha nem is ugyanaz az ember lenne, téncával, énekével bűvöl, bájol. Elhitet bármit, amit a szerep megkíván legyen az szende szűz, díva vagy démon. Mihez ért: bátyja befolyásolása, színészet, önvédelem Testvére: Michael V. Angel, ikrek (8 perc van köztük) - telepátia Állatszimbólum: Cica Választott reagszín: A63A70 |
| hassan | 2013-06-26 02:44 |
|
Név: Michael V. Angel Kora: 19 Melyik Negyedben él: Renlar Kinézete/története: Rikító kék szem, nyakközépig érő szőke haját hol hátrazselézve, hol rendezetlenül hordja, átlagos alkata és sápadt bőre, valamint szépfiús kinézete mögött azonban több van, mint ránézésre látszik. Van egy ikerhúga. Becenevei elsősorban a lányok körében „Szőke Herceg” és „Angyal”, üzleti körökben csak „V”. Szülei a városrész legelitebbjei közé tartoztak, az Angel kaszinó mellett a két felső szint lakói számára minőségi fegyvereket gyártó céget is létrehoztak. Több mint másfél éve 18. születésnapja után a szülők ismeretlen okból elhagyták a várost, ráhagyva a kaszinó többségi tulajdonát és a fegyvergyárat. A több milliós havi passzív jövedelem garantált, így a kisujját sem kell mozdítania semmiért. Húgával Scylen negyed egyik egyetemére jár (ő csak lopja a napot), a hét 5 napját itt töltik, a nevük ezen a részen kevésbé ismert (aki ismerte, annak a hallgatása meg van véve). Szinte mindig együtt vannak, testvérét soha nem hagyja egyedül menni sehova, óvja minden bajtól, azonban az üzleti életbe és önnön kegyetlen játékaiba nem enged betekintést a számára, azok a kivételek együttlétük idejéből. Hirtelen haragú és elég szadista hajlamú. Gyerekként a vívás volt a hobbija, készíttetett magának egy aranyból készült vívótőrt valamint egy arany Desert Eagle pisztolyt. Ha ezek nem is, de a sokkolója mindig nála van, hogy dühkitörését a legközelebbi szerencsétlenen is le tudja vezetni. Mindegyik városrészben vannak kapcsolatai, az alsóbb 3 negyed szinte összes fontosabb történését tudja, egyedül a felső részen vannak olyan dolgok, amikbe nincs belelátása. Ezen szeretne mihamarabb változtatni. Mihez ért: vívás, pusztakezes önvédelem (csak végszükség esetén, nem szereti bemocskolni a kezeit, erre vannak a fegyverei), agresszív meggyőzőerő (nagyon kevesen bírnak ellenállni a követelő tekintetének és hangnemének). Testvére: Michelle V. Angel (ikrek, 8 perc van kettőjük közt, Michael az idősebb)- telepátia Állatszimbólum: Macska Választott reagszín: 1663C7 |
| Serena | 2013-06-26 03:30 |
| Első ikerpárunk ^^ Eddig elég jó a karakterek eloszlása a város kerületeiben |
| danitig | 2013-06-27 15:12 |
|
Név: Sugita Yoshino Kora: 19 Negyed: Renlar Kinézete: Rövid szőke hajú és szürke szemű, 178 cm magas a sportos test alkatú. Pólókban és farmerekben szokott lenni. A haja legtöbbször rendezetlen. története: Családjáé az egyik legnagyobb elektronikai cég így elvan látva mindennel amire vágyik. Eléggé távolság tartó az emberekkel barátai nincsenek így legtöbb idejét edzésel és különböző harc modorok elsajátításával és tanulással töltötte. Kedvence a kardal és a fegyverrel való harcok. Az elektronika és a számítás technika terén jártas családja révén. 17 éves koráig magán tanuló volt de elment tanulni Scylen-be mert már úgy érezte nem elég neki ez, kell neki valami izgalom egy kis változatosság. Így Scylen-ben el titkolva,hogy ki ő. Érdeklődése miatt a lakása fejlett elektronikával edző teremmel és fegyverekkel van felszerelve. Amikor csak tudja magánál tart ja kedvenc kardját. Nem igen törődik más emberek véleményével mindig azt csinálja mi éppen érdekli mindegy milyen helyzetbe kerül. Mihez ért: Különböző harc modorok, fegyver ismeret, számítógépek feltörése készítése és programok írása. Testvére: -nincs- Állatszimbólum: Tigris Választott reagszín: FF0000 spoiler
[ Módosítva: 2013.06.27 17:30 ]
Remélem jó lett mert most először csináltam ilyet. |
| Agatha Arashy | 2013-06-27 16:09 |
|
30-án (inkább este felé) Kezdőreag! Már csak 1 szabad hely van! |
| Erodon | 2013-06-27 16:16 |
|
danitig írta:
ööö, a sárkány nem számít mítikus lénynek?
Állatszimbólum: Sárkány |
| Agatha Arashy | 2013-06-27 16:18 |
|
Erodon írta:
De igen, ezügyben már írtam levelet Danitignek. Remélem miharabb kijavítja a hibát.
ööö, a sárkány nem számít mítikus lénynek? |
| Heyes | 2013-06-27 16:51 |
|
Agatha Arashy írta:
30-án (inkább este felé) Kezdőreag! Már csak 1 szabad hely van! Jó hír már várom hogy kezdődjön. |
| danitig | 2013-06-27 17:32 |
| Igen bocsi már javítottam is. |
| hassan | 2013-06-27 19:10 |
| Sok lesz a Renlarban élő szőke gazdagok száma, elég nekem egy iker is. xD Végén még kiderül, hogy danitig karija meg a klónom. |
| Agatha Arashy | 2013-06-27 20:18 |
|
A félreértések elkerülése végett (meg amiket sajna kihagytam a Szabályzatból): - Nincsenek klónok - Ha a játék során véletlen meghalsz (mert rosszat lépsz), nincs feltámadás! Akinél kiírom, hogy meghalt a karaktere, annak GAME OVER és a játékos onnantól legfeljebb olvasója lehet a játéknak. Ha ilyesmi történik ne légy durcás, nem azért csinálom, mert pikkelek rád, vagy más, OOC okok vezérelnének. Mesélőként kifejezetten IC cselekszem. spoiler
OOC = Out-Of-Character / Karakteren kívüli cselekvés IC = In-Character / Karakter szerinti cselekvés. danitig írta:
A későbbiekben ezt a kettőt ne tessék keverni. mit danitig írta:
Köszönöm szépen!
Igen bocsi már javítottam is. |
| ishida016 | 2013-06-27 20:38 |
| és amúgy hogy tervezed? csak egy győztes lesz, és mindenki más kiesik vagy nem feltétlenül csak 1 embernek kell maradnia? |
| Elayan | 2013-06-27 20:43 |
| Szeretném lefoglalni az utolsó helyet. Holnapra megcsinálom a karakterlapot, ha megfelel, csak még sosem csináltam ilyet és gondolkoznom kell rajta. (Majd beleszerkesztem ebbe, ha addig nem jön újabb komment.) |
| Agatha Arashy | 2013-06-27 20:43 |
|
ishida016 írta:
és amúgy hogy tervezed? csak egy győztes lesz, és mindenki más kiesik vagy nem feltétlenül csak 1 embernek kell maradnia? Hősien bevallom: sehogy sem tervezek. Van egy játékszálam, amit végigviszek, de hogy azon belül ti hogyan reagáltok, vagy "mibe nyúltok bele" az már rajtatok múlik. De nem, nem játszanék Hegylakót, ha egy mód van rá. Elayan írta:
Kénytelen voltam válaszolni sorry, de oks, tiéd az utolsó hely. Szeretném lefoglalni az utolsó helyet. Holnapra megcsinálom a karakterlapot, ha megfelel, csak még sosem csináltam ilyet és gondolkoznom kell rajta. (Majd beleszerkesztem ebbe, ha addig nem jön újabb komment.) [ Módosítva: 2013.06.27 20:53 ] |
| Heyes | 2013-06-27 20:47 |
|
Agatha Arashy írta:
De nem, nem játszanék Hegylakót, ha egy mód van rá. Igen itt a végén egy se maradhat. |
| ishida016 | 2013-06-27 20:51 |
| hát igen végül is a mesélővel meg mondjuk 2 emberrel nem lenne túl nagy szám a topik |
| Agatha Arashy | 2013-06-27 21:12 |
|
Heyes írta:
Ha szeretnéd... Igen itt a végén egy se maradhat. ishida016 írta:
Nekem annyi a dolgom, hogy egy érdekes élményt biztosítsak nektek. Ha az elején mindenkit megölök az valóban egy élmény lenne, csak szerintem nem élveznétek túlságosan.
hát igen végül is a mesélővel meg mondjuk 2 emberrel nem lenne túl nagy szám a topik |
| kill-o-matic | 2013-06-27 21:25 |
|
Egyre jobban érdekel, hogy milyen kezdést kapok! (legyen már 30.-a >.< ) [ Módosítva: 2013.06.27 21:25 ] |
| hassan | 2013-06-27 21:31 |
| Hát remélem nem vérzik el drága szereplőm 2 hét után, akkor szomorú leszek. xD |
| ishida016 | 2013-06-27 21:36 |
| azzal fogunk kezdeni... a fél banda vértócsában pihen---->éld túl |
| Erodon | 2013-06-27 21:42 |
|
mindenkit meg kell ölni akivel összefut az ember, akkor elég gyorsan végéhez érnénk a dolgoknak amúgy ha még játékban vagyok akkor a többiek reagjait vagy, hogy mi történik velük is olvashatom vagy csak a saját történéseim ismerhetem? [ Módosítva: 2013.06.27 21:42 ] |
| Agatha Arashy | 2013-06-27 21:49 |
|
xDDDD Oké, látom beindultak a fantáziák. Erodon írta:
Mindenki történéseit olvashatod, ez csak természetes, de a Karaktered csak a saját színével jelölt részt ismerheti és tudhatja. Ergo: a karaktered nem ismerheti, vagy tudhatja azt, amit te már kiolvastál a többiektől.
amúgy ha még játékban vagyok akkor a többiek reagjait vagy, hogy mi történik velük is olvashatom vagy csak a saját történéseim ismerhetem? |
| MaRtiN | 2013-06-27 22:13 |
|
Agatha Arashy írta:
Meg ha valami "common knowledge" azt szerintem a mesélő úgy is jelzi, jól sejtem? (Akár úgy is mint "városi pletyka"
Mindenki történéseit olvashatod, ez csak természetes, de a Karaktered csak a saját színével jelölt részt ismerheti és tudhatja. Ergo: a karaktered nem ismerheti, vagy tudhatja azt, amit te már kiolvastál a többiektől. |
| Agatha Arashy | 2013-06-27 22:30 |
|
MaRtiN írta:
Agatha Arashy írta:
Meg ha valami "common knowledge" azt szerintem a mesélő úgy is jelzi, jól sejtem? (Akár úgy is mint "városi pletyka"Mindenki történéseit olvashatod, ez csak természetes, de a Karaktered csak a saját színével jelölt részt ismerheti és tudhatja. Ergo: a karaktered nem ismerheti, vagy tudhatja azt, amit te már kiolvastál a többiektől. Így van. Meg lesz majd lehetőség arra, hogy a karakterek összefogjanak, tehát a közös játéktól sem veszem el a kedvet. |
| Serena | 2013-06-28 01:00 |
| Egymás elleni is lehet vagy csak teamwork? XD |
| Agatha Arashy | 2013-06-28 01:03 |
|
Serenaxd írta:
Ahogy érzitek. Felőlem szolid bandaháborúba is keveredhettek egymással a cselekményen belül, elvégre nincs szabály arra, hogy a Karaktereknek szeretniük kell egymást.
Egymás elleni is lehet vagy csak teamwork? XD |
| Elayan | 2013-06-28 09:32 |
|
Név: Levarine Kor: 17 év Negyed: Matar Kinézet és származás: Apai ágon több generációs kereskedőcsalád kisebbik gyermeke, édesanyja Scylenből származik. 162 magas, középhosszú tengerkékszín hajú (eredetileg világos barna), zöld szemű, kreol bőrű. sportos leányzó (öltözködési stílus és testalkat egyaránt). Kedvenc időtöltése a bátyja idegesítése, valamint követése. Ha pedig nem ezzel foglalatoskodik, akkor Matart járja barátai társaságában, esetleg átlóg Scylenbe kutatni, elhagyott könyvekben, értékekben reménykedve, melyektől akár tudást, akár pénzbeli javakat remélhet. Kíváncsi természet, minden érdekli, ami körülveszi. Álma, hogy Scylenben élhessen és tanulhasson tovább. Hobbijai a bajkeverés, a tánc és mások megfigyelése. Mihez ért: gyorsan fut, jól kezeli a pengéket, jó a rábeszélőképessége Állatszimbólum: kolibri Választott szín: 2BC496 spoiler
[ Módosítva: 2013.06.28 9:34 ]
Háááát... Kíváncsi vagyok. Hassan, szerintem az én leszek. |
| hassan | 2013-06-28 11:32 |
|
Elayan spoiler
Az önző dögök hamarabb halnak, bár igaz, aki kíváncsi azt hamarabb utolérik a sánta kutyák, gondolom ezért jó a futóműve a karakterednek. Mondjuk személy szerint hosszútávú játékra számítok, azt szeretnék, nem gyorsa halált. xD |
| Agatha Arashy | 2013-06-28 12:09 |
|
Minden hely betelt! Aki még variálni szeretne a Karakterlapján 29-ig megteheti! Utána nincs mód a karakterlap variálására. I. kör kezdete: 30-a (vasárnap) 19h. Elayan: A szabályzatban remélem olvastad az NJK-kre (Nem Játékos Karakterekre) vonatkozó részt. Amennyiben a karaktered bátyja NJK, úgy a játék során átadtad a jogot, hogy ha kell én alakítsam. Mindezt a félreértések elkerülése végett írom. |
| Elayan | 2013-06-28 18:09 |
| Persze, ezert is nem szantam neki nagyobb szerepet a vegso verzioban. |
| Serena | 2013-06-28 18:15 |
|
Agatha Arashy írta:
Na akkor mehet a 2 napos countdown
Minden hely betelt! Aki még variálni szeretne a Karakterlapján 29-ig megteheti! Utána nincs mód a karakterlap variálására. I. kör kezdete: 30-a (vasárnap) 19h. Elayan: A szabályzatban remélem olvastad az NJK-kre (Nem Játékos Karakterekre) vonatkozó részt. Amennyiben a karaktered bátyja NJK, úgy a játék során átadtad a jogot, hogy ha kell én alakítsam. Mindezt a félreértések elkerülése végett írom. |
| danitig | 2013-06-29 00:02 |
|
Átírtam a karakterem.
Név: Sugita Yoshino Kora: 30 Negyed: Scylen Kinézete: Rövid fekete hajú és szürke szemű, 178 cm magas a sportos testalkatú. Pólókban és farmerekben szokott lenni. A haja legtöbbször rendezetlen. Története: Fiatalon távolság tartó volt az emberekkel nem igen voltak barátai ezért sokat zaklatták az iskolában. Annak érdekében, hogy változtasson ezen elkezdett edzeni, önvédelmet tanulni, hogy erősebb legyen. Később mikor már erősebb lett rá eszmélt,hogy az erejével segíthet másokon, ezáltal élet céljául az emberek megsegítését tűzte ki. Beállt a rendfenntartók hoz, több éves ott léte alatt magas rangokig jutott fel egész fiatalon, ám 28 évesen egy hiba miatt elbocsátották. Azóta testőrködéssel gyárak őrzésével tölti napjait, nem adván fel vágyát, hogy továbbra is az embereken segítsen majd az erejével. Mihez ért: Különböző harcmodorok, fegyver ismeret Testvére: -nincs- Állatszimbólum: Tigris Választott reagszín: FF0000 |
| ishida016 | 2013-06-29 17:47 |
|
Én még annyit fűznék hozzá a sztorimhoz, hogy: A "munkahelyén" sem arcát, sem a nevét nem ismerik ezzel védve hétköznapi életét. Így aztán csak úgy emlegetik mint A Drótos. spoiler
danitig jó ötlet volt a végére berakni egy jófiút is a sztoriba |
| Möraja | 2013-06-29 18:06 |
| Miért, Facto nem jófiú? >.> T_T |
| ishida016 | 2013-06-29 18:24 |
| Nem úgy értettem. Úgy értettem, hogy Sugita az első olyan karakter akinek az a célja hogy segítse ill. védje az embereket. |
| Serena | 2013-06-29 20:30 |
|
Carla sem kifejezetten rossz kicjány Nem tudod definiálni a jót és rosszat (úgy, hogy mindenki elfogadja) a világon, mert minden viszonylagos ^^ [ Módosítva: 2013.06.29 20:32 ] |
| Agatha Arashy | 2013-06-30 17:30 |
|
Némi malőr...
lépett közbe a kezdési időponttal. Az első kör nyitása mindenképp ma fog megtörténni, de a vélt szabadnapomon a család elhurcolt a Murder-tárlatra, így a 10 jelentkezőből eddig csak 3-4-nek van meg a kezdőreagja. Ha sikerül 19h-ra végzek, ha nem, ne lepődjetek meg, max. 22-re biztosan izzíthatjátok az ujjaitokat. [ Módosítva: 2013.06.30 17:31 ] |
| Elayan | 2013-06-30 17:40 |
| Köszi, hogy szóltál. |
| Heyes | 2013-06-30 17:41 |
|
Agatha Arashy írta:
Némi malőr...
lépett közbe a kezdési időponttal. Az első kör nyitása mindenképp ma fog megtörténni, de a vélt szabadnapomon a család elhurcolt a Murder-tárlatra, így a 10 jelentkezőből eddig csak 3-4-nek van meg a kezdőreagja. Ha sikerül 19h-ra végzek, ha nem, ne lepődjetek meg, max. 22-re biztosan izzíthatjátok az ujjaitokat. Előfordul az ilyen, hiába tervezel valamit el aprólékosan, ha valami közbeszól és nem úgy alakulnak a dolgok. 30.-ára ígérted (bár 7-re) de 23.59-ig még időben vagy. |
| Elayan | 2013-06-30 18:16 |
| Amíg nem kezdünk... Egy gyors kérdés: Egy reag után egyetlen "interakcióm" lehet a következő reagig a mesélőtől, vagy több? Meg mi alapján akár 2-3-4, ha lehet? |
| Agatha Arashy | 2013-06-30 18:28 |
|
Elayan írta:
A mostani kezdés után elég egy reakció, de lesznek olyan "csapatos" körök, amikor 1 hét alatt annyi reagot írtok, amennyi jól esik. Ez remélhetőleg mihamarabb bekövetkezik. Amíg nem kezdünk... Egy gyors kérdés: Egy reag után egyetlen "interakcióm" lehet a következő reagig a mesélőtől, vagy több? Meg mi alapján akár 2-3-4, ha lehet? Tehát az 1 hét egy határidő, ami alatt mindenki pótolhat, átgondolhatja a válaszát. Ha 1 hétnél hamarabb születnek egyéni reagok, akkor hamarabb is kaptok Mesélőit, ez természetes. A "csapatos köröknél" 1 hét a max. időszak amiben játszhattok. Ha ennyi idő alatt 10, vagy több reagot gyártotok, akkor kérem a Team tagjait, hogy a saját kereterük szemszögéből összegezzék a történteket nekem PM-ben. |
| hassan | 2013-06-30 18:50 |
|
Hülye kérdés: E/1 vagy E/3 preferált? És ha jól értem, pl ha már ma írok egy reagot, akkor a hét folyamán lehet hogy kapni fogok egy újabbat tőled? (más szóval egy reag nem egyenlő 1 körrel?) |
| Agatha Arashy | 2013-06-30 18:54 |
|
hassan írta:
Amelyik jól esik. Hülye kérdés: E/1 vagy E/3 preferált? hassan írta:
Mindenkit bevárok, az újabb kör akkor nyílik, ha mindenki írt, legyen szó egyéni, vagy csapatos alkotásokról. És ha jól értem, pl ha már ma írok egy reagot, akkor a hét folyamán lehet hogy kapni fogok egy újabbat tőled? (más szóval egy reag nem egyenlő 1 körrel?) Ez a követhetőség miatt fontos. Ha mindenki után írnék egy kört, akkor az többeket bezavarna. De ennek a gyakorlati részeit meg fogjátok tapasztalani, ne aggódjatok. UI.: szeretnék kérni egy postot valakitől, hogy ne kelljen holnapig várni a kezdéssel, mert a Double-post szabályt máshogy nem lehet kikerülni. [ Módosítva: 2013.06.30 21:23 ] |
| Elayan | 2013-06-30 21:27 |
| Köszi a választ. Post. |
| Möraja | 2013-06-30 21:29 |
|
Tessék, egy poszt *átnyújt egyet* Edit: lol Kaptál egyből kettőt, oszd be [ Módosítva: 2013.06.30 21:29 ] |
| Agatha Arashy | 2013-06-30 22:00 |
|
//Köszönöm! Itt a kezdés, és a továbbiakban jó játékot kívánok!// Re:Kasumi - Prológus
Az egész város a hamarosan megrendezendő Őszi Fesztiváltól zsong. Erre való tekintettel a boltosok lejjebb vitték az áraikat, mindenből az utolsó darabokat kínálták, majd jöttek az új kollekciók, amiket még jobban ajánlottak nagyjából dupla annyiért. A Fesztiválon fellépő együttesekkel folyamatos interjúk zajlottak és ha lehet még hangosabban hirdették a Fesztiválon rendezendő versenyeket. Nincs olyan ember, aki ne készülne rá, vagy ne utálná ezt a túlzásba vitt felhajtást. A Fesztivál középpontja a Főtér, mely valahol Matar és Scylen között terül el, kis részben Renlart is érintve. A Fesztivál este, 17.00-kor veszi kezdetét. Touh:
A negyed lakosai átlagosan érdektelenek a Fesztivállal kapcsolatban. Természetesen itt is akadnak olyanok, akik már várják, de a legtöbb lakos ezen az ünnepen is ugyanúgy dolgozik, mintha mi sem történne. A negyedben azonban szárnyra kapott egy pletyka, miszerint a zsernyákok különös erőbedobással keresnek egy alakot, akiről senki nem tud semmit, de még azt se mit követett el. A pletykákhoz mint egy megjegyzésként tartozott, hogy valószínűleg megint bűnbakot keresnek valami fejes ügyéhez, de a kézre kerítőt igencsak szép summával jutalmazzák. Hogy melyik az igaz és ki van ki ellen, nem lehet tudni. Carla Crowstorm (Serenaxd) Jól megérdemelt pihenőnapodat töltöd egy negyedik emeleti lakásban, ahová már egy ideje nem ment haza a tulaj. Szabadlakásba pedig ebbe a negyedbe bárki beköltözhet. Rajtad múlik mennyire érdekel az esti Fesztivál, ám mielőtt még beleélhetnéd magad a döntéshozatal dilemmájába egy kavics repül be az ablakon, mi fájdalmas koppanással talál el a válladon. A kavicsra nem kötöttek, nem is írtak semmiféle üzenetet, így mikor az ablakhoz rohansz, hogy megnézd ki céloz ennyire pontosan, csak azt látod, hogy a keskeny, mindössze három ember széles utcán ketten sétálnak, egy pedig az utcasarkon álldogál. Egyikükön sincs semmi különös, amire fel kellene figyelned, mind a hárman ugyanolyan negyedbelieknek tűnnek. A sarkon álló is hamar társaságra lel egy negyedik személyben. Minden a legnagyobb rendben, ahogy mindig is. Az a kis horzsolás viszont eszedbe jutatta, hogy az egyik idős boltos, aki nem utolsó sorban elég sokszor adta le neked a drótot, merre érdemes legközelebb repülnöd a nagyobb szajré reményében, a mai napra meginvitált egy kis beszélgetésre. Nem árulta el pontosan miről lehet szó, de a program nem minősült kötelezőnek és időpontot sem beszéltetek meg. A fali órára tekintve pedig láthattad, hogy még csak most múlt reggel 10, így még bőven akadt időd a szabadnapodon eldönteni mit is fogsz csinálni. Facto (Möraja) Az előző napod nem volt valami fényes és a ma délelőttödön is résen kellett lenned. Miután a bujdosás a tizenhárom éved alatt a specialitásodnak minősült ezúttal a kopók nem kaptak el, hogy rád sózzanak egy olyan ügyet, amit valójában el sem követtél. Touh egy belső utcájában pihenhettél le, az egyik rendelő mellett. Az orvos már-már jó barátodnak számít, mert a legtöbb sérülésedet ő látta el a balhék során. Pénzt nem kért, de állandó megbízód lett a szolgáltatásért cserébe. Kedves alak, amennyiben minden rendben zajlik és teljesítetted neki a feladatot, ellenkező esetben „véletlen elfelejt” a munkaideje után fogadni és nem számít neki mennyire súlyos a sérülésed. - Elég kimerültnek tűnsz - lép melléd ezúttal is egy doboz cigivel a kezében, amiben már csak kilenc szál zörgött. - Hallottam, hogy tegnap az Ezüst Sorban ólálkodtál a bolhapiacnál. Tudhattad volna, hogy arra mostanában sok a razzia. Cigijét meggyújtva, nyúzott arccal néz a semmibe, mint aki egész este dolgozott. Ám mielőtt bármit is mondhattál volna, vagy ha meg is szólaltál figyelmen kívül hagyva azt, tovább beszélt. - A haverjaidból kettőt, azt a Létrát és azt a Jómadarat, tegnap férceltem össze, őket jobb ha nem is keresed. És jobb ha messzire kerülöd a kopókat is, de ezt gondolom te is tudod. A Fesztivál miatt pedig a Gyűjtők is résen vannak. Tudod azok a fickók, akik a kufároknak gyűjtik a korodbeli srácokat ingyen munkaerőnek. Csak a mai napon hármat láttam errefelé. Mit is akartam még…? - vonta össze szemöldökét, meggyötörten próbálkozna előkaparni emlékeiből azt, ami a tényleges lényeg lenne. - Ja igen! Ma reggel volt itt egy lány. Ilyen fiatalka és közölte, hogy téged keres. Falaztam neked, mondtam nem ismerlek, mire ő csak erősködött, hogy ha látlak irányítsalak abba a hülye nevű kocsmába. Mi is a neve…? Nem a Négy Rabló… Hat Ökör… tudod mit akarok, nem? Tudom, hogy valami számmal kezdődik! Nem, nem a Nyolc Muskétás… megvan! A Szürke Patkány! Ez nem is szám… mindegy! Oda hívott meg. Ilyen bögyös, szőkefajta, mint a Rozika fiatalon. A Doki láthatóan nem volt a toppon, hiszen a Sarki Rozival példálózni egyáltalán nem szokott, sőt, le is tagadja ha szóba kerül, hogy köze lett volna ahhoz a repedtsarkúhoz. - És van itt még valami! - fújja ki a füstöt komótosan. - El kéne ugranod Max-hez. Épp fizetős munkaerőt keres a Fesztiválra. Most épp a Lokálban találod, egy számlatömb mögött. Úgy tűnik ez minden, amit el akart mondani, mert ezután megcsörgött a mobilja és különféle szakmai kifejezések közepette be is vonult a rendelőjébe. Általában így szokta, ebben nincs semmi meglepő. Rajtad múlik miként használod ki az információkat, vagy miként nem veszel róluk tudomást. Matar:
Általános közhangulat: a kereskedők be vannak zsongva. Az esti Fesztivál miatt mindenkit képesek maguk köré rendelni, csakhogy biztosítsák áruikat. A negyedben nem ritkák a Gyűjtők felfogadása, akik Touh-ból vadásznak egy napos, ingyen munkaerőt. Pletyka szinten ide is eljutott a rendőrség intézkedése, miszerint akadt egy tolvaj, aki valahogy megszökött az ellenőrzések alól. Állítólag feltört egy igen értékes raktárat, de nincsenek megerősített információk a raktár, vagy az illető felől. A babonásabb kufárok közül sokan balszerencseként értékelik az esetet, mások szimpla riadalomként gondolnak rá. A zsoldos csapatok, akik nem elég, hogy egymás ellen versengtek a jobb melókért, a hír hallatán úgy tűnt minden lehetőséget megragadtak, hogy bizonyítsanak. Merlock Risthearth (Erodon): A reggeled a többi zsoldostárs körében telt, habár kissé kótyagosnak érzed magad. Az előző estéden igencsak adtál az örömöknek, de senki nem tagadta, hogy ne érdemelted volna meg. Ezúttal csak hárman ültetek egy kocsmában, a megbízóra várva. - Megint egy tolvaj - morgott az egyikőtök, egy kopasz fickó, majd az asztalra csapta az újságot. Őt csak Sid-nek hívtátok. - A tököm tele van a fajtájukkal! - Mert egy idióta állat vagy! Ha ők nem lennének mi csak a szart lapátolhatnánk. - vont vállat a másik, egy nyúlánk figura, kinek egyetlen átka a rikítóan kék szemei voltak. Sokszor azzal hecceltétek, hogy éjszaka egy homályos plakát felé fordítottátok a fejét, hátha úgy jobban meg lesz világítva. A srác így kapta a Zsebi becenevet, ami a Zseblámpa rövidítésének felelt meg. - Itt nem azt csináljuk? Mások ganéját lapátoljuk. Ráadásul ez a redvás Fesztivál is a nyakunkon van! - Higgadj le és igyál. Majd mi Lock-kal tartjuk a frontot. Kivéve ha az a barom lesz. Míg Sid morgott, Lámpa a mobiljáért nyúlt, hogy megnézze jött-e üzenete, így az újságot szabadon elvehetted, hogy átlesd. A tolvajokkal neked sincs jó tapasztalatod és felmerülhetett benned, hogy talán a Sors jóvoltából újra találkozhatsz azzal a rohadékkal, aki megsebesített. Az újság azonban nem írt semmi konkrétat róla, csak egy halvány sejtést, miszerint a 132-es raktár környékén bukkant fel először. A többi lapon meg a politikai viszályokat és a „cölöpök” mindennapjait taglalta, megszórva egy-két halálesettel, no meg drámával. Mindössze annyi jó hírt láthattál, hogy „Hat lombik kismókus született az állatkertben”. A cím önmagában paradoxon, de ez senkit nem érdekelt. - Hah! Srácok, ezt nem fogjátok elhinni! - röhögött fel Zsebi, a legújabb SMS-ét olvasva. - Áthelyeztek minket a Fesztiválhoz. Ahogy Zsebi látta/ hallotta az értetlenséget, máris kifejtette a dolgot. - Most szólt a Főnök, hogy a tagot ne várjuk, mert lemondta. Ami furcsa, mert az a gennyláda Sirus sosem mond le semmit, vagy ha igen, csak órákkal később. Na mindegy. Este 16-ig nem kell melóznunk. 16-kor gyülekező a Fesztivál nyugati bejáratánál. - Sirus lett volna a megbízónk? - csodálkozott Sid, majd felröhögött. A reakciója számodra is érthető volt, hiszen Sirus sosem volt bőkezű a fizetéssel, de a munkát két kézzel akasztotta rátok. Az a fajta alak volt, aki elsőnek a botrányhoz nyúl, ha valaki nem akart vele dolgozni. Mindhárman fellélegezhettetek, hogy ezúttal békén hagy titeket, de ott volt a tény, hogy olyan „aranyosan” lemondta a dolgot. Ugyanakkor neked is megszólalt a mobilod azzal, hogy SMS-ed jött. Csak egy rövidke üzenet állt benne: „Várlak a 3-mas raktárnál, hogy befejezzük a tegnapit. Puszi! :*”. 16h-ig szabadnapos vagy, így csak rajtad múlik miként osztod be az idődet. Artemis Entereri (Ishida016) A reggelt lakásod védelmében töltöd, pontosabban a számítógéped előtt ülve. Tegnap egy leendő ügyfeled, egy bizonyos Sirus, megígérte, hogy mindenképp e-mail-ezni fog neked a munkával kapcsolatban és mihamarabbi választ remél. Ám ez a levél ma reggelre sem érkezett meg, így felmerülhetett benned a gyanú, hogy valójában nincs is semmiféle munka. Ugyanakkor érkezett valami más. Az a zsoldos küldte, aki annak idején bevett a csapatba és aki még most is tartja a hátát miattad. „Yo! Zeng a város egy tolvaj miatt. Ha jót akarsz, ma a Gyűrűben alszol. 13kor ott.” A Kék Gyűrű Panzió nem tartozott a drága helyek közé, de nem is volt a legolcsóbb. Közepes kategóriába tartozott, de elég jól védett volt ahhoz, hogy a zsaruk ne ott keressenek. A rövid üzenet azonban némiképp hibás volt, de ezen nem tudtál sokat gondolkodni, mert a következő e-mail elég érdekesnek ígérkezett. Feladó: Redrum Tárgy: Munka Dátum: 10/16… (ez két héttel ezelőtti dátum) Üzenet: Hi! Shall we dance Drótos? Tonight… just with me. Egyértelműen neked szánták, ráadásul olyasvalaki küldte, aki tudta az e-mail-edet és a beceneved is. Ha le is akartad nyomozni, rá kellett jönnöd, hogy az üzenet küldője számodra elérhetetlen. Nincs válasz. Nincs cím. Mintha nem is létezne. Abban viszont biztos lehettél, hogy a Fesztivállal kapcsolatban Jade keresni fog, és ha ő keres, akkor egyértelműen azzal fog kezdeni, hogy leszedi a fejed. Jade a Barátod hatására zsoldosi munkákat biztosított neked, úgy szólván ő a főnök, aki mégis elég nyommal rendelkezett ahhoz, hogy ha kell gond nélkül kiteregessen a rendőrségnek. Épp ezért lehet egyszerűbb lenne, ha elé mennél a problémának és felkeresnéd, de akkor 13h-ra biztosan nem érsz a Gyűrűhöz. Levarine (Elayan) Csak egy reggel… egy átlagos, unalmas reggel. Minden ismerősöd a Fesztiválra készül, a családod is úgy döntött felvonultatja ott a portékáját. A bátyád már hajnalban elment, hogy apáddal együtt lefoglalja a helyet és elvégezzék az utolsó simításokat, édesanyád pedig szintúgy az utolsó hívásokat intézi. Mint minden nagyobb eseménynél most is csak reménykedhetsz abban, hogy lesz időd a szórakozásra. - Drágám! Ugorj át Minihez kérlek, már egy hete csak ígérgeti azt a chip-et! - hallod anyukád szavait valahol a dolgozószoba és a nappali között, míg te a konyhába mentél valamiért. Mini anyukád barátnője, kivel még Scylen-ben járt egy iskolába. Kissé szórakozott hölgyről van szó, gyakran hagy elől olyasmiket, amiket nem lenne szabad… legalábbis a bátyád szerint, aki mindig azzal jön haza, hogy ma is megtudott egy titkot. Hogy ebből mennyi az igaz, szinte sosem derült ki. Ha el is indulsz félúton elkerülhetetlen az információ halmaz, ami a közelgő Fesztivállal foglalkozik. Az utcában, ahol Mini is lakik, az egyik tévébolt kirakatában láthattad a tévéműsort, ahol épp az egyik kedvenc együttesedet interjúztatták. Megtudhattad, hogy két óra múlva lesz egy verseny, amit ha megnyersz VIP vendégként bevezetnek a színfalak mögé, ahol találkozhatsz velük. A verseny persze egyszerű: meg kell tudnod hol szálltak meg, le kell fotóznod magát a helyet, majd a képet az alábbi címre elküldeni, akár mobilon, akár neten keresztül. Mindössze 4 órád maradt a feladatra, amennyiben elvállalod. Ugyanakkor Minitől a bátyád sem szabadult három óránál hamarabb. Hosszú, vagy épp rövid töprengésed idején szólalt meg a mobilod. Ismerős szám, egy barátod az. Ahogy felvetted, a barátod idegesen kérte a segítségedet. A dolog nem várhatott, eleve halkan beszélt, alig tudtad kivenni mit akar. Állítása szerint talált egy helyet Scylen határában, ahová eddig egyikőtök sem jutott be. A dolgok úgy fest ezen a reggelen neked is összerohantak. Scylen:
A technikai negyedben ugyanolyan fontos pletyka volt az ismeretlen rablás, de még nagyobb érdeklődésre számíthatott az alig nyilvánosságra hozott hír, miszerint az Ardor Corp. megint alkotott, ráadásul ezúttal sokkal magasabbra tette a mércét, mint legutóbb. A műhelyekben megoszlott a vélemény, de a közelgő ebédszünetben szinte mindenki elhatározta, hogy kikérdezi az Ardor dolgozóit… amennyiben átjuthatnak a falon. Thom Iados (Heyes) A tárgyalóasztal mögött egy bögre kávé társaságában hallgathattad a főnököd, amint a cég jelenlegi állásáról beszél. Az Ardor természetesen ismét az élre tört, de a ti helyzetetek sem olyan rossz, mint elsőre tűnt. Gyakornokként mentorod mellett foglaltál helyet, ki láthatóan ismét egy lépéssel előtted járt: a mai napon elhagyta öltönyét és nyakkendőjét. - A mai napon terepre megyünk. Ellenőriznünk kell az alsó szinten hogy haladnak a munkálatok. A mai fesztiválon egyértelműen az Ardornak lesz helye, de reméljük a Skyline nem marad el mögötte. Mentorod alig néz rád, miközben beszél. A Skyline egy újfajta biztonsági rendszernek készült, melyet elsősorban a te terveid alapján raktak össze. Ez minősült az első, általad megtervezett rendszernek. Ez hatalmas megtiszteltetés és felelősség volt egyben, mert ha ezen a fesztiválon a Skyline megbukik, eddigi sikervonalad befellegzett. Ahogy az üveglift a -7-es szintre érkezett, egy folyosó után már a tesztelők szobájába érkeztetek. Három technikus és ugyanennyi tesztelő volt jelen, akik saját felelősségükre vállalták a Skyline-t. - Minden rendben zajlik? - kérdezte kapásból Mentorod, mire az egyik fiatal felemelt jobb kezén halványkék derengés futott végig. - Igen. Úgy fest a Skyline eddig remekül működik. Épp a hologramot teszteljük. A fiatal fiú a csuklóján vibráló halványkék derengéshez nyúlt, mire egy miniképernyő jelent meg a bőre felett. - A Skyline nem mutatott hibákat? - kérdezte ismét, a fiú kezét kérve el. Te is láthattad, ahogy a Skyline, az egyetlen bőr alá ültetett kommunikációs program, amely kifejezetten a nanotechnológiára épült, láthatóan beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A bőr legfelsőbb rétege alá helyezett vékony lap kékjébe hol zöld, hol sárgás pontok vegyültek. Azok voltak a vezérlők, amikkel a funkciókat elindíthattad. - Eddig semmit. A kommunikációja tökéletes, hívásokat kezdeményez és fogad, az internet csatlakozása is hibátlan, a bele ültetett chip pedig alkalmas arra, hogy a város bármely pontján azonosíthassuk a használóját. Kompakt és biztosan nem vész el, hacsak ki nem vájják az illetőből. Az emberi energia pedig folyamatos feltöltés alatt tartja a rendszert. - Eddig úgy fest minden rendben van. Mennyivel készültek el? Míg a technikus válaszolt, neked üzeneted érkezett a csuklópántodba ültetett hívóról. A pánt paneljén olvashattad az üzenetet: „Megvan, amit kerestél a családoddal kapcsolatban. Délben át is tudom adni. Lin” Lin az egyik munkatársad, ki valahogy rájött az átszökéseidre Matarba, de nem szólt róla senkinek, sőt, úgy tűnt segíteni is akar az ügyedben. Két óra múlva dél, az egyetlen időpont, amikor egy órátok van mindent átbeszélni. Munkaidő után Lint szinte lehetetlen elkapni. - Remek. Thom! Ezeket a papírokat vidd a főnöknek, majd gyere ide vissza, hogy lásd a továbbiakat. Gondolom te sem hagynád ki, hogy a Skyline első tulajdonosa legyél. Ez korántsem volt kérés, vagy javaslat, viszont ha így cselekszel biztos, hogy a delet a beültetéssel fogod eltölteni… ugyanakkor ezt a megtiszteltetést sem ajánlják fel mindennap. Sugita Yoshino (danitig) Már hajnalban „riasztottak” a volt kollégáid. Hiába a Fesztiválra való készülődés, nekik azonnal látniuk kellett téged. Életbevágóan fontos dologról volt szó! Ám amikor odaértél a megbeszélt helyre, már magad is rájöhettél, hogy csupán a szokásos, közös edzésről van szó. Ők nevettek, majd azonnal be is toltak a kedvenc edző-pincétekbe, hogy aztán a ringben újfent kihívjanak. - Hogy megy a sorod kapitány? - kérdezte aztán az egyik kolléga, amint akadt ötpercnyi pihenő. - Úgy hallottuk te is beálltál zsoldosnak. A válaszod után, a többiek bólintottak, láttatván; elfogadják és megértik a helyzeted. - Te is ott leszel a Fesztiválon? Állítólag kár lenne kihagyni, mert valami új technikát vonultatnak fel és megint a Műhelyek fognak versenyezni a nagyobb bevételért… igaz, mi megint melózunk. Nem igaz? A másik morogva bólint, hiszen egy ilyen ünnepen ugyan kinek van kedve rendet fenntartani? - Viszont, talán van egy módszer, hogy ismét beállj közénk. Gondolom te is hallottad, hogy van egy tolvaj, aki egyszerűen minden ellenőrzés alól kibújik. Talán ha neked sikerül elkapnod, akkor az ezredes is elfelejti azt a régi hibát. Igen, innen is láthattad, hogy a többiekhez nem jutott el teljesen a hibáról szóló jelentés lényege. Éppenhogy valószínűleg ugyanarról a tolvajról van szó, aki miatt elbocsátottak. - Én a helyedben megpróbálnám… no meg… van itt még valami. Haver! Idehozod a noteszt? A harmadik tag bólint, majd az öltözők felé indul. Addig a veled maradt kolléga kifejti mire is gondolt. - Mikor még velünk voltál elindult egy ügy. Egy gyilkosság, ami ezután nem ismétlődött meg, tehát nem sorozatgyilkossal volt dolgunk. Én voltam az egyik, akit ráállítottak, de nem jutottunk sokra. A notesz volt az utolsó nyomunk, de hősiesen megvallom neked: az utolsó bejegyzés kifogott rajtunk. Látni fogod, hogy a notesz bejegyzései először még rendezettek, aztán minden kezd szétesni. Végül az utolsó bejegyzés, csak ennyi: „Shall we dance?”. A távozó kolléga gyors volt, hamar visszaért az ügy utolsó bizonyítékával, amiben az utolsó bejegyzés tényleg csak ennyiből állt: „Shall we dance?”. Alatta apró betűkkel pedig: „Tonight… just with you…”. A dátum pedig ezelőtt három hónapra mutatott. - Rakd el, aztán ideje folytatnunk. Ma még vissza is kell mennünk az őrsre, de én mondom; a helyedben biztosan nekilátnék valamelyiknek. De persze… ha jó neked a mostani életed… - vont vállat, majd úgy tűnt nem akar többet beszélni a dologról. Az elkövetkező egy órában csak egymással szórakoztatok, de láthatóan igenis komolyan gondolták a tényt, hogy vissza akarnak csábítani a rendőrséghez. Renlar:
A közhangulat ugyanolyan, mint máskor: a felszínen békés, a mélyben borzalmas versengések éleződnek ki. A cégek vezetői a mai naptól nem várnak csodát, elvégre miért tennék, nem ez az egyetlen nap az esztendőben, de nem is céljuk elrontani az ünnepség hangulatát. Igen, a gazdagok egy része szórakozni akar, a másik szórakoztatni. Az Ardor Corp. pedig mindennek kereszttüzében helyezkedik el. Sevren Ailus (kill-o-matic) A Gazdagok Negyede úgy fest az elmúlt években semmiféle kalanddal nem szolgált számodra, hacsak nem számoljuk az egyetemi éveket, ahol valamit is határidőre kellett teljesítened. A mai napon viszont mindenki a városi ünnepre készülődik, de nem, nem csak az utcán kerül megrendezésre ez a jeles esemény. Nem. Az utcai fesztivál mindazok öröme, akiknek nincsenek kötelezettségeik a magasabb körök felé. Miután apád az egyik legsikeresebb orvos, így nem meglepő, hogy meghívást kapott az Ardor Corp. rendezte bálra. Egy újabb eseményre, ahol a pezsgő mellé egy külön erre a célra, lélekben felfejlesztett álarc is társul. Számodra azonban a meghívó levél mellé érkezett valami más is: egy új e-könyv. Egy tizenöt centis toll, amit elég a hálózatra kapcsolni, hogy akár egy olvasóban, akár könyvtár falán teljes méretében olvashasd azt, amire már eddig is kíváncsi voltál. A Mirrold-dal érkezett csomagot az inasod szolgálta fel a reggelid mellé. Egy tökéletes reggel kezdete. - Az apja megkért, hogy adjam át önnek a meghívót is. Személyesen majd csak délután tud vele találkozni, mert ismét nagyon elfoglalt - közölte az inas, mint a házban élő egyetlen jó barát. Nem először történt, hogy édesapád már kora reggel elrohant a házból. A reggelid elfogyasztása és egyéb személyes teendőid után már csak a Könyvtár várt, akár egy jól felépített menedék. Régi vágású könyvek és egy külön polc az e-könyveknek. A mostani azonban korántsem azt taglalta, amiben reménykedtél. A várva várt témád helyett naplóbejegyzések kusza összevisszasága fogadott, tervek és vázlatok halma. Mindössze az anatómiai részek lehettek ismerősek, ahol az emberi test vágási pontjait ecsetelték, különböző lábjegyzetekkel egészítve ki. A koponya statikus felépítése, az agyban működő dinamizmus… akár egy őrült, ám mégis zseni szedett-vedett jegyzete. Sem név, sem dátum nem mutatkozott az írásokon, csak az utolsó oldalon láthattál valamit, aminek igazából semmi köze az előzőkhöz. „Karmok… aranyló fény… sóhaj… utálat… mágnesesség… irreál…” Ebben a pillanatban lépett be az inasod egy kézzel írt levéllel ujjai között. Címzettnek téged adtak meg, de a feladó kiléte titokban maradt, így bátorkodott kinyitni azt előtted. Ám csupán üres lapokkal találkozhattál. - Más nem érkezett önnek, de ha megengedi ezt többnek értékelem holmi gyerekes csínynél. Kihívjam a rendőrséget? - érdeklődött, látszólagos nyugalommal. - A Mirrold adatai szerint a levelet a Renlar keleti könyvesboltjából küldték, ahová néha elszokott járni - mondja aztán tovább, hiszen kötelessége a fel nem tett kérdéseidre is válaszolni. De innentől rád hagyta a döntést: értesítitek a rendőrséget, vagy életed talán legizgalmasabb kalandjába vágsz bele? Michelle V. Angel & Michael V. Angel (Amarillis & hassan) Rezidenciátok nyugalmában, pontosabban a reggeliző asztalnál ébredtek fel igazán, amikor a levelet és a napi újságot szállítják elétek. Mondhatjuk úgy is, hogy a reggelizőbe épített Mirrold portál egy csapásra az asztal közepére halmozza a nektek szánt üzeneteket és csomagokat. Az üzenetek javarésze, amik leginkább csak pár soros e-mail-ek, kék ablakokként világítottak az arcotokba. Michelle: a neked szánt levelek javarésze meghívókat takart a mai Fesztiválra. Az egyetemen megannyi fiú reménykedett abban, hogy párjaként jelensz meg az oldalukon és hogy majd ketten mehettek végig a meghitt és amúgy teljesen romantikus utcácskákon. Mindössze egy üzenet volt, ami messze állt a romantika rejtelmeitől: a barátnőd megkért, hogy segíts neki a ruhavásárlásban, mert ő bizony igencsak komolyan vette az egyik fiú levelét. Az egyetemi tanárnő is rád írt, hogy miharabb szeretne veled beszélni a dráma klubban, a legutóbbi fellépéseddel kapcsolatban, ráadásul most akadt egy nagyobb szereplési lehetőség is. A csomagok bontogatása közben pedig a kezedbe akadt egy kedves kis karkötő, amin a sok logó dísz között egy chip is helyett kapott. Egyszerű, fekete chip, semmiféle jelzéssel, vagy figurával az oldalain. Persze rajtad múlik, hogy mit kezdesz vele, vagy épp aznap mihez lesz kedved. Michael: neked is hasonló megszólítású levelekkel tömték az üzenetrendszered, azzal a különbséggel, hogy lányoktól érkezett mindez. Habár sokan egy párnak hittek titeket, úgy tűnt akadtok olyanok is, akiket mindez a pletyka, vagy maga a látszat is hidegen hagyott. Ugyanakkor egy kedves Bennfentesed, akinek a befektetéseid intézése az egyik fő feladata, átküldte a jelentést a Flemia és a Skyline helyzetéről. Habár egyértelműnek mutatkozik, hogy a Flemia viszi a tőzsde ívét, a Skyline-ra is tett egy kisebb vagyont, hiszen a V. üzletág finanszírozta a fejlesztések egy részét. Ezen kívül egy másik üzenetben említést tettek neked a kaszinó bevételének zuhanásáról, aminek értelmében sürgősen meg kellene vitatni a későbbieket. Egy harmadik üzenet pedig csak ennyit írt: „Ismét előkerült a Napló-ügy”. Ez elég lényeges információnak tűnt, hiszen a Napló-ügyben, hacsak részlegesen is, de érintettek voltatok és éppen hogy sikerült elkerülni a sajtó árgus szemeit. Kétség sem fér hozzá: ha ez ismét napvilágra kerül az alól már aligha fogtok tudni kibújni. A csomagjaid között nem találtál semmi rendkívülit, mind csak azt tartalmazta, amit eleve rendeltél. Az újság pedig mindkettőtök számára elérhetővé tette a titokzatos tolvaj esetét, az Ardor Corp. új fejlesztését. Ugyanúgy, szinte menetrend szerint megérkezett az esti bálhoz járó meghívó is, amire minden rangosabb és befolyásosabb embert meghívtak. [ Módosítva: 2013.06.30 23:16 ] |
| Möraja | 2013-06-30 22:49 |
|
Úgy őszintén, miért mindig azokat büntetik meg, amik semmit nem követtek el? Ha nem így működne a világ, egész pofás kis életem lehetne. Sosem csináltam semmi rosszat, mégis mindig nekem kell bújdosnom meg lopakodnom, meg engem is vernek meg folyton. Miért? Végül oda mentem, ahol a legjobban, egyben a leginkább nem szeretek lenni, de valami most mégis vonzott, mint... hogy is szokták mondani? Molylepkét a fény? Igen, az lesz az. Mikor a Doki rágyújt a bagójára, kicsit odébb somfordálok. Már épp szólnék közben, hogy nem is jártam az Ezüst Sor közelében, mikor megszólal (egyébként voltam ott, de nem olyan közelben, na, értitek..) A továbbiakban jóformán csak fél füllel hallgatok, hisz úgyis észrevettem már a dolgot, nem vagyok én bolond. Lehet, hogy hajókról álmodozom, meg kalózokról, de hülye azért nem vagyok. Az új információra viszont csak ásítok. -Nem tud érdekelni a Rozika sem most, sem fiatalon. Nevét legalább kérdezted? Persze, semmi reakció, tudhattam volna. Oké, oké, elmegyek a Maxhoz is, nem probléma, őt legalább ismerem, nem úgy, mint a lányt. Doki végül elmegy, én meg megint egyedül maradok a gondolataimmal. Tehát, valami lány keres a kocsmában, a Max meg munkaerőt. Szívem szerint Maxhez mennék előbb, de érdekel, vajon egy vadidegen mit akarhat tőlem? Talán ő is valami beépített zsernyák, arról nem is beszélve, hogy ha odamegyek, azzal a Dokit is elárulom, és hiába nem csípem száz-százalékosan a búráját, azért még nem kéne láncra veretni. Kicsit még hátradőlök és elgondolkodom. Vajon az a hajó... merre járhat most? Végül felpattanok, mintha friss és fitt lennék és fütyörészve elindulok a Szürke Patkány felé. Megnézem a kiscsajt, persze úgy fogok tenni, mintha nem ismerném a Dokit, csak épp arra jártam, hogy megnézzem, mennyibe kerül a víz. Hehe. //egyébként fogalmam sincs, A5-ös lapon tíz sor mennyi, én a magam részéről maradok a nekem megszokott "minimum 250 szó" szabálynál, az biztos több a tíz sornál // |
| ishida016 | 2013-06-30 23:41 |
|
Ááááá öcsém, komolyan mit gondol magáról ez a Sirius fazon. Én vagyok az egyik legjobb betörő a városban ez meg szórakozik velem. Sebaj megvagyok én nélküle is. Amúgy meg lehet nem is baj hogy nem jött össze a meló, a kopók amúgy is vérszemet kaptak mostanában. Már csak azt nem értem, hogy aki nem tud az miért akar betörni másokhoz? Itt van még ez a fura üzenet is ettől a....Redrumtól. Ki ez? Honnan ismer? Mit akar? És mennyit is tud rólam pontosan? Túl sok a kérdés és túl kevés a válasz. Akárhogy próbáltam lenyomozni, egyszerűen lehetetlen. Nagyon érti a dolgát. Lehet a Főnök tud majd segíteni nekem, elég sok felé van füle. Nos valószínűleg Jade "barátom" amúgy is keresni fog hamarosan, elvégre most tele van minden raktár a lehető legjobb cuccokkal, de amíg nem hív én nem erőltetem inkább megyek a Gyűrűbe Joe Papához, mert már rég dumáltam vele. De azért küldök neki egy mailt: -Yo! Joe Papa megyek a Gyűrűbe ahogy írtad, de hamarabb ott leszek mert egész este fent voltam és pihenni akarok egy kicsit. Nyugodtan gyere fel ha megérkeztél, lehet aludni fogok még de ha kopogsz biztos felkelek. Ha mégsem vok ott akk a Főnök tett keresztbe a talinak. Van egy olyan érzésem hogy hamarosan munka lesz. Jó lenne már egyszer újra együtt dolgozni, nem?- Na akkor összeszedem a felszerelésem, és már indulhatok is. Áááá de jó lesz végre aludni egy kicsit.... De várjunk csak, lehet paranoiás vagyok, de ha valaki képes megtudni az e-mail címem ráadásul tud lenyomozhatatlan üzenetet küldeni akkor az se okozhat neki nagy gondot hogy más nevében írjon, ráadásul még az üzenet is hibás volt. Biztos csak túl komplikálom, de azért nyitva tartom a szemem. // remélem nem gond hogy elneveztem a "barátom" de kicsit nehéz lett volna végig így hivatkozni rá// [ Módosítva: 2013.07.01 21:38 ] |
| hassan | 2013-07-01 02:12 |
|
Fene esne ezekbe a reggelekbe, kávé nélkül már élni sem lehet. A lányoktól érkezett rengeteg üzenetet rezzenéstelen arccal törlöm olvasás nélkül, miközben a kávémat szürcsölöm. Ez lassan már a napi rutinommá vált. Egy-két levelet félreteszek, jó lesz majd későbbi szórakozás gyanánt. Mindig ez az első, ezután térek csak a lényegesebb mailekre. Az üzleti dolgok sincsenek rám különösebb hatással, eddig minden problémát sikerült áthidalni. A befektetéssel megbízott embereimre ráhagyom a dolgot, nem véletlen választottam őket erre a feladatra. A kaszinóval kapcsolatban egy kicsit megrándul a szemöldököm, igaz csak a névleges hírverésünk miatt tartottam meg, ezért nem bontottam részekre és adtam el, pénzünk anélkül is van szinte kifogyhatatlan mennyiségben. De jó érzés a sok gazdag idiótát kicsit kifosztani, ez a gondolat saját szórakoztatásom okán a legfontosabb, ami miatt még veszteségesen is megtartom jó ideig. Majd később felhívom a megbízott igazgatót, még ráér a dolog. A Napló-ügy…régen is csak azért akartak elővenni, mert olyan dolgot támogattam egy kis tőkével, ami nem éppen volt legális. Ismét rá kell állítanom pár embert egy-két újságra, nem mintha érdekelne a dolog, ilyen pitiáner rágalommal és bizonyítékok hiányában nem lesz esélyük, mint ahogy régen sem volt. A koholt vádaskodók pedig hamar olyan helyzetbe kerültek, hogy inkább a halált kívánták volna helyette. A mailek végén leteszem a kávém és az újságot lapozgatom, a tolvajos ügy jobban érdekel, mint holmi fejlesztések, azokkal kell úgyis nap mint nap foglalkoznom. De ami még jobban érdekel, az a húgom reggeli arckifejezése, így a tolvajról szóló cikk felületes elolvasása után rásandítok az újság felett és megszólítom szertartásosan, mint minden ilyen reggelen. Reggeli nyűgösségem kakaóval enyhítem, a kekszet lazán belemártogatom. Lábam magamaláhúzva kucorgok a széken. Próbáltak leszoktatni az ilyesmiről, de mióta csak a bátyó van velem, szabad pillanatainkban elnézi, hogy nem törődöm az etikettel. A fiúk levelét rezzenéstelen arccal törlöm, nem kérdéses kivel megyek a bálba, ha meg válaszolok csak tovább reménykednek. Gyorsan válaszolok a tanárnőnek, megkérdezem mikor érne rá... óh egy újabb szerep, repes a szívem, de csak egy mosollyal nyugtázom. Miközben a karkötőt az ujjamon pörgetve azon gondolkodom, mi lehet a következő darab, tesóm kérdése hirtelen visszaránt a földre. - Neked is csak a szokásos üzenetek? - Nem sok érdekes, de Lizzie elhívott vásárolni, ugye nem bánod ha elmegyek? - kérdezem átható tekintettel. Összehúzom a szemem, de sok hatása nincs, túl aranyosan kér. - Tudod hogy nem bánom. De én is megyek, én akarok az első lenni, aki látja mit veszel. Nekem is kéne vennem egy új inget, szeretném ha te választanád ki melyik áll a legjobban. - nincs mit tenni, valamit ki kell találnom, hogy elmehessek vele A válasza meg sem lep, néha azon is csodálkozom, hogy mosdóba elenged egyedül. De hát ő még is csak az imádott bátyókám és Lizzie-nek sincs ellene kifogása, így ragyogó szemmel mondok igent a dologra Egy kis mosoly megjelenik a szám szélén nyugtázván a hallottakat, azonban hirtelen le is olvad, amint meglátom a karkötőt, és monoton hangon megkérdezem. - Azt ki küldte? - Mit? - Aztán látom, hogy az ujjamat nézi, el is felejtkeztem róla. - Nem tudom, nem ismerem a feladót, talán egy srác a suliból. Megnézed? - Megnézem, bár szerintem ez is a kukában fogja végezni, mint a többi. – mikor nyújtom érte a kezem, akkor veszem észre, hogy egy chip van rajta, mi a fene…jobb lesz, ha elküldöm az egyik chipszakértőmhöz vizsgálatra. - Áh tudod, hogy nem bánom. - közben írok egy üzenetet Lizzie-nek, hogy rendben van a tali és hárman leszünk - Na és bátyó, neked valami érdekes? - Semmi, csak a szokásos. – válaszolom, miközben a Mirrold-al átküldöm a karkötőt a szakértőnek mellékelve egy üzenettel, ha semmit nem talál dobja ki. – Szerintem indulhatunk most is, ma te dönthetsz a napi programokról. – ismét visszatér a szájszéli mosolyom, hogy újra a húgomra koncentrálhatok. Felpattanok a helyemről, valamikor útközben elveszett belőlem az álmosság. Átölelem a bátyókámat és cuppanós puszit nyomok a homlokára. Aztán dalolászva elvonulok készülődni. - Remélem jól fogunk szórakozni. – mondom már miután egyedül vagyok a szobában, kezemet pedig a zsebemben lévő sokkolón nyugtatom, hátha ma is akad egy-két szerencsétlen, akit pár napra kiiktathatok a köztudatból. //ennyit tudtunk kisajtolni egyenlőre, szóval húzzon bele mindenki hogy tudjuk folytatni minél előbb // [ Módosítva: 2013.07.01 2:22 ] |
| Erodon | 2013-07-01 10:53 |
|
Mi sem jobb mint reggelente Sid nyavalygását hallgatni. Legalább Sirus nem fokozza a rossz hangulatomat. Sosem kedveltem annak a fickónak a stílusát. Ezzel sok zsoldos van így, de mindenki sajnálatára ő az egyetlen akinél biztosan lehet bármikor találni munkát. Aztán még itt van ez a levél. Hiába nézem a számot, nem ismerős. Nyilvánvaló, hogy egy nő írhatta, de nem emlékszem, hogy a tegnapi munka közben találkoztam volna bárkivel akivel lezáratlan dolgom lenne. Este meg… bár, hála kis Jonnak, (, senki nem hinné mennyit tud inni, de ha ez még nem lenne elég legalább a határokat sem ismeri, engem meg folyton sikerül rávennie, hogy a kelleténél többet igyak) , az emlékeim enyhén szólva is ködösek, de nem hinném, hogy van olyan nő aki bemerészkedne a zsoldosok közé amikor részegek. Valószínűleg csak szórakozik velem valaki, vagy csak téves szám, szóval azt hiszem a munkáig inkább járok egyet a városban. Még enni is lesz időm, sőt kis szerencsével akár még aludhatok is egyet. Ahogy felállok látom, hogy Zsebi és Sid megint valami értelmetlen dolgon veszekednek, úgyhogy csendben a pulthoz megyek és kifizetem az elfogyasztott kávém. Ahogy kiérek az utcára kellemes idő fogad. Bár a Nap süthetne kevésbé fényesen is. Megint eszembe jut a levél… Hogy a hajnali görcs állna belé… én se örülnék ha fölöslegesen várnék valakit, legalább megnézem ki küldte, plusz ha már ott vagyok és marad időm elnézek a 132-es raktárhoz is. Bár, pár hírnévhajhász zsoldoson kívül nem várok sokat attól a helytől. Így végül komótosan elindulok a raktárak felé. [ Módosítva: 2013.07.01 11:01 ] |
| Serena | 2013-07-01 12:10 |
|
Éppen ébredeztem a kopottas lakásban amit nemrégiben vettem használatba, amikor valami kemény csattant vállamon. Először felszisszentem, majd inkább hálát éreztem, hogy kizökkentett a reggeli mélázásból. Kilestem a környékre, de semmi kirívót nem láttam csak a hétköznapi lepukkant várost a "támadómnak" pedig semmi nyoma. Kissé felfrissítettem magam először majd ellenőriztem, hogy hagyott-e nyomot a korábbi kődarab, mivel a melóban nagyon fontos megjelenés is. Bevillan kép amikor egy beépített zsernyák felképelt és vérző szájjal odaszaladtál pár iszákos matrózhoz azt kiabálva "Segítség meg akar erőszakolni!" majd nevetve néztem, ahogy szétcincálják a fószert aztán olajra léptem. Semmi nyoma nyugtáztam. Tegnap este az egyik kocsmában hallottam, hogy keresnek 1 fazont a kopók jó vérdíjért. Gondoltam ma utánajárok délelőtt és koradélután a dolognak, ha megint valameliyk ismerősömnek akarnak nyakába varni valamit segítek neki kicsit nem árt Touhban begyűjteni 1-2 tartozást szívességek terén... Lehet nem ismerem és züllöt alak akkor még jó pénz is ütheti a markomat a kopóktól, de persze az infót közvetetten cserélem ki velük valami kolduson keresztül kis jutalékkal, mert az én buksim sem kedvelik túlságosan. Délután benézek az öreg kufárhoz, mert elvileg van valami melója, ha jól hangzik utánajárok és még ma éjszaka lecsapok. [ Módosítva: 2013.07.01 12:10 ] |
| Heyes | 2013-07-01 14:13 |
|
- Rendben indulok, elintézem a papírokat és sietek vissza ahogy csak tudok. Már én is szeretném kipróbálni a munkám gyümölcsét. - Válaszoltam, majd elhagytam a labort. Beszálltam a z üveg liftbe, majd megnyomtam a legfelső emeltet gombját. A liftben egyedül voltam, a háttérben halk nyugtató zene szolt. Hátamat a falnak döntve gondolataimba merültem. ~ Ez így nem lesz jó. Valamit ki kell találnom, mint ötletgazda nem utasíthatom vissza a Skyline beültetését. Azonban vagy egy óra mire óda-vissza megjárom a főnök irodáját a papírokért, a beültetés is eltart legalább 1 órán keresztül, így pedig nem tudnék időben ott lenni a Linnel való találkozón. Az viszont nem hagyhatom, jelenleg segít, de nem tudhatóm milyen szándék vezérli. Valahogy el kell halasztanom a beültetés mindezt úgy hogy ne veszélyeztessem a projektet és ne is bukjak le. ~ Ekkor a lift megállt és néhány másik emeletről való alkalmazót szált be mellém. Figyelmen kívül hagyva engem kedélyesen beszédbe elegyedtek. Én sem foglalkoztam velük, a helyzet megoldásán gondosodtam. ~ Az hiszem muszáj lesz használnom a Tlalok-ot, ha elindítom ezt a vírust akkor az egész 7. emeleten előszór áram ingadozást, majd áramszünetet fog okozni. A biztonsági ajtók lezárnak, így se kimenni se bemenni nem lehet majd a szintről. Legalább negyed óra még megtalálják és elkezdik hatástalanítani a programot és még egy óra mire minden ellenőrzést lefuttatnak. Ez elég időnek kell lennie hogy ha csak 10 percre is de találkozhassak Linnel. Csak megfelelően kell időzítenem, 11 órára kell előidézni az áram szünetet. Ha szerencsém van akkor, majd egy konkurens cég támadásának tekintik a Skyline ellen, de még ha fel is fedezik hogy enyém a program majd azt mondom hogy egy új projektem sült el balul. ~ A lift ekkor megállt a legfelső emelten voltunk, mind ki szálunk a liftből. Majd a főnön irodája felé vettük az irányt. Úgy látszik a többiek is oda tartanak. Ők igyekezek gyorsabban szedni a lábukat, hogy hamarabb érjenek az irodához mint én. Amint beléptek rögtön előre sietek, én nem bántam jelenleg az időhúzás nekem csak jól jön. Nem tudom hogy pontosan milyen gondjuk is volt, de volt vagy fél 11 mire sikerült megszereznem a papírokat és indulhattam vissza. ~ A liftből nem indíthatom a Tlalok-ot mert be van kamerázva és így túl gyanús lennék. A WC az egyetlen helység ahol nincsenek kamerák (legalábbis azt hiszem). ~ Mielőtt beszálltam volna a liftbe a WC fele vettem az irányt. Miután meggyőződtem, hogy senki nincs bent elővettem a kézi „kisokosomat”. Ez egy eszköz amit, a cégünk gyárt egy mini-számítógépnek és telefonnak felel meg. Nagyjából 15 cm- es nagyságú téglatest alakú és van egy kihúzható átlátszó monitor része ami olyan mint egy üveg lap. Az enyém egy egyénileg módosított darab volt, ha minden jól megy a Skyline ezt fogja leváltani. Erről aktiváltam Tlalok-ot, majd beszálltam a liftbe. Alig voltam fél úton már jött is a hívás, hogy gondok vannak és legalább másfél óra ki/bejárás lehetséges lesz. Amíg a technikusok meg nem oldják a problémát addig nem tudjuk elkezdeni a Skyline beültetését. ~ Úgy látszik, hogy minden a tervem szerint halad. Jobb lesz ha azonnal üzenek Linnek, hogy az épület elölti parkban találkozunk. ~ Ezután és is a rak felé vettem az irányt. [ Módosítva: 2013.07.01 14:27 ] |
| Elayan | 2013-07-01 16:02 |
|
Nem értem, hogy miért mindig akkor jön be valami jó, amikor időm sincs rá... A telefonhívás után teljesen elvesztem az önsajnálatban, mivel le kellett mondanom. Megpróbáltam meggyőzni a barátomat, hogy a Fesztivál forgatagában el tudnék tűnni egy időre, hogy anya ne vegye észre, de azt mondta, hogy akkor inkább hagyjuk. Pont ő! Mivel anya megígérte, hogy meggyőzi apát, engedjen el Scylenbe tovább tanulni, ha jól sikerülnek az évzáró vizsgáim és részt veszek ezen a vacak Fesztiválon, így kénytelen vagyok elmenni... Pedig hogy utálom. Millió meg egy dologgal el tudnám foglalni magam, ami még érdekel is. Viszont anya nagyon be van zsongva, főleg, hogy telebeszélték a fejét történetekkel a megbízhatatlan munkaerőkről, így ragaszkodik ahhoz, hogy én is ott legyek kisegíteni. Persze nem azt mondom, hogy nem próbálom majd kicsit élvezni a dolgot. Hátha megakad a szemem valamin, vagy valaki elhagy egy értékes holmit. Na meg a felfordulást, amit a bátyám új csaja elleni legújabb "merényletem" - ahogy bátyám hívja - fog okozni, de azért mégsem lesz az igazi. Ahogy mondják: “Az élet nehéz.” Az utca közepén állva a tervezet lassan körvonalazódik a fejemben. Muszáj leszek pontosan időzíteni, mert nem akarok lecsúszni még egy lehetőségről. Az egyik barátomtól hallottam, hogy a mostanii kedvenc együttesem a nagybátyja szállodájában fog megszállni – szeret dicsekedni a kis rohadék -, így piskóta lesz eljutnom oda és elkészítenem a képeket, majd a verseny elindulta után elküldeni őket. Szerencsére az a kis majom nem vehet részt a versenyben, mert hozzátartozó. Meg is érdemli... Közben valahogy el kell hozom azt a chipet Mini “nénitől”. Ah, de az a nő... Folyton beszél és állandóan próbálja simogatni a hajamat vagy épp a kezemet -, amire piszok allergiás tudok lenni – és olyan kérdéseket tesz fel, amikre eszem ágában sincs válaszolni. Mégis ki ő nekem? Mindegy, lerendezem fél óra alatt. Majd megmondom neki, hogy sietnem kell, mert segítenem kell még anyának, így kénytelen lesz elengedni. //Remélem elég ennyi, ha nem, szóljatok és kibővítem.// [ Módosítva: 2013.07.01 22:02 ] |
| kill-o-matic | 2013-07-01 20:55 |
|
Sok emberrel ellentétben én vártam a mai Fesztivált, de sokkal szívesebben mentem volna ki oda, ahol az alsóbb kerületek emberei ünnepeltek egy Ardor party helyett. Apám nem volt egy szigorú ember - amíg az elvárásoknak megfeleltem - de mindig is féltett a szegény és irígy emberektől, de ez még hagyján! Anyámhoz képest ő a Patharadale legfelelőtlenebb embere, ha rólam van szó. Aki nem ismeri a családunk, azt hinné erről az aprócska nőről, hogy a barátnőm, annyit lóg rajtam egy-egy városi séta közben. Na meg a féltékenységi reakciói...na, azok aztán legendásak. Ha nem tudnám, hogy mennyire imádja édesapámat, azt hinném, hogy komplexusa van. Elvigyorodtam egy-egy gondolat bevillanása miatt, aztán nyújtóztam egy akkorát, hogy vissza is dőltem az ágyamba. Elbóbiskoltam, de nagyjából negyed óra múlva jelzett a gyomrom, hogy ideje lenne kimásznom az ágyból. Így is tettem, mosakodás nélkül mentem az étkezőasztalhoz a bő, pihe-puha pizsamámban. Széles mosollyal fogadtam az Inasom, de ő mindig megelőzött a köszönésben. -Jó reggelt! - válaszoltam. Kedvenc Inasom rögtön értesített az "ajándékom" milétéről, én pedig csak bólogattam nyugtázásképp és köszönetképp is egyben, mert már csócsáltam a zsömlém. A szabad kezemmel felváltva cincáltam a csomagolás szélét és bögrém, amiben kedvenc kakaóm gőzölgött. Étkezés után sort kerítettem a reggeli mosakodásra is, de mivel túl kíváncsi vagyok, a tusolás kimaradt. A könyvárba siettem a tollat szorongatva, hálózatra kapcsoltam és normál könyvméretben kezdtem az olvasgatást. Már az első oldal után vonogattam a szemöldököm... ~Miért küldött volna ilyet nekem az Ardor? Egyáltalán ki küldte? Egy kukkot se értek ebből...~ Egymás után váltottam a számomra kínaibbnál kínaibb oldalakat, amiket képtelen voltam megérteni, néha csak játszadoztam, felnagyítottam szobaméretűre, összezsugorítottam, pörgettem, mert azzal is többet értem el, mintha csak olvasnám a hablatyot. Valaki túl sokat várt el tőlem és csalódni fog, de legközelebb majd szótárat is küld az e-book mellé. Már épp egy nagyobbat akartam ugrani az oldalak közt, hogy megnézzem, végig erről van-e szó, de jött az anatómiai rész. Innentől értettem a tartalmat, viszont azt már végképp nem, hogy milyen céllal küldték el nekem ezt a "remekművet". Kész káosz - gondoltam az utolsó oldalra lapozva, ahol rábukkantam a mégértelmetlenebb szókavalkádra. ~Karmok... aranyló fény... sóhaj... utálat... mágnesesség... irreál. Mi van?~ Időm se volt elgondolkodni a jelentésén, mert az ajtó kattanása kizökkentett. Oda kaptam a fejem és azzal a lendülettel ki is kapcsoltam az épp fél falra felvetített e-bookot. Han elém hozta a levelet, a fejem fölött képzeletbeli kérdőjelek jelentek meg amikor nem találtam rajta a feladót, a levélbontás után pedig sokszorozódott a kérdőjelek száma. Én is kételkedtem a gyerekes csíny című feltevésben, inkább arra gondoltam, hogy ez valami Mirroldos hiba. De címzett az van rajta, így az se lehet, hogy valahogy törlődött róla az összes tinta. -Ha minden fura dolog miatt beavatnám a rendőröket, hetente járnának hozzánk - nevettem fel. Két óra múlva elindulok a könyvesboltba, kérlek készítsd elő a fürdőm és a ruháim, de csak valami egyszerűt. Ezzel otthagytam őt a könyvtárban, kíváncsi voltam az e-book végén lévő kuszaságra, ami valamiért nem hagyott nyugodni. A szobámba mentem és egy papírt vettem kézhez, hogy le tudjam írni a fejemben megmaradt szavakat. A lapon ott volt az eredeti verzió, amiből kombinálni kezdtem. ~Karmok az aranyló fényben sóhajtják az utálatot mágnesesen és ez az egész irreális - ...ez...valóban irreális és értelmetlen.~ Máshogy álltam neki, ezúttal visszafelé próbáltam, de rájöttem, hogy bizony egy rejtvénnyel állok szemben. Így már tisztán érthető volt számomra az eredmény: K|armok A|ranyló fény S|óhaj U|tálat M|ágnesesség I |rreál KASUMI Stimmelt. Ez egy név...talán az író neve, így akarta elrejteni? Erre még egy óvodás is rájönne! - gondoltam magamban vigyorogva, de újra kizökkentett az anti-gondolkodás mechanizmussal felszerelt Inasom. Mindig mindenhol ott volt, ahol én épp elmélyültem volna a gondolataimban, de nem volt mit tenni, elkészült a fürdőm! A készülődés után útnak indultam, Han jókívánságai és hosszas búcsúzkodása nélkül ez nem is történhetett volna meg, én is elköszöntem a magam módján, pár méterre a kaputól megigazítottam a ruhám és ekkor jöttem rá, hogy az e-bookkal kapcsolatban is meg akartam kérdezni Hant, hogy pontosan ki is küldte nekem. Már mindegy, úton vagyok a könyvesbolt felé. Végül mégis visszafordulok, mert nem hagy nyugodni a dolog. Ennyi furcsa dolog után egy napon még Renlar-ban se mászkálhat szabadon az ember. Először is ki fogom deríteni, hogy ki küldte az e-bookot és a levelet, aztán átnézem az e-bookot, hátha az eleje is tele van szórejtvényekkel. A visszaút csak két-három percig tartott, de legalább egy órának tűnt, annyi gondolat járta át az agyam. Megdörzsölöm a halántékom a fejem mindkét oldalán és használom a kapucsengőt, gond nélkül bejutok a házba, persze jönnek is rögtön a kérdések, de nekem most fontosabbak vannak. Felteszem őket szépen sorjában Hannak, aztán visszamegyek a szobámba és előveszem az e-bookot meg a borítékot a lapokkal. ~Amikor kérdeztem az e-bookom küldöttjéről, azt mondta, hogy kideríti, és a könyvesboltba is elmegy helyettem...remélem, hogy gyors lesz. Addig is lesz időm újra átolvasnom ezt az őrültséget.~ //(színmódosítás: 30677A)// [ Módosítva: 2013.07.02 1:48 ] |
| danitig | 2013-07-03 19:40 |
| Úgy határoztam, hogy először a tolvajjal fogok foglalkozni, aki miatt akkor jól meg szenvedtem, így a noteszt egy kicsit hanyagolom. Rögvest haza mentem az edzésről hogy neki lássak fel készülni. Mikor hazaértem felhívtam az egyik volt társamat, hogy küldje el e-mail-ben az új rablásról írt jelentést. Míg meg jött addig elő kerestem a régi rablásokról eltett jelentéseket. Ez után az új és a régi rablásokról írt jelentéseket össze hasonlítva már nekem sem volt kétségem hogy ő lehet az. Amennyire ki ismertem őt az alatt az idő alatt, amíg üldöztem, valószínűnek tartottam, hogy fel fog bukkanni a fesztiválon, hogy megszerezze az Ardor Corp új fejlesztését. Fel is hívtam a biztonsági céget mely felügyelte az eseményt, hogy elvállaljam a munkát, amelyre már korábban felkértek, hogy segédkezek az őrzésben. Az indokomat hogy mért vállaltam el így hirtelen miután előzőleg nem fogadtam el, nem fedtem fel nekik, hogy magam kaphassam el, így pénzhiányra hivatkoztam. Gondoltam mivel sok időm van még mielőtt el kéne mennem, le pihenek hogy felkészüljek az estére. De akkor eszembe jutott a notesz így pihenés helyett neki is álltam el olvasni mi is áll benne, hátha ezzel is előrébb jutok. |
| ishida016 | 2013-07-03 21:22 |
| //nos akkor az első körrel meg is vagyunk . am erről a mirrold-ról még tudnál meséli, kb hogy képzeljük el meg ilyenek...// |
| kill-o-matic | 2013-07-03 21:39 |
| //Én kb úgy képzeltem el, mint a fénypostát a Mézga Családban. xD// |
| ishida016 | 2013-07-03 21:45 |
| //XD. az én fejemben kb mint egy tányér néhány felálló karral. ami kábelen küldi az infót. ezért is kérdezem mert mindenki máshogy gondolja// |
| Agatha Arashy | 2013-07-03 22:29 |
|
//Remek, hamarosan várható az 1. kör. Mirrold: kinézetében egy vékony képernyőnek tűnik, ahol az adatok beállítása után teleportként működik. De ha most nem kérdeztétek volna, eszembe se jutott volna leírni a kinézetét. x$// |
| kill-o-matic | 2013-07-04 03:13 |
| //Grrr Agatha...elrontottad a Mézgacsaládos elképzelésem! // |
| Serena | 2013-07-04 09:33 |
| Összeomlott a fantázia világod, oda a gyerekkorod |
| Agatha Arashy | 2013-07-04 11:29 |
|
//Ti kérdeztétek hogyan néz ki. Jövőhét pénteken (07.12-én) jön a következő Mesélői reag! Hamarabb sajnos munka miatt nem megy. :S// |
| kill-o-matic | 2013-07-04 15:30 |
| //Egy...hét... Ez rosszabb, mint amikor animékre várok! xD// |
| ishida016 | 2013-07-04 15:31 |
| //Jaja, nekem is ez volt az első gondolatom. De ez van majd csak kibírjuk addig // |
| hassan | 2013-07-04 17:29 |
| //Én is már itt dörzsöltem a tenyerem tegnap, de úgy látszik hiába. xD Sebaj, addig letolok 2-3 sorozatot xD// |
| Agatha Arashy | 2013-07-04 17:44 |
| //Sajnálom srácok, valamikor dolgoznom is kell. És most a hétvégéim sem lesznek szabadok. De nyugtasson mindenkit a tudat, hogy a Kártyáitok már készen vannak és már mindenkinek kitaláltam egy méltó löketet az "angyalok termében". // |
| kill-o-matic | 2013-07-04 18:04 |
| //Angyalok terme? Ezekszerint tényleg mindenkit a mennybe küldesz!XD// |
| ishida016 | 2013-07-04 18:04 |
| //Ez egy nagyon aljas húzás volt // |
| Elayan | 2013-07-12 09:37 |
| //Már alig várom a mai reagot. // |
| Agatha Arashy | 2013-07-12 15:00 |
|
Ím az első kör reagja, ahogy ígértem. Sajnos félúton elszállt a netem, így túl sok időm nem volt az itteni szépítésére... remélem ez nem jelent nagy gondot. A kockagenerátort a Szabályzatban találhatjátok. Re:Kasumi Play - 1. kör
Facto (Möraja) A Szürke Patkány felé vezető utadon senki és semmi nem zavar meg. Csak az általános közhangulat vesz körbe, így nyugodtan álmodozhattál tovább. Touh szélénél már egyre több kereskedő vett körül: minden színesben pompázott, a zöld, a kék és a vörös árnyalataiban. Nem tűntél ki a tömegből, így senki sem vetett rád egy kósza pillantásnál többet. A Patkány előtt, jártál, jóformán be sem kellett lépned, mikor finom ujjak érintették a vállad. Ezt a gesztust egy kedves hang követte: - Örülök, hogy újra láthatlak Facto! Azt hittem már örökre eltűntél. Megfordulva egy veled egyidős lányt láthattál, pont úgy, ahogy a Doki leírta. Egyedül a szemeit találhattad furcsának, mert három szín vegyült az íriszekben: a vörös, a zöld és a szürke. De a színek ellenére is meleg, barátságos fény csillant bennük. Vidám arca csak akkor komorult el, mikor látta/hallotta zavarod. - Ezek szerint tényleg nem emlékszel rám… tényleg nem tudod ki vagyok… Elszomorodott, barna hajának egy tincsét birizgálta. Teljesen magába roskadt. - Sajnálom. Sajnálom, hogy így alakult. Őszintén… bocsáss meg nekem! Szavai egyre halkultak, majd sarkon fordult és gyors léptekkel távozott. Nem volt nehéz szem előtt tartanod, nem fordult be egyetlen sarkon sem és nem futott el. Rajtad múlik, hogyan döntesz. Követed, vagy hagyod elmenni és inkább Max-nél vállalsz szolgálatot. Ha követed dobj a kockagenerátorban egy 6 lapú kockával. Ha az eredmény páros, úgy sikerül utolérned, de aztán eltűnik az orrod előtt, akár egy szellem és nem marad utána más, mint egy Kártya. Ha az eredmény páratlan, úgy szem elől téveszted és bárhogy is keresed, nem találod. Artemis Entereri (ishida16) Nyugodtan juthattál el a Gyűrűhöz, bőven a találkozó előtt egy fél órával. Jade sem keresett még. A szobádban minden szükségest biztosítottak neked: egy asztalt, egy ágyat, a szobához tartozó fürdőszobát. Túl nagy térrel nem rendelkeztél, de ahhoz, hogy eltűnj egy kis időre, ez is tökéletesnek tűnt. Az idő pedig egyre csak múlt. Joe meglehet sosem volt pontos, de olyan ritkán adódott, hogy több, mint két órát késett volna. Üzenetet sem küldött a késésével kapcsolatban és a hívásaidra sem reagált. Két órán át pihenhettél a panzióban, mikor Jade felhívott és szokásához híven leszedte a fejedet, amiért napok óta nem jelentkeztél. Az ordibálás közepette azonban közölte, hogy a ma esti Fesztiválon jelen kell lenned a B szektorban, ami a Touh-felöli oldalt jelenti. A munka egyértelműen a "védelmi rendszer megerősítése". Ha Joe papára kérdeznél, Jade értetlen hangon adná tudtodra, hogy a barátod nagyjából két hete a kórházban lábadozik, bordatöréssel és erről bizony szóltak is neked, de te akkor elérhetetlennek bizonyultál. Estig van még időd, így szabadon dönthetsz mihez kezdesz a jelenlegi helyzetedben. A panzióban dolgozó lány elég kedvesnek és segítőkésznek mutatkozott, magyarán bármilyen pletykáról képes tájékoztatni, ha erre lenne szükséged. Michelle V. Angel (Amarillis) A leveleidre gyors válasz érkezik: barátnődnek nincs kifogása a hármas vásárlás ellen, eddig is gond nélkül tudott pletykálni a bátyád előtt, de a témája általában csak sablonos dolgokról szólt, beleértve a suliban le nem jegyzett hierarchiát, az aktuális trendeket, nem beszélve a legújabb filmekről, amiket majd feltétlen meg kell néznetek. A tanárnő mindössze egy időpontot jelölt meg: Holnap kora délután, 13h tájékában lenne aktuális a számára. A mai napot meghagyja neked a Fesztivál kiélvezésére. Készülődésed közben semmi nem zavar meg, mindössze egy furcsa érzés ragad magával, miközben a ruhádat aggatod magadra. Nem fájdalmas, inkább olyan, mintha egy pillanatra valamiféle álomban lennél. Egy babaházban, egy rózsaszín, bájos kalitkában, a lábad mellett pedig egy fehér macska árnyéka suhan el, de mire odakapnád a pillantásod, a jelenés eltűnik a furcsa érzéssel együtt. Ezt leszámítva minden rendben zajlik és teljesen felkészülhettél a szinte egész napos vásárolgatásra. Michael V. Angel (hassan) Ha volt valami, amit az elmúlt évek alatt célszerű lett volna megtanulnod, hogy a fiatal korod ellenére megörökölt vagyon nem tetszik mindenkinek… legalábbis ez a hivatalos pletyka. A Mirrold-dal elküldött chip annak rendje és módja szerint megérkezett a laborba a leveleddel együtt. A chip-en lefutatott program, azonban számodra aligha jelentett volna bármit is, míg ez lent egyfajta felhívásnak minősült. Az egyik alkalmazottad szinte gondolkodás nélkül bólintott „igent” a chip-en található program futtatására. Sem a ház automatizált rendszerét, sem mást nem érintett a Mirrold-on kívül. A kérdés pedig egyértelmű volt a program indításakor: „Shall we dance?” Ebből a kis malőrből semmit sem érzékeltél. Miután egyik hivatalos levélre sem válaszoltál (sem a tőzsdei állásra, sem a Napló-ügyre, és még kevésbé a kaszinó bevételének zuhanására, a meghívó levélről nem is beszélve), így a várakozás, amíg a húgod elkészül egyhangúan telik. A chip-pel kapcsolatos levelet a szokásos módon hamar megkapod: „Leellenőriztük, nem találtunk rajta semmi lényegeset”. Alatta a szakértő aláírásával hitelesítve. Várható volt, a karkötő a kukában végezte, ahogy azt előre eltervezted. Ezek után már nem volt más dolgod, mint a húgodat megvárni, majd vele együtt elindulni a Plázasorra, ahol a barátnő nagyon is megörül nektek, de a találkozó egyhangúan telik. Nem történik veletek az ég világon semmi. Merlock Risthearth (Erodon) A raktárak környéke minden, csak nem a legkellemesebb részlege Matarnak. Sokszor voltál itt, szinte betéve ismered a legkeskenyebb kisutcákat is, ahol nem egyszer tolvajt, hecker-t, vagy egy krutizánt hajkurásztatok. A 3-mashoz közel harcos ösztönöd óvatosságra int, bár magad még nem látod a célpontot. Közel sem hat abszurdnak, hogy valaki verőfényben támadjon, a 3-mas környéke eleve félhomályban úszik még ilyenkor is. - Számold ki nekem szívem, hogy ha üzenetet írok neked és te el is jössz, akkor vajon mi lesz belőle. Nem hittem volna, hogy igaz a pletyka. Az alak, akit te nőnek hittél korántsem volt az. A hangja irritálóan nyávogós volt, az alakja törékeny, de minden nőiesnek ható mozdulata és hanghordozása ellenére is látszott, hogy egy férfi közeledik feléd, arcán maró gúnnyal. Annyiban biztos vagy, hogy ezt a személyt még sosem láttad. Egyetlen furcsa dolgot azonban hamar észrevehetsz rajta: a szemeiben három eltérő árnyalat keveredik egymással: sárga, lila és mohazöld… no meg, hogy elég magabiztosan közeledik feléd, tehát korántsem védtelen, annak ellenére, hogy hirtelen nem látsz nála fegyvert. - Kérlek, te is tudod, hogy hiába rántanál fegyvert velem szemben… vagy is hogy nem tudod. Én balga! - tárta szét karjait drámaian. - Két héttel ezelőtt még égre-földre kerestelek, de úgy fest csinifiú, az embereim ritkán hazudnak. De! Ne is fecséreljük a szót feleslegesen! Úgy tűnt hamar a tárgyra tér, bár fölényét (bármiben is legyen) nem tudja leplezni. - Egy munkával bízlak meg. Ma este lesz a Fesztivál és én azt akarom, hogy zsoldosi kötelezettségeid mellett szakíts időt a Touh felőli oldalra is. Bőségesen megjutalmazlak majd, ha átadod azt, amit ott találsz. Rendicsek? Pajkosnak tetsző hangjában valós fenyegetés is helyet kap, majd a válaszodat meg sem várva fordult, hogy egyszerűen eltűnjön a szemed elől. Nyomában nem maradt semmi, csak a szokásos kosz, ami eleve a negyed része. Bárhogy is legyen, az ürge úgy fest nyom nélkül tűnt el, de talán van rá lehetőség, hogy ezt az illúziót átlátva a nyomába eredj. //Ha így döntesz, használd a kockagenerátort és dobj egy 6 oldalú kockával. Ha az első eredmény 3 vagy kisebb, úgy hiába kergetted, nem lelsz a nyomára, ha 3-nál nagyobb, akkor a következő sarkon egy Kártyára bukkansz.// Ha mégsem kockáztatsz, akár 132-es raktár felé is elmehetsz. Carla Crowstorm (Serenaxd) A kavics jellegtelen volt, első nyomnak is kevés a szakmádban. Bárki is dobta, nagyon jó célzó lehetett. A szemközti ház ugyan nincs olyan messze, de mozgást biztosan nem rejteget. Kanyarban dobni, meg eddig senkinek sem sikerült. Miután ezen túltetted magad, a reggeli körutad aránylag sikeresnek bizonyult. Ismerőseid a lehető legtöbbet elárulták a tolvajról: Matarban a 132-es raktárt találta meg, amiben semmi értékesnek látszót nem vitt el. Szakmai szempontból legalábbis úgy tűnt, a semmiért törte fel. - Állítólag egy vetítőgömböt vitt el. - Csak egy ócska T-22-es típust. Azért talán potonpénzt ha kap. - Mit vitt el? Hmmm… nem tudom. Tökre úgy tűnt, hogy a raktár kifosztatlan. Szerintem beparázott, mielőtt csinált volna valamit, vagy nem iktatta ki a riasztót. De az tény, eltűnni nagyon tud! Az ismerősök véleménye a szajréról megoszlott, de abban mindenki egyetértett, hogy a rendfenntartók egyelőre vaktában üldözik. Semmi konkrétum, de úgy fest egy ismerősödet sem érinti a dolog. Kora délután tudsz beesni az Öreghez. A bolt zsúfolásig volt antiknak hitt tárgyakkal, csecsebecsékkel, amit legfeljebb egy kezdő fosztana ki. Semmi értékes, semmi nagyszabású. Az Öreg hátra hív a bolt végében lefüggönyözött részlegre. Többször ültél, feküdtél már az ott lévő puha párnákon és miután ma reggel lejártad a lábad, ez most egész jól eshet neked. - Van egy raktár, amit csak a fesztivál ideje alatt nyitnak ki - kezd bele az Öreg, ahogy a szokásos formaságokon túlestetek. - Scylen és Matar határában van, és az ott rejtegetett áru állítólag az Ardor tulajdona. Ugyan Renlarban másodszériás holmiknak számítanak, de te is tudod, hogy a Piacon sokat kaphatsz értük. De ez kissé bizonytalan infó. Ami biztos, az a 132-es raktár tartalma. Most, hogy az a tolvaj feltörte sokan fognak vadászni az ottani holmira. Veszélyes, túlságosan is, de megéri. A sok lom között ugyanis van egy olyan dobozka, amit ékkövekkel raktak ki. Ezt csak neked árultam el, úgyhogy így használd ki a lehetőségeidet. Az Öreg infóit átlagosan legalább 60%-ra lehet értékelni, így eldöntheted, hogy hiszel neki és felméred az esélyeidet valamelyiknél, vagy a mai napot pihenéssel töltöd és majd Fesztiválon lecsapsz valakire. Thom Iados (Heyes) Terved, miszerint elindítasz egy vírust, hogy ezzel blokkold a központi részt és nyerj egy kis időt, sikerrel járt… a magad részlegén. Ahogy kijutsz az épületből, hogy a találkahelyre igyekezz, Lin újabb üzenetet küldött azzal, hogy nem tud jelen lenni, mert valami féleszű vírust szabadított a központi rendszerre, így az ő részlegén teljes zárás van. A Tlalok hamar megtalálta a legkézenfekvőbb megoldást arra, hogy a másodperc töredéke alatt elterjedjen. Alighogy kiértél az épületből, vissza már nem mehettél. A vírus minden szintre elterjedt… pedig a Tlalok mikor még megtervezted nem volt ennyire erős. - Egész jó - lép melléd egy alacsony, szemüveges férfi, ki veled egyidősnek tűnik. - Ahhoz képest, hogy állítólag nem ölsz meg senkit… ez azért túlmutat a rátán. Nem telik bele öt percbe és a szellőzők lezárulnak, a levegő bennreked és mire az automatikus zár felold, a fél bagázst megfullasztottad. Zseniális! Úgy fest őszintén örül a problémának, mintha fel sem fogná, hogy itt emberéletekről van szó. Ott áll a közvetlen közeledben és egész addig nem találsz rajta semmi furcsát, amíg egy pillanatra le nem veszi a szemüvegét, hogy megtörölje. Az íriszeiben három különböző árnyalat mosódik egybe a pupilla körül: világosszürke, éjkék és fehér. Mi tagadás, még a tudomány ma ismert állása szerint is meglehetősen furcsa egy rendellenesség. De a férfi nem hagyja annyiban a dolgot és továbbra is barátságos hangnemben társalog tovább. - Ahogy elnézem minderről nem tudtál… vagyis _már_ nem tudtál. Hát hiába, amire az ember nem emlékszik, azt nehéz lenne észben tartani. De ha elfogadsz egy javaslatot: vagy most kezded meg a megszüntetését, vagy megvárod, amíg végeznek. Ne aggódj, Lin amúgy se hozott volna értékes információkat. - legyint lemondóan, majd órájára néz és szórakozottan búcsút int. Az egyre sűrűbb tömegben hamar szem elől tévesztheted, de ha úgy döntesz a nyomába eredsz, van lehetőséged egy bizonyos pontig biztonságosan követni. //Ha így teszel a reag írásod kezdeti időpontját (óra-perc) add össze egészen addig, míg egyetlen számot kapsz. Ha ez a szám páros, az ürgét ugyan elveszíted, de a hűlt helyén megtalálod a Kártyád. Ha páratlan, úgy felesleges kitérőt tettél.// Azonban az idő folyamatosan ketyeg és a Tlalok másodpercenként tesz tönkre valamit, vagy valakit. //Ha mégsem követed az idegent, hanem helyette megpróbálod megfékezni a vírust, akkor dobj a kockagenerátorban egy 6 oldalú kockával. Ha a dobott szám összege 4 vagy több, a vírust az utolsó pillanatban sikerül megfékezned, ha kevesebb, mint 4, úgy nem találod a megfelelő átírást, a vírus blokkolja a rendszert és te nem tehetsz mást, mint megvárod amíg mindenkivel végez.// A döntés rajtad áll. Vagy az egyik, vagy a másik, mindkettőre nincs időd. Levarine (Elayan) A jól kigondolt terved gépezetébe már az első lépésnél homokszem került, bár ez nem volt teljesen nyilvánvaló. Miután a barátod hívását elutasítottad, a versenyre és anyukád kérésére összpontosíthattál. Az ismerősöd által kapott információnak utána eredve - miszerint a nagybátyja szállodájában szálltak meg -, mindent tökéletesnek láthattál. Sikerült képet készítened a helyről, mely Matar és Scylen határában található, ráadásul az ablakban feltűnő homályos folt pont olyan, mint a frontember, így biztosan érvényesnek fogják találni. Egy órádba került, amíg ide eljutottál és így is a legrövidebb utat választottad. Már fordultál volna vissza, hogy lelkierőt végy magadon és Minihez is beugorj a chip-ért, amikor egy veled egyidősnek tűnő fiú ugrott le melléd. Úgy tűnt, mintha az égből pottyant volna le, mert a környezetedben a legkisebb épület is minimum hat emeletes. - Ilyenkor ezen a környéken? Ez nem vall rád - támad le rögtön, széles mosollyal. Láthatóan úgy viselkedik, mint aki ismer téged, holott egészen biztos lehetsz benne, hogy sosem láttad. Azt sem tarthattad kizáró oknak, hogy egy másik banda tagja, de erre semmiféle jel nem utalt rajta, másrészt ritkán akadnak olyan személyek, akiknek szemében három szín olvad egybe: a zöld, a rózsaszín és sárga. - Megint bajba keveredtél? Várj, kitalálom! Te is épp a tolvajt üldözöd. Mit szólnál ha segítenék? Elég gyors vagyok hozzá ezt te is tudod! Beszéd közben erőteljesen hadonászik, de ez a lelkesedés egyre csak csökken, mikor eljut hozzá, hogy ő csak egy idegen számodra. - Szóval… nem? - keresi a szavakat, zavartan. - Biztos, hogy nem? Semmi? Kérlek mondd, hogy Athal hazudott! Miért nem emlékszel rám? Az utolsó kérdése már-már hisztibe hajlott, de hamar megtalálta magában a megoldást, amitől egyenesen levert lett. - Értem - vakargatta tarkóját. - Szóval mégis igaz. A többiek is mondták, hogy ennek ilyenek kell lennie. De… talán hamarosan. Most… jobb, ha sietsz. Mini elég türelmetlen - azzal búcsút int és elrohan az egyik keskenyebb utca felé. Még van időd a nyomába eredni, de a kötelességeidről sem feledkezhetsz meg. Ha a nyomába eredsz használd a kockadobót és dobj egy 6 oldalúval. Ha a dobott érték páros szám, úgy a következő utcasarkon utoléred, de már csak egy pillanatra, ahogy átad neked egy Kártyát, már el is tűnik. Ha a dobott érték páratlan szem elől téveszted és sehol sem találod, ráadásul félúton a telefonodat is elvesztetted. Bárhogy is alakul, utána Mininél kellett legalább másfél órát eltöltened, mire sikerült kicsikarnod belőle a chip-et. Nem is meglepő: teljesen lefárasztott. Sevren Ailus (kill-o-matic) A napló láthatóan megkavart, így nem is volt csoda, hogy az inasod elvállalta helyetted a könyvesboltban kutakodást. Szobád csendjében nem találkozol újabb szórejtvénnyel a napló lapjain, ám minél alaposabban nézed a lapokat, hirtelen beugrik egy szó, mintha csak hátulról súgták volna. Automation - egy automatikus működés, egy rendszer, ami mintha ismerősen csengene. - Már azt hittem sosem küldöd el - hallod valaki hangját az ablakodban, ami ha csukva is volt, most biztosan ki lett nyitva. Az alak, aki a párkányon üldögél, láthatólag a legnagyobb nyugalommal viseltet esetleges döbbeneted iránt. Nálad idősebbnek látszik, de nem sokkal. A szemei viszont… nem elég, hogy láthatóan tisztában van a helyzeteddel, meg a sajátjával is, de elég furcsa összképet alkot az a három szín: az arany, a barna és a sötétszürke egyvelege. - Hidd el nekem, mikor visszajön nem fogja tudni ki a feladó, de majd megnyugtat egy semleges válasszal, ahogy azt hosszú éveken át tette. És te meg fogsz bízni benne, mert őrá mindennap emlékszel, míg engem elfelejtettél. Ez így van rendjén. Ugyanígy elfelejtetted a saját naplódat is, amit most forgatsz. Mert így van: minden bejegyzés, minden szó, amit ott olvasol, azt te írtad bele. Az esetleges tiltakozásod nem rendíti meg, okoskodó hangnemben, teljes magabiztossággal állítja mindazt, ami elhangzott, mintha tényleg évek óta ismerne. - Mindazonáltal a csomagot nem én küldtem, ahogy a leveleket sem. Csak azon töprengek, hogy a jó öreg gyertyafényt valahogy mindenki elfelejti. De már nem is fontos! Ha rám hallgatsz… amit lehet meg fogsz bánni… akkor a mai fesztiválon elszöksz itthonról. Magad mögött hagyod az inasod, az anyád és az apád is, nekivágsz az éjszakai életnek és… és lőn, emlegetett szamár! Nevet fel egy pillanatra, aztán még gyorsan hozzáteszi. - Ma este még találkozhatunk a Fesztiválon! Aztán csak ügyesen azzal a könyvvel! Ezt követően leugrik és egyszerűen eltűnik. Ha utána is nézel, már az utcán sem tudod szemmel követni. Egyszerűen felszívódott. Nem sokkal ezután lép be Han és közli, hogy járt a boltban, de ott is csak azt mondták, amire eleve számítani lehetett: valószínűleg egy csomagolási hiba, miután ma reggel helyettesítés volt a boltban. Ha most visszaadod nekik a tollat, biztosan kiszállítják a helyes kötetet. A levél pedig minden bizonnyal egy csíny, amit a helyettesítő gyereke játszott el. - Mindezért mélységes bocsánatát kérik és még a mai napon leszállítják a valós megrendelést teljesen ingyen - fejezi be Han a beszámolót, mindössze egy fél pillantást vetve a nyitott ablakra. - Ezen kívül az édesanyja üzente, hogy mihamarabb adjon tájékoztatást miként dönt az estével kapcsolatban… amihez még hozzátette, hogy lehetőleg az Ardor rendezte bálra a legjobb öltönyét készítsem elő. Ezután az inas mindent rád hagyott. Tőled függ mit választasz és kinek hiszel. Sugita Yoshino (danitig) A tolvajról szóló jelentések kezdtek egyértelmű alakot ölteni. Már annak is gyanítottátok, hogy nem egyedül dolgozik a mocsok, ám most csak annyit kaphattál a volt kollégádtól, hogy valóban a 132-es raktárnál történt az eset, de a hírekkel és híresztelésekkel ellentétben nem a raktárt érte a támadás, hanem a raktár egy hátsószegletét, egy kisebb sufnit, ha úgy tetszik. Onnan mindent kirámoltak, de senki meg nem tudná mondani mit vittek el pontosan. A 132-es tulajának állítása szerint nem is tudott arról a részlegről. Egy nyilvántartásban sem szerepelt. A Zsoldos főnök, akivel beszéltél ugyan valóban furán nézett rád a telefonon keresztül, amiért mégiscsak velük tartasz, de végül ugyanúgy rábólintott a dologra. Neki nem fáj, hogy eggyel többen vagytok a csapatban egy ilyen necces időszakban. 16.30-kor számít rád a fesztivál nyugati bejáratánál. Addig még van időd, így a naplót is volt időd áttanulmányozni, de semmi értelmeset nem tudtál kiszedni belőle, legalábbis semmi olyat, amihez jómagad értesz. Lábjegyzetek, számítások, majd a vége felé az a bizonyos bejegyzés, amit mintha nem is a tulajdonos írt volna. Felhívás táncra… ilyen szedett-vedett ostobaságokkal utoljára az őrsön találkoztál. Fél- és teljesen őrültek irkáltak ilyesmiket a falakra, félelemből, vagy elfojtott dühből. Az irónia végzetesebb változatának is betudhattad. 18.30-ig békésen telt az időd, volt alkalmad kipihenni magad és felkészülni a nagyobb bevetésre. A Fesztivál kezdetén // A reagok második fele//
17.00-kor az egész város forrni kezdett. Valakik jóval előbb ott voltak, ahogy azt a főnökség elvárta tőlük, valakik később érkeztek meg a városi forgatagba. Égetett cukrok, fűszeres borok és megannyi vásári finomság illata keveredett a levegőben. A fesztivál jelképesen el volt kerítve, járművel tilos volt behajtani. Csak és kizárólag gyalogszerrel lehetett körbejárni a bódékat, a sátrakat és kizárólag lábon lehetett táncolni a felvezető koncertek alatt. A hangulat pihent és emelkedett volt. Az Ardor rendezte bál később kezdődik, így a meghívottaknak volt ideje felkészülni, vagy épp leruccanni az utcákra. //A reagotok végén vegyétek bele az időugrást, hogy mit csináltok a fesztivál kezdetén. A legutolsó bejegyzésetek spoilerként, vagy dőlt vonalak között, a következő minijáték végeredménye legyen: Nézz el a géped jobb oldalára és egy cetlire jegyezd fel az első tárgy nevét, amit meglátsz. Minden magánhangzó 2 pontot, minden mássalhangzó 1 pontot ér. Add össze a betűket és az így kapott összeget oszd el 2-vel. Ha nem egész szám a végeredmény, kerekítsd. Akiknek ugyanaz a szám jött ki… majd megtudják mi lesz velük. Természetesen mindenki egyéni számot ad meg, nincsenek összevonások! A dobásoknál pedig lehetőség szerint senki ne csaljon a jobb eredményért, mert az nem biztos, hogy célravezetőbb lesz. // [ Módosítva: 2013.07.12 19:15 ] |
| Möraja | 2013-07-12 15:43 |
|
//Ezzel a kockával egy bajom van: lehet vele csalni, hogy annyit dobsz, amíg a kellő eredmény nem jön ki. Szóval ha nem bánod, én a SAO szerepjáték kockáját használom, mert ott ha bedobom, utólag már nem változtathatok a végeredményen És meg is van Erodon: Nem, itt dobás után nem változtathatsz rajta, és nem is tudod előre az eredményt, szóval én maradok ennél // Útközben mosolyogva, majdhogynem sasszézva ugráltam a köveken, kerülgettem az embereket, és néztem az eget. Fülemben a tömeg zaja mellé vegyült idővel a sirályok éneke, a hullámok moraja és jókedvű tengerészek részeg kornyikálása, orromban pedig éreztem a só illatát. Gyakran álmodok egy elképzelt kalózhajóról, a fekete lobogóról, és egy furcsa lányról. Mivel mindenki, a palánktól kezdve az emberekig rendkívül magas hozzám képest, el tudom képzelni, hogy nagyon pici koromban lehettem azon a hajón, és azok az emlékeim rég elvesztek, sok minden mással együtt. Mikor a kérdéses hely elé érek, kicsit elgondolkodom, hogy miként találhatom meg a lányt... aztán valaki megérinti a vállam és megszólít. - Örülök, hogy újra láthatlak Facto! Azt hittem már örökre eltűntél. -He? Nem tudok többet kinyögni, úgy elvarázsol a látvány. A lány sokkal szebb, mint aminek a Doki leírta, legalábbis egy magamfajta koszos csavargó számára. Nem is tudok többet mondani, fáj a szívem, mikor látom, hogy elszomorodik, és próbálok kedves mosollyal közelíteni felé. -Én sajnálom, nem tehetek róla, csak... tudod. De megköszönném, ha segítenél. Ám a lány megfordul és sietve távozik. Na, ezt nem hagyhatom, én bizony most kiderítem, ki ő! Sietve utánaszaladok, és tán a sok-sok menekülésnek hála, sikerül is utolérnem... de alighogy megérintem, a lány ugyanúgy köddé válik, mint álmaim hajója. A kezemben pedig egy furcsa kártya lapul a karja helyett... Viszont pechjére nem vagyok az a típus, aki könnyen feladja. Zsebre vágtam a kártyát, de percenként ellenőriztem, hogy megvan-e még, miközben tovább kerestem a lányt a forgatagban. Mire eljött a 17 óra, már teljesen feladtam a reményt, hisz ebben a forgatagban, amit a fesztivál okoz, esélytelen, hogy megtaláljam. A történtek után viszont semmi kedvem mulatozni. Nem bírom kiverni a fejemből a szemeit és a hangját... és szinte epedem utána, hogy újra megtaláljam. spoiler
[ Módosítva: 2013.07.12 18:05 ]
5 |
| Erodon | 2013-07-12 17:43 |
|
~Mégis... mi a fene volt ez?~ Bár már elment, de még mindig megfeszülve állok egy helyben. Megrázom magam, hogy elmúljon végre a feszültség. ~Nem sokszor volt eddig ilyen érzésem egy beszélgetés után, és akkor se egy szál szál ember ember miatt. Az alapján amit mondott egyértelműen ismer engem. Sőt, még külön kerestetett is, vagyis egyértelmű, hogy velem van valami dolga. Ám hiába próbálok rá emlékezni, továbbra is semmi. Pedig az biztos, hogy egy ilyen fazont nem lehet elfelejteni egykönnyen.~ Itt van ez a furcsa érzés, amit hagyott maga után, plusz az ismeretlen szállítmány, ismeretlen feladótól ismeretlen feladónak, ismeretlen átadási hellyel és idővel. ~Még ha nem is verték volna belém zsoldosként, hogy óvakodjak egy ilyen ködös ügyektől, akkor is egyértelmű lenne, hogy ebbe nem kéne belemásszak. Ugyanakkor... túlzottan is érdekel, hogy ki lehetett ez. Nem szeretem, ha lefedetlen dolgok vannak a múltamban. Ha elvállalom akkor valószínűleg megint belefutok, nem beszélve az említett magas fizetségről. Nem mintha sokra mennék vele, ha meghalok, de az életem amúgy is sokszor veszélyeztettem már (ami nem hinném, hogy változna), és a fegyvereim is elkezdtek porosodni az elmúlt időben (talán a feszültség is csak azért volt, mert már kezdek elgémberedni), úgyhogy itt az ideje egyszer engednem a kíváncsiságomnak. A Főnök úgy is jön még nekem egy szívességgel, úgyhogy majd elintézem, hogy elmehessek.~ Némi plusz információ reményében még átkutatom a környéket, és találok is egy furcsa kártyát amit talán ő hagyott hátra. ~Azért a személyleírását inkább leadom az illetékes informátornál. Emlegette az embereit, szóval ha valami csoportot vezet kell legyen valami nyoma. A kártyát is megmutatom, hátha kapcsolódik hozzá.~ Ahogy elindulok hazafelé hirtelen eszembe jut a tolvaj és a 132-es raktár. ~Úgy sincs semmi közöm hozzá. Nem beszélve arról, hogy a fesztivált is nézve ennyi izgalom már bőven elég lesz egy napra.~ Így végül 16-ig pihenéssel töltöm az időt... Mint kiderült természetesen a kiállított illetve az fesztiválra szállítandó áruk őrzése lesz a feladatunk. Az elején a szállítások miatt különösen sok a feladatunk így a Főnök azt mondta, hogy később megoldja, hogy elmehessek. ~Jobb lesz ha minél gyorsabb elintézem ezt. Nem szeretnék gondot okozni neki és amúgy se szeretnék sokáig Touh-ban lenn.~ Az informátor egyenlőre nem jelentkezett. Se a leírás se a kártya nem mondott neki semmit elsőre így utána kell nézzen. //dobott szám: 4 A kockával még dobás nélkül is lehet csalni, csak éppen szerintem nincs sok értelme (pl így sokkal izgalmasabb lehet, hogy nem mindig az történik amit te akarsz ). Aki meg úgy dönt, hogy csal az számolja el magával azt. Az ellen amúgy se lehetne mit tenni. Valószínűleg amúgy is találna rá módot.// spoiler
[ Módosítva: 2013.07.12 19:44 ]
7 |
| Elayan | 2013-07-12 18:05 |
|
Miután sikerül elküldenem a szerintem nyertes képet, gyorsan sarkon fordulok, hogy túlessek a mai nap legrosszabb részén Mini néninél. A hátam közepére sem kívánom, viszont csak így érhetem el a célomat. Már éppen kezdenék lendületet venni egy kis sprinthez, amikor hirtelen elém ugrik egy srác. Megtorpanok és végigmérem. Olyan korombeli lehet, kicsit magasabb, kisportolt, egész helyes. Viszont a szakadt göncök csak úgy lógnak rajta. Körülpillantok gyorsan, hogy mégis honnan jöhetett, de csak magas falakat látok, sehol egy erkélyt a közelben. Mégis hogy jutott ide ilyen gyorsan és hangtalanul? Ahogy rám pillant észreveszem a szemeit. Még sosem láttam ilyen sokszínű szempárt. Vajon kontaktlencsét hord? A srác rám mosolyog és megszólít. -Ilyenkor ezen a környéken? Ez nem vall rád. Értetlenül bámulok rá. Mégis honnan veszi, hogy ezen a környéken szoktam bóklászni? Mindig vigyázok, hogy nehogy rajtakapjanak, ha erre a környékre tévedek. Mégis ki ez? Látva zavartságom, valószínűleg, hogy oldja a felgyülemlett feszültséget, tovább beszél. -Megint bajba keveredtél? Várj, kitalálom! Te is épp a tolvajt üldözöd. Mit szólnál ha segítenék? Elég gyors vagyok hozzá ezt te is tudod! Már megint úgy beszél, mintha a legjobb haverok lennénk. Erre már összehúzom a szemöldököm. Ki ez a srác? Honnan ismer? Merthogy ismer, az fix. Csak a barátaim tudják, hogy újabban erre fele szoktam zsákmányra “vadászni”. Mégis miből gondolja, hogy kellene a segítsége? Szótlanságomra válaszként lehervad az arcáról a mosoly. -Szóval… nem? Biztos, hogy nem? Semmi? Kérlek mondd, hogy Athal hazudott! Miért nem emlékszel rám? Az utolsó szavak már szinte sírásnak tetszettek. -Értem - vakargatja tarkóját. - Szóval mégis igaz. A többiek is mondták, hogy ennek ilyennek kell lennie. De… talán hamarosan. Most… jobb, ha sietsz. Mini elég türelmetlen. Ezzel hátat fordít és távolodni kezd. Csak akkor kapok észbe. Mini! Honnan a fenéből tud róla? -Várj! – kiáltok utána, de rám se bagózik. Futásnak eredek, hogy utol érjem. A fejemben zakatolnak a kérdések. Alighogy utolérem és sikerül megragadnom a kezét, egy papírfecnit ad át, kiszabadul a szorításomból és eltűnik a következő utcasarkon. Mire felocsúdok, már sehol sincs. Lenézek a kezemben tartott papírdarabra. Hisz ez nem egy fecni! Ez egy kártya. De mégis mit jelent? Miért adta nekem? //Mivel 6-ost dobtam, bátorkodtam picit tovább írni a történéseket.// A Mini nénis agyzsibbasztás után sikerült végre hazaesnem, de persze nem sokáig örülhettem, hisz egy kiadós zuhany után készülhettem anyával a Fesztiválra. Még mindig jobb, mint Mini néni, de semmi kedvem elmenni. A tömeg most nem olyan idegtépő, mint képzeltem, vagy lehet csak túl fáradt az agyam, hogy észrevegyem. Alig várom, hogy vége legyen ennek az egésznek. De még azelőtt meg kell találnom bátyót a tömegben. Vagyis inkább a libát, aki vele van! Aztán, ha az megvolt, lehet sikerül rávennem Gavint, hogy táncoljon velem. //Gavin egy gyerekkori barát, teljesen rád bízom, kedves Mesélő. Mellesleg felvetődött bennem egy kérdés: lehetséges a játék folyamán, hogy egy karakternek több személyisége legyen? Értem ezt, hogy inkognitóban “beépülve” valahova? Csak hogy tudjam, lehet-e ilyen csavarra is számítani...?// spoiler
[ Módosítva: 2013.07.12 18:37 ]
4 |
| Serena | 2013-07-12 19:33 |
|
Egy vetítőgömb, úgy tűnik nem csak rendezők készülnek valami nagy dobásra a fesztivál alatt -gondolom magamban mikor egyik informátorom mesél a lopott "szajréról"... Mások szerint nem vitt el semmit, de ez szerintem hülyeség maximum megzavarták és nem találta meg amit keresett, de ha kivetítőt elvitte, akkor meg valami nagyobb dolog része volt csak a betörés esetleg figyelem elterelés, de feles ezen agyalni ideje menni a vén kufárhoz. Viszont szépen elslisszolt az ürge vagy hölgyemény. Lehet, hogy hamarosan konkurenciám lesz a nagyobb ügyességeket igényelő betöréseknél, ezért még utánajárok, ha tehetem. Az öreg szokásos mézes-mázos mosolyával fogad és bevezet a limlomos bolt hátsó részébe. Kérdezés nélkül befúrom magam a párnák közé a díványom, mint egy macska és élvezem, ahogy az öreg legelteti a szemét a kivillanó fehérneműmön. -megkaptad a fanserviced vén kéjenc most mesélj gondolom magamban. Kis mélázás után magához tért az öreg lesütötte a szemét mintha szégyelné, de ugyan haladjunk már. -Nos mesélj azt mondtad van valamid nekem ezeken a kénylemes párnákon kívül. -mondom kedveskedő hangon mosolyogva. "-Van egy raktár, amit csak a fesztivál ideje alatt nyitnak ki - kezd bele az Öreg, ahogy a szokásos formaságokon túlestetek. - Scylen és Matar határában van, és az ott rejtegetett áru állítólag az Ardor tulajdona. Ugyan Renlarban másodszériás holmiknak számítanak, de te is tudod, hogy a Piacon sokat kaphatsz értük. De ez kissé bizonytalan infó. Ami biztos, az a 132-es raktár tartalma. Most, hogy az a tolvaj feltörte sokan fognak vadászni az ottani holmira. Veszélyes, túlságosan is, de megéri. A sok lom között ugyanis van egy olyan dobozka, amit ékkövekkel raktak ki. Ezt csak neked árultam el, úgyhogy így használd ki a lehetőségeidet." -Csak nekem mi, honnan tudná, hogy mi van egy ilyen jól őrzött raktárban elzárva amit ráadásul nemrég törtek fel. Az az ékköves láda egy vagyont érhet és "lomok közt" van nemár. 1, Kiadna a rendőröknek (ez nem valószínű) 2, Ismeri a betörőt és velem akarják elhozatni második körben egy profi betörő elég ha nincs biztonsági rendszer, de biztos több az őr, de ez is hülyeség, ha akkora ramazuri közepette meglépett a legutóbbi betörésnél nem okozhatna gondot neki a visszajutás. Lehet megsérült. 3. Valaki fizetett neki, hogy rácuppantson ügyre külső megbízó szóval, ha meg is szerzem a ládát nála kell értékesítenem esetleg már otthon várnak kigyúrt gorillák, hogy elvegyék tőlem. Ez a tuti a veszély pörget fel. De azért óvatosan rákérdek honnan a ládás infó. - Ez a láda nagyon jól hangzik mondom csillogó szemekkel, (mint aki elkábult a szajré hallatán). Honnan van az infó ez nagyon nagy esély papus! (majd a válasz érdekelne) Eztán elmgyek a 132eshez a szomszéd épületre felmászva leterítek egy plédet és figyelem az őrséget/útvonalaikat megvárom az esti váltást(ha van) azt is feljegyzem. Még jó, hogy hoztam naptejet gondolom miközben a jeges teám szörcsölöm és napozok a szoszéd épületet figyelve egy mangát lapozgatva. Ez meg is volt. Ellépek kizsebelek pár buxát a fesztiválon, aztán visszajövök a dobozkámért, de előtte még átcuccolok az egyik vészlakásomba lopás után ott húzom meg magam pár napig amíg elül a por. spoiler
[ Módosítva: 2013.07.12 21:36 ]
modem 7/2 kerekítve 4 Nem jöt hozzám furaszemű fickó Q-Q |
| Elayan | 2013-07-12 20:12 |
| //Serena, még. // |
| ishida016 | 2013-07-12 20:14 |
|
Amint megérkeztem a Gyűrűbe és kivettem szobámat azonnal le is pihentem kicsit, de amikor Joe már két órát késett elkezdtem aggódni, és mintha nem lett volna elég Jade is hívott épp. -Üdv....Igen, tudom....Bocsi...Oké....Aha...Muszáj?... Rendben....Am Joeval ott van?....Mi csoda? Az lehetetlen!.... Oké ott leszek. Cső. ~Mi a fene folyik itt? Mit is csináltam 2 hete? Ja tudom egy új projektbe fogtam bele: a Mirrold rendszert kezdtem el "tesztelni". De attól elérhető voltam. És ha Joe papa kórházban akkor mégiscsak vadásznak rám.~ Mérhetetlenül felhúzott a tudat, hogy valaki képes kijátszani és manipulálni engem. Pillanatokon belül a külön nekem varratott táskám mellett voltam amiben minden szerszámnak, műszernek és kütyünek külön kialakított helye volt. Ezáltal helyet takarítottam meg és nem is zörgött annyira, meg amúgy is szeretem ha minden felszerelésem tiszta és rendben van. Azonnal elővettem egy pár gumi borítású kesztyűt és egy a "nappali melómból" nálam maradt rejtett kamerát amit felszereltem a szoba egyik sötét sarkába az ajtóval szembe. Miután szépen megtöröltem és elraktam a szerszámaimat, elindultam lefele a recepció felé. Mivel a kamerát a netről is el tudtam érni nem volt gond leülni az előtérben és várni a "vendégemet" betoppanni a tőlem jobbra eső bejárati ajtón. Illetve csak ezt hittem mert néhány perc után észrevettem, hogy az itt dolgozó lány elég gyakran nézeget felém. Mivel nem volt jobb dolgom odahívtam magamhoz és meghívtam egy colára némi infó reményében. Próbáltam finoman infót szerezni egy új "SMS spamről" a Shall we dance-ről. illetve a 2 hete történt nagyobb balhékról és sérültekről. Jadét már csak azért sem faggattam mert azon kívül hogy hülyének nézne a sztori felét elhallgatná a másikat meg megmásítaná. Ezután már csak reménykednem kellett hogy a vendégem időben meg fog érkezni ha már ennyit bajlódott az ide csalásommal. spoiler
[ Módosítva: 2013.07.12 20:31 ]
6 Am a leírásban benne volt az is hogy horror... Azt szeretném kérdezni hogy ha esetleg valaki ki szeretné engedni magából a pszichopatát az belefér? |
| Serena | 2013-07-12 21:39 |
| Rendezz vérfürdőt a fesztiválon kell az akció |
| ishida016 | 2013-07-12 21:50 |
|
//XD azt azért nem akarok, csak kíváncsi voltam, hogy ha esetleg bekattanok akkor mi lesz // [ Módosítva: 2013.07.12 22:04 ] |
| Elayan | 2013-07-12 22:21 |
| //Van egy olyan érzésem, hogy mivel 30 körösre lett beígérve, még bőven lesz alkalmunk akciózni.// |
| ishida016 | 2013-07-12 22:22 |
| // Ja de ahhoz képest már alig bírom kivárni a köv kört // |
| Erodon | 2013-07-12 22:23 |
| //bennem az merült fel, hogy lesz e rá lehetőség, hogy megszerezd mások kártyáját könnyű út egy Játékos irányítására vagy likvidálásához // |
| ishida016 | 2013-07-12 22:24 |
| //Na akkor téged kell kerülni // |
| Erodon | 2013-07-12 22:53 |
//ugyan kérlek, én soha nem tennék ilyen gonosz dolgot  amúgy jó ezt pont a potenciális pszichopatánktól hallani //
|
| Amarillis | 2013-07-13 00:15 |
|
Kicsit késve érünk a plázasorra, ráadásul folyamatosan rossz érzésem van, mintha valami sötét erő megpróbálná tönkretenni a viszonylagos nyugodt mindennapjainkat…ezeket a napokat nem áldoznám fel semmiért, és nem fogom hagyni, hogy bárki vagy bármi tönkretegye. Lehet, hogy a negatív események tobzódása reggel már egy előjel volt? „Fene ebbe a Napló-ügybe…lehet kicsit komolyabban rá kéne állni és körbeszimatolni, hogy ki és miért akarja újra elővenni.” Nem is figyelem milyen boltokba megyünk, mikor húgomék éppen a próbafülkében vannak, felhívom az informátort, aki az üzenetet küldte és megkérem, hogy nézzen utána a miérteknek, és rögtön értesítsen, ha bármi apró részletet megtud. Ott van még az esti bál is, nem kérdéses, hogy a húgommal fogok menni, az már más tészta, hogy a fesztivált meg akarja-e nézni, mint tavaly. Múlt évben is ez az időszak volt a legzsúfoltabb, akkor a nemtörődömségem árát majdnem csúnyán megfizettük, nem szabad hibáznom. Valamint itt van ez a tolvaj az újságból, nem is lenne olyan rossz ötlet magam mellé állítani valahogy és a rivális cégeknél körbeszimatoltatni vele, esetleg ellopni pár tervet. Ha az ottani zsaruk kezei közül sikerült elszöknie, van benne potenciál. Felhívok néhány ismerős zsoldoscsapatot Matarban, hogy küldjenek pár megbízható embert a tolvaj megkeresésére, és ha véletlenül sikerrel járnak, szóljanak. Alig teszem le a telefont, ekkor veszem észre, hogy már csak ketten vagyunk Shellyvel, ráadásul jóval lemaradtam mögötte. Teljesen magával ragadott az aggodalom és megfeledkeztem a vásárlás minden részletéről, ő pedig láthatóan nem túl boldog, lehet párszor szólított is, fogalmam sincs, mert egyáltalán nem érzékeltem a környezetem. Készülődés közben nyugtázom a válaszleveleket, aztán valami furcsa látomás kerített hatalmában, de nincs most időm foglalkozni ezzel, gyorsan magamra kapok valamit, és máris úton vagyunk. Egész végig bátyám felhős arcát nézve hallgatom barátnőm csacsogását, és kedvesen mosolyogva társalgok vele miközben a ruhákat próbálgatjuk boltról-boltra. Látom, ahogy testvérem félrehúzódva telefonokat intéz... És egyre csak komorabb lesz, fejben már szinte ott sincs. Tudom, hogy ilyenkor jobb ráhagyni. Azt pedig nem akarom, hogy ez Lizzienek feltűnjön, így inkább vele foglalkozom. Hihetetlen, szinte egyszerre találjuk meg a tökéletes darabot, de a bátyó végül nem vett semmit, csak szó nélkül fizetett és udvariasan elbúcsúzott Lizzietől. Biztattam barátnőm, hogy remek estéje lesz azzal a fiúval és csodálatosan fog kinézni, majd elindultunk vissza. Ekkor már nem bírtam tovább: - Valami baj van, bátyó? Nem akarom, hogy Shelly is aggódjon, így természetesen csak rázom a fejem, bár úgyis ismer annyira, hogy mindent lásson rajtam. – Nincs semmi, ne aggódj, csak kicsit bal lábbal keltem fel. Ami viszont fontosabb, a bál előtt szeretnél elmenni a fesztiválra is? – reménykedem, de sajnos biztos vagyok benne, hogy el akar menni. - Ez komolyan kérdés? Hisz még sosem mulasztottuk el... na meg olyan csodálatos az árusok közt sétálni és nézelődni. - válaszolom mosolyogva. "Jajj bátyó, bár elmondanál dolgokat, így csak aggódva figyelhetem, ahogy küzdesz, hogy boldoggá tegyél. Pedig az én boldogságom itt van mellettem." De már megszoktam, hogy azt hiszi tudja mi tesz boldoggá és mindennél jobban kímél és vigyáz rám. Most nem akarok összeveszni vele, de alkalom adtán próbálok többet megtudni. Hiába győzköd, hogy üljünk le, ebédeljünk meg rendesen én csak bekapok valamit és rekordsebességgel öltöm magamra azt a ruhát, mely az álmaimból lépett ki és akár egy kisgyermek rángatom testvérem, hogy menjünk már, nem akarok vesztegetni az értékes időt. Mit tehetnék, ha akarnék se tudnék ellenkezni, így hagyom, hogy ő irányítson. A fesztiválkezdés előtt odaérünk, de a húgom csak vonszol maga után, végül megragadom a kezét és kéz a kézben sétálunk tovább kicsit nyugodtabban. Továbbra is aggódok, hogy vajon mikor fog megcsörrenni a telefon és megy tönkre ez az idilli kép, próbálom elterelni a figyelmem a folyamatos rossz érzésről és a húgom mosolygós arcából erőt meríteni. Minden aggodalmam ellenére nem tudok ellenállni a fesztivál forgatagának. Önfeledten rohangálok ide-oda, nézelődök mindenfele, majd a bátyó kézen ragad és úgy haladunk tovább, látja mennyire boldog vagyok, így engedékenyen követ és néz meg velem mindenfélét. Aztán megpillantok valamit, egy apró ezüst medalion, ami egy cicát ábrázol, és hirtelen eszembe villan a reggeli látomás. Ugyan az a furcsa érzés kerít hatalmába. "Szólnom kell neki." - Bátyó mutatok valamit. - suttogom egész halkan. Először nem érti, de ahogy szorítani kezdem kezét, csak bólint és becsukja a szemét. Erősen a reggeli látomásra koncentrálok, hogy ő is láthassa. Kiskorunk óta képesek vagyunk megosztani a gondolatainkat egymással, nem kell más hozzá, mint egymás kezét fogni és koncentrálni. Így láthatja, amit én akkor... úgy érzem jobb, ha tudja. Vajon mi lehet ez a látomás? Shelly egy babaház kalitkájában van, majd egy macska árnyéka suhan el. Kinyitom a szemem a látomás végén, tanácstalanul vakarom az állam, majd eszembe jut, hogy kiskorunkban nekünk is volt egy fehér macskánk. Lehet hozzá valami köze? A rossz előérzetem egy csapásra visszatér, az ilyenkor szokásos düh helyett azonban az aggodalom ül ki az arcomra, húgom kezét pedig érezhetően kicsit erősebben fogom, mint eddig. spoiler
tányér: 4 spoiler
asztal: 4 |
| Serena | 2013-07-13 13:51 |
|
Erodon írta:
Elveszik a "kártyáckámat", amit még meg sem kaptam -Könnyes maci szemekkel néz pszihopata "bácira"//ugyan kérlek, én soha nem tennék ilyen gonosz dolgot amúgy jó ezt pont a potenciális pszichopatánktól hallani //spoiler
[ Módosítva: 2013.07.13 13:52 ]
Milyen ördögi dolgokra készülnek itt egyesek |
| Heyes | 2013-07-14 17:38 |
|
~ Ki lehetett ez a fickó ? Utána kellene mennem hátha tud valamit amivel meglehet akadályozni hogy bent megfulladjanak. ~ Elkezdem fürkészni tömeget, de eddigre már szem elöl tevéztettem. ~ Mégsem lesz jó ha elkezdem követni kifutok az időből és akkor már nem tehetek semmit. Inkább a Tlalok megállítására kellene koncentrálnom. ~ Elől veszem a „kisokosomat” szétnyitom és csatlakozom a cég hálózatára. Ezután sikerül a beazonosítanom a vírust, ekkor látom hogy elégé belepiszkáltak. ~ Eredetileg egy olyan programnak szántam, ami széterjed a elektromos rendszerekben, majd elellenőrzi az energia felhasználást. Ha ez megtörtént megpróbálja a lehető legjobban optimalizálni a fogyasztást, így spórolva. Amikor aktiváltam úgy állítottam be bármilyen elektromost rendszerben állítson le fogyasztás fügétlenül mennyi áramot használ fel.~ Próbálom Keresni a megoldást hogyan állíthatnám meg a Tlalok-ot, de az idő egyre csak jóban fogy. Már csak alig egy perc van hátra. ~ Nem tudom időközben megcsinálni ha lenne még néhány percem, akkor talán... Vége lejárt az idő. A most már nem tehettem semmit. - Mostanra valószínűleg mind halottak és ez az én hibám.- A kezemben lévő kütyüt elejtettem, majd elindultam. Nem volt célom a lábam vagy vitt előre a gondolatok kavarogtak a fejemben. Az idő szinte megszűnt számomra. Mire feleszméltem már a fesztivál javában folyt én pedig a kellős közepén álltam. spoiler
dobás:1 A "szó szám":10 spoiler
[ Módosítva: 2013.07.15 7:06 ]
//Annak a félre magyarázásából indultam ki hogy "én nem tehetek semmit" szóval valaki más igen. // |
| Serena | 2013-07-14 23:02 |
|
Egy hermetikusan zárt környezetben egy percnyi levegőjük épp volt és robbantottak rlly? [ Módosítva: 2013.07.14 23:02 ] |
| Agatha Arashy | 2013-07-14 23:34 |
|
Heyes: Serenához hasaonlóan furcsállom a reagod, már csak azért is, mert nem írtam ilyesmit a mesélőibe. Konkrétan ez állt benne: "ha kevesebb, mint 4, úgy nem találod a megfelelő átírást, a vírus blokkolja a rendszert és te nem tehetsz mást, mint megvárod amíg mindenkivel végez." Nem mentél az idegen után, a dobásod kevesebb volt, mint négy, így értelemszerűen a jónép meghalt. Ennyi. Nincs hirtelen robbantgatás. Mindenki figyelmébe ajánlom: Ezt már pár júzerrel megbeszéltük, de a biztonság kedvéért ide is kiteszem. Mesélőként a karakter lényegét nem változtathatom meg, csak a körülötte zajló eseményeket. A karakter teljes egészében a tiétek. Úgy képzeld el, mint egy RPG játékot: te vagy maga a karakter, a Mesélő az élet, amely lehetőségeket, okokat kínál egy adott helyzetben. Ergo, a felkínált okokból tudsz választani, nem írhatod át a programot. Kevés dologra vagyok allergiás, felőlem a karakter mészárlásba is kezdhet, vagy leírhatja, hogy a Kártya birtokában arra fog törekedni, hogy ellopja más Játékosok kártyáját... az ilyesmi nem gond, mert ez a karakter döntése. De mindenkit arra kérek, hogy NJK-kat ne mozgasson saját eszűleg (ha jól tudom ezt a Szabályzatban is kikötöttem). |
| Serena | 2013-07-14 23:42 |
|
Meg azért a fizikát is vegyük figyelembe + Ha a vírus elektromos rendszereket állítja meg és átterjedt a teljes belső hálózatra csak külsőleg lehetne leállítani, DE ha miután mindnent befertőzött a leállásban ő maga is leállt mindennel együtt tehát logikusan menthetetlen a szituáció vagy kölső erőkkel esetleg manuálisan kifeszített liftajtó stb ebben a környezetben kicsit földhözragadt vagyok sorry |
| danitig | 2013-07-15 17:15 |
|
A naplót elolvasva sem jutottam közelebb a megfejtéshez, amit írnak benne azt nem nekem találták ki érthetetlen dolgok. Ez az idézet, meg hogy „Shall we dance?”, szerintem halottam már, valahol de az istenért nem jut eszembe, talán mikor valahol felügyeltem őrként, egy olyan helyen halhattam véletlenül. Miközben azon gondolkodtam, hogy hol is halhattam 15:00-kor jelzett a telefonom hogy készülni kell ezért későbbre halasztottam az ügy meg oldását. Gyorsan elkészültem és útnak is indultam. Ahogy gondoltam oda értem még előbb három negyed négy – négy között hogy kelően felmérjem a terepet, hogy olyan helyeket keresek, amelyeket ő általában használni szokott a betöréseihez. Találván néhány rést szóltam a főnőknek és helyeztünk ki még pár embert. Az őrizendő tárgy közelébe kértem magam, hogy ha jön, legyen esélyem elkapni. A fesztivál indulásakor mindannyi an a helyünkön figyelve vártuk, hogy lesz e akkor valami történés-e. spoiler
Hangszoró: 6 |
| kill-o-matic | 2013-07-17 14:33 |
|
Automation... - Ízlelgettem a szót, de mielőtt elgondolkodhattam volna, egy ismeretlen hang szólított meg. Rémülten fordultam a hangja irányába és amint megláttam, érthetetlen módon lenyugodtam, ahelyett, hogy kitört volna rajtam a pánik. Felnéztem az arcára és rögtön észrevettem a furcsán színezett szempárt, kissé oldalra billentett fejjel kezdtem bámulni, még soha nem láttam ezeket a színeket senki íriszében. Olyan szép... - gondoltam, és már kérdeztem volna tőle, hogy mit keres itt, de ő megelőzött. - Hidd el nekem, mikor visszajön nem fogja tudni ki a feladó, de majd megnyugtat egy semleges válasszal, ahogy azt hosszú éveken át tette. És te meg fogsz bízni benne, mert őrá mindennap emlékszel, míg engem elfelejtettél. Ez így van rendjén. Ugyanígy elfelejtetted a saját naplódat is, amit most forgatsz. Mert így van: minden bejegyzés, minden szó, amit ott olvasol, azt te írtad bele. Egyet értettem vele, Han mindig azt mondta, amit én hallani akartam...aztán folytatta egy, majd két annyira abszurd állítással, hogy még szavakat köpni se voltam képes ezek hallatán. ~Pont én felejtenék el egy számomra fontos embert? Meg ez a napló...? Semmi közöm se ehhez az alakhoz, se a naplóban szereplő Kasumihoz. Én nem felejtenék el ilyen fontos dolgokat! ...De akkor miért próbálja rám varrni?~ Ő tovább folytatta a monológját, hisz meg se szólaltam. - Mindazonáltal a csomagot nem én küldtem, ahogy a leveleket sem. Csak azon töprengek, hogy a jó öreg gyertyafényt valahogy mindenki elfelejti. De már nem is fontos! Ha rám hallgatsz… amit lehet meg fogsz bánni… akkor a mai fesztiválon elszöksz itthonról. Magad mögött hagyod az inasod, az anyád és az apád is, nekivágsz az éjszakai életnek és… és lőn, emlegetett szamár! Nem értettem, hogy ilyen komoly dolgok elmondása után miért nevetgél, de azt hittem, hogy végre esélyem lesz nekem is kérdezni, mert ezzel befejezte. Szóra nyitottam a szám és a kezemet kissé megemelve jeleztem neki a szándékom, mire félbeszakított: - Ma este még találkozhatunk a Fesztiválon! Aztán csak ügyesen azzal a könyvvel! Erre leugrott, én meg mint akit puskából lőttek ki úgy vetődtem neki az ablakpárkánynak, majdnem kifordulva az ablakon. Egy halk "Hé!" is elhagyta a szám, de az idegen úgy tűnt el, mint valami bűvész. Nyugodtan ültem vissza a székembe, hogy összegezhessem a történteket, de Han miatt ennek várnia kellett. A zár kattan, Han belép és elmondja amit már az ismeretlen is elmondott. Talán nem volt szép dolog tőlem, de nem igazán foglalkoztam azzal, amit az inas mondott. Talán az idegen hatására, de kicsit megharagudtam rá, amiért az őszinteség helyett mindig kedvem szerint szólt. - Köszönöm, hogy elmentél helyettem, most távozhatsz. Egy kis egyedüllétre van szükségem. Elég meggyőzően néztem rá ahhoz, hogy esetleg válaszoljon erre és mire újra egyedül voltam a szobámban, már tudtam mit fogok tenni. Teljesen besötétítettem a szobámban, felkapcsoltam az asztali lámpát és eltávolítottam a búráját, egyenként emeltem a fény fölé az üres lapokat. Ha a sima lámpa nem adott eredményeket, az édesanyám szobájában található UV fényes bőrgyógyászati lámpával próbálkoztam. Bármi is volt, vagy nem volt a papírokon, olyan helyre tettem őket a naplóval együtt, ahol senki nem találhat rájuk, ha valami csoda folytán mégis így történne, a zárrendszerbe beletörne minden fejszéjük. A széfből kivettem az egyetlen számomra is egyszerűen használható önvédelmi eszközt, egy nemfémes anyagból készült, álcázott (ha ránézel nem rögtön az jut eszedbe róla, hogy ez veszélyes) késekhez hasonlóan használható fegyvert, amit apám tukmált rám, akár hányszor kitettem a lábam a kerületből...így nálam maradt, ő pedig nem kérte vissza. Állítólag könnyű szerrel megsebesítheti az embert még bőrkabátokon keresztül is, de soha nem vettem hasznát, amúgy se vagyok túl ügyes, se bátor az olyan dolgokhoz, mint mások bántása. De biztos ami biztos, nem tudom, hogy mit rejt számomra még ez a nap. Kicsit félek is... Amikor otthonról elindultam, Hannak meghagytam, hogy nem mondhat semmit a szüleimnek legalább két napig és neki se mondtam semmit arról, hogy hova megyek, de jobb, mintha szó nélkül szöktem volna meg. Tudnom kell, hogy ki ez az idegen aki bogarat ültetett a fülembe. Reméltem, hogy meg fog találni...addig is élvezni fogom, hogy végre én is láthatom a Fesztivált! A ruházatom egyszerű volt, nem akartam kilógni az ottani emberek közül, csak egy sötét színű kapucnis pulóver és halászgatya volt rajtam egy olcsó tornacipővel hozzá. A Fesztivál kezdetekor még úton voltam, de már a negyeden belül, így talán problémamentesen el is értem az úticélom, próbáltam tartani az iramot az egyik barátságosnak tűnő családdal, a kapucnim nem volt a fejemen, nehogy valami gyanús alaknak tartsanak. ~Alig várom már, hogy ott legyek!~ //2// |
| Agatha Arashy | 2013-07-17 19:56 |
|
Heyes: elfogadom, az én hibám volt, hogy félreérthetőáen írtam. De a szabályaimat nem szeghetem meg. Köszönöm, hogy javítottad a reagod! 2. Kör: Mesélői reag várható: Júli. 23 (vagy előbb, de jobb biztosra menni) Öröm látni, hogy még mindannyian megvagytok és lelkiismeretesen reagoltok. Az ötletek külön tetszettek, amiket közben felvetettetek egymásnak. A kockagenerátor terén pedig mindenki azt használja, ami jobban beválik, ezen a téren nincsenek megkötések. [ Módosítva: 2013.07.17 20:42 ] |
| Heyes | 2013-07-17 20:33 |
|
spoiler
//Azért annyira nem volt félre érthető a fogalmazás csak kerestem a kiskaput. // |
| kill-o-matic | 2013-07-17 23:18 |
| //Nekem csak a dolgok memorizálásával van problémám, de azzal túl sok. xD// |
| Serena | 2013-07-22 09:06 |
| Már csak egy nap és tovább robogunk ^^ |
| Serena | 2013-07-23 15:48 |
| Mikorra várható a friss? |
| Agatha Arashy | 2013-07-23 17:55 |
|
A netem azóta sem javult meg, a szüleim gépéről írok, így a Kártyákat minél hamarabb próbálom ide linkelni, de ez olyan holnaputánra várható). :S 2. kör
17.00 - A fesztivál kezdetét vette. Ezt már csak abból is le lehetett szűrni, hogy egyre többen nyüzsögtek az utcákon, egyre több zsoldos strázsált a raktáraknál, ráadásul a rend őrei is sűrűbben mutatták meg magukat, mint máskor. Mindegyikőtökben egyfajta várakozás kezdett eluralkodni, alig tudtatok egyhelyben maradni. Jogosan, vagy jogtalanul, ezt rajtatok állt. Keresni kezdtetek valakit, vagy valamit. Ez egy belső kényszer volt, nem több, minek vagy engedelmeskedtek, vagy nem. Céltalan kószáltok a tömegben, egészen alkonyatig, mielőtt felgyulladhattak volna a fények. A beharangozásról már értesültetek: ezen a rendezvényen az Ardor Corp. által többszörösen letesztelt Flemia szolgáltatja a fényt és az effektek többségét, ezzel erre a napra felváltva a hagyományos áramot. Ez az érzés egészen 20.10-ig maradt veletek. Facto (Möraja): A lányt továbbra sem találtad meg, a Kártyád azonban megmaradt, rajta a választott szimbólumoddal. Különös köteléket érzel iránta, mintha az a furcsaszemű lány még mindig veled lenne, annak ellenére, hogy nem látod. Mintha csak egy karnyújtásnyira állna tőled… Merlock Risthearth (Erodon) 16.00-kor történt az eligazítás, ahol minden a legnagyobb rendben zajlott. Touh közelébe még nem engedhetett a Főnök, de azt már tudtad, hogy másik két társaddal hova leszel beosztva. Ugyanakkor már azt is sejthetted, hogy az informátorod még egy jó ideig semmit sem fog tudni a fickóról, vagy a Kártya mibenlétéről… legfőbbképp azért, mert már nincs nála. Az általad talált Kártyát elvesztetted. 17h környékén viszont egy szemüveges alak lépett oda hozzád, valamiféle rágcsát majszolva. Ugyanolyan háromszín szeme volt, mint annak, akivel nem is olyan régen találkoztál. - Bocs haver, ha jól tudom te vagy az, aki a 3-masnál befürdött. Szép kis balesett volt, bár nem csoda, hogy életben maradtál. Tessék! Erre még szükséged lesz. Az utolsó mondatánál átadott neked egy Kártyát, amin teljesen más név és teljesen más szimbólum szerepelt, mint az előzőn és ugyanolyan vidáman, mint jött, elballagott. Levarine (Elayan) A Kártyát magadnál hordva, bátyád barátnője után, a szállodánál látott fiút is önkéntelen keresni kezded, mintha bármi esély lenne arra, hogy itt megtaláld. Azonban a munka túlságosan is leköt: pakolsz, miközben apád a zsoldosokkal egyezkedik és készültök a tényleges forgalomra, ami olyan 20h felé fogja elérni a tetőpontot. Természetesen bátyád legújabb áldozatát nem nehéz kiszúrnod, a közeletekben illegeti magát, fivérednek tetszelegve. Semmi sem állíthat meg abban, hogy meg ne mond neki a magadét, vagy meg ne tréfáld. Viszont Gavint megtalálnod kész művészet volt, mindannak ellenére, hogy két évvel idősebb nálad és teljes tudatában volt annak a ténynek, hogy ő már felnőttnek számít… még akkor is, ha jogilag nem. Egy sátornál találtad meg, amint vodkás-sört ivott pár cimborával, akiket te is jól ismersz. Felkérni egy táncra… megér egy próbát, de a kezdetben biztosan nemet fog inteni. - Addig nem, míg a sörömet meg nem ittam - jelenti ki ellenvetést nem tűrve, de te is tudod, ha egyszer iszik, már sosem szabadulsz meg tőle. Carla Crowstorm (Serenaxd) Az öreg sosem szégyellte magát, ha megláthatott egy-egy kivillanó alsóneműt. Ilyen idősen az apró örömöket is értékelni kell, mert ahogy Matarban vallják a kereskedők: „Az életben két dolog biztos: a halál és az adóbevallás”. Az öreg mindkettőben hisz és mindkettőt egyre közelebb érzi. A dobozra kérdezve ismét lehunyja a szemeit, ugyanolyan bűnbánóan, mint az előbb, aztán a ruhája alól előhúz egy levelet, amit neked címeztek. - Ez neked jött, erre a címre. Azt hittem valaki szórakozni akar veled, de ismersz: a nagy szajrékból élek én is. - azzal átadva a levelet, amiben valóban részletesen leírják a 132-es tartalmát. Egy komplett árukészlet nyilvántartást kaptál, de sem a cég, sem a dátum nem volt rajta feltüntetve. Az alján aláírás helyett pedig ez a név állt: „Redrum”. Ennek fényében ülhettél a tetőn, figyelhetted a lentiek mozgolódását, ugyanakkor annyira el voltál foglalva a dolgoddal, hogy észre sem vetted a mögötted csendben figyelő alakot. Amikor te mozdultál, ő is ugyanezt tette. Aztán ott hagyott, mikor látta, hogy jelenleg képtelenség veled kapcsolatba lépni. Hagyta, hogy átcuccolj, hagyta, hogy lemenj a fesztivál forgatagába. De nem, nem tévesztett szem elől egyszer sem. Te pedig hiába érezted a tarkódon a pillantását, nem tudtam felmérni kitől származik. A fesztiválon minden ment a maga rendjén, elvégre nem vagy ügyetlen, így nem esett nehezedre néhány óvatlant megfosztanod. Épp egyik győzelmednek örülhettél, mikor halk, hideg hang szólított meg az oldaladon. - Még három óra és csapdába esel. Megint - nem volt a hangjában semmi fenyegető, és pont úgy viselkedett, mintha mindig is ismert volna. Bő ruhát viselt, de sem az arcvonásai, sem a hangjából nem tudtad megállapítani, hogy fiú-e vagy lány. Viszont nálad idősebbnek tippelhetted. A szemei pedig első látásra teljesen feketének tűntek, mindössze a fény játékából láthattad, hogy a sötétkék, a sötétzöld és a szürke szín keveredik az íriszeiben. - Ráadásul menekülési útvonalad sincs. Mégis mikor lettél ennyire óvatlan? Red hamar megtalál, amikor csak akar, elég csak a láda közelébe menned. De nem szólok bele a dolgodba. Úgy is megint megkapom, hogy látni sem akarsz - vont vállat könnyedén, majd sarkon fordult és ugyanolyan hangtalanul olvadt a tömegbe, mint ahogy feltűnt. Csak egy Kártya könnyed súlyát érezhetted magadon, az egyik zsebedben. Artemis Entereri (ishida16) A lány készségesnek bizonyult, de végül nem szedtél ki belőle sokkal többet, mint remélted. A spamról nem tudott semmit, vállát vonva közölte, hogy ő még nem kapott ilyet és még eddig sosem hallott róla. A két hete történt balhék kapcsán pedig potom ügyekről számolt be, megemlítve egy bandaháborút, amit aztán a közeli zsoldosok és a zsaruk cincáltak szét. Igen, több sérültje is volt az ügynek és a hírekben is bemondták, épp ezért furcsállt, amikor rájött, hogy te erről semmit sem tudsz. Aztán csevegve bevallotta, hogy valójában azért bámult rád, mert nagyon hasonlítasz az előző vendégre, aki nem sokkal előtted távozott. Ezután vissza kellett térnie dolgozni, de talán nem is kellett több idő, mert a kamerán mozgolódás támadt. Pontosabban, egy lap takarta el, az előbb még éles képernyőt. Egy bankkártyaszerű anyag. A megszerzése nem követelt ügyességet, mert mikor visszatértél a szobádba, már egy teremtett lélek sem volt ott. Minden úgy maradt a szobában, ahogy hagytad, csak a kamerára volt feltapasztva a Kártya, akárha szellem tette volna oda. 18h-kor Jade várt a B szektorban, így oda is sietned kellett, de azt még te sem tudhattad, hogy a munkádat már sosem fogod elvégezni. Michelle V. Angel (Amarillis) & Michael V. Angel (hassan) Michelle: A napod tökéletes, a bátyád lehangolt és bár te érzed az őrlődését, azt is tudod, hogy nem tehetsz sokat a dolog ellen… még. A reggeli látomás megosztása könnyített szíveden, így ismét az árusok portékáira tudsz koncentrálni. Ugyanakkor azt is tudod, hogy az a fehér macska, amit láttál egyáltalán nem is hasonlított a régi macskátokra… mégis valahonnan ismerősnek tetszett. Michael: gondok, gondok hátán, de ugyan hova bújhatnál előlük? Az egész napod ráment a telefonálásra, de az embereid mintha meg sem hallották volna. Egy hívás se érkezett vissza, senki nem keresett téged a részletekkel, egyik üggyel kapcsolatban sem. Egy gondolat hatolt át a tudatodon, amit szinte egyidőben melletted valaki szavakba is öntött: - Magadra hagytak. Így jártál. Nem sokkal ezután veszitek csak észre, hogy társaságotok akadt: ugyanolyan testvérpár, mint ti, ugyanolyan elegánsak és minden mozdulatuk arról árulkodott, hogy igen; tisztában vannak saját maguk határaival, no meg előnyeikkel. Magabiztosság és valamiféle erő ragadott magukkal titeket, amit már jó ideje nem éreztetek. Sárgás-zöldes-kékes szemeik átható pillantással méregettek titeket, miközben tejfelszőke hajuk frissen mosottan borzolódott. - Eltelt x idő és te most is úgy viselkedsz, mint egy dadus. A végén szegény lány összetörik, hacsak egyszer magára hagyod - szólalt meg a fiú kedveskés, de érezhetően gúnyos hangnemben. - Ugyan hagyd már őket. Szerencsénkre elfelejtették, hogy annak idején mi hagytuk ott őket - szólalt meg a lány, hasonló hangnemben, ki közvetlen Shelly mellett bukkant fel. - Igaz is. Talán pont azért, mert életképtelenek. De sajnos ez mostanra sem változott semmit. - Talán most van esélyünk. Gondold végig: nem emlékeznek ránk. Ez jó… azt hiszem. Nem igaz Kisasszonyka? A lány Shelly-t kérdezte, a legkevésbé sem zavartatva magát, amiért az előbb levegőnek nézték őket. Fivére azonban büszkébbnek bizonyult és már fordult volna, hogy ott hagyja őket. - Gyengékkel nem foglalkozom! - Mert gyáva vagy - marasztalta húga. - Ja, amúgy ti nem emlékeztek, úgyhogy egyet se féljetek. A lényeg, hogy ismét terepre mehetünk együtt és külön-külön, mint annak idején. És remélem, hogy most már győzelemre vezettek minket, különben a saját kezünkkel szedünk szét titeket. A lány negédes, széles mosolyú szavai nyomán átnyújtott nektek két kártyát, majd egy búcsúintést követően bátyja után rohant, mit sem törődve azzal, hogy talán utánuk szóltok. Egyszerűen ott hagytak titeket. Thom Iados (Heyes) Mindannyian meghaltak. Elmédbe is ugyanolyan vákuum került, mint az épületbe: csak egy valami keringett a lelkedben, hogy ez a te hibád. Az önzőséged, a zsenialitásodnak vélt idiótaságod… talán még tovább is sorolhattad volna a dolgot, ha nem ütközöl bele valakibe, aki egy halk bocsánatkérés után már rohant is tovább, mit sem törődve a lábad elé hullott Kártyával. Rajtad áll felveszed-e, vagy ott hagyod. Nem sokkal 18h után ismét feltűnik a közeledben az a szemüveges alak, ezúttal valami vásári rágcsát szorongatva. Lelki marcangolásodról tudomást sem véve tolta az orrod elé. - Kérsz? Ja, bűnbánatod van? Felesleges. Időben elhagytad a süllyedő hajót, jól döntöttél. Ezen nincs mit rágódni. Az élet kegyetlen és a túlélésre ösztönöz. Nem? Dehogynem! Rólam például megfeledkeztél annak idején, mert egy egoista barom vagy. És élek! Szóval fel a fejjel, ha jól viselkedsz még segítek is neked. Azzal vidáman megpaskolt és ott hagyott. Sugita Yoshino (danitig) Történés, az mindig van. A Főnök megfogadta a tanácsodat, így kihelyezett pár embert az általad tanácsolt helyre, de akadt egy rész, ahová már nem jutott tag. Rád maradt a járőrözés feladata, ami csökkentette az egy helyre való figyelmedet. Pontosan ezért vált lehetségessé, hogy egy harcedzett alak jöjjön veled szemben, kezében a Naplóval. Erőteljes, mégis ruganyos férfinak tűnt, vöröses hajjal és baljós szemekkel, amikben a sárga, a bíbor és a piszkos fehér szín keveredett. Keveset szólt, amíg eléd nem ért, nem is fecsérelte az idejét felesleges szavakra. - Ez legyen nálad. Nem akarok még egyszer a figyelmetlenséged miatt elbukni. És mivel elfelejtetted: az ellent Redrum-nak hívják. Ez a mocskos tolvaj, meg egy aljas rohadék, aki bevisz a bozótosba… megint. Kapd össze magad! - mordult rád, miközben szinte hozzád vágta a naplót, majd ment, hogy a hátad mögött jobb elfoglaltságot találjon magának. Mivel nem mondott semmit, így csak annyit szűrhettél le, hogy talán egyszer együtt dolgoztatok valamin, de az ürge teljesen ismeretlen alanyként villant fel benned. A könyvet, ha átlapozod, akkor te is megtalálod a Kártyád, pontosan a fenyegető kérdésnél. Sevren Ailus (kill-o-matic) A fesztivált hamar elérted, Han sem érdeklődött különösebben a célod felől. Megszokta már, hogy olykor bizony szeszélyes tudsz lenni. Talán az egyetlen csalódottságod az lehetett, hogy az üresnek hitt papírokon édesanyád orvosi lámpái alatt csak egy teleírt papírt, egy térképszerű, kilenc blokkra osztott vázlatot és egy olyan oldalt találtál, amin egyetlen kérdés éktelenkedett: „Shall we dance?” alatta pedig az aláírással: Redrum. Megint csak alatta: „Athal a kulcs”. Ezek újfent nem mondtak újat… még. A fesztiválon gyülekezők forgatagában nem kellett sokáig keresgélned, hogy egy kávézó teraszán megtaláld az idegent, aki az ablakodban ülve magyarázott nem is olyan rég. - Nocsak, mégis eljöttél - mosolyog rád, de érezhetően tudta, hogy ez fog történni. - Nem félsz attól, hogy meg fogod bánni? Az elválásunk előtt azt mondtad nem akarod még egyszer ugyanezt végigvinni. Ezúttal illedelmesen végigvárja a válaszod, és a kérdéseid is. Addig ő teázgat. - Sajnos még túl sok mindent nem árulhatok el. Ez egyrészt benne van a Szabályzatban, másrészt ostoba vagy, ha azt hitted az inasod nem tart külön megfigyelőket, hogy minden lépésedről tudjon. De annyit célszerű lenne átlátnod, hogy nem véletlenül halásztalak elő. Athal hála az égnek mindent megtett, hogy kapjunk még egy esélyt és végig vigyük azt, amit legutóbb abbahagytunk. A Kasumi kegyetlen és halálos méreg mindenki számára… talán ezért is szálltál ki félúton. Ezt nem tudom megmondani. De ezt tartsd magadnál és semmiképp se add át másnak. Azzal kabátja zsebében túrva végül átadta a Kártyádat. Emlékeid továbbra sincsenek az ügyről, de úgy érezheted, hogy az alak, kinek még a nevét sem tudod, valóban segíteni akar. Még úgy is, hogy az arcán egy pillanatra szomorúság futott át. - Innentől nincs más dolgunk, mint a legjobbakat remélni. Most pedig indulj előre, aztán fordulj jobbra. Ott elég nagy a tömeg ahhoz, hogy eltűnj a megfigyelők szeme elől. Hidd el, később még találkozni fogunk. Ezzel búcsúzott, miközben valóban idegenként kortyolta tovább a teáját, teljesen kizárva téged az atmoszférájából. Mintha egy leplet húzott volna le rólad, ismét az általad ismert valóságban találtad magad. 20.10-kor…
Mindent elsötétítettek, az elektromos áramot lekapcsolták. Ahogy a Flemia fellobbant, akár az élő láng, egy újfajta varázslat kezdődött. Mindannyian arra lettetek figyelmesek, hogy ebben a különös megvilágításban a nálatok őrzött kártya forrósodni kezdett, de ha felé kaptatok, vagy ránéztek olyan, mintha mi sem történt volna. Ez csak 5 percig áll fenn, aztán visszahűl eredeti állapotába. 20.15-kor - a közvetlen közeletekben kés villan, akár egy villámcsapás, és mindenki, főleg a ti szemetek láttára a mellettetek álló első ember vére fröccsen rátok. A halottak ebben a félhomályban pont úgy néznek ki, mint azok, akik figyelmeztettek titeket. Az elkövető minden esetben egy fekete csuklyát viselő alak, kit egy nyugodt pillanatotokban papnak is nézhettetek volna. Ott áll előtted, farkasszemet néz veled, miközben felemeli a haldoklót a hajánál fogva, majd egyenesen feléd hajítja. Érzed a friss vér szagát, magadon érzed a ragacsosságát, és ha félre is lépsz, vagy ha le is blokkolsz a látványtól, hagyva, hogy a hulla rád essen, a fegyver újra megvillan ezúttal a közvetlen közeledben. Eszméletlenül gyors és te tudod, érzed a testedben: itt és most meghalsz, mindegy mit teszel. //Vastag betűvel kérem kiemelni a karakter utolsó gondolatát, mindegy mi az.// Hideg acél fúródik a bőrötök alá. Végigfolyik rajtatok a kiszökött vér. Többek döbbent, riadt sikolya keveredett körülöttetek, a távolból valaki mentőért kiáltott, miközben testetek ernyedten dőlt a betonra. A fények játéka homályos pontokká fakult a szemetek előtt… hideg volt… lecsukódó szemetek mögött, mégis folyamatosan futó kódokat láttok. * * * * * *
Mini Game (bővebben a Szabályzat 4. oldalán)
Mindenkinek 1 hete van van megoldani a feladványát (reagsorrendet, majd tartsatzok). Ha 1 hét altt nem sikerül, a Mini Game-t elvesztettétek. A megfejtések Kódoknak minősülnek, így annak szabályait kövessétek. Ebben a játékban a nyolc oldalú dobókocka lép érvénybe. Heyes, kill-o-matic: Romos helyen ébredtek, kényelmetlen törmelékeken. Arcotokat lágy szellő simogatja. Nedves föld illata, madarak csicsergése vesz körbe titeket. Akármilyen az állapototok azt mindenképp felfogjátok, hogy nem Rewlandban vagytok. Mindenhol oszlopok, telekarcolt falak emelkednek, amiket már benőtt a növényzet. Akár egy ősi rom egy tere. Mindössze a Kártyáitok vannak nálatok, a padlón pedig két kihegyezett kőrudat találhattok. Mindkettőnek van egy súlya, hosszútávon a kezetek elfárad tőle. Mindössze egy benyílószerű rész van, amit lián fed, de ha azt széthúzzátok a következő feladvánnyal találkoztok: A falba a következőt karcolták: „Én vagyok a végzet fordítottja, a halálnak tükörképe”. Alatta 6 db üres vonallal. Akasztófa, egy veszélyesebb formája. Ha rossz betűt karcoltok az egyik vonalra, a betű eltűnik a falak pedig legalább 30 centit tolódnak felétek. Valószínűleg azzal a szándékkal, hogy összelapítsanak titeket. //A megfejtéseteket Kódként kell kiírnotok, amit én ellenőrzök. Nektek szánt Mesélői posztban hagyom jóvá a kódot, vagy mozgatom a falakat.// Ha sikerül megfejtenek, a teremből egy folyosón találjátok magatokat. A kőfolyosó hasonlóan romos, látszik, hogy felettetek is fut egy, szint, alattatok viszont csak sűrűn gomolygó párát találtok. A hőmérséklet is hűvös. Több féle irányba indulhattok, mert - ahogy arra hamar rájöttök - ez egy labirintus. //Használjátok a dobókockát. A jó irányt abban az esetben találjátok meg, ha reagonként az egyikőtök 6-ot, 7-et vagy 8-at dob. Ilyenkor a Játékos 1 reagon keresztül védve van a lezuhanástól. Ha a dobott érték ennél kevesebb, az út megreped a Játékos alatt, ezzel bizonytalanná téve a haladási pályát. Ha az 5 kör alatt az egyikőtök folyamatosan alacsony számot dob, a másiknak döntenie kell, hogy megmenti társát a zuhanástól, vagy kinyitja az előtte megjelenő ajtót, amin kijuthat innen. Minden dobásnál kanyarodtok, vagy jobbra, vagy balra. Egyenesen haladtok, ha a dobott értéketek egyforma.// Elayan, Serenaxd, Hassan, Amarillis: A borzalmas élmény után mindenetek átázott. Egy beszakadt betonút mélyén fekszetek, mindenütt drótok, törött betontömbök, acélrudak állnak ki, ahová folyamatosan lefolyik a víz. Feljutni nem tudtok, de azt látjátok, hogy az ég tiszta, csillagokkal teleszórt. A látási viszonyok a helyzethez képest meglepően jók. A tározó oldalain zöldesen fénylő jelek villannak fel, meghatározhatatlan sorrendben. A jelek nem tesznek bennetek kárt, de úgy fest ahol megjelennek, ott hiába látjátok a kiálló részeket, teljesen sima falként érzékelitek azt. Az egész hely, amúgy szép lenne a maga módján. A lábatoknál álló vizet két irányba csatorna vezeti el, mindkettő ráccsal lezárt. Az egyik rácson egy szárnyas oroszlán domborodik, a másikén egy koronás kígyó. Bármelyiket is választjátok, vagyis megérintitek a szimbólumot (mindegy milyen körülmények között), a másik utat abban a pillanatban befedik a zöld villódzások, amik átlátszó, bár tükörsima felületet biztosítanak. Onnantól csak egy irányba mehettek tovább… és imádkozhattok, hogy nem egy szörnyet szabadítotok magatokra. Egyedül a kártyáitok és a magatoknál tartott önvédelmi fegyverek vannak nálatok. //Dobjatok a kockával. A számaitokat adjátok össze. Ha az így kapott érték páros: sikeresen ki tudjátok nyitni a csatornát, anélkül, hogy gond lenne, de aztán döntenek kell, hogy jobbra, vagy balra haladtok tovább. A terep csúszós, nyálkás és gusztustalan, a szagról nem is beszélve. Az általatok választott irány Kódként értékelendő. Ha páratlan: a csatorna kinyílik és egy szárnyas egér szökik ki belőle. Apró és halálos. Azok, akik páratlan számot dobtak az elsők közé tartoznak, akiket az egér megharap. Csúnya, de túlélhető seb keletkezik a harapás helyén, ami reagonként egyre gennyesedik. A győzelemhez az kell, hogy legalább az egyikőtök nagyobbat dobjon, mint hat. Utána a csatorna járható lesz.// Ha az 5. kör előtt sikerül elpusztítani az ellenséget, vagy sikerül elkerülni, az általatok választott irány egyike a kivezető út, a másik egy csatorna labirintus bejárata. Választásotok helyességét egy Mesélőiben közlöm. Möraja, Erodon: Esőre ébredtek. Ahogy a víz az arcotokat éri, azonnal felébredtek, még ha csurom vizesen is. Egy hatalmas, fényes gomba alatt hevertek, egy erdő kellős közepén. Mohán pihentek, mintha az egész világ megnőtt volna, vagy épp ti mentetek össze egy pillanat alatt. Fénylő spórák szállnak körülöttetek. Idilli kép, a közelben egy tenger morajlásával. Azonban, hogy elindultok a moháról, mindegy merre, rá kell döbbenetek, hogy nem egy erdőben, hanem raktárok sokaságában találtátok magatokat, amik mindegyikére már egy-egy fa nőtt. A fák mászhatók, de a tetejükön a tejködön kívül nincs más. A raktárok némelyike nyitható, de némelyikből halk motoszkálás tör elő, mintha belülről valami kapargatná. A négy égtáj felé bármerre haladhattok, akár a tenger felé, vagy át a raktárok között, vagy akár be is leshettek egybe. Akadályok a földön kúszó indák, amik egy óvatlan pillanatban önálló életre kelnek és egy szerencsétlen pillanatban megragadják, majd minden igyekezetükkel megfojtják áldozatukat. //Dobjatok a kockával. Aki a kisebbet dobta kettőtök közül, azt kapják el az indák, de az áldozat csak akkor kerül életveszélyes helyzetbe, ha egyben páros számot is dobott. Ha az áldozat száma páratlan, csak az egyik karját-lábát kapták el. Tárgyakat, amik segíthetnek a legyőzésében csak azokban a raktárakban találhattok, ahonnan kaparászó hangot hallotok. Ott bármilyen tárgy megtalálható, de a megszerzéséért a karakternek a legnagyobb félelmével kell megküzdenie. A félelem leküzdésének sikerét a reagonként dobott páros számok jelzik. Ha a Megmentő úgy érzi a kocka ellene van, más módszerhez is folyamodhat társa kiszabadításához, bár azok reagonként sérülést okoznak az Áldozatnak… feltéve, ha ki akarja szabadítani. Ha sorsára hagyja, úgy ismét páros számot kell dobnia ahhoz, hogy biztonságosan haladjon a választott irányba. Segítséget hiába hívtok.// Ishida, Danitig: Egy sötét helyen ébredtek, aminek falait vörös festékkel, vagy vérrel festették össze. Érthetetlen jelek halmaza, bár egy hecker-nek, felismerhetők a kódok részletei. Négy fal, a fejetek fölött, az árnyékba veszve egy csapóajtóval. A szoba három és fél méter magas, létra nincs. Az egyetlen fényforrás egy olajlámpás kettőtök között. A lábatok alatt száraz szalma található. A szalmát, ha feltúrjátok csak egy régi laptopot találtok, amit felnyitva a képernyő asztalán négy féle képet találtok, mindegyiknek értelmetlen nevet adtak. Nektek át kell őket számozni a helyes sorrendbe. Az egyik képen a csillagos égbolt van, a másikon egy csigalépcső, a harmadikon levelek halmaza, a negyediken egy fehér róka. A feladat egyszerű: helyezzétek őket a megfelelő sorrendbe ahhoz, hogy kijussatok a szobából. //A sorrend Kódnak minősül, amit egy Mesélőivel hagyok jóvá, vagy törlök.// Ha sikerült megfejteni a feladványt, biztonságban távozhattok a szobából, hogy egy másik szintre érjetek, ami nem más, mint egy végeláthatatlan sivatag. A kijáratnak itt kell lennie, de ahhoz, hogy megtaláljátok, előbb fel kell kutatnotok a homok alatti ösvényt. Ötleteljetek bátran! [ Módosítva: 2013.07.23 20:24 ] |
| ishida016 | 2013-07-23 21:35 |
|
-Oké, menj csak. Örülök hogy ilyen jól elbeszélgettünk. Mielőtt elment volna még rákacsintottam. ~Tehát akkor akárki is nyomoz... nem is, inkább manipulál engem az már legalább 2 hete játszik velem, mert egyébként én lettem volna az első akinek szólnak Joe-ról.~ Ekkor észrevettem hogy valami eltakarja a kamera képét. Azonnal visszatekertem a felvételt de egyszerűen semmi nem látszik rajta. Nem tartott soká és rájöttem hogy valaki, aki a közelben volt feltörte és tükrözte a kamerám képét ezért nem vettem észre a zaklatómat. Amint erre rájöttem a fusztrálcióm, idegességem helyére öröm és izgatottság került. ~Hahaha nem tudom ki vagy te, de az biztos hogy egyszer még elkaplak te kis zaklató~ Fülig érő mosollyal felrohantam a szobámhoz hátha találok valami nyomot de csak egy különös kártyát találtam a kamerámra ragasztva. Nem is tudom miért de késztetést éreztem arra, hogy gondosan elrakjam a táskámba a szerszámaim mellé a kártyát, pedig ki nem állhatom ha valami oda nem illő van a táskámban, de ez valahogy kivétel volt. Nem volt sok időm elgondolkodni ezen mert amint összeszedtem a kamerát már mennem is kellett Jade-hez. ~Biztos megint egy unalmas meló... Pedig mennyi érdekesebb programom lenne. Ott van még a Mirrord is na meg az új "barátom" is. Mindenképp meg fogom tudni ki lehet az. Akár még barátok is lehetünk~ Erre a gondolatra megint-csak elmosolyodtam. 20:10 Már éppen a szerszámaimat tisztítottam és raktam el a Flemia fényei mellett amikor arra lettem figyelmes, hogy a kártya amit nemrég raktam el felizzott. ~Ez meg mi a fene? Mindenképp el kell majd vinnem egy hamisítóhoz, hogy infót kapjak tőle a kártyáról~ 20:15 Hirtelen nyögéseket és halk sikolyokat hallok a hátam mögül. Mikor felnéztem csak hullákat és néhány reverendás alakot láttam késsel a kezükben. ~Mi a fene folyik itt? Rajtaütés? A francba gyorsan le kell lépnem.~ Ekkor a hozzám legközelebb álló felém hajította egyik halott társamat amit sikerült elkerülnöm. -Jól van na vágom mi a szitu. "Ne menekülj" Vagy valami hasonló mi? De nehogy azt hidd hogy könnyen adom magam. Még be se fejeztem a mondatom de már kezemben volt a selejtvágó késem (ezentúl szike), a másikkal pedig nyúltam a táskámért, hogy mint egy pajzsot tartsam magam elé, de már késő volt. Mire rájöttem mi történt már a földön feküdtem a hátamban egy késsel. ~Áááááá ha legalább egyet felvagdalhattam volna. Úgy néz ki mégse fogunk összebarátkozni a Zaklatómmal... Kár érte~ A "Szoba": ~Micsoda? Hogy lehetek életben? Hol vagyok?~ Kérdések tucatjai suhantak át az agyamon miközben felültem. Miután körbenéztem láttam hogy a felszerelésem hiányzik csak ez a különös kártya van nálam. Társaságom is akadt, bár ő még nem ébredt fel. Nem keltettem fel mivel gondoltam hogy ő is elég kalandos úton érkezhetett. A falakon első ránézésre vérrel, de miután alaposabban megnéztem csak festékkel írt kód töredékek voltak, a szalmában pedig volt egy laptop amin 4 furcsa kép volt. ~Mi lehet ez? Valami kirakós talán? Mindegy megvárom még felkel az új társam és megbeszéljük mi legyen. Addig legalább rendezhetem a gondolataim~ Leültem a szoba egyik sarkába és vártam hogy felébredjen a társam. // Bocsi ha hosszú// [ Módosítva: 2013.07.24 17:28 ] |
| Serena | 2013-07-23 21:44 |
|
A fesztiválra kiérve zsebelgetem ki békésen a gazdagabbnak tűnő nézelődőket. A szegényektől nem lopok, mert a gazdagoknak ez meg se kottyan szerintem, de azért a családi ereklyéket, fényképes nyaklánc vagy gravírozott ékszereket többnyire visszacsúsztatom tulaj zsebébe. Csak annyit veszek el amennyi szükséges és a túlélésemhez kell. A nagyobb szajrékat úgyis olyan komolyabb betörésekből szedem ahol károsultat úgyis kifizeti a biztosító... Bár mióta olvastam levelet és a Redrum név valahogy nem ismerős. Beigazolódott a gyanúm, hogy valami külsős akarja velem elvégeztetni a melót lehet tényleg ő volt a korábbi betörő, de így nagyon nagynak tűnik rizikó. Napozás közben ezen morfondíroztam meg a manga olvasásomat is megzavarta, mint az figyelő szempár akit próbáltam egész nap ignorálni, mert nem tudtam kiszúrni megfigyelőt és nagyon csőrömbe volt. Éppen nekiálltam felbecsülni a megtartott ékszereket és a KPt összeszámolni, amikor egy rideg hang megszólított: ~Nicsak csak nem a megfigyelőm fedte végre fel magát. Gondolom ő lehet Redrum a megbízó először és aggódik, hogy nem mentem még a ládikája után és már alkudozni is akar. - Még három óra és csapdába esel. Megint...
~Ez nem nyert.Mikor megfordultam és szenvtelenül a szemébe néztem szinte fekete rideg szembogár egy pillanatra lefagyasztotta a mosolyom, de egyből felvettem szendébb pironkás arckifejezést, hogy leplezzem, bár tuti kiszúrta.A szembogara sötét volt, mint egy csillagtalan és rideg téli éjszaka elsőre, mikor fény kicsit erősebben arcára vetült vettem észre inkább mély sötét színek árnyalatai láthatók az íriszében. Már kisugárzása és a beszédstílusa, hatalmat és erőt sugárzott.Az ilyen alakotokat mindig szerettem az oldalamon tudni vagy messziről elkerülni. Ideje megfontolni a mondataid kislány, mert ezen az életed múlik... -Ráadásul menekülési útvonalad sincs. Mégis mikor lettél ennyire óvatlan? Red hamar megtalál, amikor csak akar, elég csak a láda közelébe menned. De nem szólok bele a dolgodba. Úgy is megint megkapom, hogy látni sem akarsz...
Mire válaszra nyitnám a szám elszublimál az illető szó szerint és úgy érzem a miniszoknyám hátuljába valaki 1 kártyalapméretű papírlapszerűséget csúsztat. Megfordulnék, hogy a perverzet egy kis jó modorra tanítsam, de nem áll mögöttem senki... Előkapom hát a papírt , ami egy varjú szimbólumos kártyalap. Érdekes a tapintása és mivel, mintha vezetéknevemre utalna ezért elrakom, mert később még fontos lehet. Ki lehetett ez "Kámforfószer" az előbb és miért ilyen intim módon adta át, eme kártyalapot(valószínűleg ő adta). A legzavaróbb az, hogy úgy viselkedett, mint valami régi barátom. Ráadásul a "Red", szerintem Redrumra utalhat, aki elvileg a jelenlegi megbízóm. Akárki is ez a Mr. Kámfor, én szeretem rizikót, de nem ennyire, ha ez a Red ismeri az informátoraimat és tudja hol lakom, valamint ma le akar csapni és fele ilyen jól tud lopakodni, mint "Kámfor Pityu" az gondot jelenthet(túl sok a kérdőjel ebben a melóban). A mondatában a "megint" főleg vészjósló. Mikor kaptak el? Miért nem emlékszem rá? Tényleg elkaptak? Ki ez a Red"rum"? Ki ez a Pityu? Látni sem akarom és megint? Mi ez a kártyalap? Jaj nekem megint a kérdések túl sokat filózol kislány nyugtatgatom magam. Tatyómban mindig ott van ami fontos a szerszámaim betöréshez, 1-2 váltás ruha és az édi plüssmackón. spoiler
A lényeg az nem itt kellene az utcán filózom. Keresek egy új kérót, ahol elgondolkodhatok és odafelé lopok egy UV lámpát és kis citromlevet amivel majd bevizsgálom a kártyalapot. Ma éjszakára vadi új zugomban húzom meg magam és gondolataimba mélyedve szunnyadok el.amit én tömtem ki a dugipénzemmel kekeke 20:10 Gondoltam én, amikor észrevettem, hogy lekapcsolnak a fények körülöttem. Először kissé bepánikoltam főleg, hogy a kártyalap is felforrósodott a kezemben és kigyúltak ezek a Flemiák vagy mi a szöszök. Kísérteties túlvilági fény amitől felállt a szőr a hátamon, érzem hogy ideje kereket oldanom. Jól elmélázhattam, eltelt vagy öt perc mire elindultam volna, de erre valami csuhás szektatag jelenik meg melettem a félhomályban és egy méretes bökőt mártogat meg ritmusosan a korábbi Furaszemű Pityuba. *Fröcs... fröcs...* Érzem, ahogy az arcomra fröccsennek a még meleg vércseppek majd könnyeimmel vegyülve szétfolynak arcomon. ~Na ez nagyszerű szegény ürge figyelmeztetett erre ki is csinálták. Jó nagy slamasztikában lehetek~ Na iszkiri van kicsi lány, de mire mozdulnék a szektás előttem áll, mintha csak teleportált volna és megcsapja az orrom a halál szaga. -Asszem kifutottam az időből... mosolygom gyilkosom arcába ^^ Megállt számomra az idő, ahogy a szakavatott kéz lecsap testemre háromszor is mindegyik létfontosságú szervet ért és mindegyik külön külön is végzetes lett volna. A cikázó fájdalom, ahogy a hideg acélpenge sebesen cikázott testemben mint, egy lesújtó villámcsapás. Kinyúltam, hogy megmarkoljam gyilkosom, de nem volt hozzá erőm. Miközben elszáll testemből az élet és összerogyok ezt suttogom és próbálom tekintetem a gyilkos szemébe fúrni: -Üzenem Redru...mnak, ho...gy sz*rjon sünt... éésssshhhhrggggh............... Nem tudtam befejezni, mert legyőzött a sötétség és csak fura kódokat látok, ami egy régi filmre emlékeztetett, ahol emberiséget legyőzték a robotok és virtuális világban éltek a robotok felügyelete alatt, mert a föld szinte lakhatatlanná vált. Végül teljesen elveszítem az eszméletem és magával ragad a kaszás. Méghogy lepörög az emberek előtt az eddigi élete, lótúrót csak valami hülye kód pörög le. Isten ha létezik , akkor tuti hülye a humora... Fut át a fejemen majd eszembe jut "bakker holnap jött volna ki a friss JUMP", de el akartam volna olvasni a friss mangákat. Végül, de jó lett volna megtaposni nemi tájékon ezt a RED csókát... spoiler
nem igazán vannak zsebeim csak rejtettek a dzsekim ujjaiban ezért kicsit érdekesebben kaptam meg a lapot ha nem gond A Szobáról majd akkor írok, ha Amáékkal konzultáltam [ Módosítva: 2013.07.24 17:26 ] |
| Elayan | 2013-07-23 21:58 |
|
Az idő múlásával párhuzamosan tobzódik a tömeg is. Kiszolgálás közben folyton azon kapom magam, hogy a tömeget fürkészem és csalódottan konstantálom, hogy nem látom az idegen srácot. Hat körül megérkezik bátyó és húzza maga után a legújabb árnyékát is, aki itt illegeti magát előttünk. Mégis minek bújtatja ilyen cuccba magát? Akkora a segge, hogy nem látom normálisan a színpadot tőle. Oda fordulok hozzá és egy félmosollyal az ajkamon megszólítom: -Hé , félhold, húzz már arrébb, nem férnek ide a vásárlók. Erre válaszként abbahagyja a nyáladzást, rám bámul és sértetten arrébb vonul. Hála az égnek. Anya hétkor elenged egy órára, hogy „Érezd jól magad” , aminek biztos van valami jelentősége, mivel rám kacsint közben. Mégis mire számít? Hazahozok egy udvarlót? Mindenesetre megköszönöm illedelmesen és eltűnök a tömegben. Tudom merre kell mennem, hisz már messziről hallom a fiúk kiáltozását és nem nehéz kitalálnom, hogy már megint vedelnek. Jellemző. Most vagy kereshetek egy másik jelöltet, aki táncol velem, vagy elviselhetem Gavin piaszagú leheletét és nyomulását, ami jellemző ezen állapotára… Megint körbepillantok, hátha megtalálom azt a fura szemű srácot, de csalódottságomra nincs sehol. Pedig szép lett volna. Lehet megkérdezem Gavint, hogy nem tudja-e kiről van szó. Amikor odaérek, a srácok végigmérnek és kaján vigyor terül el a képükön. Na igen, nem szoktam kiöltözni, de anya ragaszkodott a ruhához. Lenyelem a késztetést, hogy megrugdossam őket és megkérem Gavint, hogy táncoljon velem. - Addig nem, amíg a sörömet meg nem ittam – mondja. Szívem szerint behúznék neki egyet, mert addig húzza, amíg csak tudja. Imádok táncolni, szeretem érezni, ahogy átjár zene, hogy szabadon elmerülhetek benne. Viszont mint minden jó dolognak, ennek is túl hamar vége szakad. Lenézek az órámra, majd elköszönök Gavintől és visszavonulok a standunkhoz. 20:10-kor, ahogy vártuk, elalszanak a fények, mi pedig várjuk a beharangozott attrakciót. Ahogy megkezdődik a műsor furcsa melegséget érzek a mellemnél, ott, ahol a belső zsebemben ott lapul a kártya. Előkapom, de nem látok és nem érzek semmit. Mégis mi volt ez az előbb? Ahogy a Flemia egyre inkább kibontakozik előttem, furamód bizseregni kezd a kártyát tartó karom, de ránézésre megint nem történik semmi különös. Ahogy felpillantok, egy villanást kapok el a szemem sarkából, majd valami folyékony csapódik a karomnak. Odakapom a fejem és mintha egy pillanatra a fura szemű fiút látnám. Mögötte egy csuklyás alak áll, de semmit nem látok belőle, csak azt, ahogy a fiú testéből kirántja a pengéjét. Sikolyra nyitom a számat, de ekkor hozzám vágja a srác élettelen testét, majd felém veti magát, késsel a kezében. ~ Ez nem történhet meg, igaz? ~ Ahogy belém döfi, csak egy éles szúrást érzek, majd kirántja és eláraszt a fájdalom. Nem látok, mert a szemeimből patakzanak a könnyek, de érzem, hogy valaki megemel és hallom a hangokat is, de nem értem őket. A szemeim előtt ismeretlen jelek villannak fel, majd minden elsötétül. ~ Mégis hogy kerültem ilyen helyzetbe? ~ spoiler
//Serena, meglett a fura szemű fickód. //Szám: 8 [ Módosítva: 2013.07.25 19:53 ] |
| Serena | 2013-07-23 22:08 |
|
spoiler
[ Módosítva: 2013.07.23 22:09 ]
Meg neki "több színű a szeme", mint nekem kicsit ijesztő is, de jó arcnak tűnik Szóval Shall we dance? |
| Möraja | 2013-07-23 23:41 |
|
Kettős érzés kavarog bennem, és a furcsa kártyát is hiába vágom zsebre, jóformán percenként veszem elő újra, hogy megnézzem, rendben van-e, nem gyűrődött-e meg, megvan-e még, avagy hogy jelentkezik-e rajta valami új nyom, amin elindulhatok. Úgy érzem, valami fontos dolgot tartok a kezemben, és szeretném tudni, mi az. Idegesen toporgok egyhelyben egy ideig, bámulva a rajzot, majd megfordulok és elindulok találomra egy irányba. A Fesztivál még mindig hidegen hagy, de ez is egy olyan dolog, ami elől úgyse lehet menekülni, az ember belemászik. Gondolkodom, elmenjek-e most Maxhoz, de feltételezem, hogy már javában bugizik valahol. Tekintetem újra és újra a különös lányt keresi, de nem találom, pedig bizsereg a tarkóm, mintha figyelne. Érzem, hogy ő az, de még sincs sehol. Órák telnek el így, végül feladom. Már indulnék haza, már amit otthonomnak nevezhetnék, de a fények hirtelen kikapcsolnak egy rövid pillanatra, hogy valami másnak adják át a helyüket. Döbbenten nézem ennek a zizének - Flemia? - a varázsát, vagy nem is tudom, minek nevezzem. Kezemben a Kártyával követem a birka tömeg reakcióját, egészen addig, amíg sziszegve nem realizálom, hogy valami egyre melegebbé válik a testemen; a Kártya maga. Ösztöneim azt súgják, dobjam el, de képtelen vagyok rá, úgy érzem, nem eshet bajom, és mintha egy nyugtató szellő libbenne végig a tarkómon, amitől olyan érzésem van, egy szellem súgja: ne féljek. Öt perc múlva érzem, hogy a Kártya hűlni kezd, én meg csak nézem, nézem a rajzot, és töprengek, ez vajon mi volt az imént. Fel sem ocsúdok, újabb forróság ér, ezúttal az arcomon, és valami furcsa szag üti meg orrom, amitől feláll a szőr a hátamon. Zsebre dugom a Kártyát, gyakorlott mozdulattal, immár ezredszerre, de körbe sem kell néznem, hogy mi történt. Végigfut rajtam a hideg, mikor szemeim előtt kibontakozik a csuklyás alak. Csuklya az sosem jelent jót. Az arcomra helyezem a kezem, érzem, hogy valami rátapad. Nem kerül nagy észmunkába, hogy rájöjjek, annak az embernek a vére szárad rajtam, akit a Csuklyás tart szinte félkézzel a hajánál fogva. Már fordulnék meg és rohannék, mikor a kétes alak felém hajítja a hullát. Felkiáltok a döbbenettől és két kezemet magam elé tartva lököm el a nehéz testet, hogy aztán ténylegesen elfussak, de nem tudok. Hiába voltam gyors a menekülőképességemről eddig, úgy tűnik, ez most fabatkát sem ér. Szóval ilyen érzés, ha megszúrnak. Mikor kifolyik a véred. Különös, meleg érzés, kellemes, csak a gondolat borzaszt el. Elhalkul minden és még érzem, hogy elzuhanok. A Kártya! Ugye nem gyűrődött meg...? --- /Kocka: 5-ös (nincs 8-as kocka a fórumos szimulátorban)/ És akkor ha jól értem, nem kell rögtön lereagálnom. Megvárom Erodonnak minimum a dobását (ha dob), és majd az alapján írok spoiler
Ez mondjuk picit vacak reag lett, de ismerem magam, elfelejtenék reagálni, ha halasztanám. Egy kis ideje Chancery-n kívül nem tudok más bőrébe bújni, de ez csak átmeneti, kövi kőrre már biztos visszaébred a rókám is |
| Erodon | 2013-07-24 09:50 |
|
Épp egy kijelölt posztunk felé ballagtunk amikor odalépett hozzám egy fura alak. - Bocs haver, ha jól tudom te vagy az, aki a 3-masnál befürdött. Szép kis balesett volt, bár nem csoda, hogy életben maradtál. Tessék! Erre még szükséged lesz. -Mi... - alig nyitom ki a számat már a kezembe is nyom valamit, majd láthatólag a környezetét teljesen figyelmen kívül hagyva tovább ballag. Ahogy megnézem mi is az ami a kezemben van, látom, hogy egy, bár a korábbihoz hasonló, de nem ugyanolyan, kártya az. ~Ezúttal inkább magamnál tartom. Lehet köze van ahhoz a különös feladathoz amit Szivárványszemtől kaptam.~ Ezt az egy incidenst leszámítva minden rendben zajlott. 20 óra környékén az egyik standnál voltam szolgálatban. A feladat elég egyszerű: figyelni, hogy a nézelődök közül senkinek ne jusson eszébe fizetés nélkül távozni egy áruval. ~Remélhetőleg a tolvajok kivesznek mára egy szabadnapot. Élvezzék inkább a fesztivált...~ Valamiért nagyon kifárasztott a mai nap, így már csak pár piti tolvaj után való szaladgálás hiányzott a legkevésbé. ~Igaz is, ma mutatják be azt a Flemiat, vagy micsodát. Olcsóbb áramnak hála több marad a kereskedők kezében. Amilyen paranoiás legtöbbjük lehetőleg ez a többlet pont a zsoldosokhoz fog befolyni.~ A sok idióta gondolata akik minden árnyékban tolvajt látnak megmosolyogtat. ~Mihez is kezdenénk mi ezek nélkül.~ Hirtelen a zsebemben egy furcsa meleget érzek. Ahogy odakapok a kártyát húzom elő. Szinte már el is felejtkeztem róla. Bár máshonnan nem jöhetett, de hiába nézem nem látok vagyok érzek semmi különöset rajta. ~Biztos csak képzelődtem.~ Ahogy visszarakom a zsebembe, megint olyan, mintha felforrna. ~Nem, ez egyértelműen nem csak a képzeletem. Mégis mi van ezzel a kártyával? Meg ezzel a két furcsa figurával?~ Bár megnyugtatom magam azzal, hogy biztos valaki szórakozik velem vagy csak összetévesztenek valakivel, de belül valahol érzem, hogy itt többről van szó. Gondolataimban elmerülve szinte fel se tűnt, hogy már az új fények világítanak az utcán. Ami felráz végül az a belém hasító éles érzés. A testem megfeszül ~Ez... Ugyanaz amit a raktárnál is éreztem.~ A vészharang nem hiába szólalt meg. Egy pillanattal később ezüst villanást látok, majd valami folyadék éri az arcom. ~Ez a szag és érzés, vér?~ Elég magam mellé pillantanom és láthatom a forrását is, bár nincs időm azzal foglalkozni mivel a villanás eredete is egyértelmű. Egy csuklyás alak áll késsel a kezében. Reflexszerűen fegyver után nyúlok, de ahogy a szemébe bámulok valamiért leblokkolok. -Mégis ki... - Alig nyitom ki a szám a csuklyás megragadja, az egyértelműen halott, tester és felém hajítja. Bár azt könnyűszerrel félrelököm, de alighogy megindulnék felé ismerős érzés kerít hatalmába. ~Ilyet már éreztem. Ahogy a kés a húsomba hatol. De, ez mégis más.~ Erőtlenül dőlök előre. Egyetlen tiszta vágás a torkomon. Az artériára célzott. Ahogy a földön fekszem észreveszem a mellettem lévő tetemet. ~Olyan ismerős. Heh, csak nem Mr. Szivárvány?~ Valaki megfogja a testem. Zsebi világit az arcomba. Valamit kiabál. ~Idióta. Nekem már késő...~ Az érzésem beigazolódni látszik ahogy lassan elsötétülnek a dolgok. Túl sok különös dolog történik ma... ~Mégis... mi folyik itt?~ ...Víz?... A szemem amilyen hirtelen kinyílik úgy is zárul vissza a hirtelen fénytől. Ahogy hozzászokok a fényhez lassan felülök. A szívem túl gyorsan ver. Még a végén szívrohamom lesz. ~Mégis hol...~ Hirtelen minden átvillan az agyamon. A raktárak, a furcsa emberek, és... ~Én meghaltam. Ez nem lehet. Vagy... Ez valamiféle túlvilág lenne? Mégis mi a fészkes fene folyik itt?~ Tenger morajlását hallom a közelből. Ahogy körülnézek észreveszem, hogy egy kölyök fekszik nem messze tőlem. Láthatólag alszik. ~Valahogy elegem van már a rejtélyekből. Ha ennek a kölyöknek bármi köze van a dolgokhoz, istenemre mondom nem megy sehová innen. Ha kell erővel szedem ki belőle a válaszokat.~ Ezzel oda is megyek hozzá, készülvén arra is, ha esetleg futni támad kedve. -Héj! Öcskös! Ébresztő! - ~Ajánlom, hogy legalább a szemedben ne legyen a kelleténél több szín.~ //dobott szám: 6 bár ez a két szám 6-os kockával is kijöhetne, de neked esélyed sem volt 6-nál nagyobbat dobni ja és bocs ha esetleg akaratod ellenére tituláltalak "még eszméletlen"nek // [ Módosítva: 2013.07.24 16:34 ] |
| Serena | 2013-07-24 10:22 |
| ezért jobb közösen megbeszélni reagot mi 4n próbálunk együtt alkotni valamit ^^ |
| Erodon | 2013-07-24 10:30 |
| //arra már én is gondoltam, de mivel itt a közös rész még csak kb 1 mondatnyi így nem láttam még értelmét. De ha Möraja benne van a továbbiakban én szívesen csinálnám úgy.// |
| Serena | 2013-07-24 10:40 |
| Ennyi még ok szerintem is, csak javasoltam. Együtt nagyobb muri ^^ |
| Möraja | 2013-07-24 11:33 |
|
//Hát, létezik olyan, hogy PÜ, és eddig senkinek nem haraptam le a fejét, ha küldött Előre megbeszélt játékom meg még sosem volt, szóval most leszek betörve XD// [ Módosítva: 2013.07.24 11:33 ] |
| Erodon | 2013-07-24 12:52 |
//én ez előtt még frpgben se vettem részt, nem, hogy ilyesmiben úgyhogy ezzel nem leszel egyedül igazándiból azt se tudom, hogy, hogy kéne ez zajlódjon (gondolom egymást közt nem egy teljes reagot írunk hanem mondjuk csak egy reakciónkat amire aztán reagál a másik, és így tovább? erre mondjuk gyorsabb (bár nem feltétlenül egyszerűbb) lenne mondjuk skype-on (ugyanúgy írásban) intézni ezt)//
|
| Agatha Arashy | 2013-07-24 16:47 |
|
Egy kis segítség a reagolásoknál: Lehet úgy is, hogy egy reagba válaszoltok egymásnak, de mivel egy hetetek van rá, így hagyományos módon is megoldhatjátok a dolgot, RT-ben (Real Time) (egyikőtök ír, aztán a másik). |
| Möraja | 2013-07-24 17:06 |
|
Agatha Arashy írta:
//Jóformán épp ezt kezdtük el PÜ-ben, és majd egyikünk bemásolja RT azért necces, mert én, mint a manapság a legtöbb munkaszerződés, határozatlan időre ülök gép elé, pláne ilyen forróságban //
Egy kis segítség a reagolásoknál: Lehet úgy is, hogy egy reagba válaszoltok egymásnak, de mivel egy hetetek van rá, így hagyományos módon is megoldhatjátok a dolgot, RT-ben (Real Time) (egyikőtök ír, aztán a másik). |
| Agatha Arashy | 2013-07-24 17:10 |
|
Möraja írta:
//Jóformán épp ezt kezdtük el PÜ-ben, és majd egyikünk bemásolja RT azért necces, mert én, mint a manapság a legtöbb munkaszerződés, határozatlan időre ülök gép elé, pláne ilyen forróságban // Így is lehet, de a dobásokhoz tartozó reagok kerüljenek külön, ha kérhetem, hogy jobban átláthassam én is. |
| Erodon | 2013-07-24 20:21 |
|
//Akkor itt lenne részünkről (ha minden igaz) a 2. reag:// Valaki szólítgat, de nem ismerős a hangja. Ez sem Max, sem a Doki, a lány meg pláne.Vajon a Kártyán levő róka szól hozzám, vagy maga a Halál? Tényleg... én... akkor most meghaltam? A hang mellé vízcsöpögés is vegyül, de alig bírom kinyitni a szemem. Mikor sikerül, a világ elmosódott, beletelik pár pislantásba, mire minden kitisztul. Az arcom, a ruhám, mindenem csupa víz, fúj. Amennyire a fejemet mozgatni tudtam, körbenéztem, hogy hát ha képzeletem hajójára kerültem, de nem így volt, helyette mintha a Mario-ba csöppentem volna. -Hee...? -próbálok szavakat kinyögni a fura srácnak, aki szólongat, de nem megy elsőre. Elszorul a torkom és köhögni kezdek, de csak a kiszáradástól, így hamar elmúlik, amint sikerül némi nyálat nyelnem. -Bocs. Most, hogy végre feleszméltem teljesen, végigmérem a fickót, de nem emlékeztet senkire azok közül, akiket ismerek. Kérdőn vállat vonok és mutatok körbe. -Izé... tudod, hogy hol vagyunk, esetleg? -kelek fel a földről és porolom le a ruhámat. Ez bizony nem hajó, de nem is a város a Fesztivállal. Megtapogatom a zsebem, de szerencsére a Kártya a helyén van. Huh. Lassacskán magához tér és végül a szemét is kinyitja. ~Láthatólag nem Szivárvány családtagja. Sőt, jobban megnézve már inkább vélek felfedezni benne hozzám hasonló meglepettséget.~ Valamit mondani próbál, de elsőre csak valami elhalló hangot produkál. -... -Igazság szerint én is épp ezt akartam tőled kérdezni. Nekem fogalmam sincs hol vagyunk. - A hangomban érezhető a csalódottság. ~Ez se tud semmit. Remek...~ A fiúnak hátat fordítva kicsit arrébb sétálok reménykedve, hogy látok bármit ami elárulná, hogy hol vagyunk. -De az biztos, hogy pár perccel ezelőttig egy fesztiválon voltam...- mondom ezt már inkább csak motyogva. Semmi ismerőset nem látok, inkább csak csupa furcsaságot. Egyszer csak megbotlok és lenézve látom, hogy különös indákkal van tele a föld. ~Az biztos, hogy nem sok ember jár vagy járt erre. De ezek... az indák... mozognak?~ -Én is... fesztiválon voltam... -mondom elhűlve, de akármennyire töprengek, nem jut eszembe, mi történt pontosan. Inkább csak rémlik, de az sem sokáig. Megütögetem a lábam fejével a földet tehetetlen dühömben, majd megint az ismeretlenre nézek, aki pont megbotlik egy indában. -Vigyázz. -mondom neki utólag, ösztönösen, hisz értelme úgyse lenne sok, mert már megbotlott, az incidens megtörtént. Körbenézek újra, de nem változott a környék semmit az elmúlt másodpercek alatt, végül hallgatok a késztetésre és egy irányba bökök az állammal. -Szerintem induljunk arra, valamerre csak kilyukadunk. Akár követ, akár nem, én elindulok, és nem is kell sokat menni, a gomba eltűnik a látóterünkből, helyette fura raktárakkal vagyunk körbevéve és égig érő fákkal. Príma, húzom el a szám, még különösebb dolgok. Mit sem törődve a kaparászással megyek tovább, mikor én botlok meg az egyik indában és terülök el a földön. -Hoppá. -bukik ki belőlem és szégyenlős nevetgélés közepette feltápászkodom. -Bocs. Jól vagyok. Bár felállnom már nem sikerül. Az a vacak rátekeredik a lábamra, két újabb kacs pedig a karjaimra csap le. Mi ez? Újból a torkomba ugrik a szívem és nekiáll tamtam-dobot játszani. Kiver a verejték és kétségbeesetten igyekszem valahogy kiszabadulni az indákból, de nem sikerül. -Izé, kérhetek egy kis apróságot? -nézek tanácstalanul újdonsült társamra, akinek, döbbenek rá, még a nevét sem tudom. Ha kiszabadulok, első dolgom lesz megkérdezni, ha nem, akkor meg úgyis mindegy. ~Fesztiválok, mi? Ez legalább közös. Nem mondanám biztosra, de mintha a ruházata stílusa alapján ő is rewlandi lenne. Ha jól tippelek, akkor ahogy meg kinéz az alapján Touhból. Biztosabb ha megkérdezem. Jó lenne kideríteni hogy is kerültünk ide.~ Már épp fordulnék felé és kérdezném, amikor hallom: ,,..." ami után csak úgy nekiindul. ~Az alapján, hogy csak így nekivág az ismeretlen vidéknek amiről az ég világon semmit nem tudunk nem hinném, hogy tényleg touh-i. Vagy éppenséggel a kelleténél több vakmerőség van benne. Bár... jobban belegondolva nincs is nagyon más választásunk.~ Végül én is utána indulok. ~Ha legalább valamiféle fegyver lenne nálunk. Nem sok, de kicsit nyugodtabb lehetnék.~ Alighogy elhagyjuk az óriásgombár újabb furcsa helyre érkeztünk és egyszer-csak a fiú elterül. -Heh - tör fel belőlem akaratlanul is a nevetés. -Láthatólag gyorsan felejtesz. Nem ártana a lábad elé nézni. - Hiába a kis jó kedv, gyorsan elszáll amikor látom, hogy felállni már nem állt fel. ,,-...." - A segítségkérésre gyorsan odafutok hozzá és látom, hogy az indák tartották vissza a talpra állástól. Megpróbálom kézzel szétfeszíteni, de láthatólag semmi nem történik. Sőt, mintha csak jobban belegabalyodott volna. -Ez így nem fog menni...Ezek a nyomorult indák tényleg maguktól mozognak. - Körülnézek, hátha van valami... -A raktárak! Valamelyikbe kell legyen valami használható! Tarts ki kölyök körülnézek és sietek vissza. El is indulok a legközelebbi raktárhoz. Ahogy oda érek valami különös zaj szűrődik ki. ~Valami vagy valaki van benn?~ Bár minden érzékem tiltakozik ellene, mégis benyitok. //dobott szám: 5 Ha nem nagy gond itt kihagynám a legnagyobb félelem leírást // ... Nem sokkal később halál sápadtan vánszorgok ki az ajtón és csukom be sietve majd egyből utána le is rogyok a földre. Nehézkesen ülő helyzetbe tornázom magam. ~Mégis mi volt ez? mit keresett Az itt? Ez az érzés... nem félelem... inkább rettegés...vagy még mélyebb. Soha nem tapasztaltam még ilyesmit. Mintha minden életerőt és életkedvet kiszívott volna belőlem...~ Ahogy felnézek látom a nem messze fekvő fiút. Nem úgy tűnik, mintha azok az indák terveznék az egész teste behálózását vagy komolyabb kár okozását. És lehet nem túl kedves, de az adott pillanatban nem is akarok túlzottan vele foglalkozni... |
| Möraja | 2013-07-25 00:30 |
|
-Oké, én kitartok. Itt leszek és várok, nem megyek sehova. -próbálok én is megint poénkodni, olyan jó volt látni, mennyire felderült, mikor én is eltanyáltam a földre. Most a dolog nem olyan poénos, de sebaj. Aggódón figyelem, ahogy elindul az egyik raktár felé, majd mikor eltűnik, megpróbálom újból saját erőből leszedni magamról az indákat, de nemigazán sikerül. Még a Kártyát is próbálom szólítani, hátha az a megoldás, de semmi reakció. Nem sokkal később kitántorog a társam is, de még én magam is megijedek attól, mennyire megváltozott. -Úramatyám! Jól vagy, haver? Mindjárt kidobod a taccsot... -kiáltok felé. Jelen pillanatban magasról teszek az indákra, szemmel láthatólag a másikkal is történt valami borzalom, ami csak-csak jobban megviselte, mint engem ezek a hálók. Amúgy is, nem tudom, van-e okom félni, amíg nem nyújtóznak a nyakam felé. ~Mintha mondana valamit a srác. Semmit nem értek belőle.~ Szép lassan visszatér belém az élet és át tudom gondolni, hogy mi is volt odabent. Bár nem voltak épp tökéletes látásviszonyok, de egyértelmű, hogy Azon kívül még voltak ott használható dolgok. ~De mégis... visszamenni oda. De az indákat nem lehet kézzel leszedni... Akár egyszerűen itt is hagyhatnám. Nem sokkal ezelőttig még csak nem is ismertem, és igazándiból most sincs túl sok közöm hozzá.~ Bár a gondolat számomra teljesen ésszerűen hat mégis valamiért gyorsan leteszek róla. Nem tudom honnan jön az érzés de valamiért úgy érzem inkább maradnék ezen a helyen valaki más társaságában, még ha az illető teljesen ismeretlen is. ~Valamiért úgy tűnik megbízom a srácban. Bár a vak bizalom inkább hoz rosszat, mint jót és ez még az életembe kerülhet. Másik oldalról viszont amennyire tudom én már halott vagyok. Vagy legalábbis az kéne legyek. Azért ha ebből kimásztunk és úgy tűnik semmi kósza növény, vagy isten tudja mi nem vadászik végtagjainkra akkor jobb ha kikérdezem a kölyköt, hogy ki is ő illetve mi történt vele mielőtt ide került.~ Lassan feltápászkodom a földről. Első kísérletből egyből vissza is esek, mert semmi erő nincs a lábamban. ~Mély levegő. Emlékeznem kell, hogy mit tanított a Főnök, hogy irányítani tudjuk a testünk még a leghúzósabb körülmények között is.~ Másodjára már talpon maradok. Erőt veszek magamon és még egyszer benyitok, hogy szembenézzek Azzal... //dobott szám: 6// Bár ezúttal tudtam mire számítsak bent, így is rettenetes volt szembenézni Azzal. Bár ezúttal sikerült felülkerekedni Rajta így is teljesen megviselt mind testileg mind szellemileg. ~Muszáj összeszednem magam. Elég szánalmasan festhettem ahogy legutóbb kitámolyogtam innen.~ A legutóbbi megfigyelésem igaznak bizonyult. A raktár végében egy kisebb fajta lángszóró és egy machete hevert. Ám valami azt súgta, hogy nem vihetem magammal mindkettőt és ha valamit megtanultam az elmúlt nap furcsaságai között az az, hogy bízzak a megérzéseimben. ~Jelen helyzetben az inda ellen a lángszóró hasznosabb lenne, de ugyanakkor a machetevel is ki tudom szabadítani, már ha nem acélból vannak azok az indák. Plusz ha kifogy a gyújtófolyadék akkor az előbbi használhatatlan lesz. Meg kétlem, hogy a fiú tudná kezelni ha én nem lennék ott.~ Végül a machetet veszem magamhoz. Alighogy felemelem a megérzésem beigazolódik, mivel a másik eltűnik. ~Különös... Bár Az után már rájöhettem volna, hogy ezen a helyen aztán bármi megeshet.~ Mielőtt kimennék még megpróbálok erőt venni magamon, hogy kívülről lehető legkevésbé látszódjon a megviseltségem. Bár az arcomba sehogy se akar visszatérni a vér. Amikor elhagyom a raktárat egyenesen a fiú felé megyek. Magamban konstatálom, hogy látszólag nem történt semmi komolyabb baja. -Áh hát még itt vagy. Jó, hogy nem kószáltál el még elvoltam. Ki tudja milyen veszélyek vannak itt. - Az arcom színtelenségét egy mosollyal próbálom elfedni. - Bocs a késésért, de kis segítőtársunknak nem akaródzott velem jönni - közben mutatok a machete-re. |
| danitig | 2013-07-25 00:41 |
|
A főnök hallgatott rám így ki tudtunk helyezni még pár embert, de még így is maradt egy rés. Bevállaltam, hogy figyelek arra a részre is így elkezdtem járőrözni. Közben eltelt 2óra körülbelül történés nélkül már kezdtem gondolni, hogy még sem jön el mikor meg hallottam, hogy valaki közeledik. Fegyvert rántottam és áll j-t parancsoltam, de nem állt meg ismét mondani akartam, de láttam rajta az egyen ruhánkat, de őt ez előtt még nem így megint szólni akartam mikor észrevettem a naplót a kezében, arra gondoltam, hogy a napló hogyan jut hatot hozzá, a nevemen szólított és azt mondta ezt neked hoztam. Mikor oda ért kérdezni akartam, hogy ki vagy de hozzám vágta a naplót és leesett a földre. És mondta, hogy el ne hagyjam megint. Mikor kérdezni akartam, hogy mi van? egy nevet mondott Redrum. És a tolvajról beszélt úgy, mint ha ismerne. Közben felvettem a naplót, de mire felnéztem elment. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mi történt ki volt ő, mert a beszéde alapján biztos, hogy ismert, és ki ez a Redrum, akiről beszélt, gondoltam a napló hoz, van köze és belenéztem, de mikor ki nyitottam a naplót annál a fura idézetnél találtam benne egy kártyát, amit eddig még nem láttam. Mikor közelebbről meg akartam nézni meg szólat a rádió hogy kinél mi a helyzet. Így zsebre raktam a naplót és a kártyát és mentem vissza őrködni. Később mikor jöttek az Ardor Corp - ósok az új találmányukért hogy elvigyék és beüzemeljék akkor velük mentem ki a fesztiválra kíséretként. 20:10-kor a Flemia aktiválásakor minden rendben zajlott, amikor is egyre nagyobb melegséget éreztem a zsebemben, a kártya volt az elkezdett izzani. Nem értettem, hogy hogyan külsőleg sima kártyának tűnt. Néhány perc után abba is maradt. Miközben raktam el a kártyát egy sikolyt hallottam oda fordultam és egy fekete ruhás ember volt előttem véres késsel előtte meg egy vérző ember feküdve. Mikor fegyvert akartam rántani ő gyorsabban lehajolva felém dobta a vérző személyt, nyúlni akartam, hogy, elkapjam, amikor egy erős fájdalmat éreztem a hátamban oda akartam kapni, de azaz ember, akit dobott rám esett és hanyatt vágódtam. Rögtön éreztem mi a helyzet hogy, ezt nem élem túl de még ezek után is csak arra tudtam gondolni hogy elkapjam ezt a rohadékot. "Szoba" Hirtelen felébredvén fel ültem. Nem értettem hogy, mi történik miért nem vagyok halott miután ott le szúrtak és hogy, hol lehetek mi ez a sötétség. Még gondolkodni sem volt időm rajta mikor egy hangot hallottam. |
| Möraja | 2013-07-25 17:24 |
|
Társam nemigazán hajlandó válaszolni, mintha nem is ezen a bolygón lenne. Nem tudom, mi van az ajtó mögött, de véleményem szerint semmi jó, ha ennyire megviselte. Hiába kérdezgetem, kiáltok utána, csápolok, teszek bármit, ismeretlen ismerősöm visszamegy. A bolondja! Előbb-utóbb lerohadnának ezek az indák, akkor mit erőlködik? Miattam? Egy idegen miatt? Megható dolog, az biztos, de igazán nem kéne így törnie magát, meg tudnám érteni, ha csak itt hagyna, akármennyire is nem esne jól. Megint percek telnek el, aztán kijön, immár mosolyogva, kezében valami villanással. Fegyver, kard, nemt'om, de jól néz ki. A diadal az arcán kicsit megnyugtat, de a sápadtsága láttán még mindig úgy érzem, ezt igazán nem kellett volna. -Na, örülök, hogy rendesebben látlak. -mosolygok vissza és nyújtózni kezdek, amennyire azt az indák engedik. -Hát, nem volt semmi dolgom, gondoltam, ejtőzök kicsit. Amúgy jobban vagy? Az imént eléggé le voltál strapálva. -Persze, semmi komoly - mondom ezt még számomra se teljesen meggyőzően. -Korábban se volt nagy gond csak kicsit sok volt mára a meglepetésekből. - ~Remélhetőleg ennyivel megelégszik.~ -Most viszont jobb lenne ha tovább állnánk innen, mielőtt az indák úgy döntenek, hogy inkább marasztalnának. - Óvatosan lehámozom róla azokat amik rátekeredtek majd megnézem nem e tört el valamelyik végtagja. ~Szerencsére pár zúzódáson kívül nem látszik sérülés.~ Ahogy felállok körülnézek. -Most, hogy ezzel megvolnánk, merre induljunk? Én személy szerint a raktárakat semmiképp nem ajánlanám. Egy fára esetleg felmászhatunk. Elég magasak, úgyhogy lehet fel tudnák mérni a környezetünk valamennyire, de lehet inkább nem kéne kockáztatnunk vagy időt pocsékolnunk vele. Te mit gondolsz, öcskös? - ~Tényleg, még a nevét se tudom. Bár úgy érzem az ismerkedéssel most már ráérünk amíg legalább valami biztonságosabb helyre érünk. Már ha ez lehetséges...~ Nyugton megvárom, amíg lehámozódik rólam minden, nem akarom az izgés-mozgással nehezíteni Megmentőm dolgát. Mikor mindezzel készen vagyunk, kicsit megmozgatom a vállaimat, majd felpattanok és enyhe meghajlással fejezem ki hálámat. -Köszönöm. -mondom, majd a kérdése hallatán megint körbenézek, hogy találok-e valamit, ami változott a tájban, de semmi. Tanácstalan vagyok, hogy mit kéne tenni, bár a fáramászás lehetőségére kissé megszédülök. Nem, én nemszívesen kapaszkodnék fel olyan nagyon magasra, hogy őszinte legyek. -Szerintem egyszerűen induljunk erre. -mutatok egy irányba, pontosabban arra, amerre eredetileg is tartottam. -Ha téged kapnak el az indák, majd én mentelek meg. Majd idejét látom, hogy bemutatkozzunk, kezemet nyújtom az ismeretlennek. -Amúgy Facto vagyok, örvendek. Benned kit tisztelhetek? ~Úgy tűnik mégis csak itt fogunk túlesni az ismerkedésen. Végül is jobb mintha síri csendben sétálgatnánk.~ -Merlock Risthearth szolgálatodra. Szólíts csak Locknak. - Kezet rázok vele. -Mivel jobb ötletünk nincs akkor menetiránynak marad az előre. Ahogy elindulunk a környék kezd kicsit békésebbnek tűnni, de nem hinném, hogy lankadnia kéne a figyelmünknek ezen a helyen bármikor is. ~No meg itt vannak még ezek az indák. Az se lenne jó ha megint elkapnák valamelyikünk.~ -Jut eszembe, ez inkább legyen nálad. Minden rosszindulat nélkül, de úgy érzem nekem jobb esélyem van pusztakézzel megvédeni magam, ha bármi történne. - ezzel átnyújtva Factonak a machetet. //elméletileg megvagyunkXD// |
| Serena | 2013-07-25 19:42 |
| Mi is haladunk. Most vagyunk túl egy hangulatos 3-4 órás skype konferencián ^^ |
| ishida016 | 2013-07-25 20:50 |
|
-Yo! Látom végre felébredtél. A nevem Entereri. Nem tudom hol vagyunk. Valószínűleg ki kell jutnunk. És hát... valamiért úgy érzem te is egész kalandos úton kerültél ide. Előveszem a laptopot és felé fordítom. -Ezt itt találtam míg aludtál. Látod a képeket meg a neveiket? Szerintem ez egy kód, csak 4 darabban. Ha sikerül összeraknunk, talán kijuthatunk. Értesz hozzá? - Helló én Sugita vagyok. Mióta vagyunk itt és mi ez a falon, és hogy kerültünk ide, tudod? - Bár előbb inkább nézzük a kódot hogy, ki jussunk, de nem igazán értek az illyes mihez. -Nos én körülbelül egy órája ébredtem. Ezek pedig azok aminek látszanak a falon. ~Nem valami bőbeszédű gyerek.... Mondjuk az is biztos hogy oka van a hallgatásának. Én is okkal hallgatok el magamról a dolgokat~ -És azt nem tudom hogy hogy kerültünk ide, de az biztos hogy nekem nem itt kéne lennem. Na de a képek. Szerintem úgy kéne csinálni hogy.... Kód: 3 4 2 1 [ Módosítva: 2013.07.25 20:51 ] |
| Elayan | 2013-07-25 20:56 |
|
//Ja, Skype konferencia. Már csak azon kéne túllépnünk, hogy Serenat vagy Hassan nyírassuk ki előbb.// spoiler
[ Módosítva: 2013.07.26 8:54 ]
Viccet félretéve, én piszok jól szórakoztam. |
| Serena | 2013-07-25 22:49 |
|
Dettó elhülyéskedtünk 4 órát és alig haladtunk, de hangulat nagyon adta Azt mondtátok, hogy Hassant mi "lányok" összetartunk  [ Módosítva: 2013.07.25 22:49 ] |
| Heyes | 2013-07-25 23:41 |
|
Önmagam árnyékaként bolyongok a tömegben, egyetlen gondolattal a fejeben. : „ÉN Tehetek róla” , „ha másképpen csinálom, akkor talán...”. Nem figyelem mi történik körútölem, a tömeg egyetlen masszává folyik össze. Egyszer csak valakinek neki ütköztem. Ez kizökkent a melankóliából Valamit halkan mond, de nem igazán értem. Megszólalni sincs időm, de már megy is tovább. Amikor magam elé nézek egy kártyát látok a földön. Lassan érte-nyúlok és felveszem. - Biztos az ejtette el akivel az előbb összeütköztem. - fordulok próbálom megtalálni, de már eltűnt a tömegben. Kezemen a kártyával és elindulok hátha sikerül még utolérnem. Ahogy elindulnék utána egy ismerős alak tűnik fel előttem. - Ez az a fura szemű fickó korábbról. - Alig hogy észere vettem elindult felém, kezében vásári kaját szorongatott, amit nagyban majszolt. Amint a közelembe ért kedélyesen megszólalt. - Kérsz? Ja, bűnbánatod van? Felesleges. Időben elhagytad a süllyedő hajót, jól döntöttél. Ezen nincs mit rágódni. Az élet kegyetlen és a túlélésre ösztönöz. Nem? Dehogynem! Rólam például megfeledkeztél annak idején, mert egy egoista barom vagy. És élek! Szóval fel a fejjel, ha jól viselkedsz még segítek is neked. ~ Mégis miről beszél? Biztos ö piszkálta meg a Tlalok-ot is. ~ Mielőtt kérdőre vonhattam volna vidáman megpaskolt és ott hagyott. Úgy döntöttem üldözőbe veszem, a korábbi kártyát a farzsebembe tettem és a nyomába indultam. Azonban ő felszívódott a tömegben. Órákon át keresetem, de nem bukkantam a nyomára. Valamivel nyolc után egyszer csak elsötétítetek, amikor lekapcsolták az áramot. Aztán mintha egy elő láng lobbant volna fel. Olyan volt mint egy varázslat. Ha nem ilyen állapotban lennék biztos megpróbálnám megérteni hogyan is működik. Aztán az vettem észre hogy a kártya elkezdet felfodrosodni a zsebemben. Azonban amikor előhúztam nem láttam rajta semmi különöset. Egy rövid ideig még forró volt, de aztán elkezdet elhűlni. Ekkor egy fémes villanást láttam a közelemben, egy kés volt. A mellettem álló vére az arcomra fröccsen, a tömeg körülütünk sikítozni kezd. Egy lépést teszek hátra, ekkor látom meg az elkövetőt, egy csuklyás alak. ~ Talán valamiféle pap. ~ Ekkor a tekintetük találkozik. A korábbi áldozatát felém lökni megpróbálok kitérni előle, de csuklyás alak már ott áll előttem. Felém szúr a késével, érzem ahogy a penge a húsomba hatol. A fájdalom végig fut az egész testemen, a számban fémes ízt érzek. ~Biztos vér.~ a tekintetem elhomályosul, egyre halkabban hallom a sikolyokat körülöttem. ~Biztos megérdemeltem.~ [ Módosítva: 2013.07.25 23:42 ] |
| hassan | 2013-07-26 01:32 |
|
//Mi az hogy engem? Pedig még nem is szóltam be senkinek, csak némán csúnyán néztem. Ezek szerint csak kamu, hogy a mai nők a külsőségre mennek. xD Node itt a mi részünk is 20:15-ig bezárólag.// Az árusokba merülve terelem gondolataim bátyám aggódó arcáról, és egészen magával ragad a fesztivál hangulata. De ez nem meglepő, szeretem az emberek fogatagát, a színes villódzó fényeket és a mindenféle csecsebecséket. Csak az a macska nem hagy nyugodni, honnan ismerhetem? A vidámnak aligha nevezhető este lassan folyik a maga medrében, a nyugalom és az idegbaj kettősége keveredik bennem, ha a húgom nem lenne mellettem, már biztos egy-két boldog páron teszteltem volna a sokkolóm. Az aggodalom idővel elszáll, bár egyik emberem se jelez vissza, de megkapják majd méltó büntetésüket a tehetetlenségükért. Kénytelen leszek ezek után magam a végére járni a dolgoknak, úgy tűnik túlságosan is sok bizalmat fektettem olyan emberekbe, akikbe kár. A fesztivál hangulata egyáltalán nem ragad magával, a puccos bál képe is csak nyűgként jelenik meg a fejemben, mint az este aligha méltó lezárása. Ám az még messze van. Magamon kívül maximum Shellyre számíthatok, több mint egy év után lehet hogy kénytelen leszek a segítségét kérni olyan dologban, amiben eddig sosem tettem? Nem álltathatom magam tovább, hisz eddig is ki volt téve a veszélynek, gyakran csak a szerencsén múlott, hogy nem keveredett bele a dolgok sűrűjébe. Rágódásom közepette valaki szavakba önti a félelmem. - Magadra hagytak. Így jártál.
Hirtelen megtorpanok, húgom kezét fogva még mindig, aki ennek köszönhetően szintén kénytelen megállni. A fejem lassan a hang irányába fordul, a szemem világoskék árnyalata pedig vészesen összeszűkül és elsötétedik. Végigmérem a testvérpárt, akik nagy valószínűség szerint kommentáltak az imént, az ő elganciájuk messze felülmúlja az enyém, a pórnép között soha nem viselkedek elegánsan, csak felesleges látszat, erre az álarcra ezen a fesztiválon nincs szükségem. Valamiféle furcsa erő árad belőlük, egy olyan erő, amire most nekem is nagy szükségem lenne. Meglepő szemszínük ezt csak tetézi, azonban tekintetem mit sem változik. - Nahát ikrek! – szólalok meg meglepetten. Ritkán látok hozzánk hasonló testvérpárt. Mintha csak magunkat látnánk… vagyis nem egészen. Micsoda erős kisugárzás… Vajon milyen emberek lehetnek? Egyetlen megjegyzést eresztek csak el a srác felé, feltehetőleg ő szólt be. - Nem vagyok egyedül, a húgom velem van és ez így is marad. - Eltelt x idő és te most is úgy viselkedsz, mint egy dadus. A végén szegény lány összetörik, hacsak egyszer magára hagyod.
- Cöh – a szemem mellett már a szám is keserűen húzódik, főleg hogy valaki megpróbál beleszólni abba, hogy mit hogyan csinálok. Furcsa mód kevésbé lep meg az, hogy úgy beszél, mintha ismerne. Ahogy tovább beszélnek, belegondolok, hogy ez a fura srác nem is különbözik tőlem olyan sokba. Bár fogalmam sincs miről beszélgetnek, a fintor eltűnik az arcomról és inkább Shelly reakcióját figyelem szótlanul. - Ismernem kellene titeket? – mosolygok meglepetten, „Biztos emlékeznék egy hozzánk hasonló ikerpárra…”. - Elárulod a neved? Én Michelle… - kezdeném a bemutatkozást, de a lány már fivére felé figyelt. Majd valami nagyon furcsát mondott… - Győzelem? Széttéptek? Nem értelek… - Erre vigyorogva kezembe nyom egy kártyát. Meglepetten meredek rá. „A fehér cica…!” Teljesen ledöbbentem. Hirtelen azt sem tudom mit kérdezzek, erre a lány csak int egyet és testvére után indul… - Várj… - kiáltok utána, de mit sem törődve velünk eltűnnek a tömegben. Mikor a lány egy – egy kártyát nyújt át, eszembe se jut, hogy megnézzem a húgomét, vagy hogy nem-e egy csapda vagy valami trükk, önkéntelenül is elveszem és egyetlen pillantással nyugtázom, hogy egy fekete macska van rajta. Rögtön az ingem zsebébe csúsztatom és szótlanul nézem, ahogy a két szerzet távozik. „Mi a fene…ilyen szintű sértéseket se sűrűn engedek el a fülem mellett, főleg nem idegenektől. Kik lehetnek ezek?” Megszorítom bátyám kezét, nem tudom szavakba önteni, amit érzek, de így talán megérti. Ugyan abban a pillanatban ragadja meg ő is kezem kicsit erősebben. - Utánuk menjünk? Shelly megszorítja a kezem, pont mikor én is az övét. A kérdésére szó nélkül is egyértelmű választ adok, elkezdem magam után húzni az ellenkező irányba. Az aggodalmam érezhetően önkéntelenül is szivárog át telepatikusan, fogalmam sincs mi a fene van ma, de biztos hogy nem véletlen semmi, ami itt történik. Gyorsan le akarom tudni a fesztivál hátra levő részét és a Flemia bemutatása után lelépni innen. - Ha így gondolod, legyen. – kistáskámba csúsztatom a kártyát és gondolataim egyre csak az ikrek körül kavarogtak. „Kik voltak ezek? Mit akarhattak tőlünk? Mi ez a kártya? Mi van a macskával? Fogok még velük találkozni?” Hiába követték egymást a kérdések, válasz egyikre sem akadt. „Talán csak meg akart tréfálni valaki?” Nos erre az egyre sajnos tudtam a választ, ez nem tréfa… 20:10 a Flemia bemutatásának ideje. Még én sem láttam saját szememmel a technikát, így kíváncsian figyelem a prezentációt, ám a furcsa melegség miatt nem bírok rendesen koncentrálni. Kirántom a kártyát a zsebemből, abból érkezett a meleg, azonban csak az érzés marad meg, semmi szokatlan nincs vele. Összeszűkül a szemöldököm, közben veszem csak észre, hogy valami ráfröccsent az ingemre… vér. - Végre láthatjuk milyen is a Flemia… - de gyönyörködés helyett valami más történik, hozzám simuló kistáskámból melegség árad, hirtelen indíttatásból kikapom a kis kártyát, azonban semmi furcsaság nincs vele. Az egyetlen érdekes dolog, hogy bátyám ugyanebben a pillanatban rántotta ki saját kártyáját… ez azért gyanús. Épp megszólítanám, de elakad szavam… vér. Felnézek és látom, hogy az előttünk álló párból fröccsen ide, akik pont úgy néznek ki, mint az ikerpár úgy egy órával ezelőttről. Egy csuklyás alak, aki feltehetőleg leszúrta őket felénk löki a testüket, Shellyt meglököm a másik irányba így pont kettőnk közé zuhannak. Így viszont túl nagy lett a távolság közöttünk, és mihelyst szembefordulnék a támadóval, az már a késével a húgom mögött van. A szám ordításra nyílik, de egy hang sem jön ki rajta, próbálok felé ugrani és jól képen törölni a pasit, még nincs minden veszve… Még fel sem fogtam a történeket, hirtelen lökést érzek. A világ lelassul, látom, hogy a gyönyörű szőke lány zuhan közénk. Bátyám kétségbeesetten ismét felém nyúl, a szája szóra nyílik… egy hasítás… melegség árad szét testemben… a földre hanyatlok… látom, ahogy saját vérem szivárog körülöttem… Ez nem lehet igaz… miért történik ez… nekem még el kell mondanom… bátyám, tudnod kell… én… Mikor látom, hogy a tőr végigvágja a húgom, lefagyok. A kezem nyújtva remeg a levegőben, a szám nyitva, de egy szó sem jön ki rajta, a szemem pedig elkerekedve hitetlenkedést tükröz. Annyira lelassul minden, hogy szinte észre se veszem a számból kicsorduló vért és a mellkasomból kiálló tőrt. Térdre esek, majd arcra és utolsó erőmmel testvérem kezébe kapaszkodok. Fura kódok táncolnak a lecsukódó szemem előtt, ez lenne a vég? Hogy lehetek ennyire balszerencsés…legalább Shellyt meg tudtam volna védeni. De biztos nem halt meg…nem…adhatom fel…a reményt… [ Módosítva: 2013.07.26 3:40 ] |
| Serena | 2013-07-26 15:18 |
| Este jön a mi közös kis esszénk délelőtt befejeztük ^^ Megúsztam Hassan sokkolóját ő meg megtartotta a szemeit micsoda happy end |
| Amarillis | 2013-07-27 03:22 |
|
Kinyitom a szemem a hirtelen sokk után és rögtön a húgom keresem, szerencsésen tapasztalom, hogy csak eszméletlen és mellettem fekszik. Kisimítom a haját az arcából, majd elkezdem halkan szólongatni. - Shelly...Shelly ébredj! Csukott szemmel fekszem, távolról egy hangot hallok, ami engem szólít. "Csak még öt percet..." gondolom, de nem akarja abbahagyni. Lassan kinyitom a szemem, látom bátyám kétségbeesett arcát. - Mi az bátyó? - Jól vagy? - felsegítem a földről és elkezdem leporolgatni a ruháját, csak ekkor veszem észre, hogy nem vagyunk egyedül. A szemem sarkából két lányt látok, de egyikőjüket se szólítom meg, lerí róluk, hogy nem az elitek közül jöttek. - Persze, minden rendben. De hol vagyunk? - kérdezem, miközben körbenézek, egy lányt veszek észre, aki a sarokban ücsörögve minket figyel és egy másikat, aki a földön fekszik, épp a szemét nyitogatja. Víz csöpögő hangjára ébredek. Fáj az oldalam, de nem tudom miért. Kinyitom a szemeimet, de még fekve maradok. Hangokat hallok, fülelek. Felpillantok, hogy lássam az egyetlen fényforrást, az eget. Egy mély lyukban vagyok. Lassan oldalra fordítom a fejem. Két oldalt rácsozott átjárók terülnek el, így arra nem mehetek. Érzékelem, hogy nem vagyok egyedül. Feltápászkodom, észlelve, hogy csurom víz és vér vagyok. Mégis mit keresünk itt mindannyian? Vízcsobogásra ébredek, és eléggé lucskos vagyok, de a szúrt sebeimnek semmi nyoma. Gyorsan ellenőrzöm a táskám és megnyugszom, hogy a cuccaim megvannak. Körbenézek a veremben először a falakon lévő villódzó jelekre leszek figyelmes és a két kőszoborra, ami egy szárnyas oroszlánt és egy kígyót mintáz. Felnézek, látom, elég mély veremben vagyunk és már javában éjszaka van. A sikamlós és sima falon képtelen lennék kimászni. Mikor lenézek, a földre észreveszem a földön három szintén lucskos illető fekszik. Ketten ikreknek tűnnek és felsőbb osztálybelinek, míg a másik fiatal lány átlagos középosztálybelinek tűnt. Kíváncsi vagyok, hogy reagálnak, ha felébrednek, ezért elhúzódok egy sötét sarokba, előveszem a múlt heti JUMPot és lapozgatni kezdem, közben megfigyelem őket fél szemmel, de úgy teszek, mintha igazából hidegen hagynának. Nekiindulok felderíteni a terepet. Látom, hogy 4-en vagyunk, rajtam kívül 2 lány és egy fiú. Két gazdag kölyök és egy helyes kis fekete. Róla lerí, hogy nem halmozták el pénzzel. Miután veszélytelennek ítélem meg őket, remélve, hogy nem tévedek, elkezdek körülnézni. A falak érdekesek, hasonló jelek villannak fel rajta, mint amikre emlékszem, csak nem tudom honnan. Megérintem az egyiket és mintha egy sima üvegfelületet tapintanék. Zavartan húzom el a kezemet. ~ Ki kell jutnom valahogy, hogy kiderítsem, a családomnak nem esett baja! Mégis mi történt a Fesztivál alatt? ~ A földön fekvő lány lassan feláll, körbenéz. Majd szó nélkül elindul felfedezni a terepet. A mocskos falat tapogatja és szemében aggodalom tükröződik. Zavartan visszahúzza a kezét és egy pillanatra elveszti az egyensúlyát. Azonnal odasietek, megragadom a karját, miközben térdre esik. - Jól vagy? Fáj valamid? Hirtelen megszédülök, térdre esek és csak azt érzem, hogy valaki megfogja a karom. - Jól vagy? Fáj valamid? Ahogy felpillantok, látom, hogy a szőke lány az. - Igen, köszi – válaszolom. – Hol vagyunk? Tudod, hogy mit keresünk itt? - Sajnos nem. De talán ő igen... - mondom, miközben a sarok felé nézek. - Ne haragudj... - szólítom meg a sarokban lévő lányt, de ide sem figyel. Ezért közelebb megyek és oda hajolok hozzá. - Ne haragudj... Összeráncolt szemöldökkel nézem a párbeszédet, nem szívesen szólok bele, elvégre Shelly mindig is szeretett szocializálódni… négyen mégis többre megyünk, mint egyedül. Ránézek megint a sarokban gubbasztó lányra és felé sétálok, ekkor látom, hogy a húgom is odamegy és meg is szólítja, így inkább csak szimplán megállok és a falnak dőlve várom a fejleményeket. Érdeklődve követem a szöszit, hátha kideríthetünk valamit. Látom, ahogy a féltő bátyócska ébresztgeti a dédelgetett kishúgát. És figyelem, ahogy a földön fekvő kislány fél szemmel szintén követi az eseményeket. A srác sanda tekintettel felmér minket közben, süt belőle az arrogancia és szinte becsmérel, hogy lenéz rám. Legszívesebben megrendeztem volna, de nem akartam a húga előtt bántani a kis ficsúrt. A középosztálybeli hölgyemény megunja az alvót színlelést és elindul felfedezni a kis vermünket, de közben megszédül a kislány és a gazdag lány odafut hozzá, hogy elkapja. Váltanak pár szót, majd megszólít a kis szöszke: "- Ne haragudj... - Ne haragudj..." Fel sem nézek a mangámból és közlöm: - Én nem haragszom. Kellene - Nem így gondoltam - mosolygok kedvesen. - Te tudod, hol vagyunk és hogy kerültünk ide? - Nem, de nem az fontosabb, hogy miként jutunk innen ki? Észrevettek valami fontosat? Én megláttam a kőszobrokat két oldalt a kígyóst és az oroszlánost valamint a fura vibráló jeleket a falon. Aztán vártam a ti reakciótok a szituációra és közben mangát olvastam. A falak tükörsimák, és ahogy nézem nincs kijárat. Más nem tűnt még fel. - válaszolom. Körbenézek én is, odasétálok az egyik rácshoz, majd a másikhoz, de az állatszimbólumokat kivéve nem tűnik fel semmi különleges. Odamegyek az oroszlánhoz és önkéntelenül is megérintem, hirtelen eltűnik onnan a rács. – Hát akkor induljunk erre. – elkapom húgom kezét és húzom magam után a szabaddá vált úton, ami rögtön elágazásba torkollik. - Várj már bátyó! Nem indulhatunk el csak így! - állok meg hirtelen. - A többiek is ki akarnak jutni szerintem... na meg, azt se tudjuk, hova vezet ez az út és mi vár ott ránk. Össze kellene beszélni. - Most mi van? - nézek rá a kislányra, akit szintén megleptek az események. - Mi is menjünk? Értetlenül bámulok vissza rá, rápillantok a megszeppent szöszire, akit a fiú rángat maga után, majd intek a fejemmel. - Akkor menjünk mi is erre. Többen nagyobb eséllyel találjuk meg a kiutat. - Vagy harapunk fűbe egyszerre..... - mondom hűvösen. - Ha itt maradunk, akkor úgyis mindegy, nem? - kérdezek vissza. "Nekem 8 majd előreküldjük azt az öntelt hólyagot kutyatápnak" gondolom, majd utánuk megyek - Amúgy, hogy hívnak? - kérdem a kislányt miközben baktatunk (a nagyon incestnek tűnő testvérpár) pár után. - Levarine vagyok. És te? - Szia Levarine! Carla vagyok, Varjúnak becéznek. Neked van valami egyszerűbb neved? - Örvendek - válaszolom. - Nincs, ez a legegyszerűbb. Odafordulok a szöszkéhez, aki éppen vitázik a sráccal. – És te ki vagy? - Én Michelle vagyok, a bátyám pedig Michael. - Bátyó, lehetnél kedvesebb kicsit... jelzem neki telepatikusan. - Szia Michelle!- a fiúról tudomást se veszek, mert rühellem az ilyen ficsúrokat, akik ennyire elnyomják a másikat. Megszorítom húgom kezét és telepatikusan küldöm a fejébe: Nem kéne idegenekben megbízni. Ha már saját bizalmasaimra se számíthatok, mit várjak olyanoktól, akiket nem is ismerek? Bár ezt biztos nem értette, hiszen a telefonálgatásokról és a mai eseményekről mit sem tud. - Sziasztok - mondom, de a srácra csak rásandítok, lerí róla, hogy tudomást sem akar venni rólunk. - Bemutatkozás helyett inkább azt kéne eldönteni, hogy merre induljunk. - fordulok feléjük és próbálok olyannyira normális hangon beszélni, amennyire ebben a szituációban szükséges. - Mész előre? - kérdezem kihívóan. - Egyszerűbb megszólítanunk a másikat, mint te "kislány" meg "szöszke" és "csúnyán néző srác". Nem? Szó nélkül hagyom a megjegyzést, ennél azért több kell, hogy bárkire is időt pazaroljak. – Akkor menjünk. – elindulok balra, magammal húzva a húgom. - Asszem megkaptuk a válaszunk... - Ti emlékeztek mi történt veletek, mielőtt idekerültünk? Én elvileg meghaltam... vagyis az utolsó emlékem, hogy leszúrnak. Nem értem... csak álom lett volna? Vagy most álmodok? - fordulok kérdőn a többiek felé. - Először megölték a furaszemű fazont, aki a napokban követett. Aztán a csuklyások olyan gyorsan végeztek velem is, hogy nem volt időm reagálni... Majd egy laboratóriumban ébredtem ilyen fura szerzetek matattak körülöttem fura gépekkel, majd mikor végeztek bedobtak ide. - mondom, majd magamban kiröhögöm őket. - Én tiszta vér voltam. De minden homályos. Nem hallhattam meg, hiszen itt vagyok. És hogy álmodnánk! Mind ugyanazt? - Én nem értem ezt az egészet. De most, hogy mondod, mi is találkoztunk egy furcsa testvérpárral, akik érdekes dolgokat magyaráztak és mintha őket láttam volna meghalni... csak valami illúzió lett volna? Hiszen ti sem tűntök halottnak. Ez valami kísérlet lehet akkor? Vagy csapda? - gondolkodok hangosan. - Lehet bedrogoztak minket és hallucináltunk! - Én a családommal voltam azelőtt. Ital sem került a kezembe, hogy bármi ilyesmi megtörténhetett volna. Én is láttam egy szivárványszemű fiút. Lehet, hogy ugyanazokat láttuk? Szótlanul hallgatom a beszélgetést, feleslegesnek érzem a beleszólást. Csak minél előbb ki akarok jutni innen és hazamenni, már totál elegem van ebből a napból. És úgy tűnik ezzel a gondolattal nem vagyok egyedül. - Haladjunk és figyeljünk az útra, hátha észreveszünk valami fontosat, esetleg egy kijáratot! - zárom le a beszélgetést. Majd előveszem a JUMPot és ballagok tovább a sor végén az lapozgatva. spoiler
[ Módosítva: 2013.07.27 3:24 ]
//Ide összefoglalom a kódjainkat.// Választott állat: szárnyas oroszlán Dobásaink: 2, 2, 4, 8 Választott irány: bal |
| Elayan | 2013-07-27 08:52 |
|
//Szépen összeszedted Amarillis. És csak belekerült a kutyatápos rész. Habár csak gondolatként.//
|
| Serena | 2013-07-27 11:00 |
|
//Jah mindennapi hülyeségeim megvannak Hassan lesz az kutyatáp Nem is lett hosszú, pedig 6 óra végeredménye// [ Módosítva: 2013.07.27 11:03 ] |
| Möraja | 2013-07-27 12:44 |
|
//Most nézem, mi kihagytuk a kód összesítését >.> Gomenne Szóval: 5, 6, 5, 6 Na, egész könnyű megjegyezni// |
| Amarillis | 2013-07-27 15:21 |
| // Köszi, igyekeztem. Gondoltam, Szerit ne fosszuk meg a stílusától... Fel sem tűnt, h ilyen sokat konfoltunk... csak úgy repül az idő, ha jól érzi magát az ember.^^// |
| kill-o-matic | 2013-07-27 21:08 |
|
A fesztiválra megérkezve még mindig a lapokon járt az agyam, de kellően nyitva tartottam a szemem ahhoz, hogy esetleg észre vegyem a Színesszeműt. Egy kávézó teraszán pillantom meg őt... ~Ideje feltennem a kérdéseim!~ - Indultam meg felé kissé durcásan, haragudtam rá, amiért ott hagyott. De mire odaértem, ennek nyoma veszett. - Nocsak, mégis eljöttél.
Mondta egy "Á, már vártam rád." féle mosollyal és folytatta.- Nem félsz attól, hogy meg fogod bánni? Az elválásunk előtt azt mondtad nem akarod még egyszer ugyanezt végigvinni. Kényelmesen helyet foglaltam a vele szembe levő széken és rendeltem egy forró kakaót remélve, hogy ez a beszélgetés elég hosszú lesz ahhoz, hogy azt el is fogyaszthassam. -Sajnálom, ha elfelejtettelek téged...Emlékeim szerint mi még soha nem találkoztunk és a "betörésed" után se jutott eszembe semmi, se rólad, se a naplóról, vagyis arról egy dolog, az "Automation" szó. Tudsz erről valamit? - Kíváncsian vártam válaszát, de eszembe jutott, hogy talán a lapokkal kapcsolatban is mindentudó, így arról is elmondtam mindent, nem is kicsit éreztetve azt, hogy bizony az én memóriámmal nincs probléma! (Pedig tudtam, hogy ő se hazudik...) A teleírt lap nagy részét visszadiktáltam, a térképszerű lapot is felvázoltam szóban, és a maradék két rövid üzenetet is megemlítettem. (Shall we dance?; Athal a kulcs.) - Sajnos még túl sok mindent nem árulhatok el. Ez egyrészt benne van a Szabályzatban, másrészt ostoba vagy, ha azt hitted az inasod nem tart külön megfigyelőket, hogy minden lépésedről tudjon. ~Ha annyira ismernél tudhatnád, hogy szándékosan szóltam neki, így ha bármi is történik velem, arról tudni fognak.~ De annyit célszerű lenne átlátnod, hogy nem véletlenül halásztalak elő. Athal hála az égnek mindent megtett, hogy kapjunk még egy esélyt és végig vigyük azt, amit legutóbb abbahagytunk. A Kasumi kegyetlen és halálos méreg mindenki számára… talán ezért is szálltál ki félúton. Ezt nem tudom megmondani. De ezt tartsd magadnál és semmiképp se add át másnak.
-Ez micsoda? - Kérdeztem, miután a kezembe nyomta a kártyát, majd a nadrágzsebembe süllyesztettem.-É-és...mit csináltunk mi együtt, mi ez a Kasumi és mi közöm hozzá? Mi történt a múltban? Kérlek áruld el, hadd emlékezzek! - Kértem szomorú hangon, mert már bűntudtatom volt emiatt az egész miatt. Semmire sem emlékszem és ez idegesít, elszomorít, megőrülök tőle. Még ha csak azt mondaná, hogy elfelejtettem amikor kölyök korunkban együtt labdáztunk, hát na, van ilyen! De ezek a dolgok túl fontosnak tűnnek. Az arcára pillantva láttam, hogy megint szomorú miattam...emiatt én már inkább meg se szólaltam. Szerencsére nem alakult ki a kínos csend, mert újból beszélni kezdett. - Innentől nincs más dolgunk, mint a legjobbakat remélni. Most pedig indulj előre, aztán fordulj jobbra. Ott elég nagy a tömeg ahhoz, hogy eltűnj a megfigyelők szeme elől. Hidd el, később még találkozni fogunk.
Az volt a tervem, hogy végig a megfigyelőim szeme alatt maradok, de úgy éreztem, hogy jobb rá hallgatnom. Később talán tisztázhatjuk is az egész múlt témát. Megittam a maradék kakaóm és útnak indultam...20.10: Egy padon ültem, meleg péksüteményt majszolva, újra fesztiválos hangulatban. Végre lekapcsoltak a fények, már egy ideje vártam erre. ~Na, jön a nagy bumm!~ Bekapcsolták a Flemiát, de egy percig se gyönyörködhettem benne, a nadrágzsebem felforrósodott, felálltam a padról, ijedtemben odakaptam, de semmit nem éreztem...kivettem a kártyát a zsebemből, forgattam, a fény felé emeltem, a két tenyerem közé vettem, de a forróságnak semmi nyoma nem volt. Amikor visszatettem a zsebembe, a kártya már teljesen lehűlt. Épp beleharaptam a perecembe, amikor vér fröccsent az arcomra. Mindenki sikoltozni kezdett, de én naivan felnéztem az égre, hátha csak eleredt az eső, majd magam mellé...ekkor teljesen lesokkoltam, a perec kiesett a kezeim közül, utolsó pillanataiban még farkasszemet néztem a földre hulló Színesszeművel. Tudtam, hogy el kell innen tünnöm, de a testem nem akart szót fogadni. ~FUSS! MENEKÜLJ!!!~ A fiú gyilkosa immár előttem állt, a tekintetétől teljesen megbénultam, esélyem se volt kitérni a felém szálló hulla elől. Nem érzékeltem a csuklyás alak mozgását, de hátulról nyilallt belém a fájdalom, önkéntelenül is a földre estem, vér ízét éreztem a számban és levegőt már alig-alig kaptam... ~Mondja valaki, hogy ez csak egy rossz álom...~ A földön még körbepillantottam és láttam a sorstársam arcát, a gyilkosom pedig már sehol nem volt. Lassan elsötétült minden, én pedig már tudtam, hogy ez nem álom. Ez itt a vég... Sajnálom... [ Módosítva: 2013.07.28 11:12 ] |
| Serena | 2013-07-28 23:21 |
| Agathanak úgy tűnik még mindig nincs netje |
| kill-o-matic | 2013-07-28 23:46 |
| Pedig szükség volna rá az egyes pénztárnál. |
| Agatha Arashy | 2013-07-29 15:47 |
| //Agatha az egész hétvégét végigidegeskedte, mert a nete mindenhogyan elszállt. :S A mai napon hívtuk a szolgáltatót, mire úgy fest minden gond megoldódott. De egész hétvégén el voltam vágva, ezer bocsánat! Máris válaszolgatok és remélem innentől naponta tudlak titeket nyomon követni. // |
| ishida016 | 2013-07-29 16:01 |
| //elhiszed ha azt mondom ennyi ember még nem örült annak hogy neked neted lett // |
| Serena | 2013-07-29 16:43 |
| //Ha hiszi, ha nem ez van XD// |
| Agatha Arashy | 2013-07-29 17:27 |
|
//Valahogy el. xD De látom azért szerzett a játék néhgány jó pillanatot nektek. Heyes és Kill később írnak (az én hiányzásomból kifolyólag :$), de sebaj, még tart a Mini Game.// Danitig - Ishida A Kód: hibás. Ahogy átneveztétek a fájlokat a falakon felderengtek a kódrészletek, hogy egy egésszé álljanak össze, de ez félúton megszakadt. Éles sikoly és egy vészriasztó szirénája hangzik fel fülsüketítőn, egészen három percen keresztül. A szoba közepén lévő lámpás üvege ebbe bele is reped. Még talán két ilyen rohamot bír ki, de utána eltörik, ezzel felgyújtva a szalmát. A bennégés veszélye fenyeget titeket. Möraja - Erodon Szabadulásotok sikeres volt. Az irány amarre tartotok nuygodtnak tűnt. Mindenhol ugyanazok a raktár-fák magasodtak és ugyanolyan közelinek éreztétek a tengert is. Egyre közelebb. Utatok során veszitek észre a fákra szögezett mohos táblákat, amik valamiféle irányt határolnak be, de csak egy pontig. Az írás rajtuk kódrészletnek tűnnek. Utána minden fán háromféle jelzést találtok: egy csillagot, egy keresztet és háromszöget. Amint az egyikhez hozzáértek, az sárgásan derengeni kezd. Facto: elmédben az ismeretlen lány hangját hallod, de elég szakadozottan, akár egy rossz rádióadás: "Csak az egyik jel vezet ki innen... hat amelyik világít... nyomd be őket és kijutsz!" Hat jelet kell megtalálnotok az általatok választottból. Dobjatok a kockával: ha párost dobtok megtaláltok egy jelet, ha páratlant, akkor még keresgélnetek kell. //Mivel összevonva reagoltok, így 1 reagban 4 dobásotok szerepelhet.// Elayan, Serenaxd, Hassan, Amarillis: //Mivel nagyon élveztétek a Skype-csevejt, íme itt a következő témája. // "A Szárnyas Oroszlán Terme" - jelzi egy krétaírás a balravzeteő úton. Talán egyszer, egy régi mesében volt szó erről a mítikus lényről, amely igazságot hirdetet, ha megválaszoltad egy kérdését. Ősi mende-monda csupán, de amelyikőtök fél az igazságtől, vagy megretten a kérdéstől, ami rá várhat, még mindig visszafordulhat. Amennyiben tovább haladtok valóban egy kör alakú terembe jutottok, ahonnan négy ajtó vezet tovább. Egy zöld, egy fekete, egy vörös, egy kék. A terem közepén egy aranyszínű, szárnyas oroszlán mered rátok, rubinszín szemekkel. Büszke és nemesi nagyvad, kit először szobornak nézhettek, de ahogy három lépéssel beljebb merészkedtek, ez a szobor megmozdul, szárnyait kitárja, majd újra összecsukja. Aki belépett, az vissza már nem mehet a bejáratot ugyanolyan zöldes jelű fal fedi, mint a Vízvermet. Mehettek egyenként, vagy csoportosan, lényegtelen, fejetekben hangzik a kérdés, és mindenkinek más. Ha egyenként mentek a fal senkit nem enged be, vagy ki, és csak akkor tűnik el megint, ha az illető helyes választ adott. Levarine: "Minek szárnya oly' hatalmas, hogy átjárja a világot, mégis kevesen tudnak vele repülni?" Carla: "Éjbenszálló árnyamat a Hold világítja, szavaimmal holtakat szólítok. Ki vagyok?" Michael: "16-an indulunk csatába, 16 ellenféllel harcolunk mégsem győzünk vagy vesztünk sosem. Kik vagyunk?" Michelle: "Először puha, idővel változik, de bárhová visszük sosem látjuk egészen. Mi ez?" //Kimondott válaszotokat vastagon jelöljétek// [ Módosítva: 2013.07.29 17:33 ] |
| Elayan | 2013-07-29 19:41 |
| //Akkor a válaszadási limit meddig tolódik ki?// |
| Agatha Arashy | 2013-07-29 19:49 |
|
//Jogos a kérdés. IRL okaim miatt, Szombat éjfélig hagyok időt reagolni. Szerintem ennyi idő elegendő ahhoz, hogy megfejtsétek a feladványokat. És ami még fontos: Átreformáltam a Szabályzatot a mostani helyzetekhez. Remélem így már mindenkinek minden világos lesz a Kártyákkal és a Kódokkal kapcsolatban. Egységesen mindenki a Mini Game végén kapja meg a Kártyáit, remélhetőleg már egy kis plusszal. // |
| Elayan | 2013-07-29 21:40 |
|
//Igen, én már azt olvasgatom. Remélem hasznosnak bizonyul. Még egy kérdés a Mini Game kapcsán: A megoldás ugyanaz mind a négyünknek avagy mindenkinek más?// |
| Agatha Arashy | 2013-07-29 22:18 |
|
Elayan írta:
//Igen, én már azt olvasgatom. Remélem hasznosnak bizonyul. Még egy kérdés a Mini Game kapcsán: A megoldás ugyanaz mind a négyünknek avagy mindenkinek más?// Mindenkinek más. Ezek szimpla, egyéni fejtörők. //Szabályzat (vége) frissítve egy új funkcióval// [ Módosítva: 2013.07.30 0:33 ] |
| Möraja | 2013-07-30 13:03 |
|
A további utunk jóformán eseménytelenül telt, hála a magasságosnak. Fél kezemben a machetével lépkedtem át az itt-ott felbukkanó indákon, néha fütyörésztem egy keveset, már amennyiben társamat ez nem zavarta, és úgy döntöttem, hogy engem mégpedig ez az egész nem fog többet izgatni. Kikerültünk a városból? Na és aztán? Szerintem király. Én legalábbis szerettem álmodozni arról, hogy majd ismeretlen vidéken kalandozok, és lám, mit ad a sors. Vetek olykor egy-egy pillantást a fura táblákra, a gyanús raktár-fákat pedig igyekszem elkerülni, de ezen kívül semmi érdemlegeset nem tudnék említeni. Csak egy idő után, mikor észrevesszük, hogy a fákon immár nem olyan fura kódok vannak, hanem három jel. -Hátemmeg? -lépek oda a hozzánk legközelebb esőhöz és véletlenszerűen megnyomom a csillagot. Az derengeni kezd, és valaki megszólal a fejemben. "Csak az egyik jel vezet ki innen... hat amelyik világít... nyomd be őket és kijutsz!" Ismerős, de vajon honnan? Szemeim elé szinte bevillan a Kártyám képe, a rajz a rókáról, és máris tudom, kié az a hang. -A lány... -motyogom, majd a társamra nézek, hogy ő is hallott-e valamit. Ha nem, elmondom neki, amit tapasztaltam, majd a csillagra nézek. -Tehát ilyeneket kéne keresnünk? Körbenézek a fákon, hogy mennyi van a jelekből. -Ooo, hogyaza.... A sétánk eseménytelensége láthatólag jó hatással van újdonsült utazótársamra. Nyugodtnak tűnik és mintha egyszerűen beletörődött volna az eseményekbe. Ennek bizonyítékaként fütyörészni is elkezd. Én valahogy mégsem tudok teljesen megnyugodni. Folyton ott motoszkál bennem az érzés az előttről, hogy idekerültem. Ahogy az élet lassan elhagyott. ~Mi történt akkor? Miért nem haltam meg? Ez az egész csak egy rossz álom lenne?~ A fejemben kérdések ezrei cikáznak aminek köszönhetően a környezetemre alig figyelek. ~Sok mindenre fölkészítettek. Még a halálra is, de arról elfelejthettek szólni, hogy utána egy furcsa helyen találjuk magunk minden magyarázat nélkül...~ A gondolataimból kiragad amikor a fiú megszólít. ... -Egy hang? Én nem hallottam semmit. - ~Bár lehet csak a saját gondolataim miatt nem hallottam.~ Miután elmondja mit tapasztalt én is körülnézek. -Mivel ugyanannyi esélyünk van a többivel is akkor már keressük azokat amit először megnyomtál. Gondolom ha találunk egyet azt is meg kellene nyomni amíg nem lesz 6 világítónk. - Valami hirtelen eszembe jut ami amit már korábban is észrevettem. ~A fiú... úgy beszélt a hangról, mintha tudná kitől származik...~ Mielőtt elindulna megragadom a karját és magam felé fordítom. -A hang. Tudod ki mondta azt neked? Ismersz valakit akinek köze van ehhez a helyhez? Tudsz bármit amit esetleg elfelejtettél volna megemlíteni? ~Vagy elhallgattál...~ - mondom, talán hangosabban és kicsit ingerültebben, mint akartam. -Jól van. -vonok vállat és oda is lépek a legközelebbi, nem világító csillagos fához. Megnyomom a csillagot, de nem történik semmi. Hát, ez eddig nem vált be, talán majd a következő. Indulnék is, de a koma ekkor megszólal. Kérdőn nézek hátra. -Hát... igazság szerint gőzöm nincs, mi a neve. Egyszer találkoztam vele, az ő elmondása szerint már többször, de nem emlékeztem rá. Szerintem a helyhez sincs köze... inkább ehhez. -veszem elő a kártyát és mutatom meg a társamnak. //dobott szám: 3// -Egy kártya? - Erről eszembe jut az ami az én zsebeben is ott van. Előveszem és megnézem. ~Alapjában ugyanúgy néznek ki. Csak más írás és szimbólum. Plusz valaki akivel, állítása szerint, már találkozott, de ő nem emlékszik rá...~ Lassan leülök a földre. -Facto... igaz? Nem bánnád ha egy kicsit pihennénk mielőtt nekiállunk csillagokat keresni? Békésnek tűnik ez a hely és kicsit jobban megismerkedhetnénk, ha már így összehozott minket a sors. Még a helyről is talán megtudhatunk valamit. Kezdésnek, egészen véletlenül annak az illetőnek, akinek szerinted a hangját is hallottad az előbb, nem volt furcsa szeme? -Háhá, szóval neked is van! -derülök fel, hogy nem vagyok egyedül. Vetek még egy pillantást a rókára, majd visszadugom a zsebembe. Már mennék a következő fához, mikor Lock leül a földre és ott is akar maradni. A fákra nézek, majd vissza, végül vállat vonok és leülök mellé én is. -Jól van, eddig számlálót úgyse találtam, ami sürgetne minket. -szögezem le és karjaimmal támaszkodva hátradőlök. Hümmögve magam elé idézem a lány gyönyörű képét, és bólintok. -De, határozottan, olyan sokszínű volt. Csodálkoztam is, egy ilyen lányra miért nem emlékezhettem korábbról. Elfutott előlem, és alig értem utol, köddé vált. Szó szerint. A Fesztiválon is kerestem, de nem láttam. Amúgy miért kérdezted? -Szóval tényleg közük van a történtekhez... Azért kérdeztem, mert azon a napon mielőtt idekerültem volna én is találkoztam egy különös figurával, aki váltig állította, hogy már találkoztunk, de én egyáltalán nem emlékeztem rá és, a te esetedhez hasonlóan, egyszerűen eltűnt miután elmondta amit akart. Nem mellesleg neki is sok, konkrétan három, színű szeme volt. Más szokatlan vagy furcsa dolog nem történt veled mielőtt ide kerültél? Vagy... - ~Lehetséges lenne, hogy ő is...? Ha így van nem kellett volna felemlegetnem... Nem. Talán az is egy része a válasznak. Arra, hogy, hogy kerültünk ide.~ - Esetleg azzal a lánnyal? Erősen töprengek, de semmi sem jut eszembe és fogalmam sincs, mire gondolhat. -Nézzük csak... a lány elfutott... épphogy utolértem, köddé vált... akkor találtam meg a kártyát is. Utána jött a fesztivál, bóklásztam, kerestem, töprengtem... aztán volt valami... -hümmögök és az államat vakarom, de nem bírom felidézni, hogy mi lehetett. Nagy káosz volt, az biztos és villan is be egy kép valami csuklyásról, de semmi más. Sőt, inkább elkezd hasogatni a fejem, úgyhogy egy torzabb vigyorral csak a fejemet ingatom. -Biztos volt valami, de nem tudom, mi. Mintha... villant volna valami meg... olyan meleg lett hirtelen... aztán arra ébredtem, hogy keltegetsz. ~A leírása alapján egyértelműen vele is ugyanaz történhetett mint velem. Ez pont elég. Nem szükséges, hogy emlékezzen rá. Tapasztalatból mondhatom, hogy nem olyasmi, amire emlékezni akar az ember.~ -Ennyi elég is mostanra. Ha valami fontos biztos eszedbe jut, ne törd rajta a fejed. Jelenleg amúgy is fontosabb lehet, hogy ,,kijussunk" innen. Bár fene se tudja, hogy mi van ezen kívül. Bocs, hogy ennyit faggattalak, de nem szeretem, ha ennyire zavarosak a dolgok, mint ahogy most is. Főleg, ha azok velem történnek. Neked van bármi kérdésed? -Oké-zsoké. -válaszolom, és megmondom őszintén, örülök is neki, hogy nem kell tovább törnöm a fejem. Legyintek, miközben újra körbenézek a fák sűrűjén. -Semmi gond, megértelek. Nekem is zavaros ez az egész, de előbb-utóbb majd kialakul valami. Mondjuk tény, hogy a városba sem kívánkozom vissza valami baromi hamar. -fintorodom el, közben azon töprengek, felkeljünk-e tovább keresgélni, vagy sem. -Hmm... nem vagyok a kérdezős típus. De ha már én elmeséltem a történetem, akkor szívesen hallom a tiédet is. Persze csak ha szabad, nem vagyok sértődős. -mosolygok. Nem is a kíváncsiság hajt, egyszerűen csak ki akarom tölteni az időt valahogy, és erre mi alkalmasabb, mint hallgatni a másikat. Persze ha nem szeretne mesélni, akkor egy nagy nyújtózással felkelek, hogy "menjünk csillagokat vadászni". -Nem jelent különösebb gondot elmondani. Azon a napon mielőtt idekerültem volna reggel egy különös üzenetet kaptam amire találkára hívtak. Amikor elmentem a leírt helyszínre egy elég feltűnő, a már említett, szivárványszemű fickó fogadott. Miután eltűnt találtam egy ehhez hasonló kártyát amin más írás meg szimbólum volt. Azt a kártyát odaadtam valakinek, hogy utánanézzen, de a fesztiválon egy másik szivárványszemtől kaptam egy másikat. Ezen kívül én se nagyon emlékszem másra, csak az után, hogy felébredtem itt. Ez a fesztivál, meg a kinézeted alapján, egész véletlenül, hozzám hasonlóan, nem te is Rewlandből származol? Miután felállunk javasolom, hogy maradjunk együtt, hiába tűnik egyenlőre veszélytelen ez a csillagkeresgélés Bólogatva végighallgatom a beszámolóját, a "szivárványszem" elnevezésnél még el is nevetem magam, annyira tetszik. Nem is rossz. Szivárványszem. Tehát ezek szerint nem csak az a lány volt olyan, de akkor azok vagy rokonok, vagy valami nagyobb van a háttérben. -Ja, Rewlandból, a kócerájos részéből. -válaszolom és nagyot nyújtózva most már tényleg felkelek a földről. Útközben is lehet végülis beszélgetni, a lényeget meg már tudjuk egymásról. Ideje csillagot keresni. -No, és szerintem maradjunk együtt. Nehogy megint elkapjon valakit az inda, és hoppon maradjunk. -lendítem meg a machetét, persze távol Locktól, nehogy megsebezzem. Ezek után találomra el is indulok egy fa felé és rábökök a csillagra. -Na, haladás. Eddig akkor 2-nél tartunk. -vigyorodom el, mikor derengeni kezd a dolog. Hehe. //dobott szám: 4 // -Bár Matar is elég kócerájos, de gondolom Touhra céloztál. Nem lehetett könnyű életed ott. Ahogy tovább keresünk meglátok egy nagyobb facsoportot ahol elég sok tábla van. Amikor odaérünk sajnos a táblák nagy részén háromszögeket meg kereszteket látok, de ahogy elmennénk onnan észreveszek egy csillagot amit meg is nyomok. Szerencsére ez is derengeni kezd. -Ez lenne akkor a harmadik. //dobott szám: 8// -Matar Touh-hoz képest egy afféle Menyország 0.5 verzió. Igaz, Touh sem egy pokoli hely, de már eléggé elegem van belőle. -vonok vállat mosolyogva, visszagondolva mindarra, amire emlékszem egyáltalán. Felmutató hüvelykujjal gratulálok a következő csillag megtalálásához Locknak, majd odalépek a következő fához és rátenyerelek a csillagra. Nem történik semmi. Ellenállok a kísértésnek, hogy megérintsek valami mást, és tovább indulok, enyhe fintorral, miszerint ez most nem jött be. Viszont: már félúton járunk. //dobott szám: 5// |
| ishida016 | 2013-07-30 15:05 |
|
Amint sorba raktam a képeket, a falakon lévő kódtöredékek felizzottak, de félúton hatalmas zaj közepette az egész folyamat leállt. A zajtól még a lámpánk is megrepedt amin lehetett látni hogy már nem bír ki sok ilyet. -Nos láttad mit kell csinálni most te jössz. Reméljük másodszorra sikerülni fog mert nem tudom hány "életünk" van még. Ezzel odafordítottam a laptopot a másik "játékosnak". - Az előbb a falon a felénél szakadt meg a kód, feltételezhetjük hogy,a kód második fele a rossz így azt felcserélve próbáljuk ki megint a kódot. Remélem most így jó lesz mert szerintem sem bírunk ki már sokat ebből a hangból. -Nekem is csak ez jutott eszembe, egy próbát mindenképp megér. Még be se fejeztem teljesen a mondatot de már elkezdtem beállítani az új kódot... Kód:3 4 1 2 |
| Erodon | 2013-07-30 15:19 |
|
-Az biztos, hogy ezzel nem sokan vitatkoznának. Könnyen megérthető, ha megelégeli valaki azt a helyet. Viszonylag gyorsan rátalálunk a következő csillagra ami világít az érintés után. ~Még kettő van hátra.~ //dobott szám: 8 (valami nem stimmel ezzel a kockával)// Mormogva bólintok egyetértésem jeléül, miközben megérintem a csillagot a következő fán is. Újabb villanás, így már ötnél tartunk. Fürgén odalibbenek a következőhöz is, és ha szeretné, Lockal közösen érintem meg, majd örömmel konstatálom, hogy ez is megvilágosodott. -Na, akkor ezek szerint megvan mind a hat. És most? -nézek körbe kérdőn és közelebb húzódom Lockhoz is, hogy lehetőleg ne veszítsük el egymást, ha most valami hirtelen földrengés vagy akármi más katasztrófa következne be. Szívdobogással várom, mi lesz... vajon a lány újból megszólal? //dobott számok: 4, 6. Szerintem csak azt akarta, hogy minél előbb végezzünk// //úgy tűnik a kocka szeret minket, úgyhogy részünkről viszonylag gyorsan befejeződött// [ Módosítva: 2013.07.30 15:24 ] |
| Heyes | 2013-07-30 18:56 |
|
~Mi történt? Emlékszem hogy leszúrtak. Hol lehetek most? Talán kórházban? Nem ez nem lehet kórház. ~ Éreztem hogy valami nyomja a hátam, olyan mintha kavicsokon feküdnék. Az arcomat lágy szelő fújja. ~ Ez biztosan nem egy kórház. ~ Ekkor a törmelékes talajon lépéseket hallók. ~Valaki van itt ? ~ Lassan kinyitom a szemem, majd felülök. Kicsit kábán szét nézek, de nem látok senkit. ~ Tényleg a seb.~ Ekkor megnézem a szúrás helyét, de még csak heg sincs. A fejem kezd ki tisztulni, lassan elkezdem megérteni hogy nem Rewlandban vagytok. Körülöttem romos falak amiket már benőtt a növényzet. Hirten mozgolódást hallok a közelből. Egy titokzatos csuklyás alak tűnik fel a közelemben. Az arcát nem látom. Amint közelebb ér megszólít. -Üdv a palotámban, halandó. A nevem Hádész. Már vártam, hogy felébredj! ~ Ez lenne az alvilág? ~ Megérdemelném bár nem hiszem hogy ott vagyunk. -Palotának kicsit lepukkant a hely és te sem úgy nézel épen ki mint ahogy elképzelnénk egy „alvilág urát.” Szóval hol is vagyunk ki vagy te és hogyan kerültem ide ? Nagy sóhajtás közepette levette a csuklyáját, láttam hogy egy fiatal fiú volt. -Én se vagyok okosabb mint te, ott keltem fel nagyjából három perce. - pár méterre arrébb mutatott. Aztán a szeme mintha megakadt volna valamin. Nem mesze attól a helytől ahova mutatott egy pár kihegyezte kőrúd volt. ~ Azok fegyverek? Most talán arra készül hogy megtámad velük. Bár ha megakarna ölni már meg tette volna amikor eszméletlen voltam. Azért jobb óvatosnak lenni.~ Felkészülve arra hogy esetleg felveszi a körutad és megtámad, lelkeztem feltápászkodni. Ekkor azonban hirtelen megszólalt. -De a nevem elárulom, Sevrennek hívnak. Figyeltelek, amikor ébredtél...elkezdted tapogatni a tested...véletlenül nem egy nyílt sebet kerestél? -Igen azt kerestem honnan gondoltad? -K-komolyan? Hát... - Nekidőlt a falnak. -...Nem fogod elhinni, de a Fesztiválon este amikor felvillant a Flemia fénye, pár percre rá megöltek valakit, aztán engem is. Késsel. Persze meghaltam, de most semmi nyoma a szúrásnak... -Értem, egyébként engem Thom Iados -nak hívnak, szólíts csak Thom-nak. Akkor te sem tudod, hogy hol vagyunk és hogy kerültünk ide. Velem is valami hasonló történt. Nézünk szét hátha találunk valamit. -Szóval Thom...Igen, valahogy úgy. Menjünk. De előtte valamiben egyezzünk meg...azokat a kőrudakat hagyjuk a helyükön! - Közben a kőrudakra mutatott. -Renden. Akkor én meg nézem ezen az oldalt, te meny a másikra, ha találsz valamit szólj. - Oda mentem a hozzám közelebbi falhoz és elkezdtem vizsgálni. Ö is így tett a saját oldalán. - Mond csak te nem találtál egy furcsa kártyát.- Módom oda fordulás nélkül miközben, miközben a falról szedem le a növényzetet. Egy kis gondolkodás után válaszolt. [ Módosítva: 2013.07.30 19:02 ] |
| kill-o-matic | 2013-07-30 19:01 |
|
Ébredeztem...mégis álom volt? Úgy érzem nyitva az ablak is...de most olyan jól esik ez a szellő. ~Mi ez az erős földillat...esett az eső?~ Mocorogni kezdtem és a hátamnak nyomódott az egyik törmelék, nagyjából oda, ahol megszúrtak...ennek hatására úgy ugrottam fel, hogy megszédültem. A hátamhoz kaptam, de nem éreztem fájdalmat, se sebet...és főként vért nem. ~Tényleg álom volt! Hála a teremtőnek!~ Hunyorogtam még a fénytől, de lassan hozzászokott a szemem. Vissza is vontam az előző gondolatom, mert pont ez a hely tűnik álomvilágnak. Észrevéve a másik fiút megijedtem, elsőre halottnak hittem, de mocorogni kezdett. Én pedig "bátor" úrfilétemre a legközelebbi falhoz préselődtem, mintha kaméleon lennék és rajta tartottam a szemem a zombin. Egy kerek percig se vártam ebben a pózban és a zombi megmozdult, de korántsem tűnt zombisnak, miután felült, úgyhogy, mielőtt még észrevenne leváltam a falról és közelebb sétáltam. Ebben a helyzetben mindegy, hogy mennyire vagyok elővigyázatos, úgy sincs mit veszítenem, úgyhogy inkább odamentem hozzá. Jobb, ha barátságos hangon szólítom meg...vagy nem is! Inkább megviccelem! - Tanakodtam pár másodpercen keresztül. Mivel csuklyás pulóver van rajtam, felhúztam...szerencsére még így se hasonlítottam azokra, akik megöltek, de legalább titokzatosnak tűntem tőle. Már amennyire ez hiteles egy halászgatyával kombózva... -Üdv a palotámban, halandó. A nevem Hádész. Már vártam, hogy felébredj! - Kezdtem erőltetett mély hangon. Elgondolkodott, úgyhogy kezdtem azt hinni, hogy bevette, amikor megszólalt. -Palotának kicsit lepukkant a hely és te sem úgy nézel épen ki mint ahogy elképzelnénk egy „alvilág urát.” Szóval hol is vagyunk ki vagy te és hogyan kerültem ide ? - Elég határozottnak hangzott ahhoz, hogy rájöjjek, nem hitte el. Sebaj, így legalább megvolt a belépőm! Sóhajtva húzom le a csuklyát a fejemről és megbarátkozom a ténnyel, hogy ma se kapok Oszkár-díjat. -Én se vagyok okosabb mint te, ott keltem fel nagyjából három perce. - Mutatok a saját "fekvőhelyemre" és megpillantom az egyik hegyezett kőrudat. ~Hát azt meg fegyvernek készítették oda? Ahogy elnézem neki is van egy...mi ez, valami aréna? Remélem, hogy nem...~ -De a nevem elárulom, Sevrennek hívnak. Figyeltelek, amikor ébredtél...elkezdted tapogatni a tested...véletlenül nem egy nyílt sebet kerestél? -Igen azt kerestem honnan gondoltad? - Meglepődtem, amikor igent mondott rá...csak egy tipp volt. -K-komolyan? Hát... - Nekidőltem a falnak. -...Nem fogod elhinni, de a Fesztiválon este amikor felvillant a Flemia fénye, pár percre rá megöltek valakit, aztán engem is. Késsel. Persze meghaltam, de most semmi nyoma a szúrásnak... -Értem, egyébként engem Thom Iados -nak hívnak, szólíts csak Thom-nak. Akkor te sem tudod, hogy hol vagyunk és hogy kerültünk ide. Velem is valami hasonló történt. Nézünk szét hátha találunk valamit. ~Mi történik velünk? Ez az egész valami rossz vicc lehet...mindegy, ezt kideríteni úgy tűnik, hogy még bőven lesz időm. Szerencsére az új társam nem tűnik rossz embernek.~ -Szóval Thom...Igen, valahogy úgy. Menjünk. De előtte valamiben egyezzünk meg...azokat a kőrudakat hagyjuk a helyükön! - Mutattam rá az én fekvőhelyem mellett lévő igencsak veszélyesnek tűnő fegyverre és magamban reméltem, hogy semmi esetre se kerül sor a használatára. -Rendben. Akkor én meg nézem ezen az oldalon, te meny a másikra, ha találsz valamit szólj. - A hozzá közelebbi falat kezdte vizsgálni, én is így tettem. - Mond csak te nem találtál egy furcsa kártyát? - Jött a kérdés, ami kicsit elgondolkoztatott. ~Ez az jelenti, hogy nála is feltűnt az ismeretlen alak?~ //Bocs, hogy ebben nincs megkülönböztetve mindenhol színkódokkal, de vacakol a fórum és nem akarja az igazságot. xD// |
| Heyes | 2013-07-30 19:03 |
|
-De, itt van nálam. Szerinted mire jók a kártyáink?- Mielőtt válaszolhattam volna, szólt hogy talált valamit, és menjek oda megnézni. A falón egy felirat volt. Amit ő hangosan olvasott. -Én vagyok a végzet fordítottja, a halálnak tükörképe.” ~valójában mit jelenthet ez a felirat.~ Ekkor válaszoltam. -Pontosan nem tudom mik lehetnek, de különös módon viselkedett a fesztivál alatt. -Az enyém forróvá vált, de közbe mégsem...és aki adta az egy fura alak volt...egy NAGYON fura alak. - Mondta miközben jól kihangsúlyozta a mondat közepét, majd össze húzta a szemöldökét össze húzta a szemöldökét. -De hagyjuk ezt most, a hideg is kiráz, ha arra az érzésre gondolok, amikor meghaltam! Örülök, hogy élek! Szerintem ez itt egy rejtvény, és ide kell beírnunk a választ. Azt hiszem rájöttem, hogy miért van ott az a két rúd.- Monda mosolyogva miközben elindult a rudak felé ? -Talán ha megfejtjük, kijutunk erről a helyről... - enyhe bizonytalansággal a hangjában. -Nem úgy volt hogy hagyjuk azokat a rudakat ? - vontam kérdőre – Szóval nem világosítanál fel mire készülsz. -Ott van a falon az a hat vonal és mivel filctollunk nincs, ami valószínűleg nem is működne, ezekkel véshetjük bele a tippünket. Játszottál már szerencsejátékot? - Nem hiszek a szerencsében. -~ A mai nap után biztosan nem.~ Mondtam komoran. Eközben ö oda ért a kőrudakhoz felvet az egyiket és elindult vissza fele. Amikor vissza ért A falhoz támasztotta a rudat majd így szolt. -Gondolkoztál már, hogy mit jelenthet? Nekem lenne egy ötletem. -Most már kezdem érteni mire gondolsz. Nekem elsőre a remény jut eszembe, mi a te ötleted ?- -Én a "kezdet" szóra tippelek. Az mindkettőre igaznak tűnik. "Végzet fordítottja..." kezdet-végzet. A másik fele, "...a halálnak tükörképe" képzelj el egy öreget és tükrözd meg mondjuk egy időtükörrel, fiatallá válik. - így érvel és várta a válaszom. - Mivel a te ötleted volt próbáljuk meg a "kezdet" először és meglátjuk mi lesz.- -Akkor...csinálom. - mondta majd felemelte a rudat és elkezdte a vonalakra rávésni a KEZDET szót. Amikor fejezte hirtelen... [ Módosítva: 2013.07.30 19:12 ] |
| kill-o-matic | 2013-07-30 19:04 |
|
-De, itt van nálam. Szerinted mire jók a kártyáink? A keresgélés végül eredményre vezetett, egy benyíló részt találtam a növényzet mögött, szóltam Thomnak és hangosan felolvastam a mondatot. -Én vagyok a végzet fordítottja, a halálnak tükörképe. Annyira ismerős ez a mondat, mintha már találkoztam volna vele valahol... Thom is idejött, így már ketten voltunk. -Pontosan nem tudom mik lehetnek, de különös módon viselkedett a fesztivál alatt. Válaszolt utólag, miközben nézte az írást. Összehúztam a szemöldököm és elgondolkodtam, még mindig a falat bámulva. -Az enyém forróvá vált, de közbe mégsem...és aki adta az egy fura alak volt...egy NAGYON fura alak. - Hangsúlyoztam ki érezhetően, közben végighúzva a kezem a hat vízszintes vonalon. -De hagyjuk ezt most, a hideg is kiráz, ha arra az érzésre gondolok, amikor meghaltam! Örülök, hogy élek! Szerintem ez itt egy rejtvény, és ide kell beírnunk a választ. Azt hiszem rájöttem, hogy miért van ott az a két rúd. - Mosolyodtam el felé fordulva és elindultam az újdonsült ceruzáink irányába. A mosolyom ellenére viszont nem éreztem magam túl jól...valaki idehozott bennünket és most játszik velünk, ez pedig soha nem jó előjel. Még egyszer körülnézve rájöttem, hogy nincs volt más választásom, mint belemenni a játékba. -Talán ha megfejtjük, kijutunk erről a helyről... Amilyen bizonytalanul mondtam ki, annyira voltam benne biztos. A bokámon éreztem a fal alatt átbújó szellőt. ~Remélem, hogy ez nincs időhöz kötve. Ki tudja, hogy mennyi ideig voltunk álomban... -Nem úgy volt hogy hagyjuk azokat a rudakat ? - Kérdezte meglepve, de gyorsan megnyugtatom, hogy ez nem az, amire gondol. -Ott van a falon az a hat vonal és mivel filctollunk nincs, ami valószínűleg nem is működne, ezekkel véshetjük bele a tippünket. Játszottál már szerencsejátékot? Felvettem az egyik kőrudat, a vártnál valamivel nehezebb volt...biztos nem vésném vele tele a falat. - Nem hiszek a szerencsében. - Mondta Thom borúsan...én pedig ezek után meg tudtam érteni. Visszamentem hozzá a rúddal, amit aztán a falnak támasztottam. -Gondolkoztál már, hogy mit jelenthet? Nekem lenne egy ötletem. -Most már kezdem érteni mire gondolsz. Nekem elsőre a remény jut eszembe, mi a te ötleted ? Ránéztem, majd vissza a falra. -Én a "kezdet" szóra tippelek. Az mindkettőre igaznak tűnik. "Végzet fordítottja..." kezdet-végzet. A másik fele, "...a halálnak tükörképe" képzelj el egy öreget és tükrözd meg mondjuk egy időtükörrel, fiatallá válik. - Így próbáltam őt logikával meggyőzni, visszafordultam felé és egy "Nos?" tekintettel vártam a válaszát. - Mivel a te ötleted volt próbáljuk meg a "kezdet" először és meg látjuk mi lesz. - Jött a várva várt beleegyezés, de ettől függetlenül én aggódtam. Ha nem találjuk ki, mi lesz? -Akkor...csinálom. - Felemeltem a rudat és szépen sorba bevéstem a betüket, amikor végeztem eldobtam a kőrudat és vártam az eredményt. A falon tisztán olvashatóan állt a megfejtésünk: KEZDET Már csak remélhettem, hogy történik valami. Valami jó... [ Módosítva: 2013.07.30 19:05 ] |
| hassan | 2013-08-02 00:01 |
|
Csendben haladunk a bal oldali elágazáson, mikoris feltűnik egy hanyagul krétával firkált felirat a falon "A Szárnyas Oroszlán Terme". Csak a fejem tudom csóválni, érdekes vicceik vannak a mai kölyköknek elhagyott csatornákban. Megyek tovább egy fél lépéssel a többiek előtt , ahogy eddig egészen míg be nem érünk egy kör alakú terembe, ahol kisebb meglepetés fogad: Egy szárnyas oroszlán és mögötte 4 ajtó. Ráncolom a szemöldököm és vakarom az állam, hogy mi ez a cirkuszi oroszlán eszkábált szárnyakkal, de egy kérdés hangzik fel a fejemben: "16-an indulunk csatába, 16 ellenféllel harcolunk mégsem győzünk vagy vesztünk sosem. Kik vagyunk?" - Mi a... - mondom ki hangosan - valakinek visszhangzik a hangja a fejemben. - ~Megőrültem volna?~ A piperkőc elindul balra, mi meg követjük. ~ Biztos jó lesz így? Hisz lehet, hogy a vesztünkbe rohanunk. ~ Oldalra sandítok, a mellettem haladó lányra, Carlara. Egy képregényt olvas, és néha el-elmosolyodik. - Hé, Carla, figyelj... - próbálom megszólítani, de csak elfordítja a fejét és olvas tovább. Bár néha körülkémlel, szóval lehet csak tetteti. Odasuttogom: - Mit szeretnél? - Kicsit fura ez az egész, nem? Mind meghaltunk, és mind itt ébredtünk. Emlékszel, hogy mit műveltek veled, amikor feleszméltél? Olyan fejet vágok, mint akinek szörnyű traumában volt része és ennyit mondok: -Te azt nem akarod tudni...- és szomorúan lenézek. Meghökkenek, de inkább nem szólok semmit. ~ Remélem most csak hülyéskedik. ~ Visszanézek az előttünk haladó testvérpárra. A srác hirtelen megáll, Michelle pedig nekiütközik a hátának. Próbálom kivenni, hogy mi okozta a felhajtást és meglátom, hogy egy írást bámulnak a falon. "A Szárnyas Oroszlán Terme" ~ Mi a szösz? ~ Ezután egy terembe érkezünk. Előttünk egy hatalmas oroszlánfejes szobor áll, egy szfinx, ha jól emlékszem a régi mesékre. Gyönyörű rubin szemei vannak. Szívesen odamennék, hogy megsimogassam, de ekkor megmozdul. Ijedten hőkölök hátra. A mozdulatával párhuzamosan egy kérdés fogalmazódik meg a fejemben: "Minek szárnya oly' hatalmas, hogy átjárja a világot, mégis kevesen tudnak vele repülni?" ~ Mi lehet az? ~ Újra rápillantok útitársaimra és látom, hogy mindegyikük értetlen arccal néz. Vajon ők is hallják? Az események és saját kavargó érzelmeim feldolgozása egészen lefoglalnak, miközben bátyám irányításában bízva ballagok. Mikor megáll és a falat figyeli én is oda pillantok. "A Szárnyas Oroszlán Terme”. ~Hmmm... érdekesen hangzik, talán arra van a kijárat?~ Egy kör alakú terembe lépünk, ahol megpillantok egy szárnyas oroszlánt, szoborszerű... de mégis, mintha élne... álmodni se mertem volna, hogy létezik ilyesmi... Szívem szerint közelebb merészkednék hozzá... "Először puha, idővel változik, de bárhová visszük sosem látjuk egészen. Mi ez?" - hangzik fel fejemben a kérdés. ~Egy találóskérdés, ez egy szfinx lenne? Persze, az ajtók... a kijárat... ha megfejtjük... szólnom kell a bátyámnak!~ még ki sem mondtam, máris szorítom kezét és telepatikusan közvetítem felé gondolataimat. Érzem húgom gondolatait, csak annyit küldök neki vissza, hogy miféle kérdés? Valahogy túl valószerűtlen ez az egész, nem is értem a kérdés lényegét és hogy mire akar kilyukadni, inkább beszélek az oroszlánhoz, hátha megérti, már ezt is kinézem belőle. – Hé te, hol vagyunk és ki a fene szórakozik velünk? – tényleg arra a kérdésre kéne válaszolni? Megrántom bátyám karját. Bátyó! Ez egy szfinx, nem jutsz semmire, ha beszélgetni próbálsz vele... azt mondod valószerűtlen, hogy találós kérdésre kell felelni, de reálisabb egy szárnyas oroszlánhoz beszélni? Figyelj már ide! A háttérben állok és figyelem mi történik a testvérpár között, közben a fejemben újra meg újra felhangzik a kérdés. Mi van, ha nem jól válaszolunk? - Fene essen akkor bele, tuti hogy mindannyiunkat bedrogoztak, és azért látunk ilyenek. Szóval válaszolnom kéne? - az első dolog, ami eszembejut erről a kérdésről az a sakkfigurák, ezért beleordítom az oroszlán képébe. Mikor beérek a terembe, egyből kiszúrom a termetes nagymacskát, ami egy szfinx, de nem veszek róla tudomást, amíg nem hangzik fel a fejemben a találós kérdés: "Éjbenszálló árnyamat a Hold világítja, szavaimmal holtakat szólítok. Ki vagyok?" Elkezdek gondolkodni, majd rájövök ez a kérdés annyira nem tárgyilagos, hogy nagyon sok dologra igaz... Egy szfinxtől többet vártam. Lehet ez nem is szfinx csak egy troll szfinx álruhában. Felesleges gondolkodni egy ilyen abszurd talányon. Bekiabálom a nagymacska arcába: - Kuvik! - és mint aki jól végezte dolgát, odafordulok a lányokhoz. - Tőletek mit kérdezett? Felkapom a fejem a gazdag srác erőteljes hangjára. Sakkfigura? Majd Carla kiabálja, hogy "kuvik". Érdekes... - Mert mi volt a tied? - kérdezek vissza. - Egy nagy blődség. Szerintem szegény nagymacska beszívott és hülyéket beszél... Elgondolkodom a találós kérdésemen és csak fél füllel figyelem a kiabálást az oroszlán felé, teljesen mást mondanak, és ebből sejthető, nem ugyanazt kaptuk. Ennyire különböző tipp nem lehet... - Az enyém valami puha és változó... és akárhova viszük nem látszik teljesen... - gondolkodom hangosan. - Szerintem az enyém a szél lesz. - motyogom, bár kétségek gyötörnek, de odafordulok a szfinxhez, és a szemébe nézek - Szél - mondom hangosan. - Azt hiszem meg van! - mélyen a szfinx szemébe nézek. - A fejünk teteje. - mondom bizakodva (kutacs). //Azt azóta se vágom miből látszik hogy piperkőc vagyok, mikor egy normál ing meg egy rövdgatya van rajtam, de jó. xD A továbbiakban pedig maradunk egy irány orientáltak, bár a válaszadás helyességéről ugyebár nem esett szó, gondolom majd kiderül. Legalább most már nem csak Serena az egyetlen aki beszívva érzi magát, hanem én is. xD// |
| Serena | 2013-08-02 00:05 |
|
Én nem vagyok beszívva -.- Teljesen ura vagyok a szituációnak [ Módosítva: 2013.08.02 0:07 ] |
| hassan | 2013-08-02 00:11 |
| //Akkor most már én is ura vagyok ezek szerint. // |
| Serena | 2013-08-02 00:12 |
| Jah megkímélted a szegény nagymacskát a sokkolós erőszaktevéstől Gentleman! |
| hassan | 2013-08-02 00:14 |
|
//You got a disznópörzsölő in your pocket! Wanna use it? Yes/No Disznópörzsölő is not very effective...// |
| Elayan | 2013-08-02 00:17 |
|
//Eddig abban a tévhitben voltam, hogy attól kímélte meg, hogy nyárson sütve megegyük. :o Hassan, a viselkedéséből is lerí sok embernek, hogy milyen típusú és a karaktered felhúzott orra és irányítási vágya... Hm...// [ Módosítva: 2013.08.02 0:46 ] |
| Serena | 2013-08-02 00:51 |
|
//Most menstruált mert el lett nyomva spoiler //
Én akartam (megenni, legyantázni, elevenen megégetni) Hassan csak szadizni akarta |
| Elayan | 2013-08-02 01:03 |
//Te is menstruáltál. Lehet tőled kapta el. //[ Módosítva: 2013.08.02 1:04 ] |
| Serena | 2013-08-02 11:31 |
| A hímek közt a menses ragályos miket meg nem tudok o-O |
| Möraja | 2013-08-02 13:06 |
|
//Ha valakinek még a játék alatt hosszabb időre (egy héten túl) el kell tűnnie, az automatikusan kiesik? Mert nem hiszem, hogy szeptember elejére végeznénk, akkor viszont megint megyünk családdal nyaralni két hétre, mint kiderült, és azalatt nem lesz internetem // |
| Agatha Arashy | 2013-08-02 14:04 |
|
//Hamarosan írom a válaszokat mindenkinek, csak kis türelmet, amíg kiröhögöm magam. xD Möraja: Nem, nem esik ki. Amikor menned kell, üzenesz nekem és én jegelem a száladat. Elájulsz, vagy valami hasonló, de nem halsz meg. Csak majd előre szólj.// |
| Serena | 2013-08-02 14:36 |
| Bétbózütővel elaltatunk 2 hétre |
| Agatha Arashy | 2013-08-02 16:28 |
|
//Annak sem vagyok az elrontója, hogy egy másik játékos vágjon le neked egy akkorát, hogy utána két hétig KO-ban leszel. Ezt majd döntsd el. És akkor folytassuk, különben sosem végzünk. *előre felkészül a zaklató levelekre amikben nagybetűvel jön a MIÉRT????... ezeket előre meg is válaszolva: "Sajnálom, ha valaki hibás választ írt, így járt. Nem pikkelek senkire, de nem is kedvelek senkit, teljesen pártatlanul osztom az igát... izé, igét. ^.^". Heyes - Kill-o-matic
A Kód: helyes. Az ajtó kinyílik és a teremből egy folyosón találjátok magatokat. A kőfolyosó hasonlóan romos, látszik, hogy felettetek is fut egy szint, alattatok viszont csak sűrűn gomolygó párát találtok. A hőmérséklet is hűvös. Többféle irányba indulhattok, mert - ahogy arra hamar rájöttök - ez egy labirintus. //Használjátok a dobókockát, minden reagotoknál (Lásd: Mörajaéknál). A jó irányt abban az esetben találjátok meg, ha az egyikőtök 6-ot, 7-et vagy 8-at dob. Ha a dobott érték ennél kevesebb, az út megreped a Játékos alatt, ezzel bizonytalanná téve a haladási pályát. Ha az egyikőtök egymás után 3-szor alacsony számot dob, a másiknak döntenie kell, hogy megmenti társát a zuhanástól, vagy kinyitja az előtte megjelenő ajtót, amin kijuthat a veszélyes folyosóról. Minden dobásnál kanyarodtok, vagy jobbra, vagy balra. Hosszan egyenesen haladtok, ha a dobott értéketek egyforma. Mivel összevonva reagoltok, így 1 reagban max. 4 dobásotok szerepelhet. Lásd Mörajáék esetében.// Danitig - Ishida
A Kód: hibás. Ahogy átneveztétek a fájlokat, a falakon felderengtek a kódrészletek, hogy egy egésszé álljanak össze, de ez félúton megszakadt. Éles sikoly és egy vészriasztó szirénája hangzik fel fülsüketítőn, egészen három percen keresztül. A szoba közepén lévő lámpás már csak egy ilyen rohamot bír ki, utána eltörik, ezzel felgyújtva a szalmát. A bennégés veszélye fenyeget titeket. Möraja - Erodon
A választás: hibásAhogy mind a hat jel felvillan, rengeni kezd a föld a lábatok alatt. Egy ember széles hasadékok keletkeznek, amikbe jó eséllyel bele is zuhanhattok. Még át lehet őket ugrani, hogy újra próbálkozzatok. Azt is láthatjátok, hogy tovább azonban már nem mehettek. Ahol a jelképes fák véget érnek, ott már túl nagyok a szakadékok ahhoz, hogy tolóerő nélkül átugorjátok. A csillagjel eltűnt a fákról. Maradt a kereszt és a háromszög. //A szabályok ugyanazok, mint eddig. Dobjatok a kockával: ha párost dobtok megtaláltok egy jelet, ha páratlant, akkor még keresgélnetek kell. // Elayan, Serenaxd, Hassan, Amarillis:
Az oroszlán nem felel, hiába kérdezitek másról. Szoborként várja a választ, nem törődve azzal a kérdést mennyire tartjátok ostobának, vagy érdekesnek. Amikor kimondjátok a választ, az oroszlán újra megmozdul, ezúttal mennydörgés szerű hangján felelve. - Levarine... Michael... a válaszotok helyes. Válasszatok egy ajtót és lépjetek tovább. Egy ajtón, csak egy valaki mehet át. Hirtelen elszeparálódtok a többiektől. Köztetek és a többiek között ugyanaz a zöldes fal jelenik meg, mint a Vízveremben. Csak előre, az ajtók felé mehettek tovább, ráadásul hangszigetelt is, nem halljátok hátramaradt társaitokat. A fal a Telepátiát nem veri vissza, de maximum kétszer használható. Harmadik esetben az egyikőtök elájul, mert a falon villódzó jelek magukba szívják a mentális képességeket. A Szfinx innentől nem foglalkozik veletek, ha meg is támadjátok az olyan lenne, mintha egy ezeréves szobrot püfölnétek. - Carla... Michelle... a válaszotok hibás. - ebben a pillanatban térdig süllyedtek a padlóba, különösebb figyelmeztetés nélkül. A hiedelemmel ellentétben a szfinx nem esz meg titeket, de nem is engedi, hogy szabaduljatok. Társaitok sem tudnak kiszabadítani titeket. Ezután a szfinx ismét mozdulatlanságba dermedt és elmétekben újabb kérdést tesz fel. Carla: "Én hozom a fényt, én hozom a szerelmet. Nappal én búcsúzom utoljára, éjjel én jelenek meg először. Ki vagyok?" Michelle: "Elhagy, majd visszatér, ha úgy tartja kedve, sorsod kockáit dobja folyton, nevetve. Ki ő?" //Válaszotokat ismét vastagbetűvel kérem// |
| Elayan | 2013-08-02 16:44 |
|
//Gondolom, ha megvárjuk a többieket, akkor is külön ajtón kell kimennünk...? Meg az ezer éves szobornak ki lehet lopni a rubin szemeit?  //[ Módosítva: 2013.08.02 16:45 ] |
| Agatha Arashy | 2013-08-02 16:54 |
|
Elayan írta:
//Gondolom, ha megvárjuk a többieket, akkor is külön ajtón kell kimennünk...? Meg az ezer éves szobornak ki lehet lopni a rubin szemeit? //Így van. Mindenkinek külön ajtón kell majd távoznia. Loptál már szoborból ékkövet pusztakézzel? Én a helyedben nem próbálnám meg. ^.^ *régi szép idők* De természetesen, ez ne tartson vissza attól, hogy a karaktered esetlegesen megpróbálja. [ Módosítva: 2013.08.02 16:55 ] |
| Serena | 2013-08-02 17:09 |
| Szedj ki a betonból kölcsön adom a tolvaj felszerelésem |
| Agatha Arashy | 2013-08-02 17:16 |
|
Serenaxd írta:
Ebbe lehetőség szerint ne éljétek bele magatokat, mert a karakterek között ott a fal.
Szedj ki a betonból kölcsön adom a tolvaj felszerelésem |
| Serena | 2013-08-02 17:20 |
|
//Nem értékeled a poénokat // spoiler
Te nagyon nem kedveled a karkaterem vagy engem |
| Agatha Arashy | 2013-08-02 17:37 |
|
Serenaxd írta:
//Nem értékeled a poénokat // spoiler Te nagyon nem kedveled a karkaterem vagy engem Értékelem, de csak óvatosan velük. Nem szeretném, ha bármely kolléga komolyan venné. Nyugtasson a tudat: deeee, nagyon kedvellek. ^.^ Ha nem kedvelnélek titeket, nem csinálnék ilyen pályákat. |
| Elayan | 2013-08-02 17:58 |
|
//Ez ijesztő. Van nálam fegyver, amúgy. Csak úgy kaparászni.// |
| Agatha Arashy | 2013-08-02 18:00 |
|
Elayan írta:
//Ez ijesztő. Van nálam fegyver, amúgy. Csak úgy kaparászni.// Ijesztő, hogy szeretlek titeket? Muhahahaha! Tényleg, tőletek nem vettem el a fegyveretek... akkor ha gondolod, kaparássz nyugodtan. ^.^ |
| Serena | 2013-08-02 18:53 |
|
Mocsárrá válik a padló hirtelen és dörgő/kárörvendő hangon a nagymacska közli, hogy "elbactam". Mikor térdig belesüllyedtem újra megszilárdul és pont rossz pozícióban volt a lábam és talpam is viszket. "Kocsog" macska jól kitoltál velem most örülsz mi... (gondolom) Megjelenik újra ez fura zöld fal, de jobban leköt, hogy valahogy megvakarjam a lábam ezért reménykedve közlöm a tippem a macskával: Esthajnalcsillag! Ha nem tartana vissza a beton már rég megcsapkodtam volna a pofátlan jószágot... (puffogok magamban) spoiler
[ Módosítva: 2013.08.02 19:04 ]
eredetileg HOLD volt csak átszerkesztettem remélem ez volt a jó és rosszra |
| Elayan | 2013-08-02 21:49 |
|
Mindenki bemond mindenféle választ a szfinxnek, de csak az enyém és Levariné helyes, Shellyéké pedig helytelen, belesüpped a lábuk a talajba. A szfinx megszólal: - Levarine... Michael... a válaszotok helyes. Válasszatok egy ajtót és lépjetek tovább. Egy ajtón, csak egy valaki mehet át. Eddig fel sem figyeltem a mögötte lévő ajtókra. Lehet túlságosan elfáradtam. Négy szín képviselteti magát: piros, fekete, kék és zöld. Vajon mit rejthetnek? A pillanat törtrésze alatt megjelenik Michael előtt és előttem a zöld villódzó fal. Megpróbálok odamenni, de a láthatatlan fal csak az ajtók felé enged. Kétségbeesésemben hangosan szólalok meg: - Nem hagyom így itt a húgomat! Valamit csak tehetünk! Próbálnék a többiek felé mozdulni, akik rémületemre belesüllyednek a talajba, de mintha üvegfalnak ütköznék, megint. Próbálom a kezemmel ütni, de meg sem mozdul. Hallom, hogy a srác felkiált mellettem: - Nem hagyom így itt a húgomat! Valamit csak tehetünk! Látom, hogy a szobor a mi oldalunkon van, de ránk sem bagózik, hanem a padlóban ragadt társainkra bámul és mond valamit, amit nem hallok. ~ Vajon, ha most teszek valamit az segít a társainkon vagy ront a helyzetükön? ~ Nem fogom itt hagyni őket, határozom el magam és odafordulok a ficsúrhoz, amikor hozzám szól. Elkezdem ütögetni a falat, de látom nem csak én vagyok eredménytelen vele, idegességemben pedig képtelen vagyok tiszta fejjel gondolkodni. Így az egyetlen ésszerű lehetőség marad, odafordulok Levarinehez és normális hangon megkérdezem: - Van valami ötleted, hogy mit tehetnénk? - Mi lenne, ha magunkra vonnánk valahogy a szfinx figyelmét? - kérdezem. - Esetleg egy próba a kihúzásukra, ha az öved átmegy a falon? Az öv dolog reálisabbnak tűnik, mint megtámadni az oroszlánt, de ha minden kötél szakad, akár az is szóba jöhet. Leveszem az övem és megpróbálom áthajítani a falon…majd még egyszer…ám mindhiába. Csalódottan csatolom vissza, így marad a másik ötlet. Odarohanok az oroszlánhoz és egy jó nagyot rúgok a hátsójába, ám nem úgy tűnik, hogy meghatja vagy bármi baja lett volna. Tanácstalanul fordulok Levarine felé és csak a vállam rángatom, látszólag nem tehetünk semmit. Kénytelen leszek végignézni, ahogy a húgom elnyeli a föld? Soha nem kerültem még ilyen helyzetbe, hogy nem tudtam neki segíteni, mikor ilyen közel volt hozzám. Érdekes módon azonban ismét nem a düh, hanem a tehetetlenség kerít hatalmába… ~ Ma már másodszor, mi a fene? Kezd elegem lenni. ~ Látom, hogy Carla nyitja a száját és mond valamit, de nem hallom mit. ~ Újabb találós kérdés lenne? ~ Tanácstalanul nézek szembe Michaellel. - Sajnálom. Neked valami ötlet? Csak szótlanul ránézek a húgomra, bólintok felé, majd hűvös nyugalommal válaszolok: - Igen, menjünk tovább, nem lesz bajuk. – odasétálok a kék ajtó elé, kinyitom, ám mielőtt belépnék rajta, visszafordulok Levarine felé: - Sok szerencsét, odakint találkozunk. – majd választ sem várva belépek. Én még vívódok, amint látom, hogy megragadja a kék ajtót és átlép rajta, majd eltűnik. ~ Remélem igazad lesz. ~ Visszapillantok megint ott ragadt társainkra, majd elindulok a zöld ajtó irányába. //A választott ajtó színét emeljem én is ki vagy az csak a két fejtörős kollégára vonatkozott? Serena, azért, ha kiszabadulsz, ragadd már meg a rubinokat légyszi, nem akarom kicsorbítani a pengémet. // [ Módosítva: 2013.08.02 21:51 ] |
| Serena | 2013-08-03 10:08 |
|
//Az első dolgom lesz // spoiler
de megtartom és eladom őket jópézé |
| Möraja | 2013-08-03 15:10 |
|
~Facto gyorsan megtalálta az utolsó két jelet.~ Ahogy odalép a hatodikhoz egy pillanatra előjön belőlem a félelem, hogy vajon mi fog nyakunkba szakadni ezúttal, de ezt az érzést gyorsan elhessegetem és megfeszülök, készen arra, ha esetleg valami ránk támadna. Amikor világítani kezd a jel nem történik semmi. Legalábbis egy rövid ideig. Aztán... ~Mintha mozogna a föld?~ Alig hogy átsuhan a gondolat a fejemen a föld rengeni kezd, majd nem messze tőlünk egy hasadék keletkezik a földön. Ösztönösen elhátrálok tőle, de akkor észreveszem, hogy már mögöttünk is van egy. Amikor végre abbamarad a rengés nyugodtan körül tudok nézni. A fák között elszórva szinte mindenhol embernyi széles hasadékok vannak. -Úgy tűnik nem a jó jelet választottuk... Hacsak nem ezeknek a lyukaknak az alján van a kijárat. Amit inkább nem próbálnék ki. A csillagok is mintha eltűntek volna. - Állapítom meg, inkább csak magamnak mondva. -Legalább most már több esélyünk van eltalálni a jó jelet. Bár annak nem örülnék, ha ezúttal a hatodiknál hirtelenjében alattunk nyílna ketté a föld. - Odalépek a legközelebb jelhez, egy kereszthez, ami el is kezd világítani amikor megnyomom. -Egyébként tulajdonképpen mi állít meg minket abba, hogy mindkét jelből összegyűjtsünk hatot? Bár az is lehet, hogy akkor előbb jön a büntetés, mint a kijárat... //dobott szám: 8// Se nem lányhang, se semmilyen dicsfény, hogy megcsináltuk, csak a rengés és a keletkező hasadékok. Vazzeg,ez príma. Tehát a csillag nem jött be. -Nem hiszem, legalábbis, az ösztöneim nem súgnak semmi ilyesmit. -vakargatom a fejem, miközben lenézek a hasadék szélén. Nem látok semmit, csak az üres sötétséget. Minden idegszálam tiltakozik a gondolat ellen, hogy leugorjunk oda. Én is odalépek egy fához, hogy megnyomjam a keresztet, de semmi sem történik. -Talán megér egy próbát a dolog, nem tudom... -vonok vállat és nézem mereven a két jelet, hogy vajon melyik lehet a helyes. //dobott szám: 7// -Nem érkezett esetleg megint valami segítség a rejtélyes hölgyeményedtől? Nem tudom ki akarjuk-e próbálni mi lesz, ha megint rosszat választunk. Az egyik rés túloldalán meglátok egy keresztet. Szerencsére elég szűk ahhoz, hogy átugorjam, ám amikor odaérek a jelhez nem történik semmi miután megnyomom. A közelben feltűnik még egy, de sajnos azzal sincs szerencsém. Mikor visszanézek észreveszem, hogy közben kicsit eltávolodtam a fiútól. ~Mintha kezdenék megnyugodni ezen a helyen. Ez nem jó. Nem engedhetem le a védelmem.~ Visszasétálok hozzá, hátha közben talált valamit. //dobott szám: 5, 7// /Sűrűn fogunk jönni, sűrűn fogunk dobni / [ Módosítva: 2013.08.03 15:10 ] |
| Erodon | 2013-08-03 17:59 |
|
-Nem, semmi. -rázom a fejem tanácstalanul a kérdés hallatán és újabb fához lépek. Ezúttal fevillan a jel, amit egy boldog levegő-boxolással díjazok. //dobott szám: 8// A keresgélésben a következővel sincs szerencsém. ~Úgy tűnik nem kedvelnek ezek a jelek. Ha még sokáig folytatódik még a végén kifogyunk a keresztekből.~ Ezt megcáfolandó, pár fával arrább már világít a jel miután megnyomom. -Ennek a felével is megvagyunk. Bár ez láthatólag lassabban megy mint a csillaggal. Remélem csak azért, mert ez lesz a helyes de azért még teszteli a türelmünket. - ~Most, hogy így belegondolok... Aligha nőnek ilyesmik csak úgy a természetben. Meg ott vannak a Szivárványszemek is. Valaki ide hozott minket és most csak úgy szórakozik velünk? Mégis miféle rossz játék lenne ez? Meg még mindig ott a kérdés, hogy hogy vagyok életben... Vagy az is csak a képzeletem játéka lett volna? Lehet ez az egész csak a fejemben játszódik, és valami őrült teszteli rajtam a szerkentyűjét? Lehet meg kéne kérdeznem a fiút, hogy mit gondol. Bár...~ -Ezek a táblák, meg a jelek. Vajon ki tehette ide? - Végül csak ennyit mondok, azt is inkább motyogva. //dobott szám: 1, 4// -Több, mint felével. -mutatok büszkén az újabb világító keresztre, majd nagyot nyújtózom. Kezdem unni lassan ezt a helyet meg a fanyomkodást. Tiszta perverznek érzem magam, hogy törzseket taperolok. Lock kérdésére sem tudok mit felelni, csak a vállamat vonogatom. -Én abban is kételkedem, hogy a Valóságban vagyunk. //dobott szám: 4// |
| Möraja | 2013-08-03 21:49 |
|
-Lehet, hogy igazad van. Bár ezt továbbvíve akár egymás létezését is megkérdőjelezhetnénk. Honnan tudjam, hogy nem csak a képzeletem, vagy ennek a helynek, a szüleménye vagy? - A balszerencsém folytatódni látszik ahogy a következő két kereszt se kezd el világítani. ~Most már kezd ebből sok lenni. Ez a nagyjából semmittevés rákényszerít, hogy mindenféle hülyeségen gondolkodjak. Ha ez még nem lenne elég ezek a lyukak a földben már a szimpla sétálgatást is veszélyessé teszik.~ //dobott szám: 3, 7// -Ha az vagyok, akkor az vagyok. -mosolygok vissza, karomat széttárva. -Ugyanezt én is gondolhatnám rólad, de nem gondolom. Min változtatna az, ha egymás képzelgései lennénk? Ugyanúgy taperolnánk a fákat és segítenénk egymást, szerintem. Nézem, hogy szegénynek ezúttal nincs szerencséje a fáknál; igaz, ez rám is ugyanúgy elmondható. Gyorsan megérintek két, egymás mellett álló fán levő keresztet, de csak az egyik villan fel. -Hö, mennyinél is tartunk? 4? -nézek körbe, hogy összeszámoljam. //dobott szám: 6, 3// A válasza megmosolyogtat. -Ott a pont. Bár ha már képzelgek legalább lehetne valaki aki több információt tud szolgáltatni. Egyébként az már ötödik. Vagyis ezzel együtt ha minden igaz, akkor... - Ám a világítás ezúttal is elmarad a ,,taperolás" után. -Huh... Ez a jel valahogy ellenünk van. - Még a remény utolsó szikrájával odasétálok a következő kereszthez ami, csodák csodája, világítani kezd. -Akkor ezzel megvolnánk. - Megfeszülve körülnézek, megbizonyosodva róla, hogy Facto közvetlen közelemben van, és készen arra, ha történne valami. Legalábbis én így gondoltam. //dobott szám: 7, 6// //Másfél posztot kaptál, mert így szeretett minket a kocka Kész vagyunk// [ Módosítva: 2013.08.03 21:50 ] |
| danitig | 2013-08-03 23:50 |
|
- Uh! A fülem. Úgy tűnik tévedtünk és megint nem jött össze. Akkor próbáljuk meg azt a sorrendet amiről még beszéltünk, remélem be jön mert nem biztos hogy ki bírunk még egyet. Kód: 4,3,2,1 [ Módosítva: 2013.08.03 23:51 ] |
| Serena | 2013-08-05 00:05 |
| Nagyon csönd van megint elment a net hétvégére? XD |
| Agatha Arashy | 2013-08-05 16:50 |
| //A részemről nem ment el, csak hétvégén melóztam. De még várok a srácokra, mert utána visszatérünk a Főszálra. // |
| Elayan | 2013-08-05 17:41 |
|
//Serena, Amarillis még nem is reagált semmit... Vagy lemaradtam valamiről? Bár haladnék már én is. // |
| Agatha Arashy | 2013-08-05 17:42 |
|
Elayan írta:
Serena reagált, Ame nincs gépnél. És ne aggódj, haladni fogunk.
//Serena, Amarillis még nem is reagált semmit... Vagy lemaradtam valamiről? Bár haladnék már én is. // |
| Serena | 2013-08-05 17:47 |
|
//Ama ma írt skypon kérdezte, hogy mi beszélgethetünk-e a karaktereink vagy minket is elválaszt a fal? Meg kaptam fejmosást, hogy nem vártam meg reaggal // |
| Agatha Arashy | 2013-08-05 17:50 |
|
Serenaxd írta:
Ti beszélgethettek, az nincs megtiltva.
//Ama ma írt skypon kérdezte, hogy mi beszélgethetünk-e a karaktereink vagy minket is elválaszt a fal? Meg kaptam fejmosást, hogy nem vártam meg reaggal // |
| Elayan | 2013-08-05 18:44 |
| //Serenat nem vettem a nem reagálók sorába, hanem neki írtam a türelmetlenségre. // |
| Serena | 2013-08-05 19:14 |
| Én nem vagyok türelmetlen aggódtam, hogy nincs nete nem ugyanaz o-O |
| kill-o-matic | 2013-08-06 13:51 |
|
Nagy kő esett le a szívemről, amikor megpillantottam a szoba falán nyílt átjárót. Beléptem rajta intve Thomnak is, hogy jöjjön és magabiztosan indultam előre a folyósón, de mozgásom egyre csak lassult, megálltam és a falnak dőltem elgondolkozva valami olyanon, ami eddig nem tűnt fel. Mi van, ha Thom az ellenségem? Semmi bizonyítéka nincs rá, hogy nem az! Lehet, hogy szándékosan akarta elrontani az előző teszt megfejtését is. Lehet, hogy ő hozott ide. Ahogy így elgondolkoztam, a Thom felé táplált csepp bizalmam is elszállt. Nem bízhatok meg benne...Rápillantottam, majd sietve indultam tovább a hosszú folyósón (remélve, hogy lehagyom)...amíg el nem értem az első útelágazáshoz. //7// Itt újra visszapillantottam rá. A föld megrengett valahol mögöttem, de nem foglalkoztam vele. Thomot pedig még nem tudtam lerázni, túl gyors volt...így inkább próbáltam tartani a tisztes távolságot tőle. Sietősen fordultam be balra, ő pedig úgy látszik, hogy követett. Kezdtem frusztrálttá válni és még csak most tűnt fel a lábaink alatt gomolygó ködszőnyeg. Miféle helyre csöppentünk mi valójában? ~Nyugodj meg...gondold át a helyzetet. Ha ő az ellenségem lenne, biztosan elérte volna, hogy ne jussak ki arról a helyről. De az is lehet, hogy csak első sorból akarja végignézni, ahogy szerencsétlenkedem. Jobb, ha nem is gondolok erre a lehetőségre. De attól még, hogy neki is van kártyája, lehet, hogy színjáték az egész. Talán ebben a labirintusban lehagyhatnám őt...ez még akkor se lenne különös tőlem, ha ő nem gonosz, végül is, nem ismerem és semmi közöm hozzá!~ Ezzel a tempóval egyhamar megérkeztem a következő elágazáshoz...újra egy hármas elágazás. A falat követve megint balra indulok, a sarokról még visszanézek rá. Csoda, hogy eddig nem szólított meg. Vagy csak nem hallottam? //6// [ Módosítva: 2013.08.06 19:28 ] |
| Heyes | 2013-08-06 14:01 |
|
Felemelte a rudat és elkezdte a vonalakra rávésni a kezdet szót. Amikor befejezte hirtelen a betűk felfénylettek és egy ajtó kinyílt. Sevren magabiztosan megindult majd szótlanul intet hogy kövesem. Ahogy beléptünk egy kőfolyosón találtuk magunkat. A falai romosak hasonlóan ahhoz a helyhez ahol ébredtünk. A lábunk alatt sűrű köd gomolyog. Sevren magabiztossága fogyni látszik ahogy egyre beljebb haladunk a félhomályos folyóson. Mozgása lassul majd megáll és a falna dől. ~Talán rosszul érzi magát, remélem nem beteg vagy sérült meg. ~ Azonban mielőtt megkérdezhetném hirtelen rám pillant majd sietve tovaindul. ~Elég rosszul festet, de úgy néz ki nincs baja. ~ Hamarosan elértük az első útelágazódást. //2// Sevren jó pár lépéssel járt elöltem, így ő valamivel hamarabb ért az elágazáshoz. Akkor hirtelen vissza pillantott tekintete zavart volt, mintha félne valamitól. A bal oldalt lévő járatot választotta és arra ment tovább. Alig hogy én is az elágazáshoz értem volna az egész hely enyhén megremegett a lábam alatt repedések keletkeztek. Amiken sikerült is megbotlanom, de nem esetem el. ~Jobb lesz vigyáznom, ez a hely veszélyes. ~ Egyre jobban nőt köztünk a távolság . ~ Ha nem sietek le fogok maradni és még a végén az egyik elágazásnál elszakadunk egymástól. Együtt valószínűleg jobbak az esélyeink, hogy kijussunk innen. ~ Mivel mindketten elég gyorsan haladtunk így hamar elékeztünk a következő elágazáshoz. //6// |
| Amarillis | 2013-08-06 15:49 |
|
//Bocsánat, nem tudtam előbb írni.// A bátyám és Levarine válasza helyes, a szfinx elválasztotta őket tőlünk. Miközben én és Carla a padlóba süllyedünk, kétségbeesetten nézek a lányra. "Most meghalunk...". - Bátyám~ - kiáltom kétségbeesetten, de ő ebből semmit nem hall. Nem akarom, hogy elválasszanak tőle... nem akarom, hogy itt hagyjon... létezik valami megoldás? Ekkor újabb kérdés hangzik el fejemben. "Elhagy, majd visszatér, ha úgy tartja kedve, sorsod kockáit dobja folyton, nevetve. Ki ő?" Ha ez az, amire gondolok, remélem most mellém szegődik és újra drága testvéremmel lehetek! - Szerencse! - kiáltom remegő hangon a szfinxnek, miközben csak bátyámra tudok gondolni... |
| Serena | 2013-08-06 16:49 |
|
//Michelle elméjében // [ Módosítva: 2013.08.06 16:51 ] |
| ishida016 | 2013-08-06 17:03 |
| //XD// |
| kill-o-matic | 2013-08-06 17:16 |
| //Chrono wtf xDDD// |
| Serena | 2013-08-06 17:50 |
| //tehetek róla, hogy ez jutott eszembe?// |
| hassan | 2013-08-06 17:56 |
| //szegény húgi észre se vette hogy mi történt és már rég lelépett a bátyja...végre kezd megjönni az esze és próbál szabadságot meg bizalmat adni a húgának, erre kiderül hogy a húg nagyobb brocon, mint amennyire a báty siscon xD// |
| Elayan | 2013-08-06 17:59 |
|
//Szerintem csak hozzá van szokva az elnyomáshoz és nem tud mihez kezdeni nélküle. // [ Módosítva: 2013.08.06 18:00 ] |
| Serena | 2013-08-06 18:05 |
|
//Stockholm-szindróma // [ Módosítva: 2013.08.06 18:05 ] |
| kill-o-matic | 2013-08-06 21:24 |
|
~Bárcsak itt lenne Han, a családom, vagy...vagy az az ismeretlen, akinek a nevét se tudhattam meg. De ő meghalt, nem? És...én is meghaltam. Akkor miért próbálkozom egyáltalán? Biztos csak egy utolsó álom. Nem, nem szabad ilyenekre gondolnom, nem adhatom fel. Kíváncsi vagyok a végére! Amúgy is, túl valóságosnak tűnik ez a hely! Szedd össze magad, Sevren!~ Körülnéztem a hosszú folyósón, miután így sikerült megnyugtatnom magam. Hátranéztem a vállam fölött, Thom még mindig követett. Ez valójában félig megnyugtatott, de közben a frászt is hozta rám. Menet közben újra elővettem a kártyám, néztem az állatszimbólumot. Most teljesen más érzés volt a kezembe fogni, mint a Fesztiválon, vagy azelőtt. Talán képzelődök. Kicsit megdörzsölgettem a baglyot és visszacsúsztattam a zsebembe. ~Csak legyen vége ennek a hosszú labirintusnak...mintha már órák óta sétálnék benne, pedig az lehetetlen. Csak unatkozom.~ -Hmmm, egy újabb elá---! A föld megrepedt a lábaim alatt, én pedig egyensúlyomat vesztve vállal csapódtam a falnak. Szerencsére semmi bajom nem esett, úgyhogy folytattam az utam balra, a fal mentén. //3// ~Veszélyes ez a hely...jobban kell vigyáznom, nehogy legközelebb megsérüljek.~ Thom már messze a hátam mögött volt, néha-néha ha hátrafordultam, már nem is láttam őt. Sietett beérni a távolságot, de szerencsére, ha erős nem is vagyok, az állóképességem még jó. A családi túrák megteszik a hatásuk... Újabb rengést hallottam, de hangosabb és erősebb volt, mint az előző. Most már tudtam a forrását...talán megsérült, és azért követ ennyire lassan. Kezdett furdalni a bűntudat, hogy talán egy ártatlan embert hagytam magára...de soha nem lehetek elég óvatos. Amúgy is, már halottak vagyunk...Na jó, egy kicsit megvárom...legalább amíg észreveszem, hogy emberien mozog még. Megálltam az egyenes folyósón, Thomnak pedig semmi baja nem volt, csak jobban sietett, mint előtte. Én is megiramodtam és nemsokára a újabb elágazáshoz érkeztem. Bal bal bal. Persze hogy balra. Lehetne akár egy út is, előbb-utóbb úgy is a végén lyukadok ki! Kezdek kicsit megéhezni, és egy korty víz is jól jönne. //7// |
| Heyes | 2013-08-06 21:28 |
|
Tovább róttuk a végetlenek tűnő folyósokat. A korábbi botlásom miatt és a Sevren sietsége miatt már szinte túl nagy volt a távolság köztünk. Már csak a homályos alakját láttam magam előtt. ~Jobb lesz ha kicsit gyorsabban szedem a lábam mert a következő kanyarnál mér nm tudom megmondani merre ment.~ Elkezdtem gyorsabban szedni a lábamat.~Nem lesz jó ha sokáig ilyen tempóban kell haladnunk, így hamar ki fogunk fáradni. Ki tudja mikor lesz még itt jobb volna tartalékolni az erőnket. A korábbi rengésekből ítélve ez a hely nem túl stabil . ~ Ekkor egy újabb rengést éreztem és láttam hogy Sevren végre megállt. ~Csak nem ö is elfáradt ? Vagy feltűnt neki hogy nagyon lemaradtam?~ Amikor azt hitem, hogy ebérem végre újra elindult. ~Csak ki lehet fáradva. ~ mert végig a falnak támaszkodva halat. Pár pillanat múlva szem elöl is vesztettem amikor is, befordult a következő sarkon. - Jobb lesz ha utána megyek, nem lenne jó ha ö is meghalna. //2// Ekkor még egy rengés történt a padló elöltem helyenként leszakadt. Majdnem bele esetem, de még az utolsó pillanatban sikerült egy ki álló kőben megkapaszkodnom. -Ha nem vigyáz én fogok idő előtt fűbe harapni.- ~Ma már másodszor.~ Miután folytattam sikerült átjutnom a meredések felet, folytattam az utam. Már kezdet szúrni az oldalam, az északi kiruccanások az utóbbi időben elmaradtak. A sok északázás és a görnyedés a tervek felet megtette hatását. ~Régebben az ilyen iram meg sem koccant. Azt hiszem jobb lesz kicsit többet mozognom. Legalábbis ha ki jutok innen. ~ Sevren végre megint látó távosságra került. Mögötte ismét egy elágazódás volt. ~Vajon megint balra fodrul. Ennyi bal kanyar után nem oda fogunk vissza jutni ahonnan indultunk ? ~ //6// |
| Amarillis | 2013-08-07 01:23 |
| //Háhá, jobb színésznő vagyok, mint gondoltátok // |
| Serena | 2013-08-07 11:02 |
| //Sorry, de már nem magyarázod ki // |
| Agatha Arashy | 2013-08-07 17:34 |
|
//*Na most nagyon gondolkodik, hogy mennyire legyen szemétláda... de ez még kiderül* A következő egyénekkel szeretnék levelezni, mielőtt reagolnak, vagy ma, vagy 8-án vagy 9-én 15h-tól, szigorúan RPG formátumban: - Kill-o-matic - Serena - Hassan - Elayan - Möraja - Amarillis És itt vannak a reagok: // Danitig - Ishida:
A Kód: hibás. A zaj újra felsikolt és ezúttal a lámpás eltörik. Semmit sem tehettek ellene, a száraz szalmán gyorsan terjed a tűz. Mindketten bennégtek... Serena - Amarillis:
Alighogy társaitok beléptek az ajtón az eltűnik a nyomukban. Nem tudjátok követni őket. Már csak két ajtó vár rátok:Fekete vagy vörös. A Szárnyas Oroszlán ismét zengő hangján szólalt fel, amiben közölte, hogy a válaszotok helyes. A padló már nem akadályoz titeket a szabad mozgásban, az oroszlány ismét szoborként várja következő áldozatait. Rajtatok múlik melyik ajtót választjátok... Elayan - Hassan:
Ahogy beléptetek az ajtón a kezdetleges sötétségben először valamiféle körvonalak mosódnak össze a szemetek előtt, majd beborít titeket a fényesség...Möraja - Erodon A kód ezúttal: helyes. A keresztek újfent világítani kezdenek, majd fényükben az egész hely leomlik körülöttetek, akár egy fal. Mögötte nincs más, csak a meleg fényesség, ami felkúszik a bőrötökön és lassan elnyel. Akár egy anya, egy fénylény ölelése... Kill - Heyes:
Balra... balra... egy idő után észrevehettétek, hogy de bizony: ugyanúgy a teremnél kötöttetek ki. Mindössze egy hatalmas kört tettetek, semmi többet. Ám ahogy visszaértek a kiindulási ponthoz mindkettőtök lába alatt megtörik a folyosó és ti zuhanni kezdtek a fehér ködben...3. kör Danitig: Csatakosan ébredsz, bőrödön még mindig érzed a tűz okozta égéseket. Itt-ott valóban fáj is. Miután jobban meg tudtad nézni a helyet, rájöhettél, hogy egy kórház szobájában vagy, immár egyedül, és csak részlegesen emlékszel a tegnap estére. A feladatod teljesen törlődött, mintha tegnap nem is kaptad volna kézhez a naplót, vagy a Kártyát. Nem is tudtál a létezésükről. Mindössze a zsoldosi kötelességed és a tolvaj elfogása maradt meg a rémálmodon kívül. - Áh, látom felébredt - húzta el a függönyt egy középkorú nővér. - Jól érzi magát? Miközben te mesélsz/vagy hallgatsz ő megméri a vérnyomásod és elvégzi rajtad a szokásos teszteket. - Úgy tűnik minden rendben, de néhány órát még bent kell maradnia. A munkatársai szedték össze egy sikátorban, ki tudja mi történt önnel. Emlékszik valamire a támadás során? Bármit is mondasz, azt a nővér feljegyzi, majd fordul és elmegy. Ahogy ismét behúzza a függönyt, a Kártyád találod a földön, az ágyad mellett. Emlékszel a támadásra, hogy halottnak kellene lenned. Ahogy megpillantod a nővér már egy másik beteghez beszél. - Áh, Kasumi-san. Jól aludtunk? A hölgy valószínűleg válaszol valamit, de te nem hallod meg, mert tested egészét elönti a félelem. Izmaid megfeszülnek, az adrenalin menekülésre sarkall. Rettegsz. El kell döntened mihez kezdesz most: megpróbálsz lenyugodni, vagy engedsz ennek a belső késztetésnek? A nálad lévő Kártya: spoiler
 Ishida: A panzió szobájában ébredsz az asztalodra dőlve. Bőrödön még mindig érzed a felcsapó lángokat, holott már semmi nyomuk... ahogy annak az emléknek sem, hogy miféle munkával bíztak meg az este. Az még dereng, hogy Joe papa a kórházban fekszik, már vagy két hete, de a telefonbeszélgetés után, mintha csak egy álomba léptél volna. Az e-mail-ek viszont a helyükön vannak, a Kártya, amit a szobádba rakott valaki, szintúgy az asztalodon pihen. De az egész olyan, mintha semmi sem történt volna. Az utcán ugyanolyan nagy a zsongás, ha hallasz is hírt a Fesztiválról, azok csak a szokásosak. Nincs nyoma a gyilkosságoknak. Nincs nyoma annak, hogy meghaltál volna. Az asztalodon mindössze egy cetlit találsz, valakinek a kézírásával. Csak egyetlen név áll rajta: Kasumi. Magad sem tudod miért, elfog a rettegés. Innentől rajtad áll mihez kezdesz, vagy hogyan lépsz tovább. A nálad lévő Kártya: spoiler
 Serena: Kijutottál a Szfinx terméből, de alighogy átlépted az ajtó küszöbét, szemeid felpattantak és a reggeli égboltot látod magad előtt. Hideg kövön fekszel és nem kell hozzá sok, hogy rájöjj: egy tetőn vagy. Mindened nálad van //kivéve az, amit a Teremből hoztál volna el// és alig hogy körbenézel nem messze tőled az a különös szemű fiú támaszkodik a falnak, akit a Fesztiválon láttál meghalni. Semmi baja nincs, ahogy neked sem. - Kasumi - mondja egy halvány mosollyal az arcán, amikor észreveszed, de ahogy kiejti ezt a nevet téged elönt a dermesztő félelem. - Még messze van, hogy ez elmúljon - jegyzi meg, mintegy magának, már korántsem vidáman. Kezében ott a Kártyád, amit még szoknyádból halásztál elő. A Kártyád: spoiler
 Amarillis: Kijutottál, de a bátyád nyomát már nem követhetted, egy másik ajtót kellett választanod, de alighogy átléptél rajta, előbb fényesség, majd puha párnák öleltek körbe. Szemeid felnyíltak és egy idegen, de kényelmes szobában találtad magad. Mindenre emlékszel, de semmi nyoma nincs annak, hogy meghaltál volna, vagy elhagytad volna ezt a szobát. - Jó reggelt hercegnő! - köszön rád egy vidám hang, amit a fesztiválon hallhattál. Mindössze ekkor veszed észre, hogy furcsaszemű ikrek közül a lány, az ágyad szélén ül, játékosan lóbálva a Kártyát, amit még neked adott. De rajta kívül nincs senki a szobában. - Játszunk egy kicsit - hajol hozzád közel, majd szellőként odasúgja neked. - Kasumi. Már korántsem olyan vidám, amikor látja, hogy tested önkéntelenül is menekülni akar, lelked pedig megremeg a név hallatán. Olyan érzés önt el, mintha csak a bátyád halál híréről értesített volna. - A félelem szagát senki sem tudja lemosni - sóhajtja, az ágyra dobva a Kártyát. A Kártyád: spoiler
 Elayan: A zöld ajtón túli fény lassan verőfényes napsütéssé élénkül és lassan rájössz: felébredtél. De nem a szobádban, vagy más, biztonságos helyen, hanem Matar legszínesebb közegében, egy kávézó teraszán, ahol sok a virág. Egy asztalon hasalsz, és csak hosszú percek múltán ébredsz rá, hogy valaki figyel. Ahogy magadhoz térsz, és gyorsan rendezed az emlékeid, rádöbbensz, hogy az a fiú ül veled szemben, akivel előző nap találkoztál és akinek láttad a halálát. De semmi nem utal arra, hogy az valóság lett volna, mert éltek. Mindketten. - Üdv kicsi lány - köszön kedvesen, kezében tartva a Kártyád, amit aztán le is rak az asztalra. - Ne haragudj, de ezt meg kell kérdeznem. Mond neked valamit az, hogy Kasumi? Ha nem is mondasz semmit, az önkéntelen reakciód, a mélyről előbukkanó, sokkszerű félelmed, mindent elárul neki. - Tényleg bocs - néz félre szomorúan, de szerencsére a következő megnyilvánulásodnál újra magára talál. A Kártyád: spoiler
 Hassan: Az ajtón túli látvány csak egy pillanatra ér el, utána szemeid felnyílnak, mintha csak egy álomból ébrednél. A hely nem ismeretlen: az irodád kanapéján fekszel. Először úgy fest egyedül. - Kasumi - hallod a hangot valahonnan mellőled, de mielőtt beazonosíthattad volna, elönt a görcsös félelem. Mintha csak azt mondták volna, hogy a húgod odalett a Szfinx Termében. Aztán rájössz, hogy az irodád védett falain belül az a fiú üldögél, akivel még a Fesztiválon találkoztatok és aki olyan gúnyos megjegyzéseket tett rád. Most is ugyanolyan különös jelenség, ugyanolyan magabiztos erővel és szabadságtudattal, mint legelőször. Ujjai között a Kártyáddal az irataidat lapozgatja, éppenhogy rád sandítva. Tudatosult benne a félelmed, amitől el is komorult. - Csak tudnám minek vesződöm még mindig veled? - morogta inkább saját magának, az asztalra dobva a jelentéseket. Mintha csak üres papírok lennének, messziről láttad, hogy nem szólnak semmiről. Nincs bennük a tegnapi gyilkosság, nincs bennük semmi, ami alátámaszthatná az emlékeidet. Egyedül a rájuk dobott a Kártya az egyetlen, ami bizonyítja, hogy mégsem hallucináltál. A Kártyád: spoiler
 Möraja: Most először érzed magad igazán nyugodtnak, akár kisgyerekként, mikor még mindened megvolt, mikor nem kergettek idegenek feleslegesen. És jelenleg is biztonságban érzed magad valamiért... aztán rájössz, hogy ki tudod nyitni a szemed és a már jól ismert lopott nyúlketrec szürke falai öleltek körbe. Az ideiglenes szállás, Touh nyomorú jelképe, egy pokrócok bélelte ágyon. Magad mellől, egy kis asztalnál mégis lágy dallamot hallasz. Valaki dúdolgat. Ahogy odafordulsz a lányt látod, akit a Fesztiválon halottnak hihettél és aki után nem maradt más, csak a Kártya. - Jó reggelt! - int feléd vidáman, másik kezében a Kártyával. Majd játékosan, mintha csak egy varázslatot próbálgatna, kimondja azt, amit sosem akartál hallani. Az öntudatlan félelem igéjét: "Kasumi". És ő kivárja a hatást. A lány egyre növekvő szomorúsággal látja, hogy ez a szó, még mindig félelemmel tölt el. A Kártyád: spoiler
 Kill-o-matic: Tejfehérség ölel körbe, majd azon kapod magad, hogy révülten a Városi Könyvtár mennyezetét bámulod. A madártej színű plafon alól pedig vidám, reggeli fény árad be. Egy kis asztalnál ülsz, két könyvespolc között, az emeleti szinten. Mindenhol könyvek vesznek körbe, jól megfontolt alapossággal rendezve őket. Ismered ezt a helyet, bár ritkán látogatsz el ide, mert a Könyvtár közvetlen szomszédságában található azaz egyetem is, ahová a szülők iratni akartak. Az asztalon néhány könyv sorakozott kusza rendetlenségben, köztük a napló is. Veled szemben pedig az a férfi ült, akivel eddig is olyan rejtélyes volt a találkozásod. Épp egy könyvet lapozgatott, aztán felnézett rád és egy összehajtogatott jegyzetlapot nyújtott át. Megvárta, míg kibontod, és figyelte, ahogy a ráírt üzenet olvastán elönt a félelem. Pedig csak egyetlen szó volt: "Kasumi". De ez a szó, mintha az egész családod kiirtásával fenyegetőzött volna. - Ne haragudj - tette le végül a könyvet, könyvjelzőnek használva a Kártyát, amit még ő nyújtott át neked. A Kártyád: spoiler
 Heyes: Zuhansz és szédülsz, de végül anélkül érsz földet, hogy bármi bajod eshetne. Szobád talaján érsz földet, azzal az érzéssel, hogy csak az ágyról estél le. Mert így is történt. Koppansz, de ezen kívül nem utal rá semmi, hogy bárhol, vagy bármikor is megsérültél volna. A telefonod rezeg csupán, hogy ideje felkelni. Reggel van. Te élsz és a kijelző szerint a főnököd is. Már egyszer hívott azzal, hogy nyolckor megbeszélés. Mintha nem is tudná, hogy az már tegnap lezajlott egyszer. Mintha csak tegnap lenne és az egész labirintus csupán álom... csak a telefonod melletti Kártya árulkodott arról, hogy mégsem így van. Emlékszel mindenre: a halálodra, arra, hogy előtte felszedtél egy kártyát, arra a fura alakra, akivel aznap kétszer is összefutottál... de csak most volt időd rendesen megnézni mit is vettél magadhoz előző nap. Rajtad múlik mihez kezdesz, annak tudatában, hogy egy óra múlva megbeszélés a Skyline-nal kapcsolatban. A Nálad lévő Kártya: spoiler
 Erodon: //Szabadságon van, jövőhéten már biztosan lesz. // Lebegsz és boldog vagy, de mintha... a mellkasodat folyamatosan ütlegelnék. Mindössze hangfoszlányok jutnak el hozzád. Izgatott, siettető hangok. Klór és tisztítószerek maró illata. A fény helyét feketeség öltötte fel, miken tompa fények szúrnak át néha. Aztán ez az egész lecsillapodik. Befektetnek valahová, ami puha és meleg. Valahová, ami teljesen más, mint ahol eddig voltál. - Vajon ez a kártya miért van nála? - hallatszik valahonnan egy foszlány. Mintha Zsebi lenni. - És ki az a Thom Iados? Egy másik megbízója? - Mit tudom én! Hagyd ott. Amíg fel nem ébred, nem húzunk ki belőle többet. A többit hagyd a dokikra. Gyere! Holnap majd újra eljövünk. - Csak tudnám mit keresett Touh-hoz közel? Nem is arra volt szolgálatunk. Hallod Sid! És ha a maffiával kavar?... A hangjuk egyre távolodik, de már tudod, hogy valószínűleg a kórházban fekszel. Már nincs más dolgod, mint felébredni. A Nálad lévő Kártya: spoiler
 //A 4. kör kezdete: 11-én várható// [ Módosítva: 2013.08.07 17:35 ] |
| Heyes | 2013-08-07 17:46 |
|
//Biztos ezt a kártyát kaptam nincs keveredés ?// spoiler
//Bocsi úgy néz ki hamarabb írtam mielőtt mindent rendesen végig olvastam volna. Most már értem.//[ Módosítva: 2013.08.07 17:52 ] |
| Agatha Arashy | 2013-08-07 17:52 |
|
//Biztosan. Az előző Mesélőiben ott van, hogy a fesztivál idején egy elejtett Kártyát vettél fel a földről, Erodon meg egy másikat kapott. Tulképpen nálatok Kártyacsere volt, a Szabályzatban meg ott áll, hogy: - Ha a Kártya a Mini Game idején nem a Tulajdonosánál van (vagy a Tulajdonos által megbízott Birtokosnál), akkor a Játékos csak beléphet a Mini Game Pályáira, de annak eredménye nem befolyásolja a Kártya Kódját. Tehát végigjárhattátok a Mini Game-t, de az eredmények nálatok semmisnek minősülnek. --------- Rendben. [ Módosítva: 2013.08.07 17:54 ] |
| Serena | 2013-08-07 19:37 |
|
Végül csak kitaláltam ennek a láma nagymacskának a kérdését. Érdekes volt én a Holdra tippeltem, de miközben kiejtettem volna egy külső erő arra sarkallt, hogy mégis mást mondjak és az lett a jó. Hálás vagyok ennek a külső sugallatnak megszabadított 10 mázsa betontól, ami fogva tartotta a lában és hála neki végre megvakarhattam a viszkető talpam. Ránézek a fiatal lányra mellettem, aki szintén eltalálta a talányát némán biccentek és távozok a fekete kapun át. Ezen is túl vagyok, vajon mi várhat rám eztán, de legalább megszabadultam ficsúrtól. Gondolkodom magamban, amikor az az érzés kerít magába, hogy majd megfagyok. Kinyitom a szemem és a kék eget látom csak magam előtt. Felülök, majd lenézek és látom, hogy rideg kőpadlón feküdtem valami általam eddig ismeretlen épület tetején. „Mikor aludhattam el? Az egész egy álom lett volna?... „ Miközben ezen rágódom, magamban észreveszem, hogy Kámfor Pityu támaszkodik az egyik falnak és engem néz és azzal hülye meleg kártyalappal játszik, amit becsempészett a szoknyámba korábban… A kis kéjenc lehet bedrogozott vele. Halottam már olyan drogokról, amikkel szövetet vagy papírt itatnak át majd az érintéstől/fizikai kontaktustól bőrön át felszívódik, és kiüti, esetleg végez az áldozattal. Kezdi elönteni a vér az agyamat már épp készen, állok, hogy rávessem magam és utolsó leheletemig harcoljak vele és bosszút álljak, azért amit velem tett. Hirtelen megszólal: „- Kasumi -Még messze van, hogy ez elmúljon” Eloszlik a vörös köd és helyette rám tör a félelem, ami pár másodperce még meg is bénít. Behipnotizált volna, hogy bizonyos szavak érzelmi reakciót váltsanak ki belőlem? Pörögnek a kérdések a fejemben, de végül úgy döntök, nem teszek semmi meggondolatlant és beszélgetek, vele kicsit mielőtt kasztrálom ^^ Miközben beszél, fanyar mosolyt ereszt meg miközben kiejti a „nevet” már, ha ez egy név majd komorabb szinte szomorúan folytatja mondanivalóját. Észreveszem, hogy arra vár én mondjak valamit, hát nem váratom meg le is bombázom a kérdéseimmel. - Szóval Pityu! Mivel elfelejtettél bemutatkozni, ezért Pityu leszel, és mivel úgy tűnik, te ismersz, én nem is húzom a bemutatkozással az időt. Kis hatásszünetet hagyok szavaim után, de mielőtt szóhoz juthatna, folytatom is. -Mit adtál be nekem és mit tettél velem, amíg kiütve feküdtem? Jól fontold meg a válaszod, mert a tű fokán táncolsz kiskomám… mondom élesen majd pislogás nélkül a szemébe fúrom a tekintetem és nem is pislogok míg nem válaszol! A fiú felsóhajt, majd felugrik a tető szélére és dacolva a gravitáció okozta félelemérzettel egy kis ideig úgy tesz, mint aki arra játszik, hogy a másiknak kiszáradjon a szeme. - Nem csináltam veled semmit - feleli végül végtelen könnyelműséggel a hangjában. - Feladatomhoz híven átadtam neked a Kártyát, aztán meghaltam. Mi mást tehettem volna? Nem emlékszel a nevemre. Anélkül meg nem tudok neked segíteni. Közben megáll és zsebre teszi a kezét. Lezserül kigombolt, fekete ingét a magaslati szél borzolja, tarkójánál összefogott fekete hajával együtt. -Rajoskodsz itt nekem azt majd jól leszédülsz onnét és nem lesz ki válaszoljon a kérdéseimre. Mássz le szépen és beszélgessünk. Szóval azt állítod, hogy nem drogoztál be és tényleg ledöftek mindkettőnket a ministránsfiúk... mondom ércesen - Akkor mindketten elég jól bírjuk ha éles fémtárgyakkal bővítik a "testréseink" számát... kicsit elgondolkodom majd folytatom - Akkor azok szerencsétlenek a csatornában is hasonló balszerencsések, akiket megkörnyékeztél te és a bandád? A fiú ismét vállat vont, de azért leugrott, hogy utána Carla további kérdéseit tűrje rezzenéstelen arccal, olykor megejtve egy félmosolyt. - Nincs olyan drog, ami a Szintekre vinne - tette hozzá csendesen, aztán rátért a lány tényleges kérdésére. - Hozzájuk nincs közöm. És nincs bandám. Többen vagytok, akikre így vadásznak, ezt nem vitatom. De mást nem tudnék megvédeni. A Kártya a tiéd, másnak nem tudtam volna átadni... hacsak nincs hibám. Ezt az utolsó szót csendesen tette hozzá, mintha lényegtelen dolog lenne. Miféle "Szintekre"? Mi az Szint? Ki/Mi az Redrum? Mi/Ki az a Kasumi? Van köztetek egy hibás, aki "rossz embernek" adta a kártyáját, ha igen ez miért baj? Pontosan, hogy éltük túl a tegnapot? Kik Vadásznak ránk? Miért "védelmezel"? hadarom le levegővétel nélkül majd maciszemekkel figyelek rá "Pityu" a kérdésekre ugyanolyan egyszerűen reagált, mint eddig bármire. Nem volt oka arra, hogy mást tegyen. Egy pillanatig várt, majd vett egy mély sóhajt. Egy pillanatnyi habozás után döntött, megmakacsolta magát. - A Szintek... valójában egy emlékhalmaz, ahová csak azok léphetnek, akiknek engedélyezve van. De nektek elég egy fatális hiba és ugyanúgy jársz, mint most. Egyelőre elég ennyi - felelte ellenvetést nem tűrő hangon. - Ez a kódom. Nem tehetek mást és addig védelmezlek, amíg le nem mondasz rólam. Azzal feléd dobta a Kártyát. A vonalakon már megjelent egy betű. - Annak idején azt hitted pusztán egy bájos mosollyal, vagy tágra nyílt szemekkel mindent elintézhetsz. Emlékezz a nevemre és mindenbe beavatlak. Ez az egyezség. Egy betű, öt percnyi idő. A Szintek miatt meg ne aggódj. Lesz még alkalmad bejutni oda. Megint felpattant a tető szélére, továbbra is szemben Carla-val. - Ebben a játékban csak tegnapok vannak. Ezt jobb, ha most nem felejted el. Bye! Intett búcsút két újjal, hogy ezután leugorjon a tetőről. Tíz emeletnyi magasság. A fiú félúton eltűnt. Pityu ismét ködösített egy kört aztán próbált menőzve köddé válni, de szokás szerint nem sikerült neki. Elég béna egy őrangyalt kaptam... gondoltam Akkor summázzunk ^^ - Szal 5 percet beszélgethettünk. mert csak 1 betűt ismerek nevéből - Ha kijátszom ezt a hülye akasztófát a nevével kapcsolatban akkor végre elárulja mi a lótúró a Kasumi és Redrum és kik üldöznek - Kizökkent az idő ó kárhozat, hogy én... ja ez nem tartozik ide - Nem tetszik neki a mosolyom és cuki szemem szóval meleg, bár ezt sejtettem ahogy pózolgatott, mintha adta volna az "adoniszt". Szép nap a mai alig 1 óra alatt 2 csákó is bekerült a nem kedvelem halmaz és rajoskódó láma halmaz metszetébe - Szóval ezekbe a talányokba vannak elzárva emlékeink/m a többi szerencsétlennel és ha végigszenvedjük őket megkapjuk a "kódot" - A Kód mintha valamilyen program lenne lehetséges, hogy csak én látom tehát belém installálták, mint valami segítő interfészt valami küldetéshez és valamit eltúrtam azt ez lett vége... Áh nem vagyok én valami titkos ügynök megyek eszek egy hambit aztán alszok egy jót. [ Módosítva: 2013.08.07 21:51 ] |
| Möraja | 2013-08-07 19:54 |
| //Én úgyse fogok tudni folyamatosan a gép előtt ülni a levelezéshez, de majd igyekszem. Anyum pont itthon van szabadságon a héten, és ha tapsol, hogy segítsek neki, akkor pattogás van Egyébként mindig visszaírok, mikor fel tudok szabadulni AA-ra, abból ne legyen vész, játékostársam már ismeri a dörgést // |
| Agatha Arashy | 2013-08-07 19:58 |
|
Möraja írta:
//Én úgyse fogok tudni folyamatosan a gép előtt ülni a levelezéshez, de majd igyekszem. Anyum pont itthon van szabadságon a héten, és ha tapsol, hogy segítsek neki, akkor pattogás van Egyébként mindig visszaírok, mikor fel tudok szabadulni AA-ra, abból ne legyen vész, játékostársam már ismeri a dörgést // Ha úgy csináljuk, hogy folyton bővítve lesz a bejegyzésed, az is jó, a lényeg most úgy is az, hogy lehetőségetek nyílik kérdezni a Furaszeműektől. Nem tartottam fair-nek, hogy nem tudtok beszélni velük valamennyit. Amúgy a helyzeted meg ismerős. |
| ishida016 | 2013-08-08 17:22 |
|
Amint beírtuk a kódot harmadszorra is, újra felhangzott a sziréna.... ~Ééééssss itt a vége! Nem bánok semmit az életemben, max annyit hogy nem rángathattam le ide magam mellé azt aki ezt művelte velem. Ha van Isten és ad nekem egy harmadik esélyt is az életre akkor esküszöm felgyújtom azt aki felelős ezért a csapdáért...Esküszöm. Mivel ebben a helyzetben fölösleges volt bármit is csinálni ezért leültem a sarokba és próbáltam a körülményekhez képest nyugodt maradni és várni a véget. Kellemetlen ébredésben volt részem, olyan érzés volt mintha az egész testemet lángok borították volna. Amint sikerült egy kicsit észhez térnem és abbahagynom a zihálást, valamiért, nem tudom miért annyira eluralkodott rajtam a düh, hogy az asztalt ami korábban párnámként szolgált félkézzel felborítottam. ~Mi történt? Mi folyik itt? Hogy kerültem ide? Semmire nem emlékszek a tegnap estéből~ Miután sikerült megnyugodnom kicsit elkezdtem rendet pakolni magam után amikor is megtaláltam a kártyámat, aminek a táskában kéne lennie. Amint megláttam ellenállhatatlan késztetést eresztem hogy összegyűrjem és azonnal elégessem, de szerencsére sikerült elnyomni magamban ezt a késztetést és visszarakni a kártyát a helyére. Ahogy folytattam a pakolást észrevettem egy papírfecnit amire csak egy szó volt írva: "Kasumi". Már csak a szó hallatára is megfeszült minden izom és azonnal az ajtót kezdtem el keresni. ~Ó hogy az a... Kívánhat az ember még ennél is jobb reggelt? Nem emlékszem mit csináltam az este de mintha Joe kórházban lenne és azt hiszem Jade hívott volna egy meló miatt. A cím pedig....~ Amint összepakoltam elindultam a recepcióhoz ahol megint összetalálkoztam Lucy-val a recepcióssal akivel tegnap este olyan jól elbeszélgettem. -Yo hogysmint így reggel? Nem tudod kb mikor értem vissza tegnap? Kicsit ködösek az emlékeim az estéről. Ezután még egy kicsit beszélgettem vele majd elindultam meglátogatni Joe Papát a kórházba, de útba ejtettem egy boltot hogy vegyek Joe-nak egy kis sört és pusztán kíváncsiságból a raktárt is útba ejtettem amire halványan emlékeztem. ~Aranyos kiscsaj ez a Lucy... legközelebb elkérem a számát~ Ezzel a gondoltattam léptem ki a szállodából és indultam utamra. //Úgy néz ki ezt a karaktert is én neveztem el // [ Módosítva: 2013.08.09 12:24 ] |
| kill-o-matic | 2013-08-08 18:05 |
|
Fel se tűnt, hogy körbe-körbe kergetőzünk. Nem hiszem el, hogy még egy ilyen helyen is képes vagyok elmerülni a gondolataim közt...(de) Ahogy egyik lábam teszem a másik után, csak azt veszem észre, hogy nem stabil a talaj, lenézve a repedt földre pedig teljesen megrémültem. Zuhanni kezdtem a ködben. Féltem, hogy mi van az alján, de mégis megnyugodtam az esés közben, lehunytam a szemeim és mély levegőt vettem. Egy kis idő eltelt és a zuhanás érzése megszűnt...leértem volna? Mi ez a zaj? A szemeimet kinyitva egy ház plafonja fogad, bambultan néztem pár másodpercig, majd jött ez a "várjunk csak..." érzés, felemeltem a fejem és körülnéztem. Ez Rewland Városi Könyvtára...én pedig...élek? Kijutottam a labirintusból? Hol van Thom? H...hé. Ez az alak velem szemben isme-...A színes szemű! Ahogy észrevettem, ő abbahagyta az olvasást és elővett egy összehajtott lapot, amit nekem nyújtott át. Elvettem tőle, óvatosan bontottam ki, nehogy felszakadjon a széle. Elolvasva kivert a víz, levegőt se kaptam, csak remegő szemekkel néztem fel az üzenetet átadó férfira. Nem jött ki szó a torkomon, és ez így is maradt valameddig. Ezzel a szóval már találkoztam. A Napló végén, amit elvileg én írtam. Végre kaptam levegőt. Elmúlt a félelem...számtalan kérdésem volt az ismeretlen felé, amikre azóta se kaptam választ. Hittem, hogy most már tényleg beszélgetni fogunk. Észrevettem az asztalon a Naplót is, de most nem foglalkoztam vele. - Ne haragudj - tette le végül a könyvet, könyvjelzőnek használva a Kártyát, amit még ő nyújtott át neked. -Te! - Szólaltam fel dühösen, ökölbe szorított kezekkel, azonban nem tudtam folytatni a mondandóm, sóhajtottam és a következő szavak már nyugodt hanggal hallatszottak. -Választ akarok kapni a kérdéseimre. Mindenre. Egy halvány mosoly jelent az arcán, mikor a félelem elmúlt és a helyét a düh számtalan, fejben lejátszott formája vette át. Úgy fest kicsit sem lepődött meg a dolgon. - Mindenre sajnos nem lehet. Öt perc úgy gondolom kevés lenne rá. Ez az egyezség - felelte már láthatóan vidámabban. Újabb sóhaj hagyta el a szám. Öt perc alatt csak mégtöbb kérdés halmozódna fel. Egyezség? A fenébe az egésszel. Ki nem állhatom, ha visszautasítanak. Felálltam a székemből és elvettem a könyvet az asztalról, amiben a Kártya is volt. Ha akar, a Naplóról pedig majd gondoskodik ő. Én megpróbáltam elrejteni, ha pedig ott megtalálta valaki, mindenhol rátalálna...betoltam a székem és elindultam a könyvtár kijárata felé. Utálom ezt a helyet. - Szóval kilépsz - sóhajtott fel a fiatal férfi, némiképp csüggedten. - Annak idején se tettél mást. Ott álltunk a végső megoldásnál és te úgy döntöttél, hogy végeztünk. Nos… láthatóan nem változott semmi. Öröm volt újra dogozni veled, még ha ilyen rövid ideig is. Három nap múlva majd kapsz egy csomagot, amit jó esetben neked adnak át. Ezeket a szavakat te is hallhattad, hisz akkor még nem járttál messze. A férfi még várt egy kicsit. Talán arra, hogy megfordulsz, talán arra, hogy kellően eltávolodj, hisz a Könyvtárnak csak egy kijárata van. Megálltam és kihúztam a könyvből a kártyát, a könyvet pedig egy mellettem lévő asztalra tettem. A kártyát anélkül, hogy megfordultam volna, kissé felemeltem és lapjával fordítottam felé. -Nem léptem ki, akkor nem hoztam volna ezt magammal. De amíg nincs több időd rám, nem akarok beszélgetni. Nem értek semmit abból amit mondasz és ennyi idő nem elég arra, hogy bármit is elmagyarázz...főleg úgy, hogy rébuszokban beszélsz. Viszlát. A kártyát mélyen zsebembe csúsztattam, de nem engedtem el az után sem és kiléptem a könyvtár ajtaján. Az alak felsóhajtott, de már nem mondott mást. Nem volt értelme. - Három nap - dünnyögte magának, majd a naplóval a hóna alatt kilépett könyvtár ajtaján... de onnantól már senki sem látta. ~Talán jobb lett volna, ha mégis kérdezek ezt-azt...de miért mondja valaki, hogy én lépek le mindig, amikor lehetetlenség vele beszélni, mert semmibe vesz és elsétál? Még csak be se mutatkozott, egy mondatot se szólt magáról, én pedig ennek ellenére is bíztam benne, elmentem a Fesztiválra, holott nem lett volna rá szükség. Meg is öltek, ahonnan egy fura helyre kerültem, ahol gyakorlatilag másodszor is meghaltam. Vakon bízok benne és neki áll feljebb. Ez sehol sem fair! Ha ennyire elfoglalt, legalább üzenetben válaszolhatna a kérdéseimre, vagy összeírhatná, hogy egy következő alkalommal átadhassa.~ Sóhajtoztam, teljesen elrontotta a kedvem ez az egész. Amikor hazaértem, szó nélkül mentem fel a szobámba és lefeküdtem az ágyra. A kártyát a párnám alá rejtettem és szorongattam, amíg el nem nyomott az álom. [ Módosítva: 2013.08.08 18:06 ] |
| Serena | 2013-08-08 18:31 |
| //de te kísérőd legalább nem homár feelinges // |
| hassan | 2013-08-08 20:07 |
|
Éppen az ajtó csukódásával együtt hallom az oroszlán megnyugtató válaszát a húgoméknak, így biztos lehetek benne, hogy nem döntöttem rosszul és remélhetőleg nem fog baja esni. Ezeket az érzéseket azonban rögtön elnyomja egy hihetetlen erejű fény, ami közben eltakarom a szemeim, mert a szimpla lecsukás nem elég a kivédésére. Amilyen hirtelen jött a fény, abba is marad, és amint kinyitom a szemeim, az irodámban találom magam. Elkezdek feltápászkodni a fekete bőrkanapéról, körülbelül úgy, mint aki másnapos és közben a teljes meggyőződés reményében vagyok, hogy élek és ez már biztos a valóság, akarva-akaratlanul is megszólalok. – Mi a fene volt ez az egész? Egy nem várt választ kapok egy nem várt „embertől”: - Kasumi. Rögtön odakapom a fejem és nem csak a szó, de annak a kiejtője láttán is végigfut rajtam a hideg és egyfajta megmagyarázhatatlan rettegés is, aminek hála visszarogyok a kanapéra kikerekedett szemekkel, remegve és lebénulva. Lapozgatja az irataim azzal a kártyával játszadozva, ami ő maga adott és eddig az ingem zsebében lapult. - Csak tudnám minek vesződöm még mindig veled? - kérdezi szinte már lenézően, majd a papírokkal együtt a kártyát is ledobja az asztalomra. Valamilyen szinten sikerül felülkerekedni a sokkon és hirtelen kérdésekkel bombázom a srácot. - Mi…mi a fenéről beszélsz? Mit akarsz tőlem? Hogy jutottál be ide? Hiszen meghaltál a húgoddal együ... – hirtelen elharapom a szó végét, eszembe jut a húgom...hol lehet? - Hol van a húgom? – ordítok rá a csávóra, a hirtelen indulat felülkerekedett az iménti negatív élmények tömkelegén. Egy kicsit megrezzen az ordítozástól, de más jelét nem mutatja annak, hogy bármiféle hatást elért volna nála. Szemeiben a színek megvillannak, majd kezével int, hogy "nyugi van". - Ugyanazt akarom, amit azelőtt akartam, hogy elfelejtettél volna. És nyugalom, a húgaink jól vannak. Elég nagyok ahhoz, hogy ne essen bajuk - felelte unottan, mint aki harmadjára ismétli el ezt a mondatot. - De kezdjük az elején. Hogy jutottam be? Egyszerűen bejöttem. Azt hiszed ez a szánalmas egérjárat majd megakadályoz? - vonta fel szemöldökét kérdőn, továbbra is kényelmesen ülve az asztalon túli fotelben. - Persze semmi nem akadályoz meg abban, hogy kimenj az ajtón és átkutasd a házat a húgodért. Nem mintha az enyém idehozta volna, de kit tudja. Most is csak az egyezség miatt vagyok itt. Az indulat kissé lecsitul, mikor megszólal, bár még mindig nem értem mi folyik itt. Miközben elkezd magyarázkodni, odamegyek az asztalhoz és felveszem a kártyát, feltűnik rajta sok kis vonal és egyetlen betű. - Ez mi a fene? - mutatom felé a kártyát a vonalakra bökve. - És miféle egyezség? Valami bővebb tájékoztatást nem szándékozol adni, hogy mibe is keveredtem? Nagyon örülnék, ha már egyszer tudod miről van szó, akkor el is mondanád. És mi volt az gödör meg szfinx és kik voltak azok az emberek? Egyáltalán nem tűnt valóságosnak. - vonom meg a vállam, majd a válaszra várok, hogy információkkal ellátottan indulhassak a húgom keresésére. Csak egy pillantást vet a Kártyára, már tudja mire irányult a kérdés. - A nevem. Ha teljesítesz egy Szintet, akkor megkapsz egy betűt a nevemből. Ha tudod a nevem, akkor talán lesz olyan szerencsém, hogy emlékezni is fogsz rám. Bár ezt erősen kétlem… Fanyar félmosollyal nyugtázta a többi, számára unalmas kérdést. Látszott rajta, hogy már unja, hogy megint ismételnie kell magát, hogy megint egy ilyen gyenge alakkal kell közösködnie. De nem tehetett mást. - Öt perc. Ennyi ideig lehetek itt. És nem, nem szándékozom adni. Minek, ha egyszer úgy is elfelejted? - felelte higgadtan, a faliórát lesve. Még három perc. - Az nem az én dolgom, hogy te mit hiszel valóságosnak. Akikkel ott voltál, itt is megtalálhatóak. A többi nem érdekel és lényegtelen is. Cöh… az a baj, hogy csupa felesleges dologra kérdezel rá. Elengedve a fülem mellett a lenéző hangnemet és arckifejezéseket hangosan összegzem az eddigieket visszaülve a kanapéra: - Szóval ha jól értem a neved betűit kell megszereznem ilyen valótlannak tűnő események után, amit te "szintnek" nevezel, hogy kiderítsem pontosan mi is folyik itt. Te pedig a magad módján próbálsz segíteni, már ha ezt az össze-vissza beszélést annak lehet nevezni. És mégis ki vagy mi az a Ka... - elakad a szavam, képtelen vagyok kimondani ezt a nevet, vagy bármi is legyen. Az agyam leblokkolja a kiejtését. - Ki áll az egész hátterében? Hol kéne elkezdenem, hogy lezárhassam ezt az egészet és visszatérjek a húgommal a megszokott életünkhöz? És miért segítesz nekem? Mi van, ha nem akarok részt venni ebben az egészben? - kíváncsian nézek rá, várva az újboli leszólást, de mivel szeretném, hogy minél előbb vége legyen az egésznek, így szimplán elengedem a fülem mellett a stílusát. A fiú egy pillanatra ledöbbent. Talán attól, hogy a „gazdag ficsúr” teljes lehiggadt, vagy attól, hogy végre értelmeseket kérdezett. Ám a döbbenet után egy elismerő mosoly jelent meg a szája szegletében. - Ha kiejtem a nevét, még midig félni fogsz, így őt egyelőre hanyagoljuk… de a többi stimmelt. A legjobb kérdés az, hogy „kik”, de ha utánuk akarsz nyomozni, akkor még sokszor meg fogsz halni. Főleg, hogy a csuhásokra csak azok emlékeznek, akik jártak a Szinteken. De jelen helyzetedben… talán ők az egyetlenek, akik bővebb infókkal szolgálnak. Úgy tűnt megeredt a nyelve pusztán attól, hogy jól feltett következtetésekkel indult a beszélgetés ezen szakasza. - Ugyanakkor… - itt tartott egy pillanatnyi szünetet. - Fel is adhatjátok. Athal ötlete volt, hogy az egész rendszer újrainduljon, de ki is léphettek. Még úgy se tudtok sokat. Csak fogod, és hamuvá égeted a Kártyát. Semmire sem fogsz emlékezni utána. Minden olyan lesz, mint azelőtt… Szavai ugyanolyan lekezelően hatottak, ám ezúttal már nem volt olyan magabiztos. Egy pillanatra összeszűkültek a szemei, ahogy végigfuttatott valamit, ami talán az ő sorsával kapcsolatos. - Ha ez megvan, három nap múltán kapsz egy csomagot, amit jóesetben te kapsz meg. Ennyi az egész. Még van egy perced. Ahogy megered a srác nyelve, az eddigi kérdésekkel teli és értetlen arckifejezésem hirtelen szájszéli mosollyá változik, majd amikor mindenre válaszolt és kijelenti, hogy egy percem van, felállok ismét a kanapéról még mindig a fura és enyhe nagyképűséget sugárzó félmosolyommal és az ablakhoz sétálok és kinézve rajta, háttal a csávónak kezdek beszélni. – Érdekes, nagyon érdekes. Remélem te sem gondoltad komolyan, hogy elégetem a Kártyát és csak úgy kiszállok, feltételezem ha a te neved van ezen a kártyán, neked sem lenne túl előnyös. Amúgy is, ezek után, amit velem és a húgommal tettek…megbocsájthatatlan. Begyűjtöm az összes információt, megkeresem aki ebbe belerángatott és a képébe dörgölöm az öklöm. – nevetve fordulok felé és széttárom a karjaim – És ha jól sejtem, te segíteni fogsz nekem, hiszen te is a bőrödet viszed a vásárra ezzel. Együtt fogjuk visszakapni a testvéreinket, mit szólsz „barátom”. – erősen megnyomva az utolsó szót mosolyogva nézek rá és a kezem nyújtom felé. Végső kérdésként ha kezet ráz velem, ha nem, csak egy dolgot teszek fel: - Ki Athal? Figyelte a reakciókat és a drámainak ható „amit velem tettek” felszólalásnál ismét csak felhúzta a szemöldökét. De nem mondott semmi mást. Ő ült nyugodtan, míg a „Kis Herceg” neki háttal, az ablakkal kifelé magyarázott. Aztán amaz megfordult és a lelkes hangnem egy újabb falnak ütközött. - Felejtsd el - állt fel a fiú, ugyanolyan unottan, ahogy megérkezett. - Azért segítek, mert ez a Kódom. De még van mire emlékezned. Nos, lejárt az idő. Ideje mennem. Azzal kézrázás nélkül megindult az ajtó felé. Ha eddig volt is némi baráti viszony, úgy tűnt Athal-ról nem akart beszélni. Ahogy megérintette a kilincset, semmivé vált. A pánik és félelem utáni hirtelen érzelemhullámok fura egyvelegének hála tele vagyok adrenalinnal, mikor a srác eltűnik, nevetve veszem elő és csatolom fel a pisztolyt a fiókból, a kártyát az ingem zsebébe csúsztatom, majd elindulok hazafelé a kardomért és valami váltásruháért. A fura találkozás és ez a túl sok hirtelen történés kicsit kifordítottak önmagamból, hirtelenjében a húgomról is megfeledkezek és beteg vigyorral az arcomon szaladok az utcán egészen hazáig, ebben a percben szinte bárkit képes lennék eltenni láb alól, aki az utamba áll. [ Módosítva: 2013.08.08 20:10 ] |
| Elayan | 2013-08-09 17:10 |
|
Ahogy megindulok és kinyitom az ajtót, hirtelen beborít a fény. Bambán pislogok bele, semmit nem látok. Aztán egy örvénylő forgatag jelenik meg a szemeim előtt, de semmilyen formát nem tudok kivenni, majd hirtelen minden még fényesebbé válik, én pedig lehunyom a szemem, és az arcom elé teszem a kezem, hogy védjem a fakító fehérségtől. Amikor újra kinyitom, zavartan veszem tudomásul, hogy idegen helyen vagyok. ~ Álmodtam volna? ~ Kicsit felemelem a fejem, hogy jobban szemügyre vegyem a környezetemet. Egy nagy, kerek asztalon fekszem, fejem a karjaimon nyugtatva. Körülöttem hallani a madarak csicsergését és mintha virágok illatát érezném. Amint még jobban felemelkedek és körbekémlelek, rájövök hol vagyok. Hogy is felejthetném el ezt a helyet, hiszen itt szoktuk megünnepelni a születésnapjaimat! Velem szemben a szivárványszemű srác ül, kezében a kártyám, amit tőle kaptam és várakozva tekint rám. Vajon mire vár? Bevillannak az emlékképek... Vagy inkább álomképek lennének? Nem... Az biztos nem. Ahhoz túl valóságos volt. A fájdalom, a félelem. Még sosem volt ennyire élénk álmom, nem lehetett az. Amikor megint rápillantok és rajta is hagyom a tekintetem, kedvesen megszólal. - Üdv kicsi lány – mondja, majd elmosolyodik. Kellemes mosolya van. De vajon mit keres itt? És én? Veszek egy nagy levegőt, majd megpróbálok feltenni egy kérdést neki, de ekkor újra megszólal. - Ne haragudj, de ezt meg kell kérdeznem. Mond neked valamit az, hogy Kasumi? Megint az az indokolatlan rettegés. Libabőrös lesz a karom, így leveszem az asztalról, felegyenesedek, majd elrejtem az asztal alatt. - Tényleg bocs - néz félre szomorúan. Megint feltolulnak bennem a kérdések. Mégis ki ez a fiú? Mit akar tőlem? Mit csinálunk itt? Hova tűntek a többiek és nem utolsó sorban, miért vagyunk még mindig életben? - Ki vagy te? – kérdezem. A fiú erre a kérdésre kedvesen elmosolyodik. Úgy fest abszolút nem bántja a kérdés, sőt, örül neki, hogy a hirtelen jött sokk ilyen hamar elszáll. - Nos… ez egy igen hosszú történet… - vakarja meg tarkóját bizonytalanul. - Az lesz a legjobb, ha ezt nem most kezdem el elmagyarázni, mert csak öt percig lehetek itt. De röviden úgy tudnám megfogalmazni, hogy a Kísérteted. Bár… azt hiszem ez még nem sokat jelent neked. Szavai vidáman peregnek, látszik rajta, hogy tényleg igyekszik a lehetőségeihez képest válaszolni a kérdésekre. Szellem? És miért csak öt perc? Az mégis mire elég? Na mindegy, ha csak ennyi van, akkor megpróbálom kihozni belőle a legtöbbet. - Mi történt az előbb? Álmodtam? Vagy valóság volt? Szeretnék minél többet megtudni erről a fiúról, hiszen biztosan köze van a nemrég történtekhez. - Áh… megint olyat kérdezel, amire igen hosszú lenne a válasz - túr szőkésbarna hajába zavartan. - Most tényleg csak röviden tudok válaszolni. A lényeg, hogy ebben a Játékban igen vékony a határ az álom és a valóság között. Sajnos anno se nagyon tudtam elmagyarázni, de nem is kellett, mert Athal mindenről tájékoztatott titeket. Szóval… hogy is fogalmazzam… amiben voltál az valóság volt. Elvégre úgy tervezték, hogy az legyen. De innen nézve csupán álomnak tűnik, míg a Szinteken ez az életed az álom… összezavartalak, igaz? Közben mutogat és hadar, de már érezhető, hogy ez az egész túl bonyolult ahhoz, hogy öt percbe beleférjen. Lehet egy nap is kevés lenne hozzá. Nem tetszik, amit mond, de úgysem fog olyat elárulni, amit nem akar. Akkor próbáljuk meg máshogy. Kérdezés közben a két karomat visszahúzom az asztalra, felkönyökölök és a fejemet a két tenyerem közé fektetem, majd talányosan ránézek. Vajon milyen kérdésekre adhatja meg a választ, ami fontos lehet még? - Ha a… Szinteken… Ugye? – kérdőn pillantok rá és megvárom, amíg bólint – Szóval, ha ott meghalok, akkor valóban meghalok? A fiú bólint, miközben lerí az arcáról, hogy kettejük közül talán ő az, akit a legjobban zavar az időkorlát. Annyi, de annyi mindenről szeretne beszélgetni, annyi mindenben szeretne még benne lenni, de van valami, vagy valaki, aki ezt nem teheti lehetővé. - Nos… részben - feleli egy sóhaj után. - Úgy vélik a halál csupán átmeneti állapot, vagyis inkább nézőpont kérdése. A Játék szempontjából te újra feltámadtál, míg ebben a valóságban meg sem haltál, ha úgy nézzük. Ugyanakkor… van rá esély, vagy inkább mód, hogy tényleg meghalj és ne csak az emlékeidet veszítsd el. Mi elsődlegesen azért vagyunk, hogy megvédjünk titeket… Az utolsó szavait egy száguldó mentőautó és szirénázó kísérete miatt nem hallod tisztán. Ezután pedig az órájára néz. Megvárja, míg a felvonulás elmegy, de ekkor sem szolgál jó hírrel. - Egy percünk van még. Egy pillanatig csalódottan tekintek rá. Szóval komolyan mondta. - Egy perc… - motyogom. – Akkor árulj el valamit, amit te fontosnak tartasz elmondani. Bátorítóan rámosolygok, nem mintha szüksége lenne ilyesmire. - Nos… ööö… - gondolkodik, bár láthatóan nem tud dönteni, mi lehet jelenleg a legfontosabb. Végül egy hosszúnak tűnő 10 másodperc után megszólal. - A Kártyád mindig legyen nálad. A Szintekre csak ezzel juthatsz be és minden jól teljesített próba után megkapsz egy betűt a nevemből. Minden betű után találkozhatunk, így tényleg csak annyit, hogy… ne felejts el újra - tolja eléd az asztalon hagyott Kártyát, amin egész idő alatt rajta volt a keze. - Talán én vagyok az egyetlen, aki nem haragszik rád azért, amit akkor tettél, mert tudom, hogy nagy volt rajtad a nyomás és… és… jobb ha megkeresed a többieket, akik itt még élnek. Athal valami ilyesmit is mondott, de… nem tudom. Túl sok mindent szeretnék egyszerre. Főleg újra, együtt játszani, mint a legelején. A mosolya, bár kedvesnek szánja, őszinte szomorúságot tükrözik. Ám ezt hamar feledi, elvégre talán nem ez lesz az utolsó alkalom. - Örülök… hogy újra találkozhattunk. - Örülök, hogy találkozhattam veled – válaszolom neki kedvesen. Azzal feláll és mindkét kezével búcsút int. Alig egy pillanat műve alatt köddé válik, akár csak legelőször. Újabb sor kérdés sorakozik a fejemben és egyikre sincs válaszom. Mit tettem? Ez egy játék? Kik azok, akik itt még élnek? Csak itt? A velem csapdába esett srácok lennének? És ki az az Athal? Legközelebb jobban ki kell használnom ezt az időt. Gyorsan felállok, amikor látom, hogy egy pincérlány felém sétál, intek neki, hogy nem kérek semmit, majd elindulok hazafele. ~ Mi lesz most? Vajon anyáék tudják, hogy élek? Biztonságos hazamennem? ~ Kicsit megijedek erre a gondolatra, de úgyis ki kell derítenem, hogy mi folyik itt, szóval miért ne kezdjem otthon? [ Módosítva: 2013.08.10 9:45 ] |
| Möraja | 2013-08-10 18:32 |
|
Lassan nyitom fel a szemem, az arcomon üde mosoly, és eltelik egy időbe, mire képes vagyok rendesen mozgatni az izmaimat. Mikor körbenézek, az első gondolatom az, vajon hol lehet a Lock...? De sehol sem látom. Ezek után zuhan át rajtam minden más. Ilyesmi, mint hogy 'mi volt ez az előbb' meg 'hogy kerültem ide'. Szóval a szokásos, amit ember elképzelhet. Picit még fáj a fejem, de egyébként egész jól érzem magam, sőt, úgy érzem kicsattanok. A szívem akkor ugrik még nagyobbat, mikor meglátom Szivárványszem-et, vagyis a lányt, akit időközben így neveztem el Lock egy szava után. -Nahát, szia! -vigyorodom el és legszívesebben ugranék oda megölelni, de ekkor egy olyan szót mond, aminek hallatán egy jeges marok ragadja meg a szívem és úgy érzem, menten meg fogok dögleni. Az sem érdekel, hogy a kártyám is ott a kezében, vagy hogy végre láthatom, csak könyörgöm... ezt ne mondja ki többé. -E-E-Ezt inkább ne, kérlek... -hebegem, miután visszatér a hangom és úgy érzem, a sápadtságom is kezd múlni, majd nekidőlök az asztalnak, ahol ül. -Ha lehet, inkább ne. Nem tudom, miért, de ezt... nem akarom hallani. Amúgy, azt az előbbit meg sajnálom, de... tényleg nem rémlik, ki vagy. Doki szerint amnéziám van, szóval érted. Ugye nem haragszol? Nem akartalak megsérteni. -mosolyodom el bátorítóan. A lány pontosan tudja mit tett, különben miért mondta ki volna azt a nevet? Végül komoran bólint, de egyhamar nevetésbe tör ki a magyarázkodás hallatán. - Valóban nem emlékszel semmire, de ezt a Doki aligha tudta volna megállapítani - feleli, majd se szó, se beszéd átölelt. - Annyira jó, hogy még élsz. Meglepett a dolog, de egyben örültem is neki nagyon. Magamhoz szorítottam a lányt, megillatoltam a haját és reméltem, hogy ez a pillanat sosem fog véget érni. Nem értem, a Lock-gyerek miért volt olyan ellenszenves, mikor szóba került, de talán már nem is tudom meg soha. Persze mindennek vége szakad egyszer, így a lányt is elengedem és zavartan körbenézek. -Hát, megkínálnálak valamivel, de nem tudom, van-e itt egyáltalán valami. De azért foglalj csak helyet. -nevetek és úgy érzem magam, mint valami szerelmes kiscsoportos srác. -És, ha nem veszed tolakodásnak, hogy szólíthatlak? Meg persze, miben segíthetek, ha segíthetek. - Ugyan hagyd csak! - engedte el végül ő is, vidáman. - Amúgy már csak három percünk van beszélgetni. Ez az egyezség, ami alól nem bújhatunk ki. És úgy hívsz, ahogy neked tetszik, elvégre a valódi nevemre nem emlékszel. Még. De remélem hamarosan arra is sor kerül, főleg ha továbbra is ilyen ügyes leszel a Szinteken! Kedvesen csacsog, teljesen baráti hangulatban és láthatóan még az időkorlát ellenére is örül, hogy végre beszélgethet. -Csak három? T_T -biggyesztem le a szám, de hogy őszinte legyek, még ennek a három percnek is örülök. Az ugyan bánt kicsit, hogy nem hajlandó elárulni a nevét, de ha már ilyen vidáman megengedte, hogy szólíthatom akárhogy, elfogadom a döntését és mosolyogva a szemébe nézek. -Akkor egyenlőre maradok a Szivárványszem-nél. Nekem tetszik ez a szó, olyan szép és illik hozzád. Persze ha nem tetszik, majd kitalálok mást, de azért ki fogom kutatni az igazi neved -Na, akkor élvezzük ki ezt a három percet. -tárom szét a kezeimet. -Kérdezz, amit csak szeretnél. Amúgy jól sejtem, hogy nem vagy egyedül? Az a Lock-gyerek is említette, hogy találkozott olyannal, akinek ugyanolyan szeme van, mint neked. A lány egy pillanatra megdöbben, majd egyszerre ragyogni kezd a boldogságtól, bár egyelőre még csak átvitt értelemben. Újfent ugrik, hogy átöleljen és nevetve rád kapaszkodjon, hiszen számára a kitárt karok ilyesmit jelentenek. - Nekem megfelel. Habár… így nehezen fogok tudni segíteni. De nagyon helyes, hogy utána nézel a nevemnek! Elvégre, a nevek mind kulcsok! Vagy nem? - kérdezi, megjátszott sértődéssel, amit aztán hamar félre is dob. Ezután figyelmesen hallgat, és egy pillanatra összehúzza szemöldökét. - Ugyanolyan szeme lenne, mint az enyém? Az kizárt! Mindegyikünk szeme egyedi! Elvégre ti sem vagytok egyformák. De… most nem az jönne, hogy te kérdezel tőlem? Hiszen nekem az a dolgom, hogy segítselek ebben a Játékban. Fordítva elég muris lenne. Nevet halkan, továbbra is nyakad köré fonva a karjait, majd lehuppan az ágyra, hogy te mellé ülj. Semmiféle gátlással nem rendelkezik ilyen téren, így nem is fog elhúzódni tőled. -Azt nem tudom, a nevemmel még egy ajtót sem sikerült kinyitnom. -nevetek, mutatva, hogy csak viccelődöm. Mégis miféle ajtó lenne az, ami minden névre kinyílik? Viszont szívemet elönti az izgatottság, hogy kinyomozzam, hogy hívják én Szivárványszemű kis angyalkámat. Újra a karjaim közé veszem, mikor odaugrik hozzám, és megpörgetem a levegőben, had hallhassam a kacagását. Hmm, még a végén kiderül, hogy ő a menyasszonyom, akit a szüleim akarnak összeadni, vagy hasonló. Jó lenne :3 Viszont látszólag kérdéseket vár, így leülök mellé és hümmögök egy sort. Nem sok kedvem van a kedélyes légkört széttörni, de van pár dolog, komoly dolog, amit tudnom kell. Kapásból fel is teszek kettőt. -Először is: mi az a Kártya? -bökök a kérdéses tárgyra, ami jobban megnézve változott némiképp, mióta utoljára láttam. -Másodszorra pedig... az az iménti hely a fákkal meg a raktárakkal... az valóság volt? Kacag, hiszen ebben a boldog légkörben mást szinte felesleges lenne tenni, így mikor megpördül is csak kislányként viselkedve ölel át újra. Aztán figyel, hiszen az idő pereg és a találkozónak is hamar vége szakadhat. - Ez a Kártya igazolvány és belépő egyszerre. Ez a Kártya jelzi, hogy a Játékban vagy, másrészt ezek a szaggatott vonalak jelzik a nevemet. Látod? A Szinteken, ahol az előbb jártál próbákba ütközöl, és ha jól teljesíted őket, megkapsz egy betűt a nevemből. A Szintek pedig… nos… - itt elgondolkodik egy kicsit, láthatóan elég nehéz neki összeszednie, hogy pontosan mi is az a hely. - Ahol voltál, az egy része volt az összesnek. A Szintek formája és mintája változik, de egészen addig hiheted álomnak, amíg a Kártya nálad van. Ha a Szinteken elveszeted a Kártyád, akár örökre is ott ragadhatsz. Így igen, nevezhetjük valóságnak is, hiszen onnan nézve ez az életed az álom. Magyarázza, de a homlokráncolása tanúsítja, hogy igencsak nehéz neki pontosan leírni, hogy mi is az a hely, vagy hogyan működik. - Sajnálom, a legutolsó alkalommal, mikor még emlékeztél rám és már a Játék végén jártunk megsérültem, így már nem tudok annyi mindent - csóválja fejét némiképp letörten. Jóformán döbbenten hallgatom végig a magyarázatot, mégis furcsa, hogy nem lepődöm meg annyira, mint amennyire mások tennék a helyemben. Tehát a Kártyán meg fog jelenni a neve: ezzel ki is pipáltam, hogy miképp nyomozzam ki. Addig pedig marad Szivárvány. Lockal pedig ezek szerint valóban találkoztam, ő is ugyanolyan személy, valóságos, és ő is részt vesz ebben a játékban. -Értem én. Még is meglepődöm, hogy hogyan, de értem. -bólogatok és megsimogatom a lány fejét, hogy ne aggodalmaskodjon. -De örülök, hogy rendbejöttél. És amúgy mi ez az egész Játék pontosan? Mi a lényege? Bár van egy olyan érzésem, hogy ezt vagy nem akarom tudni, vagy nem is fogom megtudni még. A buksisimi láthatóan némiképp megnyugtatja a lányt. - Még szép, hogy el tudod fogadni. Érteni, még nem értheted, de tudom, hogy el tudod fogadni, elvégre egyszer már benne voltál - mosolyog kedvesen. Azonban, hogy az ágy melletti órára néz ismét elszontyolodik. - Alig egy perc… - motyogja, aztán gyorsan feléd néz, hogy amíg lehet válaszoljon. - A lényege, hogy kijavítsd a hibát, amit a bukásotokkal okoztatok. Vagy lehet már előtte elkövettétek… ezt nem tudom pontosan. Athal tudná megmondani, de ő még nem fog nektek megjelenni. Még veszélyes. Ismét a szintekre kell jutnod, úgy, ahogy nemrég tetted… vagy máshogy. De kérlek… ne felejts el újra. Ismét átölel, azzal feláll és az ajtó felé veszi az irányt, de ahogy hozzáér, köddé válik. Na, ezt a részét már nemigazán értem, de lelkesen bólogatok és igyekszem megjegyezni minden szót. Főleg a nevet, amit mondott, mert valószínűleg még találkozom vele. Mire a végére ér, már lejár az időnk, ezért nem traktálom többel, nem akarom, hogy idegeskedjen. Pedig nem tudom, miként értette, hogy menjek vissza úgy, ahogy tettem... mert azt sem tudom, az elsőt hogy csináltam. -Jól van. Köszönöm. -mosolygok és ha hagyja, megpuszilom a homlokát. -Nem foglak elfelejteni. Cserébe vigyázz magadra! Majd ismét köddé válik, ahogy az utcán is. Szememet a Kártyára vetem, megsimogatom a róka rajzát, majd elteszem a zsebembe a kis tárgyat. Yoshi, szorítom ökölbe a kezem. Akkor játszunk. Ideje kimenni a szobából. Vajon Touh melyik részén járhatok? [ Módosítva: 2013.08.10 22:55 ] |
| Erodon | 2013-08-10 20:48 |
|
A rengés ezúttal elmarad. Helyette a keresztek világítanak be mindent majd minden összedől. ~Megint rosszul választottunk volna?~ Ahogy gyorsan körülnézek, a fiú és egy esetleges kapaszkodó után csak a fényt látom. De ahogy ránézek minden aggodalmam elszáll és csak a hihetetlen melegség marad. ~Ezúttal úgy tűnik tényleg véget ért...~ ... Tompa fények és hangok keltenek fel. Mintha valakik beszélnének mellettem. ~Facto? Nem. Ez Zsebi. Mit keres ő itt?~ Ahogy kinyitom a szemem már nincs senki a szobában. ~Szoba? Egy kórház? Mit keresek én itt? Szóval mégis csak egy álom lett volna az egész? Az nem lehet. Ahhoz túl valóságos volt. Főleg Az a dolog abban a különös raktárban. Nem mellesleg egy álom emléke sem marad meg ilyen élesen. De akkor az a csuklyás is valós kellett, hogy legyen. Márpedig láthatólag életben vagyok és nem érzem, hogy lenne bármi komolyabb bajom.~ Körülnézek még egyszer, hogy van-e valaki még a szobában. Amikor meggyőződök róla, hogy senki sincs lassan felülök. ~Egy mód van, hogy kideríthessem, hogy mennyire volt valóság ami történt. Meg kell keresnem Factot. Szerencsére a Touhban nem nehéz beszédre bírni az embereket ha van némi pénze az embernek.~ Ahogy rátámaszkodok az ágy mellett lévő polcra, hogy felálljak kezembe akad a kártya. ~Thom Iados. Ha összefutnék valaki jobban informált egyénnel, utána is kérdezősködhetnék. Lehet ő is benne van a dolgokban. Ám jelenleg fontosabb, hogy a kórházat tudjam elhagyni, márpedig kétlem, hogy az orvosok elengednek annyival, hogy én nem érzem, hogy bármi bajom lenne.~ Zsebre rakom a kártyát. ~Zsebi azt mondta Touhnál találtak meg... Hogy kerültem én oda? Ha tényleg megöltek volna akkor is a kijelölt posztomon kellett volna megtaláljanak. Mi történhetett valójában?~ Végre felállok és miután megszabadultam a felesleges huzaloktól elindulok az ajtó felé. ~Ne haragudjatok Zsebi, Sid, de ébren se mondhatnék több információt nektek. Legalábbis semmi hihetőt. És nem is lenne szerencsés bárkit fölöslegesen belekeverni ebbe.~ Ahogy megteszek pár lépést még eszembe jut valami. Vagyis valaki. ~Szivárványszem. Elvileg őt is megölték. Lehet ő is csak megsérült és kórházba vitték? Lényegtelen. Első találkozásunkkor is olybá tűnt, hogy elég szűkszavú ha a szükséges információkról van szó. Most elsődleges, hogy meggyőződjek arról, hogy mi is valós, és mi nem. Megemlegeti még azt a napot amikor úgy döntött, az aki ezt kitalálta, hogy ennyi fejfájást okozzon nekem egy nap alatt...~ |
| Amarillis | 2013-08-11 14:06 |
|
Láttam, ahogy a többiek más más ajtón távoznak. Megpróbáltam bemenni a bátyám után az ő ajtóján, de az oroszlán nem engedte. Így kimentem a vörös ajtón és csak reménykedni tudtam benne, hogy újra egymásra találunk. Aztán hatalmas fény és puhaság ölelt körbe, egy ismerős hang ütötte meg fülem "Jó reggelt hercegnő!" de nem a testvérem megnyugtató hangja volt. Lassan kinyitottam a szemem és megláttam azt a lányt. Hiszen ő... Ekkor a fülembe súgta az a félelmetes s valahogy mégis ismerős szót. A hideg szaladgált tőle a hátamon és elöntött a fájdalom. Csalódottnak tűnt ettől és az ágyra dobta a kártyát, amit korábban adott. A kezembe veszem a kártyát és mivel úgy érzem ez a lány nem akar rosszat, remélem segítségemre lesz. - Úgy látom, te többet tudsz nálam. Megtudhatom ki vagy te és mi ez az egész? - Öt percünk van - emelte fel a kezét, nyitott ujjakkal. - Ennyi időbe sajnos nem fér bele, hogy mindent elmagyarázzak. Legyen elég annyi, hogy egyelőre életben maradtál és jelenleg is biztonságban vagy… habár… nem pont abban a valóságban, amiben ébredni szerettél volna. Ja! És nevemet a Kártyán találod. Az utolsó mondatát mosolyogva tette hozzá, mintha ez az egész csak egy ostoba semmiség lenne. - Öt percünk? - lenézek a kártyára, vonalak és egyetlen betű. - Te most komolyan akasztófázni szeretnél velem? A lány előbb felvonja a szemöldökét, majd elneveti magát, kezét a szája elé tartva, ahogy az úrinőknél adott. - Ugyan hercegnő, hová gondolsz? Mintha én tehetnék arról, hogy nem emlékszel a nevemre - nevet továbbra is. - Amúgy ezt ne én találtam ki, hanem az, aki a Kártyát készítette. A kezdetben még emlékeztél a nevemre, így a név a helyén is volt. De mivel már nem emlékszel semmire, így a Szintektől függsz. Ha jól teljesítesz egy próbát, emlékezni fogsz a nevem egy betűjére. Így már világos? Hangja továbbra is vidáman, társalkodón cseng, ugyanakkor az is világos, hogy elég egyetlen rossz lépés és ez a kedveskés nyitottság, hamar bezárul. Mivel szorít az idő, igyekszem nem bájcsevegéssel tölteni. - Az világos, hogy nem árulod, vagyis nem árulhatod el a neved és az is, hogy valaki irányítja ezt a helyzetet. Ki ő? És miért kerültünk bele a bátyámmal? Arra pedig rájöttem, hogy jobb ha komolyan veszem a dolgot, mert nem úgy tűnik ez mint egy játék. Hiszen... elvileg megöltek minket, nem? Akkor hogy lehetünk életben? Nem térhetek vissza a korábbi az életembe, üldözni fognak? A lány egy pillanatra elkomorodik, majd olyan mosolyt ölt, mint egy anya, aki rémült gyermekét próbálja megnyugtatni. - A legfőbbképp kérdés az, hogy kik, de itt nem konkrét irányításról van szó. Hanem egy hibáról. Legalábbis amit én tudok, ám sajnos… a legutolsó közös együttműködésünk idején, én is megsérültem a többiekkel együtt. Ez az emlék újfent arculatváltással járt nála, de ezt a zavart azzal leplezte, hogy a vállára húzta tündérszőke, már-már fehér haját. - De, visszatérhetsz. Egyszerűen fogod a Kártyát és hamuvá égeted. Ezzel kilépsz a körből, feldobsz mindent és visszatérsz ahhoz az állapothoz, amikor nem emlékszel semmire. Onnantól senki sem fog üldözni, hiszen minek tennék? Ez egy játék, nem a bölcsőde. Hangjában, főleg az utolsó szavaknál leplezetlen megvetés csendült. - Tudod hercegnő… azt, hogy miért kerültetek bele, nem fogom elárulni. Már csak azért sem, mert jobb, ha végre felnősz a feladathoz. És ezt még te kérted tőlem. Meg akartad mutatni a bátyádnak, hogy nem kell rád örökösen vigyázni… óh, nem is. Az egész azért volt, mert akár egy tündérmesében örökkön, örökké vele akartál lenni. És ez odáig vezetett, hogy nem láttál mást rajta kívül. Ismerős? Gúnyos szavak, mégsem olyan maróak, mint a fivére esetében. Érződött, hogy legszívesebben itt hagyná az egészet, vállalva ezzel mindazt, amit következményként ismert. - Bocsáss meg, hogy ennyit kérdezek és köszönöm a kedvességed. Úgy látom ez az egész neked is rendkívül fontos. Szóval meg tudnád mondani, kik állnak az egész mögött? Ha megtudom a neved akkor te is megmenekülsz? Vagy mi fog történni? Várj... mi már csináltuk ezt? És elbuktunk? Ne haragudj, de semmi nem rémlik... - nem tudom miért, de érzem, hogy igazat mond, látsziik rajta, hogy sok mindenen ment keresztül... talán miattam is sokat szenvedett, segíteni akarok neki - Csodálkozol, hogy annyira szeretem a bátyám? Hisz mindent megtesz a boldogságomért... De szerinted nem tudnék megállni a lábamon? Még mindig az ágyon ül, és ahogy hallja a szavakat, az arca egyre inkább közönyös lesz. Pár hosszú másodpercig nem is reagál. - Tudom, hogy nem emlékszel. A legegyszerűbb, ha Athal-t keresed meg ezügyben, bár jelenleg a Csuhások az egyetlen biztosnak nevezhető pontotok - fonta össze a karjait maga előtt. - Tulajdonképpen Athal hozott vissza minket, amikor mindenki elbukott. Mert igen, elbuktatok. A Végső Próbán. Ezért féltek ettől a névtől. Egy mély sóhajjal nyugtatta le magát, mikor a fivér és a saját lábra állás szóba került. - A boldogságodért, mi? Elvakult vagy, mint mindig. Akkor is csak az utolsó pillanatban jöttél rá erre, mikor már mindketten otthagytunk titeket. Nem véletlenül. Az utolsó percben pedig arra kértél, hogy ha újra indítanák a rendszert… valahogy segítsek neked lábra állni. Én meg… nem tehetek mást… Kezeit ökölbe szorítva állt ellen egy belső kényszernek, ami a felszaporodott emlékektől vált erősebbé. - Egy percünk van… - sóhajtotta kissé lehangoltan. - Ha véget is ér a Játék, csak ti menekültök meg. Velünk nem tudom mi lesz, az a kódom még nem állt helyre. Athal szerint akkor fog, ha már tudod a nevem. Csak ezért fontos, hogy emlékezz rám. - Ki az az Athal? És az a K... ölt meg minket? A csuhások, kik? Hogy lehetne velük beszélni... mert a múltkori után nem hinném, hogy beülnének velünk egy teára, ha szépen megkérjük őket. De tudod mit? Nem adom fel, csak úgy! Erős akarok lenni, szeretnék egyszer végre én is hasznos lenni... hogy én is segíthessek neki... na meg, ne kelljen folyton miattam aggódnia. - szegény lány, azt hiszem alapos oka van neheztelni ránk. - Szóval egy körforgás... amiből csak akkor szabadulok, ha kiállom a szinteket, amiket korábban említettél? Ez olyasmi mint a szfinxes? Sajnálom, hogy ennyi csalódást okoztam, nem akarom, hogy rossz legyen neked miattam... Szeretném, ha enyhíthetnék bánatodon... Segíteni szeretnék... meg akarom tudni a neved!!! - kicsit elragadtattam magam... de valahogy kezd egyre fontosabb lenni számomra ez az egész. Meg akarom tudni mi folyik itt. Szerettem az életünket, de nem tudnék úgy élni, mintha mi sem történt volna. - Segíts, kérlek. Az elragadtatás még inkább elfelhősítette a lány arcát. - Egy perc nem elég ennyi kérdésre - felelte aztán. - És ez nem körforgás. Hanem egy hiba. Csak akkor szabadultok, mind, ha kijavítjátok. A szintek az emlékeitek. Mindenki mást kap vissza és máshogy. Például ahol most vagyunk, az is az emlékedhez tartozik. Végig mutat a szobán, ami egyáltalán nem tartozik a házatokhoz. Leginkább olyan, mint egy külön épített vendégszoba valakinek. - Azt kell megtudnod, hogy mi a hiba… és egy dologra jó, ha emlékezni fogsz: ebben a játékban csak tegnapok léteznek... lejárt az idő. Azzal felállt és búcsút intett. Alighogy az ajtó kilincshez hozzáért köddé vált. - Várj, látlak még? - kiáltok utána. De a lány csak úgy eltűnt. Valami ismerős után kutatva körbenézek a szobában. A szoba leginkább vendégszoba szerű, egyetlen ablakkal, ahonnan a reggeli fény áramlik be. Ha kinézel úgy tűnik Renlar negyedéből Matarba csöppentél, legalábbis az épület környékén nincs semmi, amit hirtelen ismerősnek találhatnál. A szobában egyetlen asztal áll, kulcsra zárható fiókkal. Zárva van és a kulcs sincs sehol. Ezen kívül más minden normálisnak tűnik. "Az én emlékeim. De hiszen nincs itt semmi, azt a fiókot leszámítva, jó lenne kinyitni." De hiába keresem a kulcsot... "Egy hiba...? Bár csak többet tudhatnék meg... Sajnálom azt a lányt, és azt is, hogy csak a gondja van velem. Azt hiszem többet várt tőlem, de mit kellett volna mondanom? Szeretnék emlékezni rá... Végül azt sem mondta meg kit keressek... Hova tovább? Legjobb lesz, ha elindulok..." s ezzel elhagyom a szobát. Az ajtón kilépve egy irodaház földszinti folyosóján találod magad, a legközelebbi kijárat pedig arra az utcára vezet, amit az ablakból is láthattál. Úgy fest ezen a folyosón senki sem jár, az irodák ajtajai is zárva vannak. Az utcán aztán rájössz, hogy valójában Matar és Scylen határában vagy, nem messze az iskolától. Ekkor döbbensz csak rá, hogy neked 13h-ra az egyetemen kell lened, hogy találkozhass a tanárnőddel a szerep miatt. "Vajon a következő 'szintig' vissza kell térnem a hétköznapi életemhez? Vagy koncentráljak most csak erre? De ki tudja mi következik..." Végül úgy döntök bemegyek az iskolába, beszélni a tanárnőmmel. Addig is lenyugszom kicsit. Az iskolából pedig felhívom bátyámat, érzem hogy jól van. Szeretném, ha eljönne értem. Beszélni akarok vele erről az egészről! [ Módosítva: 2013.08.11 14:08 ] |
| Serena | 2013-08-11 20:10 |
| Várható még mára a 4. kör? |
| Agatha Arashy | 2013-08-11 21:11 |
| //Ha a mai napon 23h-ig nem lesz reag, akkor már csak holnap várhatjátok. :S Sajnos a mai napon valami kiütött (valszeg az új munka szervezése és a vitaminhiány), de még bízom magamban, így valamit biztosan fogok alkotni. // |
| Serena | 2013-08-11 21:18 |
|
Agatha Arashy írta:
Akkor hajrá, de azért ne hajtsd túl magad jó az holnap is. Lehet még jobban is sikerül kipihenten ^^
//Ha a mai napon 23h-ig nem lesz reag, akkor már csak holnap várhatjátok. :S Sajnos a mai napon valami kiütött (valszeg az új munka szervezése és a vitaminhiány), de még bízom magamban, így valamit biztosan fogok alkotni. // |
| Heyes | 2013-08-11 22:44 |
|
Ahogy bolyongtunk egy kis fény jelent meg elötlünk a sötét folyosó végén. ~Végre kijutunk innen.~ Sevren még mindig elöltem járt. Ö hamarabb ért ki a labirintusból, hallottam ahogy egy nagy morajlás közepette megreped a föld. Lekezdtem szaladni hogy megnézem mi történt. Amikor én is ki értem a labirintusból láttam hogy ez az a hely ahonnét indultunk. ~Nem gondoltam komolyan hogy tényleg ide lyukadunk majd ki.~ Azonban Sevren nem volt sehol és egy hatalmas lyuk tátongót a hely közepén. ~Csak nem eset le? ~ gyorsan közelebb mentem, hogy megnézem. Alig hogy közel értem talaj az én lábam alatt is beszakadt és zuhanni kezdtem. ~Ha Sevren is leeset akkor lesz mi felfogja az esésem.~ Láttam a talaj közeledését, hallattam ahogy a talajba csapódom. Éreztem ahogy a testem a gödör aljához ér. Azonban nem volt fájdalom. ~Talán azonnal szörnyet haltam?~ Ekkor kinyitóm a szemem és látóm hogy a szobámban találóm magam. Az ágyam mellet a padlón. -Csak álom lett volna ? Vajon mikor aludtam el? - értetlenül ülők a földön. Ekkor a telefonom jelez hogy ideje felkelni. Amikor kinyomom a csörgést látóm hogy van rajta egy üzenet. A főnököm hívott hogy 8-ra menyek be, mert megbeszélésem van. ~Neki nem halottnak kellene lennie? Mondjuk nekem is, legalább kétszeresen. Bitzósan csak álom volt, amúgy is túl hihetetlen hogy igaz legyen. Ideje elkezdeni készülődni mielőtt elkések.~ Ahogy elkezdek levetkőzni, hogy egy zuhanyt vegyek, találok a zsebemben egy kártyát. Egy név van rajta:„Merlock Risthearth” és egy farkast ábrázó kép. ~Akkor még sem csak álmodtam ?~ álltam döbbenten. ~ Ezek szerint minden megtörtént, amire emlékszem. Ennek utána kell járnom, de előtte meg kell bizonyosodnom hogy mindenki jól van -e a cégnél. Jobb lesz ha bemegyek a munka helyemre és megnézem hogy ott pontosan mi is a helyzet. Ha ott minden rendben van akkor utána nézek ki is ez a Merlock Risthearth.~ gyorsan elszültem és elindultam a munka helyemre. |
| Agatha Arashy | 2013-08-12 23:16 |
|
Köszönöm a türelmet, máris folytathatjuk. ^^ 4. kör
Serena:
Az általad választott mód jóvoltából semmi nem akadályozott meg abban, hogy kedvedre „meghamburgerezz” és utána lepihenj. Békés, nyugodt álmod volt, mikor elaludtál, és - talán most egyszer - nem álmodtál semmiről. Délután három felé ébredtél fel. Rajtad múlik innen hogyan mész tovább. Kill-o-matic:
A találkozó után békésen aludtál, álmodban újra élted a tegnapot, a furcsa kalandokat. Mindössze töredékekben jelent meg a férfi, akit a Könyvtárban hagytál. Mikor felébredtél, a kora délutáni órákban, már nem úgy feküdtél, mint ahogy az ágyra vetetted magad. Úgy fest egész idő alatt forgolódtál. Kopogtak. Pár, néma másodperc után pedig Han lépett be hozzád. - Jó reggelt, uram! - mosolygott rád szelíden. - Előkészítettem a fürdőjét, mert a nagyságos édesanyja látni kívánja. Úgy láttam igencsak neheztel önre, amiért tegnap nem jelent meg a céges bálon. Han szelíd hangon tájékoztat téged, figyelembe véve, hogy bizonyosan fáradt vagy az előző esti fesztiválozás miatt. Nem messze tőled állt, ugyanott, ahol eddig is szokott, amikor felkelt. Ám amikor újra a párnád alá nyúlnál a Kártyádért, azt már nem találod ott. - Valamit elvesztett, uram? - érdeklődik inasod döbbenten és ha kell, ő is beszáll a keresésbe. //Dobj egy hatoldalú kockával. Ha páros: a Kártyádat a takaród alatt találod meg. Ha páratlan: az egész szobát felforgathatod, a Kártyádnak nyoma sincs. Innentől 3 köröd (Játék időben 3 napod) van, hogy ismét visszaszerezd.// Hassan:
Az adrenalin felpörget, megdobogtatja a szíved és új kalandokat ígér. Ahogy mész, ahogy vigyorogsz… a hazafelé tartó úton azt érezheted, hogy valaki folyamatosan figyel. Valaki követ téged és bárhogy szeretnéd, nem tudod lerázni. Végül egy mellékutcában kerül hozzád a legközelebb.//Dobj egy hatoldalúval. Ha páros: éppenhogy ki tudod kerülni a feléd süvítő golyót, mi így megkarcolta a füled. Az összecsapást nem tudod elkerülni, de abban biztos lehet, hogy ezek nem a papok. Ha páratlan: a téged követő egyén hamar lelepleződik, így tiéd a kezdeményezés. Látod, hogy egy fiatal suhanc az, nálad fiatalabb, kinél pisztoly is van. És nem olyannak tűnik, akinek remegne a keze, ha ölnie kell. Elayan:
A hazafelé tartó utad békés, Matar egésze a tegnapi fesztiválról beszél, megemlítve jót és rosszat egyaránt… de gyilkosságokról nem esik szó. Semmi nem utal arra, hogy tegnap fekete csuhás papok öldököltek volna. A Flemiáról is csak keveset hallasz, pedig hatalmas szenzációnak kellene lennie. Mikor hazaérsz, a családod örömmel fogad, biztosítanak téged arról, hogy aggódtak érted, a bátyád például a Főutat járja, hogy megtaláljon, a barátaidat is már felhívták, de senki sem tudott semmit. - Azt hittük elraboltak és már a rendőrséget akartuk értesíteni - újságolja az édesanyád, két ölelés között. - Tegnap csak úgy eltűntél, de aztán az egyik barátod biztosított minket arról, hogy csak a kedvenc együttesed koncertjére mentél el. Mennyit ittál? Nem vagy másnapos? Zárporoznak feléd a kérdések, de láthatóan mindenki jól van, mindenki túlélte a tegnapot… és nem is tudnak arról, ami ott történt. Innentől tiéd a döntés hogyan reagálsz. Amarillis:
Előbb értél az iskolába, mint 13 óra, így bőven maradt még időd ott körbejárni a fontosabb osztályokat, beszélgetni a barátnőddel, akivel még előző nap vásárolgattatok. Hallod az új pletykákat, melyik fiú mit csinált, melyik lány milyen otromba módon keveri a stílusokat és persze, azt is megkapod, hogy melyik egyetemi tanár milyen irreálisan sokat követel a következő vizsgára. És ezen kívül persze a beadandókat sem szabad figyelmen kívül hagyni, mert azoknak is hamarosan lejár a határidejük. Mindezek után, ahogy a színházterem felé igyekszel, a lépcsőfordulóban egy fiatal lánynak ütközöl. Az egyetlen, amit hamar észrevehetsz rajta, hogy a haja hófehér, benne egy vastagabb sötétszürke csíkkal, pedig nem lehet nálad idősebb. Szemüvegét igazgatva, vidáman kér tőled bocsánatot, majd hóna alá kapva mappáját rohan tovább. A színház teremben pedig megcsap egy ismerős szag. Pont olyan, mint a Fesztiválon. A félelem, a tanácstalanság és a vér fémes valósága. A félhomályban, a színpad közepén négyen álldogálnak, köztük a tanárnőddel. - Igazán sajnálom kisasszony, de a darabbal… most nem igazán tudok foglalkozni. Lizzie… - elcsuklik a hangja és igyekszik nem a hullára nézni. A többiek, az a kettő, aki képes mozogni, megpróbálnak eltolni a tetemtől, de még így is láthatod, hogy a barátnőd az, akivel az előbb még beszélgettél. Ráesett egy lámpa. A tanárnőd jelenleg a mentőket próbálja tárcsázni, így tőle nem tudsz érdeklődni. Láthatóan sokkos állapotban van. Ekkor melegséges érzel ott, ahol a Kártyádat tartod. Ez áll a Kártyád hátoldalán: spoiler
 Rajtad áll, hogyan reagálsz. Möraja:
Elég csak kitekintened az ablakon, hogy belődd melyik részen vagy: az Ezüst Soron. Ahol tegnap reggel téged kergettek. Innen egy köpésnyire futnak a vasúti vágányok, amik kivezetnek a városból. Azonban nem ért óvatosnak lenni, mert valószínűleg még most sem vagy teljes biztonságban. //Dobj egy hatoldalúval. Ha a dobott szám 4, vagy nagyobb: sikeresen békén hagynak, így bátran haladhatsz célod felé, ahol sejtésed szerint többet tudhatsz meg arról, ami történt. Másokat is megkérdezhetsz, ők is készségesen fognak válaszolni, de a tegnapi eseményekhez csak a Matarban történt 132-es raktár kirablását társítják, mint egyetlen, furcsa eseményt. Ha a dobott szám kisebb, mint 4: nincs szerencséd, azok, akik tegnap üldöztek, most is rád találnak és ismét kezdődhet a fogócska. Innentől rajtad múlik, hogy hagyod magad elragadni, vagy futsz a teljes tudatban, hogy téged meg akarnak ölni. Erodon:
A kórházat valóban nem egyszerű elhagyni, és főleg nem a te állapotodban. Alighogy, hogy megszabadultál az infúziótól, talán az nevezhető az első szerencsédnek, hogy nem tört beléd a tű, amin keresztül megkaptad. De a helyén maradt egy szúrásnyom, ami lassan szivárogni kezdett (mivel ezeket ált. elég mélyre szúrják). Amennyiben azzal foglalkozol, hogy valahogy bekötözd, időt vesztesz és már az ajtóban meglát az ügyeletes orvos. Ha viszont így hagyod, egyértelmű nyomokat hagyhatsz magad után, másrészt más, a folyosókon kószáló betegek felfigyelhetnek rád és riaszthatják az egyik dokit. //Dobj egy hatoldalúval. Ha a dobott szám 3, vagy kisebb: így is, úgy is egy orvosba ütközöl, aki megpróbál téged visszatuszkolni az ágyadba, mondván, még nem vagy jól. Ha nagyobb: szerencsédre a folyosón alig lézeng valaki, így nagyobb esélyed lehet a szökésre, amennyiben az egyik kérdezősködőnek mondasz egy jó kifogást. Heyes:
Heyes: Amikor beérsz a céghez, láthatóan mindenki jól van és láthatóan mindenki a Fesztiválon hozott eredményekkel van elfoglalva. Egyedüli halottnak a dolgozókat láthatod, akik már a harmadik napon tizenkétóráznak az irodaasztal mögött. - Ez a megbeszélés hosszú lesz- sóhajtja mentorod lemondóan, mikor már a liftben álltok. - A tegnapi fesztiválon csak a töredékét hoztuk annak, amiben mindenki irreálisan reménykedett. Szóval, ma készülj fel. De a Skyline nem bukott meg és ez legalább jó hír. A bevételt a pénzügyisek még dolgozzák, de ha minden igaz ma pontos adatokkal szolgálnak. Ez neked is jó hír, ha úgy vesszük. Szóval? Ma már beültethetjük? Tegnap azzal hárítottad el, hogy még várod a tesztelők eredményeit. Aztán felszívódtál. Talán történt valami? A lift ezúttal nem állt meg, gond nélkül feljutottatok az emeltre és már semmi sem akadályozhatta meg a többi részleg vezetőjét, hogy a főnök jelenlétében vitatkozzanak, egymást okolják a bevétel kiesése miatt és a pénzügyisek egy olyan mérhetetlen bevételről beszéljenek, amilyet álmodban hallhattál talán, a cég mégis kevesli. Csoportból csupán egy valakit hiányolhatsz: Lint, de ha rá is kérdezel merre van, senki sem tud pontos választ adni. Már az is kétséges, hogy tudják kiről beszélsz. - A Skyline hozta a formát, sőt, talán jobb is lett, mint azt vártuk. Nem kell hozzá sok idő és gond nélkül felváltja a kommunikációs rendszereket - hallod mentorod érvelését, de ahogy levitte a hangját, már jöttek is a támadások. - Mégis mennyi időre gondolsz? Az Ardor kétségkívül aratott a Flemiával, ráadásul a napokban várható a Mirrold újabb verziója is. A Skyline egyetlen esélye, a marketing, de azt ne várd, hogy egy jól megírt kérvény miatt túllépjük a keretet - érvelt a Marketinges Főasszony, kit a Pénzügyis támogatott. - Egyszerűen nincs rá keret, hacsak nem tud mást azon kívül, hogy a bőröd alá lehet ültetni. - Mégis milyen keretet akartok még? Mindenki tudta, hogy a Flemiával nem tudunk versenybe szállni. A tanácskozás kezdett eldurvulni, és a Skyline láthatólag vesztésre állt az érvelésekben. Rajtad múlik, hogy csendben hagyod, hogy ilyesmit mondjanak a találmányodról, vagy felszólalsz… ám hacsak nem mondasz valami igazán jó okot és érvet, aligha fognak a pártodra állni, ráadásul csak gyakornok vagy, ami azt jelenti, hogy egy ilyen felszólalással pengeélen táncolnál a továbbiakban, arról nem is beszélve, hogy a Mentorodra is szégyent hozhatsz. Rajtad áll hogyan döntesz. Ishida:
Lucy ezen a reggelen is ugyanolyan készségesnek bizonyult, mint az előző napon, de igencsak megdöbbenve hallgatta a kérdésed. - Tegnap? Nem, azt hiszem nem hagytad el a szobád. Felmentél valamiért és utána nem jöttél le, hacsak nem az ablakon közlekedtél - teszi hozzá nevetve, ezzel is elütve a kérdés kellemetlen élét. Ezután természetesen könnyedén társalgott bármiről, amit csak kérdeztél tőle, mindenben a pozitívumot látva. Ahogy kiléptél a panzió ajtaján és becéloztad a vegyesboltot még mindig a legnagyobb rendben volt, azonban a raktár felé nem mehettél, mert arra jelenleg a rendőrség útlezárást rendelt el és akadt pár fakabát, akik ott járőröztek. Természetesen megkísérelheted, hogy ott is körbenézel, beleolvadva a tömegbe. //Ha így teszel dobj egy hatoldalúval. Ha páros: nincs szerencséd, a Mirrold megfigyelője kiszúrt téged és rögtön három zsernyák vetette rád magát, bűnösnek ítélve téged. Ha páratlan: nem történik semmi, de lényegében senki sem tudja mi történt, vagy miért van útlezárás. Pletykálnak csupán olyasmiről, hogy mintha egy gyilkosságról lenne szó.// Ha a fenti kitérőt túlélted, vagy meg sem kísérelted, a kórházba érve a recepción kérve útba igazítást egy szörnyű hírt kapsz az arcodba: - Az ön által keresett férfi tegnap este meghalt. Sajnálom. Szívelégtelenség volt az okozója. Hozzátartozója lenne? Rajtad áll hogyan döntesz. Danitig:
//Mivel tőled nem kaptam reagot, így az előző körben írtak maradnak érvényben. //--------------------------------- //Azt kérem mindenkitől, hogy amikor a Kártyáról van szó, anyagában tekintsetek rá úgy, mint egy bankkártyára. A többi a Szabályzatban megtalálható.// Következő reagkör várható: Aug. 16-án (vagy 17-én, attól függ mennyi leszek fáradt ^^. De inkább számoljatok a 16-tal.) [ Módosítva: 2013.08.12 23:19 ] |
| hassan | 2013-08-12 23:44 |
|
A gyilkos mosoly még futás közben sem olvad le az arcomról, egy két ember talán el is tudja kapni az arckifejezésem, de nem veszek tudomást a reakcióikról. Egészen addig sprintelek, míg kiélesedett veszélyérzetemnek hála meg nem érzem, hogy valaki egy ideje figyel, feltehetőleg nem jószándékból. Gondolkodás nélkül befutok az egyik mellékutcába, majd hirtelen lendületből megfordulok és hátraugrok a sokkolóval a kezemben kihasználva a meglepetés erejét, csak ekkor vetek a követőmre egy fél pillantást, aki egy fiatal kölyök pisztollyal a kezében. A gyilkos mosoly semmit sem változik, sőt még kacaj is társul hozzá, látszólag a srácnak esélye sincs kitérni előle. Ebben a másodpercben eszembe se jut beszélni, vagy bármit is kérdezni, szimplán ki akarom engedni a felgyülemlett adrenalin egy részét, hogy kicsit észhez térjek. Ennek a suhancnak úgy tűnik ma fájdalmas napja lesz. spoiler
[ Módosítva: 2013.08.12 23:45 ]
dobott szám: 1 |
| Serena | 2013-08-13 10:41 |
|
Úgy döntöttem tartok egy világvége partit, mert a feltámadáson már túl vagyok. Megsütöttem a kedvenc a szilvás buktámat, mert azt szeretem és békésen vártam a zombiapokalipszist. Betettem valami pörgős zenét, mint a Molytól az EDDAblúzt és ráztam hajam, ha már az épületen belül a szél nem lobogtatta. Ezt követően elmentem a legközelebbi templomba és elmondtam 20 miatyánkot majd meggyóntam bár erős kétségeim voltak az egyházi tagokkal szemben mivel a legutóbbi szerzetes forma meglékelt háromszor egy bökővel. Miután az utcán elverekedtem magam a tömeghisztéria közepette haza, amit a macskametorok potyogása váltott ki, ami az időjárás jelzés által előrejelzett jégeső helyett következett be. Bár ezt lehet csak én képzeltem , mert templom melletti díler rám sózott valami olcsó hallucinogént, amit persze kérdezés nélkül elfogadtam és bevettem, mivel jól nevelt "kiscsillagok" nem utasítják az ilyesmit vissza. Amikor úgy éreztem hazaértem úgy gondoltam még nem csináltam eléggé hülyét magamból szóval egy kézen állva szökdécseltem addig amíg a fejembe nem szökött a vér és elájultam. spoiler
Ha amit eredetileg kigondoltam nem lehet máshoz nincs kedvem szóval tartok 1 troll napot ^^ |
| ishida016 | 2013-08-13 16:09 |
|
Amint kiléptem a panzió ajtaján egyből elkezdtem agyalni, azon amit Lucy mondott. ~Mégis mi a fene van ezzel a világgal? Tisztán emlékszem hogy miután megkaptam a kártyámat elindultam egy meló miatt. És ez még csak a jéghegy csúcsa. Röviden... Itt az üzenet, a hasonmásom, a zaklatóm, a kártyám és most már az emlékeim se stimmelnek. Remek.~ Amint megvettem a sört Joe-nak elindultam a raktár felé ahol az emlékeim szerint a meló lett volna. Számítottam rá hogy zsaruk lesznek a környéken, de hogy ennyi.... Ahogy sikerül közelebb kerülnöm a nézelődők közt hallok pletykákat miszerint gyilkosság történt arra fele. ~Mégis mi történhetett itt tegnap. Mi az ami nem jut az eszembe?~ Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal a fejemben kászálódtam ki a tömegből, és indultam a kórház felé. -Jó napot Rowland Joe-t keresem. Egy nagydarab mosolygós férfi, akit 2 hete hoztak be. - Az ön által keresett férfi tegnap este meghalt. Sajnálom. Szívelégtelenség volt az okozója. Hozzátartozója lenne? -De az mégis hogy lehet? Nem törésekkel hozták be? Mégis mi történt? ~Ő volt az egyetlen akiben bíztam. Ő volt az aki felkapart az utca betonjáról amikor a szüleim meghaltak. Ő volt az aki új életet adott nekem. És most őt is elvesztem?... Itt valami nagyon nem stimmel. Kiderítem mi a fene folyik itt~ -Elnézést de megnézhetném esetleg?... Ja és a cuccait is szeretném magammal vinni. Miután megnéztem hogy nem-e találok valami nyomot Joe testén illetve a cuccai között elindultam a kórház kijárata felé. Mikor odaértem elővettem a telefonom és kikerestem Jade számát, de mikor megtaláltam meggondoltam magam. ~Nem... Ez most nem a töketlenkedés és a gyász ideje. Kifogom deríteni mi történt Joe-val. Személyesen megyek Jade elé és ha nem megy szép szóval és üzleteléssel akkor fenyegetőzéssel kényszerítem rá, hogy segítsen nekem~ És így egyenesen elindultam a Főnök "irodája" felé, készen bármire. spoiler
dobott szám:3 |
| Erodon | 2013-08-13 20:51 |
| A nagy sietségben elfelejtkezem az infúzióról, így amikor kihúzom a mélyebben lévõ tût, az egy szivárgó sebet hagy maga után. Gyorsan körülnézek valami után amit rátehetnék, de az egyetlen használható amit látok, némi géz a szoba másik végében. ~Nincs erre most idõm. Az orvos bármikor visszajöhet ellenõrizni.~ Az ajtó felé menet letakarom a sebet a ruhaujjammal és amennyire lehet takarom a ruhán megjelenõ vérfoltot, hogy minél kevésbé lehessen észrevehetõ. Ahogy kilépek a folyosóra az teljesen kihalt, de a szerencsém csak a következõ fordulóig tart, ahol belefutok egy orvosba. Vélhetõleg az lehet aki korábban kezelt, mert egy rövid meglepettség után egybõl elkezd ingerülten magyarázni, hogy hogy képzelem, hogy egybõl sétálni indulok miután felébredtem, meg még meg kell vizsgálni, hogy minden rendben van-e... Én csak bólogatok és, mivel nem tehetek mást, hagyom, hogy visszatereljen a szoba felé. Bár nem veszem túl sietõsre a dolgot. ~Ezek után valószínûleg egybõl értesítik Zsebiéket, hogy felébredtem. Remek. A nagy szökés helyett csak közelebb hoztam a kellemetlen beszélgetést. Nem hülyék, szóval ha nem mondok semmit az legalább annyira gyanús, mintha azt a, másoknak valószínûleg eszementnek tûnõ, sztorit mondom el nekik. Nem szívesen kerülnék ki a csapatból azért, mert azt feltételezik, hogy belekeveredtem valamibe a maffiával, vagy nekik dolgozok. Ugyanakkor lehet, hogy ha mesélek nekik arról, amire én emlékszem csak õk is belekeverednek.~ Már a szobában vagyunk. ~Már ha valóban nem csak egy álom volt.~ Ahogy visszaemlékszem a történtekre, bevillan az, ami a raktárban történt. A rettegés megint átjárja a testem és kiráz a hideg. ~Nem! Ha csak kicsi esély is van arra, hogy az valóság volt nem várhatom, hogy csak legyen, aminek lennie kell. Amennyire lehet kezembe kell vegyem a saját életem irányítását, és ha visszakerülök arra helyre, ha nem is sokkal de, ezúttal felkészültebb kell legyek.~ Ahogy a doktor becsukja az ajtót és letessékel az ágyra, az elhatározás tettben is megnyilvánul. Egy gyors mozdulattal leütöm. ~Sajnálom...~ Az ütés nem túl erõs, épp csak akkora, hogy elveszítse az eszméletét. A szobában szerencsémre ott van az épület alaprajza, vészkiürítés esetére. Megkeresem a legközelebbi (vész)kijáratot, majd miután meggyõzõdtem róla, hogy az a kártya még a zsebemben van, és a folyosón nincs senki a közelben, kilépek, becsukom magam után az ajtót, és azzal a tudattal, hogy ha bárki bemegy abba a szobába most már úgy is biztosan utánam indulnak, a lehetõ leggyorsabban haladok a kinézett kijárat felé nem törõdve azzal, ha esetleg valaki hozzám szól. ~Ha biztos távolba jutok innen minél hamarabb kell szereznem egy telefont vagy találni valami módot arra, hogy üzenjek a Fõnöknek. Amilyen szigorú, legalább annyira megértõ, és könnyen átlátja a dolgokat, plusz már kölyök korom óta ismer, szóval valószínûleg annyival meg fog elégedni, hogy ,,El kell intéznem egy személyes ügyet. Ne keressetek egy ideig és ne aggódj, nem keveredtem semmi sötét dologba ami gondot okozhat a csapatnak." |
| Möraja | 2013-08-13 21:27 |
|
//Anoo... engem melyik körben üldöztek? O.o Vagy még az első körös kopókra gondoltál? Azért kérdem, mert hármast dobtam >.>// [ Módosítva: 2013.08.13 21:28 ] |
| Agatha Arashy | 2013-08-13 21:31 |
|
//Még a Prológusban történt, mielőtt a Dokival találkoztál volna. Így hangzott: "Az előző napod nem volt valami fényes és a ma délelőttödön is résen kellett lenned. Miután a bujdosás a tizenhárom éved alatt a specialitásodnak minősült ezúttal a kopók nem kaptak el, hogy rád sózzanak egy olyan ügyet, amit valójában el sem követtél."// |
| Möraja | 2013-08-13 21:39 |
|
//Tehát a kopók, okéXD mondjuk most úgyis rövidre fogom, erre nem is lehet nagyon sokat írni, meg napok óta nincs is rá késztetésem, határidőt viszont nem akarok csúszni >.>// Tehát az Ezüst sor, tiszta sor, rendben. Legalább ismerős a terep. Mosolyogva lépek ki az ajtón és indulok az utca felé. Nem jutok túl messzire. Alig pár lépést teszek vidáman fütyörészve, mikor egy erős kéz markolja meg a vállam. Megfordulok, megnézem magamnak az ipsét, majd vissza az eredeti irányba és SPRINT! Hogy miért is? Hát mert ezek a zsernyákok még tegnapról. Már megint ki a jó édes rézfánfütyülős akármit akarnak rám kenni? Na nem mintha kíváncsi lennék rá, inkább futok, amilyen gyorsan csak tudok, hogy lerázzam őket magamról. |
| Agatha Arashy | 2013-08-13 22:03 |
| //Ide most nem is várok hosszúakat, a reagok direkt úgy születtek, hogy hamar kipörgessük őket. // |
| Elayan | 2013-08-15 10:04 |
|
Ahogy hazafele baktatok, elkapok egy-egy szófoszlányt a mellettem elhaladó járókelőktől. Beszélnek szerelmi bánatról, munkáról, gyerekekről, de alig esik szó a tegnapi Fesztiválról, amitől pedig napokig zsongott a média. Fura, eddig szinte másról sem hallottam, most meg semmi? Ekkora bukás lett volna? Valahogy nekem nem így rémlik. Amikor felvillant a Flemia, mindenki ujjongott, majd minden elcsendesedett. Aztán pedig… Megborzongok az emlékek miatt. Miért nem esik szó a csuhás gyilkosokról? Hisz több embert lekaszaboltak a tömegben! Odasasszézok az egyik lányhoz, aki a barátnőjével épp a kaján elégedetlenkedik és rákérdezek a gyilkosságra, de értetlenül néz rám és tovább vonul, mintha valami bolond lennék. És persze annak is érzem magam. Csak nem az is a Játék része lett volna? De mégis hogyan, ha annyian voltak körülöttünk. Lehetetlen, hogy mindenki részt vett volna az egészben. Mindenesetre rákérdezek otthon, anyáék biztos többet tudnak mondani. Amint nyitom az ajtót és kattan a zár, a konyhából dobogó lépteket hallok a padlón és anya a nyakamba ugrik, ölelget és mond valamit, de úgy magához szorít, hogy képtelen vagyok kivenni mit akar. Eltolom magam és felnézek rá. Ekkor már apa is megjelenik az ajtóban, némileg rosszallva néz rám. Mégis miért haragudhatna? - Anya, a gyil… - kezdeném, de félbeszakít. - Azt hittük elraboltak és már a rendőrséget akartuk értesíteni. Elraboltak? Miről beszél? A szemük láttára szúrtak le! Apa elmozdul a faltól. – A bátyád az utcákat rója, hogy megleljen. Már a barátaidat is felhívtuk sorban, hogy megtaláljunk. Szólhattál volna, hogy elmész. Anyád halálra aggódta magát. Anya az értetlen arcomat látva folytatja. - Tegnap csak úgy eltűntél – mondja -, de aztán az egyik barátod biztosított minket arról, hogy csak a kedvenc együttesed koncertjére mentél el. De hisz még meg sem érkezett az értesítő, hogy megnyertem volna. Na meg, hogy mentem volna, ha meghaltam? Melyik barátom mondhatott ilyen ökörséget? Apa elindul a másik szobába és hallom, hogy telefonon beszél valakivel, valószínűleg bátyóval, hogy tudassa, épségben hazaértem. Valamiért úgy sejtem, amint megjön, kapok egy alapos fejmosást. És szerintem ugrik a scyleni suli is… Ezen majd aggódok később. Inkább rá kell jönnöm, hogy mi történt. Arrébb lépek anyutól és odafordulok az előtérbe visszalépő apához. – Szeretnék leülni – mondom – Nem mehetnénk a nappaliba? Úgyis akartam kérdezni pár dolgot. Anya az arcához kap, szabadkozik, majd kézen fog és bevezet a nappaliba. Mintha nem tudnám, merre van… Leülök, majd ők is helyet foglalnak egy-egy fotelben. Látom, hogy anya kérdezgetni akar, de feltartom a kezem, jelezve, hogy nekem is lenne pár kérdésem. - Bocs, hogy félbeszakítalak, ígérem, utána bármit kérdezhetsz, de ezt fontos lenne tudnom. – a hajamba túrok idegesen, majd veszek egy nagy levegőt, kifújom és belekezdek. – A Fesztiválon… Mi történt a Fesztiválon? Nem emlékszem egész pontosan a Flemiara… - Látom, hogy apa türelmetlenül pillant rám, mert tudja, hogy ki akarok hozni valamit az egészből, de még nem tudja pontosan, hogy mit. – Meg… Nem emlékeztek furcsa, csuhás alakokra és sikoltozásra? Lehet, csak a fények miatt, de mintha leszúrtak volna valakit, nem? Annyi kérdésem van, de hogy tegyem fel őket, hogy ne nézzenek tök hülyének, mint az a csaj az utcán? Az értetlen arcokat látva lelohad a kedvem. Mi a fene van? Kimosták az agyukat? Vagy én hallucinálok újabban? A szüleim pár kérdésének megválaszolása után – amire természetesen nem felelhettem őszintén, hisz nem voltam koncerten – felteszek én is még egyet. - Ki mondta el, hogy koncerten voltam? Várva a választ, elhatározom, hogy amint el tudok szabadulni, meglátogatom a jómadarat és kifaggatom, hogy mi ez az egész, hátha tud valamit. Közben hallom, hogy csukódik a bejárati ajtó. Szuper, a bátyám hazaért. //Serena, te önpusztító kis troll. Hassan meg Superman lett a sokkolójával. // [ Módosítva: 2013.08.15 11:17 ] |
| Amarillis | 2013-08-16 00:58 |
|
Visszatérve az iskolai élet mindennapjaiba azon tűnődök, kívülről nézve mintha semmi nem változott volna az életemben. Benézek néhány ismerősömhöz, mindenki vidáman üdvözöl én pedig mosolygok és hallgatom, ahogy a semmiről csacsognak és kedvesen felelgetek. De bárkinek mesélném el a történteket valószínűleg teljesen bolondnak néznének... "Még te is." - mosolygok Lizzie-re, miközben ő teljesen belefelejtkezve magyaráz valamit... "Bárcsak tudnád..." S gondolataim egyre csak a gyönyörű lány szavai körül keringenek. - Ne haragudj kedves, még meg kell néznem valamit, az egyik beadandómmal kapcsolatban. - szabadkozom, miközben tovább indulok. - Aztán, beszélnem kell a dráma tanárnővel. A folyosón hívom a bátyám... de nem veszi fel... Ekkor megint összefutok pár ismerőssel, de aztán rájövök kicsit elszaladt az idő, sietek a színház terembe... "Bátyó, hol vagy most Szükségem van rád!!! Na majd a megbeszélés után felhívom megint... vagy ha nem érem el, hazavitetem magam a sofőrrel. Mielőbb beszélni akarok vele!" Sietve haladok a színház terem felé, miközben kíváncsi vagyok mi lehet a bátyámmal. Teljesen elkalandozom, így csak egy hirtelen ütközés ránt vissza a földre. A lány mosolyogva kér elnézést, majd gyorsan tovább siet. Én is elnézést kérek, bár fogalmam sincs hogy került oda, az ösztöneim jók szoktak lenni ilyen helyzetekben... Nézem, ahogy távolodik, bár nem lehet idősebb, mégis a haja hófehér, benne egy vastagabb sötétszürke csíkkal, milyen furcsa... "Jajj, a megbeszélés!" gyorsan a terembe sietek. Még be se léptem, de a hideg végig szalad a hátamon. Látom, hogy a tanárnő és még páran valamit körbeállnak a színpadon, így elindulok feléjük. - Igazán sajnálom kisasszony, de a darabbal… most nem igazán tudok foglalkozni. Lizzie… - elcsuklik a hangja és igyekszik nem a hullára nézni. Egy sikoly fagy torkomra, miközben ketten elhúznak onnan. "Lizzie... Mi ez az egész Egy baleset? De miért? Mi történt? Hogy került ide?" a fejemben csak úgy cikáznak a gondolatok. Bárcsak ez is egy rossz álom lenne... "Bátyó!" Bárcsak itt lenne most... Ekkor melegséget érzek a kis táskámban. "A kártya...!" Előrántom és látom a hátoldalán megjelent feliratot. "Fehér" "Ez meg mi? A cica...? Mire utalhat ez? Csak nem? Az a fehér hajú lány lenne, talán tudhat valamit, vagy...?" Azonnal kirohanok a teremből. |
| Elayan | 2013-08-16 18:52 |
| //Lesz ma folytatás?// |
| Serena | 2013-08-16 19:10 |
| // Maj' "megöl" a kíváncsiság mi lesz a doomsday partym vége kekeke...// |
| Agatha Arashy | 2013-08-16 21:17 |
|
//Még hárman nem írtak, hétfőig (19-e) várunk rájuk. Meg nekem is közbejött 2 meló, amit nem tudok lemondani. :S Elnézést, hogy most szólok, eddig nem tudtam géphez ülni. Serena: az a gond, hogy ezzel a reaggal nem velem szurtál ki. // |
| Serena | 2013-08-16 21:48 |
| // Ejnye, de paranoid valaki én nem terveztem szurkálni sehová... A "kiscsillag" elfogadta a nagy testvér parancsát ^^// |
| Heyes | 2013-08-17 14:33 |
|
~Kíváncsi leszek mi fogad majd bent.~ Gondoltam magamban miközben a cég épülete előtt álltam. Össze szedtem minden merszem és beléptem. A portám szóltak hogy tegnap az épület előtti parkban megtalálták a „kisokosomat”. Miután átvettem beszálltam a liftbe hogy találkozzak a főnökömmel. Az épületben vidám hangulat uralkodott, nyoma sem volt annak hogy egész részlegek haltak volna kínhalált. Mindenki a vásári élményeiről beszélt, egyedüli kivételek azok akik már harmadik napja roskadnak az íróasztalok felett. A lift megáll az ajtó kinyílik velem szemben pedig a főnököm van.~ Olybá tűnik hogy nagyon is életben van. - Jó hogy itt vagy, úgy is beszélni akartam veled.- mondja miközben beszáll a liftbe.- Ez a megbeszélés hosszú lesz- sóhajtja lemondóan, mikor már a liftben álltok. - A tegnapi fesztiválon csak a töredékét hoztuk annak, amiben mindenki irreálisan reménykedett. Szóval, ma készülj fel. De a Skyline nem bukott meg és ez legalább jó hír. A bevételt a pénzügyisek még dolgozzák, de ha minden igaz ma pontos adatokkal szolgálnak. Ez neked is jó hír, ha úgy vesszük. Szóval? Ma már beültethetjük? Tegnap azzal hárítottad el, hogy még várod a tesztelők eredményeit. Aztán felszívódtál. Talán történt valami? -Valami igen váratlan történt, de már nm számi. Mihelyt vége a megbeszélésnek készen állók a beültetésre. Meg kell mutatnom hogy bitózom a saját projektemben. A lift békésen haladt továbbra is felfelé, nem is állt meg egészen a céljáig. Ahogy belépünk az irodába láttam hogy ott már javában káoszba fulladt minden. A részlegek vezetői vitatkoztak és egymást okolják a bevétel kiesése miatt. Miközben a pénzügyisek egy olyan mérhetetlen bevételről beszéljenek, amilyet álmomban sem hallottam, de ezt cég mégis kevesli. Mindezt a nagyfőnök jelenlétében. A nagy kavalkádban alig veszem észre hogy egy valaki hiányzik. Lint nem látom sehol sem, pedig neki is itt kellene lennie. Amikor megkérdezem róla a főnökét ö csak furcsán néz rám és nem érti miről beszélek, majd folytatja a vitatkozást. Sokat nincs időm rágódni ezen mert kezdetét veszi a megbeszélés. - A Skyline hozta a formát, sőt, talán jobb is lett, mint azt vártuk. Nem kell hozzá sok idő és gond nélkül felváltja a kommunikációs rendszereket - A mentorom érveléssel próbálja védeni, de folyton újabb támadások jönnek. - Mégis mennyi időre gondolsz? Az Ardor kétségkívül aratott a Flemiával, ráadásul a napokban várható a Mirrold újabb verziója is. A Skyline egyetlen esélye, a marketing, de azt ne várd, hogy egy jól megírt kérvény miatt túllépjük a keretet - érvelt a Marketinges Főasszony, kit a Pénzügyis támogatott. - Egyszerűen nincs rá keret, hacsak nem tud mást azon kívül, hogy a bőröd alá lehet ültetni. - Mégis milyen keretet akartok még? Mindenki tudta, hogy a Flemiával nem tudunk versenybe szállni. A helyzet egyre kezd eldurvulni ha így folytatódik a végén a skyinet bukásnak fogják kikiáltani. A rengeteg munka és támogatás kárba fog veszni. Jobb lesz ha teszek valamit. - Elnézést ha szabad szólnom. - állok fel határozottan. Mindenki elcsendesül és ráfigyelnek. - A skyine még messe nem érte el végső formáját.- Már minden figyelem csak rám szegeződik kíváncsian várják mit is készülök mondani. - Az idő rövidsége miatt bizonyos funkciókat ki kellet hagyni. - Néhányan kételkedve néznek rám vagy össze súgnak. A mentorom sem érti mit mire is gondolok.- A nanotechnológiára épülő rendszerekben sok lehetőség rejlik. Egy egyszerű program betöltésévél a skyinet képesé teszi a hordozóját hogy kommunikáljon a gépekkel. Persze ez nem úgy kell elképzelni hogy beszélgetni tudunk a kávéfőzővel. - Próbálók viccelődni, de a hangulat továbbra is fagyos.- Már vannak hangvezérélt gépek,. Azonban skyinnal segítségével egy egyszerű gondolat is elég lenne. A nanogépek az agyban létre hozzák a megfelelő eszközt amiken segítségével irányíthatjuk a gépeket. Mind ezt úgy hogy kepések leszünk irányítania a elektronok áramlását. - A teremben néma csend lett. - Persze ennek meg vannak a veszélyei. Így túl könnyű lenne feltörni a biztonsági rendszeneket. Meg kell majd határozói hogy milyen gépet engedjünk majd irányítani. Ezért is nem mutattam be ezt a lehetőséget a fesztiválon. A nanogépekben egy öntanuló program van ami meghatározza hogy melyik gépel hogyan kell kommunikálni és „fordít” a felhasználó fele. A program már teljes egészebben készen van csak arra vár hogy feltöltsük és tesztéjük. Amint megvannak a szükséges engedélyek már kezdethet is a teljes tesztelés, ami legalább egy hétig fog tartani. Ez idő alatt készíthetünk egy tiltó listát ami szabályozza melyik gépekkel menyire tudunk kommunikálni. Én pedig önként vállalom hogy jelentkezek a tesztalanyok közé mivel ezután a tárgyalás után készülök magamba ültettetni a skyint. Ez még így is csak a jég hegy csúcsa. Van lehetséges még közvetlen kapcsolat az internetre. Folyamatos figyelés a test egészségének és baj esetén automatikus riasztás a kórháznak. Persze ezek előtt még jó pár hónap felijeszti idő áll. - A teremben továbbra is néma csend volt. Amikor is a Nagy főnök köhécselt egyet majd megszólalt. ~Ezek a szavak fognak most mindenről dönteni. ~ spoiler
[ Módosítva: 2013.08.17 14:39 ]
//Bocsi a késésért.// |
| Elayan | 2013-08-17 16:00 |
//Serena... Pedig már örültem, hogy végre folytatjuk. // |
| Serena | 2013-08-17 17:16 |
|
Elayan írta:
//Mi a gond? o-O//
//Serena... Pedig már örültem, hogy végre folytatjuk. // |
| kill-o-matic | 2013-08-17 18:41 |
|
Az éjszaka újraálmodtam mindent ami velem történt a napokban, ébredésem után pedig percekig csak ezeken gondolkodtam. A Naplóról, amiben az a bizonyos szó szerepel, amitől még álmomban is kitört a frász. Pedig amikor először olvastam fel, még nem volt ezzel a hatással rám. A vázlatok, tervek...kezd tisztulni a kép. Talán valami fontos szerepet töltöttem be valahol, ahonnan az az idegen is jött, ahol én feladtam valamit, pont a végén. De sajnos semmire nem emlékszem...és tegnap nem használtam ki az alkalmat arra, hogy egy kicsit is megértsek a részletekből. Túlságosan feldúltak a labirintusban történt dolgok. Visszagondolva talán Thom se volt az a rosszfiús típus, csak bemeséltem... "Automation" - ugrott be újra a szó, de még mindig nem értettem a jelentését. Csak próbálhattam összerakni az apróbb részletekből...talán a project neve lehetett, amiből kiszálltam. De miért szállhattam ki? Mindegy. Ott volt még az a pár darab papírlap, az egyiken a térkép, a másikon egy Redrum - feltételezhetően - álnevű fazon üzent, a harmadikon pedig Athalról volt szó, akiről később Ő is mesélt...pár szóban. Ő a kulcs...mihez? Talán azzal a térképpel megtalálhatnám a helyet. De ki ért ehhez? Han-nak biztos gyerekáték lenne, de őt ebbe nem vonhatom bele újra...amíg nem tudom, hogy milyen súllyal bír a dolog. Márpedig úgy fest, hogy a fele életem elfelejtettem. Egyetlen egy embert ismerek, akivel beszélhetek erről az egészről, ő pedig Thom. Kizárt. Az után, hogy csak úgy hátrahagytam a labirintusban mindenféle magyarázat nélkül, biztos haragszik rám. Az a Színesszemű pedig valami olyasmit is emlegetett, hogy a Ka... - mélyet sóhajtok és közben a másik oldalamra fordulok - Ezt nem értem...miért jön rám ekkora rettenet már a szó gondolatától is? Méreg...halálos méreg. Mindenki számára. Ezt mondta róla Ő, akinek még mindig fogalmam sincs a nevéről. Én pedig ezért szálltam ki a projectből. Annyira zavar, hogy nem akarja elárulni... Kopogtak az ajtón, amin kisvártatva Han lépett be és mosolyogva üdvözölt. Felültem az ágyamon. - Jó reggelt, uram! - mosolygott rád szelíden. - Előkészítettem a fürdőjét, mert a nagyságos édesanyja látni kívánja. Úgy láttam igencsak neheztel önre, amiért tegnap nem jelent meg a céges bálon. ~Teljesen kiment a fejemből, hogy ő is ott lesz!~ A fejemben sorra jelentek meg a képek, hogy is fog édesanyám "megkínozni" ezért, de csak elmosolyodtam. -Jó reggelt, Han! Azt hiszem most jól fog esni egy jó meleg fürdő...hisz tegnap még az is kimaradt. Betúrtam a párnám alá, hogy előhalásszam a Kártyám. ~Tényleg, a Színesszemű valamiért azt is mondta, hogy ne adjam oda senkinek a Kártyát. Nem is szándékoztam, és ha tehetném, most idehívnám...túl sok kérdésem van, remélem, hogy legközelebb több ideje lesz rám. ~ - Valamit elvesztett, uram? - érdeklődik inasod döbbenten és ha kell, ő is beszáll a keresésbe.
Én csak bólintottam, de semmi egyéb.A Kártya nem volt ott, ettől legalább annyira megijedtem, mint a Szótól. Teljesen leesett a vérnyomásom és még a szám is zsibbadni kezdett. Han jelenlétét figyelembe se véve dobtam félre a párnám, de hűlt helye volt...Szerencsére nem láttam, hogy épp milyen arcot vág. Kiugrottam az ágyból, a takarót az ágy végébe dobtam. Szerencsére megtaláltam, diadalittas vigyorral az arcomon ültem le az ágy szélére, a Kártyát pedig a kezembe vettem. Kilenc vonalka volt rajta, az egyiken pedig egy "t" betű ékeskedett. Ez nem volt itt legutóbb, amikor megnéztem... Hanra nézve zavarba jöttem, ilyennek még nem biztos, hogy látott engem. De már mindegy. -M...megvan! - A kártyát a levegőbe emeltem, nem túl lelkesen és vörös arccal. Persze örültem neki, de Han-nak amúgy se kéne tudnia róla. - Azt hiszem megyek is fürdeni... |
| Elayan | 2013-08-18 22:50 |
//Kezdenek elvonási tüneteim lenni. //
|
| Serena | 2013-08-18 22:54 |
|
Elayan írta:
Ejnye//Kezdenek elvonási tüneteim lenni. //spoiler
[ Módosítva: 2013.08.18 22:56 ]
 |
| Elayan | 2013-08-18 23:00 |
|
//Igen, szerintem is nagy a hasonlóság. De most tényleg, ma vagy 5x lõttem már be telón az oldalt, hátha megjött az utolsó hiányzó reag és Agatha megkönyörülve a szenvedõkön, bepostolta a következõ körét. Folytatást!  //
|
| Serena | 2013-08-18 23:14 |
|
Szörnyű,de spoiler
 Ezért, spoiler
[ Módosítva: 2013.08.18 23:15 ]
  |
| Elayan | 2013-08-18 23:29 |
//Nagyon odavagy ma a gifekért. Kis meany. Inkább éreznél együtt velem.  //
|
| Serena | 2013-08-18 23:35 |
|
spoiler
[ Módosítva: 2013.08.18 23:36 ]
 |
| Elayan | 2013-08-19 20:25 |
//Tudom, hogy hiányzik még egy személy válasza, de azért ugye ma már lesz új kör? //
|
| Serena | 2013-08-19 20:35 |
|
a remény hal meg utoljára spoiler
[ Módosítva: 2013.08.19 20:35 ]
 |
| Elayan | 2013-08-19 22:25 |
| //Te meg először. Majd feldoblak a rendőröknél. // |
| Möraja | 2013-08-19 22:50 |
| //Nyugalom, gyerekek, nyugalom Majd jön a kövi kőr is valamikor, a türelem KasumiPlay-t terem // |
| Elayan | 2013-08-19 23:06 |
|
//De ha a türelmetlenség is megteszi ugyanezt, akkor miért ne...?// spoiler
Egyébként nem akarom siettetni Agathat - túlzottan -, csak már várom a folytatást. |
| Serena | 2013-08-19 23:32 |
|
Elayan már végsőkig kiéhezett helyedben vizsáznék Agatha spoiler
 |
| Agatha Arashy | 2013-08-19 23:53 |
|
Két napja fáj a fejem, bocs, ha rövidek a reagok. :S De a lényeg így is bennük van. ^^ 5. kör Hassan: A küzdelem elkerülhetetlen, ám a meglepetés itt még nem ért véget. A Fiú éppenhogy kitért az első támadásod elől, így még nem eresztett felé egy golyót sem, de a sokkoló lebénította az egyik karját. Az adrenalin elöntötte az agyad, de pontosan ebben a vörös ködben bontakozott ki a Fiú körül három, zölden villogó szám. Feltűnésük hasonló ahhoz, amiket a Vízveremben is láthattál. A számok: 4 5 5 A fiú pár centire menekül tőled, majd rád szegezi fegyverét és lő. //Dobj egy hatoldalúval. A Fiú körül látható számokat kell túlszárnyalnod, tehát most 3x kell dobnod. 1 reagodban háromszor támadhatsz a Fiúnak, amennyiben szükség van rá. Tartsd magad a sorrendhez, a számok nem felcserélhetőek. Ha a dobott számaid alacsonyak: a lövése eltalál, de csak horzsol. Ha dobott számok egyenlőek: patthelyzet alakult ki. Kellő távolságba kerültetek egymástól, ahol a következő dobásod dönti el, ki szerzi a következő sérülést. Ha valamely számod 1-es: golyót kaptál. Ha valamely számod 6-os: A Fiút érte a találatod, a sokkoló sikeresen megégette a bőrét, de még tartja magát egy lebénult karral is. Ha mindegyik számot túlszárnyaltad: nyertél. A Fiú a földön fekszik előtted. Azt csinálsz vele, amit akarsz. Serena: Touh-ban veszélyes az ilyesmi, de nem meglepő. A kedvenc ételedhez szerzett alapanyagok közül nem volt mind tiszta, így nem csoda, ha félúton hallucinálni kezdtél. Jókedvednek az ájulás vetett végett, minek következtében már semmit sem tudtál magadról. A negyedben élő éhezők és nincstelenek pedig kihasználták az alkalmat. A sütiknek illata van. És ez az illat egyeseknek mindent megér. Mikor felébredsz, csurom víz vagy és egy székhez vagy szíjazva. A tekinteted még kába, de azt fel tudod mérni, hogy egy szobában vagy, ahol van egy lavor, egy cső és egy tölcsér... no meg azt, hogy nagyjából négyen állnak körülötted. - Eszméleténél van! - szólt oda az egyik fehér köpenyes pasas a másiknak. - Helyes, akkor bele is kezdhetünk. Figyeld a reakciókat és tanuld meg, hogy hogyan _nem_ vetjük bele magunkat az esetbe - magyarázott az, akinek szóltak. - Először mindig tájékoztatjuk az urat a műveletről, hosszan és körülményesen, hogy ne tudjon mást tenni, csak bólogatni. Miután bólintott, és miután a szondát síkosítottuk, levezetjük a torkán. Majd ha ez sikerül, felszólítjuk, hogy préselje a hasát... És a magyarázás így ment addig, amíg benned nem tudatosult: gyomormosásra vagy ítélve, Touh egy kórház kirendeltségében. Ez az a hely, ahová normális esetben senki sem akar bejutni, főleg nem a Detox részlegére, ahová most te lettél ítélve. Ha ellenkeztél szájterpeszt kapsz, és még ketten le is fognak. Egy síkosított csövet dugtak le a torkodon, egészen a gyomrodig, aztán langyos vizet töltöttek bele. A csövön aztán a te gyomrod tartalma is kifolyt, azonban komplikációk is felléphettek, mert szilárdat fogyasztottál. //Dobj egy hatoldalúval. Ha a dobott szám 3, vagy nagyobb: a cső eldugult egy félig megemésztett maradéktól, így ki kellett húzni, kimosni a csövet, amit aztán újra ledugtak a torkodon. Ha kisebb, mint 3: szerencsédre a cső nem dugult el, így nem kellett többször ledugni a torkodon. Pontosan ezért 30 percen belül végezhettetek is.// - Na ezzel meg is vagyunk - mondja az orvos, amikor végeztek veled, de még nem vették a pecket (amennyiben nagyon hadakoztál). - A következővel te fogsz foglalkozni, fiam. Nem a legjobb dolog, de itt legalább megtanulod miként kell csinálnod. Ha meg belehal a beteg: nem számít. Touh-ban úgy is sok a nincstelen. Majd nevetve szólt a nővéreknek, hogy vegyék ki a szádból a pecket és dobjanak ki az utcára. A gyomrod üres lett, a tested legyengült, a cuccaid eltűntek. Mindened. Úgy fest a jótét lélek, aki ájultan talált rád, nem csak kifosztott, de még kedvesen kísérleti alanyként is beutalt a kórházba. Ez Touh sötét arca. És még nincs délután hat óra. A Kártyád elvesztetted. Ishida016: A nővér fásult arccal közli veled, hogy de igen, bordatörésekkel szállították ide az illetőt, de úgy fest előtte sok szteroidot tömött magába, amitől a szíve legyengült, majd a kezelések kapcsán leállt. A kérésedre szólt a kollégájának, hogy Joe egy hozzátartozója van itt és kísérjen el téged a fagyasztóba. Vagyis arra a helyre, ahol a hullákat szokták tárolni. A betegágyat csak egy hétig tartják fenn látogatási célból. Két hét hosszú idő és a szagot nem lehet egyhamar eltüntetni. Mivel Matarról van szó, itt egy fokkal jobban ügyelnek a rendszerre, mivel elég sok jómódú kereskedő is van itt. A hulláját látva nem látsz rajta semmi érdekeset, a cuccait pedig már leszállították Jade-nek, mint Joe főnökének és tényleges hozzátartozójának, így azokat nem tudod magaddal vinni, vagy meglesni. Jade-t ezúttal is a Matar és Scylen szélén álló irodaházban találtad meg, amint kávéját iszogatva beszélgetett és dohányzott az erre kijelölt helyen. Az ablak nyitva és rajta kívül csak egy személy volt jelen: egy másik zsoldos cég vezetője. Láthatóan mindketten jó hangulatban voltak. Egy titkár irányított feléjük, így találhattad meg őket. - Üdv! Mi történt veled a tegnapi napon? Vártam volna, hogy ott legyél a megbeszélt helyen - köszöntött, bár ez inkább volt jogos számonkérés. Miután vázoltad neki a problémádat (legyen az bárhogy), felsóhajtott, elnyomta a cigit, majd intett a másik Főnöknek, hogy most ideje mennie. - Gyere az irodámba és mond el, miről van szó. Erodon: Miután sikeresen kijutottál a kórházból, Matar egyik sikátoránál találod magad, ahonnan csak két-három utca a főnökséged irodája, és kábé ugyanannyi a saját szállásod is. Sietned kell, mert hamar megtalálják a leütött orvost és onnantól ez már rendőrségi ügynek számít. Nem kell fél óra és a zsaruk a nyomodban lesznek. Rajtad múlik merre mész. Möraja: Az utat ismered és nem telik sokba, hogy elég messzire lehagyd őket ahhoz, hogy elkezdj bújkahely után nézni... vagy talán nem is kell keresned. Az egyik benyílónál, valaki elgáncsol, majd mikor megugrasz, még az arcaesés előtt beránt és húz maga után. Érezhetően nem Szivárványszem mentette meg az életedet, de a fiú veled egyidős lehetett és egészen egy lebujig ráncigált téged, ahová aztán gyorsan betuszkolt. - Teljesen hülye vagy - fakadt ki rád, mire biztosan tudhattad, hogy egy másik sorstársad, Létra az. Elég magas és vékony volt ahhoz, hogy ezt a becenevet kapja. Az ajtónál nem mentetek tovább, hiszen onnan úgyis már csak lentre vezet út, ahol egy újabb illegális buli készülődött. - A kopók téged kergetnek és te eléjük riszálod magad? Szerelmes vagy, vagy mi bajod? Örülhetsz, hogy tartoztam neked és nem úgy háláltam meg, hogy feldoblak! Ecsém, te nem vagy józan! Bosszankodott, miközben lefelé haladt a többiek felé. Nem várta, hogy kövesd, így rajtad áll, hogy utána mész a többi utcagyerekhez és a Megbízóhoz, aki minden bizonnyal valamit rád fog sózni, vagy meglépsz és folytatod magad a kutatást. Elayan: A beszélgetés először aggodalmas, aztán fagyos hangvételt vesz. A szüleid komolyan kezdenek aggódni miattad. Apád először ideges lett, mert nem tudta mit akarsz, aztán csak sóhajtott. - Nem öltek meg tegnap senkit sem, ezt nem tudom honnan vetted. Csuhás alakok pedig mindig is voltak az ilyen rendezvényeken, elvégre az egyháznak is szabad standja van, ahová adományokat és egyéb dolgokat leadhatsz. Komolyan kérdem tőled, mit ittál tegnap? - Koncerten voltál, onnan emlékezhetsz sikolyokra - magyarázta aztán anyád is, mielőtt a bátyád befutott volna. Ezután anyád kiszaladt és megnyugtatta, hogy visszatértél. A nappali bejáratánál láthattad a testvéred, amint leellenőrzi, hogy tényleg így van-e. Fáradt volt, de leginkább dühös. Végül nem szólt semmit, csak közölte, hogy most felmegy a szobájába. Nem kérdezett, nem ölelt, elég ha egy percig vett rólad tudomást. Tényleg nagyon haragos volt, mert csak olyankor vonult el, nehogy valakiben is kárt tegyen. Másik esetben lement az edzőterembe, kiereszteni a gőzt. - Menj és dőlj le, majd beszélsz vele, ha kipihented magad - nyugtatgatta az édesanyád, mire ő csak morgott valamit, azzal az emeletre ment. - Amíg el nem varrjuk a szálákat a mai napot itthon töltöd - hallod apád határozott hangját. - Nincs kedvem még egyszer miattad aggódni. Azzal ő is felállt és kiment a konyhába. Egyedül az édesanyád jött vissza, hogy ismét szembeüljön veled. - Mindannyiunkat megviselt, hogy az este eltűntél. Gavin barátod mindenről beszámolt nekünk, ezért nem értettük a dolgot teljesen. Elmondta, hogy felkérted őt táncolni, majd amikor nemet mondott te elmentél a koncertre. Apád ezután a bátyádat okolta, amiért nem figyelt rád. Rendesen összerúgták a port - mesélte töretlenül, abban reménykedve, hogy ennek örömére valamire emlékezni fogsz. - Szeretném ha a mai napot itthon töltenéd. Tényleg nem akarunk még jobban aggódni miattad. De áruld el: drogoztál, igaz? Szomorúan nézett rád, mint aki biztos az igazában, de reménykedik ennek ellenkezőjéről. Ismét csak rajtad múlik miként oldod meg ezt a kényelmetlen helyzetet. Amarillis: A lányt már nem éred utol, de a nyomát egészen a zeneteremig követheted. Megfordult alakok, a hajakról való beszélgetés és egy furcsán édesen-fűszeres illat lengi körbe a helyet, ahol a lány megfordult. A zeneteremben, aztán ismét találkozhatsz vele. A zongora mögött ül és érdeklődve tekint rád. - Valami gond van? - kérdez rá, mint aki semmit sem tud az egészről. Szemüvegét igazgatva tekintett rád, kékeszöld szemeivel. - A tanár jelenleg nincs itt, a mai napon nem lesz órája. Csak én jöttem be gyakorolni - magyarázza neked kedvesen. Heyes: A cégvezető valóban köhécselt, majd ennyit mondott: - Valaki hozzon egy kávét. Nem, koránt sincs eldöntve a dolog és ez a mondat újabb terepet adhatott volna a marketinges és a pénzügyis kirohanásának, mikor is a cégvezető felemelte a kezét és csak egyetlen kérdést tett fel: - Kyotaka! - szólt a mentorodhoz, aki abban a pillanatban lehúzott a székre és helyetted állt fel. - Ha a Skyline, a feltalálója szerint nincs kész, akkor mit finanszírozott a cég az elmúlt egy évben? Egy félkész kommunikátort? Mentorod egy hosszú percig nem mondott semmit. Nem is kellett, ez az egy kérdés, csak még több mondanivalót szült a cégvezetőnek. - Az Ardor a Flemiával demonstrálta a nanotechnológia jelenlegi csúcsát. Egy olyan fénnyel párosított energiaszolgáltatás, ami nemcsak olcsóbb, mint az elektromos áram, de hosszabb távon is működik. A teljes működése még titok, de ezt nézve a Skyline egyetlen esélye, ha ezeket a nanókat kontrolállni, vagy sokkal inkább fejlettebben lenne képes irányítani. Ezáltal fúziót köthetnénk az Ardorral, erre az egy project-re. - De főnök ez... - kezdett bele mentorod, de egyhamar le lett állítva, mindössze azzal, hogy a cégvezető leintette. - Halljuk Mr. Iados. Képes lenne a Flemia technológiáját a javunkra fordítani? Mentorod ismét leült a székre és összepréselte a száját. Ő már kiszámolta mi lesz akkor, ha a válaszod igen és azt is, ha nemet mondasz. A többiek szintúgy némán vártak rád. Egy szó... de azzal vagy a találmányodat, vagy magadat ítéled halálra. Kill-o-matic: Inasod felvont szemöldökkel figyelte, ahogy feltúrod az ágyad, majd megtalálod a Kártyádat. nem szólt, csak bólintott arra, hogy valóban, ideje lenned fürödnöd. - Azt tegnap szerezte a Fesztiválon? - érdeklődött kedvesen, mintha kicsit sem kémkedett volna utánad, amikor elhagytad a házat. Végül hagyott fürdeni és ezzel ismét egyedül hagyott a gondolataiddal. Azonban nem merülhettél el örökre a langyos víz ringatásában, mert édesanyád szigora fojtogatóan lengte körbe a házat. Apád okosan elment dolgozni, ezzel kihúzta magát a dolog alól, aminek majd úgy is a végére fog hazaérni. Miután végeztél a fürdéssel, Han dolga volt, hogy lekísérjen a nappaliba, ahol a nagyságos asszony, épp egy magazint lapozgatott. Egy magazint, ahová havonta egy-egy cikket ír, az anyaság mibenlétéről, meg más témákról, amikre felkérik. - Han, kérem hagyjon magunkra - zavarta el az inast, majd szigorú barna szemeivel feléd fordult. - Felelj nekem egyenes válasszal: hol voltál tegnap este? Úgy fest hamar bajba sodorhatod magad, ha most valahogy nem jársz túl édesanyád eszén. --------------------------------------- Danitigre ráírok, hogy számíthatunk-e rá a továbbiakban. Következő reagkör: 24-én. [ Módosítva: 2013.08.20 1:11 ] |
| attila123 | 2013-08-20 00:01 |
| Agatha Arashy | 2013-08-20 00:05 |
|
attila123 írta:
//Ennyire brutálisat alkottam? xD//
|
| Elayan | 2013-08-20 00:06 |
//Köszi, megmentõm. Látod, Serena? A nõvérkéd meghallgatott. // |
| Agatha Arashy | 2013-08-20 00:12 |
|
Elayan írta:
//Köszi, megmentõm. Látod, Serena? A nõvérkéd meghallgatott. // //Azt hiszem le vagyok maradva, de igazán nincs mit. Általában igyekszem tartani magam a megbeszélt időpontokhoz. ^.^ *kezdi elhinni, hogy vannak a játéknak rajongói xD*// |
| hassan | 2013-08-20 01:02 |
|
//Öreg vagyok és szenilis, vagy csak vak? Páratlannál az előző körben elvileg én kezdeményezek...ilyen szar lennék, hogy még a meglepetés erejével se bírom eltalálni? Akkor tökre meglepődhetett, lényegében m1 volt a kocka eredménye, mert így is meglőtt. A vízveremben voltak számok? Nagyon be lehettem állva, mert nem rémlik. //
|
| Agatha Arashy | 2013-08-20 01:12 |
|
hassan írta:
//Öreg vagyok és szenilis, vagy csak vak? Páratlannál az előző körben elvileg én kezdeményezek...ilyen szar lennék, hogy még a meglepetés erejével se bírom eltalálni? Akkor tökre meglepődhetett, lényegében m1 volt a kocka eredménye, mert így is meglőtt. A vízveremben voltak számok? Nagyon be lehettem állva, mert nem rémlik. ////Nem te vagy öreg, nekem fáj a fejem két napja. De úgy, hogy az algopirin is éppenhogy segít. A támadást módosítottam a sztorinak megfelelően, a számok meg nem, nem voltak a Vízveremben, de a jellegük hasonló, mint a zöld villanások. Magyarán ugyanúgy látod őket, de más funkciókkal nem bírnak.// |
| hassan | 2013-08-20 01:20 |
|
Agatha Arashy írta:
//Nem te vagy öreg, nekem fáj a fejem két napja. De úgy, hogy az algopirin is éppenhogy segít. A támadást módosítottam a sztorinak megfelelően, a számok meg nem, nem voltak a Vízveremben, de a jellegük hasonló, mint a zöld villanások. Magyarán ugyanúgy látod őket, de más funkciókkal nem bírnak.// //Semmi gond, köszönöm a módosítást, nem érzem magam full bénának. Most viszont nem rögtön reagolok, bár ez is hasonlóan rövid lesz, mint az előző ahogy nézem. Viszont megveregetem a saját vállam ha nem gond, mert egyszer végre tényleg nem felejtettem el valamit. xD Fejfájásra én aspirint szedtem anno, bár évek óta semmit...pedig pl. tegnap estétől reggelig ment a tuctuctuc zene valahol pár kilométerre, de már a fejem is dobogott. -.-" // |
| Agatha Arashy | 2013-08-20 01:31 |
|
hassan írta:
//Semmi gond, köszönöm a módosítást, nem érzem magam full bénának. Most viszont nem rögtön reagolok, bár ez is hasonlóan rövid lesz, mint az előző ahogy nézem. Viszont megveregetem a saját vállam ha nem gond, mert egyszer végre tényleg nem felejtettem el valamit. xD Fejfájásra én aspirint szedtem anno, bár évek óta semmit...pedig pl. tegnap estétől reggelig ment a tuctuctuc zene valahol pár kilométerre, de már a fejem is dobogott. -.-" // //Jogos, eredetileg nekem sem az a célom, hogy a játékos teljesen hülyének érezze magát... na jó, néha az. xD Nem is kell rögtön reagolni, ezt senkitől sem várom el. Ha elsőre nyersz, akkor tényleg rövid lesz, de oda írtam, hogy legalább 3x próbálkozhatsz. A legrosszabb esetben 3x kapsz golyót, ami már valszeg elég vészes ahhoz, hogy lejjebb menjen benned a pumpa. ^.^ Esélytelen. Az aspirin nekem szinte cukorka, sose használt igazán. :S Az eseted viszont ismerős, mert nekünk meg közvetlen a szomszédban van ilyesmi, de most "hálelúja" csak a stressztől van ilyen bajom. xD Szóval megnyugszom és ez is elmúlik, de azért köszönöm a tippet. *vállon veregeti Hassant, amiért fejlődik a memóriája*// |
| hassan | 2013-08-20 01:44 |
|
Agatha Arashy írta:
//Jogos, eredetileg nekem sem az a célom, hogy a játékos teljesen hülyének érezze magát... na jó, néha az. xD Nem is kell rögtön reagolni, ezt senkitől sem várom el. Ha elsőre nyersz, akkor tényleg rövid lesz, de oda írtam, hogy legalább 3x próbálkozhatsz. A legrosszabb esetben 3x kapsz golyót, ami már valszeg elég vészes ahhoz, hogy lejjebb menjen benned a pumpa. ^.^ Esélytelen. Az aspirin nekem szinte cukorka, sose használt igazán. :S Az eseted viszont ismerős, mert nekünk meg közvetlen a szomszédban van ilyesmi, de most "hálelúja" csak a stressztől van ilyen bajom. xD Szóval megnyugszom és ez is elmúlik, de azért köszönöm a tippet. *vállon veregeti Hassant, amiért fejlődik a memóriája*// //Serena esetében már lehet a célod, ő alapból annak érzi magát folyamatosan. xDD A rögtön reagolás szokásom (ha egyedül kell persze), szóval ez nem annak szólt, hogy kényszerítenél, félig magamnak is megjegyzés, hogy most meghazudtolom eme beidegződést, hogy csak frissen lehet a legjobb. Nomeg utánna nem fogok ezen agyalni alvás helyett, ami így valószínű bekövetkezik, de fene vigye. Ha elsőre nyerek, dobás után fogom magam és veszek egy lottót. xD Mondjuk ha megvan a 3 dobás és adok-kapok van, akkor a kemény 3 sorom után rád kell bíznom magam mi? Mert harc közben nem áll szándékomban a lengedező szellőről és hasonlókról írni. "Csak" stressztől...hát szerintem az a legrosszabb, mert arra tényleg nem ér semmit a gyógyszer. =/ Itt az a baj, hogy a Balaton hozza a hangot, főleg ha szélcsend van (esélyes, hogy a túlpartról jött valamelyik dicoból a zene) szóval még csak odamenni és lekapcsolni az áramot se lehet olyan könnyen. És köszönöm a vállveregetést!  Ahogy nézem reag helyett kiírom magam offokba, így az nembaj, ha soványka lesz //
|
| Agatha Arashy | 2013-08-20 01:58 |
|
hassan írta:
//Serena esetében már lehet a célod, ő alapból annak érzi magát folyamatosan. xDD A rögtön reagolás szokásom (ha egyedül kell persze), szóval ez nem annak szólt, hogy kényszerítenél, félig magamnak is megjegyzés, hogy most meghazudtolom eme beidegződést, hogy csak frissen lehet a legjobb. Nomeg utánna nem fogok ezen agyalni alvás helyett, ami így valószínű bekövetkezik, de fene vigye. Ha elsőre nyerek, dobás után fogom magam és veszek egy lottót. xD Mondjuk ha megvan a 3 dobás és adok-kapok van, akkor a kemény 3 sorom után rád kell bíznom magam mi? Mert harc közben nem áll szándékomban a lengedező szellőről és hasonlókról írni. "Csak" stressztől...hát szerintem az a legrosszabb, mert arra tényleg nem ér semmit a gyógyszer. =/ Itt az a baj, hogy a Balaton hozza a hangot, főleg ha szélcsend van (esélyes, hogy a túlpartról jött valamelyik dicoból a zene) szóval még csak odamenni és lekapcsolni az áramot se lehet olyan könnyen. És köszönöm a vállveregetést! Ahogy nézem reag helyett kiírom magam offokba, így az nembaj, ha soványka lesz //Senkinél sem célom, de néha jó érzés. És ha úgy vesszük mindegyikőtökből hülyét csinálok egy reag alatt, szóval Serena csak kontráz a dologra... bár a legjobban nem őt sajnálom. ^.^ Még mindig nem értem mit lehet ezen agyalni, mikor szerepjátékoztam sem agyaltam egy reagon sem annyira, hogy ne tudjak aludni. Mondjuk Mesélésnél esélyes, hogy kattog rajta az agyam, hogy mit szórjak el, merre vigyem a csapatot, hogy az jó legyen, stb. De ha én vagyok a játékos, akkor ilyesmi meg sem fordul a fejemben. Vegyél is, mert akkor tuti nyerő vagy! xD Ha az megnyugtat nyugodtan rám írhatsz, hogy "pls, mozgasd már azt a fiút, mert 3 sort nem éri meg reagolni". És akkor fogjuk magunkat és levelezünk egy sort. Nekem nem fáradtság, sőt, szívesen teszem, mert így a játék is halad. Az akkor tényleg szívás. :S Én ezt csak akkor tapasztaltam, amikor Siófokon voltunk Meeting-en az egyik volt cégemmel. Jó is volt, hogy három oldalról három különféle zenét nyomattak és persze mindegyiket egyszerre, hogy ne tudj aludni. :S Másnap meg frissen, üdén ment a bájolgás és a "Jól aludtál ebben a 4 csillagos szállodában?" "Hogy a jó büdös p****a ne aludtam volna jól" című beszélgetés. Szóval átérzem a problémád. Lüke! xD Off-ot nem számolok a reagba. // [ Módosítva: 2013.08.20 2:00 ] |
| Elayan | 2013-08-20 09:03 |
|
A beszélgetés kicsit sem úgy alakul, ahogy én azt vártam és szerettem volna. Apa tombol, ami jogos is lenne, ha a dolgok úgy történnek, ahogy felvezetik előttem, de nem ez történt. Bátyó hozzám sem szól, amivel lehet most jobban járok, de mindenképpen megkeresem, amikor kicsit lehiggadt és beszélek vele, jobb ha nem ő jön hozzám. A beszélgetés folyamán rájövök, hogy hiába várok bármilyen választ is a szüleimtől, ők sem emlékeznek arra, ami történt, szóval felesleges még jobban belemennem. Viszont Gavint nem hagyhatom annyiban, ő „falazott” nekem, szóval biztos tud valamit. Bár ezen a ponton már ebben sem vagyok biztos. Amikor apa kivonul a nappaliból, anya pedig mellém ül és megkérdezi, hogy drogoztam-e, az elég rosszul érint. Életemben nem nyúltam anyaghoz, nem mintha nem lett volna lehetőségem rá, csak egyszerűen nem mozgatott a dolog… Jó, azt aláírom, inni iszok elég sokszor, mert milyen buli az, ha nem jön a képbe egy kevés, de mindig figyelek arra, hogy ne részegedjek le. Szóval nem tudom hova tenni anya kérdését. - Anya, ismerhetnél annyira, hogy tudd, nem anyagozok – mondom, a szemébe nézve, de ő elfordítja a fejét. Teljesen meg van győződve az igazáról. Nagyszerű, szuper… Anya, a mondandója végére érve, kimegy apa után, amit általában szívmelengetőnek tartok, most azonban úgy érzem, hogy az egész világ összeesküdött ellenem. Mintha csak… Lassan cammogok fel az emeletre, a szobámba. Elhaladok a bátyóé mellett és hallom, hogy fel-alá járkál odabent. Vajon kopogjak be? Talán ő az egyetlen, aki el is hiszi, amit mondok. Neki még sosem hazudtam és szerintem tisztában van vele. Mindenesetre nem veszítek vele semmit. Dühösebb már nem nagyon lehet, ahhoz meg már kezdek hozzászokni, hogy mindenki hülyének néz. Bekopogok, majd megszólítom és választ sem várva belépek, behúzva magam mögött az ajtót. Ahogy gondoltam és hallottam, a szobát rója fel-alá és iszonyat pipa. ~ Na essünk túl rajta. ~ Ahogy közelítek az asztalához és leülök a tetejére, kétszer szólít fel, hogy menjek ki, ha jót akarok magamnak, de rá se bagózok. Ki kell derítenem, hogy mi folyik itt. Elkezdem neki felvázolni, hogy mire emlékszem, egyedül a Szivárványszeművel történt beszélgetést nem osztom meg vele, csak azt, hogy láttam, amikor felébredtem, majd hozzáteszem, hogy lehet csak álom volt, de nekem nem annak tűnt. Megszorítom a zsebemben hordozott kártyát és várom a bátyám reakcióját. ~ Kérlek add, hogy higgyen nekem. ~ Ha nem, akkor egyedül kell elmennem Gavinhez. //Szerintem mindannyian jól szórakozunk, szóval nem kell minket sajnálni. Bár én sajnálom kicsit Serenat (vagy az orvosokat) a gyomormosás miatt, de azért túlzottan nem. //[ Módosítva: 2013.08.20 9:09 ] |
| Serena | 2013-08-20 11:07 |
| // Nem is kell drogra gyomormosás nem és semmit(drogra, ha felszívódott) és még után jól le is fogom hányni őket, mert maradt 1 kicsi még bent csak nekik // |
| hassan | 2013-08-20 11:14 |
|
Agatha Arashy írta: // Akkor kit? Ha nem nyilvános, majd privátban. xD//bár a legjobban nem őt sajnálom. ^.^ Agatha Arashy írta: //Bocsánat, hogy élek. xD Ez csak azt jelenti, hogy bele tudom magam élni a játékba, szóval mondhatjuk egyfajta pozitív minősítésnek is.//Még mindig nem értem mit lehet ezen agyalni, mikor szerepjátékoztam sem agyaltam egy reagon sem annyira, hogy ne tudjak aludni. Agatha Arashy írta: //Megnyugtat, szóval ezt is fogom tenni. //Ha az megnyugtat nyugodtan rám írhatsz, hogy "pls, mozgasd már azt a fiút... Agatha Arashy írta: //Naaa, szegény embert az ág is húzza, morzsányi örömöm is szétzúzod.Lüke! xD Off-ot nem számolok a reagba. //
|
| Serena | 2013-08-20 11:21 |
|
hassan írta:
Agatha Arashy írta: //Bocsánat, hogy élek. xD Ez csak azt jelenti, hogy bele tudom magam élni a játékba, szóval mondhatjuk egyfajta pozitív minősítésnek is.//Még mindig nem értem mit lehet ezen agyalni, mikor szerepjátékoztam sem agyaltam egy reagon sem annyira, hogy ne tudjak aludni. Ezt nekem írta nem csak amiatt nem tudott aludni a "kisangyal". Amit privátban írok megszellőztetni meg mindegy lehet nálatok módi, dé én nem haragszom ^^ |
| ishida016 | 2013-08-20 15:10 |
|
~Mégis mi az hogy szteroidozott? Ez hülyeség, ő sosem lőtte magát. De ha lőtte is volna akkor se annyit hogy az káros legyen.~ Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal indultam el felkeresni a Főnököt. Mikor oda értem, egy titkárnő fogadott és rá akart venni, hogy várjak mert Jade-nak éppen dolga van, de miután az értésére adtam hogy nem azért jöttem ide hogy várjak félreállt az utamból és megmondta hol találom. - Üdv főnök beszélhetnénk egy percre? - Üdv! Mi történt veled a tegnapi napon? Vártam volna, hogy ott legyél a megbeszélt helyen. - Nos igen... Erről is szeretnék veled beszélni... Négyszemközt. - Gyere az irodámba és mond el, miről van szó. Miután bementünk az irodába Jade leült de én a sarokban lévő kamera felé vettem az irányt és kihúztam azt, majd én is leültem a főnökkel szembe. - Joe meghalt. És nem baleset volt. Maga legalább annyira tudja mint én, hogy mennyire büszke volt a testére. Sose kokszolt volna. Ki fogom deríteni mi történt vele, de ebben a maga segítséged is kell. Minden elérhető infó kell az utolsó melójáról, a haragosairól és a kórházi jelentések illetve a cucca. Ami pedig a melót illeti... Azért nem voltam ott mert valószínűleg bedrogoztak. Az egész este kiesett. Ráadásul, nem tudom mióta de legalább 2 hete figyelnek. Azért is nem tudtak elérni. Arra szeretném megkérni hogy járjon utána még két dolognak. Az egyik ez. Azzal átnyújtottam a papírt amit reggel találtam az asztalomon. - Talán egy név, lehet nem tudom. De reggel ez volt az asztalomon. A másik pedig egy üzenet. Nem tudtam lenyomozni de magának hátha sikerül kideríteni valamit. Elővettem a mobilomat és azt is megmutattam. - De ne aggódjon nem ingyen kérem. Ismeri a mirrold rendszert? Már egy ideje dolgozok rajta és úgy néz ki fel tudom törni.. Illetve részben. Magát a hálózatot lehetetlen kívülről feltörni. Nemhiába ellenőrzi a rendőrség az egészet. De a terminálok már más tészta. Sikerült szereznem egyet és hozzá tudtam férni a program magjához ahol megtaláltam az algoritmust ami a hálózatokat azonosítja. Tehát már csak annyi a dolgom hogy írok egy egyszerű programot ami felülírja ezt az algoritmust és létrehoz egy új hálózatot. Illetve nem újat csinál de hagyjuk. Röviden az a lényeg hogy miután elkészítettem a programot, csak annyi dolgunk lesz hogy bemegyünk a raktárba megkeressük a terminált rádobjuk a progit és akár az egész raktárat is ki tudjuk pakolni. De ez valószínűleg csak egyszer fog sikerülni mert amint rájönnek a titokra olyan szintű tűzfalat fognak tenni az összesre hogy még egy szuperszámítógép se tudja feltörni. ~Remélem ennyi elég lesz fizetségnek, mert amúgy csak a fenyegetőzés marad, de az rosszat tesz az egészségemnek.~ [ Módosítva: 2013.08.20 15:12 ] |
| Möraja | 2013-08-20 23:33 |
|
-Jó'van. Kössz. -motyogom válaszul, és mikor hátat fordít, még a nyelvemet is kinyújtom rá, de remélhetőleg nem veszi észre. Beképzelt hülyegyerek. Oké, hogy most hálás lehetek neki, de igazán kihagyhatta volna a gáncsolós részt >.> Megfordulok, aztán egyből meg is torpanok. Hallom a felszűrődő zajokat, a készülődést, és eszembe jut a Doki megjegyzése, hogy Max akarhat tőlem valamit. Igaz, azóta olyan sok minden történt, hogy nem igazán foglalkoztatott a dolog. Szívem szerint indulnék valami más elfoglaltság után nézni, de úgy érzem, jobb ötlet lenne a hülye Létra után menni. Egyrészt hátha Max valami értelmeset sóz rám, ami tovább visz a történetben - egy "Szintre", például, másrészt hát ha a többiek, a hasonszőrűek tudnak valamit a tegnapi érdekes eseményekről. Újfent megfordulok és határozott léptekkel megyek az ismerős, de utált világ irányába. //Én sem agyalok sokat, most egy picit gondolkodtam, hogy merre menjek, de végül Facto döntött helyettem is szokás szerint Ez a legjobb amúgy a dologban, mikor a fejedben érzed, hogy a karid az egy teljesen másik ember, és szép lassan megismered. Rövidségért gomenne, talán holnap kipótlom, attól függően, SAO-ba mennyit kell írjak. XD// [ Módosítva: 2013.08.20 23:34 ] |
| Agatha Arashy | 2013-08-21 20:45 |
|
Serena írta:
hassan írta:
Agatha Arashy írta: //Bocsánat, hogy élek. xD Ez csak azt jelenti, hogy bele tudom magam élni a játékba, szóval mondhatjuk egyfajta pozitív minősítésnek is.//Még mindig nem értem mit lehet ezen agyalni, mikor szerepjátékoztam sem agyaltam egy reagon sem annyira, hogy ne tudjak aludni. Ezt nekem írta nem csak amiatt nem tudott aludni a "kisangyal". Amit privátban írok megszellőztetni meg mindegy lehet nálatok módi, dé én nem haragszom ^^ Serena: Nagyon kérlek ne tévedj el, de amit írtam, egyedül Hassan-nak írtam, erre a mondatára: "Nomeg utánna nem fogok ezen agyalni alvás helyett, ami így valószínű bekövetkezik, de fene vigye. ".
Amúgy ennyi erővel magadba is nézhetsz, mert te kezdtél "kiscsillagozni", holott csak PM-ben hívtalak így, egyszer. Hassan: Holnap több időm lesz és válaszolok neked mindenre, csak engedd meg, hogy a mai napon többet aludjak 3 óránál. ^^ |
| hassan | 2013-08-21 21:17 |
|
Agatha Arashy írta:
Hassan: Holnap több időm lesz és válaszolok neked mindenre, csak engedd meg, hogy a mai napon többet aludjak 3 óránál. ^^ Premission granted!
|
| Elayan | 2013-08-23 09:46 |
| //Azért vicces, hogy mindjárt megint határidõnél tartunk és még csak 3-an reagoltunk. A többiek ennyire megunták volna? Mert sztem, ha valaki heti 30 percet (ma nem tud rászánni valamire, az már nem akarás.// |
| Möraja | 2013-08-23 10:53 |
|
Elayan írta:
Nem, azt olykor (!) úgy hívják, hogy egyszerűen nem ér rá. Azért ne felejtsd el, hogy augusztus vége van, most már indulnak a munkák, az iskola, az anyámtudja. SAO-s szerepjátékban is már rengeteg nyáron aktív játékos mondta be a törölközőt, mert elindult a munka és már nem ér rá annyira, átmegy inaktívba vagy még rosszabba, kilép.//Azért vicces, hogy mindjárt megint határidõnél tartunk és még csak 3-an reagoltunk. A többiek ennyire megunták volna? Mert sztem, ha valaki heti 30 percet (ma nem tud rászánni valamire, az már nem akarás.// Mire eljön a szeptember, ez még rosszabb lesz. Így jártunk. Tapasztalatból tudom, hogy ez a "mindenkinek arra van ideje, amire szánja" dolog baromság XD |
| Serena | 2013-08-23 11:03 |
|
Möraja írta:
Yepp, én meg elfogadtam, hogy nem kell rajta "agyalni", ha véletlen ihletet éreznék a jelenlegi témámmal kapcsolatban akkor megírom, de nem érzem "oszt" inkább regényemmel foglalkozok mostanában, mint ezzel ^^
Elayan írta:
Nem, azt olykor (!) úgy hívják, hogy egyszerűen nem ér rá. Azért ne felejtsd el, hogy augusztus vége van, most már indulnak a munkák, az iskola, az anyámtudja. SAO-s szerepjátékban is már rengeteg nyáron aktív játékos mondta be a törölközőt, mert elindult a munka és már nem ér rá annyira, átmegy inaktívba vagy még rosszabba, kilép.//Azért vicces, hogy mindjárt megint határidõnél tartunk és még csak 3-an reagoltunk. A többiek ennyire megunták volna? Mert sztem, ha valaki heti 30 percet (ma nem tud rászánni valamire, az már nem akarás.// Mire eljön a szeptember, ez még rosszabb lesz. Így jártunk. Tapasztalatból tudom, hogy ez a "mindenkinek arra van ideje, amire szánja" dolog baromság XD |
| hassan | 2013-08-23 11:30 |
|
//Nana, én csak azért válaszolok lassan, mert haladok a sztorival, ezt Agatha is alátámaszthatja. Ráadásul még csak 23.-a van, szóval bőven határidőn belül. ^^// A mellékutcát elönti a ruha és bőr égett szaga, amit a sokkoló okozott a srác bal karján. A találattól újult erővel és hangos nevetéssel indulok meg felé, bár kicsit hátrébb mozdul és célra emeli a pisztolyt. A hirtelen felvillanó számok kicsit megzavarnak, de szerencsére a lövés így is csak súrol, amit lead. Észre se veszem a horzsolást a karomon, nekifutok és meglendítem a sokkolót, azonban a srác még egy lövést lead szinte közvetlen közelről. Kibillen az egyensúlyából, így ez a golyó is célt téveszt, és az oldalam horzsolja, azonban képtelen kitérni a csapás elől és igaz felületesen, de sikerül eltalálnom a mellkasát. Még mindig fogalmam sincs, hogy ki ez és miért támadott meg, de hála a bevitt és kapott találatoknak kicsit kezdek lecsillapodni, így a pillanatnyi szusszanás közben, míg mind a ketten erőt gyűjtünk, megszólalok még mindig mosolyogva: - Ennyire meg akarsz halni kölyök? A fegyvert célra tartja, arcán grimasz jelenik meg a fájdalom hatására és torkából is előtör egy-egy halk, de annál fájdalmasabb nyögés. Abban a kis időben, amikor kellő távolságba tudott menekülni, ismét felkészült a támadásra, pisztolyát maga elé emelte, majd rekedtes hangján válaszolt. - Mondja az, aki már nyolcszor megtette ugyanezt. Azzal célzott és lőtt. A srác válasza kicsit meglepett, de a figyelmem nem lankadhat. Mikor látom, hogy céloz a pisztollyal, félreugrok, de feltűnik, hogy ha ezt nem teszem meg, akkor sem talál el...szándékos lenne? Reflex szerűen előrántom a hónom alá erősített tokból az arany Desert Eaglet, a sokkolót pedig magam mellé ejtem. Csak egyetlen kérdést teszek fel, miközben rá célzok a fegyverrel. - Szeretnéd esetleg megbeszélni a dolgokat, vagy - előrebillentem a fejem és a tegnap még szépen belőtt hajam csapzottan lóg az arcomba. Ismét mosoly jelenik meg a szám sarkában - inkább némán egy hullazsákban akarod végezni? Egy hosszú pillanatig mozdulatlanul néz, mintha a fenyegető szavakat meg sem hallotta volna. Végül halkan felnevet, fegyverét továbbra is készenlétben tartva. - Alaposan megbánnád, ha megölnél... megint - tette hozzá, mintegy mellékesen. - De amúgy mindegy hányszor lőnénk le egymást, utána úgy is visszatérnénk, mintha mi sem történt volna. Te is észrevetted, nem igaz? Senki nem mond semmit arról, amibe ismét benne vagy. Miközben beszél, kezében egy pillanatra megremeg a fegyver. Fárad, elvégre több és súlyosabb sérülést szenvedett nálad. Fél karjának bénulása nem fog egyhamar elmúlni, ahogy a mellkasát ért égést is egyre fájdalmasabbnak érzi, minél inkább megnyugszik. Lehervad a mosoly az arcomról és szimplán szó nélkül elteszem a fegyvert. Az ölési kedvem semmivé lett. - Ennyi...elég volt. - mondom halkan és hátrasimítom a hajam, közben folyamatosan a szemébe nézek. - Fogalmam sincs, hogy ki használ sakkfigurának a beteges játszmájához, de ki fogom deríteni. A húgom...haza kell mennem felhívni, remélem jól van. - lehajolok a sokkolóért, majd ismét ránézek a kölyökre. - Jobban tennéd, ha te is inkább a saját életeddel és gondjaid megoldásával foglalkoznál ahelyett, hogy idiótaként lövöldözöl az utcán. Mindenesetre kösz, legalább kiadtam magamból a feszültséget. - zsebre tett kézzel felé sétálok, vissza a mellékutcából a főút felé semmilyen támadó szándékot nem mutatva, de folyamatosan a szemébe nézve. A Fiú, miután elraktad a fegyvert, fáradtan leengedte a sajátját is. - Cöh! Mondja az, aki az előbb eszeveszett őrültként támadott rám! És hogyan fogsz belevágni a kiderítésbe? Nem emlékszel semmire és nyomod sincs - mondja, miközben felé sétálsz. Ő sem kerüli a tekinteted. - Amúgy... nem is zavar, hogy tök "normálisan" majdnem kinyírtuk egymást? Renlarban vagyunk. Teszi fel a kérdést, ami valóban nem egy elhanyagolható szempont. Renlarban a gazdagok miatt majdnem minden utcasarkon áll egy rendőr, vagy ha más nem, akkor egy Mirrold térfigyelő. Most viszont ez a mellékutca is csendes, mintha csak egy csendes szóváltás hangzott volna el. Az emberek jönnek és mennek a főutcán. Máskor bezzeg a legapróbb sajtóhír miatt is riasztják a zsarukat, vagy épp ők veszik észre a dolgot. De most... semmi. Odaérek mellé és megállok a kérdésre vele párhuzamosan, még mindig zsebre tett kézzel. - Remélem nem bánod, ha nem kérek bocsánatot, elvégre egy pisztollyal a kezedben szaladtál utánam és már jó ideje követtél. Hogy fogok belevágni? Először is megpróbálom megkeresni a húgomat, gondolom ő is belekerült az események sűrűjébe, ketten talán többre megyünk. A többi meg majd jön magától. Egy biztos - mondom elfordulva és lenézve a földre - a flemiának köze lehet ehhez az egészhez...és ha igaz ez a többszöri nekifutás, amit már nem tőled hallok először, lehet, hogy idővel nekem is beugrik valami fontos információ...vagy inkább emlék. - egy vállrándítással jelzem azt, hogy a kettő valószínűleg egyet jelenthet. - Renlarban ilyesmi nem történhet meg? - nyugodt tekintettel fordulok vissza felé - Ugye tudod, hogy kivel beszélsz épp? - rázom a fejem hitetlenkedve - Egyedül az lep meg, hogy úgy nincs itt senki, hogy nem az én rendezésemben zajlanak az események. Ráadásul az embereim is mintha a föld nyelte volna el tegnap óta. Nem gondolod, hogy egy elég nagy fejes állhat a dolog mögött, ha mindezt a tudtom nélkül el tudja intézni? Talán maga az Ardor Corp... - szándékosan próbálkozok ezekkel a morzsákkal, hátha a sráctól többet megtudhatok. Makacsul fordította el a fejét, mikor a bocsánatról volt szó, de ezután ismét rád nézett. - Talán. De ezt miért nem Red-től kérdezed? Egy gúnyos, bár esetlen félmosollyal véleményezte a tényt, hogy tudja kivel beszélget éppen. De egy cseppet sem érdekli... feltéve, ha tényleg tudja ki áll előtte. - Öreg, Renlarban egy légy se***ben is mirrold van - fűzte hozzá az elegancia sosem látott jelét söpörve félre. - De váltig állítom, ha beszélni akarsz erről valakivel, aki ért is hozzá, akkor menj Red-hez. Ő pontos válaszokat fog neked adni. Már csak azért is, mert ő a fejes ebben a játékban. A francba... Fogai között szűrte a levegőt, amikor megmozdult és vele együtt a sérülések is. - K****a életbe! Legalább két hónapig nem mehetek melózni! Ez gáz - nézett végig magán, mint aki most fogta fel igazán mit is művelt az előbb. Felnevetek a zsörtölődésén. - Ha csak a pénz miatt dolgozol, ezt könnyen megoldhatjuk, írd le a számlaszámod és kedves segítségedért - félreérthetetlenül nézek végig magamon, majd rajta a szünet közben - megkapod a jutalmad. Már csak egy kérdés: hol találom Red-et jelenleg? - kérdezem úgy, hogy ne nézzen teljesen hülyének, hogy még azt se tudom ki az. A Fiú olyan arcot vágott, mintha egy idiótát mérne végig. Talán a gondolatai sem álltak messze a feltételezett valóságtól. - Hagyjál! A pénz egy dolog, de én nem csak ezért melózom. Szerinted csak te akarsz kikerülni ebből az ördögi körből? Teljesen komolyan kérdezte, látszott, hogy az erős kezdés ellenére, ő sem több egy áldozatnál. - Ott, ahol a Csuhásokat is - azzal felnézett az égre, mintha keresne valamit. - Hamarosan jár erre egy-kettő, akik a terepért felelősek és akik engem is felügyelnek. Én itt megvárom őket, hogy jelentsek. Majd ők helyreraknak - pillantott a sérülésére. - Majd mondom nekik, hogy Redhez akarsz menni és ők érted jönnek. Alapjáraton nem fognak megölni, de valahogy a Szintekre kellett téged küldeniük. Magadtól még nem mentél volna - magyarázta lazán, azon igyekezve, hogy a legkevesebbet mozogjon. Ezért nem is ült le, és öt centinél még biztosan nem mozdult többet. Ám bármi is legyen a válaszod, elég egyszer félrenézned és már csak a dördülést hallod a közeledből. Húsodba kétségtelenül egy golyó hatolt, majd pillanatnyi meglepettségedet kihasználva, a Fiú hátra is lökött, hogy a falnak tántorodj. Azonban a kemény felület helyett azon kapod magad, hogy egy bő, fekete kabát vesz téged körbe. Pont olyan, mint a Csuhásoké. Ott áll mögötted és különösebb ok nélkül olvaszt magába... Kérdőn megemelkedik a szemöldököm és jön mindjárt utána a kérdés is. – Azok a csuhások, akik mészároltak tegnap? – ismét a földre nézek, ám pont mikor újra a fiú felé fordulnék, érzem, hogy eltalálnak és egy golyó fúródik az oldalamba. – Mi a… - ránézek a srácra, először kikerekedett szemekkel, ám mikor érzem, hogy valami magába szív, csak elkezdek őrülten nevetni továbbra is a srácra nézve. Semmi mást nem teszek, nem próbálok kiszabadulni, egyszerűen a kíváncsiságtól vezérelve megadom magam a dolognak. |
| Elayan | 2013-08-23 11:39 |
|
//Holnap jön a köv. reagkör, de igy megint tolva lesz. Ez a visszamegy mindenki dolgozni dolog meg már csak azért is sántít, mert átlagembere a nyarat is végigdolgozza. Szerintem meg igenis mindenkinek arra van ideje, amire hagyja. Csak saját példából. Engem igazából nem érdekel, csak így feltartják a többit is folyamatban. Legalább beírnák, hogy mi van, vagy legalább, hogy nem érnek rá ezzel foglalkozni.// |
| Erodon | 2013-08-23 12:11 |
|
A kórházból kilépve ismerős környék fogad. Valahol félúton lehetek a lakásom és a Főnökség között. Miután körülnézek egyből elindulok a lakás felé. ~A történtek után valószínűleg kerestetni fognak. Így utólag belegondolva talán kicsit elhamarkodott voltam. Bár úgy tűnik az előttem álló be nem tervezett szabadságon lesz időm lenyugodni és rendesen átgondolni a dolgokat. A Főnök le tudná állítani a zsarukat, de őrültség lenne tőle ilyesmit kérni anélkül, hogy mondanék bármit is a miértjéről. Azért a neki szánt üzenetbe belefoglalom valahogy. Egy próbát megér.~ ~A lehető leggyorsabban meg kell járnom ezt a kerülőt, aztán pedig mehetek az eredeti célomhoz, Touhba. Vissza oda ahonnan indultam... Nem szívesen látogatom meg kedves szülőhelyem, de legalább nem lesz teljesen ismeretlen és, azon kívül, hogy ott találhatom meg a fiút, a rendőrökkel is így minimális lesz az esélye, hogy problémám lesz.~ Gyors léptekkel haladok a ház felé. ~Remélem a tartalék telefon nem keveredett el túlzottan, nem szeretnék sok időt tölteni a keresgélésével. Ami fontos, hogy, valami ruhát, kellő készpénzt és valami fegyvert biztos össze tudok szedni. Van nekem egyáltalán valami csuklyás, vagy olyan kabátom ami takarja az arcom legalább? Nem mintha nem szúrnának ki könnyen a termetem miatt... ha rejtőzni akar az ember nem jön jól, ha kiemelkedik a tömegből.~ //ímé, máris felé gyarapodott a reagok száma én személy szerint még egyáltalán nem untam meg. Sőt. de amúgy tekintve a fél órát, az a hátralévő egy (már inkább fél) nap elég soknak, vagy legalábbis bőven elégnek, számít. Egyébként is, minél később írom meg annál kevesebb ideig kell várjak a következő körre (bár ha csak az enyém hiányozna akkor megírnám, de amíg nem hajt a tatár addig nem sietek vele nagyon és megvárom amíg megjön hozzá a tökéletes hangulatom )// [ Módosítva: 2013.08.23 12:12 ] |
| Möraja | 2013-08-23 13:02 |
|
Elayan írta:
//Átlagembernek van két-három hetes szabadsága, akinek nincs, annak szemét a főnöke //Holnap jön a köv. reagkör, de igy megint tolva lesz. Ez a visszamegy mindenki dolgozni dolog meg már csak azért is sántít, mert átlagembere a nyarat is végigdolgozza. Szerintem meg igenis mindenkinek arra van ideje, amire hagyja. Csak saját példából. Engem igazából nem érdekel, csak így feltartják a többit is folyamatban. Legalább beírnák, hogy mi van, vagy legalább, hogy nem érnek rá ezzel foglalkozni.// Hát, nem tudom. Mikor iskolás voltam, örültem, ha volt napi két órám szabadon Aki meg dolgozik, annak meg nem mindegy, mióta. Párom a három évével már nyelvét lógatja, mert van egész évre két hét szabadsága, azt sem ő döntheti el, mikor, plusz gyárdolgozó lévén nincsenek az ő naptárában ünnepnapok, max ha pontjuk pont aznapra esik a szabadnapja. Anyukám viszont dolgozik 20 éve, jóval több szabadnapja van, amivel gazdálkodhat. Saját példám nekem is más, mivel munkanélküli lévén én is ráérek bármire, amire időt szánok (egy dolgom van csak, tanulni-tanulni, mert akkor októberben végre talán munkám is lesz). Engem nem zavar, ha feltartanak, megtették már sokszor. Jönnél SAO-ba játszani, végén immunissá válnál rá Ott például van olyan játékom, ami még valamikor júniusban vagy július elején indult, mikor csatlakoztam, és haladtunk talán négy kört benne Az én mesélésem is csúszott már párszor (többször, mint a Kasumi). Azzal viszont egyetértek, hogy ilyenkor írhatnának. Ha majd én tűnök el hamarost, meg fogom írni, mikor, medtől-meddig, hogy ne várjatok rám Amúgy még az is eszembe jutott, hogy talán önhibájukon kívül maradnak ki. Mondjuk valamelyik neadjisten balesetet szenvedett és most kórházban fekszik - ilyenre is olvastam példát. Szerencsére eddig mindenki visszatért...  //
|
| Heyes | 2013-08-23 22:14 |
|
Ismételten én kerültem a rivalda fénybe. A teremeben mindenki várta mit fogok mondani. Felálltam vettem egy mély lélegzettett. - Előszór is szeretnék tisztázni valamit.- kezdtem bele. - Mert úgy vettem észre van itt egy kis félreértés. A skyin teljesen kész van. Elkészítésével az eredeti tervek szerint haladtunk és az előre bejelentett funkciók kerültek bele. Egy állandó kommunikációs eszköz, ami nem merül le, a világon bárhol működik, segít azonosítani a használóját, ráadásul olcsóbb az előállítási költsége mint bármely más kommunikációs eszköznek. Ha piacra dobjuk egyedórakódú termék lesz. -Ezután sóhajtottam egyet. - A korábban említett funkciók extrák. Azokra a lehetőségekre a közben jöttem rá miközben a skyin programoztam, majd szabad időben kezdtem bele a fejlesztésükbe. Nem már félig-meddig kész verziókkal akartam elől állni, hogy lássák érdemes velük foglalkozni. Sajnálom a kirohanásomat csak szeretem volna tisztáznia félreértést. Azonban vissza térve a kérdésére. A fesztivál alatt gyengélkedtem kicsit. ~Elméletben meg is haltam.~ Ezért nem tudtam rendesen megfigyelni a Flemiat működés közben. Azonban biztos vagyok benne hogy ha kicsit is hasonít az elektromosságra, akkor a skyin készítése közeben szerzett tapasztalatoknak hála. Igen képesek leszünk hasznot húzni a Flemiából. [ Módosítva: 2013.08.23 22:31 ] |
| Agatha Arashy | 2013-08-23 22:35 |
|
//A magam részéről szintúgy nem csodálkozom, hogy vannak csúszások, vagy valaki nem ír időre. Ez beletartozik a Játékba, sőt, azt is el tudom fogadni, ha valakinek nincs hozzá hangulata, vagy ötlete, esetleg időhiányban szenved. A Kasumi (valljuk be) nem a legkönnyebb FRPG-k közé tartozik, így a csapat hullásában jómagam is nagy szerepet játszok, már csak azzal, hogy ilyen irreális helyzetbe keverem a játékosokat. Őszintén megvallom, mikor elkezdtük azt hittem a 3. körben már mindenki felteszi a kezét, hogy "Bocs, de ezt nem csinálom tovább". És jelzés terén: Kill-o-matic 25-re ígérte magát, IRL elhavazódás miatt. Őrá ezért ebben a körben nem kell várni.// |
| Serena | 2013-08-24 00:00 |
|
PAMPARAMPAMAPAM! Ritmusra dobolnak patáikkal a csillámpónik szivárvány rókázással egybekötve a fejemen. Lüktet, mint az istenverése emellett, még homályosan 4 alakot is látok sündörögni körülöttem. Az egyik magyaráz valamiről valószínűleg nekem miközben valami méretes kígyóféleséget keneget valamivel. Mire ez tudatosult egyre közelebb jön felém a f*szi azt próbálja belém tömni a kígyót. ~HŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ há, apukám ne olyan gyorsan!!!!~ -reflexből úgy tökön rúgom, hogy még a télapó is hallotta északi sarkon ahogy diói csörömpölve darabora törnek, mint 1 jénai rossz kezekben... Eztán jött 2 benga azt jól lefogtak, meg letaperoltak, de velük már nem bírtam el és leszorítottak. ~Látszott, hogy kivételesen még élvezik is a munkájuk és várták, hogy lefoghassanak...~ Közben rájöttem, hogy ezek gyomormosást végeznek rajtam a drog miatt. Ennyit érnek a helyi orvosok a felszívódott drogot kimosni, agyhalott nyomik. Mit vártam itt még annak is orvosi papírja van, aki saját ujjait nem tudja végig számolni... Elengedtem magam, mert akkor hamarabb túl vagyok rajta gondoltam. Miközben a pocim telt a langyos vízzel eldöntöttem, hogy azért megjutalmazom őket egy kicsit a munkájuk gyümölcsével. Miközben már kifele ment a cuccos a "kígyón" számok jelentek meg előttem 1-6ig majd elhalványultak és csak a 6os maradt ragyogva ellőttem,de végül az is elhalványult vele együtt a kiáramlás is megszűnt a pocimból a lavórba, ami előttem hevert a földön. ~Itt az esélyem köcsögök.~ Amint kiért a "kígyó" ráfeszítettem a hasizomzatomra teljes erőmből és telibe rókáztam a népet akkora sugárban amennyire a fejemet el bírtam forgatni. -Gyerekek, alig maradt már cucc a kövi körre. - mondtam hörögve fanyar mosollyal a szám szélén. Úgy tűnik nem díjazták az előző akciómat. Elég durván letolták még egyszer a "kígyót" és kipréselték belőlem a maradékot majd kivágtak az utcára, mint a macskát sz*rni. Lazán felkeltem. majd csekkoltam, hogy mindenem eltűnt, de erre számítottam is. Nincs meg a kártyám. spoiler Hát, hogy fogok újra találkozni az én EDWARDOMMAL (twilight 2. rész mikor ki akar menni a Vulturihoz). Na kb. azt a feelinget éreztette mikor legutóbb ott verte magát a ház tetején nekem, bár volt 1 enyhe elton john beütése is... Mivel ezek a személyek nem léteznek Kasumi világában nyugodtan találj ki helyettük valami fake nevet azt majd beteszem azt, ha szeretnéd. ~Asszem Pityu egy ideig eltávon lesz.~ Megyek Matarba zsebelek valami kajára valót aztán alszok kicsit míg visszatér valamennyi erőm. Ha ezekkel megvolnék vissza megyek és bucira verem a templom előtti díler fejét, aki azt trágya cuccot adta. Majd addig rugdosom míg a belét is kihányja, mint én az előbb és közben megkérdem szépen tőle, hogy merre van lenyúlt cuccom. Ha van infó, akkor elindulok a nyomon, ha nincs akkor elmegyek ahhoz a raktárhoz, amit az öreg emlegetett és elkapatom magam Redrummal, ha már lúd legyen kövér! 23 : 59 pont időben [ Módosítva: 2013.08.24 0:04 ] |
| Elayan | 2013-08-24 12:54 |
|
//Edward.//
|
| Amarillis | 2013-08-24 16:45 |
|
- Nem a tanárt kerestem, hanem téged. - válaszolok mosolyogva. - Tudod, van egy olyan érzésem, nem véletlenül botlottunk egymásba az előbb. A lány ártatlan, csodálkozó szemekkel nézett rád, pont ahogy mások tennék ebben a helyzetben. Egész testével elfordult a zongorától, majd zavartan szólalt meg újra. - Lehet. Az életben nincsenek véletlenek... vagy valahogy így tartja a mondás. Mesélj, mit szeretnél tőlem. Egy bátortalan mosolyt öltött magára a végén, és megvárta, amíg beljebb kerülsz és becsukod magad mögött az ajtót. Ekkor Lizzie-re gondolok. Még mindig alig hiszem el a történteket, ha nem kaptam volna időben észbe, kibuggyantak volna a könnyeim. De erőt vettem magamon, most nem lehetek gyenge... semmiképpen. "Lássuk mire jutok", nagy levegőt veszek és behúzom magam mögött az ajtót. - A drámateremből jövök. Mivel találkozásunk előtt te is arról jöttél, szeretném megkérdezni, hogy nem láttál vagy hallottál arrafelé valami érdekeset? - kérdezem komolyan, miközben reakcióit fürkészem. - Arról, vagy onnan? - kérdez rá egyre nagyobb nyugalommal, ahogy kettesben maradtatok. - Mert sok érdekességet lát az ember lánya, főleg hall is, ami azt illeti. De gondolom téged valami más érdekel. Mondjuk olyasmi, ami a lelkedig hatolt és fájdalmat okozott. A reakció közben alig változott. Zavart, kedves, a háttérben mégis megbújt egy halovány árnyék. Olyasmi érzés, mint amikor az ember egy cirkuszi artistával kerül szembe. Úgy érzem, nem volt hiábavaló utána jönni. Az a furcsa érzés ismét átjár, pont mint az után, mikor beleütköztem. - Jól sejted. A drámateremben történtekre gondolok... - mondom, s közelebb hajolok, s jeges hangon, szinte suttogom. - Ki akarom deríteni, mi történt valójában. A jeges hangra kicsit hátrahőkölt, de utána ártatlan mosolyt öltve nézett szembe veled. - És hol akarod kezdeni? - tette fel a legnyilvánvalóbb kérdést, aminek válaszát gyerekkori cinkostársak osztják meg egymással, egy holdfényes éjszakán, mikor a szülők aludni tértek. - Ugyanakkor... a drámaterem nem arról szól, hogy minden csupán egy színdarab kelléke és szerepköre? - gondolkodott látványosan. - De talán kezdheted az elején is. Mit is láttál egyáltalán? Látom megtettem a kívánt hatást, s már egy mosollyal oldom is az előbbi feszültséget. "Most komolyan ő kérdez?" De úgy döntöttem beszállok a játékába. Mivel még mindig a zongoraszéken ült, lazán melléhúztam egyet, biztos távolságba, és rossz szokásomhoz híven felhúztam a lábam. Belegondolva még inkább egy baráti csevejre kezd emlékeztetni a hangulat, csak a téma nem lesz oly édes, mint kellene. - Tudod, a próbák és a megbeszélések alatt belehelyezkedünk abba a világba, szerepbe, hangulatba, melyet az előadásban valóságként akarunk bemutatni... de mi történik akkor amikor valami olyasmi kerül a színpadra, ami már nem játék, nem a varázs része, hanem véresen komoly? A Lány a széken ülve hagyta, hogy végül beszélgetőpartnere is helyetfoglaljon és megkezdődjön egy másfajta mutatvány. Egy olyan, amit úgy hívnak: társalgás. - Olyasmi nem létezik - feleli aztán teljes meggyőződéssel. - Minden az adott színdarab része még akkor is, ha elsőre nem tűnik annak. Egy színésznek az a dolga, hogy a közönségnek élővé tegyen egy játékot. Ha a közönség megsejti, hogy valami megtörte a varázst, akkor egy irányíthatatlan dráma veszi kezdetét. A gondolaton halkan felkuncogott. - Sokkal inkább az a kérdés, hogy mit akar maga a színész és mennyire erős ahhoz, hogy azt, amit valóban akar valóra is váltsa? Egy varázslat fenntartásához erőre van szükség, nem? - Valóban. - a szavai elgondolkodtattak. "Mire akar utalni?" Egészen magával ragad ez, a helyzet másfajta szemlélete. Aztán elmosolyodok. - Szóval szerinted ez valami nagyobb darabnak volt egy jelenete? Talán ismered is a darabot? A Lány mosolya úgy fest nem hervad le, és annak ellenére, hogy ő is a huszonévesek sorait bővíti, egészen kislányos csillogás jelenik meg a szemeiben. - Senki nem ismerheti az összes darabot, így ezt sem. A jelenetek folyamatosan követik egymást, egészen addig, amíg a függöny le nem hull. Tudod mikor hullik le a függöny, nem? Amikor véget ér valami, amit a közönségnek nem kell látnia. Te színésznek készülsz, vagy legalábbis tanultál dramaturgiát. Így tudhatod, hogy minden színdarab egy forgatókönyvet követ, ami meghatározott időben válik valóra a színészek jóvoltából. Ha ez az idő elmúlik, a színész ledobja a szerepet és visszatér abba a világba, amiből egy rövid időre kiszakadt. Ez veled is így van, nem igaz? Az utolsó kérdésnél felállt és nyújtózott egy kicsit. - Ha azt nézed, valamilyen szinten mindenki játszik. De nem jó egy olyan darabban, aminek nem ismered a részleteit, akkor nehéz átadni magad a szerepnek. A valóság maga is egy játék néha, nem igaz? - válaszolok, kissé elkalandozva. Nem tudom, unja vagy tereli a témát, vagy csak szimplán elgémberedett, de visszatérek a tárgyra inkább. - Mondd, mit tudsz a történtekről? - Ebben igazad van. Minden, amiben benne vagy egy játék, egy színdarab része - feleli, aztán ismét felnevet. - Nem sokat. De abban biztos lehetsz, hogy én is részese vagyok ennek a darabnak. Bár... egyelőre nem több, mint egy statiszta, aki elkísérhet téged Athal-hoz. Gondolom már hallottál róla. "Athal Róla beszélt a gyönyörű lány is, neki köszönhetjük az esélyünket... Komolyan ismerheti?" - Tudod, számomra a legfontosabb, hogy sikeres legyek a darabban, amibe kerültem. - felelek mosolyogva. - Igen, hallottam róla, de mi a biztosíték, hogy nem csapdába akarsz csalni? De ha tényleg elvezetsz hozzá... veled tartok. |
| danitig | 2013-08-24 22:29 |
|
Mikor harmadszorra is be ütöttük a kódot, a falon megint elkezdet akód megjelenni, gondolva hogy most jó lesz, de miközben vártunk a sziréna megint meg szólalt, a lámpás hoz kaptam a fejem és látva, hogy be igazolódott a gyanúnk az nem bírta és az szét tört lángra lobbantva az egész szobát. Zavarodottan kábán ébredek, nem tudom, hogy mi folyik itt és hogy hol vagyok. Miközben ülök föl az ágyon, hogy körbe nézzek, és nagyobb mozdulatot teszek, érzem meg a testem fájdalmát. A gondolat hogy olyan érzés a fajdálom, mint ha meg éget volna a testem juttatta eszembe az előző éjszakát és jöttem rá hogy nem csak egy álom volt az egész. Nem értettem hisz halottnak kéne lennem, de mégis hogy lehet ez gondoltam, mert jobban meg nézve a testemen sérülés sincsen. Miközben próbáltam összeszedni a gondolataim, hogy mégis pontosan mi történhetett, meg szolalt valaki. - Látom felébredt, jobban érzi magát? - Igen jól csak a testem fáj, de elviselhető. Mi történt, és hogy kerültem ide? - A munkatársai találták meg és hozták be ide a korházba. Emlékszik bármire is az éjszakával kapcsolatban? - Nem semmire. ~Gondoltam nem ebből inkább nem mondok semmit el a nővérnek, míg még én sem tudok semmit erről.~ - Rendben kérem. A doktor úr szerint nincs komolyabb baja, de azért még pár órára bent tartanánk egy kis meg figyelésre. Akkor jó pihenést viszlát. - Köszönőm. Viszlát. Jobb, ha erről a dologról nem beszélek senkinek, míg ki nem derítem még is mi történhetett itt. Kiszállok az ágyból és fel öltözök, a telefonomért megyek, mikor észre veszem azt a különös kártyát a földön. Már megint a kártya ez akkor is nálam volt és valami fura is benne, biztos fontos gondoltam így elraktam. Fel akartam hívni a főnökömet, hogy tudnak e valamit, az estével kapcsolatban. Mikor épp tárcsáztam, hallottam a nővér hangját. - Áh, Kasumi-san. Jól aludtunk? E név hallatán hirtelen elfogott a félelem és a rettegés, olyan erősen éreztem, mint még ezelőtt soha, a lábaim elkezdtek remegni és össze rogytam. A nővér meg halva oda siet és kérdezgetett, de ebből nem hallottam semmit. Mikor hozzám ért tértem magam hoz. Nem figyelvén a nővérre fel álltam és az ablak hoz sietve szellőztettem ki a fejem, és próbáltam magam összeszedni. |
| Elayan | 2013-08-26 15:03 |
| //Most akkor bevárjuk a hiányzót?// |
| Erodon | 2013-08-26 21:51 |
|
//úgy tűnik színes kis társaságunk elnyelték a Szintek (lehet elbuktak és ezért elfelejtették még a topik létezését is) a hiányzó elvileg tegnapra ígérte magát, de nem hibáztatható ha van más dolga ellenben nekem kezdenek komolyabb elvonási tünetek előjönni, úgyhogy mesélő-san legyen szíves folytatni (könyörüljön meg az ittmaradottakon) // [ Módosítva: 2013.08.26 21:52 ] |
| Agatha Arashy | 2013-08-27 23:28 |
|
Én könyörülnék, amint végre lenyugszom. -.- 24-én az áramszolgáltatás megadta magát, 25-től kezdve pedig hajnalban megyek, éjszaka jövök. Remélem most már mindent tudok posztolni. :S És tényleg, őszinte bocsánat a hosszú késésért! ------------- 6. kör Elayan: Miután másodszori felszólításra sem mentél ki a szobájából, bántani meg nem akar, bátyád a falba boxolt, hogy valamennyire levezesse a feszültségét. Miután ez megtörtént, leült az ágyára, veled szembe és némán végighallgatta a mondandódat. Egyszer sem szólt közbe. - És most mit akarsz, mit csináljak veled? - kérdezte, amikor befejezted. - Az is lehet, hogy bedrogoztak, vagy túl sokat ittál. Ki tudja miket művelsz, amíg nem figyelek rád. Meg amúgy, ha halott lennél, akkor nem is lehetnél itt! Első ránézésre tényleg nem tud mit kezdeni az üggyel, de néhány szótlan másodperc után aránylag nyugodtabban szólalt meg. - És most? Mihez akarsz kezdeni? Ismerlek, addig nem nyugszol, amíg ennek utána nem jársz. És talán ismerek tagot, akik tudnak valamit ezekről a látomásokról. Bár ennyi erővel a templomnál is kezdhetnénk - vonta meg vállait nyeglén, ugyanakkor később sem tágított az ötlettől és hajlandóvá vált beadni a szüleiteknek, hogy elkísér a templomba gyóntatni, hogy kijuss a házból. - De cserébe nem mozdulsz mellőlem, világos? Ezek után különösebb választásnak nem adott helyet. Ennek hála biztonságban kijutottál a házból és bátyád oldalán a helyi templom felé veszitek az irányt, ami valahol Matar és Touh határánál található. - A helyi papnövendék jó barátom és tartozik nekem - magyarázta már az utcán. - Ha bárki az egyház keretein belül csinál valamit a városban, arról ő tud. Csak ne nézz rá boci szemekkel. Az a barom a krumplit is elkapná, ha elgurítod előtte. Alig húsz perc alatt értetek a templomhoz, aminek most valamiért zárva voltak az ajtajai. //Dobj egy hatoldalúval. Ha páros számot dobsz: szerencsétekre a hátsóajtót nyitva hagyták és azon be tudtok surranni a paplakba. Bent azonban semmi nem utal arra, hogy bármi fontos dolog történne. Mindent beborít a csend. Ha páratlant: egyik ajtó sincs nyitva, és a bátyád telefonon keresztül csak jó tíz perc múlva éri el a tagot, aki pár nyögdécselt szó után le is teszi. Ezen a szálon nem tudtok elindulni. // Ishida016: Látszólag faarccal hallgatott, néha hümmentve egyet, máskor csak a szemöldökét ráncolva. - Nézd! - dőlt hátra a székében, kezében a papírral, a lehető legnyugodtabban kezelve a dolgokat. - A mirrold valóban sokat ér nekünk és volna is egy raktár, amiben elég nagy szajré van ahhoz, hogy megérje a kockázat. De… kezdjük az elején. Mert nem kell sokat keresgélnem ahhoz, hogy tudjam a válaszokat. Megvárta, amíg te is kellőképp figyelsz, majd, mint akinek a fogát húzzák előre hajolt és igyekezett kipréselni magából a magyarázatot. - Joe-val valóban nem szteroidok végeztek, ezt én is tudom. Valami olyan ügybe mászott bele, amit nem támogattam, igaz, nem is nagyon kért segítséget, miután közöltem vele, hogy pihennie kellene. Valamiféle szektáról beszélt, lidérces álmokról. Össze-visszahordott mindent, aminek nem sok értelmét láttam. A lényege azt hiszem az volt, hogy van egy szekta, akik megölik, majd feltámasztják az embert. Ez önmagában baromság. Végül belekeveredett egy bunyóba, ahol mindenét eltörte. Így került a kórházba és kiderült, hogy valóban drog került a szervezetébe. Lóadagnyi, ahogy ezek az alakok dolgoznak. A te eltűnésedről nem tudok sokat, erről neked kellene mesélned. Az a biztos, hogy megpróbáltuk Joe-t törölni a rendszerből, minden szálát eltörölni, ami hozzánk vezeti. Kell a francnak egy éhes horda, akik darázsként közlekednek és szórják az anyagot. A rendőrséget értelemszerűen értesítettük, persze névtelen bejelentőként. Szóval azt tanácsolom, hogy Joe ügyét hagyd békén. Valószínűleg te is kaptál az anyagból, ezért esett ki azaz időszak. De még egyszer mondom: szállj le róla. És jobban teszed, ha te is pihenni mész. Ezek után szótlanul eléd tolta a papírt, amit még reggel kaptál. Üres volt. Mindkét oldala. De amint Jade erről beszélt, kezdett benned körvonalazódni a múlt éjszaka. Emlékfoszlányok, amik homályosak ugyan, de a segítségükkel már érezted annyira elveszettnek magad. - Az üzenetet pedig nem ismerem, csak azt tudom, hogy Joe egyszer hasonlóval jött. „Shall we dance?”… - megrázta a fejét. - Beteg az, aki ilyeneket küldözget, vagy csak szimplán unatkozik. Hagyd a fenébe! Komolyan mondom, hogy nem célom tőled is megválni. Úgy veheted észre, hogy nincs oka hazudni, sőt, az utolsó mondatát, meglehetősen komolyan mondta. De abban már biztos lehetsz, hogy Joe a Csuhások nyomára akadt. Talán ezért is kellett meghalnia. //Rajtad áll a döntés: megpróbálsz még valamit kicsikarni Jade-ből, vagy más tervhez folyamodsz, aminek kapcsán megtudhatod, Joe hol járt utoljára. Möraja: Az ismerős világ szivacsként szippant magába, és a többiek láttán ismét csak tudatosul benned, hogy nem vagy több egy koszos utcagyereknél, akinek se családja, se élete… vagy csak ez voltál Szivárványszem előtt. Max mankóra támaszkodó alakja nem tölt el szép emlékekkel, de ezúttal sem csalódhattál benne: pontosan úgy tesz, mintha el sem mentél volna. - Facto! Remek, akkor mind megvagyunk! - mosolygott rád, aztán a többiekre. - A mai napon nagy fába vágjuk a fejszénket és a játék ugyanaz, mint eddig: az nyer, aki előbb visszatér a szajréval. Három raktár van célkeresztben, de ezúttal három chip-et kell ellopni. Pontosan ilyeneket. Azzal felmutatja mindenkinek a szajré másolatát. Egyszerű szürke, tenyérnyi dobozok, akár egy két évvel ezelőtti mini zenelejátszó, csak épp bemenet nélkül. - A feltörést bízzátok rám, nektek egyelőre meg kell szereznetek. A felderítők szerint a kettes, a nyolcas és a húszas raktárakban őrzik őket, Scylen határában. Most is csak egyéni eredmények számítanak. Ez a játék, amiről Max beszélt korántsem volt ugyanaz, mint amibe nemrég belekeveredtél. Ez a játék az „élni vagy sínylődni” elvét követte. Max felvette a rendelést a Megbízótól, akit sosem nevezett nevén, aztán annak ígérte a bőséges élelmet és a pénz egy részét, aki előbb teljesített. Nem egyszer volt olyan, hogy a cél érdekében egyesek csapdába csalták, vagy megölték a másikat, csakhogy ők nyerhessenek. Nincsenek szabályok, csak a szajré, csak a túlélés. Akár egy arénában. A csapatmunka onnantól vált érdekessé, amikor Max nagy kegyesen megengedte nekik, vagy az ő tudta nélkül tevékenykedtek. Olyankor sincs rossz zsákmány, de Max nem is a pitiáner dolgokat kapta elő, ha összehívta a bandát. - Mindenkire számítok és kiesést csak akkor fogadok el, ha az illető halott - fejezte be fenyegetően, majd maga elé tartotta a zsákot. Mindenki véletlenszerűen húzott egy számot, hogy megtudja melyik raktárba kell betörnie. Ez is a játék része volt. //Dobj egy hatoldalúval. Ha 3-mas, vagy 2-es a kettes raktárba kellett betörnöd, rajtad kívül még négy gyerekkel együtt. Technikailag a legkönnyebb helyszínnek számított, egyedül a zsarukkal, és más bandákkal kellett vigyázni, akik bármikor razziázhattak a környéken. Ha 4-es, vagy 5-ös: a nyolcas raktár a célpont. Matar közepénél állt, aránylag új megfigyelőrendszerekkel, amiket neccesen, de ki lehetett játszani… de ehhez legalább egy társra szükség van, mert egyedül lehetetlen a kivitelezés. Ha 6-ost vagy 1-est dobsz: a húszas raktár. A legnehezebb terep, főleg mostanában. Nem messze áll a hírhedt 132-estől, ami köztudottan a balfék tolvaj miatt egy aknamezővé vált. Ugyanakkor valamiért úgy érzed itt a legvalószínűbb, hogy ismét összefutsz egy Csuhással. És valóban nem tévedsz. Ha ezt a raktárat célzod be, ismét szembekerülsz egy olyan árnyékkal, ami az életed egy részét követeli. Hassan - Mini Game: Az érzés ismerős, mint legelőször, a terep azonban idegen. Bárhová is nézel, mindent pókháló borít, így hirtelen nem tudod eldönteni, hogy egy barlangban, vagy egy erdőben vagy. Ragacsos fonalak vesznek körül, üres félhomályban. Ismét egy Szintre kerültél. Amint hozzáérsz a járat falához ismerős, zöldes derengés villan fel a kezed alatt. A jelek. Amik legutoljára számokat hordoztak a Fiú körül. Most üresek, nincs bennük útmutatás. Előtted három folyosó nyílik, három különböző irányba: - A baloldaliból meleg, sárga fény sugárzik, - A középsőből vöröses, - A jobb oldaliból zöldes. A hátad mögött ott a Kék ajtó, amin legutoljára átléptél, de már nincs rajta kilincs, hogy visszajuss a terembe. Erodon: A lakásodhoz aránylag könnyen eljutsz, semmi nem állja utad, inkább csak furcsálló tekintetek kereszttüzében találod magad. Az érintetlen környezetben gyorsan megtalálod a ruháidat, de a telefonod megkeresésével eltöltesz némi időt. Az utolsó távozásod innen elég sietősnek tűnt… vagy járt valaki a szobádban? //Dobj egy hatoldalúval. Ha páros: egészen biztosnak tartod, hogy valaki kutatott nálad. A szobád egy feltúrt pontján egy félpár, női fülbevalót találsz. Egy apró vörös kő fénylik benne, ami lehet egy darabka rubint is. Ha páratlan: nem találsz nyomot, így kétes érzelmekkel hagyod el a lakásodat. // A Touh-ba jutásod azonban nem megy olyan gyorsan. Matar egy utcáján haladva ismerős alakokat pillantasz meg. Úgy tűnt, mintha Zsebiék fordultak volna be az egyik sarkon. Ám ilyenkor a tömeg elég sűrű, nem lehetsz benne teljesen biztos. A döntés rajtad áll, hogy követed őket, vagy haladsz tovább a célod felé. Heyes: Megvárják, amíg befejezed, de elég bátran fogalmazol ahhoz képest, hogy egy hajszálon függ a karriered, ami jelenleg az életedet is jelenti. A többi vezető összesúgott és hallod, amint halkan megkérdezik: - Az előbb nem azt mondta, hogy „A skyline még messze nem érte el végső formáját”? Bármiben lefogadom, hogy ha ezt tovább hagyjuk, a cég veszteséges lesz. - Most mégis mit vársz egy gyakornoktól? Azon csodálkozom, hogy még mindig beengedik. Ezt a pesszimista hullámot egyedül a nagyfőnök tudná eloszlatni, de abban a súlyos egy percben, nem úgy tűnt, mintha ez lenne a célja. Mentorod hátradőlt a székben és összefonta a karjait. Nem mondott semmit, de nagyon nem is kellett. Látszott rajta, hogy nem akar mást, mint kilépni innen, meginni egy kávét és szétverni valakinek a fejét. - Két hete van rá, hogy bizonyítson - szólalt meg a főnök. - Nem több. Ha késik, vagy nem mutat fel érdemi eredményeket, a projectet leállítjuk. Ezek voltak a végső szavai. A megbeszélés végén, mentorod nyugalmat erőltetve magára megragadta a karod és elvonszolt a liftig, ami ahogy megérkezett be is tolt rajta, majd azzal a lendülettel be is csukta. Nem nyomott emeletet. - Mindannyiunkat meg akarsz ölni? - fordult felé ideges arccal. A nyaka teljesen vörössé változott. - Épp arra bólintottál rá, hogy törjünk be az Ardorhoz és lopjuk el az adatait. Elég egyszer hibáznod, a Mirrold kiszúr és így lesz oka kirúgni és kisemmizni minket! Egy egész részleg van a Skyline-ra és te azt a nagyjából ötven embert helyezted pengeélre! Fojtott hangon ordított veled, majd amikor kiadta magából végre benyomta a gombot, ami az első szintre vitt. - Te tervező vagy, ráadásul gyakornok ennél a cégnél. Bármit csinálsz, bármilyen baromsággal állsz elő, én viszem el a balhét. Nem te, hanem én és a részleg dolgozói. Szépen hangzik, hogy ezt a főnök rád testálta, de ez akkora hülyeség, hogy azzal ölni lehetne. Az első emeletre érve kiszállt és az aktacipelésen és fénymásoláson kívül mást nem bízott rád. Kiszámolhattad, hogy a főnök rajtad keresztül fogta meg a mentorodat… valamiért. Ahogy egy szerződést fénymásoltál, az a furcsa alak, aki előző nap megdicsért a többiek megöléséért, majd a fesztiválon hátba veregetett, nem messze tőled állt és visszafojtott, gunyoros nevetésbe tört ki. - Ismét ugyanaz a hiba - jelentette ki végül. - Szép nézni a szenvedésed. Serena: A templomhoz érve a dílert már nem találtad meg, de mást igen. Tőled jó ötven méterre a halálod utáni helyen látott ismerőst pillanthatsz meg. Mintha Levarine lenne egy magasabb fiúval. Rajtad múlik, hogy a nyomába eredsz //ez esetben párba is rendeződhettek//, vagy maradsz a B tervnél és inkább elmész a raktárhoz. Amarillis: A lány lágyan elmosolyodott, ám ez egy olyan pillanatot teremtett, amikor azaz érzésed támadt: ez a lány, már rég elmúlt húsz éves. Csak ahogy nézett, ahogy abban a pillanatban feléd nyújtotta a kezét egy bő negyvenes nőt láttatott. - Előbb találd meg a kulcsot, utána kapásból Athalhoz kerülsz - mondta szelíden, és ahogy megérintett a szoba szétesett körülötted. Ugyanaz a meleg fényesség ölelt körbe, mint az Oroszlánnál. Mini Game: A fényesség elmúltával egy sivatag kellős közepén találod magad. A monszun a bőrödet perzseli, homokot fúj az arcodba, de ahogy ez csillapodik láthatod, hogy három irányba is elindulhatsz. - Nem olyan messze tőled egy kiszáradt fa áll, összegubancolódott ágai alatt árnyékot találhatsz a tűző nap elől. Mellette egy gémes kút áll, de azt semmi nem garantálja, hogy víz is van benne. - Jobbra, még jól láthatóan egy romos épületsor emelkedik. - Balra egy fényűző várost vehetsz ki, bár elég aprónak tűnik onnan, ahol most állsz. Mögötted pedig az a vörös ajtó van, amin legutoljára kimentél, azonban kilinccsel nem rendelkezik, amivel visszajuthatnál az Oroszlán Termébe. Sejtésed beigazolódott: ismét egy Szinten vagy. Danitig: A nővér próbált kérdezgetni tőled, de lényegében csak azt szajkózta, hogy inkább dőlj vissza, mert még nem vagy jól és azonnal hív egy orvost, aki téged megvizsgál. Ám amíg az ablaknál álltál, lent csak azt láthattad egy pillanatra, hogy valaki, aki hasonlóan ápoltnak tűnik, sietve, orvosi felügyelet nélkül távozik. Neked kell eldöntened, hogy a nyomába eredsz //ezesetben neked kell kitalálnod milyen módszerrel//, vagy a nővérre hallgatsz és inkább visszafekszel az orvosra várva. --------------------------------- Következő reagkör ideje: 1 hét múlva. Pontos időpontot nem merek ígérni, mert valahogy az Ég nem akarja, hogy veletek legyek. :S [ Módosítva: 2013.08.28 0:02 ] |
| hassan | 2013-08-28 00:59 |
| Mikor minden elsötétül, ugyanaz a halálközeli élmény (vagy tán maga a halál érzése?) leng át, mint a tegnap esti vérengzés után. Majd hirtelen egy másik közegben vagyok, eltűnik a sötétség, a sikátor és a srác is a szemem elől. Mikor felpattan a szemem, furcsa pókhálók tömkelegét látom magam körül, azt hogy pontosan hol is vagyok, nem tudom kivenni. ~Ezek szerint ezek a szintnek nevezett helyek bárhova vihetnek véletlenszerűen, bár úgy tűnik ez valami módon az előző folytatása.~ Ahogy hátranézek, látom magam mögött a tegnapi kék színű ajtót. A falhoz hozzáérve a zöldes fények ismét megjelennek, kezdem megszokni. Az út három felé ágazik, megállok és az államat vakarva gondolkodok. ~Elvileg azt a Red nevű alakot jöttem megkeresni...vörös járat optimálisnak tűnhet. Azonban a zöldes színek végig elkísértek, van egy zöld irány is...de a harmadik...lehet hogy egy csapda?~ Előveszem a kártyát a zsebemből, hátha találok valamiféle útmutatást rajta, de ránézésre semmi különleges nem tűnik fel. Visszateszem, kicsit rángatom a vállam, majd elindulok a csapdának tűnő fényes sárga út felé. Mosolyogva paskolom meg a pisztolyom a tokjában. ~Hisz mit ér az élet kockázat nélkül!~ |
| Serena | 2013-08-28 10:14 |
| // Ha Levarine felé megyek akkor vele kell beszélgetnünk vagy csak írjam, hogy felé indulok azt kifújt a heti adag? // |
| ishida016 | 2013-08-28 11:11 |
|
Amint Jade megemlítette a Csuhásokat beugrott néhány dolog az estéről. ~Úgy féltem hogy ez lesz. De ahogy korábban már eldöntöttem ez most nem a töketlenkedés ideje Ráadásul én találkoztam a Csuhásokkal sőt... le is szúrtak. De akkor hogy lehetek még mindig itt?~ Vettem egy nagy levegőt, kicsit benntartottam majd kifújtam és megkezdtem a tárgyalás új alapokra tételét. - Féltem hogy ezt fogja mondani. Mondja emlékszik még a VI-ra (virtuális intelligencia) amit vagy egy éve hoztam? Tudja amikor segítettem korszerűsíteni a kecót. Elő tudná hívni nekem egy pillanatra? Megvártam még elhúzza a kezét egy zöldes kő felett amiből egy kis ember alak vetítődött ki. - VI aktiváld az "Ultimátumot" hangazonosítás és jelszó: Jade basz/6. Ekkor az egész épület elektromos hálózata leállt. - Nos mivel lekapcsoltam az épületet a villamos hálózatról ezért már csak az UPS (szünetmentes táp) hajtja a szervert. És úgy állítottam be a szerverünket hogy miután megkapta ezt a parancsot egy esetleges leállás esetén küldjön el minden infót a rendőrségnek. Elméletileg 15 percig kéne bírnia a tápnak, de mivel már nem ma vettük menjünk a biztos 10 percre. Tehát van 10 perce elfogadni a feltételeim. Akkor visszakapcsolom az áramot és beírom a parancsot amivel hibernálom az Ultimátumot. Kicsit előre dőltem és próbáltam elrejteni a fanyar arckifejezésem és helyette valami fenyegetőbbet felvenni, de nem hiszem hogy sikerült. Igazából még ha nyavalyogtam is szerettem Jade-nak dolgozni. Rendesen megfizetett és ahhoz képest nem is volt rossz ember. - Az "ajánlatom" a következő... Nem kérek se védelmet, se embereket. De mindennek utána néz amit mondtam. Különös képen a Csuhásoknak, ugyanis ahogy említette beugrott néhány emlék...és... nos engem tegnap megöltek. Egész pontosan leszúrtak. Hagytam neki egy kis szünetet, hogy megeméssze amit mondtam ugyanis nekem is nehezemre esett elhinni. - De most mégis itt vagyok. Úgyhogy Joe-nak igaza volt. És én bosszút fogok állni rajtuk. Nos akkor megegyeztünk? Még van 4 perce dönteni. Megvárom a válaszát de attól függetlenül folytatom tovább. - Holnap 10-re itt leszek addigra befejezem a mirrold feltörőjét is. Maga pedig összeszedi nekem az infókat... Hacsak nem akarja lecserélni az öltönyét valami egyszerűbbre. Ne aggódjon csak a szemére és a fülére van szükségem, a többit majd én megoldom. Ja ami pedig a nevet illeti... Elvettem a papírt és bár kissé remegő kézzel de leírtam a nevet "Kasumi". Majd átnyújtottam Jade-nak. - Plusz még akkor a Csuhásokról az infó, meg ami Joe után maradt, meg az üzenet... Ja igen meg egy új kártya amin az illető neve és egy állatszimbólum van, ami néha felizzik. Annak is kérdezzen utána. Holnap 10-re. Elővettem a mobilom gyorsan beírtam a jelszót, mire visszajött az áram, aztán felálltam és elhagytam az irodát. Utam Joe Papa lakása felé vitt... [ Módosítva: 2013.08.28 11:14 ] |
| Möraja | 2013-08-28 12:58 |
|
//Engem nem szeret a kocka most >.> 6-ost dobtam // Lépésről lépésre volt olyan taszító érzésem, amitől úgy éreztem, mindjárt felfordul a gyomrom. Mindig is utáltam ebben a negyedben élni, de nem tehettem mást. Már az elejétől fogva olyan társaságban kellett sürgölődnöm, amiből nincs kiút, és érzem, hogy ez a jövőben sem lesz másképp, hacsak Szivárványszem... Max képes láttán is az undor és az öröm különös egyvelege tölti meg a számat. Annak mindenesetre örülök, hogy tegnapi (vagy előtte?) kimaradásom nem okozott nála lelki traumát. A koszos falnak dőlve, karba tett kézzel hallgatom végig a munka lényegét, és határozott léptekkel megyek a zsákhoz, hogy kihúzzam, amit a Sors szánt nekem. A húszas. Rendben, nem lesz itt probléma, remélhetőleg. Egy fejbólintással jelzem, hogy megértettem mindent, majd sarkon fordulok és az első között hagyom el a helyszínt. A szokásos taktika: ha sietsz, sokkal kevesebb esélye van annak, hogy valaki megtámad a társaid közül. Egyedül kell dolgozni, a lehető legfeltűnésmentesebben. Mégis, mikor a kihúzott számra néztem, úgy éreztem, hogy ma meg fogok halni... Hacsak nem haltam meg már egyszer. Sietve, ám a legártatlanabb kisugárzással haladok a cél felé, út közben néha elcsípve egy-egy új pletykát a 132-esről, ahonnan elloptak valamit. Szemem elé villan Lock képe, és a machete, amivel kiszabadított az inda fogságából. A hajamba túrok és nyugalmat parancsolok zakatoló szívemnek. Ami történt, megtörtént, és Szivárványszem szerint idővel majd fény fog derülni mindenre: aka semmi értelme most stresszelnem rajta. Vajon hogy van Lock? Már ha létezik egyáltalán. Bár erős késztetést érzek rá, hogy megnézzem a 132-est, ezt a lépést inkább kihagyom. Előbb megszerzem a chipet, amit Max kér, aztán talán egy pillantást vetek rá, hogy lássam, igazam van-e. A tarkóm ennek ellenére bizsereg, mintha jelezné, hogy valami szörnyűség fog velem történni. A húszas raktár bejáratát elállja valami. A bőröm alatt végigfut rajtam a hideg, miközben visszaemlékszem a vér forróságára az arcomon. A Csuhás. AZ a Csuhás. Akkorról. Mit tegyek? Meneküljek? Lapuljak meg? A chipről valószínűleg lemondhatok, mert annyit nem ér a dolog, hogy szembe kelljen néznem a Halállal miatta. Ha a Csuhás észrevesz és nekem támad, megfordulok és rohanok, teljes sebességgel. Elvégre, ehhez értek a legjobban. Ha nem vesz észre, akkor meglapulok az árnyak között és figyelem, mit csinál. |
| Erodon | 2013-08-28 14:19 |
|
A lakásomba belépve egy rövid ideig nyugodtság tölt el, de annak helyét hamar átveszi egy másik érzés. ~Valami nem stimmel.~ Gyorsan ki is derül mi az miután elkezdem keresni a telefont. ~A szoba... valahogy más. Tény, hogy nem a rendszeretetemről vagyok híres, de mintha néhány dolog nem lenne a helyén.~ Ahogy benyúlok egy elszórt ágyneműkupac alá valami kis fémtárgy akad a kezembe. ~Egy fülbevaló? Nem emlékszem, hogy újabban lett egy szobatársam.~ Miután zsebre teszem az ékszert elindulok a lakásból. ~Szóval tényleg járt itt valaki. Még ha így is van jelenleg nem tudok mit kezdeni ezzel. De mit kereshetett itt bárki? Nem tudok róla, hogy lenne mit elvinni tőlem. Tartok némi készpénzt otthon, de ahhoz láthatólag nem nyúltak. Ennek is utána kell majd járjak, de most fontosabb, hogy arról a kis álomvilágról kiderítsem az igazságot.~ Az utam zavartalannak tűnik egészen addig amíg nem pillantok meg pár ismerős alakot. Bár csak egy pillanatra látom őket, ahogy befordulnak egy sarkon. ~Zsebi? Még ha ő is volt nem úgy tűnt mintha itt lenne dolga. Talán beszélnem kéne velük... Nem. Velük csevegni azután is ráérek, hogy kiderítettem, hogy valójában csak kiütöttek, bedrogoztak, vagy tudom is én mi történt.~ Amennyire lehet a tömegbe vegyülve folytatom az utam és figyelem a környezetem, hogy nehogy olyasvalaki aki engem keres vegyen észre előbb, mintsem én őt. //dobott szám: 2 már másodjára ajánlod föl, hogy tegyem meg azt amiért tulajdonképpen elmentem a kórházból bár csalogató a tény, hogy esetleg lenne ott valami történés, ha követni akarnám őket egyébként ez legyen az utolsó dolog ami miatt fő a fejed, hogy nem tudod kielégíteni a fogyhatatlan türelmetlenséget és kíváncsiságot // |
| Elayan | 2013-08-28 17:26 |
|
Serena írta:
//Akkor ezt ugy vegyem, hogy kozoskodni akarasz? Mondjuk tuti a bratyomra akarsz ramozdulni.// Ha Levarine felé megyek akkor vele kell beszélgetnünk vagy csak írjam, hogy felé indulok azt kifújt a heti adag? //  //
|
| Serena | 2013-08-29 02:58 |
| //Nyugi Mandarin majd meglátod // |
| Elayan | 2013-08-29 12:08 |
|
Serena írta:
//Mandarin//
|
| Serena | 2013-08-30 13:29 |
|
Kiadós étkezés és szunya után fitten ébredtem és a kuruzslók emléke már homályba is veszett az emlékeim tengerében, de egy dílert még meg kell látogatnom. Elindultam a templom felé. de ott csak hűlt helyét találtam. Gondolom már másik platzon terít. Épp indultam volna a raktár felé, amikor megláttam: Evelint, ~nem hm..... valami hosszú neve volt tudom nem -lin, hanem -rinre végződött~ de mire elgondolkodtam már közel kerültem hozzájuk, ezért habozás nélkül odaköszöntem neki: -Szasz Mandarin! Voltál azóta késelős partin a szerzetes UFOkkal? ~A mellette álló csókának megeresztettem egy laza biccentést, hogy jelezzem azért téged is észleltelek, mint tereptárgyat~ majd folytattam... -Csak nem a szerzetes UFOkra vadásztok itt a paplaknál, szerintem azok nem a vallási úton ügyködnek, akik ezt tették velünk. Közben melléjük értem leültem a fal mellé, elővettem egy szendvicset meg a friss JUMPot és lapozgatni kezdtem miközben a szendvicset majszolgattam és vártam a válaszát. //Mivel korábbi kérdésemre nem érkezett válasz, ezért megírtam így oszt' jóvan // [ Módosítva: 2013.08.30 13:31 ] |
| Agatha Arashy | 2013-08-31 16:58 |
|
//Egészen mostanáig konkrétan senkinek sem írtam, mivel 30-án éjfélkor estem haza a munkám miatt. 25-től kezdve nem is voltam gépnél, így azt sem tudhattam, hogy mik a kérdések. RT-zni (NJK-kat mozgatni) vagy holnap, vagy hétfőn délután tudok, akik igényt tartanak rá. Az eddigi reagokat rögzítettem, a válaszok készülőben.// |
| Amarillis | 2013-09-03 09:26 |
| //Bocsánat a csúszásért tőlem, ma meglesz az én reagom is, valamikor az éjjel.// |
| Elayan | 2013-09-03 13:09 |
|
Bátyus csendben végighallgat, bár az arcán látom a hitetlenkedést. Mindegy, nem is nagyon vártam mást. Ha nekem mesélne valaki hasonlókat, biztos beutaltatnám a bolondok házába. - És most mit akarsz, mit csináljak veled? – néz rám lemondóan, majd sóhajt egyet és folytatja - Az is lehet, hogy bedrogoztak, vagy túl sokat ittál. Ki tudja miket művelsz, amíg nem figyelek rád. Egyre többet hallom ezt mindenkitől és már kezd felhúzni. Kicsit zsörtölődök miatta, majd elgondolkozom. Mégis mi van, ha tényleg ez történt? Újabban egyre többet hallani a legfrissebben kifejlesztett hallucinogénekről. Nem mozgatott sosem a téma, így nem is figyeltem oda, amikor a haverok erről beszéltek, de rémlik valami új… Mi is volt a neve? Nem jut eszembe. Bátyó mondja tovább, amit gondol, én pedig jó kislány módjára úgy teszek, mint aki megszívleli, amit kiejt a száján. Amikor odaér, hogy beszél apáékkal és eljön velem utánanézni a dolgoknak, felkapom a fejem és tegnap óta először boldog mosoly terül el az arcomon. Nem tudom miért épp a templomhoz ragaszkodik. Próbálom lebeszélni róla, de hajthatatlan. Mintha egy farönkkel veszekednék. Mindenesetre a tudat, hogy próbál segíteni nekem, megnyugtat. Vajon miért a templom az első választás? Sosem voltunk igazán oda az istenhívőkért, sem vallásos tagja nincs a családunknak – legalábbis, amennyire én tudom. Elég fura alakokkal barátkozhat, ha ilyen helyekről hall tőlük. Vajon mi lesz? Ördögűzést akar végrehajtatni rajtam, vagy mi a fene? Erre felkuncogok, ő meg odafordul és értetlenül pillant rám. - Semmi, semmi – mondom és leballagok a nappaliba, ahol valahogy sikerül rábeszélnie anyáékat erre az őrült ötletre, ők meg helyeselnek. ~ Mi a franc? ~ Mindenesetre útban vagyunk a templom felé. Hurrá. Még nem szóltam neki Gavinről, de útközben mindenképpen megemlítem. Az utcákon a délelőtti tömeg gyűlt össze, étkezdék és boltok sokasága fogadja vendégeit… tehát minden egy városi hétköznapra hasonlít. - Az egyik helyi papnövendék jó barátom és tartozik nekem - magyarázza már az utcán Leonard, némiképp engedve eddigi haragjából. - Ha bárki az egyház keretein belül csinál valamit a városban, arról ő tud. Csak ne nézz rá boci szemekkel. Az a barom a krumplit is elkapná, ha elgurítod előtte. Talán direkt, talán puszta feledékenységből nem jelentette ki, hogy esze ágában sincs egy Csuhás karjaiba dobni téged. Bár a legvalószínűbb ok, hogy természetesnek veszi a védelmezésedet. Felpillantok az arcába és várom, hogy a szemében megcsillan-e a huncut fény, ami az ugratásomkor jelenik meg, viszont nem tudom eldönteni, hogy komolyan mondta-e. Mégis egy papnövendék? Jesszus. Hallottam már cifra dolgokat, de azért... - És akkor mit csináljak, bújjak a hátad mögé vagy nézzek rá dühösen, hátha megijed tőlem és elszólja magát? - kérdezem viccesen. Leo egy hosszú percig csak komoran néz rád, majd inkább az előttetek húzódó úttestre fordítja figyelmét. A lámpa pirosra vált a járdánál. - Legyél láthatatlan - vágja rá a fekete humor legsötétebb hangján, megállva. - Azért viszlek oda, hogy körbenézz és sikolts, ha felismersz valamit. - Na persze - válaszolom - aztán neked kéne beadni anyáéknak, hogy mi történt velem, mivel a te gondjaidra bíztak. Ahogy távolodunk a házunktól, egyre inkább megnyugszom. Biztonságban érzem magam vele, ez mindig is így volt. Egy darabig csendben ballagunk tovább, de ahogy közeledünk a célunkhoz, megtorpanok. - Tudod, én egy kicsit... Tartok ettől a helytől - nyelek egyet és a szemébe nézek. - Nem mehetnénk inkább máshova? Szerintem sokkal jobb lenne, ha Gavint látogatnánk meg, mert az a kis szemét hazudott, szóval biztos tudja mi folyik itt. Ha már másnál nem vethetem be a bociszemeket, nála azért bepróbálkozom. A templom két utcasaroknyira van, a tornya magasan az ég felé tör, mikor megtorpansz. Leo nem vonja kétségbe, hogy Reena fél az előző este miatt, de… itt többről van szó. - Majd ha végeztünk - jelenti ki egy rövid szünet után. - Max tartozik nekem és ő az egyik legjobb informátor a bandában. Ha azt akarod, hogy minden rendben legyen, akkor ez a leglogikusabb lépés. És honnan veszed, hogy Gavin hazudott? Azt mondtad meghaltál, most meg itt vagy. Nem hiszek az ezoterikus marhaságokban, de lásd be, a haverod valszeg csak magát védte. És ez így korrekt. Úgy tűnik ennél többet is mondana, de nem viszi rá a lélek, hogy megtegye. - Szóval gyere és nyugi! Ezen a helyen csak Max és én ránthatunk fegyvert - nyúl feléd, hogy a válladra tegye a kezét. Nem akarok tovább ellenkezni, mert tudom, hogy felesleges. Konok és ha megmakacsolja magát, akkor a végén még odáig vonszol. Megindulok megint, de már nem mellette haladva, hanem kicsit mögötte kullogva. - Onnan veszem, hogy hazudott, mert nem ez lenne az első - motyogom, majd hangosabban - És igenis meghaltam, legalábbis úgy érzékeltem és éreztem. Kicsit előrébb masírozok, közelebb hozzá. - Most anyagról akarsz beszélni vele vagy miről? Erre inkább nem mond semmit. Leo egyik alapelve, hogy mindenki hazudik, amíg pisztolyt nem tartanak a fejéhez. Másrészt most inkább azzal van elfoglalva, hogy a húga ne maradjon le nagyon. Így lassít a léptein, ha kell, meg is áll, hogy testvére ne maradjon le. - Azokról is. Meg a Csuhásokról. Ha ott voltak a Fesztiválon, ő tudni fog róla. Vagy ha ő nem is, akkor tud valakit, aki biztosan. Amúgy… - néz rád - van valami nyomod róluk az emlékeiden kívül? - Az egyik velünk ragadt lány, mintha valami laborról beszélt volna, mielőtt odakerült, bár nem tudom mennyire higgyem el. - válaszolom. - Túl sötét volt, hogy kivegyek bármi jellegzetességet rajta, ami utalhatott volna a hovatartozására. Azt már nem teszem hozzá, hogy nem is vagyok benne biztos, hogy volt egyáltalán arca, mert csak rontana a helyzetemen. - Viszont a csuhája mintha nem a szokásos anyagból lett volna. És tudta hova szúrjon, szóval lehet ért a pengeforgatáshoz. Bocs - szabadkozom -, de az emlékeimen kívül semmi nem ugrik be. Nem hallottam csuhás gyilkosokról, meg egyáltalán gyilkosságokról sem az elmúlt... Hosszú időben. Viszont egy rablásról igen - csillan fel a szemem - Lehet, hogy köze van a dologhoz? Úgy emlékszem valami értékes fejlesztést loptak el, ilyesmit emlegettek. Hallottál róla? A templom egy forgalmi kereszteződés után volt, így míg azon átjuttok, vagy inkább átrohantok, Leo nem mond túl sok mindent. Utána pedig homlokát ráncolva gondolkodik. - Az a 132-es lesz. Senki nem tudja mit vittek el onnan, vagy egyáltalán tároltak-e ott valami értékeset. A legfurcsább az egészben, hogy a 132-es még zsoldos körökben is ismeretlen tartalommal bír. A másik ilyen A Raktár. Neki nincs száma, vagy már csak lekopott róla. Cöh… Zavartan csettintett egyet maga mellett. - Sose gondoltam volna, hogy te is belekeveredsz ilyesmibe. A templom már csak egy köpésnyire van, de úgy fest zárva. A templomajtók zárva vannak és amikor nekiindulunk, hátha találunk egy másik bejáratot, fura módon, ismerős hangot hallok. Amikor felnézek Carla száguld felém halandzsázva. Beszívott vagy mi? - Hogy mandarin? Carla? Mi van veled? – végigmérem, majd megjegyzem – Ramatyul nézel ki. Mi történt miután eljöttünk Michaellel? – és remélem ad valami támpontot a válasza, hisz nem lehet véletlen, hogy emlékszik rám. - Mondtam is, hogy túl hosszú a neved az én rövid memóriámhoz... Csak egy kis megfázás biztos a Szinteken kaptam el, amúgy semmi bajom. Szóval eltaláltam vagy mit kerestek itt? - Szinteken? Akkor nem csak nálam jelent meg megint a szivárványszemű srác? Mármint nekem ő mesélt erről – sóhajtok egyet, majd folytatom – Ő a bátyám, Leo – fordulok oda hozzá, majd visszanézek – ő pedig Carla – habozok egy kicsit – A szfinxnél találkoztam vele is. A bátyám biccent, de nem szól egy szót sem, hallgat minket. - Ki akarjuk deríteni, hogy mi történt, azért vagyunk itt – válaszolom a kérdésre utólagosan – és bátyus úgy gondolta, hogy innen elindulhatunk. De úgy néz ki, zárva a templom. Van kedved körbenézni? A kismuki akiről azt hittem a barátja és eddig csak nézett ránk, mint a gázálarc, nem akarja megtörni eme jó szokását. - Nem igazán érdekel a templom. Csak megnéztem mi van veled, de épp Redrum felé indultam. Téged érdekel a fószer? - Redrum? – kérdezem érdeklődve – Először mindenképp benézünk ide, bátyó ragaszkodik hozzá. Ennek a Redrumnak köze van a Szintekhez? - Akkor menjünk ide először. Elvileg Redrum a helyi Chuck Norris, szóval meg kéne ruházni. Rápillantok a bátyámra, hátha hozzá akar fűzni valamit, de most is csak hallgat, nem szól közbe. Ha így, akkor legyen így. - Rendben. Hol kezdjük? Mondjuk a paplaknál? Aztán ha végeztünk, megbeszélhetjük ezt a Redrumos dolgot – elindulok a paplak felé, hátrapillantva, hogy követnek-e. – Személyes problémátok van egymással vagy köze van a velünk történtekhez? – kérdezem már nyomatékosabban. - Redrummal elvileg még nincs, de lehet majd lesz - mondom kuncogva. - Nekem nyolc hol kezdjük - közben kattan a zár. A bátyám elénk furakodik és elsőként lép be az ajtón, engem maga mögött tartva. spoiler
[ Módosítva: 2013.09.03 13:21 ]
Dobott szám: 4 |
| Amarillis | 2013-09-04 11:31 |
|
Csodálkozva nézem a lányt, aki most egészen másmilyennek tűnt. Mintha egy érett nő lenne, aki sejtelmesen mosolyog rám. - Te... Milyen kulcsot? - de még be sem fejeztem a gondolatot, a lány ujjai lágyan megérintettek, s a szoba szétesett körülöttem, először kétségbeesetten néztem mi történik, aztán eszembe jutottak a gyönyörű lány szava a "Szintek". Egy sivatag közepén találom magam, a monszun égetően fájdalmas, érzékeny bőröm felkarcolja a homok, szemem takarom, amennyire lehet. "Na tessék, van ízlésük ezeknek a Szinteknek, múltkor egy csatorna, most meg ez... nem lehetne egy wellness fürdő vagy valami puha párnákkal teli hely" Eszembe jut egy történet egy lányról, aki a perzselő sivatagba zuhant le űrhajójával és mivel nem szegődött rabszolgául, úgy tűnt az lesz a sorsa, hogy a roncsok és a homok lesz nyughelye. Már sokkal jobban megértettem, min mehetett keresztül akkor. A vihar csillapodik, látom mögöttem az vörös ajtót, melyen most nincs kilincs, de amúgy se mennék vissza, ha lenne is, előre akarok haladni nem hátra. Körbe nézek, s látom három irányba is mehetek. Az egyik lehetőség egy kiszáradt fa és egy kút, nem hoz lázba, oda eldugni se érdemes semmit egy sivatagban, mert ki tudja a viharok közt mennyi ideig lelhető fel, szóval azonnal elvetem, hogy arra tartsak. Mi van még? Jobbra romok, balra egy fényűző város. "Ha el akarnék rejteni valamit melyiket választanám? Azt hiszem az utóbbit, könnyebb elrejteni oda dolgokat, ahol sok minden van, kihalt helyeken kitartó keresgéléssel előbb utóbb megkerülnek a dolgok... és ha nem járok sikerrel a városban még mindig visszajöhetek erre." Bár távol van, de nem vagyok se szomjas se éhes, szóval lehet hosszabb az út, de neki vágok az útnak balra és meglátjuk mi vár rám. |
| danitig | 2013-09-04 20:39 |
|
Ahogy kezdett ki tisztulni a fejem kezdtem hallani az ápolónő hangját. Mondogatta, hogy feküdjek, vissza még pihenjek. Mondtam neki, hogy már jól vagyok nincs gond. De ő megint mondta, hogy még pihenjek, és hogy el megy egy orvosért. Így elment. Miközben néztem csak ki fele a semmibe, meg pillantottam valakit sietve távozni. Őt látva egy fura érzés fogott el hogy beszélnem kell vele, hogy valamit tudhat erről az egészről még magam sem értettem, hogy mégis mi lehet, ez az érzés vagy mért gondolom, így de elindultam utána. Gondoltam, hogy a rendes úton nem érném utol így a folyóson kezdtem el futni a bejárat feletti szinten így látva merre megy ő. A bejárat vonalához ér ve ki ugrottam a bejárat fölötti nagy boltívre és onnan az útra. Futottam gyorsan ahhoz a sarokhoz, amelyiken láttam befordulni az emeletről. Egy kicsit messzebb járt, de még mindig lehettet látni. mikor közelebb értem kezdtem szólni neki, hogy várjon egy pillanatra, észre vett mire elkezdett futni. Mondtam, hogy nem akarom bántani csak beszélni, akarok d e nem állt meg. Két utcán át üldöztem mikor be fordult egy zsákutcába és utolértem. Az zsákutca végén állt én meg az elején, enyhén lihegve mondtam neki. - csak… beszélni akartam… magával. |
| Agatha Arashy | 2013-09-06 12:23 |
| //Ma este jön a következő kör// |
| Elayan | 2013-09-06 12:37 |
//Már legalább hárman tükön ülve várjuk. //[ Módosítva: 2013.09.06 12:37 ] |
| Möraja | 2013-09-06 15:02 |
| //Akk én már kimaradok, mert este indulunk (Nyolckor jönnek értünk és zsupsz, már csorgunk is elfele)// |
| Elayan | 2013-09-07 00:17 |
|
//Hiú ábránd volt megint. Vagy mégsem. // [ Módosítva: 2013.09.07 0:52 ] |
| Agatha Arashy | 2013-09-07 00:42 |
|
7. kör Hassan - Mini Game: A sárga fényt követve a pókhálók nem szűnnek, olykor bele is gabalyodsz egybe-kettőbe, de még sikerült átjutnod rajtuk. A sárga fény egyre erősödik, majd mikor szemed már hozzászokott, akkor tudod csak felmérni hová is tartottál. A terem egészét sárga fényű, nagyobb, majdnem ember méretű golyók töltik ki. Hálók tartják a falakon, némely csak egyetlen szálon függ a mennyezetről. A plafont nem látod a gömbök halmazától. Lábad alatt, a padlón egy furcsa jel vésett körvonalait veheted ki. spoiler
További útvonalat nem találsz. Ahogy beljebb lépsz a terembe, az egyetlen ki is bejáratodat a zölden villogó jelek befedték, ebből a teremből kell valahogy kijutnod.  Kártyád forrón bizseregve jelez neked: spoiler
 Tüzetesebben körbenézve észreveszed, hogy a jelkép közepétől induló négy ágazásnál négy mélyedést is találsz. Kéttenyérnyi széles golyóforma, bennük olyan vonalakkal, mint egy chip hálózata. Amint hozzáérsz az egyikhez egy pillanatra az idegen segítőd tűik fel melletted, homályosan és szakadozottan, akár egy rossz kivetető. A feladat tehát egyszerű: négy követ kell megtalálnod a teremben, de fel csak a falhoz tapasztott golyókon juthatsz. Két irányba indulhatsz el, jobbra vagy balra. //Dobj egy négy oldalúval. Irányonként csak 3x dobhatsz a kockával (egy irány - 3 dobás). Kulcsgolyót akkor találsz, ha 2-est vagy 4-est dobsz. 1-es és 3-as esetén a fénygömb megreped a súlyod alatt, mire lüktetni kezd.// Ishida: Miután nem sok választást hagytál Jade-nek, kénytelen, de belement a feltételekbe. Elvette a névről szóló cetlit, és biztosított téged arról, hogy utána jár a dolgoknak. Természetesen neki sem célja, hogy a hajszálcsíkok helyébe egy glóriát kapjon, vagyis olyan kínzóeszközt, ami nem öl olyan gyorsan, mint a villamosszék, de a szervezetre gyakorolt hatása érzésileg ugyanaz. Mikor visszajött az áram és te távoztál, még várt egy kicsit. Nem sokkal ezután a mobiljához nyúlt, egy olyanhoz, amit sose adott a kezedbe és tárcsázott. Kis vártatva a hívott személy jelentkezett. - Itt Jade. Az alanyod szagot fogott. A Drótos gyerek. A Kasumi nem végzett jó munkát, iktasd ki mielőtt rájön ki is volt. Értem - gonosz vigyor terült szét az arcán. - Meglesz. Ezután letette, maga elé emelte a papírt, majd összegyűrve a kukába dobta. Kár lenne a Drótosért, ha újfent elveszítené. Joe lakásához a cégtől két út is vezetett: a földalatti, amivel 5 perc alatt a helyszínhez érhetsz, vagy megteszed ugyanazt a távot háromnegyed óra alatt. Ám bármelyiket is választod félúton, mikor a fal mellett haladsz, azon kapod magad, hogy az árnyékodon valami megváltozott. Ugyanúgy jár, mint te, de még ha a földön is fekszik valami nem stimmel vele. Egyelőre nem akadályoz meg a haladásban és egy gyors mozdulattal a telefont mutatta. Ezután már csak téged és a te mozzanataidat utánozta. //Dobj egy hatoldalúval. Ha páros: amíg mentél valaki hátulról neked ment. Nincs benne semmi meglepő, egy zsúfolt főúton az ilyesmi előfordul, de egy kis idő után a tarkódon bizsergést érzel. Ahogy odanyúlsz valami dudort fedezel fel… fémből. Felismered, hiszen ez az, amit legutoljára lenyúltatok. Egy MIM (Mesterséges Ideg Manipulátor). Ötven méteren belül irányítható és bár az elsődleges feladata a telepatikus úton való kommunikáció létrehozása, rájöttél, hogy ez egy minibomba, ami csápjaival a gerincre csatlakozik. Csak egyetlen szúrást érzel és tudod: bármikor megölhetnek. Kiszedni kézzel nem tudod és az utca közepén vagy útban célod felé. Mit teszel? Ha páratlan: az árnyékod félúton átveszi rajtad az irányítást és lépteidet egészen másfelé tereli. Bekanyarodsz jobbra, egy pláza felé és egészen a férfi mosdóig meg sem állsz. Nem tudsz ellenkezni, ám ahogy beértél és sorba álltál, ezzel elvegyülve a többiek között, az ajtóból visszafordulva egy ismerős arcot pillantasz meg: Sid. Egyszer dolgoztál vele, még hónapokkal ezelőtt… legalábbis így emlékszel rá. A zsoldos láthatóan keres valakit. Mit teszel? Möraja: Gyors reakciódnak hála egyelőre nem vett észre, úgy fest nem is miattad van itt. Az árnyakba olvadva állt és várt és úgy tűnt társaid sorra lopakodnak egyre közelebb hozzá, mintha ott se lenne. Észrevehetted, hogy valami ilyesmi következett be. Más, aki szintúgy a húszast húzta egyszerű gyerekként mérte fel a terepet, közvetlen a Csuhás mellett haladt el és az meg se rezdült. Ezeknek fényében rajtad múlik mihez kezdesz. Erodon: Utad további részét nem gátolja semmi, Touh egy köpésnyire van csak tőled. Egy belső megérzés szerint talán megint érdemes lenne ellátogatnod a 132-es felé, de rajtad múlik erre az érzésre hagyatkozol-e. //Ha így döntesz dobj egy négyoldalúval. Ha páros: sikeresen belefutsz Facto-ba. Ha páratlan: nem azt az utat választod, ahol láthatnád, de a Csuhás jelenlétét így sem kerülheted el. Mintha csak az árnyakból lépett volna elő, újabb támadást intéz feléd.// Ha elhessegeted ezt a furcsa érzést nincs más dolgod, mint Touh-ban felkutatni egy informátort. Tiéd a döntés miként találsz rá az emberedre. Serena, Elayan: Leo elétek furakodva tör be a templomba és a kezdetben minden a legnagyobb rendben látszik. A paplak valójában egy ajtóval leválasztott rész, ahol a papok öltöznek és pihennek. Rendetlenségnek nyoma sincs, így bátran mentek az ajtó felé, ami mögött már maga a templom tárult elétek. Az ókori forma álcája mögött a templomban kék derengésű huzalok futottak a falakon és az egész sejtelmesen kék derengésbe borult, mintha máris éjszaka lenne, a rózsaablakokon beáramló fény pedig isteni jelenésként vetítette üzeneteit a kékes világba. Hatásvadász jelenség, ezt Leo is elismerte, pedig már nem egyszer járt itt. - Max! - kiáltotta el magát, jóval előttetek haladva. - Max! Hangja visszhangzott, de válasz nem érkezett. /Mindketten dobjatok egy hatoldalúval. Ha dobásotok összege 10-nél nagyobb: furcsa, hörgésszerű hangra lesztek figyelmesek, mi az egyik gyóntató fülkéből eredt. Mikor felnyitjátok, egy fiatal, véres test borul ki belőle. Leszúrták, de nem olyan ponton, hogy azonnali halálhoz vezessen. A pap szájából véres hab tört elő. - Úristen - dünnyögte Leo, majd felétek fordult. - Húzzátok el a csíkot! Ebben a pillanatban szirénák hangja törte meg a néma led-csendet. Úgy fest valaki értesítette a zsarukat. Filmekben előforduló jelenet, kifejezetten csapda, amibe belesétáltatok. - Már megint. Ha itt látnak nem úszom meg. Gyerünk, fussatok, vagy bújjatok el valahol! Az épületet minden bizonnyal több oldalról is zsaruk védik, öt perc se kell, hogy bejussanak. Rajtatok áll hová bujtok el, vagy miként menekültök. Ha a dobásotok összege 10-nél kisebb: A hosszú szünet után egy fiatal pap lép ki a gyóntató fülkéből, elcsigázott léptekkel, megtépett reverendával. Nem volt vékony, olyan tipikusan mackóalkat. - Max! - szólt rá Leo, de az érintett csak kábultan pislogott felé. - Mi a frász van veled? Alighogy közelebb lépett hozzá, Max megrohamozta Leot és azzal a lendülettel kis híján feldöntötte. - Ember! Szállj le rólam! - próbálta lekaparni magáról barátját, ki párás szemekkel nézett rá, dzsekijébe markolva. - Meleg vagyok Leo! Érted? Egy ki***szott homokos vagyok! - ráncigálta meg, mire végre elengedte. - Olyan gyorsan történt! Azt hittem csak tesztel, erre betuszkolt és megerőszakolt. Próbáltam menekülni, de ő erősebb volt… én meg élveztem! Pedig azt hittem… Max hangja egyre sírósabb lett, akár egy hisztis örömlányé, egészen addig, míg Leo egy ütéssel ki nem fektette. Ezután végre csend lett. - Francba! Rohadt gina. Az egyik pap biztos rákapott. Nézzetek körbe, hátha találunk valamit azokról az alakokról. Ilyenkor elméletileg csak Max van itt, de legyetek gyorsak. Addig én foglalkozom ezzel - rúgott egyet a kiütött ürgébe. A keresést végezhetitek lent, a főhajóban, de lépcsőn fel tudtok jutni a karzatra. Utatok során három zárt ajtót találtok. A zár nem bonyolult. Rajtatok múlik mihez kezdtek. Amarillis - Mini Game: A fényűző város, röpke gyaloglás után inkább tűnik délibábnak, mint kézzel fogható jelenségnek. Előtted volt a lehetőség, hogy visszafordulj, de ha még bírod a napot és a folyton erősödő szelet kitartásodnak köszönhetően először egy oázist pillanthatsz meg, mögötte egy arab várossal. Az oázisnál azonban négy tevét pillantsz meg, a vízben pedig négy, fürdő alakot. Az már világossá válhatott számodra, hogy az oázist megkerülve értékes időt vesztesz a keresésben, de ha egyenesen az oázis felé tartasz nem tudhatod, hogy az alakok miféle reakcióval fognak fogadni. Rajtad múlik miként döntesz és miféle módszerrel jutsz el a városig. A fürdő alakok mindenképp értik a nyelvedet és egyáltalán nem tűnnek szégyenlősnek. Danitig: Az alak egyre csak futott, mögötted meg az ápolónő kiabált feléd, de nem figyeltél rá, így egyértelmű szökésnek vélte a reakciódat. A fickót, bár sikerült utolérned, mire beszélhettél volna vele, felszívódott. A zsákutcában. pedig egy pillanatra néztél másfelé. Csak három ablak nyílt ezen a helyen, mint menekülési útvonal. A jobb és a bal oldali nem voltak olyan magason, de csak a harmadik volt nyitva, amihez már a falat kell megmászni, ami legfeljebb egy póknak menne zökkenőmentesen. Az orvosok azonban a nyomodban vannak, mint szökött ápolt, így ha nem akarsz visszakerülni a kórházba döntened kell melyik ablakon mászol be és melyikben húzod meg magad... amennyiben sikerül. //Dobj egy négy oldalúval. Ha a jobb/bal oldali ablakot választod: Ha 2-est dobsz a szoba nem volt üres, ám lakója a beérkezésed pillanatában még nem vett észre. Nagyot halló öreganyám szerencsédre pont háttal állt neked, de jelenlegi helyzetében nem lehetett eldönteni, hogy merre is akar haladni. Abban azonban biztos lehetsz, ha meglát, riasztani fogja a szomszédokat. Más esetben szerencsédre a szoba üres volt. Ha a középső, magasabban lévő ablakhoz akarsz felmászni, az idegent követve: Ha 3-ast dobsz sikerrel jártál, de ennél az ablaknál a lakás üres volt, így áldozatod bármerre mehetett. De ahogy elindulsz, a második lépésnél hátulról kést szorítanak a torkodhoz. A többi lehetőségnél, kezed megcsúszik a falon és te visszaesel, pont mikor az orvosok utolértek. Nem maradt más választásod, mint visszakerülni velük a kórházba, ezúttal egy zárt szobába, téged pedig ennek méltóan öltöztettek fel egy zubbonyba. Annyit hallhatsz a téged kísérő orvostól, hogy "már megint ez van". ------------------- Bocsánat, Kill-nek vártam a reagját, hátha őt is be tudom rakni ebbe a körbe. :S De az IRL ismét közbe szólt. Möraja és Heyes IRL okok miatt kimaradnak, később fognak pótolni. Következő Mesélői: egy hét múlva. [ Módosítva: 2013.09.07 0:43 ] |
| Serena | 2013-09-07 01:11 |
|
És ha pont 10 akkor? spoiler
[ Módosítva: 2013.09.07 1:12 ]
Kapunk 1 kiló "pálizertet" |
| Agatha Arashy | 2013-09-07 01:15 |
|
Serena írta:
És ha pont 10 akkor? spoiler
Kapunk 1 kiló "pálizertet" Jó a kérdés. Akkor választhattok, hogy melyik úton mennétek tovább. spoiler
Mit parizert! Hangszórót kaptok, márkásat. Nem fogjátok észrevenni, hogy "Made in C... Chat. ^.^ |
| Serena | 2013-09-07 10:49 |
|
Dolby mától Stereo! spoiler
Harry Kóklerben volt az egy "ilyen"(elég béna) Harry Potter paródia a Dobby nevű házimanót parodizálták. A paródiában "Dolby a házimOno" volt és felszabadulás után stereo lett... |
| Agatha Arashy | 2013-09-07 13:10 |
|
Serena írta:
Dolby mától Stereo! spoiler Harry Kóklerben volt az egy "ilyen"(elég béna) Harry Potter paródia a Dobby nevű házimanót parodizálták. A paródiában "Dolby a házimOno" volt és felszabadulás után stereo lett... xDDDD Azt a könyvet egyszer kaptam kézbe, de csak az első öt lapig jutottam. Enyhén lefárasztott Rotling-ék humora. |
| Amarillis | 2013-09-07 17:16 |
| //Agatha azt látom, hogy ffiak vagy nők pancsiznak a vízben? Ha odamegyek akkor keresselek interakcióra vagy kinyírnak azonnal és úgyis mindegy?// |
| Agatha Arashy | 2013-09-07 17:22 |
|
Amarillis írta:
//Agatha azt látom, hogy ffiak vagy nők pancsiznak a vízben? Ha odamegyek akkor keresselek interakcióra vagy kinyírnak azonnal és úgyis mindegy?// Távolról még nem tudod kivenni, csak ha közelebb mész hozzájuk. És jogos, a nemüket tekintve először nőknek nézed őket (igen, van mellük). De azt egy szóval sem mondtam, hogy kapásból meg akarnának ölni. De ha megnyugtat, nyugodtan keress fel és a reagod alapján megoldjuk a problémát. |
| Elayan | 2013-09-12 16:54 |
|
Keresztülhaladunk az apró tornaöltözőszerű helyen és követjük Leot. Amint belépünk a templomba, eláll a lélegzetem. Még így az oldalajtóból nézve is gyönyörű ez a kék pompában fürdő terem. Lassan haladunk és akárhányszor indulok meg, hogy gyorsítsak az iramon, Leo visszafog és maga mögé int. Kicsit már zavar. Nagylány vagyok, tudok vigyázni magamra. Bátyó újra elkiáltja magát a barátjáért, amire furcsa hörgést hallunk és megindulunk a hang forrása felé. Vajon épp megraknak valakit a padsorok között? A gyóntatófülkéhez érve megállunk, kinyitva azt, egy vérző, vergődő test borul elénk. Visszafogom a sikolyom, mert süketítő lenne ebben a csendben, de kimeredt szemekkel bámulok le rá. Bátyó rám szól, hogy szedjem össze magam és iszkoljak innen, én pedig gondolkodás nélkül követem az utasítást. Megragadom Carla karját, aki vonakodik, majd amikor indulok, meghallom a szirénák hangját. Mintha valaki csapdát állított volna nekünk. De ki és hogyan? Egy órája még az sem volt biztos, hogy ide jövünk. Mégis honnan…? Bátyus átkozódik, én pedig körülnézek, kijáratot keresve. Ha ki tudnánk jutni észrevétlenül, simán lefutnám őket. De vajon a többiek is? Bátyó jó erőben van, Carla pedig szerintem hozzá van szokva, de mi van, ha fegyverrel jönnek utánunk? Mivel nincs sok időnk, megrántom bátyó karját, majd a főoltár felé mutogatok. Ha jól emlékszem, ott szoktak ki-be járkálni a papok, szóval biztos van ott egy ajtó és mivel messzebb van a főbejárattól, valószínűleg a zsernyákok is később jutnak el oda. Ott alán megléphetünk. - Ti menjetek csak arra én a tetőkön át lépek, ha találkozni akarsz újra holnap innen egy utcányira a kávézóban leszek délben! Csáó Mandarinkák! - intek majd elindulok felfelé. Egy pillanatig nézem, ahogy ügyesen lavírozik, hogy feljusson, majd elindulok úticélom felé, remélve, hogy Leo is jön utánam. Miután felérek az emeletre az első nyitható ablakon át kilépek a tetőre, kiszemelem a legközelebbi körülbelül azonos vagy közeli magasságban lévő háztetőt, majd lendületet veszek és ugrok. Érzem, ahogy szél lobogtatja hajam és néha hozzáérinti a fülemhez, majd landolok. Kicsit rosszul sikerült az érkezésem tompítása, ezért még bukfencezek előre egyet és lehorzsolom a jobb könyököm. A nehezén túl vagyok. Mély lélegzetet veszek és kifújom azt, majd a templom hátulja felé tekintek, ahol a Mandarin família készül távozni. Várok egy kicsit hátha meglátom, hogy az ő akciójukat is siker koronázza-e, bár amilyen simlis feje volt annak kölöknek tuti belerángatta valamibe azt a szegény kislányt. Amikor már túl közel hallom a szirénákat sprintelve lenyomok egy háztömböt tetőről tetőre majd lemászom az egyik tűzlétrán és elvegyülök a tömegben. Amint kijutunk a templomból, látom, hogy a temetőbe érkeztünk. Szerencsére alacsony kerítés veszi körül, emellett a sírkövek és az aljnövényzet megfelelő fedezékként szolgálnak a meneküléshez, ezért hát sprintelünk tovább. spoiler
Dobások: 6+6=12 |
| Serena | 2013-09-12 16:59 |
| /valamivel jobb, mint a "NINJAA" mi, bár a másik verzió jobban tetszett Q-Q / |
| Serena | 2013-09-14 14:30 |
| Lassan itt a kövi reag ideje és eléggé elcsúszott a nép ^^ |
| Erodon | 2013-09-14 14:40 |
|
Touh-hoz közeledve a tekintetem a raktárak felé téved. Átsuhan a fejemen az első találkozásom Szivárványszemmel. ~Ott kezdődött ez az egész zavaros ügy. Talán elnézhetnék arrafelé. Ezen a részen nem ismerek informátorokat, de az utcagyerekek gyakran kapnak a raktáraknál munkát. Bár az valószínűtlen, hogy pont belefutok abba akit keresek, de egy kis pénzzel nem lesz nehéz rávenni őket, hogy elmondják kitől kapnak munkát, és hol találom őt. A munkaadókon keresztül meg elég jó eséllyel meg tudom találni Factot. Már ha tényleg létezik.~ A raktárakhoz közeledve egyre kevesebb az ember, egészen amíg csak néhány járókelő, meg egy-egy raktárat őrző zsoldost látok. ~Jut eszembe, a 132-es is valahol erre van. Elég nagy balhé volt körülötte így a zsaruk miatt jobb ha távolabb maradok. Bár valami azt súgja, hogy a körül a hely körül sincs minden rendben. De valahogy mostanában nem lett túl jó vége amikor csak mentem a fejem után. Az is igaz, hogy anélkül, hogy tudnám mi is zajlik körülöttem nincs nagyon más választásom mint az ösztöneim követni, de jelenleg odamenni semmiképp se lenne jó ötlet. Főleg, hogy más céllal jöttem ide.~ Egy ideig céltalanul sétálok a raktárak között az elhagyatottabb helyeken, míg meg nem látok egy csapat fiatalabb fiút ahogy befutnak két raktár közötti szűkebb utcába. Követem őket, de amint befordulok már nem látom egyikőjüket sem a sikátorban. Ahogy kiérek a másik végére egy nagyobb üres hely fogad egy raktár előtt. Valami hangtalanul mozdul mögöttem. Épp csak a szemem sarkából látom, és ahogy reflexszerűen hátrafordulás közben távolabb ugrok a sikátortól valami elsuhan a szemem előtt. Egy ismerős alak áll előttem késsel a kezében. ~A csuhás!~ Egy pillanatnyi gondolkozási időt se hagy, egyből rám támad. Most kevésbé ér váratlanul így sikerül kicsit távolabb kerülnöm tőle. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy hova céloz a késével. ~Most is az életemre pályázik. Nem mintha hagynám, hogy megint elkapjon!~ Ezúttal én indítom a támadást. Pár gyors lépéssel elég közel kerülök hozzá, hogy minél kisebb téren tudjon kitérni, de még időben ki tudjam kerülni a kését. Hiába a sok éves tapasztalat ilyen harcokban, úgy tűnik könnyedén kikerüli az ütésem, majd megint támad. Ezúttal éppen csak kikerülöm a kést. Ezután továbbra is hiába próbálkozom, hogy akár egy ütést is bevigyek, végül mindig én végzem a védekező oldalon, és már nem egyszer sikerült is megvágnia. Szerencsére egyik seb sem mélyebb. Egy alkalommal amikor oldalról támad sikerül egy rúgással távolabb küldeni és pár lépéssel tovább növelem a távolságot. Mielőtt megint megindulni felém, gyorsan előkapom a pisztolyt, amit eddig nem volt lehetőségem használni, és rá szegezem. Egy pillanatra megáll. -Mi lenne ha csak besz... - Alighogy elhagyják a szavam a szám megint felém indul. Habozás nélkül rálövök, de ügyesen oldalra ugrik majd tovább jön. Túl gyors! Már alig két lépésnyire lehet mikor rájövök, hogy a fegyver is hasztalan volt. Túl későn. A kés ezúttal egyenesen a húsomba hatol. -Nem lehet... már megint... - Mielőtt teljesen elhagy az erőm még megpróbálom elkapni, de az is sikertelen. A földre rogyok. Ahogy a földön fekszem lassan elvesztem az eszméletem. -Ezúttal vajon milyen érdekes helyeket fogok látni. Talán most már tényleg a túlvilág lesz? //dobott szám: 1 nálam mivel suli van így valószínűleg maradandó lesz, hogy max pénteken tudok írni// [ Módosítva: 2013.09.14 14:42 ] |
| Elayan | 2013-09-14 17:05 |
|
//Hol az újdonság, Serena? Igazából már én is úgy állok hozzá, hogy majd valamikor jön a folytatás - mondjuk úgy, meggyőztek róla. Szóval majd jön.// [ Módosítva: 2013.09.14 17:05 ] |
| Serena | 2013-09-14 17:10 |
| //"eccé csak..." mi?// |
| Elayan | 2013-09-14 17:12 |
|
//Egyszer volt... hol nem volt... az Óperenciás-tengeren is túl... ahol a kurta farkú malac túr...//
|
| Agatha Arashy | 2013-09-14 21:32 |
| //A szabályzatban írtam, hogy a következő kör idejére min. 4 játékosnak írnia kell, hogy folytatni tudjam. Én nem aggódom, sajnos a suli idő sok energiát kivesz a játékosokból. // |
| Möraja | 2013-09-14 22:14 |
| //Én közben visszatértem, szóval holnap a saját reagomat is összedobom, csak most átnézek közben mindent is meg a saját kalandomban is mesélek (plusz összerakom az egeret, mert úgy tűnik, anyámék a sok bejeweleddel szétb*szták...)// |
| hassan | 2013-09-14 22:30 |
| //Bocsánat a csúszásért, 0 ihlet, 0 kedv, talán holnap alkotok valami felvállalhatót, bár nem fűzök hozzá túl sok reményt, hogy értelme is lesz.// |
| Möraja | 2013-09-15 10:40 |
|
Egy ideig megbújva nézem a Csuhás minden mozdulatát (ami nem valami sok), miközben én magam még lélegezni is alig merek, nehogy lebukjak. Láthatólag nem is vesz észre, pedig nem vagyok túl messze tőle, és mikor látom, ahogy a többiek megindulnak a szajré felé, a köcsög meg nem vet rájuk egy pillantást sem, kicsit elszorul a torkom. Hogy őszinte legyek, inkább az életemet választom, mint a pénzt. Max most menjen a tudjahova, de nem leszek hajlandó a raktár közelébe menni. Majd arra fogom, hogy feltartottak, azt majd később kitalálom, hogy kik. Ha úgy vesszük, ezzel nem is hazudok sokat. Már fordulnék meg, hogy ellopakodjak tőle, mikor eszembe jut valami. Mi van, ha nem engem vár, hanem valaki mást? Érdemes lenne vajon a helyemen maradnom és hallgatóznom, hogy megtudjam, mire készülhet? Talán választ is kapok, amit Szivárványszem nem adott meg... Folytatom bevált taktikámat: nem moccan, kevés levegőt vesz, és fülel. Kényelmetlen dolog, de sosem lehet tudni, megéri-e a várakozást.Ha meg mégis észrevesznek, majd futok, mint a nyúl. Vagy róka ^^ //Aka maradok a fenekemen és kivárom, történik-e valami érdekesség :3 A türelem rózsát terem, általában// |
| ishida016 | 2013-09-15 10:48 |
|
Miután végeztem Jade-nál, és kijöttem az épületből sóhajtottam egy nagyot. ~ Ha végeztem a felelősökkel, majd vállalom a tetteimért a következményeket, bár örülhetek ha Jade nem falaz be valahova.~ Igazából nem gondoltam arra, hogy valakit is utánam küldene tudván, hogy bármikor lesittelhetem de valami nem hagyott nyugodni, ezért körülnéztem mielőtt lementem volna a metróba ami a leggyorsabb út Joe papa lakásához de nem láttam senkit, csak mintha a árnyékom viselkedne furán. Tisztára olyan mintha nem velem mozogna hanem csak utánozná a mozdulataimat... mintha kicsit késne. Az egyik pillanatban amikor odanéztem, hirtelen elkezdett magától mozogni, és kezével egy telefont formált amit a fejéhez tartott. ~ Ez meg mi a fene lehetett... Bár lassan már meg se lepődök. Még a végén kiderül hogy a saját árnyékom a zaklatóm~ Miután megérkeztem a megfelelő megállóhoz leszálltam és folytattam utamat... illetve csak folytattam volna de a testem nem engedelmeskedett nekem. Először megpróbáltam küzdeni ellene, de miután észrevettem, hogy most én kések az árnyékomhoz képest elengedtem magam és csak hagytam had vezessen. Ez egészen a pláza egyik mosdójáig vezetett ahol beálltam.. vagy tunk egy sorba. Éreztem ahogy a testem ellazul és visszakapom az irányítást. ~ Nah végre. Nem tudom mire volt ez jó de ha itt vagyok akkor annak biztos jó oka kell hogy legyen.~ Ahogy körülnéztem megláttam Side-et, egy zsoldost aki pénzért akár a saját anyját is eltüntetné, és ekkor leesett. ~ Az árnyákom mindvégig velem volt és segített nekem, ugyanis Jade-nak volt egy telefonja amire mindig nagyon vigyázott és senkit nem engedett a közelbe. Ez az egyetlen amit nem tudok megfigyelni. Sid pedig azért jött mert Jade el akar tenni engem láb alól. Bocsi de ezt még nem engedhetem. Mivel még Sid nem vett észre engem ezért elővettem a mobilom, felléptem a szerverre és elküldtem a rendőrségnek az egyik kisebb raktár címét. Ez még nem elég, hogy elkapják Jade-t de arra elég, hogy Ő viszont rájöjjön, hogy nem jár jól ha szórakozik velem. ~ Nos akkor még a másik probléma...~ Zsebembe csúsztattam a kezem és megszorítottam szikémet ami mindig nálam volt, és azzal elindultam felé, hogy egy kicsit elbeszélgessünk. Persze először még csak adom a hülyét - Yo Sid ezer éve nem láttalak, keresel valami? spoiler
[ Módosítva: 2013.09.15 10:55 ]
Dobott szám: 1 bocsi a késésért csak közbejöttek dolgok. most először sajnálom a játékban hogy szerencsém lett, kíváncsi lettem volna mi történik ha párosat dobok |
| Elayan | 2013-09-15 10:49 |
|
//Vagy egy újabb halált és szintes élményt. Ishida, nálunk is elég nagy hepaj lett abból, hogy nem a meleg szerzetest dobtuk. De azzal megyünk tovább, amit összehoztunk.//[ Módosítva: 2013.09.15 11:08 ] |
| Serena | 2013-09-15 17:18 |
|
// 4 napig erőszakolt skypon mire hajlandó voltam megmozdulni És nem kaptam a meggyes rétesből sem szóval ezt megjegyeztem ám!// [ Módosítva: 2013.09.15 17:18 ] |
| Elayan | 2013-09-15 18:21 |
|
Serena írta:
//Mi az, hogy nem kaptál!? Küldtem képet, hogy csorgasd a nyálad.// 4 napig erőszakolt skypon mire hajlandó voltam megmozdulni És nem kaptam a meggyes rétesből sem szóval ezt megjegyeztem ám!// Plusz 4 napig nem erőszakoltalak. Annyit vártam, hogy meggyőzhető legyél.  //
|
| Agatha Arashy | 2013-09-15 18:29 |
|
hassan írta:
//Bocsánat a csúszásért, 0 ihlet, 0 kedv, talán holnap alkotok valami felvállalhatót, bár nem fűzök hozzá túl sok reményt, hogy értelme is lesz.// Hassan: ne aggódj, engem leamortizáltak idegileg, a hozzáállásom hasonló, mint most neked, úgyhogy ha nem is lesz értelmes, nem baj! Felőlem tőmondatokból is összerakhatod, már az sem zavarna. ^^ |
| Serena | 2013-09-15 18:40 |
|
Elayan írta:
//A kis taktikus kivárásra játszik// Serena írta:
//Mi az, hogy nem kaptál!? Küldtem képet, hogy csorgasd a nyálad.// 4 napig erőszakolt skypon mire hajlandó voltam megmozdulni És nem kaptam a meggyes rétesből sem szóval ezt megjegyeztem ám!// Plusz 4 napig nem erőszakoltalak. Annyit vártam, hogy meggyőzhető legyél. //spoiler
Az valami random, nők lapja café főzőrovatos kép volt még be is vallottad |
| Elayan | 2013-09-15 19:31 |
|
Serena írta:
//A saját művemet csak az arra érdemesek láthatják. De isteni volt! Hármunk szerint is (ennyien ettünk belőle)...  //
|
| Serena | 2013-09-15 20:22 |
| // Addig nem hiszem el amíg nem kapok! // |
| hassan | 2013-09-16 01:46 |
|
A sárga fényes járatban a pókhálókkal való küzdelem tűnt az egyetlen harcnak, mikor beérek a gömbökkel teli terembe, lemondóan sóhajtok és rázom a fejem. Miközben körbenézek, érzem a kártya izzását, előkapom és az áll a hátulján "Fel". ~ Szóval menjek felfelé?~ - pásztázom a mennyezetet, amit eltakar a sok lelógó gömb. A padlón levő fura mintázat mélyedéseiben kis golyók vannak. Hozzáérek az egyikhez, amint meglátom a segítőm képét, kicsit hátrahőkölök a meglepetéstől, bár azon mód el is tűnik. Elindulok jobbra spoiler . Majd balra menve dobások: 4, 4, 1 spoiler .dobások: 2, 1, 4 //Nem nagyon értettem, hogy mit kéne pontosan csinálni, vagy hogy az irányok most lényegében felfele visznek, vagy hogy van ez. Egyáltalán nem sikerült a termet vizualizálnom. Ezek a kulcsgolyók mik? Hogy néz ki? Irányonként 3 dobás feltételeztem azt jelenti, hogy mindkét irányba eljuthatok, de majd javíts vagy magyarázz, vagy valami. xD// [ Módosítva: 2013.09.16 1:47 ] |
| Amarillis | 2013-09-16 07:39 |
|
Csalódottságot érzek, mikor rájövök, hogy a fényűző város csak egy hiú ábránd... "lehet mégis a romok közt kellett volna kotorásznom?" Semmi kedvem visszamenni oda, egyáltalán nem tűnt biztatónak, még csak egy szfinx sem volt sehol. Aztán megpillantok egy arab várost, végül is ez reálisabb, mint egy cifra palota, ezért most bizakodóbb vagyok. Amúgy is, azt mondták legyek bátrabb, szóval nem lenne értelme visszafordulni. Ha ez valóban egy "Szint" akkor semmi nem véletlenül van itt. A város és köztem egy oázis terül el, ahol jól láthatóan négy alak fürdőzik. Én is szomjas vagyok, de nem ezért választom az egyenes irányt, hanem abban bízok talán tőlük megtudhatok valamit, ami segítségemre lesz. Így egyenesen feléjük tartok. //Bocsánat, de most tőlem is csak ennyi telt. De ne add fel Agatha, attól még várjuk a folytatást!!! // |
| Elayan | 2013-09-16 22:01 |
|
//Remélem ma jön a következő reag.//
|
| Agatha Arashy | 2013-09-17 00:47 |
|
//A következő reag holnap (vagy már ma) este várható, a mai napon IRL okok miatt (idegtépésből fakadó dühroham egy szervezői hülyeség miatt), nem tudtam eleget tenni a játék követelményeinek, ezért megkímélve titeket a különféle, továbbiakban értelmetlen mondatok hadától inkább elhalasztom. Megértéseteket köszönöm!// |
| Elayan | 2013-09-17 09:05 |
| //Rendben, lődd le a szemetet. // |
| Serena | 2013-09-17 12:16 |
| //Gitárhúrral sétálj csak mögé ne pazarold a muníciót.// |
| Agatha Arashy | 2013-09-18 02:21 |
|
A tanácsotokat elraktároztam, mert egy szép napon biztosan be fogom vetni. ^.^ *csak kicsit vannak szétcincálva az idegszálai* Akiknek szükséges Mesélői NJK mozgatás, PM-ben megtalálnak, akinek tartozom levéllel, kérem szóljon rám, mert nagy a valószínűsége, hogy én abban a hitben élek, miszerint válaszoltam. -.- 8. kör Elayan: Bátyád nem sokkal utánad lép le, szorosan a nyomodban. Egy biccentéssel veszi csak tudomásul, hogy bajtársnőd másik útvonalon távozik. Ti kijuttok a temetőbe, ahol megragadja a kezed és maga után húz, az egyik családi kriptába. Nem marad más lehetőséged, mint követni őt. Mikor bent vagytok, ő egy kóddal bezárja az ajtókat, aztán csak vár. Hosszú pillanatokig nem tesz mást. Ekkor veheted észre, hogy a jobb keze véres, ráadásul valamit szorongat benne, de azt csak a zárt ökléből szűrheted le. - Francba - morogja végül fáradtan. - Ez nem szerepelt a tervben. Ezután feléd fordulva néz a szemeidbe és próbálja kiolvasni a hozzáállásodat. Minden, amit láthatsz rajta a megbánás. Valóban nem így akarta és talán valóban nem akart téged ebbe belevonni. Vagy ha igen, nem ebben a formában. - Várnunk kell, amíg elül a por. Ez akár órákba is telhet. Amíg itt vagyunk, ne csapj nagy zajt - suttogta, a fal tövébe csúszva. - És tényleg bocs. Bármit megadtam volna, hogy ne kerülj megint ebbe a helyzetbe. Mert igen, minden szavadat elhittem… mivel én még emlékszem az első ilyen esetedre. //Rajtad múlik mit válaszolsz, vagy hogyan kérdezel tőle ebben a szorult helyzetben// Serena: Sikeresen el tudtál szökni a zsaruk elől és még sikeresebben olvadtál bele a városi tömegbe. Azonban néhány méter után, egyik pillanatról a másikra úgy érzed: nem tudod merre sétálsz,vagy mit keresel a város ezen részében. Rövidtávú amnézia lesz úrrá rajtad. Kiesnek helyek és események az eddigi életedből. - Jól vagy? - lép feléd egy magas, középkorú férfi, mikor önkéntelenül is megálltál az utca közepén. - Azt hiszem ez a tiéd. Meglepetésedre átnyújtja a Kártyádat. - Az előbb hullott ki a zsebedből. Legközelebb vigyázz rá jobban, ha még játékban akarsz maradni. Kedvesen mosolyog rád, kék szemeiben, ahogy reakcióiban sem látsz rajta semmi támadószándékot. - Azt javaslom innen menj egyenesen Matarba, az öreg kereskedőhöz, és alaposan kérdezd ki. Valószínűleg többet tud, mint hinnéd - mondja még, majd elfordul tőled és a varázs megtörik. Ha innentől meg is szólítod nem fogja tudni ki vagy és mit akarsz tőle. Úgy fest egyáltalán nem emlékszik arra, amit az előbb mondott, vagy tett, mintha az egészet csak álmodtad volna. //Rajtad múlik innentől mihez kezdesz: megfogadod a látomásszerű javaslatot, vagy továbbra is Redrum-hoz akarsz eljutni.// Erodon - Mini Game: A Csuhás ezúttal is egy szintre küldött téged a végleges túlvilág helyett. Egy fehér térbe kerültél. Nem tudtad igazán felmérni, hogy egy helység közepén, vagy szélén állsz, esetleg a fehér semmibe vitt ezúttal az utad. Azonban az első lépésednél már tudhattad: talajon állsz, a talpad alatt pedig pepita padló kezdett feltűnni, hogy a végtelenbe nyúljon körülötted. - Szép a látvány? - tűnt fel előtted a Szivárványszemű alak, akivel nemrég még a raktáraknál találkoztál és akinek hála másodjára kerültél a halálozási listára. Ezúttal azonban korántsem tűnt annyira épnek; több helyen is kötések borították a testét, beleértve az egyik szemét is. Sérült, bár nincs vér, ami friss sebekről árulkodna. - Ez itt a Második Elosztó. A Kasumit beleértve bárhová eljuthatsz - magyarázta, majd egy bűnbánó mosollyal nyugtázta, hogy ez a név még mindig félelemmel tölt el. - Bocs. Még szoknom kell, hogy ez a második nekifutásod. Megint egy Csuhás küldött ide? Sejtettem. Sajnos ez is csak Redrum-ot erősíti. Annak a fickónak az elsődleges célja, hogy szétzúzza a csapatot. „Oszd meg és uralkodj”. Régi elv, de még mindig beválik… főleg, ha az alanyok nem emlékeznek semmire. Ahogy beszélt úgy jelent meg mögötte 9, különböző színű ajtó: Zöld, Kék, Fekete, Vörös, Fehér, Szürke, Rózsaszín és Sárga. - Áh, ahogy elnézem hamarosan itt a játékidő. Sajnos még nem lehetek melletted, mert a Szabályzat bizonyos pontjait nem tudom megszegni - nézett a háta mögé, majd ismét rád. //Rajtad múlik, hogy belépsz-e az egyik ajtón, vagy még a Kísértetteddel szeretnél szót váltani// Möraja: Várakozásod sikerrel jár, mert szemtanúja lehetsz, ahogy a Szinten látott ismerősöd, Merlock egy rövid, de annál tartalmasabb küzdelemben veszít. Ugyan először nem mondhatod biztosra, de a hangját minden bizonnyal felismered. A teste összecsuklik, mintha csak elájulna és látod, ahogy az egész testet zöldes villódzások, idegen szavak fel- és eltűnő részei fogják közre. Ezt követően a Csuhás beleolvad az árnyakba, sorsára hagyva áldozatát. Rajtad múlik mihez kezdesz a helyzettel, de annyiban biztos lehetsz, hogy nem tudod felébreszteni. Ráadásul, ha közelebb mész hozzá, a Kártyád ismét égetni kezdi a tested, mint egy teljesen feltöltött akkumulátor, de ezen kívül mást nem mutat, vagy tesz. Ishida: A rendőrségre valóban befutott az eset arról a raktárról, de ez egy a sok közül, így nem ugrottak rá kapásból. Miért is tennék, van ezen kívül még dolguk épp elég. Jade pedig ugyan nem értesült a dolgodról, de nem is volt fontos. Nagyobb játékosnak bizonyult annál, hogy egy ilyen pitiánereset miatt aggódjon. Az aggódását pontosan te magad képezted, még ha erre nem is adtál különösebb okot. Sid, amint meglát, először nem érti mit akarsz tőle, legalábbis az arcáról nem az süt le, hogy most feltétlen veled lenne dolga. Zsoldosként sosem volt jó színész és ezt te is tudod róla. - Helló öcsi! - biccent feléd, de ezen kívül nem igazán érdekled. Tovább fürkészi a terepet, keresve valakit. - Ja, valami olyasmit. És te? Alighogy válaszoltál beugrik neki ki is vagy és mikor is dolgoztatok együtt. Jó, hogy a lámpa nem gyulladt fel a feje felett. - Figyelj csak! Te törted fel azt a raktárat, nem? Máshová is be tudsz jutni? Két tagom elveszett és a főnök lenyakaz, ha nem kerítem elő őket. Benne vagy? Rajtad múlik ebben a helyzetben hogyan döntesz. Segítesz Sidnek felkeresni a tagokat, vagy továbbra is gyanút szagolva megpróbálod visszamondani. Az árnyékod nem mozdul, úgy fest ebből a helyzetben nem akar helyetted dönteni. Hassan - Mini Game: //Ha nem érted, nyugodtan kérdezhettél volna. xDD Na várj, igyekszem jobban kifejteni a helyzetet.// A teremben - mely inkább hasonlít egy kerekre vájt szakadékhoz - megannyi sárgán fénylő, nagyjából 130 cm átmérőjű, pókgubóhoz hasonló gömb található egymás hegyén-hátán a falakon körbe és némelyik a plafonról lóg le. Az elhelyezkedésük lehetővé tette, hogy megfelelő fizikai erőnléttel megmászd, esetleg lépcsőként használd őket a feljutáshoz, mint az egyetlen kiút felkutatásához erről a helyről. Innen nyerhetett értelmet a Kártyán találhat üzeneted, mert a felfelé vezető út az egyetlennek tűnő esélyed a szökésre. A padló közepén található mintát valamiért ezek a gubók érintetlenül hagyták, csak a por lephette el az idő folyamán. A minta teljesen átszelte a terem talapzatát, de az feltűnhetett, hogy amilyen ősinek tűnik, olyannyira alkották emberi kezek, pláne az általad ismert technológiával. A négy irányba tekergőző minta egy körbe csatlakozik. A csatlakozási pontoknál pedig négy, egy tenyérnyi széles, gömb alakú mélyedésekre lehettél figyelmes, mintha ezekről a helyekről kivettek volna négy kislabdát, amire egy chip hálózatát aplikálták. Legalábbis ezekhez hasonló mintázatot láthattál az egyik mélyedésben, amit közelebbről is megnéztél, majd megérintettél. Az érintésed hatására jelent meg melletted a Kísérteted, egy kósza pillanatra, szakadozva, akár egy rossz film. Ez az állapot nem tartható fenn sokáig, beszélni nem tud hozzád, de talán, ha összegyűjtöd a gömböket ismét kérdezhetsz tőle, vagy számon kérheted arról hová is kerültél. A dobásaid alapján a lépcsőzés eredményeképpen három kislabdát is találtál, amiket már csak a megfelelő helyre kellett illesztened, ugyanakkor két alkalommal egy gubó megtört a lábad alatt, majd vészesen lüktetni kezdett, akár egy visszaszámláló. Mert így is történt. Alighogy a zsákmányaiddal, a kislabda méretű fémgolyókkal ismét padlóra léptél, furcsa recsegést hallasz a hátad mögül, olyat, mint mikor feltörnek egy tojást. Csak ez most két tojás volt egyszerre és a belsejükből korántsem olyasmi kelt ki, ami nyugalommal tölthetne el: két nyolclábú, skorpiótestű pók igyekezett azon, hogy teljesen ledobják magukról a gubó maradványát is. Egyenként közel 120 cm magasak voltak és ezzel arányosan hosszúak. Öt perced maradt, hogy kitalálj valamit a túlélésre. Ha a golyókat a helyükre is illeszted, a Kísérteted még mindig nem lett a legtisztább formátumú, ergo fizikailag nem tudott melléd állni, mert ahhoz talán mind a négy gömbre szükség lenne. - A negyedik… az egyikben… - közölte szakadozott hangon, és kissé idegesen is, amiért normális kommunikáció és jelenlét még nem lehetséges. A fegyvereid nálad vannak, így tőled függ mihez kezdesz. Az utolsó golyó megtalálásának feltétele, hogy egy hatoldalú dobókockával, egyszeri dobással 6-t dobj. Bármely kisebb szám eredménytelen keresését mutat… ugyanakkor abban a pillanatban az egyik kiszabadult lény feléd masírozik. Amarillis - Mini Game: Ahogy közeledsz az oázis felé, egyre biztosabb lehetsz benne, hogy ez nem egy illúzió: friss permetet sodor feléd a száraz szél és a tó melletti fák levelei is lágyan susognak. A tóban első ránézésre négy fiatal nő fürdőzik önfeledten, nevetve, de nem kell sok hozzá, hogy észrevegyenek. Ám ekkor sem tesznek semmi támadót, mindössze az egyikük kimászik és bő nadrágot húz magára. Mikor a közelükbe érsz, nyitott tenyerének feltartásával üdvözöl. - Salem, vándor! Eltévedtél? - kérdezi kissé karcos hangján, továbbra is félmeztelenül állva a közeledben. Majd jobban megnéz magának. - Nocsak, egy Szintvándor - szűri le végül, és bár kedve töretlen, érezhetően kissé máshogy viszonyul hozzád. - Rég nem járt erre hozzád hasonló. Ezúttal mi a kód? Ha tudod a kódot, a társalgás továbbra is önfeledt, és felajánlják, hogy elkísérnek célodhoz, vagy legalábbis elterelnek a helyes irányba és bevezetnek a városba, hogy ott keresgélj tovább. [ Módosítva: 2013.09.18 2:22 ] |
| Möraja | 2013-09-18 11:57 |
|
Facto lő, és gól - gondolom magamban, mikor egy emberke végül odalép a Csuklyáshoz, és valami történés... történik. Úgy lesem az eseményeket, mintha az életem függne rajta, mert érzem, hogy most talán valóban választ kaphatok valamire. A megdöbbenés akkor ér, mikor meglátom a támadó arcát. Ez Lock? Emlegetett szamár. Legszívesebben felpattannék és segítenék neki, de mire megtenném, már vége is a párharcnak, és Lock tehetetlenül zuhan össze. Egy pillanatra a szívverésem is megáll, a furcsa látványtól pedig leesik az állam. Hihetetlen, ilyesmit max mesében hallottam eddig, de hogy létezne is, azt sosem gondoltam volna. Figyelem, ahogy a Csuklyás eltűnik a színről, várok fél percet, majd felpattanok és odaszaladok az elvtárs teste mellé. -Oucs... -realizálom a zsebem egyre növekvő forróságát, de kivételesen nem törődöm vele. Lock egyszer már megmentette az életem, ki tudja, mi mindenen mentünk keresztül eddig, nem hagyhatom csak úgy ott heverni mindenki kénye-kedvére. Ha képes vagyok rá, megragadom a vállainál és behúzom egy biztonságosabb helyre, mondjuk egy eresz alá, fal mellé, vagy bárhova (a raktárba nem). Egy ideig ébesztgetni is próbálom, de nem járok sikerrel, így jobbnak látom, ha egyszerűen csak mellette maradok és megvárom, hogy életre keljen ismét, hisz a jelek szerint nem halt meg. Remélem. Szint... Vajon most ő is egy Szinten botorkál, megint? |
| Elayan | 2013-09-18 20:01 |
|
Amint kiérünk a templomból, Leo elém szökken, megragadja a kezem és maga után húz. Ez nem újdonság, de a kóddal záródó kriptaajtó igen. Miért jöttünk ide ahelyett, hogy elmenekültünk volna? Miért zárt be ide minket? Körülnézek, de nem látok másik kijáratot. A derekamra teszem a kezem és ijedten nézek le, amikor valami nedveset érzek a tenyeremen átszűrődni. Vér. Mitől véres a kezem? Vajon bátyó megsérült? Rápillantok, de nem látok rajta semmit, csupán a jobb keze véres, amit emellett még ökölbe is szorít. Végighallgatom a monológját, döbbenetemben nagyra nyitom a szemeimet és egy kicsit elhátrálok tőle. Így már értem, hogy miért ragaszkodott a templomhoz. De ha tud a dologról, miért mondta, hogy nem? Mit akar csinálni itt velem? Mivel nincs más kiút, az üldözőink figyelmét pedig nem akarom a rejtekhelyünkre irányítani, odasétálok mellé, bár kissé félve, és lecsúszok a fal mellett. Miért hagyta, hogy bárki belevonjon ebbe az egészbe? Miért játszik össze velük, ha tényleg ez a helyzet? Ránézek fél szemmel, mert még nem merem odafordítani a fejem és suttogva kérdezek. - Megsérültél vagy a haldoklótól vettél el valamit? Leo először a véres öklére néz, majd megejt egy félmosolyt. Még nem nyitja ki, csak kicsit enyhít a szorításon. - Maxtől vettem el - feleli végül, tömören. - Ezért jöttünk ide elsődlegesen. Nem mondok semmit, csak bólintok és várakozóan nézek rá, jelezve, hogy folytassa. Leo-t nem kellett kétszer kérni. A kripta csendjében, megmaradva a suttogásánál, beszélni kezd. Kusza érzésekkel fog bele, mert egyrészt megnyugtatja a tudat, másrészt nem igazán tudja miként fogjon hozzá. - Az egész talán másfél éve kezdődött. A bolt jól ment, de akkor nagyon keményen adóztunk, az elmaradásaink miatt, amiket folyamatos adóterhelésekkel bombáztak. Engem akkor rúgtak ki a melómból. Nem voltak könnyű idők. Aztán egyszer csak azzal jöttél haza, hogy van egy tesztelési lehetőség az egyik cégnél, ami igen jól fizet. Nem igazán akartam elhinni, de ebben igazad volt. Pontosabban a Flemia rendszerének tesztelésére kerestek jelentkezőket. Egy hónapnyi munka, jó fizetéssel, meg miegymás. A paletta vegyes volt, de nem számított. Téged beválogattak. Mai napig nem tudom mi alapján döntöttek. Itt kicsit megáll és fülelni kezd, majd a múltba révedve a földet bámulja. - Annyi minden történt azóta, amit nehéz rendesen megfogalmazni. Veszek egy mély levegőt és kifújom. Próbálok megnyugodni, de csak arra tudok gondolni, hogy végre van valami a kezemben. Ha nem is sok, és nem pont attól, akitől vártam, de kiindulópontnak jó. - Egy hónapos projekt, azt mondod…? És mikor kezdődtek a furcsaságok? Hallom a fékcsikorgásokat, tudom, hogy a zsaruk ideértek, lassan körbeveszik a templomot és ha nem találnak minket, átkutatják a temetőt is, úgyhogy közelebb fészkelődök bátyushoz, felhúzom a lábam, a vállára hajtom a fejem és próbálok minél jobban beleolvadni a falba. Nem kell sok, hogy a rendőrség ide érjen, hogy átkutassák a terepet, de a kriptákat csak az egyház tagjai tudják kinyitni. Ebből származik az előnyük. Az egyik. Leo figyeli a kinti zajokat, teljes tudatában annak, hogy meg fog védeni, mindegy mivel kell szembeszállnia. - Már a legelején. Mindent nem sikerült kiderítenem, de a Flemia rendszere nem kicsit furcsa. Amikor meséltél róla azt mondtad, hogy a tesztelők felelősek a Flemia védelmi körzetéért a hackerekkel szemben. Tízen kezdtetek bele, de neveket nem mondtál, csak állatokat. Mint patkány, gyík, róka, holló, vagy farkas. Az elején mindennek örültél, azt mondtad az egész olyan, mint egy mese. Egyszer kolibri vagy, másszor ott van melletted és van saját személyisége, tudtok beszélgetni az úgynevezett Szinteken, játékokat oldotok meg, vagy újakat találtok ki, amiket a programozók vagy jóváhagynak, vagy nem. Egyszer meséltél olyat is, hogy mindegyikőtök csak egy Szintet tesztel és azok hibáit küszöbölitek ki, vagy tesztelitek annak nehézségét. Csakhogy… ez a program magát az elmét támadja. A furcsaságok akkor kezdődtek, mikor nem emlékeztél a tegnapra. Miután este fáradtan mesélted, hogy volt egy kód, amivel szemben vesztettél… másnapra nem emlékeztél rá. Az egész előző nap kiesett nálad. Először azt hittem fanatikusságot okoz, mert olyan, akár egy videójáték, de az csak az egyik mellékhatás. Aztán… nem tudom mi történt. Ismét megakad, mert még ő maga sem hisz el teljesen az akkor történteket. Ismét összeszorítja az öklét, amin lassan megszáradt a vér. - Valamiért én is úgy érzem, hogy az elmém játszik velem – suttogom. - Senki nem emlékszik gyilkosokra a Fesztiválon, de ott voltak. Mi van, ha maga a Fesztivál is csak a játék, a tesztek része volt? – elhallgatok egy pillanatra, majd felpillantok a bátyámra. – Mi van, ha ez is az? Nem emlékszem semmire – itt már síróssá válik a hangom -, semmire abból, amit most elmondtál. Tízen – gondolkozom el, majd hirtelen felkapom a fejem. – Akkor nem csak Carla, Michael és Michelle vannak benne, hanem mások is. Meg kell találnunk őket – rántom meg a pólója szélét. – A Szivárványszín szemű fiú is ezt tanácsolta. Megérintem a dzsekimet, amiben ott lapul a kártyám, de nem szólok róla Leonak. Én sem tudom miért, de nem tudom teljesen elengedni magam, még most sem. Leo úgy fest nem lepődik meg ezen. Lehet ő maga is hasonlóan vélekedne, ha részt vett volna a project-ben, de nincs kézzel fogható bizonyíték arra, hogy kinek is van igaza. Mikor hallja, hogy kezdesz síróssá válni, egy régi emlék hasít belé, ezek szerint cselekszik. - Nyugodj le! - ölel át óvón, kicsit erősebben. - Nyugi. Megtaláljuk őket, amint rájövünk, mi alapján tudtok kommunikálni. Egyszer azt mondtad, hogy a Tesztelők folyamatos kapcsolatban vannak egymással, mivel maguk a Szintek is összekapcsolódnak. A Csuhásokról azt mondtad a védelmi rendszer részei. Olyanok, mint egy főellenség egy játékban. Ezt nem tudom mire értetted, mert a hónap végére nekem is lett állásom, te pedig egyszer csak úgy jöttél haza, mintha csak suliban lettél volna. Egyszerűen… nem emlékeztél semmire. Én meg… nem tehettem semmit. Közelebb húz magához, teste megremeg az emlék hatására. - Max-el beszélgettem erről, ő volt a másik, aki szintúgy tenni akart az ügyben, mert egy ministráns is belekeveredett a dologba, akit azóta nem látott. Fiatal fiú. Sosem akart pap lenni, mert csak utazni akart és a tengerről álmodott. Azt mondta kicsit kezelhetetlen volt a szülei halála után, de őt nem zavarta. De most… Homlokát a fejedhez érinti, hogy lenyugtassa magát. Érződik rajta, hogy bármennyire is szeretné átvenni tőled a terhet nem tudja miként tehetné. - Én csak mint külsős lettem a részese, így nem tudom mit mondhatott neked a szivárványszemű kolibrid. Tudom, hogy ő tetszett neked a legjobban az egész játékban. Egyszer azt mondtad róla: „Ha tudnám kiről mintázták, már rég hazahoztam volna!” . Mondtam neked, hogy „hozd csak, régen ettem madarat!” - fájdalmas mosollyal emlékszik vissza erre a kis apróságra. - De ne aggódj, anyuék nem tudnak erről. Amikor belementél nem mondtam nekik semmit, mert meglepetésnek szántuk. Aztán nem is kellett. Ők is felejtettek. Én is csak ennek köszönhetem, hogy emlékszem - nyitja ki a tenyerét, amiben egy kabátgomb méretű érme lapul, rajta két betűvel: AL. - És Max is ennek köszönhette. - AL - hajolok közelebb, hogy lássam. - Talán egy monogram? És ez segített Maxnek is emlékezni? – ekkor elakad a lélegzetem. – De Max meghalt. Mi van, ha ez a csapda nem is nekem szólt, hanem neked? Így már lenne értelme az előre elrendezettségnek. Nem akarom, hogy elvigyenek – szorítom magamhoz a bátyám. Ő csendben simogatja a hátam, amíg zokogok halkan, mert semmit sem tud tenni. Amikor léptek hangját hallom közeledni, visszafogom magam, próbálok nem hüppögni, csak hagyom, hogy a könnyeim csendben leperegjenek az arcomon. Leo nem válaszol a kérdésre. Legfőképp azért, mert ez a feltételezés igaznak tűnik. Még rengeteg dolog van, amit el akar mesélni és rengeteg mindenből ki akarja hagyni az egyetlen testvérét, de már nem számít. Már mindegy. Max meghalt, ők meg egy csapda kellős közepén találták magukat. És léptek közelednek. - Figyelj rám hugi! - nyomja kezedbe az érmét. - Ha ez nálad van Athal hamar megtalál. Ő volt az egyik, aki felügyelte a Tesztelőket, vagyis titeket. Amint kijutsz innen, menj egyenesen tovább, a Vörös Házig. Ott keresd meg Lorelai-t. Ha segíteni nem is tud, rám hivatkozva biztosan elszállásol egy ideig, amíg Athal érted nem megy. Oké? Közben tenyerét a falnak szorítja és az, ahogy kékesen dereng fel, a virtuális billentyűzeten bepötyög egy kódsorozatot. Tőletek nem messze, a jobb oldali fal halkan megnyílik, akár egy lift ajtaja. - Ez a pincejáratba vezet. Menj! Addig én eljátszom a zsarukkal. Te pedig vigyázz magadra! Azzal elenged és megvárja, amíg beszállsz a liftbe, hogy ezután lejuss a legalsó szintre. Kék derengés, mint a szinten, habár az zöld volt, Athal és Lorelai, ezeken forog az agyam. Habár nem mindent értek egyenlőre, egy dolog biztos: Leo csaliként akarja felhasználni magát, hogy kijussak. Próbálom magam után húzni, de látom mennyire eltökélt, nem hagyja magát. Nem fog velem jönni és ettől a tudattól csak még levertebb leszek. Viszont tudom, hogy nem adhatom át magam megint az önsajnálatomnak, mert minden másodperccel közelebb kerülnek az üldözőink. Most még van esélye meglépni bátyusnak is. Meg akarom kérdezni tőle, hogy hova visz az alagút pontosan, de a lift ajtaja bezárul az orrom előtt. Koromsötét és dohszag tárul eléd, amit csak a mobiloddal leszel képes megvilágítani. A falak még a gyér fényben is nyirkosak, de az út egyenesen megy előre, majd utána jobbra, végül balra fordul. Aztán egy T elágazáshoz érsz. Mivel a bátyád nem mondott ennél többet a megérzésedre kell hagyatkoznod. Jobbra indulok, mert eszembe jut a szóvicc, amit mindig bátyó vágott a fejemhez, amikor bizonytalan voltam. Nem vagyok egészen biztos magamban, de úgy érzem, benne megbízhatok. Valahogy meg kell találnom a többieket és véget vetnem ennek az egésznek, mielőtt még valaki megsérül. Megszorítom az érmét és a bal zsebembe rejtem, a kártyával ellenkező oldaliba. Miután elválsz tőle, Leo ismét a tarkójához nyúl, hogy egy másik érmét érintsen meg. Egy pittyenés jelzi a kapcsolat létrejöttét. - Elküldtem a Vörös Házba a Kolibrit. Ha minden jól megy két órán belül ott lesz. - Elkaptak? - hallotta fejében a kérdést. - Ja. Úgy fest Red egy lépéssel előttünk jár. Ja és Athal! Kérlek, vigyázz rá. Nem akarom még egyszer elveszíteni. - Nem fog még egyszer meghalni, ebben biztos lehetsz. Senki sem fog. - Úgy legyen. Nincs másik testem, amit odaadhatnék neki. - Meséltél neki az emlékekről? - Nem mondtam el mindent. Nem tudtam elmondani. - Értem. Légy óvatos. A kapcsolat megszakad. Leo egy hosszú pillanatig ülve marad. Hallja, ahogy a rendőrök tovább köröznek a területen. //Möraja, asszem meg lettél említve. //[ Módosítva: 2013.09.18 21:49 ] |
| Elayan | 2013-09-19 08:57 |
|
Heyes, danitig és kill-o-matic, nem akartok visszacsatlakozni hozzánk? Beírom mindannyiótoknak hol tartottatok, szóval még vissza tudtok csapódni, ha akartok. Egyre érdekesebb a sztori, szóval megéri. Heyes (láttam, hogy irl okok miatt később pótolsz, de az nem tom mit jelent, szóval csak segítségképp, hogy ne kelljen sokat visszaolvasni) Megvárják, amíg befejezed, de elég bátran fogalmazol ahhoz képest, hogy egy hajszálon függ a karriered, ami jelenleg az életedet is jelenti. A többi vezető összesúgott és hallod, amint halkan megkérdezik:
- Az előbb nem azt mondta, hogy „A skyline még messze nem érte el végső formáját”? Bármiben lefogadom, hogy ha ezt tovább hagyjuk, a cég veszteséges lesz. - Most mégis mit vársz egy gyakornoktól? Azon csodálkozom, hogy még mindig beengedik. Ezt a pesszimista hullámot egyedül a nagyfőnök tudná eloszlatni, de abban a súlyos egy percben, nem úgy tűnt, mintha ez lenne a célja. Mentorod hátradőlt a székben és összefonta a karjait. Nem mondott semmit, de nagyon nem is kellett. Látszott rajta, hogy nem akar mást, mint kilépni innen, meginni egy kávét és szétverni valakinek a fejét. - Két hete van rá, hogy bizonyítson - szólalt meg a főnök. - Nem több. Ha késik, vagy nem mutat fel érdemi eredményeket, a projectet leállítjuk. Ezek voltak a végső szavai. A megbeszélés végén, mentorod nyugalmat erőltetve magára megragadta a karod és elvonszolt a liftig, ami ahogy megérkezett be is tolt rajta, majd azzal a lendülettel be is csukta. Nem nyomott emeletet. - Mindannyiunkat meg akarsz ölni? - fordult felé ideges arccal. A nyaka teljesen vörössé változott. - Épp arra bólintottál rá, hogy törjünk be az Ardorhoz és lopjuk el az adatait. Elég egyszer hibáznod, a Mirrold kiszúr és így lesz oka kirúgni és kisemmizni minket! Egy egész részleg van a Skyline-ra és te azt a nagyjából ötven embert helyezted pengeélre! Fojtott hangon ordított veled, majd amikor kiadta magából végre benyomta a gombot, ami az első szintre vitt. - Te tervező vagy, ráadásul gyakornok ennél a cégnél. Bármit csinálsz, bármilyen baromsággal állsz elő, én viszem el a balhét. Nem te, hanem én és a részleg dolgozói. Szépen hangzik, hogy ezt a főnök rád testálta, de ez akkora hülyeség, hogy azzal ölni lehetne. Az első emeletre érve kiszállt és az aktacipelésen és fénymásoláson kívül mást nem bízott rád. Kiszámolhattad, hogy a főnök rajtad keresztül fogta meg a mentorodat… valamiért. Ahogy egy szerződést fénymásoltál, az a furcsa alak, aki előző nap megdicsért a többiek megöléséért, majd a fesztiválon hátba veregetett, nem messze tőled állt és visszafojtott, gunyoros nevetésbe tört ki. - Ismét ugyanaz a hiba - jelentette ki végül. - Szép nézni a szenvedésed. danitig Az alak egyre csak futott, mögötted meg az ápolónő kiabált feléd, de nem figyeltél rá, így egyértelmű szökésnek vélte a reakciódat. A fickót, bár sikerült utolérned, mire beszélhettél volna vele, felszívódott. A zsákutcában. pedig egy pillanatra néztél másfelé. Csak három ablak nyílt ezen a helyen, mint menekülési útvonal. A jobb és a bal oldali nem voltak olyan magason, de csak a harmadik volt nyitva, amihez már a falat kell megmászni, ami legfeljebb egy póknak menne zökkenőmentesen.
Az orvosok azonban a nyomodban vannak, mint szökött ápolt, így ha nem akarsz visszakerülni a kórházba döntened kell melyik ablakon mászol be és melyikben húzod meg magad... amennyiben sikerül. //Dobj egy négy oldalúval. Ha a jobb/bal oldali ablakot választod: Ha 2-est dobsz a szoba nem volt üres, ám lakója a beérkezésed pillanatában még nem vett észre. Nagyot halló öreganyám szerencsédre pont háttal állt neked, de jelenlegi helyzetében nem lehetett eldönteni, hogy merre is akar haladni. Abban azonban biztos lehetsz, ha meglát, riasztani fogja a szomszédokat. Más esetben szerencsédre a szoba üres volt. Ha a középső, magasabban lévő ablakhoz akarsz felmászni, az idegent követve: Ha 3-ast dobsz sikerrel jártál, de ennél az ablaknál a lakás üres volt, így áldozatod bármerre mehetett. De ahogy elindulsz, a második lépésnél hátulról kést szorítanak a torkodhoz. A többi lehetőségnél, kezed megcsúszik a falon és te visszaesel, pont mikor az orvosok utolértek. Nem maradt más választásod, mint visszakerülni velük a kórházba, ezúttal egy zárt szobába, téged pedig ennek méltóan öltöztettek fel egy zubbonyba. Annyit hallhatsz a téged kísérő orvostól, hogy "már megint ez van". kill-o-matic Inasod felvont szemöldökkel figyelte, ahogy feltúrod az ágyad, majd megtalálod a Kártyádat. nem szólt, csak bólintott arra, hogy valóban, ideje lenned fürödnöd.
- Azt tegnap szerezte a Fesztiválon? - érdeklődött kedvesen, mintha kicsit sem kémkedett volna utánad, amikor elhagytad a házat. Végül hagyott fürdeni és ezzel ismét egyedül hagyott a gondolataiddal. Azonban nem merülhettél el örökre a langyos víz ringatásában, mert édesanyád szigora fojtogatóan lengte körbe a házat. Apád okosan elment dolgozni, ezzel kihúzta magát a dolog alól, aminek majd úgy is a végére fog hazaérni. Miután végeztél a fürdéssel, Han dolga volt, hogy lekísérjen a nappaliba, ahol a nagyságos asszony, épp egy magazint lapozgatott. Egy magazint, ahová havonta egy-egy cikket ír, az anyaság mibenlétéről, meg más témákról, amikre felkérik. - Han, kérem hagyjon magunkra - zavarta el az inast, majd szigorú barna szemeivel feléd fordult. - Felelj nekem egyenes válasszal: hol voltál tegnap este? Úgy fest hamar bajba sodorhatod magad, ha most valahogy nem jársz túl édesanyád eszén. Hajrá skacok! [ Módosítva: 2013.09.19 9:12 ] |
| Agatha Arashy | 2013-09-19 10:37 |
|
Kill-o-matic esetében minden kétséget kizáróan én vagyok a ludas! Vele is elkezdtem PM-ben játszani, de aztán az IRL közbeszólt és én teljesen abban a hitben éltem, hogy már válaszoltam neki *igen, most nézett utána  * Az ő esetében ezt a lemaradást igyekszem minél előbb pótolni! *és nincs olyan smiley, hogy elsüllyed szégyenében* [ Módosítva: 2013.09.19 10:40 ] |
| Heyes | 2013-09-20 00:28 |
|
Elayan írta:
//Köszi, még nem adtam fel a játékot igyekszem hétvégére összehozni valamit.//Heyes, danitig és kill-o-matic, nem akartok visszacsatlakozni hozzánk? Beírom mindannyiótoknak hol tartottatok, szóval még vissza tudtok csapódni, ha akartok. Egyre érdekesebb a sztori, szóval megéri. Heyes (láttam, hogy irl okok miatt később pótolsz, de az nem tom mit jelent, szóval csak segítségképp, hogy ne kelljen sokat visszaolvasni) Megvárják, amíg befejezed, de elég bátran fogalmazol ahhoz képest, hogy egy hajszálon függ a karriered, ami jelenleg az életedet is jelenti. A többi vezető összesúgott és hallod, amint halkan megkérdezik:
- Az előbb nem azt mondta, hogy „A skyline még messze nem érte el végső formáját”? Bármiben lefogadom, hogy ha ezt tovább hagyjuk, a cég veszteséges lesz. - Most mégis mit vársz egy gyakornoktól? Azon csodálkozom, hogy még mindig beengedik. Ezt a pesszimista hullámot egyedül a nagyfőnök tudná eloszlatni, de abban a súlyos egy percben, nem úgy tűnt, mintha ez lenne a célja. Mentorod hátradőlt a székben és összefonta a karjait. Nem mondott semmit, de nagyon nem is kellett. Látszott rajta, hogy nem akar mást, mint kilépni innen, meginni egy kávét és szétverni valakinek a fejét. - Két hete van rá, hogy bizonyítson - szólalt meg a főnök. - Nem több. Ha késik, vagy nem mutat fel érdemi eredményeket, a projectet leállítjuk. Ezek voltak a végső szavai. A megbeszélés végén, mentorod nyugalmat erőltetve magára megragadta a karod és elvonszolt a liftig, ami ahogy megérkezett be is tolt rajta, majd azzal a lendülettel be is csukta. Nem nyomott emeletet. - Mindannyiunkat meg akarsz ölni? - fordult felé ideges arccal. A nyaka teljesen vörössé változott. - Épp arra bólintottál rá, hogy törjünk be az Ardorhoz és lopjuk el az adatait. Elég egyszer hibáznod, a Mirrold kiszúr és így lesz oka kirúgni és kisemmizni minket! Egy egész részleg van a Skyline-ra és te azt a nagyjából ötven embert helyezted pengeélre! Fojtott hangon ordított veled, majd amikor kiadta magából végre benyomta a gombot, ami az első szintre vitt. - Te tervező vagy, ráadásul gyakornok ennél a cégnél. Bármit csinálsz, bármilyen baromsággal állsz elő, én viszem el a balhét. Nem te, hanem én és a részleg dolgozói. Szépen hangzik, hogy ezt a főnök rád testálta, de ez akkora hülyeség, hogy azzal ölni lehetne. Az első emeletre érve kiszállt és az aktacipelésen és fénymásoláson kívül mást nem bízott rád. Kiszámolhattad, hogy a főnök rajtad keresztül fogta meg a mentorodat… valamiért. Ahogy egy szerződést fénymásoltál, az a furcsa alak, aki előző nap megdicsért a többiek megöléséért, majd a fesztiválon hátba veregetett, nem messze tőled állt és visszafojtott, gunyoros nevetésbe tört ki. - Ismét ugyanaz a hiba - jelentette ki végül. - Szép nézni a szenvedésed. danitig Az alak egyre csak futott, mögötted meg az ápolónő kiabált feléd, de nem figyeltél rá, így egyértelmű szökésnek vélte a reakciódat. A fickót, bár sikerült utolérned, mire beszélhettél volna vele, felszívódott. A zsákutcában. pedig egy pillanatra néztél másfelé. Csak három ablak nyílt ezen a helyen, mint menekülési útvonal. A jobb és a bal oldali nem voltak olyan magason, de csak a harmadik volt nyitva, amihez már a falat kell megmászni, ami legfeljebb egy póknak menne zökkenőmentesen.
Az orvosok azonban a nyomodban vannak, mint szökött ápolt, így ha nem akarsz visszakerülni a kórházba döntened kell melyik ablakon mászol be és melyikben húzod meg magad... amennyiben sikerül. //Dobj egy négy oldalúval. Ha a jobb/bal oldali ablakot választod: Ha 2-est dobsz a szoba nem volt üres, ám lakója a beérkezésed pillanatában még nem vett észre. Nagyot halló öreganyám szerencsédre pont háttal állt neked, de jelenlegi helyzetében nem lehetett eldönteni, hogy merre is akar haladni. Abban azonban biztos lehetsz, ha meglát, riasztani fogja a szomszédokat. Más esetben szerencsédre a szoba üres volt. Ha a középső, magasabban lévő ablakhoz akarsz felmászni, az idegent követve: Ha 3-ast dobsz sikerrel jártál, de ennél az ablaknál a lakás üres volt, így áldozatod bármerre mehetett. De ahogy elindulsz, a második lépésnél hátulról kést szorítanak a torkodhoz. A többi lehetőségnél, kezed megcsúszik a falon és te visszaesel, pont mikor az orvosok utolértek. Nem maradt más választásod, mint visszakerülni velük a kórházba, ezúttal egy zárt szobába, téged pedig ennek méltóan öltöztettek fel egy zubbonyba. Annyit hallhatsz a téged kísérő orvostól, hogy "már megint ez van". kill-o-matic Inasod felvont szemöldökkel figyelte, ahogy feltúrod az ágyad, majd megtalálod a Kártyádat. nem szólt, csak bólintott arra, hogy valóban, ideje lenned fürödnöd.
- Azt tegnap szerezte a Fesztiválon? - érdeklődött kedvesen, mintha kicsit sem kémkedett volna utánad, amikor elhagytad a házat. Végül hagyott fürdeni és ezzel ismét egyedül hagyott a gondolataiddal. Azonban nem merülhettél el örökre a langyos víz ringatásában, mert édesanyád szigora fojtogatóan lengte körbe a házat. Apád okosan elment dolgozni, ezzel kihúzta magát a dolog alól, aminek majd úgy is a végére fog hazaérni. Miután végeztél a fürdéssel, Han dolga volt, hogy lekísérjen a nappaliba, ahol a nagyságos asszony, épp egy magazint lapozgatott. Egy magazint, ahová havonta egy-egy cikket ír, az anyaság mibenlétéről, meg más témákról, amikre felkérik. - Han, kérem hagyjon magunkra - zavarta el az inast, majd szigorú barna szemeivel feléd fordult. - Felelj nekem egyenes válasszal: hol voltál tegnap este? Úgy fest hamar bajba sodorhatod magad, ha most valahogy nem jársz túl édesanyád eszén. Hajrá skacok! [ Módosítva: 2013.09.20 0:28 ] |
| Erodon | 2013-09-21 11:05 |
|
~Ez lenne az a fehérség amiről a halál széléről visszatértek beszélnek?~ Bár úgy tűnik, hogy biztos talajon állok, de mégse látok semmit. Ahogy felállok kezd formát ölteni a környezetem. ~Mondjuk legalább szép pepita padlója van a pokolnak...~ Ahogy kezd kitisztulni a környezetem egy ismerős alak tűnik fel. ~Nocsak, kit nem látnak szemeim. Bár mintha kicsit más lenne ezúttal.~ -Szép a látvány? -Be kell valljam, hogy az előző "túlvilág" ahol jártam szebb volt elsőre, de mit panaszkodjon ilyesmire valaki aki másodszorra hal meg? - ~Ezúttal legalább kevésbé volt megviselő az idejövetel. Bárhol is legyen ez az ide.~ -Ez itt a Második Elosztó. A Kasumit beleértve bárhová eljuthatsz. Az ismeretlen szótól teljesen átráz a félelem. A lábaim elgyengülnek és kénytelen vagyok, minden szándékom ellenére, helyet foglalni a földön. ~Mi a... Ha nem a halálommal, majd hirtelen felébredésemmel, akkor valami hókuszpókkal kezdik ki az idegeim?~ -Bocs. Még szoknom kell, hogy ez a második nekifutásod. Megint egy Csuhás küldött ide? Sejtettem. Sajnos ez is csak Redrum-ot erősíti. Annak a fickónak az elsődleges célja, hogy szétzúzza a csapatot. „Oszd meg és uralkodj”. Régi elv, de még mindig beválik… főleg, ha az alanyok nem emlékeznek semmire. Beszéde közben próbálom összeszedni magam a korábbi sokkból, de csak egyre jobban összekavar. Mindeközben különös ajtók jelennek meg a háta mögött. -Áh, ahogy elnézem hamarosan itt a játékidő. Sajnos még nem lehetek melletted, mert a Szabályzat bizonyos pontjait nem tudom megszegni - nézett a háta mögé, majd ismét rád. -Ha az volt a célod, hogy minél inkább összezavarj, hadd gratuláljak, jó munkát végzel vele. Minden esetre ha lehetne inkább nem kérnék abból amit ti itt játéknak neveztek. - Kellemetlen emlékek sorozata fut át az agyamon. - Legutóbb is kellemes kis meglepetést várt rám egy raktárban. Egyébként is, mégis ki vagy te? És hol vagyok? - Mondom ezt valamiféle válaszban reménykedve, továbbra is a földről nézve rá. A férfi fáradtan elmosolyodik, de azonnal nem válaszol. Kezeit derekán nyugtatva sóhajt. Úgy fest a szavaid semmiféle hatással nem voltak rá. - Sajnálom a nevemet nem mondhatom el... ahogy elnézem nem is az a Kártya van nálad, amire a te nevedet írták. Így már minden világos. Legalábbis nekem. De még nem tudnék bemutatkozni, lévén ha ki is ejteném a nevem, te nem hallanád meg. Ez ennek a játéknak az egyik szabálya. És az, hogy nem kérsz belőle... annak idején nem ezt mondtad. Továbbra is mosolyog, de végül a fáradtsága győz és nem erőlködik tovább az érzelmekkel. - Mint mondtam a Második Elosztóban. Ezen a helyen választhatsz egy neked tetsző Szintet, illetve felkészülhetsz a feladatodra. Én meg azért voltam melletted, hogy segítsek a játékban. De amíg nem tudod a nevem, amíg nem emlékszel az itteni életre, nem tudok neked jobban segíteni. Lényegében most is szabályt szegek... és ennek ez a hatása. Az utolsó mondatánál a kötéseire mutat. Úgy fest itt sem olyan könnyű a rendszer, mint máshol. -Lényegében egyik kérdésemre se kaptam választ... A ,,Ki vagy" alatt nem feltétlenül a nevedre gondoltam. És amúgy, mi ez a ,,Szint" dolog? Ha átmegyek valamelyik ajtón a korábbihoz hasonló helyre kerülök ahonnan vissza tudok térni az élők sorába? - Egy levegővételnyire szünetet tartok és, most már higgadtabban, átgondolom amiket eddig mondott. - Lényegében azt állítod, hogy egyszerűen elfelejtettem az életem egy részét aminek köze volt ehhez a helyhez. Akármi is legyen ez. Illetve ennek a kártyának - előhúzom a zsebemből - is köze van az itteni dolgokhoz, és addig nem segíthetsz amíg nem szerzem meg a sajátom. Tekintetbe véve a helyzetem, hogy nem tudok semmit arról ami egy ideje zajlik körülöttem el kéne ezt higgyem, sőt, ha igaz amit mondasz és a saját testi épséged kockáztatva találkoztál velem akkor nincs okom kételkedni, de remélem megérted, hogyha nem veszem Szentírásnak a szavaid. Tegyük fel kétség nélkül elhiszem amit állítasz. Vissza tudom valahogy szerezni az emlékeim? Valamint még az elfelejtett emlékeim között többek között ott van valami ,,csapat", vagy valami ilyesmit emlegettél, akiktől szétválaszt valami Redrum fickó? Nem mellesleg ki vagy mi ez a K... Mi a fenéért tölt el félelem egy ismeretlen szótól? - A mondandóm végére érve egyenesen a szemébe nézek. Már megszólalni, de még eszembe jut valami. -Ja és, ha nem túl nagy kérés, tudnál olyan szinten fogalmazni, már ha szándékodban áll válaszolni, hogy olyasvalaki is megértse aki teljesen tudatlan a témában? Nem hinném, hogy sok időt kéne használni értetlenkedésre, ha már ilyen nehezen tudtál ide jönni. Legalábbis állításod szerint. - Az utolsó mondatot már inkább csak magamnak mondtam. ~A kötések mondjuk elég sokatmondóak, meg nem úgy tűnik, mint akinek lenne oka hazudni, de hát fene se tudja. Legalábbis én még mindig nem tudom mi is zajlik itt...~ Kérdéseid halmazára, no meg értetlenkedésed láttán egyszerűen elneveti magát, majd letérdel a kőpadlóra és hasát fogva hahotázik tovább. - Nem volt túlzás Athal-tól, mikor közölte velem, hogy megváltoztál... - nevet, némileg lehiggadva. - Úgy is mondhatnám, hogy gyenge lettél. Vesz egy mély levegőt, hogy csillapítsa érzéseit, bár látszik rajta, hogy szíve szerint vonyítana a fájdalomtól. - De... mivel hozzád vagyok kötve, így kénytelen vagyok segíteni... akármennyire is nem érdemled meg. Akármennyire is haszontalan vagy jelenleg a falkának - húzza ki magát, majd ismét rád néz. - A játék, amiben most is vagyunk a Kasumi Project nevet viseli. Ezt régen Kasumi Play-nek is hívták - megvárja, amíg a név sokkoló érzésére elmúlik, majd újra összeszeded magad. Mindegy hányszor ejtik ki, az érzés változatlanul erős, belemarkol a lelkedbe és szinte a sírásig legyengít. Majd zavartalanul folytatta tovább. - Az én szempontból ez egy világ. Egy olyan világ, ahol én élek. Ez az én valóságom. Születésemtől... vagy ahogy még te magyaráztad... a teremtésemtől fogva itt vagyok és elsődlegesen azért létezem, hogy neked segítsek. A Kártyákkal jöttetek át ide, az a belépőtök ebbe a világba. A Kártya nélkül... egyszerűen megszűntök itt létezni. Valójában mostanáig ez is történt. Egyedül Athal tudta merre vagytok és ennek értelmében biztosított nekünk lehetőséget, hogy utánatok menjünk. Ez a világ... nincs befejezve. Félkész, tele olyan hibákkal, amit közösen kell kijavítanunk. Ezért voltál itt. Mikor látja, hogy ez emlékek nélkül nem lesz teljesen érthető egy pillanatig elgondolkodik. - Képzeld el ezt a világot úgy, mint egy fát. Minden ajtó, amit itt látsz egy-egy ágat képvisel. Az ágak vége pedig összeköttetésben áll egymással. A kódunk szerint a mi dolgunk ezt a fát végigjárni és kijavítani a hibáit. Azonban... az utolsó Szinten, mikor az Első Megosztót magunk mögött hagytuk hirtelen mind elbuktatok, megzavarodtatok és eltüntetek. Akkor tízen voltatok, de úgy tudom közületek ketten meg is haltak. Végleg. Ezután történt, hogy a Csuhások kiszabadultak a világ határain túlra. Eddig tudsz követni? Itt tart némi szünetet, hogy ha ebben a témában van még kérdésed, akkor azt fel tudd tenni. - Az pedig, hogy miként tudod visszaszerezni az emlékeidet... nos, én csak egy választ ismerek, az pedig a Szinteken rejlik. Meg kell találnod a Kulcsokat - válaszolja meg ezt is még gyorsan. ~Amik történtek velem, amiket mond, ahogy mondja... Nem, itt nincs helye annak, hogy kételkedjek a szavaiban. Még ha teljesen valótlannak is tűnik rá kell vegyem magam, hogy elfogadjam.~ A gondolataim csak úgy cikáznak. Hiába mondott el ennyi mindent, kérdésekből csak egyre több van. ~Vissza KELL szereznem az emlékeim ha ki akarok szabadulni ebből a tanácstalanságból.~ -Ez az egész... abszurd. Mintha tényleg valami játékba dobtak volna be ahol mi vagyunk, vagyis voltunk, a tesztelők akik javítgatják a hibákat. Ha a valóság ilyen válaszokat ad, félő, hogy csak hatványozódnának a kérdések számai. Jobb lesz ha azokra szorítkozom amik remélhetőleg nem igénylik az elvesztett emlékeim. A tudatlanság tényleg nagy gyengeség, de a szavaidból ítélve nem csak ennyi van a mögött, hogy ,,gyengébb lettem". Nos, kezdhetnénk ott, hogy miért is kerültem vissza ide, ha egyszer már elbuktam? Megint ugyanazzal a feladattal? Azt mondtad többen voltunk. Ez mostanra is igaz? Már találkoztam valakivel egy Szinten, plusz ott van az akinek a kártyája nálam van, de hányan vagyunk pontosan? Segítene az bármit is, ha megkeresnénk mindenkit és együtt veszünk részt ebben? Ki az a Redrum illetve Athal akiket említettél? Ha jól értem utóbbi hozott vissza ide az által, hogy elküldött téged, te pedig átadtad a kártyát, vagyis ő talán tudna segíteni. El tudok innen hozzá is jutni valahogy? Vagy az említett kulcsokhoz akár? Illetve ott vannak még ezek a Csuhások. Kik ők? Egyébként ahogy mondtad, hogy ,,megint Csuhás küldött-e ide", azt sugallja van más mód is az idejövetelre. Ha van, mi az? - ~Még ha nem is mindet teszem fel, így is kérdések tömkelegével bombázom. De mi mást tehetnék? Ha legalább alapjában nem ismerem meg a körülöttem zajló dolgokat akkor csak ösztönösen cselekedhetek. Tény, hogy van amikor az is sokat tud segíteni, de ennyi erővel akár bekötött szemmel is sétálhatnék, majdnem ugyanoda lyukadnék ki.~ - Megmondtam, hogy nem tudok sokat, csak ami itt történt! - kelt ki magából egy rövidke időre, aztán újra megnyugodott. - Nem tudom miért küldtek vissza, nem tudom miért, vagy honnan jöttél ide legelőször, azt se tudom miként jutottatok át. Csak azt tudom, hogy amikor egy Csuhás küld át, akkor valahol vesztettél és valamit szintúgy elvesztesz. Leginkább az emlékeidet. A Csuhásokkal a kezdetben nem volt gond, ők is ennek a világnak a részeit, az árnyoldalát képezték. Ez volt a kódjuk. Athal pedig az, aki ki akarja javítani a hibákat, Redrum pedig az, aki a Csuhásokat átkódolta. Nem tudok ennél többet. Annak idején mindketten részt vettek a világ felépítésében, és csak a Kulcsokkal léphetsz velük kapcsolatba. Azok pedig a Szinteken vannak. A Kulcsok maguk is kódok, de megmondtam, hogy a jelenlegi állapotomban nem tudok neked segíteni. És összesen tízen voltatok velünk. A Róka, a Tigris, a Kolibri, a Macskaikrek, a Patkány, a Gyík, a Holló, a Bagoly és én... mint a Farkas - tette hozzá halkan, mint aki büszkeségét vesztette ahhoz, hogy így nevezhesse magát. - De igen, van mód arra, hogy végleg kiszállj ebből a játékból - állt fel ismét. - Ha azt mondod gyenge vagy végigvinni, vagy jobbnak érezted magad úgy, hogy nem emlékeztél semmire, a saját világodban dobd el a Kártyát ami nálad van. Most válassz egy ajtót, veszíts és utána hagyd abba. Pár nap múlva úgy is mindent elfelejtesz, mert csak a győztesek emlékeznek a megoldásokra. De tovább akarsz menni és emlékezni akarsz, akkor ne nyüszíts, hanem csináld. Körülötte zölden villódzó jelek tűntek elő a semmiből, mik egyre sűrűbben vették körül. - Lejárt a választási idő. Ideje mennem. Azonban ha mégsem választasz Szintet, karcold a padlóba ezt - dobott felé egy zöldes kockát, amit ahogy megérintettél egy kivetült szöveggé változott: Target>>While;true(break_Kasumi) Még mielőtt megszólalhattál volna a zölden pislogó jelek teljesen bekebelezték és eltüntették. //Rajtad áll, hogy melyik ajtót választod a kilenc közül, vagy hogy inkább a kóddal kilépsz a Megosztóból és visszatérsz a valóságodba// ~Szóval egy farkast kaptam segítőnek. És úgy tűnik felidegesítettem... Elég nehéz elhinni, hogy úgymond, elvesztettem, vagyis inkább elfelejtettem egy énemet. De igazat kell, hogy adjak neki, abban ,hogy abba kell hagynom a problémázást minden apróság miatt. Már kölyökkoromban is megvolt és, a munkámnak hála, azóta is elkísér az érzés, hogy minden sarkon az ismeretlen vár nem tudva, hogy mi van mögötte. Egy valami biztos, ha nem teszek semmit nem is fog semmi történni. Ha fene fenét eszik se fogok önakaratból kiszállni ebből a játékból. Kevés rosszabb dolog van, mint tudni, hogy elveszett egy részed és egyszerűen elfelejtem ezt és visszatérek a kis megszokott életembe. Nem beszélve erről a helyről. Athal és Redrum, akik részt vettek a teremtésben... Mégis mik ők? Valami istenfélék, hogy képesek létrehozni csak úgy egy világot? Már ha nem csak egy virtuális világba, vagy valami hasonlóba, dobtak át valahogy. Ki tudja mit végbe nem tudnak vinni a mai technikával.~ Még mindig gondolataimba merülve lassan felállok és elindulok az ajtók felé. ~Ha visszatérek az élők sorába első dolgom lesz megkeresni a saját kártyám. Azt mondta, legutóbb ketten végleg meghaltak, és bármennyire is nem tetszik neki szükségem lesz a segítségére, hogy lehetőleg ne végezzem én is úgy. Még így is ott van a kockázat, de ennyit megér, hogy kiderítsem a teljes igazságot erről a helyről. Nem hiányzik, hogy egy rakás fickó rohangáljon a másik világban, akiket nem, vagy csak nagyon nehezen, lehetne elkapni és ők addig szabadon öldösik meg küldözgetik ide az embereket, amit úgy tűnik mások észre se vesznek. Veszélyes fegyver ez az emlékezetmódosítás...~ Az ajtókhoz érve végignézek rajtuk majd belépek a Szürke ajtón. [ Módosítva: 2013.09.21 11:22 ] |
| kill-o-matic | 2013-09-22 17:26 |
| Én is élek, nyugi! Nemsokára vissza is csatlakozom, csak még visszaolvasom a ti sztoritokat is. ^^ |
| ishida016 | 2013-09-23 16:09 |
|
- Helló öcsi! Ja, valami olyasmit. És te? Nem kellett sok és leesett, hogy bizony nagy hibát követtem el... Elhamarkodottan döntöttem. ~ Most már biztos hogy egy falban végzem ha ennek vége, de végül is magamnak csináltam a bajt. - Figyelj csak! Te törted fel azt a raktárat, nem? Máshová is be tudsz jutni? Két tagom elveszett és a főnök lenyakaz, ha nem kerítem elő őket. Benne vagy? - Ne is mond ismerem az érzést. Igazából eléggé sietek, de az sose árt ha tesz egy két szívességet az ember. De akkor egy kicsit többet kell tudnom a helyzetről. Útközben elmondhatod. ~ Biztos vagyok benne hogy okkal jöttem ide, talán pont ez az, és ha igen akkor nem akarom elszalasztani. A cuccaim itt vannak, a Mirrold meg úgyis megvár, plusz lehet hasznát fogom még venni ha egy Sid féle alaknak teszek szívességet. De azért a szikémet is készenlétben tartom... // Bocsi, most csak ennyi telik tőlem// [ Módosítva: 2013.09.23 16:11 ] |
| Elayan | 2013-09-23 16:19 |
| // 10/4 eddig megvan. Gyerünk mindenki, menni fog!// |
| hassan | 2013-09-23 16:41 |
| //Amint Agatha válaszol és lezáródik a rész, én is be fogom posztolni.// |
| kill-o-matic | 2013-09-23 21:21 |
|
A fürdő kimondottan jól esett, úgy érzem magam, mint aki újjá született. Az pedig már rámfért. Bőven. Törölközés után átöltöztem a már előkészített ruháimba, Han gondoskodott arról, hogy igazi úrfiként jelenhessek meg édesanyám előtt. Fenébe a kinézettel... A Kártyám zsebre vágása volt az utolsó dolgom, mielőtt elindultam a szobába, ahol ő várt. ~Vajon mérges? Hogy kéne köszönnöm? Talán hoznom kellett volna ajándékot, ha most le akarja szedni a fejem...Á, marad a szokásos! Végül is egy család vagyunk, akármi is legyen...~ Miután beléptem az ajtón és megpillantottam, intettem és vigyorogva köszöntem neki. - Szia anya! Az arcát megpillantva ez a vigyor egy rosszabb pókerarccá változott. ~Ajaj...mérges!~ Miután Han-t elzavarta, felém fordult és szigorú hangon szólított fel. Így se sűrűn látni őt... - Felelj nekem egyenes válasszal: hol voltál tegnap este? Nyeltem egyet és a kezeimet összekulcsoltam a hátam mögött. Pár másodpercig hallgattam csak, amíg eldöntöttem, hogy őszinte legyek-e, vagy hazudjak. -Sajnálom, hogy nem mentem el a céges bálba. Fontosabb dolgom volt. Ha pedig tudnád, hogy mi történt, nem néznél rám így. ~Hanem elsírnád magad és ölelgetnél, ahogy mindig szoktál...~ - Folytattam gondolatban és leengedtem a kezeim a testem mellé. Édesanyád kezdeti szigora, vagyis elfojtott keserűsége hamar megadja magát, de korántsem sírásba fordul a helyzet, csupán nyilvánvaló, szomorú elfogadásba. - Foglalj helyet - int a mellette álló fotelbe, hogy ezt követően feléd forduljon és okot adjon a beszélgetés tárgyának. - Tegnap… nem csupán egy bál lett volna. Tudjuk, hogy már nagyfiú vagy, de apáddal fontos döntést hoztunk. Szerettük volna, ha azon a bálon találkozol valakivel. Keresi a szavakat, nem igazán tudja miként tudná rendesen előadni azt, amit tegnap elszalasztottál. Az arcán is látszott, hogy nem tényleg nem tetszett neki, hogy nem voltam jelen...de nem értettem, hogy miért. Ennyire fontos volt, hogy ott legyek? De legalább már nem volt mérges. Leültem a fotelbe, amelyre mutatott, kényelmesen elhelyezkedtem és felé fordultam. - Tegnap… nem csupán egy bál lett volna. Tudjuk, hogy már nagyfiú vagy, de apáddal fontos döntést hoztunk. Szerettük volna, ha azon a bálon találkozol valakivel. - Mondta, majd csak jobbra balra forgatta a tekintetét, mint aki próbál valamit elmagyarázni. - Tényleg sajnálom. De hidd el, hogy megvolt rá a jó okom. Kivel kellett volna találkoznom? ~Így legalább már értem, hogy miért volt ekkora probléma...~ Édesanyád végül előkapta a tabletét, és keresgélni kezdett. Nem telt öt percbe, mire egy képet mutatott feléd. Egy fehér hajú, szemüveges, fiatal lány volt rajta. - Vele. A lány neve Angelique Ardor, mint azt gondolom kitaláltad az Ardor cég vezetőjének rokona. Nem a lányuk, hiszen az közismert, hogy a cégvezetőnek nincs gyereke. Adta át neked a gépet, hogy alaposabban is szemügyre vehesd a nálad talán egy-két évvel fiatalabb lányt, ki a képen egy félénk, zavartmosolyú, ám csinos hölgykezdemény volt, gyönyörű, tengerkék szemekkel. - Tegnap találkoztunk vele és felőled érdeklődött. Olyasmit mondott, hogy reméli nem esett bajod és nem kapott el semmiféle játékszenvedély… persze mindezt viccből, hiszen mondtam neki, hogy az én fiam nem bízza a dolgait a szerencsére. Szóval aranyos lány, és mindenképp szeretnénk, ha összeismerkednél vele. Miután jól szemügyre vettem a képet, és végighallgattam a hozzá való instrukciót, az ölembe tettem a tabletet. Elég szép a lány, de csupán ennyivel nem nyert még meg senki. ~Méghogy nem bízom a dolgaim a szerencsére...a tegnapi nap tökéletes példa volt ennek ellenkezőjére. Jobb lenne, ha a továbbiakban óvatosabb volnék.~ - Szóval ő az... - Felpillantottam édesanyámra, aki mintha azt várta volna, hogy véleményezzem a lányt. - De miért aggódna értem valaki, akit még soha életemben nem láttam? Ráadásul ő se ismer engem. És anya, miért kéne őt megismernem? Érdekházasság van a dologban? Bár ránézésre nem tűnik rossz lánynak, és még szép is. Egy pillanatra elgondolkodott, hiszen jogos a kérdés, aztán csak legyintett. - Lehet csak szimplán udvariasság, hiszen nem tegnap beszéltünk rólad először. És nem mellesleg néha teljesen úgy beszélt rólad, mintha ismerne, ami nem kizárt, hiszen a scyleni egyetemre jár, de nem emlékszem pontosan milyen szakra - gondolkodott el egy pillanatra, aztán inkább úgy döntött nem olyan fontos. - Miféle érdekházasság, ne beszélj maflaságokat! Ez egy lehetőség neked. Angelique érdeklődik irántad, ez rögtön kiderült és bár tudom, hogy nem szép dolog, de egy ilyen kapcsolatot vétek lenne eldobnod! Lehet olyasmit tud, ami később pont a hasznodra válik. Csak bólogattam, amíg végighalgattam, hümmögtem kicsit, de sikerült döntenem. Végül is nem veszhetek semmit, ha megismerem. - Ma vagy holnap találkozom vele. Holnapután nem érek rá. ~Akkor jön a csomag, ha jól emlékszem...de vajon milyen csomagról van szó?~ - De nem értem, hogy miért kéne lehetőség nekem. Eddig se volt szükségem kerítőre, anya. És majd ha megismerem eldöntöm, hogy eldobom-e, vagy sem. De azért mesélj róla. Milyen a lány? - Mosolyodtam el és kérdően néztem édesanyám arcára. Anyád letagadhatatlanul értetlenül nézett rád, aztán csak hátradőlt és egy mély sóhaj keretében a fejét csóválta. - Mondtam apádnak, hogy rossz ötlet ennyire elzártan tartani téged - majd ismét rád figyelt. - Jól figyelj, fiam! Az életben számtalan lehetőséged lesz majd remeteként élni, de most ki kell használnod minden lehetőséget, amit az élet felkínál! Angelique okos, szép és teljesen ártatlan, bármiben lefogadom, hogy még egy férfi nem nyúlt hozzá, ráadásul kiaknázatlan kapcsolattal rendelkezik, ami a jövőben még biztosan a hasznodra válhat! Nem az én jövőmben… azt már apád lefoglalta… hanem a tiédben! Itt tartott egy kis szünetet, majd, mint aki teljesen kimerült folytatta. - Angelique egy valóságos tündér, ám a maga módján titokzatos is. Némely esetben nem igazán értem, de az egyértelmű, hogy rajong a színház világáért, szeret olvasni és azt a filozófiát vallja, hogy az élet egy hatalmas színpad, ahol sosem lehet tudni, hogy ki a színész és ki a közönség. Amolyan „a pillangó álmodik engem, vagy én álmodom a pillangót?” életérzést képvisel. Pontosan ettől kissé különc. A művészneve amúgy azt hiszem Lorelai, de ebben nem vagyok teljesen biztos. Most hirtelen ennyi jut eszembe, de kérdezz bátran, hátha még valami beugrik. Sőt! Ismét pötyögni kezd a gépén valamit, aztán azt ismét az orrod alá dugja. - Ezen a helyen szokott megfordulni. A Vörös Oroszlán Teaházban. Szerintem még a mai napon megtalálod ott. Azt írják, hogy ma este folk este lesz és le merem fogadni, hogy ő is fel fog lépni. Na? vagy mi lenne, ha már most elindulnál, hogy megkeresd? Állítólag egytől már a teaházban van. Úgy tűnik anyád addig nem fog békén hagyni, amíg egyszer nem találkozol vele személyesen. ~Nem emlékszem ilyen nevű lányra az egyetemről...biztos köze van ehhez az egész felforduláshoz, ha emlékszik rám (ahogy a színesszemű is)...azt hiszem egy próbát megér a dolog. Ha még sincs köze hozzá, akkor talán jól is érezhetem magam.~ -Akkor indulok is! Szurkolj! ~...Hogy ne történjen semmi olyan, amit inkább el se akarok képzelni...~ ~Ha fél órával előbb odaérek, legalább kifigyelhetem, hogy kivel érkezik...ha gyanús alakok is feltűnnek ott vele, csak simán lelécelek.~ Abban is reménykedtem, hogy esetleg a színesszemű feltűnik ott, végül is, szeret ilyen helyeken lazulni. De úgy se fog találkozni velem a legutóbbi lerázásom után...nem? Elköszöntem édesanyámtól és Hantól, majd amilyen hamar csak lehetett, elindultam a teaházba. [ Módosítva: 2013.09.23 21:22 ] |
| Elayan | 2013-09-23 22:36 |
|
//Bagoly és kolibri találkozó? "Repülj tovább..." Asszem Serena nagyon rossz hatással volt rám. És még Ama barátnőjével is összefuthatunk.// |
| Agatha Arashy | 2013-09-24 00:40 |
| //Szerdáig egy kis türelmet kérek mindenkitől, jelenleg aludni sincs időm, de holnap(?) mindenkinek válaszolok, akinek kell! ^.^// |
| Serena | 2013-09-24 03:48 |
| //Csak pozitív és építő hatással vagyok. A komolyság szobrát rólam mintázták, ahogy rólad a szerénységét // |
| Elayan | 2013-09-24 09:04 |
|
//Hm... Akkor lehet mégis komoly vagy.//
|
| Serena | 2013-09-24 11:13 |
| // és meggyőző is... // |
| Elayan | 2013-09-25 20:15 |
| //Eddig 10/5. Gyerünk már. Adok 1-1 csokit mindenkinek, ha megcsináljátok péntek estig az összeset.// |
| Agatha Arashy | 2013-09-25 20:21 |
|
//Nyugi, péntekig még van időnk, főleg, hogy előreláthatóan én is csúszni fogok. Úgyhogy mindenki pihenjen és sulizzon, mert a következő reagkör Hétfőn (30-án) várható! *végre látja az alagút végét*// |
| Elayan | 2013-09-25 22:07 |
| //Attól az ajánlatom még fenntartom. Ha péntek estig meglesz a 10 reag, kap mindenki 1-1 tábla csokit.// |
| Agatha Arashy | 2013-09-26 14:45 |
| //És én nem kapok? Ő.Ő// |
| Elayan | 2013-09-26 21:22 |
| //Úgy rémlik, te is beletartozol a reagkészítős mindennapjainkba. // |
| Agatha Arashy | 2013-09-26 21:52 |
|
Elayan írta:
//Úgy rémlik, te is beletartozol a reagkészítős mindennapjainkba. // De én péntekig nem fogok tudni reagot írni, mert csak (előreláthatólag)hétfőn írok. Amúgy lehet tényleg nem lesz meg a 10 reag, mert Serenával nagyon lassan fogunk haladni az IRL programjaim miatt. :S// |
| Elayan | 2013-09-27 09:56 |
//Akkor nem lesz csoki sem, nem nagy dolog. Pedig a finom angol csokikat szeretni szokták. (A reagolás a 10 delikvensre korlátozódott, nem arra, hogy még pluszba a Mesélő is reagoljon ránk. .)//
|
| Agatha Arashy | 2013-09-27 18:20 |
|
Elayan írta:
Szankciózol itt nekünk. xD De nem baj, ha a történet nem is, legalább a csoki motiválja a srácokat!
//Akkor nem lesz csoki sem, nem nagy dolog. Pedig a finom angol csokikat szeretni szokták. (A reagolás a 10 delikvensre korlátozódott, nem arra, hogy még pluszba a Mesélő is reagoljon ránk..)// |
| Elayan | 2013-09-27 18:43 |
| //Csak motiválni próbálnám a népet, de nem úgy nézem, hogy nagyon érdekli őket. // |
| Serena | 2013-09-28 21:19 |
| // Demotiváló vagy // |
| Elayan | 2013-09-28 22:02 |
| //Vagy csak ők a demotiváltak és rá akarják a többire (nem mintha olyan sokan lenné(n)k) is ragasztani. Pedig én még a csokit is bevetettem... És eddig egyetlen embernek ígértem ilyesmit - aki meg is kapta -, többet nem is próbálkozom vele.// |
| Möraja | 2013-09-28 22:16 |
| /Kikérem magamnak, én írtam időben :arrogant:/ |
| Elayan | 2013-09-29 08:14 |
|
//Nem is a szorgalmasabbjáról van szó, hanem arról, aki lassan már 2 hete nem képes írni pár sort. // [ Módosítva: 2013.09.29 8:15 ] |
| danitig | 2013-09-30 13:01 |
|
Végre utol értem meg könnyebbülve lihegtem mikor hallottam, hogy valakik szólongatnak. Kinézek az utcán és látom, hogy az orvosok futnak felém. Mire vissza fordultam eltűnt. Meg láttam nyitva vannak az ablakok, gondoltam biztosan bemászott az egyiken. Nem volt túl sok időm gondolkodni így be ugrottam a legközelebbi ablakon. spoiler
Pechemre nem volt üres, egy öregasszony volt benne, épp indult ki a konyhára így nem vett észre. Gyors meg fordultam és halkan be csuktam az ablakot, ne láthassák, hogy ide másztam be. Körbe nézve megláttam az ajtót így elindultam ki felé, de közben a néni vissza indult a nappalihoz. Meg bújtam az egyik fotel mögött és mikor elment mellettem ki osontam mögötte. Ki érve az ajtón sóhajtottam egy nagyot és át gondoltam, ha nem ebe, akkor valószínű, hogy a fölöttem lévőn vagy a másik ablakon mehetett be. Mivel a fölöttem lévő ablakot le tudtam ellenőrizni, hogy ott van-e abban így elindultam a lépcső felé mikor meg láttam őt felbukkanni a lépcsőházból. Oda álltam az egyik ajtóhoz, mint ha nyitnám ki így mikor felém fordult nem is, mert meg. A másik irányba kezdett el menni így utána mentem és hátulról lefogtam, hogy ne tudjon el szaladni. Oda szorítottam a falhoz és kérdeztem, hogy „Ki maga és mért szaladt el.” És vártam a válaszokat.Dobás:2 //Sajnálom, hogy ennyire elhúzódott az írásom, mostantól jobban oda figyelek és rendszeresen írok majd. [ Módosítva: 2013.09.30 13:02 ] |
| Serena | 2013-09-30 14:44 |
| // Agathaval azóta sem értük el egymást, szóval még messze van az én reagom./// |
| hassan | 2013-10-01 01:11 |
|
Ezen a fura helyen mászkálok kicsit öntudatlanul fel-alá a gömbökön és közben sikerül is találnom mindjárt két golyót a lenti mélyedésekbe, ám lefelé az egyik gömb megreped, amire ráugrok. Gyorsan leszaladok róla és ugyanígy teszek a másik oldalon is, igaz ott csak egy golyót sikerül találnom, amint mennék feljebb, az egyik gubószerű képződmény ismét megreped, így kénytelen vagyok visszafordulni. Amint leérek, beteszem a golyókat a mélyedésekbe, majd a megjelenő kísérőm akadozó szavai közepette azt veszem észre, hogy a megrepedt gubókból két irreálisan nagy mutáns skorpió mászik kifelé. ~ Mi a fene…bár ezen már meglepődnöm sem kéne.~ Előveszem a pisztolyom és még mielőtt teljesen kiérnének, a baloldali lényre lövök. Lövedéked ugyan célba ért, de ez nem eredményezte a lény halálát. Megtorpant, majd megrázta magát és ezzel a lendülettel kis is dobta testéből a lövedéket... meg a negyedik golyót, ami pattogva gurult a jobb oldali falnál álló gubóhoz. A lénynél csak egy apró horpadás jelezte annak helyét, ugyanolyan támadásra készen masírozott feléd. Közben a jobb oldali folyamatosan közelített feléd, majd az utolsó métereknél rád akart ugrani. A lövedék látszólag hiába találta telibe, semmilyen sérülést nem okoz. Azonban a tölténnyel együtt az általam keresett 4. golyócskát is kidobja magából, ezek szerint a lények közül az egyikben kellett keresnem, ahogy gondoltam, szerencsére ezt könnyen megúsztam. A jobboldali lény annak ellenére, hogy azt hitte készületlenül ér a támadása, nagyot tévedett, így a mögé gurult golyó irányába sikerül vetődnöm egyazon mozdulattal. Egy bukfenccel egybekötve az utolsó megmaradt helyre illesztem, hátha kapok valamilyen használható segítséget ismét. Mikor a negyedik golyó is a helyére került a jel zöldes izzásba kezdett, majd az ismerős, zöldes jelű fal magasodott körétek, amin támadóid kívülre rekedtek. Ugyanakkor ez a jelenség, arra ösztönözte a többi gubót, hogy hasonlóan lüktetni kezdjenek. - Csodás! Ha tudnád a nevem, most nem lennél ilyen helyzetben - lépett melléd a fiú, hangjában a már jól ismert cinizmussal. Ezúttal nem volt szakadozott, teljes valójában, érthetően volt jelen. - Nagyjából tíz perc és a többi pók is kikel, majd élelem után kutatva megrohamozza a falat, hogy felzabálják. Látod? Fejével intett a fal felé, ahol a kikelt lények csápjai valamiféle savat fröcsköltek a megemésztendő helyre, teljesen a falra tapadva. Amint megjelenik a srác és a zöldes fal, furcsa mód kicsit megnyugszom, annak ellenére, hogy kezd kikelni a többi gubó. - Az az egy betű nem segít semmit ezek szerint a nevedből? – kérdezem kicsit lenézően, de inkább témát is váltok. – A menekülési útvonal a kirágott fal lesz? Remélem utána visszatérhetek, ki kéne már aludnom magam végre, szóval jó lenne, ha végre érdemben is segítenél. – csóválom a fejem csalódottan. - Azaz egy betű arra elég, hogy éljek - feleli cinikusan, majd a témaváltásodnál a szemét forgatja és egy percig jobbnak látja, ha meg sem szólal. Hogy lenyugtassa magát nekiáll a haja simításánának és rendezésének. - Az - szólal meg végül. - Természetesen ahol azok bejönnek, ott jutsz ki. Briliáns a logikád! És nyugodtan alhatsz is, nehogy a végén nyúzott bőrrel faljanak fel. Érezd otthon magad, terülj csak el! Félreismerhetetlen gúnnyal beszél most is, miközben lerí róla, hogy ha nem lenne melléd rendelve a legkevésbé sem érdekelnéd és felőle azt csinálsz, amit akarsz. - Azt írtam neked, hogy "Fel". Ezen mit nem lehet érteni? - mutatott a mennyezet felé, ahol a zöld fal mentén a kék ég látszott. - Tudod a kódot? Mármint a Mászófa kódját - teszi hozzá gyorsan, mielőtt rákérdezhettél volna. Miközben a lenéző megjegyzéseit hallgatom, folyamatos mosoly van a szám sarkában. ~Igazán szórakoztató egy figura, kezdem megkedvelni.~ Amikor felmutat, felnézek. – Érdekes. Miféle kódról és Mászófáról beszélsz? Gőzöm sincs, hogy miket hadoválsz ember. – mosolyogva leülök a földre, enyhén feltűnően rájátszva a fárasztására. – Kérdések helyett inkább segítséget adj, aztán ha kijutunk innen, meghívlak egy nyugtatóteára. – kitörő nevetésem próbálom visszafojtani, ahogy magam elé képzelem a jelenetet. ~Elég fáradt lehetek, ha ilyen helyzetben ekkora baromságok jutnak az eszembe.~ Összefont karokkal és félreérthetetlenül lenéző pillantással véleményezi a szavaidat, főleg, ami a teát illeti. Ő már el sem képzeli hogyan is festhetnétek egy elegáns, főleg rózsaszínfalú teaházban, eltartott kisujjal iszogatva a virágos porcelánba töltött löttyöt, közben a körömlakkozás és a hajápolás rejtelmeiről beszélgetve... mert természetesen ez az életveszélyes helyzet egy halom, hamarosan kikelő skorpiópókkal, kutyafing a jó séró és ápolt körmök okozta mindennapos problémái mellett. Nem, egyáltalán nem vesz komolyan és ez az egész álomködös jövő, már-már az arcára van írva, miközben te békésen leülsz. - Oké - sóhajtja végül. - Én most megyek, te meg szüljél sünt a teádba. Ja, amúgy itt a kód, amivel kijuthatsz. Hangja nyugodt marad, miközben odadob neked egy kicsi, zöld golyót (hasonlót, amit összegyűjtöttél), amit ahogy megérintesz egy hologram-lappá nyílik, benne a kóddal: Target>>Read(file="TreeOfSky"while(true); És igen, láthatólag tényleg menni készül. Lehajol az egyik zöld gömbig, majd egy pillanatig habozik, hogy kihúzza-e. Ezzel egyértelműen megszüntetné a falat és beengedné a "barátságos” játszópajtásokat. - Cöh – csalódottan felhorkantok – még a viccet se érted. Szomorú életed lehetett, már ha éltél valaha. – mikor odadobja a golyót és megjelenik a kód, összeráncolom a szemöldököm, majd mikor látom, hogy lehajol és ki akarja venni a gömböt, gyorsan hozzászólok. – Ha azt is elmondod, hogy ezzel mégis mi a fenét csináljak, akkor távozhatsz. Szerintem nem csak az én érdekem a teljes neved kiderítése. Hacsak nem azért akarod azt kivenni, hogy ezt betegyem a helyére. Erre inkább nem reagál semmit egy lenéző pillantáson kívül. Már a gömbnél állva lehajol, hogy megérintse, aztán megáll egy pillanatra. - Távozhatok? Megengeded? Jaj, had boruljak a lábad elé! - nevetett gúnyosan, hogy utána ismét komolyabb hangvételt üssön meg - Ne áltass! Ha a húgod nem lenne benne, abszolút hidegen hagyna a nevem és az egykori kötelességed. De természetesen megmondom, hogyan használd: kezdj el emlékezni végre! Azzal rálépett a gömbre, hogy egy szempillantás alatt kilépjen a pályáról, ezzel ő maga is egy pillanatra hasonlóvá vált, mint a zölden villódzó fal. - Kösz a semmit! - kiabálok utánna, majd gyorsan fogom a gömböt és beillesztem annak a helyére, amelyik közvetlen előttem van. Azután várom, hogy mi történik, spirnter pozícióba helyezem magam, hogy bármerre is jelenjen meg az a Mászófa, azonnal arra tudjak futni. [ Módosítva: 2013.10.01 1:15 ] |
| Agatha Arashy | 2013-10-02 23:50 |
|
//Elnézést mindenkitől a csúszásért, jelenleg meghalni sincs időm (éljenek a fotózások!). :S 7-én elérnek azok, akikkel Skype, vagy PM beszélgetésem lenne, aztán 8-án már posztolom is a Mesélőiket (igen, csak félig vagyok velük készen, amit nagyon röstellek! :S).// |
| kill-o-matic | 2013-10-06 22:09 |
| Hö, eddig itt spamelte mindenki a fórumot, most meg sehol semmi. xD Azért "örülök", hogy nem csak nekem jönnek közbe dolgok, amik nem hagynak foglalkozni az alteregómmal. |
| Serena | 2013-10-07 01:01 |
| //Hirtelen életet növesztett a nép // |
| Amarillis | 2013-10-08 09:20 |
|
- Üdvözletem! Találkoztatok már hozzám hasonlóval vagy esetleg velem? - kérdezem kíváncsian. - A kód? - egy pillanatig ijedten pislogok néhányat, majd ösztönösen kistáskámhoz érek, csak nem az volt az... a kártyám hátoldalán megjelenő szavak jutnak eszembe. "Remélem az lesz az..." - Fehér. - Nem, veled még nem. De tudjuk, hogy Szintvándor vagy. Más vagy és van nálad egy Kártya. Ez elég bizonyíték. Ezután meghallgatja a válaszod, de először csak felhúzza a szemöldökét. Láthatóan mindannyian keresik azt, amit ilyenkor tenniük kell. - Milyen fehér? - kérdezi végül az, aki eddig is beszélt hozzád. A háttérben viszont látod, ahogy a többiek lassan kiemelkednek a vízből. Megváltozik a légkor. Ezek szerint nem a helyes kóddal próbálkoztál. Ahogy közelebbről megnézem őket egyben biztos vagyok, nem szeretnék 'közeli' ismeretségbe kerülni velük. "Gyerünk, szedd össze magad!" aztán eszembe jut miért is kerültem ide. - A kulcs. A fürdőzők, kik sem a női, sem a férfi létbe nem tartoztak, egyszerre elnevették magukat. A vezetőjük derekára tett öklével magasodott föléd. - Miét nem ezzel kezdted Szintvándor? Jöjj, bekísérünk a városba. Ott viszont nem tudunk végig kísérni, de a védelmedet fogjuk szolgálni. Elvégre ez a dolgunk. Ezután mondott valamit a másik háromnak, egy pattogósabb "kufárnyelven", akik mosolyogva bólintottak, majd szedelődzködtek és pakolták a hátasokat. - Érkezésed egy kissé meglepett minket, bocsásd meg! - fordult ismét feléd. - Ez a Sík ezelőtt nem a te felügyeleted alatt állt. Azonban tudjuk, hogy a rendszer felborult. Látjuk, mert a Kísérteted nincs veled. Jó nagy kő esett le a szívemről, úgy látszik adrenalinra jobban működik az agyam. Na meg nem voltam benne biztos, hogy megenni vagy megrontani akarnak. Azonban szavaikat csodálkozva figyelem. - Köszönöm a segítségeteket. Nem azt mondtátok, hogy nem találkoztunk még? És milyen Kísértetről van szó? - kérdezősködöm, már sokkal nyugodtabban. Miközben pakoltak és öltöztek, volt idő beszélgetni a számukra egyértelmű dolgokról. - Veled valóban nem találkoztunk, csak egy másik Szintvándorral. A Gyíkkal. Ez a terület a Sík az övé volt, de tudtuk, hogy többen vagytok. Minden Síknak van egy Vándora, de valami megzavarta ezt az egyensúlyt. Így vált lehetségessé, hogy ezúttal veled találkozzunk. Itt tartott némi szünetet, beszélt a csapathoz, majd az égre nézett. Nem tartott sokáig, így ismét neked szentelte figyelmét. - Minden Vándorhoz tartozik egy Kísértet. Egy olyan lény, mely a csak Vándorra hallgat. Általa a Vándor akkor is belátja a Síkot, ha ő épp nem tartózkodik itt. A Gyík is ilyen volt. De ők eltűntek és hosszú idő után te jelentél meg, egymagadban. Elég nagy lehet a baj, ha a Kísérteted nincs veled. Jöjj! Ezután megragadott és felültetett a nyeregbe, közvetlen maga elé. Kiadta a vezényszavakat, hogy ezután meginduljatok a város felé. //Dobj egy hat oldalúval. Ha páros: minden a legnagyobb rendben megy, gond nélkül megnyílnak előttetek a kapuk és te betekintést nyerhetsz a Sík legnagyobb városába, ahol a falak rejtekében hatalmas nyüzsgéssel találkozol. Bárhová indulhatsz, hallgass az ösztöneidre! Ha páratlan: Az út, mely nem több talán öt percnél, félúton megremeg a lábatok alatt, a homok hullámozni kezd, mint a tenger. - Ez egy Khalak! - ordítja a vezető. Nem kell sokáig gondolkoznod mi is az, kapunál már látod, hogy egy hatalmas arc áll össze a homokból egyértelműen azért, hogy a hatalmas szájával rátok vesse magát. Kivédeni nem tudod, ebben az esetben a pályát elvesztetted.// //Dobott szám: 6// Egyik irányban kirakodó standot látok, így talán megszokásból, az árusok felé veszem az irányt. |
| Elayan | 2013-10-08 17:17 |
|
//Mesélői ma. De megint nem lettünk meg 10-en, hiába volt rá 3 hét.//
|
| Agatha Arashy | 2013-10-08 23:19 |
|
//Akikkel nem sikerült PM-ben játszani, azoknak Csütörtökön késő délutántól van lehetőségük elérni engem. // 9. kör Möraja: Lock valóban nem kel fel az ébresztgetésedre, de szerencsére sikerült a fal mellé támasztanod, mintha csak aludna. Mert valóban így volt. A zöld jelenések nem szűntek meg körülötte, de a légzése normalizálódott. Nyílt seb nem volt rajta, úgy tűnik a Csuklyás csak ezt a zöld jelenést idézte köré. Mint valami rossz fantasy történetben. A Kártyád továbbra sem hagyja abba a forrósodást, Lock közelében szűnni nem akaró vibrálás lesz úrrá rajta. A róka is mintha mozogni kezdene. Ahogy megfordítod, az alábbi szöveg bukkan fel: spoiler
 Valahonnan érzed, hogy ez egy olyan kód, ami még a hasznodra válhat, vagy amivel épp megmentheted Lock-ot. //Rajtad áll a döntés. Hozzáérinted a Kártyádat a zsoldost körül felbukkanó zöldes jelenésekhez, vagy inkább hagyod, hogy barátod a Szinten kóboroljon. Amennyiben hosszú ideig hezitálsz a közelben mozgást észlelsz. Valaki fut felétek és nem tudhatod, hogy barát, vagy ellenség… de semmiképp, sem Csuhás.// Elayan: Jobbra tartva a folyosó tovább megy egyenesen. Talán egy perc múltán viszont egy vaslétrát látsz magad mellett felfelé haladni, mikor a folyosó halad tovább egyenesen. Dönts, melyik lehetőséget választod. Ha tovább mész: Dobj egy hatoldalúval! Páros szám esetén egy Csuhás olvad ki előtted az árnyakból a telefonod fényénél. Menekülésre nincs sok esélyed, azonnal lecsap rád, hogy ezúttal egy Szintre küldjön. Ha felmászol az első vaslétrán: Egy sikátorba érkezel, ami közvetlen a főutca mellett nyílik valahol Renlar határánál. Innen három irányba mehetsz: Jobbra, balra vagy átmész a zebrán és a szemközt nyíló utcában keresed tovább a helyet. Erodon: //A cselekmény Facto lépésétől függ// Ha Facto használja a Kártyáját: Ahogy kinyitod a Szürke ajtót, még be sem léptél úgy érzed egy erős kéz ragad meg és húz magával lefelé. Ellenkezni nem tudsz. Ismét fényesség vesz körbe, aztán kitisztul a kép. Az utcán ébredsz Facto-val az oldaladon. //Innentől rátok van bízva a beszélgetés.// Ha Nem használja: A Szürke ajtón belépve egy jól ismert terepre érkeztél: vissza a Raktárerdőbe. Vissza már nem mehetsz, így rajtad áll merre indulsz. Ishida: Sid megcsóválta a fejét. - Áh öcsi, ez nem fog menni. Nekem tíz percen belül a helyemen kell lennem, nem érek rá sétálgatni. Erre a címre kellene betörni, az adatbázisukba. Szedj le mindent egy Merlock nevű alakról. Talán ismered is, egyszer együtt dolgoztunk. Holnap délben érte jövök ugyanide. Ha nem vagy itt megtalálunk, te is tudod. Na, cső! Először az órájára néz, aztán fut tovább a plázán keresztül, téged magadra hagyva. A papír, amit nálad hagyott szép, cirádás betűkkel lett írva, rajta egy cégnévvel: Ardor Corp. Nem kellett nagyon gondolkodnod, hogy vajon miféle ügyet sóztak rád közel három perc alatt. Rewland legnagyobb vállalkozása, mi szinte világméretű fejlesztésekkel foglalkozik. Igazi kihívás és hatalmas kockázat egyben. //Rajtad múlik mihez kezdesz ezzel az információval, esetleg folytatod az utadat az eredeti célod felé.// Kill-o-matic: A Teaházhoz való eljutás bonyolultabbnak ígérkezett, mint azt gondoltad volna. Mintha minden közlekedéssel járó dolog ellened fordult volna. Nem volt ebben semmi misztikus, még egy Csuklyás sem kellett hozzá, hogy a tömegközlekedés, amit igénybe vettél volna, sztrájkba lépjen. Rendszerhibára hivatkoztak a legtöbb helyen, így közel egy órába került, mire eljutottál az utcácskához, amin - a térkép szerint - befordulva eljuthatsz a Teaházhoz. Miután a világ is ellened van, biztosan erre akarsz menni? - hallod fejedben a hangot, mely kísértetiesen hasonlított a Színesszeműdéhez. Ha körbe is nézel nem látsz magad körül senkit, aki számodra gyanús lenne. Emberek özönlenek körülötted, névtelenül, jellegtelenül. //Dobj egy hatoldalúval! Ha páratlant dobsz - Csak egy rossz érzés marad benned, egy kétely, aminek hatására eldöntheted, hogy tovább mész, vagy inkább visszafordulsz, lemondva erről az egészről. Közben ezek a gondolatok nem hagynak neked nyugtot. Minden kérdés, a te belső, eddig elrejtett kétségedet hozza felszínre. - Miért kockáztatsz ennyit? - Miért akarod felborítani az eddigi életedet? - Nem volna egyszerűbb feladni? Kiszállni? - Anyád aggódni fog miattad, ha erről tudomást szerez… miért akarod, hogy aggódjon? Ha párosat - alighogy egy lépést teszel, gyengéd női érintést érzel a válladon. Hirtelen nyugodtság szalad végig rajtad, akárha egy régi szerelmes közelségét éreznéd. Ám ahogy megfordulsz nem látsz magad mögött senkit. Ezek fényében rajtad múlik, hogy miként döntesz, vagy cselekszel. Danitig: //Arra kérlek legközelebb tartsd be a Szabályzatban leírtakat és _ne_ mozgasd az NJK-t az engedélyem nélkül. Ha kérdésed van, vagy szituációs helyzetet szeretnél lejátszani, tedd fel PM-ben (azt gyakrabban nézem). // Az öregasszonyt még ki tudtad kerülni, szerencsére nem vett észre, így biztonságban eljuthattál a lépcsőház folyosójáig. Mindössze a megérzésedre hagyatkozva indulhattál meg felfelé, ahol épp egy lefelé igyekvő férfi akart elmenni melletted. Nem tudhattad ki ő, és valójában ő sem tudta, ezért nem csoda, ha pánikba esett. - Eresszen el! Nem csináltam semmit! Azt se tudom ki maga! SEGÍTSÉG! - üvölti torkaszakadtából, ami egy panelben nem épp szerencsés lépés. Számíthatsz rá, hogy a lakók meghallják, még ha a lent nincs is ápoló, aki el akarna kapni. //Rajtad múlik, mihez kezdesz a jelenlegi helyzetben: - Megpróbálod elhallgatatni a rikoltót, vagy - inkább tovább futsz, nehogy rád terelődjön a gyanú és nehogy valaki riassza a rendőrséget. - Esetleg meg is várhatod, hogy a rendőrök kiérjenek, mert te abban a hitben vagy, hogy azt kaptad el, akit eddig is üldöztél. // Hassan: Ahogy az egyik gömb kikerül a helyéről a védőfal megszűnt, ezzel ismét téged téve elsődleges céltáblává. Azonban az ösztönöd részben helyes volt, az annak helyére berakott kódlap elindított valamit: a hely megremegett, de ahogy egy félig megírt programnál szokás, félúton abbahagyta. A levegőben érezhetted, hogy valami még hiányzik, valamit még tenned kell ahhoz, hogy ez érdemben működhessen. //Még egy esetben próbálkozhatsz. Ha nem sikerül kitalálnod mi az, amit tenned kell, a folyamatosan kikelő Skorpiópókok céltáblájává válsz és semmi nem ment meg attól, hogy felfaljanak.// Amarillis: Miután épségben bejutottatok a városba, minden gond nélkül leszállhattál a hátasról és kísérőiddel együtt elindulhattál a Bazár-sorra. Akár egy hatalmas kirakodó-vásár, az árnyékos utcában standok kínálgatták portékáikat: a dísztárgyakon át, az élelmiszerekig, a fegyverektől a használati tárgyakig minden ott hevert előtted. Mosolygós kufárok nyújtották feléd eladásra szánt tárgyaikat. Ahogy sétálsz az egyik boltból füstölők kellemes illatát érzed és maga a bolt, minek ajtaja egy félrehúzott függöny volt csupán, szintúgy félhomályba burkolódzott. A testőrök mögötted haladtak, óvtak attól, hogy bármi bajod eshessen. //Vedd magadhoz azt az egy tárgyat a Bazár-sorról, aminek úgy látod, hogy a legnagyobb hasznát veszed (a Kulcsot nem itt találod).// Mindemellett rajtad áll a döntés, hogy belépsz-e a füstölőktől mámoros boltba, vagy inkább egy másik irányba mész tovább. Ha inkább nem mész a boltba, három irányba fordulhatsz: - a Palota-negyed felé, ami magáról a fényűzésről szólt és aminek közepén egy palota magasodott - az Ima-negyed felé, aminek irányát egy magas torony jelzi, - vagy a pórnép utcáit rovod továbbra is. ---------------------------------------------- A következő reagkört remélem már jövőhéten sikerül összehozni és nem lesz újabb 3 hetes csúszás. |
| Elayan | 2013-10-09 10:25 |
|
Ahogy haladok lassan, próbálom száműzni elmémből az orrfacsaró bűzt. Nem tudom elvetni a gondolatot, hogy most is a játékban vagyok, csak egy másfajta „szinten”. Félek, ha mégis ez a valóság, túl sokat veszítek egyszerre: a testvérem, a barátaim és az emlékeim. Nem sokkal előttem egy fénysugarat pillantok meg a félhomályban és közelebb araszolva egy létra elé érek. Elég biztonságos vagy sem? Mivel még nem haladtam túl sokat, tartok tőle, hogy belefutok egy-két rendőrbe, akik épp a környező területeket kutatják át, minket keresve, amit viszont mindenképpen el kellene kerülnöm. Így inkább haladok tovább egyenesen. Hol lehet a Vörös Ház? Vajon az a csaj, akit bátyus említett is tud ezekről a dolgokról? Ez a kis érme biztos valami nyomkövető, ha az a bizonyos Athal megtalálhat vele. Fel kéne töretnem, hogy én is le tudjak követni valakit vele. Ez nem is rossz ötlet, van pár haverom, aki meg tudja csinálni. Mivel már lenyugodtam kicsit, képes vagyok ésszerűbben gondolkozni és ahogy haladok előre, szövögetem a terveket, hogy miket viszek véghez. Feltörni ezt a vackot, megkeresni vele bátyót, ha van rá lehetőség, a többieket is és kideríteni, hogy mi is folyik itt valójában. De először is, kideríteni, hogy mit tud ez a Lorelai és mi köze van az egészhez. spoiler
//Előre szólok, hogy a hétvégétől számítva 2 hétig nem nagyon leszek gépközelben. Majd próbálok legalább egy reagolás erejéig odaszabadulni.//Dobott szám: 1 [ Módosítva: 2013.10.09 10:27 ] |
| Möraja | 2013-10-09 11:09 |
|
-A fene esne beléd, ébredj már fel!!! -sziszegem két próbálkozás között, miután már a fal mellé húztam szegény Lock-ot. Nem törődöm, sőt, nem akarok törődni a zsebemben levő Kártyával, ami úgy tűnik, most épp tűznek képzeli magát. Talán fél percig bírom az állapotot, majd szitkozódva előkapom a fura tárgyat, és igyekszem nem eldobni a forróságtól. Még szerencse, hogy bírom a meleget >.> Meglepetésemre valami megváltozik rajta. A hátulja. Mintha ez a szöveg nem lett volna ott, mikor utoljára ránéztem. Target>>While;true(break_Kasumi)? Cél... míg igaz, megtörni... az izét? Az utolsó szóra nem akarok még csak gondolni sem, hogy őszinte legyek. -Oh, Istenkém az Úrban, mi a... -átkozódom tovább, és egyre nagyobb pánikban nézek körbe, hogy most mihez is kezdjek. Fejemben a kód kezd kavarogni össze-vissza, mint valami szélgörcs, és újfent két eshetőség áll fenn. Vagy azért jelent meg most, mert használnom kell, vagy azért, mert valamikor a jövőben kell majd használnom. Lockra és az ő különös zöld aurájára nézek. -B*zd meg... -motyogom dühömben, és a kártyát rácsapom a csávó arcára. -Ha ettől nem ébredsz fel, b*zdmeg, kinyírlak, mert úgy érzem, k*rva nagy sz*rban vagyunk! Na, gyerünk má'! //Rusco átment idegeskedőbe, ne kérdezzétek, miért, én sem tudom... >.>// |
| ishida016 | 2013-10-09 18:03 |
|
- Áh öcsi, ez nem fog menni. Nekem tíz percen belül a helyemen kell lennem, nem érek rá sétálgatni. Erre a címre kellene betörni, az adatbázisukba. Szedj le mindent egy Merlock nevű alakról. Talán ismered is, egyszer együtt dolgoztunk. Holnap délben érte jövök ugyanide. Ha nem vagy itt megtalálunk, te is tudod. Na, cső! - Merlock? Ja ismerem már találkoztam vele, öltönyös figura farkas pofával és stukkerekkel igaz? Amúgy ne felejtsd el hogy én csak szívességből segítek. Nem ígérek semmit. Még szinte be sem fejeztem a mondandóm, a kérdésekről nem is beszélve, de ő már útnak is indult. Amint eltűnt ránéztem a papírra amit adott és kitört belőlem a kacagás... ~ Ezt nem hiszem el. Ez a fickó aztán tudja hogyan kell kihívás elé állítani az embereket. Meg amúgy is, ide nem "drótos" hanem hecker kell. Ha nem az árnyékom hozott volna ide kapásból ejtem az ügyet, de ez most emiatt kivétel. Elraktam a kártyát és elindultam az egyik ismerősömhöz aki eléggé ért a kártyákhoz ahhoz, hogy tudjon csinálni nekem egy belépőt az épületbe. Míg oda tartottam volt időm és átgondoltam a tervemet is. ~ Mivel kívülről hetekig tartana feltörnöm a tűzfalukat, ezért be kell mennem és onnan elintézni a dolgokat. Haver csinál nekem egy belépőt, én bemegyek mint informatikus, azt mondom jöttem javítani, megkeresem a cuccokat lementem és már ott se vagyok. Lehet még estére le is tudom adni az adatokat. Bár kissé zavar ez a sok kérdőjel a melóval kapcsolatban, de nincs mit tenni. Lehet az én kártyámat is fel kéne hozni majd Joker-nak. |
| Erodon | 2013-10-13 23:43 |
|
Ahogy kinyitom a szemem egy kis sikátorszerűség látványa fogad. Ahogy körbepillantok úgy tűnik, hogy ott vagyok ahol a csuhással harcoltam mielőtt abba az elosztóba kerültem. ~Nem úgy tűnik, hogy egy Szinten lennék.~ Valami, vagy inkább valaki, máson is megakad szemem. -Nocsak. Kölyök, rég láttalak. Mondd csak, nem tudod, hogy ez most egy Szint vagy sem? - szegezem neki a kérdést ami először eszembe jut, egyúttal várva, hogy jelent e neki valamit ez a szó. ~Nem tudhatom tényleg az e akivel már találkoztam vagy csak valami próba része.~ Nem tudok túl sokat gondolkodni ezen mivel, csak most veszem észre, hogy valami rettentően égeti az arcom. -Hogy az a... - Ahogy odakapok a kezével együtt a kártyát is elemelem az arcomtól. ~Nocsak, a Róka. Ez azért, úgy érzem, elég jó bizonyíték a személyére. Bár, kicsit túl paranoiásnak hangzik de, nem kizárható, hogy, mivel nem emlékszem azokra akikkel korábban találkoztam, a kártyatulajdonosok között van embere annak a Redrumnak, ha már az a célja, hogy elkülönítsen minket. Bár azt hiszem ezt a kockázatot vállalom Facto esetében egyenlőre.~ -Hókahello. -vigyorodom el, mint a tejbetök, mikor felébred, és egy nevetésbe fullad meg végül minden aggodalmam. -Nem. Ez biza' sajna a mi mocskos városkánknak nevezett akármicsodánk. Következő megmozdulására egy "hoppábocsánat" kíséretében elveszem a kártyát a közeléből, és zsebre dugom, majd felemelkedem és a kezemet nyújtom, hogy ha kell, segíthessek neki is felállni. -Mi a jószagú Úristen volt ez az imént? -utalok a Csuhásra is, a zöld izére is meg úgy alapjáraton mindenre, ami történt az elmúlt pár percben, hát ha Lock kicsit többet tudott meg az itt zajló dolgokról, mint én. A felém nyújtott kezet elutasítom, de ahogy fel próbálom tornázni magam álló helyzetbe úgy esek is vissza korábbi pozíciómba. -Hmm, úgy tűnik a testem nem ért velem egyet abban, hogy fel kéne álljak. Úgy tűnik még kénytelen leszek itt ücsörögni kicsit. - Amennyire lehet kényelmesebb helyzetbe helyezem magam, majd folytatom mondandóm. -A kérdésed alapján gondolom itt voltál és láttál engem meg a csuhást. Amit furcsállok az az, hogy legutóbbi találkozásunkkor azt mondtad nem tudsz semmit arról a helyről, de most láthatólag a Szint elnevezés ismerősen hatott. Viszont mivel nem tudod mi történt az előbb, gondolom te is találkoztál, az én kedves ismerősömhöz hasonlóan, szűkszavú segítőddel. - Egy pillanatra elgondolkozok. ~Valami más volt a kártyáján...~ - Valószínűleg korábbi túlzott aggodalmaskodásom most átcsapott részben fölösleges paranoiába, de megtennéd, hogy megnézed, hogy nem akadt-e hallgatóságunk? Elég lenne a szomszédos sarkon benézni és utána, ha kicsit pontosabban kérdezel és tudok, akkor válaszok a kérdésedre amíg pihenek itt. Ja, és nem bánnád ha megnézném közelebbről a kártyádat? Lock igen furcsa következtetéseire (vagy hogy is nevezzem) még furcsább tekintettel válaszolok, és legszívesebben bevernék neki egy pofont, amiért ekkora hülye. Karba tett kézzel figyelem, ahogy próbál helyezkedni, és bizony most nem fogom palástolni, hogy amit mondott, az minden volt, csak udvarias és jóleső nem. -Mikor legutóbb találkoztunk, akkor valóban nem tudtam semmit. Te is azok közé tartozol, akik azt hiszik, ha valakivel nem beszélgetsz épp, akkor számukra megáll az idő és az élet? Gyűlölöm az ilyen típusú embereket, és ebben a városban igen sok van belőlük, hogy őszinte legyek. Kelletlenül bár - hisz egy ilyen sértő megjegyzés után az ember általában nem pattog a másiknak olyan rugalmasan -, de benézek a sarok mögé, és biztos ami biztos, a másik oldalon is megteszem ugyanezt. Sehol senki, szerencsére. Ezzel a hírrel érkezve vissza végül én is leülök Lock mellé, elvégre állva egy hosszú beszélgetést fárasztó végigcsinálni. -A Szintekről tudok. Nagyjából ismerem, mi folyik körülöttünk. Mondjuk... nem mondanám őt szűkszavúnak... -pirulok el egy kicsit. -... de tény, hogy nem volt hajlandó mindent elmondani. Tekintetem a Kártyára téved, és arra az egy darab betűféleségre, ami megjelent a sor végén. -Szerintem minél több betűnk van, annál több választ is kapunk... Lock kérésére pedig elgondolkodom kicsit. Hogy őszinte legyek, semmi pénzért nem adnám más kezébe a Kártyámat, s végül ki is ötlök valamit. A tárgyat Lock elé emelem elég közel, de nem engedem, hogy kivegye az ujjaim közül, majd elvigyorodom, pont úgy, ahogy szokásom. -Nesze :] Bocs, de még senki emberfiának nem adnám inkább oda egy pillanatra sem. Majd csak akkor, ha még inkább letisztázódott minden :] -Úgy tűnik félreértettél. Véletlenül se feltételeztem, hogy akkor hazudtál nekem. Erre is vonatkozott a következő mondatom, hogy valószínűleg tőle hallottál róla. Ahogy elpirul beszéd közben felnevetek. -Láthatólag te kellemesebb beszélgetőpartnert kaptál, mint én. Ahogy elém tartja a kártyát jobban megnézem. ~Szóval tényleg volt egy betű az alsó sorban.~ -Valójában nekem sincs miért panaszkodni, mert akivel én beszéltem válaszolt a kérdéseimre amikre tudott. Egyébként, ha úgy is van ahogy gondolod, mi fog összeállni a betűkből? - ~Talán valami morbid akasztófát akarnak játszani velünk annak a másik helynek a létrehozói.~ Lock-al együtt én is nevetek egy kicsit. -Valószínű. Miután alaposan megnézte, visszateszem az immár kihűlt kártyát a zsebembe. Az már biztos, hogy még sok szerepe lesz, így jobb, ha vigyázok rá. Nem arról van szó, hogy nem bíznék Lockban, csak... most abban sem vagyok biztos, van-e bárki, akiben teljesen megbízhatok. Ezzel az emberrel viszont már voltam egy Szinten... és tekintve, hogy a Szint után jelent meg a betű is... Mintha egy villanykört gyúlt volna fel a fejem felett. :3 -Nem tudom... -válaszolom ennek ellenére a kérdésre. -Talán idővel megtudjuk. Viszont elképzelhetőnek tartom, hogy a Szintekhez van köze, legalábbis haaa... -majd elgondolkodón végigmérem a társamat. -A te Kártyáddal mi a helyzet? Azon nincs betű? -Nem, nincsen. Ezért is tűnt furcsának a tiéd amikor csak egy pillanatig láttam. - A zsebem felé nyúlok, hogy megmutassam neki a nálam lévő kártyát, de félúton a mozdulatban meggondolom magam. Végignézek Facton. A korábbi kis vidámság helyét rövid időre inkább szomorúság veszi át. Átsuhan a fejemen a Farkassal folytatott beszélgetésem. ~Fiatalabbnak tűnik mint ahogy emlékeztem... Talán meg tudnám győzni...~ -Mielőtt folytatnánk a beszélgetést valamit szeretnék kérni tőled. Tudom, hogy azt mondtad semmi szín alatt nem válnál meg a kártyádtól így kicsit logikátlannak tűnhet, de arra kérlek, hogy dobd el magadtól és soha ne vedd fel megint... -Az furcsa... akkor nem a Szintek teljesítéséért kapjuk. -mormogom félhangosan a teóriám, majd elgondolkodón nézek magam elé egy picit. Ha nem a raktárfás esetből kaptam a betűmet, akkor honnan? Semmi sem jut az eszembe, de nem is kell, mert Lock tovább folytatja a beszélgetést, hirtelen, és meglepőn. Kérése hallatán elkerekedett szemekkel nézek rá, majd arcomra visszatér a vigyor. -És van valami különösebb oka annak, hogy erre kérsz? -kérdezem. Hisz a válaszom nem, és nagyon kell küzdenie, ha meg akar győzni az ellenkezőjéről. Szivárványszem, az enyém legalábbis, túl aranyos és csodaszép teremtés ahhoz, hogy csak úgy eldobjak olyasmit magamtól, amit tőle kaptam. -Nem tennéd meg csak azért, mert ilyen szépen kérlek? - magamra erőltetek egy kis mosolyt. ~Valószínűtlen, hogy bármi magyarázat nélkül megtenné. Ugyanakkor, ha úgy dönt, hogy folytatja nem valószínű, hogy segítené ez az információ. Ugyanakkor nem várhatom... vagyis még inkább ezek az úgynevezett segítőink, hogy várhatták el, hogy ennek a tudása nélkül belevágjunk? Engem különösebben nem zavar, de itt nem csak rólam van szó.~ Sóhajtok egy nagyot. -Jó lett volna ha egyszerűen teljesíted a kérésem, de ha már itt vagyunk valamit tudnád kell. Ez a dolog amibe belekeveredtünk. Bár még nem tudom pontosan mi is, de ha hihetek a szavaiban annak akivel beszéltem akkor akár meg is halhatunk. Mármint, véglegesen. Ezért kértem, hogy dobd el a kártyád, mivel az azt jelentené, hogy kiszállsz ebből. Tudom, hogy ez valószínűleg így hirtelen jön és nem tudhatom az esetleges okaid a folytatásra, de kérlek, hogy komolyan fontold meg, hogy megéri-e, hogy esetleg az életedbe kerüljön. És akkor már nem említeném meg, hogy képesek az emlékeinkkel babrálni... - Az utolsó mondatot már elhalkuló hangon teszem utána. Kíváncsian hallgatom végig Lockot, van, ami megdöbbent, van, ami nem fogad újként. Végül csak hátradőlök, a falnak vetve a hátam, és vigyorgok. -Bármikor meghalhatunk, Kártyák ide vagy oda. Soha nem lehet tudni, kit mikor szólít vissza az Élet Folyama. Másrészt, én megígértem, hogy megcsinálok, és magamnak is megesküdtem, hogy rájövök, mi történt velem, vagy velünk, a fesztiválon. Utolsó mondata viszont elgondolkodtottat, egy fél percig hümmögve töprengek is a dolgon, majd vigyorogva ismét felé fordulok. -Az meg nem számít. Legalábbis részben. Hisz ha babrálnak, úgyse tudunk róla, akkor minek aggódunk? Ha meg nem, akkor meg nincs miért aggódni. Pozitívan. -nevetek fel, hogy alig pár másodperc múlva ismét felvegyem a komolyabb hangnemet. -Te ki akarsz lépni? -Heh. Pozitív helyett inkább rettentően leegyszerűsített gondolatnak nevezném, mert hát az emlékeinkkel együtt az is megváltozik, hogy kik is vagyunk. Bár úgy tűnik aki vagy akik képesek rá nem szeretnék túl nagy szinten művelni ezt, végül is még nem termett a világon egyik napról a másikra hirtelen egy diktátorunk. Na, de ha tényleg elég erős ehhez az elhatározásod akkor hagyjuk is ezt. Ettől függetlenül azért szeretném ha esetleg különválnánk és találkoznál másokkal is akik részt vesznek ebben, akkor azért oszd meg velük ezt a "kis" információt. Lehet nem mindenki venne továbbra is rész ennek tudatában. Nekem személy szerint nem sokban változtak a dolgok, mivel a zsoldosi munkámnak köszönhetően elég mindennaposnak számít az életveszély így, mivel nekem is jó okom van folytatni, nincs okom kiszállni. ~Ki akarja deríteni, hogy mi történt a fesztiválon? Ezek szerint még mindig nem emlékszik. Ha az az amire én gondolok akkor valószínűleg még nem egyszer meg fog velünk történni, hacsak nem találunk más módot a Szintekre jutásra, és nem lenne túl szerencsés ha egy következő alkalommal egy rossz pillanatban érné az esetleges sokkhatása a tudatosulásának.~ -Azt mondtad, hogy ki akarod deríteni, hogy mi történt a fesztiválon. Egész pontosan a találkozásunk utáni vagy az az előtti dolgok után kutatsz? -Na látod! -világítok rá az utolsó mondatára az igen terjedelmes monológból. -Neked sincs okod kiszállni, nekem sincs. Akkor szerintem ezek után ne is forzírozzuk egymást Majd újabb, rövid csend után egy újabb kérdés következik. Az én agyam mára úgyis kiürült, túl sok dolog történt egyszerre, és jött a shutdown, hogy fel tudjam dolgozni. Bár kérdésekre azért tudok válaszolni. -A találkozásunk előtt. A... A vérre emlékszem. És hogy... "megöltek"... de hogy miért és kik, ezt ki akarom deríteni. Meg hogy ki is pontosan az én Szivárványszemem. -kuncogok újból egy sort. -Őt szerintem te is megkedvelnéd pillanatok alatt. Amennyit eddig hallottam, a tömény ellentéte annak, akit te ismertél meg. -Nos valóban megöltek, legalábbis valami olyasmi. A kérdéseidre részben talán tudok válaszolni ha érdekel, de előbb ha nem gond szerintem induljunk el, mert elég hosszú lesz. Úgy tűnik már kipihentem magam és kezd fájni a hátsófelem ettől a sok üléstől és szeretnék visszamenni Matarba, és ha nem bánod, vagy nincs egyéb elintézni valód vagy terved velem, tarthatnál. Megelőzvén a kérdést azért akarok odamenni, mert meg akarok keresni egy embert és csak ott ismerek olyanokat akik megtalálhatják nekem. - Előhúzom a kártyát a zsebemből és megmutatom neki. Miután várok egy picit, hogy megnézhesse folytatom. -Mint te is láthatod nem az én nevem van rajta és amíg nincs nálam a sajátom addig az én Szivárványszeműm nem tud segíteni, márpedig valószínűleg szükségem lesz rá. Abban reménykedem, hogy ennek a kártyának a tulajdonosánál van az enyém. -Egyébként lehet kicsit rosszabbnak festettem le, mint amilyen. Nem tűnik egy rossz valakinek csak láthatólag haragudott rám valamiért. - Visszateszem a zsebembe a kártyát majd felállok és ezúttal én nyújtok neki kezet hogy felsegítsem. - Ja, még valami. Említett esetleg akivel beszéltél olyasmit, hogy már találkoztatok korábban, csak te nem emlékszel rá és esetleg megváltoztál azóta? //a folytatása még jön majd // [ Módosítva: 2013.10.13 23:44 ] |
| Möraja | 2013-10-13 23:57 |
|
-Felőlem mehetünk. -állok fel ülő helyzetemből, s ha kell, Locknak is segítek a mutatványban. Miközben megyünk és hallgatom, nagyon fel sem fogom, mit mond, egyik fülemen be, másikon ki, de a lényeget értem. Szóval megöltek, de most mégis élek, és még mindig nem tudom, pontosan miért. Utolsó mondata viszont ismét hümmögésre ad okot. -De, pont ezt mondta. Azóta jár is az agyam, hogy vajon hol találkozhattunk, és milyen lehettem akkor. -Úgy tűnik ezen a ponton megállják a helyük azok amiket hallottam. Amennyire lehet megpróbálom összefoglalni amiket megtudtam mielőtt visszakerültem. Igaz is. Mégis, hogy kerültem ide vissza? Épp egy Szintre léptem be... Na mindegy. Akkor kezdjük valahol az elején. Az a másik világ, vagy játék, mivel annak is nevezte, hogy az ő szavaival éljek, olyan, mint egy fa ahol a Szintek az ágak, és mind kapcsolódnak egymáshoz, valamint vannak Elosztók, ahova én is kerültem legutóbb, ahonnan szinte akárhova eljuthatsz, ha jól értem. Nem mellesleg úgy tűnik van valami komoly szabályrendszere is a helynek. Te, a Róka, gondolom ez a segítődre utal, én, a Farkas és még nyolcan, akiknek úgy szint valamilyen állat a segítőjük, azzal a feladattal voltunk ott, hogy kijavítsuk annak a világnak a hibáit. Az emlékeinket akkor vesztettük el amikor az utolsó Szinten elbuktunk. - Egy kis szünetet tartok, hogy felfoghassa amiket eddig mondtam és átgondoljam, hogy mivel folytassam. -Amikor azt mondom, hogy meghaltunk a fesztivál éjszakáján az nem fedi a valóságot. Bizonyos Csuhások öltek meg minket akik úgy szint a másik világ részei voltak amíg, valami Redrum fickó, akinek nem mellesleg, ha mindez igaz, feltett szándéka akadályozni minket, át nem kódolta őket. Amikor megöl egy, azzal kerülünk át tulajdonképpen a Szintekre, bár elvileg van más mód is az átjutásra. - Egy újabb rövid szünetet tartok, hogy végigvegyem, hogy mi maradhatott még ki. -Megemlítendő még Athal, akinek köszönhetően a segítőink fel tudtak minket keresni és átadni a kártyákat aminek hála visszamehettünk oda, vagyis gondolom ő a "jófiú" aki meg segít minket. Valamint elvileg valamilyen Kulcsok segítségével szerezhetjük vissza az emlékeink, amik a Szinteken vannak. Bármi kérdés, vagy valami amit esetleg érthetetlenül mondtam el? Újabb hosszú monológ következik, de járás, mozgás közben kicsit jobban tudok koncentrálni rá. Hümmögök meg bólogatok meg minden ilyesmi, amit hasonló esetekben az emberek csinálnak, közben néha a zsebemre téevd a kezem, hogy ellenőrizzem, még nálam van a kártyám. A Róka említésére még a vigyor is végigfut az arcomon és vörös, rakoncátlan hajamba túrok. Na igen, ennél ideillőbb állatot nekem keresve se találhattak volna szerintem, bár ravasz az nem vagyok. -Nem-nem, asszem értek mindent. -bólogatok. -Tehát akkor végülis mindenünk ezeken a Szinteken vannak, tehát jobb, ha minél több időt töltünk ott? Oh, akkor... -jut eszembe, amit ezelőtt műveltem Lock-al és bűnbánóan nézek rá. -Akkor nagy bajt okoztam azzal, hogy felébresztettelek, mi? Nekem legalábbis ezek után már jobban körvonalazódik a célom. Egy Szintre kell jutnom ismét, és információkat kutatni. Betűket, emlékeket, mindent. Úgy érzem, erősen le lettem maradva a dolgok folyásában, amit minél előbb be kéne pótoljak, ha túl akarom élni. -Na, és akkor ezek szerint "halhatatlanok" vagyunk, ha megdögölve is mehetünk a Szintekre? -Jó is lenne, de a halál valószínűleg nem a megfelelő kifejezés arra ami velünk történik olyankor. Amúgy annyira nem nagy probléma, mivel a veled való találkozással lehet jobban jártam, mint ha végigjárok egy Szintet. Egyébként a minél több időd ott tölteni résszel lehetnek problémák. Pontosabban az odajutással. A Farkas állítása szerint minden alkalommal amikor egy Csuhás küld minket oda elveszítünk valamit, márpedig én nem ismerek egyenlőre más odajutási módot. Nem beszélve arról, hogy nem éppen rajtunk múlik, hogy mikor támad kedvük kést döfködni a mellkasunkba. Minden esetre én szeretném magamnál tudni a saját kártyám mielőtt visszamegyek egy Szintre. A többi kártyatulajjal se lenne rossz találkozni, de gondolom erre nagyobb az esély odaát. -Hmmm... Minden alkalommal elveszíteni valamit? Na, nem mintha én olyan sokat veszíthetek. -kuncogok. -Nincs hol laknom, nincs semmim, meg senkim. Csak Szivárványszem... vagy Róka... -gondolok vissza kicsit a Kártyám képére, majd a sokszínű szemű lányra, ahogy nevetve pörög a karjaimban. -Na, akkor segítek megkeresni azt a Kártyát. -mosolygok, mindinkább vigyorgok rá, felemelve a hüvelykujjam a Király jegyében. -Talán találkozunk is közben még pár tulajjal. Meg talán a másik módját is a Szintre jutásnak utána. Abba beledöglenék, ha pont Szivárványszem-Rókát veszíteném el egy ilyen késdöfködéskor... |
| Serena | 2013-10-14 02:41 |
|
//Carlanak megjött meg a reagom is// A tetőn állva figyeltem a templomot, de a szirénák hangja egyre közelebb ért, ezért indulnom kellett. Élveztem a tetőkön való ugrándozást valahogy bele is feledkeztem „azt hiszem” és város egy a templomtól távoli szegletében térek magamhoz. Úgy érzem megfeledkeztem valami fontosról. Miközben ezen elmélkedem, egy középkorú manus érdeklődik: - Jól vagy? Elég hülye fejet vághattam így az utca közepén álldogálva, elkalandozva -gondolom magam és elmosolyodom. Azt hiszem ez a tiéd. - Az előbb hullott ki a zsebedből. Legközelebb vigyázz rá jobban, ha még játékban akarsz maradni. Nocsak hát nem tékozló fiú tért haza. Pityu rövid ideig voltál távol, de nem igazán hiányoztál… -gondolom miközben átveszem a kártyám és elteszem. „Játékban maradni.” Nem szeretem a játékokat és tudtommal egyben sem veszek részt éppen… Tudtomon kívül meg lehet többen is -eközben leolvad képemről a vigyor. -Azt javaslom innen menj egyenesen Matarba, az öreg kereskedőhöz, és alaposan kérdezd ki. Valószínűleg többet tud, mint hinnéd Miután ezt közölte elsétál mellettem, mintha eddig nem egy egyirányú beszélgetést folytatott volna velem. Nem látom értelmét tovább kérdezgetni, mert egyértelmű, hogy ő lezártnak tekinti a beszélgetésünk. Na megint az öreg perverz. Asszem Redrum várnod kell még egy kicsit a közös bulinkkal és elindulok az ellentétes irányba az öreg boltja felé. *Az üzlet a távozásod után nem sokat változott. Ahogy belépsz az öreg régiség-kereskedő, még nem is figyel rád, úgy üdvözöl, mint egy betérő vendéget. - Üdvözlöm a… óh, nahát! Visszajöttél? - vigyorog rád mindenféle pajzán gondolat nélkül. Úgy fest jelenleg eléggé bele van feledkezve valamiféle rendszerezésbe. - Hogy ment a múltkori? - cseveg tovább vidáman.* Nagyon jól! Összefutottam Redrummal is, üdvözöl! - mondom csak úgy mellékesen, mintha ilyesmi nap mint nap esne meg velem. -Ennyire meglepő, hogy "visszajöttem"? - fűzöm hozzá kissé ércesen. *Az Öreg megáll az írásban, a tárgy, amit épp felemelt, kissé megremegett a kezében. Nem nézett rád, de a vak is láthatta, hogy egy csapásra kiverte a víz. - Valóban? Nos… öö… ennek örülök - nevet zavartan, majd inkább leteszi az árut. - Jaj, nem, dehogy! Te mindig visszatérsz! Sosem adnék olyan feladatot, amiben esetleg elbuknál. Az nem lenne szerencsés, ugyebár.* -Hát igen te nem adnál olyan melót, amibe beletörne a bicskám. Redrumhoz is azért küldtél, mert tudtad, hogy régi cimborám ugye? - a Redrumot itt kissé megnyomom, de közben bambi szemekkel nézek és mosolygok rá, mint egy kíváncsi ötéves, aki mindenre rácsodálkozik. *- Redrum? Neeem, ahhoz az alakhoz önszántamból senkit sem küldök - lengette karjait maga előtt, egyik kezében még mindig egy tollal. - De mégis honnan tudsz róla? Megtalált? Megfenyegetett? Köptél rólam? Az utolsó kérdésnél az asztalra csapott és bár dühösnek tűnt korántsem attól volt, mert tényleg annak érezte magát. Félt. A ritka alkalmak egyike, amikor az Öreg nem érzi biztonságosnak jól kialakított menedékét. * Beszélgettünk rólad, hogy mennyire megbízhatók az infóid és szóba került pár egyéb dolog is. Amúgy mit mondott miért általad hívat magához? Általában csak üzen értem közvetlenül. Az előbb azt mondtad nem volna szerencsés, ha nem térnék vissza. Nem is tudtam, hogy ennyire szíveden viseled a sorsom papii. -mondom miközben elpirulva mosolygok rá és úgy teszek, mintha nem érteném miért mérges, mert még nem is igazán értem csak sejtem szóval nem kell túlságosan erőltetnem a színészkedést. *Az Öreg kifújja az eddig benntartott levegőt. Megnyugodott. - Hazudsz. Sose hittem volna, de ez most megnyugtató. Legalább tudom, hogy nem találkoztál vele - törölgette homlokát és tarkóját egy, a farzsebéből előhúzott ronggyal. - Hidd el, addig vagy biztonságban, amíg közvetlenül nem találkozol vele. Ha ez megtörténik, a Sorsot hívod ki magad ellen. Lehet meg is halsz, ami csak ártana az üzletemnek. Ugyan ki akar megválni egy jó tolvajtól? Pláne, ha az mindig visszatér. Még mindig zavartan nevetett, de már sokkal nyugodtabban.* -Akkor megtudhatom, hogy miért akartál a kezére játszani a minap? - kérdezem ridegen. - A minap? - érdeklődik láthatóan értetlenül, majd számol és végül lerendezi magában, hogy milyen nap is van. - Tudtommal csak elküldtelek a 137-es raktárhoz a cuccért. Kihívást akartál a szokványos melók helyett, Red pedig már két hete nyaggat. Szerencsére engem nem fog megölni, ebben biztos vagyok. Nem ő kérte, hogy személyesen "én" csináljam ezt a melót? Ha jól látom teli a péló, ha szóba kerül az ürge. Ennyire félsz tőle? Ki is ő pontosan? *Az éles kérdések egy pillanatra megingatták az Öreg magabiztosságát, majd pár rekedtes köhécselés után ez a pillanatnyi hezitálás eltűnt… de még mindig nem válaszolt. Vagy nem tudta mit is mondhatna neked, vagy egyszerűen nem akarta meghallani a kérdésed* Mondj el mindent, mert ezen életek múlnak minimum négy, ha nem több és abból az egyiket megkedveltem meg persze a sajátomhoz is ragaszkodom. Valamint, ha minden klappol még nagy lóvét is szakíthatunk! *Az öreg felnéz rád, ezzel jelezve, hogy hallotta a kikelésed, még ha hirtelen nem is ad választ rá. - Tudom - feleli végül halkan, néhány másodperc csend után. - Tudtam akkor is, amikor átadtam neked a levelet. De gondolom nem szerezted meg a szajrét. Tudod… az a baj, hogy ebből már nem szakítunk semmit sem. Ez csak egy ismétlése egy régi ügynek. És ha rám hallgatsz hagyod az egészet és kiszállsz az egészből, amíg nem késő. * Azt ne ,mond, hogy most is egy "Szinten" vagyunk... Ha meg nem erre célozgatsz ,akkor fejtsd ki részletesebben, mert mert ma egy gyomormosással kezdődött a napom aztán "az" is megjött és még a halott papot is előbágeroltam egy gyóntatófülkéből szóval ne tetézd!!! Dalolj vagy nem csak fogok "vérezni". - hangomon érezhető volt az előtörni készülő hisztérikus dühroham, ami ártalmas lehet a saját és környezetem egészségére is. *Az Öreg felsóhajtott, mint aki elfogadja, de képtelen elhinni, hogy efféle problémáid lehetnek. - Nem tudom miféle Szintről beszélsz, ez nem az én asztalom. Én csak azt tudom, hogy annak idején Red hozott ide azzal, hogy vigyázzak rád. Belementél valamiféle játékba, amit utána el is vesztettél. Red szólt, hogy nem fogsz rá emlékezni, úgy fogod élni az életed, mintha sose lettél volna Tesztelő. Ebben maradtunk. Most meg itt hajkurászik és azon van, hogy találkozzon veled. Azaz ember csak bajt hoz rád és rám is! Ha rám hallgatsz fogod magad és dobbantasz a városon kívülre! Egyszerűen elpucolsz és vissza sem nézel!* Milyen Rend is ez pontosan? Tudod valahogy őket is elfelejtettem. De ciki ez az amnézia. *- És még azt hangoztattad, hogy ismered a várost - dörzsölte a homlokát megadóan. - A Tesztelők nem egy rend, hanem egy egyénileg kiválogatott csoport, akik a nagyobb cégeknek segítenek egy program, fegyver vagy más termék tesztelésében. Ezért hívják őket Tesztelőknek. Általában egy vagy két hónapos megbízások, amik rendszerint nagyon jól fizetnek… ha az illető túléli. A Tesztelőket egy szerződésben aláírják, hogy vállalják az esetleges következményeket. Red szerint ugyanilyen Tesztelő voltál, mielőtt hozzám adott. És igen, részleges amnéziád van. De nem tudom ki voltál a tesztelés előtt,vagy alatt. Én már úgy ismerlek, mint tolvajt, besurranót. Minden mást tőle kell megkérdezned. Újabbat sóhajtott. Mintha a fogát húznák, úgy adta ki magából az utolsó információkat. - Ha Reddel akarsz beszélni, célszerű megszerezned az általa jelzett raktár tartalmát. Vagy megfogadod a tanácsom és lelépsz. A Tesztelők szerződése általában nem az egyszeri munkával ér véget és ég ki tudja mire bólintottál rá.* Szóval akkor Red nem akar kicsinálni engem? *Az Öreg a fejét ingatta. - Nem tudom. Amikor idehozott még nem akart. De azóta ki tudja miféle sorsot szántak a Tesztelőknek. Ez innentől rajtad múlik. Én elmondtam mindent, amit tehettem - feleli őszintén, majd a megcsörrenő telefonhoz nyúlt, hogy utána gondtalannak tetsző csevejt folytasson egy ügyfelével. Hogy ne tudd megzavarni hátra is vonult.* Elvettem az irattömböt az asztalról és ráfirkantotttam: "Este nagyon beálltam és elhagytam a kártyám, ha véletlen megtalálja valahogy juttassa el hozzám, mert szükségem volna rá! Carlatól Redrumnak" Eztán felemeltem a telefonáló öregnek is jól láthatóan a tömböt és rámutattam az üzenetre. Intettem neki majd távoztam. Vettem kis kaját meg magamhoz vettem kis olvasnivalót pár JUMPot majd a szomszéd utca felől felmászva kényelembe helyeztem magam az öreg boltjával szemben fekvő épület tetején és vártam, hogy ki látogatja meg a nap folyamán. Az éjszaka éjfél után elnézek a raktár felé is, ha el nem alszom unalmamban gondoltam majd nekiálltam a "megfigyelésnek". Vártam a holnapi találkozót Mandarinnal. [ Módosítva: 2013.10.14 9:16 ] |
| kill-o-matic | 2013-10-16 11:01 |
|
Amint kiléptem a főútra, ami a teaházhoz vezetett, valódi emberlabirintusokon kellett átvergődnöm, minden lámpa pirosra váltott, rögtön amint odaértem és legalább kétszer múlt centiken az életem, hála pár kreszprofi sófőrnek. Nagyon is éreztem, hogy ez nem az én napom. Mintha akadályozni próbálnának abban, hogy odaérjek. Eddig még nem volt gondom a közlekedéssel, Renlarban mindig volt rá mód, hogy oda juss ahová akarsz és amikor csak akarsz. Végül nekem is sikerült, de közel sem akkor, amikor terveztem. Talán már a lány is ott van...Csupán egy saroknyira voltam a helytől, egy ismerős hang csendült meg a fejemben. "Miután a világ is ellened van, biztosan erre akarsz menni?" - Ő volt az. A Színesszemű névtelen és túlelfoglalt valaki. Kaptam az alkalmon, mivel ha én nem is találom meg ilyen tömegben, ő tudja hol vagyok most, hisz beszél hozzám. - Hacsak nem tényleg a fejemben szól a hang...de akkor is a közelben kell lennie. - A szám előtt kürtöt formáltam a kezeimmel és elég hangosan kiáltottam fel, hogy 5-10 méterre elhallatsszon az utcai zaj ellenére is. -Gyere elő, bárhol is vagy! Beszédem van veled! És igen, menni fogok! Te is ezt akarod, nem - pár másodperc után leengedtem a kezeim a testem mellé, leengedtem a fejem és sóhajtottam. Először csak hülyének éreztem magam, amikor észrevettem a rám szegülő tekinteteket, majd sorra előjöttek a negatív gondolataim is, kérdések, amelyekre már rég tudnom kellene a választ, vagy egyszerűen csak elhatároznom magam mégegyszer és utoljára. Többé nem adhatom fel, igaz? - Tettem fel a kérdést gondolatban a Színesszeműnek. - Nem is vártam tovább, hiszen eddig mindig ez akadályozott, bármibe is kezdtem volna bele. Kételyek, túlbonyolítás, és a kényelem. A következő lépésem a teaház felé már új erővel tettem, meg se kérdőjelezve azt, hogy ezúttal vajon jó döntést hoztam. Végül is, egyszer már meghaltam, mi jöhetne még? Ráadásul van egy olyan megérzésem, hogy most jó úton haladok, még ennyi akadály ellenére is. //5// |
| Agatha Arashy | 2013-10-16 21:56 |
|
10/6 - nagyon jók vagytok! ^^ A következő reagkört Jövőhét Szerdára (Okt. 23) tervezem, mint a jövőheti egyetlen (eddig biztos) szabadnapom. |
| Amarillis | 2013-10-21 09:48 |
|
A város forgataga egészen magával ragad, de nem felejtettem el amit kísérőimtől megtudtam. "Vajon ki lehet az akit emlegettek? És ha mindannyiunknak volt egy szintje, az enyém mi lehet, vajon hogy találhatnám meg? Hogy javíthatnám ki a hibát?" Miközben a gondolataim csak úgy kavarogtak, kísérőim örömmel teljesítették kívánságom és az árusok felé vettük utunkat. Mindenki olyan kedvesnek tűnik, én pedig örömmel veszem kezembe a mindenféle holmikat, olyan nosztalgikus, mint a régi szép időkben, mikor csak ezzel törődtem. Persze azóta dolgok változtak és azt hiszem én is, eddig csak az volt a célom h a bátyónak segítsek, most pedig úgy érzem emellett többet is tehetek. Az egyik árusnál egy apró dobozkára leszek figyelmes, amiben 3 kis fiola található, melyekben színes folyadékok vannak. Kíváncsian kérdezősködni kezdek mi van bennük. Az árus elmondja hogy a lila fiola halálos mérget tartalmaz, a zöld igazság szérumot, a narancssárga pedig kábító folyadékot. Akár valamibe téve, akár közvetlenül az áldozatba juttatva kiváltják hatásukat, minden fiola 3 használatra elég. "Áh ez túl szép, hogy igaz legyen... ki kérne próbálni a zöld fiolát a nénin, hogy megtudjam valóban hatásos-e..." mosolygok magamban, miközben kérdőn nézek kísérőimre, hogy létezhet ilyen? A kísérőm biztatóan bólint, így szólok az árusnak, hogy megvenném a dobozkát. Azonban, egy valamit elfelejtettem, nincs nálam a helyi fizetőeszközből. Kétségbeesetten pillantok körbe. Azonban kísérőm nem véletlenül az utazó kereskedők vezére, emlékeztet itt még javában él a cserekereskedelem. "Vajon mi lehet elég értékes ilyesmiért cserébe?" Ekkor a néni a hajamra mutat... Értetlenül nézek rá. A kísérőm fülembe súgja, hogy a kufár nekem adja a dobozt, ha cserébe levághatja a hajam. - Hogy mi - szalad ki a számon. Ekkor megértettem, a néni olyasmit szeretne, ami értékes számomra... Kis korom óta még sosem volt levágva a hajam. Amikor az árus látja a vívódásom elégedetten biccent. De úgy érzem most több hasznomra lesz a dobozka, mint csinos hajfürtök, pláne ha megint a csatornába kötünk ki... Az árus előkotor egy régi ollót, egy nyisszantás és aranyló hajkoronám máris eltűnt a pult mögött. Kissé félénken nyúlok, hogy megnézzem mi maradt. Még épp hogy fel tudnám kötni, bár a vállamig sem ér. Azt hiszem szerencsés vagyok, hisz rövidebbre is vághatta volna, még is egy könnycsepp szökik szemembe. Kísérőm biztatóan vállamra teszi a kezét, én pedig kistáskámba csúsztatom a dobozkát. Így indulunk tovább. "Egek, mit fog szólni a bátyó, ha meglát De talán jó is így, hiszen változnom kell." //Mivel nem vagyok bizti benne, hogy szabad-e ilyesmit találnom, ezért szólj ha nem és akkor választok mást még a kövi reagkör előtt. Ha szabad, akkor ezt megvenném // Ekkor furcsán ismerős illat csapja meg az orrom, ösztönösen abba az irányba kapom a fejem. Egy apró üzletből szállingózik felém az illatár, s közte az a bizonyos, amely oly hívogató édes és szomorú egyszerre. Elöntenek az emlékek, az érzések... sírnom és nevetnem kell egyszerre. Nem tudok ellenállni. Így kísérőimnek biccentéssel jelzem, hogy szeretnék bemenni, s máris a függöny felé nyúlok. S közben csak egy valakire tudok gondolni... [ Módosítva: 2013.10.21 16:19 ] |
| Agatha Arashy | 2013-10-21 15:30 |
| //Ama: miután nem kértél lehetetlent és ez egy piac, így természetesen lehetséges, hogy ilyesmit vegyél. 1 tárgynak minősül maga a dobozka és annak minimális tartalma.// |
| hassan | 2013-10-21 15:42 |
| //Én elvesztem, nincs nagyon semmi ötletem az utolsó részre, viszont így az elmúlt 2 reagkörnek kb értelme nem volt...szerintem túl sok volt nekem ez a szünet és kiestem teljes mértékben a pörgésből, ami az elején volt...szóval no idea what to do now.// |
| Amarillis | 2013-10-21 15:56 |
|
//Akkor hozzáírtam a vásárlást... Hassan azért estél ki a pörgésből, mert elfelejtkeztél valami(VALAKI) fontosról, Agatha azt mondta, nem csak kézen fogva tudunk telepatikusan kommunikálni, hanem bármilyen távolságból, ha annak nincs különösebb akadálya...^^// [ Módosítva: 2013.10.21 16:20 ] |
| Serena | 2013-10-21 16:29 |
| // "Éhagytad a macskád!" // |
| Agatha Arashy | 2013-10-21 21:53 |
|
//Hassan: ez teljes mértékben rajtad múlik, de tény, sajna hosszú volt az a szünet. Inkább azt döntsd el, hogy szeretnéd-e tovább vinni a játékot, vagy sem. Ha nem, azt is megértem, ha igen, de jelenleg problémád van a játékkal, szólj és megbeszéljük. Súgóként is funkcionálok, hiszen nekem sem célom, hogy megunjátok a játékot. De ha tényleg nem kérdeztek, nem beszéljük meg a problémát, nem tudok segíteni. A mostani kör azonban mindenkinél enyhén "üres", pontosan azért, hogy felmérjem ki van még itt a hosszú szünet ellenére. // |
| Serena | 2013-10-21 22:05 |
| //Télapó itt van...// |
| Agatha Arashy | 2013-10-21 22:39 |
| //Látom ma elemedben vagy. // |
| Möraja | 2013-10-21 23:32 |
| //Én vagyogatok, ha mégsem, az úgyis a munkámnak tudható be XD De lassacskán kezdek beleszokni. Ma már legalábbis nem hullafáradtan jöttem haza XD// |
| Agatha Arashy | 2013-10-21 23:38 |
|
//Möraja: de legalább szólsz, ha bármi van és ha valami nem tetszik. Szurkolok a melóhoz! // |
| Serena | 2013-10-22 00:02 |
| // Én mindig elememben vagyok // |
| Elayan | 2013-10-23 10:35 |
| //Duracell nyuszi. // |
| Serena | 2013-10-23 11:15 |
|
// Nekem egy másik plüss jutott az eszembe hirtelen... // spoiler
[ Módosítva: 2013.10.23 11:16 ]
 |
| Serena | 2013-10-24 12:25 |
|
Pedig vártam a frisst tegnap Q-Q Majd jön úgyis |
| hassan | 2013-10-25 00:23 |
|
Amint megremeg a helyszín és eltűnik a fal, várom a kiemelkedő fát, vagy valamit, amin felfelé távozhatok, azonban semmi ilyesmi nem történik, így csalódottan felegyenesedek, majd amikor látom, hogy a lényeknek is feltűnt a fal hiánya, elordítom magam: - Mászófa, vagy Tree of Sky vagy bármi is legyél te rakás rőzsének való, jelenj már meg és vigyél fel! - feltűröm az ingem ujjait és elkezdek felfele ugrálni, mint egy idióta, még azt is kinézem a csodás segítőmből, hogy valami láthatatlan vacakkal akar megszívatni. Közben fél szemmel figyelem a skorpiókat, hátha még lesz időm valamit kitalálni. Miután látom, hogy melléfogtam, megállok az idióta ugrálással...miért is jöttem ide? Hogy találkozzak a Red nevű alakkal. Legalábbis azután kerültem ide, hogy az a srác azt mondta keressem őt, a csuhások meg úgyis odavisznek. Ha így állunk akkor... - Vigyél Redhez! - mondom ki a szavakat, bár kétségeim vannak, de elvileg ez a cél. Az idegesség helyett pedig megint az őrült mosoly jelenik meg az arcomon és ahogy a skorpiók egyre közelednek, egyre szélesedik. //Miattam késik a reag, kenyérrel lehet dobálni érte, a kő túl mainstream. // |
| Elayan | 2013-10-25 13:13 |
//Én az üllőre esküszöm. //
|
| Agatha Arashy | 2013-10-25 17:25 |
| //Még egy kis türelmet kérek mindenkitől! Danitig ma estére ígérte magát, őt még akkor megvárom, de éjfélkor kíméletlenül feltöltöm a 10. kört. Néminemű változások lesznek majd érzékelhetőek. Valakinek jó, valakinek rossz irányba, ezt majd eldöntitek. // |
| Elayan | 2013-10-25 19:02 |
|
//Amíg izgalmas a játék, nem ölsz meg bennünket, szerintem nem panaszkodhatunk. Vagy majd meglátjuk.//
|
| hassan | 2013-10-25 21:02 |
| //Szerintem már megölt mindenkit...kb a 3. reagkörben. xD Én szeretném a jó irányt, úgyis rosszá teszem magamnak alapból. // |
| danitig | 2013-10-25 23:33 |
|
Végre lefogtam, hogy kiszedjem belőle, hogy kicsoda lehet. De mikor ránéztem az arcára vettem észre hogy nem ő az, hogy tévedtem. Mire ő elkezdett kiabálni, hogy segítség, segítség. A kezem a szájára raktam és mondtam neki, hogy csönd legyen, nem akarom bántani. De nem maradt nyugton próbált szabadulni. Gondoltam muszáj lesz el hallgattatni, mert még a végén a lakók és az engem üldöző ápolok is meg halják. Így fogtam a fejét és a falba vertem így elájult. De ekkor már késő volt, mert a mellettünk lévő ajtón lehetett hallani, hogy nyitják ki. Neki támasztottam a falnak a férfit és elkezdtem a kijárat felé futni. Az ajtón ki érve egy ép meg álló buszra szálltam fel. Ahogy indult el a busz láttam a sikátorból ki jönni az ápolókat, csak a szerencsén mull ott, hogy nem vettek észre mikor szálltam fel. A buszon gondolkozva hogy ki lehetett az, akit üldöztem, hogy egyáltalán is merhetem-e, és mért gondoltam, hogy beszélnem kell vele. A testem megint elkezdett sajogni így megint csak eszembe jutott a tegnap este. Ezen is rágódva arra jutottam, hogy talán a raktárnál kellene körbe néznem, és beszélnem kéne a főnökkel és a többiekkel hogy nem –e láttak valamit. Így a leszálltam a buszról és elindultam gyalog a raktárak felé mert kellet egy kis séta hogy ki szellőztessem a fejem ezekután. |
| Agatha Arashy | 2013-10-26 00:42 |
|
//Mivel a hatalmas szünet ellenére is még itt vagytok (amiért igen hálás vagyok!), az ezt követő körök még izgalmasabbak, még drámaibbak lesznek. Igen, tudom fokozni a rendszert. xD Ami viszont ezután fontos lesz: Mindenkinek küldök egy külön bejáratú Karakter lapot, amin a képességeket, kódókat fogjuk vezetni az átláthatóság érdekében. // Háttér esemény: Amikor valaki kilép… Azonnal hívták a rendőrséget. A Skyline project, ami egyidőben mutatkozott be a Flemiával, szünetelni kényszerült. A feltalálója, Thom Iados (Heyes) öngyilkosságot követett el a kutatóintézet egy irodájában. A riporterek megerősítették, hogy a Flemia messze jobban verte a Skyline-t, - ami nem is volt csoda - és a feltaláló minden bizonnyal ezért végzett magával. Ugyanakkor meg nem erősített információk szerint az Ardor máris benyújtotta igényét a Skyline felvásárlására. A délután hatórási híradóba bemondták, mindenki tudomásul vehette, több, más fajtájú hír mellett. Thom képét leközölték a hírekben. A rendőrség egyértelműen öngyilkosságot állapított meg, a belső kamerák se mutatták más képet. Ez idő alatt a Skyline-nal foglalkozó cég vezetője egy körülményesnek mondható hívást bonyolított le valakikkel, mindezt a legnagyobb titokban. A Mirrold két kivetítőjén két árnyalak is várakozott. - A Patkány elbukott - szólalt meg a vezető. - A Rendőrséggel elhitettük, hogy öngyilkosságról volt szó. De kétségtelen a Hibás volt az okozója. - Egy Kísértet nem képes ilyesmire, ez teljesen lehetetlen! - Egyértelműen te adtál neki alakot Athal. Most, hogy nála van egy Kártya bármikor érintkezhet fizikai formában. Mondtam neked, hogy ostobaságot csinálsz - ingatta fejét a harmadik fél. - Ezt szerintem nem feltétlen itt kell megbeszélnünk Red. Tudod a lényeget. A Patkány elvégezte a dolgát, vagyis a Skyline működőképes. Egy dolgot nem csinált még meg, ami egyértelműen ránk vár. Redrum bólintott jelezvén, hogy értette és tudja mi a dolga. - Cégünk teljes mértékben vállalta a project felelősségét, ezt ne feledjék. Pontosan ezért a Skyline-t még nem ígérhetem másnak. - Nem kell ígérnie senkinek semmit - intett Athal. - A Skyline alapösszege és a szakértő-tervező az Ardor Corp. tulajdonában állt. Ahogy azt a szerződésben kikötöttük. - Úgy értesültem önök már nem az Ardor Corp.-ot támogatják. Ebben az értelemben a szerződés érvény… A cégvezető szava elállt, majd minden előzmény nélkül elterült a földön. Mögötte egy fekete Csuhás magasodott. - Átküldted egy Szintre? - kíváncsiskodott Athal, mire Red felkacagott. - Soha jobbkor. Elveszít egy pályát és máris elveszti az emlékeit erről az egészről. Szerintem tökéletes megoldás. - Tökéletesen hülye vagy. Megmondtam, hogy ne nyúlj a játékhoz, amíg nem végzem. - Ugyan mivel? A Hibásakat csak magadnak köszönheted. De mondok valamit: osszuk őket csoportokra. - Minek? - Ez egyértelmű. Gondolkodj egy kicsit. Egy elbukott. Maradt kilenc. Aztán marad nyolc. Így nem fogjuk túlterhelni a Kasumit. Athal fejét ingatva kilépett a beszélgetésből. Ezt követően Red sem tett másképp. 10.kör 1. csoport.
Elayan: Az alagútban tovább haladva, végül csak felfelé vezethetett utad. Az eléd táruló zsákutcából csak ebbe az irányba haladhattál. És ahogy felértél, már meg is pillantottad a Vörös Házat… teljes nevén a Vörösoroszlán Teaházat. A külső falak valóban vörösek voltak festve, így még a nevéhez is illett. Alighogy beléptél volna egy fehér hajú lány tárta ki az ajtót. Szemüveges, húszas éveiben járó inkább visszafogottan elegáns. Első ránézésre nem több egy szürke egérnél. Érdeklődve tekintett rád, majd elmosolyodott. - Te vagy Levarine, igaz? Leo már mesélt rólad - érdeklődött kedvesen. - A nevem Lorelai. Az egész nő egyszerre volt kecsesen törékeny és fura mód határozott, amikor bemutatkozott. Kék szemeiben megértő fény csillant, de mielőtt megszólalhattál volna, ismét ő nyitotta szóra a száját. - Egy kis türelmedet kérem, mielőtt bemegyünk. Van még valaki, akit jobb lenne megvárni - mutatott az utcán közlekedők felé. Ilyen tájban nem voltak sokan, így könnyűszerrel kiszúrhattad azt a fiút, akire épp vártok. Kill-o-matic: A negatív gondolatok egész a teaházig kísértek. Nem hagytak nyugodni, mintha minden megtett lépésed ólomból lett volna. Lassan haladtál, de biztosan, egészen addig, amíg a teaház előtt meg nem láttad Angelique-t és mellette még egy lányt. Lorelai már kedvesen integetett neked, majd bevárt. - Szia! Örülök, hogy végre találkozhattunk - köszöntött kedvesen. Így élőben furán ismerősnek tűnt neked, sőt, egész kellemes borzongás futott végig rajtad. Mintha a tested felolvadt volna egy hosszú ideig tartó bénulásból. Kill & Elayan: Miután túlestetek a formaiságokon Angelique beinvitált titeket a Teaházba, majd szólt az egyik pincérnőnek, hogy az egyik Török Szobát kéri ki. A Török Szoba egy kis benyílás volt az asztaloktól. Hangulatos, gyertyafényes asztal, amit kényelmes párnák vettek körbe. Miután kért titeket, hogy levett cipővel lépjetek a félig függönyözött kis helységbe, ő maga is ugyanígy tett, aztán előre ment. Míg ti szedelődzködtetek, ő gyorsan megnézte a telefonját, amire nemrég egy üzenet érkezett. - Bizonyára sok kérdésetek van - mondta végül, ahogy elhelyezkedtetek. - Egy teát esetleg, mielőtt feltennétek őket? 2. csoport Möraja & Erodon: Beszélgetésetek békében zajlik, egészen addig, amíg Facto vállát meg nem kocogtatja valaki. Amint hátrafordultok a Rókalány áll mögöttetek, vidáman integetve. - Gyertek velem! - szólal meg, mielőtt bármit is mondhatnátok. - Sajna nem tudok sokáig maradni, de itt nem lesztek biztonságban. Megborult a rendszer. Ujjával ezután az égre mutatott, ahol a csillagok szinte táncot jártak. Gyönyörű ám egyben szédítő jelenség tárult a szemetek elé. - Mennünk kell egy biztonságos helyre… mielőtt újabb Csuhások jelennek meg - azzal fordult és ugyanazzal a rugalmassággal, mint mindig, megindult az egyik sikátor felé, majd annak végén bevárt titeket, hogy utána tovább suhanjon egy nyitott ajtajú pincehelységbe. A helység teljesen lakatlannak tűnt, a villanyfény gyéren világított. - Bocsánat! - ugrott ezután Facto nyakába, minden előzmény nélkül. - Annyira izgatott vagyok az új rendszer miatt! Mikor elengedett, táncikálva baktatott egy ponyvával letakart dobozhoz, hogy utána felpattanjon rá. - Farkas most nem tudott jönni a sérülései miatt… legalábbis idő kell neki, mire alakot tud ölteni, addig meg én vagyok itt. Szóval, lássunk is hozzá, jó? Süt belőle az a szeleburdi kedvesség, amit Facto már ismerhetett… és láthatóan ezúttal már sokkal több mindenben tud majd segédkezni, mint legutóbb. 3. csoport - Mini Game Ishida: Joker-hez tartva furcsa érzés fog el. Nem tudnád megmondani pontosan micsoda. Talán ilyen lehet, amikor egy rendszert újraírnak. Egy pillanatra el is gondolkodsz ezen, ahogy felszállsz a metróra, hogy az ismerősödhöz juss. Minden egy pillanatig tartott csupán. Valami reccsent, majd a metrószerelvény hirtelen fékezett és ti felborultatok… hirtelen melegséget éreztél… mint legutóbb, amikor egy Szinten égtél a hibás kód miatt. Aztán… Arcodba homokot fújt a szél, kezeid alatt is finom homokot tapinthattál. Egy sivatag kellős közepén találod magad. A monszun a bőrödet perzseli, homokot fúj az arcodba, de ahogy ez csillapodik láthatod, hogy három irányba is elindulhatsz: - Nem olyan messze tőled egy kiszáradt fa áll, összegubancolódott ágai alatt árnyékot találhatsz a tűző nap elől. Mellette egy gémes kút áll, de azt semmi nem garantálja, hogy víz is van benne. - Jobbra, még jól láthatóan egy romos épületsor emelkedik. - Balra egy fényűző várost vehetsz ki, bár elég aprónak tűnik onnan, ahol most állsz. Melletted azonban ezúttal áll valaki, akit eddig nem láthattál. Zöld és fekete bő ruhát visel, akár azok a sivatagi népek, akiket egy ismeretterjesztőben láthattál. Karjait szabadon hagyta, aranyló karperec csillant mindkét karján. Arcát azonban félig eltakarta, viszont így is láthattad a szemeit. Furcsa, háromszínű írisszel rendelkezett. Belülről nézve fekete, sárga és kékeszöld olvadt egymásba. - Jó, hogy ismét itt vagy - köszönt rád vidáman. Amarillis: Miután magadhoz vetted a ládikát a hajadért cserébe, a füstölőkkel édesített bolt felé kanyarodtál, ahová viszont kísérőid már nem mehettek veled. Egyedül léptél be az egyszerű helységbe, amit mégis a misztikum ölelt körbe. A homályos levegőben egy fekete kelme suhant, akár egy fekete párduc. Körbeölelt és ennek a szintnek a varázsát kínálta. Legalábbis ilyen hatást keltett benned, amikor melléd lépett és lágyan suttogó hangon megszólalt. - Miben segíthetek Szintvándor? Régen láttunk már hozzád hasonlót ezen a részen. Parancsolj és bármely kívánságod valóra válhat! Egy szép ékszer például, amiért nem kell megválnod arany tincseidtől? Alighogy kimondta nyakadon termett egy gyönyörű nyaklánc, aminek medálja pont a kedvenc színedben pompázott. És levenni már nem tudtad, sőt, minél jobban próbálkoztál, annál szorosabb lett a nyakadon. 4. csoport Serena: A felhívásod a keringőre nem maradt el. Délután öt felé az öreg kilépett a boltból és egy zsoldos félének adta át a papírt, amit ott hagytál. Ugyan nem hallhattad, hogy pontosan miről van szó, de a zsoldos csak rázta a fejét, majd zsebre tette a papírt, amíg az öreg magyarázott. Végül az öreg kereskedő visszacsoszogott a boltba, a zsoldos pedig megindult és telefonált. Nem sokkal ezután halk puffanást hallhattál a hátad mögül. - Vele osztottak össze. Bocs - vont vállat az általad Pityunak keresztelt fiú, kinek lábainál egy már látott alak feküdt. Konkrétan egy Szinten találkoztatok. - Gondolom kíváncsiságból akarsz Red közelébe jutni - jelentette ki aztán higgadtan, a legkevésbé sem törődve a lábainál heverővel. Hassan: Szavaidra még egy hosszú percig nem történt semmi. Nem… még mindig nem azt mondtad, amire ilyenkor szükség van. A Skorpiópókok pedig egyre csak közeledtek feléd. Végül egy fekete árnyék vetült rád fentről, akár egy hatalmas, fekete köpeny. Megragadott és elrepített támadóid elől. Nem sokkal később halk puffanással érkeztél meg… egy tetőre. Feletted egy fekete hajú fiú magasodott, míg nem sokkal messzebb az a lány, aki a Csatornában mindenkit meghazudtolva nekiállt újságot olvasni. Ő is ott volt veled a Szárnyas Oroszlán termében. ----------------------------------------------------------- //Mint azt láthatjátok ismét csapatokra vagytok osztva és igen, közösségi reagváltások fognak menni, tehát mindenkit kérek, hogy egyeztessetek egymással, hogy utána én is mozgathassam az NJK-kat. // ----------------------------------------------------------- Danitig: //Dobj egy hat oldalú kockával. Ha páros: A busz épp az ellenkező irányba tartott, mint amerre a raktár van, sőt, úgy festett sikerült kifognod egy távolsági buszt, ami a városon kívülre vitt. Valahogy azaz érzésed támadt, hogy ha végigmész a busszal, csak jó dolog történhet veled. Mintha egy hatalmas súlyt vettek volna le a válladról. Ismerted is ezt az útvonalat. Idős rokonaidat látogattad meg ezzel a busszal, mikor még rendőr voltál. Szép emlékek árasztottak el, pontosan ezért nem szálltál le a buszról, egészen a megfelelő állomásig. A városon kívüli településen egészen felfrissültél. A megállóban a nagynénédbe botlottál, aki aztán el sem engedett. Régen látott és már hiányoztál neki. A vele való beszélgetésben pedig szép lassan elfelejtetted az egész ügyedet. GAME OVER
Ha páratlan: A busz Matar azon részén rakott le, ahonnan a raktárok még jó fél órás gyaloglásra vannak. És utadat látszólag semmi sem zavarja, hogy eljuss odáig. Viszont félúton rá kellett döbbenned: nincs nálad semmi. Mind a tárcád, mind a telefonos, mind a ruháid a kórházban maradtak. Csak a Kártyád van nálad. [ Módosítva: 2013.10.26 18:37 ] |
| hassan | 2013-10-26 01:17 |
|
//Serenával raktál össze? Trollfestet akarsz vagy a "ki nyírja ki a másikat előbb" végletet ezzel? XD// [ Módosítva: 2013.10.26 1:18 ] |
| Elayan | 2013-10-26 08:12 |
|
//Én személy szerint alig várom a reagotokat, biztos dőlni fogok a kacagástól.//
|
| Agatha Arashy | 2013-10-26 17:31 |
|
//A Skype címemet megadtam, ha fent láttok, akkor elérhető vagyok a játékra. (Csak mert amúgy nem szoktam fent lenni). Hassan: Ha kinyírjátok egymást, akkor legalább nekem nem kell ezen gondolkodnom. xP Mindenképp csak szívességet tesztek nekem. ^^ Elayan: te röhögni fogsz, de gondolj bele, amikor nekem kell velük RT-znem. ^^ Valószínűleg én már nem leszek ennyire vidám. |
| Serena | 2013-10-26 17:50 |
|
//Cöcöcöcöc// spoiler
 spoiler
[ Módosítva: 2013.10.26 18:00 ]
Most nincs itt Mandarin és Ama, hogy megvédjen minket egymás trollkodásától |
| ishida016 | 2013-10-26 22:15 |
|
Ahogy mentem a metró felé egyszer csak elfogott az émelygés, valahogy olyan ismerős volt...de nem volt időm ezen gondolkodni mert időközben megérkeztem a megállóhoz és a metró is ott volt. Már utaztam egy ideje amikor is valami miatt hirtelen le kellett fékezni a szerelvényt. Én és még sokan mások is elestek a hirtelen fékezéstől, de velem valami más volt. Melegséget éreztem és már anélkül is tudtam, hogy mi történt hogy odanéztem volna. ~ Leszúrtak. Megint. Már csak ez hiányzott a napomból. Most komolyan mi jön még ezután? Kidobnak a Szaharába?~ Amint felébredtem csak a homokot és az égető napsütést éreztem az arcomon. Dühömben felpattantam és ordibálva elkezdtem a homokot rugdosni. - Elegem van. Mi a jó ......... franc folyik itt? Mért mindenki velem b.szakodik mostanában? Amint sikerült egy kicsit lenyugodnom, észrevettem hogy egy alak áll mellettem. - Jó, hogy ismét itt vagy - köszönt rám vidáman. - Elég sz.r napom van, úgyhogy kapsz 5 percet hogy megmagyarázd mi folyik itt. Ha nem tudsz meggyőzni arról hogy értékes vagy a számomra, eltöröm a nyakad. Vili? *Az alak először csak nézte a kitörésed, majd felnevetett. - Az bizony nehéz lesz. A múltkor, amikor az árnyékod voltam, semmit se tudtál velem kezdeni. Most is csak azért lehetek veled, mert megváltozott a rendszer. És ezúttal… nem egy Csuhás hozott át. Elég hasznosnak ítélsz, hogy tovább beszéljünk? Hidegvérrel kezeli a kitörésed, bár az örömét nem tudja leplezni. Talán nem is akarja. A sivatagi körülmények pedig aligha viselik meg. Felőle bármeddig itt maradhattok, a tűző napon.* - Még nem döntöttem el. Elég sok kérdésem van hozzád. Ki, vagy inkább Mi vagy? Hol vagyok? Miért vagyok itt, és miért vetted át felettem az irányítást nem rég? Mi ez a fura kártya? Miért pikkelnek rám a csuhások? De ezekre inkább útközben válaszolj. Nézzünk be abba a városba. Azzal fogtam és az arcom elé kötöttem a kendőmet. *- Ám legyen - bólintott, majd elindult a város felé, tudván, hogy vele fogsz tartani. - A nevemet sajnos nem mondhatom meg, de talán nem is lesz lényeges, hiszen a nálad lévő Kártyán szerepelnie kell. És… jobb is, ha megnézed. Ezután megvárta, amíg előkapod, aztán melléd érve magyarázni kezdett. - Mivel a legutóbbi találkozásunk kapcsán elvesztetted az emlékeid, sokáig nem is voltál jelen ebben a világban, így nem csoda, hogy nem érted a helyzetedet. Amiben most vagy ez egy Szint a Kasumi Play-ben. Ez az itteni univerzum neve, ha úgy tetszik. Megvárja, amíg összeszeded magad a név hallatán. A ’Kasumi’ még mindig megmagyarázhatatlan félelemmel tölt el, mindegy hányszor kerülsz vele kapcsolatba. - Ez a Szint egy világ, ha úgy tetszik, amit még az emlékvesztésed előtt te felügyeltél. A Kártyád a belépőd erre a helyre és az összes többire is - magyarázza tovább. - Szintvándor voltál és vagy, amióta a Kártya visszakerült hozzád. Feladataid közé tartozik a Szintek hibáinak kijavítása… vagyis a kettőnk feladata. Én azért vagyok melletted, hogy segítsek. A Kártyádon lévő betűk pedig a nevem darabjai. * - Értem. Előveszem a kártyám és meglepődve látom hogy néhány betű jelent meg rajta. Kártya - Nagyjából értem mi a helyzet. Bár még mindig rengeteg a kérdésem. Gondolom amikre nem adtál választ azokat okkal hagytad ki. Ki találta ki ezt a "játékot"? És miért? Többen is vannak olyanok mint én, akiknek felügyelniük kell a szintjüket a segítőjükkel? ~ Időközben sikerült lenyugodnom, és beleélnem magam a beszélgetésbe... Ezt lehet közölnöm is kéne vele. Elég udvariatlan voltam.~ - Amúgy, tudom hogy számodra fölösleges a bemutatkozás, de Artemis vagyok. És bocsánat a korábbiért, kicsit besokalltam az előbb. Bár biztos ezt is tudod. *A férfi egy pillanatra furcsán néz rád, de aztán inkább nem mond semmit. Kasumi neve általában ennél jobban megviseli az embert… főleg azok után. De ez már nem lényeg. Igazából nem lehetett róla megállapítani, hogy mire is gondolt hirtelen. Tovább haladva ugyanúgy mesélt tovább. - Semmit nem nyernénk azzal, ha minden információt rögtön megosztanék veled. Miután nem emlékszel nem is tudnád rendesen feldolgozni. Még sokáig csak kérdéseid lesznek, amikben el fogsz veszni. Hacsak nem teszel ellene. Nem igaz? Nyugodtan haladt tovább, a homokot továbbra is a szemetekbe fújta a szél. Járatlan utakon, dűnék lábainál haladtatok, egyre közelebb a városhoz. - Az, hogy ki volt az első, aki ezt Világrendszert megalkotta… nem tudom megmondani. Én akkor születtem, amikor te már jelen voltál. Kifejezetten miattad teremtettek. Csak ennyit tudok biztosan. Hogy miért…? Vajon a te világod, amiben a valóságodat töltöd miért jött létre? Ekkor tartott némi szünetet, hogy elgondolkozz ezen, mielőtt több mindenre is válaszolna.* -Hmmm.... Hogy miért jött létre az én világom? Szerintem azért, mert valaki unatkozott, valaki felsőbb hatalom, és látni akarta mi sül ki belőle. Tulajdonképp csak szórakozásból. Ez érdekes... Eddig még nem gondolkodtam ilyeneken. De igazad van elég a kérdésekből. Illetve még egy. Most miért kerültem ide? *Bólintott, hogy érti, amire hirtelen gondoltál a világgal kapcsolatban. És igen; valójában senki sem tudja pontosan miért jött létre a saját valósága. - Azért, mert ezúttal a rendszer felborult. Az egyik Vándor meghalt, még a feladata elvégzése előtt. A Kísértete pedig felszabadult, ahelyett, hogy megsemmisült volna. Ez rendellenes. A világaink eleve romokban hevernek a régi pompájukhoz képest. Feltéve, ha egy félkész, több helyen hibás rendszernek lehet pompája. Most már csak kilencen vagyunk, akik a Szintekre léphetnek… miközben a Csuhások az általad ismert valóságban tovább kutatnak valami után. Sajnos róluk nagyon keveset sikerült kiderítenem, amíg nem voltál itt. Egyébként… én sajnos nem mondhatom el a nevem. Ez az egyik Szabály. Az a név, ami a Kártyádon szerepel az enyém, de amíg rá nem jössz, vagy ki nem találod, addig nem tudok neked teljes jogúan segíteni. Ez a Szint a miénk, itt természetesen veled lehetek. De egyre gyakrabban nem tudom felügyelni hová jutsz, ha átjössz ebbe a világba, így nem is lehetek melletted.* - Csak nem tudok szabadulni a kérdésektől. Jól sejtem hogy a szintem régen úgy nézett ki mint a hely ahová most tartunk? Valamiért szeretném helyre hozni. Valamiért felelősnek érzem magam érte. Hogy tudom kijavítani ezeket a "hibákat" amiket említettél? A neved... még nem mondtad de hogy tudok rájönni? És miért van "elrejtve" előlem? Ez is a játékélményt szolgálja talán? *Kísérőd halkan felnevetett. - Úgy nézett ki, ahogyan neked megfelelő volt. De igen, leginkább arra a városra emlékezettet, ami akkor sokkal nagyobb volt. Azóta sajnos összébb ment. A kijelentésedre inkább nem szólt. Tudta, hogy te vagy ezért a felelős, de nem vetette a szemedre. - Ha ki is mondanám a neved, te nem hallanád meg. Az utolsó alkalommal, amikor a végső hibát akartátok kijavítani, mindannyian elbuktatok. Ez pedig gátat szabott a rendszerben. Leginkább úgy tudsz rájönni, ha emlékszel. De ehhez… ehhez az kell, hogy a világ ismét befogadjon. Egy hiba kijavításával a Kártyán egy újabb betű fog megjelenni. Vagy megkeresed a Kulcsodat, ami egyfajta Emlékőr. Még az egyik Szintvándor találta ki, hogy az emlékeiteket ebben a világban is őrizzétek meg. Vagy egyszerűen rájössz és az egyik Szinten a nevemen szólítasz. Ezek a lehetőségeid. Közben már láthatod, hogy hamarosan megérkeztek a városhoz, melynek hatalmas tornya most is fényesebben csillan a perzselő napnál. Mintha három napnyi út állna mögöttetek, olyan hívogatóan csalogat a közeli Oázis.* -Nos elég sok a dolgom mostanában úgyhogy azt hiszem a kulcsos megoldással kéne próbálkoznunk. Akkor legalább ezt a helyet is kipofozhatnám. Tudod szeretem ha rendben vannak a dolgaim. ~ Bár valami azt súgja nem lesz egyszerű menet visszaszereznem az emlékeimet.~ - Valami ötlet merre kéne indulnom, vagy mire lesz szükségem? *- Vagyis kell egy térkép? - kérdez vissza, mikor közlöd, hogy szereted, ha rendben vannak a dolgaid. - Mert azt a városban szerezhetsz… elvégre a tiéd volt. Mivel nem állítottad meg az Oázisnál, ezért egyenesen a városkapuhoz tartott, ahol minden különösebb probléma nélkül beengedtek titeket. - Sajnos nem tudom megmondani hol rejtetted el a Kulcsodat. Ezen a Szinten biztosan nincs, arról tudnék. Ahogy arról is tudok, hogy egy másik Szintvándor épp ebben a városban van. * - Ja nem ártana. Hátha találok rajta valami hasznos dolgot. Meg egy kis felszerelés is kéne. Kicsit meglepődtem hogy egy olyan fontos információt, mint egy másik Vándor nem mondott eddig, eddig de sebaj. - Meg kéne ismerkednem a vendégünkkel, is miután végeztünk, nem? Amúgy, hogy változik a szint? Képes vagyok formálni, gondolom... de hogy, és milyen mértékben? Bocsi a sok kérésért, de elég érdeklődő természet vagyok. Már ha nem gurulok be. Kárpótlásul, te kíváncsi vagy valamire? *- Ez a város a felszerelések miatt épült - magyarázta kissé döbbenten. - Vedd úgy, hogy ez a fészked, a Szint többi része pedig a területed. Azonban nem nyithatok ki mindent, amíg nem emlékszel a nevemre, vagy a varázsszavakra. Ahogy ezt elmondta három karavánkísérő nő, szaladt felétek, majd azonnal a lábatok elé ereszkedtek, arcukat a földre szegezve. - Üdvözlünk újra itt Sehali! - köszöntöttek egyszerre. - Az idetévedt Szintvándort a kérésedre folyamatosan ellenőriztük, ám ő óvatlanul a Béklyóba tévedt. Várjuk a parancsod! Kísérteted halkan súgni kezdett. - Ők a Muhrafik, vagyis a város elsőszámú védői, akik a raktáraid védelméért felelősek. Ők kísérik az idetévedt Szintvándorokat a színed elé, vagy dobják ki innen, ha arra van szükség. A Béklyó pedig az egyik hiba, ami a városba beépült. A távozásod után keletkezett. Értelemszerűen a Kísérteted kíváncsisága még váratott magára.* - Sehali? Támadt egy ötletem. Bemelegítésnek tüntessük el ezt a hibát a szintünkről. És akkor legalább megismerkedhetünk a vendégünkkel is. - Vezessetek a Béklyóhoz. El akarom tüntetni ezt a hibát. Hozzátok a felszerelésemet is. ~ Ahogy ismerem magam, biztos van itt is összekészítve valami, aminek a hasznát vehetem~ *- A te itteni rangod Sehali Sajid. Vagyis a Gyík Ura. Ezt rövidítve maradtál Sehali, mert annak idején volt, hogy összeolvadtunk - magyarázta gyorsan, mielőtt kiadtad volna a parancsod a három védőnek. Majd bólintott, hogy a részéről nincs akadálya a döntésednek. A Védők ökleiket maguk előtt összeérintve vették tudomásul a parancsot, majd tőled elhátrálva mentek, hogy az engedélyeddel elhozzák azt, amit legutóbb itt hagytál. Kísérteted pedig egyenesen a bazár sorba vezetett a lefüggönyözött, füstölőktől mámoros bolthoz.* // Folyt köv // [ Módosítva: 2013.10.26 22:22 ] |
| Möraja | 2013-10-27 21:14 |
|
Szürke szamár meg a köd; jut eszembe, mikor megfordulok. Volt egy sanda érzésem fél másodperccel ezelőtt, hogy valami hasonló fog történni, de nem hittem volna, hogy Szivárványszem Lock jelenlétében is fel fog bukkanni. -Szia! -derül fel az arcom a lehető legőszintébben, nem is kell ehhez szerepet játszanom. Bemutatni már nincs alkalmam őket (még), mivel a lány szinte rögtön el is hív minket odébb. A Csuhások említésére nem is kell kötélen ráncigálni, ránézek Lockra, hogy jöjjön ő is (ha fél, akkor meg is nyugtatom pár szóval), majd elindulok, lehetőleg vele, a lány után. Végül egy pincébe kerültünk, ahol a biztonság kedvéért behajtottam az ajtót, lehetőleg úgy, hogy egy rés se maradjon szabadon, majd elkaptam a felém suhanó leányzót. Ismét pörögtem vele egyett a tengelyem körül, mint legutóbb, úgy éreztem magam, mint egy szabad madár, vagy legalábbis madarat azt lehetne fogatni velem a boldogságtól. -Semmi gond! Örülök, hogy épségben látlak. -válaszolom derülten, majd elengedem, már ha egyáltalán le akar szállni rólamVigyorog A Farkas említésére lopva Lockra nézek, hogy mit szól az információhoz, majd ismét elmosolyodom. -Jól van. Addig jó, amíg rendben van. Ha látod őt, akkor üzenem neki, hogy Jobbulást ^^ Beszélgetésünket egy ismeretlen alak megjelenése szakítja meg. Mivel semmit nem vettem észre a közeledéséből így amikor leszólít minket ösztönszerűen egy lépést távolodok és a fegyverem után nyúlok. A mozdulat végül félbeszakad amikor látom Facto reakcióját. Miután megnéztem, hogy ki is az aki szólt már nyugodtan követem őket. ~A szeme alapján gondolom ő lesz a Róka. Jól értettem, hogy valami megborult rendszert említett?" Miután megérkezünk valamilyen pincehelyiségbe megvárom amíg véget ér kis köszöntő ceremóniájuk. Akaratlanul is mosolyt csal az arcomra. ~Mintha egy fiatal párocskát látnék ahogy hosszú idő után találkoznak.~ Farkas említésére a mosoly kicsit lejjebb lankad. -Remélem nem esett komolyabb baja... - ~Bár lenne mit kérdezzek vele kapcsolatban, de ha nem maradhat sokáig akkor nem erre kéne elhasználni az időnk.~ -Ha jól sejtem benned tisztelhetem Facto segítőjét, a Rókát. Örvendek a találkozásnak és köszönöm, hogy megmentettél minket a veszélytől ami esetleg ránk várt volna. Az alapján, hogy tudsz Farkasról gondolom nekem nem szükséges bemutatkoznom szóval ha nem gond már egyből a kérdésre is térnék. Mi ez az ,,új rendszer" amit mondtál? *Róka szélesen mosolyog és igen, elengedi a hozzá kirendelt fiút, rögtön a köszöntése után. Aztán elneveti magát, mikor jobbulást kívánnak Farkasnak. - Az ő sebeit csak az tudja begyógyítani, akihez tartozik... de csak akkor, ha tudja a nevét. Mármint azt, ami a Kártyán szerepel. Mások sajna nem tudnak rajta segíteni a Szintvándor engedélye nélkül - magyarázza vidáman, majd Lock felé fordítja a fejét. - Én is örülök, hogy újra látlak, bár annak idején nem sokat voltunk együtt. Azt hiszem csak néha találkoztunk egy-egy Elosztóban - köszönt, bár a nyakadba nem ugrik. - Az új rendszer lényege, hogy ezúttal vannak bizonyos változások, amik felett nem tudunk elsiklani. Így is Athal küldött utánatok... de ezen a síkon sajnos nem tudok sokáig lenni. Na szóval - vált komolyabb arcra, amilyet a helyzet megkíván, de még így sem lehet teljesen komolyan venni - kezdjük ott, hogy az egyik társatok meghalt. Épp ezért már csak kilencen vagyunk. Ez eredményezte a változásokat... főleg, hogy a halála után a Kísérője még továbbra is él és szabadon mászkál a világunk és a világotok között. Ez pedig rendellenes. Az okát ne kérdezzétek, nekünk nincs akkora rálátásunk erre a helyre. Kivéve a Patkányt, aki most megszökött. Mesélte kissé zavarban, mert ez még neki is új volt.* Miután mindenki bemutatkozott, kerestem három lehetőleg stabilnak tűnő akármit, amire le lehet ülni - doboz, hangfal, akármi -, hogy kényelmesebben tudjunk társalogni, főleg, ha szokás szerint Szivárvány - avagy Róka, akinek ezek szerint illene nekem szólítanom - csak rövid ideig lehet köztünk. -Nna, akkor vegyük sorra. -kezdem. -Egy: Tudsz-e segíteni, hogy merre lehet Lock Kártyája? Kettő: Mik ezek a változások pontosan? Három: Ki az-az Athal? O.o Négy: ... Ezt még kitalálom >.> -fejezem be, miután az a kérdés kisiklott a kezeim közül. Gondolatban pedig mindenféle elektromos elosztók meg patkányok kezdenek terjengeni. Egyre több információt kapok egyre kevesebb idő alatt, lassan kezdem úgy érezni, mintha az agyam megtelt volna és csordul ki belőle minden. Factoooo, szedd össze magad. Most nem bambulhatsz el >.> ~A patkány...?~ Előkapom a zsebemből a kártyát, hogy meggyőződjek benne. Megvárom amíg Facto összeszedi a mondandóját, bár láthatólag végére saját gondolataiba kavarodott bele. Kicsit zavarodottnak tűnik ami magával hozza a kísértést, hogy felpofozzam, ezzel felrázva, de végül ellenállok neki és egyúttal a gondolataim visszatérnek oda ahol egy pillanattal ez előtt voltak. -Az egyik kérdésünkre talán részben megvan a válasz, bár inkább megkérdezném. - Visszafordulok a lány felé. - Azt ne mondd, hogy az a kis rágcsáló most az én kártyámmal rohangál? - Felmutatom a nálam lévő kártyát. - Mivel gondolom ez tartozna eredetileg hozzá. -Ja és négy: azt tudod, hogy az említett kísérő most a Csuhásokhoz hasonlóan mi világunkba szabadulva randalírozik vagy még mindig a mi oldalunkon van? Már amennyire ez megfelelő megfogalmazás. *Róka először teljesen őszinte meglepettséggel tudatosítja magában, hogy még mindig nem tart ott a kapcsolatotok, hogy értsd is azt, amit mond. Így számára is kicsivel nehezebb lesz, de igyekszek mindenre válaszolni. Lényegében bármire le tudtatok ülni, amit elég stabilnak láttatok. Róka például egy kisebb dobozra huppant le. - Akkor válaszolnék úgy, ahogy kérdeztél - mosolyog végül biztatóan. - És persze annyit, amennyit én magam is tudok. - Egy: Sajnos nem. Egy Kártya bemérését csak a Szinteken tudom produkálni. Ez a világ nekem túl... más. Nekem a Play a világom. Ezután Lock-ra néz, ahogy előkapja az elhunyt játékos Kártyáját. Szemeiben egy pillanatra szomorúság tűnt fel. - Igen, azt hiszem akkor a te Kártyád van nála. Mivel csak tíz Kártya volt az első megjelenésetek óta. Vagyis... - egy pillanatra megáll, aztán felpattan. - Farkas nagy veszélyben van! A Patkány egy Hibás Kísértet, nem áll senki oldalán és nem küzd senkiért, önmagán kívül. A céljait pedig nem tudjuk. Most az egyetlen örömünk, hogy nem tud eljutni a Szintekre, mivel nem a saját Kártyája van nála... de ha tovább marad nála ez a hiba felemésztheti Farkast. Egyik Kísértet sem nyúlhat hosszútávon egy másik Kísértet Kártyájához. Az olyan, mint egy személyes ereklye. Egy pillanatra fel-alá mászkált, magyarázott, majd levonta a következtetést és visszahuppant a ládára. Látszott, hogy ez a tudat egyszerre dühítette és töltötte el szomorúsággal. - De... azért igyekszem válaszolni nektek. A változásokat még mi sem tudjuk pontosan felmérni. Nélkületek legalábbis nem fog menni. Azt tudjuk, hogy az egyik Szint gazdátlan lett. Azt nem tudjuk melyik. Te voltál az Elosztóban - fordult Lock-hoz. - Láthattad az ajtókat. Kilenc ajtó volt ott, de valójában tíz Szintünk van. És mindegyik Szint tartozik valamelyikőtökhöz, ami a ti menedéketek, vagy raktáratok, ha úgy tetszik. Ha egy Szint gazdátlanná válik az nem tudjuk miféle reakciókat idéz elő,lévén még sosem történt ezelőtt ilyesmi. Három: Tulajdonképpen Athal hozott vissza minket, amikor mindenki elbukott. Ő adott nekünk egy második lehetőséget arra, hogy a Szinteken lévő hibákat kijavítsuk és... ő volt az, aki lehetőséget adott arra, hogy újra találkozhassunk veletek. Nagyjából csak ennyit tudok róla. No meg azt, hogy ő is ott volt a teremtésünknél. De olyasmiket nem tudok, ami ehhez a világhoz tartozik. Sajnálom. Fejét lehajtva kért tőletek bocsánatot, vöröses fürtjei így előre buktak a vállán. Végül a homlokát támasztotta meg. Minden másodperccel egyre kimerültebbnek tűnt.* //Folyt. köv.// |
| Erodon | 2013-10-28 14:22 |
|
A kezdetektől tudtam, hogy úgysem fogok mindent megérteni sosem ebből az egészből, de azért igyekeztem mindent elraktározni magamból. Füleltem minden egyes szóra, hátha felkiálthatok, hogy Heuréke, megvan a megoldás, de ez végül nem így történt. Talán túlzottan el vagyok fáradva a mai naptól; először a chip, aztán a raktár, majd Lock és az ő megannyi információja... -Jól van, semmi baj. -lépek inkább a lány mellé és megsimogatom lehajtott fejét. Fárad, még hamarabb is fáradt el talán, mint a legutóbb. Próbálok közben magamban összegezni. -Akkor ha jól értem, a Patkányt egy Szinten sem találjuk meg, hanem ebben a világban, vagy valahol máshol. De ezt minél előbb kéne, hogy megmenthessük Farkast. De miről ismerjük őt fel... a szemén kívül? -töprengek félhangosan. Ha több Kísértetet láttam volna Rókán kívül, akkor talán magamtól is tudnék rá válaszolni. Az mindenesetre biztos, hogy a legfontosabb Lock társának megmentése először. Utána kóborolhatunk valahogy a Szinteken, hogy kiderítsük a nevét és meggyógyíthassa. És végül mehetünk nyomozni erről az egész dologról. Legalábbis az én primitív agyam ezt dolgozta ki egyenlőre, de figyelem Lock reakcióját is. Az, hogy veszély fenyegeti valamiért aggodalommal tölt el. ~Furcsa... Amennyire ellenszenvesen viselkedett nem kéne így érezzek. Szeretném azt mondani, hogy ez csak azért van, mert egy jó eszközt veszítenék el a válaszaim megtalálásához. De valahogy több van e mögött. Mintha egy része lenne az elfeledett "énemnek". Egy fontos része...~ Ahogy a lány fel alá járkál én is rendbe tudom szedni valamennyire a gondolataim. -Azt mondod nem történt még ilyesmi. Akkor mi a helyzet azzal amikor mi elbuktunk? Láthatólag ti nem semmisültetek meg, vagyis utána még tovább éltetek úgy, hogy mi már nem birtokoltuk a kártyákat. Sőt, Farkas állítása szerint akkor ketten végleg meg is haltak. Mi lett az ő Szintjeikkel? - egy pillanatra megállok, hogy összeszedjem a fejemben amit mondani akarok. -Két dolog jut eszembe, ami remélem tudna segíteni a Rágcsáló megtalálásában, de ezek merő feltevések szóval remélem ki tudsz segíteni, hogy mennyire kivitelezhetőek. Az egyik, hogy az alapján amit mondtok, a saját Szintünkön, mint mondjuk egy számítógépes játékban, egyfajta rendszergazdaként működünk aki gondolom, mivel képes hibákat javítani, képes befolyásolni is azt valamilyen szinten. Vagyis nem lenne lehetséges, hogy az én Szintemen megidézzük valahogy elszabadult barátunk, ha már nála van a kártyám, vagy ugyanezt megtenni az ő kártyájával az ő Szintjén? Ehhez mondjuk nem lenne rossz tudni, hogy, hogy tudnánk oda vagy az elosztóba jutni, lehetőleg a Csuhások nélkül, illetve ha már átküldenek akkor mi alapján kerülünk be egy Szintre. Meg az alapján ahogy mondtad valamiért gondolom nem lenne szerencsés ha Patkány uraság bekerülne a Szintekre. - kis szünetet tartok, hogy felfoghassák amit összehadoválok, majd folytatom - A másik, bár tudom, hogy nem tudtok sokat erről a világról, de azért hátha erről valamit tudsz, hogy nem lehetne bevonni egy új játékost? Értem ez alatt, hogy odaadnám a Kártyám, vagyis a nálam lévő Kártyát, valakinek úgy, hogy ő legyen a tulajdonos így valamilyen szinten hozzá kötve a Patkányt ami utána, remélhetőleg, kénytelen lenne valamilyen formában találkozni vele. Ebben a veszélyt meg az rejtené, hogy ez lehet a Kártyám eldobásának minősül ami miatt elvesztem az emlékeim. - egy pillanatra elgondolkodom - Esetleg talán legbiztonságosabb és legbiztosabb opcióként nem tudnánk Athal segítségét kérni? Mondjuk az jelentősen megnehezítené ezt, már ha egyáltalán teljesíteni, hogy nem tudjuk, hogy hol van. - rossz szokásomnak megfelelően a hosszú monológ alatt kisebb sétakörútba kezdtem a pincében, így a mondat végeztével megállok és a Rókára nézek jelezve, hogy befejeztem. Ám ahogy ránézek feltűnik, hogy a beszélgetés előrehaladtával egyre kimerültebbnek tűnik. Még gyorsan hozzáteszem: -Elég fáradtnak tűnsz. Lehetséges lenne, hogy neked is hasonló árat kell fizetned a velünk való találkozásért, mint amit Farkasnak kellett, hogy beszéljen velem? Róka igyekezett összeszedni magát. Hálásan tűrte a simogatást, így némileg könnyebben tudott válaszolni az első kérdésekre. - Nem. A Szintre nem megy fel, így ebben a világban van és a Kísértetekre jellemzően, minket csak Kártyatulajdonosok látnak. Normális, a Játékba részt nem vevő emberek nem. Így most ő szabad. Bármit megtehet... amíg nála van a Kártya. Ezután ismét Lock-ra tekint és őt hallgatva próbál válaszolni. - Ha a Szinten buksz el, ergo a mi világunkban, nekünk nem esik bajunk. Ti először ott buktatok el, aminek következtében már nem térteket vissza. Nem tudom miért. Mikor Athal ismét aktiválta az átjárókat és elmondta, hogy vissza kell titeket hoznunk, nem kérdezősködtünk. Tudtuk, hogy elfelejtettetek minket. De mindannyian csak egy Kártya jelenlétében tudunk létezni. Ha ez a Kártya nincs velünk, vagy a közelünkben, akkor nem tudunk itt lenni. Persze... ennek erőssége függ a Kártya tulajdonosától is. Nem vagyunk időhöz kötve, ha a Játékos tudja a nevünket. De amíg ez nem következik be csak részben tudunk segíteni. Itt tartott némi szünetet mielőtt folytatta volna. - Amikor elbuktatok a Szintek megváltoztak. Minden bukásnál változnak a Szintek. Ez nem újdonság. De az, hogy valaki Szinten kívül haljon meg, ráadásul egy Hibás egy másik Kártyát birtokoljon, olyan még nem fordult elő. Megvárta, amíg végiggondolod a dolgokat. Addig ő ismét kiegyenesedett, és megpróbálta összeszedni magát. A felvetésekre csak a fejét ingatta. - Addig van Szintvándor, amíg a saját Kártyád van nálad. Más Kártyája fölött nem rendelkezhetsz. Mivel be tudtál lépni vele egy Szintre, ezért vélhetőleg olyasvalakitől kaptad, akinek köze van a Játékhoz. De mivel nincs rá engedélyed nem rendelkezhetsz egy másik Játékos Kísértete fölött. A Patkány meg csak valaki árán tudna bekerülni. És Farkas a Szinteken van. Minél többet van nála Farkas Kártyája, annál valószínűbb, hogy magába olvasztja. És miután ez megtörtént Farkas jóvoltából már nyugodtan ingázhat a világok között. Ezért mondtam, hogy veszélyben van. Miután válaszolt, fáradtan felsóhajtott és a testén zöldfényű jelek kezdtek fel-felbukkanni. De még így is reagált a második felvetésre. - Nem vonhatsz be másik Játékost, és nem rendelkezhetsz más Kártyája fölött. Erre csak Athal képes... de nem tudom pontosan hol találnátok meg. Ő ki tudna térni a részletekre. Csak azt tudom róla, hogy sosem hagyott el titeket. Mindegyikőtökről tudta hol van, különben mi sem találkozhattunk volna... veletek... Egyre fáradtabb, végül oldalra dől (jó esetben Facto-ra). Az utolsó kérdésre már nem tudott válaszolni, a zöld jelek megszűntek a testén és ő is velük együtt tűnt el. Jóformán csak hallgatom kettejük beszélgetését, miközben próbálom felemészteni az egészet. Rengeteg dolgot tudtam meg, többet, mint amit hittem volna, Lock pedig szemmel láthatólag sokkal jobban képben van, mint én. Visszaütött nemtörődöm viselkedésem és lemaradtam a történetben, vagy csak a Sors szánta ezt nekem, nem tudom. Kicsit behoztam a lemaradást, de úgy érzem, van még mit tanulnom. Végül, ahogy arra számítottam, a lány dőlni kezd, én pedig gyorsan elkapom és a karjaimba zárom, amíg el nem tűnik. Tudom, érzem, hogy nem esett baja, csak kimerült. Jó lett volna, ha tudm ég maradni egy kicsit, de ha az idő lejár, nem tehet semmit az ember. Majd tovább gyüjtöm a betűket, és akkor több időt lehet velünk, többet segíthet, hogy túléljük ezt az egész... játékot. -Hát... -sóhajtok egyet, leeresztve immár üres karjaimat. -Az már biztos, hogy tiplizni kell, hogy megmentsük Farkast. Mit gondolsz? -nézek Lockra. -Keressük meg Athalt, hátha segít, vagy koncentráljunk jobban a Patkányfajzat megkeresésére? Persze ha eszébe jut más opció, azt is meghallgatom szívesen. Én csak abban vagyok biztos, hogy az ő Kísértetének megmentése most az első számú és kulcsfontosságú feladatunk. És bármire képes lennék azért, hogy visszaszerezhesse a Kártyáját. Ahogy a Róka lassan eltűnik újra feszültséget érzek magamban. Mióta itt vagyunk első alkalommal leülök egy ládára és inkább csak magam elé beszélek. -Szóval egyik se működne... végül is igaza volt Farkasnak, jelenleg haszontalan vagyok. Ha legalább Athal hollétére emlékeznék... A fene vinné már el - csattanok fel már hangosabban, majd felállok megint a nem sokáig tartott ülő helyzetből ~Tényleg abba kell hagynom a siránkozást és cselekedni inkább. Igazán megkönnyíthették volna a dolgunk azzal, hogy ha már az emlékeink elveszik akkor a hozzájuk kapcsolódó érzések se maradjanak meg.~ Amikor Facto megszólít egy pillanatra meglepődöm mivel egy kis időre elfeledkeztem társaságomról. -Athalról épp annyira nem tudjuk hol van, mint a Patkány, sőt lehet még tovább csökkenti a megtalálására az esélyeket az, hogy esetleg ő is tud a két világ között vándorolgatni, ami igazándiból nem lenne meglepő. Rágcsáló kománkat legalább kiszúrnánk a tömegben mivel csak mi látjuk. - Elgondolkodom, hogy mi más opciónk van még. - Meg kellett volna kérdeznem, hogy mikor is volt az első találkozásunk. Bár valószínűleg a mi időnkben nem tudta volna megmondani. Ha tudnám mennyi ideje is történt legalább utánanézhetnék saját magamnak. Bár ez még lehet egy opció. - Ismét helyet foglalok majd Factora nézek, hogy elmagyarázhassam mire gondolok. -A zsoldosok között egy elég jó információs rendszer alakult ki. Mivel senki nem szeretné a, legalábbis pénzben értve, értékes embereit elveszíteni így minél többet kiderítenek egészen a munkaadóktól kezdve, a saját emberein át, a lehetséges velünk szembekerülőkig. Szóval elvileg nem kéne nehéz legyen lekérni a saját, úgymond, aktámat amiből talán kiderül velemi a kiesett időszakomról. Bár lehet ehhez kapcsolatba kéne lépjek a Főnökkel, ami problémákba ütközhet, lévén utolsó elválásunk nem volt a legrózsásabb, ugyanakkor ő is tudhat valamit, mivel neki dolgozom mióta eszemet tudom. Igazából furcsa is lenne, ha nem tudna semmit, mivel minimum el kellett tünedeznem néha amikor a Szintekre mentem. -A másik út ami eszembe ötlik, hogy, mivel Athal valószínűleg folyamatosan figyel minket, valószínűleg könnyebb és biztosabb lenne ha elérnénk, ha ő venné fel velünk a kapcsolatot. Bár ezt nem tudom, hogy, hogy érhetnénk el. Bármi ötlet erre, vagy egyéb hozzáfűzni való? Érdeklődve hallgatom Lock magyarázatát, miután a kiakadását is végignéztem szemrebbenés nélkül. El is felejtettem, szinte máris, hogy ő zsoldos, és van róla feljegyzés valahol. Én az ellentétes végleg vagyok. A világ számára nem is létezem, ezért nincs semmi vagy senki, aki észrevenné a hiányom. Szigorúan mondva. -Vagy mindkettő. -vigyorodom el. -Kérjük le azt az aktát, ha tudok, akkor segítek is benne. Csak nem pénzügyileg, mert petákom sincs. Közben pedig talán Athal is megjelenik magától. Igaz? -szólalok fel kicsit hangosabban, hát ha hallja -Rendben, akkor az első dolgunk eljutni Matarba. Van egy ismerősöm akinél rendszeresen intéztük az ilyen ügyeink, szóval őt felkeressük a szokásos helyén, ami szerencsére nincs a csapatunk központjához túlzottan közel. Ha nem lenne ott akkor max felkeresünk mást. Elég jól fizető üzletág szóval nincs hiány informátorokból, bár csak 2-3 van még akiket ismerek Fülesen kívül és megbízok az információjukban. Mondjuk rosszabb esetben ezzel Athal helyett a Csuhások figyelmét fogjuk magunkra vonni. Minden esetre azt mondom estére maradjunk itt, hogy legalább azzal ne könnyítsük meg a dolguk, hogy sötétben mászkálunk. Plusz, lehet már túl paranoiásnak tűnik, de, szerintem tegyünk pár ládát az ajtóba. - Ezzel együtt már fel is állok és megfogok egy ládát. |
| Agatha Arashy | 2013-11-01 21:05 |
|
//Egy kis kitérő, amíg mindenki meg nem érkezik! (Ez az idő valami fergetegesen tudja keverni a dolgokat. -.-) Játékosok figyelem!
Összeállítottam egy kis segítséget nektek. Tudom, aki rutinos tudhatja, hogy az ilyesmit rögtön a kaland előtt célszerű megalkotni, de valljuk be: nekem az első körökben kiment a fejemből, a játékosoknak meg erről a lépésről talán senki sem szólt. ^.^ De ami késik nem múlik, úgyhogy amíg rám vártok, ill. a többiekre, íme a következő feladatotok: Karakterlap. A Karakterlap nektek segítség a játék további felében. Ilyen közel a sztori megfejtéséhez már célszerű alkalmazni. Arra kérlek rakd össze egy TxT-be, vagy Word-be és frissítsd, ha szükségét látod. Nekem nem kell megmutatnod, ez teljesen egyéni fájl lesz az asztalodon, vagy az erre létrehozott mappádban.  Ill. ez a sablon segítség lehet azoknak az olvasóknak, akik nyomon követik a sztorit. Kíváncsi vagyok ki jön rá hamarabb a történet megfejtésére, legyen szó akár Játékosról, akár Olvasóról. De a játék végéig ezeket a tippeket csak PM-ben várom! Szóval amíg vártok hajrá a puzzle darabkáinak összerakásával. // [ Módosítva: 2013.11.01 21:33 ] |
| Möraja | 2013-11-01 21:12 |
|
//Én ezt a részt kihagyom. Eddig is nélküle játszottam, ami mondjuk annyiban mutatkozik, hogy Rusco elfelejt dolgokat, kicsit szenilis. És napok óta vacak a kedvem, nem fogom felkutatni, hogy mim van, mim nincs, gomenne. Talán ha üsszerázódik végre a magánéletem. // |
| Agatha Arashy | 2013-11-01 21:34 |
|
Möraja írta:
//Én ezt a részt kihagyom. Eddig is nélküle játszottam, ami mondjuk annyiban mutatkozik, hogy Rusco elfelejt dolgokat, kicsit szenilis. És napok óta vacak a kedvem, nem fogom felkutatni, hogy mim van, mim nincs, gomenne. Talán ha üsszerázódik végre a magánéletem. // Eddig tudtommal Facto-nak hívták a karid. Másrészt ez egy lehetőség, nem muszájból alkottam, úgyhogy semmi baj, ha nem tartasz rá igényt. De természetesen szurkolok, hogy rendbe jöjjön a magánéleted! ^.^ |
| Möraja | 2013-11-01 22:15 |
| //Rusco-Facto, nah... >.> Mindkettő róka XD Csak Rusco a witcherem >.> Bocsi.// |
| Serena | 2013-11-02 17:27 |
|
Úgy tűnik ismét nem azt mondtam, amit kellett volna, így a skorpiók elől feltehetőleg nincs menekvés. Nevetés tör ki belőlem, azonban szinte rögtön abba is marad és csak egy dolog jut az eszembe: - Shelly! – suttogom halkan, de ebben az egy másodpercben érzelemhullám önt el, ki tudja, talán még ő is érezheti. Amint a skorpió megpróbál lecsapni, csak mereven bámulok, de még mielőtt elérne a csapás, beterít a sötétség, ugyanúgy, ahogy idekerültem. Időm sincs gondolkodni vagy megszólalni, máris méteres magasságból landolok egy új helyen. Békésen fekszem félálomban a tetőn, amíg egy zsoldos alkat nem jelenik meg, akiről lerí, hogy nem seftelni jött az öreggel. Közben a hátam közepén érzem azt bizsergető "meleg" érzést, mint mikor Pityu stíröl, ezért megfordulok. "Vele osztottak össze. Bocs..." Mondja Pityu mikor ledobja elém troll macskánál megismert ikerpár hím tagját. Ránézek, majd megszólalok: - Ő a pasid vagy mi? A csodás 10 pontos esésem után, egy ismeretlen helyen kötök ki....amikor is egy ismerős vernyogó hang üti meg a fülem rögvest, mikor leérek. Felkelek...lassan odafordulok és a két alak közül önkéntelenül is az egyszer már látott "csodás" leányzóra mutatok, rárepítve így a maradék pókhálót is. Közben az ismeretlen csávóra nézek és hozzá szegezem a kérdésem, még mindig a csajra mutatva. - Ez mi a fene? *- Annak látod? - szegezte neked a kérdést a fiú, majd a lábainál terpeszkedőhöz intézte szavait. - Valószínűleg aminek kinéz.* Ohho BL! -mondom lihegve... *Pityu felhúzza a szemöldökeit, majd megrántja a vállait. Úgy fest ennél már kapott tőled rosszabat is a múltban* Felhhúzom a szemöldököm az idióta lihegésre, majd facepalm. - Miért...miért én? - ez a kérdés valószínűleg már valami felsőbb hatalomhoz szólt. *- Csak az, hogy nélküled nem randizhatok - nyomja meg ezt a szót, sokatmondóan, de különösebb mimika nélkül. - Ez a szabály. Ezután a második tag felé fordítja fekete fejét. - Mert ez a beosztás, miután megváltozott a rendszer. Jelenleg ti ketten voltatok a lehető legközelebb egymáshoz... helyileg - teszi hozzá gyorsan, remélve, hogy ezzel megelőzi a vélt kitörést.* -A legközelebb... - mondom halkan. - Már csak azt áruld el, te ki a fene vagy? - nézek a srácra. Lassan követnem/nünk kellene azt a zsoldost, mert kiér a képből és elveszítem a nyomom Redrumhoz... mondom majd átugrok a szomszéd tetőre. Ti csak randizzatok PÁPÁ! Még hátrakiáltok: Ha akarsz te is jöhetsz! *- Carla Crowstorm Kísértete - sóhajtja a választ, amikor a lány fogja magát és megindul egy számára tetszőleges nyomon. Már inkább nem mond semmit. - Ha követed eljutsz Redrum-hoz. Ez a legegyszerűbb odajutási mód - teszi hozzá még gyorsan, majd Carla nyomába ered.* -Mi a franc... - egy mondatot nem tudok befejezni és máris elmennek. Még két perce se értem ide, már elpattannak az idegeim és ökölbe szorul a kezem. - MÉGIS KI A FENÉNEK KÉPZELITEK MAGATOKAT, HOGY NEKEM AKARTOK PARANCSOLGATNI? - ordítok utánnuk, hátha megállnak. Közben a haszontalan segítőmre gondolok, hol lehet az az idióta. *A Carla által Pityunak becézett fiú megáll, az ordibálásra és felsóhajt. Nincs más választása. - Állj meg - közli fennhangon, mire Carla bokája kibicsaklik. Nem súlyos sérülés, de egy röpke öt percre biztosan megállítja védencét. Ennek ára képpen a fiú is sántítani kezd. - Gyere utánunk, ha válaszokat akarsz a mostani helyzetedre. A Macskád nem fog érted jönni, ezt most borítékolom. Egyszerre ketten nem lehetünk itt. Vagy ő van itt, vagy én. Hangja továbbra is nyugodt maradt, annak ellenére, hogy Carla fájdalma őt jobban érintette.* Hát ez remek. - utánnukmegyek, szerencsére még futni se kell így, hogy lesántultak. Odaérve azért szolídan kinevetem a lányt. - Khm, szóval semmi mást nem kell tennem, csak veletek menni és így eljutunk Redrumhoz. Ilyen könnyű lenne? spoiler
Közben előveszem a lekváros buktám és jóízűen pofán is hajítom vele Carlát. - Hopsz ez kicsúszott. xD
Agatha Kulcsár: //Hassan: nincs buktád, szóval ezt ne írd a reagba, köszi! ^^// Mikor utánam kiált, mintha szavai mágiával lennének átitatva a bokám megbicsaklik és elterülök mint a nagy Alföld. Hogy az a... de nem fejezem be csak felkelek és oda botorkálok elé, majd magbocsátóan ránézek. Tudom fontos, amit mondni akarsz, csakis azért tetted ezt majd miközben elfordulok lendületből tökön térdelem a köcsögöt. spoiler
//A Szeretet Mogyimozsárja nevezem el magamban az új skillem // *Pityu nem véletlenül van itt és fajtájához nem méltón, birka türelemmel viseltetik a két elkényeztetett luvnya... vagyis Játékos iránt. Bevárja az egyiket, aki aztán kiröhögi a másikat, majd mielőtt Carla odasántikálhatna még válaszol. - Ez csak egy lehetőséged, hogy eljuss hozzá. De ha gondolod mehet másként is. Ennél gyorsabban - teszi hozzá alig hallhatóan, már felkészülve arra a nézésre, ami minden, csak nem megbocsátó. Vajon hányszor kell még ezt elviselnie? Lendül a térd, amit Pityu bevár. Nem véletlenül. Carlának ugyanakkora fájdalomban lesz része az incidens után... hiába van ott másfajta "alkatrész".* Egy lenéző pillantásnál többre nem méltatom a hozzászólásait a srácnak. - Legyen, ennyien talán többre megyünk. Fogalmam sincs, hogy milyen módon akartok eljutni Redrumhoz, szóval ha be akartok avatni a tervbe, akkor itt a lehetőleg még most. Bár az út közbeni passzív szemlélődésemen kívül sok segítséget nem tudok garantálni NEKTEK. - szándékosan megnyomom az utolsó szót. Én ezután szóra sem méltatom őket és sértődötten és fájó nemi tájékkal, botorkálva tovább indulok remélve, hogy még nem vesztettem nyomát a csókának. A gyorsabb út, amiről pusmogott Pityu. Nos az hidegen hagy. *Miután elmúlt a fájdalom (ami valljuk be egy Kísértettől még így is furcsa volt), gond nélkül válaszolt a Fics úrnak: - Az a terv, hogy megy a feje után. Ne számíts másra. Már csak büszkeségből sem fogja a segítségem kérni, amivel bőven könnyebben eljuthatnátok Redhez. Ezután a karjára néz, amin zöldes jelek futnak végig.* Cöh - csak ennyit tudok mondani, majd ránézek a kezére. - Ezek a jelek...hasonlítanak a szinteken levőkre. Ez egyre zavarosabb. - vállrándítással jelzem a srácnak, hogy ha érdekében áll bármi információt is megosztani, akkor arra vevő vagyok, de nem fogom faggatni...még nem. *Miután Carla szóra se méltatta őket és újfent úgy döntött, hogy mint a világ egyedüli megváltója fejjel megy a falnak, Pityu már szinte örömmel vette, ha kérdeztek tőle. - Ezek a jelek tartanak itt. A mi szintünkön ezek falakként, burkokként vannak jelen, de ezen a síkon ez védelem a magunkfajtának. Rajtatokon, Kártyatulajokon kívül más nem lát minket és ez ennek a buroknak köszönhető. Ha ez megszűnik, nekünk vissza kell térnünk a saját Szintünkre. Ezért én sem leszek itt sokáig - magyarázza aztán készségesen, közben figyelve Carla minden makacskodását.* Végre egy értelmes segítő! - bólogatok a magyarázat után, majd odasúgom neki - Bocs az előbbiért, nem gondoltam volna, hogy egy ilyennek - bökök a fejemmel Carla felé - lehet értelmes társa. Lehet hogy képesek leszünk jól kijönni egymással. - mosolygok az elkövetkező időben feltehetőleg egyetlen értelmes útitársra. Hátranézek és az a kettő nagyon pusmog és az egoista sóvárogva nézi Pityu karját. Tudtam én, hogy nem heterók. - mondom heherészve magamban majd kicsit lassabban sántikálok tobább, hogy azért hallgatózhassak. Pityu elsőre értetlenül tekintett rád, majd a suttogásnál elmosolyodott. - A többiek is értelmesek, ha tudsz tőlük kérdezni. De inkább gyere! Amíg nem hallgat rám, kénytelen vagyok követni... akármilyen is legyen. Azzal igyekszik behozni a lemaradást és utolérni Carlat. Követem a Pityu nevű srácot, de még egy kérdéssel megdobom, míg nem érünk elég közel a némberhez. - A többi segítővel esetleg nem tudsz valamilyen módon kapcsolatba lépni? *A fiú elfojtott egy sóhajt. - Ahogy a Szintek, úgy mi is állandó kapcsolatban vagyunk egymással. De amíg carla nem adrá engedélyt, addig nem léphetek az érdekedben. Egy Kísértet csak a hozzá rendeltnek engedelmeskedik, illetve csak az ő kéréseit teljesíti. Másokét nem.* - Értem...akkor majd megszerzem azt az engedélyt. - kisebb mosoly jelenik meg az arcomon, kivételesen nem agresszoó szülte. - Talán nem is jártam olyan rosszul, hogy vele kerültem össze. - inkább magamnak, mint Pityunak címezve mondom, bár így is elég hangosan, hogy ő is hallja. *Erre nem mond semmit. Nem az ő tisztje dönteni a Játékosok helyett, vagy kitaktikázni mikor jó nekik egy lépés. Carla mellett már megtanulta, hogy az ilyesmiknek nem sok értelme van.* spoiler
[ Módosítva: 2013.11.02 17:36 ]
Carla mellett csupa csudi jó dolgot tanulhat az ember ^^ |
| Elayan | 2013-11-02 17:49 |
|
//Hogyan mosassuk ki gyorsan a gyomrunkat, amire igazából csak piálásnál lenne igazán szükség? Hogy lopják le rólunk az utolsó göncünket is? Hm... Kihagyom, nekem elég a csatornaszag.// Bandukolok tovább, próbálva értelmet verni fáradt elmémbe. Kis idő múlva napfény világítja meg az egyetlen elém táruló kiutat, ami felfele vezet. Kikecmeregve végre a csatornából, fintorogva húzom el a számat. Nagyszerű, nem csak egyre fáradtabb vagyok, de még bűzlök is. Nesze neked önbecsülés. Körbepillantok és meglátom az előttem elterülő épületet, ami egy vörös téglás… Ivó? Talán ez lenne a Vörös Ház, amiről bátyó beszélt? ~ Találó. ~ Elindulok az ajtó felé, azon totózva, hogy jó ötlet-e tényleg bemennem és egy idegen csajt keresnem, amikor valaki kivágja az ajtót. Megdöbbenve nézek végig a fehér hajú lányon, aki közben megérdeklődi, hogy az vagyok-e, akinek hisz. Odanyújtom a kezem, amit elfogad, majd ahogy próbálnék szólni, mosolyogva folytatja a mondandóját. - Egy kis türelmedet kérem, mielőtt bemegyünk. Van még valaki, akit jobb lenne megvárni – majd kecsesen az utca túloldala felé biccent, én pedig elcsigázva fordulok arra, hogy lássam én is az illetőt. Egy barna hajú, kellemes ruházatú, helyes kis korombeli srác ragadja meg a figyelmem és nézem, ahogy magabiztosan felénk közelít. Vajon ő is egy játékos? Vagy talán Athal lenne? A gondolataim csak nem hagytak nyugodni, hiába vettem erőt magamon. Magam sem értettem, hogy mi történik velem. Túl kevés idő alatt túl sok feszültség? Végül is, az „előző” életem nem volt túlságosan izgalmas. Jónak jó volt, de Rambóhoz képest én egy szoborként éltem. Ráadásul sok a miért, kevés a válasz, a Színesszemű sehol, hogy segítsen, csak szórakozik velem, amikor épp rámér. De ha Angelique-nek köze van a Kártyás dolgokhoz, a kíváncsiságom kielégülhet. Az pedig több mint elég ahhoz, hogy ne érezzem magam ennyire ramatyul! A sarokról kifordulva megpillantom a vörös téglás házat, és rögtön kiszúrom a lányt is. Vagyis a lányokat. Lorelai is hamar észrevesz, el is kezd integetni, ahogy ő is meglát, erre akaratlanul is elvigyorodok, de mire odaérek ennek nyoma sincs. Ahogy közeledek, értetlenkedve figyelem, hogy mennyire piszkos a másik lány. Talán Lorelai egy hajléktalan ismerőse lenne? De hogy Renlarban? Á...kizárt. Azt hiszem jobb, ha gyorsan a lényegre térek majd. - Sziasztok! – Köszöntöm őket kedves hangon, mosolyogva, még ha annyira nem is örülök annak, hogy ma mégse kapcsolódhatok ki – Részemről a szerencse. ~ Úgy néz ki, hogy ez tényleg nem egy randevú lesz, és csak más dolgok miatt érdeklődött Ange. De valahogy mégis jó érzés tölt el attól, hogy láthatom. Nagyban megkönnyebbültem. ~ - Szia - köszönök vissza, bár látom, hogy szinte rám sem pillant. Na igen, ahogy festek, én sem akarnék magammal beszélgetni. - Kérlek fáradjatok beljebb - int nektek, mielőtt bárki bármit mondana. Miután beléptek, Lorelai a lányhoz fordul. - Egy pincérlány elkísér a mosdóba. Ebben a házban már van Tisztítókabin, amit igénybe vehetsz. A pénz miatt ne aggódj, majd én állom. Ha végeztél a pincérnő elkísér hozzánk. Jó lesz így? Kedvesen érdeklődik, mikor látja rajtad, hogy most te sem maradnál ebben az állapotban. Hiába, a csatorna-illat még mindig nem nevezhető a következő design-illatnak. (Majd én hozom divatba!) Eközben kikéri az egyik Török Szobát, és meghagyja, hogy oda kísérjék a vendégét, ha végzett. - Neked nem kell mosdóba menned? - fordul ezután Sevren-hez, teljes természetességgel. Mielőtt megkérdezhettem volna legalább a nevét, Lorelai behívott, mi pedig vele tartottunk. Bár nem volt túl kellemes a lány szaga, ez inkább kíváncsivá tett, minthogy unszimpátiát ébresszen bennem. Végül is, tényleg nem járnak csatornaszagúan teaházba az emberek. Még Touh-ban sem. Pillanatok múlva kettesben maradtunk Angelique-al. - Neked nem kell mosdóba menned? - Kérdezte bátran, mintha csak az ő otthonában lennénk. - Nem, megvagyok. - Méregetem, miközben beszélünk, de valamiért nem érzem magam se furán, mint általában első randin egy ilyen helyzetben szokás, se úgy, mintha egy ismeretlennel beszélgetnék először. - Honnan ismersz engem? - Bököm ki végül. Lorelai kedvessége kicsit meghat és ki is billent nyomasztó gondolataimból. Egy hálás pillantás után elindulok a mosdó irányába. Bent a szokásos felszerelés mellett találok egy gépet, amit anya már kinézett elég rég, csak sosem tudtuk megengedni magunknak. Juhé, végre kipróbálhatom! Beállítom a Levendula illatot és széles mosollyal az arcomon lépek ki pár másodperc elteltével a kis fülkéből. Miután visszaindulok, még az ajtó előtt eszembe jut, ahogy ott hagytam bátyót és megpróbálom elérni a mobilján, azonban ki volt kapcsolva. ~ Remélem jól vagy. ~ Kicsit már aggodalmasabban, ajtót nyitok, majd elindulok az ott várakozó lányt követve. Angelique egy pillanatig érdeklődve néz rád, majd megejt egy halvány, elnéző mosolyt. Szemeinek fénye is gyengédebb lesz egy pillanatra. - A régmúltból. Még azelőtt, hogy ebbe először belekeveredtél volna. De azóta természetesen sok minden változott. Ezután a pultnál a további teendőit intézi, majd mikor Leo húga is megérkezik, széles mosollyal szagol bele a levegőbe. - Kitűnő választás! Az egyik kedvenc virágom, de a legjobban azt szeretem, amikor a levendula a kamillával keveredik. Az igazán kellemes. Nos, akkor menjünk is fel! Gondolom rengeteg mindent meg kell még beszélnünk. Az a pillanatnyi ború, ami az arcára ült már el is szállt, és vidáman kísér fel benneteket az emeletre, ahol már vár rátok a Török Szoba //leírás a főreagban//. Valahogy éreztem, hogy egy hasonló válasz fogad. Kissé a hangulatom szegi a bennem ébredő bűntudat, csak halkan nyögöm ki a bocsánatkérést. -S...sajnálom. Szerencsére pont megérkezett a másik lány, immár friss levendulaillatában. Ahogy haladunk befele oda-odapillantok újdonsült ismerősömre, nem tudva hová is tegyem. Ő is azért jött vajon, amiért én? Leo miért gondolja, hogy Lorelai mellett nagyobb biztonságban vagyok, mint mellette? Helyet foglalunk az elfüggönyözött, hangulatos kis sarokban, elfogadom Lorelai ajánlatát egy teára, mert lassan szomjan halok. Mióta eljöttünk otthonról, kifutottam a tüdőm és semmit sem vettem magamhoz. Kezdetnek ez is jó lesz. Majd bekapok valamit, ha lesz rá lehetőségem. - Lorelai – kezdem -, mi van Leóval? Ugye nincs semmi baja, sikerült meglépnie? Angelique leadja a rendelést, majd felétek fordul és válaszol: - Úgy hiszem nincs semmi baja. Athal minden bizonnyal kimenekítette a rendőrök elől. Bár azt nem tudom megmondani mekkora vagy milyen sérüléseket szerzett. Sajnos arra a kelepcére nem számítottunk. - Ahogy azt a szerzetest is? - kérdezem mérgesen, bár próbálom visszafogni a hirtelen rám törő haragot, mivel tudom, hogy ő az egyetlen, aki még talán tud valamit mondani bátyusról. Úgy döntök, hogy egy darabig csendben maradok és megpróbálom kideríteni a másik fiú mit csinál itt. - A pap dolga lett volna jelezni nekünk a fejleményeket. Bizonyára te is tudod, hogy az Egyháznak hatalmas a befolyása és a hálózata és Max esetében ez lett volna az előnyünk. Azzal, hogy őt elvesztettük, nemcsak egy informátort, de egy barátot is elbuktunk - feleli aztán, de egyre inkább érződik rajta, hogy már nem képes mosolyogni. Emlékek, ki tudja mennyi idő szenvedését rejtik magukba. ~ Athal? Akkor már teljesen biztos, hogy köze van az egészhez. Bár ez már az előző válaszából is kiderült. ~ Eddig csak figyeltem, de most már én következem. -Angelique, miért hívtál össze minket? Ki a másik lány? - közben felé fordulok egy kicsit - Na meg ez a hely mennyire biztonságos? Várjunk egy kicsit... A minap te küldted azokat a lapokat? - Lapok? - értetlenkedik. - Nem. Én nem küldtem neked semmit és erre a napra nem én hívtalak össze titeket. Anyukád hívott fel, hogy meglátogatsz. De áh, igaz is! Ne haragudjatok, kissé szétszórt vagyok! Szabadkozásával ismét ugyanaz a kedves lány, mint először. Mintha nyoma sem lenne a hirtelen jött tárgyilagosságnak, amivel eddig válaszolt. - Sevren, ő itt melletted Levarine. Egy... sorstársad a jelenlegi helyzetet tekintve. Levarine, a melletted ülő úr pedig Sevren Ailus. ~ Mégsem Athal. Akkor viszont ő is egy játékos. Túl sok a véletlen és nem hiszem el, hogy csak úgy összehozott volna a sors egymás után ennyi játékossal. Mibe szálltunk be mindannyian? ~ Új ismerősöm, akinek a neve, most már tudom, Sevren, mintha kicsit felélénkült volna a kezdeti tartózkodás után. Talán mégis az a kedves srác, akinek látszik. Persze, tartok attól, hogy mi van, ha valami veszélyes alak is részt vesz ebben a fura játékban, de jobb megismerni a többieket, mint a sötétben tapogatózni. Rámosolygok Levarine-ra, majd visszafordulok Angelique felé, nem akarom, hogy valami miatt ne tudjak neki elmondani mindent, amit kell és mindenre választ kapni, amire akarok. - Lapok. Egy, ami tele volt írva valamivel, egy tervrajz, amit ha kell le tudnék rajzolni, egy amire "Athal a kulcs" van írva és egy, amire az, hogy "Shall we dance?" Redrum aláírással. Ne haragudj, igazad van. Akik azt akarták, hogy megismerjelek, azok édesanyámék voltak. Viszont te valami oknál fogva aggódsz miattam. Gondolom a múlt áll e mögött, nem holmi lányos érdeklődés. Nem is tudom, hogy mit mondjak. Rengeteg kérdésem van, főleg ezekről a Kártyákról, a Színesszemű emberről aki hol feltűnik, hol nem, és hozzád hasonlóan a múltamról beszél, amire nem emlékszem. Legutóbb beszélhettünk volna, de azt mondta, hogy csak öt perce van rám. Miután az életem tettem kockára miatta, sértő volt, hogy ő csak ennyit adna vissza. Athal a kulcs? Valaki már említett hasonlót nekem is. Hogy többet megtudhassak, tovább hallgatom a mellettem folyó beszélgetést. Angelique úgy tűnik egy pillanatra habozik, mielőtt ismét választ adna mindarra ami a kezdetektől zavar. - Azok a lapok... a tieid. A te jegyzeteid voltak. Mivel te is egy Játékos, vagy hivatalos formulában szólva, egy Tesztelő vagy... vagyis akkor is az voltál... úgy láttad egyszerűbbnek, ha kijegyzetelsz mindent, ami ezzel kapcsolatos. Persze, akkoriban nem akartad, hogy mások tudomást szerezzenek az eredményekről, ezért nem is írtál sokat, csak annyit, amennyi téged emlékeztet. Te voltál az első, aki rájött a Play elsődleges védelmi rendszerére. Mondd csak... mit vált ki belőled az a szó, hogy Kasumi? Angelique vár és figyel. Láthatólag rá nincs hatással a szó mibenléte, de nyugodt marad, amíg a testetek reagál. ~ Miért tör ki a frász ettől az egyszerű szótól? Komolyan, eldobom az agyam. ~ Libabőrös lettem, de próbálom nem mutatni, hogy hatással van rám a név, szó vagy miafene, oda-vissza pillantok két társam között. - Miért fontos ez mindenkinek? Már ő is kérdezte ezt? Miért számít? – kérdezem. -Ő? Gondolom a Kísértetedre gondolsz, akitől a Kártyátokat kaptátok. Nos... ez a név lényegében egy ellenőrzés a részünkről, hogy lássunk, mennyire emlékeztek. De ezzel nagyon előre haladtam. Itt kicsit megakad. A rendelések végül megérkeznek. Két féle tea, és egy kosárkában kisszendvicsek szolgálják a családiasabb légkört. Habár ez merőben túlzás egy olyan helyzetben ahol a múlt és a jelen feszül egymásnak. Ange esetében legalábbis ez történt. - Levarine. Mondd csak, Leo mennyit árult el neked erről az egészről? Levarine felé fordulok és figyelmesen várom a válaszát. Próbálom összerakni a kuszaságot a fejemben, hogy válaszolni tudjak és próbálom kitalálni, hogy mit lenne érdemes visszatartani, hisz nem ismerem őket. Kis tanakodás után, amikor már süt a lányról, hogy tényleg rám hagyja a beszédet, megszólalok. - Nagy vonalakban azt mondta, hogy egyfajta tesztelési projektbe lettünk beválogatva tízen, aminek köze volt a Flemiahoz. Ott különböző kísérőkkel gazdagodtunk, akik segítettek eligazodni ebben a játékban, azonban, amikor nem sikerült valamit megoldanunk, akkor emlékeket veszítettünk. Én semmire sem emlékszem az egészből. Megmutatta a Maxnél lévő jelkövetőt is, amivel azt mondta, hogy Athal ránk találhat. – Itt kicsit megakadok, azon tanakodva, hogy mutassam-e meg, azonban inkább nem teszem. - Én sem tudok túl sokat – vonom meg a vállam, majd Sevrenre pillantok – Te mennyit tudsz? //Amint lesz mindenkinek ideje, folytatjuk.// [ Módosítva: 2013.11.02 17:50 ] |
| Serena | 2013-11-02 18:22 |
|
//Kikérem magamnak! Problémád van Carla életvitelével? Ő egy példamutató touhi lakos magas intelligenciával és szerény jellemmel, valamint mértéktartó életvitellel! // [ Módosítva: 2013.11.02 18:24 ] |
| Elayan | 2013-11-02 18:41 |
//Problémája neki van a szerénységéből és példamutatóságából eredően. //
|
| Serena | 2013-11-02 19:42 |
| // Hátrányai a szerény és hallgatag egyéniségének... // |
| kill-o-matic | 2013-11-04 12:48 |
|
- Hmm... - Szépen elraktároztam az összes eddigi infót, az öklömet a szám elé emeltem és megköszörültem a torkom, mint aki valami nagy beszédre készül. - Igazából fogalmam sincs, hogy mi történik velem már napok óta. Elképzelésem van, most, hogy pár dologgal felvilágosítottatok, de semmi más. A tapasztalataimat viszont megoszthatom, ha kíváncsi vagy rá. Egy kellemesnek szánt mosollyal fordulok még inkább felé és egy bólintást követően, várom, hogy folytassa. Angelique arcára pillantok, majd visszafordulok Levarine-hoz, hogy folytassam amit elkezdtem. - Az első napon kaptam egy E-bookot, ami tele volt számomra érthetetlen jegyzetekkel, orvosi dolgokkal is, témául főleg az agyat célozta meg. Ez után elég rossz előérzetem lett, de az információt inkább megtartottam magamnak...legalább is egyelőre. - A naplóm végén pedig hat szóból összerakva a szó, amit nem szeretnék kiejteni, se rá gondolni. Ebből adódóan talán már akkor is rettegtem tőle, amikor az emlékeim az enyémek voltak, ezért írtam külön szavakkal. Így talán kizárhatom azt, hogy trauma ért az emlékvesztéskor, és most ezért félek... Azaz félünk tőle. Arra nem jöttem rá, hogy esetleg a hat szónak van-e jelentése. Egy újabb torokköszörülés után töltöttem magamnak teát (ha eddig nem volt a csészémben) és lehúztam, majd folytattam a beszédet. - Öm... Később pedig jött egy Színes szemű férfi, gondolom Mr. Kísérő, feltűnt az ablakomban, beszélt a múltról, Athalról, és azt állította, hogy ismerem őt és ő is engem. Először nem hittem neki, de most már világos, hogy igazat mond, és segíteni próbált. Kaptam a lapokat is, amikről beszéltem már. Mi van még... Ja igen! A Fesztivál estéjén meghaltam... - Borzongtam bele még a gondolatba is. - Egy...Csuhás férfi vagy nő szúrt le, ami után egy labirintusban ébredtem egy másik játékossal. Thomnak hívták. Nem tudtam meg sokat róla, nem engedtem közel magamhoz... Szó szerint. Ahogy esélyem volt rá, lehagytam a labirintus folyosóin. Túl gyanús volt számomra az, hogy azt az egyszerű feladványt is elrontotta, így azt gondoltam, hogy hátráltatni próbál. A labirintusban megtett utunkról már nem sokra emlékszem, nem éreztem magam túl jól. Talán körbe is sétáltunk egyszer, ha nem többször... Aztán leszakadt a padló, a semmibe zuhantunk. Ha fontos a labirintus ajtajának kódja, "Kezdet" volt. De ez szerintem maximum arra utalt, hogy ott a bejárat. Se a Kártyámról, se a Színesszeműről, se a gyilkosomról, se arról, hogy miért élek még nem tudok semmit. Talán az utóbbinak az lehet az oka, hogy a játékba küldtek amiről előbb meséltél. De nem hinném, hogy megoldottuk a labirintust, mégse vesztettem el újra az emlékeim. Ez után semmi furcsa nem történt, csak megjelent egy betű a kártyámon. Lehet, hogy van még egy-két dolog, de most csak ennyi jutott eszembe! Kifújtam magam a beszéd után, egy újabb adag teát tüntettem el és hátradőlve vártam a véleményt, vagy bármi választ arra amit elmeséltem. Angelique mindkettőtöket végighallgat, majd bólint. Úgy tűnt felkészült a válaszai okozta reakciókra. - Azt hittem Leo ennél többet mond el, de sebaj. Akkor kezdjünk mindent elölről. Annak idején... Ezelőtt nagyjából fél éve indult a Flemia tesztelése. A rendszert persze előbb felállították, de akkor még nem kapcsolódtatok be az eseményekbe. A Flemia rendszerének teszteléséhez új Tesztelőket kerestek... Ekkor jelentkeztetek. A kiválasztásotok alapjául a beküldött DNS-ek minősége funkcionált. Nem a kor, vagy az eddigi tapasztalat számított... noha igaz, bármilyen korú nem lehetett Tesztelő. Nem tudom pontosan melyikőtök milyen céllal vállalta el, több féle okot is hallottam. Vékony ujjai megszorították a bögrét egy pillanatra. - Valóban tízen kezdtetek neki. Mind a tízen egy, a Szinten élő lényt, úgy nevezett Kísértet kaptatok, aki segített nektek a feladatok tesztelésében és a hibák kijavításában. Gondolom jártatok már valamelyik Szinten. Akár egy fantázia világ részlete, teljesen eltérő ettől a világtól. Néhány pálya igazán szép. Mint például a labirintus, vagy a kalitka... de persze minden Szintnek megvolt a maga funkciója és rendszere. Sajnos én nem tudom mit élhettetek át, csak az elbeszélésekből hallottam róluk. Én magam nem vagyok Játékos. Csak egy külsős, aki ugyannak a szerkezetnek köszönheti az emlékeit, amit a bátyád és Max is kapott... és amilyet Red, Athal és még jónéhányan viseltek. Legfőképp azok, akiknek közük volt a project-hez ilyen-olyan úton. A kérdéseidre válaszolva... Itt Sevrenhez fordult, visszatérve azokhoz a kérdésekhez, amiket még Levarine válasza előtt feltett. - A Kártyák a belépőitek ebbe a Rendszerbe, ami a Ka... Play-be vezetnek. Ez a project neve. De hívtuk már K. Project-nek is. Ez egy védelmi rendszere a Flemiának. A Kártyákon szereplő adataitok adnak engedélyt arra, hogy Tesztelők legyetek, és belépjetek a Szintekre. A vonalak pedig a Kísértet nevét jelzik. Ez a név a jelszó, hogy lekérjétek a Szinteken hagyott Kulcsaitokat... vagyis az ott elmentett emlékeket és adatokat. Itt tartott egy kis szünetet, hogy fel tudjátok dolgozni az elhangzottakat. Nem akart sietni. Minden olyan bonyolult és nehéz... még neki is, aki külsősként szerepelt ebben. Lorelaihoz fordulok, bár a mosoly már csak letűnt emlék az arcomon. - És te hogy szereztél tudomást ennyi mindenről? Mi a szereped ebben az egészben? Levarine kérdésére megejtett egy halványt mosolyt, bár lehet inkább szégyellnie kellett volna magát a hangsúly miatt. Mégse tudott így gondolni a helyzetére. Amennyire lehetett igyekezett segíteni nekik... Mindenkinek, akit elért. - A teljes nevem Angelique Ardor. A nagybátyám az Ardor cég vezetője... De ezt nem szeretem hangoztatni. Ezért is nevezem magam Lorelai-nak. És... más oka is volt, hogy megkaptam ezt a lehetőséget - itt kortyolt párat a csészéjébe töltött teából. - De gondolom a bátyádat nem kérdezted ilyesmiről. Pedig ő még inkább külsős, mint én. Hangjába ismét visszatért az a leheletnyi rideg él, de alig egy pillanatra. - A bátyámnál egyértelműnek tartottam, hogy miattam keveredett vele, emellett erre is utalt. Azt mondod, nem így volt? - kérdezem gyanakvón. Sevren eközben próbált láthatatlan maradni, gondolom nem akart közbeszólni, hisz már hallhatta, hogy a bátyám van terítéken. Lorelai gyanúsítását viszont erős ellenszenvvel viszonzom. Mégis mennyire néz ostobának? És valójában mennyire vertek is át? - Nem csak miattad keveredett bele. De aranyos volt tőle, hogy nem mondta el. Valójában ő is egy Tesztelő... csak épp nem ennél a project-nél. Az Ardor jóval előbbi programjában kezdett, akkor ismertem meg. Ugyanúgy ahogy Max, ő is túlélt már egy pár ügyet ennél a cégnél. Azzal, hogy önszántadból csatlakoztál a Tesztelőkhöz, ő automatikusan kiesett a jelentkezők listájából. Másik szekcióba küldték. De gondolom titkolta előled még akkor is, amikor emlékeztél. Hogy úgy mondjam... a Tesztelők munkaköre nem épp a... legtisztább. Mint azt gondolom már sejted. De egyébként... ha azt hiszed átvert, szólok, hogy nem tenne ilyet. Valószínűleg másként fogalmazott, vagy éppenséggel nem mondott el mindent. Ez Leótól valószínűbb. Óvott téged. A legutolsó pillanatokig. Ekkor ismét Sevrenhez fordult. - Ami pedig a halált illeti... nos, ha egy Csuklyás öl meg az minősül tényleges halálnak. A tested természetesen ekképp dolgozza fel, de valójában ilyenkor csak elájul, vagy sokkal inkább alszik. Így lehetséges, hogy életben vagy. A társadról... azonban ez nem mondható el. Thom nemrég meghalt. Ténylegesen. Ha egy hasonló tesztelésben vettek részt bátyóval, akkor ismerhetik valamennyire egymást, de hogy ennyire? Bátyus újabb csábítása, vagy mi a fene? Kényelmetlenül feszengek az asztalnál és hogy idegességem elfedjem, felkapok egy apró szendvicset és rágcsálni kezdem, miközben figyelmem ide-oda cikázik két kísérőm között. Tudom, hogy Leo szokott ferdíteni és titkolózni is, de ha ő is átesett már hasonlón, azt elmondta volna. Ebben biztos vagyok. Vagyis… Majdnem biztos. Azonban az aggodalmam ez sem űzi el. Thom halála nem ért túl nagy sokként, nem ismertem őt, de azért sajnáltam a srácot. Valószínű, hogy az arcomon viszont ennek se látszott nyoma. - Szóval meghalt... Szeretném tudni, hogy mi köze volt ehhez, miért halt meg, és hogy a segítőjét elérhetem-e valami úton. - Ettől eltekintve viszont új kérdéseim vannak - fordultam teljesen Angelique felé. - Milyen kapcsolatban voltunk mi ketten, és én a többi tesztelővel mielőtt törlődött a memóriánk? Pontosan mi köze a K-Projectnek a Flemiához, hogy kapcsolódik ez a játékvilág egy ilyen egyszerű dologhoz, mint a Flemia? Vagy a Flemiának van más arca is, mint holmi olcsó és szép áram? Hogy léphetek be a játékba anélkül, hogy megölnének, Tesztelőként mit tehetek meg? Voltam béta teszter játékokban, és voltak kódok arra az esetre, ha esetleg könnyebben meg akarok közelíteni egy-egy tesztelni való részt, ésatöbbi. Nem hiszem, hogy ez alól a K-Project kivétel lenne... Kezd száradni a szám. - Nyammogok kicsit és kortyolok a teámból. - Szóval...tovább. Mi ez a Szinteken hagyott Kulcs, amiről beszéltél? A szerkezet, ami megóvta a többiek emlékét... Mi miért nem kaptunk ebből? És mégis hogy mentette meg őket? Mik a Szintek funkciói? És visszatérve az elejére, a DNS tesztjeink miként döntötték el az alkalmasságunk? És amikor jelentkeztünk Tesztelőknek, szóltak arról, hogy valójában mit is tesztelünk? Komolyan... Végigolvasva a saját naplóim is csak arra tudok gondolni, hogy ez az egész project az emberek irányítására van kifejlesztve. Csupa olyan dolgot írtam le, ami az agyműködés és annak elemzéséről szól. Nem tudok másra gondolni. Végül, Angelique... Csak arra válaszolj, ami nem mérgező számomra, de arra őszintén. Nem szeretnék idő előtt Thom után menni. Ha pedig tényleg erről van szó, mivel Ardor vagy, te is benne vagy a dologban, nemde? Akármilyen nyugodtan is kérdezősködtem végig, bennem óriási stressz gyülemlett fel. Nem tudtam, hogy mire számítsak ezek után, de muszáj volt megtudnom mindent amit lehet. Ki akarom deríteni a múltam és eléggé belefolytam már ebbe az egészbe ahhoz, hogy meg akarjam oldani. Lorelai arcán ismét megjelent az a mosoly, mikor Levarine úgy dönt kicsit megpihen a kérdésekkel. Ám ez az apró megértés egy újabb korttyal megsemmisült. Ezután a figyelmét hármasuk egyetlen férfitagja kapta, aki nem spórolt a kérdésekkel. De ez érthető volt. - Minden Tesztelőnek számolnia kell azzal, hogy meg akarják ölni - kezdett a magyarázatokba. - Vagy egy másik cég, vagy az a cég, ahol tesztelnie kell. Az Ardor azonban nem ölt meg egyetlen Tesztelőt sem, sőt, igyekszik minél többet begyűjteni. De a Tesztelők egy külön szervezetnek minősülnek, valamilyen szinten. Minden bizonnyal ilyen kapcsolatban voltatok. De már mondtam: nem tudom miért jelentkeztetek Tesztelőnek. Másrészt vedd figyelembe, hogy ez főképp a nagybátyám munkássága... meg Athalé. Én nem tudok mélyreható válaszokat adni lévén csak külsős vagyok. Egyfajta összekötő, ha így jobban tetszik. És nem jártam a Szinteken, nincs Kísértetem, tehát ezekre nem tudok válaszolni. Csak azt tudom, amibe én is benne vagyok, meg amit Athal elmondott. Itt úgy tűnt kissé zavarban van, mert kissé igazgatott a haján. - A mi viszonyunk pedig... nos, kissé furcsa volt. Annyi bizonyos, hogy még a Tesztelés előtt közünk volt egymáshoz - vallott kicsit feszengve, majd rögtön át is lépett a következő válaszra. - Ami pedig a jegyzeteidet illeti sosem mutattad meg nekem, úgyhogy nem tudom miket írtál le és miről. A kódok és jelszókat meg már elmondtam. Azok vannak a Kártyákon. Nem figyelsz rám? Itt várt egy kicsit, de mikor ittál, akkor is csak kérdések halmaza került felszínre, amiknél lerítt róla, hogy kicsit már fárad. - Még mindig nem vagyok lexikon, remélem megérted. Úgy-ahogy megnyugtatott a lány válasza, de maradtak kétségeim, amikkel jelenleg se ő, se én nem tudunk mit kezdeni. Észrevéve Angelique reakcióját annál a bizonyos pontnál, akaratlanul is elvigyorodtam és nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek újra rá. - Szóval...miféle közünk is volt egymáshoz? Halvány pír, majd egy széles mosoly volt a reakció. - Ezt szerintem nem itt fogjuk megbeszélni. Különben sem biztos, hogy továbbra is szeretnéd azt az állapotot fenntartani. Elvégre változtál... Ha jól sejtem. ~ Szóval valami olyasmiről lehet szó... De arról a szüleim nem tudtak volna? ~ - Erről még beszélünk négyszemközt. Ahogy néztél rám amikor először szóba jött, nem tűntél boldognak miatta. Amúgy...ne haragudj ha sokat kérdeztem, de most már egyel több okom van arra, hogy emlékezzek. ~ Vajon milyen lehettem régen? Ki ez a lány? ~ Lorelai halkan felnevetett. - Lüke! Jobban teszed, ha nem emiatt kezdesz emlékezni. Amúgy a Szintekről és azok kapcsolatairól a Kísérteteket célszerű kérdezni. Athal elintézte, hogy ebben a világban is láthatóak legyenek a K. Project Tesztelői számára. Pontosan ezért más nem fogja őket látni. Így én sem. Hogy miként tűnnek fel, nos... ebben nem vagyok egészen biztos. De azt hiszem ők is egyfajta raktárként működnek. Így ha nem is emlékeztek, vannak meghatározó érzések, amikre reagálnak. Gondolom találkoztatok velük, amikor például végigjártatok egy Szintet, vagy mielőtt a Csuhás odaküldött volna. Ha jól tudom a Csuhások és a Kísértetek javarészt egy helyen tartózkodnak, mert mindketten azokra az érzésekre ugranak, ami meghatározott titeket a tesztelés során. És mivel nálatok van a Kártyátok, így megfelelő koncentrálással és az adott érzés felélesztésével meg tudjátok jeleníteni. De tény, nem tudnak sokáig maradni, mivel még nem vagytok teljesen urai a rendszernek. Ezért volt az, hogy nagyjából öt percig maradhattak veletek. Athal szerint egy ember egy érzést maximum öt percig képes fenntartani. Utána az agyműködése megváltozik. Magyarázott tovább, láthatóan kerülve azt a kapcsolatot, amibe annak idején belelépett. Minderre csak egy sóhajjal válaszoltam, nem szeretem a rejtélyeket, főleg ha ilyen dolgokról van szó. Úgy látszik bármi is volt, neki már teljesen mindegy. Vagy csak nem beszél róla. De legalább újabb hasznos infót tudtam meg és így már értem, hogy mi volt az az öt perc a múltkor. - Értem...kissé kizökkentett ez az utóbbi dolog, úgyhogy most nem is kérdezek semmi egyebet. Köszönöm a felvilágosítást. - Eleresztettem egy félmosolyt, többre most nem telt tőlem. - Ezt mindkettőtöknek mondtam - jelenti ki aztán, hiszen hol az egyikőtökre, hol a másikótokra nézett, miközben beszélt. - Amúgy... azt tényleg nem így akarom veled megbeszélni. Tudom, már nem jelentene sokat, de nem szeretném, ha ez most elterelné a figyelmedet a K. Project-ről. Így is elég gondotok lesz. Egy érzésre nem olyan könnyű tisztán visszaemlékezni. És igazán nincs mit. Mosolyog rád kedvesen, ugyanazzal, mint mikor megérkeztél. - Sajnálom, hogy jelenleg minden kérdésetekre nem tudok válaszolni. De attól félek ilyesmire senki sem tudna. Talán még Athal sem. Eközben az asztal alatt finoman a zsebedbe csúsztatott egy lapot, de mikor érte nyúltál volna finoman megragadta a kezed. A pillantása azt sugallta "Később" vedd ki. ~ Az, hogy a múltban volt köztünk valami, megmagyarázná, hogy miért érzem magam ennyire furán mellette. Nyugodt vagyok, de mégsem. A fene vinné el az amnéziát! ~ Véletlenül túl feltűnően néztem az asztal alá amikor a lány tapintását éreztem, úgyhogy rögtön Levarine tekintetét kerestem azután. De a vak is észrevenné, hogy mi van itt. Kezdtem kissé szégyellni magam azért, hogy előtte próbálok ilyen dolgokról is beszélni... De ha egyszer fontos. - Jelenleg fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem a K. érdekében, ha az a dolgom, hogy teszteljek, állok elébe, csak adjanak hozzá útmutatót! Veled pedig tényleg szeretnék majd négyszemközt is beszélgetni. ~ Egy idióta vagyok, remélem Levarine nem ért félre... ~ - Szerintem elsőnek emlékeznetek kell a Kísértet nevére, aki mellettetek van. Mivel a Kulcsok a Szinteken tárolt emlékeitek javarészét rejtik, több mindenre fény derülne, mint másként. A Project lényegében összetett jelenség. Volt az, ami ebben a valóságban történt és volt az, ami a Szinteken. De visszatérve arra, hogy mi is valójában a Flemia... Nem tudom. A bácsikám nem épp arról híres, hogy bármit is megosztana velem. Ezügyben tényleg Athal lenne a segítségetekre, elvégre ő dolgozott rajta. És szerintem holnap tudtok vele találkozni. Ma már későre jár, a Házban kérhettek ki szobát, ami a fellépőknek van fenntartva. És ne aggódjatok, itt nem fog keresni a rendőrség. Ez a Ház ugyanis érinthetetlen. Ekkor egy pincér szakította félbe, mondván, itt az ideje előkészülnie a fellépésére. - Ne haragudjatok, de mennem kell. Holnap Athal is itt lesz, és később még biztosan beszélünk. Szobát pedig a portán tudtok kérni a nevemben, ha szükségetek van rá. Addig is érezzétek jól magatokat! Azzal látszólagos gondtalansággal hagyta el a Török Szoba meghittségét, hogy felkészüljön a hamarosan bekövetkező fellépésre. Habár bátyó szerint jó ötlet itt maradni, én mégsem vagyok biztos benne. Természetesen nem hagyom figyelmen kívül a két madárka közti feszültséget és az asztal alatti kézszorítást, vagy akármi is volt az. Sevren ezt még nyilvánvalóbbá tette azzal, hogy rám pillantott és kicsit belepirult. Mi a fene? Egész aranyos. Amint Lorelai felemelkedik, hogy távozzon a fellépésére, egy falásra befejezem az utolsó szendvicsemet és immár egész jó állapotban - habár nem éppen frissen - felpattanok az asztaltól és sorstársamra nézek. - Nekem még van egy kis dolgom. Jössz vagy maradsz? Ha a szerelmi légyottod akarod vele megdumálni, az később is menni fog és szerintem én sem maradok el pár óránál tovább. Felhúzom a szemöldököm, majd folytatom. - Bár... Nem is fontos, talán egyedül gyorsabban megjárom, plusz, nem lesz, aki ijedezzen az árnyékoktól. - Itt kuncogok kicsit, majd elindulok a kijárat felé, magamra kapva az eddig ölemben elterülő dzsekimet, kicsit lassítva magam, várva, hátha jön utánam. Én is felállok az asztaltól, megnyújtóztatom a végtagjaim és Levarine-ra nézek. - Veled megyek, addig téged is jobban megismerhetlek. Ja, és ne haragudj, hogy itt beszélgettem ilyen személyes dolgokról... - Pirulok el alig láthatóan és lesütöm a szemeim. - Te mégjobban berezeltél volna, ha egy olyan alakkal lettél volna kettesben, mint Thom! Én csupán elővigyázatos voltam. - Morgok picit, majd elvigyorodom. - Na menjünk... de hova is? - Én egy kis csöves leányzóval (bocs Serena XD) -, és egy pénzes ikerpárral voltam összezárva egy óriási szfinx termében és hülye találós kérdésekre kellett válaszolnunk. Lehet szerencsésebb voltam, mint te, de alapvetően nem félek az idegenektől. Mondjuk engem nem is akarnak kirabolni az utcán – nézek végig rajta nevetve. – Szerválnunk kellene neked valami köznapibbat akkor, mivel Matarba megyünk. Nem lenne célszerű magunkra vonni a figyelmet. Lerí rólad, hogy idevaló vagy. Bólintottam. - Találós kérdések? Még szórakoztató is lett volna számomra... Jobb, mint egy labirintusban bandukolni, amit nem lehet megoldani a labirintusok legegyszerűbb megoldásával sem. Mindig hétköznapibbat veszek fel, ha más körzetekbe készülök menni. Engem se akartak még kirabolni itt, de mondd, neked hogy tetszik Renlar? Estig van időnk, bár azt sem tudom, hogy te itt akarsz-e maradni. Én maradni fogok több okból is. Na, és miért megyünk Matarba? - Van egy barátom, aki segíthet nekünk megtalálni a többieket. Ez – húzom elő a gomb nagyságú érmét és biztos távolból mutatom meg neki. – Leo szerint segít Athalnak megtalálnia minket. Ami azt jelenti, hogy fordítva is működnie kell. Emellett állítólag valahogy kapcsolatba kell lépnünk a többiekkel. Mi van, ha egy chip van belénk építve? Hallottam már ilyesmiről. Nem tudom, hogy ezzel kommunikálhatunk-e a többiekkel vagy sem, de egy próbát megér, nem? Kicsit kusza, amit mesélek, ez még nekem is tiszta, de nincs mit tenni. Majd pihenek, a holnapi találkák előtt. - Hmmm...Ha az az érme segít megtalálni téged, akkor max abban lehet egy chip. A chipet feltörve leolvashatóak lennének a jelek, de nem hiszem, hogy pont az Ardor vétene akkora hibát, hogy ha ez a cucc rosszakarók kezében landolna, ők járjanak pórul. Felőlem megkérdezheted a barátod erről, de nem biztos, hogy sokra juthat vele. Nem? - Én akkor is megpróbálom. Hibák minden rendszerben előfordulnak, ezért vannak a hackerek. És a haverom az egyik legjobb Matarban – mosolyodok el büszkén. Megindulok lassú sprintben, hogy lépést tudjon tartani velem és belemosolygok a balzsamos levegőbe. ~ Végre egy kis szabadság. ~ - Ebben van valami. Próba szerencse, de aztán nehogy mi húzzuk a rövidebbet, ha elromlik a kis kütyü! Előtte viszont ugorjunk be hozzám, hogy átöltözhessek. Te pedig lezuhanyozhatsz, ha szeretnél. - Rendben, mutasd az utat. //Folytköv. // [ Módosítva: 2013.11.04 12:51 ] |
| Serena | 2013-11-04 16:31 |
| // Oszt mentek szobára? // |
| Elayan | 2013-11-05 00:11 |
| //Kíváncsi, mi? // |
| Serena | 2013-11-05 00:31 |
|
spoiler
Carla írta: áh fiú lánnyal az manapság már nem menő és tovább majszolta a nemrég felé hajított szilvás buktát spoiler
[ Módosítva: 2013.11.05 0:34 ]
és ez volt a 7000. fórum üzim ^^ |
| Elayan | 2013-11-05 01:06 |
|
//Juhú! Lassan megválthatod a világot! Kit izgat a menő... A csatornaszag sem az, de még divatba jöhet, ahogy a semmi alakú modellek is a ronda ruhákban, amikben felvonulnak. Senkinek sem kellenek igazán, mégis menőnek vannak titulálva.  //
|
| Amarillis | 2013-11-05 10:38 |
|
//Megérkeztünk mi is :3// Mikor a boltba léptem elfogott egy rossz érzés. Ezt csak tovább erősítette a negédesen körém settenkedő alak. //Ama//- Miben segíthetek Szintvándor? Régen láttunk már hozzád hasonlót ezen a részen. Parancsolj és bármely kívánságod valóra válhat! Egy szép ékszer például, amiért nem kell megválnod arany tincseidtől? Mikor kimondta a nyakamon termett egy gyönyörűséges nyaklánc. De eszembe nem jutott volna ilyesmi, bár a kedvenc színem volt, mégsem vágyom hasonlóra. Úgy éreztem jobb ha azonnal leveszem, s már nyúltam is felé. Azaz csak szerettem volna levenni, de az a makacs jószág egyre ragaszkodóbbnak tűnt, már nem is ékszer, mint valami kígyó tekeredett nyakam köré. - Ha ennyi mindent tud rólam, azt is illene, hogy semmi ilyesmire nem vágyom. - fordultam szigorú tekintettel a sötét alak felé. - Egész más dolgok tesznek boldoggá, megfulladni meg végképp nincs kedvem. Az alak mosolygott, bár ezt inkább csak a jóleső szusszanás jelezte. A füst felkavarodott körülötte, körülörvénylett az egyre fojtogatóbb nyaklánc vonalán. - Az már nem az én dolgom - felelte továbbra is negédes hangon. Ezután csettintett egyet, mire a bolt lassan eltűnt a ködben. Szürkeségbe keveredő tejfehérség füst fogadott. Láttál vonalakat, határokat, de nem voltak fixen értelmezhető formák. Amint elindultak a védők a felszerelésemért, intettem Kísértetemnek hogy vezessen a Bolthoz. ~ Kíváncsi vagyok ki lehet ez a másik vándor. Remélem valami hasznát is fogom venni ha már az én szintemen bóklászik~ A nyaklánc furcsán kezdett viselkedni, nem egészen értem mi törtét, de valami tejfehér homályos világ kezdett körülölelni, míg a bolt a boltossal együtt eltűnőben volt. - Várjon! Nem illik csak úgy itt hagyni egy hölgyet...! - kiáltok az árus után, de az csak mosolyog, s egyre halványodik. "Hol lehetek és mi ez az egész?" - Bocsánat, van itt valaki? - kérdezem, miközben próbálok kiigazodni a homályban. //Ishida//Kísérteted bólintott, majd a bolt felé indult veled. Közben árusok kínálgatták portékáikat, de valahogy úgy, ahogy egy basának szokás. Tisztelet övezett és ezt te is érezted. - A felszerelésedhez itteni ruha is tartozik. Remélem ezzel is számoltál - szólalt meg a jelenlegi társad, mintegy mellékesen közölve, hogy nem csupán fegyver az, amit hátrahagytál. A bolthoz érve ismét elfog az a rossz érzés, mint legutóbb, ám ezúttal más is keveredik hozzá; a tudat, hogy tudsz ellene tenni. A Muhrafik is ebben a pillanatban értek vissza, karjaikban mindaz, amit legutóbb itt hagytál: hasonló ruházat, mint ami társadon is van, egy övtáska, amiben tolvajfelszerelésed is lapult, és egy furcsa, lapos doboz, ami kinyitva olyannak tűnt, mint egy furcsa billentyűzet. - Itt akarsz átöltözni? - kérdezte Kísérteted gúnytól mentesen. //Ama//Nem érkezik válasz. A homályban botorkálva azonban hamar nekimész pár tárgynak: egy vázának, egy indásra faragott oszlopnak, egy doboznak és végül egy ajtószerűségnek. Nagyjából be tudod saccolni, hogy merre láttad ezeket a dolgokat, ám ahogy az ajtót megérinted, a lánc egyre fojtóbb lett. Ahogy haladtunk a Bolt felé az árusok kínálgattak portékáikkal. Igaz nem nagyon érdekelt, de mivel ők tiszteletet mutattak felém én is megpróbáltam ugyanígy tenni, és ha mást nem is de legalább odaköszönni nekik. - Nem vagyok hozzászokva hogy ennyire tisztelnek. Félelemből vagy elismerésből teszik? Vagy talán mert én így akarom?- Súgtam oda kísérőmnek a kérdést. ~ Lehet már fárasztja kicsit ez a sok kérdés, de amíg nincsenek meg az emlékeim muszáj tűrnie~ Miután megkaptam a cuccaim gyorsan neki is láttam átöltözni. - Úgy érzem magam mint egy kisgyerek karácsonykor. Ez a klaviatúra szerűség mire szolgál? Ahogy próbálok körbetapogatózni érzem, hogy valami szobaféleségben vagyok. Nem tudom miért kerültem ide, de nem akarok itt maradni, a rossz érzés egyre erősebb bennem , már-már a kétségbeesés határáig. Azt viszont tudom, hogy nem hagyhatom el magam, ki kell jutnom innen, így addig tapogatózom, míg egy ajtót nem találok. Óvatosan megkeresem a kilincset, mikor le akarom nyomni ez a kígyó-nyaklánc akcióba lendül és borzasztó lelkesedéssel kezdi szorítani nyakamat. A fájdalomtól a földre rogyok és kicsordulnak a könnyeim. "Nem adhatom fel!" //Ishida//Kísérteted láthatóan elég hidegvérű ahhoz, hogy ne essen kétségbe, vagy ne kezdje fogni a fejét. - Ez a te Szinted, ezek az alakok pedig tőled függnek. Talán mindegyik belejátszik. A boltnál pedig elnézi, ahogy boldogan öltözködsz, felszerelkezel. Ahogy forgatod a dobozkát, halkan felnevet. - Ezt személyesen neked készítették. Nem tudok róla valami sokat. Talán a hibákhoz kellett, de ez nem sokkal azelőtt jött mielőtt elbuktál volna. Miután teljesen megvagy a felöltözéssel, rajtad múlik miként látsz neki a boltnak. - Akkor majd rájövök hogy mire jó. Nem hiszem hogy haszontalan lenne. A Bolt felé fordultam és jól megnéztem de mivel nem találtam semmi különöset, visszafordultam a Kísértetem felé. - Akkor megyünk elölről. Rámosolyodtam, bár kissé erőltetetten, felhúztam a kendőmet és a bejárati ajtó felé indultam. //Ishida//A bejárati függönyt elhúzva léphettél be a boltba, ahol füstölők mámorító illata olvadt egymásba. Semmi különös nem látszódott, pont olyannak tűnt, mint a város legtöbb helye... csak az a furcsa érzés ne lett volna. - Isten hozott Szintvándor, örülök, hogy újra látlak! Miben segíthetek? - lépett eléd a boltos, akár egy fekete párduc, pont olyan halkan és titokzatosan.* - Üdvözöllek. Azért jöttem, hogy kijavítsam a hibát ami te vagy és ez a bolt. Ebben szeretném a segítségedet kérni. Ja és egy másik vándort is keresek. ~ Ez a furcsa érzés nem hagy nyugodni. Nagyon vigyáznom kell. Még nincs itt az ideje hogy meghaljak~ //Ishida// Kísérteted megejt egy halvány sóhajt, amíg a boltos elképedve válaszol neked: - Hatalmas szavak ezek uram, nem vagyok méltó arra, hogy így szólíts! Meghajolt előtted, de már érezhetted, hogy a füst egyre erőteljesebb körülötted. - Egy hiba sosem fogja beismerni, hogy ő maga az. Egy hiba teljesen természetesnek veszi a létezését. Ráadásául ez a fészke, amit ő maga ural - súgja kísérőd, melléd állva, felkészülve az esetleges támadásra. A boltban megnőttek az árnyak, a füst egyre fojtogatóbb lett... a boltos pedig lassan maga is árnyékká vált ebben a védelemben. Aztán hirtelen észbe kapok. Ez nem egy tragédia, nem kéne itt haldokolnom ilyen kétségbeesetten... jobb lenne összeszednem magam. Mély levegőt veszek és elhatározom, hogy körbetapogatom a szobát, hátha találok valamit ami segíthet. Közben a váza is utamba akad, abba is belenyúlok, csak nem lesz benne még egy kígyó. //Ama// A vázában egy kis érmét találsz. A homályos ködben nem látod tisztán, de úgy fest egy rubinkő van a közepében. Rajta írásjelekkel. - Ezt mondhattad volna hamarabb is. Én azt hittem hogy tudják magukról hogy ők a rossz fiúk, és hogy én vagyok a jó. ~ Nem neveted el magad! Nem neveted el magad! Nem neveted el magad! Nah~ - Nah de akkor ideje lenne komolyan venni a dolgokat igaz? Újfent az arcom elé húzom a kendőmet és várom a történéseket. Nem egészen látom mi lehet, ez. "Talán valami talizmán? De az eddigieket ismerve nem véletlen h a kezembe került. Ha kijutok, akkor alaposabban szemügyre veszem, vagy talán ez segítene kijutni?" Tovább tapogatózom miközben az érmét szorongatom. //Ishida// Kísérőd valóban nem nevet, de még a kendőn túl is látod, hogy elvigyorodik. - Ne haragudj. Úgy fest az emlékeid ennél jobban sérültek - feleli aztán, majd hirtelen eltűnik mellőled. A boltos árnyékalakja alakot ölt veled szemben. Egy fekete árnykígyó magasodik föléd, minek füstből szőtt pikkelyei az első pillanatban még nem tűnnek halálosnak. Az átváltozás nem tart sokáig és abban a pillanatban támadásba is lendül. Ám mielőtt elérhetne egy rántást érzel a nyakadnál... majd már nem is ott vagy, ahol eddig. Sűrű füst és félhomály kavarog körülötted. A közelben motoszkálást hallasz. - Ez a fészke - hallod ismét láthatatlanná vált segítőd hangját. - Innen kell támadnunk, ha le akarjuk győzni. A motoszkálás egyre hangosabb, mintha valaki még lenne rajtad kívül Ahogy egyre sűrűsödik a köd úgy hallom segítőm tanácsát, és mintha valaki más botladozását is hallanám. Elindulok a hang felé és táskámból előhúzok egy laposfejű csavarhúzót mint fegyvert. Ekkor hirtelen furcsa érzésem lesz. Mintha már nem lennék egyedül. Valami gyanús halk nesz, a hang irányába fordulok. "Vajon ellenség vagy csak ő is idecseppent mint én? Jobb lenne mielőbb megtudni... De azért nem árt némi óvintézkedés, a terepet már egész jól körbejártam, talán elég lesz egy váratlan lépés is." Még végig sem gondoltam, ösztönösen lendületet veszek és módszeresen neki ugrom, hogy elveszítse egyensúlyát. A fülébe suttogok - Meg akartál támadni? Ahogy közeledek meglátom az alakját a ködben. ~ Mintha női alak lenne. Lehet hogy ő az elveszett vándorunk? ~ Kicsit leengedem a kezem, de azért még mindig feszülten figyelve közeledek. Amint kartávolságba érek és épp megfognám, hirtelen megfordul és a nyakamba ugrik. ~ Ez el akart lökni, vagy csak megijedt?~ - Nos igazából, nem. Illetve igen, de nem téged. Te lennél a másik? - A másik? Te is egy Szintvándor vagy? Honnan tudsz rólam? - mondom, miközben megkönnyebbülten eleresztem, de azért bármikor ugrásra kész vagyok, akár rá, akár el ha úgy kívánja a helyzet. - Michelle V. Angel vagyok, bocsánat, hogy a nyakadba ugrottam, de mostanában elég sok furcsaság történt, ösztönös lépés volt. Ki vagy? Te is véletlenül kerültél ide? - Nos igen is meg nem is. Elég homályos a dolog, de elméletileg ez az én szintem, bár a vendéglóipar, mint látod, még nem a legjobb. Engem szólíts csak Gyíknak. Vázolnád a helyzetet? Nahát, a... khm... kísérőim meséltek rólad. Tudod elég kellemes a szinted, legalább is mielőtt ide kerültem annak tűnt. De most épp egy nyaklánc fojtogat és ha az ajtóhoz megyek egészen agresszívan érezteti velem, hogy halálos ölelés lesz próbálkozásom jutalma. Szóval igen, jelenleg azt hiszem van okom panaszkodni a vendéglátásra. Segíteni jöttél? Van valami ötleted? - Igazából, ja te is benne vagy a tervemben. Azért jöttem hogy kijavítsam ezt a hibát, és ha lehet téged is kihúzzalak a.... ködből. Erre a poénra eleresztettem egy féloldalas mosolyt és az ajtóhoz botorkáltam. ~ Ez zárva van. De ahogy érzem nem valami bonyolult szerkezet. Bár lehet hogy egy kezdőt megfogna a rossz látási viszonyok mellett, de nem engem. ~ Pillanatok alatt sikerült feltörnöm a zárat és kinyitnom az ajtót. - Nos, szeretne a hölgy először csapdába sétálni, vagy menjek én? És közben magam előtt a nyitott ajtó felé intettem. A feltört ajtó, bár nyitva volt nem adta magát olyan könnyen. A helyről eltűnt a köd, és kirajzolódott egy ugyanolyan szoba, mint legutóbb, Artemis első szintlátogatásán: a vörös falakon körbe írásjelek, kódrészletek sejlettek fel, kopottan, feketén. Az ajtót pedig egy zöld fal zárta el, amin a villódzó jelek lassan mondatokká alakultak: "6. Szint -> Desert of R(D)ooms. A védelmi rendszer aktiválódott." - A védelmi rendszer ismét életbe lépett - jelent meg melletted a Kísérteted. - Innentől számítva 3 próbálkozásod van, hogy megfejtesd a védelmi kérdést. Úgy fest a hiba képes volt, belemászni az alapkódokba. A zöld jelek felvillanva eltűntek, majd ismét rendeződni kezdtek, végül kijelentésekké alakultak. - Ezek a kódok. Úgy fest el kell döntened, hogy melyik rendszerállítás helyes és melyik hibás. Az ajtó csak akkor nyílik ki - magyarázta tovább és bár hangja nyugodtnak tetszett, mégsem tűnt annak. *A mondatok egymás alatt jelentek meg: 1) "A Desert három, már előttem megtisztított főrészből áll" 2) A Szint védelmezője a Gyík. 3) Nyolcan vagyunk Játékosok a Szinteken. 4) A Sivatag Red ötlete volt, hogy melegnek tartsuk Athalt.* - Nos, a helyzet nem lett rózsásabb - jelenti ki a Kísértet, amikor meglátja a kérdéseket. - Ezek a te védelmi kérdéseid, amikor még emlékeztél. És ebből legalább háromnak jónak kell lennie, különben nem enged tovább. Ezután rád néz, hogy mit fogtok erre reagálni. - ÓÓÓ hogy az a.... Deja vu érzésem van. Tudod én már voltam kísértetiesen hasonló helyzetben és akkor, az lett a vége, hogy bennégtem egy lyukban. Úgyhogy ezt most jól kell csinálnunk. Mondtam társamnak, nem is leplezve a dühöt ami bennem támadt az emlék miatt. - Jajj te szegény. - mondom, miközben kedvesen mosolygok, s titkon alaposabban szemügyre veszem újdonsült társam. - Én egyszer egy szfinx miatt félig a padlóba süllyedtem, hidd el az sem volt valami kellemes élmény. Mi lenne, ha sorba vennénk a mondatokat és összedugnánk a fejünket, melyikre mi lehet a megoldás? Ha kijutunk innen szívesen elbeszélgetnék veled, jó lenne olyannal megbeszélni ezt, aki szintén átéli, más azt hiszem el sem hinné... - Ne engem sajnálj hanem azt aki felelős ezért.- Mondom ezt halál komolyan- Ha egyszer a kezem közé kerül, nem lesz annyi ima ami megmentené. De most még nem ez a lényeg. Segítek a 2. kérdés biztos igaz. Szerintem az első viszont hamis te mit gondolsz? Szerintem is hamis, mert ha a Desert tiszta lenne, tudva azt hogy te vagy az ura, nem hiszem, hogy ilyen kalamajkába kerültünk volna... gondolom sok minden nem stimmel még vele, mintha említettek is volna ilyesmit... Na és a 3.? - Passz. Bármi ötlet? Várj csak, eszembe jutott valami... Mintha valaki, talán a furcsaszemű gyönyörű lány, említette volna, hogy 10-en vagyunk... nem vagyok benne egészen biztos... de akkor ez is hamis lehet. - Akkor legyen úgy ahogy mondod. A 4. már szerintem csak poén. Illetve remélem hogy poén.... - Én erről semmit nem tudok, csak azt hogy Athalt kellene megtalálni, mert ő tudna segíteni nekünk. Azt a Red nevű személyt egyáltalán nem ismerem, te igen? - Nem hallottam egyikükről sem eddig. Akkor tippeljünk. Mit szólsz a nemhez? - Jobb ötletem nekem sincs. De hogy kell megadni a válaszokat? Nekem utoljára mondani kellett, de akkor volt ott egy szfinx. - mondom, s a kísérőmre pillantok. - Azt hiszem erre a kezemben van a megoldás. Előveszem a klaviatúrámat és elkezdem bepötyögni a válaszokat. De mielőtt az utolsót is bevinném még felpillantok. - Ha jó a kód és újra találkozni fogunk a boltos fazonnal, megtennéd hogy 10 percre hátat fordítasz nekünk? ~ Ugyanis szerintem miatta égtem el múltkor, és törleszteni szeretnék neki... Kamatostul~ Aztán visszafordultam és leütöttem az entert. Nem tudom társam látta-e a kendő alatt a mosolyomat illetve a dühtől felcsillanó szememet, amit a gondolat okozott, hogy végre viszonozhatok, annak a kis szemétnek aki miatt elégtem. - Ahogy kívánod. - "milyen heves természetű ember, emlékeztet valakire", mosolygok magamban. - Remélem együtt jutunk ki innen! Eközben lenyomta az entert. "Vajon mi vár ránk?" spoiler
tipp: 1-h 2-i 3-h 4-h //Ishi, ha van egy kis időd átnéznéd, hogy minden meg van-e? Köszi. Agatha, majd mondd el mi lett a nyaklánccal... remélem nem öl meg utólag xd// [ Módosítva: 2013.11.05 10:39 ] |
| ishida016 | 2013-11-05 18:08 |
|
// Átnéztem, meg van minden. Ill kihagytuk a "fegyverem" kinézetének leírását, de a vége felé megemlítem hogy egy klaviatúra szerű cucc. Már csak várnunk kell a csodára spoiler //De rosszul írja az illetve rövidítését... mint egy római 3-as XD [ Módosítva: 2013.11.05 18:18 ] |
| Agatha Arashy | 2013-11-05 18:17 |
| //Mindenkitől kis türelmet kérek, a főreagok még ezen a héten jönni fognak, mindenkinek. Már csak egy mellékszálat kell lejátszanunk a fennmaradottakkal és megyünk tovább! // |
| Elayan | 2013-11-06 12:45 |
|
//Itt a vége, fuss el véle. Legközelebb kicsit visszafogjuk magunkat.// Ekkor eszembe jutott, hogy milyen nehéz volt az idevezető út. Nem értettem, hogy miért tűnt úgy, hogy minden, ami csak képes rá, akadályozni próbál, de nem úgy néz ki, mintha rossz dolgokba keveredtem volna. Sóhajtottam, és a lány felé fordultam. - Tömegközlekedéssel csak pár perc az odavezető út. Azt hiszem ott befordulva találunk egy várót. - Mutatok egy közeli útkereszteződés felé és el is indulok lassú tempóban, hogy Levarine könnyen beérjen. - Egyébként eddig nem akartam kérdezni, de elég nyúzottnak tűnsz... Mi történt veled? Kipirulva fordultam felé a kis kocogás után. - Mondjuk úgy, hogy nem volt épp rózsás a helyzet, mielőtt itt lyukadtam ki. Mellesleg – folytattam – nem tartom jó ötletnek tömegbe mennem. Főleg nem itt – mutatok körbe, majd magamra. – Egyéb alternatíva? - Várjunk csak... Mi a gond a tömeggel? - Gyanakvóan nézek rá és rögtön kezd is eszembe jutni mindenféle lehetőség. Erre a kérdésre már kicsit feszengeni kezdek. - Hogy is mondjam… – habozok – Keresnek a zsaruk – bököm ki egy szuszra. Látom, ahogy villan a szeme, gondolom most megijedt, úgyhogy próbálom megmagyarázni. - Bátyó el akart vinni a barátjához, Maxhez, aki szintén külsős volt, hogy többet tudjunk meg, de holtan találtuk. Amint észbe kaptunk, már hallottuk a szirénákat. Valóban megállt bennem egy pillanatra az ütő, hogy egy potenciális bűnözővel járok-kelek épp, de szerencséjére megnyugtatott. - Tehát csapdába csaltak. Ötlet, hogy ki volt? ~Rémlik, hogy az előbb valami Maxról beszélt, akit Athal nem védett meg... Szóval erről van szó.~ - Ötletem van, de még nem akarok neki hangot adni, ha nem bánod. Mindenesetre Leóval, a bátyámmal, el kellett válnunk. Úgyhogy jó lenne sietnünk, hogy átöltözhess, mert minél később találom meg, annál nagyobb az esélye, hogy bajban lesz. Légyszi – nézek rá kérlelőn. - Angelique azt mondta, hogy Athal kimentette onnan... Talán holnap már láthatod is. - Mosolygok rá, de közben meglátok két rendőrt közeledni, akik biztos nem ismernék fel így a lányt, de azért fő a biztonság. Gyengéden megfogom a csuklóját és egy, a rendőrökkel ellenkező irányba indulok Levarine-al. Persze pont arra, amerről a házunk is megközelíthető. - Rendőrök mögöttünk. Viselkedj természetesen. Amerre megyünk nem járnak túl sokan, és jobb esetben fél óra alatt ott vagyunk gyalog. Sevren megfogja a karom és húz maga után. A hirtelen pánik után már azon vagyok, hogy elrántsam, amikor odasúgja, hogy társaságunk lehet, úgyhogy úgy döntök, úszom az árral. Próbálok viszonylag lassan járni, hogy ne legyek feltűnő, de szívem szerint sikítanék és rohannék. Onnan még eljutni Matarba hosszú idő lesz. Itt közel vagyunk a határrészhez, de gondolom az pont a gazdag negyed másik fele. Mindegy, nincs mit tenni. ~ Legalább leskelődhetek picit, amikor átöltözik. ~ Minden gond nélkül mehettetek tovább, a rendőrök úgy tűnt teljesen más miatt aggódnak. - Komolyan lecsuktátok? - Le. A rohadék a temetőbe menekült. - Biztos rokonlátogatásra - nevetett a másik, kezében egy szatyorral. - Legalább a végén megbánta. - Pff, hülye! Amúgy hallom tegnap összevesztél Ray-jel. A másik megvonta a vállait, majd mesélni kezdett az ügyről, talán nem is figyelve a környezetére. A családi házhoz különösebb gond nélkül jutottatok el. - Nézd, az a ház az ott! - Mutattam rá és az utolsó pár lépést már sietősebben tettem meg. A profizmus legmagasabb szintjét tettetve vakon nyomom meg a csengőt és várok, amíg meg nem érkezik Han. Felvonom a szemöldököm és csodálkozva nézek Sevrenre. - Ugye ez most nem komoly, hogy csengetned kell, hogy bejuss a saját házadba? – már majdnem kacagok. - Mégse hagyhatjuk nyitva a kaput, hogy mindenki kedvére mászkálhasson... Én pedig elfelejtettem magammal hozni a kulcsom! ~Haaan, meddig váratsz még?~ Halkan elnevetem magam. Az ajtó egyhamar felnyílt, hogy beengedjen titeket. - Már vártuk önt, úrfi - ezután végignézett a "hozományon". - Szabadjon megkérdeznem ki a hölgy? - A hölgy egy vendég, uram. Problémája van vele? - kérdezem kihívón. A tenyerembe temetem az arcom és elröhögöm magam a "vendég" illetlenségét követően, majd lenyugodva komoly arccal válaszolok Hannak. -A hölgy... Nos, az utcán szedtem össze, könyörgött, hogy adjak neki egy kenyérsarkat, én pedig megszántam. Tudod, hogy aranyból van a szívem! Ez után csak oldalra vigyorgok, amolyan "haha, visszakaptad" arccal. Han szemei felcsillantak, majd elegáns mosollyal csatlakozott ifjú ura játékába. - Értem. Ez esetben a hölgyet a konyhába kísérem és nem szólok a szüleinek nagylelkűségéről. A médiát természetesen értesítem róla. Ez így megfelel önöknek? - Ez esetben – próbálom utánozni a hanglejtését – közölje azt is a médiával, hogy a ház úrfijával egy kis lebujban töltöttük a délután egy részét, együtt. Köszi! – küldök egy képzeletbeli puszit az irányába, majd megindulok mellette. Megcsóválom a fejem, de nem tudok nem vigyorogni. Micsoda illetlen leányzó... - Egyébként Han, ő Levarine, egy új barát. - Hangsúlyozom ki a mondat végét és mosolygok rá Hanra. - Levarine, ő pedig Han. A családunknak dolgozik, és az egyetlen közeli barátom. Remélem, hogy jól kijöttök majd, amíg itt vagy. ~Még ha csak fél óráról is van szó.~ - Hali! – köszönök rá a karót nyelt alakra. Ha pillantással lehetne ölni… - Akkor menj, öltözz át, addig én szórakoztatom a barátodat – vigyorodok el a komornyikra pillantva. Han arcáról nem törlődik a mosoly, sem az illetlenség, sem a bemutatkozást követően. - Üdvözlöm a házunkban! Kérem bocsásson meg az előbbi közjáték miatt, ritka, hogy az úrfi ilyen későn érjen haza egy vendéggel. Egyébként a szobáját előkészítettem, ha bármire szükségük van csak hívjanak. Azzal meghajolt és távozni készült. - Úgy vélem kishölgy, hogy a szórakozást nem velem kell megejtenie - mosolyog rá elnézően, hogy utána udvariasan távozzon. Kicsit lekonyul a szám sarka, de beletörődőn bólintok. Csak oda-vissza kapkodom a tekintetem és nem értem, hogy mi ez a feszültség kettejük közt. Főleg Levarine részéről... Talán nem szereti a gazdagokat? Ő is emiatt fog elítélni? Ez a gondolatsor teljesen elkent, szótlanul léptem be a házba. - Szeretnél zuhanyozni, amíg átöltözöm? - Nem, köszi. Jobb szeretnék haladni. ~ Na meg ismeretlen helyen és emberek között egyébként sem fogom ennyire védtelenül hagyni magam. ~ - Szóval, merre? – kérdezem kíváncsian. Közben végignézek a csodaszépen berendezett előtérben, tekintetemmel kutatva a kijáratokat, menekülési útvonalat keresve, ha kénytelen lennék idő előtt távozni. - Foglalj helyet valahol - Gondolok itt az előtérben lévő fotelekre. - Pár perc és itt is vagyok. Ha bármi kell, csak szólj. ~Ha már az én vendégem, ráadásul ilyen fura lett azóta, hogy látta Hant, nem szeretném ha ő szolgálná ki. Még ha ez is a dolga.~ Ott hagytam a lányt és a szobámba siettem, az első dolgom pedig az volt, hogy elővegyem a levelet, amit Angelique tuszkolt a zsebembe. A fecnin nem volt több egy telefonszámnál, alatta pár sorral: "Kérlek hívj fel, ha végeztél". Látszott rajta, hogy nem most írták, néhány helyen kicsit elmaszatolódott a tinta. Kecses betűk voltak, nem tükröztek sietséget. Összeráncoltam a szemöldököm. ~Miért hívnám fel, ha tudok vele beszélgetni? És mivel végeztem? Na mindegy, azt hiszem később sort kerítek rá...~ Lassan memorizáltam a számot, de azért a telefonomba is felírtam. Legszívesebben felhívnám most rögtön, de én is kíváncsi vagyok erre a nyomkövetőre, és arra, hogy mit is akar vele pontosan elérni Levarine. Holnap úgy is beszélhetünk Athallal, így nem értem a célját. Hacsak nem azokat az embereket akarja megkeresni vele, akinek szintén van ilyen kütyüje. Percekkel később visszaérek az előtérbe, egy teljesen egyszerű ruhában. - Mehetünk. De estére vissza akarok érni a teaházba, sikerülni fog? Nem tudtam megülni egy helyben, így várakozás közben fel-alá járkáltam. Megpróbáltam elérni bátyót, félve attól, amit a rendőrök mondtak, de újfent a hangposta fogadott. Merjem így felhívni anyuékat? Jesszus, leszedik a fejem. Oldalra vizslatok, hátha megint felbukkan a legújabb barátom (értsd, Han), de nincs olyan szerencsém. Biztos valami belső kamerán vizslat, mert áll a szőr a nyakszirtemen. Nem sokkal később megérkezik Sevren, immár Matarhoz illőbb cuccban. - Nem rajtam múlik – vonom meg a vállam a kérdésére. - Nagyjából tízre. Akkor még talán foglalhatunk szobát. ~Lerí róla, hogy ő se kedvel a pozícióm miatt...nem mintha tehetnék róla, hogy ebbe születtem. Szívesebben élnék Matarban, vagy Scylenben, mint itt, ahol csak a pénz számít.~ - Őszintén szólva, nem hiszem. Majd megpróbáljuk. Csak húzzunk már innen, légyszi, kiver a víz az ilyen helyektől. – mondom félhangosan, hogy a komornyikja meg ne hallhassa. - Rendben. Akkor menjünk. Mi a gondod az ilyen helyekkel? - A kérdésem kissé bátortalanul teszem fel, mert nem szeretném azt a választ hallani, amire számítok. Közben kivezetem őt az ajtón, aztán a kapun is és út közben elköszönök Hantól, ha találkozom vele. - Csak pár vacak rémsztori a haveroktól. – Meg rossz tapasztalat, teszem hozzá gondolatban. - Ne is foglalkozz vele – vetem oda félvállról, de amint kiérünk, máris felszabadultabb leszek. – Apropó, jó választás - mutatok az öltözékére. - Így már értem... Már azt hittem, hogy... Hm, nem számít! Azért tűnhet jó választásnak, mert ezeket a ruhákat pont Matarban vettem. - Mosolygok rá. Megejtek egy mosolyt. - Mennyire vagy jó futó? - Eléggé. Miért, versenyezni akarsz? - Benne vagy? Aki nyer, azé a kérdezés joga. - Benne hát! De... Mi is a célállomás? Vigyorodok el a kihívás hallatán. - Matar – mondom neki, már vigyorogva. – Viszont csak Scylenből tudom az utat. Vissza tudnál vinni? Addig kapsz egy kis előnyt – kacsintok rá. - Nyertem! - kiáltok fel kifulladva a ház előtt. - A kérdést pedig megkapod egy kicsit később - villantok rá egy széles mosolyt és bekopogok az ajtón. - A térdemre támaszkodva lihegek és felnézek a lányra. - Nem...vagyok...hozzászokva...ehhez! Ez után a fejem megint előre bukik, jól kifújom magam és felegyenesedem. - Rendben, az alku az alku. De csak olyan dolgot kérdezhetsz, amit el is árulhatok. Valamiért ismerős ez a környék...hmm. - nézek körbe, ha már úgy is célba értünk. [ Módosítva: 2013.11.08 16:36 ] |
| Agatha Arashy | 2013-11-10 20:27 |
|
//Íme itt a következő kör. Továbbra is elérhető vagyok Skype-on és PM-ben. 11. kör Ishida - Amarillis /Mini Game A Kód: Helyes Az ajtó különösebb gond nélkül szabaddá válik előttetek, a túloldalán azonban még mindig sötétség fogad titeket… majd puha léptek zaja töri meg a hirtelen beállt csendet. A Gyík beleegyezően hümmentett, mikor felismerte a közeledőt. - Áh, Sehalim! - állt meg közvetlen az ajtóban, láthatóan kicsit pihegve. Michelle „kismacskája” volt az, teljes valójában. - Látom sikerült mindkettejüket begyűjtened. - Nem volt nehéz. Ezúttal nem egy csapdába kerültek - tárta ki karját a Vándorok felé nyugodtan. - Nagyszerű! Viszont a Hibánk hamarosan átrágja magát a következő Szintre - újságolta kényelmesen a Vándora mellé sétálva, hogy szemügyre vegye a nyakláncot. - Ez most komoly? - pillantott Michelle-re érdeklődőn. - Magadra hagylak pár percre és magadra szedsz egy Csapdát. Sehalim! - Nem az én Vándorom Selly - hátrált a megrovó pillantás elől a sivatagi. - A te dolgod, hogy vigyázz rá. - De így most hogy vigyem át a Szintjére? Amíg ez rajta van, a Hiba bármikor lecsaphat rá! Ráadásul ez a te területedhez tartozik! A gyík felsóhajtott. - Az ajtón túl, még ez a Szint uralkodik. Le tudjuk szedni róla. Főleg most. Ishida: Kísérteted kijelentésére érzed, hogy a Kártyád ismét melegedik, és mikor előveszed, azt látod, hogy egy újabb betűt kaptál a kirakósból. spoiler
- Mostantól sokkal könnyebb dolgunk lesz egymással - magyarázza tovább a Kísérteted. - Minden Vándor a saját Szintjén erőre tesz szert, ami jelenleg újabb betűket jelent a nevünkből. Ha eléred a szintedet legalább 3-4 betűvel többet kapsz, míg az effajta fejtörők esetében csak egyet. Minden betűvel egy képességet szerzel, de ezeket csak a Szinteden tudom megfelelően átnyújtani. Mivel most 5 betűd van, így ez ötször 5 percet jelent a saját valóságodban. Jelenleg egy nap huszonöt percre tudsz megidézni, ha szükséged van rám. És itt van hozzá a megfelelő kód is, amit elég a saját világodban kimondanod.  Azzal átnyújt neked egy kis zöld kockát, ami - ahogy megérinted - egy zöld hologram lappá alakul (hasonlóvá, mint ami elzárta az utatok) rajta az idézéshez szükséges kóddal: Target -> join (open (’Desert of Rooms’)_alert (’Desert Specter’ (ejtve: Target pass join vira open Desert of Rooms. Xegu alert vira Desert Specter) - A valóságodban csak az idézésem után alkalmazhatod a képességeidet, ezt ne feledd! Ezután a lapon megváltozott a szöveg: Target-> Down (Speeder ); Target-> Down (Codebroke); - Ezek pedig a képességeid, amiket mind a Szinteken, mind a valóságodban képes leszel alkalmazni - magyarázta tovább. - A másodikkal például meg is törheted az átkot a Vándoron. De normál esetben ez csak egy engedély ahhoz, hogy más szinteken is vadászhass a Hibákra. Csak ezen a Szinten tudsz vele megszüntetni. Amarillis: Mindaz, amit a Gyík mond Artemisnek számodra nem több egy tompa zajnál. Bárhogy erőlködsz, nem tudod kivenni egyetlen szavát sem. - Ne lepődj meg - nyugtatgatott a Kísérőd. - Minden a Vándor a maga Szintjén kapja meg a szükséges képességeket és kódokat, és ezek más Vándorok számára nem elérhetők. Olyan ez, mint egy automatikusan felállított búra, ami közelebb hozza egymáshoz a Kísérőt és a Vándort. Remélem, ahogy lekerül rólad a lánc, és én is átvihetlek a Szintünkre. Ideje, hogy kicsit felzárkózzunk hozzájuk. Márpedig ez csak a Szintünkön lehetséges… és a Kulcs sem fog csak úgy az ölünkbe pottyanni. Márpedig anélkül nem fogsz emlékezni arra, mit kell tenned a Végső Szinten. Azonban amit most átadhatok neked… Egy ugyanolyan kockát ad neked, mi szintúgy egy lappá alakul a kezedben. - Ezt csak ’Hívószónak’ nevezzük. Ennek segítségével mindegy melyik Szintre kerülsz meg tudlak találni és tudlak segíteni. Nem ígérem, hogy melletted leszek, de a Kártyán igyekszem veled tartani a kapcsolatot. És elég csak kimondanod hozzá. És nem, nem kell ordítanod, nem vagyunk süketek. A lapon a következő kódot olvashattad: Alert -> call (’Doll Specter’ (ejtve: Alert pass vira Doll Specter) Emellett érzed, hogy a Kártyád is kellemes melegséget áraszt spoiler
 Miután mindketten megkaptátok azt, amit a Kísérőitek át tudtak adni, Artemis-en volt a sor, hogy alkalmazza az egyik képességét. //Mindketten dobjatok egy 6 oldalú dobókockával! Ha a dobott számaitok összege nagyobb, mind 8: Mielőtt bárki bármit mondhatott volna, perzselő füst hatolt be a szobába. A körülöttetek a gyengébb felépítésű anyagok lassan lángra gyúltak. A Hiba úgy fest nem adta fel ilyen könnyen és részbeli visszavonulást színlelve megvárta, míg lankad a figyelmetek. Semmiképp se tudjátok elkerülni a harcot. Ha a dobott szám kisebb, vagy egyenlő, mint 8: Különösebb gond nélkül hullik le Michelle nyakából a lánc, így már semmi sem akadályozott meg titeket abban, hogy tovább haladhassatok, átlépve az ajtón és ezzel magatok mögött hagyva a szobát. Ám minél messzebb kerültök tőle, az annál kisebbé válik, míg végül teljesen megszűnik létezni. Ismét a nyüzsgő utcán találjátok magatokat a piac közepén… majd mindent beborít a fehér fényesség, amivel legutóbb is kiléptetek a Szintről. //Vegyétek számba a kódjaitokat és a nálatok lévő tárgyakat/vezessétek fel őket a karakterlapotokra.// // Erodon, Möraja: A ládákkal különösebb gond nélkül torlaszoljátok el az ajtót, ezzel biztosítva magatoknak néminemű védelmet. Möraja: Róka szavai folyamatosan ott lebegnek a szemeid előtt. Mivel ő a te Kísérőd jogosan feltételezheted, hogy a legtöbb információt egyedül te tudod értelmezni, hiszen ő veled van és nélküled szinte nem mehet sehová ebben a világban. Mikor lepihensz és lehunyod a szemed, egy pillanatra ezek a szavak összeállnak és egy irányba mutatnak. Valakihez, akivel kapcsolatban állsz… Erodon: Ahogy lepihensz, hogy feltöltődj, félálomban ismét arra a Szintre mentél, ahol legutóbb Factóval találkoztál. Ám ezúttal egyedül voltál… és valahogy máshogy. Mintha összementél volna. Futottál valamerre, egy árny nyomában, de ez túl kimerítőnek tűnt neked. Úgy érzed több helyen is megsérültél. - Target… - nyögöd, de nem tudod befejezni a mondatot, egy fa tövében összeesel. Félig lehunyt szemmel pedig az erdő lassan átváltozik Matar egyik Touhoz közeli utcájává. Minden homályos, csak a hátad mögött hallasz egy irritálóan gunyoros hangot. - A büszkeség jellemző rád. De gondolj bele! Hosszú ideig egyik Játékos sem bagózott ránk, most miért tennék? Csak mert Athal, vagy Red azt mondja? És ha megint elbuknak a Végső Szinten? Mi lesz akkor velünk? Óh, de hisz ezt te is tudod. Bezárják a világunkat és hagyni fogják, hogy a Tízedik Szinten burjánzó Hiba lassan felemésszen mindent. Tüzet tűzzel… nem igaz? Az ismeretlen gunyorosan felkacag, de te már eddig elájultál. Mikor ismét felnyitod a szemed ismét a raktárban találod magad, a közeledben Facto-val. Csak egy álom volt. //Az előző reagotokból és az eddigi információkból rakjátok össze, vajon Róka kire utalhatott. Ha megvan, haladjatok abba az irányba. Ha mégsem találjátok, vagy nem akartok ezzel foglalkozni dobjatok egy 6 oldalúval. Ha a kettőtök összege 5-nél nagyobb: Alighogy elhelyezkedtek és végre pihennétek, ismerős, hideg árnyként kúszik közétek a sötétség. És nem tévedtek, ha egy Csuklyásra gyanakodtok… vagy inkább kettőre. És mielőtt bármit mondhatnátok, vagy tennétek, ők már meg is ragadtak titeket (de nem, nem öltek meg). Ha a kettőtök összege 5, vagy kisebb: Sikeresen kipihentétek magatokat és újult erővel indulhattok a városba, felkeresni az informátort. Serena, Hassan: A zsoldost nem vesztettétek szem elől, ahhoz képest, hogy milyen fontos információt tudott meg, nem sieti el a dolgát. Félúton lebonyolít egy telefonhívást, beugrik a közeli boltba, beszélget néhány ismerőssel, akikkel összefut. De végig Renlar negyede felé igyekszik… legalábbis azt az útvonalat használja, ami a leggyorsabban vezet el oda… gyalog. Úgy fest még véletlen sem akar tömegközlekedést használni… egy ideig. - Bocs, ideje mennem - szólal meg Pityu, alig három perc után. Ezután feloszlott róla a zöld derengés és ő eltűnt. Alighogy ez megtörtént két Csuklyás emelkedett ki az egyik közeli kémény árnyékából. Nem teketóriáztak sokat, azonnal rátok vetették magukat, hogy szó szerint a talajba nyomjanak titeket. A várt fájdalommal ellentétben azonban a beton engedett. Olyan érzés volt, mintha egy pudinggal fedett, sötét üregben zuhannátok egészen a célig, amibe mégis egyszerűen besétáltok. Az élményt a testetek egy hosszú percig képtelen feldolgozni, megszédültök. A hely ahová jutottatok a Scylen-ben található Bronz Tér volt, mely közel van az Egyetemhez és a Könyvtárhoz, de ugyanilyen közel áll Renlar határához is. Ugyanakkor ettől a tértől nem messze található Scylen fallal elszeparált, elsőszámú kutatóközpontja is. - Ez egy kissé necces volt, srácok. Megvagytok? - lép hozzátok egy alak, egy nagyjából tizennyolc éves forma fiú. Sötétkék pulóver, barna haj és mélybarna szemek. Michael felismerheti, mert ő volt az a fiú, akivel a sikátorban küzdött, mielőtt a Szintre húzta volna egy Csuhás. //Döntsétek el merre indultok, ill. mit tesztek// Elayan, Kill-o-matic: Ahogy kipihentétek magatokat és felcsöngettek az albérletbe, ahol a haver lakik, beletelik jónéhány percbe, mire a tulajdonos álomittas hangon egyáltalán beenged titeket. A második emeleti, egy személyes lakás sokkal jobban hasonlított egy erődhöz, vagy egy komplett technikai laboratóriumhoz, mint normális lakáshoz. Mindenhol huzalok és kábelek uralkodtak, egyik gép összeköttetésben állt egy másik szerkezettel és így tovább. - Bocs fiúk, elég nagy a rumli. Nem tudtam, hogy jöttök - nyit nektek ajtót egy rasztahajú srác. Látszott rajta, hogy nagyjából talán ha három órát aludt ezen a napon. - Mesélj pici lány, mit akar a bátyád? Megint belekeveredett valamibe, hogy téged küld az anyagokért? Kávét kértek? Csak ezután veszi szemügyre Sevrent, de nincs benne semmi ellenséges, mikor bemutatkozik. Csak egy raklapnyi álmosság. - Yo bro, még nem láttalak nálunk! A nevem J.J! De hívj csak Havernak, már arra is hallgatok - nyújt feléd kezet, majd a nagy rakat zsinegen túli kanapéra mutat. - Dobjátok le magatokat és regéljetek mi a helyzet felétek. //Rajtatok a sor, hogy eldöntsétek hogyan mentek tovább// --------------- Ismét szeretném, ha 1 héten belül mindenki reagálna, vagy életjelet adna maga felől az üggyel kapcsolatban. Aki 1 hét után sem jelentkezik az automatikusan távozik a játékból. [ Módosítva: 2013.11.10 22:19 ] |
| Amarillis | 2013-11-18 14:42 |
|
- Oké értem.... De. Csak egyszerre lehet felhasználni a 25 percet? Meg az is oké hogy elmondod az egyik "képességem" de mi a másik. Meg amúgy ha nem kéne megtalálnom az emlékeimet, eszem ágában se lenne mások szintjét tisztogatni. Itt van a sajátom. Segítőmön már kezdem látni a fáradtság jeleit, a sok kérdésemtől, de nincs mit tenni. ~ Vajon mikor fog szájba verni egy lapáttal? Én már rég megtettem volna. - Ja, meg amúgy most akkor nyertünk vagy mi? spoiler
//dobott szám 3// - Örülök, hogy látlak. - mosolygok Kísérőmre. - Borzasztóan szeretném látni a szintem, ez a sivatagi dolog nem egészen az én világom. Sajnálom, hogy megint aggódnod kellett értem... Köszönöm a kártyát, szeretnék végre utána járni a dolgoknak! Remélem a másik Szintvándor tud segíteni. Addig is, nem tudod mi ez? Az előbb találtam. Kinyitom a tenyerem, amiben azóta is ott szorongatom az érmét, amit korábban a vázában találtam. spoiler
//dobtam: 4// //Ishida// Sehalim szemei elmosolyodtak. - Természetesen nem. A Te világodban 1 napnak 25 percére van átjárásom hozzád. Hogy ezt hogyan osztod be, már nem az én dolgom. A képességeid pedig... ez a két sor. Az első felgyorsítja a tested. Így gyorsabban tudsz futni. A második engedélyt ad arra, hogy megváltoztasd a Szintek kódjait. A mi szintünkön kijavíthatod a Hibák okozta gondokat... mások Szintjein felnyithatod a rejtett fejtörőket, ezzel megúszva a csapdákat. Türelmesen magyaráz, mintha mindig is ezt tette volna veled. A következő mondatát már mindketten halljátok. Azért kell mások Szintjeire mennetek, hogy a Hibákat kijavítsátok. Amíg ezek a Szintek között közlekednek, egyik rendszer sincs biztonságban... mindegy, hogy ezt a Szintet mennyire erősíted meg. //Ama//Kísérőd alaposan szemügyre veszi az érmét, majd a fejét csóválja. - Sajnos nem tudom. Nem dolgoztam még ilyesmivel... igazából semmivel, ami erről a szintről való, de őrizd meg! Sosem tudhatod mikor fog kelleni. Mikor Selly is ismét hallja a másik Kísérő hangját illetve mondatát, kissé ingerülten felszólal. - Kérem a sivatagi tábortüzet eloltani, van egy sürgős Vándor-csapdánk! -Hmm értem. Hát akkor nincs mit tenni. Már épp elkezdtem volna gondolkozni a szintek rendszerén, illetve a világ dolgain amikor is mint egy szikra a benzintankban, beugrott egy zene amitől hangos nevetésben törtem ki. - Jaj, jaj, bocsi srácok... Tudom nem ez a legjobb hely és idő de ezt muszáj. Azzal elkezdtem először csak dúdolni, aztán csettintgetni végül kicsit mozogni és énekelni - ...I am immortal. I have inside me blood of kings. I have no rival. No man can be my equal. Take me to the future of your world. Born to be kings. Princes of the universe. Fighting and free. Got your world in my hand.... Ez kellett ezek után. Bocsi többet nem fordul elő, de a helyzetről ez jutott az eszembe. ... bár így egyedül kicsit egós volt, nem? - Rendben, elteszem. - s a kártyával együtt a kistáskámba süllyesztem. Ekkor Kísérőm figyelmezteti a többieket, hogy ideje lenne a hibámmal foglalkozni, de még szinte be se fejezte, a Gyík győzedelmi dalba kezd... amihez csak ennyit fűzök a végén: - Tudod, komponálhattam volna hozzá, egy rögtönzött táncelőadást, de úgy érzem mintha megfeledkeztél volna arról, hogy én még nem szabadultam meg a Hibától egészen - mondom, miközben meglengetem a nyakláncot. - Tudnál tenni valamit az ügyben, mindjárt jobb kedvem lenne nekem is. -Hmmm.. Ja szerintem tudok kezdeni azzal is valamit. Már ha tényleg benne vagy egy kis táncba. Ha végig gondolod illik a helyzetünkhöz, nem? ~ Remélem egyszer még visszakapom ezt a szívességet. Közelebb lépek, megfogom a nyakláncot és elmondom a kódomat. - Target-> Down (Codebroke). //aztán ha lehet ilyet csinálni elrakom a nyakláncot, ha nem akkor pedig, majd lesz valahogy// Szavaid hatására a nyaklánc elenged, majd hamuvá és füstté porlad. - Azt már tudjuk, hogy miféle Hibával van dolgunk - szól közbe Sehalim. - Tudod merre ment tovább? - Persze... - sóhajtja Selly - a Templomba ment. A Bagoly Szintjére. De oda innen nincs közös járat, amit jelenleg használhatnánk. - Tudom - bólint a Kísérő. - Nagyon köszönöm! Az adósod vagyok... táncra is. - s kecsesen meghajlok neki. - Amúgy te mióta vagy Selly, ez a neved része vagy mi? - fordulok Kísérőm felé. A "kismacska" jót mosolygott a meghajláson, majd értetlenül pislogott. - Jaj, dehogy! A Kártyán lévő nevünknek ehhez nincs köze. Ezek a beceneveink, ahogy ti hívtatok. Ezek szabad nevek, ezeken bárki hívhat minket következmények nélkül. -Chhh. Pedig szép nyaklánc volt. Kár érte. Mehetünk? Vagy van még valami dolgunk? Nézek kísérőink felé. Elég nagy volt a kísértés arra is hogy belenyúljak a táskába és kicsórjak valamit, a nyaklánc helyett, de megálltam. ~ Mégis hogy nézne ki hogy megmentem aztán meg meglopom.~ - Szóval Selly, igaz, ha nekem kellett volna elneveznem, valószínűleg most ezt adtam volna. Akkor a továbbiakban így neveznélek, engedelmeddel. - mosolygok kedvesen a lányra. Majd a másik szintvándor felé fordulok. - Ha már így összefutottunk, kíváncsi lennék mit tudsz erről az egészről... Meg persze, ha kérdésed van mondd bátran. - Hát igazából nem sokat. Vannak szintjeink, segítőink, képességeink, felszerelésünk, csak éppen emlékeink nincsenek. Ja és ha meghalsz akkor felébredsz, de nem fogsz emlékezni arra mi történt a szinten illetve csak ködösen. Neked valami plusz? - Hogy vannak ezek a hibák, és hogy már egyszer elbuktunk korábban, ez a kísérőinknek is nagyon rossz, most megint esélyt kaptunk, hogy rendbe szedjük a dolgokat. Meg amit korábban említettem, hogy egy Athal nevű személyt kell megtalálni. De ahhoz szükség van valami kulccsal. - ekkor leesett a tantusz. - A csudába, a kulcs... majdnem elfelejtettem. - Ezek egy részét tudtam, de a másik elég része elég érdekes. Úgy néz ki mégis csak érdemes volt megmenteni téged. -Mondom a második mondatot inkább magamnak, mint beszélgetőtársamnak- Miféle kulcsot keresel? Talán segíthetek neked. - Köszönöm. - suttogom halkan. - Ez attól is függ mehetünk-e együtt vagy kihajít a szint és mindenki mehet amerre akar, mint a múltkor. Egyébként, szívesen összefognék veled, a kóddal is szépen elbántunk, ne meg amúgy is adósod vagyok egy tánccal... - mosolygok kedvesen. "Huh, ha ezt a bátyó hallaná, minden fiúra elég morcos volt eddig, akivel jól megértettük egymást." kuncogok magamban, nagyon hiányzik... - Hmmmm végül is, miért ne.- Lehúzom arcomról a kendőt és illedelmesen meghajlok- A nevem Artemis, örülök a találkozásnak. Remélem jól össze fogunk tudni dolgozni. Ha netán vissza dobna a mi világunkba, meg kéne beszélni egy találkozóhelyet, nem? - Nagyon örülök a szerencsének Artemis, engem szólíts nyugodtan Michelle-nek. - felelem, s kezet nyújtok illedelmes köszöntésére. Egész meglepett vele. - Jó ötlet! Nem tudom milyen nap van most a valóságban, de mit szólnál a Scylen-i egyetemhez? Gyakran fordulok meg arra és üzenetet is eljuttatnak, ha úgy van, így biztos sikerül felvennünk a kapcsolatot. - Rendben van. Igazából nem gyakran járok arra de amint lehet elnézek oda. Úgyis van egy kis dolgom a város jobb környékén, mostanában. Majd találkozunk. |
| ishida016 | 2013-11-20 20:23 |
| ...És kimentünk az ajtón. |
| Möraja | 2013-11-20 21:15 |
|
//Na, erről el is feledkeztem >.> Úgyis betegen itthon maradtam, szóval a héten nekiállok nyomozni, avagy dönteni Erodonnal, mi legyen ^^ Hétvégén vagy még előtte jönnek a postok// |
| Serena | 2013-11-20 21:26 |
| //Jobbulást// |
| Agatha Arashy | 2013-11-20 22:14 |
| //Jobbulást Möra! // |
| hassan | 2013-11-25 20:37 |
|
A zsoldos követése közben a futást lassú sétára váltottuk és némán követjük a távolból. A szemmel tartása elég felesleges, elég ha követem Carlát, így inkább őt figyelem, hogy ha netán később ellenség lesz belőle, kicsit felkészülhessek. Pityura nézek, mikor elköszön, de mire kinyitom a szám, már el is tűnik. - Ezek szerint elég korlátozott az itt-tartózkodása. - gondolkodok hangosan, bár nem várok semmilyen választ és nem is nagyon szándékozok ezzel a szakadt némberrel kommunikálni. De ha akarna se tudna válaszolni, amint Pityu eltüntetős bűvésztrükkje véget ér és ezt a félhangos megjegyzést elejtem, két csuhás mind a kettőnket a talajba nyom, reagálni sincs idő. Szokatlan érzés fog el, kérdés hogy egy szintre fogunk kerülni, vagy esetleg valami más helyszínre? A hirtelen pudingos környezetről az íze jut az eszembe...de rég is ettem utoljára meghitten Shellyvel kettesben pudingot... A szédelgés és a Puding próbája után Scylen központjában találjuk magunkat. Scylen...vajon egy ilyen rongyos koldusnőt itt szívesen fogadna bárki is? Nézek rá elgondolkodva Carlára és jót mosolygok, elképzelve hogyan használják a testnyílásait különböző nem épp baráti célokra az itt élő kiéhezett trógerek. Hirtelen egy fiú szól oda hozzánk, így a csodás merengésből kizökkenve fordulok felé, majd a felismerés kissé meglepően ér. - Hé, te meg mit keresel itt? Honnan tudtad, hogy ide fogunk érkezni? - próbálom azért megtartani a viszonylagos nyugodtságom és elrejteni a meglepetésem. Miután átmentünk a szokásos talajba tuszmákolós ero-ero élményünkön a csuhás fanatikusok kezei által. Egy általam ismeretlen helyen találtuk magunk egy 15-20 éves forma kölyök mellett, akit a ficsúr azonnal leszólított, bár előtte olyan egoista és lenéző tekintetet vetett rám, hogy ott helyben kasztráltam volna legszívesebben a kis bájgúnár incest/homit. A fiú egy halvány mosollyal kommenteli az eseményeket, majd a hangos megismerésre elnyom egy sóhajt. - Onnan, hogy kiszámítható. Nincs olyan sok járat ebben a városban. És Redhez akartatok jönni, nem? Visszakézből csapja a labdát, majd leplezetlenül végignéz Carlán. - Te nem... mindegy - fejezi be végül, figyelmét újra a ficsúrra fordítva Miután a srác (aki valószínűleg Redrum egyik embere) leplezetlenül lestíröl elkezd egy mondatot de nem fejezi be... De utálom az ilyesmit. Most már ketten akarnak szívatni. Ránézek érdeklődve majd megkérdem: - Mi nem? Barátom...mi is a neved? - kérdezem mosolyogva és megnyomva az első szót a célzása és Carla méregetése után - Redhez jöttünk, valóban. Mutatod nekünk az utat? - közben Carlához fordulok - A mostani tetős találkozásunk előtt ő juttatott be a szintre, amiről oda kerültem eléd. - kicsit fintorgok a végén. Nem vágta hasba, hogy a lány szúrós szemekkel nézett rá, így ismét a fiúhoz fordult, hogy válaszoljon neki. - A nevem Gavin... amúgy. De ezt első körben nem kérdezted - feleli aztán, majd megvárja, amíg az érkezettek elcsevegnek egymással. A srác bemutatkozott majd a bájgúnár fintorogva odaköpi nekem egy rövid mondatban (gondolom tőle csak ennyi telik, amekkora őstulok), hogy a kölyök korábban elvitte egy szintre. Rásandítok és megeresztek egy : Aha-t!- had örüljön... - Nos, Gavin. - fordulok hozzá, miután meggyőződtem róla, hogy Carla kommunikációra érdemtelen a továbbiakban. - El tudsz vezetni Redhez és esetleg tudsz valami infóval szolgálni még a segítőkről? Neked is van netán? Gavin ismét végignézett Carlan, de nem igazán tudta miként szólhatna hozzá. Persze külsősként lehet Carla sokakat el tud csábítani, de Gavin esetében ott volt a "mindegy", ami bezavart. - Elkísérlek titeket Redhez, majd ő elmondja a többit - összegezte végül, némi szünet után. - És nem, nekem nincs Kísérőm. Én nem vagyok Tesztelő... vagyis nem úgy, ahogy ti. Azzal fordult is, hogy jelezze, ideje menni. Megvonom a vállam és elindulok utána. Minél előbb túleszünk ezen, annál előbb mehetek megkeresni Shellyt. - Remélem ez a Red tényleg segíteni fog valamit. - mondom inkább magamnak. Okkó menjünk!- elindultam a srácok után, bár elég kétes érzéseim voltak ezzel az egésszel kapcsolatban. Főleg Redrumtól tartottam, mert a hallottak alapján nem a legszívesebben összefutnék vele lista tetején szerepel. Végig figyeltem az utat és próbáltam menekülésre alkalmas vagy búvóhelyeket keresni és reménykedtem benne, hogy Mandarin nem haragszik meg, ha a találkánk elmarad az esetleges halálom okán. Ezen csöndben elkezdtem kuncogni majd szökellve beértem őket, mert gondolkozás közben kissé lemaradtam tőlük. - Annyit segít, amennyit kérdeztek - teszi hozzá Gavin, mintegy mellékesen. Utatok az egyetemre vezet, pontosabban annak parkjába. Michael-nek nem lehet ismeretlen terület, hiszen sokszor járt ide, elrejtve a valódi családnevét. Többen rátok mosolyognak, összesúgnak a hátatok mögött, egynéhány oda is köszönnek nektek, Gavint figyelmen kívül hagyva. Alig egy tíz perces séta után egy kisebb csoporthoz értek. Professzorok, egyetemi docensek öt tagú gyülekezete, akik kihasználták a pillanatnyi nyugalmat. - Professzor! Gavin megszólítására mind odakapták a fejüket, majd az egyikük, egy szikár, horgasorrú férfi szélesen elmosolyodott. Ezután bocsánatot kért a többiektől és felétek tartott. Lerítt róla, hogy renlari lakos, elég volt csak ránézni. - Szép munka Gavin! Kettő a nyolcból - köszöntött titeket, gyermeteg mosollyal. Ahogy haladunk az egyetem felé, kezdem kicsit kellemetlenül érezni magam, túl sokan ismernek itt. Sebaj, a régi életünkbe ezután esélytelen, hogy visszatérjünk valaha is Shellyvel ha jól sejtem. A köszönő emberekre nem reagálok inkább semmit, felesleges energiapazarlásnak érzem. A professzorok, akikhez végül odamegyünk szerencsére számomra nem ismerősek, aki pedig a megszólításra kilép a tömegből, végképp nem. Végigmérem a férfit, talán emlékeznem kéne rá Renlarból? - Mindent sorjában. - préselem ki a szavakat a fogaim között nagyon halkan. - Lenne szíves bemutatkozni? - kérdezem egy kicsit visszatérve régi relnari önmagamhoz udvariasság nélkül. Úgy néz ki a ficsúr ismerős a környéken, ezért próbálok a közelében haladni szinte hozzábújva, és a ráköszönő lányokra kihívóan nézek majd tovább ballagok mellette *legalább elütöttem az időt, addig sem Redrumon rágódok meg hátha zavarja a bájgúnárt kekeke* egy nagy épület együttes felé, amíg pár öreghez nem érünk, akik egy padon diskurálnak. A srác megszólítja az egyiket, aki elindul felénk és üdvözöl minket kicsit nagyon erőltetett mosollyal az arcán. Jó napot, *itt kicsit elgondolkodtam, mert az ürgéről lerítt a kulákság és még valami más kisugárzása volt, szóval óvatosra vettem a figurát* professzor úr. Ön lenne a hírhedt Redrum? Mondhatni sokat hallottam már önről az elmúlt napok folyamán. Ezt jó tudni. Szóval 8 tesztelő van. -mondom. A "hibás" kísérő, ugye nem 8unk közt van? -kérdezem meg tőle érdeklődve majd hozzáteszem. - Gavint, ha jól látom nem vették észre a járókelők... Gavin ezután bólint és teret enged a professzornak, ki csillogó szemekkel figyeli az elé állított "példányokat". Nagyjából így figyel titeket, leplezetlenül. Bevárja a kérdéseket, majdcsak ezután mond bármit is. - Óh, önnek emlékeznie kellene rám Michael. Nálam végezték a beiratkozásukat a húgával. Bár igaz, az nem most volt - gondolkodott el, egy röpke pillanatra. - Javaslom hívjon úgy, ahogy a bájos társnője hív. Gondolom az a név már nem lesz számára ismeretlen. Ezután a lányhoz fordult és korántsem erőltetett örömmel vette sorjába szavait. - Eredetileg Tízen voltak, de a körülményeknek hála, már csak nyolcan vannak. - itt kicsit elgondolkodik - Gavin? Neeem, ő ugyanolyan hús-vér ember, mint önök. Csak ezen a helyen nem mutatkozik sokat, vagy ha mégis, akkor, mint az asszisztensem. Egy mellékszereplő, ha így jobban tetszik. Ami pedig a hibást illeti... melyikre gondol? Ja bocs!- mondom meglepve *elfeledkezve arról, hogy lehet, hogy leendő gyilkosommal társalgok*. - Jól elronthattatok valamit, ha több hibás furaszemű rohangál kint mi meg kaptunk laza memória vesztést és ránk járnak az ön kedves csuhás barátai is. -mondom mosolyogva. Csendben figyelem a férfit, majd Carla kérdései után én is zúdítok rá. - Nem emlékszem magára, gondolom nem ez az igazi neve. Maga rángatott minket ebbe az egészbe? Mi a célja ennek a "játéknak"? - kérdezem megnyomva és a véleményem hűen tükrözve, hogy szánalmasnak tartom ezt az egészet. - Mi a maga szerepe? Mik vagyunk mi? Miért pont mi? Mik azok a segítők? Remélem tud valamiféle minimális magyarázattal szolgálni "professzor úr". - gúnyosan megnyomom - És gondolom azt is tudja, hogy ki vagyok én. - kis éllel és fenyegetéssel figyelem a reakciókat és a válaszokat. - Úgy vélem üljünk le egy padra, úgy kényelmesebb - intett egy szabadon hagyott terület felé, egy percre felvont szemöldökkel nyugtázva a kirohanást. Az arcára volt írva, hogy nem egészen érti a logikát, de ám legyen. Mikor már aránylag nyugodtabb környezetben voltatok, Red leült és némi összegzésbe kezdett. - Előre bocsátom, hogy nem vagyok olyan empatikus, mint Athal. Nem az a dolgom, hogy megértsem a helyzetüket, sőt... nem is nagyon érdekel mi lesz önökkel. A Csuhásoknak, mint arra gondolom rájöttek, elsődleges dolguk, hogy önöket a Szintekre küldjék, amíg erre saját erőből nem lesznek képesek. A hibásokat pedig fura mód nem mi okoztuk. Az egyiket maga a Tesztelő programozta át, a másiknak a genetikája volt hibás. Ezek járulékos veszteségek. De eddig nem ők jelentették a veszélyt. A memóriavesztés pedig bele volt kalkulálva a tervekbe... csak nem ennyire drasztikusan. Ezután Michael-t nézte végig, mint valami fura bábut, ami nem kell senkinek a rikító színezése miatt. - Röviden fogok válaszolni, mert nem szeretem a rinyáló kölyköket. Tesztelők voltak, saját akaratból jelentkeztek, és most az a cél, hogy kijavítsuk a rendszerhibát, mielőtt az Ardorral elszáll a győzelmi zászló. És ne merje megkérdőjelezni a professzori diplomámat. Világos? *Szánalmas fickó...amint ennek vége, megtanítom veled, hogy hol a helyed.* - Látom a viccet se nagyon érti. - mosolygok rá, próbálok vele empatikus lenni - Athalról még nem hallottam. Esetleg mesél róla valamit? És az Ardor szerepére is kíváncsi vagyok személy szerint, persze csak ha beavat. A hiba, amiről beszélt eredményezte azt, hogy mindannyian "párokba" kerültünk ha jól sejtem. Esetleg tudna tanácsot adni, hogy merre menjünk tovább? - Nos, akkor ne kerülgessük a forró kását, uram. Közölte, hogy nincs kedve a kölök rinyálását hallgatni, ami azt illeti nekem sem. Elárulja mit kell tennünk, hogy mihamarabb visszakapjuk az emlékeinket és azt, hogy mi történt azzal 2 tesztelővel, aki már "nincs"? Szeretnék mihamarabb túljutni ezen és megkapni a fizetségem, ami gondolom busás egy ilyen kaliberű projektnél. - *Legjobb, ha elhitetem, hogy kezes bárányka vagyok, aki csak a pénzét akarja azt csá.* - Szóval ha tehetek önért valamit ne kíméljen! -csöndben hozzáteszem. - Ha megszabadítana a ficsúrtól bezsebelne pár jó pontot nálam, de ez csak egy álom... Red ezt inkább nem méltatta még szóra sem. Nem érintkezett egyik érdekével sem, hogy ilyesmit tegyen... és jobbnak látta, ha nem kezd el ő is humorizálni. Az eddigi felmérések alapján ezt senki nem vette jó néven. Athal a társam, a K. Project másik nagykutyája. Az Ardor volt a Project megrendelője, mondván, hogy egy olyan védelmi rendszer akar a hackerek ellen, ami valóban beválik. Nos, a célját elérte, ez tagadhatatlan. A Főrészlegen található Hiba miatt vagytok párokban, remélve, hogy legalább ketten nem buktok el megint. Az emlékeitek a Szinteken vannak tárolva, Kulcsok formájában. Ez egy biztonsági intézkedés volt. Ha a Szinteken megtaláljátok a Kulcsokat, meglesznek az emlékeitek is. Erre is szolgálnak a Kísérők, hogy felmérjétek velük a rendszert, illetve kijavítsátok azt a helyet, ahol megbomlott. Az a két Tesztelő pedig... nos, az egyiküket a saját Kísérője ölte meg, nem is olyan régen. Hozzáteszem az egyik hibás műve. A másik egyszerűen kilépett a játékból. Van ilyen - vonta meg a vállait. - A béreteket meg már megkaptátok, közvetlen az emlékvesztés előtt. Egész szép summa volt, még szerintem is. De az Ardor sosem szűkölködött ilyen téren. Imádja a Tesztelőit... még azokat is, akik báránybőrbe bújnak. Hogy egyébként hogyan haladhatnának tovább... nos. Van egy mód, ami megkönnyíti a dolgokat. De ahhoz ezt kell a bőrük alá ültetni. Belső zsebéből egy zöldes fényű, 3x3 cm-es chip-et vett elő. A fénye pontosan megegyezett azzal, ami a Szinteken is uralkodott. - A művelet fájdalommentes, a hatása letesztelt és ennek segítségével hamarabb átlátják a Szinteket. Nevezhetjük térképnek is, ami szimplán útmutatás, és nem helyettesíti a Kísérőkkel való kapcsolatteremtést. Tehát azokkal is együtt kell dolgozniuk, ezután is. Red szavai elég fásultak voltak ahhoz, hogy leszűrhető legyen, nem most magyarázza ezt el először. Mindazonáltal a döntés rajtatok áll. Figyelmesen hallgatom a fickót, valami haszna csak volt, hogy találkoztunk vele. Mondjuk azt nem értem, hogy minek vállaltam ezt az egészet, elvégre pénzünk volt elég mindenre...nem lenne rossz kideríteni, hogy mitől voltam ilyen idióta. Carlára nézek, hogy ő mit reagál az elhangzottakra, majd vissza Redrumra. - Rendben uram, adhatja a chipet és köszönjük az infókat, gondolom nem túlzok nagyon, ha azt mondom ismét. Remélem Athalal is lesz alkalmunk esetlegesen beszélgetni. - Gondolkodóba esek, hogy mi történne, ha szitává lőném ezt a fickót, lehet hogy többet nem fogjuk viszontlátni és elég sok mindent tud feltehetőleg rólunk is. Kérdés ezzel mennyivel lennénk előrébb. Egy kérdés pedig a nyelvemen van, de nem akaródzik kijönni, feltételezem hogy utána mindenképp meg kéne ölnöm ezt az embert. Egyelőre jobb lesz a nyugalom....egyelőre. Akkor jöhet a mütyür és zúzzunk vissza szintekre szerelni, mert már érdekelnének a korábbi emlékeim! - kiáltom lelkesen miközben érdeklődve nézem az öreg kezében lévő chipet. [ Módosítva: 2013.11.25 20:51 ] |
| Erodon | 2013-11-26 00:47 |
|
-Yosshii... -ütöm össze párszor a tenyerem, hogy levakarjam róluk a port, majd felpattanok az egyik ládára. Róka egyik reakciója, az arckifejezése igencsak zavart, amióta eltűnt, olyan érzésem van, hogy valamit nagyon, nagyon, de igencsak nagyon elfelejtettem, pedig fontos lenne. alljuk be, ez mondjuk tőlem nem meglepő, mindig is a jelen embere voltam, a múlt vagy a jövő semmit sem jelent a számomra. Távoli múltra úgysem emlékszem, a rövidtávú memóriám meg jóformán nincs is. -Pihenjünk egy picit, röviden, aztán haladjunk tovább. Találjuk meg Farkast ^^ -kezdeményezem, és azzal a lendülettel hátra is dőlök a falnak. Lehunyt szemmel, mosolyogva próbálom ringatni magam, de csak-csak nem megy ki a fejemből a lány szava... Valami nem stimmel... Nagyon nem... De mit felejtettem el? Pár perc után nem bírom tovább, inkább nyitott szemmel folytatom. Lock elszundikált - nem baj, had pihenjen. Ő van szorultabb helyzetben, és bizonyára jobban elfáradt, mint én, főleg, ha hozzárakjuk, hogy ma már Szinten is járt, ami rólam viszont nem mondható el. Róka valami miatt nem akar Szintre küldeni, valószínűleg úgy gondolja, nem vagyok rá felkészülve eléggé. Amit alá is írok. Megrázom a fejem: inkább koncentráljunk Farkasra. Ha őt megtaláljuk, akkor máris nyertebb ügyünk van. Patkányról sem szabad elfeledkeznem, tehát már két szellemet kell kutatnunk, akiket senki más nem láthat rajtunk kívül. Mint Rókát... ... Csak mi láthatjuk Rókát... de a Doki szerint engem keresett valami lány... Még mindig mereven Lockot bámulva úgy szorítom a doboz sarkát, hogy belefehérednek az ujjaim. A Doki. Vagy egy másik lányra gondolt, vagy látta Rókát, de hogyan? A francba, meg kellett volna tőle kérdezzem, hogy mittomén, elég energia esetén láthatja-e más is őt! Ha Lock Farkasa nem tűnik el és kezdek ezen töprengeni, ez soha a büdös életbe nem jutott volna eszembe! Ez a srác egy zseni! És mikor látom, hogy ébredezik, izgatottan pattanok mellé. -Gyere! Hála neked eszembe jutott valami! El kell mennünk egy emberhez izibe, útközben majd elmondom! -ragadom meg a karját és húzom, hogy toljuk el a dobozokat szabadulásunk érdekében. Minél előbb a Dokihoz kell érjünk, érzem. Miután a pár ládát átpakoltunk leülök az ajtó közelében és nekidőlök egy ládának. Mielőtt még lehunynám a szemem és a hosszabb éjszakákba nyúló munkáinkkor már mesterien elsajátított félig meddig alvó állapotba, amiből ha kell pillanatok alatt fel tudok kelni, merülnék átnézek Factora, hogy minden rendben van-e vele. ~Láthatólag valami nyugtalanítja. Mintha még mindig a gondolataival viaskodna.~ Úgy tűnik eléggé el van merülve bennük így végül nem szólok hozzá. ~Remélem azért nem fog e miatt egész este fennmaradni.~ és ezzel együtt a félig-meddig alvásba merülök. Ám rövid idő elteltével, akaratom ellenére, magába ránt egy sokkal mélyebb alvás, ahol már az álmok világa köszönt... Ahogy magamhoz térek, ugyanabban a pozícióban ahogy elaludtam, a szemem még mindig csukva van. A szívem őrülten kalapál. ~Mi... Egy álom? Nem... Túl valósnak tűnt ahhoz. De akkor mi volt ez? Egy üzenet valakitől? Vagy esetleg egy jelenet az elveszett emlékeimből?~ A hang, a képek már csak homályosan rémlenek. ~Egy Szint... Kinek a hangja volt? Farkas? Az a hely és a helyzet...~ Egy másik kellemetlen személy ötlik az eszembe. Az akinek a szemem megnyomorítását köszönhetem. A gondolataimból az ráz fel, ahogy hallom Facto mocorgását. Hallom, hogy mellém lép. Lassan kinyitom a szemem. -Reggelt. - Dobom oda neki, kissé rekedtes hangon. Még mindig kissé kábának érzem magam így hagyom, hogy maga után rángasson. Segítek elpakolni a ládákat majd követem. |
| Elayan | 2013-11-26 12:11 |
|
//Möra... Hallottam vérszomjas hajlamaidról, sztem csatlakozom. Transzvesztitát csináltak a karimból. // A kopogásra nem kapunk egyből választ, de számomra ez nem szokatlan. Ha épp nem a gépet nyomja, akkor szunyál. Szóval türelmesen várok, néha rá-rápillantok Sevrenre. Mégis mi járhat a fejében? Ahogy végre kinyílik az ajtó és belépünk, megcsapja az orrom a romlott kajaszag. Megint nem takarított, jellemző. Körülnézek, ahogy kér bennünket, hogy helyezkedjünk el és amikor látom, hogy a kanapé relatíve tiszta, lehuppanok a megszokott sarkamba és jelzem útitársamnak is, hogy ott biztonságos. Szegény fiú, gondolom nevetve. Ahogy bezárja az ajtót, kérdezek. - Mit hagyott most itt nekem Leo? És igen kösz, egy kávé életmentő lehet. Pár perc türelmes várakozás után - ami alatt a szemem sarkából figyeltem a lányt és próbáltam kitalálni, hogy miért nézeget - kinyílt az ajtó és egy raszta, full zombi srác lépett ki rajta. Ő lenne Levarine haverja? Bocsánatot kért a rumliért, erre Levára pillantok, mert nem igazán tudom, hogy mit is reagáljak erre. Inkább csöndben maradtam. ~Anyagokért? Mi a...~ Utálom a kávét, annak a cuccnak olyan íze van, hogy akár cukrozott vizes homokot is ihatnék helyette...megráztam a fejem, erre megszólított. - H-hello. Sevren vagyok. ~De szólíts csak...á nem, inkább nem.~ - kezet ráztam a fura szerzettel, leültem a kanapéra, de csak Levarine után, majd pillogtam körbe-körbe. - Amúgy köszi nem, nem szeretem a kávét - tettem hozzá igencsak késve, mosolyogva. Mikor leültetek, J.J. már fordult is a konyhába, vigyázva, nehogy kihúzzon egy talajon terpeszkedő kábelt. - Csak megkért, hogy wrájtoljak ki //írjak ki// neki egy-két lemezt. Semmi extra! Te is tudod, hogy csipázza az underground-ot - ordította ki a konyhából, de nem maradt ott sokáig. Úgy fest elég nagy adag kávét főzött ahhoz, hogy mindenkinek jusson. - Két lemez, semmi több. Szóval? Mi járatban? - adta át nektek a bögréket, majd ő is beleesett a főnöki székbe, közvetlen a gépe elé. Nem szokatlan látvány, hogy három monitoron egyszerre futott valamilyen program, valamilyen játék és egy komplett műholdfelvétel az ország időjárásáról. Egyszerre több melóval bírt, hogy fizesse a költségeit. Elveszem a kávém, még mielőtt kilöttyentené és belekortyolok. Fujj... Mindig elfelejtem milyen zaccízű vackot iszik. Mindegy, jobb a semminél. - Elvinném a lemezeket, de érdekelne, hogy pontosan mit íratott ki. Na meg, egy kisebbfajta galibába csöppentünk - mosolyodok el halványan, figyelve az arcát. Kortyolok egyet megint a kávéból, kicsit elhúzom a szám és folytatom. - Emellett szükségem lenne a rendőrség friss adatbázisára és a felvételekre, ha még mindig be tudsz jutni. A videókon ismerős arcot keresünk - mondom elszántan. J.J. stílusa változatlan, szemeiben a kóma és az éberség váltakozik, mikor hogy tudja magát kontrollálni. Kiadja a kávékat, abban a tudatban, hogy az ő ízlése mindenki ízlése. Nem zavartatja magát attól sem, ha lerakod valahová és felé se nyúlsz. - Már mondtam Pici Lány: underground zene. Semmi több. Nem tudom miféle pasi kergethet titeket, ha már a lemez hallatán valami hiper-szuper titkos anyagra gondolsz - nevetett, fáradtan ernyedve a székben. És a nevetés akkor sem enyhült, amikor közölted, hogy a rendőrség anyaga kell neked. - Ez jó! Ez nagyon jó! Tetszik a humorod! Ismerős arcot... hahha... - azzal kortyolt a kávéból. Erre csak dühösen szuggerálom, hogy jelezzem, komolyan gondoltam. Várom, amíg JJ elkezd pötyögni a gépén, hátradőlök a kanapén és körbenézek. Csak a szokásos. A falak tele poszterekkel, mindenféle elektronikus kütyüktől hemzsegő polcok, és persze a szoba közepén elterpeszkedő milliónyi kábelhez csatlakoztatott géprengeteg. Csendben várom, hogy befejezze, amit csinál, mert már ismerem milyen, amikor valaki munka közben megzavarja. Hallgattam őket és nem nyúltam a kávéhoz, főleg az után, hogy Levarine mennyire fintorgott miatta. Felálltam a kanapéról, körülnéztem, hogy merre lehet kimenni, majd szóltam nekik is. - Ha nem probléma, kimennék telefonálni. Pár perc lenne az egész. J.J talán tényleg, csak egy jó poénnak fogta fel, amit egy ilyen merész délután mond neki a pici lány, vagy az is lehet, hogy nem akart róla beszélni. Ebből a szempontból a fickót nem lehetett kiszámítani. Újabb korty, majd csak int a fiúnak, hogy menjen nyugodtan. - Az erkélyt használd bátran, tesó! Amikor Sevren kiment JJ barátja húgához fordult. - Ezt a fura fickót hol kapartad össze? Annyi szent, hogy Renlarból való - fordult ismét teljesen a lány felé. - És én még azt hittem, hogy elég, ha átöltözik - csóválom meg a fejem és nézem, ahogy kivonul. - A modoráról viszont egyből lerí - mosolyodok el. Odasétálok JJ mellé és mélyen a szemébe nézek. - Bátyó bajban van. Legalábbis azt hiszem. Szükségem van a segítségedre. Benyúlok a zsebembe és előkaparom az érme nagyságú kis "nyomkövetőt", és távolról megmutatom neki. - Tudod mi ez? - Szerinted most látok először renlarit, pici lány? - nevet ő is, majd érdeklődve tűri, hogy Levarine beavassa a részletekbe. Miközben beszél, majd előkotorja a kütyüt, ő is oldalról még gyorsan szürcsög egy kortyot. De azt is majdnem kiköpi. - A nyakamra akarod uszítani a kopókat Meghülyültél? - Szóval tudod - sóhajtok. - Nekem annyit mondott csak Leo, hogy valaki meg tud találni ha magamnál tartom. Viszont én nem akarom megvárni. Be tudod mérni, ha van több is? Visszasétálok a kanapéhoz és újra lehuppanok, haverom pedig kifordul a székén, hogy nézze mit csinálok. - Amint többet megtudok, elhúzok innen. Csak tudnom kell, hogy megtalálhatom-e ezzel a többieket és hogy bátyóhoz hogy juthatok el biztonságosan. Kérlek - nézek rá esdeklőn, a dühöm már a múlté. - Köszönöm. - bólintottam és kimentem az erkélyre, becsuktam magam mögött az ajtót, elővettem a telefonom. A cetlire nem volt szükség, mert megjegyeztem a számot, ha esetleg elveszne. Magam sem tudom az okát, de izgatott voltam, miközben a számot tárcsáztam. Talán egy régi érzés az oka, ami nem tűnt el az emlékekkel együtt. A szám elég sokáig kicsöngött, mire kapcsolták. Angelique szólt bele, réveteg hangon. - Igen? Kezdtem elveszíteni a reményt, de végre felvette. A hangja hallatán még meg is örültem. -Sz...szia! Sevren vagyok! Még telefonon keresztül is hallani lehetett a mosolyt, amit a lány megejtett a bemutatkozás után. - Szia! Minden rendben? A hangja ellágyult, bizalmasan kedvessé vált, ugyanakkor volt bennük némi szomorúság, amit nem tudott letagadni. - Igen, azt hiszem. - mosolyogtam én is. - Gondolom mondani szeretnél valamit, ha kérted, hogy hívjalak. - Nos... valójában... - kereste a szavakat, kicsit meglepetten. - Egyedül vagy? Bólogattam, bár nem értem, hogy minek. - Igen, nincs itt senki. - Ennek örülök. Várj egy percet! A háttérben hallhattad, amint egy pár szóban bocsánatot kérve távozik, majd ahogy becsukódik egy ajtó. Üresség zúgott a háttérben, amíg a lány ismét meg nem szólalt, leplezetlen bűnbánattal. - Sajnálom. Tudom, hogy ezt személyesen kell majd megbeszélnünk... de tényleg sajnálom, hogy most ebben a helyzetben vagy. - Milyen helyzetre gondolsz? - kérdeztem, amikor végre megjött. - Erre az egészre. Arra, hogy bekerültél a Tesztelők közé. De tudod... más miatt is szeretném, ha emlékeznél. Szeretném... ha... - megakadt. Nem igazán tudta, hogyan beszéljen róla, hogyan öntse szavakba azokat az emlékeket, amikre talán jobb nem is emlékezni... de elfelejteni is kár volna. - Nem bánom. Nem panaszkodhatok az eddigi életem miatt, de valami mindig is hiányzott belőle. Mit szeretnél? Folytasd kérlek. Még mindig bennem volt az izgalom, nem tudtam, hogy mire számítsak. A nyugtató szavaidra ismét elmosolyodott. - Tudom, hogy így elmesélve furcsa lesz, de kérlek, higgy nekem. A project előtt valójában tényleg furcsa volt a viszonyunk. Nem igazán tudtam eldönteni hányadán állunk egymással, mivel az a szó, hogy "szerelem" nem igazán passzolt hozzánk. De többek voltunk egyszerű barátoknál. Pontosan a rangunk miatt nem kellett vigyáznunk, hiszen egy negyedben laktunk. Aztán... nem sokkal a project kezdete előtt... megkérted a kezem. Csak másodpercekkel később tudtam megszólalni. Elhittem minden szavát, bár semmire sem emlékeztem...mégis fontosnak éreztem őt. Úgy látszik, hogy emiatt. - És...mi volt a válaszod? A kérdésedet egy kisebb szünet követte. - Valójában... időt kértem. Át kellett gondolnom a helyzetet. De... - kezdett magyarázkodni - csak azért, mert előtte közölted velem, hogy beálltál Tesztelőnek. Az okát nem árultad el. Azt mondtad nem fontos és ezután rögtön ezt kérdezted. Talán a válaszomkor azt hitted nem viszonzom az érzéseidet. Ahogy magyarázkodni kezdett, elmosolyodtam. - Az, hogy Tesztelőnek álltam, miben változtatott az érzéseiden? Azt hiszem meg tudom érteni saját magam, hogy megijedtem. - nevettem fel halkan - Egyébként szeretném, ha ezentúl több időt töltenénk együtt. Mit szólsz hozzá? Vagy...van azóta valakid? A gondtalan kérdésekre Angelique hangja megremegett. - N... nem... nincs senkim... Még a telefonban is hallatszott, hogy nem tudja visszatartani a könnyeit. Sok volt neki. - Ne haragudj... de le kell tennem. A válaszodat meg sem várva letette. A hangja rekedt volt a visszafojtott könnyektől. Nem értettem, hogy miért tette le így a telefont...biztosan érteném, ha emlékeznék mindenre. Én kész voltam helyrehozni ezt az egészet már most, mert ha az emlékeim visszatérnek valaha, biztos, hogy minden más is jön vele együtt. Ha pedig ilyet kérdeztem Ange-től, annak komoly oka volt. Még az emlékezetvesztés se volt képes teljesen eltörölni az érzéseim. ~Mihez kéne kezdenem? Nem akarom így félbehagyni a beszélgetést...~ SMS-t kezdtem írni a számára egy rövid kis üzenettel: Sajnálom, ha megbántottalak valamivel. Hívj fel, ha beszélni szeretnél. - leírtam a számom, ha esetleg rejtettnek jelzett volna - De a legjobb az lenne, ha személyesen beszélnénk át...ott legalább nem bújhatsz el így előlem! Szia, Angel. - Próbáltam így csattanóval zárni, de nem tudtam, hogy milyen következménye lesz...talán nem kéne felzaklatnom őt az emlékeivel, főleg a telefonhívás vége miatt, de egyedül se hagyhatom főleg, ha újra összehozott bennünket a sors. Az SMS után nem jött válasz. Angel nem válaszolt, még egy óra múlva sem. JJ morgott valamit, majd sóhajtott egy mélyet, megadóan. - Nézd, tök mindegy mit csinálsz, egy olyannal rohangálni kész őrület! Egy Bioborg alkatrész nemhogy ritka, egyenesen kincs az aluljáróban! Ölnek is ezért! Ráadásul mindet nyilvántartják, ha tetszik, ha nem. Ha egy eltűnik, vagy sérül, egy egész osztag szakad a nyakadba! Eddig ilyet csak a katonaságnál és a Tesztelőknél watch-oltam... de a tesztelők között is ritka. Itt kicsit elgondolkodik az általa ismert információkon. - Bioborg... Mi? - nézek rá értetlenül. Pont akkor értem vissza, amikor elkezdtek a Bioborgról beszélni, de még nem kérdezek, csak visszaülök a helyemre és figyelek. - A Bioborg... na ezt hogyan rakjam össze neked?... lényegében olyasmi, mint a cyborg, csak itt nem teljesen fémmel vannak helyettesítve a dolgok, hanem rendes, humán részekkel, amiket szintetikusan állítottak elő. Talán így a legegyszerűbb. Igen, azt hiszem így érthető... Szóval olyan, mint egy lombik test, csak mégse... érted? Magyaráz és közben inkább leteszi a kávét, nehogy kilögybölje, miközben mutogat. Nézem, ahogy Sevren, kicsit szomorkás ábrázattal, visszatér. Fura, nem így ment ki. - Szóval nyilvántartják - motyogok - Akkor nem elég fejlett a rendszered, hogy lenyomozd, hova küldi a jeleket? - Elég fejlett hozzá, nem ez a para - ingatta fejét JJ - Az a para, hogy ha rácsatlakozol, akkor egyrészt az összes Bioborg fogni fogja a jeled, másrészt téged is lenyomoznak. És ami a legfontosabb... nem tudom kitől loptad, de ha ez Leonál volt, akkor... jobb ha elhagyod a várost. - Azt nem tehetem - sóhajtok. - Egyébként mit tud ez a kütyü? ~Ha nem egy ilyen érdekes dologról lenne szó, azt hiszem már elindultam volna haza, vagy a teaházba egy szobát kivenni. Hmm...~ Megpróbáltam levakarni az arcomról ezt a bús ábrázatot, beszálltam volna a beszélgetésbe egy kérdéssel, de inkább vártam, mert a lány helyettem is feltette. - Nos... ha már benne vagy, akkor mindegy. Majd kivágom magam ha rajtam keresnek - kulcsolta össze ujjait JJ és az eddigi gondtalanságának nyoma se volt. Sötét felhők gyűltek a feje felett. - Hogy pontosan mit tud... azt sorry, de nem tudom. De azt igen, hogy ilyet csak Bioborgok kapnak. Ez egy összekötő rendszer közöttük... és elhiheted, hogy ezek az alakok nem véletlenül vannak. Először a hadseregnél jelentek meg, amit nem kicsit pénzelt az Ardor, de persze tusolták az ügyet. Ebből a hadászati technikából születtek aztán a Tesztelők, mint csoport. Nem mindegyik Bioborg volt életképes, az első szériában. Ha az eddigi csekkolásaim jók, akkor ez a kütyü azt a célt szolgálja, hogy a borgok egymásra találjanak, külön szerkezet nélkül. De ha megfosztják őket ettől, akkor abba belehalnak. Talán valami olyasmi, mint egy számozott memóriakártya, aminek a frekvenciáját a többi bioborg fogja. Pont emiatt viszont minden bioborgnak meg vannak számlálva a napjai... hmm... egész költői lettem. Nem jó nekem ez a stressz! Csóválta a fejét, lemondóan. - És mit tudnak ezek a Bioborgok? A Tesztelőknél és a Levarine bátyjánál miért volt ilyen kütyü? - szálltam be végre én is a beszélgetésbe. - Hogy tudom ki- vagy bekapcsolni ezeket és megtalálni a többieket? Emellett tudom én is használni úgy, hogy más biológiai kódja van beleültetve? Kettőtök kérdésre csak a fejét fogva válaszolt. - Csak azt tudom, hogy léteznek, de vagy a hadseregnél, vagy a Tesztelőknél. Az, hogy miért is lettek létrehozva... gőzöm sincs! Egyszerűen letiltottak minden forrást még jó pár évvel ezelőtt. És nem minden Tesztelő Bioborg. Csak van köztünk, mint például Leo... Itt megakadt, mert sejtette, hogy ezt talán nem kellett volna így kimondania. Aztán megrázta magát megadva magát a sodrásnak felemelt kézzel beszélt tovább. - Igen, Leo egy Bioborg! Tessék, kimondtam! Mindenki legyen boldog! - majd felsóhajtott és ismét összegörnyedt. - De... tudjátok skacok... nem akartok tudni erről... inkább ne is firtassuk... Azzal fordult volna, hogy ismét visszatérjen a munkájához. Felpattanok és megragadom a vállát. - De igen, JJ, folytassuk csak - mondom erélyesen. - Tehát...vagy Levarine szüleinek van valami köze a Bioborgokhoz, vagy módosították az emlékeiket...és ezek szerint ez a Leo egy alkatrészét adta oda Levarinenak? A rántásra ösztönösen megragadta a csuklód, de ezen kívül nem tett mást. - Nem, nem, srácok, nem erről van szó! A szülőknek ehhez semmi közük! Leo azért lett Bioborg alany, hogy megmentse a húgát! Az akkorit... Ezután Levarine szemébe nézett és csak ennyit tudott kinyögni: - Bocs pici lány. Szóhoz sem jutok, csak hápogok értetlenül és rázom a fejem. - Nem, az lehetetlen. - Hűha - nézek Levarinera, nem tudom, hogy ez most neki milyen érzés, de folytatni akarom a kérdezősködést. - És... - fordultam vissza a rasztához - Te honnan tudsz minderről? Miként mentette meg őt Leo? JJ csak sóhajtozik, de ez nem csoda. Nagy levegő kell az ilyesmikhez. - Leo a legjobb cimbim, naná, hogy tudok róla! Amikor Leva beállt a Tesztelőkhöz, hogy kihúzza a családot, Leo-val ketten egy project-en dolgoztunk. Baráti lóvé, mindenki hallott ilyesmiről! Aztán meséltem neki a Tesztelőkről és figyelmezettem, hogy rohadt szagos világ az övék! Tudom, mert én is nyakig benne vagyok. Aztán Leva meghalt... komolyan pici lány. A tested nem bírta a Tesztelő-létet. Van ilyen... de Leo nem bírt beletörődni. A Bioborg-ok pedig úgy születnek, ahogy elképzelhető: a régi testet ledobják és felveszik az újat. Leo a régi testéből, ami emberi, akart új testet kreálni, hogy megmentse a húgát. És... élsz. Ennyi a sztori. JJ hiába akarta, nem tudta érzelmek nélkül ledarálni, mint egy semmiséget. Ő maga is zavarban volt, hogy az elfojtott hónapok után ilyesmiről kellett tálalnia. Azt hitte ez feledésbe merül... végre. [ Módosítva: 2013.11.26 12:12 ] |
| kill-o-matic | 2013-11-26 12:11 |
|
- É-és az emlékeim? - habogok. - Na...várjunk csak...akkor ő itt most Leo teste, átalakítva, vagy ő is Bioborg? ~A jegyzeteim...így már azt hiszem világos. Ehhez nekem is közöm lehet...~ - Igen. A húga teste használhatatlan lett. Kisült... vagyis elégett. - javított gyorsan, hogy humánosabb legyen. - A fényképek alapján kreálták újra a cégnél Leo testéből. Ő embernek titulálható... sajnálom, de ez a szakszerű felállás... míg Leo Bioborg. Leván nincs ilyen gomb, látod? Ezzel felhúzta Leva haját a tarkójáról. Teljesen üres volt. - Régi nyelven mondhatjuk nekromanciának is az esetet. - Ez...eszméletlen. Léteznek ilyen kísérletek? JJ, ki hajtotta végre ezt Leván? Van hozzá köze Dr. Ailusnak? Ahelyett, hogy elborzadtam volna, teljesen felcsigázott a dolog. Úgy látszik, hogy ez a véremben van. JJ kivár egy kicsit, majd folytatja. Sevren lelkesedésén kicsit meglepődik, de ezt inkább áthidalja. - Lehet, hogy igen. Dr. Aelius elég híres ilyen téren, de ezt nem tudom megmondani. Ezt neked kell kiderítened. Ami pedig az emlékeidet illeti... nos, ez elég para. Pontosan azért, mert a tested elégett, a lelkedet... hogy így mondjam... elég nehezen tudtuk megfogni. És itt jön be a Kasumi Play, ahol Tesztelő voltál... Itt megint kivár, bár azt nem tudhatta, hogy a név milyen hatással van rátok. Érzem, ahogy könnyek csorognak le az arcomon, de nem vagyok képes visszatartani őket. Elfordulok tőlük és kibámulok az ablakon. Akármennyire szeretnék is elfutni, szükségem van az infóra, amit tud, elvégre ezért jöttem ide. Lassan az erkélyajtóhoz sétálok és kinyitom, hogy az esti levegő körülöleljen, de nem lépek ki, csak féloldalasan megállok, hogy mégis halljam és lássam mi folyik a szobában. ~Remélem Levarine jól van...~ Kíváncsian hallgatom a srác mondandóját, de amikor kiejti azt a bizonyos szót...a mondata vége már elmosódottan cseng, előre bukom a fotelban és teljesen kiver a víz, összeszorítom az állkapcsom, remegni kezdek és csak a mutatóujjamat nyújtom felfelé, hogy várjon. Egy darabig még így ülök, amikor végre elmúlik az érzés, zihálok, újra felé fordítom a fejem. -JJ...e-ezt a szót. Ezt többet ne ejtsd ki. A K-betűs szót. Szörnyű félelemmel tölt el minden Tesztelőt, aki hallja. Ezt abból gondolom, hogy ő is ugyanígy reagált rá, amikor utoljára együtt hallottuk. Nem tudom miért, talán történt valami, ami traumát okozott nálunk, de az is lehet, hogy...mindegy. ~Tesztelőként biztos több erőnk van a szinteken, mint egy mezei játékosnak, már ha egyáltalán létezik olyan jelenleg. Viszont akik alkalmaztak minket, biztos nem akarják, hogy minden felett lehessen erőnk, ezért öl meg ez a szó...majdnem. Talán egy kód része, amihez így elveszik a hozzáférést. Talán pont ezzel lehetne romba dönteni az egész Projectet, ha azt akarnánk...ennek így még lenne is értelme.~ - JJ, mond neked valamit az a szó, hogy Automation? J.J. aggódva figyelte a lányt, de nem tudott semmi olyat mondani, ami megnyugtatná. Sejtette, hogy ilyen esetben nem létezik ilyesmi. Sevren kérésére bólintott, majd a kérdésnél nagyokat pislogott. - Persze. Az Automation egy olyan funkció, ami automatikusan helyreállítja az adott feladatsort az előre bevitt adatok szerint, ha a rendszerben hiba lépne fel. De ha mondjuk ezek az előre bevitt alapok nincsenek frissítve, akkor a rendszer ugyan áll, de az újra töltött adatok nem lesznek a legfrissebbek. Mivel szakmájába vágó kérdést kapott, így sikerült kizökkennie a hirtelen beállt drámából. - Egy egyszerűbb példát mondasz neke? Mert...így kicsit érthetetlen számomra. Pedig az én naplóm volt - a végét már csak halkan, magamnak jegyzem meg. - Hmm... - vakargatta állát JJ - Egyszerű példa... nos, talán így. Van egy edényed... nem, inkább mégse. Inkább mondjuk így: van egy programod. Ez a program friss, ezért csinálsz róla gyorsan egy mentést. Ez az alaphelyzet. De ez a program aztán változik, beleírsz, fejlődik. Minden pöpec, el vagy telve magadtól, ezért nem mentesz. De jön egy hiba, amit elkúrtál. A hiba miatt átvariálódik a rendszer, ezért nyomsz egy Automation-t. Újraindul az egész, de csak a mentett alapok állnak vissza. Ergo buksz egy halom fejlesztést. Így világos? Néha bólintok, miközben beszél. - Magyarul...biztonsági mentés? - Igen, valami olyasmi. Ugyanakkor az Automation nem írtja ki a hibát, csak újraindít illetve visszaszorítja az életterét. A hibát már neked kell megtalálnod, azokkal a mentésekkel, amikkel rendelkezel.. És ha szerencséd van a hiba meghagyott néhány részt a fejlesztésedből. Ha ezeket megtalálod, akkor nyert ügyed van! De ez miért is érdekel? - Azért, mert régen jegyzeteltem róla. Tesztelő vagyok, de elvesztettem az emlékeim, és próbálom összerakni. De ezt gondolom te is tudod, ismerve Levarinet. Mit tudsz még a K. Playről? Lepillantok az órámra. Már órák óta itt vagyunk. Ideje lenne mennünk, mert lassan átváltunk reggelre, amikoris hemzsegnek az utcán a szaruk, hogy fenntartsák a biztonságot a munkába és iskolába sietők között. Odafordulok két játszópajtásomhoz és megjegyzem. - Lassan hajnalodik. Mennünk kéne. A lemezeket felkapva elindulok az ajtó felé, majd hátranézek. - Kösz az infót, JJ. Meg sem várva a választ, kiviharzok. Nem vagyok képes tovább ott maradni. Túl sok volt ez egyszerre. Bátyó miattam van bajban. Ki kell juttatnom valahogy. - Sejtettem. Sajnos nem sokat. Én egy másik részen melóztam, csak annyi közöm volt a K. Project-hez, amit Leo mesélt. De azt mondta, hogy minden vesztes kör után vesztettetek valamit... elméletileg csak a megoldásokat kellett volna, de valami miatt szép lassan lenullázódtatok. Miközben mesél, csendben figyeli, ahogy Levarine fogja a lemezeket és kiviharzik a szobából. - Nincs mit pici lány - köszön el ő is, majd mielőtt Sevren távozna, megragadja a karját. - Valahogy győzd meg, hogy ne fusson Leo után. A K. Project az egyik legszemetebb teszt, amit valaha láttam és nem lenne jó, ha ilyen helyzetben a bátyját hajkurászná. Ha azt írtad Automation, akkor sejtened kell, hogy szinkronban futtok a K. Project-tel. És ezt nem akartam előtte mondani. Az Automation-t nem szimplán leprogramozott részekhez használjuk, hanem csak akkor, ha a lementett alap ugyanúgy fut tovább. Csak és kizárólag szinkronban. Érted? Még a hangját is lehalkította, úgy darálta el a többit. -JJ...megpróbálom, de nem lesz könnyű. Még ha Bioborg is, szereti őt. Én is egy Bioborgot akartam eljegyezni anno, de fogalmam sincs, hogy tudtam-e erről, vagy sem. Igazából...nem is érdekel - mosolyodtam el. - De hogy érted azt, hogy szinkronban futunk a K. Project-tel? - suttogtam én is, és közben az ajtót néztem, nem mintha átlátnék rajta. - Nem emlékszem semmire, de ezt el kell magyaráznod, mielőtt utána megyek! - Világos - engedett el, az infók kapcsán. - Sajnos a Bioborgok nem emberek, bármennyire is szeretnénk. Miután te is az ajtó felé lestél, ő is ugyanezt tette. - Ahogy mondom. Az Automation újraindít és visszaszorítja a hibát. De csak akkor tud működésbe lépni, ha a kimentett másolat is fut. Tehát a másolat, mondhatni külön életet él a belé tárolt információkkal.... szóval... - kezdte magyarázni, mert érezte, hogy ez nem tiszta - Van ugye a program, amit alkottál. Az egy komplexum. Van a kimentett alap, ami ennek a komplexnek a másolata. Lehet, hogy a másolathoz nem nyúlsz hozzá, de működésben kell tartanod ahhoz, hogy használhasd az Autamtion-t. Vagyis a megalkotott és a kimentett résznek is egyformán áram alatt kell lennie ahhoz, hogy a program működésbe lépjen. Érted? Ugyanakkor ebben az a jó, hogy a főrészt támadó hiba nem terjed át a mentésre, ergo azt bármikor előhívhatod. -A Bioborgoknak mi közük a K-Project-hez? -És annak amit elmondtál, mi köze ahhoz, hogy mi szinkronban futunk a K-Project-tel? Ezzel azt akarod mondani, hogy belénk tárolták a másolatot? Ha igen, hova? Bocs, hogy ennyit kérdezek, de jelenleg te vagy az első olyan ember, aki segített fényt találni a sötétségben. - Tudtommal semmi. De már mondtam bro, hogy nem vagyok a project-ben, nem látok bele - rázta a fejét. - Én csak elmondtam, hogy mire jó az Automation, többet ne várj tőlem. Most pedig fuss a lány után, mielőtt baromságot csinál! Azzal erős rávezetéssel tessékelt az ajtó felé. Sóhajtok, majd nyújtom az öklöm JJ felé, hogy le"brofist"-eljek vele. - Felétek ez is szokás, igaz? - elnevetem magam - Vigyázz magadra. Az ajtón kilépve körülnéztem, szerencsére Levarine nem ment túl messzire. Elég megrázó lehetett számára ez a sok infó, amit kapott. - Hé, Levarine! - szóltam oda amikor utolértem és a vállára tettem a kezem. - Jól vagy? - Ez most komoly? Jól vagyok-e? Aki számít nekem a szarban csücsül az én hibámból és ha odamegyek érte, csak még nagyon bajba keverem, ráadásul segíteni sem fogok tudni neki. Akihez segítségért mentem, semmit nem tud tenni érte, vagy ha igen, meg sem próbálja. Szerinted jól vagyok? - hadarom dühösen, de szerencsére a könnyek már elkerülnek. - Az egészről én tehetek - sóhajtok fel hangosan. - Ne légy rám dühös. És kérlek próbálj meg megnyugodni. Bízd Leo megmentését Athalra. Nem hiszem, hogy maradandóak lesznek a sérülései. Elmondhatok neked valamit? - nyugodt hangon, mosolyogva beszélek hozzá, annak ellenére, hogy mennyire rossz is most ez az egész. - Athal eddig sem tett semmit. Sem, hogy engem segítsen, sem hogy bátyust. Hogy bízzak olyasvalakiben, akiről azt sem tudom, hogy barát vagy ellenség? Megállok teljesen és most már ránézek. - Mondd csak. Én is megállok, hangosan felsóhajtok és beszélni kezdek. - Emlékszel, hogy mit mondott Angelique? A szerkezetről, ami épségben tartotta az emlékeit? Amikor beszéltünk vele, az asztal alatt átadott egy levelet, a telefonszáma volt rajta. Azt írta, hogy hívjam fel. Elárulta, hogy a múltban viszonyunk volt, és végül megkértem a kezét...Eddig megvan? Vettem egy mélyebb lélegzetet és folytattam. -JJ azt mondta, hogy te meghaltál tesztelés közben. Talán én is meghaltam és mindenki más is, az emlékeinket pedig elnyelte a K-Project. De nem is ez a lényeg. Hanem Lorelai Bioborg cucca. Azt hiszem ő is egy Bioborg, és ha az, akkor miattam lett az. Ha pedig ez igaz, akkor egy cipőben járunk. Emellett Athal is Bioborg, Redrum is, bárki is legyen az, de szerintem egy nő...hacsak nem egy meleg pasas hívott táncra. Úgyhogy...kérnék tőled valamit. Tartsunk össze és próbáljunk meg mindent megtenni azokért, akik feláldozták magukat azért, hogy élhessünk. Biztos, hogy valami fontos dolgunk volt még a világban, ha emberek miattunk adták fel a saját életük és váltak időzített bombává. Kövessük Athalt. - Ezen gondolkoznom kell - motyogom, majd indulok tovább. Újratárcsáztam Angelique számát. Kicsit mérges voltam, de nem tudhattam, hogy mi baja volt, ezért leplezni fogom, ha egyáltalán felveszi. A hívást ezután kapcsolták. - Halló? - szólt bele egy kellemes férfihang Képzeletbeli kérdőjelek sokasága jelent meg a fejem fölött. - Jó estét. Angelique-t keresem. Ki maga? - Jó estét! A lányom minden bizonnyal már alszik. Elég hosszú napja volt, remélem megérti - cseveg tovább a férfi, mindenféle probléma nélkül kezelve az amúgy illetlennek is tekinthető kérdést. Teljesen zavarba jöttem. -A... Ange apja? Ne haragudjon a kései zavarásért! Öm...átadna neki egy üzenetet? - a hangom teljesen feszült és ideges volt a zavartól. - Persze, mondd csak! - bátorított, hallhatóan kicsit sem aggodalmaskodva. ~Már értem, hogy honnan örökölte a pozitív természetét...~ - Biztos nem zavarok? Maga nem aludt még? Jaj... - Ne aggódj, emiatt! - nevetett halkan. - Ha aludnék nem vettem volna fel. Szóval? Mit üzensz neki? Eszembe jutott, hogy esetleg... - Először kérdezhetek valamit? Egy pillanatra döbbent csend ült a telefonba. Majd halkan felnevetett. - Persze, kérdezz bátran! ~Ezt az alakot ki kéne találni, ha nem lenne. Mi a franc ez a folyamatos jókedv?~ - Mond... mond valamit magának az a név, hogy Sevren? Sevren Ailus? Pár hümmögés volt az első válasz. - Sevren... talán. Sajnos nem tudom. A névmemóriám nem a legjobb fiam, ha látnálak talán felismernélek. Angel-nek sok barátja van, nem tudok mindenkit megjegyezni, remélem megérted. ~Talán jobb is így.~ És rám tört a hirtelen felvilágosodás. Vajon Ange apjának van köze az Ardor céghez? Ezt se most fogom megtudni. - Értem... akkor csak szeretnék üzenni. Méghozzá azt, hogy Sevren szeretne találkozni holnap valamikor reggel. ~Mielőtt még nekiülnénk a beszélgetésnek Athallal. Ilyen lelkiismeret-furdalás mellett még egy kőtömbhöz se szívesen beszélek.~ - Valamikor reggel? A randit nem így beszéljük meg fiam! - nevet fel. - Aztán mégis hol és hánykor akarsz vele találkozni? - Na de!!! - sipákoltam még nagyobb zavaromban, majd én is elnevettem magam - - Felőlem akár hajnal 5 is lehet, de nem tudom, hogy ő mikor ér rá. ~Azaz mikor lesz a beszélgetés.~ Mondjuk... reggel tíz óra. A teaházban, ahol fel szokott lépni. Apropó...mikor lesz a következő fellépése? - Talán a közeljövőben fiam, ezt nem tudom megmondani. Elég nagylány ahhoz, hogy maga intézze az ügyeit. De javaslom futócipőt vegyél magadra. Elmosolyodom a futócipős "tanácson". - Maga kedves embernek tűnik. Megtudhatom a nevét? - Óh fiam, nem fogsz annak nevezni, ha holnap tíz fegyverest uszítok rád és nagyjából harminc kopót, aztán videóra vetetem velük, ahogy széttépnek - feleli továbbra is mosolyogva. - Úgyhogy ha még szórakoztatni szeretnél vegyél magadra futócipőt. A filmekben az üldözési jeleneteket szeretem a legjobban. De azt hiszem a nevem pontosan ezért nem fontos. Természetesen felnevet a reakciódon. - No, jól van fiam, átadom az üzeneted, ha felkel. De most már ideje aludni! Szép éjszakát! Azzal letette. Nem volt csoda, ilyen későn minden normális ember aludni akar. A Teaház emeleti szobájába érve lehuppanok az ágyra, hátat fordítok Sevrennek és megpróbálok kicsit pihenni, hátha úgy jobban összeáll a kép. Most már én se vágytam semmire, csak pár óra pihenésre, és ha senki sem zavart meg az éjjel, akkor ennek nem volt semmi akadálya. ~Jó éjt, Levarine.~ [ Módosítva: 2013.11.26 12:14 ] |
| Agatha Arashy | 2013-11-28 01:02 |
|
12. kör Ishida - Amarillis: Mikor kiléptetek az ajtón, a Kísérők veletek mentek. Amikor ismét az a fehér fényesség vett körbe titeket, már tudtátok, hogy a Szint újból visszaküld titeket abba a valóságba, amibe tartoztok. Ám ezúttal nem szedett szét titeket. Együtt érkeztetek meg Renlar azon részére, ahol az Angel cégház is található. Oda, ahol nem is olyan régen még Michelle ébredt a puha párnák között. Halványan ugyan, de látjátok, amint egy fehér kismacska ül le elétek, majd elindul jobbra, de az első lépésnél eltűnik. Artemis pedig karmos lábak érintését érzi a vállán, majd szeme sarkából láthatott egy gyíkot, ami ezután hasonlóan eltűnt. Rajtatok múlik mihez kezdtek, illetve hogyan folytatjátok utatok. Hassan - Serena: Red bólint, majd int a háttérben várakozó Gavinnak. A művelet valóban fájdalommentesen zajlott, a chip egyszerűen beleivódott a bőrbe, hogy utána zöldes erezettel vonja körbe hordozója karját. Pont olyan fényesség volt, mint Carla Kísérőjének karján, mielőtt visszalépett volna a Szintekre. - Járjanak sikerrel! - intett búcsút a férfi, minek után egy másodperccel egy Csuhás bukkant fel a semmiből, majd taszított tieteket a Szintekre. Nem tehettetek ellene semmit. Testek ájultan esett össze ott, ahol álltatok, míg ti már egy Szinten álltatok. Ahogy kiléptetek a valóságból, Red felsóhajtott. - Gavin! - szólt, mire a Csuhás eltűnt és a helyébe Gavin állt, ugyanott, ugyanabban a ruhában. - Vigyük őket biztonságos helyre. Óh és közben mondd el, mi a helyzet a pacsirtánkkal. - A Kolibri már bizonyára Athal-hoz tart. Leo értesítette róla. - Az a fiú is egy ’áldás’. De sebaj! Ha a lány meg is tudja az igazat, se történik semmi - legyintett aztán. - Koncentrálj inkább a Gyíkra! Hozd őt is elém. A fiú bólintott, majd felkarolta Carla-t. - Egyébként… ez a lány… - De. De ezzel most ne törődj. Gavin bólintott, majd arra ment amerre a férfi is. A szinten Semmibe nyúló pepita padló terült el a lábatok alatt, majd nem sokkal később kilenc ajtó jelent meg előttetek. Mind a nyolc más színben: zöld, kék, fekete, vörös, fehér, szürke, rózsaszín és sárga. Rajtatok múlik melyik ajtót vagy ajtókat választjátok. Amelyiken beléptetek, ott már nem fordulhattok vissza. Erodon - Möraja: A Dokihoz vezető út látszólag zökkenőmentes volt, a legnagyobb nyugalommal tudtatok eljutni Touh-ba…bár egy rossz érzés nem hagyott titeket nyugodni. Úgy éreztétek, mintha valaki figyelt volna titeket. //Dobjatok egy hatoldalúval! Amennyiben a dobott szám páros: Mikor beléptetek a kopott falú rendelő ajtaján a helység már üres volt. Elkéstetek. Ha keresgéltek, hogy valami nyomra bukkanjatok, mindössze egy cetlit találtok az asztalon: „Du. 3-ra érek vissza. Az Ószereshez mentem” Rajtatok múlik, hogy megvárjátok, vagy a nyomába eredtek. Amennyiben a dobott szám páratlan: Mikor beléptek a rendelő ajtaján, megdöbbenve láthatjátok, hogy a Doki közelében egy Csuhás olvad ki a falból. Ez látszólag semmiféle riadalommal nem jár a férfi részéről, tovább matat az asztalán, jegyzetel, aztán az órájára néz, majd érdeklődve rátok. A Csuhás közben kimászik a falból, megáll a Doki mellett és vár. A fekete csuklya alatt nem látjátok az arcát, de tudjátok, hogy titeket néz. - Meséljetek fiatalok, mi a helyzet? - indítványoz a férfi, továbbra is teljes nyugalommal. A Csuhás nem mozdul. Rajtatok múlik, mihez kezdtek. Elayan - Killomatic: A JJ-nél átélt információ halmaz túl sok volt ahhoz, hogy egyszerre feldolgozhassátok őket, de mikor ledőltetek aludni, az álom seperc alatt bekebelezett titeket… vagyis sokkal inkább az üresség. A reggel úgy jött el, hogy észre sem vettétek. Kill-o-matic: Sikerült időben felkelned és elindulnod a megbeszélt helyre. Ange a Török Szobában várt rád, ezt a portán meg is hagyta neked, így semmi sem akadályozott meg abban, hogy találkozz vele. Mire megérkeztél már rendelt egy teát és a tegnapi bonyodalomnak nyoma sem volt rajta. Kedvesen mosolygott rád, amikor a közelébe értél. Elayan: Közvetlen Sevren távozása után egy ismerős fiú jelent meg melletted. Vidám mosolya és színes szeme, változatlan optimizmusról árulkodott. - Jó, hogy újra van egy kis időnk - köszönt rád ugyanolyan vidámsággal, mint legelőször. ---------------------- Bocsánat, amiért nem tegnap posztoltam, de azt hiszem kissé kimerültem az utóbbi hét pörgésében. ^^ És nem kell megijedni, ha valakinek most rövid reagja lesz. [ Módosítva: 2013.11.28 1:02 ] |
| Elayan | 2013-11-28 10:47 |
|
//A döbbenet (sokk) lenne az érzés, amivel a karakterem meg tudja idézni a kisérőjét? Nem haragszunk Agatha, csak tovább ásod a sírod. *ördögi kacaj* Egyébként Serenaék reagjában van egy durva elírás. Először 9 ajtót említesz, majd 8-at és annyit is sorolsz fel.// [ Módosítva: 2013.11.28 13:13 ] |
| kill-o-matic | 2013-11-28 13:12 |
| //Ela, amikor először megjelent akkor épp "erőt vettél magadon", de nyugodt voltál. Meg talán kimerült is...hmmm. Én a sajátomra szerintem rájöttem már, de ebben a szerepben semmi sem biztos. xD// |
| Elayan | 2013-11-28 13:16 |
//Igazából csak tipp volt, de az eddigi 4 megjelenésében alig van valami közös. Amikor átadta a kártyát, amikor megölték előtte (akkor max fáradt és unott, meg icipicit izgatott volt a karakterem), a szintes élmény után (akkor is fáradt, hitetlen és picit döbbent volt), majd most, amikor teljesen kikészült, de már fáradt nem volt, mivel épp aludt. Vagyis nem annyira, mint előző este, szóval a fáradtságot nem vehetem alapul. Francba. Akkor még találgassunk.//[ Módosítva: 2013.11.28 13:17 ] |
| kill-o-matic | 2013-11-29 00:08 |
| //Lehet, hogy nem is csak egy dologhoz van ez kötve. // |
| Agatha Arashy | 2013-11-29 08:56 |
|
//Jó nyomon jártok, de még szerintem kell egy kis kutatás. Ela: amúgy az ajtóknál nem volt elírás... egyszer sem. ^^ |
| kill-o-matic | 2013-11-29 15:47 |
| //Milyen ajtó? D:// |
| Agatha Arashy | 2013-11-29 16:54 |
|
kill-o-matic írta:
//Milyen ajtó? D:// Elayan írta:
Egyébként Serenaék reagjában van egy durva elírás. Először 9 ajtót említesz, majd 8-at és annyit is sorolsz fel.// Ez az ajtó. Aztán rájöttem ám, hogy de, ez tényleg elírás volt Hassan és Serena reagjában. >.< Csak azt hittem egy régebbi esetre gondolsz vissza. :S Bocsánat, én néztem félre! |
| kill-o-matic | 2013-11-30 12:26 |
| //Pedig már ment a nagy theorycrafting a 9. ajtóról...too bad. xD// |
| Serena | 2013-11-30 12:43 |
| a 9edik az amin bejöttünk én azt hittem |
| Agatha Arashy | 2013-11-30 21:14 |
|
kill-o-matic írta:
Mehet, ha gondoljátok, ebben nem gátollak benneteket. //Pedig már ment a nagy theorycrafting a 9. ajtóról...too bad. xD// Serena írta:
Mondasz valamit! xD
a 9edik az amin bejöttünk én azt hittem |
| kill-o-matic | 2013-12-01 03:18 |
| //Mivel "előttetek" jelenik meg a 9 ajtó, abból nekem leesett, hogy valószínűleg nem a bejáratról írtál...xD// |
| Agatha Arashy | 2013-12-02 14:39 |
|
//Szóval, mielőtt itt gabalyodások lesznek: Serena és Hassan előtt 8 ajtó jelent meg. Nem több, nem kevesebb. Kill: Az viszont valóban lehet agonizálni, hogy akkor min keresztül jöttek be? // |
| Serena | 2013-12-03 11:18 |
|
kill-o-matic írta:
attól még, hogy előttünk megjelent a 9 ajtó lehet hogy az egyiken jöttünk be csak nem tudjuk melyiken, mert 1 szerkezet elforgatta a termet... Lehet hogy eredetileg mind a 9 mögöttünk volt! //Mivel "előttetek" jelenik meg a 9 ajtó, abból nekem leesett, hogy valószínűleg nem a bejáratról írtál...xD// Itt egy ilyen szoba csapda at least u tried spoiler
[ Módosítva: 2013.12.03 11:27 ]
 |
| kill-o-matic | 2013-12-03 22:35 |
| //Jé, ennek már van 3. évada is?// |
| Serena | 2013-12-04 01:40 |
| Yepp most fut |
| Elayan | 2013-12-04 10:54 |
|
Álmatlan álomba merülök és már csak a nyikorgásra és ajtócsukódásra ébredek. Felpattan a szemem és körbecikázok pillantásommal a szobában, próbálva legyűrni a hasogató fejfájásom. Mint, aki másnapos. Kinyújtom a kezeimet, hogy felnyomjam magam az ágyon, amikor ismerős, vidám hangot hallok magam mellett. - Jó, hogy újra van egy kis időnk. - Ó, de még milyen jó - morgom dühösen. Fellököm magam és szembenézek az én "édes" kis kolibrimmel. - El tudsz vinni innen? Úgy értem, egy újabb szintre? A fiú színes szemeibe pillanatnyi döbbenet költözik. - Miért akarsz feljutni? Eddig azt hittem... nos... tudod, hogy az egy másik világ, igaz? - kérdezi végül, ahogy igyekszik rájönni, vajon miről maradt le, amíg az ő világában volt. - Ne nézz olyan meglepetten - vágom oda neki. - Inkább válaszolj. Elviszel, vagy sem? Nincs kedvem megvárni Athalt és a mondanivalóját. - Jó, én ezt elhiszem, de... még nem tudlak átvinni. Ahhoz egy kód kell... vagyis legalább a nevemből nagyjából négy betű. Most csak egyet tudsz... és ez csak 5 percre jogosít fel - magyarázza amennyire tudja, de már így is összefonja maga előtt a karjait. Látszik rajta, hogy ilyenkor bár nem tartja teljesen jó ötletnek, mégis igyekszik a segítségedre lenni. - A jelenlegi állapotban csak egy Csuklyás tudna átküldeni - vonja meg vállait hosszan, mintegy nyomatékosítva a kimondatlan szavakat: még nagyon gyenge a kapcsolat ahhoz, hogy érdemben lépni tudjon. - Ide tudsz hozni egyet... Mondjuk 11:15-re? - kérdezem. - Én nem tudom mire mozdulnak meg. Kicsit megnyugszom, bár nem értem hogy válthatja ki belőlem ezt a dolgot ez a kölyök. - Miért vagy itt amúgy? A fiú kedvesen felnevet a feltételezésen. - Őket nem mi hozzuk, vagy küldjük. Ők akkor jönnek, amikor szükség van rájuk. Velünk együtt, de tőlünk függetlenül működnek. Szóval... majd ideér egy. Közben látja, hogy a hirtelen jött rosszkedv oldódik, és ennek talán ő maga örül a legjobban... még a karjait nem engedte le maga elől. - Mert megrendültél. Megérzem az ilyesmit - feleli vállvonogatva, mint a világ legtermészetesebb dolgát. - Honnan tudod, hogy megrendültem? Sokszor előfordult már ilyesmi? De mindegy is - hessegetem el a gondolatot. - Inkább meséld el, mit tudsz a rajtunk végzett kísérletekről, ha tudsz róluk valamit. És érdekelne, hogy bátyó bioborg állapotát vissza lehet-e állítani valahogy? Kaphat még emberi testet? - Nos... te és én összetartozunk. És az egyik legmeghatározóbb érzésed az volt, hogy megrendültél. Minél jobban belemerültél a világba, annál több kérdésed lett, annál többször formálódott át a belső világod. Ez határozott meg téged akkor is - mosolygott rád barátian, mintha semmit sem változtál volna azóta. A második kérdésednél azonban megint felkacagott. - Kísérlet? Sosem használtátok ezt a szót. Túl durvának találtad. Jobb szeretted úgy emlegetni, mint egy Játék. - Biztos be voltam drogozva - motyogom. - Beteges így hívni valamit, ami ilyen... - mutatok végig magamon - ilyen izét csinál belőlem. Visszanézek rá, majd az ajtó felé. - A bioborgoknak mi a feladata velünk kapcsolatban? Vigyázni ránk? Biztosítani minket? A fiú döbbenete ezúttal mélyebbnek tűnik, az értetlenség már-már formát ölt az arcán. - Nem értem miről beszélsz - ingatta a fejét lassan. Igazat beszélt, ez lerítt róla. - Nem tudod mi az a bioborg? - pislogok rá ártatlanul. - Vagy nem tudod vannak-e felvigyázóink? - Mi vagyunk a vigyázóitok - mutat magára. - Nem léteztek mások, rajtunk kívül... legalábbis úgy tudom. És nem... nem tudom kik, vagy mik azok a bioborgok. - Oké - veszek egy nagy levegőt, majd kifújom. - És mit tudsz a hibákról, amiket ki kéne javítanunk? Miért jöttek létre és mi a céljuk? - Mindenben van hiba - feleli aztán, hátát a falnak döntve. Ő is rájött, hogy ez egy hosszú menet lesz... de még gőze sem volt róla, mennyi ideig maradhat az időkorlát miatt. - Egyik világ sem létezik hiba nélkül. Mindössze azt kell megakadályozni, hogy a hiba tovább terjedjen. Hogy miért vannak, vagy ki hozta őket létre... nem tudom. Erre talán Sehalim azt mondaná, hogy ez olyasmi, amikor neked rossz napod van. Egy hiba csúszott a rendszerbe, mert megváltozott az alapprogram... vagy valami ilyesmi bölcsességet. Haját vakarva nevet fel zavartan. - Sajnos nem vagyok olyan bölcs, mint ő. De azt tudom, hogy azért vagyunk, hogy ezt szabályozzuk... de a rendszer most nálunk is felborult. Az egyik Játékos meghalt, a Kísérője pedig Hibás... és nem tudjuk mit akar elérni. -Sehalim? - kérdezem. -Sehalim egy másik Kísérő - mondta aztán nyugodtan. - Természetesen nem ez a kódneve, azon rajtatok kívül senki sem hívhat minket. De a Játékosa így nevezte el, hogy tudja min hívni. - Szóval az egyikőnk meghalt. A Kísérője hogy lehet Hibás? Miért nem tűnik el vele együtt, ha egymáshoz tartoztak, mint te meg én? - Épp ez az egyik, amire csak Athal, vagy Red tudna választ adni. Mi nem látunk bele az itteni eseményekbe, csak részben... általatok. De azt hiszem valami olyasmi történt, amire senki nem készült fel igazán... vagy nem tudott rá felkészülni. Miközben beszél és most már a kezével is mutogat, észreveheted, hogy a karján ugyanolyan zöldes fényjelek jelennek meg, mint legutóbb a csatornában. Amikor észreveszi, egy pillanatra lefagy. - Egy perc és mennem kell. Nem tudok tovább itt maradni. - Tudsz olyan személyről, aki a múltban veszélyt jelentett rám? Meséltem ilyenről? Vagy rád? És mennyire fontos megtalálnunk a többieket? - A múltban egyedül a Csuklyásoktól féltél, külön ellenség, aki csak téged szemelt volna ki... olyanról nem tudok. De ez nem is csoda. Ez a játék veszélyes, mindegy melyik világból nézed. És... a többiek azért kellenek, mert így ismét együtt lehetünk! Csapatban! Jó dolog a magány, meg minden, de több mindent tudhatsz meg úgy, hogy ha beszélsz a többiekkel. De... ha mindenképp egy Csuhással akarsz találkozni... akkor elég, ha kilépsz az ajtón. Ahogy elnéztem mindig a városban csapnak le rátok. De most mennem kell... sajnálom... Ahogy ezt kimondja a zöldes jelek beburkolják és ő eltűnik. Rajtad múlik hogyan döntesz. Ahogy elszublimál a Szivárványszeműm, megint visszatér a dühöm és elkeseredettségem egy része. Megint nem lettem sokkal előrébb és megint nem kaptam semmi választ arra, miképp segíthetném ki Leot a szarból. Igazából azt sem tudom, hogy milyen mély galibába másztunk bele. Régen legalább ott volt ő terveket szőni és irányítani, de most itt vagyok tehetetlenül. Nem tudom van-e értelme megvárnom Athalt. Mi van, ha ő is csak mellébeszél, vagy ne adj ég, akadályoz? Merjem megkockáztatni? Felkapok magamra egy farmert és egy pólót a szekrényből, ami fura módon még illik is rám, és elindulok az ajtó felé. Útközben megragadom a dzsekim, ellenőrzöm a zsebeimet, hogy megvan-e mindenem és kislisszanok a folyosóra. Szerencsére senki nincs a közelben, így nekiiramodok a recepció felé. Ahogy elhaladok az egyik elfüggönyözött szoba előtt, hangokat hallok kiszűrődni. Nem értem pontosan mit beszélnek. Amikor viszont indulnék, meghallom Sevren hangját. Hagyjam itt egyedül? Amikor ő mindvégig ott volt velem a bajban? Amikor tanakodva az ajtó felé lesek, megjelenik egy felszolgáló és kedvesen rám mosolyog. Na, ennyit a gyors meglépésről. Visszamosolygok rá és megszólítom. - Kaphatok egy erős kávét és egy brióst reggelire, kérem? - majd helyet foglalok az egyik boxban és várok, figyelve a beérkezőket. |
| Erodon | 2013-12-06 20:54 |
|
Egyre idegesebb vagyok, ahogy közeledünk a Doki lakához, a végén már legszívesebben rohannék előre. Ahogy haladunk, egyre inkább érzem, hogy igazunk van, és annak a szemétnek valami köze van a dologhoz. Sosem kedveltem igazán, de ezek utána pláne nem fogom. Mikor kitárom az ajtót, minden biztossá válik. Sort of. -Ja, hát semmi különös, csak a szokásos. -vigyorodom el végül és lazán nekidőlök az ajtófélfának. -Szinteken szaladgálunk meg ilyesmi. Veled? Ahogy célunkhoz közeledünk Facto egyre gyorsabban megy. ~Úgy tűnik rendesen felcsigázta a gondolat, hogy esetleg valami nyomra leltünk a jelenlegi történésekkel kapcsolatban. Bár meg kell vallanom engem se hagy hidegen a dolog.~ Hozzá igazodva én is felgyorsítom a lépteim, de mivel nem igazán tudom hova is tartunk pontosan, még mögötte maradok. Amikor benyit egy épületbe én is követem példáját, de ahogy belépek egyből megteszem ugyanazt a lépést visszafelé is a meglepettség miatt. ~Úgy tűnik nem áll szándékukban különösebben tagadni ennek az embernek a kapcsolatát a Szintekkel.~ Még mindig az ajtóban állva nézem ahogy a Csuhás kimászik a falból és odasétál a Dokihoz. ~Nem látja vagy csak nem érdekli a mögötte megjelenő alak? Vajon értünk jött volna? Most, hogy belegondolok, az ide utunkon is mintha figyeltek volna minket. Épp ezzel akarnák megakadályozni a nála való kérdezősködésünk? Így lehet nem kéne...~ Az épp kezdődő újabb fölösleges gondolatviharomnak gyors véget vet Facto kérdése. Egy pillanatra meglep és már nyitnám is a szám, hogy szóljak, de végül csak halkan felnevetek. ~Megint túlkomplikálom a dolgokat. Végülis jó dologként is felfoghatjuk ha a Szintekre küldenek. Bár valószínűleg a kis kártevővel kapcsolatos dolgunkat nem segítené...~ Doki a választ hallva elégedetten felsóhajt, majd hátradől a székében. - Találkoztatok Reddel? Vagy egy Kísértet vezetett nyomra? - kíváncsiskodik, majd lehunyt szemmel ismét megszólal. - Tudom, hogy itt vagy Leo. A srácokért jöttél? A Csuhás ekkor felsóhajtott. Az árnyék szertefoszlott körülötte, pont úgy, ahogy a Róka tűnt el. Az előtetek álló férfi nagyjából a húszaséveiben járt, és nem tűnt többnek vagy másnak, mint a többi vele egykorú fiatal férfi. Dzsekiben, farmerben és vállig érő világosbarna hajjal. - Egyre jobb vagy - dícsérte a középkorú Dokit, ki erre felnevetett. - Lehet, hogy nem látlak titeket, de ettől még tudom kinek milyen a belépője. Tudod van olyan, hogy Hatodik érzék. - Persze. Én is ezt mondanám - vágta zsebre kezeit Leo, mire Doki legyintett egyet, valami olyasmit morogva, hogy "fiatalság". - Egyébként nem épp miattuk vagyok itt. De ha akarják át tudom őket dobni egy Szintre - vonta meg a vállait nemtörődöm módon. -Teljesen mindegy, ha a végeredmény számít. -válaszolom a Dokinak, kicsit élesebb hangon, mint ahogy általában beszélni szoktam vele. Dühös vagyok, elég dühös ahhoz, hogy minden jótéteményt csak kicsinységnek érezzek, amit kaptam tőle. Választ akarok, válaszokat, hogy mennyire van benne a dologban, és hogy merre van Farkas meg Patkány. Az újabb alak, feltehetőleg Leo megjelenése sem nyugtat meg, viszont úgy érzem magam, mintha a tyúkra vadászó rókát rajtakapta volna az ember és szeretne most elfutni. Zsebre vágtam inkább a kezem és végigvártam, amíg levágják a kis bájcsevejt. -Najó, elég. -emeltem végül az egyik kezem, hogy elhallgattasam Leo-t. -Lenne szíves valaki magyarázattal szolgálni? Az események elkezdenek zajlani én én csak nézek. Nézem, hogy vajon ezúttal milyen képtelenségeket fog ez a játék hozni számomra. A falnak dőlök közvetlenül az ajtó mellett, lehunyom a szemem és mély levegőt veszek. ~A Doki úgy beszél mintha nem látta volna a Csuhás alakot. De ha Facto kísérőjét látta, akkor őt vajon miért nem? Bár ennél sokkal fontosabb, hogy látszólag kapucnis barátunkból egy hús vér ember lett. Ezt jó lenne letesztelni, de azt hiszem ezt kénytelen leszek későbbre halasztani. Farkas állítása szerint ők is a Szintekről kerültek ki. Bár ez nem zárja ki, hogy emberi formájuk legyen valamint magával hozza, hogy akár a Patkánynak is lehet egy "normális" alakja amiben feltűnés nélkül mászkálhat. Nem mintha a legtöbb ember számára láthatatlan alak nem lenne elég feltűnésmentes.~ Fél szemmel figyelem az eseményeket. ~Egyenlőre jobb ha hagyom Factot beszélni és csak figyelek. Vegye hát kezdetét a kis minijátékunk: a vallatás, amiben kivételesen az életünk helyett "csak" esetleges létfontosságú információk a tétek.~ A Leonak nevezett egyén ajánlatát nem hagyhatom szó nélkül. -Csak, hogy véletlenül se kerüljön rá sor megjegyezném, hogy a társam által említett magyarázatot lehetőleg ebben a világban és érthető formában szeretnénk. Bár igen kedves az ajánlatod, de jelenleg fontosabb dolgaink lennének itt, mint a Szinteken. - halkan még hozzáteszem - Bár az átküldés módját, nem gyakorlati bemutatással, igazán elárulhatnád. Doki felnevetett, mikor látta Facto egyre nagyobb dühét. Lehet jogosnak is vélte, de erre már sosem derült fény. - Akkor fiatalok: kérdezzetek! Mire akartok válaszokat kapni? - tárta szét a kezét, mire Leo úgy nézett rá, mint egy bolondra. - Athal... kérlek ne tegyél úgy, mintha nálad lennének az emlékeik - ingatta a fejét, majd Lock szavain elmosolyodott. - Megmondtam: elsődlegesen nem azért vagyok itt, hogy átküldjelek titeket. Bármennyire is hihetetlen, nekem is van életem...még Csuhásként is. Ami pedig az átküldést illeti; ezt a módszert nem tudom nektek megtanítani. Nem vagyunk egy szinten. -Emlékek... -motyogom, mikor meghallom a szót. Athal, emlékek, a mieink... ez már több a soknál. Már most sorra tolulnak a kérdések, később még rosszabb lesz a helyzet, szóval ideje lenne nekikezdeni, mielőtt kifutunk az időből. Ha valamit Rókától megtanultam, akkor az az, hogy sosincs elég idő... -Elég sokmindenre. Először is: merre van Patkány és Farkas? Másodszor neked mi közöd van ehhez az egészhez? Ki vagy te egyáltalán...? "Mert nem az, akit ismerek..." fejeztem be magamban. A Szintekre jutás egyenlőre nem érdekelt, ezért nem is foglalkoztam a dologgal. Egyenlőre. |
| Elayan | 2013-12-06 21:45 |
| //Akkor Csuhás lehet ember is meg bioborg is - legalábbis Gavinre Red azt mondta, hogy ember, viszont Leo nem. // |
| Erodon | 2013-12-06 23:07 |
| //lehet, hogy azt mondta de lehet, hogy csak nem akart belemenni a bioborg dolog magyarázatába egyébként szerintem nem nagyon köti bármi is, hogy mi/ki lehet Csuhás. Igazság szerint azon se lepődnék meg ha egy mókusból lenne hirtelen Csuhás (jesszusom, mit művelt velem ez a játék) végül is elvileg ők csak ebbe a világba szabadul programkódok szóval bármivé módosíthatják őket// |
| Möraja | 2013-12-07 18:17 |
|
~Athal?? Jól értettem, hogy Athalnak hívta? Gondoltam, hogy fontos, illetve számunkra hasznos, lehet ez a találkozó de, hogy pont egy jelentős személybe fussunk bele.~ Nem bírom teljesen magamban tartani így félhangosan felnevetek. -Hogy mit szeretnénk tudni? Szerintem erre a legrövidebb válasz a minden lenne. Bár ha nagyon ragaszkodtok a kérdéskhez itt egy, ugyan nem sokkal de, szűkített verzió: mi ez amibe belekerültünk? Vagyis, inkább visszakerültünk? Illetve mennyire ismersz minket, vagy, még pontosabban ismertél, mielőtt elvesztettük az emlékeink? -Bár Facto kérdése jelenleg nagyobb prioritású, de így "mellékesen" engem ezek is érdekelnének. - ~Amennyire mániája mindenkinek ebben a játékban az időkorlát szívesen hozzátenném, hogy ,,lehetőleg minél tömörebben, de érthetően", de nem hinném, hogy ez túl jól kivitelezhető.~ *Doki, kit Leo Athalnak nevezett, mosolyogva hallgatta a feltolult kérdések töredékét, míg az immár levedlette Csuhás létét, némán várt a sorára. - Patkány és Farkas? Hmm... azt hiszem a Szinteken, mint minden Kísértet. Mostanra legalábbis mindnek vissza kellett térnie az időkorlát miatt - felelte, majd kérdőn Leora nézett, ki vállatvont. - Akkor ezt majd később - folytatta aztán. - Másodszor én voltam az egyik, aki felügyelte a teszteléseteket az Ardornál. Orvos vagyok, ezt te is tudhatod. Persze, azóta változtak az idők és bizonyos fejlemények miatt megpróbáltak eltiltani a K-Project-től, de, mint a mellékelt ábra is mutatja, nem sikerült. Hogy mennyire ismerlek titeket... ez kérlek elég relatív. De lényegében csak akkor találkoztam veletek, amikor beálltatok Tesztelőnek. A jelentkezésetek előtt nem volt közünk hozzátok. Viszont... Ekkor az órájára nézett, majd felállt. - Nemsokára van egy találkozóm két másik társatokkal, így ha gondoljátok velem tarthattok. Elég sok mindenről fogok ott beszélni, főleg a Project indulásáról és a jelenlegi feladatotokról. Ha már végre sikerült összeverbuválni titeket nem lenne szép, ha nulla információval folytatnátok. Nem igaz? - vidám mosollyal igazított egyet szemüvegén, majd Leo-hoz fordult. - Red kiadta neked a parancsot, nem? - De. - bólintott a férfi - A Második Csoport jelenleg külön vált, velük ez nehezebb lesz. - Ezen nem csodálkozom, Red barátunk sosem volt csapatjátékos. Akkor járjatok el úgy, ahogy ki lett osztva... és az ég szerelmére, vedd rá, hogy dolgozzunk együtt! - Képtelenség, te is tudod - ingatta fejét a férfi, majd intett, hogy távozik. Alig tíz másodperc kellett neki, hogy újra Csuhássá váljon, majd ott távozzon, ahol megjelent. - Na akkor induljunk fiatalok, a többieknek is lesz még mit mesélnünk - terelt titeket a kijárat felé, pontosabban a kocsija felé. Így mégiscsak gyorsabb.* Türelmesen, karba tett kézzel hallgatom végig a magyarázatot, de jóformán csam minden második szót értek Halott Végül sóhajtva lehajtom a fejem, jelezvén, hogy felőlem rendben, elfogadom a helyzetet. -Akkor menjünk. -vonom meg a vállam, nem túl lelkesen, de kissé nyugodtabban. Picit féltem eddig, hogy ismét életveszélyes helyzetbe kerülünk, a Csuhás Leo jelenléte legalábbis nem volt szívderítő, de kezdek lecsillapodni. Lassan. ~Szóval az Ardor áll e mögött. Ha másért nem is, de azért dícséret illeti őket, hogy képesek voltak ilyesmit létrehozni. Tulajdonképpen nem is értem egészen a dolgot, hogy egyáltalán hogy lehettek rá képesek. Addig rendben, hogy létrehoznak egy, gondolom virtuális, világot ahova átviszik az ember tudatát, de, hogy onnan hogy hoznak ide dolgokat? Na mindegy... Talán erre is fény derül majd.~ Bár egy részem, főként az újonnan felerősödni látszó paranoiám, nagyban tiltakozik, hogy ezt az elvileg Athal illetőt csak úgy, se szó se beszéd kövessem, de jelenleg a kíváncsiságom és az információkra való éhségem lényegesen nagyobb, így megindulok utána. ~Facto ugyanakkor elég lestrapáltnak tűnik. Neki se lehet könnyebb feldolgozni a történéseket.~ Az ajtó felé haladva megállok nála, vállon veregetem és bátorítón rámosolygok. -Lehet pihenned kéne egyet az út alatt. Minden elérhető erődre szükséged lehet, márpedig nem festesz valami rózsásan. - ahogy kimegyünk még felötlik bennem valami. -Jut eszembe - fordulok ezúttal a Doki felé - másik vendéged elég gyorsan távozott, így nem volt alkalmam megkérdezni tőle. Amikor nem Csuhás formában volt egész emberinek tűnt. Lehetséges, hogy van rá valami mód, hogy legyőzzünk egy Csuhást? Hogy legalább akaratunk ellenére ne tudjanak meglepetésszerűen átküldeni a Szintekre? - még eszembe ötlik valami ami már korábban is felötlött a válasza után - Meg még valami: a Róka állítása szerint Patkány koma épp szabadon szaladgál ebben a világban. Méghozzá az én kártyámmal. *Facto beleegyezésénél elismerősen bólintott egyet, mindannak tudatában, hogy látta rajta a fáradtságot. De sajnos ő maga is időhöz volt kötve. Ha mást nem, majd alszik, miután ennek a beszélgetésnek vége lesz. Már a kocsijánál járva (ami nem volt vadonatúj, de még tartotta magát a középkategóriás elnevezéshez), megállt, hogy végighallgassa a zsoldos kérdéseit. - Miért akarod feltétlen legyőzni őket? Minden Csuhás csak a feladatát teljesíti, egészen addig, amíg magatoktól nem tudtok a Szintekre lépni. De ha még ezt a tudást meg is szerzitek, akkor is lesznek alkalmak, amikor átküldenek titeket. Szóval igen, legyőzhetőek... amikor épp nem Csuhások. De szerintem nincs értelme velük harcba szállni - nyitotta ki a kocsi ajtaját, hogy ezután előre döntse az anyósülést.A kocsi hátsóajtókkal nem rendelkezett. - Az akkor mindenbizonnyal a Hibás lesz, aki miatt Red rágja a fülem. Igazából ő az egyetlen Kísértet, aki rajtunk kívül álló okokból lett Hibás, de erről Red tudna többet mondani, mert ez az ő részlege. Na, pattanjatok be! Nagyjából harminc perc alatt ott is leszünk. Ha mindketten beszálltok a hátsóülésre, Doki egyhamar el is indul veletek Renlar felé.* -Nem feltétlenül a legyőzésük a célom, elég a néhai akadályozás. De mondjuk egy ilyen helyzetben, amikor például fontosabb lehet elkapni a Hibást és visszaszerezni a Kártyám lehet nem a Szinteken való rohangálásra szeretném az időt elhasználni. - ~Meg természetesen a jelenleg esedékes magyarázatokról se maradnék le szívesen.~ Bár egy kisebb hezitálással, de beszállok a kocsiba. ~Illetve az sem utolsó, hogy jelenlegi helyzetemben még a legkisebb dolgoknak is örülni tudnék, amit képes lehetek kontrollálni.~ /Aga, vegyétek úgy, hogy Facto szótlan követségbe ment át. User teljesen ki van dőlve meg fel van húzva idegileg napok óta, szóval a minimális erőbefektetést tudtam csak belevinni most a játékba. És ez igaz lesz egész decemberre, hacsak egyik vásárló majd nem vág agyon egy szeneslapáttal >_>/ [ Módosítva: 2013.12.07 18:18 ] |
| Elayan | 2013-12-07 18:46 |
|
//Küldhetek neked tőlünk egy párat. Van néhány elég... Bicskanyitogató (bármilyen értelemben is). Erodon, hozzá ne érj a karakterem tesójához! Amúgy ebben a játékban eddig mindenki bennevan a dologban, legalábbis, aki egy futó említésnél többet kapott szóval... Kill, Han sem tiszta. //
|
| kill-o-matic | 2013-12-11 10:32 |
|
Ahogy elhúztam a függönyt, rögtön megcsapta az orrom a tea édes illata. A levegőbe szaglásztam és elmosolyodtam. - Jó illata van. Milyen tea? ...Hmm...a sziával kellett volna kezdenem. - a mosolyom vigyorrá alakult, én pedig beléptem a szobába és leültem Angelique-al szembe. - Jó reggelt neked is! - köszöntött bájosan. - A Tea neve Jázmin Sárkány. Megkóstolod? Kedves csevegésbe kezdett, mintha a tegnapnak nyoma se lett volna. Minden úgy folytatódott, ahogy talán mindig is kellett volna. Gyengéd légkör, baljós fellegek nélkül. - Nagyon vidámnak tűnsz ma reggel. Bizonyára kellemes álmod volt. A feltétlezés közben már tölti is neked a teát, az eddig fejjel lefelé várakozó csészébe. Bólintottam, közben méricskélve a teakészletet. - Valójában ilyesmiről szó sincs, csupán annak örülök, hogy beszélhetünk. Megfújtam a teát, aztán belekortyoltam. - Mmm! Ez nagyon finom! - Ezt úgy mondod, mintha egész éjjel csak ezt az alkalmat vártad volna - nevetett, miközben ő is ujjai közé emelte a csészét. - Ennek örülök! Zöld és fehér tea az alapja, így biztosan felébredsz tőle. - Mert így is volt. - Akkor duplán ébren leszek, így az arcmosás után...és te hogy vagy ma? Angelique kissé megdöbben az őszinte válaszon, majd úgy dönt inkább csak egy szimpla bóknak veszi. - Ez kedves - zárja le ennyivel, majd inkább áttér a kérdésedre. - Egy kissé fáradtan, de mindenképp elégedetten. Este sikerült valamelyest aludnom. Szavaiban nyoma sincs a tegnapi sokknak, amit okoztál neki. Úgy tűnt, mintha nem is emlékezne rá. - Azt hittem rosszabb lesz a hangulatod a tegnapi telefon után. Örülök, hogy mégsem. - mosolyogtam rá. - Azóta átgondoltam a helyzetet... és rájöttem, hogy kár olyanon rágódni, ami már elmúlt. Azok a tettek úgysem másíthatók meg. Szavai nyomán gyengéd, de érezhető fájdalmat érzel a mellkasodban, miközben ő ismét kortyolt a teából. Felsóhajtok és a lány szemeibe nézek. - Angelique, valamiért engem nagyon felkavart a tudat, hogy ilyen kapcsolat kötött minket egymáshoz. Nem vagyok hajlandó csak úgy eldobni még a gondolatot sem, csak mert eltűntek az emlékeim. Tegnap sírtál és letetted a telefont. Miért? Lorelai leteszi a csészét és a kérdésedig állta is a pillantásod. Utána inkább félrenézett... és te tudtad, hogy így tört szét a könnyed reggel illúziója. Ismét a múlt vészes derengése ölelt körbe titeket, ismét kérdések, megválaszolatlan feltételezések kaptak szárnyra abban a néma percben. - Te hogyan reagáltál volna? Mit tettél volna, ha egy régi ígéretet hallanál újra olyasvalakitől, aki elefelejtett? Ha nem erőltetem... lehet sosem kerestél volna meg, vagy mondtad volna azt, amit most. Te mit tettél volna akkor... ha megtudod, hogy már nem emlékszem rád? - Szomorúan, persze. Ennél rosszabb dolog talán nem is létezik...elfelejt valaki, akit szeretsz. Nagyon bátor tett volt, hogy felkerestél. - mosolyodtam el egy pillanatra. - Nem tudom, hogy nekem ment volna-e...egy nő másképp reagál. Talán rögtön vissza is utasítottál volna, vagy megijedtél volna tőlem. Nem bírtam volna elviselni, hogy azt lássam, hogy akit szeretek, rémült arccal néz rám, mint valami molesztálóra. Rossz belegondolni. Ezért is...becsülöm amit tettél. Tényleg. Én pedig itt vagyok, nem utasítottalak el. Viszont egy dolgot nem értek...úgy mondtad ezt nekem, mintha én lennék érte a felelős. Ha valaki megkérdezte volna tőlem akkor, hogy hé, Sevren, odaadnád a memóriád egy...csésze teáért? Vagy bármiért? Nemet mondtam volna. Úgyhogy...ne légy ilyen kegyetlen. Én se akartam ezt! - Pont ez az, hogy akartad - sóhajtotta fájdalmasan a lány. - Önszántadból mentél Tesztelőnek, hogy több időt tölthessünk együtt... legalábbis... akkor azt mondtad. - Ezek szerint hazudtam neked? Más miatt mentem Tesztelőnek, vagy miről van szó? - Nem tudom, hogy mi volt a valódi okod. Mondtam neked: nem beszétél róla. Arról tudtál, hogy elég sokat vagyok a Tesztelőkkel, hiszen az Ardor foglalkoztatja őket. Talán féltékenységből vettél részt benne, talán más miatt... ezt nem tudom - ingatta fejét. - Nem tudom miért tarthattam a távolságot, ha utána megkértem a kezed...ez...teljesen logikátlan. Miféle féltékenység? Lorelai halkan felnevetett. - Mindig is féltékeny típus voltál, mert sosem jártunk hivatalosan. Tudtam, hogy attól féltél, hogy egyszer úgy találkozunk, hogy mellettem más valaki lesz. Aztán elhatároztad magad és beléptél a Tesztelőkhöz. De sosem tudtam, hogy miattam, vagy valami más miatt. Durcásan felfújom az arcom. - Ez nem vicces! Igen is van okom féltékenységre, egy ilyen gyönyörű lányt, mint te, ki ne akarna meghódítani? Én meg ha veszélyben érzem magam valami miatt, kicsit visszavonulok...talán emiatt tartottam a távolságot, de végül is győzött a szív és nem bírtam tovább. Nem biztos hogy így volt, de ha most belegondolok, ez jut eszembe. Angelique kuncog, majd kecsesen megvonja a vállait. - Ezt már sajnos sosem fogom megtudni. Elvégre az a Sevren, akit én ismertem már meghalt. - Az az Angelique, akit én ismertem, szintén. Most mégis itt vagyunk, mint két zombi. Nem igaz? - mosolyogtam rá. A lány arcán értetlenség futott át. - Mire gondolsz? - kérdezett rá, ezzel vélhetőleg más mederbe terelve a csevejt. - Ebből már rá kellett volna jönnöd. Sóhajtottam és az arcomon is pontosan látszott a fájdalom, amit a keserédes gondolatok ébresztettek bennem. De csak egy pillanatig. - Lehet, hogy kellett volna, de még nem tudom mire akarsz kilyukadni - váltott ridegebb hangsúlyra, ahogy a helyzet megkívánta. - Akkor mesélj a szerkezetről, ami megóvta a memóriád. Vagy arról, hogy mi történt velem az elbukás után...azon kívül, hogy törlődött az emlékezetem. Lorelai habozott. Nem sokáig, alig fél perc csend után szólalt meg újból, arcán gyengéd mosollyal. - Az incidens után mindenkit biztonságba helyeztünk, akit lehetett. Két Tesztelő életét vesztette a csoportból, ezt kár tagadnom, de nekik sikerült humán testet biztosítanunk, így békében élhettek volna tovább. Nem tudom mire jöttetek rá a beszélgetésünk után, ismételni meg nem szeretném magam. Ami pedig a szerkezetemet illeti... azt az előtt megkaptam, hogy te Tesztelő lettél volna. Megkönnyebbültem és arccal az asztalra borultam. - Akkor nem áldoztad fel magad csak azért, hogy élhessek? Mint Levarine bátyja? - motyogom a terítőből. - Nem én voltam a másik, aki meghalt a végén? Fejét rázva mosolygott. - Nem. Tény, hogy Leo valóban feláldozta magát Levarine-ért. Csak azért csatlakozott hozzánk, hogy ezt megtehesse. Nem akarta elveszíteni az egyetlen húgát és azt sem akarta, hogy a szülei fájdalomba süllyedjenek. Igazán... kiváló testvér, bárhogy is nézzük. Kezét finoman a fejedre tette, úgy folytatta a válaszadást. - Neked csak az emlékeid vesztek el, a tested nem sérült, ne aggódj! Felkaptam a fejem a válaszára. - Én nem magam miatt aggódtam, hanem amiatt, hogy csak azért, hogy én élhessek, te feláldoztad magad. Kezdett túl sokká válni ez a gondolat... - De akkor veled mi lett? Te is egy Bioborg vagy, igaz? Tudtam erről régen? Ange ismét a fejét rázta. - Nem. Ilyesmi nem történt. És bár igaz, hogy egy Bioborg vagyok, erről nem szóltam neked. Ha tudtál is róla, az nem tőlem volt. Bár nem emlékszem olyasmire, amikor ne lettél volna kissé zárkózott a közelemben... már az első perctől az voltál. Keze továbbra is a fejeden volt, majd mikor felnéztél ujjaival az arcodat simította végig, hogy utána visszahúzza. Hosszú és lelkiekben fájdalmas érintés volt. Még a levegőben visszahúztam a kezét mosolyogva. - Talán rájöttem valamiből, de ez nem is lényeg. Nem érdekel, hogy Bioborg vagy. Ha tudtam volna, az se változtatott volna az akkori eljegyzésen. Az viszont érdekel, hogy miért lettél az. És az is érdekel, hogy miért mondtad azt, hogy az a Sevren akit te ismertél, már meghalt. Az emlékeim nem vesztek el teljesen, a Szinteken van. Ha pedig visszaszerzem, mi lesz velem, ha te most teljesen lemondasz rólam? Nem akarom visszakapni a régi önmagam, ha a legfontosabb része nem lesz ott. Feltehetőleg te az voltál...azóta se ismerek olyan lányt, akivel gondoltam volna a házasságra. Ange dacosan fordította el a fejét, bár a kezét nem tépte ki a fiú kezéből. - Ha nem szóltam volna róla, hogy el akartál jegyezni minden bizonnyal meg se fordult volna a fejedben. Túl sok minden történt régen, amire nem emlékszel és amit ha nem idéztem volna fel benned, nem is emlékeztél volna rá. Itt elhallgatott picit, mielőtt a többi kérdésre választ adott volna. Nem nézett a szemedbe, úgy festett a teáskannára festett mintákat érdekesebbnek találta. - Az, hogy miért lettem Bioborg nem olyan egyszerű dolog. Legyen elég annyi, hogy volt egy fontos személy az életemben, akiért minden további nélkül lemondtam a valódi testemről. De végül ő is elveszett... akárcsak te. Mindegy mit teszel, vagy mit tesztek, már nem lesztek ugyanazok, mint régen. Sajnos nem fogtok mindenre emlékezni, lesznek olyan jelenetek, amiket nem sikerül majd visszaszereznetek. Erre készülj fel... rendben? Csak a kérdésénél nézett a szemedbe. Dac, szomorúság és féltés örvénylett azokban a kékeszöld íriszekben. - De szóltál róla, aminek biztos, hogy oka van! Engem pedig érdekel, mert érzem, hogy valami köt hozzád. Akár örülhetnél is ennek! - mondom dorgáló, de mégis barátságos hangon. Amikor mesél a Bioborggá válásának okáról, kissé féltékeny lettem. De miért? Már magam sem értem, hogy miért hoz ki belőlem ilyen érzelmeket ez a lány, mikor teljesen megfeledkeztem róla. Fenébe. - K-Ki volt ő? Már épp kérdeztem volna, hogy miért nem néz rám, de felém fordult. Bár egy vidámabb tekintetnek, még ha helye nincs is jelenleg, jobban örültem volna. - Mivel nem emlékszem semmire, úgy se fogom tudni, hogy mi maradt elveszve, nem? De ne aggódj miattam, rendben? - mosolygok rá és a kézfejére simítok. - Én is csak érted aggódom...na jó, nagy részben érted. Egy egészen kicsit azért magamért is. Ange szomorú megbánással a hangjában mosolygott a szavaidon. - Örülhetnék... de jobb, ha nem teszem. Csak az emlékeid része vagyok... és így a legjobb. Kezét kiszabadítva az ujjaid fogságából, végigsimít az arcodon. - Tudni fogod. Ha emlékszel egyre, emlékezni fogsz a többire is. Villanások, beszédfoszlányok... akár egy homályos tükör mögötti világ. És ha eloszlik a köd, tudom, hogy tudni fogod a választ arra is mi történt kettőnkkel. De most még nem beszélnek erről. Friss a seb ahhoz, hogy újra felszakítsam. Remélem megérted. Ismét sóhajtok. Megint csak a felére válaszolt. Mindegy, idővel talán kiderül, hogy ki lehetett az. - Akkor is rosszul esik, hogy taszítani akarsz magadtól. Történt valami, ami miatt nem mersz mellettem maradni? Mert én szerettem volna addig is beszélni veled, amíg helyre nem jövök. Azt pedig hallani se akarom egy olyantól aki előttem ül, hogy csak az emlékeim része. De mit akarsz tőlem, mit csináljak ezzel a helyzettel? - Pedig az vagyok. Elsősorban egy emlék, akitől kiindulhatsz. Tudom, még nem érted, de érteni fogod. És igen... történt valami. Pontosan azért nem maradhatok melletted sokáig, mert Tesztelő vagy. Minden olyan személy, aki a K-project-ben részt vett, nevezhető egy egérnek a labirintusban! És ezt a labirintust is folyton változtatják... változtatniuk kell. De Athal ezt el fogja neked mesélni, részletesebben. Ebben biztos vagyok. És hamarosan itt az idő, hogy találkozz vele. Ange elengedte az arcod és a telefonjának külső kijelzőjén villogó órát tartotta eléd. 5 perc és Athal befut. ~Bárcsak tudnám, hogy mik a Bioborgok érzelmi korlátai, akkor jobban megérteném, hogy miért kezeli magát ennyire tárgyként...de ezt inkább nem is kérdezem meg tőle, nem akarom megbántani vele.~ - Miért gond, hogy Tesztelő vagyok? Lenézel emiatt, ezért nem akarsz velem maradni? Vagy miről van itt szó? Ránéztem a kijelzőre, de nem érdekelt az idő, Angelique szemeibe néztem és a válaszát vártam. - Nem! Nem erről van szó! - csóválta fejét, majd elrakta a telefonját. - Nem nézlek le azért, mert Tesztelő vagy. Csak még mindig furcsa, hogy ilyesmibe keveredtél. Másrészt csak bajt hoznék rád. Egy Bioborg nem maradhat egy Tesztelővel sokáig. Jól esett ezt hallani, halványan elmosolyodtam. Bár a vége nem tetszett. - Sajnálom, hogy ebbe keveredtem. De miért nem maradhatsz velem sokáig? Ange kicsit közelebb húzódott hozzád, hogy aztán megpuszalja az arcodat. - Mert nem akarom, hogy az érzelmek félrevezessenek minket. De ígérem, hogy segítek majd, amikor tudok. Rendben? Az arcomhoz nyúlok oda ahol ő megpuszilt és elvigyorodom. - Erre rászokhatnál! Na de most csak arra válaszoltál, hogy konkrétan te miért nem lehetsz velem, nem arra, hogy egy Bioborg miért nem maradhat Tesztelő közelében. - Majd máskor! - mosolygott rád, majd felsóhajtott. - Majd Athal elmondja. De most igyekezz, mert mindjárt itt van és lekésel róla. Másrészt... Levarine-nak most nagyobb szüksége van rád. Szóval igyekezz! Noszogat kedvesen. - Oh, amiatt pedig ne aggódj, hogy félrevezetnének az érzelmek. Amíg van miért, azt csinálom amit csinálnom kell, de azt nem fogom senkinek eltűrni, hogy az egész életem fölött rendelkezni akarjanak. Egy pillanat tétovázás után szájonpuszilom Angeliquet és gyorsan felugrok a helyemről. - N-na, akkor Athal! - bólogatok magamnak félig vörösen. Egy szó sem jött ki a torkán, így végül mosolyogva figyelte, mint állsz fel és hagyod el a Szobát. A hangulata azonban a távozásod után ismét ugyanolyan letört lett, mint előtte. - Legyen így - dünnyögte, mintegy magának, hogy utána ismét a szájához emelje a csészét és kiigya belőle a maradékot. Ha mégis visszanéznél, megdöbbenésedre már nem találod ott, csak a teáskészlet árválkodik az asztalon. Levarine épp reggelizett, amikor rátaláltam és kérdés nélkül csatlakoztam hozzá, mintha természetes volna. - Jó reggelt és jó étvágyat! - köszöntöttem fülig érő vigyorral. //Na, szerkesztés, hogy én is hozzá tudjak szólni a kommentekhez...mert most bezzeg senki nem ír >.< Szerintem a Bioborgok Csuhássá tudnak változni, Angelique is úgy tűnt el a szobából, mint a kámfor...talán átmászott a falon ahogy Leo is. (amúgy Agatha, jól megleptél az Athalos dologgal, meg előtte azzal, hogy a Csuhás Leo xD) Han...hmm...ha köze lenne a Projecthez, nem hinném, hogy a Kísértetem lerázatta volna az utánam küldött megfigyelőket, nameg nem is küldött volna utánam senkit, ha tudta, hogy úgy is valami Tesztelősdiben veszek részt...nem? Én már nem tudom eldönteni, hogy mit higgyek...inkább Agathára bízom az életem. xD// [ Módosítva: 2013.12.11 20:33 ] |
| Erodon | 2013-12-18 20:39 |
| Mi lett itt emberek? Mi ez a nagy lappangás? |
| Möraja | 2013-12-18 21:17 |
| December van. Én pl örülök, hogy még élek, és nem is öltem embert. Mesélőnk is biztos lábadozik valamelyik virtuális kanapán :3 |
| Agatha Arashy | 2013-12-18 22:29 |
|
Mesélőtök Az utolsó párosra vár, akik ígérték magukat. De holnapután már küldöm a főreagot, mert december ide vagy oda, azért már én is szeretnék haladni. -.- Möra: kanapé... hahaaa! Az meg mi? O.O *olyan régen látott láblógatós kanapét, hogy már azt sem tudja eszik vagy isszák* |
| Möraja | 2013-12-18 23:18 |
|
Kanapé mindenhol van a virtuális világban :3 *ledől egyre* Na, akkor majd úgy igyekszem, hogy haladhassak én is, mert holnap van szabadnapom hála az égnek végre, úgyis rengeteg a pótolnivalóm, főleg határidősök. Jövő héten meg a beosztásom megvan, a családom meg úgyse fogja elárulni részletesen, mit tervez, szóval a sütőlapát elő van készítve, hogy mikor is verjem fejbe magam .__. |
| Amarillis | 2013-12-20 13:46 |
|
Láttam elszaladni a fehér cicát a gondoltam egyszerre árasztottak el. Itthon vagyok végre! De jó lenne most hazamenni... teázni a székre kuporogva... De most nem annak van itt az ideje és újdonsült társam se hagyhatom csak úgy itt... Mégis tudnom kell, hol van, mi van vele, jól van-e, mire jutott... VÉGRE LÁTNI AKAROM!!! BÁTYÓ~ Minden erőmmel rá koncentráltam. Éppen megkapom a chipet és a zöldesen fénylő kezemről az égre nézek, mikor egy távolinak tűnő, mégis oly fontos személy hangja visszahangzik az elmémben. Kénytelen vagyok visszafogni magam, és a felugrás és ordítozás helyett csak az egyik szemem rándul meg egy kicsit minden feltűnést mellőzve. Majd fél szemmel a környezetemben levőkre sandítok, akik láthatólag épp Carla chipjével babrálnak, gyorsan kihasználom ezt a kis időt és szavakat formálok az elmémben és küldöm őket az egyetlen ember felé, aki hallhatja… - Shelly! Úgy örülök, hogy hallak! Ez azt jelenti, hogy nem csak jól, de a közelben is vagy! – Várom, hogy nem-e képzelődtem és újra érkezik-e üzenet tőle. Bátyó, hallasz? Elértek a szavaim, végre! Úgy hiányoztál! Érzem, hogy jól vagy! Úgy megkönnyebbültem. Találkozunk? - Te is hiányoztál és szeretnélek újra átölelni és magam mellett tudni...de légy még egy kicsit türelemmel. Éppen a Redrum nevű fickónál vagyok…nem tudom emlékszel-e még arra, aki Scylenben felvételiztetett minket az egyetemre, ő az. Itt vagyunk az egyetemen. Nem vagyok benne biztos, hogy tényleg jó ötlet-e, de ide kell jönnöd. Remélem a te társad valami értelmes alak és meg fog védeni, ha már én képtelen voltam rá. – itt megállok és összeszorítom a fogam, úgy érzem magam, mint aki cserbenhagyta azt, akit a legjobban szeret. - Honnan tudod, hogy van velem valaki? - pirulok bele - elképesztőek az érzékeid. A professzor úr? Mi van vele? Ugyan bátyó, te mindig vigyáztál rám! - s gondolatban megölelem szeretett testvérem. Megeresztek egy vidám sóhajt, mint mindig mikor valamire így reagál. – Mindenkivel van valaki, a rendszerhiba kiküszöbölésére párokban játsszuk az Ardor corp játékát. A professzor pedig az egyik kulcsfigurája ennek a játéknak. Ahhoz, hogy visszatérhessünk a régi életünkhöz, vagy hogy képesek legyünk újat kezdeni együtt, pontot kell tennünk a játszma végére. Örülnék neki, ha te is velem lennél, egyedül nem vagyok elég erős. És még valami – egy kis nyugtalanság jelentkezik a gondolatáramlásban, lehet, hogy ő is érzi – ezt a szánalmas játékot már nem először játsszuk, az emlékeink az előzőről a szinteken vannak elrejtve. - Azt én is tudom. De én eddig azt hittem valami Athal nevű fickót kell megkeresni, bár mintha hallottam volna h neki van egy ilyen nevű ismerőse... Hol vagytok pontosan, odamegyek! Mit kell még tudnom? Szeretném kijavítani a hibákat, egyet már sikerült is. Oh bátyó, ha meglátsz, rám se fogsz ismerni! - szívemet elönti a boldogság. - Úgy szeretnék veled lenni végre! Amúgy a társam nagyon rendes fiú, meglátod majd te is, megmentette az életem... Hiába hallom a húgom hangján, hogy örül, én képtelen vagyok…míg nem láthatom és ölelhetem át. Inkább csak megnyugodtam, hogy hallom, igaz ez is sokat jelent a jelenlegi helyzetben. - Athal a másik fickó, ők ketten társak, elvileg egyenrangú felek. Egyik játékost megölte a saját kísérője, hibás volt és még mindig szabadon járkál. Egy másik pedig kilépett a játékból. Így nyolcan maradtunk. Sajnálatos módon a kolduscsajt kaptam társamnak, akivel még az elején találkoztunk, még nem tudom mennyi hasznát fogom venni. Van egy olyan érzésem, hogy nem fogunk tudni most találkozni, éppen kaptunk egy chipet, ami elméletileg megkönnyíti a szinteken való haladást. De amint újra együtt leszünk, senkinek nem fogom hagyni, hogy ismét elválasszanak…senkinek! – az utolsó szavakat közvetítve felállok a padról. – Az egyetem…gyertek az egyetemhez és keressétek meg Redrumot! Beszéljetek vele! - Jajj Carla, legalább ő is jól van, tessék vigyázni rá. - dorgálom a bátyót. - Elmondom a társamnak amit megtudtam, és sietünk oda, hátha még látlak. Igyekszem annyi mindent megtudni amennyit csak lehet. Úgy várom, hogy találkozhassak veled, mindent megteszek érte. Szeretlek! Azt már nem mondtam meg neki, hogy erősebb szeretnék lenni, hogy ne kelljen folyton értem aggódnia, sem a levágott hajam... majd meglátja. - Rá vigyázni? Inkább örülhet, hogy még él. – a mondandója vége már alig jut el hozzám, zavar az erőben? Közben vége lett a találkánknak Redrummal és a rögtönzött búcsúzója után egyből jön is a fekete leves…vagyis inkább a csuhás, az utolsó szónak csak a felét sikerül elküldenem, bár így is egyértelmű. Remélem Shelly nem esik kétségbe. – Szer……. Bátyó! Bátyó~ - de már nem érzem a jelenlétét. Úgy látszik elkerült a szintre és ott nem éri el a hangom... Jobb ha mielőbb elmondok mindent Artemisnek. Amint kiléptünk az ajtón egy hatalmas cégház előtt eszméltünk. Még éreztem a vállamon a gyík karmait egy kicsit, aztán eltűnt. Már köszöntem volna el de amint ránéztem a vándor társamra láttam hogy teljesen üveges a tekintete. ~ No azt veled ilyenkor mi van? Csak nem hagyhatom már így itt ezek után.~ - Hahó jól vagy?- Kérdezgetem a lányt és várom hogy reagáljon valamit. Mikor visszacseppenek a valóságba Artemis ijedten-kérdőn néz rám. - Baj van? - kérdezem értetlenül. - Hát eléggé elbambultál. Már azt hittem történt veled valami. Kicsit gáz lett volna ha most robbansz le.- A mondat végére elengedtem egy halvány és kissé mű mosolyt. Akkor esett le, hogy ő nem tud semmit a beszélgetésről a bátyóval. Persze, hogy nem érti mi van. Elmosolyodok. - Artemis, most azonnal velem kell jönnöd! Útközben mindent elmagyarázok, de jobb ha sietünk. - szinte be sem fejeztem a mondandóm egyenesen az egyetem felé veszem az irányt. Könyörögve nézek társamra. - Kérlek. ~Megszállta a szentlélek, vagy mi történt ezzel a nővel? Na mindegy elég fontosnak tűnik, lehet vele kéne mennem. Bár elég sok dolgom lenne, de majd megoldom valahogy.~ - Oké benne vagyok, de nem állhatnánk meg egy kávéra vagy kajára? - Ígérem, ezután a vendégem vagy, az a legkevesebb. De most fontosabb dolgunk van. Megtudtam, hogy az egyetemhez kell mennünk most azonnal és találkoznunk valakivel. - mondom, s sietősre veszem a léptem. "Hogy magyarázzam el neki a bátyót...?" - Ööööö és mégis honnan? a kísérteted segített, vagy mi? - Nem. Tudod a bátyó... - "Na tessék, kellett nekem meggondolatlanul fogalmazni." Egészen belepirulok a próbálkozásba és elakad szavam. - Ahhhha ééértem. ~ Igazából nem, de majd úgyis megértem ha odaértünk az egyetemre~ Ekkor vettem észre hogy mennyire belepirult a magyarázkodásba. Nem sok hiányzott, hogy hangosan elnevessem magam, de szerencsére sikerült megállni. - Emlékszel az igaz-hamisnál a Red nevű fickóra? Kiderült, hogy Athal társa, vagy mi... és ez nem minden, az egyetemen van és tudom, hogy néz ki. Meg kell keresnünk! Talán meg tudhatunk tőle ezt-azt, nem gondolod? - Nem tudom. Nem tudok sokat erről a fickóról. Remélem igazad lesz. Próbálom terelni a szót... - Emlékszel az igaz-hamisnál a Red nevű fickóra? Kiderült, hogy Athal társa, vagy mi... és ez nem minden, az egyetemen van. Talán meg tudhatunk tőle ezt-azt, nem gondolod? - Jaja, igazad van ~ Mondjuk engem megfenyegettek hogy nézek utána valakinek, de majd valahogy megoldom~ Látom, hogy egy pillanatra elkomorodik, ezért hirtelen megállok. "Hiszen nem köteles velem jönni, bár jó lenne..." - Ne haragudj, ha fontosabb dolgod van, mehetek egyedül is. Majd elmesélem, amit megtudtam. - Igazából elég mélyen ülök a... munkában. ~ Fúúú majdnem elkezdtem káromkodni. Elég urihölgynek néz ki nem kéne parasztkodnom~ - De majd megoldom valahogy. Ez most fontosabb. - Biztos? - nézek rá komolyan. "Hiszen eddig rendes volt hozzám, kicsit meg is kedveltem... nem akarok neki rosszat." - Biztos. Miattam ne aggódj. Voltam már rosszabb helyzetben is. - Akkor igyekezzünk, és tudjunk meg minél többet. - s macskamód suhanok is tovább. - Okés legyünk rajta túl, gyorsan. ~ Szerintem ma se fogok aludni~ Ismerős a környék, múltkos is innen mentem az egyetemre... amikor... jobb ha most nem töröm ezen a fejem, mert sokkal fontosabb dolgokon kellene. Annyi mindent szeretnék tudni, vajon segítségünkre lesz ez az ember? Mondjuk, a bátyó azt mondta, akkor biztosan. De, hogy egy professzor az egyetemről... sose gondoltam volna. Akkor vajon ki lehet Athal? Talán őt is ismerhetnénk ilyen egyszerűen? De akkor már végképp nem értem miért vállaltuk ezt az egészet és mi van a kísérőkkel... Az egyetem bejáratánál futtok bele (szinte szó szerint) egy fiúba. Szőkés barna hajú, alig húsz éves srác, kinek egyik karja fel volt kötve. - Hé már! - kelt ki magából, majd alaposabban megnézett titeket. Az arcára volt írva a felismerés. Nem volt döbbenet, csak egyszerűen tudta kik vagytok. - Kit kerestek? - kérdezte aztán nyugodtabban. - Elnézést. - hajolok meg picit, s látom a fiú szemében, hogy nem véletlen kérdezte, amit. Fürkészem, hogyan reagál válaszomra. - Redrumot. A fiú bólintott, majd egy halvány mosollyal a szája szegletében fordult, hogy mutassa az irányt. - Gyertek velem! A professzor épp előadást tart, de utána lesz rátok ideje. Ez olyan... - itt szabad kezén az órájára néz. - harminc perc múltán válik esedékessé. Akkor van szünet. Ha van hozzá kedvetek be is ülhettek az órájára. Azzal indult, hogy mutassa az utat. Az első lépcsőfordulónál viszont ismét megszólalt. - Ha jól sejtem... nem emlékszel rám Artemis. Kicsit meglepődök a fiú közvetlenségén, de nyugodtan válaszolok neki. - Őőőő hát igazából nem. De úgy látom te igen. Honnan ismerjük mi egymást? Gondolom még az első körből ,igaz? - Mondhatjuk - bólintott szűkszavúan. - Igazából... annak idején egyszerre álltunk Tesztelőnek. Te egy kicsivel előbb kezdted, mint én, de... már nem számít. Végül vállat vont, majd megállt az első lépcsőfokon. - Szóval? Van 30 perc szabadidőtök. - Te is tesztelő vagy? - szalad ki számon a kérdés. - Hmmm... - Gondolkodok el egy pillanatra. - Hogy-hogy emlékszel rám, ha te is tesztelő voltál? Sikerült megtalálnod az emlékeidet? Ja, meg ha már itt tartunk meghívhatlak valamire? Éhen halok. Te is jössz?- Fordulok társam felé. - Úgy mondod, mintha már jártál volna erre - mosolyodok el. - Mutatom az utat az étterembe. Természetesen, mivel idejét sem tudom mikor ettem utoljára, elfogyasztok én is valamit. - Rendben, cserébe téged is meghívlak. ~ Igazából neten bármikor meg tudnám nézni, de így jobb lesz. Közben még lehet hogy a programomat is be tudom fejezni, és akkor már csak derékig leszek a bajban.~ - Olyasmi - vonta meg a vállait ismét. - Van 30 percünk, és egyébként is ebédelni indultam, mikor befutottatok. Az étterem egyébként is a suli mellett van... nehéz lett volna eltéveszteni. A lépcsőről lelépve ismét előre indult, ezúttal a másik kijárat felé, ahonnan azonnal megközelíthetővé vált az önkiszolgáló étterem. - Nem vagy túl bőbeszédű, az biztos. Amúgy hogy is hívnak? Tudod ez az átkozott amnézia. - Eleresztek felé egy halvány mosolyt is a mondat végére. - Minek legyek az? A sok beszéd nem vezet semmire. Vagy te máshogy látod? - fordult feléd a válla fölött, majd elmosolyodott. - Bocs. Gavin. - Szervusz Gavin, bocsáss meg elmulasztottam a bemutatkozást Michelle vagyok. Most is tesztelő vagy? - kérdezem, ismét. Elgondolkodok egy kicsit a kérdésén és magamban nyugtázom az igazát. Majd erre el is mosolyodok. - Nos Gavin. Tetszel nekem. Épp ezért őszinte leszek veled. Szükségünk van rád, egészen pontosan arra amit tudsz. Ez nem fenyegetés de szeretném ha elmondanál nekünk néhány dolgot mielőtt még találkozunk ezzel a Red-del. Persze nem kérem ingyen. Te is kérhetsz tőlem valamit ha akarsz. A kaján felül persze. - Tudom ki vagy Michelle. És csak ismételni tudom magam: olyasmi - mosolyog rád, hangsúlyozva, hogy az előbb is neked válaszolt, még ha nem is közvetlenül. Ezután halkan felnevet Artemis szavain. - Aligha tudnál olyasmit felajánlani, amit nem tanultam el tőled. Ezt a felajánlást inkább nekem kellene feltennem. De nem teszem. Mikor kilépett az iskola mögé, még tartja az ajtót, hogy ti is ki tudjatok jönni. Az önzáródó ajtók átka. - Nos erre nem számítottam. - Jegyzem meg halkan társamnak.- - Szeretném ha elmondanál mindent amit tudsz a Csuhásokról. Ja és ismerted te Joe-t? - Melyik Joe-t? - vonta össze szemöldökét gondolkodón. - Én csak egyet ismerek. Azt aki felkapart az utcáról. -Az utcáról - jegyezte meg mosolyogva, de ezt hamar átugorva beszélt tovább. - Akkor valószínűleg Athal egyik embere volt. Ki tudja. Az emlékvesztésetek után nem nagyon foglalkoztunk veletek. ~ Ez fura. Mire fel ez a mosoly? Lehet hogy az emlékeimet is módosították? Ennek még utána kell járnom. De most...~ - És a csuhásokról mit tudsz? - Ácsi, foglalkoztatok? Akkor mégse olyan vagy mint mi... - szólok ismét közbe, a férfiak társalgásába. Gavin az étterem felé haladva megállt, majd szembefordult veletek Michelle kérdése után. - Sose mondtam, hogy veletek egy szinten teszteltünk. Csak azt, hogy olyasmik voltunk. A Tesztelők között is vannak felosztások... elvégre egy szervezetről van szó - jelentette ki fejcsóválva úgy, mintha közismert tényeket magyarázna. - Tudod, hogy elvesztettük az emlékeinket, mégis honnan kellene tudnunk? De akkor mi volt a te dolgod, ha szabad... és milyen felosztásokról van szó? Kérlek Gavin, magyarázd el. - nézek kedvesen. "Vagy ha nem, akkor majd a professzor" biztatom magam. - Érdekes amit Michelle észrevett, de az én kérdésemre még mindig nem válaszoltál. Azt nem tudom hogy szándékosan kerülöd a témát vagy csak nem figyelsz rám, de legközelebb nyomatékosabban fogom akkor kérdezni. Ezzel kezemet zsebre dugom és megszorítom a szikét benne készen arra hogy bármikor előránthassam. ~ Kezd felmenni bennem a pumpa... Ez nem túl jó hír, a számára. Biztos az éhség miatt. Tényleg lehet valami véresebb kaját kéne kérnem. Kíváncsi vagyok mik vannak. - Tudom. Ez a legnagyobb baj. Ha nem tudnám már rég élhetnék. Mondjuk nem tudom melyik a jobb; ez, vagy azaz álom, amibe titeket vittek. De ezt majd Red elmondja. És majd elmondja a Csuhásokról is az infót. Jobb úgy, ha tőle tudjátok. De az biztos, hogy így elsőre szerintem nem fogtok örülni a hírnek. Másrészről... ne fenyegess Artemis. Azzal, hogy megkéselsz nem jutsz előrébb. Ezután ismét az étterem felé fordult, hogy végre eljusson oda és ehessen valamit. Mikor Gavin minden félelem nélkül hátat fordított nekem hirtelen röhögnöm kellett. - Nem vagy semmi. Te tényleg ismersz engem. Bár még egy pillanatra így is elgondolkodtam a dolgon, hogy őszinte legyek. Na de itt az ideje végre enni. Ti mit esztek? Én szerintem valami véres húst. Mikor az étterembe értünk elkapott a nosztalgia, az ismerősök mosolyogva integettek, én pedig vissza. Az ételek széles választéka volt előttem, eszembe jutott a bátyó zsörtölődése, hogy nekem mindig csak a desszert kell és nem vigyázok eléggé magamra... de most nincs itt. - Tiramisut. - felelem mosolyogva. Az étterem színes forgataga mit sem változott azóta. Egyetemisták, a közeli irodák dolgozói foglaltak helyet a maximum négy személyes kis asztaloknál, tálcákon felhalmozott tányérokból falatozva, közben vidáman beszélgetve. Többek vidám mosollyal köszöntek rátok, több fiatal lány ismerősen köszöntött titeket, mégsem mentek hozzátok, mikor Gavint meglátták. - Menjetek csak és válogassatok! Addig én nézek... helyet. A hirtelen levitt hangsúly okát hamar meglátjátok, hiszen kísérőtök azonnal a kinézett irányba indult. Az ablak melletti asztalnál, egy horgas orrú, szemüveges férfi ült, újságot olvasva, közben jegyzetelve. Gavin egyenesen felé tartott, majd neheztelőn megállt mellette és ebben a hangulatban váltott vele pár szót. - Elég érdekes reakció. Ne nézzük meg mi folyik ott? - Az a professzor úr. - súgom társamnak. - Az az Red, igaz? - Igen, mondom, hogy ő az. Menjünk oda. - majd gyorsan tálcámra teszem a sütit, kifizetem és elindulok az asztal felé. Én is betárazok, majd fizetek és sietek az asztalhoz, hogy a legkevesebb részletről maradjak le Gavin beszélgetéséből. Mikor odaértek Red épp hellyel kínálja a fiút, majd felé fordítja a tálcáját, amin egy meg nem kezdett pörkölt-tésztával felállás kínálta magát. - Jobb lesz, ha eszel is valamit, mielőtt itt összeesel. A szelíd noszogatás után rátok mosolyog, majd kitárt karral int, hogy foglaljatok helyet. - Jobb később, mint soha. Halljam, most épp hol akadtatok el. Gavin csak morog valamit, miközben Red egy kósza pillantás után, amivel megjegyezte, hogy külső sérülés nem esett rajtatok, ismét az újság fekete-fehér világába merült... látszólag. Nem hat meg a látszólagos érdektelenség, úgy érzem itt a lehetőség. Helyet foglalok és még csak szemezek a sütivel, de egyenesen a professzornak szegezem a kérdést. - Professzor úr, kicsoda ön valójában és mi a K... vagyis ez az egész? Én is leülök az asztalhoz, és már neki is látok az ebédemnek - Jó étvágyat mindenkinek. ~ Egyenlőre én csak hallgatom a beszélgetést. Túl éhes vagyok. Persze azért figyelek. ~ - Egy ősi isten szavaival élve: "az vagyok, aki vagyok". És ehhez mái napig tartom magam. A K-project pedig annak a szüleménye, amikor istent akartunk játszani. Vagy talán nem egyértelmű? - kérdez vissza egy halvány mosollyal böngészve tovább a lapokat. - Jegyezd fel Gavin, hogy ha megebédeltél, azonnal menjünk el egy orvoshoz. - Jól vagyok, már mondtam! Ez csak egy sokkoló volt, nem egy LTP - rázta fejét két falat között, akár egy kamasz az apjával szemben. - Professzor, szoktam figyelni az órára, ismerem Buddha tanításait. De akkor is tudni akarom mi ez az egész és rendbe akarom hozni a dolgokat! - mondom tiszteletteljesen, de elszántan. - Hogyan és milyen hiba került a gépezetbe, hogyan lehet kijavítani? - Ha figyelnél akkor tudnád, hogy Buddha nem volt isten. Ő ember volt, az észak- nyugati kultúrkörben nevezhetjük szentnek is - tartotta fel ujját okítóan és immár a diákjára nézve. - Egymagad nem fogod tudni rendbe hozni, ezt most megmondanom. A hiba okát meg több szempont eredményezte. Többen nyúltunk bele, mint kellett volna. Kezdve azzal a Játékossal, aki úgy hitte ismeri a rendszert és ezt kihasználva átkódolta a Kísértetét. De ez már csak hab a tortán, ahogy mondani szokták. A kijavításához pedig előbb meg kell ismerni. És itt jöttök ti a képbe. - Átkódolt Kísértet? És mi lett vele? Hogyan ismerhetjük meg a hibát? - na tessék, ez a professzor semmit nem változott, a felvételi óta... mosolygok magamban, de nem adom fel, faggatom tovább. Red bólintott. - Így van. És minthogy belebabrált, borította az amúgy is pengeélen táncoló rendszert. A Hiba egyik alapismérve, hogy nem a megszokott rendben működik. Előszeretettel változtat és alakít, ahogy neki tetszik. A Hibás Kísértet pedig nem is olyan rég megölte a Játékosát. Mármint azt, aki átkódolta. Mindezt úgy közölte, mintha csak felolvasott volna az újságból. - Hogy mi??? - emelem fel pillanatra a hangom, megfeledkezve magamról, de aztán gyorsan észbe is kapok, s csendesebben kérdezem. - Akkor kiszabadult és most összevissza mászkál a szinteken vagy talán a való világban is? Minket is megtámadhat? Vagy megtalálhatjuk és megjavíthatjuk vagy el kell pusztítanunk? Várjunk csak a játékosát vagy aki átkódolta... ez külön személy vagy egy és ugyanaz? Közben befejeztem az ebédet. Aztán mivel még nem éreztem szükségét a közbeszólásnak elővettem a laptopom és elkezdtem megírni a programot amit ígértem a főnöknek. Bár mivel két felé kellett figyelnem kicsit lassabban ment. Red felvont szemöldökkel nézte a kirohanásod, majd nyugtázta, mikor lecsillapodtál. - Úgy néz ki. Bár a legutóbbi információnk szerint a Kísértet ezen a síkon kószál. A Játékosának halála után nem tud visszatérni a Szintjére, mivel a Kártyája nem volt nála. És igen, megtámadhat. De annál okosabb lényről van szó. Az intelligencia szintje megegyezik a Játékosával, ami nem meglepő. Hogy mit tesztek vele, azt rátok bízzuk. Ahogy a helyzet hozza. És igen. Az aki átkódolta és a Játékosa egy és ugyanazon személy volt. Ezután leintette az egyik ott dolgozót, hogy vegyen neki egy kávét még pluszba. Nos eljött az én kérdéseim ideje. Lehajtom majd elteszem a laptopomat és immár teljes figyelmem Red felé fordítom. - Engem a csuhások érdekelnek. Ki a vezetőjük? És javítson ki ha tévedek, de nem az a feladatuk hogy minket a szintekre küldjenek? Ja, mi nem tudjuk magunkat a szintekre küldeni, ha mondjuk leszúrjuk magunk vagy valami? Tartok egy kis szünetet. - És mi az az LTP? - Na a csuhások engem is érdekelnek. - mosolygok hálásan partneremre. S miközben Red válaszát várom, a tiramisu majszolásába kezdek, elegánsan. "De jó lenne most ezt a fotelemben kucorogva majszolni." Gavin a kérdéseken hangosan felnevet, míg Red ismét csak egy mosolyt ejt meg. - Megnézem, ahogy leszúrod magad! - könyökölt az asztalra Gavin, ép kezével. - Ha nagyon vaskalaposak akarunk lenni, akkor én vagyok a vezetőjük - felelt aztán Red is. - De ők is ugyanolyan Tesztelők, mint ti. És nem csak az a dolguk, hogy titeket a Szintekre küldjenek. De a Csuhások dolgaival nem kell foglalkoznotok. Ők egy másik szekció ebben a játékban. És legyen ennyi elég. Eközben megérkezett a kávé is, amit Red egy elegáns biccentéssel köszönt meg. - Az LTP pedig szintúgy nem a ti dolgotok. Egyelőre koncentráljatok a Hibára és annak megfejtésére. - Látom jól laktál és a kedved is jobb. - mosolygok Gavinra. - Elárulnád mi olyan mulatságos? Várjunk... - kapok hirtelen észbe. - Gavin, te is ilyesmit mondtál magadra az előbb, csak nem...??? Elképedten meredek a srácra. - Azt is mondtad, hogy inkább nekünk kéne szívességet kérni tőled... mire céloztál? - Ááááá értem. És tudsz valamit egy Joe nevű zsoldosról, aki nyomozott utánatok de nemrég meghalt a kórházban? Megmérgezték? Éreztem ahogy a düh növekszik bennem ahogy elmesélem régi segítőm történetét. Gavin vigyorgott, mint a tejbetök, míg mellette Red elegánsan kávézott. Látszólag hatalmas különbség volt a két ember között, veletek szemben mégis olyan érzést keltettek, mintha egy másik világból jöttek volna, ahol a titkok csak a hétköznapi valóság része. - Mondhatjuk - válaszolt Gavin elégedetten. - Mire cáloztam? Valszeg arra, amire gondolsz. Egyelőre a Csuhásokra vagytok szorulva, ha tetszik nektek, ha nem. - Egy Joe nevű zsoldos? - morfondírozott közben Red. - Nem ismerek ilyen Tesztelőt a project-ben. Ha nyomozott utánunk, akkor egyértelmű, hogy halott. Vannak szövetségeseink a Tesztelők között, akik bár nem voltak közvetlen a project-ben, attól még védik a nevünk. Közben kint sötét fellegek gyülekeztek és feltámadt a szél. Nem jött ez olyan hirtelen, az újságok is esőt jósoltak aznapra. - Gavin... én arra céloztam, hogy te segíthetsz eljutni a szintemre, nem igaz? - mosolygok kacéran a srácra. - Erősebb akarok lenni és mivel Artemis is erősebb lett a sajátján, azt hiszem nekem is érdemes lenne elmenni az enyémre. - Értem. Akkor ha van ideje utána kérdezne nekem? Szeretném megtalálni a felelősöket. Gavin mosolya nem szűnt meg. - Annak ára van. Egy konkrét hely megadása nem olyan egyszerű, hiszen gőzöm sincs melyik a te Szinted. Azt előbb ki kell derítenem. - Felesleges erőlködnöd Artemis - beszélt közben Red. - Nem fogják kiadni a felelősöket. Még nekem sem. Bárkik is tették, az egyezség szerint jártak el. Nem róhatom meg őket ezért. - Akkor más úton kerítem elő. Még valami jó tanács vagy tipp esetleg a szintekre? - Mi az ára? És mit tudsz tenni a dologért? - folytatom tovább a csevegést a sráccal, közben félfüllel hallgatom, ahogy Artemis Redet faggatja. Red egy kis ideig a kávéját kavargatja. - Én nem adok tippeket, fiam. És jó tanácsot sem érdemes, mert az eddigi tapasztalatok szerint nem éri meg. Megmondtam nektek az elején: ha túlélitek, akkor is csak részeredményt értünk el. Eközben Gavin tovább csevegett. - Ezt... kissé nehéz lenne elmagyarázni. De azt hiszem sokkal nagyobb fájdalommal jár nektek, ha felnyitom a Mentett Részleget. Vagy... most adjuk oda nekik? - fordult Red felé, ki teljes nyugalommal merült el a kávé okozta kesernyés ízben. - Létezik egy chip. Az utolsó Játékos hagyatéka, ha így jobban tetszik. Ennek segítségével biztonsági mentést készíthettek, ha elbuknátok és nem utolsó sorban segít behatárolni az emlékek helyeit a Szinteken - magyarázta végül Red. - Amit Gavin megemlített a MemorySave nevű anyag feltörése. Elég fájdalmas, de egy Csuhás csak ennek fényében tud konkrétumot megadni az átküldésetekkor. - Ez érdekes. Ha csak fájdalomról van szó akkor vállalom. Minél többet tudunk és minél pontosabban raknak be minket annál jobb. - Bele lehet halni? Korábban nem csináltunk mentést? - felcsillan a szemem, hátha könnyebben kibogozhatom a történteket..."Kezd érdekes lenni a dolog. Remélem nem csapda." - A Chip felhelyezésébe nem. A Skyline biztonságos, ezt külön teszteltük. A project elején belétek ültetett MemorySave feltörése okozhat halált, amennyiben a Tesztelő idegrendszere túl gyenge a hirtelen feltörő emlékrohamhoz - felelt Red a tőle elvárható közönnyel. - És halt már bele valaki? - kérdezem döbbenten. - Mennyi az esélye a halálnak? - Kérdezem hasonló közönnyel hangomban, bár maga a lehetőség eléggé felcsigázott. - Természetesen igen. Az esélye pedig a ti esetetekben... - itt sokatmondóan Gavinra nézett, aki már mondta is a helyes megoldást. - Harminc százalék. - Indítványozom a fogadást. A magam részéről csak tizenötöt mondtam volna. - Benne vagyok prof! A múltkorinál is én győztem. - Kávé? - Tejszínes forrócsoki. Red szemmel láthatóan nem rajongott a fogadás tárgyáért, de végül bólintott. Elég rutinos fogadók voltak, ez egyértelműen látszott. - Szóval ennek fényében vállaljátok? - tért vissza a tárgyhoz, a kis malőrt követően. - Nem igazán tetszik hogy a mi életünk a fogadás tárgya, de ettől eltekintve én benne vagyok. - Forrócsokit én is kérek. - mosolygok a furcsa párosra. "Muszáj tennem valamit" A bátyó is erről magyarázott, ha neki van, nekem is lehet... - Amúgy meg ha segít, hogy ezúttal sikerrel járjunk én is benne vagyok. El akarok jutni a szintemre. De előtte még egy kérdés, ki Athal? Ő miben tudna segíteni? - Athal az, akivel annak idején ketten figyeltünk benneteket. Mi ketten ügyeltünk rátok akkor is. De míg én a Csuhások illetve a technikai részlegéért feleltem, Athal sokkal nagyobb rálátással bírt a Szintekre és a Kísértetek működésére. Gavin eközben felállt és nyújtózkodott egy kicsit. - Ha megvagytok, akkor gyertek velem. Nem célom ennél jobban magamra vonni a figyelmet. - Szeretnék vele is beszélni, ha visszajöttünk a szintről. Ez lehetséges? - kérdezem még - Pillanat Gavin, utána mehetünk. - Felőlem mehetünk. - mondom nyugodtan. - Akkor menjünk. Utána visszajövök - bólint, azzal megvárja, míg Artemis is felkel és elindul ki az étteremből. Red bólint, majd Michelle felé fordult. - Amennyiben megtalálod igen. A biztonság kedvéért nem vagyunk egy színtéren. Athal-t már egy ideje csak kivetítőn láttam, egy közös hívás kapcsán. Helyileg nem tudom hol van. - Köszönöm a segítséget. Ha valami lesz, legalább tudom, hogy a Professzor urat hol keressem. Minden jót! - hajolok meg kissé, mosolygok kedvesen búcsúzóul az öregre. - Mehetünk Gavin. [ Módosítva: 2013.12.21 14:59 ] |
| hassan | 2013-12-21 15:39 |
|
A húgommal való beszélgetést még húztam volna egy ideig, de hála a túl gyors chipbeültetésnek és a csuhás szintre küldésének, még csak azt sem tudtam elmondani neki, hogy mennyire szeretem. ~Micsoda klisé.~ - gondolom magamban feltápászkodva az újabb szint csodás pepita padlójáról, ennél még a meleg divattervezők ruhái is kreatívabb színkombinációkban pompáznak. Körülnézek, Carla nagy fején megállapodik a tekintetem, miközben a sokkolóm keresem a zsebemben, hogy kicsit megszadizzam vele. Azonban a sokkolónak hűlt helye, akárcsak a pisztolynak. Turkálok intenzíven a zsebekben, majd véletlen a farzsebre kerül a sor, oda persze csak egy hülye tesz valami használhatót is, főleg ennyi seggreesés után. Valami mégis van ott...valami, ami nem más, mint...a szemem elé emelem ééééééééés...na mi az? Na mi? Hát mi más, mint Shelly fesztiváli ruhapróbák során nálam maradt fehér csipkés bugyija. Kinyújtom magam előtt, még meg is szagolom, nem törődve azzal, hogy Carla mit gondolhat, már ha egyáltalán látja. Kb jó egy perc múlva eszmélek csak, hogy a szinttel is foglalkozni kéne, azért próbálok a húgomnak üzenetet küldeni és a kép...akarom mondani hangszakadásért bocsánatot kérni...érzem a köteléket kettőnk között, főleg hogy egy ilyen ereklye nálam van! "Shelly, bocsáss meg az előbbiért, egy csuhás megszakította a nagy pillanatunkat és leküldött egy szintre. Ahogy nézem 8 különböző színű ajtó van, úgy érzem te is meg fogod járni ezt a helyet, nem lehet véletlen a nyolcas szám. A választásom egyértelműen a fekete lesz, ha már a retardált segítő macskám is egy fekete macska. Remélem ha kijutok innen, még mielőtt te bekerülsz egy szintre találkozhatunk...és légy óvatos azzal a Red nevű alakkal, nem győzöm hangsúlyozni. Szeretlek!" - a fél perces kis gondolkodás után rásandítok Carlára, majd közlöm vele: - Én sietek, ha akarsz jössz amerre én, ha nem, nekem úgy is jó. - mosolyogva meghajolok, majd kinyitom a fekete ajtót és belépek rajta. //Drága Carla néne meg majd ha lesz ideje/ötlete vagy bármi, akkor benyögi, nem várok tovább. //[ Módosítva: 2013.12.21 15:40 ] |
| Elayan | 2013-12-21 18:55 |
|
//Ööö... Hassan. Gross. Mármint a bugyiszagolgatás. Ama, nem tudom hogy bírta a karaktered eddig mellette. Nem lehet, hogy álmodban már megerőszakolt? //
|
| Serena | 2013-12-21 19:22 |
|
Téren és időn át szárnyaltunk megint a Szintekre. Landolásomat követően éreztem magamon a perverz útitársam *(Perverted Passenger, aki nézett Dextert érti)* égető tekintetét, aki pár másodperc múlva elkezdte magát taperolni. Hirtelen azt hittem itt helyben magához nyúl csórikám ennyire kiéhezett már. Már majdnem megsajnáltam, hogy ennyit piszkáltam ezt a reménytelen életformát, de abban pillanatban előkapott egy női alsóneműt és szagolgatni, nyalogatni kezdte. Szegény kishúga... Fejben már végigpörgettem azon elvetemültek sorát, akik egy lyukas zokniért kicsinálnák ezt a pondrót, de megzavart benne. Felpattant és olyan kielégült fejet vágott, mint aki most van túl egy egész estés ... maratonon. Én a sokktól köpni nyelni nem tudtam, hogy egy ilyen alakkal voltam órákig közös légtérben. Mondott valamit, de nem tudtam figyelni rá. Aztán távozott a szobából az egyik ajtón. Pár percig még ücsörögtem ott és néztem ki a fejemből. -Szegény lány! -suttogtam magamban majd továbbra is gondolataimba mélyedve találomra elindultam a szobából kifelé vezető ajtók egyike felé. (vörös) [ Módosítva: 2013.12.21 19:51 ] |
| Agatha Arashy | 2013-12-22 22:28 |
|
13. kör Erodon, Möraja, Elayan, Kill-o-matic: A kora délelőtt (mert reggelnek hívni már önmagában őrültség lenne) hamar eljött mindannyiótok számára. A Vörös teaház békésen hömpölygő vendégserege hol volt, hol nem, így igazán nem okozott meglepetést az a kis csoportosulás, amely szép lassan kialakult Athal megérkezésével. - Sevren? Levarine? - lépett hozzátok egy harmincas körüli férfi, mögötte két másik alakkal; egy szintúgy harmincas zsoldosfélével és egy kölyökkel. - Elnézést a késésért, kicsit nehéz volt összepakolni - szabadkozott kapásból szórakozottan. - Gondolom Angelique már szólt az érkezésemről… illetve had mutassam be másik két sorstársatokat Merlock és Facto személyében. Szintúgy az ügyetek miatt vannak itt… bár Facto lehet nem lesz túl aktív. Athal barátságosan utalt rá a nyilvánvalóra; Facto nem tűnt túl kipihentnek, bár ennek okát inkább nem tárta a közönség elé… nem is tartozott másra és különben sem tudhatta pontosan mi történt. - Az én nevem Athal, de szólítsatok csak Dokinak, arra jobban hallgatok - huppant le hozzátok az asztalhoz, különösebb probléma nélkül, majd intett a vele érkezetteknek is, hogy nyugodtan foglaljanak helyet. - Az egész napom szabad, így nem hiszem, hogy bárkinek is rohannia kellene valahová. Vagy tévedek? Ez esetben igyekszem aránylag mindenre válaszolni, hiszen a nagyját már gondolom megfejtettétek az esetnek. //Innentől rajtatok múlik mit és hogyan kérdeztek a férfitól. Javaslom egy Skype beszélgetésen vitassuk meg, úgy egyszerűbb és könnyebb. 25-e után mindenképp fenn leszek, így a két ünnep között el tudtok érni. Amarillis, Ishida: Red egy intéssel vett tőletek búcsút, majd visszafordult az újságjába, egy futó pillanatra. A kinti ítéletidő kissé nyugtalanította… de korántsem annyira, mint a mellettetek belépő, elegáns férfi, ki udvariasan ajtót nyitott nektek. Rutinos cselekvésként élte meg ezt, és azon se háborodott fel, hogy Gavintól mindössze egy biccentést kapott ezért. Megvárta, míg kiléptek, majd ő slisszant be rajta. Úti célja egyértelműen Redhez vezetett. A beszélgetésüket pedig megőrizte az étterem négy fala. Gavin visszavezetett titeket az egyetemre, majd onnan az egyik irodába, mi minden kétséget kizáróan Redrum-é. Nem volt ott senki, a polcokon könyvek, szobrok sorakoztak, különböző témákban. Elég széles érdeklődési körrel rendelkezett még az egyetemen is. - Bocs azért, ami most fog történni - fordult felétek a fiú, bár a bűnbánat messze állt tőle. Szavait követően fekete négyzetek ölelték körbe, kódok és rajzolatok. Egész lénye megváltozott, magasabb lett, karjának sérülése mintha sose létezett volna. A Csuhás, akivé alig tíz másodperc alatt vált, a tőle megszokott gyorsasággal közelített meg titeket, de ezúttal fegyver helyett, csak a kezeit használta. Megnőtt körmeit a mellkasotokba mélyesztette, akár egy fenevad, majd egyre mélyebbre hatolt bennetek. Zöldes fények rajzolódtak ki rajtatok minél mélyebbre, minél több mindent érintett meg bennetek. Ezek a jelek úgy kúsztak végig rajtatok, akár egy fertőzés; az érhálózatban és aránylag gyorsan. A fájdalom ami ezzel járt, elviselhetetlenné vált. Testetek mozdulni sem bírt, minden porcikátokban karistoló fájdalom nyílalt. Szátokban összegyűlt a nyál, szemetekben a könny és tudtátok, hogy ez ellen semmit sem tehettek. Majd valami mintha bennetek roppant volna. Szemetek előtt elhomályosult a világ és akár egy felgyorsított film, úgy pergett le előttetek valami emlékhalmaz. Alakok, helyek váltakoztak, velük együtt pedig érzések elevenedtek fel. Nem volt nosztalgikus. Minden érzés egy csapásra jelent meg bennetek, ezt a rohamot meg sem a test, sem az idegeitek nem voltak képesek elviselni. Elmétekben az őrület vette kezdetét. //Dobjatok egy hat oldalúval, mindketten külön. Amennyiben páros szám jött ki: A képek lassan összemosódtak, majd végül ugyanaz a fehérség ragadt magával, mint eddig. Ismerős, stabil érzés, amibe meg tudtatok kapaszkodni. Mikor ez enyhült a Kísérőtöket láttátok meg először, emberi alakban. - Jól vagy? - kérdezte aggódva. Rajta kívül nem volt melletted más, az érzés pedig boldogsággal töltött el: a saját Szinteden vagy. A Menedékben. Az előző kín pedig csak lassan kezdett távozni belőled, szükséged volt még néhány perc nyugalomra, míg rendbe szedted magad. Amennyiben páratlan számot dobtál: Úgy érzed tested és elméd is össze akar törni, össze akar csavarodni, minden izmod és inad szét akar szakadni. Ordítani mégsem tudsz, csak nyeled a saját kínod. Mikor a Csuhás lassan kihúzza a kezét és megszűnik a mellkasodból induló zöldes vonalak halmaza, rád szakad a világ. Tüdődbe újra jut levegő, tested remegve esik össze a dolgozó szoba padlóján. Ha mondanak is neked valamit, nem hallod saját véred zaklatott lüktetésétől. A szíved ki akar szakadni a mellkasodból. Fejed tompán lüktet, szemed előtt a világ homályos ürességbe fordul. Semmilyen értelemben sem érzed jól magad és mikor tudatod lecsillapodott annyira, hogy gondolkodni tudj, már tisztában vagy vele: nem sikerült. Gyenge vagy. Talán van harminc perc is, mire a tested ismét kezd engedelmeskedni neked. Még mindig remegsz, de már képes vagy rá, hogy összeszedd magad. A közeledben pedig Gavin áll, normál alakjában. Hassan - Mini Game: Ahogy belépsz az ajtón magabiztos bizsergés fut végig mindeneden. A hely a kezdetben sötéten fénylett, de ahogy megjelentél élet költözött belé. Akár egy különleges város, úgy ölelt körbe a pepita cirkuszi sátrak világa. Kisebbek-nagyobbak, rajtuk egy-egy különleges felirattal, amely bizonyára a tartalmára utalt. A fekete ösvény labirintusként kanyargott közöttük, csinos akrobaták, ledér ruhába bújtatott táncosok üdvözöltek, vidám mosollyal: - Isten hozott idehaza! Úgy öleltek körbe, mintha te lennél itt az igazgató, vagy sokkal inkább a keresztapa. Mély alázat, miközben a te kezedben gyűlik össze a hatalom. - Nocsak! Mégis idetaláltál? Gunyoros hangnem, lenézően villanó sárgás szemek… a Kísérteted sétált veled szembe, ugyanolyan rangban, mint amilyenbe belecsöppentél. Ám ahogy megjelent a közeledben, a nálad lévő Kártyád forrón jelzett feléd. spoiler
 //Rajtad múlik miként lépsz// Serena - Mini Game: Ahogy belépsz a Vörös ajtón, az ismerős fényesség elmúltával egy sivatag kellős közepén találod magad. A monszun a bőrödet perzseli, homokot fúj az arcodba, de ahogy ez csillapodik láthatod, hogy három irányba is elindulhatsz. - Nem olyan messze tőled egy kiszáradt fa áll, összegubancolódott ágai alatt árnyékot találhatsz a tűző nap elől. Mellette egy gémes kút áll, de azt semmi nem garantálja, hogy víz is van benne. - Jobbra, még jól láthatóan egy romos épületsor emelkedik. - Balra egy fényűző várost vehetsz ki, bár elég aprónak tűnik onnan, ahol most állsz. Rajtad áll merre indulsz. ---------------------------------------- Bocsánat fiúk-lányok, lázasan csak ennyi tellett tőlem. ^^ Ismételten valaki(k)nek csak kevés reagot kell írnia, ezen nem kell meglepődni, a haladásra törekszem mindenkinél. [ Módosítva: 2013.12.22 22:33 ] |
| Elayan | 2013-12-22 22:42 |
| //Möra, Erodon, Kill? Nektek hogy van programotok 25-26-án? Én nem melózom, és ahogy nektek jó, úgy szervezem a dolgomat is az adott napokra.// |
| Erodon | 2013-12-22 22:48 |
|
//Nekem a két ünnep között 28. kivételével bármelyik nap megfelel amennyire jelenleg tudom// [ Módosítva: 2013.12.22 22:52 ] |
| Möraja | 2013-12-22 22:57 |
|
//Én itthon sem leszek, meg netközelben sem, szóval semennyire. Illetve 26-ra talán hazajövök, de fogalmam sincs. Az utazás hírét sem a szervező közölte velem. Utána meg jön a karácsonyi utó-szilveszteri előhullám, az meg majd attól függ. Ha az is olyan, mint ami most megy, akkor skype-ra semmiképp, üzibe küldjétek el, mi legyen, én meg úgy reagálok, ahogy ti mondjátok, mert másra nem lesz energiám.// |
| Agatha Arashy | 2013-12-22 23:05 |
| //Möra: igyekeztem neked aránylag kényelmessé tenni a dolgot azzal, hogy Facto fáradt, így ha azt mondod, hogy IRL nem bírsz reagolni/nem tudod követni az eseményeket, akkor a kari nyugodtan be is aludhat. // |
| Möraja | 2013-12-22 23:17 |
|
//Jaa, hogy új kör is van? *most látta csak meg* Hát, akkor maradjunk annyiban, hogy keressetek időpontot, amire ti mind egyszerre ráértek, és talán én is, talán nem - amúgy sem biztos soha tőlem, elvégre ha mondjuk pont munka utánra van, akkor is mindig bele kell kalkuláljam, hogy túlóráznom is kell. 26-ot meg fogalmam sincs, az attól fog függeni, apának mennyire lesz sürgős a hazajövetel (mondjuk remélem igen, mert 27-én reggel már dolgozom). Valahogy úgyis benne lennék, max user is ugyanolyan fáradt lesz, mint Facto XD// [ Módosítva: 2013.12.22 23:18 ] |
| Elayan | 2013-12-23 00:12 |
| //26 lenne nekem is igazából a legjobb, mert 25-én ki lehetne pihenni kicsit a hajtást, bár, ha a többségnek az a jó, természetesen fel tudok jönni (valszeg úgysem 1 alkalom kell a teljes reag elkészítéséhez, főleg, ha záporozni fognak a kérdések).// |
| Agatha Arashy | 2013-12-24 20:40 |
|
Tudom, hogy nem valami sok, de ezzel a kis speciállal szeretnék kedveskedni minden Játékosnak ás Olvasónak egyaránt. //Megj: Ez a kis szösszenet abszolút filler-ként értelmezhető, magát a főszálat (max. kis részben) befolyásolja.// A jelenetekhez pedig javaslom ezt a dalt hallgatni. Boldog Karácsonyt mindenkinek! ^^
 A Második Elosztó üressé vált. Pont úgy, mint régen. Csak egy kis, kerek asztal árválkodott az ajtók előtt, felette egy Mirrold-dal. Zöldes képernyőjén kódok futottak, majd az egész szemcséssé vált. Egy fekete árnyék magasodott fölé. Fekete haja szabadon verdeste hátát, fekete ingét ismét félig kigombolva hordta. Zsebretett kézzel figyelte, mint lesz hibás a képernyő, mint borítja el valamiféle fura, fehér inda. - Már megint - sóhajtotta lemondóan. Kezét maga elé emelve készült arra, hogy lesújtson rá. - Ne merészeld Tollas! - csapódott ki a nyolc ajtó egyike, hogy utat engedjen a Szintek Hercegének, a Balszerencse Kegyetlen Hírnökének. - De… elromlott… - szabadkozott az érintett, karját leengedve. - Az agyad romlott el! A legutóbb is te barmoltad szét! Valld be, hogy te tetted! - Higgadj már le bátyus! A legutóbb Farkas fejelte le, nem emlékszel? - lépett közéjük békítően Shelly, ki korántsem ragasztott magára olyan fellengzős neveket, mint fivére. Ő megmaradt csak szimplán Cuki Kismacsnak. - Pff! Mintha elhinném! - A legutóbbi ilyen jelenségnél, mit közismertebb nevén Deresedésnek hívnak, egyértelmű üzenetet kaptunk egy ünnepi meghívásra - csapta be könyvét jól hallhatóan Bagoly, elégedetten igazgatva szemüvegét az ikrek összerezzenésére. Mellette Farkas közeledett, keresztbefont karokkal és friss kötésekkel, amiknek végét Róka igazgatta el rajta. - Egyértelműt? - pillantott Holló a hangyafocira. - Nanáhogy! Ez azt jelenti, hogy hamarosan megint itt van azaz izé, amikor egy napra kiszabadulhatunk és dugig zabálhatjuk magunkat! - bukkant fel mellette Kolibri, sportos lelkesedéssel újságolva az alapos tényekre helyezett igazságot. - Egy teljes nap az emberek között! - csapta össze kezeit Shelly csillogó szemekkel. - Időkorlát nélkül! - csatlakozott hozzá Róka. - Igeeeen! Már nem is lehetett kivenni, hogy a három fiatal közül melyik minek örül igazán, míg a többiek megoszló véleménnyel nézték őket egy darabig. - Mondjuk… nem lenne olyan rossz. Elég sok hely van még, amit meg akarok nézni abban a világban - vakargatta állát Bagoly, a maga visszafogott módján örülve a kínálkozó lehetőségeknek. Múzeumok, könyvtárak, sütödék… igen, ez kellett neki igazán. - Egyértelműen jó ötlet! Nos? Mire várunk még? A macska kijelentésére Holló némán, gondolataiba merülve álmodozott a tetőkön süvítő szélről, a szédítő magasságról és a "Kefetemakka" hallatta fület tépő sikolyról, mikor ledobja egy tízemeletes ház tetejéről. Mind a kilenc életét elpazarolná egyetlen zuhanásra… igen. Ez a melengető gondolat lehet azaz ünnepi hangulat, amiről Bagoly egyszer mesélt neki. - Mondjuk arra, hogy mit teszünk a Patkánnyal, ha összetalálkozunk vele - morogta válaszul Farkas. Ő valahogy nem érezte át ennek a Deresedésnek a jelentőségét, számára az volt a legfontosabb, hogy elkapja és kettéroppantsa azt a rohadékot. Utána természetesen szívesen csatlakozik falkája ünnepléséhez. - Öleb lettél? - vonta fel szemöldökét a Herceg. - Természetesen meg… - Meghívjuk egy tál fagyira és eljátszadozunk vele hajnalig! - vágott a szavába Kolibri, kedves mosollyal. - Meg egy nagy lóf… - Lóherét! Ezt akartad mondani bátyus. - Mi a f…? - Fene van velünk? - csatlakozott Róka is. - Ez egyszerű. A topikot kicsik is olvashatják. - És a jó ízlés megkívánja, hogy nem használunk obszcén szavakat egy idegtépő helyzetben, bátyus. Tessék visszavedleni a jómodorod! - Inkább vedelje le - vont vállat Holló. - A Patkányt lehet sokkolja a bundája alatti látvány. Máskülönben aligha győzheti le. Bagoly széles vigyorral és egy halk kuncogással jelezte, hogy értette a humort, míg Farkas elégedetten vicsorított. A Herceg korántsem volt ennyire vidám hangulatban, ám a büszkesége megakadályozta, hogy bármiféle patáliát csapjon. Épp ezért csak kihúzta magát és lenézően hordozta végig sárgás szemeit a kis közösségen. - De… a múltkor nem volt valami feladatunk? - gondolkodott Róka. - Úgy emlékszem a legutóbbi Deresedéskor csinálnunk kellett valamit. - Felölteni a téli kódot? - Nem Farkas, nem csak ezt! Valami más is volt! - Megijeszteni a Játékosokat? - ugrott a nyakába Kolibri, teljesen bezsongva az utazástól. - Neem! Valami más volt! - gondolkodott tovább Róka, kicsit megtántorodva a nyakába ugrástól. - Azt hiszem tudom mire gondolsz - lapozgatta a könyvét Bagoly nagy komolyan. - Itt azt írja: „A Deresedés Ünnepe két irányú funkció. Egy részről egy ajándékról gondoskodsz a Játékos számára, amit ő szintúgy egy ajándékkal hálál meg. Ha valahol megtörik ez a szál, a Játékos érzelmi kommunikációja megsérülhet”. Röviden és tömören, ez az Ünnep az összetartozásról szól. Ilyenkor erősítjük meg a Játékosokkal kötött kapcsolatot. Bagoly szavaira Kolibri és Róka lázas gondolkodásba kezdett, Herceg fintorgott, Farkas és Holló felsóhajtott, Kismacska pedig a haját fésülgette. Egy ajándék. Kell egy ajándék, amivel a kapcsolatot megerősítik. De mi legyen az? - Nincs valakinek, valami ötlete? - törte meg a csendet Kismacska, mire a bátyja vállat vont. - Cöh! Örülhet, hogy egyáltalán még mellette vagyok! Legyen neki ennyi ajándék elég. Amúgy is egy telhetetlen senkiházi! - Ez annak idején egyszerű volt, de jelenleg nem emlékeznek semmire. Szerintem a Deresedést is elfelejtették - csóválta a fejét Farkas. - Tehát… ha a régi módszerrel közelítjük őket félő, hogy félreértik? - összegezte Róka, nyakában még mindig a Kolibrivel. - Ez szerintem nagyszerű hír! Gondoljatok bele! Ha nem emlékeznek rá, nem is kell tepernünk magunkat! Egy gonddal kevesebb! - kínálta a rettentően humánus megoldást Makka, részéről le is zárva a további problémát. Küszködjenek csak a többiek, ha nekik úgy tetszik, az ő Játékosa ugyan nem kap semmit. Na jó, mégis: őt! Ez már önmagában ajándék, hiszen nélküle ugyan semmire sem jutna ebben a Játékban! Mindennek tudatában hagyta hátra a többieket és látogatott el a Valós Világba. Rewland városában a téli ünnep sokkal nagyobb felhajtással járt, mint az Őszi Fesztivál. A Télünnep, mint a Szeretet Ünnepe sok mindenre adott lehetőséget: segélyezni Touh lakosságát, a beteg gyerekeket, az özvegyeket, ismerőst és ismeretlent. Hagyomány, szokás, marketing. Persze megvolt ennek a szépsége, akadtak lelkes jelentkezők, de valahogy, a Kísérők szemszögéből nézve mindez nem volt több puszta udvariasságnál. A közösségi oldalakon mindenki lelkendezett azokon, akik beléptek valamilyen segélyszervezetbe, akik támogattak és ajándékoztak. Fényben úszott a város. Ködben és fényben. A fákat kivilágították, a boltoknál ünnepi zene szólt. Hangulatos, ezt kár lett volna tagadni. Miután mindent megbeszéltek, végül arra jutottak, hogy közösen átruccannak a városba és ott néznek ötleteket arra, mi lenne a legjobb ajándék ahhoz, hogy megerősítsék a kapcsolatot a Játékosukkal. Ez számukra létkérdés volt, nem pusztán udvariasság. Bagoly könyve szerint, ha ezen a napon a Játékosok nem kapnak valamit, akkor a kapcsolatuk meggyengül, Kártya ide vagy oda. Ráadásul jelenleg még a bizalom sem olyan kiforrott, mint annak idején. Shelly láthatatlanul járt az emberek között. Kirakatok mellett haladt el úgy, hogy nem látta bennük önmagát. Csak tárgyakat látott. Lelketlen dolgokat. Megadóan felsóhajtott. Még készíteni sem tud, hiszen ebben a világban ő csak egy árnyék. Ráadásul egy kódban sem reménykedhet a Játékosától, hiszen nem emlékszik rá, hogy ilyesmit adhatna. És mit tegyen, ha összetalálkozik Patkánnyal? Nem tud harcolni ellene a Játékosa nélkül. Kezeire fújva haladt tovább Renlarban pontosan tudva, hogy az egyetem környékén Bagoly ugyanezen morfondírozik. Már meg sem próbálta kideríteni vajon a bátyja hol lustálkodik. Matar-ban Farkas caplatott, bár sérülései kapcsán még ezen a napon sem tudott teljesen emberi alakot ölteni. Szürke bundás szellemként járta a raktárak környékét. Őt nem érdekelték a kirakatok, sem mások. Csak egy ötletet akart, egy lehetőséget, hogy ne szenvedjen többé vereséget egy ellenséggel szemben sem. Feje felett Holló repült a házak felett. Mintha semmi gondja nem lenne, csak a szabadság kihasználása. Pont olyan könnyelmű, mint az a fekete macska. Mit számít nekik a Falka többi tagja, ha így is mindenük megvan? Megrázta a fejét. Jobb, ha most nem velük foglalkozik. Csak egy ötlet… egy aprócska dolog, amit adhatnának… Az éj hamar leszállt, majd ugyanilyen gyorsan köszöntött be az éjfél is. A város fényei elnyomták a csillagok ragyogását. Hajnali kettő volt, mire az utcákra csend telepedett. Még egy nap volt a hivatalos ünnepig, az ajándékbontásokig. Matar egy háztetején egy arab ruhás férfi ült. Egy dalt dúdolt a saját nyelvén, mi messze nem hasonlított a városban újra és újra lejátszottakhoz. A Mirrold lapján pötyögött valamit, miközben énekelt. - Te is erre gondoltál Sehalim? Holló hangjára felnézett, majd elmosolyodott. - Nem tartozunk ehhez a világhoz, így tárgyakat nem tudunk adni. - A rendszerbe viszont bele tudunk nyúlni - bólintott Holló egyetértően. - Így van. Mindenbe, ami energiából áll. A két Kísérő egy hosszú percig csak ült egymás mellett, miközben az eget kémlelték. Valahonnan tudták, hogy a többiek is hasonlóan boldogok. Pedig csak ez az egy nap volt az övék. - Azért… én kicsit csaltam - törte meg a csendet Holló, mire Sehalim felnevetett. Az éjszaka leplében minden Játékos kapott egy üzenetet. „Pihend ki Magad Szintvándor a Deresedés Ünnepén! A Szintek őrizzék Békességed és Boldogságod! Örök Segítőd: Sehalim” „Boldog Deresedést Carla! Ennyi remélem elég lesz. Holló/Pityu” - lakásod asztalán legalább tíz különböző buktát találsz majd a mobilodra érkezett üzenet mellé. Lock álmot látott. Az ürességet egy fényben úszó erdő váltotta fel. Kellemesen meleg volt, a havas táj ellenére is. Egy fa tövében feküdt, mellette egy hatalmas, szürke bundával. Egy farkas… nem. Ez Farkas volt. Nem szólt semmit, csak rád feküdt, betakart. Halk morgásként jutottak el hozzád szavai: „Boldog Deresedést… falkatag!” Róka korántsem akart álmokon keresztül üzenni. Szintúgy megkereste a Játékosát és legyen bár ébren, vagy álomban, nem számított. Kitárt karokkal ölelte át, puszit nyomott az arcára. Környezetét illúzióba burkolta, meleg, meghitt szobává formálta, a családja körébe. „Boldog Deresedést Vándorom!” - suttogta nevetve. Levarine köré tavaszi virágok illatát sodorta a szél. Egy egész kert szépségét láthatta, ha lehunyta a szemét. Bőrén a perzselő napot, a végtelen szabadság lüktetését érezte. „Igaz, most nem ott vagyunk, de azért… Boldog Deresedést!” hallhattad Kísérőd hangját magad körül. „Boldog Deresedést Sevren! És nyugalom! Ne kapkodj el semmit! Barátod: a Bagoly” - jött az üzenet a mobilra, majd ezután nem sokkal érkezett még egy. „Angel-lel kapcsolatban javaslom a Csábítások Kertje című könyv áttanulmányozását. ” Shelly még sokáig gondolkodott azon mivel lephetné meg Játékosát. Tudott az üzenetről, de ő még kicsi, ő ölelgetést szeretett volna egy kandalló mellett. Mégsem kérhetett ilyet, mert ezt Michelle félreértelmezte volna. Valami más kellett… valami… szép és kedves. Michelle ágya mellett állva nyitott fel ő is a Mirroldot. Mindenki így küldött üzenetet a Játékosának. „Én… Boldog Deresedést kívánok neked. Remélem… hogy hamarosan olyanok lehetünk, mint régen” suttogta a kivetült lapnak, majd az ott megjelent üzenetre nyomott egy küldés gombot. Eredetileg csak ennyit akart… végül nem bírta ki. Csak öt percet! Emberi alakját ledobva kismacskaként bújt Játékosához, befúrta magát a takaró alá, hogy ott hangos dorombolásba kezdjen. Az V Corp. irodájának kanapéján a Herceg feküdt. Hallgatta az óra ütemes kattogását. Nem gondolt semmire. Végül egy laza csuklómozdulattal nyitott fel ő is a Mirrold lapot. Esze ágában sem volt hozzábújni a Játékosához, vagy ajándékot vinni neki. Utoljára is ő húzta ki a bajból. Neki köszönheti, hogy nem halt meg. Felült és ledobta magáról a felsőruházatát. Elfertőződött, zöldes lüktetésű vágások éktelenkedtek rajta. Még Athal-ék sem tudták helyrehozni. Csak egy lehetősége van a gyógyulásra, de a Játékosa ebből a szempontból használhatatlan. - Cöh. Még hogy ajándék! - morogta az üres szobának, majd nyomott egy küldés gombot a begépelt üzenetre. „Boldog Deresedést… hülye!” A könyvtár éjjeli csöndjében egy árnyék motoszkált. Keresett valamit. Polcokon rohant végig, könyveket, iratokat vert le. Csak akkor állt meg, mikor léptek zaját hallotta. - Biztos, hogy itt láttad? - kérdezte Sehalim, mire egy bólintást kapott. A motoszkálás végül abbamaradt. - Patkány! Bújj elő! - kiáltott a csendbe Bagoly. - Nem célunk, hogy megöljünk! - társult hozzá Sehalim - Tudjuk, mi történt. Patkány óvatosan slisszolt ki az ablakon beszűrődő fénybe. Látszott rajta a fáradtság, a megtört egyezség nehézsége. - És most? Mit akartok tőlem? - Tudjuk, hogy nem te ölted meg a Játékosod - kezdett bele Bagoly. - A Kártyád nélkül nem tudsz lépni. - A Kártyám nélkül? Ugyan! Farkas Kártyája sokkal többet ér! Ha magamba olvasztom őt, túlélhetem a pusztulást. És csak ez számít. - Patkány… - Nem Sehalim, ne hazudj magadnak! Tudjátok az igazat. Elmismásoljátok a kapcsolatot a Játékossal, játszadoztok velük, széppé teszitek azt, ami korántsem olyan felemelő! - Nem ítélünk el Patkány, de neked is meg kell értened! - beszélt tovább a Bagoly - Új esélyt kaptunk, amit az utolsó percig kihasználunk. Ha a Hiba… - A Hiba, mi? - görbült gunyoros mosolyra Patkány szája. - A mondvacsinált ellenség. És tudjátok mi a legszörnyűbb? Hogy ebbe a legből kapott veszedelembe halt bele az, aki miatt itt vagyok. Ki lettem tiltva a Szintekről! Nem mehetek vissza a saját menedékembe! A Játékosomat megölte, állítólag önvédelemből. És az a legrosszabb, hogy ha nincs rám szüksége, velem is ugyanúgy végez. A Tigrissel ugyanez történt. Sehalim lehajtott fejjel vette tudomásul Patkány igazát. Bagoly félrenézett. Sajnos tudták. Csak ők ketten tudták az igazat. - Mennyi időnk van még? Bagoly óvatos kérdésére Patkány felsóhajtott. - Készítsétek fel őket annyira, amennyire lehet. A Végső Szint megnyitása csak tőle függ. - Köszönjük! Legyen Boldog Deresedésed! - hajolt meg előtte Sehalim, mire Patkány csak bólintott, majd eltűnt. A sötétben egy árnyék bújt meg a polcok tetején. Megvárta, míg minden érintett távozik. Eleget hallott ahhoz, hogy ezt ne mondja el Carlának. ---------------------------------- Nos, igen, a drámai vonalat nem tudtam letagadni, bárhogy is próbáltam. ^^ [ Módosítva: 2013.12.24 23:39 ] |
| Serena | 2013-12-24 21:35 |
|
Köszönjük szépen! Kellemes Deresedést minden fórumozónak! spoiler
ui: Pityu 1 bukta tiéd lehet 2t meg tunkolj fel hátulról a makkának |
| hassan | 2013-12-24 21:59 |
|
Köszi, jó volt elolvasni! Bár deresedni nem szeretnék, de Kellemes Ünnepeket mindenkinek! Egy kis rövid szösszenet a'la mesélői módozattal válaszként! spoiler
Michael idegesen nézte meg az újdonsült üzenetet. Furcsa mód idén senkitől nem érkezett semmilyen jókívánság, pedig minden évben elhalmozták, persze sohasem válaszolt, minek is pazarolná az idejét. Valahogy mégis hiányzott...és most, hogy egy befutott, önkéntelenül is a telefon után kapott és megnézte. Kikerekedett szemekkel vette tudomásul a rövid, ám annál lényegre törőbb üzenetet, majd felnézett az égre, hitetlenkedő arckifejezése egyből mosollyá változott és elkezdett hangosan nevetni. - Boldog deresedést neked is, te barom, bárhol is legyél! - ordította nevetve, majd mosolyogva tovább indult és mintha a megkönnyebbülés felhője suhant volna át az arcán egy röpke másodpercig. Van, aki mégsem felejtette el szeretett húgán kívül. |
| Elayan | 2013-12-24 23:50 |
| Szuper lett, köszönjük. És boldog Deresedést minden játékosnak! (és olvasónak) |
| Amarillis | 2013-12-25 01:20 |
|
Nagyon jókedvem lett ettől a kis "speciáltól". Boldog Deresedést kívánok mindenkinek!!! Én sem bírtam ki, h ne írjak válaszreagot, szintén mesélői stílusban... :3 spoiler
[ Módosítva: 2013.12.25 1:24 ]
Michelle édes szendergése közben érezte, hogy valami puha és meleg bújik hozzá, ösztönösen közelebb húzta magához és karjába zárta az apróságot. S álmot látott, egy másik életből, kusza képek összessége... - Hiányoztál. - motyogta öntudatlanul. Mikor felébredt, nem emlékezett az álomra, és csodálkozva nézte a kis bemélyedést maga mellett. Kézbe vette telefonját, s visszavackolt még kicsit az ágyba. Álmosan nézegette az üzeneteit, ekkor látta meg, hogy a sok köszöntés és jókívánság mellett, amikre majd a reggeli kakaója mellett szépen válaszolgat, volt egy igen érdekes tőle... "Csak nem...?" mosolygott magában, míg nagyjából összerakta a képet. - Neked is Boldog Deresedést Drága Selly! - mivel nem akarta megsérteni a büszkeségét, az éjjelről inkább nem mondott semmit, de azért hozzáteszi - Gondolatban kérlek fogadj el tőlem egy ölelést! Szeretnék jóban lenni veled... Aztán kikúszik az ágyból, egyenesen a fésülködőasztalhoz és kotorászni kezd benne. "Valahol itt kell lennie..." Régebben annyiszor nézegette értetlenül, azt a parányi dobozkát, de most már minden világos volt, az nem az övé, ajándékba szánta. - Megvan! - kiáltotta boldogan, majd oldaltáskájába csúsztatta. "Jobb ha ez nálam van." mosolygott elégedetten. "No, ideje annak a kakaónak..." |
| kill-o-matic | 2013-12-25 01:50 |
|
Szerintem mindenki nevében megköszönhetem ezt a "kis" ajándékot. Én személy szerint egészen meghatódtam... ^^" (főleg 1-2 másik üzenet miatt) Én is beszállok a körbe, hogy legalább ennyivel meghálálhassam. C: spoiler
[ Módosítva: 2013.12.25 2:29 ]
Sevren nem aludt még, bár épp készült pihenni menni, amikor megkapta az üzenetet. - Vajon ki lehet ilyen késő éjjel? - kérdezte magától tanácstalanul, miközben elővette a mobilját. „Boldog Deresedést Sevren! És nyugalom! Ne kapkodj el semmit! Barátod: a Bagoly” Elolvasva gyanakvóan körülnézett, nincs-e itt valahol a Kísérője, majd a fejét a puha háttámlába nyomta, felnézett a fénylő csillárra. - Hmmm...Deresedés? Így hívtuk volna a Karácsonyt? Ne félj, mindenre emlékezni fogok...és neked is Boldog Deresedést, Barátom! - mondta elszántan, majd mosolyogva tette le az asztalra a telefonját, mire az újra megszólalt. Sevren megnyitotta az üzenetet. „Angel-lel kapcsolatban javaslom a Csábítások Kertje című könyv áttanulmányozását. ” A zavarbaejtő üzenet után az ifjú Don Juan inkább eltette a könyvet amit olvasott és aludni ment. Úgy néz ki, hogy a Csábítások Kertje, amit félbe hagyott az üzenetek miatt, majd egy másik napon kerül folytatásra... |
| Möraja | 2013-12-25 23:24 |
|
És akkor én ezt úgy olvastam, hogy közben igazából az egyik, ósanban agyonhallgatott karácsonyi dal ment a fejemben, ami még passzolt is a dologhoz Köszönöm /Amúgy kövi körre való megbeszélésre biztos, hogy majd 27. után érek rá. Nem ugrik be, hogy hogy is dolgozom - beosztás meg másik szobában, ahol már alszanak -, de ha jól rémlik, akkor 28 nekem szabadnap./ |
| Erodon | 2013-12-26 00:44 |
|
//a 28. problémás lehet lévén jelenlegi felállás szerint kb nekem az az egyetlen nap amikor nem érek rá a következő 1,5 hétben ez még holnap változhat (mivel lehet elmarad végül az aznapi programom), de ilyet... // egyébként, bár kis késében, de Kellemes Ünnepeket kívánok mindenkinek [ Módosítva: 2013.12.26 0:44 ] |
| Möraja | 2013-12-26 01:31 |
| //Nekem az csak a szabadnapom, máskor is ráérek, attól függően, hogy is van a beosztásom... amiről fogalmam sincs XD (holnap-holnaputánit tudom, többit még el kell kérjem meg megjegyeznem).// |
| Serena | 2013-12-29 00:13 |
|
Keresztet vetek és elmondok három miatyánkot szegény lányka jólétért és még tízet, hogy azt perverzet bökdössék le a csuhások vagy tízszer eközben meleg szellő borzolja össze fekete tincseim és egy sivatag közepén találom magam. Körbenézek először, de az erős napfény elvakít. Mikor hozzászokik a szemem egy pompás kis városka bontakozik ki a messzeségben, pár rom és egy kút. Éppen korog a pocim szóval elindulok a városba kajolni egyet és megnézni hátha van friss JUMPjuk, Persze hibát is akarok javítani, mert ez fontos, de teli hassal jobban jár az agyam. Komótosan sétálok újra magamban *Perverted Passangerem nélkül jippí* közben Pityura gondolok, hogy ha egy Szinten vagyok ő miért nem jön ide szórakoztatni, ha már elvileg ez lenne a feladata... *A város felé tartva utadat több részben is nehezíti a homok és olykor riadalmat okozhattak neked a lábad mellől hirtelen előbukkanó lények; skorpiók, kígyók és bogarak. Egyik sem támadott rád, jobbnak látták a békességet és inkább odébb húzódtak. A város arról a helyről, ahol megláttad korántsem tűnt olyan messzinek, mint amilyen valójában volt. Gyaloglásod során úgy érezhetted akár két óra is eltelt már, de a cél még mindig ott volt, ahol eddig.* Mindenféle csúnya és gonosz csúszó-mászó jött elő körülöttem, de szerencsére érezték a domináns aurám, ezért kitértek utamból.(vagy az izzadt testszagom) Két óra séta után ebben a tikkasztó hőségben az izzadságomtól még a bugyim is átázott... Kiszáradt torokkal elkiáltottam magam: - FENE A JÓ DÓGOD PITYU ITT VAGYOK EGY SZINTEN FÉLHOLTAN AZT NEM IS SEGÍTESZ *- Nem mondtad, hogy kellene - hallod a már jól ismert hangot a hátad mögül. Kísérteted most is úgy öltözött, ahogy eddig és most is úgy tekintett rád, mintha minden mindegy lenne. Különösebben meg sem rázkódott azon, ahogy kinézel.* Valld be hogy élvezed! -hörgöm. *Halvány mosollyal reagál a kikelésedre. - Ez csak természetes. Elvégre te is élveznéd, ha a helyemben lennél.* Naná! -mondom "hörögveröhögve". -Legalább őszinte vagy. Ezt már szeretem. - suttogom már nyugodtabban. Akkor segítesz vagy kérsz előtte kis engesztelős sztriptízt? *Pityu mosolya nem törlődött. Azután sem, hogy jobb karját föléd emelve árnyékot adott neked. Ám mielőtt szólhattál volna a kar torzulni kezdett, zöldes jelek futottak végig rajta, hogy utána egy hatalmas szárnnyá alakuljanak. - Már mindened láttam. Nem tudnál újat mutatni - jelentette ki aztán. - Elárulod, hogy miért akarsz a városba menni?* Egy pillanatra megállok. Nem tudtam eldönteni azon lepődjek meg, hogy b*szki ennek szárnya van! vagy azon, hogy már meztelenül is látott. Merengtem kicsit végül kinyögtem félénken: -Régen te és én prücsköltünk? *Értetlenül nézett rád, majd jóízűen felnevetett. - Az furcsa lett volna. De azt láttam már, miként... vágysz másokra - fogalmazta meg sokat sejtetően.* Megejtek elvörösödve egy "Mikéntet...", de inkább elharapom a végét, mert fantáziám fogaskerekei már így brutális teljesítménnyel forogtak. Füleim lassan gőzfelhőket fognak eregetni zavaromban. Bevillant fejemben a lámpa, hogy biza ideje témát váltanom. Nem kellene a városba mennem kérdezem meglepetten? - visszaterelve a szót a korábbi kevésbé zavarba ejtő témához. *Pityu továbbra is csak mosolygott, árnyékot adva neked szárnnyá változott karjával. - Az attól függ mit akarsz elérni.* Mielőbb megtudni a neved, mert már feláll a szőr a hátamon a kétértelmű mondataidtól!- mondom mosolyogva és rákacsintok... *Halk nevetéssel fogadja a választ. - Akkor rossz helyen vagy. Ez a Szint nem kapcsolódik a miénkhez. Ez a Gyík, Sehalim Vidéke. Tudásőrző, de nem úgy, ahogy szeretnéd.* És mikor indulunk?- kérdem szende mosollyal. *- Hová akarsz menni? Ezen a Szinten belül el tudlak lavírozni, de a sajátunkra még nem tudlak átvinni. Ahhoz nem vagy elég jó. Szerva itt, csere ott Pityu részéről is.* Már nem vagyok elég jó neked? -mondom könnyes szemekkel és elkezdek szaladni a város felé a naplementében és záporozó könnyeim szivárványozzák be a lemenő nap sugarait. *Pityu felsóhajt és nézi, miként szaladsz a város felé. - Sehalim meg fog ölni a bölcsességeivel - vakargatja tarkóját, immár visszaváltozott karjával. Mikor felhagysz a látványos hisztivel és esetleg visszafordulsz, már rájössz Pityu miért nem reagált semmit: mert már nincs ott. Ismét egyedül vagy a sivatagban.* Elmorzsolom crocodile könnyeim és szipogva battyogok tovább a város felé magamban, mert kísérőm újra kámforrá vált... Közben sértődötten fennhangon mondom: Még te nevezed magad a kísérőmnek, így itt hagyni engem a kulimászban. Mától Kocsog Pityu vagy. *Alig teszel pár lépést új életérzésedben, mikor porfelhőt látsz közeledni jobbról. A sivatagban ez nem olyan vészes dolog, feltéve, ha nem egy örvény, mert így is csak lovasok, utazók lehetnek... mindenesetre az a biztos, hogy kipécézett téged.* -Gyertek csak kiabálom! Adjunk a "barnusnak" még egy pofont! Fogtam magam és elindultam felé, ha már úgyis jön, akkor jöjjön hamarabb. Útközben az az érzés kerít a hatalmába, hogy megint én húzom rövidebbet, de mártír fejjel folytatom az utam... *A porfelleg felé törtetve látod meg végül, hogy valóban lovasok. Négyen vannak és elsőre nem lehetett eldönteni, hogy nők, vagy férfiak, a barna köpeny mindenüket befedte. Végül elértek hozzád és minden gond nélkül körbevettek. - Vándor! Honnan jöttél? - szegezi neked a kérdést az egyikük.* -A piros ajtón át! A Sárgaköves úton egészen idáig, de bádogember elpártolt mellőlem az előbb... -mondom vihorászva. *A válszra négy. fényesen csillanó szablyát szegeztek a torkodhoz. Milyen szép karbantartott szablyák! Csak nem most tetszettek megfenni őket? Nem mondták még az uraknak, hogy szablyát szegezni egy hölgyre bemutatkozás képpen illletenség? -mondom továbbra is nevetgélve. *Szavaid korántsem hatották meg a lovasokat. Úgy fest még egy lehetőséged van.* Én kérem szépen Szintvándor vagyok egy csuhás ledobott egy terembe aztán bejöttem a piros ajtón és itt vagyok. Comprende? -mondom fásultan, mert látom négy jégcsappal hozott össze az élet... *- Engedjétek el őt! A felmentő sereg úgy fest pont végszóra érkezett meg. A lovasok között egy fél arcát sállal takaró, arabruhás férfi jelent meg. Öltözékén is látszott, hogy korántsem tartozott a szegények közé. Inkább volt harcos. - Megvagy még? - "csiripelte" mögötted Pityu teljes nyugalommal.* spoiler
Mivan Herold végszóra befutottál?... To be continued...
Poénok közben: spoiler
[ Módosítva: 2013.12.29 0:19 ]
Agatha Kulcsár: Milyen város közelében? O.O Nem 3 irányod van és kb. így lehet elképzelni: Állsz a sivatag közepén. - Ha balra mész látsz egy fényűző várost. - Ha előre, eljutsz egy fához és egy kúthoz. - Ha jobbra eljutsz a távolról romoknak tűnő egységbe. Abszolút nincsenek közel egymáshoz. Márk(Chrno): akkor csak jó a szemeim? Agatha Kulcsár: Kb. Tudod: délibáb. xP Márk(Chrno): Ahogy ismerlek a romoknál nemi erőszak áldozata leszek 1 rablóbandától a kúthoz odaérek elkiáltom magma végre víz mire visszaszól 1 hang a kútból VÍZ? HOL? Agatha Kulcsár: xDDD Ez evidens, igen. Márk(Chrno): baszki ennek szárnya van Márk(Chrno): tudtam én h perverzkedtél legutóbb mikor ki voltam ütve ! Agatha Kulcsár: Tökéletes első reakció. xD Márk(Chrno): (gyerekek ne játszatok éles dolgokkal még megvágtok valakit...´) Agatha Kulcsár: (Mondjuk téged. xP) Márk(Chrno): ˙(Köcsög Pityu csinálj valamit )=( |
| Agatha Arashy | 2013-12-31 17:45 |
|
Most nem írtam Extrát, mert úgysincs értelme. Javaslom, hogy Éjfél körül mindenki fogadja meg Dumbledor legfontosabb tanácsát , majd mikor már kellően tudtok figyelni és az "egyensúlyérzésetek" is a helyén van tanuljátok meg ezt a Táncot! Sok vagy egy Nagy (szerencse)Malacot kívánok mindenkinek a Boldog Új Évben! //Majd ha mindenki kijózanodott, folytatjuk a köröket és a játékot! // |
| Serena | 2013-12-31 18:21 |
| Buék! ^^ |
| ishida016 | 2014-01-01 16:18 |
| Így utólag is köszönöm, és remélem mindenkinek jól teltek az ünnepek |
| hassan | 2014-01-03 20:55 |
|
A fekete ajtón átlépve érzem, hogy feltehetőleg arra jöttem, amerre kell. Magabiztosan várom meg a sötétség elmúlását, majd csodálkozva nézek körül a hirtelen jött új helyszínen. Kissé furcsa a hely, bizarr cirkuszi sátrak és emberek vannak mindenfelé, elindulok közöttük lassan, jobbra-balra nézelődve. Az üdvözlő köszönésekre csak bólintok, egyelőre nem teljesen fogtam még fel, hogy miért pont ez az én világom. Azonban ahogy rám néznek az itteniek, kicsit visszahozza a „főnöki érzést”, amit hála a K-projektnek, látszólag elvesztettem azóta. Mikor a kísérőm váratlanul megjelenik velem szemben, és gunyorosan megszólít, csak mosolyogni tudok. – Biztos a kettőnk közötti erős kötelék segített abban, hogy idetaláljak. – mondom mint egy viccként, és a feltörő nevetést, amit a kiejtett szavak iróniája okoz, kénytelen vagyok a kezemmel visszafogni. Kizökkenek azonban, a hirtelen forrósodó kártyát előkapom és emelkedő szemöldökkel nézem a rajta megjelenő betűket, majd felmutatva a kísérőmnek kérdőn nézek rá ezzel kapcsolatban. *- Hát hogyne. A kötelék... - morogja mosolyogva, mint aki szinte semmire sem tartja ezt a bizonyos köteléket. - Min csodálkozol? Minden játékos újabb 4 betűt nyer a saját menedékében. Ez pedig az én birodalmam, tehát bejárásod van neked is. Vili?* - Ó szóval ez a "mi" saját kis birodalmunk. - bólogatok körbejáratba a tekintetem a helyen a hatás kedvéért. - Ezek szerint ide más nem tud bejutni? *A Macska felnevet a kijelentésen. - Gyenge vagy még ahhoz, hogy egy szintre hozd magad velem. Ahhoz legalább a nevemet tudnod kellene - közli, majd int, hogy gyere vele. Elindul előre és csak akkor válaszol ha már tudja, hogy tényleg követed. - De. Bejuthat más, ha akar. De neki nem nyílnak meg ezek a helyek - mutat a sátrak, a standok felé.* A nevetésén kicsit meglepődök, eddig nem igen volt erre példa. Bár az, hogy nem vagyok vele egy szinten, elég egyértelmű volt, így nem vitatkozom vele feleslegesen. Elindulok utána, elvégre kettőnk közül én nem emlékszem már erre a helyre. - Szóval akkor nem tévedtem, hogy minden ajtó valakihez tartozik a játékosok közül. - elmélkedek tovább hangosan. - És mi van a sátrakon belül? Mi a különbség, amit mi tudunk csinálni, de mások nem? *- Nehezen ugyan, de elismerhetem, hogy ez a megállapításod úgy fest megállja a helyét - bólintott nehezen, mintha fogóval húznák ki belőle az elismerést. Ezután, egy mozdulatlanul álló szoboralak előtt megállt, majd rámutatott. - Érintsd meg! Azután elmondom. Az alak úgy festett akár egy élethűre faragott viaszszobor. Egy Hókirálynő, kinek palástját szárnyszerűre faragták. Mereven nézett előre, akár a semmit, akár a magatok mögött hagyott ösvényt fürkészve.* Az nehezen kinyögött elismerésén jót mosolyogtam, majd miután a szoborra mutatott, hogy érintsem meg (ami inkább egy unatkozó embernek tűnt, aki akkor mozdul meg, ha pénzt adnak neki), megérintettem kíváncsian várva a feltehetőleg magyarázatul szolgáló fejleményeket. *A Hókirálynő megremegett az érintésedre, majd ezernyi apró pehelyre hullott, amik egyenesen feléd haladtak, majd körbeöleltek. Képek villantak fel benned: egy labor, ahol ketten vagy egy számodra ismeretlen, szintúgy renlari fiúval. Elmédben élesen élt a jelenet: "- Mégis mit akarsz tőle? - kérdezte tőled a fiú. - Azt, amit te is! - csaptál a labor pultjára. - Válaszokat a szüleinkről!" A jelenetnek itt vége is lett. A hó lehullott, majd eltűnt. A Hókirálynő helyét egy herceg vette át, mintha mi sem történt volna. - Ez a hely a menedéked. Most már érted? - dőlt a talapzatnak Kísérteted.* Ahogy a szobor szétesett, nyújtott kézzel és csodálkozva néztem a pelyheket, majd a jelenetet. Mikor vége, remegve húzom vissza a kezem. - Ezek...az emlékeim. Akkor itt...megtalálhatok mindent, amire nem emlékszem? - kicsit reménykedve kérdezem a sárga szemekbe nézve. Bár mielőtt megszólalna, legugolok és elfordítom a fejem, alig hallhatóan mondom csak: - Biztos jó lesz ez így? *- Nem mindent. De vannak itt sarkok, amiknek meséltél - vonta meg a vállait Kísérőd. - Az egész játékban vannak emléktöredékeitek. Összeszedhetitek őket, vagy rástartolhattok a Kulcsra, ami összegyűjti őket és egyben megkapjátok az összeset. Ez a rendszer. Hogy ez nektek megéri-e... azt nem tudom. Furcsa mód őszinte volt most veled. Mint aki pontosan tudja min mész keresztül.* - Értem. - mondom még mindig félrenézve, felállok és elindulok tovább. - Gondolom nem pont úgy alakul a játék, ahogy az előző körben. - megállok és visszafordulok újra a szemébe nézve. - Ott meddig jutottam? *- Semmi nem úgy alakul, mint régen. Ezt neked is tudnod kellene - vont vállat újra. Mikor szembefordulsz vele, a sárgás szemek mélyére nézve eszedbe jut még valami... a beceneve. Herceg. Hercegnek hívtad. - A Végső Szintig. Nem bírtál tovább várni. Hittél valamiben, amit nem mondtál el.* - Ezek szerint nem lehettem olyan rossz, szégyenlem magam, amiért most nem haladok olyan jól, még a te segítségeddel sem, drága Herceg. - hajolok meg előtte mosolyogva, kicsit oldva az eddigi feszültséget. Felegyenesedve kicsit tényleg elszégyenlem magam, hiszen kettőnk közül én vagyok az, aki segítségre szorul és nem ő...de nincs mit tenni. - Athal-al van esélyem találkozni? Esetleg a többi játékossal együttműködve befejezni és lezárni ezt az egész projektet? A céljára még mindig nem egészen jöttem rá, sem arra, hogy miért is vállaltam be ezt az egészet. Nem mondtam esetleg neked valamit? - kínosan mosolyogva kérdezem meg, ráadásul megint csak rázúdítom a sok fárasztó baromságot. De valahogy helyre kell raknom a dolgokat. *A Macska törzsből hátrálva döbben le a meghajlásodon, majd kíváncsian figyeli mint térsz magadhoz. Aránylag. - Az attól függ mit akarsz. Sok dolgot mondtál, sok dolgot láttam... és még többre gyűlölök emlékezni - indult el melletted ismét egy irányba a kacskaringós ösvényen. Különösebb gond nélkül kerülték ki a népek. - Azt akartad tudni mit tud ez a hely a többihez képest. Ugye már rájöttél mi ez? Karjait kitárva fordult feléd, egy pillanatra pont úgy viselkedve, mint régen. De mikor erre ő maga is rájött, ismét maga mellé engedte kezeit.* Elindulok utána az ösvényen, majd felzárkózok mellé - Igazából két dolog érdekel a legjobban: mi volt a célom ezzel az egész játékkal, miért vágtam bele? És mi alapján lettél te az én segítőm? - rásandítok a szemem sarkából - Ez a hely abból ítélve, hogy Menedéknek hívtad és saját emlékem láttam viszont...kicsit olyan, mint az elmém egy elzárt része. Saját kérdésem megválaszolva nekem kicsit olyan, mintha te az én kivetülésem lennél. - ezen az abszurdnak hangzó kijelentésen kifakad belőlem a nevetés. *Herceg nem nevet, csak felsóhajt. - Valahogy így van. Ez egy Játék. Vannak szabályok, vannak ellenségek... és vagytok ti, Játékosok. Mi meg... csak Kísértetek vagyunk. Az árnyékaitok. Bizonyos mértékben... a részeitek.* A nevetésem hamar abbamarad. És magamat ismét meghazudtolva szólalok meg. - Ne haragudj. - csak sóhajtani tudok és vakarom a fejem. - Többen is végigmehetünk a K-projekten egyszerre? Van esélyem találkozni esetleg Shellyvel is? - reménykedve nézek ismét Herceg szemeibe. - És mi van ezzel az Athal alakkal? Róla tudsz esetleg mondani valamit, ami alapján megtalálhatom? - megint csak a kérdések, a végére megint húzom a szám, de mást nem tehetek. *Nem lepődött meg rajta, hogy máris a lényegre tértél és ismét csak kérdezel. - Többen vagytok eleve - feleli aztán és te magad is érezhetted, hogy azok a pár percre széttárt falak, ismét becsapódnak az orrod előtt. Herceg ismét az volt, akit eddig ismerhettél. - Ha tudod hol van, akkor találkozhatsz vele. Ez már nem rajtam múlik - vonta meg vállait egy gyenge mosollyal. - Athal? Bárhol lehet a Valós Világban. De nem ezekre kaptad ezt a micsodát? Lezseren a csukód felé bökött, ahol a Skyline villódzott kékesen. A bőrödön olvashattad a szöveget: "Memory 1 - Mentve".* ~Szóval erre utaltál azzal, hogy nem bírtam tovább várni. Ezek szerint nem sokat változtam.~ - lemondó sóhaj kíséretében engedem el ezeket a gondolatokat. - A célomról nem meséltem? Mert magam sem értem még mindig, hogy miért is vágtam bele ebbe a Játékba. Redrum azt mondta kaptunk pénzt...de arra biztos, hogy nem volt szükségem. - töprengek el ismét ezen a kérdésen...miért ez foglalkoztat vajon a legjobban? - Szóval...ez a chip képes lesz akár ide is visszahozni, ha akarom? Biztos lesznek olyan pillanatok, mikor szívesebben lennék itt veled elmélkedve, mint odakint. - komoly arccal nézek a szemeibe minden vicctől mentesen. - Fogalmam sincs, hogy itt van-e időkorlát, vagy hogy hova is kéne most mennem, vagy hogy hogyan használjam ezt a chippet. - csak a vállam rángatom kicsit nemtörődöm módon. - Nem akarom úgy elsietni a dolgokat, mint legutóbb, elvégre elég szomorú lennék, ha csalódást kéne okoznom magamnak - mutatok Hercegre egy kis szünettel - és neked. *- Az én részemről azzal már elkéstél - felelte aztán, hátát ismét egy kifeszített sátorfalnak döntve, kezeit fekete farmerének zsebeibe vágva. - Sok célod volt és mindegyik más. Elsődlegesen le akartad nyűgözni a húgod. A többit valszeg az emlékeid hordozzák. Miközben beszélt Herceg folyamatosan azt a chip-et nézi. Ugyan külön nem szól, de látszik rajta, hogy nem igazán tudja miként reagáljon a feltűnésére... vagy egyáltalán a létezésére. - Nem. Visszahozni csak én tudlak, ha tudod a nevem... és tudod a belépést ide. De persze... - csettintett egyet, mire újra az a zöldes lap jelent meg, mint legutóbb, amire a kódodat is írta - minden attól függ mit akarsz valójában. Te magad mondtad, hogy minden változik. A Játék is változik. Folyamatosan. A Menedék viszont azért maradt a régi, mert mi itt vagyunk. Mi őrizzük ezt a helyet a Hiba ellenére is. Néhány sor karcolódott a lapra, majd egy kockává vált. Herceg ezt tartva a kezében várta a válaszod.* - A húgom lenyűgözni? - értetlenül nézek rá - Miért pont egy ilyen játékkal? Még mindig nem értem. - vállrándítva továbbsiklok a dolog felett, egyszer csak kiderül. Ekkor látom, hogy Herceg a chip-et nézi elég furán. - Remélem ez a nézés nem azt jelenti, hogy ez a chip inkább káros lehet, mint hasznos. Ha ott lettél volna, mikor az az irritáló Redrum fazon felajánlotta, lehet hogy... - elharapom a mondat végét, hiszen mi értelme lenne hibáztatni. Elvégre az én döntésem volt. - Még én sem tudom pontosan, hogy ez a chip miben lesz esetlegesen a segítségemre...hacsak nem arra használják, hogy itt is meg tudjanak figyelni vele...cöh...és ez csak ilyenkor jut eszembe. Ha tudtam volna, hogy létezik ez a hely... - megint megállok, a sok felesleges hibáztatással és rágódással nem jutok sehova. - Az öreg azt mondta, hogy ez a chip egy térkép és segíteni fogja a ti munkátokat is...csak ezért vállaltam be. Mikor a kockát a kezében tartja, odasétálok mellé és én is rádőlök a sátorra. – Hiszen ismersz, szerencsés vagyok, nem pedig zseni. Mindig mindent másokra hagytam, a beosztottak vitték el a balhékat, az érdemeket pedig én zsebeltem be. Mikor voltam én személy szerint bármiben is jó? – lemondó sóhajjal megadóan felemelem a kezeim. – Bocs, ha untatlak, javítsuk ki azt a Hibát. Számíthatok a segítségedre a továbbiakban is, Herceg? Ez a hely pedig mindig a mi helyünk marad. – kinyújtom a kezem Herceg és a kocka felé. *- Lehet, hogy így van - vont vállat, majd minden szó nélkül, egy gyors kézmozdulattal eltüntette a kockát. - Lehet, hogy csak egy szerencsétlen idióta vagy, aki hízelgéssel tapos el mindenkit... őszintén, azon is csodálkozom, hogy még élsz. Vajon miért van ez? Miért élsz még mindig, ha vezetőnek alkalmatlan vagy? Ha mindig másra kened a hibát? Nem fogadta el a kezed, csak ellökte magát a sátor falától, majd tovább indult. Kérdéseinél a cirkusz egésze megváltozott. Amit eddig egyértelműnek hittél álarc mögé rejtett igazságnak láthattál. Mindenki festett arcot viselt, kik között Herceg tűnt az egyetlen valóságos lénynek. - Vajon a pénzed tartja egyben ezt a világot? Aligha - folytatta aztán, és hiába láttad távolodni, a szavait így is tisztán értetted. Akár egy rossz álomban. - Egy cirkuszban három dolog létezik; a néző, a bűvész és a cirkusz igazgató. Te melyik vagy? Herceg lassan eltűnik a szemed elől az egyre növekvő tömegben. Fekete-fehér ponyvák, fehér fénnyel kivilágított ösvények mosódnak egybe a hirtelen megnőtt festett arcú nép között. Színes ruhák rikítottak, akár a feliratok a kisebb sátrak felett: "Jéglabirintus", "A Szövevényes Kert", "Illuzionisták Terme" olvashatod a kiírásokat, miközben egyre inkább érzed, hogy elsodor ez a megannyi bábu.* Fejcsóválva fogadom a gúnyos megjegyzéseket, a kérdések végénél pedig nevetésben török ki. ~ Ugyan mit is vártam, majd pont ő fog velem egyet érteni és bíztatni. El kéne hagynom a gyermeki naivitásom végre és elfogadni a való világ szabályait, folytatni mindent úgy, ahogy eddig.~ - ez a gondolat cikázik a fejemben, miközben az egész világ megváltozik körülöttem. Ahogy Herceg utolsó kérdése is felhangzik a távolból, de mégis közel, a távolódó hátának kiabálom: - Egy igazgató is volt egyszer néző, majd bűvész! Az hogy én melyiknek érzem magam és melyik vagyok valójában, nem csak rajtam áll! - hogy hallotta-e vagy sem, nem tudom. A megjelenő feliratok és elmosódó alakok körében szédelegve tántorgok, majd ismét egyre hangosodó nevetésbe fojtom önnön csalódottságom. *- De - hallod körülötted a Herceg hangját, szédülésed közepette. - Itt minden rajtad áll. Vagy eldöntöd, hogy mit akarsz valójában elérni, vagy hagyd abba a Játékot. Szavai után némileg kitisztult a kép, de homályosan láthattad, hogy néhány arctalan ember áll körbe, miközben a tömeg csak halad tovább.* //Dobj egy hatoldalú kockával: - Ha páratlant dobsz: Az arctalanok árnyakká nyúlnak, majd teljesen bekebeleznek. Menekülni nincs esélyed, érzed, ahogy a bőrödről leég a hús, ahogy eszelős fádalom járja át az egész testedet. A szíved vészesen dobog. Egy hosszúnak tűnt perc után, óraketyegést hallasz a közelből. Hátad zsibbad. Szédülsz. Visszatértél a Valóságodba, egy kanapéra. - Ha párost dobsz: A szédülésed enyhül és ezzel együtt zöld számokat látsz az alakok körül. Ugyanolyan zöld derengéseket, mint a Valóságodban, mikor az a fiú megtámadott. "3, 5, 7, 4, 2, 6, 8". Ezek ölelték körbe az arctalanokat, akik egyelőre csak álltak melletted, majd az egyikük lassan feléd nyúlt. Dobj 7x a kockával, majd a kapott számaidat vesd össze támadóidéval. Ha a sorrend szerint az első 4 számod nagyobb, mint az övék, kitérsz előlük.// spoiler
[ Módosítva: 2014.01.03 21:00 ]
Páros – 3, 7, 2, 4, 3, 1, 5 és remélem, hogy megnyúlott ET szerű ujjaikkal nem urológusosdit akarnak játszani. xD |
| Elayan | 2014-01-04 00:14 |
| //Én meg remélem, de. // |
| hassan | 2014-01-04 00:43 |
|
//Egy kis szeretetet és együttérzést is kaphatnék néha? //
|
| Elayan | 2014-01-04 00:48 |
| //Persze. Csak nem tőlem. // |
| Amarillis | 2014-01-04 01:01 |
| //Mit vársz azok után, h bugyiszagolgató kéjenc lettél? Egy világ omlott össze bennem... // |
| Serena | 2014-01-04 01:32 |
|
//No para, csak eleinte fog fájni egy kicsit... // spoiler
[ Módosítva: 2014.01.04 1:35 ]
Carla már kapott gyomormosást az izgibb volt |
| Erodon | 2014-01-04 21:13 |
|
//nos, akkor itt lenne az első adag (kezdete) részünkről: A reggelim már a végét járta, amikor valamiféle csődületre figyeltem fel a bejáratnál. Amint odakaptam a fejem, Sevren is odapillantott. Gondolom nem csak engem lepett meg, amikor egy helyett hárman indultak meg felénk, bár a kölyök elég bátortalanul. Az asztalunkhoz érve egyikük bemutatkozott, én pedig csodálkozva figyeltem. Valami öreg fószernek gondoltam, valami nagy bölcsnek, erre itt egy nálunk alig idősebb pasas. Kicsit közelebb húzódtam Sevrenhez, hogy helyet adjak újdonsült társainknak, az üdvözlésekre pedig csak biccentettem. Amikor mind helyet foglaltak, még gyorsan beleszürcsöltem a kávémba, teljesen kivégezve, majd csendben vártam a többiek kérdéseit, hátha elkaphatok valami infómorzsát. Az autóúton semmi érdemleges nem történt. Tudtam egy keveset bóbiskolni, de még így teljes káosz volt a fejemben. Valahogy sehogy se tudtam az elmúlt pár nap forgataga után rendbe szedni a gondolataim. Amikor a rövid pihenőmből felébredek egy ismeretlen városrészben vagyunk már. ~Renlarra tippelnék mivel ott még soha nem jártam, és ezen a helyen még az épületek stílusa se túl ismerős.~ Miután megálltunk és kiszállunk a kocsiból egy forgalmasabb kávézó felé vesszük az irányt. ~Remek, tömeg. Eddig nem sok szituációban jött jól az embertömeg körülöttem.~ Athalt követve végül egy asztalhoz jutunk ahol már ketten ülnek. ~Szóval ők lennének a sorstársaink? A lány átlagosnak néz ki, de látszik, hogy nem lenne gondja húzósabb helyzetekben. A mellette ülő selyemfiú viszont… hát az látszik, hogy ez a negyed az otthona. De rossz ötlet csak a külső alapján ítélkezni.~ Athal kis bemutatkozója után én is közelebb lépek az asztalhoz. - Örülök a találkozásnak. Merlock vagyok. – A lány felé odabiccentek köszönésképpen a fiúnak pedig odanyújtom a kezem majd, akár elfogadja a kézfogást akár nem, helyet foglalok. - Mivel Athal ilyen kedvesen felajánlotta, hogy kérdezzünk így a káoszt elkerülendő az lenne a javaslatom, hogy sorban tegyük fel a kérdéseink. Mindenki egyszerre csak egyet. Gondolom ez elég nehéz lehet ha hozzám hasonlóan nektek is milliónyi kérdésetek van, de szerintem úgy mindenki által könnyebben követhető lesz. Alighogy köszöntem Levarine-nak és helyet foglaltam, új vendégeink érkeztek. Látszólag Athal, két másik Játékos társaságában... az egyik hozzám képest King Kong, és látszólag zsoldos, a másik pedig pont az ellenkezője... touhinak tűnik. Na de micsoda kombó! Akár egy filmbe is beillene. Ami legjobban meglepett, az mégis Athal volt. Váratlanul fiatal volt, de eszembe jutott, hogy egy Bioborg nem biztos, hogy öregedhet... már ha ő tényleg az. Amikor Levarine közelebb húzódott, reflexből arrébb csusszantam pár centit. "- Sevren, Levarine?" Bólintottam. - Örvendek, Athal - biccentek. - és... - néztem a másik két tagra érdeklődően, mosolyogva. Egyikük, a magasabb bemutatkozott és kezet nyújtott, én pedig kezet fogtam vele. - Helló, Merlock. - utána a fiúra nézek, de azt hiszem, hogy ő most inkább aludna a traccsparti helyett. ~ Mi lehet vele? ~ - Részemről oké. Azután pedig jó lenne, ha a saját tapasztalatainkat is megosztanánk egymással. Minél több az infó, annál jobb. Nem?* - Oké - teszem hozzá és várom a kérdéseket. *Dokinak úgy fest egyelőre az is pont elég volt, hogy a csapat háromnegyede figyel rá. Míg a többiek bemutatkoznak, ő elrendezi a fiút, ha kell óvatosan eligazgatja, hogyha összeesik, legalább ne essen baja. Egyelőre nem tűnik többnek egy hétköznapi férfinak, aki valamiért a fiú apjának is tűnhet. - A javaslat nem rossz, de szerintem nem a legjobb - felel Lock-nak, fél szemmel egy pincért keresve. - Bár ahogy jónak látjátok. Vagy kérdeztek, vagy bevezetjük azt, amit eddig tudtok. Megvallom, nem követtem figyelemmel minden lépéseteket... ilyen az, ha az embernek van egy hivatalos melója is. Nevet halkan, majd kezét feltartva jelzett a pincéreknek.* Az Athal-féle javaslat után csend lett, így én szólaltam meg, ha már senki más nem tette. - Nekem az a megoldás is tökéletesen megfelel, de ha lehet, mégis kérdeznék előtte valamit. Szabadna?* *- Persze, mondd csak! - mosolygott rád, bátorítóan.* * - Szóval...a Bioborgok miért nem lehetnek sokáig a Játékosok közelében? Sajnálom, hogy ilyen önző kérdéssel kezdem, de tudni akarom. A kérdésem felvetése után kicsit nyugtalanná váltam, még annak ellenére is, hogy Athal ennyire barátságosan közeledett eddig.* * - Én maradnék az általam javasolt módszernél. Ellenben a készülődő kérdezz, felelek játékkal, az élménybeszámolóhoz nem feltétlenül van szükségünk Athalra, de ha máshogy szeretnétek felőlem akár úgy is lehet. Sevren kérdésére meg csak nézni tudok egyet. ~Hogy bio micsodák? Lehet ehhez tényleg nem ártana ha tudnánk azokat amiket ők is. De mondjuk az élménybeszámolóban is lehetnek olyanok amiket csak Ati magyarázatával értenénk meg szóval én továbbra is rendben vagyok azzal, ha ezt csak később fogom tudni értelmezni.~ * *Athal megigazította szemüvegét Sevren kérdésénél, majd figyelme ismét Lock-ra terelődött. - Mondtam; egész nap itt tudok lenni, hogy válaszoljak nektek, így nekem mindegy miként kezdtek bele... vagyis folytatjátok. Ami pedig Bioborgokat illeti... Itt ismét az ifjúra tekintett. - Valójában nincs különösebb időkorlátja annak, hogy mennyi időt tölthetsz velük, de a közvetlen közeledben valóban nem lehetnek sokáig. A technikai rész inkább Redre tartozik, de annyit tudok, hogy ez a Játékosokba applikált MemorySave-vel van összefüggésben. Ha egy Bioborg sokáig van a K-project Játékosai mellett, a rezonálások kiiktathatják egymást. Vagyis valamelyikkőtök mindenképp megsérülne.* - Igazából több a kérdésem, mint a válaszom - kezdem, elraktározva az infót és kicsit megszeppenve, hogy a közelségem bármi kárt tehet Leóban. - Ami biztos, hogy 10-en indultunk egy játékban, amit már egyszer majdnem végigjátszottunk, de elbuktunk. Vannak kísérteteink, akikkel időnként képesek vagyunk kommunikálni és, akik elméletileg segítenek nekünk. Mind valami állatszimbólummal bír. Csuhások leselkednek bármelyik sarkon, akiket csak mi látunk és képesek bennünket a játék színterére, a szintekre küldeni, hogy kijavítsuk a hibákat. Körbepillantok a többieken, hátha valaki tud ehhez valamit hozzátenni. *Érdeklődve hallgatom a rövid összefoglalóját, hogy aztán belekezdhessek az én részembe: - Talán még annyit tudnék hozzátenni, vagy inkább kérdezni - fordulok ezzel Ati felé - , hogy ha minden igaz akkor a bizonyos bukásunkkor ketten meg is haltak. Illetve ha valami olyasmit véltem kiolvasni az én kísérőm szavaiból, hogy ennek eredményeként nem tesz túl jót nekünk ha a Projekt vagy Játék, ahogy tetszik, névadójaként szolgáló bizonyos K betűs szót meghalljuk valamint elvesztettük az emlékeink, amikről ha minden igaz találhatunk valahol egy biztonsági másolatot. Illetve az úgy nevezett Szinteken kívül, amik közül, nem tudom, hogy veletek is így volt e, de volt már szerencsém egyet meglátogatni, ahol a hibákat kell javítanunk, van legalább két Elosztó. Ebből a másodikban volt szerencsém járni, és onnan elvileg bármelyik szintre el lehet jutni. Még az említett K betűs személyhez is. - Egy rövid időre megállok, hogy végiggondoljam mit lehetne még gyorsan összefoglalni. - Illetve még a jelenlegi helyzetünkhöz tudnék hozzáfűzni. Facto segítője szerint azért lettünk csoportokba rendezve mert meghalt egy sorstársunk. Ez eddig rendben is lenne, de engem különösen rosszul érint a dolog köszönhetően ennek: - Ezzel együtt előhúzom a nálam lévő kártyát és megmutatom a többieknek. - Ugyanis ez a nálam lévő kis szépség, ami nem mellesleg tudtommal összeköt minket a játékkal, eredetileg a már halott illetőhöz tartozott, akinek az állatkája, a kis rágcsáló, most az enyémmel randalírozik valahol a városban szabadon, miközben az én segítőmet, a Farkast, szép lassan magába olvasztja. A fiú szájából kicsúszott szó nekem is felkelti az érdeklődésem, mivel korábban elkerülte a figyelmem.* Érdeklődve nézem az állatszimbólumos kártyát, amit meglenget előttünk Merlock. Szóval nem feltétlen a sajátunk kell, hogy nálunk legyen? - A bátyámmal csapdába csaltak bennünket, amikor segíteni akart kideríteni, hogy mi is folyik itt. Egy másik Tesztelő, egy Max nevű, meghalt, meggyilkolták. a testébe volt építve egy kis kütyü, ami megóvta az emlékeit, ahogy a bátyámét is - itt felpillantok, kérdő tekintetekre számítva - És nem, akkor még nem tudtam, hogy benne van a dologban. Elküldött ide, hogy találkozzak Lorelai-jal és Athallal, azt mondta, itt biztonságban leszek. Felsóhajtok és lehajtom a fejem. - Persze, én nem hallgattam rá. Elkapták a zsaruk és ki akartam deríteni, hogy eljuthatok-e hozzá és kihozhatom-e, úgyhogy meglátogattuk az egyik haveromat. Szeretném, ha a többit nem nekem kellene elmondanom, mert még mindig elég kellemetlenül érint - majd ránézek Sevrenre, hogy folytassa. Megköszörülöm a torkom, mielőtt átvenném a szót. - Tehát...elmentünk ehhez a valakihez, aki mesélt az említett szerkentyűről. De akkor vissza az elejére. Angelique is mesélt róla annyit, hogy ez védte meg az ő, és még pár ember emlékét amikor elbuktunk. Köztük Athal-ét is. - itt kérdőn ránézek és remélem, hogy veszi a célzást, és mesél majd valamit a kilétéről. Most pedig vissza ahhoz az ismerőshöz. Elárulta, hogy ez a nagyon titkos, nagyon tiltott és egyáltalán nem a mi kezünkbe való dolog egy Bioborg nevű mesterségesen előállított test alkatrésze. Ja, és nem teljesen fémből van, valamennyire emberi. Már csak azt nem tudom, hogy mennyire...de ahogy az egyetlen általam ismert Bioborgot veszem példának, nekem fel se tűnne, hogy nem emberből van. Szerintem senkinek se. Sóhajtottam egy nagyot, mert most jön a kellemetlenebb része... - Levarine pedig említette ugye, hogy az ő bátyja emlékeit is megvédte ez a valami, róla is kiderült, hogy Bioborg. De az is, hogy azért vált azzá, hogy megmentse a húga életét. Ő volt a előző kör halottjai közül az egyik, de nem gép, ő teljesen ember. Csak hát...a bátyja testét használták fel ahhoz, hogy újrakreálják őt. Valami csúcstechnológiával persze...így nem lenne helyén való másképp kezelni, mint egy embert. - Ezután visszajöttünk és most itt vagyunk...maximum az első megjárt Szintről tudnék mesélni pár szóval. Ahová valószínű, hogy ugyanúgy jutottam ahogy ti: leszúrt egy Csuhás. Na meg arról, hogy bizonyos érzésekkel idézhetjük őket. Mármint a Csuhásokat és a Kísértetünket is. Szusszanok egyet és Levarine-ra mosolygok, remélve, hogy nem rázza meg túlzottan ez a folyton felbolygatott téma.* *Kettejük beszámolójából mind érdekesebb és érdekesebb dolgok kerülnek elő így próbálok teljesen arra koncentrálni és minél több dolgot megjegyezni. Amikor úgy tűnik, hogy a dolgok végére értek én is belekezdek a beszámolómba. - Az én sztorim közel sem ilyen drámai, de azért megpróbálom röviden összefoglalni. Nos, lényegében nálam ez az egész az Őszi Fesztivál napján kezdődött. Azon belül is az este folyamán élhettem át azt a kellemes kalandot amikor, jelenleg meglévő emlékeim szerint, először egy szintre küldött egy Csuhás alak. – Itt eszembe ötlik valami amit összefoglalóból kihagytam. – Jut eszembe, ezt kihagytam korábban: a hozzám eljutott információk szerint ezek az alakok is a játék részei, csak átkerültek ebbe a világba a mi bukásunk után, és egy bizonyos Redrum nevű illető átkódolta őket. De visszatérve a történetemhez: miután sikeresen túléltem ahogy meghalok, egy Szinten ébredtem és ott találkoztam először Factoval. Miután onnan kijutottunk elindultam megkeresni őt, de megint egy Csuhás alakba futottam bele aki ezúttal az említett Elosztóba küldött, ahol találkoztam a Farkassal. Épp egy Szintre készültem menni onnan amikor Facto, még mindig nem tudom pontosan, hogy, hogy, de visszarángatott ebbe a világba. Ezután futottunk össze az ő segítőjével aki gyors tájékoztatást adott a jelenlegi helyzetről illetve egy, nem tudom mennyire szándékosan, elejtett mondatának köszönhetően Facto rátalált Athalra, bár azt persze nem tudtuk egyből, hogy pont vele fogunk összefutni. Itt még talán megemlítendő, hogy amikor elmentünk hozzá ott összefutottunk egy Csuhással, akinek hála kiderült, hogy a van nekik egy emberi formájuk is. – Megállok és várok egy picit, hogy ha esetleg bármit érthetetlenül magyaráztam volna akkor kérdezhessenek. Ám ezzel együtt eszembe jut ami különös mód felkeltette az érdeklődésem a beszámolójukban így mielőtt lenne esélyük kérdezni én szegezem nekik a kérdést. - Tudom, hogy ez elég kényes téma lehet és ne haragudj ezért, de egyszerűen nem tudom megállni a kérdést: jól értettem, hogy téged lényegében feltámasztottak? Ezek szerint a lehet, hogy a másik illetőnél is hasonlóképpen jártak el és most is részt vesz a játékban? Elnézést a tapintatlanságért, de a későbbi esetleges találkáinkra tekintettel léve megtudhatjuk, hogy ki a másik élőhalott? – Fordulok a kérdéssekkel félig Levarine félig Ati felé.* - Emberi Csuhások? - kérdezem döbbenten. *Athal szótlanul végighallgatja a beszámolókat, és közben a megérkezett teát szürcsölgeti. Érdekes dolgokat hall, néhol felvonja a szemöldökét, máskor gondolkodón összevonja. Mikor mindenki végzett, leteszi a csészét és megadóan felsóhajt. - Azt hiszem az a legjobb, ha mindezt előröl kezdem. Egyelőre rengeteg részinformációt tudtok, de ahhoz, hogy ténylegesen összetudjátok rakni, célszerű, ha elmondom azt, ami valójában történt. Viszont, sajnos az én szempontomat ismerem. Red minden technikai titkát magában tartja, de meglehet érteni. A K-project az egyik legvadabb vállalkozása volt az Ardor cégnek. Itt tartott egy kis szünetet, várta a visszajelzéseket.* - Tőlem jöhet - felelem. *A kihozott teára vetek egy pillantást, de most sehogy se fűlik hozzá a fogam. A Doki mondandójára csak egy halk megjegyzést teszek: - Tekintve, hogy jó pár dologban megpróbáltak az emberek Istent játszani ennek az izének a keretében nem kételkedem a vadságában... - Majd hátradőlök és érdeklődve várom a folytatást, helyet készítve a fejemben, kisebb nagyobb sikerrel, a várható tetemes mennyiségű információnak és kérdésnek.* *- Nem tudom mennyit tudtok a Tesztelőkről, mint szervezetről. Ők azok a... delikvensek... talán ez a legjobb szó rájuk, akik akár testi épségüket feladva is részt vesznek egy-egy projektben a magas fizetség fejében. Nem nagyon untatnálak titeket a részletekkel és a statisztikákkal, de az a lényeg, hogy a Tesztelők azóta úgy működnek, mint a zsoldosok, vagy mint egy bérelhető szekta. Embereket biztosítanak a kutatások teszteléséhez, fejlesztéséhez. Én nem tudom hogyan kerültetek a közegbe, de mindőtöket a Tesztelők biztosították nekünk. Red végezte a kutatás technikai részét, ő készítette fel a testeket, míg én feleltem az agyműködésekért. Egy hónapig csak teszteket végeztettünk veletek. Biztosra akartunk menni... és amikor úgy tűnt, hogy készen álltok, akkor jöttek az első Szintre küldések. Itt még nem voltak Csuhások, őket később vezettük be. Athal keze kicsit megremegett attól, hogy ennyire nyíltan beszélt veletek olyasmiről, ami többek életét megkeserítette. - A K-project lényegében egy katonai kísérletnek indult, ami nem meglepő, hiszen az Ardor keze rendesen benne van. Elsősorban védelmi vonalként funkcionált. Egy olyan technika kifejlesztésén dolgozott, ami rabul ejti a szellemet, az elmét és próbák elé kényszeríti. Ha veszít, úgy kerül vissza a valóságba, hogy nem emlékszik semmire. A Szinteken lévők azonban kinyerhetik a megfelelő információkat és azokat leszállíthatják a központba. A Szintekre azonban nem kerülhet mindenki, a projekt limitet követelt. Teszt állapotban ez csak természetes, hiszen még mi is csak a határait próbálgattuk ennek a programnak.* *- Minek a védelmére szolgál ez a Project? Mi ér annyit, hogy ekkora kárt okozzon mindenkiben? Ha már Tesztelő vagyok, legalább hadd tudjam, hogy mi értelme csinálnom. Ja, és milyen információkat szerzünk? Ha ezt a helyet ti alkottátok, nem lenne szükség semmilyen infóra vele kapcsolatban...nem?* *Sevren kérdéseit hallgatva megvakarta a tarkóját. - A K-project-et országos szintűvé akarták emelni és lényegében a hackerek ellen szólt volna... legalábbis papíron. Bár az más dolog, hogy ha tudjátok, ha nem, minden ország folyamatos Cyber-háborúban áll egymással és ennek csak egy része a fizikai, katonai hadtest. De az, hogy ti miért csatlakoztatok a Tesztelőkhöz... arról gőzöm sincs. Nem kérdeztünk. A Tesztelők, mint szervezet saját szabályokkal rendelkezik, belső információt nem ad ki a jelöltekről. Csak azokat küldik, akik megfelelnek az elvárásoknak. Ritkán hibáznak. Ugyanakkor a K-project... nem teljesen a mi művünk. A mi részlegünk a bejuttatásotok volt, ill. a kihozatal. Úgy tudnám leírni, mint Alice történetében Tükörországot. Csak itt Alice-t máshogy hívják.*[ *- Ez a project, mikor kezdődött? Pontosabban mennyi ideje volt, hogy mi csatlakoztunk hozzá? - ~Kérdések, kérdések és kérdések tömkelege. De azt hiszem a nagy részükkel inkább várok az magyarázatának a végéig.~ - Az elmondásból elég egyértelműen lejön, hogy nem olyasmiről volt szó ami napi 1-2 órát ölelt volna fel. Arra tippelnék, hogy a főnököm kellett legyen az összekötőm a Csapatból, mivel a jelenlegi életstílusomban lehetetlen lenne, hogy az ő tudta nélkül részt vettem ebben. Erről esetleg nem tudsz valamit?* *- Az attól függ ki a főnököd? Mert lehet, hogy ő ajánlott be a project-be, sőt, az is lehet, hogy összeköttetésben áll a Tesztelőkkel. Mondtam, hogy olyanok, mint egy Szekta - fordult ezúttal Lock felé. - Időben meg tényleg nem napi 1-2 óráról volt szó, legalábbis nem az első időszakban. A Szinteken való tesztelések rendes 6-8 órás munkaidőben zajlottak, de ez már a felkészítésetek és a Kísérőitek létrehozása után történt.* *- A Főnök egy viszonylag nagyobb zsoldos cég, talán a név alapján is ismered, az Akasha //változtatás jogát fenntartom // vezetője. De, ha már így szóba került meg kell kérdeznem. Ha esetleg a későbbiekben úgyis kitérnél erre nem szükséges most válaszolnod erre, de a Kísérők miért vannak? Az elmondásod alapján vagy ránk, vagy rájuk nem lett volna feltétlenül szükség.* *- Az Akasha főnöke... - morfondírozott Athal. - Nem... legalábbis nem hiszem, hogy dolgoztam volna vele. De lehet, hogy Red ismeri. Kettőnk közül inkább ő volt az, aki tárgyalt. Nekem a névmemóriám pocsék. Arcról bárkit felismerlek, de névről nem. Red épp ellenkezőleg van így. Mondasz neki egy nevet és azonnal mondja a választ. Persze van, amikor hazudik és ugyanazt mondja, amit most én. Azaz ember egy katasztrófa... - csóválta a fejét lemondóan, hogy ezután újabbat kortyoljon. - A Kísérők lényegében ti magatok vagytok... vagyis részben. Az alapjuk a ti DNS-etek, ezért kötődnek csak hozzátok és ezért tudjátok csak ti használni őket. De a DNS-sel egy részetek öltött bennük alakot, így a ti tapasztalataitok, emlékeket, vágyaitok egy része is beléjük került, így vált lehetségessé, hogy személyiségekként létezzenek a Ka... a K-project-ben. Épp ezért szükség van rájuk, mert amíg ti ebben a valóságban éltek, a Kísérők a K-project színtereit, Szintjeit tartják a felügyeletük alatt. Olyan, mintha kettő lenne belőletek. Egy testvér.* *- És mi a helyzet ezzel a név dologgal? Miért olyan fontos a nevük.* - Amit nem értek, mégis hogyan jöttek a képbe ezek a Csuhások? Miért volt rájuk szükség? Valami olyasmit mondtak, hogy a védelmi rendszer részei... De, ha mi voltunk felelősek ennek kiépítéséért vagy teszteléséért, mi szükség volt rájuk? Valamint... Ők is hús-vér emberek akkor, mint mi? *- Na itt jön a rendszer érdekes része - kezdett bele a magyarázatba Athal - A project, mint mondtam, nem teljesen a mi találmányunk. A világ amibe beléphettek valójában... na ezt hogy is fordítsam le nektek... lényegében egy hatalmas, lekódolt emlékhalmaz. Egy virtuálisnak beállított forrás, ahol a Soul-ok léteznek. Gondolom ha voltatok a Szinteken találkoztatok ott élő, mozgó elemekkel. Na ezek a Soul-ok. Letárolt lelkek, vagyis elmék hogy szakszerűtlen legyek... de igazából, csak DNS összeköttetések, de ez mindegy is! - terelte vissza magát a kérdéshez - A Kártyákon szereplő nevek a kapcsolódásotokat jelzik a Kísérőtökkel. A nevek valójában a jelszavak ahhoz, hogy megnyissátok magukat a Szinteket és a Szinteken őrzött tárolókat... illetve, hogy a Kísérők nagyobb mozgásteret kapjanak az ügyetekben. Ez így kissé bonyolult, mert ez egy több funkciós program. Ezt annak idején csak az "Automation" szóval illettük. Ők a biztonsági mentés ahhoz, hogy ti megint kiteljesedhessetek a Játékban. Azt hiszem valahogy így lehet összefoglalni. Csak ezután tért rá a másik kérdésre. - A Csuhások valóban a ti védelmi rendszereteket képezték. Sokatok úgy értékelte, mint egy fő gonoszt, akit le kellett győzni, vagy túl kellett járni az eszén. Valójában így is volt. Ők voltak a Másod Tesztelők, akik lejelentették a haladásotokat a projekt-ben. De csak akkor kerültek emberi testbe, amikor elbuktatok... vagyis, mikor megtört a kapcsolat a Kísérőtökkel. Rájöttünk, hogy ha nem emlékeztek a Kísérők nevére, nem tudtok átlépni a Szintre, így kellettek valakik, akik átküldenek titeket és ha kell szabályozzák a bennetek elhelyezett MemorySave-et. Igen... azt hiszem így lehet a legegyszerűbben elmagyarázni.* - Azt mondja, másodtesztelők. Akkor hogy kerülhettek csak azután emberi testbe, hogy mi elbuktunk? Olyanok lennének, mint a kísérteteink? Egy rész egy másik ember egészéből? *Athal csészéje fölül bólintott. - Igen. Lényegét tekintve igen.* *- És egyébként, hogy tudjuk meg ezeket a neveket? Farkas olyasmit mondott, hogy ő nem tudja elmondani nekem. Van esetleg valaki aki tudja vagy valami módszer rá? Meg ez eddig mind szép és jó, de számomra még mindig nem tiszta, hogy mégis, hogy tudtatok lényegében egy embert "teremteni" mindössze virtuális adatokból? És ha már itt tartunk mégis, hogy tudtatok feltámasztani valakit? Illetve már másodszorra jön elő ez a MemorySave dolog. Mi ez?* *- A neveket sajnos ki kell találnod. A védelmi rendszer miatt nagyjából olyan, mint egy akasztófa... csak itt nincs vesztes kör. Minden Szinten teljesített sikeres próba után kapsz egy betűt, a saját szinteden, ami egyfajta menedékként szolgál a Kísérőtöknek, pedig négy, vagy öt betűt is. Ennek a beállítását már nem tudom pontosan. A Kísérő pedig valóban nem mondhatja el, hiszen akkor ennyi erővel bárkinek elmondhatná. Ez is biztonsági eljárás. Ami a többit illeti... attól, hogy nem kötünk mindent a nép orrára, még nem jelenti azt, hogy nem vagyunk rá képesek. Szóval kuss. Athal most először vedlette le azt a kedves alakját, amit eddig mutatott. Érződött rajta, hogy ha kell, képes ölni is csak azért, hogy a project védelme biztonságban legyen. - A MemorySave pedig egy belétek ültetett emléktároló. A Csuhások ennek birtokában ismernek fel titeket és ennek segítségével vagytok képesek látni a Kísérőtöket illetve a Csuhásokat is. Mondhatjuk harmadik szemnek is.* * - Azt mondtad, a Bioborgok rezonanciát váltanak ki a MemorySave-ünkből...viszont a Csuhások is arra reagálnak. Van a kettőnek köze egymáshoz? Eszembe jutott még valami az első napról, de megvárom a válaszod.* *- Mármint a Csuhások és a Bioborgok között? - gondolkodott el ismét Athal - Lehet. Mondjuk nincs olyan sok Bioborg, nem véletlenül. De egy bioborg nem feltétlen Csuhás. Nincs feltétlen átfedés, ha erre gondoltál.* [ Módosítva: 2014.01.04 21:34 ] |
| Elayan | 2014-01-04 21:24 |
|
- Erre gondoltam. Angelique is a Csuhások közé tartozik? - Mármint Angelique Ardor? - döbbent le egy pillanatra, hogy aztán felnevessen. - Nem, ő nem lehet Csuhás. Több okból sem, de legfőképp azért sem, mert Ardor. Az a család nem vehetett részt egyetlen ilyenben sem. - Mi? Ha nem...akkor hogy lett belőle mégis Bioborg? - döbbentem le egy pillanatra. Sóhajtok egy nagyot. ~Úgy tűnik ezzel kapcsolatban inkább nem kéne faggatni. Mondjuk az is igaz, hogy így is van elég dolog amitől fájjon a fejem, nem szükséges még belemásznom a teremtés projektjük részleteibe.~ Ez a bioborgos dolog valahogy nem izgat annyira így, sajnos nagyrészt eredménytelenül, megpróbálok rendet rakni a fejemben és legalább mostanra elszelektálni azokat a kérdéseket amik a jelenlegi témákhoz kapcsolódnak. - Elnézést a közbeszólásért, de én is visszakapcsolódnék. Van rá mód, hogy ezeket a lementett emlékeket visszaszerezzük valahogy hogy ne csak a tárolóban porosodjanak? - Megmondtam neked; egy Bioborg nem feltétlen Csuhás. Azt nevezzük Bioborgnak, aki feláldozta az eredeti testét. Ha Angel borg, akkor valószínűleg ugyanígy tett. De ő egy Ardor. Nehéz elhinnem, hogy a kelleténél jobban belemászott a dolgokba. Lock csatlakozásánál leengedi eddig valamiért megfeszített vállait. - Konkrétan mire gondolsz? A MemorySave felnyitása folyamatos, mert a Kártyához és a Szintekhez van kötve. Bizonyos értelemben ti is a K-project-hez tartoztok. Bármi, amit ott csináltok hatással van a MemorySave-re. Ugyanakkor vannak úgynevezett Kulcsok. Mivel irgalmatlanul be akartuk védeni a rendszert, ha netalán hiba keletkezik, így folyamatos mentéseket produkáltunk, amikor összeköttetésben állnak egymással. A Szinteken található Kulcsok közvetlen felnyitják a MemorySave-ben tároltakat. De ez igen veszélyes lépés. - Mielőtt teljesen elkanyarodnánk a bioborg kérdéstől - kezdem - szeretném megtudni, hogy mi van a bátyámmal. Bevitték a zsaruk, de Lorelai szerint kihoztad. Hol van? Beszélhetek vele? - A bátyád? Ja igen. Leo-t valóban kihoztuk. Egy szolgálatban lévő Tesztelőt nem csukhatnak le. De jelenleg még nem mehetsz hozzá. Még kell pár nap a teljes felépüléséhez. - Konkrétabban azokra a bizonyos Kulcsokra gondoltam. Farkas is említette azokat. Tehát ha jól értem nagyjából a Kulcsok is alkotnak valamiféle hálózatot amin részekben tárolódnak a dolgok és ezzel képes interakcióba kerülni az MS és ez után lehet belőle, mármint az MS-ből, információt kinyerni? Van ezeknek a Kulcsoknak valamilyen "fizikai" kézzel fogható formája amiben elérhetőek? Illetve hogy lehet hozzájuk jutni? Mennyire veszélyes ez a "veszélyes"? - ~Közben becsatlakozott még egy bioborg fan. Bár lehet nekem csak örülnöm kéne, hogy nem vagyok érdekelt, legalábbis amennyire tudom, ebben.~ - Bár nem úgy tűnt, hogy eddig problémát okozott volna, de úgy érzem jobb ha megkérdezem: nem jelent gondot, hogy egyszerre nagyjából 2-3 beszélgetésben kell részt venned? - ~Mintha valami ilyesmi elkerülésére tettem volna javaslatot az elején... - Ugyan! - legyintett mosolyogva Athal. - Már megszoktam. Annak idején egy egész labort irányítottam. Elhiheted ott mennyi kérdés volt egyszerre. Még bírom. Ezután ismét visszatért a témához. - Mindenkinek egy Kulcsa van a Szinteken. A nehézség az, hogy megtaláld a saját Kulcsodat, mert csak annak a kódja nyitja fel benned az MS-t. A Kulcsok ugyanolyan kódok, mint a Szinteken bármi más. Kézzelfogható formája nincs. A hozzájuk jutás lényege, hogy összefogsz a Kísérteteddel. Általában a Kísértettel kötött bizalom, ergo a nevének birtoklása indítja be a keresési folyamatot. Vagyis a Kísértetben akkor tudatosul, hogy miért él... hogy úgy mondjam. A veszélyes meg azt jelenti, hogy veszélyes. Ha idő előtt nyitod fel az MS-t, tehát még a név birtoklása előtt, akkor előfordul, hogy az idegrendszered sebezhetősége miatt, meghalsz - magyarázott türelmesen. ~Nos, azt hiszem eddig tudtam visszatartani a maradék kérdésözönt a fejemben...~ - Elnézést ezért, de én most áttérnék részemről a kevésbé közérdekű kérdésekre. Bár látszólag ez szinte egyáltalán nem kapcsolódik a mostani témához, de nagyon is érdekelne, hogy, hogy tudnám megtalálni a patkányt és visszaszerezni a Kártyám, ugyanis a nélkül az említett dolgokba aligha tudnék belefogni. Illetve ha már ő előkerült, érdekelne, hogy mennyire számíthatunk ilyen kis "incidensekre", hogy a Kísértetünk esetleg megöl minket? Valamint az ő esetükben mi is történt pontosan, mivel gondolom nem dönt úgy valakinek a, nagyjából, testvére egyik pillanatról a másikra, hogy megöli őt? - Na igen... ez tényleg egy személyesebb dolog - kulcsolta össze karjait maga előtt Athal. - A te eseted eléggé speciális ebből a szempontból. Ugyanis nálatok a Tesztelők hibáztak. De kezdjük az elején. A Patkány nevű Kísértet egy hibás kód. A Játékosa úgy döntött képes belenyúlni és megváltoztatni valamit, mindenféle engedély nélkül. Nos, tényleg belenyúlt és tényleg megváltoztatta, amíg nem figyeltünk rá. A projektben keletkezett Hibát is tőle származtatjuk elsősorban. Így vált lehetségessé, hogy a Kísértete ellene forduljon és végül megölje. Az, hogy nála van a Kártyád és nem akarja visszaadni, megint csak nem meglepő. Ugyanis Farkas szintúgy hibás. Kismértékben, de az. A létrehozásánál pont egy hibás DNS-edet fogtuk ki, így az állománya sokkal sebezhetőbb a többinél. Ő a leggyengébb, így értelemszerűen őt támadja meg először. Kis szünet után folytatta. - És mielőtt megkérdezed, hogy miért nem iktattuk ki, megmondom: nem tudjuk kiiktatni. A Hiba, ami mostanra keresztül-kasul átjárja a projectet, túlmutat a hatáskörünkön. Ezért hoztunk vissza titeket, mert jelenleg ti vagytok az egyetlenek, akik engedéllyel rendelkeznek. [/color] Eszembe jut valami, miközben szivacsként abszorbálom a rengeteg infót. - Nem Thom-ról van szó? Mármint...a Patkány nem őt ölte meg? - És pontosan mik ezek a hibák? Mármint hogy kerültek be, mi a céljuk, ha van egyáltalán nekik? Hogy tudjuk őket mi eltüntetni illetve az miért szükséges? Mármint miért lenne baj ha egy ilyen hiba véletlenül megöl egy betolakodót? - Amit Farkasról mondott azt nem igazán tudom hova tenni. Bár tudom, érzem, hogy valaha nagyon is közel volt hozzám, de jelenleg leginkább csak elutasít engem, úgy, hogy fogalmam sincs mi az oka, és így még esélyt se kaptam, hogy megismerhessem az eddigi találkozásainkkor. Még így is valamiért, nem tudom miért, de rosszul esik amit róla mond, még ha az az igazság is. - Mit takar pontosabban ez a hibás DNS dolog? Lehetséges valahogy kiküszöbölni ezt a hibát? Már ha egyáltalán szükséges... Az meg továbbra is érdekelne, hogy van-e mód arra, hogy megtaláljuk rágcsáló komát? - De. Thom Iodas... azt hiszem ez volt a neve. Akinek nevéhez köthető a Skyline is - bólintott Athal, majd már csak fél szemmel hallgatta a záporozó kérdéseket. Nyugodt volt, talán túlságosan is, vagy csak szimplán nem rendítette már meg mindaz, amibe a többiek kerültek. - Azt hiszem nem kell aggódnom a többiek miatt. Te egymagad kiteszed őket - vigyorgott, de aztán szép lassan nekiállt válaszolni. - Hogy mik a hibák... nem tudjuk. Ez lesz a ti feladatotok. Hogy kerültek bele? A mi tippünk az, hogy Thom által. Hogy tudjátok eltüntetni? Gőzöm sincs! Erre ott vagytok ti. Ha mi tudnánk nem hurcolunk vissza titeket a harcmezőre. És miért lenne baj? Nos, ez egyszerű. Mert nem válogat. Számára mindenki betolakodó és félő, hogy a Kísérők is azok lesznek, ha hagyjuk tovább terjedni. Egyéb? Itt kivár egy kicsit, hiszen tudja, hogy bőven vannak még megválaszolatlan szálak. - Azt, hogy hibás. A DNS nem olyan dolog, amit kényünk-kedvünk szerint változtathatunk. Így is évek hosszú kísérlete áll amögött, hogy kivegyünk egy darabot. De ez hosszú! Szóval nem, nem változtatható meg. Ahhoz az egész procedúrát elölről kellene kezdenünk, vagyis vesznének a Farkasban tárolt emlékek is, amik most fontosak lehetnek... illetve fontosak is. Hogy a Patkányt miképp találod meg... újfent nem tudom! Ugye milyen vicces? Én feleltem a project ezen száláért, de úgy elrepültek a dolgok, mintha sosem léteznének! A Hiba jóvoltából a projekt folyamatosan változik, mutálódik, de azt hiszem a Kísértetek még mindig követik egymást, hiszen a feladatuk közös. Jobban jársz, ha összefogsz egy olyannal, aki képes megidézni a Kísérőjét és a segítségével megtalálhatod. Kapásból hárman vagytok erre a célra... vagy nem? Bár... ahogy látom Facto ki van ütve. Nem baj komám, aludj csak. Paskolta meg a fiú vállát, újabbat igyekezvén kortyolni a tea maradékából. A Doki megjegyzése a legkevésbé se zavartat. Ha már itt a lehetőségem kérdezni nem fogom magam tartani a kérdéseim, még ha nem is kapok rájuk választ, vagy a válasz csak még több kérdést vet fel. - Ez a Skyline akármicsoda is kapcsolódik a Projecthez? - Már két Kísérő is megemlítette, hogy te küldted őket tulajdonképpen. Hogy lépsz kapcsolatba kísérteteinkkel? - Egyébként a Kártyája szerint Thom Iados a neve. - fordulok Sevren felé. - Esetleg ismerted? - Bár a kérdőjelek száma nem csökkent de a rengeteg új információ kezd túlzottan ellepni így pillanatra megint elmerülök a saját gondolataimban. - Egy újabb élesebb témaváltás: visszatérnék egy már feltett kérdésemre. A bukásunkkor tényleg meghalt kettő közülünk? Mármint ténylegesen és nem csak úgy, ahogy én is például amikor a Szintre küld egy Csuhás? Valamint mi okozta a haláluk? ha esetleg tudod, mi volt az a nagy hiba ami mindannyiunk bukását okozta? - Annyira ismertem, amennyire az az egy alkalom engedte. - vakartam a tarkóm. - Ő volt a Tesztelőpartnerem az első Szinten, ahová csöppentem. Legalább annyira nem volt fogalma az egészről, mint nekem. Ja, ha ez fontos egyáltalán, valamilyen labirintusban voltunk. Ez után Athal felé fordultam, várva a válaszát, hogy aztán én is belekezdhessek a saját adagomba. Athal azon csodálkozott volna, ha hirtelen elfogynak a kérdések, vagy mindenki hirtelen megvilágosodva tudná, hogy mi a dolguk. Persze szükségesnek tartotta a kérdések megválaszolását, de még ha mozgásra akarta volna őket kényszeríteni rá kellett döbbennie, hogy nem olyan vehemens vezér, mint Red. Ő valószínűleg egyhamar lerendezte volna az eseményeket és mindenkit elküldött volna dolgozni. Igazából már kezdte megérteni, hogy miért baj , ha valakinek nagy a szíve. - A Skyline a kezdetben nem volt tervben, az csak később jött, pontosabban Thom felfedezésével. Nem tudtuk pontosan miért ragaszkodott hozzá. A Skyline egy kommunikációs eszköznek indult, amihez nem kell áram, mert egyenesen a testbe ültetik és annak energiája tartja életben. Persze ez megmaradt és azt hiszem az Ardor nekiállt felvásárolni. De pontosan nem tudom miként kapcsolódhatna a Projekthez. - Úgy, ahogy annak idején is. Furcsa lenne, ha erre nem lennék képes erre, amikor én alkottam őket. De erről hiába mesélnék, titeket nem érint. Ez tőletek független eszköz, amivel aktiváltam a rendszert. Ezután tartott némi pihenőt és rendelt még egy kávét a tea után, amíg a többiek végre egymással is kommunikálnak. Sevren beszámolójánál csak bólogatott, hiszen mit fűzhetne hozzá? A Labirintus az a labirintus. Egy Szint a sok közül. - Érthető. Gondolom ott voltatok utoljára a Végső Szint előtt. - fűzte még hozzá mégiscsak, majd Lock felé fordult ismét. Sose gondolta volna, hogy zsoldosnak ennyi kérdése lehet. - Tényleg. Nem figyeltél a kishölgyre? Ő volt az egyikük. A Végső Szint átkódolása nem a legegyszerűbb feladat... áh, talán ezt nem is mondtam. Ezért voltatok ott. A Végső Szint maga a projekt magja, és ezt akartuk az uralmunk alá hajtani, hogy teljes felügyeletet nyerjünk felette. De aztán nem sikerült. A Soul-ok valaminek a hatására a kódokkal ellenkezően kezdtek cselekedni, és ez okozta a bukást.... lényegében. Athal gondolataiba merülve mesélt. - De, nagyon is figyeltem rá, de még így is valahogy nehezemre esik, hogy be is fogadjam ezt az információt. - Egyébként ezt nem egészen értem... Miért volt szükség arra, hogy átvegyük valami felett az irányítást amit lényegében ti hoztatok létre? Meg gondolom az egy fölösleges kérdése lenne, hogy mi volt az ami megváltoztatta a Soulok viselkedését... - ~Mitől van olyan érzésem, hogy itt többről van szó mint amibe be akarnak minket avatni?~ - Valahogy úgy érzem ez több volt egy egyszerű tesztelésnél... Mi ellen "harcoltunk" akkoriban? Mi ellen hívtatok most vissza minket ténylegesen? Mi most a feladatunk? - Hmm - feleli elgondolva Doki, borostáját dörzsölgetve. - Talán... végül is lehetséges... Csak ezt végiggondolva fordul Lock felé. - Ide adnád azt a Kártyát? - nyújtja felé a kezét, majd mikor megkapja, csak azután válaszol. Már amennyire sikerül neki. - Már mondtam: nem mi hoztuk létre. A Kasumi egy olyan tér, aminek a keletkezését próbáltuk megfejteni és a magunk javára fordítani. Annak idején volt egy kutatása az Ardor-nak, aminél jelen voltunk. A cél az új energiaforrás megtalálása volt. Az alapötlet jó volt, a megvalósítás csak közepesre sikerült. A Kasumi egyszerre valaki és valami... A Kártyát böngészve aztán rájött, hogy ez a név még mindig erős benyomást tesz rátok, így zavartan megvárta, míg ismét összeszeditek magatokat. - Bocsánat, szakmai ártalom - szabadkozott, majd visszatért a magyarázkodáshoz. - Szóval innentől jöttetek a képbe, hogy pontos legyek. Hogy mi változtatta meg a Soul-okat nem tudjuk. De utána teljes törlést eredményeztek és megindult az Automation... még mielőtt bármit aktivizálhattunk volna. Bevallom... hibáztunk. Túl nagyot ahhoz, hogy ennyivel elintézzük. Hogy mi ellen harcoltatok akkor, azt jobb, ha még nem mondom el. De most a Hiba ellen küzdötök, azért, hogy a K-projekt fennmaradjon! Igaz, hogy kódok és adatok tömkelege, de... de ezért éltünk. Ez közhely, tudom, de a részünkről igaz. Vagy... ha mást nem is, akkor csak annyit kérek, hogy lezárhassuk végre. Hogy visszaszorítsátok a Hibát és lezárhassuk végre ezt az őrültséget. Nektek is jobb lenne így. Vagy talán tévedek? Nem vágytok ismét a normális életre? - Ha megtaláljuk a hibá(ka)t, még mindig ott lesz az is, ami ellen az előtt harcoltunk, igaz? - csatlakozom én is be. - Mi garantálja, hogy most jobban fel leszünk készülve erre az egészre, amikor most sem tudunk semmit? A Ka... - veszek egy nagy levegőt - szóval az is egy Soul? Egyszerre valami és valaki...? ~Hogy mit tessék? Kezd kicsit sok lenni...~ Miután magamhoz térek a név hallatának megrázkódtatásából megpróbálom helyre tenni azt amit hallottam. - Szóval az Ardor csak úgy talált egy szabadon "repkedő" teret, amit úgy döntött, hogy irányítani akar. Aha... értem... - ~Nem értem ez egyáltalán miért lep már meg...~ Úgy érzem egyenlőre ez épp elég sok lesz nekem. Csak ahogy körülnézek jut eszembe a kis társaságom, annyira belefeledkeztem a kérdéseimbe. - Elnézést ezért, úgy érzem kicsit kisajátítottam beszélgetőpartnernek Athalt. - Nézek a többiekre, majd kényelembe helyezem magam a székben. - Azt hiszem ideje lenne már, hogy én hallgassam a ti kérdéseiteket. - ~Meg bőven van mit helyreraknom a fejemben.~ - Semmi baj, sok mindent megtudhattunk a segítségeddel. - eresztek el egy félmosolyt a zsoldos felé. Próbálom még jobban összeszedni a fejemben repkedő sok kérdést, addig is előveszek két lapot, amit mindeddig a zsebemben szorongattam. Az egyik üresnek tűnt, amíg meg nem világítottam egy UV LED-del, a másikon viszont egy tisztán kivehető tervrajz volt, amit szintén magammal hoztam. A tervrajz nem az eredeti, csak egy hiányosan újrarajzolt változat...amíg nem tudom, hogy kiben bízhatok és kiben nem, nem akarom, hogy véletlenül kiderüljön, hogy többet tudok, mint kéne. - Ez minek a rajza? - fordítottam teljesen Athal felé a lapot. A rejtett üzeneten ez állt: Shall we dance? - Redrum. - Ezeket kaptam az első napon. Meg még valamit, de először ezekről is tudni szeretném, hogy mik. Athal végül letette a Kártyát, majd Levarine-re nézett. - Valahogy úgy. De lényegi harc csak a hibák ellen zajlik, a valódi cél az, hogy bejussatok a Végső Szintre és kijavítsátok azt, amit akkor elrontottunk... hogy lezárjuk végre ezt az egészet. A garancia pedig... nos, az, hogy az első Szintre kerülésetek után még éltek. Illetve az is, hogy eddig kibírtátok. Csak azt tudom szajkózni, hogy a Kísérőtökkel való kapcsolat nagyon fontos, hiszen ők eddig a Szintekre voltak zárva, így ők azok, akik a valódi segítségetek lehetnek. Athal egy pillanatra elhallgatott. - Őt nem tudom behatárolni, de úgy vélem igen. Egy Vezér. Amúgy nem kell kimondani a nevét, elég hacsak Crimson-nak hívjátok. Ugyanarról van szó. Lock morgására felsóhajtott. Ő maga is tudta, hogy nehéz elfogadni, de az ő helyzete is érthető lett volna: évek kutatási eredményeit nehéz pár mondatban összefoglalni. - A "csak úgy" elég erős, de így is lehet mondani. Miután a zsoldos kissé visszavonult Sevren vette át a fonalat és előrukkolt némi bizonyítékkal is, ami tisztázhatja a dolgokat. Athal érdeklődve figyelte a tervrajzot, majd halkan felnevetett. - Ez egy kissé hiányos rajz, de ez az Első Elosztó. Látod? - mutatott a rajzra. - Hiányoznak a Kulcsfigurák, a Kígyó és az Oroszlán. Ez két járat, és mind a kettő 4-4 ajtót rejt a Szintekre. Vagyis ez csak 8 ajtót foglal magába, de valójában mind a 10 szintre el lehet jutni... illetve most már csak 8, mert ketten kiestetek. Az Első Elosztó és a Második Elosztó csak annyiban különbözik, hogy az Első sokkal nagyobb erőt ad a Kísérteteknek a Kígyó és az Oroszlán lévén. Tehát olyan, mint egy rejtekajtó a Végső Szintre. Athal úgy fest lelkesen magyarázta a dolgokat, sokkal elevenebben, mint eddig bármit. Ebből is látszott, hogy az ő specialitása valóban a Szintek tervezése volt. - Ami pedig a papírt illeti... - mutatott immár a papírra - Red beszólása volt. Minden tesztelés előtt ezzel nyitott. Akkor úgy vallotta, hogy az egész Játék egy táncparkett, amin csak végig kell libbenni. Csak arra nem jöttünk rá előbb, hogy ha a táncosnak kitörik a bokája, nem tud tovább a ritmusra koncentrálni. Nos, igen... túl magabiztosak voltunk. - De hisz mi ott voltunk! - felelevenedve kiáltok fel. - Négyen, a Fesztivál után. Az oroszlánnal. Akkor az Elosztóban is próbára tehetnek, mert a Szfinx találós kérdéseket tett fel. Mik azok és mi a szerepük? Mármint a Kígyó és az Oroszlán? Athal elmosolyodott a hirtelen felugró lányon. - Nyugi! Nem kell kiabálni - csitított kedvesen. Ismerte ezt a felismerést, őt is hasonló örömmel töltötte el az első - Az odakerülésetek nem véletlen, ezt már mondtam. A Legjobb tudomásom szerint a Csuhások először arra a helyre küldtek titeket, ahol a Végső Szint előtt voltatok. Így ha négyen voltatok ott, akkor minden bizonnyal ott voltatok a Végső Szint előtt. Ami pedig a kulcsfigurákat illeti... az ott létük valóban egy próbának felel meg, ha nem tudjátok hozzájuk a kódot... ami valószínűleg a Kísérőiteknél van elmentve. Pirulva ülök vissza a fenekemre és hallgatom Athal válaszát. - Viszont, ha ott voltunk... Akkor a főbossnál haltam meg - sóhajtok és elkezdem tördelni a kezeim az asztal alatt. - Miért kerültünk ki a helyes válasz után mégis onnan, ahelyett, hogy tovább mehettünk volna egy szintre, hogy folytassuk, amit elkezdtünk? Felvonom a szemöldököm, amikor Levarine belekiabált. ~ Nnna, ez jó hír...ez azt jelenti, hogy biztos van oda is könnyű út. Ha már egy Csuhás is simán odarepítette őket, a kód híján...~ Athal magyarázata meglepett, újabb kérdést vetett fel bennem. - Tehát én Thom-mal társulva jártam a szinteket. Remélem, hogy nekem nincs közöm a Hibához, vagy bármi egyébhez, ami miatt most megragadtunk. Egyébként a Labirintus az Első Elosztó előtt, vagy után volt? És a Második Elosztóból hogy juthatunk az Elsőbe, illetve a Labirintushoz? Szóval azon a különös raktáras helyen jártam utoljára... Így már kezd értelme lenni annak a különös álomnak.~ Sevren kérdése felkelti a figyelmem. ~Igaz is már majdnem elfelejtkeztem róla.~ Mielőtt megint elfelejteném úgy döntök, hogy mégiscsak belekapcsolódom a kérdezgetésbe. - A Második Elosztóban, Farkas azt mondta, hogy onnan bárhova, akár Crimsonhoz is el lehet jutni. Ez tényleg így van? Illetve mi lett azoknak a Szinjével illetve ajtajával akik meghaltak? - Így is lehet mondani. Mi ezt munkahelyi balesetnek könyveltük el hivatalosan - bólintott vidáman a kijelentésen, majd folytatta. - Amíg nem tudjátok kontrollálni a helyzeteteket, vagyis... Red szavaival élve... amíg nem éreztek rá teljesen a Szintek ritmusára, addig a Szint ki fog dobni titeket a helyes válasz után. Ezután Sevren-hez intézte szavait. - Nem mindig voltatok együtt. Lehet akkor rájöttetek valamire és ezért voltatok együtt. Szabadon alkothattatok párokat, vagy mehettetek egyedül, ezt rátok bíztuk. Úgy taktikáztatok a Szinteken, ahogy a legjobbnak tartottátok. A Szintek felosztása pedig elég... bonyolult. Ugyanis egy Szintre nagyjából bárhonnan eljuthatsz. Bizonyos Szintek kapcsolatban vannak egymással, de kollektív elérést az Elosztókból tudtok produkálni. Vagyis az Elosztókban találjátok az összes ajtót... kivéve a Végső Szintjét. Mikor a zsoldos ismét felszólal, Athal meg sem lepődik. Érezte, hogy nem bírja ki sokáig, de ez nem is baj. - Akik távoztak, azoknak a Szintje összeolvadt a többivel. Bizonyos értelemben megszűnt létezni, de más értelemben pedig tovább bővítette a többi Szintet. Itt habozott egy kicsit. - Nos... igen, van egy megoldás, hogy eljussatok a Crimson-hoz. De azt még nem tanácsolom. Még nem... táncoltatok eleget a Szinteken, hogy így mondjam. És azt csak Végső Megoldásnak hívjuk. Vagyis ahhoz eggyé kell válnotok a Kísérőtökkel, létre kell jönnie egy fúziónak, amihez tényleg nem vagytok eléggé felkészülve. Lehet annak idején is ott hibáztunk, hogy elmondtuk nektek. Nyugtázásképp bólintottam. - Értem. Bár én mégiscsak tudni szeretném, hogy hogy juthatok el a Végső Szintre. Ha pedig ilyen eredményesnek bizonyult az első napon kapott dolog, mesélek a másikról is. Közben elővettem a valódi tervrajzot is, de nem arról akartam beszélni, ha viszont észrevesz rajta valami extrát Athal, annak örülnék. - Kaptam egy naplót. Angelique szerint a saját naplóm volt...és ha belegondolok, ez talán logikus is. Sok orvosi jegyzet is volt a dologban...és ott is voltak vázlatok, de nem hoztam el. Ami érdekes lehet még, és amire főként kíváncsi vagyok, az a vége. Crimson másik nevét hat szóval raktam össze. Karmok, Aranyló fény, Sóhaj, Utálat, Mágnesesség, Irreál. Mondanak ezek a szavak valamit, Athal? Athal, mielőtt válaszolt volna, Sevren többi kapott dolgát is megnézte. Megvárta, míg ő elmondja azt, amit fontosnak talált, aztán csak a fejét csóválta. A valódi tervrajzot nézve nem mondott újat, lényegében az Elosztó eddig kitárgyalt rendszeréről nem volt oka többet mondani. - A Tesztelők személyes dolgaiba nem néztünk bele, így a naplódat sosem hoztad magaddal. Tehát ezt nem tudom alátámasztani. A szavak pedig lehetnek kulcsszavak is a Végső Szint megoldásához, vagy azok, amire rájöttél és emlékeztetőnek írtad fel... mindannak fényében, hogy Thom-mal a Labirintusba mentetek a Végső Szint előtt. Ami pedig a Végső Szintre jutást illeti... sajnálom, de nem mondok többet róla. Nem célom, hogy ismét elbukjatok, vagy megsérüljetek mielőtt véget érne a dolog. A lényeget tudjátok a többi azon múlik miként oldjátok meg ezt a feladványt, vagy inkább miként jöttök rá a megfelelő tánclépésekre. Összevonom a szemöldököm. - Mi ez a sok táncos utalás, amióta előhozakodtam azzal az üzenettel? Athal szórakozottan vállat vont. - Emlékek. Már rég nem találkoztam Reddel az első bukás óta... és titkon reméltem, hogy ezekről nektek is talán eszetekbe jut valami. Elvégre, elég sok ilyet hallottatok tőle. Mi tagadás, megtetszett, lévén az orvosi pálya előtt a szüleink táncra írattak minket. Vicces mi? Nevetett zavartan. Elmosolyodok a sztori hallatán. - Sajnos nem jutott eszembe semmi...Első bukás? Több is volt, vagy csak nem reménykedsz? A másik pedig...a szüleitek? Testvérek vagytok Redrum-mal? - Az Első Bukás még a project elején keletkezett. Annak idején Reddel együtt vágtunk bele a K-projektbe, és valljuk be... nem indult fényesen. Nem sokkal később Red felesége meghalt, aki maga is táncosnő volt. Valószínűleg innen is eredt az a sok táncos hasonlat. Red ezután összetört és áthelyezését kérte a kutatócsoportból. Ezután már nem dolgoztunk egymás mellett, így minden eddigi fejleményt újra kellett módosítanunk. Ez volt az Első Bukás ebben a projektben. Az emlékekre megejtett egy félszeg mosolyt. - A szüleink egészen a tánciskoláig nem ismerték egymást. Eleve nem is egy csoportban voltunk Reddel... ja igen, nem vagyunk tesók. Csak barátok. //Nem, még nincs vége. // [ Módosítva: 2014.01.04 21:25 ] |
| Möraja | 2014-01-04 23:13 |
|
//Facto meg végigdurmolta az egészet, a lustaság Mondjuk tekintve, hogy csak tegnap óta érek rá ismét szkájpolni, inkább nem folyok bele utólag XD Majd kövi körben >.> Mac Locknak lesz némi mesélnivalója neki XD// |
| Elayan | 2014-01-05 00:02 |
| //Most még alakítható, ha gondolod. (24 óra) Ha nem is kérdezel, a benyomásokat esetleg félálomban le tudod írni. // |
| Serena | 2014-01-06 19:12 |
| Hamarosan én is érkezem az enyém 2. felével |
| ishida016 | 2014-01-07 20:40 |
|
Követtük Gavin-t egészen az egyetem egyik szobájába. - Bocs azért, ami most fog történni. ~ Kíváncsi lennék mennyire bánja.~ Sok szerencsét akartam kívánni társamnak de nem volt időm ugyanis Gavin hirtelen csuhássá változott és karmait belén vájta. A fájdalom amit éreztem leírhatatlan volt. A testem összerándult és nem hallgatott rám, ahogy teltek a kínzó másodpercek egy ismerős érzés kezdett rajtam eluralkodni. Mikor magamhoz tértem Sehalim állt mellettem. - Jól vagy? Én mivel a fájdalomtól még mozdulni nem tudtam csak nyögtem egyet, jelezvén még élek. *Amint felnyögsz, látod, ahogy a harcos szemei mosolyognak. Arcát továbbra is kendő fedi, így csak a szemei árulkodnak érzelmeiről. - Pihenj csak! Beletelik egy-két percbe, mire ismét megszokod ezt a légkört - teszi tenyerét a homlokodra nyugtatólag, majd feláll és pár parancsszóval zavar el néhány embert a dolgára. A hely, ahol ébredtél közel sem hasonlít a sivatagra. Puha párnák között fekszel, körülötted mívesen öntött tálak és edények, benne minden földi jóval. A falak korántsem zártak be, sokkal inkább fest tetővel ellátott erkélynek, ahová csak egy-két helyen állítottak apácarácsos falakat. Az egész helyet átjárja a nyugodt, langyos szél.* Megnyugtat a tudat hogy Kísértetem vigyáz rám. Néhány perc múlva tényleg jobban éreztem magam, ezért elkezdtem lassan mocorogni. - Ez a hely jobban tetszik mint az ahova először kerültem. Úgy érzem magam, mint akin átment egy vonat. Hogy kerültem ide? *- Olyasmi szerencsére nem történt - nyugtatott meg, majd a szoba kőkorlátjához lépett, ahonnan úgy tűnt az egész város belátható. - Ellenben most elég furcsán kerültél át. Hasonlított ahhoz, ahogy régen tetted, de nem volt ugyanaz. Bizonyára akadt egy segítő, aki átjuttatott.* - Nos igen. Volt is. Gavin-nak hívják és egy csuhás, aki valami chipet aktivált bennünk ami visszaadta az emlékeink. Bár még nem tiszták a dolgok. Odasétáltam mellé a korláthoz. - Szép.- Jegyzem meg halkan.- Régen hogy kerültem ide? *- Még sokáig nem is lesznek. Az emlékek nem olyasmik, amikre feltétlen emlékszünk, de tudjuk, ha hiányoznak - jegyezte meg, továbbra is az elétek táruló látványt figyelve. A várost, a maga nyüzsgésével, a ponyvák és lapostetők alatti titkokkal, csillanásokkal. A hatalmas városfalon túl elterülő, végtelennek tetsző sivataggal. Hatalmas, folyamatosan változó kontraszt. A zsivaj hangjai még hozzátok is eljutottak. - Úgy, ahogy most is. Aktiváltad a belépést. itt tartott egy kis szünetet, mielőtt folytatta volna. - Ezen a helyen mindent a Kódok döntenek el. Ti így hívtátok őket, mi Parancsoknak értelmezzük. Minden kimondott Parancsnak nyoma van ebben az univerzumban és mivel össze vagytok kötve ezzel a világgal, úgy a Valóságodban alkalmazott Parancsok szintúgy élőnek tűnnek. A Szintvándoroknak ez a hely nem csupán Menedék volt, ahová elbújhattak az életük elől. Így neked sem. Te itt vezér vagy. Te felelsz ezért a Szintért és mindazért, ami itt történik. Ugyanolyan kimérten magyarázott, mint eddig. Nem volt benne gyűlölet, vagy más, látványos érzelem. A hangjából mégis kivehetted a múlt egy törékeny szegletét: a következmények okozta szomorúságot.* Igaz hogy csak halkan de a hangjából ki lehetett venni a szomorúságot. - Mi történt veletek és a szintekkel miután elbuktunk? *- Nos... magunkra maradtunk. Az összhang megtört és minden eddig megosztott feladat ránk hárult. Egyik pillanatról a másikra. Nem csoda hát, ha némiképp összetörtünk a súly alatt... nem beszélve azokról a sérülésekről, amiket az emlékvesztésetek előtt elszenvedtünk. Kimerülten és félig holtan döbbentünk rá, hogy minden ránk maradt. És csak az tartotta bennünk a lelket, hogy visszatértek. Halvány remény volt, de a semminél több.* - Értem. - Jól elgondolkodok Kísértetem szavain. - Nem vagyok olyan nagyképű, hogy azt mondjam most már minden rendben és majd én megoldom. Sok mindenre nem emlékszek... túl sok mindenre. De azt megígérem hogy a segítségeddel megpróbálok helyrehozni amit csak tudok. Ja és biztos vagyok benne hogy jól helytálltál amíg nem voltam itt. Büszke vagyok rád Sehalim. ~ Nos lehet kicsit túl őszinte voltam, de nekem ez hiányzott legjobban az életemből amikor az utcán éltem egyedül. Az elismerés.~ *- Ha rám vagy büszke, magadra vagy büszke. Ezt ne feledd! - tette edzett kezét a válladra. Úgy érezheted, hogy egy nagyon fontos dologra jöttél rá a Szinteddel kapcsolatban. Elismerés... az egymásra való feltétlen támaszkodás. Az a család, amely mindig összetart. Ez mozgatja a Szintedet. Már tudtad; ezért jött létre. Az érzésre és a tudatra, szemeid előtt egy emlékfoszlány pergett le: "- Ő a Kísérteted - hallottad magad mellől egy férfi kedves hangját. Előtted egy kék fényű tartályban egy gyík lebegett. - Őt alkottuk meg a DNS-edből, majd bevittük a rendszerbe. Tudod mi a dolgod, igaz? - Ja - bólintottál, majd figyelmed ismét a gyíkra terelődött. - És akkor ő velem lesz? - Végig melletted. Ez a dolga. Ő felel azokért az emlékekért, amiket a játékban szerzel. A Kódját tudod? - Persze. Megjegyeztem. - Ha "nevén" szólítod lekérheted az eddigi eredményeket. Így láthatod hol kell még javítani a rendszerben. A Szinted a te bázisod. Ott nem érhetnek el. Rendben vagy? - Persze, mehet! - bólintasz, de legbelül nyugodtságot és melegséget érzel. Nem leszel egyedül..." Mikor az emlék végetér, és visszatérsz a birodalmadba, arcodon akaratlanul is könnyek gördülnek végig.* - Mégis mi történt? - Kapok arcomhoz hirtelen- Az előbb láttalak téged egy tartájban és egy férfivel beszélgettem... Ezek az én emlékeim voltak. Ez a chiptől lenne? Csak ekkor vettem észre hogy szememből könnyek jönnek elő és hatalmas nyugalom és öröm párosodik a meglepődésemhez *Sehalim leemelte rólad a kezét. Bár alig láthatóan, de az ő szeméből is legurult egy-egy könnycsepp. - Nem. Te emlékeztél. Rájöttél valamire, ami fontos volt neked a Bukás előtt. Talán... egy kiinduló pontra - ezután megfordult és lassan a lépcső felé vette az irányt. - Gyere! Ideje megnéznünk még valamit. A karodon csak ekkor vetted észre a kékesen villogó feliratot, pont ott, ahová a chip-et beültették: "Memory 1 - Mentve"* - Rendben van, menjünk. Ekkor észre vettem a kezemen a kékes feliratot. ~ Akkor így működik...~ *Sehalim után haladva a kezdeti békességet megtöri valamiféle morajlás. A házak megremegnek egy percre, neked is kapaszkodnod kell a lépcsőkorlátba, nehogy eless. Kísérőd készenlétben áll előtted, majd csak a dünnyögését hallod, az újabb morgás előtt. - Felébredt - intézi hozzád szavait. - Az utolsó harc előtt elzártunk egy hibát, melyet a Szint lerombolására küldtek. Egészen eddig aludt, de úgy tűnik az emléked felébresztette. Ha így folytatja megtöri az egyik Parancsot. Jobb ha mész! Még gyenge vagy a harchoz! Ezt követően Sehalim előre rohant, és a lépcső végén, már a védőkhöz csatlakozott, akik közül három feléd sietett. - A városfalon kívülre kísérünk. Oda nem juthat ki - térdeltek le eléd, a döntésedet várva. Annyi még eszedbe jutott, hogy a város falon kívül még vannak helyek... legalábbis lennie kell valaminek. A döntés azonban rajtad áll, hogy mihez kezdesz.* Ahogy haladunk lefele hirtelen megremeg a föld alattunk és látom, hogy Kísértetem megfeszül. Miután röviden elmagyarázta a helyzetet arra kér hogy meneküljek. ~ Tehát ilyenekkel kellett megbírkózniuk amíg nem voltam itt.~ Bár az lenne a logikus ha hallgatnák kísérőmre, de valami meggátol. - Sehalim - Orditok utána. - Nem azért jöttem vissza hogy elbújjak és nézzem hogy mások hogy próbálják megvédeni azt amit nekem kéne. Én is itt maradok és segítek legyűrni azt az izét. Gyorsan felállítom az elém térdelt védőket és Sehalim felé lököm őket, miközben én is felé tartok. [ Módosítva: 2014.01.07 21:23 ] |
| Serena | 2014-01-07 22:07 |
|
Vol 2. -Mi az Kámfor D'Köcsög Pityu csak nem hagytál itt? - kérdem sértődöttem. Közben a lehető leglenézőbb trollfejemet produkálva kiöltöm a nyelvem a 3 lovasra majd kiröhögöm őket. Miután kiélveztem a pillanatot a megmentőmhöz fordulok és megeresztek neki egy laza köszönömöt! *- Megtehettem volna... de akkor meghalsz - jött a laza válasz, magára sem véve a sértődöttséget. - A Vándorom jelenleg nincs itt, így nem engedhetlek be titeket a városba. Remélem megértitek - döntötte meg hátát bocsánatkérően az idegen. - Ezek szerint aktiválta a rendszert? - érdeklődött Pityu, a megelepettség legkisebb jele nélkül. Azt a húsz karátos vigyort nem tudta letagadni. - Igen. Kiűzte innen a hibát, bizonyított. Pityu halk, győzedelmes kuncogással pillantott rád.* spoiler
Márk(Chrno): "döntötte meg bocsánatkérően az idegen." Márk(Chrno): ez mit jelent? Márk(Chrno): ezt elemzem 2 perce Agatha Kulcsár: Az, hogy kimaradt egy szó. xD Agatha Kulcsár: Látszik, hogy fáj a fejem. >.< Márk(Chrno): de ez az értelmezés viccesebb Agatha Kulcsár: De ha nem javítom itt lamentálsz felette további 20 percet. xP Márk(Chrno): alap Márk(Chrno): beindult a fantázia works Agatha Kulcsár: És kit kivel? Márk(Chrno): Pityut ki mást Márk(Chrno): BL OP -Lényegében, akkor itt már semmi dolgunk, mert hiba sincs és nem is a mi szintünk.- mondom hangosan az összegzését a hallottaknak. -Mászkálunk/jak még a sivatagban vagy van valami építő ötleted, hogy juthatunk "haza"! Le kéne már tennem nekem is valamit az asztalra, mert valaki itt már végzett. Gondolom te sem akarsz alul maradni a cimboráiddal szemben? -nézek rá kérdőn. * Bár, ha kicsi közöd is volt hozzám tuti nagy ívben tojsz rá és inkább olvasnál mangát abban a pofás kis városban vagy szunyálnál egy pálmafa alatt és limonádét szürcsölnél az eget kémlelve... Szerintem, ha töltött velem már pár hónapot tuti érti, hogy ha én munkáról beszélek, akkor kivételesen tényleg komolyan veszek valamit és előadja, amit tud vagy csak lekoptat, ahogy én tenném viszont, akkor ki kellene próbálnom Red kütyüjét, amitől kicsit még tartok... Miközben ezen tűnődtem az ő arcát fürkésztem csöndesen. *Sehalim közben visszarendelte a védőket egy idegen parancsszóval, majd Pityuhoz intézte szavait. - Tudod, hol van az a hely? - Tudom. De nem érdemli meg - bólintott a kérdezett, majd egy bólintással hagyta, hogy a sivatagi visszatérjen az őrhelyére. - Ami pedig engem illett... jelenleg én állok a legjobban. Még úgyis, hogy gyakorlatilag nem csináltál semmit. Majd fordult és az ellenkező irányba kezdett gyalogolni.* Pityu után szaladok, mert most elhatároztam, hogy nem hagyom lerázni magam egykönnyen! -Nézd ezt Red tette belénk mutatom neki a Redtől kapott "térképem". Tudjuk használni, hogy "haza" jussunk? - kérdem tőle a lehető legbarátságosabban. Majd felveszem a tempóját és mellette kezdek sétálni és a jobb kezemmel ügyetlenül legyezgetni kezdem a futástól kipirult arcom, hogy valamivel kicsit elvonjam a figyelmem a feszült légkörről, ami kettőnk között szikrázott. *Pityu egyáltalán nem volt feszült, sőt, az idegesség valahogy távolt állt tőle, főleg azután, hogy megtudta ennek a Szintnek meg lett a maga "gazdája". Mikor mellé értél elkapta a kezed és alaposan megnézte a beültetett chip-et. - Nos, a semminél több. De csak az első emléktöredék után lesz érdemi haszna. Olyanod meg még nincs - engedett el, majd sétált tovább. Úgy tűnt konkrét irány felé igyekszik. - Gondolom nem tudod hova megyek - kezdett beszélgetést, mikor rájött, hogy te még nem szűrted le a lényeget.* -Nem hát! - mondom. *Nézzen csak hülyének ha attól jobban érzi magát * *- Az elég baj. Pörgesd csak vissza mit mondott a Gyík! - tett az ujjával pörgő mozdulatot, demonstrálva a jelenséget, ha már értetlent játszol.* spoiler
Márk(Chrno): most Carla karaktere közel áll besértődéshez Agatha Kulcsár: És megint elszalad? Márk(Chrno): kinézem belőle Márk(Chrno): XD Agatha Kulcsár: xDD Agatha Kulcsár: Ha már te se tudod, az a jó! SZERKESZTÉS ALATT FÓRUM BÁCSI MEGETTE A 30 PERCES MUNKÁM!!! [ Módosítva: 2014.01.07 22:31 ] |
| Elayan | 2014-01-07 22:27 |
| //Te szegény.// |
| Serena | 2014-01-07 22:45 |
|
Vol 3.
-Jó, akkor csak menjünk hazafelé, mint két szél által görgetett fadarab... - mondom durcisan. -Pedig csak beszélgetni próbáltam egy kicsit. -suttogom lemondóan kis szünet után. *- Nem kezdted rosszul - mosolygott rád, majd folytatta. - De gondold végig. Azt mondta a városba nem engedhet be. Vagyis? -Máshova beengedhet. Gondolom van valahol egy átjáró, ami összeköti ezt a szintet a miénkkel. - felelem gyorsan. Majd megtoldom kis habozás után egy kérdéssel. -Hogy értetted azt, hogy te állsz így is a legjobban? -kérdem kíváncsian. *-Beengedhet? - vonta fel szemöldökét. - Nos... ha így látod... Ezután vállrándítva ment tovább, de nem hagyott le téged. Továbbra is tartotta a tempót. - Minden szint között vannak átkötések. És ez az egyik nagy előnyünk... legalábbis volt. Amióta nem emlékszel, csak nekem. És ezért vagyok előnyben. Ha nem csinálsz semmit, úgy csak annyit vesztek, hogy évente egyszer mehetek át a Világodba. Valljuk be: Ahogy te is, úgy én is megszoktam a magányt. A kissé komor hangulatban megjelent őszinteség elég nyíltnak hatott ahhoz, hogy Pityu felnevessen.* Sz*r az élet tök a tronf... - mondtam majd én is kiröhögtem az életet... Még mindig nem viszed túlzásba az információk megosztását. Nem akarsz vagy nem válaszolhatsz a kérdésemre? - kérdem továbbra is érdeklődve. Miközben tovább haladok mellette kissé kifulladva már a melegtől. *-Főleg a bukásunk után - tette még hozzá, mielőtt válaszolt volna. - Inkább azt mondom, hogy még nem érdemled meg. Hiába válaszolnék, nem értenéd. És ez a legtöbbünk baja. Segítünk, de meg van kötve a kezünk, mert nem emlékeztek arra, amit itt megtanultatok. Nekem viszont szabadságom van, mert nem vagyok teljesen hozzád kötve. Ettől vagyok előnyben. Ezután megragadott és felkapott a levegőbe. Repültetek, bár Pityu nem váltott alakot. A célotok pedig a kiszáradt fa volt, mellette a kúttal.* Fly high, make it, Get to the new world that I seek... dúdolom magamban, miközben repülünk a kút felé. Élvezem, ahogy a hűvos szellő arcomhoz ér és átadom magam a pillanatnak. A többiek teljesen hozzá vannak kötve a "Szintvándorukhoz"? - kérdem értetlenkedve. *Remélem nem húzom ki nála a gyufát, mert tényleg érdekel a dolog.* Közben a távolban a korábbi kút körvonalait látom kirajzolódni. *-Tényleg. De ezt ne mondd el nekik - teszi hozzá vidáman, majd közvetlen a fa árnyékosabb részén landol veled, ahol el is enged. - Ide még egyik Vándor sem jött. Pontosan ezért kell itt keresni elsőnek.* -Ezt én honnan tudhatnám? -nézek rá morcosan. *- Onnan, hogy te se jöttél volna ide. Ha nem is emlékszel, tanuld meg újra: az első gondolat az, amit mindenki gondol. A második az, amire senki - lépett melléd, hogy összekócolja a hajad.* spoiler
Márk(Chrno): a belőtt séróm eltörjem a kezed? XD Márk(Chrno): XD Agatha Kulcsár: xDD Agatha Kulcsár: Belőtt, mi? Márk(Chrno): begombázott Márk(Chrno): nyeeeem akajok megin gyomojmocást Márk(Chrno): XD Márk(Chrno): csirkemeteorzápor után legjobb a gyomormosás Agatha Kulcsár: Soha nem mondhattad volna szebben az igazságot! xP Nem szoktam túlbonyolítani a dolgokat te is tudod! - kacsintok rá majd lenézek a kútba, hogy mi van az alján, de csak a kócos frizurám és a kialvatlan arcocskám néz vissza rám a nap fényében csillámló víztükörből. Most merre tovább?- fordulok hozzá. *Mire megfordulsz Pityu ismét eltűnt. Tőled nem messze a fa, melletted a kút és azaz egy tanács, amit Pityu hátrahagyott. Rajtad múlik most mihez kezdesz a jelenlegi helyzetben.* Gondolom ideje átlépni az esemény horizonton... Nagy levegőt veszek majd fejest ugrok az életbe(kútba). spoiler
-Carter, mit is mondott hova is megyünk? -A P4X370-re,uram! -Áh, már mindent értek... //Carla reagjának 3.0ás változatát olvashattátok tartsatok velünk máskor is... De várom már kövi kört //spoiler
[ Módosítva: 2014.01.07 23:09 ]
köszi Elayan a köztes postot |
| Elayan | 2014-01-08 10:19 |
| //Bármikor. // |
| Amarillis | 2014-01-09 00:28 |
|
A szemem sarkából végig mérem az ismeretlen férfit, majd egy udvarias mosollyal és biccentéssel megköszönöm előzékenységét. Még utánuk is nézek és egy percig meg is fordul a fejemben, hogy vissza kéne menni. Vajon miről beszélhetnek? Úgy látom a professzor úr még a szokásosnál is morcosabb... - Ugyan Gavin, felké~ - fagyott belém a szó, mert erre nem lehetett felkészülni. Mikor kezét belém mélyesztette meg fagyott bennem a vér, és semmi másra nem tudtam gondolni, csak hogy FÁJ! A tehetetlenség és a rémület járta át a testem és annyira, annyira nagyon fájt, hogy elmondani sem lehet, a nyál csurgott a számból és remegtem egész testemben, miközben a könnyem is folyt. Biztos, hogy más esetben inkább a halált kívántam volna, de most egy hang biztatott belülről "Képes vagy rá!" minden idegszálammal csak erre koncentráltam. Ekkor mindenféle emlékek és érzelmek borítottak el, nem tudtam mi történik, minden összefolyt és éreztem, hogy ez már tarthatatlan, nincs az az erő amivel ki lehet bírni, mintha egy másik én akarta volna átvenni felettem az uralmat. "Csak még egy kicsit!" hallottam biztatóan a korábbi hangot. "Nem megy!" feleltem kétségbeesetten. "Dehogynem!" Szólt kicsit erélyesebben a hang. "Sikerülni fog! Bízz bennem!" folytatta a biztatást. "Jól van..." spoiler
Dobott szám: 2 Ekkor, mint egy álomból ébredve, meglátom aggódó szemeit. - Selly, hát te voltál? - mosolygok bágyadtan. - Köszönöm. |
| Elayan | 2014-01-09 09:55 |
| //Hm... A végén még kiderül, hogy egy skizofrén elme szüleményei vagyunk mind.// |
| Serena | 2014-01-09 11:27 |
| //Nekem is ez az érzésem lett // |
| Elayan | 2014-01-09 14:35 |
|
//Akkor már egyre biztosabb.//
|
| hassan | 2014-01-09 14:38 |
| //Kuckuc...és ez nem spamm, csak egy vélemény. // |
| Serena | 2014-01-10 00:59 |
|
//Kiszaglásztad magad Perverted Passenger!? // [ Módosítva: 2014.01.10 1:00 ] |
| Amarillis | 2014-01-10 01:02 |
| //Hát belőlem biztos csak a bugyi jut neki, a karakterem is duzzogni fog... köszönöm h te megértesz!// |
| Serena | 2014-01-10 01:18 |
|
//Nem vagy elég skilles a húgodhoz *Tudom, hogy érzel Carla is bekészült tőle*// [ Módosítva: 2014.01.10 1:19 ] |
| hassan | 2014-01-10 01:28 |
|
//Csak nehogy a végén megunjam és kiszálljak a játékból a sok negatív energia miatt. De sebaj, legalább van miről/kiről pletykálkodni!//
|
| Serena | 2014-01-10 23:11 |
|
// Dulifuli rage mode ON // spoiler
[ Módosítva: 2014.01.10 23:12 ]
 |
| Agatha Arashy | 2014-01-11 18:18 |
|
//De szemetek vagytok! Végre egy karakter, aki perverz mód eltér az átlagostól, erre itt cikizitek. Én örülök neki, hogy van egy ilyen jellemű karakter. Hozza az "extrém játékhoz extrém karakter dukál" formát. ^^ // Következő Mesélői reag HÉTFŐN! |
| hassan | 2014-01-11 18:58 |
|
//Végre valaki, akinek számít is a véleménye! spoiler Ők meg legyenek csak átlagosak, a zseniket úgy is kevesen értik meg.  //
|
| Serena | 2014-01-13 18:25 |
|
**Kiéhezve várja a frisset **
|
| kill-o-matic | 2014-01-13 18:43 |
|
- Említetted, hogy eggyé válhatunk a kísérőnkkel - felemelem a kezem, hogy megelőzzem a tiltakozását. - Azt mondtad, kérdezhetünk. Melyikünk veszne el teljesen? És a másik mivel lenne több egy ilyen megmozdulással? Emellett érdekelne hogyan térképezhetjük fel leggyorsabban az emlékeinket és hogy miképp juthatunk el biztosan a saját szintünkre? - Én újból feltennék egy kérdést amit már kérdeztem korábban: mikor volt ez? Az említett első bukás, az, hogy beszálltam ebbe a projektbe illetve a mi bukásunk? Athal, emlékeiből felocsúdva, ismét Levarine-re nézett. - Említettem. Ahogy azt is, hogy ne tegyétek. Még nem vagytok rá felkészülve. Egy ilyen fúzió esetében nem csak kaptok, hanem adtok is. Lehet mindketten életben maradtok, lehet mindketten meghaltok, ez nincs teljesen kiszámolva. A Kísértetek önálló személyek, nem egy lebutított adathalmaz, mint a Szint. Itt megejtett egy sóhajt. - Higgyétek el, hogy titeket próbállak védeni! A Szintekre jutás egyik megoldása a Csuhások és jelenleg ők a legbiztonságosabbak. Ha viszont saját magatok akartok felmenni, ahhoz szükségetek van a belépő kódra, amit a Kísértetek őriznek. Én nem adhatom oda a kódot még egyszer. Lock kérdése az előbbiekhez képest meglepően egyszerű volt, így nem okozott nagy gondot a válasz. - Az Első Bukás három éve volt. A tiétek fél éve. A beszállásod idejét nem tudom. Valami megakad a fejemben. - Ők jelenleg a legbiztonságosabbak? Akkor Farkas miért mondta azt, és, hogy értette, hogy minden alkalommal amikor ők küldenek a Szintekre elveszítünk valamit? Vagy csak minden más lehetőségünk ennyivel rosszabb? Athal bólintott. - Igen, régen így volt, azóta kiküszöböltük már ezt a hibát. Ne feledd, hogy a Kísérteted sokáig nem lépett kapcsolatba a rendszerrel, mondhatjuk azt is, hogy az átjárást hibernáltuk. Nem tudhat mindenről és nem tudathattam vele mindent. Az órámra pillantok és felsóhajtok. - Bocs, hogy megszakítom ezt az egészet, de mennem kell. Találkozom egy másik játékossal. Ha velem akarna tartani bárki is, csak szóljon. Azzal bólintok Athal felé és feltápászkodom. Megragadom a kérdőm rám pillantó Sevren karját és felrántom őt is. Mielőtt elindulnék még megszólalok. - Nem válaszoltál a kérdésemre, hogy beszélhetek-e valami módon a bátyámmal. Mivel én kihasználnám a kérdezési lehetőséget ezért nem áll szándékomban még távozni, így csak odaköszönök a távozók felé. - Minden jót a továbbiakban. - Ja, ég valami: esetleg valami elérhetőségedet meg tudnád adni? Csak hogy a biztonság kedvéért meglegyen. - Ezzel együtt, már amennyire sikerül, megpróbálok barátságosan rámosolyogni. Miután lefirkantom egy szalvétára a számom és odanyújtom Locknak, elindulok és még hallom, ahogy ő új kérdést tesz fel Athalnak, de már nem akarok maradni. Ígyis idő lesz eljutnom a Carlaval megbeszélt találkozóhelyre, egy vonakodó társsal együtt pedig végképp. Amikor megveti a sarkát, hogy ne tudjam tovább rángatni, szembefordulok vele. - Komolyan azt hiszed, hogy ott jobb dolgod lesz, mint velünk, akik egy cipőben járunk? Athal és az összes többi... Egyikük sem tudja mivel néztünk és kell szembenéznünk, te mégis rohannál vissza egy lány miatt, akiről szinte annyit sem tudsz, mint rólam - kicsit visszább veszek az újra feltámadó dühömből és elkezdem kérlelni . - Kérlek, gyere velem. Szükségem van valaki józan eszére, ha esetleg megint beüt ez a dolog. Elmorzsolok egy könnycseppet a szemem sarkában. Csak mosolyogtam Athal történetén, most nem kérdeztem tovább erről...időm se volt rá, mert jött is a következő kérdés Levarine-től, aki nem sokkal később feláll a helyéről, mert találkozhatnékja támadt...és ahogy elnézem, engem is vinni akar. Ahogy kiértünk, megállok, erre ő is megfordult és kiadta a feszültségét. Elmosolyodtam és a vállára tettem a kezem. - Hé, nyugi. Szívesen mennék veled, de maradtak még kérdéseim. És tévedsz...nem csak Angelique az oka. Vagy te nem szeretnél végre túl lenni ezen az egészen? Nem csak a saját ügyem miatt teszem amit teszek, mindenkire gondolok...mert ők is legalább annyira akarhatják a végét, mint mi. Arra a józan észre pedig talán több szükség lesz ott - mutatok a hátam mögé - mint a találkozódon, ahol úgy se leszel egyedül. Ügyes lány vagy te, nem lesz semmi gond! Cseréljünk számot, ha mindketten végeztünk, rögtön találkozhatunk. Mindenképp elérhető leszek. Rendben? Csalódottan megvonom a vállam, végigkutatom a zsebeimet, de sem fecnit, sem tollat nem találok. Visszanézek rá. - Van tollad? Összevonom a szemöldököm és átnyújtom neki a telefonom. - Nem kell toll. Pötyögd be, én is beleírom a tiédbe. Amúgy...nincs meg a másik játékos száma? Idehívhatnád, akkor már öten lennénk együtt. Beírom a számom, majd hátrapillantás nélkül megindulok a célom felé. Valamiért rossz érzésem van. Miközben a kishölgy távozik (akár egyedül, akár kísérővel), Athal egy cetlit ad át Lock-nak. A papíron egy telefonszám volt. - Telefonon a legegyszerűbb. Reméltem, hogy szóltok, mert megvallom bennem még mindig az él, hogy emlékeztek rá... vagy legalábbis felírtátok valahová. A Szintek mellett én feleltem az egészségi állapototokért is. Ezért is nehéz összeegyeztetnem a dolgokat. Ahogy a nem olyan régen hozzánk társult páros távozik, előveszem a telefonom, hogy beírjam az újonnan kapott számokat. Miután végeztem már épp raknám el, amikor valami még eszembe jut. ~Végülis… Miért is ne?~ Mosolyodok el, és azzal együtt előkeresem a Főnök számát és írok neki egy gyors üzenetet: ,,Hello Főnök! Mit tudsz a Tesztelőkről? Merlock” Miután végeztem Athal felé fordulok még mindig egy mosollyal az arcomon. - Elnézést ezért. – Elrakom a telefont, de ahogy zsebembe nyúlok valamiben megakad az ujjam. Ahogy kiveszem és meglátom eszembe jut, hogy mi is az. ~Szinte már el is felejtkeztem a kedves betörőmtől hátrahagyott szuvenírről. Nem mintha jelenleg számítana bármiben is, és jelenleg fontosabb dolgaim vannak.~ Azzal egy mozdulattal vissza is rakom korábbi helyére. - Bár ketten közülünk úgy tűnik távoztak én még kérdeznék pár dolgot. Haladjunk sorjában: Mit takar az, vagy mi az a ,,Tízedik Szint” illetve ,,az ott burjánzó Hiba"? – Ahogy egy pillanatra a távozók után nézek, akik úgy tűnik megálltak az ajtóban, még eszembe jut valami. – Amúgy egyáltalán nem az én dolgom, ezért nem is ártottam magam bele, de nem értem miért volt szükséges hazudni annak a lánynak. Igazán elmondhattad volna neki, hogy a bátyja él is virul, csak éppenséggel egy Csuhás. Már ha a következtetésem a nevéből helyes. - Jobb, ha minél kevesebbről tud... - válaszolok Locknak az ajtón belépve - Valaki megbízott azzal, hogy beszéljem le a Tesztelésről. Athal...szabad ezt tennem? Vagy muszáj folytatnia? A te döntésed...ha te azt mondod, hogy nem szólhatok bele, nem teszem. De személy szerint jobbnak látom, ha kimarad belőle. Túl ártatlan...láttátok volna az arcát, amikor kiderült az igazság a testvéréről...a Bioborgos dologra gondolok. Ha pedig Csuhás is, én legalább nyugodt leszek. De róla ez nem mondható el. - közben már le is ültem oda, ahonnan az imént felkeltem, jelezve, hogy részemről folytatódhat a beszélgetés. - Van még dolog amit direkt nem említettem előtte a "játékról". //Itt a vége, fuss el véle.// [ Módosítva: 2014.01.13 18:43 ] |
| Agatha Arashy | 2014-01-14 02:32 |
|
//na azért, még nincs vége teljesen. Kis csúszással és benne az éjszakában ugyan, de itt a következő kör! ^^ 14. kör Serena: Senki sem gátolt meg abban, hogy fejest ugorj a kútba, ahol a víz tükörként tört össze alatta. Szilánkjai beleolvadtak a fekete falba, hogy ott zuhanásoddal egyidejűleg fussanak végig zöldes vonalakként. Ha megérinted őket érthetetlen jelek villannak fel előtted, mik mégis ismerősnek hatnak. Nem kell sok idő, mire rájössz: ezek az ismert abc betűi, csak tükrözve. Mindezzel együtt a zuhanás nem jelent neked különösebb gondot. Nem érzel félelmet, sőt, egyre ismerősebbnek találod a helyzetet. Végül, alattad fény jelenik meg… Ugorva érkezel a bokáig érő tiszta vízbe. Feletted egy hatalmas szakadék tátong, mi felett a csillagos ég terül el. A mélyedés oldalaiból mindenütt drótok, törött betontömbök, acélrudak állnak ki, ahová folyamatosan lefolyik a víz. A lábadnál álló vizet két irányba csatorna vezeti el, mindkettő ráccsal lezárt. Az egyik rácson egy szárnyas oroszlán domborodik, a másikén egy koronás kígyó… és a felismerés nyílként hasít beléd; ide kerültél legelőször még a többiekkel. - Ez az Első Elosztó - mondja egy hang a törött betontömbök között. Pityu ismét megjelent. - És itt is csak az a szabály, mint amit már elmondtam. //Rajtad múlik hogyan állsz a helyzethez.// Hassan: A szédülés még mindig erős volt, így nem tudtál kitérni a kinyújtott kéz elől, mit gyorsan követett a többieké is. Megannyi megnyúlt árnyék ölelt körbe. Érintésük égette a bőröd, mintha megannyi éles karom marna beléd. Minél jobban kapálódzol, annál mélyebbre hatolnak, annál nagyobb sebet ejtenek rajtad. - Ezt éreztem, mikor legutóbb döntésképtelen voltál - hallod ismét Kísérőd hangját. - Gondoltam érdekel. Ezt követően nyílt előtted egy kiút, amit kihasználva megszökhetsz az árnyak közül. Szemed előtt ugyanúgy feltűnik a három sátor fénye, de azokon kívül bármerre mozoghatsz a Szinten. Mihez kezdesz? Ishida: A Védők engedelmeskednek az akaratodnak és visszavezetnek a csapathoz, ahol Sehalim suhant legelöl, egy olyan faragott kapu felé, mely egyenesen a fénybe vezetett. Pont olyan fénybe, amit a kijutásod előtt szoktál látni. A kapu faragásait közelebbről látva valahogy furcsa érzés kerít hatalmába. Láthattad már ezt valahol… és azután… Ahogy megpróbálsz emlékezni, fejed megfájdul, majd elmédben élesen kezd égni a tiltott szó: KASUMI. Körülötted szalad a világ, a föld morajlik, tested mégis megdermed a pániktól. Gyengének érzed magad. Túl erőtlennek ahhoz, hogy végigcsináld, vagy bármihez is kezdj. A lábaid alatt megrepedt a föld. Látod Sehalim mint suhan át a fényen és tudod; egyszer már ez megtörtént. A döntés rajtad áll és még mindig ott a lehetőséged, hogy megfordulsz és inkább a városfalon kívülre mész. Ez esetben a Védők mindent megtesznek azért, hogy elkísérjenek arra, amerre menni szeretnél. //Hogy döntesz?// Amarillis: Mikor felébredsz puha párnákon fekszel, fejetek felett pedig egy hatalmas üvegbúra terül el, minek közepe csúcsként magasodhat fölétek. Nappal volt, gyengéd fényekben úszva. Víz csobogását hallod magad körül, így mikor felnézel már láthatod, hogy nem egy szokványos helyen vagy. Rózsákkal szegélyezett, ovális heverőn fekszel, minek díszeit aprólékos, indás faragásokkal díszítették. Azon túl gondosan kialakított ösvények kanyarognak körülötted, minden oldalt három-három ajtónyílás felé vezetve. Az ösvények között tavak csordogáltak csendesen, a füves utak alatt egymásba folyva, bennünk játékos halak lubickoltak. Az ágyaddal szemközti falba beépített, lassan csordogáló, lépcsős szökőkutak keringették a vizet. Innen kiindulva a futott körbe valamiféle kúszónövény, mely jótékony függönyként próbálta takarni az átjárókat. Nem voltak ajtók, amik bezárták volna a teret. Friss, kellemesen lágy virágillat lengte be a termet, mi valójában a szobád volt. - Csak reméltem, hogy épségben átérkezel - mosolygott rád Shelly, az ágyadon és ezzel együtt a tér központján ülve. - Minden rendben? Úgy látom ezúttal sem te magad jöttél át, hanem segítséget használtál. Miközben beszélt, furcsa melegséget érzel ott, ahová a Kártyádat rejtetted. Mikor megnézed láthatod, hogy a névből már sokkal több betűt látsz. spoiler  - Üdv a Menedékedben! - köszöntött kedvesen Shelly, ahogy ránézett a Kártyára. //Rajtad múlik mihez kezdesz// Elayan: Miután Sevren is visszatért az asztalhoz, ahol Facto még mindig aludt, egyedül kellett eljutnod a találkahelyre. A nappali fényben már megindult a mozgás, így gond nélkül eltűnhettél a tömegben, a kora délutáni forgatagban. A templomtól egy utcányira lévő kávézóból legalább kettő volt; a Starchild és a Biombre. Mivel Carla nem mondott konkrét nevet el kellett döntened, hogy melyikbe ülsz be, illetve melyik kávézó teraszán foglalsz helyet. //Dobj egy hatoldalú kockával! Amennyiben a dobott számod kisebb, vagy egyenlő, mint 4: Alighogy megérkezel egy ismerős alakot veszel észre az utca hosszának közepén: Leo-t. Láthatóan várt valakit, aki mintha nem siette volna el, a felbukkanást… majd az események felgyorsultak és egy hirtelen ötlettől vezérelve Leo futásnak eredt a jobb oldali kis utca felé. Mivel nem volt tőled nagyon messze, így minden gond nélkül követhetted őt. Amennyiben a dobott szám nagyobb, mint 4: Ahogy helyet foglalsz az egyik kávézóban/kávézó teraszán, egy pincér igyekszik hozzád, hogy megkérdezze mit parancsolsz. Ha kell, kérésedre átnyújtja neked az itallapot. Nagyjából húsz perccel később már biztos lehetsz benne, hogy Carla nem jelenik meg, ám, ahogy vársz nem sokkal ezután egy ismerős alak lép hozzád: Han, akit még Sevren házában láthattál. Ezúttal teljesen hétköznapi ruhákban feszített. - Zavarom esetleg? - érdeklődött kedvesen, különösebb zavarodottság nélkül. Kill-o-matic, Erodon: Míg Sevren kikísérte Levarine-t és Lock a telefonján pötyögött, Athal Facto mellkasára helyezte a kezét, majd összevont szemöldökkel figyelte egy rövid ideig. Valami nem tetszett neki. A légzés ugyan egyenletes, de nem állt össze a dolog. Facto sosem tudott idegen helyen ennyire mélyen aludni. Magában elmondott egy szitkot, majd ismét a zsoldos felé fordult, kezét továbbra is Facto mellkasán tartva. - Tízedik Szinten burjánzó hiba? - húzta fel a szemöldökét értetlenül. - Honnan tudsz róla? Ha jól tudom egyikőtöket sem avattunk be a Tízedik Szint mibenlétére, mivel arról mi sem tudtunk semmit. Hogy a hiba ott növekedjen… elképzelhető. Elég rejtett helyen van hozzá. Ahogy ezen gondolkodik, egy pillanatra lehunyta a szemeit. Facto légzését hallgatta, a szívverését érezte a tenyerén. Csak ezután jutott el hozzá, hogy Leo kiléte a húga előtt rejtve maradt. Nem bánta és láthatóan Sevren hasonlóképp vélekedett. - Sajnos ez már saját döntéseken alapszik. Ha az első hírnél úgy döntött folytatja, akkor hagynunk kell. De tény, sokkal jobban kell rá vigyáznotok, mint legutóbb. Leo pedig valójában tényleg nem olyan egészséges, mint amilyennek láttad. Nyugton kellene maradnia, de képtelen rá. Szent meggyőződése, hogy Thom halálát valami más okozta, ráadásul olyasmi, ami kapcsolatban van a húgával… de ennél többet felesleges mondani róla. Még minden… bizonytalan… Az utolsó szót szinte suttogta. Facto testén alig láthatóan zöldes fényű vonalak kezdtek futni. Végig az arcán, a karjain, egész az ujjhegyekig. A ruha alatt lassan végigosontak az egész fiún. - Tudhattam volna… - morogta, majd Sevren felé fordult. - Még nem mondhattál el mindent, hiszen nem emlékszel. Viszont azzal most várnunk kell egy kicsit. Facto-t feltétlen el kell szállítanunk a klinikára. Ha gondoljátok velem jöhettek, de most mindenképp sietnünk kell. Athal igyekezete nem tűrt halasztást és ti is láthattátok a zöldes rajzolatokat a fiún. Lock telefonjára ekkor még nem érkezett válasz. //tőletek függ hogyan cselekedtek// Möraja: A kevés alvás miatt a kocsiúton úgy érezhetted, hogy a szemeid hamar leragadnak, de büszkeségednek és rutinodnak köszönhetően egészen a Teaházig kibírtad. Még láthattad, ahogy a többiek bemutatkoznak, majd Athal maga mellé ültetett az alacsony székek egyikére. Furcsa mód a tested nem ellenkezett, mintha tőled külön életet élne. Bárhogy próbálkoztál, elméd lassan tompulni kezdett, míg végül nem maradt más választásod, mint megadnod magad a hívásnak. Lehunyt szemeid mögött egy percre még békés sötétség fogadott, majd hirtelen jött fényességben találtad magad, amiben zuhanni kezdtél. Zuhanásoddal egyidőben kék, áramkörszerű vonalak kezdtek követni téged, hogy utolérjenek és rajtad folytatódjanak. A távolból valami furcsa nyelvű dal ölelt körbe a művelet közben. Nem tudtad, de érezted, hogy valaminek akaratlanul is a részese lettél. A fényesség ezután szilánkosra tört körülötted, a vonalak sem követtek tovább. - Target… Alert… Circle… - hallod valakinek a hangját suttogva, minek hatására, melletted Róka tűnt fel, hasonlóképp öntudatlanul zuhanva melletted… Te sem tudod mennyi idő telhetett el, mire földet értél. Nem volt puffanás, egyszerűen csak feküdtél egy erdőben, minek ágai között sűrű köd kúszott. Alighogy feltápászkodsz láthattad, hogy egy kitaposott ösvényen fekszel, ami három irányba ágazik. Rajtad múlik mihez kezdesz. ---------------------- Tudom, hogy szinte lehetetlen, de kérek mindenkit, hogy a max. 2 hetes reagkört igyekezzünk tartani. |
| kill-o-matic | 2014-01-14 11:55 |
| //Möri végighallgatta vajon az ötperces dalt az esése közben?// |
| Agatha Arashy | 2014-01-14 16:56 |
|
kill-o-matic írta:
//Möri végighallgatta vajon az ötperces dalt az esése közben?// //A világ legfontosabb kérdése ez. Természetesen a dal csupán hangulatkellék, aki nem bírja nem hallgatja végig. // |
| Serena | 2014-01-14 17:11 |
|
//wut kind of song?// [ Módosítva: 2014.01.14 17:12 ] |
| Möraja | 2014-01-14 17:57 |
|
//Egyszer nem vagyok otthon, és kéne a nagy net Az meg itt nincs. Újkör \o/ *örül*// |
| Agatha Arashy | 2014-01-14 23:15 |
|
Serena írta:
//wut kind of song?// Möra reagjában: Furcsa nyelvű dal: link = https://www.youtube.com/watch?v=QlaGe_IwcRc Möraja írta:
//Egyszer nem vagyok otthon, és kéne a nagy net Az meg itt nincs. Újkör o/ *örül*// Ne aggódj, 2 hét áll mindenki rendelkezésére. Annyi csak elegendő lesz. ^.^ |
| Serena | 2014-01-14 23:26 |
|
Agatha Arashy írta:
Serena írta:
//wut kind of song?// Möra reagjában: Furcsa nyelvű dal: link = https://www.youtube.com/watch?v=QlaGe_IwcRc danke |
| Amarillis | 2014-01-15 12:29 |
| //Kérek egy nagy felbontású háttérképet erről a jelenetemről... imádom a szintem!!! *.*// |
| kill-o-matic | 2014-01-15 14:41 |
| Chrono, mi ez az anime a gifeden?:o |
| Serena | 2014-01-15 15:03 |
| Profilomra le van írva de ma ötödször kérdik és +4en PÜben -.- |
| Agatha Arashy | 2014-01-16 13:15 |
|
Amarillis írta:
//Kérek egy nagy felbontású háttérképet erről a jelenetemről... imádom a szintem!!! *.*// Képen sajnos nem található meg, hacsak valaki meg nem rajzolja. De örülök, hogy sikerült megfelelnem az elvárásoknak. [ Módosítva: 2014.01.16 13:21 ] |
| Elayan | 2014-01-16 13:31 |
|
//Boldog szülinapot Serena! Mert ne csak Hassan pirulgasson.//
|
| Serena | 2014-01-16 13:48 |
|
//NOOOOOOO csak puszit ne!// spoiler
Kitaláltam a kísérőm nevét bebeebbe |
| Elayan | 2014-01-16 13:51 |
| //Pedig direkt neked készítettem elő, mert tudom, hogy mennyire szereted. // |
| Serena | 2014-01-16 13:52 |
| //10 perce mondtam skypon, hogy utálom "hüle troll"... // |
| Amarillis | 2014-01-16 14:28 |
|
Én is hatalmas puszit küldök neked, Boldogat Szecsi~
|
| Serena | 2014-01-16 14:37 |
//meg vagyok átkozva  //[ Módosítva: 2014.01.16 14:41 ] |
| Elayan | 2014-01-18 21:30 |
|
Pár sarokkal arrébb megállok, körbekémlelek, hogy látok-e zsarukat mászkálni az utcán, majd megnyugodva, hogy elég nagy a tömeg, hogy az átlagmagasságommal elvesszek benne, megyek tovább. Sevren árulása - ahogy magamban hívom - egy kicsit fáj, de sejthettem volna, hogy inkább ott marad. Valószínűleg, ha adott volna valami infómorzsát bátyó helyzetének megfordításáról, vagy egyéb dolgokról, ami kifejezetten érdekelt, én is maradtam volna még egy kicsit, hogy utána sprintelve haladjak a Carlas találkozó helyszínére. Megint rápillantok az órámra, amit lassan már kétpercenként teszek, és meggyorsítom a lépteim. Nem mintha várnám, hogy Carla időben érkezzen, mert szinte elképzelhetetlennek tartom, viszont nem én akarok lenni, akire a másiknak várnia kell. Ahogy haladok a célom felé, érzékelem a bőrömön, amint a nap kikukucskál a felhők közül és élvezem a meleg érzést. Bár minden ilyen kellemes lenne. Próbálok minél nagyobb körben elmanőverezni a templom mellett, mert ki tudja állomásoztatnak-e ott még rendőröket, majd megérkezek egy útelágazáshoz és felsóhajtok. ~ Kösz, Carla, nagy segítség voltál. ~ A két étterem közül megindulok a Biombre (áh, nem egyértelmű utalás, Agatha XD) elnevezésű felé, mivel taszít a másik neve és lehuppanok az apró kis terasz egyetlen asztala mellé. Dobott szám: 5 Megjelenik egy pincér, én pedig rendelek egy jeges teát, majd azt szürcsölgetve várom játékostársam érkezését, mint 20 perc után kiderül, hiába. Eldöntöm, hogy maradok még újabb 10-et és ha nem jelenik meg, lelépek. Megpróbálom elérni bátyót, de megint csak hangpostára dob. Hagyok neki egy üzenetet. - Bátyus, légyszi, hívj vissza. Csak tudni akarom, hogy nincs semmi bajod. Megértem, ha nem találkozhatunk. Adj valami életjelet. Ezután küldök anyának egy üzenetet, hogy az egyik barátnőmnél vagyok, mert egy sulis projektre készülünk és, hogy ne aggódjon. A biztonság kedvéért őt is felhívom, hogy falazzon nekem, majd már kicsit dühösen, hogy megvárattak, befejezem a második üdítőmet is és fordulok, hogy elővegyem a tárcám, apróért, amikor is ismerős, kellemetlen, hang szólít meg. Előre fordulva, döbbenten fedezem fel a komornyikot Sevrenék házából. Gúnyos mosolyra húzom a számat, leplezve feszengésem. - Tudtam, hogy benne van - mondom egykedvűen. - Miért van itt és miért nem az úrfiját követi inkább? - kérdezem. A komornyik megállt a veled szembeni szék mellett, majd testbeszéddel érdeklődött, hogy helyet foglalhat-e az asztalodnál. Ha engedélyt kap, leül és rendel, ha nem, úgy állva válaszol a kérdésedre. - Ez csak természetes. Vigyáznunk kell önökre és ezt mindannyian máshogy tesszük. Sevren úrfi jelenleg biztonságban van Athal mellett... egy ideig. De ennyi idő nekem bőven elég. És nem is tartanám fel sokáig, csak gondoltam szólók a kisasszonynak, hogy a találkozó sajnos elmarad. A társnője jelenleg a Szinteken van és félő még egy ideig ott is lesz. Jobban teszi, ha csak holnapután számít rá... jó esetben. Látom, hogy a szék felé pillant, de úgy gondolom, hagy fájdítsa a lábát kicsit, amiért félrevezeti azt a szegény fiút, úgyhogy csak visszanézek rá, ahelyett, hogy illő módon bólintanék, hogy foglaljon helyet, majd végighallgatom, amit mond. ~ Érdekes... Hogy telhet el ennyi idő a szintezés alatt, amikor a legutóbbi távolmaradásunk is csak fél nap volt... ~ - Kösz, hogy szól. Mégis honnan vegyem biztosra, hogy nem zárta be egy szekrénybe a hulláját, miután örömtáncot járt rajta? - és bár erre nem várok választ, elmosolyodom. - Miért maga jött? A komornyik nem azaz ember, akit ennyivel meg lehet akadályozni, hiszen az egész napját végigállja, rohangál és teljesít, mindezt úgy, hogy egy hang nem jön ki a torkán. Ahogy te őt, úgy ő is elraktároz téged a megfelelő skatulyába, a maga rendszerezte világban. De erről nem szól, hiszen felesleges. A pincér megjelenésével széles mosollyal üdvözli őt, majd enyhén meghajol előtted, hogy mosolyogva kívánjon további szép napot. A pincért követve halad beljebb és máris helyet foglal egy másik asztalnál, hogy végre rendeljen magának egy kellemes kávét. Ha nem engedted leülni magadhoz, akkor leül máshová, a kávéházon belül. Ami azonban furcsa lehetett a számodra, hogy a pincér másként szólt hozzá, mint a többi vendéghez. Sokkal nagyobb tiszteletet tanúsított felé és a kávézó legjobb helyére vezette. Döbbenten látom, hogy továbbáll, anélkül, hogy válaszolna nekem és felpattanva utána sietek. Ugyan lehet megbánásnak tűnhet a megmozdulásom, de annyira nem izgat, hogy mit gondol. Mielőtt odalépnék a széke mellé, megvárom, amíg rendel, majd újra megszólalok. - Szóval miért maga jött? És hogy érti, hogy Sevren csak egy darabig van biztonságban Athallal? Han mosolyogva ül az asztalnál, elégedetten élvezve, hogy végre nem kell talpalnia. Mikor utoléred, ő előzékenyen int, hogy foglalj csak helyet, majd válaszol: - Mert jelenleg én vagyok az egyetlen mozgatható személy, aki ilyesmire ráért. Másrészt nem is olyan régen beszéltem Red-del, aki megkért erre. Ennyi az egész. Ezután halkan kuncogott. - Óh, ebben a játékban mindenki csak egy darabig van biztonságban a másik mellett. Ez minden aktív Tesztelő sorsa. Sosincsenek kétszer ugyanazon a helyen. Kicsit vonakodva helyet foglalok, keresztbe rakom a lábaimat és az összefont ökleimet rájuk helyezem. - Ezt mégis hogy érti? Akkor ezek szerint Carla megtalálta Redrumot. Az üzenet átadásán kívül még megbízták mással is velem kapcsolatban? - Melyik részét hogy értem? - érdeklődött kíváncsian, akár egy társalgásban szokás. - És igen, ezek szerint a társnője megtalálta azt, akit keresett. Ekkor megérkezett a kávé, ahogy a nagy könyvben megírták. A pincér elegánsan meghajolt Han előtt, majd elsietett. Nem az ő dolga volt kihallgatni a beszélgetést. - Milyen szerencse, hogy az unokaöcsém itt dolgozik - mosolygott vidáman, majd visszatért a kérdéshez. - Nem. Sajnálom, de nincs más üzenetem. - Nem üzenetre gondoltam - motyogom, majd folytatom hangosabban. - Hogy sosem vagyunk kétszer ugyanazon a helyen? Itt vagy a Szinteken? Apropó szintek. Tud segíteni eljutni oda? Han elegánsan hallgatott, amíg te kérdeztél, majd ugyanilyen ráérősen válaszolt. - Minden Tesztelő változtatja a helyét és a helyzetét, amikor elérkezik az ideje. Ez a szervezet egy alappillére, ha úgy tetszik. Az úgy nevezett Szintekre pedig csak Önöknek van bejárása, elvégre önöket bízták meg ezzel a feladattal. A magunkfajta külsősök koránt sincsenek olyan szoros összeköttetésben ezzel a... játékkal..., mint ahogy önök teszik. Nekünk csak az a dolgunk, hogy vigyázzunk magukra. - Bocs, de ez nagyon érdekel. Milyen kapcsolatban volt Sevrennel, mielőtt belekeveredett volna az egész Projektbe, ha egyáltalán ismerték egymást? Miért vállalta az ő megfigyelését? - Mármint a Tesztelése előtt? Ugyanilyen kapcsolatban voltunk. Nem vagyok több, mint az inasa, de ahhoz, hogy inassá válhassak annak idején pénzre volt szükségem. Ezért álltam be Tesztelőnek, még fiatal koromban. De ha egyszer belépsz, benn is ragadsz. Ebből a körből nincs kiszállás. Így mikor értesültem arról, hogy Sevren csatlakozott hozzájuk, már tudtam mi a dolgom - mesélte különösebb probléma nélkül. - Tudja mi lesz velünk, ha... Nem, amikor... Szóval, amikor kijavítottuk a hibát? Ha nem léphetünk ki, milyen jövő vár utána ránk? És, ha mégis megpróbáljuk... Mármint utána, kiszállni, eltörölnek minket vagy csak az emlékeinktől fosztanak meg? Han egy pillanatra értetlenül néz rád, majd megcsóválta a fejét. - Ahhoz, hogy erre választ adjak ismernem kell azt is, amit jelenleg tesztelnek. De nem ártottam bele magam Sevren úrfi dolgába. Eléggé elmélyülten művelte ahhoz, hogy ne firtassam. Olykor mesélt valamiféle hibáról, mesélt egy ettől a világtól függő és mégis független dologról, de Tesztelő lévén pontosan tudtam, hogy ha túl sokat kérdezek, annak nem lesz jó vége. Egyik Tesztelő nem veheti át a másik munkáját, ez az egyik szabály. - Értem - válaszolom kicsit letörten. - Nem tudja, hogy Leo, a bátyám ugyanazon projekt tagja-e, mint maga? - Leo? - gondolkodott el a kávéscsészébe kapaszkodva, összeráncolt homlokkal. - Nem tudom. Most így hirtelen azt se tudom ki az. De valószínűleg fiatalabb lesz nálam valamivel. Van a tarkóján egy jelkép? - Szerintem nem ugyanarról beszélünk. Valami oknál fogva megragadom a zsebembe lévő chipet, amit még bátyótól kaptam, és távolról megmutatom neki. - Nekem ebből - pillantok rá a kezemben tartott kütyüre - mi hasznom lehet? Mire tudom én használni? - Értem. Akkor ez esetben a bátyja nem lehet Tesztelő - bólintott, majd ránézett a chipre és elmosolyodott. - Nem vagyok alkatrész kereskedő kishölgy, így nem tudom megmondani. Ilyesmivel mi még nem dolgoztunk. Felnyúlok a tarkómhoz, keresve valami szokatlant, ha annak mindenképp ott kell lennie, majd, amikor megtalálom, ijedten visszarántom a kezem. ~ Nesze nekem agykontroll. ~ - Oké, kösz az infót - állok fel, az asztalon hagyva egy kis aprót -, viszont, ha nem tud segíteni eljutni a szintekre, akkor keresnem kell mást, aki tud. - Elindulok. Ha eddig nem is sikerült, megkeresem Gavint. Han értetlenül nézte a riadalmad, mikor a tarkódról elkaptad a kezed. Nem igazán értette, hiszen egy kisebb anyajegy méretű és hasonlóképp érzékelhető apró dudor, alig lehet ijesztő. De ezt rád hagyta. - Nincs mit - bólintott, majd a hanyagul letett aprókra vetett egy pillantást. - Javaslom keresse meg Red-et. Jelenleg az egyetem területén találja - szólt még utánad, mielőtt kiléptél volna az ajtón. Az öklömbe szorított chipet visszacsúsztatom a zsebembe és haladok eredeti célom felé. Ha Gavin nincs otthon, még mindig bepróbálkozhatok ezzel a bizonyos Redrummal. Útközben dúdolgatok és küldök egy gyors üzenetet Sevrennek. "A szolgálód megkeresett. Ő is benne van. Elküldött Redrumhoz." |
| ishida016 | 2014-01-19 22:26 |
|
Ahogy beértük a csapatokat még épp láttam Sehalim-ot az első sorokban, ahogy átlépett a kapun. Hirtelen éles fejfájás tört rám és az a félelmetes szó megint eszembe jutott. ~ Ez már megtörtént egyszer... És akkor elbuktam. De nem tehetek mást, nem hagyhatok hátra mindent és futhatok el a probléma elől. Az nem old meg semmit.~ Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal bátorítottam magam, míg összeszedtem bátorságom és Kísértetem után eredtem. *~Target... Alert...Read...~ hallod fejedben a szavakat, mik együtt lüktetnek a tiltott szóval, akár a szívverés. Morajlik a föld, de a fájdalomtól már ezt is olyan mélyről hallod, akárha valaki vérkeringésével együtt lélegeznél. Minél közelebb érsz a kapuhoz, annál inkább úgy érzed valamivel összemosódsz és ez a hirtelen jött melegség elűzi az eddigi fájdalmat. - Maradsz! - hallod a parancsot kísérőd hangján. A fájdalom visszatért és te Sehalim karjában találod magad, ahogy elszalad veled a kaputól. Minél távolabb értek, annál inkább kitisztul fejedben a kép. - Mégis mit hittél? Megmondtam, hogy még nem állsz készen - intézi feléd szavait. A fény lassan sötétségbe fordul, miközben a Védelmezők egy mezőt próbálnak vonni köré.* - Mi volt ez az előbb? - Kérdem Sehalim-ot miután megálltunk.- Mégis te mit hittél? Nem fogok elfutni. Ha nincs jobb ötleted akkor indulás vissza. Csak meg tudjuk állítani valahogy azt az izét. *Sehalim elengedett, még mindig háttal állva a Kapunak. Tudta, hogy nincs sok ideje. - Azaz előbbi valószínűleg egy engedélyezetlen Kapcsolat volt. Ezt a lényt az emléked ébresztette fel, vagyis rád fog vadászni úgy, hogy közben lerombolja a Szintet. Még nem vagy elég erős ahhoz, hogy szembeszállj vele. Még nem emlékszel mindenre. Szóval menj a falakon kívülre! Ha itt maradsz ki fog törni, és magába olvaszt.* - Látom sehogy nem tudlak meggyőzni. De akkor én most csak nézzem hogy ti lerendezitek a dolgokat? Ez így nem frankó. Elmegyek a romos városba, amint rendezőttek a dolgok gyere te is. *Sehalim bólintott. - Adok hátast és kísérőt, ha szükséged van rá... de a kódoddal jobban jársz. Úgy gyorsabb.* - Értem. És sok szerencsét... Target-> Down (Speeder ) Éreztem ahogy valami titokzatos erő átjárja a testem. Azonnal elindultam a falakon kívülre utána pedig a romos város felé, remélve hogy Kísértetem uralja a helyzetet *Sehalim még nézte, ahogy távozol. Látta, mint fut végig rajtad a Kódok zöld fénye és a lényed, mint ismeri fel a régen használt erőt. Van, amit nem lehet elfelejteni. Mikor már a kapunál jártál a morajlás üvöltéssé fajult, majd a kapuk becsukódtak mögötted és te ismét a sivatagban találtad magad, majd onnan suhantál tovább a romok felé. Valamiféle változást mégis érzékeltél a kút környékén. Mintha valaki járt volna ott... Ahogy futottam észrevettem, hogy a kút környékén lábnyomok vannak. ~ Ennek majd utána nézek de most a romokhoz kell mennem. Az lett megbeszélve.~ *Ahogy elértél a romváros szélére a sebességed elmúlt. Még épp időben, mielőtt a lendület nekivezetett volna a falnak. A város körül nem volt fal, ami megvédte volna a homoktól. Félig betemetett házak szűk utcáiban csak az ablakok és ajtók nyikorogtak a langyos szélben, függönyök vetettek árnyékot a megkopott kárpittal takart szobákra. Egy lélek sem mozdult* Amilyen hirtelen jött a sebességem olyan hirtelen is múlt el. ~ Vajon mi történhetett itt. Már régóta érdekel ez a hely. Valami könnyen észrevehető helyet kéne keresnem, bár Sehalim úgyis tudja hol vagyok. Ha meg nem ő jön akkor jobb is ha nem találnak meg egyből. Elindultam a romok belseje felé hátha találok valami nyomot hogy mi történhetett a várossal.... már ha történt vele valami. *A város élettelennek tűnt. Minél beljebb haladtál, annál inkább úgy érezted, mintha egy labirintusba kerültél volna. Minden fal, ugyanolyannak tűnt, még a változó rongyok és ablakok sem csökkentették ezt a hitet. De egyelőre úgy festett az utcákon nem találsz több nyomot annál, hogy a várost egyszer csak elhagyták.* Ahogy azt várni lehetett a házak egy kusza labirintust alkottak ahogy tartottam befele. Útközben megálltam és néhány házba benéztem az ablakból hátha látok valamit. A sarkoknál pedig igyekeztem mindig a szélesebb és jobb út felé kanyarodni hátha az kivezet az útvesztőből. *A házakban egereken kívül nem mozdult más. Úgy hagyott ruhák, készletek, épnek tűnő tárgyak halmozódtak egyikben-másikban. Az egyik ház ablakán, ahogy benézel először csak egy csillanást látsz. Ha azt jobban megnézed egy kecses kis tükörre leszel figyelmes, min egy nagy, fekete bogár mászott át. Léptein a tükör felülete fodrozódni kezdett, akár a víz. Egy pillanatra megbabonázott a látvány. A házzal szemközti falról egy rongyot tépett le a szél. Homokszín szemhéj pattant fel a hátad mögött. //Dobj egy hatoldalúval: - Ha a dobásod 2, 3, vagy 5: Tarkód bizsergése rosszat sugallt, ennek hála időben ugrottál félre a falba vésett arc elől, mely úgy repült be a házba, mintha puskából lőtték volna ki. Az archoz egy hatalmas, kígyószerű test is társult és láthatóan nem rendítette meg a házfalal való ütközés. - Ha dobásod 1, 4 vagy 6: A tükör felszíne szokatlan mód rabul ejtett, így megérzéseid is cserben hagytak. Hirtelen éles harapást éreztél a bal válladban. Egy homokból épült arc éles fogai martak beléd. Ahogy nézelődök az egyik házban meglátok egy szép tükröt amin egy bogár lépdelt és olyan a felülete mintha szél borzolná a víz felszínét. Egy pillanatra megbabonázott, de valami miatt rossz érzésem támadt. Éppencsak de sikerült kikerülnom egy kőarcú kígyó harapását, ami utána el is tűnt a falban. ~ Basszus ez nem volt semmi. Mi a fene volt ez? ~ Bár ösztöneim azt súgják ne menjek be de a tükör miatt kockáztatok és bemegyek a házba. egyik kezembe a kendőmet fogom még másikba a szerszámaim közül elővett kis vésőt. ~ Sok haszna nem hiszem hogy lesz kökígyók ellen, de legalább megpróbálom.~ Ahogy belépek egyből felmérem a terepet ügyelve arra, hogy a tükröt csak a szemem sarkából lássam meg, nehogy megint megbabonázzon. // dobott szám 3// *Tolvaj éned nem hagyott cserben. A tükör nem volt nagyobb egy közepesen ovális kézitükörnél (30x20cm), de úgy festett nem egyszerűen fellógatták a falra, hanem be is építették. Szemed sarkából láthattad, mint fodrózódik tovább, majd a rajta pihenő bogár elkezdett belesüllyedni... majd hirtelen jéggé vált és darabokra tört. Ezzel egyidőben a falak megremegtek körülötted és megérzésed egyre inkább azt súgta, hogy a kígyó visszatért. Dobj egy nyolc oldalúval: Ha 2, 4 vagy 7-et dobsz: Mielőtt még megfordulhattál volna az emberi arc felülről csapott le rád, ezúttal nem csak a fogait mélyítve beléd, hanem teljes súlyával rád zuhanva a mennyezetről. Akárha egy hatalmas szikla szakadt volna a jobb válladra, érzed, hogy jó esetben csak eltört a csontod. Ha 1, 5 vagy 8-at dobsz: Gyorsaságod ismét megmentett, ám a kígyó ezúttal eléd zuhant és tüskés végű farkával csapott rád, amitől bal karodon mély vágás keletkezett. A küzdelem elkerülhetetlen. Ha 3 vagy 6 a dobott szám: Úgy fest ha ő is tért vissza még nem akar rád támadni. Rajtad áll mihez kezdesz. * - Ó látom nagyon elemedben vagy. - Nézek sérült de még használható kezemre. - Miért nem tudsz békén hagyni? Nekem csak a tükör kéne. Óvatosan a tükör felé nézek hogy fel tudom-e használni Kőagyőrnagy ellen. ~ Ha rá tudnám venni hogy megfejelje lehet ő is megfagyna...~ *A kígyó kőből faragott arca nem változott, olyan volt, akár egy álarc. Csak a szemüregek mélyén csillanó feketeség jelezte, hogy ez a lény él. Szavai nem hatottak meg téged, folyamatosan haladt feléd, hol jobbról, hol balról mérlegelete a lehetőségeit. Próbált becserkészni. Jelenleg a szoba közepén álltál, a hátad mögötti jobb oldalon a tükörrel. Legalább két méter volt a távolság. Előtted a kígyó, balról egy korhadt asztal állt, a mögött egy szakadt függönnyel. A kígyó mögött a ház ablaka, amin bejöttél. Az ajtó tőled jobbra volt, a túlsó falnál, túl a tükrön. Mit teszel?* ~ Eddig csak a fejemet támadta, remélem most is azt fogja. Talán a kódomat is használnom kéne. Bár nem tudom van-e limitje... azt hiszem itt az ideje megtudni.~ - Target-> Down (Speeder)- Mondom ki reménykedve, aztán pedig elkezdek futni a tükör felé úgy hogy az pont a tarkóm mögött legyen *A kígyó utánad kap a farkával, de a Sebesség Parancsa miatt gyorsabb lettél nála. Tested egészében érezted a felgyorsult rezgést, épp ezért megállnod is hatalmas önerőbe került. A tükör mögötted fodrozódott tovább, tarkódon érezted a belőle áradó hideg hivószót, aminek nehéz volt ellenállnod. Mindeközben a Kígyó nem adta fel, lassan közeledett hozzád... hogy utána ellökje magát, ismét a ház falába olvadva. Dobj egy hatoldalúval! Ha páros: A Parancskód értelmében tested folyamatos mozgásra vágyott, le akarta vezetni az izmokban felgyülemlett erőt és kitartást. Pontosan ezért a tükörből áradó varázs erősebbnek bizonyult. Még nem tudtad visszafogni magad annyira, hogy két felé koncentrálj. Önkéntelenül megfordulsz és a tükörbe nézel. Lelked hirtelen lecsillapodik, a Parancs elveszti erejét. Végtelen nyugalom árad szét benned. Igazi lelkibéke... amit ellenséged ki is használ. A tüskés farkával hátulról átszúrta a hasad. Még nem haltál bele, de egy ilyen sérülést nem lehet nem figyelembe venni. Ha páratlan: Elég erősnek bizonyultál ahhoz, hogy visszafogd magad és ne engedj a tükör varázsának, bár ez az erőfeszítés a Parancskód megszünését eredményezte. Támadód pedig nem bújkált sokáig, sérülésed felizgatta. Ezúttal jobbról támadt rád, az ajtó mellől. Elég messziről ahhoz, hogy ki tudd kerülni, de így terved meghiusulni látszik.* Éreztem az erőt a testemben ahogy aktiváltam a kódomat. Szerencsére sikerült a tükör elé futnom, bár megállnom elég nehéz volt. Amint megálltam a sebbességem eltűnt, ráadásul a kígyó is. Néhány feszült másodperccel később megláttam, a lehető legrosszabb helyen. Jobbról támadott. ~ Kis tetű. Mégse vagy te olyan kőagyú.~ Pillanatok alatt kellett döntenem, hogy mit tegyek. ~ Talán a Codebroke kihúz a csávából.~ Leguggoltam a támadás elől és kinyújtott kézzel ordítottam, hogy: - Target-> Down (Codebroke). Igyekeztem legalább a hasát megérinteni, ugyanis nem ismertem ennek a kódnak a pontos képességét illetve feltételeit. //Dobott szám: 5// *Épphogy sikerült kikerülnöd a kígyó támadását és megérinteni a hasát. A kód aktiválása után a tükör megremegett, felülete kisimult és ugyanaz az ismerős zöldes hálózat töltötte be, mint a te testedet is. Már nem érezted a csábítást a megszerzésére, mintha ez a varázs megtört volna. A kígyót eddig beborító kőréteg megrepedt, majd darabokra hullott. Hatalmas kőpikkelyek hulltak a padlóra egy kőmaszkkal együtt. Hosszú percig csak csend volt.* Sikerült megérintem a kígyó hasát ám a lendülete engem is leültetett. A szörny és látszólag a tükör is élettelek voltak. Amint vége lett a kőzápornak fogtam a függönyt és ketté téptem. Egyik részébe a tükröt a másikba maszkot pakoltam és már mentem is vissza az utcára, ahol megpróbáltam egy árnyékosabb helyet keresni, hogy megnézzem a trófeáimat és ellássam a sebemet. ~ Nem is rossz ez a Codebroke... majd meg kell erről kérdeznem a Kísértetem.~ *A sérülésed nem volt olyan vészes, de láthattad, hogy ellátás nélkül hamar el fog fertőzödni. Főleg egy olyan helyen, ahol semi nem véd a homoktól. Nem kellett messzire menned árnyékos helyért, az utca fölé emelt anyagok, jól védtek a naptól. A maszk élettelen volt, úgy fest önmagában ártalmatlan. A tükör azonban tovább őrizte a zöld leplet, miközben továbbra is fodrozódott. De ez már nem volt rád hatással.* Miután gyorsan elláttam a sebem, megnyugodva vettem tudomásul hogy a kódom még mindig aktív a tükrön, a maszk viszont élettelen. ~ Biztos van valami módja hogy én is használjam. Talán ha nekirohanok a falnak? Az a dög se totyorgott. Egy próbát megér.~ Felkeltem, leporoltam magam, kacsintottam egyet a szemközti falnak és miután felvettem a maszkot rohamra indultam. *A sebedről felitatott vér alatt, a Parancskód mellékhatását észlelhetted, ahogy ugyanolyan védőhálót vont a seb fölé, mint a tükörnél, mielőtt bekötözted volna. Ezután a szemközti fal nem kacsintott vissza, de látványosan arcon csókolt, maszk ide vagy oda. Ahogy nekilendültél, azzal a sebességgel pattantál le róla. A maszk még egyben maradt, de érezhetted, hogy valószínűleg ennek használatához valami más is kell.* Örömtelien tapasztaltam sebem állapotát, ám a falas próbálkozás nem jött be és elég nagyott puffantam. ~Óóóóó hogy az a... You Son of a Beach. Akkor talán a kövekkel lehet kapcsolatban?~ Odamegyek egy kőhöz és megnézem mit tudok kezdeni vele. *A kígyó pikkelyeit vizsgálva rá kell jönnöd, hogy azok nem többek egyszerű köveknél. Semmilyen rajzolat, vagy jel nem bontakozik ki rajtuk ~ Hmmm vajon hogy működhet ez az izé. Várjunk csak. Mi van ha ez nem is egyedül működik? Mi van ha a tükör tartozéka úgymond? Elvégre akkor támadt meg ez a dög amikor engem lekötött a tükör. Ráadásul a kód is csak a tükörre hatott~ Újra felveszem a maszkot majd visszarakom a tükröt oda ahonnan olyan nehezen sikerült elvennem. ~ És hogy a fenébe oldjam fel? Az előző esetekben a figyelem hiánya illetve az akaratom szüntette meg, talán most is be fog válni.~ Minden errőmmel arra koncentrálok hogy szűnjön meg a "varázs". *Erőlködésed úgy fest ezesetben cserben hagyott. A tükör azonban, ahogy visszakerült a helyére, ismét beleolvadt a falba.* Mivel erőlködésem fölöslegesnek bizonyult ezért közelebb megyek ésalaposan megnézem. Miután észrevettem hogy vissza mászott a helyére elgondolkodok egy kicsit. ~ Lehet az előbb az volt a baj hogy nem érintetem meg. Tehát ez a kód csak érinés útján működik. De ha a tükröt érintem meg valószínűleg úgy járnék mint a bogár. De ha a maszkon használom...~ Megérintem az arcomon lévő maszkot. - Target-> Down (Codebroke) *Ahogy hozzáérsz a maszkhoz és kimondod a kódot, a tükrön lévő kód megtörik, majd az egész házba terjeszkedni kezd és mindent magába kezd olvasztani. A maszkban egy teljesen másik világ tárul a szemed elé. Lábaid alatt egy ködbe burkolódzó, növényekkel teleszőtt kőlabirintust látsz, magad előtt egy romokban heverő várost, ahol csillagok hullnak alá az égből, mögötted egy hatalmas erdőt, míg a fejed fölött egy ház kecses világa tárult eléd. Valahol a tudatod mélyén megszólalt egy sejtés, mi talán emléknek is felfogható: négy teljesen másik Szintre nyílt rálátásod egyszerre. "Szintvándor érzékelése... azonosítva" - hallod magad körül a női hangot, mire a maszk széttörik az arcodon. Tarkód és a csuklódba beültetett chip egyszerre sajogtak fel, majd mindez megszűnt létezni. Egy pillanattal később ismét a szobában találod magad, ahol a tükör ismét normális méretében dereng a falba vésve.* Amint feloldottam a kódomat csodás látvány fogadott... olyan volt mintha a többi szintre látnék rá. De amint megmozdultam volna egy hangot hallottam és a chipek elkezdtek sajogni, és a maszk amiért annyit szenvedtem összetört újra a régi házba taszítva. - Na ne szivass már. Ez most komoly? Menj a picsába.... Sokáig folytattam még a káromkodás és mindent amit elbírtam a szobában hozzávágtam a tükörnek dühömben. *A tükör az első felérepülő tárgyra megfagyasztotta magát, így bármit dobálhattál felé, nem tört össze. Mikor lehiggadtál ő is leengedte a védelmét és ismét felolvadt.* - Pöcs... Legalább összetörnél. Dühödten megfordulok és visszamegyek az utcára, ahol hirtelen felveszek meg egy követ és hozzávágom búcsúzóul a tükörhöz. ~ Mivel már nincs meg a maszk amivel elzárhatnám nem tudom elvenni. Megpróbálhatnám kifeszíteni de csak megfagyasztaná a szerszámom, vagy talán még engem is. Remélem Sehalim jobban teljesít mint én.~ Miután kipihentem magam tovább indulok a bevett taktika szerint. |
| Agatha Arashy | 2014-01-25 21:28 |
|
//Megkérek mindenkit, hogy akikkel még játékban vagyok itt AA-n, PM-ben küldje át a reagját! Skype-on most ne várjatok rám, munkák és szakmai megbeszélések miatt, nem leszek rajta elérhető! A megértéseteket köszönöm!// |
| Möraja | 2014-01-25 22:56 |
|
//Én még mindig nagy wtf momentumban vagyok a körömet illetően, és úgy zajlottak itt az események, hogy csak nah O.o Most szokás szerint nem otthon vagyok, hétfőn érek haza, akkor már tényleg egy LoL meccs helyett fogom magam és megírom Gomenne >< *lefejelődik a porba*// |
| hassan | 2014-01-27 12:20 |
| //Ha estére lesz net végre, akkor majd megpróbálom összehozni, de nem garantálok semmit. Ha más nem, akkor holnap átküldöm.// |
| Agatha Arashy | 2014-01-31 23:48 |
|
//Csak tudnám miért riaszt titeket az, hogy PM-ben kell reagolni. xD Általános információk: A következő kört min. 4 játékos után tudom elindítani. Febr. 4-ig kérem jelentkezzenek azok, akik még biztosan folytatni szeretnék a játékot, hogy egyeztessünk a következő körrel kapcsolatban!// |
| Möraja | 2014-02-01 15:01 |
|
Alighogy belülünk a kocsiba, kezdem megbánni, hogy nem szakítottam időt a pihenésre. Tudjátok, milyen, ha hatalmas súlyokat kötöznek mindenetekre? Lehet, hogy én most megtudtam .__. Pedig ki kell tartanom, valahogy ki kell tartanom. Végre válaszokat kaphatnék mindarról, ami folyik körülöttünk, de mégis... nem akarok most máshol lenni, csak azon a kalózhajón, álmaimban. Vagy valahol máshol. Le akarom hunyni a szemem és nem aggódni semmi miatt, csak pihenni. Ahogy telik az idő, úgy vagyok egyre fáradtabb. Nem vagyok benne biztos, de az egyébként is bolond mosolyom szerintem most még bolondabbnak nézhet ki az ábrázatomon... Róka. Csináld érte. Mély levegőt veszek, és próbálom kihúzni magam. Mintha vezetgetnének is, de nem vagyok benne biztos. A világ szürreállissá, válik, úgy érzem, nem is itt kéne lennem, nem is vagyok itt. Minden illékony és kifolyik a kezeim közül. Csak pislogni akartam... A zuhanásra ocsúdtam fel. Álmodom? Valószínű. Olyan fáradt voltak, hogy nem csodálkoznék, ha egyszerűen elaludtam volna az asztalnál. A szél süvítése a fülem mellett most kellemes, nem süketítenek meg, és olyan, mintha angyalok simogatnák a bőröm. A kék fény láttán, ami úgy követ, mint pár tekergőző kígyó, még el is nevetem magam. Nem tudom, hol lehetek, de tetszik itt, úgy érzem magam, mintha mindenre képes lehetnék. Repülök, siklok, mint egy sas, s kezeimet széttárva fogadom mindazt, ami engem ér. A hangok is szinte elvegyülnek a zenében, ami bár szokatlan elsőre, nem a stílusom, a végére mégis megbarátkozom vele. Rókát is csak ekkor veszem észre, s kacagva, nevetve nyúlok felé, hogy megfoghassam a kezét, a derekát, a haját, akármilyét, s együtt zuhanjunk tovább a végtelenségbe. Mire ismét észbe kapok, már fekszem. A zene eltűnt, nem jut el a fülemhez semmi, csak az erdő lágy hangjai. Fekszem és figyelem, mint tisztul ki a látásom, mélyeket lélegezve mélázom, mi lehetett ez az egész... na nem mintha számítana. Vigyorom akkor sem tudom letörölni, mikor végre eljutok oda, hogy felkeljek a földről. Egy erdő, s három ösvény. Miért van olyan érzésem, hogy egy Szintre sikerült eljutnom? Vállat vonok, s elindulok a középsőn. Arany középút, szokták mondani az emberek. Kezeimet zsebre vágva, fütyörészve lépdelek, teljes lelki nyugalommal. Most bitangjó érzés itt lenni. |
| Agatha Arashy | 2014-02-01 21:57 |
| //Köszönöm Möra! ^-^ Ennyi bőven elég a körödhöz! // |
| hassan | 2014-02-04 18:00 |
|
Ismét egy szorult helyzet, amit a segítőm szabadít rám...micsoda fenomenális élmény. A szédülés és a megnyúlt alakok még mindig ott táncoltak a szemem előtt, kiknek csodás érintése egyik masszázshoz sem volt fogható. Érezvén tehetséges kezük erejét és utóhatásait nem is próbáltam meg túlzottan elhúzódni...meg ugye hogyan is sikerült volna, ha egyszer úgy szédülök, mint aki 12 feles után jön ki a kocsmából. Mikor a kísérőm hangját hallom, tompán mosolyogva válaszolok: - Akkor megspóroltál magadnak egy rakat pénzt, mások ilyen élményért rengeteget fizetnek. Bár azt tudhattad volna, hogy én nem vagyok azért ennyire a híve ennek. - a kivezető sárga út fénye bevilágította az árnyékos teret, ám kissé öntudatlanul is az ellenkező irányba kezdtem el tántorogni, próbáltam a három neves sátor közül a legközelebbibe becammogni, hátha találok ott valami érdekeset. - Természetesen erre az előadásra sem váltottam jegyet, de ez legyen a legkevesebb! - kiáltom élesen, ám mielőtt bármi esetlegesen hasznos információt vagy dolgot sikerülne még meglátnom, megszűnnek a hangok, majd a fura világ képei is elhalványulnak és beborít az immár csendes sötét nyugalom. //Nem, nem dobtam fel a pacskert, csak ha már ennyit késtem, megszadizom saját karakterem. xD Sajnos csak ennyire futotta, de nem is éreztem azt, hogy több kéne ide...csak a fejem nekem is száz fele áll, de nem szeretnék kiszállni semmiképp, főleg ha sikerül megint belendülni.// |
| Agatha Arashy | 2014-02-05 19:12 |
| //Köszönöm Hassan, ennyi nekem bőven elég erre a körre. ^-^// |
| kill-o-matic | 2014-02-08 01:51 |
|
- Hát, mondjuk úgy, hogy csak egy sugallat. Egyébként esetleg ez alakalommal nem szeretnél többet elmondani a Tizedik Szintről? Beszélgetésünk közben Athal valamiért Facto mellkasát fogja, és egyre aggódóbb az arckifejezése. - Valami baj… - Ahogy belekezdenék a kérdésbe különös, valahonnan kicsit ismerős, jelek jelennek meg Facto testén. Meglepetésemben hirtelen felállok a helyemről. - Mégis történik? - Teszem fel a kérdést, bár választ nem várok rá. Hallva a Doki hangjában az aggodalmat anélkül, hogy mondaná is egyértelmű lenne, hogy sietni kell. Lehajolok a fiúhoz, akin szinte már teljesen elterjedt a különös zöld jel, hogy ha kell, felvegyem. - Én feltétlenül veletek tartanék. A kocsidhoz vigyem Factot? Athal aggodalma egyre nőtt, így csak bólintani tudott feléd. - Igen, kérlek - felelte végül kisvártatva. - Helyezd el a kocsiban, és szállj be mellé! A klinikán mindent elmondok. Ezután Sevren-re nézett, hogy ő miképp dönt. - Erre a Tizedik Szint dologra én is kíváncsi vagyok. - dünnyögöm alig hallhatóan. - H-hú...mi történik a fiúval? - ez már hangosabban jön ki, közben pedig aggodalmaskodóan nézek hol Factora, hol Athalra. Amikor látom, hogy a zsoldosunk segíteni próbál, én is felpattanok a helyemről. - Természetesen veletek tartok. Még sokmindent szeretnék tudni, mert valószínű, hogy nekem van a legkevesebb tapasztalatom az egészről...és a fejem is belefájdul a sok céltalan gondolkodásba. Athal bólintott, majd mindkettőtöket a kocsija felé terelt, miközben intett a pincárnőnek, hogy nem kell mentőt hívnia és nincs semmi baj. Ez persze nem volt igaz, de felesleges lett volna pánikot kelteni. Mikor mindannyian a kocsihpz értetek és különösebb gond nélkül beszálltatok, Athal a vezetőülésra dobta magát és felsóhajtott. - Azt hiszem Sevren, lesz még bőven kérdésed. Csakhogy segítséget nyújtsak; találd ki melyik klinikára megyünk. Ezután elfordította a kulcsot, a műszerfalon felugró mirrold-on bepötyögte a jelszót, amivel áram alá helyezte a járművet, és ismét beleolvadt a forgalomba. - Apámhoz. Neki mi köze az egészhez? - nézek a visszapillantótükörből Athal arcára. Ahogy haladtatok a klinika felé Athal arcára gyorsan tovatűnő mosoly kúszott. - Apád sokkal jön nekem, még az egyetemi időszakból. Majd mikor Red a másik osztályra kérte át magát, és az ő feladatköreit nekem kellett átvennem, apád készségesen jelentkezett azért, hogy segítsen a projektben. Csak a kíváncsisága vezette. Bár hozzáteszem nem hiszem, hogy tisztában van a Tesztelő életeddel. Így jobban jársz, ha azt mondod, hogy a barátod miatt jöttél. Ha sikerül, a többit majd kimagyarázom... bár Neil sosem a hiszékenységéről volt híres. Ez utóbbit inkább csak dünnyögte, miközben ráfordult a klinikához vezető útra. Mideközben a Facto testét borító jelek enyhe lüktetésbe kezdtek, mire úgy tűnt a nálatok lévő Kártyák reagálnak. Miután mind beszálltunk a kocsiba és elindultunk, én csak fél füllel hallgattam a mellettem zajló beszélgetést. Jelenleg jobban érdekelt a velünk lévő negyedik személy, és az egyre vészjóslóbbnak tűnő jelek a testén. - Elnézést, hogy közbeszólok, de ha már most adódott egy kis időnk megkérdezném, hogy mi is történik jelenleg Factoval? Nyugtázásképp bólintok. - Szerintem elmondom neki, hogy Tesztelő vagyok. Ha az adósod, úgy se tiltakozhat, nem? Talán még közelebb is hoz minket egymáshoz. - Ahogy jónak látod - bólintott Athal is, Sevren kijelentésére, majd a második és egyben elsődleges problémára koncentrált. - Hogy is magyarázzam...? Röviden, ilyen jelek vannak rajtatok, amikor átléptek a Szintekre. Facto esete pedig azért aggasztó, mert az Átlépés kontrolálatlan. Vagyis úgy lépett át, úgy nyitotta meg a programot, hogy azt semmiféle előzmény nem követte. Nem mondta ki a kódot és nem támadta meg egy Csuhás sem. - Szóval jelenleg a Szinteken van. De ez mégis, hogy lehet? Lehet ennek egyéb kiváltó oka is? Vagy csak úgy véletlenszerűen átkerülhetünk? - Apropó. Említetted, hogy téged valahogy visszahozott az egyik szintről...az hogy történhetett? Nem tudjuk most ugyanazt megtenni vele is? - Igen említettem, mint ahogy azt is, hogy nem tudom, hogy, hogy csinálta. Bár az Elosztóban Farkas felajánlott egy módot a Szintekről való kijutásra, de én azt elutasítottam. Viszont ez azt jelenti, hogy Factonak kívülről kellett valahogy visszahoznia, aminek nála is működnie kéne. Már ha ismernénk a módszert. – Ezzel egy időben Athalra nézek. – Esetleg nem tudsz ebben kisegíteni minket? - Ha tudnám azt a megoldást, most nem mennénk a klinikára - válaszolta fejcsóválva. - Épp ez a gond, hogy a Crimson rendszere még számunkra is tartogat meglepetéseket. De azt hiszem ebben tényleg Neil fog nekünk segíteni. Ő elég behatóan tanulmányozta a Crimson testre gyakorolt hatásait, míg én az elme befogadóképességének határaival voltam elfoglalva. Ugyan ezt nem akartam ott, mindenki előtt elmondani, de gyanítom, hogy Sevren jegyzetei valójában az apjáé. Ami azt jelenti, hogy nem csak Red, de Neil is rejteget valamit. Arról nem is beszélve, hogy Neil a Tesztelők orvosa is, tehát nem egy esetet látott már, sőt, talán ismeri is a hátulütőket. Meglepetten nézek Athalra, nem gondoltam volna, hogy ennyire benne van az öreg és mégse tud rólam semmit. Ez cseppet gyanús. - Akkor ki küldte el nekem azokat a jegyzeteket? Ő volt, vagy valaki más is tudott róla? - Mivel nem tudja, hogy Tesztelő vagy, így valaki mást kell gyanúsítanod. Neil a legjobb tudomásom szerint arccal a gázsifelé foglalkozik a Tesztelőkkel. Azt sem zárom ki, hogy Red volt… vagy a Tesztelők maguk hívtak vissza. Sajnos… ez egyre inkább egy több szálas történetté fajul. A jelzőlámpa pirosánál megállt, majd Lock felé fordult. - Ami pedig az átkerülést illeti, abban nincs semmi véletlen. Egyszerűen nem lehet véletlenül átkerülni. Csak kétféleképpen; vagy mész, vagy hívnak. Az előbbibe a csuhások is beletartoznak, akik átküldenek a Szintekre. Az utóbbi, amikor hívnak… olyanra még nem volt példa. Nem tudom Facto miféle kapcsolatba került a Kísértetével, vagy magával a Crimson-nal, de úgy sejtem, hogy ezúttal hívásról van szó. És ezzel megint odalyukadtunk, hogy a Crimsont nem teljesen mi hoztuk létre, ergo, nem tudunk mindent. Ujjaival idegesen dobolt a kormányon, majd az ablaknál könyökölve dörzsölte homlokát. Nagyon hosszúnak tűnt ezt a várakozás. - Miért aggódsz ennyire? Mitől másabb a hívás mint a szimpla odakerülés? És ez nem teljesen ide tartozik, de mi lesz akkor, ha a project valamilyen oknál fogva megsemmisül? - Ez egyszerű. Amikor mész, a bejutásod kontroll alatt van. Elég egyszer jelezni a MS-nek, hogy baj van és egy Csuhás már ugrik is, hogy kihozzon. Egy Hívás ennél komplikáltabb, mert a folyamat kontrolálatlan. Olyan, mintha egyszer csak fognád magad és minden előjelzés nélkül elájulnál. Azt már tudjuk, hogy az ájulás mitől van, de ha szimplán nem jut elég levegő az agyhoz, akkor nem indulna be az MS védőrendszere, ami ez a bőrön végigfutó zöld hálózat. Ez a hálózat felel a test felügyeletéért és ez küldi az adatokat a… rendszerbe… - itt Athal kissé elmélázott, láthatóan eszébe jutott valami. Szinte hallható volt, ahogy kattognak a kerekek. - Mi az, Athal? Eszedbe jutott valami? - hajoltam előre a két ülés között. - Így is mondhatjuk. A lámpa sárgára, majd zöldre váltott. Már nem jártatok messze a klinikától, ahol Neil, mint főorvos dolgozott. - Emlékeztek mikor azt mondtam, hogy a Crimson-t katonai programnak terveztük? Na most azt is próbáljátok feldolgozni, hogy valaki ügyesen beépült a belső körökbe és úgy fest manipulálja a rendszert. Mindabból, amit eddig tudunk, annyi a biztos, hogy valaki nemcsak azt nem akarja, hogy lezárjuk a programot, de ügyesen beette magát közénk. Ugyanis az MS által küldött adatok a központba futnak… na és ki van a központban? - Fogalmam sincs, hogy hová futnak az MS által küldött adatok. Azt tudom, hogy a Kísérteteink is osztoznak az emlékeinken. Már ha jól értettem...De érdekelne a dolog! Ahogy visszatérnek az apás témához, amiből úgy tűnik kiderült, hogy náluk egyfajtaa családi biznisz ez a K-Project, a gondolataim kicsit elkalandoznak, de Sevren egy korábbi kérdése nekem is felkelti a kíváncsiságom, így az visszarángat, bár úgy tűnik választ nem kapunk rá. - Gondolom a központban vannak az egészért felelős fejesek vagy a vezető kutatók. Bár arra tippelnék, hogy akármelyik is, társul hozzájuk egy nagy adag katonai képviselő, a projekt jellegéből adódóan. Mellékesen megkérdezném, részben ide tartozóan, hogy lehetséges, hogy egy külsős is megtalálja és hozzáférjen ehhez a "világhoz”, mint ti? - Fenéket! - legyint lemondóan. - Azt a labort bezárták. Pont ezért érdekes a helyzet. Amit mondtál Sevren viszont jó pont! Úgy fest Thomas halála nemcsak szimplán arról szólt, hogy kiléptessék a rendszerből, hanem arról is, hogy a benne lévő MS által eljussanak a Központba. Amit zároltunk! Szóval az, hogy a Kísértete magába olvassza Farkast nem csak létszükséglete, hanem ha úgy vesszük kötelessége is. Valaki nagyon kavarja a masszát... de akkor... óh, te vén marha! Már értem! Red ezért tűnt el! Ezért mosta el a nyomait, hogy őt ne rángassák bele. De akkor mi a ló... áh, itt is vagyunk! A hirtelen váltással együtt kanyarodott be a Városi Klinika parkolójába, mad előkapta mobilját és tárcsázott. A rövid beszélgetés után, mit hallhatóan Neil-lel folytatott, még mindig bezsongva ugrasztott ki titeket a kocsiból. - Bemegyünk! Első emelet, 5-ös terem. - Ebből pedig az következtethető ki, hogy Thom Kísértetének semmi köze nem volt Thom halálához. De miért kötelessége beolvasztani a Farkast? És ha már a Patkány kártyája Merlocknál van, ő nem tudja valahogy megidézni? Mire jöttél rá? Kire gyanakszol? - ezeket a kérdéseket már a folyósón teszem fel neki. Ahogy megállunk kiszállok, majd Factot is kiemelem a kocsiból, hogy utána kövessem Athalt. - Ezt valahogy én nem értem. A helyet, ahol lényegében a legfontosabb információk tárolódnak, csak úgy őrizetlenül ott hagyjátok porosodni a nélkül, hogy átköltöztettétek volna a dolgokat, vagy legalább töröltétek volna az ottani adatokat? Vagy esetleg ez volt a cél, hogy odacsaljátok hozzá azokat akik meg akarják ezeket szerezni? – A folyosón elhangzó kérdésekkel kapcsolatban még eszembe a jut valami. - A Róka szerint nem lehetséges, hogy én idézzem meg a kis rágcsálónkat. Meg arra tippelnék, hogy Farkast további információk megszerzése miatt kell még beolvasztania, meg, ha minden igaz, utána képes lesz a Szintekre is eljutni, talán azokkal együtt, akik Thom halála mögött állnak, vagy csak egyszerűen, hogy onnan is átvigye a megszerezhető információkat nekik. Mondjuk ismét csak nem értek egy dolgot: miért szükséges a Központba eljutniuk? Ha már sikerült az MS-t feltörniük, hogy megtalálják, akkor már miért nem abból nyerik ki az információkat? Mikor beléptetek a folyosóra, az ájult Facto-t nem volt ki sajnálja, vagy fontosabbnak vélje a többi betegnél. Olyan érzés volt, hogy csak egy beteg a sok közül, és az ő problémája biztos nem olyan nagy, mint más, normális állampolgáré. Mintha a rajta futó hálózatot más nem látta volna, vagy nem ez volt az első eset. Athal a liftnél konkrétan megállt és hívta a liftet. - Ugyan nincs kedvem lépcsőzni - magyarázta, majd az elhangzottakra reagált. - Az első kapocs, hogy Patkány kódja megváltozott, ennek értelmében maga az egész lény instabillá vált. Ennek értelmében szüksége van Farkasra, hogy életben maradjon. Ugyanakkor egyik Kísértetet sem olyanra teremtettük, hogy az ártson a csapatának, illetve ott a másik tény, hogy ha a Játékosa meghal neki ebben a világban nincs keresnivalója, tehát visszakerül a saját Szintjére és azzal együtt megsemmisül. Ez az alapmechanizmus. De ez megtört, mikor feltörték a kódját. Innen jön a kérdés, hogy erről a kapcsolatról ki tudott rajtunk kívül és miért kellett megváltoztatni a rendszert? És nem vagyunk olyan marhák, hogy mindent úgy hagyjunk, kérlek! - nézett lesajnálóan Lock-ra. - Amikor azt mondtam bezártuk, az azt jelenti, hogy mindent kimentettünk és mindent lekapcsoltunk. Ha nincs energia alatt, nem tud működni. A mentett fájlok pedig nálunk vannak. Vagyis Rednél és nálam. Másnak nem adtuk oda. Innen jön a másik kérdés, hogy ki hozta megint áram alá a központot? Az MS feltörése logikus, de az MS nem tárolja sokáig a rész információkat, másrészt ha nem jut energiához, az adatok elvesznek. Ezért van testben... Miközben vártatok a liftre egy öregasszony fejcsóválva állt meg mögöttetek. - Ezek a mai fiatalok csak a videójátékokban élnek! Nektek, fiataloknak inkább mozognotok kellene, mint a gép előtt görnyedni! Ennyi sületlenséget összehordani... az unokám ugyanilyen videójátékfüggő, mint maguk! - Viszont annyira voltatok marhák, hogy otthagyjátok a létesítményt bárkinek, aki csak visszakapcsolja az áramot és mindenről tudomást szerez, igaz? Nem látok logikus magyarázatot arra, hogy miért lett otthagyva minden őrizetlenül, vagy anélkül, hogy porig romboltátok volna a helyet, ha már átköltöztetek. Soknak éreztem ezt így kimondani, de nem tetszett, ahogy Athal Merlockhoz szólt azon a majdnem lenéző hangon. A néni fecsegését pedig inkább ignorálom úgy ahogy van, mielőtt még az előző kissé feszült állapotomban reagálok rá. Athal tekintete és hozzá társuló tekintete nem zavar különösebben. Nem lenne hosszú életem a szakmámban ha minden ilyesmit magamra vennék. Az idős hölgy megszólalása meglep egy pillanatra, de ezen kívül nem igazán reagálok rá. Egy kicsit közelebb lépek a többiekhez és halkabbra veszem a beszédem, hogy az esetleges körülöttünk lévők kevésbé hallhassák. - Egy ennyire túlbiztosított rendszerben nehezen elhihető, hogy ez megtörténne. Ezért is furcsálltam, illetve furcsállom, hogy "csupán” annyival, hogy valaki kitalálta, hogy hol van ez a központ, az ott tárolt információk komolyabb veszélybe kerültek, hiszen, logikusnak tűnik, hogy annyi nem elég a megszerzésükhöz, hogy felkapcsolják az áramot. De még ha ez nem is így van, akkor is, elég magas szintekre való beépült emberekre utalna, ha egy ilyen jelentőségű projekt kulcsfontosságú információi veszélybe kerültek. Ami ismét, vagy az ellenfeleink fejlett kémrendszererére vagy a mi részünkről jelenlévő komoly hiányosságokra utalna. Persze mindez vehető csupán spekulációnak, hiszen még mindig nem ismerem, csupán kis hányadát a dolgoknak. Athal értetlenül nézett, hol az egyikre, hol a másikra, majd a nénire, aki szerint ez az egész egy videójáték. Kimondatlanul ugyan, de ezen harmadik személynek adott igazat. Ő örült volna a legjobban ha tényleg csak ennyiről lenne szó, hogy csak egy unaloműző játékról beszélgetnének. - Sajnálom hölgyem, de a lift csak 4 személyes - rázta le végül az öregasszonyt, ki erre morgott valamit, de a vak is láthatta, hogy a csapat tényleg elfoglalta az egész helyet. Csak egy emelet... és ha minden kiderül Athal-t meg fogják ölni. Sajnálatos mód ezzel ő is tisztában volt, ezért sem húzta fel magát azon, hogy jelenleg őt tartják a rosszfiúnak. - Mint mondtam az adatok nálunk vannak, az MS meg csak testben működik. A központ pedig nem egy játszótér, hogy oda bárki beléphessen és nem robbantottuk fel, mert akkor ti is meghaltok. Ez elég indok? És mielőtt megkérdezitek; nem, nem szó szerint értettem. Csak ha mindent el akartunk volna törölni az üggyel kapcsolatosan, akkor veletek kezdjük a sort, hiszen ti vagytok az elsődleges gyenge-láncszemek. Gondoljatok bele: kétlábon járó adathalmazok vagytok egy olyan projektről, amit nem dörgölünk a lakosság orra alá, sőt, igyekszünk teljes titokban tartani. Szóval de, van benne logika, hogy csak egy üres labort hagytunk magunk mögött, amit ha be is indítanak, nem jutnak semmire. Egyetlen MS-sel konkrétan kitörölhetik. Mire Athal ezt elmondta a lift megállt, pittyent egyet, majd az autómata ajtó feltárult. Hosszú folyosó nyílt előttetek, fehér falakkal és pepita padlóval. Ha még az ajtók is színesek lettek volna, nem sok különbség mutatkozna a klinika folyosója és a Második Elosztó között. Athal vett egy mély levegőt, majd elindult egyenesen előre az 5. terem felé. Az irodából Sevren számára jól ismert hang szűrödött ki. Nevetett, majd viccesen morgott valamit, mintha az lenne a világ legnagyobb problémája. Mikor Athal bekopogott, a beszélgetést hamar lerázta és már rohant is ajtót nyitni. A kezdeti vidámságban Athal egyre inkább érezte a nyakát szorongató tudatot. Elég egy pillantás és Neil összerakja a képet. Még ha nem is szó szerint, de Athal halála komolyan közelgett. Az ajtót nyitó férfi, bőven negyvenes éveiben járt, mogyorószín hajába egy fehér tincs költözött, mit ő büszkén viselt. Körszakálla ápoltan keretezte markáns arcát, szemüvegét ezúttal orvosi kabátjának zsebébe süllyesztette. Az arcára kiülő öröm, szinte lassítva csapott át döbbenetbe, majd komor aggodalomba, ahogy kék szemei Sevrent vizslatták, majd Factot. Végül Athal-on állapodott meg. - Gyertek be! - invitált titeket beljebb, ellenvetést nem türő hangon. Athal előre engedett titeket, ő lépett be utolsónak, vállalva a következményeket. - Neil, tudom... - kezdett magyarázkodni, mikor a háta mögött csattant az ajtó. - Ezt később megbeszéljük. Mindkettőtökkel - zárta le a témát, de úgy tűnt Athal-t ez nem nyugatta meg. - Attól félek nem lesz később. Neil keze megremegett. Nem a félelem, inkább a düh volt az, ami szabadulni akart. A két orvos között szinte szikrázott a levegő, majd Neil teljes önuralommal Facto-hoz lépett. - Mi történt vele? - kérdezte tőletek, láthatóan igyekezvén ignorálni Athal jelenlétét. Részben értettem csak egyet Athallal, mivel minket nem támadtak meg viszont a labort ezek szerint igen...ebből adódóan pedig nem mi voltunk a leggyengébb láncszem. ~Nem is tudom, hogy örülnöm, vagy haragudnom kéne-e most, hogy "végre" láthatom édesapám.~ Amikor kilépett az ajtón, egyenesen a szemeibe néztem, majd mikor észrevette, hogy itt vagyok, az arcát látva nem tudtam, hogy mit mondjak...pedig valami frappáns köszönésre készültem. - Szia apa. ~Látom, legalább még felismersz.~ Nem utáltam őt, csak nehezteltem rá, hisz soha nem volt velünk, csak kisebb koromban. Azóta alig van vele pár közös emlékem...vajon emiatt a Project miatt hagyta ott az apai kötelességét? Beléptem az ajtón és körülnéztem a szobában. - A mindkettőnkkel? - vontam fel a szemöldököm. - Most mondanék valamit, de nem akarlak megalázni két és fél előtt és nem akarok tiszteletlen lenni veled szemben...apa. Sóhajtottam és összefontam a karjaim a testem előtt. Kezd elhagyni a nyugodt énem... Ahogy megérkezünk célállomásunkhoz és kinyílik az ajtó, mögüle egy már valószínűleg az ötvenes éveihez közeledő férfi lép elő. Kedves beinvitálását követően én is bemegyek a rendelőbe és megállok az ajtótól kicsit távolabb. ~Milyen kellemes itt a légkör. Az ablakban lévő virágok is mindjárt elszáradnak.~ Sevren megszólalása után minél gyorsabban megpróbálom magamhoz venni a szót, mielőtt bármi reakció érkezne rá. - Üdvözletem - szólok az orvos felé, és, mivel kezeim mozgása igencsak korlátozott, felé biccentek – Igazán sajnálom, hogy meg kell szakítsam ezt az igencsak kedélyes családi újraegyesülést, de lenne itt valaki, akinek úgy érzem jobban szüksége lenne némi figyelemre. A fiú, hogy Athal szavaival éljek, minden különösebb előzmény nélkül át lett hívva a Szintekre. Neil maga is belátta, hogy nem a legkedélyesebb fogadtatásban részesítette vendégeit, beleértve a fiát, akivel így is érdekes kapcsolatot ápolt. - Elnézést kérek a mogorva indításért. Nem hittem volna, hogy a Crimson Tesztelőivel kell foglalkoznom. Főleg azt nem, hogy a fiam is benne van - szúrós szemmel nézett Athal-ra, majd engedett szakmai kötelességének és inkább átvette Facto ájult testét, hogy ezután az ágyra fektesse. - Ő egy ember? - Igen. Csak a MemorySave aktivizálódott benne - felelte Athal. - Mikor történt? - Kb. negyed órája a Vörös Házban. Ott tartottunk egy kis gyűlést. - Hm. Neil hümmögése nem mondott, de nem is ígért semmit. Nagyjából öt percig vizsgálta a nyakszirtet, majd mikor megtalálta azt, amit keresett, Athal felé nyújtotta a kezét. Athal szótlanul és egy fájdalmas sóhajjal adott egy kis chip-et, mit Neil azonmód a kezelőágy megfelelő paneljébe dugott. A Facto teste felett megjelenő hologramlapokon a teljes testvizsgálat megjelent. Úgy a csontvázról, mint a beültetett MS állapotáról. - Úgy fest az MS nem sérült és a test is rendben van - állapította meg végül. - Gondolom figyeltél rá a sérülése óta. - Igen. De azóta nem produkált ilyesmit. A Hívásnak nincs nyoma? Neil felsóhajtott. - A Hívás nem olyasmi, amit kontrollálhatnánk, vagy ami nyomot hagyna. Inkább azt kell megtalálni mi azaz állapot, ami ezt engedhette. Bent fogom tartani megfigyelés alatt, legalább három napig. Athal a falnak dőlve bólintott. - Ha már hamarabb nem lehet elengedni... - vonta meg vállait. - Ha őszinte akarok lenni Rent sem engedném el. Eleve nem is értem hogy jelentkezhetett erre az őrültségre bárki is! - Ahogy te lettél a Tesztelők Szervezetének orvosa. Erről nem akarsz esetleg beszélni? Athal kérdésére Neil fenyegetően mély levegőt vett. - Mit akartok tudni? Nem volt különösebb reakcióm apám fogadtatószövegére, de egy kérdés felmerült bennem. Bár nem tudtam, hogy kinek tegyem fel, de most már két ember van itt, aki segíthet a dolgok véghezvitelében. ~Ren...nem is emlékszem, hogy mikor szólítottak így utoljára.~ Továbbra is próbáltam visszafogni a szemrehányó kommentárt, pedig lett volna belőle bőven. - Úgy látszik, hogy megyek a vérem után. Hisz most mindketten itt vagyunk...bár én nem tudok sokat erről az egészről, de gondolom nem szállhatnék ki csak úgy. Tudtad, hogy nem is túl régen majdnem meghaltam? Emiatt a project miatt? Próbáld meg megakadályozni, hogy ez újra megtörténjen...segíts mindenben amiben tudsz. Kérlek. Athal szélesen elmosolyodott, míg Neil összefonta karjait. Megvárta, míg fia befejezi a puffogást. - De, kiszállhatsz ebből az egészből. Ha jól sejtem a project után nem emlékeztél semmire és az emlékeidet most próbálod összerakni. Kettőtök közül egyedül a zsoldost kezeltem a project alatt - nézett ekkor Lock-ra. - Téged még véletlenül sem hoztak a közelembe és te is szépen titkoltad, hogy beálltál a Tesztelők közé. Pedig akkor még emlékeztél! Látszott rajta, hogy igyekezik visszafolytani dühét és megakadályozni, hogy kiabáljon. - Hárman vagyunk orvosok ebben a project-ben, a kollégák meg hallgattak rólad... veled meg beszélek! - fordult ekkor Athal felé. - Csak azt tudnám mondani, amit egyébként is. Megfelelt a teszteken és maguk a Tesztelők küldték hozzánk... - Tudtad, hogy a fiam! És jól tudtad, hogy nem akartam, hogy ezekbe belekeveredjen. Ott voltam tőled egy köpésre és végig tusoltad, hogy a fiam is Tesztelő! - De ő lépett be! Saját akaratából! A Crimson kapcsán nem rughattam fel a szabályokat! Vagy hozzánk kerül, vagy máshoz, másba! - Az egyetlen gyerekemről beszélsz! - De tudod, hogy igazam van - érvelt Athal, majd mikor rádöbbent, hogy ezt nem itt kellene megbeszélni, csitítólag próbált beszélni - Jó! Akkor akadályozzuk meg a többi ilyen félreértést. Ismersz olyan Tesztelőt, aki ragaszkodott ehhez a project-hez? Neil az ágyra, és ezzel Facto feje mellé könyökölve hallgatta a vádakat, majd a kérdésnél ismét nemlegesen ingatta fejét. - Midenki. Az egész Tesztelő Szervezet erre a project-re volt kiéhezve, te is tudod. Az Ardorral együttdolgozni maga a megvalósult álom! A Crimson meg pont olyan project, ami nem adathatott meg mindenkinek. Mindegy melyik Tesztelőt kérdezed, mind ugyanazt fogja mondani. Ezen a szálon biztosan nem mentek tovább... Ren! Fordult ekkor Sevren felé. - Nem kérem, hogy borulj a nyakamba, de anyádat hagyd ki ebből. Ő az egészből kimaradt már az elejétől kezdve és őt sem akarom elveszteni... ha már téged sikerült. Rendben? Ebben a pillanatban Lock-nak SMS-t jelzett a telefonja. A Főnök válaszolt: "Ez nem telefon téma. Gyere be és megbeszéljük". Egy darabig megint csendben hallgattam apám mondandóját, majd a párbeszédüket...de az meglepett, hogy ennyire féltett. - Ha ennyire sokat jelentek neked miért nem töltesz több időt velem...vagy velünk? Túl sokszor hiányol otthon mindenki. Kíváncsi vagyok, hogy mi ennyire fontos neked, hogy még minket is hanyagolnod kelljen miatta. Anya nem tud semmiről és nem is fog...hacsak nem titkolózik ő is. Viszont Hanra gyanakszom a Vörös Ház óta. Először le akartam nyelni amit mondott, de nem esett túl jól, így pár másodperc után újra megszólaltam. - Miért gondolod úgy, hogy elvesztettél? Tesztelőként már nem számítok embernek, vagy mi? - savanyú képet vágtam és lehajtottam a fejem. ~3 nap, mi? Még ha pillanatnyilag úgy is érzem, hogy szeretnék minél hosszabban a közelben maradni, tudom, hogy nem ücsöröghetek semmittevésben sokáig. Még mindig sok dolog lenne, amit el kéne intézzek.~ A meglehetősen érzelmekkel teli beszélgetésből próbálok kimaradni és inkább csak passzív résztvevőként figyelni, de az említésem felkelti az érdeklődésem, így én is közbeszólok. - Szóval kezelt engem? Még nekem is kicsit furcsán hangzik ez a kérdés, de miit tudna elmondani rólam akkorról? Bármilyen kis részletet megköszönnék. Szinte a megszólalásommal egyidejűleg hallom a jelzést, hogy üzenetem jött. Előveszem a telefont, hogy megnézzem. - Elnézést, csak egy pillanat. - ~Heh. Szinte már el is felejtkeztem róla. Bár nem volt nehéz kitalálni, hogy ezt kapom válasznak, de ez pont megteszi egy rúgásnak, hogy elinduljak innen. Körülnézek a jelenlévők között. - Hol van pontosan ez a kórház? – Majd, ha megkapom a választ, visszafordulok Neil felé az egyel korábbi kérdésemre való válasz reményében. Athal sem szólt semmit, sőt lehetőleg ő is igyekezett láthatatlanná válni erre a beszélgetésre. Régi és egyben új sebek nyíltak fel, csak mert összehozta ezt a két Tesztelőt. Mindegy miként állnak a tények, az ügy fényében ők sem többek holmi bábuknál. Neil alaposan át akarta gondolni a válaszát a fiával szemben, de Lock kérdése kihúzta őt a múlt hibáinak mocskából. - Zárkózott, de megbízható. Ilyennek ismertelek meg. Mikor vesztettél egy hibával szemben, míg felépültél azon morfondíroztál, hogy hol rontottad el és ha visszakerülsz hogyan tudnál vele megküzdeni - felelte tömören, ahogy az orvosok szokták. - Szakmai szemmel nézve nem voltál különb egyik Játékosnál sem... legalábbis akkor így gondoltam. Miután ezt kimondta, Athal ragadta magához a szót, hogy útbaigazítson a hellyel kapcsolatban. - Renlar nyugati részén, Scylen-hez közel. Nixon köz 63-67 a pontos cím. Berendeltek? - érdeklődött, majd ő is eltette a telefonját. Úgy fest neki is volt egy fontos levele. - Elvihetlek egy darabon, ha gondolod. Mindeközben apa és fia tovább folytatták az eszmecserét, bár Neil szíve szerint mindenkit kipaterolt volna, hogy ezt nyugodtabb körülmények között vitassák meg. - Mert nem tehettem. Ahhoz, hogy fenntartsuk az életmódunkat muszáj naphosszat dolgoznom. Másfelől a Tesztelők felé is vannak kötelezettségeim. Nem kérem, hogy most azonnal megértsd, mivel ez nem most kezdődött. Még bőven a születésed előtt. És az egy szem gyerekem vagy, még szép, hogy próbáltam rád vigyázni! Balgaság, hogy nem számítasz embernek... ezt verd ki a fejedből Ren! Ami pedig a többit illeti... maradj itt a barátod mellett. Talán így meg tudjuk érteni a Hívás mibenlétét. Apád kijelentésével egyidőben neked is zörgött a telefonod. 2 üzeneted jött. Az egyik Levarine-tól: "A szolgálód megkeresett. Ő is benne van. Elküldött Redrumhoz." A másik Angel-től: "Tudunk találkozni holnap?" ~Érdekes.~ Nevetek fel kissé magamban. ~Csak remélni tudom, hogy ez a részem nem változott meg túlzottan az óta.~ Miután megtudom a címet megírom a választ a Főnöknek: ,, Jelenleg egy ismerősöm kórházba került, így most Renlar nyugati részén, Scylen-hez közel, pontosabban a Nixon köz 63-67-nél vagyok és nem szeretnék nagyon távol menni, így találkozhatnánk valahol félúton?” ~Bár tény, hogy innen nem lenne olyan nagy dolog visszamenni a Központba, de végül is nem hazudtam. Teljesen… ~ Amikor végeztem Athal felé fordulok. - Igen, mondhatjuk. Bár még nem tudom pontosan hol lesz találkozóm, de hamarosan ki kéne derüljön, így megköszönném a fuvart. - Ez után ismét a másik orvos felé fordulok. - Esetleg kaphatnék egy papírt meg tollat? - Miután megkapom a kért eszközöket, leírom a papírra a telefonszámom majd átnyújtom Neilnek. - Ha megoldható, szeretném, ha Ön, vagy még jobb, már amennyiben lehetséges lesz, ha egyenesen Facto kapcsolatba lépne velem, ha magához tér. Illetve - ezt már Sevren felé intézve - örülnék, ha Levarine-hoz hasonlóan mi is elérhetőséget cserélnénk a biztonság kedvéért. - Még hirtelen eszembe ötlik valami. - Egyébként, hogy értette azt, hogy „gondoltam”? Valami miatt megváltozott a véleménye? Megadóan sóhajtottam apám magyarázatának hallatán. - Apa...sajnálom az előbbit. Évek óta gyűlt minden...de azt hiszem meg tudom érteni. Ma még maradok, de három napot nem várhatok...viszont próbálok a közelben maradni. El kell jutnom a saját szintemre, többet akarok tapasztalni abból a valóságból. De kéne jópár tanács, segítség, vagy bármi. Tényleg, valamit elfelejtettem kérdezni, amit még a Vörös házban kérdeztem Angelique-től. Vannak Tesztelők számára elérhető kódok? Mint a játékokban az adminoknak? Gondolom aki tesztel, annak könnyen meg kell találnia a hibákat, vagy bármit ami javításra szorul...és nem logikus mindenhova odasétálni. Ha már csak arra gondolok, hogy az a labirintus mennyire komplex lehet, mégis lenne mondjuk egy hiba valamelyik pontján ami sűrgős javításra szorulna, csak sétával juthatnánk oda? Ilyen kódokra gondoltam, vagy hasonlókra. A másik pedig az, hogy nálam van a naplód. Vagy az én naplóm. Fogalmam sincs, mert nem emlékszem...de a végén volt pár szó: Karmok, Aranyló fény, Sóh---Ó, egy pillanat...üzenetem érkezett! - szóltam, amikor megéreztem a rezgő jelzést a combomon. Elvigyorodtam, amikor láttam, hogy Angelique volt az egyik a kettő közül, de először Levarine üzenetét nyitottam meg, mert nem enyeleghetek ha ő épp bajban van és azért ír. - Tudtam! - szóltam el magam hangosan az üzenet végén, de rögtön leesett, hogy négyen vagyunk, el is vörösödtem zavaromban. - N-nem fontos. Vagyis de...apa, tudsz valamit arról, hogy Han-nak mi köze van a Projecthez? Levarine (kimondtam a nevét, hátha tudja kiről van szó így tesztelőkorvosa-kun lévén) most írt, hogy ő is benne van. Ekkor jutott eszembe, hogy jobb lett volna előbb többet megtudni a dologról. De mindegy, gyors választ írtam, hogy végre elolvashassam a másik várakozó SMS-em is. "Ennél jobb nem is lehetne. Athal az egyik fele, Red a másik. Amit Athal nem tud, azt Red tudja, így kiegészíthetjük az információink. Légy óvatos! Nem tudhatjuk, hogy valójában ki áll a mi oldalunkon és ki nem! Örülök, hogy épségben vagy. Találkozzunk újra Red után, de ha bármi van, írj csak." Megnyitottam a másik üzenetem és felcsillantak a szemeim. "Természetesen! Ha lehet akkor hívj fel, hogy megbeszéljük a részleteket! Remélem, hogy nincs semmi gond." ~Szokatlanul tömör volt...vajon minden rendben?~ Erről pedig eszembe jutott valami. Athal felé fordultam, de igazából mindkettejükhöz beszéltem. Nem érdekelt, hogy ki intézkedik ezügyben, ha egyáltalán tehetik, csak az eredmény érdekelt. - Angeliqueról lenne szó. Nem tudom, hogy milyen kapcsolatban vagytok vele, de ő is benne van valamilyen szinten...ha nekem nem lenne rá lehetőségem, megvédenétek őt? Nem fog közém és a Project közé állni, ezt garantálom. Ekkor jött hozzám Merlock a számcsere ügyben. Jó ötlet, minél többen vagyunk együtt, annál jobb. A zsoldossal való gyors számcserénk után apára és Athalra néztem felváltva, válaszokban reménykedve. //Basszus Ero, mekkora fail már, hogy egyikünk se vette észre, hogy a kártyáink akarnak valamit. o.o xD// [ Módosítva: 2014.02.08 1:57 ] |
| Amarillis | 2014-02-08 02:32 |
|
- Shelly! - kiáltok kitörő lelkesedéssel és megragadom Kísérőm kezeit. - Azt hiszem még sosem örültem ennyire. Ez a hely egyszerűen gyönyörű!!! *Shelly először csodálkozva, majd kuncogva figyelte a reakciódat. - Örülök, hogy tetszik! A Szinted többi része is hasonló amúgy.* - Mindent látni akarok! Olyan jó hogy itt vagy! - mondom ragyogó szemmel, majd a kártyámra pillantok - Úgy látom közelebb kerültem a nevedhez. Vajon hogy szerezzem meg a hiányzó részt? Amúgy igazad volt, egy csuhás segített, be kell vallanom nem igazán értem őket... Shelly, számítok rád! *- Egyelőre maradj egy kicsit, még nem vagy teljesen jól - csitított kedvesen és csak ekkor vehetted észre, hogy a külseje kicsit megváltozott. Enyhén hullámos világosszőke hajába vörös és fekete csíkok keveredtek, ruhája sem hasonlított már ahhoz, amiben megismerted. Egy sokkal nőiesebb, mégis könnyedebb, zöldeskék ruhácskát viselt, mely térdig ért, alatta fekete harisnyával. - Meg az sem árt, ha átöltözöl. A Szinteden nem kóborolhatsz ilyen ruhában. Hozzuk azt, amit utoljára viseltél? - ajánlotta fel, majd gyorsan válaszolt a kérdéseidre. - A nevem betűit próbák rejtik. Feladványok, különböző Szinteken. Ha azokat teljesíted, akkor kapsz egy betűt. Vagy akkor ha, megtudsz rólam valamit. Egy emléket. Amúgy mit nem értesz a Csuhásokon?* - Elképesztően csinos vagy! Van gardrobe-szekrényem? Megnézném... Bár, azt hiszem bízom az ízlésedben! - nézek még egyszer végig rajta, csillogó szemmel. Közben rájöttem, magamra se ismerek, eddig mások előtt legtöbbször csak udvariasan voltam jókedvű, mintha szerepet játszanék. Egyedül az előadások közben éreztem magam igazán felszabadultnak "Ilyen lenne a valódi énem...?" gondolkodok el picit, majd mosolyogva ismét Kísérőmre nézek - Jaj Shelly, borzasztóan izgatott vagyok. A csuhásokról annyit tudtam meg, hogy ők is valamilyen tesztelők és h nem pont az a dolguk, hogy minket átküldjenek, de még is azt teszik... vajon mit tesztelhetnek? *- Köszönöm szépen! - simított végig haján, bájos mosollyal, majd lábát lóbálva bólintott. - Még szép, hogy van! Bár minden Szintvándornak csak egyfajta ruhája van, nálunk kettőd is van a biztonság kedvéért. A gardrób többi eleme csak erre a Szintre érvényes, de akkor hozzuk a ruhádat! Ezután tapsolt kettőt, mire két, nyuszifülű szolgálólány, mosolyogva jött be a jobb oldali fal egyik nyílásán, kezeikben egy teljes ruhás szettel, miknek csak a színeit láthattad; barack, fekete és organzalila. - Ami pedig a Csuhásokat illeti, sajnos sokat nem tudok benne segíteni... de azt hiszem a bátyámat át tudom hívni ide. Van egy olyan érzésem, hogy tudna mit mesélni - tette hozzá nevetve, majd felpattant az ágyról és közelebb engedte a szolgálólányokat.* - Hé, fel tudok öltözni egyedül is... - próbálkoztam, de nem törődtek vele, pillanatok alatt rám került a ruha és kezdtek valamit a hajammal és azt se tudom mit csináltak még velem, míg végül elkészültek és elégedetten méregettek. - Shelly, valahol nincs itt véletlenül egy tükör? *Valóban nem érdekelt senkit sem, hogy fel tudsz öltözni magadtól is, hiszen az volt a procedúra, hogy ők csinálják meg. Alig harminc percbe került, mit Shelly vigyorogva nézett végig, olykor visszafojtottan nevetett is. Hogy ezen, vagy valami máson, azt nem lehetett behatárolni. A kérdésedre viszont bólintott. - Persze, hogy van! Gyere velem! - azzal karon ragadott és az egyik ösvényen végigvonszolt. A hálóból a prizma terembe értetek. Megannyi színes üvegen csillant meg a fény, ezernyi fénypászmát szórva szét a teremben. Akár a tiszta, csillagos égbolt, olyan hatást keltett az egész szoba, a világoskék falaival és a füves talajjal, mit ugyanúgy körbeöleltek a békésen csordogáló források. Shelly elengedte a kezed, majd perdült egyet a pászmák között. Forgására a csillagok követni kezdték, hogy utána egyetlen faragott szegélyű tükörré álljanak össze a szemed előtt. Abban láthattad meg új önmagad: a barackszín, ejtett vállú, enyhén húzott ujjú fölsőd, mire egy sötét orgona színű fűző-szoknyát kaptál, mi több rétegben takart, egész combközépig. Ugyanolyan fekete harisnyát adtak rád, lábadra pedig kecses topánka került, szintén sötét orgona színben. A hajadat több helyen feltűzték, ettől vagány és elegáns lett egyszerre.* Most valahogy Shelly is egész másmilyennek tűnt, eddig sokkal kimértebb volt, most pedig olyanok lehettünk mint két barátnő, megannyi érzés kavargott bennem, jó volt őt ilyennek látni. - Hűaztamindenit! Nem tudok betelni ezzel a hellyel... mintha valahonnan a szívem mélyéből született volna itt minden! - aztán megpillantottam magam az éppen most született tükörben, nevetve forgok körbe, és illegetem magam, mint egy kisgyerek - Tudtam én, hogy jó ízlésed van... ez egyszerűen tökéletes. Egy szempillantás alatt Shelly mellett termek, úgy ugrok hozzá, mint egyik kismacska a másikhoz és játszi könnyedséggel ölelem meg, csupán egy pillanatra, s mielőtt zokon venné körbeforgatom, s perdülök magam is vele. Majd cinkosan súgom fülébe. - Amit pedig a bátyádról mondtál, jó ötlet idehívni, de várnék még vele egy kicsit, előbb dolgunk van - mondom kuncogva. *Shelly mosolyogva, háta mögött összekulcsolt kézzel nézte, miként döbbensz le, majd miként illegeted magad abban a ruhában, amihez ehhez a Szinthez köt. Abban igazad volt, hogy most sokkal felszabadultabb, mint ezelőtt és pontosan ezért vált lehetségessé, hogy megforgasd a megannyi, mennyezetről lógó prizma fényében és mintha minden gyermekien ártatlan kacajjal egyre több lett volna a számuk. A tükör szertefoszlott, hiszen már nem volt rá szükség. - Dolgunk? - döbbent le Shelly, ezzel kirántva abból a felszabadult légkörből.* - Jaj te, még szép, hogy dolgunk van! Azt hiszed elfelejtettem miért vagyok itt - dorgálom kedvesen. - Ez a legcsodálatosabb hely, amit csak el tudok képzelni, és semmi másra nem vágyom jobban, mint így itt lenni veled. De most nem ezért jöttem. Be kell vallanom reménykedem benne, hogy még lesz alkalmunk ilyesmire, de valahogy úgy érzem most többet meg tudhatok rólad, és persze magamról is. Mivel már jobban vagyok, eszemben sincs vesztegetni a drága időt. Na meg, a professzor azt mondta, hogy a Hiba beette magát a szintekre... csak nem gondolod, hogy hagynám, hogy bemocskolja valami a Szintem Rég éreztem magam ilyen energikusnak, most még jobban akarom azt, amiről eddig csak úgy gondoltam az lenne a helyes. Érzem, hogy szinte lobogok a tűztől, most nem mondaná senki, hogy hűvös a modorom... - Van valami ötleted merre kéne indulnunk? Van még valami, amit tudnom kellene vagy valami amire szükségem van? - közben meglátom, hogy az egyik nyuszifüles utánam hozta a táskámat, belekukkantva rutinosan ellenőrzöm minden meg van-e. Ekkor megpillantom a csinosan becsomagolt dobozkát. - Jut eszembe... ezt majd elfelejtettem. Tudod nem sok mindenre emlékszem rólunk, meg a történtekről... De Deresedéskor eszembe jutott valami. S kihúzom a csomagot - azt hiszem, most odaadhatom - ez a tied. Sok szeretettel Drága Shelly! Nyújtom felé mosolyogva. *-Áh, igazad van! - nevet fel, bár pont ettől nem érezte jobban magát. A maga részéről ő szívesen el lett volna még ebben a pillanatban. Mint régen... Komor hangulatú emlékeiből az orra alá dugott kis csomag ébresztette fel, majd mikor eljutott hozzá az is, amit mondtál, fülig vörösödött. - M... mi van benne? - dadogta zavartan, hiszen aznap sok minden történt, és azóta is voltak események, amiket nem tudott kihúzni a többiekből. Habár Hollóból nem is próbált, Sehalim meg egyáltalán nem tartozott azok közé, akik felügyelet nélkül hagynák a Szintjüket.* Most én mosolyogtam meg zavarát, mennyiszer tette meg ő is, de valahogy nem bírtam ellenálni neki. Olyan aranyos volt. - Mi lenne? - kérdezem, s átjár az izgalom, "Vajon örülni fog neki?" Remélem ez kicsit eloszlatja a feje felett gyülekező felhőket... - Az aminek látszik. Egy ajándék, és sosem fogod meg tudni mi van benne, ha nem nyitod ki. Valamikor régen tettem el, nem emlékszem, mikor, miért, de eszembe jutott hogy van és az is, hogy a tied. Gondoltam itt a remek alkalom, hogy odaadjam. //http://fc04.deviantart.net/fs70/i/2012/032/a/7/purple_and_black_leather_bell_choker_necklace_by_storytellerzero-d4odalk.jpg http://russian.alibaba.com/product-gs-img/cat-accessoire--906086370.html// *Shelly zavara még Játékosa szavaira sem enyhült. Egy ajándék... neki... nem tudott betelni a tudattal és hirtelen nem tudta miként reagáljon rá. örüljön, vagy maradjon büszke, ugorjon a nyakába és doromboljon, vagy csak szimplán vegye tudomásul, hogy gondoltak rá? Nem, olyat nem tudna tenni. A bátyja képes lenne rá, de ő maga biztosan nem. A megannyi színes fénypászma között remegő kézzel kezdte kibontani az ajándékot. Kibogozta a csinos kis szalagot, majd szinte lélegzetét visszafojtva nyitotta fel a dobozt. Kikerekedett szemekkel vizsgálgatta egy pillanatra, majd sosem látott gyorsasággal kapta ki a dobozból és tartotta maga elé. - ÚRISTEN DE GYÖNYÖRŰ! - sikoltotta, bár ez a kijelentés félig valamiféle purrogó hangba veszett. A csipkével szegélyezett, szatén nyakpánt, mire aranyos kis masnival egy csengőt rögzítettek nem elég, hogy passzolt hozzá, de főfunkciójában egy ajándék volt, ami már önmagában is elég lenne az üdvösséghez, csakhogy ez az ajándék hordható és tetszik is neki. - Rakd a nyakamba, létszi, létszi, létszi! - ugrált előtted, kezeiben a pánttal, mi minden egyes pattogásnál csengett is.* Annyira őszinte és ártatlan volt, szinte látszott, hogy nem tudja őrüljön vagy itt és most belehaljon zavarába, az izgalom egészen eluralkodott rajtam, "Mit fog majd szólni...?" Mikor a dobozt nyitotta lélegezni se mertem, csak figyeltem feszülten... "Sikerült!" kiáltok fel kis híján végül csak magamban csillogó szemekkel. "Ez volt minden vágyam!" Ahogy felkiáltott és ugrálni kezdett valami földöntúli boldogság töltött el. S már pördültem is hozzá, hogy rávarázsoljam. Nem volt kétség, tökéletesen áll rajta, hiszen... de csak mosolygok. S kívánom, jelenjen meg az előbbi tükör, hagy lássa ő is. *Ahogy Shelly nyakán kattant a kapocs és a lány megmozdult, a csengő vidám csilingelésébe templomi harangok zengése keveredett. A fénypászmák körbeöleltek, majd az egész világ elhomályosult körülötted. Csak Shelly vidám kuncogását hallottad valahonnan, elméd legmélyéről. - Gyere már! - hívott sürgetően, majd a hanghoz lassan képek is társultak. Láttad magad, ahogy testvéreddel együtt rohantok a Kísérőitek után. A folyosó nyitott volt, az oszlopokon túl megannyi, csipkézett épület magasodott, közöttük víz zúdult alá. Tudtad, hogy ez egy város és egyben egy olyan hely, ahol könnyen el lehet tévedni. - Előre megyek! - jelentette ki bátyád Kísértete, hogy egy ugrással ledobja magáról emberi alakját. Büszke, tömött bundás fekete párduc lett belőle, ki a szélnél is sebesebben rohant a T elágazáshoz, majd jobbra fordult. Shelly követte a példáját. Kisebb lett, de ugyanolyan párducszerű. Fehér bundájába kérdezés nélkül bele tudtatok kapaszkodni. - Itt vannak! - hallottad Carla hangját magad mellől, majd láthattad mint repül tovább a házak között, fekete szárnyaival szinte hasítva a levegőt. Harangok zengtek. Lassan. Mindig csak egy, hogy aztán annak visszhangjaként szólaljon fel a másik. Te is érezted a szelet, mely aztán mindent elmosott körülötted. Ismét a füves, prizmákkal teli szobában álltál, ahol Shelly játszott a nyakába akasztott ékszerrel. A harangok lassan eltűntek, a Kártya pedig ismét jelzett.* //A Kártyádon egy új betű jelent meg: https://fbcdn-sphotos-h-a.akamaihd.net/hphotos-ak-prn2/t1/1604672_674384805933655_40233705_n.jpg// A csengettyűből született harangzúgás az emlékek világába kalauzolt, ahol én és a bátyó és a kísérő ikrek, igyekszünk valahova egy kanyargós városban, meg Carla repked felettünk... eh? Carla repked Aztán a szél kavarog körülöttem és visszacsöppenek a prizmaterembe. Még fel sem ocsúdtam az emlékáradatból a kis táskám forrón lüktetni kezd, persze tudom, hogy a kártyám lesz az, elő is veszem nyomban. Döbbenten a kártyámra pillantok, majd a boldog kiscicára aki önfeledten "mancsával" lengeti a csengettyűt és egyszer csak BEVILLANT, s akaratlanul már ki is szaladt a számon: - Drága Mistyribbon, elbűvölő vagy, mint mindig! - mosolygok rá. *Shelly megdermedt, ahogy kimondtad a kódját. A csengettyűjáték abbamaradt, a hely pedig úgy tört szét, akár egy kristálypohár. Mindenfelé tükörszilánkok hulltak alá. - Kód... elfogadva - hallottad Shelly furcsán komoly hangját. Feléd fordulva nyújtotta kezét, de mielőtt megérinthetted volna, a lány egy aranylóan fényes gömbbé zsugorodott, amit zöldes kódszálak fogtak közre. A gömb előtted lebegett, és úgy tűnt minden lassan aláhulló szilánk kikerüli.* - Shelly, mi ez az egész? Minden szétesik... - kiáltottam, miközben hozzá nem illő hangon megszólalt, s nyújtotta felém a kezét. Meg akartam fogni, amikor hirtelen gömbölyűvé kezdett zsugorodni, egy pillanatra megdermedtem, miközben körülöttünk szilánkok hullottak. De tudom h nem szokott csak úgy csinálni dolgokat, ezért óvatosan megérintem az aranyló gömböt. *Ahogy megérintetted, a zöld kód kígyóként kúszott rád, jeleit a bőrödbe égetve. Útjuk egész a vadul lüktető Kártyádig tartott, min már megjelent a teljes kódnév. A fájdalom azonban elmaradt. Szemeid előtt eltűnt az eddig látott világ, hogy helyet adjon a fekete ürességnek. Csak egy női hangot hallottál magad körül. - Michelle V. Angel... azonosítás... befejeződött. MemorySave megnyitása... engedélyezve. Kulcs azonosítás... kész. Betöltés megkezdve... A szavakat egy láthatatlan billentyűzet vetítette eléd, majd az egész magába szippantott. Ahogy a hang elült a kódok eltűntek és a csillag fényesen felragyogott. Érezted, hogy benned valami felnyílik, majd elöntöttek az emlékek. Emlékek. A boldog napok a szüleitekkel, majd az ügyvéd által nyilvánosságra hozott végrendelet, amiben a szülők minden eddigi vagyonukat és ingóságukat rátok hagyták. A tudat, hogy elhagytak titeket, az emlék, ahogy már csak ketten látogatjátok a sírhelyüket... magatokra maradtatok. - Nem baleset volt! - hallod Michael-t az ebédlőasztal végében. - Tesztelők voltak! Annak a szervezetnek a tagjai, akik az összes project-ért felelősek! Tesztelők... a szó sziklaként nehezedett a lelkedre. Azok az emberek, akik saját magukat semmibe véve, akik mindent feladva néznek szembe a halállal. Miért? Miért? "Itt voltunk nekik... itt voltunk nekik!" Saját gondolatod mélyén, saját könnyeidből látod megszületni azt a kismacskát, ki szellemként bújik az öledbe a labor kékes fényében. Pontosan tudtad, hogy eddig egy tartályban nevelkedett. Tudtad, hogy a többieknek, a társaitoknak ugyanúgy születtek ilyen lényei. - Ő a Kísérteted. A DNS-edből született, így pont olyan, mint te. Egy testvér, ha úgy tetszik - magyaráz egy melletted álló, harmincas férfi, kinek neve sem volt idegen. Athal. - Ő fog vigyázni rád a Szinteken, és ő menti el az ott szerzett emlékeidet. Tudod a feladatod, igaz? - Igen - bólintasz, tenyereiden tartva a pihekönnyű, fehér kismacskát. - Akkor menj a tesztszobába és aktiváld a belépésed. Addig ne mozdulj, míg a Kísérteted meg nem jelenik melletted. Ha nem látod azonnal lépj ki, világos? - Igen. - A többiek már megkapták az információt. "Tesztelők... miért voltak a szüleink Tesztelők? Miért volt mindenki Tesztelő?" Láttál, ismertél mindenkit. Tízen kezdtetek neki, más-más céllal. Valakit látszólag a pénz motivált, valakit a kaland, valakit egy régi sérelem. Tudtad, hiszen együtt képeztek ki titeket, a hónapokon át tartó szimulációs gyakorlatokkal. A kép szakadozni kezdett, szemed előtt nem tűnt többnek egy rossz tévéadásnak, ami mögött csak egy nő dallamos hangját hallottad. Nem féltél tőle, nem volt miért félned... majd minden megszűnt és érezted, ahogy testedbe mar a tudat: egyedül vagytok, elhagytak titeket. Majd minden lecsillapodott. Hangfoszlányok jutottak el hozzád, Athal és Angelique hangja. - Rád bízom őket. Hozd vissza mindenki lelkét! Egyezkedj vele, ha kell. - Miért olyan fontosak neked? Miért nem hagyod őket meghalni? - Mert nem lehet. Nekik élniük kell! Csak ők fognak emlékezni a Kasumi mélyére! - Athal... te is tudod, hogy sokáig nem táncolhatsz az Ardor kötelékében. Mind a Játékosok, mind a Csuhások a tűzzel játszanak, ha emlékezni kezdenek. Kasumi nem enged és nem is tart fogva. - Angel... kérlek! Utána ígérem, elengedlek! Szomorú sóhaj volt rá a válasz. Az ürességben zengő hangok ismét szakadozni kezdtek. Akár egy Mirrold táblájára, úgy gépelte eléd egy láthatatlan kéz a következő kódokat: - Target>>While;true(open_Kasumi); - Target>>While;true(break_Kasumi); - Target-> Down (Nightlight); Ezután a kép megszűnt és ismét csak a kezdeti hangot hallottad: - Emlékidézés... befejezve. Kulcs-azonosítás... vége... Az emlékektől zúgott a fejed és csak arra lettél figyelmes, hogy még mindig a Szinteden vagy. Fekszel az alkonyi égbolt alatt, miközben Shelly ott ül melletted. Már nem féltél a névtől.* - Cicám, mi volt ez az egész? Mik ezek a kódok? - kérdezem bágyadtan. //Agatha, légyszi nézd meg h stimmel-e, rem nem gabalyodtam bele a kimentésben. Hass bátyó, olvasd el a reagom, ha lesz időd, mert majd "beszélni" szeretnék :3// |
| Elayan | 2014-02-08 14:25 |
| //Nevetőgörcsöt kapok, hogy senkinek nem esett le a helyszín... Mint a raktár... A néni ugye nem JJ nagyija volt vagy esetleg Mini néni az elejéről... Avagy a kettő ugyanaz? // |
| Serena | 2014-02-09 19:29 |
|
Felkészülök a csobbanásra mély lélegzetet veszek, de ez elmarad, mert a víztükör széthullik előttem szilánkjai, mint valami kirakós, amit már maga isten sem lesz képes kirakni. A szilánkok beleolvadnak sötét derengésbe, amin a szokásos zöld betűk futkároznak, villannak fel. Élvezem a szabadesést és azt, ahogy a szél lobogtatja fürtjeim. Átadom magam a pillanatnak, amíg egy ismerős teremben nem landolok a bokáig érő hűvös vízben, ami felüdülés a sivatagban felhevült lábacskáimnak/testemnek. - Ez az Első Elosztó -zendül fel mögöttem Pityu hangja, aki már várt rám a sötétben. Kis hatásszünetet tartva vagy csak kiélvezve első ijedt remegésem, amit meglepetésszerű megszólamlása okozott így folytatja: . - És itt is csak az a szabály, mint amit már elmondtam. Üdv újra, sorstárs. - mondom megenyhülve először fellángoló dühöm elfojtva, amit ijedségem elmúlásával próbált kitörni. Akkor kirepülünk felfelé gondolom, mert arra csak mi mehetünk? Szabadok vagyunk, mint a madár függetlenek. Legalábbis ezt mondtad, de ha tévedek elnézést. -fűzöm tovább a mondatot, - Itt már jártam, de bebetonozta a bokám egy drogos nagymacska, aki hülyéket beszélt, előtte meg lebökött az első csuhás. Nem a legszebb emlékek. Oda gondolom, nem megyünk vissza szóval, ha nem repülünk, akkor a másik irány.- zárom le a gondolatmenetet. Majd az égre nézek vágyakozva. Bár szabad lehetnék, mint egy madár. Elfeledve a gondjaim a rám váró próbákat repkedhetnék a szelek szárnyán békésen magamban. Közben egy kövér könnycsepp gördül végig arcomon. Aztán eszembe jut egy ígéretem. Számomra fontosak, mert az adott szavam a legnagyobb érték, amit megszegni nem szeretek, mert azon kívül mást nem adhattam azoknak akiket kedvelek és megbecsülök. Ma találkám lenne, egyik vándor társammal tudnál üzenni neki a kísérőjén keresztül, hogy "Ma nem találkozhatunk, és Nagyon Sajnálom!" ?. -kérdem csendesen remélve, hogy nem túl nagy kérésem, mert nem adhatok neki semmit cserébe a szívességért. *Pityu mindeközben csak ült, majd egy csettintéssel megnyitott maga előtt egy mirrold lapot. Míg te az eget kémlelted, ő felírt pár szót rát, majd egészet összezsugorította egy kockává, amit aztán feléd dobott. - Ez a tiéd. Csak mondd ki! Ahogy hozzáértél a lap újra megnyílt és rajta egy kódsort olvashattál: Target>>Read(file="WingsOfFallen"while(true); Ekkor magad sem tudod hogyan, vagy miért de csak arra lettél figyelmes, hogy a szád önkéntelenül mozogni kezd... de nem kellett sok ész hozzá, hogy lásd, valójában Pityuval együtt beszélsz. - Target xass Read vira file youhr Wings Of Fallen vira. While vira true - suttogta ő is, a maga rejtekhelyén. Ami ezután következett, legfeljebb téged lephetett meg: lapockáidnál ugyanazok a zöld vonalak jelentek meg, beleivódtak a bőrödbe, majd fekete szárnyakként alakot öltöttek. nem voltak könnyűek, a hirtelen jött súly megtántoríthatott. Ugyanakkor meglepődve tapasztaltad, hogy az akaratodnak megfelelően mozognak. - Azt mondtad felfelé akarsz menni, nem? - bújt elő Pityu is. - Ami pedig a Kolibrit illeti, miatta ne aggódj. Már tudja, hogy nem tudsz elmenni. Szóval? Repülsz?* Pityu türelmesen végighallgatott majd elővett vmi lapot, nem láttam még szerintem ilyesmit, mióta resetelt a memóriám. A valamit összegyúrta és odadobta nekem. Én reflexből elkaptam felém repülő dolgot. Furcsa szavak és írásjelek voltak rajta. Gondolom valami parancssor. Miközben a szöveget néztem Pityu bátorítóan szólt hozzám: - Ez a tiéd. Csak mondd ki! Mikor rápróbáltam: "Target>>Read(file="WingsOfFallen"while(true);": saját magam is megleptem, mert folyékonyan felolvastam a parncssort Pityuval kánonban. Éreztem, hogy ropognak a lapockám környékén a csontok majd növekvő sújt éreztem a hátamon, mintha egy pillanatra kibillent volna az egyensúlyom, de szerencsére sikerült időben korrigálnom. Olyan volt, mintha ezek szárnyak mindig is a részemet képezték volna zsigerből ellöktem magam a talajtől és egy méterre Pityu felett lebegni kezdtem, aki éppen előlépdelt az árnyékból és közben ezt mondta: - Azt mondtad felfelé akarsz menni, nem? Ami pedig a Kolibrit illeti, miatta ne aggódj. Már tudja, hogy nem tudsz elmenni. Szóval? Repülsz?* -Repülök hát! -kiáltottam le nevetve. Megnyugodva, hogy a "kolibri" nem fog miattam időt pazarolni, de sajnálom, hogy nem láthatom újra, mert aggódom miatta a templomban történtek okán. Majd kilövök a csillagos égbolt felé remélve, hogy ő is velem tart. Az esti hűvös szellő cirógatja az arcom a szárnycsapásaim nyomán köpenyem is lobog, mint valami harmadik szárny vagy inkább farok tollazat. Engedek a kísértésnek és körözök a levegőben párat majd csak ezt követően veszem szemügyre az alattam elterülő tájat. *A csillagok hívogatón öleltek körbe és minél közelebb értél hozzájuk, azok nem távolodtak. Némelyiket a kezedbe is tudtad fogni a közelebbiek közül. Hideg gyémántok voltak, kristályok az ürességben. Ha el is ejtetted, az lassan visszaállt a rendes helyére, akárha vízen lebegne. Szárnyaid zöldes fényben csillantak közöttük. Az alattad elterülő táj egy háború utáni Rewlandra hasonlított: ledőlt épületek, beszakadt utak és síri csend. Teljes pusztulás. Pityu nem messze tőled keringett egy hatalmas varjú képében, majd leszállt az egyik megtört betonépület tetején és bevárt. Csak ekkor döbbentél rá, hogy a Kártyád egyre melegedve jelez és mikor elővetted ezt láthattad:  A táj, ami a szemem elé tárult, úgy nézett ki mint egy szellemváros. Rewland volt, mert pár épületet felismertem, már ami megmaradt belőle. Minden arra utalt, hogy hatalmas harc dúlt itt, ami elpúsztította az egész várost. Éreztem a pusztulás és a halál szagát a levegőben. A Senki Földjének magányos lakója leszállt az egyik épületre és várakozóan nézett rám. Átéreztem egy pillanatra a magányt, amit ő is érezhetett itt egyedül. A zsebemben forróságot éreztem a kártyám új betűkkel gazdagodott. Meg sem kellet néznem tudtam, hogy valahogy jobban megértem őt már és ez kihatással volt kettőnk kapcsolatára. Leszálltam mellé majd vékony sírós hangon megszólítottam: - Nagyon rossz volt egyedül?- majd óvatosan megpróbálom karjaimba zárni. *Újabb betűk, újabb Szint. Pityu csendesen bevárt, majd mikor leszálltál mellé és megpróbáltad átkarolni, kikerekedett szemekkel ugrott hátrébb és, mint egy reflex-ből megsuhintott a karjával. - Héhéhé! Mit csinálsz? Ennyire nem vagyunk jóban! Majd akkor ijesztgess, ha kitaláltad a nevem... ami már szerintem egyértelmű azokból a betűkből. Ezután felborzolt haját megrázta, miből így eltűntek a tollak. - Szóval azt mondod, hogy csak egy lepusztult várost látsz? - tette fel neked a kérdést hitetlenül.* Megtört a pillanat varázsa. A magánytól és csalódásokban edzett szívet nem könnyű újra megérinteni. Kicsit elvörösödve hátrébb hőköltem. Próbáltam túllépni a zavaromon, ezért elgondolkoztam a szavain és még egyszer felidéztem a látottakat majd hangosan elmeséltem neki, amit átéltem: "A hívogató végtelen sötét égbolt a megszámlálhatatlan csillaggal és a romváros, ami alatta fekszik. A magány fellegvára. Ide zárkózhattam be mikor elegem volt a világból, ami elutasított engem ezért gondolom én is elutasítottam és elzárkóztam mindentől." - fejezem be. *Pityu eléggé hasonlít hozzám jellemben, mondhatni én vagyok férfi kiszerelésben, eddig ezt nem akartam beismerni vagy egyszerűen annyira taszítottuk egymást, mitn két azonos pólusú mágnes és ez elterelte róla a figyelmem...* Miközben ezen gondolkodtam elővettem a kártyám és nézegetni kezdtem a betűket. *D_ _ kc _ ou _ ízlelgetem a betűket, ha külföldi név az életbe nem találom ki így álltam neki szóval hazai neveket vagy szavakat próbáltam behelyettesíteni szintén sikertelenül mikor jött egy szikra, hogy lehet, „külföldiül” van a név, ami szintén elkeserített, mivel sosem tanultam idegen nyelveket. A gettóban nem a legfejlettebb az oktatási rendszer röhögök fel. (Most tuti hülyének néz, hogy röhögcsélek, egy kártyalapon vagy azt hiszi megint perverzségeken jár az agyam, de üsse kő tovább viszem a fonalat nem terelődik el a figyelmem, azért sem..), A Mangákban volt sok idegen szó varázslatok szövege többségét lábjegyzetben lefordítva is láthattam egy kettő csak rám ragadt. Próbáljunk, rokon jegyeket keresni kettőnk közt lehet a nevünk is közös részben. Kezdjük a vezetéknévvel Crowstorm azt hiszem a crow varjút jelent, Jé ő meg egy nagy varnyú na lehet jó úton haladok morfondírozok tovább. Storm az pedig vihar. Varjak vihara… Érdekes egy vezetéknevem van. Lefordítva nem passzol. Ez lehetne valami sötét varázslat neve egy Mangában. Dark Magic. Darkc _ ou _ ez betűre helyesnek tűnik, de a vége nem jó. Biztos „külföldiül” van jó volt megérzésem és ez kicsit felvidít és egyben el is szomorít, mert tudom, hogy a második fele még nehezebb lesz. Mit lát valaki, ha egy nagy varjú raj tart felé vagy miből állhat egy vihar. Olyan lehet, mint az égen vonuló sötét felleg képzelem magam elé. Szóval felhő ez nehéz azt hiszem az öregnél volt valami felhős márkájú WC illatosító vagy mifene, Álomfelhő vagy Álomszellő volt a márkája.. „Dreamcloud” Igen gyullad fel a lámpa belül zöld utat adva megfejtésnek: DARKCLOUD!* Volna egy tippem a nevedre! – mondom sikkantva térek vissza a szerintem akár fél órás néma „káposztalé forralásból” . *Szerencse, hogy nem vágja miből raktam össze a nevét (mangákból és egy légfrissítőből)* Kis szünetet tartok majd megpróbálom helyesen kiejteni: Darkcloud?- nézek rá izgatottan. *Pityu nem szólt, csak ironikusan felsóhajtott, ahogy ecsetelted az észrevételed. - Szóval ezt látod - szűrte le végül vállat vonva. Nem kellett hozzá sok, hogy halkan fel ne nevessen, míg te a Kártyádat elemezted. Mi tagadás, nem várt tőled sokat, legbelül mégis reménykedett. Ha most kitalálod a nevét... az egyszerre lesz maga a gyönyör és a gyötrelem. Már épp hátat fordított neked, hogy hagy téged gondolkodni, ő addig repül együtt, amikor megszólaltál. Válla fölött hátranézve engedélyezte volna, hogy szóhoz juss, de amit mondtál... igaz, csak egy kérdés volt... egy bizonytalan szó. Ismét szembefordult veled. Komoran, sötét szemeiben az égbolt fényével. Az árnyékok megnyúltak, fekete felhő takarta el a lassan lehulló csillagokat. - Mondd ki! - suttogta vészjóslón. - Ne kérdezd.* *Érzem, hogy valami fontosat felejtettem el és ezzel feldühítettem őt, de nincs mit tenni, ha visszakapom az emlékeim talán tudom miért kell bocsánatot kérnem...* Összeszedem minden bátorságom a szemébe nézek és utána kiáltom torkom szakadtából: DARKCLOUD! *Pityu minden mozdulatodra, gondolatodra azzal felelt, hogy egyre jobban kitárta fekete szárnyait. Bukott angyalként állt előtted a lehulló csillagok tompa fényében. A város árnyai megnyúltak. Várt. Bőrödön érezted a várakozást, majd szavaidnak súlyát. Kísérteted válaszul kitárta szárnyait. Láttad, mint öleli körbe a saját árnyéka, mint lepi el az éjszaka. A pár szívdobbanásnyi csend után, hatalmas robajjal robbant szét az a feketeség, ami még az előbb Pityu volt. Kis híjján lesodort a tetőről. Miután ez elült, Pityunak már csak hűlt helyét láttad. Csupán egy fényes csillag lebegett ott, harminc centire a földtől. Kódok keringtek körülötte, érthetetlen szavak kicsinyített mása. Kártyád közben vadul lüktetett, rajta a kitalált kóddal.* Pityu szavaimra reagálva egy nem kicsit látványos önhamvasztást hajtott végre(50 sectől kegyetlen jó vidi ), amit egy jó nagy széllökés követett el majd egy ragyogó Soulstone maradt hátra spoiler meg a szokásos zöld Neon világítás és a kódok halmaza. Óvatosan odalépdeltem majd megfogtam és hozzáérintettem a kártyám majd alaposan szemügyre vettem, miközben bezsongva vártam a fejleményeket.jól homlokon döföm magam vele, mint a Diablo I végén a lökött főhős aszittétek mi *Ahogy a Kártya hozzáért női hangot hallhattál az elmédben: - Carla Crowstorm... azonosítás... befejeződött. MemorySave... aktiválva. Kulcs... azonosítás... kész. Ahogy a hang elült a kódok eltűntek és a csillag fényesen felragyogott. Érezted, hogy benned valami felnyílik, majd elöntöttek az emlékek. Először csak egy érzés, ami egész végig elkísért. A magány, miután a családodat elvesztetted. A tehetetlenség, hogy nem tudsz segíteni rajtuk. Majd láttad, mint csapsz dühösen az ószeres asztalára, ki ennyi idő alatt maximum harminc ránccal lett gazdagabb. - Azt mondtad nem fog meghalni! Azt mondtad biztonságban van! Mégis mi ez az egész A kereskedő felsóhajtott. - Mégis mit vártál? Beállt Tesztelőnek, akárcsak a szüleid - próbált csitítani és pont ezért bedobta a végső érvét. - Figyelmeztettem és téged is figyelmeztetlek, hogy az a Szervezet minden, csak nem szent! Igen, van az a hír, hogy egy embert már sikerült visszahozni a halálból... de ez csak pletyka! Vedd már észre magad! A reakciód erre egyértelmű volt, mindent összetörtél a portékái közül, mi jelen helyzetben mozgatható volt. Magány... keserűség... Ezután változott a kép és már egy szobában voltál rajtad kívül kilenc másik személlyel. Ezek közül Levarine és az ikrek most is ismerősök voltak számodra és tudtad: beálltál Tesztelőnek. Ott volt a pénz, amit ezért a veszélyes feladatért fizettek, de elsődlegesen arra a tudásra és kapcsolatra hajtottál, ami igazolja, hogy fel lehet támasztani valakit. - A Kísértetek elkészültek és ti is megfeleltetek a vizsgán - szólt hozzátok egy harminc körüli férfi, kiről pontosan tudtad hogy hívják: Athal. Ő felelt a project tesztelésének háromnegyedéért. - Ez lesz az első bevetésetek, úgyhogy legyetek óvatosak! Bármi szokatlant, vagy fájdalmasat tapasztaltok, azonnal jelezzétek! A Kártyák állandó kapcsolatban lesznek veletek, azon keresztül mérjük a testetek és a tudatotok reakcióit. A Kísérőkkel együtt az a dolgotok, hogy eljussatok a Központba. Ne csináljatok semmit feleslegesen, világos? Dünnyögtél valamit beleegyezésül, hiszen mindegy mi lesz, majd te megoldod. Az életnél nagyobb csapás már nem érhet... - Szóval azt mondod ez a pinty lesz velem? - mutattál a kékesen derengő tartályban lebegő varjúra. - Ez egy varjú, de előszeretettel hívjuk hollónak is - magyarázta Athal, mikor már ketten voltatok. - Díszpinty - vágtad rá kapásból. - Nem. Ő te vagy. A te DNS-ed alkotja az alapját. Mondhatjuk úgy is, hogy a testvéred. - Nekem nincs testvérem. Makacskodásod mélyén azonban valamiféle remény csillant. És ezek a képek összefolytak az érzéssel. A Szintek kapcsolódása, az egész játék mögött húzódó kín és öröm egyvelege, hogy végre lehettél valaki és nemcsak Touh egyik mocska a sok közül. Tudtad mindegyik Játékos társad nevét, tudtad miért voltál itt... és ismerted a kódokat, amiket használhattál, és amiket Pityu mindig elmondott neked, akárha a bátyád lenne... - Pityu! - szólítottad meg a kedvenc tetőtökön feküdve. Akkor nem azért jöttél fel, hogy dolgozz, hanem, hogy beszélgess vele. - Szerinted milyen lesz a Végső Szint? Mi van a Kasumi legmélyén? - Az, amit akarsz, hogy legyen. - És ha... vissza akarok hozni valakit a Valóságomba? Pityu felnevetett. - Most meg mi van? - förmedtél rá. - Itt kóricálsz a Szintek között, megannyi Soul-lal vagy kapcsolatban... szerinted játszhatsz istent, mikor te is csak egy bábu vagy? Az öcséd meghalt. Fogadd el. A kép szakadozni kezdett, szemed előtt nem tűnt többnek egy rossz tévéadásnak, ami mögött csak egy nő dallamos hangját hallottad. Nem féltél tőle, nem volt miért félned... majd minden megszűnt és érezted, ahogy testedbe mar a fájdalom, mit az őrület követett. Majd minden lecsillapodott. Hangfoszlányok jutottak el hozzád, Athal és az Ószeres hangja. - Azt mondod meghalt? - hallottad az ószeres hangját. - Részben. Túlerőltette magát. A testét némileg ki kellett cserélni, így felemás színű lett a szeme. A Kasumi túl erős volt neki, hogy irányítsa. A számítások nem voltak pontosak. - És most? - Meséld el neki az életét. Te Tesztelő vagy, ismered a procedúrát. - És akkor nem emlékszik semmire? - Semmire abból, ami a K-project-ben történt. Majd Redet értesítsd, ha úgy látod ismét készen áll. - Rendben - sóhajtott a boltos. - Athal! Mikor lesz ennek vége? Minek kell azaz erő az Ardornak? - Üzlet. Ennél többre még mi sem jöttünk rá. Ezért kell folytatnunk. Az ürességben zengő hangok ismét szakadozni kezdtek. Akár egy Mirrold táblájára, úgy gépelte eléd egy láthatatlan kéz a következő kódokat: - Target>>While;true(open_Kasumi); - Target>>While;true(break_Kasumi); - Alert -> call (’Ruins Specter’ Ezután a kép megszűnt és ismét csak a kezdeti hangot hallottad: - Emlékidézés... befejezve. Kulcs-azonosítás... vége... Az emlékektől zúgott a fejed és csak arra lettél figyelmes, hogy még mindig a Szinteden vagy. Fekszel a csillagos égbolt alatt, miközben Pityu ott ül melletted. Már nem féltél a névtől.* A feltörő emlékek először kiütöttek majd újabb kérdések garmadája férkőzött elmémbe a megválaszoltak helyére, de úgy döntöttem inkább megvárom Pityu reakcióját. [ Módosítva: 2014.02.09 20:08 ] |
| hassan | 2014-02-10 02:12 |
| //Szóval csak én vagyok szopatva, hogy olyan betűket kapok, amikből az életbe nem fogom kitalálni a kísérő nevét...ezt most személyesnek veszem. xD// |
| Serena | 2014-02-10 10:45 |
|
//Gyenge vagy és kész spoiler //ez mind azért van, mert nem foglalkozol a hugicáddal [ Módosítva: 2014.02.10 10:47 ] |
| Möraja | 2014-02-10 11:38 |
| //hassan, nekem eddig össz-vissz egy betűm van, szóval még mindig jobban vagyok lemaradva // |
| Elayan | 2014-02-10 11:40 |
| //Ugyanerre gondoltam. Mivel nekem is csak 1 betűm van. // |
| hassan | 2014-02-10 12:16 |
| //Akkor megnyugodtam, hogy nem csak engem utálnak. xD És foglalkozok a hugicámmal, csak ha leírnám mindig, már rég ki lettem volna írva a játékból. // |
| Erodon | 2014-02-10 12:21 |
|
//hehe.. vicces, hogy min problémázol mit nekem 1 betű? még a saját Kártyám sincs meg// [ Módosítva: 2014.02.10 12:24 ] |
| Serena | 2014-02-10 12:31 |
|
Erodon írta:
//hehe.. vicces, hogy min problémázol mit nekem 1 betű? még a saját Kártyám sincs meg// spoiler
[ Módosítva: 2014.02.10 12:32 ]
|
| Elayan | 2014-02-10 12:49 |
| //Van benne valami, szegény Erodon. Lehet Agatha a végén valami varázslatos módon visszajuttatja a kártyáját az összes betűvel, mert elkapja Patkányt vagy mi. // |
| Agatha Arashy | 2014-02-10 12:54 |
|
//Köszönöm Seri, ennyi bőven elég a végére. Következő reagkör Szerdán várható! (a héten az egyetlen szabadnapom >. |
| Serena | 2014-02-10 13:46 |
| //Erodon egyesül farkassal és ők lesznek pézsmapocok // |
| Amarillis | 2014-02-10 22:34 |
|
//Én úgy érzem a bátyó már nem is szeret... de nem tudok szólni hozzá, mert nálam nincs semmije... spoiler belenézek már abba a táskába, hátha akad ott vmi... :3//
nekem is hoznom kellett volna 1 gatyát? |
| Serena | 2014-02-12 18:18 |
|
Amarillis írta:
Saját "elhasznált" gyerekkori bugyid találod benne csak óvatosan vele...
//Én úgy érzem a bátyó már nem is szeret... de nem tudok szólni hozzá, mert nálam nincs semmije... spoiler belenézek már abba a táskába, hátha akad ott vmi... :3//nekem is hoznom kellett volna 1 gatyát? |
| Agatha Arashy | 2014-02-13 00:57 |
|
Most járunk félidőnél a max. 30 reagkörből! Örülök és egyben nagyon hálás vagyok, hogy még bírjátok a gyűrődést! ^.^ 15. kör Elayan: Gavin-hoz haladva volt időd gondolkodni és arra is maradt időd, hogy rendesen egyél valamit. Nyugodt napnak tűnt és nem került sok időbe, hogy Sevren válaszoljon neked az üzenetre. "Ennél jobb nem is lehetne. Athal az egyik fele, Red a másik. Amit Athal nem tud, azt Red tudja, így kiegészíthetjük az információink. Légy óvatos! Nem tudhatjuk, hogy valójában ki áll a mi oldalunkon és ki nem! Örülök, hogy épségben vagy. Találkozzunk újra Red után, de ha bármi van, írj csak." Ahogy elolvasod az üzenetet egy ismerős hangot hallasz a hátad mögött, alig egy saroknyira. - Te teljesen hülye vagy! Tudod, te mit csinálsz bro - kiabált JJ a telefonba, kezében egy szatyornyi élelemmel. Ezután megállt az utca közepén, idegesen belerúgva a falba. Háttal állt neked, így nem vehetett észre, meg nem is törődött úgy a környezetével, hogy bárkit is lásson a telefon túloldalán kívül. - Honnan a sz*rból tudjam Ez a te ügyed Lejo! Hagyj békén bro, már így is sokat falaztam neked!... Mi? Ja, az megvan... Nem vagyok hisztis p*csa! ... Szakadj meg! - csapta le a telefont, hogy ezután a szatyrot is a vállára csapja, akár egy kabátot szokás, hogy ezután még inkább kizárja a külvilágot és elmerülhessen a hálózati információvilágban. Azonban mielőtt tovább indulhattál volna onnan ahol állsz, úgy érezhetted, hogy a jobb válladat valaki megkocogtatja. Odanézve nem láttál semmit, ami hozzád ért volna, annál inkább észrevehetted a szüleid kocsiját a közeli pláza előtt. Épp akkor fordultak be a félig teli parkolóba. //Rajtad áll a döntés merre indulsz tovább// Ishida: Ahogy elmész a háztól, a tükör még villan egyet, akár egy monitoron végigfut benne egy kódsorozat, majd teljesen beleolvad a falba, mintha sose létezett volna. Haladási irányodat tartva az elhagyatott város főterére érsz. Ovális alakú, hatalmas tér vesz körül ahonnan négy, további utca nyílik a tiéden kívül. Csak ekkor veheted észre, hogy a tőled jobbra, a falon szemmagasságban egy véset porosodik. Egy pluszjel. Ebből kiindulva a többi úton is láthatsz jeleket. Jobbról kezdődően a következő jelekről kaparhattad le a port: ≈; ∞; ; ± Veled szemben egy kiszáradt szökőkút áll, pontosan a tér közepén, a mögött pedig egy templomféleség magasodik az ég felé. Törött tornyain és a bejárati előtti oszlopokon megkoptak a faragások, rozsdás vasalatok tartották egyben a díszesre festett hatalmas ajtót. Kétségkívül ez volt a legnagyobb építmény a házak közötti labirintusban. //Döntsd el merre indulsz tovább, vagy mit nézel meg elsőnek// Möraja: Fütyörészve haladsz, bár vidámságodat olykor megakasztja egy-egy ösvényre hajló növény. A köd nem múlt el, de nem is lett sűrűbb. Az erdei hangok semmivel sem lettek halkabbak, vagy hangosabbak, mint ébredésedkor. Talán öt percet sétálhattál így, különösebb esemény nélkül, amikor az ösvény véget ért és egy tisztásba torkollott. A tisztás közepén egy hajóroncs állt ki a földből, orrával az ég felé mutatva. A hátsórésze elsüllyedt, szakadt vitorlája éppencsak meglibbent az enyhe ködben. Oldalán egy hatalmas lyuk tátongott. Ahogy közelebb léptél hozzá, motoszkálás ütötte meg a füledet. A hajó felől jött. Utána csönd lett. Az erdő zajai is elhaltak. Csak a némaság zúgott a füledben. Egy halk nevetés törte meg a várakozást és a köd orkánként süvített feléd. Felkapott és elhajított… egyenesen Róka ölébe. - Megvagy! - nevetett, a nyakadat átkarolva. Csak ezután vehetted észre, hogy a köd helyét narancsosan derengő égbolt vette át, amiben a hajó ugyanolyan elhanyagoltnak tűnt, mint előtte. Az orrán ülő, fehéres derengés volt az egyetlen szokatlan jelenség a koncepcióban. Nem tudtad kivenni az alakját, bár elsőre ugyanolyan rókának tűnt, mint a tiéd… csak nagyobb kiadásban. - Ő hívott át minket - magyarázta Róka vidáman, majd elengedett, mikor a jelenés leugrott és felétek lépdelt. Csak ekkor láthattad igazán, hogy a fehér derengés mögött, mintha Róka idősebb kiadása jelenne meg előtted, fehér ruhában és kilenc, legyezőszerűen elrendezett farokkal. Nem volt benne vörös, ami kirína ebből az összképből, egyedül sárgás szemei villantak. Hosszú, hófehér haja vállaira hullt. - Ez a tiéd - nyújtott át neked egy régiesnek tűnő, domborműves kulcsot. - Ha majd megtalálod a Templomot nagy hasznodra lesz. Vigyázzatok rá! - Anya! Megígérted! Nekem és Farkasnak is! - szólalt fel Róka kislányos erőszakkal, mire a nő gyengéden elmosolyodott. - Még nem lehetek veletek. Csak ha eljutottatok a Végső Szintre - simogatta meg Róka haját. - Addig vigyázz a testvéreidre... - De a Patkány gonosz! Magába akarja olvasztani a bátyámat - duzzogott, kihasználva minden egyes érintést. - Őrá nem akarok vigyázni! - Hidd el, nagyobb szüksége van most rátok, mint gondolnád. És ne aggódj! Hamarosan vége lesz. Az utolsó mondatánál halványulni kezdett, majd nem maradt belőle más, mint egy maréknyi, fehér csillagpor, mi átitatta a kezedbe adott kulcsot. Róka egy percig szomorúan nézte a tárgyat, majd mély levegőt vett és széles mosollyal, mintha minden rendben lenne, fordult feléd. - Na? Merre megyünk? //Rajtad áll a döntés, hogy mihez kezdesz// Hassan, Amarillis: Hassan: Cinizmusod ezúttal sem segít rajtad, bár azt te is sejtheted, hogy egy félmosolyt sikerült kicsikarnod Kísérődből. A legközelebbi sátorba szó szerint beestél. Testeden végig karmolások és vágások éktelenkedtek, azok egységes lüktetése borította be mindenedet. A körülölelő sötétségben, egyik kezed alatt homokot, másik alatt hideg padlót érinthettél. Arcod ennek határán terült el. - Szájhős - hallod Kísérődet magad mellől. Herceg minden gond nélkül ragadta meg ájult lényedet a grabancánál fogva, majd húzott maga után, akár egy rongyot szokás. Egyre beljebb a langyos sötétségbe… Amarillis: Shelly megvárta, míg a fejed részben kitisztul, csak ekkor szólalt meg, lassan, hogyha kell, tudjon ismételni. - Amikor kimondod a Kódom felnyílik a régi életedből egy részlet. Valószínűleg az alap indokok és az első találkozásunk ideje. A teljeset csak szép lassan fogod visszakapni, hogy el tudd viselni. Itt tartott némi szünetet, hogy ha kell segítsen felülni, vagy fel tudd dolgozni a szavait. - Kódból már kaptál tőlem egyet, amivel meg tudsz idézni. Ez a három az alapképességed. Az elsővel bármikor beléphetsz a Kasumiba, a másodikkal bármikor kiléphetsz. Ez a kettő engedi a szabad ingázást a világok között. A harmadik egy egyéni képességed, amivel fényt tudsz vinni a sötétségbe, illetve árnyat a fénybe. Vagyis mindkét terepen képes leszel látni a valót… azt hiszem ez így érthető - mosolygott zavartan, majd a háta mögé tekintett. Egy szolgáló szaladt hozzátok, azzal a bejelentéssel, hogy vendégek érkeztek a házba. - Egy Szintvándor és a tisztelt bátyja jöttek a házba. A Szintvándor úgy fest megsérült - jelentette a szolgáló, mire Shelly bólintott. - A Bátyáink vannak itt. Gyere! Úgy fest valami baj történt. Közös: A házon belüli nyugalom, mit sem változott a történtek után, mintha az egész széthullás meg sem történt volna. A virágokkal és kecses ösvényekkel teli kert után - ahol eddig váltatok -, a házon szaladtatok végig. Csak ekkor látszott mekkora is valójában; ezernyi átjáróval, megannyi lépcsővel és mégis egységes szintekkel bírt a hatalmas kupola védelmében. A főbejárathoz egy Y elágazású lépcsőn lehetett lejutni, aminek végében egy borostyános előtér terült el. Ennek közepén állt a Herceg, tökéletességének teljes tudatában, még mindig marokra fogva Játékosát. Michael, bár tudatánál volt, nem tudott mozogni. Ha mozdult a fájdalom mindenébe belenyilallt. Shelly a lépcső tetején megállt, majd felsóhajtott. - Nem arról volt szó, hogy nem bántod? - Ennek örülnie kellene, hogy még él - engedte el Játékosát flegmán, hogy utána ott hagyja és felmásszon a lépcsőn, a húgához. - Ennek? - értetlenkedett Shelly, de bátyja komor arcát látva, már mindent értett. - Megyek és lefürdöm. - A sebeid? - Mind megvannak. A tömör válasz hallatán, Shelly csak a fejét csóválta, majd ment, hogy segítsen a több helyen sérült Szintvándort talpra tudják állítani. //Közös pont, vegyétek fel egymással a kapcsolatot! // Erodon: Természetes Neil ad neked papírt és tollat is, hogy felírd az elérhetőségedet, majd bólint az instrukciók hallatán. - Megoldható lesz. Mikor Sevrennel is elérhetőséget cseréltetek, csak ezután mosolyodik el, de helyette már Athal vette át a szót. - A hibádra gondol. Arra, hogy egy hibás génből lett a Kísérteted. Ebből a szempontból neked kicsit nehezebben indultak be a dolgok az elején, így az összhang sem volt tökéletes a kezdetekben. Igazából kész csoda, hogy az újraindítást épségben kibírta. Ezután, mikor Sevren kijelentette, hogy Angel-re kellene vigyázni, Athal felnevetett, majd bólintott. - Ne aggódj! Minden rendben lesz vele! Gyere Lock, ideje mennünk - szólt ezután feléd, hogy együtt léphessetek ki a folyosóra. Ekkor érkezett meg hozzád a válasz üzenet a Főnöktől: „Papírmunka miatt székhez vagyok kötve. Gyere be a Központba.” Nem volt mese, vissza kell menned Matar-ba, ha beszélni akarsz vele. - Merrefelé tegyelek ki? - kérdezte már a folyosón Athal, látszólag teljes nyugalommal. - A központodhoz közel van egy kávézó, ahová be kell ugranom, így addig el tudlak vinni, ha az úgy jó neked. //Rajtad áll a döntés, hogy mihez kezdesz// Kill-o-matic: Apád épp intett volna, hogy lassabban, mert a mondandód felét sem érti, mikor üzeneted jött. Ugyan nem láthattad, de lopva Athal-ra nézett, segítséget kérve, de ő csak vigyorgott és várt a történet végére. - Han-ról? A legjobb tudomásom szerint ő is Tesztelő volt annak idején, de egészségileg nincs semmi baja, ráadásul a komornyik vizsgája is megvan, szóval alkalmas a feladatra. Miért, mi történt? Ezután megvárta, amíg te ismét a telefonodba bújsz, majd hagyta, hogy Athal még magához ragadja az utolsó szavakat a távozása előtt. Mikor Lock és Doki kilépett az ajtaján, Neil felsóhajtott, majd megdörzsölte a homlokát. - Még mindig nem értem miért vágtál bele ebbe az őrültségbe… és csak remélem, hogy ez az Angelique nem az, akit Red-ék titkolnak - morogta kissé fáradtan, majd a válladra tette a kezét. - Hosszú nap lesz a mai, kérlek menj a folyosó végi raktárba és hozz egy üveg AC3-mat. Ajtótól jobbra, harmadik polc. Rendben? „Rendben, este hívlak. Kérlek, legyél egyedül” - jött a válasz Angelique-től még gyorsba. Belül érezted, hogy valami baj van. //Rajtad múlik miként döntesz// Serena: Pityu szótlanul ült melletted, kezében a Kártyáddal. Úgy nézett rá, mint valami régen látott kacatra, amitől az ember már egyszer magszabadult, de az mégis visszatért hozzá. - Ha egyben vagy, ülj fel és menjünk. Nincs kedvem partizni - nézett rád rezzenéstelen arccal, majd a kártyát a mellkasodra dobta. Egy éles, rövid füttyszót hallatott, mire megremegett a föld és három, koromfekete kutya ugrott fel a tetőre. Hatalmas jószágok voltak, rövid bundával. - Jól van fiúk! - állt fel, a neki derékig érő, farkasszerű állatok fejét babusgatva. - Ébresszétek fel azokat a mocskokat. Ideje takarítani. Utána vissza hozzám. Világos? A kutyák vakkantottak egyet, majd három irányba széledtek szét. Egyedül a csaholásukat és rekedtes vonyításukat lehetett hallani. - Ami talán lényeges lehet a most látottakkal kapcsolatban - fordult vissza hozzád, mintegy mellékesen. - A három kód az alap, mivel mozoghatsz. Az elsővel belépsz a Kasumiba, a másodikkal kilépsz, a harmadikkal engem hívsz, ha kellek. És nem kell olyan hosszan kiejtened őket. Az a szívatás. Elég ennyi: Target Break Kasumi. Ahogy kimondta, úgy mozgott a szád is. Megint ugyanaz a technika, mint a szárnyak esetében. A kimondott szavakra a világ egyszerűen darabokra hullott körülötted, sötétségbe borult, majd mikor kinyitottad a szemeid, úgy tudatosult benned, hogy visszatértél a valóságodba. Egy dugig zsúfolt szobában feküdtél, valamiféle kanapén. Nem volt ismerős maga a hely, de a felszűrődő zajokból ítélve még mindig az egyetem területén voltál. - Ennyi az egész - jelent meg melletted Pityu, a falak mentén elhelyezett polcokat nézegetve. - És ha elfogadsz egy tanácsot: fuss innen. Annyira nem vágyom a szabadságot, hogy hagyjalak meghalni. Hangsúlya nem változott semmit, még úgy sem, hogy egész lényéről lerítt az utálat a helyzet iránt. És míg ő alapos vizsgálatot tett a könyvgerincek terén, a csuklódon újabb villogást láthattál: Memory 2 - Mentve. //Rajtad áll miként döntesz// ----------------------------------------- Skype-on vagy holnap (csütörtök) vagy jövőhét hétfő-kedd magasságában leszek elérhető. Utána rendezetlenül, még én magam sem tudom miként leszek gépnél. Javaslom, a reagokat PM-ben kezdjük el/rendezzük le, ha ezeken a napokon nem érnétek el! [ Módosítva: 2014.02.13 0:58 ] |
| Möraja | 2014-02-13 18:01 |
|
//Én majd holnap este, bár nagyon nem kell utómunkázni az én körömön, ha jól látom végülis. Factonak egy kérdése lett csak, eddig De most előbb vezetek. Hamarosan vizsga, szóval minden erőmet ebbe fektetem még egy ideig \o/ // |
| Agatha Arashy | 2014-02-13 18:18 |
|
Möraja írta:
//Én majd holnap este, bár nagyon nem kell utómunkázni az én körömön, ha jól látom végülis. Factonak egy kérdése lett csak, eddig De most előbb vezetek. Hamarosan vizsga, szóval minden erőmet ebbe fektetem még egy ideig o/ // //Hajrá a vizsgán! Ahogy érzed és jónak látod, a részemről mehet az is, mi az előző körben. // |
| Serena | 2014-02-13 22:39 |
|
//Most írjuk Agathaval a reagot kegyetlen, amit levágnak Carlaék... Kalappal a vizsgára ^^// [ Módosítva: 2014.02.13 22:40 ] |
| ishida016 | 2014-02-14 13:19 |
|
Ahogy elindultam még láttam eltűnni a tükröt a falban. ~ Köcsög tükör~ Kis barangolás után sikerült elérnem a város főterére, ahol miután körülnéztem fura jeleket és egy nagy templomot találtam. ~ Talán utca jelzések lehetnek ~ Gondoltam a jeleket porolgatva. Igazából csábítottak az utcák is, de nem hagyhattam itt a nehezen megtalált főteret. ~ Azt hiszem itt az ideje kicsit pihenni. Remélem a városban minden rendben~ Aztán elindultam a templom felé remélve, hogy senki nem akar megenni odabent. *A templom időtállón magasodott föléd. Robosztus oszlopain megtört festések és vésetek mesélték egy letűnt kor maradványait. Félhomályba tűntek a pár fokos lépcső után elterülő apró, egymásbafonosó minták, az ajtót szegélyező megrepedt díszítőelemek. A vasalt ajtó nem nyílt olyan egyszerűen, sőt, elsőre meg sem akart mozdulni. Nem is volt csoda, rendesen befedte a homok és a vasalásba is belemart az idő foga.* Nekifeszülök az ajtónak, de az meg se nyikkan. ~ Na szép vagy te is mondhatom~ Rögtön eszembe jutott egy komolytalan ötlet az ajtóval kapcsolatban amit meg is mosolyogtam. ~ Mi lenne ha aktiválnám a Speedert és nekirohannék az ajtónak? Valószínűleg eltörném a vállam. ~ Válaszoltam meg magamnak a kérdést. Bár csábít a templom, az árnyék amit vet legalább annyira csábító. Még egy utolsó próbával körülnézek hátha találok valami helyet ahol bejuthatok, ha nem akkor leülök az árnyékába és várok. *Ahogy nekifeszülsz, az ajtón halványan kirajzólik egy zöldes jelkép. Egy csillagszerű minta. Mikor már nem érinted, semmibevész. Más bejutás látszólag nincs. Az oszlopos előtéren sincs semmi, ami megzavarná nyugalmadat. A város ugyanolyan csendesnek tűnt, mint legelőször.* Meglátva a mintát, egyből eszembe jut valami. ~ Mi van ha ez egy pecsét. Már csak az a kérdés hogy ki vagy be zárni akartak vele valamit. Reméljük hogy ki, elvégre a templom mindig is a menedék szerepét töltötte be.~ Bár minden porcikám azt ordítja, hogy ne tegyem én mégis megérintem az ajtót és kimondom a kódomat, felkészülve a legrosszabbakra. - Target-> Down (Codebroke). *Ahogy hozzáérsz a jelkép felvillan, majd kiejtett szavakra a csillag mögötti körök lassan felnyílnak. Elmédben egy női hangra leszel figyelmes. Ugyanarra, aki széttörte rajtad a maszkot. - Desert of R(D)ooms Vándora... belépés engedélyezve. Az ajtót védő pecsét felvillant, majd eltűnt. Nyomában a bejárat kattant, majd résnyire nyílt. Bentről csalogatóan hideg levegő áradt. Ahogy az ajtó feltárult hatalmas, boltíves tér tárult eléd. Az oszlopok rendezett sorokban tartották a hatalmas folyosót. Veled szemben, de nem olyan messze, fényesség áradt az oltár felől, oldalt legalább négy folyosó nyílt és vezetett felfelé.* ~ Ahogy gondoltam. ~ A látvány lenyűgöző volt, de nem lehettem figyelmetlen. ~ Ez a hang a fejemben vajon kié lehet. Lehet hogy ő lenne Kasumi? ~ A gondolatra kirázott a hideg. Óvatosan de határozottan belépek, és bár szívem szerint az oltárhoz mennék előbb benézek a folyosókba. *A folyosók bejáratánál ugyanolyan jeleket találsz, mint a főtéren. 4 irányjelző, négy folyosó... egyedül a végtelen jele hiányzott. Egyiknek sem láttad igazán a végét, mert mindegyik egy elkanyarodó lépcsőbe torkollt.* Rövid mérlegelés után úgy döntöttem megnézem a ≈ jelűt aztán pedig ha nem találok semmit irány az oltár. *A folyosó a kezdetben semivel sem volt különb. A falakon hasonló, de közel sem ugyanaz a látvány fogadott. A jelenet más volt, a megkopott színek inkább kékbe fordultak, maga a faragás egyfajta szertartást mutatott be... legalábbis első ránézésre annak tűnt. A két személyes folyosó végül jobbra kanyarodó lépcsőbe fordult, miközben baloldalt valami elsuhant melletted. Ha jobban megnézed, rájöhetsz, hogy az a fal korántsem ott van, ahol elsőre hitted. Beljebb van, tehát a lépcső kezdeténél balra is el lehet fordulni. Az optikai csalás úgy fest ebben a világban is használatos, az építészek körében.* ~ Mi lehet ez? Valami féle eső szertartás netán? ~ Gondolkozok miközben tanulmányozom a rajzokat. Ahogy haladok elérek egy lépcsőhöz és észreveszem, hogy van egy másik út is balra elrejve. ~ Ha már egyszer elrejtették biztos fontos dolog van ott. Ami azt jelenti hogy őrzik, válószínűleg. De ha felmegyek akkor meg lehet hogy csapdába futok. Ááá mindegy. Lesz ami lesz. Majd max elfutok.~ Egy vállrándítással elindulok balra. *A baloldali rejtekfolyosó egyenesen ment tovább, majd egy élesen befordult jobbra és megint haladt egyenesen... látszólag. Ha eddig a várost tartottad labirintusnak, akkor egyhamar rá kellett jönnöd, hogy korántsincs így. A betört tetőszerkezet révén, az árnyékod segített, hogy meglásd hol vannak még benyílók bal oldalt, illetve kezeddel érezhetted, ha a fal félúton eltűnt és beljebb folytatódott. A falakon lévő festés egyre épebbnek tűnt, egyre bizonyosabban ábrázolt egy fehér nőt és egy fekete árnyékot, azok tetteit és alkotásait a világban. A rajzok azt is elárulták, hogy nem csak a sivatagban ténykedtek, más helyeken is jelen voltak. Egyszerre teremtettek és pusztítottak. Ám minél beljebb haladtál a folyosókon, annál jobban érezted, hogy térérzéked elhagy és már magad sem tudod merről jöttél.* Nem sok idő kellett mire rájöttem hogy eltévedtem. ~ Ha klausztrofóbiás lennék mos biztos eléggé paráznék. Még szerencse hogy nem vagyok az. De mik lehetnek ezek a rajzok? ~ Elég érdekesnek tartottam a képeket és ezért azokat követtem amennyire lehetett a környezetemet is figyelve. *Ahogy haladtál, a képek úgy mondtak egyre többet és úgy mutattak be egyfajta rendszert. A folyosó elején lévő szertartás, mi a vízről szólt és aminek kapcsán megalakult maga a Szint, ezt a vonalat követve ugrott át a Birodalmak felemelkedésére és bukására. Elődeid, hatalmasnak rajzolt királyok és császárok, a Szint mindenkori Őrei magasodtak föléd. Ám mindegyikük mellett ott volt az a két személy, a Fehér Fény és az Árnyék. A képekről az derült ki, hogy ők választották a Szintek Őreit, ők állították őket Próbák elé, hogy kiderüljön valóban alkalmasak-e a feladatra. A képek olykor ismételték egymást, amiből tudhattad, hogy ezen a helyen már voltál. Az is kiderülhetett számodra, minél mélyebbre hatoltál az útvesztőben, hogy ugyanez történt, mind a Kilenc Szinten. A végén már teljesen más helyeket láttál. Egy Erdőt, egy virágokkal övezett Kúriát, egy rombadöntött Várost, egy Vízalatti Királyságot, egy Cirkuszra hasonlító helyet... majd a fal hirtelen végetért és a tér hangulata is megváltozott. Az eddig homokos talaj helyett fényesre súrolt, egységes gránitot érezhettél csizmád alatt és szemed előtt sem a sivatagi templom ismerős motívumait láttad, hanem egy egészen más felépítésű, inkább könyvtárszerű építményét. Minden falat, minden benyílót, minden, az előtted nyíló folyosóhidak alatt elterülő mélységet, könyvekkel és tekercsekkel teli polcok takartak. Faltól-falig. - Nocsak! Nem épp az vagy, akit vártam - nevetett melletted egy férfi, vidáman. A melléd lépő talán huszonöt-harminc esztendős férfi csak egy dologban hasonlított Sehalimra: a szemei ugyanolyan háromszínből álltak. Egy Kísértettel volt dolgod.* Ahogy a történet végére értem egy könyvtárszerűségbe botlottam ahol egy férfi várt, láthatólag nem rám. - Üdvözöllek. Drótos vagyok. Kit vártál? *-Drótos? - húzza fel egyik szemöldökét értetlenkedve, holott láthatóan felismert. - Nem hívhatnálak úgy, hogy Sehal? Az ismerősebb lenne számomra. Mosolyog, majd ő is bemutatkozik. - Ne haragudj, amiért nem mondom ki a nevem, most ki tudja miként szólít a Vándorom. Egyébként egy Sevren nevű fiút várok... de ha jól tudom ő nincs még ebben a világban.* - Semmi gond. Bár sajnos nem ismerem a Vándorod. - Legyintek felé.- Csak nyugodtan szólíts ahogy szeretnél. Lehet hülye kérdés lesz, de ez még az én szintem? *A férfi elnézően nevetett. - Óh, nem. Ez itt már egy teljesen másik Szint. Ez az Őrtemplom, ahol a létező összes tudás fellelhető. A te Szinted a hátad mögött van - mutatott a mögötted nyíló folyosóra, mit a jólismert félhomályos festmények és homok uralt. A bejárat fölött egy gyík kőrbefaragott jelképe látszott.* - Gondoltam. - Mosolyodtam el. - Akkor azt hiszem bocsánattal tartozok a hívatlan látogatásért. Igazán lenyűgöző Szint. Jóban vagy Sehalim-mal? Nem mozdultam el a helyemről elvégre még azt se tudom zavarok-e. *- Nem zavartál meg semmiben, így nem kell bocsánatot kérned. Hallom egy emléktöredéked felzavarta az egyik elzárt Hibát - társalgott tovább, közben a tetőre emelve szemeit. A felső ablakon keresztül három bagoly suhant beljebb, csőrükben hordozva valamit, majd eltűntek a végeláthatatlan terem folyosóiban. - Nem vagyunk rosszban - felelt végül. - Bár Sehalim nem az a fajta, aki sokszor keresné mások társaságát. Általában csak akkor beszélünk, vagy találkozunk, ha segítségre van szüksége.* - Értem. Nos ez igaz, de rendes fickó. Meg tudnád esetleg mondani, hogy hogy haladnak Sehalim-ék? Eléggé aggaszt a dolog. *-Tudom, hogy rendes. Főleg a jelenlegi Szintvándorával - mosolygott. - Szerintem már minden rendben van, de nem látok át teljesen a Szintedre. Mindenesetre, amíg ez a bejárat áll, addig nagy baj nem lehet. Ha egy Hiba elszabadul, akkor minden átjáró bezárul, hogy a többi Szint ne sérüljön. Ez a rend, és mivel te át tudtál ide jönni, így joggal állíthatom, hogy a Hibát visszaszorították. Emiatt nem kell aggódnod.* - Köszönöm. Kicsit megnyugtattál. Tudod mostanában elég sokat gondlkoztam mi lehet Sehalim igazi neve, de eddig nem sokra jutottam. Egészen máig. - Elővettem a kártyámat, figyelve közben a másik reakcióját. - Elég sok ötletem volt, de csak néhányban látok reációt. Arra gondolok hogy talán a képességeinkhez lehet valami köze. Legalábbis az eddigi betűimből úgy hiszem. Erre a mai sétám ébresztett rá. Remélem hamarosan összefutunk. *A férfi nyugodt maradt, még a Kártyád jelenlétekor is. Úgy tűnt, nem ez az első eset, hogy ilyennel találkozik, amikor egyszerre keveredik a várakozás, az izgatottság és a remény. Bizakodóan a válladra helyezte a kezét. - Ha ennyire szeretnéd látni, talán az a legjobb, ha megvárod ott, ahol megbeszéltétek. Sehalim nem fog fejvesztve futni egy másik Szintre, hogy megtaláljon. Ennél ő alaposabb.* - Nos igazából szivesen megvárnám én de az a helyzet hogy idefele jövet eltévedtem. Ide is csak véletlenül jotottam el. *- Ebben a világban nincsenek véletlenek. Valószínűleg azért jutottál ide, mert valamiért ide akartál jönni... vagy csak a kíváncsiságod vezetett, mint általában - vette le rólad a kezét, majd szembefordított a bejárattal. - Úgy tudsz visszajutni, ha követed az egyik Hírnököm. Ennyiben még tudok segíteni neked.* - Azt megköszönném. És igen a kíváncsiság hajtott. - Mosolygok rá. - Őt kell követned és visszavezet a templomba. Ám amikor megérkeztek adj neki valamit jutalmul. Szavai nyomán a kis jószág szárnyra kapott és megindult a folyosón. Nem sok időd maradt búcsúzkodni, ha a nyomában akartál maradni. A kismadár suhant a rejtett utakon, csak futva tudtad követni. A képek a sebesség mellett életre keltek, megelevenedtek és összefolytak. Királyok, korok épültek és dőltek romba, mintha csak a víz mosta volna el őket. A madár a lépcsőnél állt meg, majd a földön totyogva bevárt.* - Köszönöm. - Mondom már fordulva a madár után. Mikor visszaértem a templomba feltúrtam a készleteim és adtam a madárnak egy kis kenyeret amit találtam a cuccaim közt.Miután végeztem a fény felé fordultam. - Nos akkor jöhet a szentély. *A madár, mikor megkapja a kenyérmorzsát, felkapja, majd röpül is vissza a labirintuson túlra. Visszatérve a nagyteremhez, Sehalim-ot láthattad, amint az egyik oszlop lábánál ülve egy Mirrold lapot vizsgálgat. A hologramtáblán írások futottak, adatok, amik sokkal inkább hasonlítottak jelentésekhez, mint a szokásos böngészési táblákhoz. Mikor megjelentél felnézett belőle, majd összecsukta. Nem szólt semmit, de láttad rajta, hogy örül a jelenlétednek.* // Folyt köv. [ Módosítva: 2014.02.14 13:19 ] |
| Serena | 2014-02-14 19:41 |
|
Ami eddig történt...
Pityu lazán pörgetgette a kártyát kezében és közben úgy nézett rá, mint a kiskutya aki próbálja tagadni, hogy ő építette a „büdi piramist” a konyha közepére. Na a kiskutya úgy néz a bizonyosra, mint ő a papír fecnire… Ha egyben vagy, ülj fel és menjünk. Nincs kedvem partizni- vágta hozzám felgmán a mondatot és lapot. Megidézett pár K9es típusú vérebet majd elküldte őket felébreszteni a mocskokat. Ez a rész gondolom valami rítus kezdete volt, mert visszatértem a játékba, mint teljes jogú tesztelő és ezért rendet akart tenni a házam tájékán. Eztán hadart pár parancsot majd visszakerültünk az egyetemre. Ahogy javasolta felvettem nyúlcipőt, de még előtte halkan eldörmögtem Pityupinty gyere már vissza útközben beszélgessünk még egy kicsit. -Először is mesélj, kérlek kettőnk korábbi kapcsolatáról . Kérlek! Még nagyon kesze-kusza minden…- nézek rá esedezve. Utána lenne pár nagyobb horderejű kérdésem is. Egyenlőre: Hova menjünk mi dolgom van, hogy megnyerjem ezt a játékot és kiben bízhatok rajtad kívül? –folytatom kétségbeesett hadarásom miközben kifelé tartok az egyetem területéről rohanva. *Pityu teljes nyugalommal követett téged kifelé az egyetemről, irányított, hogy merre a leggyorsabb, így nem kellett sok idő, míg az egyetem mögött kijutottatok. - Az a vicces, hogy rajtad kívül nem lát más, csak a többi Játékos. Így ha beszélsz, az olyan, mintha a levegőbe beszélnél - mosolygott végül, zsebbe akasztott hüvelykujjal. - A kettőnk kapcsolata? - húzza fel szemöldökét. - Annak idején sosem érdekeltelek. Megvoltunk egymás mellett. Nem voltunk többek egymás mellé rendelt társnál. Mikor már kicsit lenyugodtál és összeszedted magad, egy magányosabb részen, Dark úgy döntött mesél egy kicsit arról, ami úgy kezdődik "miért?". -Állj meg és ne gondolj semmire. Most az lesz a legjobb. És kezdjük előről. Annak idején az egész itt léted a szabadságról szólt. A Kasumi egy olyan játék, ami főleg belőled táplálkozik. A részeddé válik és mégsem. Az a dolgunk, hogy eljussunk a Végső Szintre és kijavítsuk azt, amit egykoron elrontottak. Ahogy Sehalim mondaná; az a dolgunk, hogy visszahozzuk az Isteneket, a játék tényleges irányítóit. Hogy kiban bízhatsz... hülye kérdés.* -Látom hiába találtam ki a neved attól még ugyanakkora köcsög maradtál… - morgom kissé ingerülten. Azt mondtad, ha meg van a neved nem csak beviszel a ködbe aztán körberöhögsz, mint a „második első” találkozásunkkor. Akkor teszteljük le, hogy reagálsz, ha visszamegyek. Azzal sarkon fordulok, közben kérdőn ránézek és ennyit mondok felhangon: -Igen szórakoztató magamban beszélni… majd normálhangon folytatom, mert újat nem tudhatok, meg magamtól se meg tőled sem az öreg talán elmond valamit vagy kinyír, de ez van meg bab vagy hajlandó, vagy normálisan beszélgetni kicsit? – puffogok miközben visszafelé lépkedek. *- Mit vártál? Talán majd a nyakadba ugrom, mikor egész idő alatt tettél rám? - vágott vissza, aztán mikor azzal fenyegetted, hogy visszamész kinevetett. - Aztán mi akadályoz meg benne? Menj csak! Majd a Szinten megvárlak - azzal ő is sarkon fordult, hogy távozzon. - Beszélgetni, mi? Sehalimnak talán sikerül az ilyesmi - morogta mintegy magának.* //Carla következő mondatait hosszú sípolással elnyelte TV, mint a Mónika show felét// Elkapott hirtelen az ideg és szemem elé szállt a vörös köd ettől a pofátlan Bishi b**gától, ezért hisztérikusan ordibálni kezdtem és toporzékolni, mint valami reményvesztett tízéves, aki rájön, hogy anyuka nem fogja megvenni a nyalókát, amit kinézett magának. A műsorral annak a figyelmét is magamra vontam, aki eddig nem engem/minket bámult. Tudtam, hogy hülyeséget csinálok, de nem engedhettem, hogy veszítsek ezzel a paprikajancsival szemben ezért odaböktem neki flegmán: -Na mi van még itt vagy? -majd fujtatva mentem tovább vissza. *Pityu ettől a mondattól egyáltalán nem érezte jobban magát, sőt, még a távolság ellenére is igazán nagy kedve lett volna felrúgni a lányt. Csakhogy szokja a légellenállást. Habár neki is lennének kifejezések, amikkel beállította volna Carla haját, azokat inkább magában tartotta. Nem olyan fajta ő, aki ennyire lealacsonyodik egy ilyen semmitmondó vitába... de, mégis olyan fajta. - Te sem mozdultál egy tapodtat sem! Cöh... és még te akartál beszélgetni. Ugyanolyan hisztis vagy, mint elsőre! Mikor látta, hogy carla, mintha megindult volna vissza, akaratlanul is elnevette magát. Annak a másik tollasnak igaza volt annak idején; gyerekesek. Mind a ketten. De mégis volt annyira büszke és makacs, hogy ne engedjen az igazából. Vagy ha akart volna, mégis hogyan tehetné? Egyszer kért bocsánatot, Carla utána egy hétig győztesnek érezte magát. Nincs olyan isten, akiért ezt még egyszer megtenné. -Idióta, gyerekes... *sípszó* - morogta fennhangon. Bár már ő sem tudta eldönteni, hogy ezt Carlára mondja, vagy saját magára.* -Te sem vagy jobb kiskakas.- morogtam rekedten. Mivel kitomboltam magam elkezdett tisztulni a kép és sok nézőtől zavarba jöttem és szavai valahogy belemartak a húsomba is. Nem akartam, hogy lássa, hogy mindjárt sírok ezért elkezdtem rohanni vissza a legközelebbi épület felé, amit megláttam a könnyeimmel küzdve. *Kakas Akadt fenn a megnevezésen egy pillanatra, de még mielőtt visszavághatott volna, Carla elfutott. Ő maga is érezte, hogy a könnyeivel küzködik, hiszen olyanok, akár az ikrek. Egy hosszú percig csak nézte, majd vett egy mély levegőt és a nyomába eredt. Nem volt más választása és ismerte az ilyenkor bejáratot rendet. Csak egy nyugodt zug kellett, egy olyan menedék, ahol senki sem fogja zavarni. És tudott is egyet. Hagyta, hogy Carla előrefusson, egészen addig a pontig, ahol az egyetem egy mellékutcája nyílt. Ott befordított és addig irányított, míg egy tárolókonténerbe nem bújtál, ahol csak a papírhulladékot tárolták. - Target>>While;true(open_Kasumi) - mondatta ki veled a kódot, mitől automatikusan visszakerültetek a Szintetekre. És pontosan tudta, hogy ezért a húzásáért le fogod tépni a fejét.* -Te most tényleg beb*sztál egy kukába? Eleve, hogy gondoltad, hogy csak úgy átveszed a testem felett az irányítást? Ilyet is tudsz… Jó tudni… Mit rejtegetsz még… Senkiben sem bízhatok és hanyagoljuk a beszélgetést is igazad van. Nekünk ez nem megy.- mondom, mert érzem, hogy nem sokáig bírom már visszatartani a könnyeim. Egyszerűen már haragudni sem tudok rá csak elegem van. Nyugalmat akarok ettől az egész őrülettől és sok megválaszolatlan kérdéstől, mert a zárt ajtókból már elegem van. Kicsit arrébb sétálok majd összekuporodok átkarolom térdeim és sírni kezdek. *Már épp válaszolni akart, hogy az tűnt egyedül logikusnak azon a területen, elvégre a bokor túl mainstream, és nem mellesleg ott bárki felfedezhette és kihívja a mentőket, abból meg csak a bonyodalmak vannak... de nem tudott. Miután be lett állítva a haja az ordibálásból, még mindig nem jutott szóhoz, mert kedvenc Vándora inkább kifakadt és összegömbölyödve leült sírni. ~Na most ráb*sztál Dark!~ szaaldt át agyán a gondolat és torkára forrt egy segélykiáltás valamelyik másik Kísértet felé, aki ért ezekhez a kitörésekhez és akire erre a közel másfél órára rábízhatná... vagy elcserélhetné. Úgy értesült a többi Vándor elég normális. Unalmasabb, mint ez a lány, de normális. Végül erőt vett magán, összeszedte minden eddigi sérelmét, amit a magányában le tudott nyelni és el tudott vermelni lelke legmélyére, kiengedett egy "Om mani padme hum"-féle sóhajt, de még így is csak halkan volt képes kiejteni azta bizonyost. -Sajnálom.* -Én sajnálom, hogy megszülettem. Mindig csak elrontok mindnet. A testvéreim is meghaltak miattam, mert nem tudtam róluk gondoskodni. Ezt is elb*sztam. Körülöttem minden bekrepál. Nem vagyok jó semmire. Te is utálsz, mint egy tál sz*rt. Csak azért vagy velem, mert rád erőltetett pát örült tudós…Próbáltam tenni valamit most végre elszántam magam, hátha kijavíthatom egy múltbeli hibám, de ez se megy még veled sem tudok szót érteni egy hulladék vagyok. Ott rohadjak meg abban a konténerben! Hagyj békén! Nem vagyok kíváncsi az álszenteskedésedre!- ordítom, a végén miközben elmerülök az önsanyargatás/sajnálat fekete tengerében. *~Mert egy idióta... árgh! Barom!~ ordította magában Dark, megfeszítve arcizmait. ~Na jó, csillapodj le! Ez márnem gyerekesség, hanem hiszti a rosszabbik fajtából. Volt már ilyennel dolgod. Nyugi! Nyugi... az eddigi tanulmány szerint, amit az a Bagoly és Sehalim próbált nekem elmagyarázni most nem szabad letámadni... azt hiszem...~ Pityu agyában egymást kergették a gondolatok és a szituációk, hogy Carla a jelenlegi állapotban hogyan reagálni bizonyos helyzetekben. A hirtelen mozdulatok ki voltak zárva, a nagy ömlengésekre amúgy sem lenne képes... a francba mindennel! -Te nyertél - jelentette ki végül, Carla mellé telepedve.* -Te nyertél, Te nyertél, Te nyertél, Te nyertél, Te nyertél, Te nyertél, Te nyertél, Te nyertél visszhangzott a fejemben. Most ez tényleg ennyire hülye, hogy azt hiszi még hisztizek? A saját nyomoromon és az ő hülyeségén fájdalmamban elkezdtem röhögni. Közben a fogaim közt annyit sziszegtem: -Nálad még egy döglött hintaló is intelligensebb te Bakanári… *- Mintha bármit is tehetnék veled - felelte továbbra is melletted ülve teljes higgadtsággal. - Vagy szerinted mit kellene tennem? Legyek hősszerelmes, mint a képregények főhősei? Szerintem egyikünk sincs olyan passzban, hogy ilyesmit tegyen. Nem tudok jobbat, mint melletted lenni és segíteni, de nem tudok változtatni azon, amin keresztülmentél... és azon sem lehet változtatni, amin én mentem keresztül - tette hozzá halkan morogva. Nem szokott lelkizni. Ő az a fajta, aki elrepül, ha baja van. Tesz pár kört, kiüríti a fejét és a szívét és halad tovább. De... ha már nem lesz hova? -Az a baj... hogy ha feladod, akkor csak elveszted az emlékeidet és visszakerülsz a világodba, mintha mi sem történt volna... de utána ez a hely végleg megszűnik... velem együtt.* Kegyetlenül gyenge teljesítményét megkoronázta azzal, hogy elkezdett még önzősködni is. Jobban aggódik a saját esetleges megmurdálása miatt, mint miattam ez a Bakanári tényleg siralmas vigasz, de nekem csak ő jutott… -Ha ezt a szörnyűséget fojtatod, még a végén tényleg felkötöm magam. -suttogom rekedten. -Nos, ha akarsz, valamit bökd ki egyenesen, mert azt nem veszi be a gyomrom, ha megint szarozni kezdesz, akkor inkább csak üljünk itt kussba végítéletig. – zárom le a témát. *~Tőlem! Ha gondolod még csomót kötni is segítek~ állt fel végül meggyőzve magát, hogy jobb, ha nem erőlködik. Carla hangulata ingatag, ő meg minden, csak nem szeretetszolgálat. Nem megy ez neki, hiába tömték a fejét a többiek. Ha meg kell halnia, akkor legalább a levegőben tegye, úton a Végső Szint felé. Legalább az utolsó percekben bocsánatot akar kérni Tőle, azért amit tett. - Majd jövök! ~Ha még életben maradsz~ - vetette oda, a második részét csak gondolatban, megrázva magát. Nem került sok időbe, mire felöltötte eredeti formáját, azt a hatalmas, fekete vadászmadarat, ki bőven beillik a Halálhírnöke kategóriába. Élesen, rekedtes hangjára vonyítás volt a válasz, majd két kutya sorakozott fel előtte... a harmadik úgy döntött inkább Carla mellé telepedik.* Néztem, ahogy elrepül az a barom, és közben a kutya füle tövét vakargattam. Mikor kiért a képből lehunytam szemem és vártam, hogy történjen valami. Megfordult a fejemben, hogy utána repülök szólni, hogy megint félreértett és én csak információt kértem volna ismét erről az elb*szott világról nem a lelki segélyét, mert az inkább árt, mint segít, de elvetettem gondolatot. Ki vagyok én, hogy elrontsam élete első halál közeli élményét- gondoltam, mire megint hülye vigyor terült szét arcomon majd nekidőltem a kutyusnak beletúrtam magam bundájába majd elnyomott az álom. ... [ Módosítva: 2014.02.14 19:42 ] |
| Erodon | 2014-02-14 22:04 |
|
*- Megint ez a hibás gén dolog. Valaki egyszer igazán felvilágosíthatna részletesebben is, hogy mi a rosseb a pontos története ennek. Ahogy megérkezik a válasz a Főnöktől önkéntelenül Factora nézek. ~Neil állítása szerint még három napig úgyis benntartják szóval nem még itt kéne találjam amikor visszajövök, még ha kicsit távolabb is megyek.~ ,,Rendben, akkor indulok a Központba. Merlock” - Igen, ott megfelelő nekem. – válaszolok Athalnak, majd amikor kifelé megyünk, még eszembe jut valami – Újraindítás alatt azt értettétek, amikor mindenkit, miután elvesztettük az emlékeink, újra „aktiváltatok” úgymond?* *Mikor már kiértetek a szobából és a folyosón sétáltatok, Athal csak a liftnél próbált meg válaszolni a kérdésedre. - Nincs külön története. Genetikailag bizonyított tény, hogy a fogamzás pillanatában... vagy már előtte a szülőkben, akadnak olyan gének, amik hibásak. Ezek a hibás gének felelősek a test bizonyos gyengeségeiért, így a rák kifejlődésében is nagy százalékban közrejátszanak, illetve ezek a hibás gének okozzák a testi rendellenességeket is. Hibás gének mindenkiben vannak, nincs olyan ember, akinek a génállománya teljesen tiszta legyen, csak nem mindegy milyen gének erősek. A Kísértetek terén valami hasonló játszódott le, azzal megspékelve, hogy ott... hogy úgy mondjam, a születési kódot mi formáltuk meg. A hibás gén pedig nem csökkentett a képességein, csak felépítésében kicsit gyengébb lett a többinél, pont ez a gyengesége teszi őt erőssé... nem érted miről beszélek, igaz? - nézett rád kérdőn, mikor felért a lift. - Igen, tulajdonképpen arról volt szó, hogy bizonyos mértékig aktiváltuk az MS-etek működését. Az egész rendszerre nyomtunk egy automation-t, amitől ismét képessé váltatok látni a Csuhásokat és a Kísérteteket. Ha az MS-t teljesen elzárjuk, mint a Bukásotok után, akkor ez a program hibárnálódik bennetek. Miközben beszáltatok a liftbe és leértetek a fölsszintre, Athal folyamatosan beszélt.* *- Nos, valamennyire érthetőbb, de túlzás lenne, hogy teljesen megértettem a dolgokat. Miben vált ez által erősebbé? Lenne rá pár tippem, de egyszerűbb ha megkérdezem. - Az újraindítással kapcsolatban meg: mi miatt kellett mindenkit visszahívni? Vagyis inkább, miért vártatok vele fél évet? Olyan súlyos lett volna a sérülés, amit a Bukásunk előidézett, hogy szükséges volt egyfajta pihenés számunkra, vagy más ok volt rá?* *Athal bólintott a kérdésekre, majd a bejárathoz közel megállt és elővette cigis dobozás. - Kérsz? - nyújtotta feléd, majd a reakciód után kivett egy szálat, majd három perces keresgélés után megtalálta az öngyújtót is. Teljes boldogság. - Még van időnk - vonta meg a vállait. - Nos... hogy miben vált erőssé...? Talán abban, hogy pontosan a hibája miatt jobban ragaszkodik hozzád, mint a többiek. Ugyan nem az érzelmek nagymestere, de ő volt az első, aki szinte a végletekig elment a védelmedért, vagy az előrejutásotokért. A kitartása és a hűsége sokkal erősebb, mint bármely másik Kísértetnek. A Bukásotok utáni félév nem csak rólatok szólt. Félév alatt szedtük össze magunkat mi is. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy máshol állítsuk fel a labort, hogy megnézzük a Kísértetek állapotát és javítsunk, ahol szükséges.* *- Nem, köszönöm. – utasítom el a felém nyújtott cigit. ~ „nem az érzelmek nagymester”, heh. Furcsállnám is ha másképp lenne, ha már belőlem született.~ - Így már az is érthető, hogy miért vállalta be hogy komolyabb sérüléseket szerezzen, csak hogy találkozhassunk. – Mosolyodok, és egyben szomorodok is el a Doki válasza után. Az elosztói találkánk említése után óhatatlanul is eszembe jut a, jelenlegi emlékeim szerint első, találkozásunk amit követnek az előttem átfutó képek, hogy mennyi őrültségnek tűnő dolog is történt velem ilyen rövid idő alatt. – Bár, amennyit szerencsétlenkedtem itt az elmúlt időben, a mellett lehet ezzel az "erősségével” most elég rosszul járt, lévén pont hozzám kapcsolódott. Igazándiból már értem miért is mondta azt amit. – Mondom az utolsó mondatot, már inkább csak magamnak majd sóhajtok egyet. ~Valahogy abba kéne hagynom az egy helyben toporgást, vagy éppenséggel a hátrafelé haladást…~ - Hogy időnk? Nos ha szigorúan vesszük tényleg nem túl sietős a dolog, de én mégis szeretnék a lehető leghamarabb túllenni ezen a kis "kitérőmön”. - Jut eszembe, még van valami amire, nem tudom mennyire szánt szándékkal, de nem kaptunk választ. A Tízedik Szint. Mondasz, vagy éppenséggel mondhatsz, róla többet?* *Athal megvárta, míg két slukk között felvázolod magadnak a jelenlegi helyzetedet. Nem nagyon zavarta, hiszen ő jó hallgatóság volt, ez meg egy kórház, ahol az emberek általában magukba süllyednek. Csak a kérdésednél kapcsolódott vissza a beszélgetésbe, hiszen az előbbiekhez nagyon nem tudott mit hozzáfűzni. - Egy cigi még belefér, nem? - mutatta a félig elszívott szálat, majd halkan felnevetett. - A Tizedik Szint pont olyan lehetetlenség, mint bármi más ebben a játékban. A Tizedik Szint maga a Végső Szint és mégsem. Nem Elosztó, hanem egyfajta Csarnok, egy előtér a Végső Szinthez, vagy mondhatjuk azt is, hogy a Végső Szint másolata. Nem tudtuk behatárolni, ezért nem is vertük nagydobra. Ki mesélt neked róla?* *- Senki. Vagy talán pontosabb az, hogy nem tudom. Mint már említettem, inkább csak egyfajta sugallat. Talán egy bennem ragadt memóriafoszlányból. Nem tudom. - Egyébként, - jut eszembe, részben ehhez kapcsolódóan – Crimson világának jelenlegi formáját ti hoztátok létre? Mármint mennyiben a ti "alkotásotok” és mennyiben az eredeti világ, amit találtatok?* *Athal mosolyogva szívott bele az élvezeticikkbe. - Nem csoda. Annak idején végigjártátok a Szinteket rendesen - reagálta le a füstöt fújva. - Részben a miénk. Inkább úgy mondom, hogy az alap adott volt, mi csak a kódolást végeztük el. Belenyúltunk és áttekinthetőbbé tettük a járatokkal és a csomópontokkal. De maga a világ komplexuma már adott volt.* *Ahogy Athal lassan befejezi a dohányzást elindulok az autója felé. - És hogy kapcsolódik egymáshoz a miénk, és az a világ? Mennyire vannak egymásra hatással? Legalábbis, ha nem tekintjük, hogy mi belenyúltunk a dolgokba.* *Mikor Athal eltaposta cigijét, az utolsó füstöt fújva haladtak a kocsi felé. - A hatás-mechanizmus egy külön szekció, de azt hiszem vehetjük úgy, hogy jelenleg rátok van a legnagyobb hatással, mivel csak ti tudtok annak a világnak a létezéséről és nektek van ott egy... részetek, hogy így mondjam. A kocsi hamar beindult, majd a megfelelő előkészületeket követően ismét rákanyarodott az útra. - Olyan 10-15 perc alatt ott is leszünk. Onnan a központ már nincs messze.* *Ahogy kihajtunk a kórház parkolójából még visszanézek egy pillanatra. Az útra vonatkozó felvilágosításra csak bólintok egyet. - Lehetséges az, hogy valaki más is, a tudtotokon kívül eljusson a Szintekre? Hogy más is rátaláljon és alakítson rajta, pont ahogy a ti esetetekben is történt?* *A kormány mögött ülve Athal egyszerre több mindenre figyelt, de a kérdésre így is csak hümmentett. - Nem tartom lehetetlennek, de elképzelhetőnek sem. Az a világ... hogy is mondjam... jelenleg be van védve. Pontosan a módosításaink miatt, biztosítva lett, hogy ebből a világból idegenek ne járkáljanak benne. Másrészt nem is nagyon lenne lehetséges, hiszen ezt a technikát csak rajtatok alkalmaztuk. Nem készült belőle több és elég komplex ahhoz, hogy ne lehessen csak úgy lemásolni.* *- Pontosan mit takar ez a technika? Facto alapján elég biztosan mondanám, hogy az e világi testünk nem kerül át. Akkor ez azt jelentené, hogy az elménk kerül valahogy átvitelre? Vagy csupán úgymond azt hiszi az agyunk, hogy egy ottani testet irányít? - Egy kicsit elszaladnak a gondolataim. De viszonylag gyorsan vissza is térnek. - Bár valahogy úgy érzem, erre a kérdésre még akkor se érthetném teljesen a választ, ha tudnám, hogy, hogy kapcsolódik a két világ egymáshoz.* *- Jól gondolod, ebbe inkább ne menjünk bele - jelentette ki Athal is mosolyogva. Az út további része békésen és aránylag gyorsan telt. Egyhamar odaértetek a kávézóhoz, de beletelt még öt percbe, mire rendes parkolóhelyet találtatok. - Innen jobbra egyenesen a Központodhoz érsz. Szinte képtelenség eltéveszteni. * *Ahogy megérkezünk én is kiszállok az autóból. - Köszönöm a fuvart. No meg persze a nagy türelmed irányunkba. – Mosolyodok el. – A megadott telefonszámon a továbbiakban, ha kell, el tudlak akkor érni, ugye? A választ követően elbúcsúzom, majd megnyújtott léptekkel a Központ felé veszem az irányt. ~Na, ideje, hogy ez a macska is a vízbe ugorjon.~* *Miután Athal meggyőzött, hogy azon a számon el tudod érni és igazán nem tesz semmit, hogy idáig elhozott, utatokat két külön irányba folytattátok. Alig 5 perc alatt már az épület előtt álltál és további két perc volt eljutnod a főnök szobájába. Mégis rossz érzésed támadt. Magad sem tudtad mitől, vagy miért, de minél közelebb értél az ajtóhoz annál inkább ordított benned egy vészharang.* *A Főnök irodájához közeledve az idegeim megfeszülnek. A zsoldosként töltött évek során akaratlanul is összeszedett ösztönöm azt jelzi, hogy valami nincs rendjén. ~Miért van ilyen furcsa érzésem? E mellett még az is furcsának tűnik, hogy feltétlenül itt akart velem találkozni.~ Egy rövid idő után elhessegetem magamtól ezeket a rossz gondolatokat. ~Ha valamiféle csapdát állítani, akkor azt kéne feltételeznem, hogy valamiért nem bízik meg bennem hirtelenjében. De hisz mióta az eszemet tudom neki dolgozom…~ Az utolsó pillanatban, mielőtt megfognám a kilincset mégis megáll a kezem. Egy ismerősen rosszindulatú hang idéződik fel bennem. „A büszkeség jellemző rád...” ~Vajon ezt is csak a büszkeségem miatt gondolnám? Hisz elvesztettem az emlékeim. Ki tudja nem volt-e köztük olyasvalami is, ami miatt mást gondolnék egy ilyen helyzetben?~ Az ajtó közelében állva hallgatózom, hátha meghallok valami különöset.* *Az ajtónál fülelve nem hallassz semmit, csak a csendet. A mély, nyugodt csendet. Már rájöttél mi volt a szokatlan. A főnöknél sosincs csend. Vagy a telefon csörög, vagy a papírok zörögnek. De most csend van.* *Nem hallok semmit. És épp ez az ami a legjobban zavar. A csend. Mély levegőt veszek. ~A jó ég áldjon meg. Ha már úgy döntöttem, hogy ezen az úton maradok, és nem megyek vissza, akkor legalább annyi határozottság legyen bennem, hogy ha kell, akkor akár végigverekedjem magam ezen az úton.~ Újabb mély levegő, a fegyveremre rakom a kezem, majd, készen arra, hogy ha úgy adódik akár egyből utána ugorni is tudjak a megfelelő irányba, benyitok...* //folytatás hamarost...// [ Módosítva: 2014.02.14 22:07 ] |
| Serena | 2014-02-14 23:18 |
|
És most a folytatás...
*Mikor elnyomott az álom, a kezdeti sötétség után már külsős szemlélője lettél az eseményeknek. Láttad, hogy Pityu nem repült messzire. A határnál, ahol átléphetett volna, inkább leszállt egy háztetőre és ismét emberi alakot öltött. Ugyanazt érezted, amit ő is. A gondolatot, hogy mégis hogy nézzen az Ő szemébe, ha a saját Vándorát helyben hagyja? Ráadásul nem először, ahogy nem először készül fel a saját halálára. A múltban sem volt másként. Annak idején annyira nem tudtatok egy hullámhosszon mozogni, hogy minden egyes gondatlanul kimondott fenyegetésédet a szívére vette. Még akkor is, hacsak legyintett rá, vagy kiröhögött, de legbelül neki is fájt. - Megint duzzogtok? - a mellé lépő alakra éppencsak rámordult. A Könyvtárosnak tűnő férfi, kiről már pontosan tudtad, hogy Sevren Kísértete, pont olyan hívatlan vendég volt, mint bárki más. - Mégis meddig akarod ezt csinálni? - kérdezett másként, hamár az első kérdés nyílvánvaló volt. - Meddig akarsz még itt maradni? - Gondoltam felelek a segélykiáltásodra - mosolygott, de kettejük közül csak ő tűnt vidámnak. - Már nem kell. - Nem, mi? - Ugyan mit érnék el vele? Mit érnék azzal, ha kitárulkoznék? - Talán megnyílnátok egymásnak... - Mikor érdekelte őt valaha is, hogy mi van velem? Vagy mi lesz ezzel a világgal? Hol érdekelte őt, hogy mit akarok elérni? Fejjel megy a falnak, aztán csodálkozik, hogy megsérül! Most épp maga alatt van. Sír azért, mert nem ért semmit, de egy fűszálat nem mozdítana odébb az ügyért! Elfáradtam Howl... a végletekig futok a Vándoromért, hogy megértsem őt, de csak ha egyszer elengedem magam, hogy végre megpihenjek, ő ezt úgy értékeli, hogy nem csinálok és nem mondok semmit! A másik Kísértet némán figyelte fajtársa kirohanását, a folyamatot, amikor a kérdéseket sorba válaszoljuk meg saját magunknak. - Tud róla, hogy egyszer ez a Szint már megsemmisült? Vagy arról, hogy a Végső Szint után téged is a darabjaidból raktunk össze? Értsd meg őt is Dark. Ő is meghalt már egyszer és most hirtelen visszakapott mindent. - Nem mindent. Te is tudod, hogy mindent nem kaphat vissza elsőre. - Szóval nem mondtad el neki. Az alapokat nem mondtad el, akkor hogy várhatod el, hogy megértsen téged? Dark... ő... - Kívülálló - fejezte be a könyvtáros helyett a mondatot, immár teljesen nyugodtan. - És az is marad. - Látod ez a baj! Te döntesz helyette! Pontosan tudod, hogy erősebb vagy nála, hogy befolyásolni tudod minden lélegzetét, de azt nem várod meg, hogy ő is szóhoz jusson. Akkor mit vársz? Nem fog a szívedben olvasni, ha elzárva tartod. És tudod mi a legnagyobb bajod? Hogy félsz. - Ugyan mitől félnek? - nevetett Pityu szomorúan. - Hogy ha megtudja a célodat ki fog nevetni és itthagy. - Mert gyerekes, ezt én is megmondom. De valld be Howl! Egyikőtök fejéhez sem vágták még, hogy nem több egy kísérleti alanynál. Carla ezt vágta hozzám minden napnak, minden percében, amikor együtt voltunk. Hogy nem vagyok több egy... - Egy kísérleti egérnél. Pityu bólintott. Bár nevetségesen hangzott, hisz a Kísértetek ennek tudatában éltek, Dark mégsem tudta elfogadni azt a bánásmódot, amit ennek fényében tettél. Emlékeztél az akkori énedre és azokra a szavakra, amiket most is a fejéhez vágtál. Ebből a szempontból semmi sem változott. - Hidd el Howl, hogy már nem érdekel a Kasumi. Csak azt szeretném ha végre nem úgy kezelne, mint egy tudósok által létrehozott lényt. A könyvtáros megértően bólintott, de nem szólalt meg. Nem volt rá szükség. Dark-nak csak arra volt szüksége, hogy ezt végre kiadja magából. Nem lett jobban tőle, hiszen a probléma megoldatlan maradt, a módszer, miszerint miként érje el ezt veled szemben nem tisztázódott előtte, elvégre önmagát nem tudja és nem is akarta megváltoztatni. Ő ilyen. De igazából téged sem akart megváltoztatni, vagy meggyőzni arról, hogy ő jól csinálja azt amit. Nem akart jobb, vagy erősebb lenni, egyszerűen csak... csak abban akart hinni, hogy a társad, a barátod, akire mindig számíthatsz. De ezt képtelen lett volna szavakba önteni. Az első szónál meggondolta volna magát és bezárkózik. Amikor át akartad ölelni boldog volt, de túl büszke és értetlen ahhoz, hogy engedje. Még saját magának is bevallotta, hogy azt a pillanatot ostoba mód elszalasztotta. - Egyébként azért is jöttem, hogy elújságoljam az új híreket - váltott témát Howl, a pár pillanatnyi csend után. - Meglett az Árnyék? - kérdezte rezignáltan Pityu. - Nos... ő még nem. De a Fényhozó két csillaga már előkerült. Ha elég ügyesek vagyunk a többi is kiszabadul. - Nagyszerű. Ugye nem gond, ha most nem tudok veled együtt lelkesedni. - De lelkesedj! Most, hogy Carla emlékszik a nevedre ti is megszerezhetitek a hiányzó csillagot. - Tudom... Pityu kijelentésére az álmod végetért. A kutya megmozdult alattad és így a varázs is megtört. Újra ébren voltál, de még mindig a Szinteden.* Mikor felébredten éreztem, hogy elmacskásodtak a végtagjaim a kényelmetlen pozícióban való alvás miatt. Ásítottam egy nagyot majd nyújtózkodtam. Végignéztem a tájon, ami az elpusztult szintem újraalkotott sivár 2.0ás verziója volt. Vártam pár percet, mert nem tudtam mennyi idő telt el a kihallgatott beszélgetés óta. -Bakanári, élsz még vagy már felkötötted magad helyettem?- tettem fel a kérdést a lehető legidegesítőbb hangnemben. Csöndben vártam kísérőm válaszát. Közben újra lehuppantam a földre és átkaroltam lábaim. Eldöntöttem, hogy nem beszélek neki arról, amit álmomban láttam. Viszont kieszeltem valamit… *A kutya is nyújtózott, majd mikor felkeltél ő is felállt és megrázta magát, aztán pihenésként visszafeküdt melléd. Úgy tűnt nagyon nincs kedve mozdulni. A hívásodra Pityu nem sietett azonnal. Talán még Howl-lal beszélgetett, talán épp másmerre járt. Kellett neki legalább öt perc, mire hatalmas madárként felbukkant az égbolton, és még kettő, mire megérkezett eléd és ismét emberi alakot öltött. - Látom ébren vagy - jelentette ki a tőle megszokott stílusban kommentálva a kérdést.* Tán zavar?- kérdem durcásan. Gondolom, akkor az sem érdekel miről álmodtam… - nézek rá kérdőn. *Pityu felvont szemöldökkel nézett rád. Ismert már annyira, hogy leszűrje mikor akarsz tőle valamit és ez abba a kategóriába tartozott. Megadóan kifújta a levegőt. Inkább nem vágta a fejedhez, hogy egy negyed órával ezelőtt még te korholtad őt azért, mert nem képes egyenesen megmondani neked a véleményét. Ezt most inkább hagyta elúszni. - Mondjad - tette zsebre kezeit, a maga módján bátorítva téged a folytatásra.* - Ha érdekel, ha nem akkor is elmondom!- morogtam. - Láttam egy „csillagot”, ami ragyogott és hívogató melegséget árasztott. A szintek miatt lehetett ez? Léteznek itt valamilyen csillagok, amiket ha megszerzek megerősödhetek, hogy befejezzem ezt a játékot? Akarsz hozzám társulni (ezt a szót kicsit megnyomtam) a keresésben? Van egyáltalán értelme az álmomnak? – kicsit elvörösödök a kérdések közben, mert nem tudom leplezni zavaromat. Lehet, hogy ez a csillag cucc csak valami kód és nem esik le neki miről hablatyolok. Legjobban mégis az hozott zavarba, hogy eddig azt hittem csak én próbálok hozzá közelebb kerülni és ő utál engem. *Halvány mosollyal kezdett a kiejelentésed hallatán, majd ugyanezzel a mosollyal hallgatta végig az álmodat. Nem szólt bele, majd sokat sejtetően a kutyára nézett, ki úgy tett, mintha ott sem lenne. - Őt úgy hívják Aisling - mutatott a kutyára. - Vagyis álomjáró. Ha vele alszol álmodban körbejérhatod az egész Szintet, vagy akár másokét is. Láttál engem Howl-lal, igaz?* Csak a csillagos részre értem”oda”, ami felkeltette érdeklődésem. -Volt szó másról is? – kérdem érdeklődve. -Szívesen meghallgatom, ha el akarod mondani. Ha társulsz hozzám, akkor elmondhatnád mik ezek a csillagok? *Aisling felszusszant, teljes biztonságban érezve magát, hiszen Dark úgysem fogja őt bántani. Miért is tenné, amikor ő maga parancsolta ide. Tisztában volt vele, hogy Carla előtt nem tudna megnyílni, így más megoldást talált rá. Howl jelenléte pedig egyenesen kapóra jött. Legalább nem magának magyarázott ott a tetőn. De legyen. Belemegy a játékba. Mosolya nem halványult, már csak azért sem, mert a Carla által felsorolt véletlenek túl nyilvánvalóak. - Még meggondolom a társulást - felelte végül. - A csillagokról viszont mesélhetek... ha már az álmodnak semmi értelme.* Akkor hallgatlak!- mondtam miközben törökülésbe helyezkedtem és jobbra-ballra billegtem meg hülye fejeket vágtam zavaromban (nem szánt szándékkal csak megtörtént) , mert éreztem, hogy lebuktam… *Dark leült veled szemben és hagyta, hogy a másik két kutya is körétek telepedjen. Csak ezután kezdett bele a mesélésbe... ami az ő szájából tényleg nem tűnt többnek egy elfuserált gyerekmesénél. Persze csak azután, hogy összeszedte magát és megtalálta a számára megfelelő kezdőmondatot. Ez beletelt egy kis időbe. - Ahhoz, hogy megértsd a csillagok fontosságát azt is tudnod kell, hogy ez a világ pont olyan összetett, mint a te Valóságod. Ugyan más a felépítése, de rendszerét tekintve a kettő ugyanaz. Ebben a világban annak idején, két Isten tartotta fenn a rendet. A Fényhozó és az Árnyék. Ők alkottak és pusztítottak... de igazából a köréjük szőtt mesék nem mondhatóak puszta legendánál többnek. Más Szinteken más történetet fogsz hallani róluk, de az a lényeg, hogy ők az alapok, akikre ezek a világok épülnek... és ők választották ki a Szintek Őreit is. Ám egy napon a Fényhozó csapdába került és a szabdulása érdekében lénye csillagokká esett szét. Ezek a csillagok a Kulcsok, amikért először felküldtek titeket. Minden Szint őriz egy ilyen Csillagot, aminek segítségével feltámaszthatjuk a Fényhozót. Ez volt... az első célunk, nekünk Kísérteteknek. De ti másfajta parancsot kaptatok a Valóságotokban, ami csak a Végső Szinten vált nyílvánvalóvá. Addig talán... nem is akartuk elfogadni. Itt tartott egy kis szünetet és merengve kezdte simogatni az legközelebbi kutyát. - Mikor a Fényhozó csapdába esett, az Árnyék fekete lánggal borította be a Szinteket, amik mindenbe beleitták magukat. Ezek a lángok maguk a Hibák, amik őrületet okoznak, a Soul-okban. Ők a próbák, amik meggátolják, hogy a Kulcsok közelébe férkőzzünk. Ezután Árnyék is eltűnt... és ezért a Szintek lassan összeomlanak. Ezután tartott egy kis szünetet, majd szomorúan felnevetett. -Így elmesélve nem több egy gyermeteg mesénél, vagy egy összekuszálódott álomnál, amiből felébredsz és másnapra elfelejted. Egyszerűen röhej...* Végig hallgattam a történetét. Végre hajlandó volt beszélni valamiről. A történet hallgatása közben az a tipikus „Just as i planned” kép ülhetett ki az arcomra. Mikor végzett hagytam kis levegőhöz jutni majd megsoroztam a kérdéseimmel. -Kasumi az árny? Ha megvan minden csillag, akkor felkeltjük a „jó” istenkét és happy end? Szeretnéd megkeresni a szintünkön lévőt vagy van más ötleted? Szerintem elég, ha stabilizáljuk a saját szintünk, és ha többiek akarnak, valamit mi majd megkeresnek minket… Mi célból küldtek ide minket, vándorokat? -tettem fel végül a szerintem legkényesebb kérdést. *Hajlandó volt beszélni, de csak arról, amit tudott. Az utolsó kérdésednél felemelte a kezét, hogy állj le egy kicsit. - A Kasumi nem az árny. Ne keverd a kettőt. A Kasumi ennek a világnak az összefoglaló neve. És nincs se jó, se gonosz "istenke". A Fényhozó... az anyánk. De ha ő felébred és visszatér, kétségkívül végetér ez az őrület... és csak remélhetjük, hogy mellette Árnyék is visszatér. Igazából ő aggaszt a legjobban. Ő nem hagyott nyomot maga után, csak a Hibákat. Azok meg kevesek nyomnak. Itt egy pillanatra lehunyta a szemét. - Ha hallottad, amit Howl-lal beszéltem, akkor azt is hallanod kellett, hogy ez a Szint egyszer már megszűnt létezni. Mivel a Fényhozó nincs itt, hogy felépítse, attól tartok, hogy ha megtaláljuk itt a Csillagát, akkor ez a Szint ismét összeomlik. Mivel ő az építő, talán ő is tartja össze ezt a romhalmazt. A kutya fejét simogatva várt egy kicsit, mire válaszolt az utolsó kérdésedre. - Ez az, amit nem tudunk pontosan. Csak annyira jutottunk a Bukásotok után, hogy a Fényhozó eltűnése és a ti megjelenésetek valahogy összefügg. De, hogy mi volt a pontos parancsotok, arra nektek kell emlékezni.* -Amúgy legutóbb kiírta ez a cucc, hogy Memory 2 save azt meg lehet nyitni? Talán emlékek vannak benne a múltamról és megtudjuk, hogy mi a válasz az előbbi kérdésünkre... Szerintem fontos számodra ez a szint és számomra is az valamilyen formában, ezért ha szeretnéd elhalaszthatjuk a csillag keresését, de akkor keressük meg másik szinteken vagy üssük el valami hasznos dologgal az időnk! *Dark vállat vont. - Nem tudom. Ilyen szerkezet legutóbb nem volt rajtatok. Talán attól kérdezd meg, akitől kaptad. Ami a csillagot illeti... inkább keressük meg. Ha ez a Szint össze is dől, nem bánom, ha anya túléli.* -Még egy kérdés miért kellett Redrum elől menekülnöm az egyetemről? Mit tudsz róla? (mivel ő tette belém ezt a ketyerét...) *-Redrum? - állt fel Pityu - Nem, nem előle kellett menekülnöd. Hanem egy Csuhás elől. De a róla szóló adatokat Howl őrzi. Igazából minden adat nála van, amire szükséged lehet... csak alkudoznod kell vele, hogy megkapd.* -Inkább keressük a csillagot. Nem fogok másoknak a segítségéért kuncsorogni. Elég nekünk a kettőnk baja majd mi megoljuk magukban. Nos, merre van a csillag szerinted? - az újonnan kialakult bizalmi körömet sem tervezem tovább tágítani, mert már így is eggyel többen vannak benne a megszokottnál teszem hozzá magamban... Valamiért unszinpatikus nekem az a kuvik. //kör vége...// [ Módosítva: 2014.02.14 23:21 ] |
| Erodon | 2014-02-15 10:48 |
|
//voila: *Amikor benyitsz csak azt látod, hogy a Főnököd a földön fekszik, vérbefagyva, felette pedig (neked háttal) egy nő áll, aki ugyanúgy, mint Leo, egyhamar Csuhássá változott. Téged észrevéve hirtelen feléd fordult, majd a fal felé futva meglépett. Ugyanúgy tűnt el, ahogy Athal-nál Leo megjelent; egyszerűen beleolvadt a falba. Az arcát nem láthattad, de az alakja egy nőé volt.* *Ahogy belépek, az elém táruló jelenet láttán reflexszerűen fegyvert rántok, de mire lőnék, a nő már távozott. A falon keresztül… ~A rohadt kis…~ Gyorsan észbe kapok a hirtelen események után, becsukom magam mögött az ajtót, majd a Főnökhöz rohanok. A fegyvert lerakom a földre magam mellé. A hátára fordítom a Főnököt. Megfogom a csuklóját a pulzusát keresve, de a sebét látva egyből egyértelművé válik, hogy fölöslegesen teszem. A vérrel nem törődve eltávolítom a ruhát a seb körül és a vértől is megpróbálom kicsit megtisztítani, hogy láthassam, hogy mi okozhatta a sebet. Utána átnézem a zsebeit, elsősorban a telefonja után kutatva, majd akár találok valami, akár nem, előveszem a zsebkendőm, hogy valamennyire letöröljem a vért a kezemről, majd, miközben a pisztolyom is felveszem, felállok, hogy körülnézzek a szobában. A szoba a szokásosnak tűnik. Üres, mindössze egy asztallal tele papírokkal. Odamegyek az asztalhoz, hogy annál is körülnézzek, hogy mivel foglalkozhatott a Főnök mielőtt megjöttem. ~Vagyis mielőtt az a nő megjött…~ Mindezek közben fél füllel végig az ajtó felé figyelek, hogy halljam, ha valaki közeledik.* *Zsoldos múltad ilyenkor jól jött. Mikor megtisztítottad a sebet egyből feltűnt a szívét ért szúrásnyom. Kör alakú seb, mely mégis mélyre hatol: vastüske. Régi fegyver, főleg az utcán alkalmatos találmány, de ha valaki tud vele bánni, az egyhamar ismert lesz a lenti körökben. A telefonját hamar megtalálod az asztalán. A hívás listában számodra ismeretlen számok szerepelnek, nevek nélkül. Nem csoda, gyakran használtatok eldobhatós kártyákat a biztonság érdekében. A papírok terén találhattál egy-két érdekességet,főleg rendeléseket és számlákat, meg egy előkészített aktát azokról, akik fekete listára kerültek, vagyis egyértelműen a halálba küldték őket. Ezek között megtaláltad Zsebi, Sid és a saját aktádat is, még öt másikkal emberrel együtt. Oknak csak ennyi volt feltűntetve: Tesztelő. Alatta már megszületett a jóváhagyás, talán még csak az iktatásra várt.* *A meglepettségtől, és mi tagadás, sokktól megtántorodok picit és végül a Főnök székében helyet foglalok. ~Ez meg… mégis mi? Nem, hogy Tesztelő lett volna, még rájuk is vadászott?~ Érzelmek rengetege önt el hirtelenjében. ~Lehet, hogy az a Csuhás hagyta itt ezeket? Nem… már jó párszor voltak ilyen akták a kezemben. Szinte lehetetlen ilyen pontosságig meghamisítani. De akkor még is mi folyik itt?~ Még mindig ledöbbenve bámulok az aktákra. ~Ez azt jelenti, hogy Zsebi meg Sid is Tesztelők. De ezt még mindig nem értem. Miért akarta a Főnök holtan látni a Tesztelőket? Pillanatokkal ezelőtt még az járt a fejemben, hogy rohanjak oda, ahol elvileg jelenleg Athal van, és ha kell, akár erővel kiszedjem belőle, hogy mi folyik itt, most meg kiderül, hogy az a nő lehet, hogy pont megmentett?~ A sokadik sóhaj hagyja el a számat ezen a napon. Ledobom az aktákat az asztalra. Félig öntudatlanul előveszem a telefonom. ~Vajon szólnom kéne nekik? Még ha ők is Tesztelők akkor is könnyen meglehet, hogy teljesen más feladaton dolgoznak, így nem tudnak semmit a Crimsonos dolgokról. Ha ez a helyzet, akkor elég problémás lehet elmagyarázni nekik, hogy mi is történt itt. Végül előhúzom a zsebemből az Athaltól kapott papírt a számával, és felhívom őt.* *A telefon egy percig csöng, majd Athal jól ismert hangját hallottad. - Igen?* *- Itt Merlock. Ki felelős a Csuhásokért? Ki vagy kik adják nekik a parancsokat? - Ugrok egyből a kérdésre, a szükségtelen formalitásokat átugorva.* *- Neked is szia! - döbbent le Athal egy pillanatra a letámadás kivédése érdekében. - Mi is a gond?* *Huhh. - Csak beszélni szeretnék az illetővel egy személyes ügyet illetően.* *- A Csuhások javarésze Red-hez tartozik, de szükségszerűen én is igazgatom őket. Konkrétan mi történt?* *- Én is épp ezen gondolkodom. - Egy kicsit kezdek lenyugodni, és így átgondolni a dolgokat. ~Belegondolva, hülyeség lenne egyszerűen nekirohanni ennek a Rednek a kérdéseimmel. Athal leírása alapján amúgy se olyasvalakinek tűnik, aki, hozzá hasonlóan, örömmel osztogatja az információkat.~ - Próbálom eldönteni, hogy épp megmentette vagy csak rettentően bonyolította az életem az egyikük, azzal, hogy megölte a Főnököt, aki minden jel szerint az eltávolítandók listájára tette a Csapatban lévő Tesztelőket, köztük engem is. - Szólok a telefonba a kis szünet után.* [/color] *- Áh... na várj egy kicsit! - kért egy kis időt. - Tehát azt mondod, hogy akadt egy Csuhás, aki seszó se beszéd megölt egy embert? Aztán kiderült, hogy a saját Főnököd ki akarta nyírni a Tesztelőket? És már alá lett írva a jóváhagyás?* *- Ja, és ez nagyjából jól összefoglalja a történteket. Ha tudnál abban segíteni, hogy megtaláljam ezt a Csuhást, aki mellesleg emberi alakjában nőnek tűnt, vagy azt, aki a parancsot adta neki az jó lenne. Bár ha csak azt elintéznéd, hogy eltakarítsák a rumlit, amit maga után hagyott az is fenomenális lenne. Felmerült egy pár dolog amit jó lenne elintéznem, mielőtt egyéb dolgom után eredek, de nem hagyhatom csak úgy itt a dolgokat, főleg miután feltúrtam a helyet.* *Athal-ból kitört a nevetés. - Hagyd ott a helyet! Odaküldöm a srácokat, hogy tegyenek rendet és ne parázz! Az akta jó helyre fog kerülni... messze a központtól.* *Bár én a halvány jelét se érzem magamban a nevethetnéknek, de ugyanakkor valamilyen szinten érthető a helyzet röhejessége. - Rendben. - Ezzel együtt felállok és elindulok kifelé. ~Amúgy is minél hamarabb ki akarok szabadulni erről a helyről.~ - Igazándiból úgy terveztem, hogy az aktákat magammal vinném. Az említett dolgomhoz még szükségem lenne rájuk. Ha elintéztem utána minden gond nélkül továbbadom megőrzésre. Egyébként abban a kávézóban, ahol dogod van, tudsz egy biztonságosabb helyet ahol nyugodtan lefolyhat egy beszélgetés?* *- Ahogy jónak látod, csak vigyázz, nehogy meglássanak. Szerintem az egész épület be van kamerázva és ha jó a sejtésem, akkor a főnököd szobájában egysincs, különben a Csuhás nem támadta volna meg. Inkább várd meg a fiúkat, ők kivisznek onnan - javasolta, mire az asztaltársa morgott valamit. - Jogos - jött rá a válasz Athal-tól, majd folytatta. - Vannak itt zárt zugok ahová beülhettek, azzal nem lesz baj. Csak tényleg várd meg a fiúkat.* *- Ahogy óhajtod... - Visszasétálok a székhez, a holttest és az ajtó közé állítom, majd leülök rá, arccal az ajtó felé. - Bár azok a kamerák már befelé jövet is láttak, szóval attól szerintem nem lesz jobb, hogy a felvételek szerint soha nem hagytam el az épületet. De mindegy, addig legalább még el tudok intézni egy telefonhívást. - Ha nincs egyéb amit mondani szeretnél, akkor visszhall. Hamarosan, ha minden jól megy, a kávézóban találkozunk.* *- A semminél több, meg így legalább abszolút nem leszel gyanúsított... ha minden jól megy. Na, akkor majd gyertek! - búcsúzott ő is és letette a telefont. Pár pillanat múltán is minden nyugodtnak tűnt, így semmi sem akadályozott meg abban, hogy újabb hívásokat intézz.* *Miután leteszi a telefont, megismétlem az újabban szokásommá vált légzésgyakorlatot. ~Na, akkor ezzel meglennénk. Jöhet a következő pont.~ Egy pillanatra elgondolkodom a telefonom képernyőjét nézve. ~Sid nem sokkal az előtt váltott telefont, hogy utoljára találkoztunk, így az övét még nem jegyeztem meg. Így azt hiszem marad Zsebi.~ Beütöm a telefonszámot, amit még legutóbb használt, majd tárcsázok.* *Ahogy a kapcsolat létrejött, a jól ismert, dallamosan irritáló női hang szólalt meg: "A hívott szám jelenleg nem kapcsolható, kérem próbálkozzon később". Ezek szerint Zsebi nem dobta ki a kártyát, csak nem elérhető a telefonja.* *~Természetesen nem megy minden jól. No, most akkor mi legyen?~ Végignézem az aktákat hátha találok még valaki, akit jobban ismerek, de, hiába ismerős kicsit az összes arc, mind csak olyasvalakik akikkel csak egy-egy munka során találkoztam. ~Lehet próbálkozhatnék Sid számával mielőtt újra megpróbálom Zsebit elérni.~ Próbálok emlékezni, de nem sok jut eszembe belőle.* *Ahogy próbálsz emlékezni egy ismerős hangot hallasz a szemközti faltól. - Ilyen helyzetbe sem láttalak még. Farkas. Kötésekkel telien, de egyértelműen ő volt az... még akkor is, ha láthatóan majd összeesedt a kimerültségtől.* *A semmiből előjövő hang felriaszt a gondolataimból, de ahogy rájövök, hogy kitől származik, a riadalom gyorsan tovaszáll. - Ezt én is elmondhatnám. Bár tény, hogy nekem lényegesen kisebb a tárházam azokból az emlékekből, amikkel összehasonlíthatnám. Amúgy mi járatban errefelé? Jöttél csatlakozni a hullabámuló partihoz? – Felnézek rá, hogy meggyőződjek róla, hogy nem csak a hallásom szórakozik velem. Az állapota még a korábbinál is rosszabbnak látszik. – Bár ahogy elnézlek, te inkább a Főnök oldalához csatlakoznál.* *Farkas mordult egyet a fanyar humor hallatán. - Csak azért jöttem, hogy szóljak a helyzetedről. Elég nagy lemaradásban vagyunk a többiekhez képest. Másrészt jöttem megnézni, hogy miért nem haladunk. De már értem - nézett a hullára, majd újra rád. - Jutottál valami érdemlegesre a Patkánnyal kapcsolatban?* *- Messze nem nevezném ezt a lemaradásunk fő okának, de tény, hogy hozzájárulni is csak azzal tudott, hogy okozott nekem egy kis plusz fejfájást. A kis rágcsálónk felől pedig továbbra is semmi információ azoktól akikkel eddig beszéltem. – Visszagondolok a nap folyamán lefolytatott töménytelen mennyiségű beszélgetésre. – Bár, most, hogy belegondolok egyvalaki kimaradt a vallatásból. Meg úgy tűnik, per pillanat az egyetlen kapott tippet is sikeresen figyelmen kívül hagytam. - ~Ismételt mélységes gratuláció önnön bölcsességemnek.~ - Esetleg te a túloldalon nem tudtál meg valami használhatót?* *Farkas némán végighallgatott, majd szusszant egyet, elégedetlensége jeleként. - Szóval egész idő alatt egy tapodtat sem mozdultál - összegezte a maga szemszögéből. - Az én részemről akadt néhány nyom, amin elindulhatunk. Kevés, de több a semminél. Úgy tűnik a mocsok nem szimplán megváltozott, hanem bekapott egy Hibát. Ezért van benne az a kettősség.* *- Össze kéne állnod Athallal. Olyan jó gyors összefoglalókat tudtok tartani mindketten. - Kettőség? Úgy érted az, hogy itt tudott maradni? - ~És miben is segít nekünk az, hogy egy Hiba van benne? Hacsak… ~ - Azt mondtad a többiek lényegesen előrébb vannak. Gondolom csak kellett legyen valami módszer vagy eszköz, ami segítségével, még fényesebb napjainkban, megtaláltuk a Hibákat a Szintjeinken. Esetleg valamelyikük nem tett szert újra erre a módszerre?* *- Igen. Itt ragadt, pont úgy, ahogy a Csuhások. Minden Csuhás valójában az Első Hiba birtokosa. Innen a képeségeik, és jelenleg Patkány barátunk is ebbe a csapdába került. Mikor megváltoztatták és belekerült a Hiba, ebben a világban ragadt. A Játékosánál a mi Kártyánk volt, ezért akaszkodott rám, ugyanakkor nem célja engem megölni... az már más, hogy ettől még szét fogom tépni. A többi Játékos annyival van előrébb, hogy már megszerezték az első két Kulcsot, amivel bejuthatnak a Végső szintre. Itt megállt és egy pillanatra elgondolkodott. - A Kulcsok önmagukban leleplezik és távoltartják a Hibákat.* *- Szóval azt sem használhatjuk, hacsak nincs amúgy is a közelünkben. Nincs valami egyéb ötleted, hogy, hogy tudnánk hasznosítani ezt az információt? Vagy, akkor, mondjuk egy Csuhás nem tudna rátalálni? – Miközben beszélünk feltűnik, hogy egyre fáradtabbnak tűnik. Felállok, és intek neki, hogy foglaljon helyet. - És amúgy mi ez az Első Hiba?* *Fejével intett, hogy inkább nem ülne le. Még bírja. - Talán a Csuhások az egyetlenek, akikkel ezesetben össze kell dolgoznod. Nem lesz egyszerű, mert ösztönösen nem bírnak megmaradni a közelünkben sokáig. De igen, jelenleg ők az egyetlen kapocs az ügyünkben. De ha meg is találják, arra kell ügyelned, hogy ne öljék meg. A Hiba kioltja az életet. Itt kicsit megállt, lehunyta a szemét, hogy pihenjen egy kicsit, majd folytatta. - Az Első Hiba fogalma a mi világunkban régre nyúlik vissza. A Fényhozó és az Árnyék legendájához. Ők a Szintek két istene. Több féle legendakör terjeng az ott élők között, de röviden annyi a lényeg, hogy valahogy a Fényhozó egy gyilkos csapdába került és léte csillagokká hullott. Ezek a csillagok, vagy megfoghatóbb néven ereklyék, a Kulcsok. Az Árnyék, testvére halálakor feketelángokkal perzselte fel a Szinteket, majd ő maga is eltűnt. Ezek a hátrahagyott lángok az Első Hiba. Olyan kód, mely átalakít és lassan felemészt.* *- Mik a Kulcsok pontosan? Milyen szerepet töltenek be a Szinteken illetve a mi esetünkben?* *- Most mondtam! A Fényhozó darabjai. Nyisd ki a füled végre! - mordult rád Farkas. - Ez a két Isten tartotta egyben azt a világot. Ha az alapok hiányoznak, a Szintek összeomlanak, mert a Hiba teljesen felemészti. Most mi azért küzdünk, hogy ez ne következzen be. Hogy ti miért jöttetek és milyen parancsot sóztak a nyakatokba, azt még nem látom át teljesen.* *- Huhh. Valaki igazán feltalálhatna egy fordítógépet, hogy rendesen tudjam kommunikálni a gondolataim mások felé. - ~Meg, ha már panaszkodni akarunk, mondhatnám, hogy igazán érthetnéd már annyira a szavaim, hogy tudd, hogy nem pont erre gondoltam.~ - Mellesleg nem olyan nehéz elképzelned, hogy az, hogy „a másik világ Istenei” nem mond nekem olyan sokat, mint gondolod. Na mindegy, inkább hagyjuk ezt. Nem állt szándékomban megharagítani a kérdésemmel. - Amúgy valamit kezdenünk kéne kettőnkkel, ha már voltál olyan szerencsétlen, hogy pont hozzám kötött a sors, és én meg kénytelen leszek a legtöbb dologban rád támaszkodni, minimum addig, amíg nem rendeződnek kicsit a dolgok… - Mondom ezt, választ nem igazán várva rá, s közben vakarom a fejem. - A Rókáról, meg a fiúról, akihez ő van hozzárendelve, nem tudsz valamit?* *Farkas megadóan felsóhajtott. Látszott rajta, hogy ő is rájött a hiányosságokra, ami egy kívülállónak bizonyára nyílvánvaló lenne. Sérült volt és a sérülései maradandónak bizonyultak, ezért akarta minél gyorsabban felgöngyölíteni az ügyet. - Ne haragudj - kért bocsánatot, tőle szokatlan módon. - Amióta kiderült, hogy a sérüléseimet nem lehet meggyógyítani sietni akarok. Egyedül a Fényhozó tud meggyógyítani. Ő a Kísértetek Alkotója... ha úgy vesszük az anyánk. Mégis megmagyarázta, vagyis igyekezett egy, a Kísértetek számára alapvető tényt lefordítani, hogy megérthesd az igyekezetét. Még ha önzőségnek is hangzik, ő a falkáért küzd. És a falka jelenleg a többi hasonszőrű Kísérő. A kettőtök kapcsolatánál inkább nem szólt semmit, csak kérdőn nézett rád. Talán jobb is volt így, mert a jelenlegi állapotról neki is megvolt a véleménye és minősítése. De inkább nem szólt. Nem tudott gyengének titulálni, amikor ő maga volt a leggyengébb a csapatból, de annyira mégis tartotta magát, hogy ne szoruljon állandó segítségre. - A legjobb tudomásom szerint a Szinteken vannak. A Fényhozó átszólította őket.* *A hirtelen bocsánatkérése igazán meglepett. - Igazán nincs miért elnézést kérned. Én is szeretnék minél gyorsabban haladni, és a célunk is közös, hisz a Róka szerint, ha visszaszerzem a Kártyám és a megfelelő emlékeim, akkor képes leszek meggyógyítani téged. – Lenézek a földre és halkan felnevetek. - Csak ezen célom eddig a tetteimben nem nagyon látszódott meg. - Visszafordítom a tekintetem felé. - A teremtőtök? Ez különös. Athal szerint ők hoztak létre belőlünk titeket. Bár a részletekre nem tért ki, szóval nem elképzelhetetlen, hogy valami istenség keze is benne volt a dologban. - Egyébként ha már előkerültek a sérüléseid: nagyon nagyra értékelem az információkat és a segítséged a felém tett látogatásaid során, de a továbbiakban lehet inkább kerülnéd kéne a lassan öngyilkosságba átmenő akcióidat. Mint már említettem, egyikünk jövőét nézve se túl szerencsés, ha tovább súlyosbodnak a sérüléseid.* *Farkas gunyoros félmosolyra húzta száját. - Csak részben leszel rá képes. A Hiba hamar utat talált belém a Patkányon keresztül - vallott tömören. - A születésünk története meg egy másik dolog. Majd mesélünk róla, ha elkezdesz emlékezni. Amikor megpróbáltad lebeszélni arról, hogy átjöjjön, ismét rád mordult. - Ne légy gyenge! Amíg tudok mozogni, addig ezek csak karcolások. Viszont... - kapta oldalra a fejét, hogy egy fél fordulattal a háta mögé nézzen, aztán újra rád - ideje mennem. Két Csuhás közeledik. Még beszélünk. Zárószava után ugyanolyan hirtelen tűnt el, mint ahogy megjelent.* *- Igazán megtarthatta volna a bolháit magának… - A kis nyakgyakorlata után ismét üressé válik a szoba. A hullát és engem leszámítva persze. - Kivételesen nem hinném, hogy a gyengeségemről lenne szó, de ahogy gondolod. – mormogom utána. - Nos azt hiszem illene megfelelően üdvözölnöm új vendégeinket. – Felveszem a korábban megüresedett székre letett aktákat, és a másik kezembe pedig a fegyverem veszem. ~Bár ha minden igaz nem lesz rá szükségem, de azért a biztonság kedvéért.~ Arcomon továbbra is ott a korábban felvett bárgyú mosoly. ~Nem mintha amúgy sokra mennék vele azok ellen.~* *Ahogy Farkas is mondta két Csuhás jött közvetlen azután, hogy te teljesen felkészültél rájuk. Különösebb gond nélkül hatolták át a falon, ahogy azt Athal-nál már egyszer láttad. Mindketten megálltak előtted, végigmértek, majd felöltötték valódi alakjukat. Az egyiküket már ismerted, ő volt Zsebi, ki ahogy meglátott égtelen röhögésben tört ki. A másik egy rövid, vörös hajú, vágott szemű nő. - Így kell valakit lebuktatni - kommentált a nő Zsebi röhögését hallgatva, majd bemutatkozott. - Üdv! A nevem Ria. Őt már gondolom ismered. Zsebi félúton összeszedte magát és intett feléd, jelezvén, hogy azért ő sem teljesen tirpák.* *~Ha a mai nap folyamán minden sóhajtás után egy évvel meghosszabbodna az életem…~ - Merlock, örvendek. Elnézést az udvariatlanságomért, de még kéne pár pillanat mielőtt megpróbálkozom a felállással. – Köszöntöm Riat. – Jah, volt már szerencsém találkozni ezzel a kis mitugrásszal. – Az arcomhoz emelem a kezem, hogy megdörzsöljem a szemem. – Nem mondhatnám, hogy nem fordult meg a fejemben, mikor megtudtam, hogy Tesztelő vagy, de azért Athalban is van valami fura szadizmus, hogy pont téged küld. – Visszanézek a még mindig röhögő Zsebire. - És én még azon aggódtam, hogy, hogy fogom megosztani veled az infót, hogy feketelistás lettél. – Ezzel együtt odadobom neki a kezemben lévő aktákat. - Ezek mind ebben a projektben vesznek részt? Különösen Sid érdekelne. Csak mert ha igen, akkor nem vesződnék azzal, hogy figyelmeztessem őket, hogy esetleg már valaki a fejükre vadászik. Csak mert már előfordult, hogy már az iktatás előtt elkezdték a végrehajtást.* *- Igazából a csapatban most csak mi ketten értünk rá, ezért jöttünk mi - felelte Ria Zsebi helyett, aki az asztalra ülve vizsgálgatta a hullát. - Jé... ez nem a Főnök? - mutogatott a halottra, majd átleste az aktát, amit elé dobtál. - Sid máshol van, az biztos... azt hiszem. Ria! A nő kezébe temette arcát, majd kikapta Zsebi kezéből a papírköteget, majd azzal a lendülettel vágta vele nyakon. Csak ezután nézte át. - Ebből kettő nem a mi csapatunk tagja, az biztos. De Sid is velünk van - válaszolta neked, majd ismét Zsebihez fordult. - Nézd át a testet! - Mit nézzek rajta? Innen látszik, hogy ki ölte meg. Ilyen tüskét csak ketten használtok és ha nem te voltál, akkor Lin. - Köszönjük nyomozó az értékes információkat és MOZDÍTSD MEG A VALAGAD! Azt mondtam átnézed! Zsebi végül leugrott az asztalról és megadóan felemelt kezekkel lépett egykori főnökének testéhez. Az ő átvizsgálása teljesen más volt, mint a tiéd. Egy csuklójába ültetett chip-en nyitott fel egy Mirrold lapot a főnök teste felett, majd azon bogarászva szkennelte be a férfit. A művelet közben Ria tartott szóval. - Miért jöttél az épületbe? És mit akarsz kezdeni az aktákkal? Athal azt mondta kellenek neked.* *Az előttem lezajló kis komédia nevetésre késztet. - Azt hinné az ember, hogy legalább Tesztelőként kicsit megemberelted magad, ha már szupererőket is kaptál. – Mosolygok Zsebire, majd felállok és a kérdezőm felé fordulok. - Azért jöttem ide, mert információt akartam szerezni a Főnöktől. Az akták meg arra kellettek volna, hogy Zsebiék ne kételkedhessenek a történetben, mivel figyelmeztetni akartam őket, illetve rákérdezni a többi figurára. De ez innentől már tárgytalan. Ha akartok, ti szóltok nekik, de amúgy is kétlem, hogy bárki különösebb veszélyt jelentene rájuk, ha ők is papnövendéknek álltak. Sőt, ha belegondolok Zsebi előbukkanásával a kávézóba tervezett kiruccanásom is szükségtelenné vált. - Be tudtok mérni egy Hibát ebben a világban? – Intézem a kérdést mindkettőjük felé egyből a tárgyra térve. ~Azt is jó lenne tudni, hogy pontosan miért küldték a Főnök megölésére, ha már tudjuk, hogy ki volt az akit láttam, de ez most fontosabb.~* *-Hülye vagy? Nem látod mennyire komolyan vagyok? Totál kommandós üzzemmódban vagyok! - vigyorgott feléd, de a várt többi "vagyok"-os mondat helyett inkább végezte a dolgát. Riával képtelenség volt szembeszállni, legalábbis kettejük kapcsolatából ez látszott. A nő érdeklődve végighallgatott, még mindig kezében a dossziéval. - Akkor mindenképp változott a programod. A többieknek mi szólunk, de igazából nem lep meg ez a parancs. Minden Tesztelőre vadásznak, aki értékesebb ügyet kapott. A Rendszer szerint az államtitkokkal kapcsolatos minden létező nyomot el kell tüntetni. Márpedig mi eléggé államtitkok vagyunk - nevetett vidáman, mintha az a súly, hogy bármelyik háztetőn bérgyilkos leselkedik rájuk, nem állna fenn. - A Patkányra gondolsz? Már bemértük. - Jah! Az a Kísértet elég furcsa - csatlakozott vissza Zsebi is, bezárva a Mirroldot. - Thom halála óta egyre furcsább. Képtelen visszamenni a saját világába, de nem látunk benne olyan rendszerhibát, ami ezt ténylegesen meggátolná. Mintha szögek lennének a talpában. - Már megint ezzel jössz? - Most mi van A fószer tök jó! Te tudnál szögekkel lavírozni a lábadban? - Ne gyere nekem megint ezzel! Az a csávó filmes, kamu az egész! Mégis ki látott már olyat, hogy egy tag talpába szögeket vernek, ő ezt fogcsikorgatva tűri, majd lestál tíz kilómétert és állítólag tiszta ember! Hagyjál már! Inkább takarítsd el a hullát! - Agykontroll cicavirág, nem hallottál még róla? Azt a videót neked is látnod kell Lock három napja ettől zeng a média! - fordult feléd Zsebi, akár ártalmatlanabb napjaitokban. Az már hab volt a tortán, hogy Ria szemforgatva sétált a halotthoz, majd egy testére írt kóddal eltűntette. Se vér, se más nem maradt utána. - Még szerencse, hogy egy Csuhás ölte meg - morogta Ria. - Máskülönben a kód hatástalan lett volna. - Tudjuk! Na lépjünk már! Lock-kal van egy randim valami kávézóban! Vagy nem? - nézett rád kérdőn Zsebi, ezúttal kitérve Ria újabb támadása elől.* *- Szóval már rég kiderült, hogy hol van, az a kedves kis rágcsáló én meg csak keringek itt mint légy a szar körül, már elnézést a szép metaforáért. Mesés… - A tenyerembe temetem az arcom. ~Valaki legyen olyan kedves és adjon nekem valami ütőféleséget. Ezeknek úgyse árt ha rajtuk vezetem le a felgyülemlő feszültséget.~ - Remélem megérted hogyha ezt az izgalmasnak ígérkező videónézegetést, egy újabb, a semmiért felkapott, kis sztárocskáról, most elhalasztjuk. - Amúgy figyelhetnél a körülötted zajló dolgokra. Épp az előbb mondtam, hogy a "randink” most elmarad. Vagyis célszerűbb lenne úgy fogalmaznom, hogy örülnék, ha átszerveznénk egy csoportos összeröffenésre a Patkánnyal.* *- Rosszul értetted. Épp ez az, hogy nem tudjuk hol van. Csak tudjuk mikor bukkan fel - javított ki Ria. - Óh, annak a randinak én is örülnék! - csatlakozott Zsebi. - Meg Thom holttestének is. Igazán beszkennelném. - Azt majd szerintem máskor megoldjuk. Most egyelőre menjünk - nézett karórájára Ria. Zsebi vidáman bólintott, majd úriasan belédkarolt. - Hölgyem! Kezdődjön a tánc! - vigyorgott rád, mintha csak egy elsőbálozó kislány lennél. De még ha nem is mondta ki, tagadhatatlanul élvezte a helyzetet. - Amúgy kicsit sajnállak. Nem nagyon, csak egy kicsit - súgta meg, így utoljára.* *- Az már részletkérdés. A lényeg, hogy tudjátok, hogy hol és hogyan lehet megtalálni. Ezen randi megszervezése meg innentől nem rajtam áll. Talán még az említett hullához is segíthet eljutni a Patkány. - Te meg tudod kit „hölgyem”-ezzél itt nekem. – Suhintom tarkón Zsebit. – Együttérzésed meg igazán megható, főleg ahogy kifejezed. – ~Lehet, hogy csak, a nap eseményeinek köszönhetően, teljesen kiégették az agyam és azért nem hat rám annyira a helyzetem, de egy ismerős arc megjelenése kétségtelenül kicsit oldott a napok óta bennem lévő feszültségen.~ - Amúgy, akkor végülis hol lesz a bál?* [ Módosítva: 2014.02.15 10:49 ] |
| ishida016 | 2014-02-18 22:35 |
|
- Örülök hogy látlak. Minden rendben? *Sehalim felállt, majd csak bólintott. - Ismét elzártuk, amíg meg nem erősödsz. Mit kerestél az Őrtemplomban?* - Csak a... kíváncsiság vezetett oda. Mi ez a hely? Valamiféle csomópont? Mondjuk leginkább az a fényes izé érdekelne. *Sehalim elfojtott egy sóhajt. - Ez a hely ennek a Szintnek a Menedéke volt. Itt koronáztuk a királyokat, itt végeztük el a legtöbb szertartást az istenek felé. Hívhatjuk Csomópontnak is, de csak az Őrtemplommal vagyunk ilyen kapcsolatban - miközben beszélt, a szentély felé sétált. Pont olyannak tűnt, mint aki a régen látott családi házhoz tér vissza. - Ezen a helyen öltött alakot ennek a világnak a történelme. Az előző királyok és a z istenek megjelenése. Itt van megörökítve ennek a Szintnek az alapja. A szentélyből áradó kékesen fehér derengés lassan formát öltött előtted. Egy érett nőt formáló kristályszobor volt, ki kezében egy tálkát tartott. A tálkában víz gyűlt össze, mi a szobor szeméből cseppent alá. A maga formájában gyönyörű volt, mintha a kristályon belül elzárta volna a víz fényét. Sehalim megállt előtte, majd féltérdre ereszkedett.* - Értem.- Bár nem éreztem szükségét, én is odaléptem a szoborhoz és féltérdre erszkedtem. ~ Nem vagyok mélyen vallásos de hiszek egy felsőbb hatalomban, és ha véletlenül ez az igazi nem akarok vele rosszban lenni.~ *A pár pillanatos csendben a hölgy arcáról legördülő könnycsepp, hatalmas visszhangot vert a teremben. - Ő itt a Fényhozó. Ezen világ egyik legfőbb istene. Testvére Árnyéknak, az Éj és a Nap gyermeke. Ő tartotta össze a világokat, mielőtt a Hiba létrejött volna. Ez a szobor csak a másolata egykori valójának. A legendák szerint a Hiba keletkezésekor a Fényhozó csapdába esett, lénye csillagokra hullt. Az Árnyék ennek láttán igyekezett kiűzni a Hibát, égtelen haragja fekete lángokként perzselte végig a világokat. Aztán eltűnt. Nyomát azóta se látta senki. Ezen a Szinten ez a város az utolsó, ami megőrizte a nyomaikat. Miután ezt elmondta felállt és egyenesen a szoborra nézett. - Mi, Kísérők is csak akkor döbbentünk rá, hogy ezért van rajtunk ekkora fellelősség, mikor alaposabban körbenéztünk a Szinteken. Veletek együtt, mégis külön vittük ezt a tudatot. Ez a mi hitünk. Ez hajt minket előre, hogy visszahozhatjuk az Isteneket.* - Sikerülni fog. Ahogy ti segítetek minket, mi is úgy fogunk segíteni titeket ha eljön a lehetőség.Én legalábbis biztosan. - Nyugtatom Kísértetem. *- A lehetőség mindig előttünk van. Elvégre ez... - kezdett bele a mondatba, majd inkább elharapta. Hezitált. Talán nem a legjobb megoldás, talán nem most kellene ebbe belekezdeni. Némán állt előtted, majd fordult vissza a kékes derengő szoborra. Újabb könycsepp cseppent a tálba, újabb perc telt le az itt töltött időből. - Emlékszel a parancsra, amiért ideküldtek? - kérdezte aztán lecsillapodva.* - Arra gondolsz, hogy gyenge vagyok? Akkor más lenne a helyzet ha megválaszolnám a kérdést, amire azóta vársz mióta visszatértem? *- Arra gondolok, hogy minden ismétlődni fog, ha most elmondom a mi igazságunkat. Még ha tudnád a nevemet, akkor sem biztos, hogy felkészült lennél rá.* A szavak hallatán kicsit csalódott voltam, és dühös a tehetetlenségem miatt. - Sajnálom. De van egy lehetséges megoldás. Készíts fel. Nem is. Inkább készüljünk fel eggyütt, Sehallim. *Sehalim megadóan felsóhajtott. - Csak akkor tudnánk szabadon edzeni, ha nem lennénk időhöz kötve. De ehhez az kell, hogy tudd a kódom.* - Nem ígérem hogy az első jó lesz de van néhány tippem. - Nagylevegő, enyhe mosoly. - Speedcare Speedcave Speedcage Speedcore Speecode. *Sehalim épp szólni akart, hogy egyik sem lesz jó, de már nem szólalhatott meg. Az utolsó név hallatán megdermedt, testén fekete pikkelyszegélyek jelentek meg. Szemei furcsán üresnek tűntek, mikor réveteg hangon megszólalt. - Kód... elfogadva... Ezután a teste peregni kezdett, akár a homok. A szoborban megdermedtek a fények. Sehalim teste lassan porrá vált és nem maradt a nyomában más, csak egy lebegő, aranylóan fényes gömb, amit zöldes kódszálak fogtak közre.* - Sehalim jól vagy? - Kérdezem aggódva miközben közelebb megyek és megérintem a gömböt. *Ahogy megérintetted, a zöld kód kígyóként kúszott rád, jeleit a bőrödbe égetve. Útjuk egész a vadul lüktető Kártyádig tartott, min már megjelent a teljes kódnév. A fájdalom azonban elmaradt. Szemeid előtt eltűnt az eddig látott világ, hogy helyet adjon a fekete ürességnek. Csak azt az ismerős női hangot hallotad magad körül. - Artemis Entereri... azonosítás... befejeződött. MemorySave megnyitása... engedélyezve. Kulcs azonosítás... kész. Betöltés megkezdve... A szavakat egy láthatatlan billentyűzet vetítette eléd, majd az egész magába szippantott. Ahogy a hang elült a kódok eltűntek és a csillag fényesen felragyogott. Érezted, hogy benned valami felnyílik, majd elöntöttek az emlékek. Tudtad mi történt a szüleiddel 15 éves korodban, tudtad, hogy üzemi baleset volt és nem kaptál utána árvaságit. Megatagadták a nagyszüleidre való hivatkozással. - Tesztelők? - kérdezted Red-től, kivel egy bárban találkoztál. Ismerted, már régről, gyakran vendégeskedett nálatok. Apád jóbarátja volt, ki magához vett a szüleid halála után. - Igen. Azokkal dolgozom együtt. Olyan személyek, akik egy-egy különleges project-ben vannak benne. Jó fizetést kapnak, de azt a pénzt nem biztos, hogy meg is kapják. Vannak igen veszélyes project-ek. - Én is lehetek Tesztelő? - Miért akarsz azzá válni? - Kíváncsiság - jelentetted ki alig tizennyolc éves fejjel, mire Red apai tockosban részesített. Kíváncsiság... ez az érzés vezérelt a kezdetekben, de nem ettől jártál el titokban a matari templomba. Álmatlan éjszakákon mart a magány a tudat, hogy sehová sem tartozol. Egy senki vagy... - Az a feladatotok, hogy az ezen a chipen szereplő adatokat beültessétek a Végső Szint központi rendszerébe és kijavítsátok az esetleges rendszerhibákat - hallod egy férfi hangját, majd lassan a helyszín is adottá válik. Csoportos megbeszélés a többi játékossal. Mindenkit ismersz, mindenkiről tudod, hogy miért is jött ide. Könnyű feladat, egy rakat pénzért... voltak, akik így fogták fel. Neked csak az érzés kellett, hogy tartozol valahová. A Tesztelőkhöz. - Minden olyan történés hibának számít, ami megváltoztatja a már feltérképezett területek állandóságát. Ilyenek a féregjáratok, az indokolatlan történések - magyarázott tovább Athal. - A Szintek próbára fognak tenni titeket, ezért lesz mellettetek a Kísérőtök. Sehalim. Az a szellem, aki mindig melletted van. Egy jóbarát... egy apa... A kép szakadozni kezdett, szemed előtt nem tűnt többnek egy rossz tévéadásnál, ami mögött csak egy nő dallamos hangját hallottad. Nem féltél tőle, nem volt miért félned... majd minden megszűnt és érezted, ahogy testedbe mar a tudat: vesztettél. Abban a fényességben árnyak kapaszkodtak belétek. Nem engedték, hogy átírjátok a Központot, hogya chip adatait beültessétek. Túl erős volt. A Kísérők megsérültek... szádban érezted a vér ízét. Hangfoszlányok jutottak el hozzád, Athal hangja és azé a nőé, aki a Szinteken beszélt hozzád. - Hozd vissza mindenki lelkét, kérlek! - Miért olyan fontosak neked? Miért nem hagyod őket meghalni? - Mert nem lehet. Nekik élniük kell! Csak ők fognak emlékezni a Kasumi mélyére! - Athal... te is tudod, hogy sokáig nem táncolhatsz az Ardor kötelékében. Mind a Játékosok, mind a Csuhások a tűzzel játszanak, ha emlékezni kezdenek. Kasumi nem enged és nem is tart fogva. - Angel... kérlek! Utána ígérem, elengedlek! Feloldalak! Szomorú sóhaj volt rá a válasz. Az ürességben zengő hangok ismét szakadozni kezdtek. Akár egy Mirrold táblájára, úgy gépelte eléd egy láthatatlan kéz a következő kódokat: - Target>>While;true(open_Kasumi); - Target>>While;true(break_Kasumi); Ezután a kép megszűnt és ismét csak a kezdeti hangot hallottad: - Emlékidézés... befejezve. Kulcs-azonosítás... vége... Az emlékektől zúgott a fejed és csak arra lettél figyelmes, hogy még mindig a Szinteden vagy. A templom kövén fekszel. Már nem féltél a névtől. Sehalim a szobor mellett állt... nem már nem volt szobor. Az a nő élt és Sehalim-mal beszélgetett.* A templom hideg köve ébresztett. ~ Ez hihetetlen. Végre emlékszek. Mennyi fontos pillanat és ember. De már emlékszek. - Hé Seha...- Nézek meglepődötten a szoborra aki már nem is volt szobor. Erőt vettem magamon és féltérdre kászálódtam amint észrevettek. *Mikor féltérdre emelkedtél, Sehalim a hónod alá karolt, hogy felsegítsen. - Jól érzed magad? - kérdezte, majd ismét az előttetek álló hölgyre emelte szemeit. A szobor nem hazudott róla; egy fehér jelenés volt, egyedül sárgás szemei csillantak életteltelien. - Te vagy Sehal, ha jól tudom. A nő hangja ismerős volt, és már azt is tudtad honnan. Ő volt az, aki Kasumiként szólítottatok.* - Örülök hogy megismerhetem.- Hajtok fejet a nő előtt. - Felvilágosítanál mi történt, meg hogy meddig voltam kiütve? - Kérdem társamat. *- Csak 10 percre ájultál el - felelt a nő Sehalim helyett. - Ne aggódj, nem attól keltem életre, hogy szakállat növesztettél - nevetett, az értelen ábrázatodon. Kecses kacagása, olyan volt, akár a tiszta forrás és érezted, hogy a sebeid is begyógyulnak már csak attól, hogy a közeledben van. - Ez a szobor egy pecsét volt, ahová elzártak. Mikor elkezdtél emlékezni, a Szint erre reagált és így tört szét a burok. Ugyanakkor... nem ez a teljes alakom. Addig is ezt rátok bízom - nyújtotta át a tálkát, amiben az eddigi könnyei gyűltek össze. - Ha majd megtaláljátok a Templomot nagy hasznotokra lesz. - A... - szólalt volna meg Sehalim, de a nő csak a fejét rázta. - Majd a végén. Ez a kijelentése valamiért benned is fájdalmas érzést keltett. A fehér jelenés ezután csillagporrá hullott szét és elvegyült a tálka vízben. Csak ezután láthattad meg azt a kristálymedált, amivé összeállt.* A vizet a kulacsomba az amulettet pedig a táskámba rakom. Miután végeztem Sehalimra nézek. - Egy lépéssel közelebb? - Kérdem tőle optimistán. - Mellesleg most hogy már nem szorít az idő hogy készüljünk fel? Mert azt tudom hogy nekem miben vannak hiányosságaim, de azt nem hogy neked miben. *- Valahogy úgy - bólintott Kísérőd figyelve mint veszed magadhoz a Fényhozó csillagát. Arról, ami még rád vár inkább nem mond semmit, hiszen egyelőre nincs értelme. Lelkesedésed nem engedett a benne dúló aggodalomnak. - Az én hiányosságom kimerül a te gyengeségedben. Így mindenképp ezen kell javítanunk... ám sajnos már nincs három évünk a felkészülésre.* Bár egy pillanatra lehangolt a válasz, nem hagytam magam elkeseredni. - Valamiért sejtettem. - Mosolyogtam rá hülyén. - Nos hol és hogyan kezdjük? |
| Elayan | 2014-02-21 16:40 |
|
A szüleim autójának megpillantása még jobban ösztökélt arra, hogy elsiessek a helyszínről. Mivel kíváncsi voltam miről lehetett szó, JJ nyomába eredtem, hátha megtudok még valamit. Próbáltam észrevétlenül a nyomában haladni, mert csak nem hagyott hidegen a mondata, miszerint falazott Leónak, na meg valamit meg is szerzett neki, szóval biztosan átadja valahogyan, emellett talán azt is tudja, hogy mi is van akkor a bátyámmal. Elkuncogtam magam, ahogy eszembe jutott a jelző, amit bátyus használt vele szemben, majd a szám elé kapva a kezem, nehogy véletlen eláruljam magam - habár ez tömegben elég valószínűtlennek tűnik -, folytattam a somfordálást. //Sem idő, sem energia (sem internet egy darabig) nem volt hosszabbra, sem beszélgetősre.// |
| Agatha Arashy | 2014-02-21 19:51 |
|
Elayan írta:
//Sem idő, sem energia (sem internet egy darabig) nem volt hosszabbra, sem beszélgetősre.// //Ela: semmi gond, nekem ez is megfelel. A lényeg, hogy írtál. ^-^// |
| Agatha Arashy | 2014-02-27 22:18 |
|
//Kérem a Játékosokat, hogy akik még nem írtak, azok legkésőbb Szombat estig írjanak valamennyit! Amennyiben ez nem történik meg, nincs világégés, csak nélkülük haladunk tovább. // |
| Serena | 2014-02-28 00:00 |
| //Gyün az armageddon tessék haladni!!// |
| Möraja | 2014-02-28 21:26 |
|
Subidubidúú ^.^ Ahhoz képest hogy a legutóbb jóformán egy szót sem értettem abból, ami folyik körülöttem, most különösen jó érzés ebben az erdőben sétálni. Hogy őszinte legyek, még a növények sem zavarnak, amiket néha kicsit odébb kell tuszkolnom, hogy menjenek az útból. Egyszerűen olyan érzésem van, mintha még a Szint is szívesen fogadna, és olyan béke száll rám, amit talán még sosem éreztem ezelőtt. Ebből a furcsa békéből csupán a hajó látványa zökken ki. Nem negatívan, pont ellenkezőleg. A felhőtlenséget felváltja a mérhetetlen döbbenet és elképedés. Szinte leesik az állam, ahogy szembeállok álmaim hajójával, és szinte hallom a fejemben, a fülemben, ahogy a kapitány felüvölt, csobban a víz és a vitorlába kap a szél. Nevetés hangja, és a köd-szél úgy kap fel a földről, mint a falevelet. Egy üvöltés kíséretében szállok picit vele, míg nagy huppanás kíséretben ismerősbe botlok. Mondhatni, szó szerint beleestem Rókába >.> -Megvagyok \o/ -emelem fel a kezeimet és lehetőleg rá vigyázva megpróbálok talpra kecmeregni. Miután el lettem engedve, leporolom magam és ismét a hajóra nézek - mentségemre legyen, szinte iszom a látványát. Újabb szereplőnk ekkor már rendesen materializálódott, és Róka szemmel láthatólag ismeri, így nekem sincs kifogásom az ittléte ellen, lassan közelítek feléjük, hogy ne zavarjam intim perceiket. A gyönyörű rókahölgy, aki ahogy látom, segítőm anyukája lehet (heh? van nekik szüleik? príma \o ) egy kulcsot nyújt át, én pedig heves bólintással jelzem, hogy megértettem a feladatot. Itt, a Szinten, minden fontos lehet, főleg, hogy a magyarázatot simán átaludtam >.> Vagy alszom e percben is. Az mindenesetre elgondolkodtat, hogy mit ért azalatt, hogy vigyáznunk kell Patkányra... meghajolok felé, mikor búcsúzik, majd elnézegetem a kulcsot, Rókával együtt. Mikor elszakítja róla a tekintetét és kérdez, a kulcsot a szebembe csúsztatom, majd ellenőrzöm, hogy ott is marad-e, a Kártyám mellett. -Először is, merre van a Templom? -kérdezem a tarkómat vakargatva. -Meg hát jó lenne kihasználni, hogy itt vagyunk. Induljunk el mondjuk arra, aztán majd lesz valami. Ha mázlink van, megtaláljuk Farkasékat és mi leszünk a hősök \o/ -vigyorgok, mint a tejbetök, és elindulok megkerülni a hajót. |
| Amarillis | 2014-03-02 09:59 |
|
- Shelly, rám férne egy fürdő. Kicsit sok volt ez így... *- Melyik helyiségben akarsz fürdeni? - kérdezte átérezve a helyzetedet. Neki is sok volt, mikor újra felébresztették. - Két rész is van. Az egyik a medencés, a másik a kádas.* - Medence... az jól hangzik. Szeretnék fürdőruhára váltani és remélem te is jössz. *Shelly nevetett, majd intett. - Gyere velem! Ha át akarsz öltözni, akkor erre csak egy szoba lehet alkalmas - kacsintott rád pajkosan, hiszen ki tudna ellenállni a Gardróbszobának? Megannyi kellemes anyag, megannyi tökéletesre szabott ruhadarab... kétségtelenül az Shelly egyik kedvenc helye... a többin kívül, amit szintén imád. A Gardróbszoba egy centivel sem volt kisebb, mint az eddig látott helyek. Akár az egyetemi olvasószoba, ez is legalább harminc embert fogadna be kényelmesen. A falakon sorba polcok, fiókok és akasztós szekrények bennünk színek és használat szerint rendezett ruhákkal. Az utcai ruháktól, a jelmezekig, a báli cipőktől a szandálokig minden megtalálható volt... az ékszerekről nem is beszélve. - Azt hiszem a fürdőruhák... valahol vannak - nevetett melletted Shelly, mikor bevezetett ide.* Na jó, ezt a helyet nem lehetett elegáns méltósággal viselni, előtört belőlem a jókedv. Az álmaimban sem képzelhetnék el jobbat. - Azt hiszem ez volt az egyik kedvenc helyem, nem igaz? - kérdezem nevetve és valahogy sokkal jobban érzem magam. Lelkesen csatlakozom Shellyhez a keresgélésben, miközben játékosan libbentek meg egy-egy darabot vagy pördülök némelyiket magamhoz illesztve. - Egyszerűen tökéletes minden! *Shelly öröme mindent elárult; kétségtelenül itt töltöttétek a legtöbb időt, vagy terveztetek mindig új és újabb ruhát. Egy fiókban még ezeket a rajzokat is megtalálhattad. Így utólag talán csak egy-kettőnek volt értelme, de mindenképp vidám élményeket idézett benned. Emlékeztél a próbálkozásokra, hogy létrehozd az egyiket, másikat, amikből néha igen izgalmas élmény született... arról nem is beszélve, amikor a ruha túl kicsi lett és csak a fejedet takarta, de azt annyira ragyogóan, hogy alig tudtátok leszedni. - Megvannak! - kiáltott Shelly valahonnan a szoba túlsó végéből.* Az emlékeken jókat kuncogtam, majd láttam, ahogy Shelly lelkesen integet a túlvégről. - Repülök! - kiáltom és egy szempillantás alatt ott termek. Majd a széles választék és az ismerős darabok még tovább fokozzák jókedvem - Úgy látom nem csak ruhákat terveztünk... S mintha semmi idő sem telt volna el, emelem ki kedvenc darabom s máris az öltözőfülke felé veszem az irányt. - Öt perc múlva találkozunk a bejáratnál és irány a medence! - jegyzem meg nevetve. Az árnyak már nem közeledtek, hanem távolodtak…ami közeledett az a sötétség. Éreztem, hogy zuhanok, a környezetem érzékelése kezdett homályba fordulni, valószínűleg a fejem a padlón csattant, de ezt már egyáltalán nem éreztem. Megszűnt a fájdalom, megszűnt a zaj, megszűnt minden zavaró tényező. De itt sem lelhettem nyugtom, egy álom képei pörögtek az elmémben, amiben Shelly egyre távolabb és távolabb kerül, hiába futok utána (csak annyit érzek egy kis ideig, mintha futás közben valaki kővel dobálna…lehet, hogy ne ma macskakövön kéne húzni a fejem, drága Herceg?). Hiába kiabálok, nem áll meg, csak fut egyre gyorsabban. Kiáltok. Még az eszméletlen testemmel és eltompult elmémen át is érzem, hogy az ő neve hagyja el a szám. De nem hallok választ, semmit…egyedül maradok a néma csendben és sötétségben a földre rogyva. Könnyezem. Mit nekem fájdalom, pénz veszteség vagy bármi más, de a húgom nélkül nem érek semmit. Csak áltattam magam, hogy ha elengedem, az mindkettőnknek jó lesz. Önző voltam mindig is, ez kétségtelen. De emellett a saját boldogságom abban leltem, ha Shelly is az volt. De nélküle nem vagyok képes semmire. És ez az az érzés, ami felidegesít. Mikor átmegyek önző és gyenge alakba és ezt a gyengeséget kénytelen vagyok mások megalázásával levezetni. Felszegem a fejem a sötétben, könnyek között mosolyogva, majd hangosan nevetve, állok lábra. Ideje felébredni ebből az álomból… Érzem, hogy valaki cipel és visszatért a fájdalom. A szám és a szemeim nem nyílnak, a hangokat sem hallom. Érzem, hogy letesznek, zúg a fejem, léptek zajait hallom. Próbálom minden erőmet beleadni, hogy újra mozgásra bírjam a testem az erős fájdalom ellenére is. Sec perc alatt magamra öltöm a rucit, s a fürdőkendőt, "szerencsére még mindig jó rám"" nevetek magamban és még forgok egy kicsit az égszínkék bikiniben, amit csillagok tarkítanak s a könnyű kendő halovány felhőfátyolként rejti alakom. Azonban a fülkéből kilépve a nyuszifüles lányok és Shelly várnak. *- Egy Szintvándor és a tisztelt bátyja jöttek a házba. A Szintvándor úgy fest megsérült - jelentette a szolgáló, mire Shelly bólintott. - A Bátyáink vannak itt. Gyere! Úgy fest valami baj történt.* Csak összenézünk és bólintok, lépteinket sietve szaporázzuk, hogy megnézzük mi történt. [...] - Egek, mi történt veled Bátyó? - rohanok oda hozzá és csak félfüllel hallom, amit Shelly a bátyával beszél. Látom, hogy testét karmolások borítják és nem is egészen van magánál. "Tényleg a Herceg tette volna, de mi oka lehetett erre?" ki kell majd derítenem - Kérlek segíts Shelly, a bátyó csupa vér, mielőbb ki kell mosni a sebeit... Hirtelen felpattan a szemem és automatikus reakcióként a kezem is mozdul. - Miért...mi...hol vagyok? - az utolsó kérdésnél a húgom látom magam mellett és önkéntelenül is a kezébe kapaszkodok. Ránézek és megölelem szótlanul, még a fájdalom sem érdekel. //barátok közt 560723423 rész vége Könnyek szöktek a szemembe, ahogy magához ölelt. Jaj annyi minden történt és annyi mesélni valóm lesz, de most nem ez a fontos. A felém sugárzó melegség és szeretet teljes nyugalommal tölt el. - Ne aggódj Bátyó, most már jó kezekben vagy. Meglátod, sec-perc rendbe szedünk. - mosolygok rá, miközben arcomon könnycseppek patakzanak. *Shelly szótlanul nézett a bátyja után, akiről pontosan tudta, hogy mit és miért tett. Jókedve egyhamar a múlté lett, majd a sérült Vándor felé nézett, ki kapaszkodót keresve ugrott testvére nyakába. Ilyet Herceg sosem tett... még a sérülése után sem... csak ha kettesben voltak. Emlékezett a Bukás utáni pillanatokra... a mélyről feltörő dühre, a vérbe fagyott keserűségre. Michelle kérésére bólintott, majd rohant segíteni. - Vigyük a kádhoz. Ott egyszerűbb átmosni - javasolta, de egyelőre nem tudott hozzányúlni. Csak nézte, mint ölelkeznek a testvérek. ~"Ez az egész csak egy játék. Tőlük függünk... még akkor is, ha nem akarjuk..."~ zengtek elméjében Herceg szavai, mikor a sebeit ápolta. Nem akarta ezt...* - Én...sajnálom...én...nem...nem foglak ezután magadra hagyni. - próbálok mosolyogni fájdalomtól eltorzult arccal és letörlöm a könnyeit, majd újra megölelem. Csak néhány perc elteltével kezd valamelyest kitisztulni a fejem és nézek körbe, hogy hol is vagyok. Észreveszem a húgom kísérőjét is, aki távolabbról figyel, odaszólok neki. - Mi ez a hely? És hova tűnt a drágalátos testvéred? - a második kérdés nem túl vidám felhangja azonnal érezhető. - Bátyó, ez a szintem. És kérlek ne kérd számon Shellyt, most nem ez a fontos... - miközben Shelly-re nézek látom arca ismét hideg nemességbe burkolózott, de szemében tagadhatatlanul szikrázik a fájdalom, szomorúság és a csalódottság és még kitudja megannyi érzelem keveréke. Majd szótlanul odajön és mechanikusan segít eljutni a fürdőbe. Nem is tudom melyiküket nézzem, melyikükért aggódjak jobban... *Először el akart futni. Vissza a testvéréhez, hogy a közelében legyen, mint a Bukás után. Virrasztani mellette, figyelni az állapotát és látni mindazt a változást, amin keresztülment. Ismerte Herceget, talán sokkal jobban, mint saját magát. Az emlékekre arca ugyanolyan rideg lett, mint mikor először találkozott a Vándorával. Szerette volna elfogadni, hogy minden megváltozott, de valójában semmi ilyesmi nem történt. A fiú szavaira lélekben összerázkódott és sírva fakadt. Aztán lehiggadt és úgy döntött inkább megbirkózik a fájdalommal. Bár magára hagyta volna őket, most, hogy tudják a nevét ezt nem tehette meg. Szó nélkül segített a Játékosának. Segített felkarolni és mindeközben küzdött azzal az utálattal, amit a testvére érzett és amit ő teljes mértékben megértett. A kád, nagyjából egy négy személyes, hatalmas porcelán kagyló volt. Kellemesen forró víz gőzölgött benne és a szolgálók már mindent előkészítettek, ami ahhoz kell, hogy megtisztítsák a Vándor sebeit. A kád mellett egy külön zuhanytálca állt, hogy ne a kádvizet koszoljátok össze, hanem először a kádon kívül mossátok le. Shelly, miután elengedte a Vándort, az egyik polchoz lépett és levett róla egy zöldes üveget, majd annak tartalmát kis részben a kádba öntötte. - Kicsit csípni fog, de ez kell ahhoz, hogy a bátyám támadásából felépülj. Máskülönben az itteni testedből nem marad más, csak egy összeaszott roncs - tájékoztatott titeket tárgyilagosan. - Két szolgáló segít neked levetkőztetni őt és ellátni a sebeit. Ha nem haragszol én ránézek a testvéremre - tette vissza az üveget a helyére, majd az ajtó felé indult.* - Köszönöm, persze menj csak! - engedem útjára, valószínűleg ő is annyira aggódik, mint én. "Bár jobban érthetném őket." mosolygok Kísérőmre szomorúan. Majd később rájuk nézek, de előbb a bátyó... A nyuszifülesek semmi zavar nélkül segítettek lehúzni a ruháit, majd a zuhany tálcára támogattuk és átmostuk a sebeket és a vér nagyját. Aztán betámogatták a kádba. - Most már megleszünk. - mosolyogtam rájuk kedvesen, pedig legszívesebben csak sírtam volna. Szó nélkül tűröm a sebek átmosását, Shelly kísérőjének se teszek fel több kérdést, még vizesen beülök a kádba, bár nem a valóságban vagyunk, de jól esik végre megtisztulni több értelemben is. Előrehajtott fejjel ülök, hagyom, hogy a vizes hajam az arcomba lógjon, gondolkodok. Mikor Shellyn kívül mindenki elhagyja a helyiséget, egy sóhaj után szóban is megfogalmazódik a bennem motoszkáló gondolat. – Szerinted ha ennek vége, lesz hova visszatérnünk? - Ugyan már Bátyó, hiszen mi mindig ott leszünk egymásnak, akárhova is kerülünk, nem igaz? Aztán a többit megoldjuk. - s csak mosolygok, miközben gondolataim a cicák körül forognak. Csak mosolygok Shelly válaszán, bár feltehetőleg ő ebből semmit nem lát. - Miért is maradtunk kettesben? - fordítom meg lassan a fejem és hátrasimítom a vizes hajam. - Olyan, mintha évek óta nem lettünk volna egy térben egyedül, már hiányzott. - felkelek a kádban és elkapom a kezét, berántom magam mellé a kádba. - Ne menjen már kárba, hogy fürdőruhába vagy. - mondom nevetve, már a fájdalom is kezd tompulni. Nagy csobbanással landolok mellette és jóízűt nevetek a dolgon. - Hát nem pont olyan mint kiskorunkban? - kérdezem kacarászva - De valahogy már nem ugyanazok vagyunk, mint voltunk. Vajon milyenek lehettünk az előző Kasumi körben, a Bukás előtt? Váltom kicsit komolyabbra a szót. A paprikázott víz csípőssége is lepereg rólam a nosztalgikus kérdéstől, de mikor kimondja a K-projekt teljes nevét, sikeresen arccal belecsapódok a kádba és a víz alatt keresek menedéket a rám törő mindenféle rossz dolog elől. Ennek köszönhetően a víz csípése is visszatér, így duplán élvezem a szadót. Mikor végre elmúlik a K betűs szó által gerjesztett félelem és hasonlók, kiemelem a fejem a vízből pár nagy levegővétel kíséretében. - Me...meg akarsz ölni? - húzom össze a szám zihálva. - Jesszusom Bátyó, jól vagy? - kérdem aggódva és egészen közel húzódom hozzá és kiscica mód dörgölőzöm. - El is felejtettem mit váltott ki belőlünk a szó... Bocsáss meg. Amúgy... nem vettél rajtam észre valami furcsát? - nézek rá alulról felfelé, hatalmas szemekkel. //http://cicanevelde.hu/images/groups/k/ki/kiskacsa.jpg - Jól vagyok, csak majdnem kisült az agyam. - rázom meg magam, mint a vizes kutyák. - Viszont meglep, hogy te következmények nélkül ki tudtad mondani ezt a csodás szót. - nézek rá felhúzott szemöldökkel, majd mikor odajön dörgölőzni, kicsit hátrahőkölök, főleg mikor meglátom azt a nézést...igen AZT a nézést. - Én...azt...azon kívül, hogy jól áll ez a fürdőruha? - kérdezem zavartan. - Hát még nem volt alkalmam mondani... de eszembe jutott a cicám neve és visszanyertem az emlékeim egy részét... a szüleinkről is. Shelly azt mondta h a többit is vissza fogom kapni. Hát nem nagyszerű? Majd mindent elmondok, amit csak lehet. - s közben áthatóan figyelem tovább. - Köszönöm, de nem tűnt fel MÉG valami? S szinte csontig zugéralom, szeretett testvéremet, pont mint a régi szép időkben. - Eszedbe jutott a neve? Visszanyerted az emlékeid? A szüleink... - itt összeszűkül a szemem egy pillanatra. - De...tényleg nagyszerű. - mondom monotonul kissé hitevesztetten, mikor újra rá nézek veszem csak észre, hogy még mindig cicaszemekkel néz és vár valamire. Mosolyogva kinyúlok és megsimogatom a fejét. - Nem is tudom...biztos velem van a baj, pont nekem, akivel az egész életed töltötted nem tűnik fel, hogy mit is szeretnél hallani. Ne haragudj. - kilépek a kádból ismét kérdésekkel a fejemben, de nem akarom elsietni ezt az egészet...igaz, hogy rettentő mód idegesítenek az állandóan felbukkanó újabb rejtélyek. A csuklómon levő zöld chipet nézem, azóta se használtam és Herceg sem tudott róla mondani semmi konkrétumot. ~ Vele is van még egy kis dolgom. ~ - Menjünk, ennyi elég volt a fürdésből. - még magam is meglepődök a hangsúlyon...tán ezt érdemli a húgom? - De bátyó Hiszen sokkal rövidebb a hajam... - kászálódok utána durcásan. - És mi ez a hangnem? "Úgy megörültem neki és gondját viseltem, most miért ilyen?" Gyorsan szárazra törlöm magam, s épp javasolni akarom, hogy derítsük ki lecserélheti-e valamire azt a ruhának már cseppet sem nevezhető tépett anyagfoszlányt, s nyúlok a nadrág romjaiért, amikor valami kiesik a zsebéből. Valami rózsaszín... csipkés... A döbbenettől ki esik a kezemből a rongynadrág és szempillantás alatt karmaim közé kerül a zsákmány. Nem kétséges, EZ AZ ENYÉM!!! A korábbi durca hirtelen haraggá alakul és vörös fejjel lobogtatom felé, mint a diadal zászlaját. - Megtudhatnám, hogy EZ micsoda Szinte ruhátlanul állok a fürdő közepén, a durcás hangnem tulajdonosa pedig jogosan kér számon. Épp fordulok meg és kérdezném, van-e valami használható ruha számomra valamerre, mikor látom, hogy a gatya maradékából kiszedi a bugyit és mérgesen lóbálni kezdi. Annak ellenére, hogy mérgesen kéri számon, attól hogy Shelly mérgesen saját bugyiját lóbálja a szemem előtt ebben a furcsa szituációban, önkéntelenül is nevetés kap el, bármennyire nem akarom. Jó ideig nem bírok megszólalni, alig kapok levegőt, végül a könnyeimet törölgetve, rázom a kezem felé. - Ez...nem az...amire gondolsz! - zilálom és próbálom visszafojtani az ismét feltörő nevetést, mikor megint ránézek. Veszek egy mély levegőt és mikor sikerül lenyugodni, kezdem el magyarázni a bizonyítványom. - Még a fesztivál alatt maradt nálam, mikor új alsóneműt vettél. Majdnem otthagytad a boltban, a pénztártól szaladtam vissza és tuszkoltam be a zsebembe. Meg is feledkeztem róla, de volt haszna is. Ennek a segítségével tudtam veled beszélni a szintről nem is olyan régen. - fél térdre ereszkedek előtte és meghajolok és becsukom a szemeim...elég abszurd lehet, ahogy egy majdnem pucér srác hajlong egy fürdőruhás, bugyit lóbáló lány előtt, még jó, hogy nincs itt senki más. - Sajnálom. És azt is, hogy figyelmetlen vagyok...ne haragudj, bármit kérhetsz cserébe. - kinyitom a jobb szemem és fél szemmel sandítok fel rá. - Akkor d...! - majd hirtelen elharapom a szót. - Majd kitalálom! S azzal a lendülettel elhagyom a fürdőt. Az ajtó előtt várakozó nyuszifülesekre nézve, kiadom az utasítást. - Keressetek rá valamit...! Légyszi. Majd a gardrobe felé viharzom másodpercek alatt magamra rántok egy kis lenge ruhácskát, "Hülye bátyó!", s csak úgy félvizes hajjal a cicám felkutatására indulok, s közben erősen zugéralom magam, h ne sírjak. *Mikor Shelly hátrahagyta a Vándorát más se járt a fejében, mint a testvére. Hiába tudta az okokat, hiába győzte meg saját magát, a Szint egésze nem tűnt többnek holmi álomszilánkokból összeragasztott buroknak. Egy utolsó Menedéknek. A Medencéknél, hol lépcsősen folyt a víz, hol akár a laskagomba, úgy helyezkedtek el a kagylóformájú medencék, hogy a belőlük lecsorduló víz végül egy hatalmasba torkolljon. Herceg ennek partján ült, már rég ledobva magáról emberi alakját. Shelly ezt a hatalmas fekete macskát figyelte, a néhol felnyílt sebeket. Nem rettent meg attól, hogy fivére akkora volt, akár egy medve, hiszen közöttük ez volt a normális. A lágyan lecsorduló víz hangja, a rajta megtört fény bármely álomba beleillett volna. Pontosan ezért jött létre. - Bátyám... - lépett mellé félszegen a törékenynek tűnő lány. Herceg némán felnyitotta szemeit, majd felsóhajtott. Nem tagadta, hogy fájtak a sebek. A régiek és az újak egyaránt. - Miért csináltad ezt?... Miért tépted meg? Talán elfelejtetted, hogy az ő sérülései a tieid is?... Miért...? Miért kínzod magad? Nem jött rá válasz. Herceg makacsul magában tartotta a véleményét, mindössze farka ideges járásából lehetett kiolvasni véleményét. Shelly leült elé. Hosszú percekig nem szóltak egymáshoz. Herceg nem tett mást, mint figyelte húga testének rázkódását, a lassan előtörő könnyeket. - Hittem ebben... - suttogta, megpróbálva visszatartani a benne felgyülemlett keserűséget. - Hittem abban, hogy minden a régi lehet... hogy az a szörnyűség csak egy álom volt. Miért kellett...? Miért...? Bátyó... Az alig hallható hüppögés elveszett a csobogásban. A hatalmas árnyék összement ugyanazzá a fiúvá, ki nem olyan rég még megérkezett. Mezítelen felsőtestén, karjain, nyakán és arcán is sebek futottak. Minden egyes küzdelmének nyoma. - Ne aggódj. Hamarosan vége - ölelte magához a kismacskát. Shelly észre sem vette, és újra összement. Fehér kis szőrgolyóként törölte könnyeit Herceg sebeibe, ki a falnak dőlve ölelte magához. Nem zavarták a kieresztett karmok, a törékeny test rázkódása. Megérdemelte. Shelly minden karmolását megérdemelte. De nem élhetnek sokáig egy illúzióból felvont tükörországban. Ő ez ellen küzdött. Inkább nézte a romokat, a fekete lángok lassú, ám halálos terjedését... inkább a rémisztő valóság ezer sikolya, mint egy édes emlékekből szőtt kristálypalota fogsága. Ő ezt látta... és ezt akarta megakadályozni. Ha egyedül, akkor úgy. Ez nem számított. - A sebeid... begyógyultak már? - kérdezte a kis szőrpamacstól, mielőtt az végleg elaludt volna az ölében. Shelly nem felelt, csak lábait maga alá vonva halkan morgott. Fejét előre döntötte, homlokával a bátyja mellkasát érintette. Herceg csak mosolygott. Ez a számukra békés idill nagyjából addig tartott, míg Michelle le nem rohant a fürdőből, be a Gardróbszobába. Shelly csak ekkor ébredezett, majd elhagyva eddig jól ismert menedékét, megrázta magát... majdnem felborult. Mire Michelle hozzájuk ért, már ismét ember volt, ugyanabban a lányos ruhácskában, amiben a Vándora először láthatta ezen a Szinten.* Nem tudom hogy, de lábaim egyenesen a medencékhez vittek. S közben némileg lecsillapodtam, s eszembe jutott nem csak én aggódtam vendégeink érkezésekor. Mikor a terembe léptem, s megláttam a két kísérőt, nem tétováztam sokat. - Jól vagy? - nézek egyenesen a Bátyám kísérője szemébe. Drága húgom mérgesen kiviharzik a fürdőből feltehetőleg megkeresni a kísérőket, hiszen látszott, hogy majdnem jobban aggódik értük, mint értem. Mielőtt a szolgálók akiket rám küld bármit is tudnának tenni, elindulok egy gatyában utána, hisz lényegében kit érdekel mibe vagyok, ez nem a valóság. ~ Még szerencse, hogy szinte minden nyitott, így nem igazán lehet eltévedni.~ Gondolom magamban, mikor a nagy medence végéből meglátom a két kísérőt és Shellyt. Egyenlőre várakozó pozícióba leülök a medence szélére és belógatom a lábam, viszont célzottan Hercegre irányítom a tekintetem és a fejemmel jelzek csak neki, hogy jöjjön. *Kismacs nem szólt semmit. Vándorának kérdése egyértelműen a bátyja felé irányult, ki makacsul tartotta a száját. Látszott rajta, hogy nem az ő tisztsége panaszkodni, sőt, senki kedvéért nem fog rinyálni holmi sérülések miatt. Majd elmúlnak, majd begyógyulnak. - Ja - felelte aztán, húga néma noszogatására. Mikor Michael belépett, majd fejével intett felé, szinte sugárzott belőle a hideg gyűlölet, a sértett büszkeség. - Nem vagyok az ölebed - közölte rideg közönnyel, lesajnálóan tekintve rá. Ő ugyan nem fog egy fejmozgatásra ugrani.Ha akar tőle valamit, majd odajön hozzá, addig meg azt csinál magával, amit akar. Kismacs kiengedte eddig visszatartott levegőjét. Ez a feszült légkör sosem volt a kedvence, de nem tudott semmit, amivel enyhíteni lehetne. Kérdőn nézett Michelle-re, hátha neki van valami ötlete.* Érzem, hogy ez így nem lesz jó, s cicámon is látom a kétségbeesést. Egy határozott mozdulattal a bátyám mellett termek, nem is mellett, hanem egész pontosan mögötte és egy jól irányzott mozdulattal, a meglepetés erejét kihasználva egyenesen a medencébe lököm. Herceg látszólag nem kíván tárgyalni velem, micsoda makacs segítő. Mikor látom, hogy Shelly megindul, nyújtom felé a kezem, gondolom biztos fel akar segíteni a medence széléről, mivel nincs más választásom, mint hogy odagyalogoljak a macskámhoz. Ám esze ágába sincs segíteni, inkább belelök a vízbe. Kis vízi hulla szerű lebegés után kikapom a fejem a vízből. - Hé, épp hogy megszáradtam! - ez a felkiáltás inkább hangzik úgy, mintha egy sértett kisgyerek mondaná sírásra görbülő szájjal, mint valaki, aki mérges. Kievickélek a testvérek mellé, kimászok és még mindig egy szál alsóban rásandítok Hercegre. Látom a sok sebet rajta, jóval többnek tűnik, mint amiket én kaptam. - Remélem nyitva van a füled, mert csak egyszer mondom el és nem várok rá semmi olyasmit, hogy "nincs szükségem rá tőled". Köszönöm, hogy kihoztál onnan. - ezzel megfordulok és arrébb sétálok, majd leülök a földre törökülésbe és becsukott szemmel próbálok száradni még egyszer. *A kezdeti feszült légkört némineműleg oldotta Michelle akciója. Kismacs felkuncogott, Herceg szemei elégedetten villantak. A dolgot csak fokozta a Vándor hisztis hangja... habár ez herceg számára nem okozott valami hatalmas örömet. Elvégre belegondolva, mégiscsak egy hisztis milliárdos csemete a Vándora. A hozzá intézett szavakra ismét bezár, akár egy kagyló. - Hm - morogja feléd, mintegy válaszul, majd figyeli miként mész odébb és miként ülsz le. Vársz valamire, ezt nem kell neki bemutatni. Nem sokkal ezután ő is feláll... összeszorított fogakkal. A sérülései itt-ott felszakadtak, a rájuk bocsátott gyógyító-kód nem sokáig tartott ki. - Bátyám... - suttogta Kismacs, ő is felállva, hogy ha testvérével valami lenne azonnal ott legyen. Herceg azonban tartotta magát. Még akkor is sugárzott belőle a büszkeség, amikor a Vándora mellé ért és még akkor sem ordított fel, amikor egy szó hang nélkül nyakon vágta. A mozdulattal együtt nem csak a Játékos, de ő maga is megtántorodott. - Nem azért vagyok, hogy a kiskedvenced legyek - szólalt meg végül, intve testvérének, hogy nem kell őt bagyulgatni. - És te sem azért vagy itt, hogy csak szórakozz. Ez elég egyenes? Szavai nyomán teste megremegett. Látszott rajta az igyekezett, hogy ne most essen össze. - Minden Vándor okkal került ide, és minden Kísérő okkal csatlakozott hozzá. Ez volt a szokás. A Vándor kérte a Segítőt, nem a Segítő a Vándort. A mi esetünk azonban más... mert egyikünk se kérte a másikat. Csak egy kódnak köszönheted, hogy itt vagy és én melletted vagyok. Shelly már szólni akart, de aztán meggondolta magát. Az igazságot ő sem tudta letagadni.* A nyakon vágástól majdnem lefejelem a padlót, annak ellenére kicsit meglep, hogy nem számítottam másra. Kicsit simogatom az ütés helyét, felvont szemöldökkel nézek a parancsolgató hangvételű megjegyzésekre. - Még hogy szokás...olyan nagy múltja lenne ennek az idegesítő játéknak nevezett baromságnak? - legyintek mosolyogva. - Azon pedig nem is csodálkozok, hogy egyikünk se kérte a másikat. Lerí, hogy nem passzolunk össze. Az már más, hogy ha annyira ki akarsz törni innen, akárcsak én, miért nem segítesz hátráltatás és rébuszokban beszélés helyett. De biztos megvan az okod rá, amit természetesen soha nem fogsz elmondani, így nem is fogom megkérdezni. - mondom váll rángatva és felállva elsétálok onnan. Shelly mellett elsétálva alig hallhatóan odasúgom neki: - Sajnálom, hogy bajt okozok neked. Mivel még tart haragom, valahogy nem zavar, hogy a kísérő fejbe vágja a bátyót... vagyis, talán nem csak a harag miatt, de úgy tűnik alapos oka van rá. - Én ezt nem értem, elmagyaráznátok? - fordulok a két Kísérő felé. - Mi van a Bátyóval és a Kísérőjével? Mondd miért neheztelsz rá ennyire? És mi van azzal, hogy a vándorok kérték a segítőjüket, meg azzal a kóddal... *Herceg erre nem mondott semmit. Az ő szemszögéből egy ilyen semmirekellő kölyöknek már halottnak kellene lennie, mégis oka van rá, hogy megvédje. Mikor Michael hátat fordított neki, már nem bírta tartani magát; térdre rogyott, önnön sebeibe kapaszkodva. Mindene fájt és ez a fájdalom azt is meggátolta, hogy sokáig megőrizze emberi alakját. Egyhamar visszaváltozott azzá a hatalmas fenevaddá, aki nem is olyan rég még a medence szélén pihent. Így egy fokkal könnyebb volt elviselni az egyenként felnyíló sebeket. - Howl! - kiáltott Shelly segélykérőn, látszólag a semmibe. A terem végében megjelenő férfi elsőre nem tűnt többnek egy átlagos embernél, egyedül a szemei tanúsították, hogy ő maga is a Kísérők sorait bővíti. Egy átlagos, barna hajú és ruházatú férfi. Mikor meglátta Herceg teljes formáját és a nehéz légzését fájdalmasan felsóhajtott. - Túl korai volt... Gyere velem! El kell látnunk a sebeket! Herceg még a fájdalomban is büszke volt. Fenyegetően morgott a Kísérőre, sárgás szemei vészjóslón villantak, mikor közeledett felé. Shelly mindeközben védekezőn állt Vándora elé, lassan elterelve őt testvére közeléből. A kialakult helyzetben nem lehetett tudni Herceg eszét mennyire veszi el saját gyengeségének tudata. A Howl-nak nevezett férfi szólásra nyitotta száját, suttogó szavai hatására a fenevad körül zöld fényű kódláncok tűntek fel. Egy pillanatra megállt az idő. Shelly visszafojtott lélegzettel várt. Észre sem vette, hogy kiengedett haja felborzolódott, a levegő vibrált körülötte. - Shelly! - szólalt meg Howl a hirtelen beállt csendben. - Tartsd szemmel a Szintjét. El kell őt vinnem. Kismacs tőle szokatlan komolysággal jelezte, hogy megértette az ügy fontosságát. Csak ekkor látszott, hogy már rég nem olyan kicsi és törékeny, mint amilyennek elsőre mutatja magát. Herceg nem szólt semmit. Teljes alakjában meredt Vándorára. Még ha fáradt is volt, a benne dúló harag nem engedte, hogy elengedje magát. Végül mindezt magába folytatta és várakozón tekintett a férfira. Howl halványan elmosolyodott, majd bólintott. Végül mindketten eltűntek a Szintről. Shelly csak ezután engedte le eddig megfeszült vállait és csak egy percnyi pihenő után fordult ismét Michelle felé. - A bátyám annak idején a saját testével óvta a Vándorát - kezdett bele a válaszba. - Mint Kísérő ő vívta meg az itteni harcokat a Hibákkal szemben. Ő óvta meg a támadókkal szemben a valóságotokban is. Akkor még nem volt semmi baj a kapcsolatukkal... csak a bukásotok óta ilyen. A legtöbb folyton felnyíló sérülését akkor szerezte. Sokunkkal együtt ő is majdnem belehalt, amikor a Végső Szint megtámadott titeket. Azóta haragszik rá. Úgy véli feleslegesen kockáztatott olyasvalakiért, aki ezt nem érdemelte meg. Bár nem tudom mit tett akkor pontosan - emelte szemeit Michael-re, jelezve, hogy róla van szó. - Ami pedig ezt a helyet illeti... ez már bőven előttetek is létezett. A Játék maga lehet új keletű, de ez a világ, ezek a Szintek még azelőtt jöttek létre, hogy ti tudtatok volna a létezéséről. Saját szabállyal és sajátos felépítéssel rendelkezik, mi eltér az általatok ismert valóságtól... de attól még létezik. Bár ezt leginkább Howl-tól kell majd megkérdeznetek, ő tudna erről bővebben mesélni... majd, ha kellően lecsillapította bátyust. Csak válaszai végén érezte azt, hogy le kell ülnie. Bátyjának ereje még sérülten is megviselte, arról nem is beszélve, hogy ő sem épült fel teljesen. Gondolkodás nélkül nyúlt bal oldalához, majd csak ezután érezte nyugodtnak magát. - Arról már tudsz, hogy mi belőletek jöttünk létre. Mesterségesen. Pontosan ezért volt igaza bátyónak; ezzel megtörtük a szabályt. Régen minden Szintvándor egy próbát állt ki, hogy bizonyítsa méltó a rangjához. Csak ezután csatlakozhatott hozzá a Kísérője. A Vándor és a Kísérő közötti szövetség alapja az elfogadás volt... de nálunk nem így van. Mi mesterségesen, egy kód által kapcsolódunk egymáshoz. Veletek vagyunk, mert veletek kell lennünk. Nincs választásunk. Shelly fáradtan nézett Michelle-re. Már rég tovatűnt az a helyes kismacska, aki csak játszani akart. A helyébe egy olyan lány került, aki megjárta a poklot egy szebb holnap reményében. - A Bukás után sokunk elgondolkodott a miérteken - folytatta. - Mivel a Szintek Vándor nélkül nem tartanak ki sokáig, és a Vándorok ti voltatok, ti viszont nem jöttetek vissza, minden rajtunk állt. Amit lehetett megtettünk. Sok mindent újjáépítettünk, sok mindent veszni hagytunk, mert a sebeinkkel küzdve nem tudtuk fenntartani. Az, hogy éltek és nincs semmi bajotok, nem volt titok. Tudtunk róla, de nem tudtunk értetek menni, mert már nem léteztünk számotokra. Elfelejtettetek minket. Csak azután tudtunk veletek kapcsolatba lépni, hogy megtörtént az Őszi Fesztivál... de... ha most nem haragszol... Shelly fáradtan dőlt el a padlón. Elaludt.* Ölembe húzom a cicust, bár tudom nem erre vágyik most legjobban, de ez a legkevesebb amit tehetek érte. Lágyan cirógatom, hagy pihenjen, rá fér. Mikor hátat fordítok Hercegnek és elindulok a közelükből, hallom ahogy összeesik. Megállok, de csak a vállam fölött hátranézve fél szemmel figyelem az eseményeket, egy pillanatnyi sajnálat megjelenése után teljesen közömbösen. Hallom, ahogy a testvére szólít valakit, aki megjelenik. Hallom azt is, amit beszélnek egymással. Látom, ahogy Herceg szemei rám szegeződnek. Viszonozom a tekintetét, keményen, szinte rezzenéstelenül. Azonban a teljes alakjának robusztussága és pompája, valamint az a büszke és hűvös aura, amit áraszt valamiféle csodálatot ébreszt bennem, bár ennek az egyetlen jele a pupillám tágulása lehet, amit csak egy jó megfigyelő vehet észre. Mikor a Howlnak nevezett alakkal eltűnnek és a testvére belekezd a magyarázatba, nem igazán hatódok meg a múltbéli történetektől. Teljesen elfordulva hallgatom végig, majd mikor befejezi a mondókát, kiengedek egy hosszú sóhajt és egy megjegyzést, amit maximum Shelly hallhat már, tekintve hogy a kísérője kifeküdt. - Micsoda gyenge alak. - ezzel megfordulok és visszasétálok a húgom mellé. - Bátyó, tudod h mindennél jobban szeretlek. De tényleg ennyire hülye vagy? - kérdezem erélyesen suttogva, miközben Shelly haját cirógatom. A megjegyzés okozta fájdalom az arcomon is megjelenik egy pillanatra. -Csak...nem emlékszem, hogy mi történt velünk. Ráadásul nem bírom a stílusát...nem is értem milyen idióta rak össze két olyan személyiséget, akik nem értik meg egymást. - mondom inkább duzzogva, mint mérgesen. - De ami fontosabb, mihez kezdjünk most? - nézek kérdőn Shellyre figyelmen kívül hagyva az apró féltékenységet, hogy nem az fejem simogatja, pedig rám férne egy kis testvéri szeretet. - Na jó, hátha ez segít. Gyere ide Bátyókám, ilyet már úgy is rég csináltunk. Ülj mellém és fogd meg a kezem, szeretném ha látnád és éreznéd ami bennem van, tudnád amit tudok, vagy amennyit tudhatsz. Csak koncentrálj erősen! - mosolygok kedvesen, szegénykém nem csoda, hogy össze van zavarodva. S kérlelőn nyújtom felé kezeim. Meglepődök a hirtelen hangulatváltozáson és ez ismét látszik az arcomon. Csillogó szemekkel, de kicsit bizonytalanul nyúlok a kezei felé, fél úton veszem észre, hogy még mindig egy gatyában flangálok. De mit számít! Egy gyors mozdulattal elkapom mind a két kezét, majdnem fel is rántom ültéből, csak az a fene nagy jóindulatom fog vissza. Ha leesne szegény cicalány a földre, feltehetőleg Shelly nem örülne. Inkább leülök mellé szótlanul és egy gyors mozdulattal a homlokom az övéhez nyomom és erősen a szemébe nézek. - Kész vagyok. - suttogom. Ismét erőt vesz rajtam a gyerekes boldogság, mennyit csináltuk ezt régen. Azért sírtam a Bátyóval, ha valami fájt neki... és azért voltak olyan titkaink, amiket mások nem érthettek. - Akkor hunyd be a szemed és koncentrálj. - nézek utoljára a szemébe nevetve, de a következő pillanatban megszűnt a körülöttünk lévő világ csak ő van és én, a mi világunk. /Emlékek képtöredéke, hangok érzelmek 'Gyerünk bátyó érezned kell' Próbálom felidézni a képet, amikor megtudom, hogy a cicám belőlem lett 'Hát nem érted belőled lett, ha utálod, tulajdonképpen magadat utálod... az meg lehetetlen h magadat utáld~' Tudom, hogy elfelejtetted, de megmentett, megmentettek minket... szükségetek van egymásra' Nézd régen jóban voltatok... sosem gondoltál arra mi történt? miért ilyen? Meg kell tudnod, el kell fogadnod, együtt kell működnötök' Hát nem azt mondtad h nyerni akarsz? És visszamenni a boldog életünkbe, nem számít más, csak az h együtt legyünk megint... Jaj bátyó, ha így folytatod el fogod veszíteni, annyira félek, úgy érzem attól rosszabb nem történhet... Nem érted mit tett érted? Kérlek, érezned kell... a sebei, helyetted... csak el kellene ismerned' Miért nem értesz meg??? Nem érzed a fájdalmam, az aggodalmam, a kétségbeesésem? Ha elveszted, azzal el is buktunk. Meg sem próbáltad megérteni, elfogadni... Miért? Hát nem érezted egy percre se h összetartoztok? Kérlek! Bátyó, lásd már meg. Hogy segíthetnék még? Mi négyen összetartozunk egy nagyobb célért, kérlek Bátyó!/ Egy pillanatra kinyitom a szemem, na lám, a könnyek végigcsordulnak az arcomon, észre sem vettem. A bátyóra nézek, bár hagyná a makacsságát most az egyszer... vajon látta amit mutatni akartam? Mindig is mi voltunk a fekete és a fehér. Ő volt az én jobbik felem, magamra próbáltam venni az ő terheit és ő tartotta egyben a lelkem. Ki is volt kinek az őrangyala? Mosolygok az emlékeken, amit ez a kettőnk közti különleges kapcsolat hoz vissza. Érzem az erőt és a félelmet, és azt, hogy ösztönöz az elfogadásra. 'Én is azt hittem, hogy Herceg belőlem lett, hogy ő a tükörképem. De bármennyire is próbálkoztam vele jól kijönni, sosem engedett. Én nem vagyok ilyen olyan emberekkel, akikhez kötődöm. ~Van egyáltalán Shellyn kívül valaki ilyen?~ - ez a kérdés fogalmazódik meg bennem valahol, de vissza is térek a koncentrációhoz. 'Vissza szeretnék térni veled a valóságunkba, az életünkbe...vagy az sem érdekel, ha nem kaphatjuk vissza többé a régi életmódunk. Csak az számít, hogy neked ne essen bajod és épségben befejezhesd ezt az egészet.' ~ De miért kerültünk ide? Erről miért nem tudok még mindig semmit? Mi lehetett az ok?~ - a nyugtalanság kezd eluralkodni rajtam, megint ezek a kérdések jutottak eszembe. Érzem a keserűséget, de...felpattan a szemem és látom, hogy Shelly sír. Aggódva engedem el a kezeit és fogom meg az arca két oldalát, majd letörlöm a könnyeit. - Minden rendben lesz, megígérem. És köszönöm. - egy csókot lehelek a homlokára. Lehet ideje lenne komolyan vennem ezt az egészet, ha másért nem, legalább a húgomért. - Jobb, ha utána megyünk... - mondom még kicsit hüppögve. - Remélem Shelly segíteni fog. Úgy érzem különben nagy baj lesz. - Akkor már csak azt kéne megtudni, hogy hova vitte az a gyanús alak Herceget. - ránézek Shelly Shellyjére, aki még mindig ki van ütve. - Hugi, azt hiszem neked kell innen kijuttatnod minket, kétlem hogy a cicád jelen állapotában alkalmas lenne erre és mivel visszanyerted az emlékeid, így talán a szintről is ki tudsz minket vinni. - Inkább várjuk meg amíg felébred és kérdezzük meg. Bízz benne te is kicsit, a kedvemért. Addig szeretnél enni, inni valamit? - nincs szívem megmozdulni, olyan békésen pihen, valahogy megnyugtat, ahogy az ölemben van. - De igen, amúgy ki tudok lépni, csak nem biztos, hogy téged is vinni tudlak. Nézek testvéremre nevetve. - Akkor várjunk. Enni és inni elég lesz a valóságban, szerencsére itt az éhenhalás nem fenyeget. És ha végeztünk ezzel az egésszel, elviszlek vacsorázni ahova csak szeretnéd. - mosolygok rá valamivel nyugodtabban. - Egyedül pedig nem engedhetlek el innen, így is eléggé megviseltek az események, nem szeretném az egyetlen biztos pontom elveszíteni. - nyomatékosítva megfogom megint a kezeit. - Jaj Bátyó, most az a lényeg h kihozzuk magunkból a legtöbbet! - nevetek testvéremre, aki most egészen olyan, mint egy kétségbeesett kisgyerek. - Tényleg hiányoztál! Aztán mehetünk étterembe, ha ennek az egésznek vége... de először is, csinálj valamit azzal ami a cicád meg közted van, mert ha továbbra is ezt kell néznem az első adandó alkalommal lelépek... Dorgálom a bátyót kedvesen. - Szóval jobb ha összekapod magad. - és ismét azok a hatalmas könyörgő szemek, "igen Bátyó, számítok rád!" [ Módosítva: 2014.03.02 10:00 ] |
| Agatha Arashy | 2014-03-04 00:01 |
|
//Bocsánat a csúszásért, akadt egy vírus a gépemen, ami nem hagyott dolgozni. // 16. kör Olvasói előzmény: Hideg víz zúdult rá. Nem egyszerűen dézsából, bár a hatás kétségkívül ugyanaz volt. A vízesés alá ültették felnyílt sebei miatt. Nem úgy vérzett, mint az emberek, vére nem hasonlított halandóéhoz. Fekete volt. Akár a bundája, ha felölti valós alakját. Most mégis emberként, testén gyógyító-kódokkal, rajzolatokkal ült a lezúduló forrás alatt. Howl száműzte ide, hogy lehiggadjon, mielőtt még nagyobb őrültséget csinál… mintha nem tett volna így is eleget. A víz függöny túloldalán egy hasonlóan sebesült alak mozgolódott, ugyanarra készülve, amit most ő élt át. Ki kellett mosni a sebeit. - Megint meg akartad ölni? - intézte felé szavait dorgálóan. Herceg nem felelt és teljesen hidegen hagyta Farkas közeledése. Csak ült egyhelyben és félig hunyt szemekkel figyelte a félszemű Kísérő útját. Megvolt közöttük a szükséges távolság. A Forrás Terme megannyi faragásokkal díszített barlangként ölelte körbe őket, jól kiépített folyosókkal, mégis megőrizve vad, természeti mivoltát. A grotta falain tükröződő víz meditatív hatással bírt az idelátogató lényére. Ez a terem volt a nyugalom szigete. Herceg és Farkas egymás mellett ültek a feneketlennek tűnő mélység szélén, hagyva, hogy nyílt sebeiket nyaldossa a víz. - Mind gyengék - szólalt meg, mintegy válaszul, megtörve a közöttük keletkezett nyugodt csendet. Farkas csak felé fordította fejét. - Ti szerencsések vagytok. Titeket még úgyis el tudtak fogadni, hogy nem emlékeztek. - Talán ha nem akarnád folyton megölni… - Nem fogom cirógatni - jelentette ki hidegen. - A Kasumi dönti el ki él, ki marad. Ezt te tudhatnád a legjobban. Tigris elveszett, a Szintjét lezárták a Hibák. Nem akarok arra a sorsra jutni, csak mert egy létrehozott lény vagyok és a Vándorom és picsogó kislány! - De ha megölöd, úgy vele veszel te is. Átgondoltad te mit is akarsz? - Ne oktass ki! Főleg te ne! - Mert én is ugyanolyan gyenge vagyok, mint a Vándorod? Akkor most jól figyelj macska; ha sebekkel is, de túléltem a Végső Szintet. Pont úgy, ahogy te, vagy a többiek. Helyrehoztam a Szintemet, meggátoltam, hogy a Hibák elzárják, sőt, még Dark feltámasztásában is segédkeztem. Én a falkáért küzdök. Ideje neked is eldöntened miért harcolsz. Farkas hősies szavaira Herceg fájdalmak közepette nevetett fel. Leplezetlen megvetéssel hallgatta mindazt, amit a mellette ülő élt át. - Falka… ugyan! Nézz már szét! A gyengék elhullanak, megtörnek és vérbe fagyva végzik! Az ilyen csak hátráltat! Az a senki ugyanilyen. Próbákat emeltem elé, érdekelt mennyit bír, de az első komolyabb támadásnál összeesett… és azt mondod, hogy védjem be a hátát, mikor ilyen gyenge? Ne nevettess! - A Végső Szint előtt nem ezt mondtad róla. - Nem is értem miért - nevetett a kijelentésen, majd felsóhajtott. A sérülések lüktetve próbáltak beforrni. Vágások, karmolások, mik Farkas testét is szétszedték. Mint mindenkiét, akik megszegték a szabályokat… vagy akik egy percre megfeledkeztek valódi lényükről. Újabb angyal repült el felettük, amit csak a víz folyamatos csobogása tört meg. Ki tudja meddig voltak így, némaságban, míg Howl fel nem bukkant előttük. A férfi gyengéd mosollyal nyugtázta, hogy fajtársai ezúttal nem akarták szétszedni egymást. - Hogy vagytok? Sikerült összeszednetek magatokat? Farkas először Howl-ra, majd Hercegre nézett. Ha mondani is akart volna valamit, az a torkára forrt. Azaz elégedett mosoly, mely a fekete macska képén terült el, nem ígért semmi jót. Gerincén felborzolódott a szőr, mikor megérezte azt a vad, erőteljes energiát. - Mond csak Howl… - állt fel Herceg, magabiztos fényében ragyogva - mit mond a szabályzat a valódi célunkról? - Miért kérdezed? - kérdezte gyanakodva. Az sem nyugtatta meg, hogy Farkas is felállt, ugrásra készen. - Mert a legjobb tudomásom szerint azaz elsődleges célunk, hogy teljes uralmat biztosítsunk a létrehozóinknak. Ám ez megváltozott, amikor „elbuktunk”… nem igaz? Vagyis elárultuk a rendszert a Végső Szinten. Önakaratból. Ezért nullázódtak le a Kártyák is, ezért felejtették el a nevünket is. - Mire akarsz kilyukadni? - Vajon mi történik akkor, ha ugyanezen akaratból el akarom hagyni a Vándorom? Ha megszegem a kódom, ha felülírom? - Miért tennél ilyet? A sértett büszkeséged nem ér ennyit! Gondolkodj már! - rivallt rá Howl, de Herceg csak mosolygott. - Óh, szóval tudtad, hogy van egy ilyen lehetőség. Ez érdekes, vajon meddig akartad titkolni? - Mit érsz azzal, ha megtagadod a Vándorod? Az a dolgunk, hogy összegyűjtsük a Kulcsokat, a Fényhozó Csillagait és ez nélküle nem fog menni! Vagy talán nem akarod, hogy a Hibák, az Árnytüzek visszahúzódjanak? Azt akarod, hogy minden Szint elzáródjon? - A Vándorok a Fényhozótól függnek… - tette zsebre kezét Herceg fölénye teljes tudatában - de ha megtagadom a Vándorom, megtagadom a Fényhozót is… hm… akkor nem marad más, mint az Árnyék. - Herceg! Egyszer gondolkodj már az istenért! - Gondolkodtam - villantotta ki éles szemfogait. - Volt időm gondolkodni… és nem fogok ajnározni egy gyenge alakot. Howl segélykérőn nézett Herceg háta mögé, ahol eddig Farkas állt megfeszített izmokkal. Nem szólt semmit, csak várt. - Bölcs döntés Ordas - szólt hátra. - Elvégre te is tudod, hogy mire készülök. - Vadászni fogunk rád macska. Rád és a Patkányra is. - A Patkányt előbb kapom el, de a Kártyád nem kell. Veled nincs bajom. Howl látta, ahogy Farkas elgondolkodott egy pillanatra, majd ő is döntött. Hagyta elmenni, abban a reményben, hogy levadássza a Patkányt és visszakapja a Kártyáját. Úgy minden könnyebb lesz. Howl sem tudott ezzel a gondolatmenettel hadba szállni. Egyetlen ütőkártyája lett volna, de ahhoz… nem. Az nem tartozik másokra. Még nem. A megfagyott időben Herceg sem várt tovább. Ajkain kicsúszott az egyetlen ige, amivel megtörheti az eddigi körforgást. A Feláldozás Kódja. Hassan, Amarillis, Ishida, Möraja, Serena: Az eddigi békében furcsa és vészjósló erő söpört végig rajtatok. A Szintek megremegtek, mintha földrengés gyötörné, a gyermeki idill, amibe kerültetek nem volt több egy vihar előtti csendnél. Ishida: A templom megremegett alattatok, a mozaikok megtörtek, az oszlopokból darabok hulltak alá. Sehalim azonnal megragadott és kivitt a veszélyes helyről, vissza az elhagyott városba. A templom a szemetek láttára omlott össze, mintha eddig csak egy gyufaszál tartotta volna össze. - Feloldottak egy Igét - tájékoztatott Sehalim, mielőtt kérdezhettél volna. - El kell mennünk a Templomba! Nem volt más választásod. Serena: Mielőtt Pityu mondhatott volna többet egy beleegyező mosolynál, a Szinteteken végigsöpört valamiféle hullám, ami szökőárként borította fel a romos épületeket. Pityu téged mentve repült fel veled a magasba, hogy onnan nézzétek az ismeretlen erőhullám rombolását. - A Csillag várhat egy kicsit. Úgy fest feltörték az egyik legerősebb kódot - tájékoztatott halál-nyugodtan - Mégis a Templomba kell mennünk. Ideje választ kapnunk… erről is. Mivel jelenleg vele repültél nem maradt sok választásod; a gyanús alak Szintjére kellett repülnötök. Möraja: Róka kuncogva válaszolt volna, amikor az erdő megremegett. Rémült madarak szárnyaltak az ég felé, a föld is megrepedt a lábatok alatt. - Nos… a Templom felé fogunk menni - ölelt át Róka, hogy ne válasszon el titeket egy hirtelen nyílt repedés sem - Gyere velem! Utána elmegyünk a Szintünkre! Próbált ilyenkor is nevetni, pedig a helyzet korántsem volt ennyire rózsás. Mindazonáltal minden erejét bevetve igyekezett téged elvinni a Templomba, rejtek ösvényeken, „rókajáratokon” keresztül megközelítve a célhelyet. Hassan, Amarillis: Alighogy megegyeztetek a haladási irányban, a Babaház megremegett. A falak megrepedtek, a padlón rések nyíltak. Kismacs kótyagos fejjel nyitotta fel szemeit, majd a helyzetet felismerve, ragadott meg mindkettőtöket, hogy kivigyen titeket a veszélyes környezetből a kertbe. A föld ott sem volt szebb, de legalább semmi sem dőlhetett a fejetekre. Hassan: Ahogy kiértetek a házból éles fájdalom hasított a mellkasodba, mintha szíven szúrtak volna, majd azt kirántva kitéptek volna belőled egy darabot. Hosszú percig nem jutsz levegőhöz a hirtelen jött fájdalomtól. Mintha egy részedet tépték volna ki belőled. Amarillis: Ahogy kiértek, Kismacs -bátyád fájdalma láttán- rémülten sikkantott fel. Egy hosszú percig ő sem tért magához, majd lenyelve félelmét és értetlenségét döntött helyettetek is. - Most azonnal a Templomba megyünk! - határozott, majd azzal a lendülettel, nem épp a legfinomabb módon, ragadott meg titeket, hogy ismeretlen utakon vigyen titeket a megnevezett helyre. A Templomban: Meglepő mód gyorsan és fájdalommentesen értetek az Őrtemplomba, eddig számotokra ismeretlen járaton keresztül. A Szint úgy fest nem állt többől egy hatalmas, több szintes épületnél, amelynek összes falát hosszúkönyvespolcok fedik. Mindannyian egy terembe értetek, ahová felülről sütött a fény. Faragott oszlopok övezték a kerek termet. Mind az öten ideérkeztetek és egyhamar láthattátok Farkast és Howl-t is. Facto-nak Róka súgta meg a jelenlévő kísértetek beceneveit, egyenként bemutatva őket. - Ki nyitotta fel az Igét? - indított remegő vállakkal Kismacs, kérdését egyenesen Howl felé szegezve. - Hármat találhatsz pici lány - csukta össze szárnyait Dark - Csak egy olyan őrültet ismerek, aki ilyesmit tenne. Farkas! Milyen érzés még egy macskára vadászni? - Fogd be a szád a tollas! A bátyám sosem… - kelt ki magából Shelly, majd hirtelen lehiggadva mérlegelte ő is a helyzetet. - Igazat adsz hát nekem? - mosolygott rá, majd figyelmét Sehalim felé fordította, ki a Vándora mellett hallgatott. - Figyeljetek rám! - ragadta magához a szót Howl - Igen, felnyílt egy Ige, méghozzá a Feláldozás Kódja… és igen, a Herceg nyitotta fel, hogy leválassza magát a Vándorától. Mi tudjuk, hogy ez mit jelent, de had fejtsem ki a Vándoroknak is. Főleg az érintettnek. Kicsit kivárt, majd az Őrtemplom védelmezője ismét beszédbe kezdett. - Ti Vándorok azért jöttetek vissza, hogy a Fényhozó Csillagait, a Kulcsokat összegyűjtsétek és ezzel visszaállítsátok a felbolygatott rendet. Ugyanakkor azt is tudnotok kell, hogy ezeket a Csillagokat legelőször ti magatok zártátok el. Ezért van rátok szükségünk a megtalálásukhoz. Mi, Kísértetek végig mellettetek álltunk, még a Végső Szinten is, ahol a küldetésetek sikertelenül véget ért. De most, hogy ismét visszatértetek, már az a cél, hogy a Fényhozó ismét visszatérjen és a Szinteket ne eméssze fel a Hiba. Tény és való, hogy mindannyian a ti részeitek vagyunk és mindannyian a ti akaratotoktól függünk. Az Igék, a leghatalmasabb Kódok viszont szintúgy belénk vannak ékelve. Az Igék használatával lépjük meg a drasztikus lépéseket, ha úgy látjuk szükségét. Ilyenkor egy erőhullám söpör végig a Szinteken, amik a Fényhozó nélkül most még sebezhetőbbek, mint eddig. Ezért van szükségünk rá. A Herceg most úgy látta megfelelőnek, hogy felnyitja a beléékelt Igék egyikét, ezzel megtörve a közte és a Vándora közötti kapcsolatot… elhagyott téged. Ennek értelmében a Kártyád üressé válik… és ez a hely lassan kidob magából. Ha most kilépsz, már nem jöhetsz vissza. - És akkor most hová ment? - kérdezett Róka, mikor Howl végzett. - Elment felkutatni az Árnyékot - felelte Farkas. Pityu ezt hallva, győzedelmes mosolyát próbálta leplezni és takarni kezével, mintha gondolkodna. Nem jött be. - Az a lényeg, hogy innentől még gyorsabban meg kell találnunk a Kulcsokat - összegezte Howl, egyelőre nem emelve szóvá Pityu felhőtlennek tűnő örömét. Erodon, Elayan: Utatok nem is olyan hosszú idő múltán ismét találkozott. Elayan: J.J.-t követni nem tűnt ostoba ötletnek. A telefonhívás után nagyjából harminc perc séta után, az egyik bevásárlóközpont előtt, belebotlott Leo-ba, ki szokásához híven most is a telefonját dobálta, akár egy narancsot szokás. Várakozott és ha nagyon unatkozik mindig ilyesmivel foglalta el magát. J.J. egyenesen felé sétált, majd körbenézett. - A többiek? - Hamarosan itt lesznek, csak kihúzták az egyik Játékost a sz*rból - összegezte tőle szokatlan tömörséggel. - Veled? - Megvagyok - vont vállat J.J, majd hüvelykujjával a háta mögé mutatott. - Azt hiszem valaki követett idáig, miután beszéltem veled. - Hülye! - csapott JJ homlokára. - Nem megmondtam, hogy falazz nekem a húgom előtt? Szerinted ki követett? - Anyósod! - Na az röhejes lenne - csatlakozott be, egy harmadik személy is, közvetlen mögötted állva. A hangja alapján azonnal felismerted benne Gavin-t. - Nem jössz? Mindjárt befut egy társad is. Az a szenvtelen vigyor félreismerhetetlen volt, főleg, hogy egyhamar betuszkolt a társaságba, „Nézzétek kit hoztam!” felkiáltással. [u]Erodon: [/u] Zsebi arra a kérdésre, hogy hol is lesz a bál nem mondott semmit, csak sokat sejtetően vigyorgott. Mikor beléd karolt és nem sokkal ezután aktivizálta a Csuhás létet, már csak azon kaphattad magad, hogy ez a fekete valami rajtad is végig kúszik, majd teljesen bekebelez. A világ pedig innentől kezdve megváltozott körülötted. Nem láttad a határokat. Nem létezett a szoba és maga a szoba sem. Mindössze halvány körvonalak maradtak a nyomukban. Így mikor megindultak újdonsült társaid, te nem tehettél mást, mint tűröd ezt a végeláthatatlan világot, amiben semmi sem úgy nézett ki, mint ahogy azt te látni vélted. Nem igazán tudtad eldönteni mikor repültök, mikor ugrotok, vagy mikor sétáltok csupán. Körülötted fénylő pontok suhantak el. Amikor újra magadhoz tértél és ismét az a világ vett körbe, amit már olyan jól ismertél egy férfimosdóban találtad magad. Valamiért egy röpke percre kavargott a gyomrod és a tájékozódó képességed is cserbenhagyott. - Ugyan pajtás, kitartás! Legközelebb ne igyál ennyit! - paskolta a hátad Zsebi. Mikor már összeszedted magad kivezetett a pláza elé, ahol már Levarine és még három alak állt. - Csók a család! Meghoztam az áldozatot! - mutatott be téged is Zsebi, majd sorra vette a jelenlévőket. Bemutatta neked Leo-t, JJ-t és Gavint is, sőt, még Levarine-t is, csakhogy biztosan emlékezz rá. - Nem terveztem még két Játékost is, de legyen - egyezett bele Leo, új üzeneteit nézve. - A többiek a Grundban várnak, úgyhogy lépés van! - Lépés mi? Adod itt a menőcsávót, pedig járni is alig tudsz! - vágta hátba Ria mintegy barátilag. A banda időközben megindult Scylen irányába, de még Matar határain belül.* --------------------------------- //Az elkövetkező 2 hétben elérhető leszek Skype-on Péntek és Szombat _kivételével_. |
| Serena | 2014-03-04 15:59 |
| Templomosok ki mikor ér rá? 10-12ig vagy délután 5 után vagyok én általában, ha nincs programom ^^ |
| hassan | 2014-03-04 16:22 |
| Sajnos én hétköznap este 7 után érek rá maximum, de nem tudok napot ígérni, közbe is jött néhány zavaró tényező, szóval...hétvégi esték a biztosabbak. |
| Möraja | 2014-03-04 16:57 |
//Én maradjunk annyiban, hogy igyekszem. Igazából nálam megint pont jönne egy szünetkör, tekintve, hogy vizsgám jön.  Utána már remélhetőleg békén leszek hagyva ezen a szinten és játszhatok itt normálisan //
|
| ishida016 | 2014-03-04 17:15 |
| Nekem hétköznap délután jó csak, sajnos |
| Serena | 2014-03-05 07:46 |
| Ez így érdekes lesz Majd Pityuval antiszockodunk ^^ |
| Amarillis | 2014-03-05 07:52 |
| Ha mindenki rugalmaskodik kicsit, akkor valamelyik hétköznap este 7 fele csak össze tudunk ülni |
| ishida016 | 2014-03-05 08:09 |
| Nekem az több mint tökéletes |
| Elayan | 2014-03-05 09:45 |
|
Első felvonás... Egy idő után már biztos voltam benne, hogy észrevett, mert meggyorsította a lépteit, hogy lerázzon, sőt, még néha kerülőutakat is tett, de mindhiába, mert a nyomában maradtam. Ahogy lelassított és csatlakozott a bátyámhoz, aki kimerültnek, de épnek és kicsit unottnak tűnve támaszkodott az üvegfalnak, a telefonját hajigálva, elnyomtam egy megkönnyebbült sóhajt. Behúzódtam a legközelebbi épület sarkába. Athal és Lorelai nem hazudott, nincs semmi baja. Viszont most akkor menjek, nehogy ártsak neki a jelenlétemmel, vagy maradjak? Úgy döntöttem, hogy maradok egy pár percet, aztán magukra hagyom őket, ha nem sántikálnak semmi gyanúsban. Amikor meghallottam, hogy a testvérem ráripakodik JJ-re, tudtam, hogy itt az ideje eliszkolni, azonban nem volt ilyen szerencsém. Idegesítő táncpartnerem, Gavin, az a kis sunyi dög, mögöttem állt, én meg beleütköztem hátrálás közben. Felnéztem az önelégült arcába, majd hagytam, hogy maga előtt tuszkoljon és körbemutogasson, örömködve a sikerén. Leo mellé siklottam és beleöklöztem erősen a karjába. - Igazán szólhattál volna, hogy jól vagy. A hangpostádon legalább két üzenetet hagytam - majd hirtelen indíttatásból átöleltem a derekát és odasúgtam - Azért örülök, hogy nincs bajod -, majd amilyen gyorsan átöleltem, úgy el is eresztettem. JJ-hez fordulok, próbálva, sikertelenül, elrejteni megkönnyebbült mosolyom. - Nem is tudom miért nem számítottam arra, hogy csak távol akarsz tartani valami kétes ügylettől, amibe belekeveredett - intettem bátyó felé. Szerettem volna egy kis rosszalló hangszínt, de nem fért össze a boldogságommal. A zsebembe nyúlva odaadtam a még nála kapott disc-et bátyusnak, kérdő tekintettel. Végül Gavinre néztem és az én arcomon is elterült egy huncut vigyor. - Te pedig ezt még visszakapod, sokszorosan ám. Mivel nem volt már kifejezetten dolgom és beszélgetni sem igazán kedvem, amíg ideér az említett sorstársam, hallgattam a civakodásukat. Hosszúnak tűnő, de valójában rövid, másik világbeli, kalandunk után egy, vélhetőleg, férfi mosdóban landoltunk. Bár ennek a megállapítása beletelt pár pillanatba, amíg újra meg tudtam különböztetni a lentet a fenttől. - Ja, ja, igazán köszönöm a tanácsod. – Felegyenesedek miután visszanyertem érzékeim. – Ígérem, legközelebb jobban utánajárok a Csuhás Express mellékhatásainak. - És most? Merre tovább? – Válasz helyett kivezetnek Matar egyik utcájára, majd nem sokkal később megérkezünk egy, számomra, látszólag ismeretlenekből álló csoporthoz. Vagyis nem teljesen. Meglepetésemre a pár ismeretlen arc között a Csuhás és a lány is ott van, akikkel, Athalnak hála, már találkoztam korábban. ~Úgy tűnik végül csak megtalálta a bátyját Ati felvilágosítása nélkül is.~ - Üdvözletem. – Köszönök, a már igencsak nagyszámúra nőtt társaságnak a rövid bemutatásuk után, majd amikor elindulnak én is megyek utánuk. – Valaki esetleg felvilágosítana engem is, hogy hova is tartunk és, hogy akkor mi is a helyzet a Patkánnyal? Leo valóban fáradt volt, szemei alatt a megszokottnál kicsit nagyobb karikák éktelenkedtek, így mikor húga megjelent Gavin társaságában, majd hallgatta annak dorgálását, csak elmosolyodott. - Megvan még a karod Öcsi? - intézte Gavin felé a kérdést, ki bekötözött karját felmutatva válaszolt. - Hagyjál már! Te is tudod, hogy túlélő vagyok! - nevetett. Ezután Leo elvette húgától a lemezt, majd érdeklődve lóbálta. - Miért van nálad egy undeground lemez? Úgy tudtam utálod ezt a stílust. A beszélgetés ezután ment a maga medrében, amíg Lock és még két társa be nem futottak. A vörös hajú, mandulaszemű nő, kit Riának becéztek és a világoskék szemű, enyhén göndörhajú "hülyegyerek" jelenlétével úgy tűnt teljes a csapat, így Leo egyhamar kiadta az utasítást a haladásra. - Nem terveztem még két Játékost is, de legyen - egyezett bele Leo, új üzeneteit nézve. - A többiek a Grundban várnak, úgyhogy lépés van! - Lépés mi? Adod itt a menőcsávót, pedig járni is alig tudsz! - vágta hátba Ria mintegy barátilag, bár ezt hamar közelibb kapcsolatnak is lehetett értékelni, főleg, mikor Gavin ismét átkarolta Levarine-t, hogy utána mocskos dögként halkítsa le a hangját. - Szerelem a levegőben. A banda időközben megindult Scylen irányába, de még Matar határain belül. Lock kérdésére Zsebi vállon veregette. - Most megyünk és iszunk a többi Csuhással, megbeszéljük ki mennyit haladt az ügyben. A Patkány barátod is szóba fog kerülni... azt hiszem. - Ne hadobálj bro', az a Patkány elég sokat segített - vágott a szavába JJ. - Meglett az eredmény? - csatlakozott be Ria is. - Pff, egy nap alatt? Ha JJ dolgozott volna, még mindig otthon lenne. Gavin kijelentésére JJ ízesen válaszolt, amin Zsebi röhögött, Ria meg csak a fejét fogta. Nagyjából ebben a hangulatban értetek el a három utcányira nyíló Grundba, mely Matar egy tipikusan füstös pincekocsmája volt. Iszunk a többi Csuhással? Hogy mi? Magamban tartottam a kérdést, de éppencsak. Gavin suttogására oda sem figyeltem, mert minek tenném? Elég sok marhaságot összehord mindig. És ha kapcsolat is, majd elmúlik, mindig elmúlik. Ha meg nem, lesz még egy személy, akinek állandó borsot törhetek az orra alá. Inkább visszasuttogtam neki. - Savanyú a szőlő, mi? Kellemetlen lehet mindig más karján látni a jó csajokat - itt belekarolok -, de ne aggódj, itt van a fogadott hugicád, majd ő betölti az űrt. Rákacsintottam és továbbra is vigyorogva haladtam tovább, amíg el nem értünk a Grundig. Fura módon nem tűnt ismerősnek. Kis borzongás futott végig rajtam, ahogy eszembe jutott, hogy Csuhásokat emlegettek, de aztán Leóra pillantottam, aki élénk diskurzusba merült a többiekkel és megnyugodtam. ~A Patkány sokat segített?~ Valahogy már egyáltalán nem hat újdonságként, hogy nem teljesen értem a körülöttem zajló dolgokat így csak csendben sétálok egy ideig mögöttük. - Egyébként van bármi amiről tudnom kéne, hogy érthessem az előttünk álló beszélgetést? – Fordulok ismét Zsebihez. Majd még hozzáteszem már halkabban. – Vagy inkább azt kéne kérdeznem, hogy van e egyáltalán olyasmi amit tudok és esetleg majd megérthetek… Az előttem sétáló kis "gerlepár” beszélgetését akaratlanul is meghallom. ~Ezt inkább nem is akarom tudni…~ A célállomásunknál megcsap egy szag, amivel már sokszor találkozhattam. ~Ezúttal legalább valami ismerősebb környéken vagyunk.~ A kocsma előtt Gavin - Levarine válaszára - átkarolta a "hugica" nyakát, ha már ilyen aranyosan átölelték, nehogy egyedül maradjon. - Óh persze! Nappal húgom, este dugom? Lüke! Sose leszel olyan jó csaj, hogy kinyírassam magam Leoval - ölt rád nyelvet és még a hajadat is összekócolja, csakhogy biztosra menjen. Eközben a háttérben Zsebi igyekezett kiokítani egykori zsoldostársát arról, hogy mire kell készülnie. - Lássuk csak... gőzöm sincs mit tudsz! - vont vállat szórakozottan, így JJ vette át tőle a szót. - Haggyad bro' ez a srác nem fog elmondani semmit! Ha ismered a Csuhásokat, vagy beszéltél Athal-lal, akkor tudni fogod, hogy kb mi a stájsz. A mostani megbeszélésen arról lesz szó, hogy amíg ti magában a programban lébecoltok, mi itt hogyan tudunk veletek együtt dolgozni úgy, hogy ne hozzuk a nyakunkra a zsernyákokat. - Yapp - bólogatott Zsebi - És még az is szóba kerül, hogy az ügy végén fizetetten megyünk a diliházba... te JJ! Van egy cigid? - Megint nem hoztál? - kotorászott a zsebében, majd gondolt egyet és az eddig kezében cipelt szatyorból dobott egy doboznyit felé. - Nesze! A múltkorival úgy is tartoztam. A Grund huszadrangú kocsma volt, huszadrangú zenével és itallal. Tipikusan olyan helynek lehetett leírni, ami feketén működik és még feketébb ügyek lebonyolításakor van csak nyitva. Persze a valóság nem volt ennyire regénybeillő, de a kricsmi hangulata jócskán rádobott erre. Egy a sarokban felpakolt, tíz főre tervezett hosszúasztalnál ültek még ketten, akik közül egy nagyban integetett, ahogy beléptetek. A kopasz Sid, a falnál ülve cigizett, erős karjával ő volt az, aki már jóelőre jelezte pozíciójukat. Jobbján egy cingár, beesett arcú, tetovált nyakú alak ült, akire elsőre nem lehetett megmondani, hogy nő, vagy férfi. Még ilyen nyúzottan is finom vonásokkal rendelkezett. - Jer fiaim az úr asztalához! - tárta ki karjait Sid, miközben szájából dőlt a füst. - Fater! Egyem a búrád! - köszöntötte szintén kitárt karokkal Zsebi elsőnek, majd közelebb érve cigijét nyújtotta barátja arcába. - Adsz tüzet? - Feleségül ne vegyelek? - kotorászott zsebében, mire a jobbja felöl repült egy Zsebi felé. - Kösz Foxy! Jó, hogy még élsz! - Harminc lesz! - jött a kissé rekedtes hang, ám ez sem segített túl sokat nemének beazonosításában. Ezután zöldesbarna szemeit kettőtökre emelte. - Hogy kerül ide két Játékos? Nem úgy volt, hogy ők a táblán vannak? - Látod, hogy nem - felelte Leo. - Ő itt a húgom, Reena, ő pedig Lock, Sidékkel együtt zsoldos lett a bukás után. Foxy összevont szemöldökkel dőlt a falnak, karjait összefonva maga előtt. Mindeközben a többiek helyet foglaltak az asztalnál, Sid pedig Lock-kal fogott alkart és érdeklődött állapota felől. - Kár - konyítottam le a számat játékosan -, pedig megnéztem volna, hogy nézel ki még pár folttal a képeden - nevetek Gavinre. Fél füllel hallgattam, miről esett szó a többiek között, bár csak morzsákat hallottam ki, mert mindenki egyszerre szövegelt. Amint beértünk a kocsmába, elhúztam a számat az erős füstre és piaszagra. Az asztalnál várakozó bohókás alak beillett a bandába, viszont, aki megragadta a figyelmem, mégis a másik volt, akit Foxyként emlegettek. Valahonnan ismerős volt, mégis biztos voltam benne, hogy még sosem találkoztunk. Hm... Ledobtam a dzsekim a bátyámmal szemközti helyre és elindultam a pulthoz rendelni egy kólát, majd azt megragadva, szívószállal megtűzve, visszaballagtam az asztalunkhoz, ölembe húzva a kabátom. - Szóval... Csuhástalálkozó? - rápillantok kérdőn a bátyámra. - És mi van a Patkánnyal akkor? Miben segített? És nektek segített vagy nekünk is? Ahogy belépünk a helyiségbe veszek pár mély levegőt. Nem vagyok oda ezen helyek szagáért, de így gyorsabban hozzászokom. Ahogy a szemem is alkalmazkodik a sok füsthöz, már egyértelművé válik, hogy a kopasz fickó, aki nagyban lengeti nekünk a karját, az Sid. Bár nem volt több pár napnál, de mivel sokkal többnek érződött számomra, így mondható, hogy a rég látott arc akaratlanul is mosolyt csal az arcomra, amire a Zsebivel, már korábban is sok változatban lejátszott üdvözlésük csak rásegít. Ám a mosoly egy pillanat alatt eltűnik Leo megszólalását követően. ~…után…~ Az agyam reflexszerűen válik meg a gondolattól, szinte rögtön a felbukkanása után. Ennek az ösztönnek hála tudok továbbra is a, per pillanat, körülöttem zajló dolgokra. Az asztalhoz érve az idegen alak felé csak bólintok, hogy aztán Sid felé forduljak újra a mosollyal az arcomon. - Mintha ezer éve lett volna, hogy láttalak kettőtöket. Bár, sok egyéb dolog mellett, nem hittem volna, hogy az újratalálkozásunkkor a régi csapat helyett már a „Feketelistások” csapatában leszünk benne mind. – Végignézek rajta, és az érdeklődésére csak eleresztek egy „még életben”-t - Meg úgy tűnik még papnak is felcsaptál, ha már a gúnyát megkaptad hozzá. Ha az esküvőtökhöz meg tanú kell, akkor ne habozz szólni. Ahogy mindenki helyet foglal én is leülök Sid mellé egy üres helyre. Levarine kérdései engem is érdekelnek, így csak várom a válaszokat. Foxy nem tesz különösebb reakciót arra, hogy becsatlakozzon bármibe is és nem is adja jelét, hogy a meggyújtott cigin kívül bármi más érdekelné... egészen addig, amíg JJ mellé nem ül és nem kezd el neki mondani valamit, amiből csak bizonyos szakszavakat lehet érteni, úgy mint "sör", "pia", "kódok". Ria is hamar csatlakozott a Foxy féle beszélgetésbe, amibe maga a névadó alig szólt valamit. De ez nem számított. Miután mindenki kikérte a maga italát, és mindenki helyet foglalt az asztalnál, Leo úgy döntött válaszol húga kérdéseire, bár ekkor még Sid nagyban beszélt Lock-nak a házasság és a papi hivatás összeférhetetlenül pajzán egyvelegéről. - Tudom, hogy ez nem egészen az, amire számítottál, de mi is a K-project tagjai vagyunk. Jobban mondva mi vagyunk azok, akiket csak Csuhások néven illettek. A mi dolgunk, hogy tartsuk a frontot, hogy vigyázzunk a testetekre, amíg ti a Szinteken vagytok... na meg mi küldünk át titeket, ha nem tudtok belépni a Játékba... - Haggyad már Leo! - szólt közbe Zsebi - Szerintem amiket átélt, már nem nevezhető gyereknek. Joga van tudni, hogy tényleg Feketelistások vagyunk, hogy a rendőrség vadászik ránk és, hogy ez az egész csak púp a hátunkon. - Érzéketlen tuskó vagy hülyegyerek! - rivallt rá Ria, kávéját kavargatva - Reena egy Játékos, teljesen mások a feladatkörei, mint nekünk. Az a lényeg lányzó, hogy a K-project két szálon fut. Ti vagytok az egyik szálon, mi a másikon. Ti aktivizáljátok és variáljátok a kódokat, mi védjük be a seggetek baj esetén. A Patkány pedig... JJ! JJ épp szájához emelte poharát, mikor átadták neki a szót, így az italt megtagadva magától fordult a Játékosok felé. - A Patkányról tudjuk, hogy nem áll sem a Játékosok, sem a Csuhások útjába, és furcsa mód ez a kód úgy kering a helyszínek között, mint egy ventilátor. Keres valamit, de eddig nem tudtuk, hogy mit. Másrészt az is kiderült, hogy erővel ragadták ki a rendszerből, alakítottak rajta és teljesen más irányba programozták. - És ki a hacker? - kérdezett közbe Sid, füstöt eregetve. - Valaki, aki az Ardor nevében ténykedik. A jelenlévők teljesen emberien csaptak a homlokukra, vagy szenvedtek a legkülönfélébb módszerekben. Még Foxy is a halántékát vakargatta. - Nem lehetne ezeket lelőni? Már a hócipőm tele van velük! - nyilatkozott Zsebi elsőnek. A Zsebi nevű srác kijelentésére, miszerint már nem vagyok gyerek, kicsit kihúztam magam, dagadva a büszkeségtől, hogy valaki így gondolja, viszont majdnem kibuggyant belőlem a nevetés. Magamon csodálkozva, hogy mi üthetett belém, hogy ilyenkor viháncolok, ahelyett, hogy rohannék a világ végébe a félelemtől, inkább jól éreztem magam. Biztos a társaság teszi. - Ha nem tudtátok, hogy mit keres, az azt jelenti, hogy mostmár igen? - kérdeztem kicsit félszegen. A furcsa eseményhullámuk után felvont szemöldökkel pillantottam Merlockra, hátha érti mit művelnek. Az, ahogy Zsebi megjegyzése láthatólag büszkeséggel tölti el Levarinet megnevettet. - A helyedben nem bíznék olyan nagyon Zsebinek a gyerek-nem gyerek határ értelmezésében. – Vetem oda neki. A reakciójukat én se tudom teljesen hova tenni, így a nézésére csak vállat vonok. – De komolyabbra véve a dolgot: ezek szerint a project elindítása mögött álló cég tehet a halott Tesztelő meg a Központ körüli dolgokról? Valahogy ez furcsán hat nekem. Miért lenne erre szükségük? Bár az, hogy az ő nevükben tevékenykedik nem feltétlenül jelenti, hogy nekik is dolgozik… - Nézek az ismerősebb arcokra valamiféle magyarázat reményében. - Most mé'? - kérdezett vissza azonnal Zsebi, majd leesett neki a dolog, mikor Sid sokat sejtetően ránézett. Talán jobban is tette, hogy ezután a beszélgetés végéig meg sem szólalt. - Inkább azt mondom, hogy sejtjük - felelte JJ, ismét csak letéve a poharat, amiből megint nem tudott inni. - Úgy fest a Fényhozó nevű fájlt keresi... no meg ennek az ikermentését. - Ezt szerintem baromira nem fogják érteni - ingatta fejét Gavin. - Akkor magyarázd el te, bro! - Hülye vagy? Két mondatba össze tudom foglalni az egészet! - Haggyad már! - legyintett ezúttal Ria - Képtelenség ezt két mondatban összefoglalni. Annak örülhetünk, ha ezt még egyáltalán tudjuk követni. Ezzel elég sokan egyet tudtak érteni, ahogy lényegében Lock kérdésével is... részben. - Ez elég bonyolult sztori pajtás, kezdve ott, hogy az Ardor elindította a project-et. Már ezek körülményei sem voltak patyolatok. De ha a mi Foxynk ügyesen összefoglalná... Sid hathatós beszéde csak egy szájszegleti mosolyt csikartak ki az érintettből, de úgy tűnt Foxy nem hajlandó ebben részt venni. - Majd Leo - dobta át kapásból a beszélgetés fonalát, különösebb probléma nélkül. - Leesne a szád, ha egyszer két szónál többet mondanál? - rivallt rá Gavin, mire a mosoly ismét megjelent, egy újabb slukk után. - Nem tartozom neked... és a Játékosoknak sem. Az ő hibájuk, hogy akkor nem láttak a színfalak mögé. Ez elvi kérdés. - Elviekben kérdés lenne, de a gyakorlatban ez csak kifogás - ütötte agyon a mondatot Zsebi a maga hatásos stílusában. - Fényhozó... - motyogom, majd sasolok a többiekre. - Már megbocsáss, Foxy - nézek a szemébe -,de éppen azért vagyunk újra ugyanabban a cipőben, mert nem kaptuk meg a kellő segítséget. Úgyhogy nagyra értékelném - hordozom körbe a tekintetem rajtuk -, ha valamelyikőtök mostmár elmagyarázná a dolgokat, mert nem akarom megint kinyíratni magam. - A fényhozó meg az ikermentése? Úgy érted az Árnyék? – Kapom fel a fejem, a nem is olyan régen hallott szóra. – Ez eléggé úgy hangzik, mint egy nyílt titok, miszerint az Ardor át akarja venni az irányítást a másik világ felett. Viszont így akkor lényegében őket segítjük ebben, a Kulcsok gyűjtögetésével. – Az utolsó mondatot már csak magam elé motyogom. - Egyébként Levarine-nak igaza van. Az alapján is amit eddig tudok, könnyen megállapítható, hogy a mi és a ti szálatok nem különíthető el teljesen, szóval nem hinném, hogy bármelyik fél jól járna azzal, ha tudatlanságban marad, csak mert elkövettünk valami hibát korábban vagy éppen nem vettük észre a nagy háttérben rejtőző titkot. [ Módosítva: 2014.03.05 10:32 ] |
| Möraja | 2014-03-05 11:49 |
|
//Mondjuk rá kellett jönnöm, hogy nekem a chat-megoldás még mindig nem jó, főleg, hogy kilenc körül kéne máris lelépnem, ha nem akarok másnap bajt, ti meg utána szoktatok csak belendülni. Ahogy elnézem, megint úgy fogok járni, mint a legutóbb >.> Nem értem, miért nem jó nektek a körös megoldás (illetőleg egy tippem van XD), de ti tudjátok Én majd igyekszem sűrűn reagálni max.// [ Módosítva: 2014.03.05 12:10 ] |
| Serena | 2014-03-05 16:27 |
|
Szeretem egyben letudni a gondolatmenetet és "túl lenni rajta", mert nem tudok többször kicsit rákoncentrálni, mert nem tudom abban "érzelmi" állapotban folytatni lehet a regálást, mint előző mondatánál a karimnak és orbitális trollság a vége (volt már rá példa ) Regényemmel is, ezért haladok össze-vissza. + ennyi embert összehangolni körlevélben nem hiszem, hogy esélyes. Hétvégén párommal leszek már pénteken is szóval ma holnap jó még vagy előre szóltok és megpróbálok lenni 1-2 órát, de azt nem szeretném csak, ha nagyon muszáj ^^ [ Módosítva: 2014.03.05 16:30 ] |
| Möraja | 2014-03-05 16:30 |
|
Én meg a chatessel vagyok ugyanígy Na, akkor Facto majd megint bezombul vagy elájul vagy tudomisén >.> Nem bírja a tömeget Serena: Körlevélt minek összehangolni? Illető elolvassa, reagál, küldi a következőnek, és így tovább. Ezzel azt lehet kompenzálni, hogy nem ér rá mindenki ugyanabban az időben, ugyanannyi ideig, viszont mindenki ugyanannyit reagálhat (elvégre az én helyzetem most az lesz, hogy kábé 10-15 reagotokra kell majd 1-el válaszolnom). És hékás, én is szoktam páromnál tölteni hétvégéket, mégis tudok a szerepjátékkal is foglalkozni Ne bújj el a takaró alá Nem mentség Kivéve, ha neki nincs internete [ Módosítva: 2014.03.05 16:33 ] |
| Serena | 2014-03-05 16:32 |
| Van 2 hetünk addig egyszer csak meg tudod oldani Möri ^^ Szólsz mikor és megpróbálunk hozzád alkalmazkodni, ha neked ennyire betáblázott az időkereted, mert kihagyni senki sem akar. (Szerintem) Jobb ajánlatot nem tudok Q-Q |
| Möraja | 2014-03-05 16:41 |
| Félreértesz: én teljesen elutasítom, hogy chaten játszak Legutóbb sem sikerült semennyire, pedig próbáltam. Egyszerűen zavar, hogy ott közben a csevej is megy folyamatosan, és minden leszek, csak Facto nem Q_Q |
| Serena | 2014-03-05 17:47 |
|
Pedig úgy a hangulatos, hogy közben szét trollkodjuk a fejünk, ha már össznépi a reag Belendültünk átchateltünk 4-5 órákat ^^ [ Módosítva: 2014.03.05 17:48 ] |
| Möraja | 2014-03-05 18:09 |
|
Serena írta:
Kinek a pap, kinek a papné. Nekem olyankor nem megy a reagálás, hacsak nem némul be mindenki, amíg én megírom Pedig úgy a hangulatos, hogy közben szét trollkodjuk a fejünk, ha már össznépi a reag Belendültünk átchateltünk 4-5 órákat ^^ Na nem mintha lenne 4-5 órám szabadon folyamatosan, de sebaj Játszatok nyugodtan, Facto általános jellemét max átszabom arra, hogy nem szokása beszélni . És amikor beraktok tömegreagot, arra kérlek titeket, hogy várjátok meg az enyémet is ide, legalább ennyivel tudjak veletek lépést tartani. |
| Agatha Arashy | 2014-03-05 18:51 |
|
//Javaslom, hogy a Chat-et tartsuk Skype-on, a reagokat meg PM-ben dobjuk össze. Möra: mondd azokat a napokat, amikor hosszabb ideig vagy AA előtt, mert akkor a többiekkel chat-elünk Skype-on, ott megszületik a reagsorrend, majd az addig alkotott részeket átküldöm neked PM-ben és tudsz, van időd és nyugalmad reagolni, amit aztán átküldesz nekem. Igen, így nem tudjuk egyben letudni az egészet, de nem is baj, ha mindenkinek jut tér játszani. Nekem nem célom senkit sem kizárni, ha már csapatreag ne legyen olyan rendszer, hogy valaki háttérbe szorul. // |
| Möraja | 2014-03-05 18:58 |
|
Olyanom nincs, én mindig felnézek ilyen kétpercekre, hogy mik az újak, és kész. Ezt meg általában óránként-páróránként megteszem Mondjuk ha látni fogom, hogy épp mindenki online (meg rászokok már mostanság a skype-ra is), akkor maradok és reagolgatok, amíg tudok. A háttérbe szorulás meg nekem nem gond. Az előző óta úgyis feladtam, hogy behozom valaha is a lemaradásom |
| Agatha Arashy | 2014-03-05 19:16 |
| //Ettől függetlenül én még tartom az álláspontom, hogy nálatok szigorúan vett Reagsorrend lesz, különben össze fogunk gabalyodni és (ha úgy neked kényelmesebb, vagy jobb) te PM-ben fogsz nekem írni és így nem maradsz le. |
| Amarillis | 2014-03-11 11:45 |
| //No nem fogunk templomolni? Nekem szerda és csütörtök este lenne jó a héten. Nektek? |
| Möraja | 2014-03-11 12:48 |
|
//Én azóta is várok PM-et XD Meg szkájpra is igyekszem visszaszokni >.> (Úgyis meg lettem húzva, jogosan, szóval kb. elsejéig még el leszek foglalva)// |
| Serena | 2014-03-11 17:13 |
| Elérhetőben fent vagyok skypon 5-7 után esténként, ha van valami szóltok. Dio3azunk erősen mióta kijött az új patch meg amíg van addig euro AHból fosztogatunk ^^ |
| Agatha Arashy | 2014-03-11 23:08 |
|
//A Skype-ra hiába várunk, egyszerre senki nem lesz fent időben, sajnos velem az élen. Épp ezért alkottam egy reagsorrendet, amit lehetőség szerint mindenki tartson be és ennek sorrendjében küldjétek át egymásnak a PM-et (igen, PM-ben reagolunk). Mindennap reagoljatok pls, és akkor legalább napi 1 reagkört le tudunk bonyolítani. A reagsorrend: - Ishida - Möraja - Hassan - Serena - Amarillis Ama küldi át nekem, én megírom a mesélőit, utána küldöm Ishinek és így tovább. Az előzményeket mindenki tartsa meg. Remélem így végre nekikezdhetünk.// |
| Serena | 2014-03-12 00:12 |
| Nekem ez így sajna nem kóser nem tudom/akarom(megírtam miért korábban), sorry. Egyben szeretem letudni. Volt egy gondolatom, de az ebben a formában meg már mindegy. Max írok valamit a végén. |
| Agatha Arashy | 2014-03-12 00:35 |
|
//Én is írtam Seri, hogy nem tudok hosszabb időt Skype-on lenni (sikeresen szúr a tüdőm egy elkapott betegség miatt, így a koncentrálásom nem a legjobb), bármennyire is szeretném. Az ötletedet ne dobd el, vélhetőleg lesz még alkalom, amikor megvalósíthatjuk. Ha most ebben a körlevelezésben nem veszel részt, nem kötözködöm. Az a lényeg, hogy végre elkezdjük// |
| hassan | 2014-03-12 07:43 |
| //Sajnos nem mostanában fogtok látni skypeon, gépez is csak azért jöttem mert épp jobban vagyok (3 nap alatt először). Fránya vesekő nem nagyon hagy élni, szóval not a chance, ezen a héten legalábbis biztos nem leszek sehol. Max kihagytok ebből a körből. Sajnos ez van.// |
| Möraja | 2014-03-12 13:35 |
|
Serena írta:
Nekem ez így sajna nem kóser nem tudom/akarom(megírtam miért korábban), sorry. Egyben szeretem letudni. Volt egy gondolatom, de az ebben a formában meg már mindegy. Max írok valamit a végén. //Most komolyan még nekem kell ezek után rossznak éreznem magam???? Áh, mindegy is....// [ Módosítva: 2014.03.12 13:46 ] |
| Serena | 2014-03-12 23:22 |
|
Ezt ki mondta. Jól van forgasd ki a szavaim és játszd a megbántottat. spoiler
Szimplán egy estét tudnék/akarnék rááldozni. Rohadjak meg! (Ehhez értenek egyesek már tapasztaltam. Jobban tudjátok mit mondok mint én magam ) Már kigondoltam mit fogok reagálni a végére passzolni is fog a további terveimhez szóval nyugodtan alkossatok valamit és végén írok egy kis belső monológot [ Módosítva: 2014.03.12 23:24 ] |
| Amarillis | 2014-03-12 23:30 |
//Na a végén még el is kezdjük... hajrá Ishi, ha még nem írtál én már nagyon várom, hogy elérjen hozzám a reagsor >.< Gyerünk srácok, egy kis lelkesedés. Annyi bajunk van így is, játszunk 1 jót!!! 
|
| Möraja | 2014-03-12 23:30 |
|
Serena írta:
//Nem forgattam ki a szavaid, egyszerűen csak rosszul esett, akár jogosan, akár nem. Elvégre, nekem is le kellett nyelnem, mikor kihagytatok egy körből, hiába kértem, hogy küldjetek olykor egy PÜ-t és úgy lépést tudok tartani esetleg, erre senki nem volt képes és egyedül maradtam. Most, hogy úgy megy a kör, hogy részt tudok venni a dologban, afféle "cserébe az előbbiért", most rosszul érzem magam amiatt, hogy neked viszont ez nem jó Ennyi. Mesélőként is gyűlölöm, mikor valakit ki kell mondjuk dobjak kalandból, mert két hónapja folyamat dolgozik és nem tud írni Ez nekem most ugyanolyan, szívem szerint megint kihagynám ezt a teljes kört, ha úgy jó nektek a chatelésEzt ki mondta. Jól van forgasd ki a szavaim és játszd a megbántottat. spoiler
Szimplán egy estét tudnék/akarnék rááldozni. Rohadjak meg!(Ehhez értenek egyesek már tapasztaltam. Jobban tudjátok mit mondok mint én magam ) Már kigondoltam mit fogok reagálni a végére passzolni is fog a további terveimhez szóval nyugodtan alkossatok valamit és végén írok egy kis belső monológot Ama: én már küldtem tovább hassannak // [ Módosítva: 2014.03.12 23:47 ] |
| Serena | 2014-03-12 23:48 |
| Nyugi én túlélem reagolj csak Több Eurot szedek ki Dio3bol mielőtt bezár az AH |
| Möraja | 2014-03-12 23:51 |
|
Serena írta:
// Attól függetlenül most nem értem, mit hibáztam, hogy még egy letiltást is nyertem tőled //
Nyugi én túlélem reagolj csak Több Eurot szedek ki Dio3bol mielőtt bezár az AH |
| Serena | 2014-03-13 00:33 |
|
Törlés az nem tiltás és az már nem mostanában történt(ha skypera gondolsz). Mindenkit töröltem abból az adott csoportból nem csak téged. Szerintem ne firtassuk a miértet, mert felesleges, ami megtörtént az megtörtént. Meg így elég off, ha PÜben kérded meg lehet válaszoltam is volna bővebben, de ez inkább csak ilyen paprikás hangulatú csipkelődésnek hatott az előzőek fényében, amire inkább nem válaszolok. Részemről a témát lezártam fókuszálj a játékra ^^ [ Módosítva: 2014.03.13 0:37 ] |
| Möraja | 2014-03-13 00:55 |
|
Serena írta:
Azért szeretem tudni, ha elrontottam valamit, elvégre, utána már kevesebb az esélye, hogy ismét megteszem Am küldenék én PÜ-t... ha engedné a rendszer O.o (Azt írja, neked nem küldhetek).
Törlés az nem tiltás és az már nem mostanában történt(ha skypera gondolsz). Mindenkit töröltem abból az adott csoportból nem csak téged. Szerintem ne firtassuk a miértet, mert felesleges, ami megtörtént az megtörtént. Meg így elég off, ha PÜben kérded meg lehet válaszoltam is volna bővebben, de ez inkább csak ilyen paprikás hangulatú csipkelődésnek hatott az előzőek fényében, amire inkább nem válaszolok. Részemről a témát lezártam fókuszálj a játékra ^^ |
| Agatha Arashy | 2014-03-13 01:53 |
|
Remélem a személyes megbeszélést azóta PM-ben rendezitek, vagy szerencsésen mindent megbeszéltetek. Ha úgy érzitek, hogy probléma van a PM-es módszerrel (is), a részemről visszatérthetünk az eredeti felálláshoz, ahol mindenki írt egy reagot ide a topikba és ezután jöttem én egy Mesélőivel. Mindenre nyitott vagyok, amivel elkerülhetjük az összezörrenéseket és az esetleges problémákat. De ha mégis gond van a játékmenet eljárásával legyetek oly jók és _nekem_ panaszkodjatok, mivel jelenleg én felelek ezért a játékért. Hassan: gyógyulj meg minél hamarabb és semmi baj, ha nem tudsz reagolni, majd pótolsz! |
| Serena | 2014-03-13 07:34 |
|
Szerintem teli van postaládám nem le vagy tiltva AAn nem is lehet letiltani o-O Szerk: Nincs teli. Szóval nem tudom miért nem tudtál PÜ-t küldeni. A probléma az ön gépében keresendő. Nekem ez a téma a hátam közepére sem kívánatos. Kaptam már bele kést. Onnantól kezdve meg nem vagyok vevő a rizsára. Megmondtam törődjünk a történettel, mert ha tovább ragozzuk inkább abbahagyom. [ Módosítva: 2014.03.13 7:38 ] |
| hassan | 2014-03-13 12:30 |
| //Seri, Ama, mind a kettőtöknek továbbküldtem, nekem édes mindegy ki milyen sorrendben reagol avagy nem reagol, lényeg hogy tudjunk haladni, főleg ha már én lassítom a legjobban a sort jelenleg. :/ // |
| Amarillis | 2014-03-13 14:04 |
|
//Én meg várom, mit mond Szeri, hátha Carla és Pityu kedvet kap egy kis cívódásra [ Módosítva: 2014.03.13 14:04 ] |
| Serena | 2014-03-13 20:16 |
| Írd csak nem viccből koptattam a számat eddig. |
| Erodon | 2014-03-13 20:32 |
|
//annak örömére, hogy végre ti is belekezdtek, részünkről itt lenne a második (és egyben utolsó) felvonás... *Foxy mosolya nem múlt el, a Játékosok reagálása láttán. Zsebi és Leo felmordult, JJ és Gavin összenézett, Ria és Sid továbbra is a Játékosokat figyelte. Mindannyian tudták, hogy a kirohanás hatástalan Foxy-val szemben. - Ha ez ilyen egyszerű lenne... - morogta Ria, Gavin bólogatásával kísérve. - Akkor én mondom el... azt amit tudok - tette hozzá Leo, szemeit le nem véve Foxy elégedett arcáról. - Az egész ügy valós időben tizenöt évvel ezelőtt kezdődött, az Ardor támogatásával. A kezdetekben a project egy olyan katonai egység létrehozásáról szólt, akiknek haláluk után nem távozik el a lelke, hanem bármely körülmények között a testben marad, vagy egy bizonyos parancsra másik testet keresnek maguknak. Lehetetlennek tűnt, az Ardor mégis pártolta a programot... mai napig ismeretlen okokból. A project végül ebben a formájában tényleg megbukott. Azonban a tudósok, a másik sík tanulmányozásakor rájöttek, hogy ahhoz, hogy a tervük valóra váljon először is meg kell törniük a másik sík egységes rendszerét, amit a Fényhozó és az Árnyék tartott fenn... legalábbis ezt a fájlnevet kapták azok a lények. Az Ardor ismét csak pénzelte az ezirányú kutatásokat. A K-project ennek az egésznek egy... mellékága. Miután ez a két lény elkerült a Szintekről jöhettek a helyettesítések, amik lényegében a hozzátok kötött Kísértetek. A Szinteken történő dolgokért pedig ti feleltek, annak gyengítéséért és átírásáért egyaránt. Mi ennek a másik oldalai vagyunk... - Lóf*szt - szólt közbe Foxy rezignált hangon. - Ha már elkezdted, akkor valld be. Had tudja meg a húgod miért áldoztad fel magad. - Miatta tettem, te barom! - kelt ki magából Leo, tőle szokatlan módon. Ria és Gavin ugrott fel, hogy ha kell lefogják. - Persze - mosolygott Foxy. - A kezdetben én is ezzel hitegettem magam. Lásd be; az összes Játékos nem több egy labirintusba eresztett patkánynál, és csak a halálukra várnak. - Akkor nekünk se lenne értelmünk - csatlakozott be Zsebi. - Mi felelünk a Játékosokért. - Persze. Még. De mi lesz azután, hogy ők meghaltak? Mi lesz akkor, ha elkap minket a rendőrség? Csak az, ami előre meg lett írva és ki lett számolva. Ha nem halunk meg a Játékosokkal együtt, akkor a tizenöt éve elkezdett project sikeres volt... és ha túléljük a Játékosokat... mehetünk a Vérmezőre az Ardor zászlaja alatt. Erre megy ki a játék. Mikor Thom meghalt, csak erre voltak kíváncsiak. Vajon a Csuhás is vele hal? Vagy a Csuhás életben marad, ha a Kísértet is? Ez utóbbi látszik sikeresnek. Még pár nap kell, hogy a Patkány reakcióit felmérjük, hogy megfejtsük a kódját és kiderüljön, hogy a Csuhás a Kísértet nélkül is életben marad-e. A Játékosokra ezügyben már nincs szükség. Foxy rideg elbeszélése rögtön más mederbe terelte a hangulatot és ti érezhettétek, hogy ezzel egyikőjük sem kötözködik. Ez egy csapda. Mindegyikőtök számára. - Mindegyikünket érzelmileg vittek a rendszerbe - folytatta végül Sid - Olyanokat kerestek Játékosnak, akik környezetében akad legalább egy elvetemült állat, aki hajlandó lenne bevédeni a bajtársát. Azért lettetek ti a Játékosok, mert veletek együtt jöttek a Csuhás-jelöltek is. Ezek vagyunk mi. Barátok, testvérek, akik még hittek a mesékben. Mikor kiderült, hogy ez az egész tizenöt éve indult, már tudtuk, hogy b*szott nagy szarban vagyunk, de nem léphettünk vissza... és már ti sem. - A Bukásotok után jegelték a rendszert, mert az Ardor azt hitte, hogy mind meghaltunk - folytatta Ria. - Akkor nyertünk időt Redék segítségével. De ez az idő Thom halálával elfogyott. - Szóval itt tartunk - vont vállat Zsebi, mintegy végszóként.* *A hallottak után csak ültem. Csendben néztem magam elé. Abban a pár pillanatnyi csendben kezdtem el érezni az elmúlt napok történésének terhét. Azt a sok mindent, amik nagy részén korábban inkább csak átsiklottam és nyugtáztam, amik akkor hirtelen úgy döntöttek, újra előjönnek. Még ha csak pár másodpercre is, de, sok volt. A fejemben zúgást éreztem. Felálltam, hogy aztán pár lépéssel a pulthoz sétáljak. - Whiskyt. – Miután a csapos kitöltötte egy húzásra megittam, majd intettem, hogy töltse újra. Az alkohol kesernyés íze egyből tisztábbá tette a gondolataim. Kezemben a pohárral visszafordultam az asztal felé, továbbra is a pultra támaszkodva, hogy ha esetleg úgy tűnik, hogy folytatják a beszélgetést és nem hallom onnan, akkor elinduljak visszafelé.* *- Nekem ez nem logikus - hallom a saját hangom, bár nem tudom, hogy a döbbenetemen kívül hogy vagyok képes másra is figyelni. Leo is Csuhás? Kísérleti patkányok... Ez eddig is tiszta volt, de... - Ha minket kinyírnak, mi tartana titeket mellettük? Ha megölik a motivációt, nincs semmilyük. Red és Athal, meg a hóhér tudja még ki, minek tartottak ki mellettetek, miután mégis kiderült, hogy életben vagytok/vagyunk? Egyszerűen nem értem - rázom meg a fejem, hogy kitisztuljanak kavargó gondolataim, mert így csak foszlányokat vagyok képes megragadni. - Ha visszahozzuk ezeket az izéket... Fényhozó meg Árnyék, ugye? És visszaállítjuk a rendszert, nem változtathatunk az álláson? A bátyámra nézek, majd vissza Foxyra. - És ki a Patkányhoz csatolt Csuhás?* *A csapat hangulata bár már végképp komorrá vált az események függvényében, valahogy mégsem volt teljesen depresszív. Úgy tűnt itt nem csak arról van szó, amit elmondtak, hanem annál sokkal többről. Még ennek tudatában is egy egységes rendszert képviseltek. - Nekem is rendelj már egyet Lock! - kiáltott utána Zsebi, mikor a zsoldos a pult felé indult. - JJ? A kérdezett Leo-ra, mint kérdezőre pillantott, végül megadta magát. - Az egyetlen ok egy szó: MS. A bennetek lévő MemorySave az egyetlen, ami kulcsfontosságú, hiszen ezek azok az adatok... vagyis emlékek... amiket valójában kergetnek. Ti jártatok a másik világban és rajtatok kívül senki. Az Automation alkalmával a Kísértetek adatai lezárultak... és velük együtt a miénk is. - Gondolj bele Reena - vette át a szót Leo - Amíg a Kísértetek fel nem bukkantak, mi sem voltunk Csuhások. - Bár jelenleg a Fényhozót és az Árnyékot hajkurásszuk valójában csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi az a kapocs, ami miatt nem szabadulhatunk - szólalt meg ismét Ria. - Ha ti meg is haltok... amit persze igyekszünk nem hagyni... még midig nem tudjuk mi az a kód, ami megváltozik és amitől ismét Csuhások leszünk. Ha hiszed, ha nem, vannak helyzetek, amikor egyszerűen igényeljük az átjárást. - Kezdjük ott, hogy bennetek van az MS, amivel átjártok - vette át a szót ismét Foxy. - Bennünk pedig az Árnyék adatai. Tekintsünk rá úgy, mint egy másik tudatra, amit minden percben igyekszünk uralni. Amíg a Kísértetek fel nem bukkantak, a mi másik énünk pihent. Aztán jött a változás és... ennyi volt - csettintett az ujjával szórakozottan. - És ezt eddig miért nem közölted? - támadta le egyből Ria. - Úgy tudtam mindenki figyelt az eligazításon - mosolygott lekezelően. - Ez olyan mainstream dolog - vont vállat Zsebi lazán - Ti vagytok azok akik a Fényt keresitek, mi pedig a sötétséget járjuk... - Megint egy vágott szemű filmet néztél? - morgott Sid. - Étkek és Érkezések huszadik rész - vágott közbe Gavin vigyorogva. - Te is vágod? - csillant fel a szeme Zsebinek. - Nanáhogy! Hülye címe van, de haláli egy sorozat! Főleg az, amikor a főhősnek levágja a kezét... - ... majd azt mondja:"Tedd a kezed a képernyőre!" - nevetettek fel egyszerre, akár a gyerekek. - Jesszus, miket néztek ti! - Ez alapsorozat, Leo! Pont olyan, mint a "Háromnegyed tíz", vagy a "Románcüzlet" - okította ki JJ, ezután végre kortyolva italából. - Hülyeség! A legjobb film, még mindig az "Utolsók". Na az szól is valamiről! - nyílvánított véleményt Sid is. - Akciókról és kurvákról - összegezte Gavin, mire Zsebi kiállt zsoldostársa mellett, azt bizonygatva, hogy az "Utolsókban" több van örömlányoknál és fegyveres akcióknál. Ez persze nem volt igaz, de tény, hogy a kettő szorosan összefügött. Úgy tűnt a társalgás ismét elkanyarodott az alaptémától, és ismét nem tűnt többnek egy egyszerű kocsmai összeröffenésnél egészen addig, amíg Foxy fel nem állt és Reena mögé érve a fülébe nem súgott egy nevet. - Lin. Ő a Patkány Csuhása. Egy közönséges gyilkos - majd tovább ment egészen a pulthoz, hogy rendeljen valamit.* *Miután rendelek Zsebinek is, a két pohárral a kezemben visszamegyek az asztalhoz, lerakom elé a sajátját majd a közeli falnak dőlve hallgatom tovább a beszélgetést. Az ital szerencsére segít kitisztítani a fejem eléggé, ahhoz, hogy a tömegével betóduló gondolatokat félre tudjam tenni valamennyire, és a jelenlegi beszélgetésre koncentráljak. - Jól értem, hogy akkor ti lényegében azt keresitek, hogy mi köti össze a tesztelőket meg a hozzájuk tartozó Csuhásokat, még a halálban is, illetve mi tesz titeket Csuhássá? Vagyis lényegében ugyanazt, amit az Ardor is ki akar deríteni. – A témaváltásról tudomást sem véve, inkább kérdéssel próbálom meg visszaterelni a szót az eredetihez. – Meg amit Levarine kérdezett se lett teljesen megválaszolva. Mi azoknak a célja, akik, akár az Ardorral szembemenve, segítettek titeket, illetve minket? Mert nyilvánvalóan ők is a saját céljuk érdekében tették azt, amit.* *Látva, hogy Lock is belevetette magát a megválaszolatlan kérdésekbe, eszembe jut egy másik is, azonban mielőtt feltenném, visszasúgok Foxynak. - És hol találom Lint? Amint megkapom a válaszomat, a bátyámhoz fordulok a filmes eszmecsere után, aki látom, hogy figyel, Gavinnel karöltve. - Ha nem voltatok Csuhások, akkor mik voltatok? Tesztelők, ez eddig tiszta, de akkor már előttünk beléptetek. Azt mondtátok nekem - nézek JJ-re és a bátyámra -, hogy miattam léptél be, de ha ez igaz, honnan tudod, hogy nem voltatok előttünk azok? Ha a Kísérőink idézték ezt elő, akik velünk együtt jöttek ebbe a beteg játékba... Sóhajtok egyet. - A Kísértetek az egyik véglet, ti pedig a másik, így van? Ezért nem maradhatunk mellettetek sokáig. Az utolsót már inkább állítom, mint kérdezem.* *A társalgás ment tovább a maga módján, egészen a kérdésekig, amik megint felidézték az információközlést. Ez azért sem ment könnyen, mert az ő szempontjukból nem csak munkából áll az élet és néha egy kis kötetlen beszélgetés sem árt. - Kösz Lock! - nyúlt itala felé Zsebi, de helyette már Sid válaszolt a kérdésre. - Frászt! Pontosan tudjuk mi tesz minket Csuhássa csak azt nem, hogy ennek mi köze van a Kísértetekhez. Inkább az érdekel minket, hogy ettől a másik éntől... Foxy barátunk szavait idézve... hogy a ménesbe tudnánk megszabadulni. - Meg az sem utolsó, hogy megmentsük a seggetek. Tudtad például, hogy ha megölik a Kísérteted te is vele halsz? Szar dolog, nem? - társult be Zsebi is, elütve a komolyan fenyegető célzás élét. Mindeközben Foxy nem adott konkrét választ Reena kérdésére. Mindössze mosolygott és ment a pulthoz. Láthatóan nem az a fajta, aki pusziért kiad ilyen információt. - Athalra és Redre célzol? - kérdezett vissza Leo. - Ők is azért mentek szembe az Ardorral, hogy vége legyen ennek az egésznek... bár az ő céljuk sem teljesen egyértelmű. Nekünk elég annyi, hogy velünk vannak és nem köpnek be minket. - Mindegyikünk máshonnan jött lányka - felelte közben JJ Reenának. - Ez olyasmi, amit nem kötünk egymás orrára, mert nem lényeges. Ha Tesztelő vagy, akkor nem számít honnan jöttél, vagy ki voltál előtte. Leo valóban miattad lépett be közénk, közvetlen azután, hogy te is csatlakoztál, de ez már nem számít. A Tesztelőkön belül pedig Csuhások lettünk. Ez egy másfajta világ. Egyfajta... testvériség. - Jó lesz ez bandának is - szólt közbe Gavin legyintve. - Tényleg! Az a másik kettő hol késik? - Melóban vannak - vont vállat Sid. - Te is tudod milyenek. Nincs azaz isten, hogy ide csábítsd őket. Mindeközben Foxy tért vissza a csapathoz és Sid felé intézte szavait. - Saoto és Kou épp a rendőrség elől menekül. Beleléptek egy Mirrold csapdába. Rezignált hangjában enyhe irónia csendült, mire Ria azonnal felpattant. - Akkor odamegyünk. - Hülye! Nyakadra akarod vonni a zsarukat? - szólt rá Gavin, de Leo leintette. - Ülj le és várj tíz percet. Ők sem gyengék. Majd ha kell Han intézkedik. Ria ezt hallva inkább visszaült a helyére. Talán jobban is tette, bár az a szúrós szem, amivel Foxy-t illette egy másik életben ölésre is alkalmas lenne. Az érintett egy félmosollyal fogadta a dolgot, majd csak ennyit mondott: - Szívesen.* *- Nem lehet, hogy esetetekben a Kísértetek töltik be a tesztelőkhöz kapcsoló kapocs szerepét? – Fordulok Sid felé. – Gondolom nem véletlenül volt eredetileg két istenféleség a Kísérők megteremtésére, és amikor az Ardor megpróbálta átvenni a szerepük szembesülniük kellett azzal, hogy emberként magukban kevesek. Ezért kellettetek ti is, meg mi is a létrehozásukhoz. Általunk megkapták a Fényhozó egy részét, a bennünk lévő vagy hozzánk kapcsolódó Kulcsokon keresztül, általatok meg, a bennetek lévő Első Hibának köszönhetően, hozzájutottak az Árnyék egy darabjához. Mi adtuk az alapot, ha úgy tetszik a forráskódot, ti meg adtatok egy formát vagy a másik világból szükséges valamit hozzá, vagyis a kódot futtató programot, valamiféle katalizátort. Ez által mindkét féltől egy darab belekerült a Kísértetbe és odakapcsolt minket hozzá. Ez még azt is magyarázná, hogy mi belehalunk az ő halálukba, míg fordítva nem feltétlenül történik meg. Egyébként meg az eltávolítást illetőleg: nem az lenne a legegyszerűbb, valamilyen szempontból, ha visszahoznánk a Fényhozót meg az Árnyékot? Mégiscsak utóbbiból van bennetek egy darab, szóval képesnek kéne lennie eltávolítani azt különösebb gond nélkül. – Egy pillanatra elgondolkodom. – Bár lehet, hogy pont ezekre a darabokra lenne szükség alapból, hogy vissza lehessen hozni…* *Hallgatom Merlock okfejtését és magamban bólogatok pár helyen. A tekintetem Riára fordítom, aki eddig a legőszintébbnek tűnő személy kicsi csoportunkból és a reakcióit figyelem. Eközben megrúgom Gavin lábát az asztal alatt és a pult felé intek, hogy értse mit akarok - régi trükk már ez, engem nem szolgálnak ki, vegyen nekem valamit. Nézem a pult felé araszoló alakját és elmosolyodok... Tudom, hogy Leo előtt figyelni fog mit vesz, de nem érdekel. Még egy boros kóla is megfelel. - A Soulok a halottak lelkei lennének akkor, vagy az emlékeik? Ők miért tudnak átlépni a szintekre, ha ti nem? És mi át tudunk vinni benneteket valahogyan? - intézem bátyámhoz a kérdést. Eszembe jut még egy az előbb említett dolog. - Mi ez a Mirrold csapda? Mi is beletévedhetünk? Majd még a válasz előtt dorgálóan a visszatérő Gavinre nézek. - Mit is kamuztál anyáéknak pontosan? Leo - intézem a következő szavakat felé -, mi lenne, ha felhívnád apát, hogy veletek vagyok? Küldtem nekik üzenetet, de nem hiányzik a dorgálás, amikor végre hazamegyünk. A végén nem engednek el a koncertre, az meg totál szívás lenne.* *Sid és Zsebi hallgatta zsoldostársuk okfejtését... és hallgatták... a felénél Zsebi már a fejét fogta, Sid még kitartott. A monológ végénél Zsebi Lock felé emelte poharát. - Egészségedre! Igyál még cimbora, a mondataid felét még értettem! - Na várj, mi van? - kérdezett vissza Sid. Mindkettejükről lerítt, hogy esélytelen egy ilyen mélyreható agonizálás feldolgozása, pedig még nem is ittak sokat. Mondjuk az eddig is nyilvánvalóvá vált, hogy ez a két egyén gyakorlatban sokkal hatékonyabb, mint magyarázkodásban. - Az van, hogy szerinte kanyarítsuk elő a Fényhozót és az Árnyékot és egyezkedjünk velük - fordított Gavin két korty között, majd feljajdult a bokán rúgáson... aztán, némi morgással kísérve, megadta magát a néma kérésnek. - Ez komplex kód lányka - válaszolt Leo helyett JJ. - A megértéséhez legalább az egyik alapot a kezünkben kell tartanunk. A legjobb a Fényhozó lenne, mert úgy fest az a lény az, aki a másik sík fenntartásáért felel. A Soul-ok is az ő felügyelete alatt állnak... de ha úgy vesszük a Kísértetek is egyfajta Soul-ok. A kódjuk legalábbis részben hasonló. - Minket nem tudtok átvinni - ingatta fejét aztán Leo, míg JJ elmerült a részletekben, amit Ria némileg fejcsóválva fogadott. - Ezt annak idején is kipróbáltuk, másrészt nem volt rá szükségünk. A mi dolgunk ez a világ. Egyébként miért is kellene átmennünk veletek? - Leo azt kérdezd inkább, hogy ha mi átmegyünk ki vigyáz rájuk ebben a világban? - lépett el mögötte Foxy, hogy befoglalja az eddigi helyét. - A Mirrold-csapda a rendőrség egy módszere a Fekete Listásokra - felelte aztán Ria, gyorsba. - Ti nem vagytok ezen a Listán, így ettől nem kell félnetek. A Mirrold ugye egy összetett rendszer, egy hatalmas hálózat alapján működik. Ha a rendőrség megszerzi a DNS-ed, akkor ezt a hálózatot rád tudják irányítani és ha óvatlan vagy be tudnak mérni. Kou és Saoto úgy fest megérintették az egyik Mirrold-ot, vagy előhívtak egyet. Az meg bemérte őket és ezt jelentette az őrsön. A magunkfajta nem érinthet Mirroldot, ami elég nehéz, lévén, hogy mindent behálóz. A visszatérő Gavin letette Reena elé az alkoholmentes kólát, amit Leo különös figyelemmel kísért végig. Gavin felemelt kézzel hátrált a kérdés hallatán. - Ne nézz rám, nem csináltam a szüleiddel semmit! Azt mondtam nekik, amit Leo mondott! - Ne parázz húgi, ezt már lerendeztem velük. Han tartja a hátát miattunk... vagyis elmentünk egy határon túli melóra. Nem először csinálunk ilyet. - Kapcsolj be nekik flemiát és mindent megúsztok - viccelt Zsebi.* *- Ne haragudj, az én hibám. Egy pillanatra belefeledkeztem a gondolataimba és elfelejtettem a lefordított verziót kimondani. – Vigyorodok el Sidék reakcióján. – De az összefoglaló nagyjából helytálló. Bár a hogyanjáról, azon kívül, hogy a szétszórt darabkáikat gyűjtögessük, többet nem tudok. Mivel a csoport többi tagja úgy tűnik épp egy családi perpatvarba feledkezik bele így a kérdést továbbra is Sidék felé intézem. - Egyébként, tudom, hogy azt mondtátok, hogy a ti dolgotok ez a világ, de azért inkább megkérdezem ezt a két, már korábban is felmerült, dolgot, hátha tudtok valamit: Hogy ejtették csapdába a Fényhozót? Azt mondtátok, hogy rajtunk kívül más még nem járt odaát, illetve, ha minden igaz, akkoriban még nem volt komolyabb befolyása az Ardornak a másik világra. A másik meg, hogy mi volt a feladatunk? A parancsunk, illetve az ami vagy aki ellen, gondolom én, ennek a teljesítése közben elbuktunk?* *Elfintorodom, amikor látom, hogy Gavin elém helyezi az újabb poharat, Leo pedig árgus szemekkel figyeli. Bármiben le mertem volna fogadni, hogy nem azt hozta, amit akartam, mert beijedt. Belekóstolva pedig igazam lett. Ennyit arról, hogy Zsebi ihat, én meg nem. Minek tűnök? Tíz évesnek? Morgok egyet az orrom alatt, majd körbepillantok az asztal körül, hátha valaki lesz olyan kedves és kisegít.* *Mindeközben nem tudja elkerülni a figyelmem Levarine grimasza, amit láthatólag a pohara tartalmának szánt. A Gavin nevű illető bicegő sétája, és a kólának tűnő ital után az is egyértelműnek tűnik, hogy nem egészen azt várta. Nem tudom megállni a késztetést és ellököm magam kicsit a faltól, hogy közelebb lépjek hozzá, majd odanyújtom neki a poharam. - Megkínálhatlak esetleg egy kis whiskyvel?* *Örömmel fogadom az italt, amit gyorsan kikapok a kezéből, mielőtt a bátyám nyúlhatna érte, a szüleinkkel kapcsolatos mondandója közben, és felhajtom, habár nincs benne túl sok. Ezután megeresztek egy mosolyt. - Köszi. Viszont most jobb, ha távol maradsz a bátyámtól - súgom neki, majd visszaülök, de nem az eredeti helyemre, hanem próbálva a bátyám és megmentőm közötti térben elhelyezkedni, ha kell, másokat arrébb túrva. Leo arckifejezése mulattat, főleg, hogy amint meglátja a vigyorom, még dühösebbnek tűnik. - Mi köze a komornyiknak ehhez az egészhez? Zsebire pillantok a megjegyzésére és tőle várom a választ is. - A mi emlékeinkre a MS miatt nincs hatással a Flemia?* *Sid fejét csóválva válaszolt a darabgyűjtésre. - Amíg nem derül ki, hogy mik is ezek pontosan ugyan nem fogsz bennem turkálni! Lock második, összetettebb kérdésére is csak a fejét rázta. - Gőzöm sincs! Ahogy arról sem miért ugrottál bele. Talán a Kísérteted megtudná ezt mondani, elvégre ők vannak közvetlen kapcsolatban az MS-sel. A mi parancsunk rátok vonatkozott, illetve a bennünk lévő kódra. Nem igaz Zsebi? A kérdezett valamilyen oknál fogva felröhögött, de ennek okára már nem derült fény. Mindeközben Gavin sántikálása és Reena mentőakciója zajlott le, ám úgy tűnt Leo-t abban a pillanatban JJ foglalta le, majd Foxy lépett hozzá közelebb és egy cetlit dugott az orra elé. Épp ezért vált lehetségessé, hogy egy szúrós pillantásnál nem tett többet Lock-kal. - Han is tesztelő és egyben az egyik hátvédünk - vont vállat Zsebi Reena kérdésére. - A flemia meg a Kísérteted miatt nem hat rád. Ezután történt, hogy Leo felállt a helyéről, zsebre vágva Foxy üzenetét. - Ria, Gavin! 3-mas szektorba mentek! Zsebi és Sid tiétek a raktárjárat. - Na végre ez is kiderült! Lassú vagy JJ! - korholta vidáman az érintettet Sid, ki épp tarkóját fogva meredt az előtte megjelent hologram lapra. Úgy festett teljesen kizárta a külvilágot egy percre. - Nem az ő hibája, hogy a mozgás csak most történt meg - védte be Leo, míg a többiek készülődtek. - Foxy... - Nem kell mondanod - emelte fel kezét és már indult is. Úgy tűnt ő valahogy előbb ráérzett az események alakulására. - Reena, Lock! - fordult ezután felétek. - Azt döntsétek el, hogy itt várakoztok, vagy a Szintekre mentek. Az eldöntendő kijelentést követően JJ kilépett a kapcsolatból, majd kezébe temette arcát. - Kou és Saoto jelentett. Sikerült meglógniuk - tolmácsolta utána JJ. - Közben megérkezett a jelentés a Patkány DNS-ről... mit ne mondjak, Lin cseszett nagy sz*rban van, bro! - Mert? - Nemhogy nincs kötelék, de úgy amblokk nincs semmi! Ezeket a Szentlélek tartja össze, vagy nem tudom. - Vagyis minket is - dörzsölte szemeit Leo. - Mennyi idő van még? - Kevesebb, mint egy hét. - Jó - bólintott Leo. - Akkor eszerint járunk el. Végszükségben Foxy úgyis cselekedni fog. JJ arca nem tűnt egyetértőnek, de nem szólt bele. Mindeközben várták a döntéseteket, hogy melyik játéktéren akartok tovább haladni.* *Ahogy mindenki szedelőzködni kezd, kicsit elönt a pánik. Magamra hagy megint? Feltápászkodok a helyemről, hogy megkérjem, vigyen magával, de addigra egyértelművé teszi, hogy nem fog. Hátrapillantok Merlockra, várva ő mit választ.* * - Ne aggódj, nekem se állt szándékomban azt tenni. Úgy tűnik az események hirtelen ismét megindulnak, így (, bizonyos szempontból szerencsére,) nem marad sok idő elmélkedni a hallottakon. ~Addig szép és jó, hogy várni, de mire? Még mindig nem tudom, hogy, hogy tudnék eljutni a Patkányhoz…~ Mivel nincs ötletem arról, hogy mit is csinálhatnánk, a mellém beosztott Levarine-ra nézek, de az ő részéről is csak egy kérdő tekintetet kapok válaszként. - Nekem nincs különösebb okom a Szintekre menni mielőtt visszaszerezném a Kártyám, de ugyanakkor azt se tudom, hogy itt mire várnánk. – Sokatmondó kérdő pillantást vetek a készülődő Csuhások felé. – Bár ha a Kártyámat a maradásommal van esélyem visszaszerezni, akkor inkább várnék. Meg mielőtt még bármi mellett is döntenénk, Sid, te, Zsebi vagy esetleg mindkettőtök volt a szerencsés aki rajtam keresztül jött be a kis kalandunkba? – A kérdést részben függőben hagyva visszafordulok Levarine-hoz. – Egyébként te mit tervezel tenni?* *- Mivel a bátyámmal nem mehetek, maradnék inkább a közeledben, aminek talán Leo is örülne, nem? - elmélkedek, miközben a többiek megindulnak. - Ha a kártyád nem szerezhetjük vissza így, de a szintre elmehetünk együtt, akkor menjünk. Megadó sóhajjal fordulok a bátyámék felé, a válaszukat várva. - Ha megyünk, nem lehetne most fájdalommentesen?* [ Módosítva: 2014.03.13 20:45 ] |
| Elayan | 2014-03-13 20:43 |
| //Lentről a harmadik bekezdéshez rossz színkódot raktál. // |
| Serena | 2014-03-16 10:51 |
| //Ejj, de hullaszag van.// |
| Agatha Arashy | 2014-03-17 18:19 |
| //Seri: egyértelműen az én hibámból. A mai napon küldöm tovább a reagot Ishi-nek. |
| Möraja | 2014-03-17 23:13 |
|
//Aga, ne lepődj meg. Vagy pár reagból, vagy az egész körből kimaradok. Igyekszem. Csak a Nagyszakállú odafent megint kísérletet tesz arra, meddig bírom idegekkel. Remélem, legalább jól szórakozik. Ha pont nem tudok írni, mikor villog nálam az ikon, akkor tovább küldöm hassannak.// [ Módosítva: 2014.03.17 23:13 ] |
| Amarillis | 2014-03-17 23:21 |
| //Most már én is vagyok :3 |
| Agatha Arashy | 2014-03-18 00:16 |
|
//Möra: én bízom benned, hogy kibírod! Ha én kibírtam, hogy egy semmis okkal elbocsátottak, ezzel elvágták a bevételi forrásom 80%-át, akkor neked is menni fog! ^^ Azt hiszem a Nagyszakállú (nesze Dezső, új neved lett xD) nagyon is jól szórakozik ilyenkor. Ama: ennek örülök. // |
| Möraja | 2014-03-18 12:59 |
|
Agatha Arashy írta:
//Möra: én bízom benned, hogy kibírod! Ha én kibírtam, hogy egy semmis okkal elbocsátottak, ezzel elvágták a bevételi forrásom 80%-át, akkor neked is menni fog! ^^ Azt hiszem a Nagyszakállú (nesze Dezső, új neved lett xD) nagyon is jól szórakozik ilyenkor. Ama: ennek örülök. // //Nálam ennél komolyabb az ügy... // |
| Agatha Arashy | 2014-03-18 19:19 |
|
Möraja írta:
//Nálam ennél komolyabb az ügy... // Had ne versenyezzünk erről, pls. |
| hassan | 2014-03-18 19:25 |
| //Költői kérdés: Agatha te nem kaptad még meg az eddigi alkotást? Mert én most el vagyok veszve, hogy mit kéne csinálni. Amit múlt héten kaptam és Ishida és Möra reagrésze volt benne, továbbküldtem Amának. Aztán hogy ő vagy esetlegesen te mit tettél még hozzá, azt nem tudom, ma csak Ishida következő reagját találtam a levélkébe, azzal meg nem sokra megyek.// |
| Möraja | 2014-03-18 19:47 |
|
hassan írta:
//Költői kérdés: Agatha te nem kaptad még meg az eddigi alkotást? Mert én most el vagyok veszve, hogy mit kéne csinálni. Amit múlt héten kaptam és Ishida és Möra reagrésze volt benne, továbbküldtem Amának. Aztán hogy ő vagy esetlegesen te mit tettél még hozzá, azt nem tudom, ma csak Ishida következő reagját találtam a levélkébe, azzal meg nem sokra megyek.// //Most írtam ide is; nem minden kiskörben fogok reagolni. Ha az enyémet nem látod, akkor épp nm érzem jól magam és hogy ne tartsam fel a feledékenységemmel a sort, inkább tovább küldtem. Ishi meg nekem is csak a sajátját küldte el, írtam neki vissza, hogy a teljesség érdekében az összes kéne, és azt küldje el neked (Vagy ha nekem, akkor odabiggyesztek valamit, de nem lesz valami Facto-s...) Aga: általános életérzés, hogy mindig mindenkinek a saját baja a legnagyobb Szóval nem fogok versenyezni Én is vesztettem el a munkámat (és azóta sincsen) XD// [ Módosítva: 2014.03.18 19:49 ] |
| Serena | 2014-03-19 02:11 |
| //Nekem még van és örülök neki! Hajrá csajok majd csak lesz másik ^^// |
| Agatha Arashy | 2014-03-22 09:47 |
| //Merre jár a reagkör?// |
| hassan | 2014-03-22 11:44 |
| //Feltételezem nálam, de információ hiányában nem is fog továbbmenni, mert szét van esve az egész és nem igazodok ki rajta, hogy mi is van. Szóval vagy skype, vagy valaki szépen küldje el az összes eddig született írást ezzel a körrel kapcsolatban az elejétől.// |
| Agatha Arashy | 2014-03-22 15:01 |
| /Hass: mai napon fenn vagyok Skype-on, felugrassz és megoldjuk, nem hiszem, hogy ez sok időbe telik. |
| Serena | 2014-03-22 22:47 |
Ezért örülök, hogy kimaradok ebből a kavarodásból ^^ |
| Agatha Arashy | 2014-03-23 22:33 |
| Serena: akkor kezd el írni a reagod, mert ahogy a Templomosokkal végzek nyitom az új kört. |
| Amarillis | 2014-03-23 23:02 |
|
//Olyan jó lenne ha pirosan villogna a postaládám... :3 [ Módosítva: 2014.03.23 23:02 ] |
| hassan | 2014-03-23 23:36 |
| //Kérésed számomra parancs, küldöm is. Nagyjából folytathatod a múltkori reagod, mert mindenki más "elfoglalt". xD// |
| Serena | 2014-03-24 14:53 |
| //Előbb látni szeretném övéket azután írom meg enyém // |
| Serena | 2014-03-26 23:41 |
| //Helyzet?// |
| Amarillis | 2014-03-26 23:49 |
| //Hozzám még nem ért vissza a kör |
| Möraja | 2014-03-27 12:39 |
| //Hozzám sem >.> // |
| ishida016 | 2014-03-27 15:08 |
| //Hozzám sem// |
| Agatha Arashy | 2014-03-27 20:44 |
| //Most sikerült elküldeni a levelet (átkos internet szolgáltató) a benne található instrukciókkal, amit légyszíves küldjetek át egymásnak.// |
| Serena | 2014-03-28 07:20 |
| //Achievment Earned: A leghosszabb reagkör// |
| Elayan | 2014-03-28 16:09 |
| //Nem akarom megzavarni az idillt, de a folytatás kb mikor lesz, ha már előre látható a fény az alagút végén?// |
| Agatha Arashy | 2014-03-28 20:03 |
|
Elayan írta:
//Nem akarom megzavarni az idillt, de a folytatás kb mikor lesz, ha már előre látható a fény az alagút végén?// Amint ez a PM posztolva lesz és Serena is írt. De ígérem többet ilyet nem csinálok, ez nekem is egy szenvedés volt. |
| Serena | 2014-03-28 22:58 |
| //A próféta elvonul a sarokba és dudorászik...// |
| Möraja | 2014-03-28 23:06 |
|
//Szerintem már volt hosszabb reagkör... vagy én emlékszem rosszul? O.o Mondjuk ilyen tempóval tényleg hosszú lesz, eddig még csak egyet tudtam reagálni XD Ha így pause-módban leszünk a vizsgám utánig (az úgyis most lesz megint kedden), még a végén akár skype-n is meg tudom oldani XD// |
| Serena | 2014-03-29 00:04 |
|
Ha ő velünk játszana mindig gyorsan végezne a reagkörjével spoiler
[ Módosítva: 2014.03.29 0:04 ]
 |
| Serena | 2014-03-31 06:23 |
|
//Ha eljő a kedd...// spoiler
[ Módosítva: 2014.03.31 6:24 ]
Hol raboskodik épp az anyag? |
| Amarillis | 2014-04-01 12:11 |
| //Nálam, és amint írok kerül is ki a poszt. Szóval hamarosan készülhetsz |
| Serena | 2014-04-02 11:28 |
| //Késen álok// |
| Amarillis | 2014-04-02 11:36 |
| //Épp a világuralmi terveimen dolgozom, de ma éjjel posztolok |
| Serena | 2014-04-02 12:14 |
|
//Zászlóm alatt egyesül majd minden ember...// spoiler
már elkéstél bruhahaahah edit: Mentem szunyálni, akkor a részem majd holnap várható. Hosszú napom volt sorry [ Módosítva: 2014.04.02 22:35 ] |
| Serena | 2014-04-03 16:10 |
|
//Most indulok haza, ha 7ig lesz valami tudok reagálni, ha nem, akkor lépek mozizni és csak holnap leszek ^^// ed: Holnap re... [ Módosítva: 2014.04.03 18:46 ] |
| Amarillis | 2014-04-04 11:56 |
|
//Bocsánat a csúszásért, gondjaim voltak a posztolással Ha valamit elrontottam, szóljatok légyszi... Miközben beszélgettem Kísértetemmel hirtelen megremegett a föld, és már csak arra lettem figyelmes hogy Sehalim kicibál a templomból ami kártyavárként dőlt össze előttem. - Feloldottak egy Igét. El kell mennünk a Templomba! - Rendeben, igaz nem nagyon vágom mi történt, de ha menni kell akkor menni kell. Mondom miközben porolom le magam. Túl sokáig nem mehettem, alig hogy megkerültem a hajót és vártam Róka válaszát, a föld saját életre kelt. A lány bár így végre megszólalt és közölte, hogy rögvest a Templomba megyünk, a szituációt még sem fogadtam olyan kitörő örömmel. Nem szeretem a földrengést, erre most jöttem rá, ebben a percben. Erősen szorítottam a kezét, miközben átvágtunk a maga teremtette a lyukakon - hát persze. Még gyerekmesékben is gyakori a rókalyukak titokzatos kiléte, hasonlóan a nyulakéhoz. Nos, legalább az utunk ennyivel is könnyebb, végül gond eljutunk a célhoz. Ismerős, mégis ismeretlen emberekkel kerültem egy légtérbe. Róka gyors nyelvpörgéssel elregéli nekem a neveket, amiknek valljuk be, jó, ha a 20%-át meg tudom jegyezni. >.> Végre lenne egy szusszanásnyi nyugalom, mikor is látszólag elkezd szétesni a szint magától. Shelly kísérője még épp idejében ébred fel és visz ki minket onnan, de sajnos rajtam ez vajmi keveset segít, rögvest elkap egy csodás fájdalomhullám, ami a földre is visz és ordítva fetrengek...és fetrengek...és még ez után is, bár fogalmam sincs, hogy élek-e még valójában, sőt úgy nagyjából semmiről se, csak azt érzem, hogy fáj. Bármi is történt ez után, nem igazán fogja fel az agyam, csak fekszem ordítva avagy némán, ezt is csak max a környezetem tudja megállapítani. Úgy érzem a Bátyó és én ismét közelebb kerültünk egymáshoz. Látom, hogy átgondolta, amit mondtam neki, talán így rendbe hozhatjuk a dolgokat. Alig várom, hogy Shelly felébredjen és Herceg után indulhassunk. Majd fülön ragadom én azt a két jómadarat, hihetetlen, hogy mindig a hugicáknak kell észen lennie... kuncogok magamban. Azonban mielőtt tovább ábrándozhattam volna az én gyönyörűséges szintemen földrengés támadt. "Csak nem a hiba?" villant át agyamon a gondolat. Ám Shelly az ébredezésből rekord sebességgel váltott át cselekvésbe, reflex szerűen ugrott talpra és rángatott ki minket a teremből. - Mi ez a-... -kérdezném Kísérőm, de torkomra fagy a szó, az én szeretett testvérem hirtelen a földre rogy és láthatóan kínzó fájdalom járja át testét, s üvölt a gyötrelemtől. Rémülten rohanok mellé, s segítség kérőn nézek cicámra, ám a látványa csak tovább fokozza kétségbeesésem. Egy sikkantás után ledermed, s mintha lelassult volna az idő szinte megdermesztette a helyzet. Tehetetlennek érzem magam, hiszen a Bátyó itt szenved előttem... "Mit tegyek? Talán, ha kivinném a szintről, a professzor biztosan..." Ám Shelly összekapta magát és ellentmondást nem tűrően érvényesítette akaratát. A Templomban: Meglepő mód gyorsan és fájdalommentesen értetek az Őrtemplomba, eddig számotokra ismeretlen járaton keresztül. A Szint úgy fest nem állt többől egy hatalmas, több szintes épületnél, amelynek összes falát hosszú könyvespolcok fedik. Mindannyian egy terembe értetek, ahová felülről sütött a fény. Faragott oszlopok övezték a kerek termet. Mind az öten ideérkeztetek és egyhamar láthattátok Farkast és Howl-t is. Facto-nak Róka súgta meg a jelenlévő kísértetek beceneveit, egyenként bemutatva őket. - Ki nyitotta fel az Igét? - indított remegő vállakkal Kismacs, kérdését egyenesen Howl felé szegezve. - Figyeljetek rám! - nyugtatta meg Howl - Igen, felnyílt egy Ige, méghozzá a Feláldozás Kódja… és igen, a Herceg nyitotta fel, hogy leválassza magát a Vándorától. Mi tudjuk, hogy ez mit jelent, de had fejtsem ki a Vándoroknak is. Főleg az érintettnek. Kicsit kivárt, majd az Őrtemplom védelmezője ismét beszédbe kezdett. - Ti Vándorok azért jöttetek vissza, hogy a Fényhozó Csillagait, a Kulcsokat összegyűjtsétek és ezzel visszaállítsátok a felbolygatott rendet. Ugyanakkor azt is tudnotok kell, hogy ezeket a Csillagokat legelőször ti magatok zártátok el. Ezért van rátok szükségünk a megtalálásukhoz. Mi, Kísértetek végig mellettetek álltunk, még a Végső Szinten is, ahol a küldetésetek sikertelenül véget ért. De most, hogy ismét visszatértetek, már az a cél, hogy a Fényhozó ismét visszatérjen és a Szinteket ne eméssze fel a Hiba. Tény és való, hogy mindannyian a ti részeitek vagyunk és mindannyian a ti akaratotoktól függünk. Az Igék, a leghatalmasabb Kódok viszont szintúgy belénk vannak ékelve. Az Igék használatával lépjük meg a drasztikus lépéseket, ha úgy látjuk szükségét. Ilyenkor egy erőhullám söpör végig a Szinteken, amik a Fényhozó nélkül most még sebezhetőbbek, mint eddig. Ezért van szükségünk rá. A Herceg most úgy látta megfelelőnek, hogy felnyitja a beleékelt Igék egyikét, ezzel megtörve a közte és a Vándora közötti kapcsolatot… röviden elhagyott téged. Ennek értelmében a Kártyád üressé válik… és ez a hely lassan kidob magából. Ha most kilépsz, már nem jöhetsz vissza. - És akkor most hová ment? - kérdezett Róka, mikor Howl végzett. - Elment felkutatni az Árnyékot - felelte Farkas. - Az a lényeg, hogy innentől még gyorsabban meg kell találnunk a Kulcsokat - összegezte Howl, lelkiekben felkészülve a Vándorok esetleges kérdéseire. Amint meghallgattam a rövid ismertetést, ösztönösen a medálért nyúltam, de egyenlőre még nem szóltam semmit csak magamban mérlegeltem a dolgokat. *fetreng és hallgatja a szövegelést csukott szemmel 0 reakcióval, mert még mindig fáj* A templomba érve, látom a többi érkező vándort, és a hasonlóan értetlen tekinteteket. Köztük ott van Artemis, nem tudom leplezni az örömöm egy futó mosollyal integettem neki, de a jelenlegi helyzet sajna nem a boldog viszontlátás pillanata... Aztán Howl belekezd a magyarázatba, nem egészen értem mi ez az egész. Csak azt, hogy hiába beszéltem a bátyám fejével, már késő, és nagy bajban vagyunk. Aggaszt szenvedése, de most lépni kell valamit, mert sürget az idő. Látom a Cicámon, hogy a hallottak egyre csak sápasztják, de nincs más akihez fordulhatnék, így közelebb lépve súgom fülébe a kérdést. - Mégis mihez kezdjünk most, Shelly? Templomban: Howl ezután nem akart szólni. Herceg árulása, egy védelmező Ige feloldása ki tudja még mit von maga után. Meglehet az egész világuk darabjaira fog hullani... ismét. De az is lehet, hogy mindez csak őket izgatja. A Vándorok nem emlékeznek a múltra, talán nem is tudják felmérni, hogy mi miért van. Talán. A hirtelen beállt néma csendet Shelly válasza törte meg. - Most vagy megvárjuk a bátyám következő lépését, vagy összeszedjük magunkat és befejezzük azt, amit elkezdtünk. A Fényhozó Csillagai nélkül a Szintek darabokra hullanak. Ha az Árnyék vissza is tér nem lesz mi ellensúlyozza őt. Nem igaz Howl? - Sajnos azt kell mondjam Shelly, hogy mindegy mi fog történni. Bármilyen számítást is végeztem, ez a hely meg fog semmisülni. Nagyon kicsi az esélye, hogy a Fényhozó és az Árnyék egyszerre ébredjen fel és egyszerre lépjen a Végső Szintre... főleg most, hogy az egyik védelmező Igét megtörték. A Vándoraink nem emlékeznek és valljuk be, pontosan ezért nincs is okuk itt lenni. Annak idején elbuktak, egy külső akarat kapcsán visszatértek, de ez nem az ő akaratuk volt. Most arra kell választ találniuk, hogy akarják-e ezt az egészet. Belecsöppentek, de rajtuk múlik, hogy valóban változtatni akarnak-e az itteni helyzeten. Míg Howl borús hangulatban felelt Shelly kérdésére, Sehalim a fájdalomtól vergődő Michael-hez lépett. Ha nem is teljesen, de részben csökkenteni tudta a fájdalmát. - Mindazonáltal az lesz a legjobb, ha mindannyian visszatérnek a Valós világukba. Ha döntöttek, arról úgyis tudni fogunk - csatlakozott be Farkas. - Másrészről... A mondat többi részét nem hallottátok. A Kísértetek, a Templom Szintje ugrálni kezdett, akár egy rossz adás. Láttátok mint esnek szét, hangyásodik el az egész világ a szemetek láttára. A Kísértetek tovább beszéltek, mintha mi sem történt volna, aztán az egész hely lassan porrá omlott körülöttetek. A következő pillanatban megint Rewlandban voltatok. Semmi sem változott, úgy tűnt a város tovább élte a mindennapi életét. Senkinek nem tűnt fel, hogy hirtelen megjelentetek a város különböző pontjain... párban. //A párok a következő helyszínen jelentek meg: 1) Ishida + Ama - Matari Régiségkeresdő üzlet előtt. 2) Hassan + Möra - Egy renlari kávézó előtt.// Ahogy hallgattam a beszélgetést, szöget ütött a fejemben az a mondat, hogy döntenünk kell. Már épp kérdezni akartam amikor hirtelen minden elszemcsésedett és újra a mi világunkban találtam magam. Nagy örömömre mellettem volt Michelle is. - Szóval döntenünk kell mi?... - Mondtam inkább magamnak mint társamnak. - Yo! Mi újság? Minden rendben? - Kérdem immár Michelletől. Hazudnék, ha azt mondanám, értem, ami folyik is körülöttem, mert nem ._. Jóformán csak minden második szót értek, így elég gyakorta kell kérdőn néznem Rókára, hogy valamiféle mankót kaphassak. Bár az összkép még mindig nem akar összeállni az agyamba; úgy tűnik, ehhez én már túl hülye vagyok. Nem akarok semmi mást, csak leülni és lehetőleg megtanulni mindent, amiről a jelek szerint marhára lemaradtam. Szóra nyitom a szám, de rám se hederítenek, dumálnak tovább. Dühösen nézek a macskás lányra, amiért megelőz, majd karba tett kézzel várok, hogy mikor kerül ismét rám a sor; igencsak jól esne, ha nem csak szellemként foglalkoznának velem itt. Mikor úgy látom, végre ismét eljön az én időm... hát peeeersze, hogy nem. Tipikus. Inkább becsukom a szám, tekintve, hogy mindenki nem kívánatos személynek tekint itt engem, hogy még a buliból is kirúgnak, és megvárom, amíg az egész hangyaműsor véget ér. Még az sem nyugtat meg, hogy ocsúdásunk után egyrészt békésebb helyre kerültem, másrészt ismerős arc dereng fel mellettem. Megfordulok, kezem ökölbe szorul, és akkorát ütök a legközelebbi kőfalba, hogy úgy érzem, az egész világ beleremeg. A fájdalom kissé visszahozza az ép elmémet, de a dühöm nem csillapul. Szitkozódva, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal tűzdelve küldöm el a Hét Pokolba azokat, akik ebbe az egészbe belekevertek. Annak ellenére, hogy a beszélgetés nagy részét hallottam, nem igazán voltam olyan állapotban, hogy kérdéseket tegyek fel, vagy különösebben el tudjak gondolkodni az elhangzottakon...bár látszólag ez egyetlen kísérőt hatott csak meg, aki odalépett hozzám és valahogyan kiűzte a fájdalom nagy részét. Zihálva biccentek neki, megrázom magam és úgy tűnik végszóra tápászkodok fel, hirtelen csak néma tátogást látok a kísérők száján és minden kezd elmosódni. Shellyre nézek ijedten, próbálok felé menni, de egyetlen lépés után már se a templom, se ő nem látható, helyette egy ismerős helyen állok és emberek sétálnak körülöttem mit sem törődve meglepődött ábrázatommal és a strapának hála viseltessé vált ruháimmal. Csak akkor veszem észre, hogy nem vagyok egyedül, mikor valaki egy szépet csattant mögöttem a falba és elkezd káromkodni. ~Ez a kölyök mintha az előbb a templomban lett volna.~ - még a gondolat végére se érek, önkéntelenül is megragadom a vállát. - Gyere velem. - már nem csak azt az ostoba Herceget, de Shellyt is meg kell találnom. De legalább olyan helyre kerültem, amit ismerek, el is indulok egyből hazafelé. Egy háborúhoz katonák mellett fegyverek is kellenek, no meg valami normális ruha... A hallottak alapján még nagyobb a baj, mint gondoltam. "Segítenem kell a Kísérőmnek, amiben csak tudok", ez járt fejemben szavai hallatán, ám közben úgy döntöttek jobb ha visszamegyünk a valóságba. - De...! - kiáltom, azonban a templom porrá omlott szemem előtt és a város egy ismeretlen pontján találtam magam. Szerencsére nem egyedül. - Artemis! - kiáltom, s kedves szavaira úgy érzem egy pillanatra el hagy az erőm, el is vesztem egyensúlyom, így belé kapaszkodom. - Már, hogy lenne minden Mondom, miközben könnyek szöknek szemembe. //remélem a kövi körben folytathatjuk a beszélgetést, mert akkor nem baj ha nem írom most le a további terveim elég akkor, ugye? |
| Serena | 2014-04-04 17:26 |
|
//Megpróbálok még ma reagálni, de épp úgy felhúztak melóban, hogy füstöl a fejem... //
|
| Agatha Arashy | 2014-04-04 22:21 |
|
//Remekek vagytok és igen, a pároknak lesz lehetősége tovább beszélgetni! Seri nem kell sietned, a kört majd csak hétfő este fogom zárni.// |
| Serena | 2014-04-05 08:42 |
| //Ok köszi, akkor még van időm összeszedni újra a gondolataim, amik szétszéledtek egy hónap alatt // |
| Serena | 2014-04-06 20:19 |
|
Végre eldöntöttünk volna valamit közösen, de erre a világnak kötelessége volt rákontráznia... Jött laza lökéshullám, ami végigsöpört az így romos szintünkön, aztán mire felocsúdtam a Templom felé repültünk az én kicsi Prüntyőkémmel... Végig a saját szintem és Pityu körül forogtak csak a gondolataim. Mikor a Templomba érkeztünk kiszúrtam pár ismerős arcot, de inkább előhívtam szárnyaim és feljebb libbentem egy sötétebb sarokba közben intettem Pituynak, hogy ha végzett jöjjön oda ő is addig csak hallgatózó szerepkörben veszek részt ebben a kupaktanácsban. A Templomba érve Pityu Carlával együtt vonult feljebb, közvetlen a többiek felé. Úgy tűnt ő sem akar beleszólni ebbe a díszes beszélgetésbe. - Várjuk meg a végét - jelentette ki sokat sejtető mosollyal. Úgy tűnt nem most csinált ilyet először és akár a megérzése, akár valami más vezérelte is, a javaslata helytálló volt. Nem telt bele sok idő és a többiek egyszerűen eltűntek, kiléptek a Szintekről. A jelenségre Pityu összevonta szemöldökét, majd szinte tátogva súgta neked. - Howl ravasz játékmester. Azzal, hogy Herceg megtörte az Igét nem csak a saját Játékosát gyengítette, hanem mindenki másét is... aki eddig túlélte az esetet. Szerencsére, minket nem olyan könnyű irányítani. Szemeiben furcsán megszállott fény csillant, olyané, aki a közömbös külső ellenére nagyon is tudja mi zajlik körülötte. Nem tétováztam egyből a lényegre tértem, elmondtam, neki azt a konzekvenciát, amit ezen végighallgatott csevej szült. -Nem járnánk jobban mi is az Árnnyal? Akár a szintünket is megtarthatnánk azt a kevéskét, ami megmaradt belőle. Szerintem egyikünk sem vágyik vissza a valóságba vagy a halálra. Visszaállíthatnánk akár egyensúlyt is, ha mindkettejüket megtaláljuk, de nekem elég a fél megoldás is, ha neked is. -fejezem be monológom majd kérdőn nézek rá. Egyértelmű volt, hogy ő többet szűrt le korábbi csevejből, mint amennyit elárult nekem az szemei mindent elárultak. Reménykedve vártam válaszát közben a hajammal babráltam. *- Félmegoldással nem megyünk sokra - felelte végül, szemeivel továbbra is a vitatkozó Kísérőket figyelve. - Ahhoz, hogy ez a világ ismét egyensúlyban legyen kell a Fényhozó és az Árnyék is. A Fényhozó épít, az Árnyék kordában tartja ezt. Ha először az Árnyékot hozzuk vissza rá kell vennünk, hogy úgy járjon el, ahogy nekünk a legjobb. Ez viszont nehéz lesz, remélem tudod. Elmosolyodott a többieket nézve. - Howl taktikája egyszerű, de hatásos. Össze akarja gyűjteni a Kulcsokat, felhasználva az itt elrejtett tudást, hogy visszaszólítsák a Fényhozót. Pontosan tudja hova van elzárva, de még nem enged hozzá senkit, amíg a Kulcsok nincsenek egyben. Herceget és a Patkányt ezért nem hajkurássza. Kell egy másik csapat, amelyik felkutatja az Árnyékot, majd ha ő is megvan... - Pityu ragadozómosolya semmi jót nem ígért. Miután ezt rendezte magában ismét feléd fordult. - Válassz; építeni, vagy rombolni akarsz?* -Szerintem egyértelmű, ha nem szereted a fél megoldásokat! Először el kell pusztítanunk a régit, hogy újat építhessünk!- mondom szintén vigyorogva... [ Módosítva: 2014.04.06 20:23 ] |
| Serena | 2014-04-07 20:26 |
| Már nagyon várom a frisst ^^ |
| Elayan | 2014-04-07 21:32 |
| //Csatlakozom az előttem szólóhoz. Viszont van egy olyan érzésem, hogy éjfélig megint nem lesz semmi. // |
| Agatha Arashy | 2014-04-07 21:47 |
| //Jelenleg Kill-o-matic nevű játékosunk reagját várom, aki hosszú kihagyás után ismét visszatérne. Egyedül az ő posztja hiányzik, de igen, sajnos esélyes, hogy éjfél előtt megint csak nem tudok posztolni. // |
| Serena | 2014-04-07 22:04 |
|
1 hónapig érett tuti valami szaftosat kapunk ^^
|
| Elayan | 2014-04-07 22:26 |
|
//Hát, ha az én sokkomnál is szaftosabb lesz... Leesek a székről nevettemben, az tuti. Gyerünk, Shin!// [ Módosítva: 2014.04.07 22:26 ] |
| Serena | 2014-04-07 22:34 |
|
Mitől sokkoltál? o-O [ Módosítva: 2014.04.07 22:34 ] |
| Elayan | 2014-04-07 22:47 |
| //Testcserés (transzi, bár Agatha biztosított, hogy teljes értékű kislány a kincsem) akciótól. // |
| Serena | 2014-04-08 00:16 |
| //Megtapiztad alul és a 2 makkos nem volt túl megnyugtató, amit kitapintottál // |
| Elayan | 2014-04-08 08:11 |
|
//Ööööm... Majdnem. Shin reagja kb mikorra várható, meg azután a mesélői?// |
| Serena | 2014-04-08 08:35 |
|
Egyenlőre be kell érnünk ezzel: spoiler
 |
| Agatha Arashy | 2014-04-08 19:53 |
|
*fejét veri a falba* Kill reagját tegnapra vártam, mert neki is szóltam az (tervezett)időpontról. Ezzel szemben úgy fest ismét IRL gondok jöttek nála elő, mert szombat óta nem volt fenn AA-n. ( Ma 22h felé posztolom a következő kört (ennyit még hajlandó vagyok várni). |
| Serena | 2014-04-08 21:05 |
| 55 perces encounter indul |
| Elayan | 2014-04-08 21:44 |
|
//Csak nem izgulsz, hogy mi lesz veled a sötét oldalon, sith tanonc?// ------------ //Kicsit megcsúsztunk. // [ Módosítva: 2014.04.08 22:34 ] |
| kill-o-matic | 2014-04-08 22:34 |
| //még élek! >. |
| Agatha Arashy | 2014-04-08 22:37 |
| //Kill drágám! Már csak rád várok! Posztolj, gyorsba írok neked egy reagot és küldöm is a kört! ^_^ *nem a legjobb dolog a hasmenés, de ezúttal Kill javára vállt xD* |
| Elayan | 2014-04-08 22:41 |
// //
|
| Serena | 2014-04-08 22:43 |
|
- kill-o-matic írta:
//még élek! >. - Ez még mozog uram!
- Gyorasan erisszen belé még egy tárat tizedes! |
| kill-o-matic | 2014-04-08 22:51 |
| //hol lehet nevet váltani? ezt a barátságtalan nicket még a piskótatekercs se teszi sokkal aranyosabbá xD |
| Serena | 2014-04-08 23:08 |
| Egy százas lesz! |
| kill-o-matic | 2014-04-08 23:19 |
|
- Han találkozott egy másik Játékossal, sejtettem, hogy benne van a dologban - folytattam a témát a rövid, könnyes búcsú után. Pár másodpercig csak hallgattam, aztán megvontam a vállam és tanácstalanul néztem rá. - Hogy miért? Hát azt én is tudni szeretném. Mi ez a Red-es titkolózós dolog? Avass be, légyszi. AC3? Mindegy, ha cimkézve van, megtalálom. - ezzel le is léptem, a telefonom pedig megzörrent...Angelique írt, Neil viszont bogarat ültetett a fülembe. Mi van, ha valami nem stimmel Angel-lel? Azt leszámítva, hogy Bioborg...Az ajtó előtt visszafordultam és benyitottam. - Nem jönnél inkább velem? Igaz, úgy akár egyedül is mehetnél, de addig is beszélgethetnénk...úgy érzem van miről. Apád már meg sem próbálta megérteni a körülötted zajló dolgokat. Szomorú sóhajt hallatott, mikor kiléptél az ajtón az AC3-ért. Tudta, hogy Han Tesztelő volt és abban sem kételkedett, hogy segít Athal-nak, sőt, még azt is megértette, hogy miért vette át tőle ezt a terhet. Ahogy Facto ájult testét figyelte, akaratlanul is a tarkójához nyúlt. Mikor ismét kinyitottad az ajtót ez a mozdulat nem tűnt többnek egy gondolkodó tarkó vakarásnál. - Történt valami? - érdeklődött csodálkozva. - Mi lehet olyan fontos, ami nem várhat az AC elhozásáig? Ezután önkéntelen reakcióként nézett karórájára, majd bajusza alatt morgott valamit. - Legyen, úgyis itt az ideje, hogy kikérjem a labor eredményeket. Még utoljára ellenőrizte Facto állapotát, a beállításokat, de mivel gondolatban az egész művelet nem lesz több fél óránál, nem tartott életveszélytől. Miután kilépett melléd a folyosóra, az ajtót kulcsrazárta indult meg a raktár felé, várva, hogy mi volt az a nagyon fontos dolog, ami miatt neki is jönnie kellett. Amikor visszaértem a tarkóvakarásra, valamiért nekem mégse tűnt szimpla tarkóvakarásnak, még ha az is...ez után a sok Bioborg sztori után túl gyanakvóvá váltam. - Nem történt semmi, de nem meséltél a tagról akit Red titkolt. Nemsokára indulnék Angeliquehoz...és ha ő az, tudnom kell, hogy miről van szó. Meg hát... - pillantottam a padlóra - Nem tudom, hogy mi az az AC3. Úgyhogy taníts, mester! - Idétlenül nevettem, de a következő másodpercben már komoly tekintettel néztem rá. - Apa...ellenőrizhetném a tarkód? ~ Így minden értelmet nyerne...ja mégse, mert ő eddig nem tudta, hogy Tesztelő vagyok.~ Minél többet tudok meg erről a Projectről annál kuszábbá válnak a gondolataim, a kérdések száma pedig csak nő és nő. Most pedig itt az esély, hogy legalább pár kérdésem megválaszolódjon, így néztem Neilt és vártam a válaszokat. Neil némán hallgatott végig, egy árva mosollyal jutalmazva erőtlen viccedet. Sajnos az őt gyötrő gondok egy fokkal nagyobbak voltak, mint amit látni engedett. - Annak idején, a "Crimson project"-nek, vagy "K project"-nek volt egy előzménye, amit találóan AngelAsh-nak hívtak. A "Dupla A" egy olyan fejlesztés volt, ami nagyjából tizenöt éve kezdődött és... már nem tagadom... mi indítottuk el. Red, Athal, Milian, Archer és én. Annak idején az Ardor zászlaja alatt dolgoztunk, ki nagy befolyással bírt a haditechnika terén. Az AngelAsh lényege igen egyszerű volt; egy halhatatlan osztag létrehozása. Mivel a test halálát nem lehet maggátolni, az öngyógyítás pedig jelentős vérveszteség esetén képtelenség, azt kellett meggátolnunk, hogy a katonák lelke eltávozzon és szükség esetén egy másik testbe bújjon ezzel folytatva küldetését. Ehhez pedig az kellett, hogy megtörjük a természetes folyamatot. Mi tagadás, túlságon is magabiztosak voltunk, hittünk a tudomány erejében és abban, hogy ennek segítségével a halál áthidalható. Hant ebben a projektben ismertem meg. Ő volt ez egyik Tesztelő, ki, mint halálra ítélt katona, vállalkozott erre. Természetesen a projekt megbukott. Red a családját áldozta fel ezért, Athal-nak el kellett tűnnie a nyílvánosság elől. Ő a rendszer szerint nem is létezik, papíron belehalt a projekt bukásába. Milian és Archer esetében viszont ez valóság volt. Ők meghaltak, maguk mögött hagyva ikergyermekeiket, Michelle és Michael V. Angel-t. Én megúsztam annyival, hogy végkielégítést kaptam és visszavonulhattam kórházi alkalmazottnak. Habár... valamilyen szinten én is vesztettem. Onnantól kezdve már nem élünk olyan fényűzően, mint régen, de nem akartuk, hogy ezt te is megérezd. Az AngelAsh után azt hittem az Ardor lemondott a tervéről, de úgy tűnt nem adta fel ilyen könnyen. Athal csak részben tájékoztatott arról, hogy a project újra indult, de már nem akartam csatlakozni. Így nem is tudhattam, hogy te is benne voltál. Az Angelique, mint név pontosan tíz éve tűnt fel először. Athal örömködve mesélte, hogy az AngelAsh által felfedezett másik világ egyik alapkonzekvenciáját sikerült megtalálniuk és befolyásolniuk és ezt először Angelique-nek keresztelték, hűen az AngelAsh-hoz... de lehet csak a régi paranoia beszél belőlem. Túl sok minden volt akkoriban, amibe a bukásunk után már nem akartam belefolyni. De abban biztos vagyok, hogy ha azaz Angelique lépett veled kapcsolatba, akit Redék annak idején elfogtak, akkor jobb, ha messzire elkerülöd. Mondandója végén értétek el a raktárat, amit ezután egy kártyával nyitott ki, a szükséges kód beütése után. Bent üvegfalak mögé rejtett polcokon, üvegcsék és különféle műszerek helyezkedtek el. - Ez a hely be van kamerázva, itt jobb, ha nem matatsz rajtam. Egyébként is, mit keresnél rajta? - érdeklődött, míg odasétált a megfelelő szekrényhez, majd azt feltárva, kivette a megfelelő üveget, amin valóban az AC3 volt felcimkézve. Barna üveg volt, benne egy áttetsző folyadékkal. Végighallgatva apám válaszát először ítélkezően néztem rá és mérges is lettem, de megpróbáltam a legtermészetesebben válaszolni. - Ez a project meg is érdemelte a bukást, ha az volt a tervetek, hogy olyan katonákat teremtsetek, akik azért harcolnak, hogy újra és újra meghalhassanak...nem? - a kérdést másodpercekkel később tettem csak hozzá, végül is érdekelt, hogy ő ennyi idő elteltével miképp vélekedik erről a gerinctelen projectről. Bár az is érdekelne, hogy miért engeded Hant ennyire közel hozzám, ha ilyen veszélyes. De mi köze a mi projectünknek a Dupla A-hoz? Azt mondtad "újraindul"... Ugye nem az a terv, hogy belőlünk is ilyen halhatatlan katonákat csinálnak? Mondj el mindent a K-projectről. Mindent, amit tudnom kell! Itt megálltam egy kicsit, először el akartam engedni a fülem mellett az Angelről szóló sztorit, de eszembe jutott valami. - Miért veszélyes rám nézve az az Angelique, akiről beszéltél? Akit én ismerek arról annyit tudok, hogy az egyik Ardor lánya... és Bioborg. A te tarkódra is azért vagyok kíváncsi, hogy láthassam, hogy ember vagy-e, vagy sem. Nem baj ha nem vagy ember, mármint nem tudom, hogy van-e még negatív a Bioborglétben, nem tudok túl sokat róluk, de Angelique mondott valami olyasmit, hogy a Bioborgok és a Tesztelők nem lehetnek túl sokáig közel egymáshoz. Megint sokat kérdeztem, mi? Egyre több kérdésem van, de amíg nem kapok mindre választ, fogalmam sincs, hogy mit lépjek... ~Angelnek is vissza akarok írni, de egy kicsit többet kell róla tudnom...és az se kizárt, hogy neki fogalma sincs arról, hogy rossz. Már ha az...~ [ Módosítva: 2014.04.08 23:19 ] |
| Serena | 2014-04-08 23:21 |
| Na vajon még ma kikerül-e a főszál Eldördült a rajtpisztoly induljon a verseny az idővel |
| Agatha Arashy | 2014-04-08 23:52 |
|
//Nya akkor essünk neki végre a következő körnek. A pároknak ugyanúgy lehet PM-ben és Skype-on is folytatni, csak annyit kérek, ha kellek, mindenképp jelezzétek. 17. kör Elayan, Erodon: *A Csuhások megkapták a parancsot és úgy tűnt a játszma ismét mozgásba lendült. De az irányát egyelőre csak ők maguk ismerhették. Sid és Zsebi, amint meghallották Lock kérdését elmosolyodtak, Zsebi el is röhögte magát. - Rossz ajtón kopogtatsz - veregette meg vállát Sid. - Jó haverunk vagy, de mi már foglaltak vagyunk. - - Másoknak és máshogy tartozunk - tette még hozzá búcsúzóul Zsebi, majd intettek és mentek a dolgukra. Leo türelmesen várt a válaszotokra, miszerint merre is akartok menni. Természetesen nem volt szabály, hogy közösen mozduljatok, bár Leo aggodalma már nem ugrott nagyobbra attól, hogy húgát mással látja és egy alternatív világba küldi. Hányszor, de hányszor megtette már. - A Kártyád hollétét nem tudom biztosra mondani - felelte végül Lock-nak. - De egyelőre azt kell eldöntenetek, hogy elsődlegesen mi után akartok kutatni. Talán a Kísértetekkel való találkozás most sok mindenben segítene, főleg, ami az Árnyékot és a Fényhozót illeti. - Ha viszont itt maradtok, nagy esély van rá, hogy Red vagy Han értetek jön. Fifty-fifty - csatlakozott be JJ. - Az átkelés csak akkor nem fáj, ha önakaratodból teszed. Sajnos, ha mi nyitjuk meg, akkor az sosem megy fájdalommentesen - felelte Leo, húgára nézve. Mindeközben a hely hangulata mit sem változott, mintha mi sem történt volna. Mindenki fizetett, ennél többet meg nem kérdezett a kocsmáros sem. Nem volt miért, csak sokat sejtetően mosolygott JJ-re, mikor a pulthoz ment és megint rendelt. Nem tűnt túl rózsásnak az állapota. - Amíg döntötök, gyertek velem. Kint megvárjuk JJ-t - javasolta Leo, a pincejárat felé indulva. Kint kellemesen hideg idő volt, az utca sem volt túl forgalmas. Ez nem a városközpont volt, ahol hatalmas tornyok és még hatalmasabb reklámok hirdették magukat. Hétköznap délutáni átlagos forgalom, átlagos történései. Furcsán ért titeket ez a felismerés és egy pillanatra még jobban eltávolodtatok attól, aminek a múltban hittétek magatokat. Az átlagos szó már korántsem illett rátok. Egy kísérlet, egy olyan csoport tagjának lenni, amelyik az élettel és főleg mások életével játszik, egy olyan célért, amit még mindig homály fed… őrültség. Nem volt rá jobb jelző. Hallottatok más emberekről, akiket hasonlók miatt dugtak diliházba, akik Isten, vagy a világ küldöttének tartották magukat és változást szajkóztak. Jobban belegondolva a helyzetetek kicsit hasonlított hozzá, még ha ebben az őrültségben nem is önszántatokból vettetek részt az első napokban. Leo nem ment messzire, csak a kocsma bejárata melletti falig. Ugyanaz látszott rajta, mint mindenkin, aki ebben az egészben részt vesz: folyamatos fáradtság, a rizikó, hogy bármely pillanatban meghalhat. A többi járókelőhöz képest sokkal sötétebbnek tűnt, de ezt kétségtelenül a benne fészkelő „Árnyék Kód” okozta. - Szóval? - kérdezte ismét, hátha az eltelt két-három percben sikerült tényleges döntésre jutnotok. Ishida, Amarillis: Az ószeres előtt nem volt nagy forgalom, igazán csekélység a délelőttihez képest. Délután volt, ezt az utcán álló oszlop kijelzőjén is láthattátok. Miközben beszélgettetek, vagy kitárgyaltátok a lehetőségeiteket, az üzletből hangos nevetés szűrődött ki, majd az ajtó kinyílt és egy elegáns kiállású, huszonéves, fekete hajú férfi lépett ki rajta, vidáman. Zöldeskék szemeivel csak egy pillantást vetett rátok, majd fordult is a nyomában haladó öreg felé. - Ne aggódjon uram, olykor jobb vagyok, mint bármely kocsma a környéken! - tréfált a hajlott hátú férfi, kecskeszakállát simogatva. - Ha az italkínálatot is bővíti, ehhez nem férhet majd kétség - nevetett. - Ugyanakkor kérem, tartsa magát a megbeszéltekhez. Nem akarok újabb problémát. Mondata végén az öreg is észrevett titeket, de ez a mozdulat nem jelentett többet, vagy mást annál, minthogy észlelte a jelenléteteket. Miután biztosította a férfit a dolgok biztos menetéről, elváltak útjaik. A fiatal férfi mellettetek haladt el, mosolyát megőrizve, egy úrias biccentéssel üdvözölve titeket. Valamiért furcsa volt, mikor a közeletekbe ért, de ez a sejtelem hamar tovaszállt bennetek, elvégre manapság Rewlandban ritka az efféle kiállású ember… másrészt a Szintek után lehet mindent furcsának találtok. - Valami gond van fiatalok? - szólított meg titeket az öreg, hangjában egyszerű érdeklődéssel. Mégiscsak a boltja előtt álltok. Hassan, Möraja: Renlar negyede Michael számára pont olyannak tűnt, mintha Factonak kellett volna Touh-ban navigálnia. Az Angel rezidenciát hamar megtaláljátok, az ajtóban pont az egyik cseléd ténykedett. Úgy festett az eltűnésetek nem okozott nekik különösebb problémát, de ez nem volt furcsa. Akadtak olyan napjaitok az egyetemi évek alatt, amikor naphosszat távol voltatok. - Szép napot uram… mi történt önnel? És ki a vendége? - érdeklődött a cseléd, amint odaértetek. Nem volt tolakodó, sem dorgáló, mindössze váratlanul érték a fejlemények. A ház nyitva állt előttetek. Serena: *A válaszod után Pityu elégedetten mosolygott. Nem volt titok, hogy ő is - valami kapcsán - jobban vonzódott az Árnyékhoz, mint a Fényhozóhoz. - Akkor már csak arra kell rájönnünk, hogy őt hova rejtették… vagy ő maga hova bújt el. A Fényhozó valószínűleg a Szinteken van, különben Howl nem itt lenne. Kapcsolat ide vagy oda, ismeri azokat a kiskapukat, amikkel átjárhat a Vándora oldalára. Már csak az a kérdés, hogy az Árnyék a valóság mely részlegén van… és az sem mindegy jelenleg hogy nézhet ki. Pityu csendben morfondírozott magában, amíg a többi Kísérő lent beszélgetett. Az ügyük nem sokat változott, mindössze annyival lett több, hogy Howl tovább szorgalmazta a Kulcsok begyűjtését és vázolta nekik a személyes helyzetet. Ebből kiderült, hogy a Vándorok és a Kísérők kapcsolata nem örökéltű. - A valóság ideje szerint talán egy, vagy két hetünk maradt biztos megoldást találni. Ennyi idő kell ahhoz, hogy ismét aktivizálják a Flemiát. - Ez nem a legjobb hír. Egy hét alatt nem hiszem, hogy komplett megoldást tudunk biztosítani a Vándorok részéről. Bárhogy is nézzük, rajtuk múlik a dolog legalább ötven százaléka. A másik része a Csuhásokon illetve tőlünk függ - fejtette ki véleményét Sehalim, amivel mindenki egyetértett. - De hogy hozzuk össze az egyensúlyt közöttünk? Mert egy hét alatt csak ezt a megoldást látom értelmesnek… arról nem is beszélve, hogy a bátyám szokásához híven felrúgta megint az egészet. Shelly kérdése után, Pityu sokat sejtetően nézett rád. Egyértelműen tőled függött, hogy az Árnyék, vagy egy Csuhás után vetitek magatokat.* Kill-o-matic: *Neil már az üveggel a kezében ejtett meg egy szomorú mosolyt. - Talán még Red mondta egyszer, hogy „emberként ne akarj istent játszani”. Azóta tartom magam ehhez a kijelentéséhez. De nem tudsz olyan tudóst, olyan feltalálót mondani, aki ne játszott volna el a gondolattal. Alkotni valami nagyszabásút az ország védelmében… ez akkoriban egy remek lehetőségnek tűnt. Viszont ennyi idő után én is elismerem, hogy ez egy embertelen kísérlet volt. Han már egyáltalán nem veszélyes. Bioborg, ezt elismerem, de papíron ő is halott. Ő is megtapasztalta ennek a kísérletnek a hátulütőit és közvetlen a „halála” után állt mellém inasnak. Elhiheted, hogy minden óvintézkedést megtettem, mikor előállt a tervével. Bár számára is fájdalmas emlékezés volt, eldöntötte, hogy igyekszik mindenbe beavatni, ami fontos lehet és amit ő is tudott a rendszerről. Mikor kijelentetted, hogy Angelique az Ardorok közé tartozik csak a fejét csóválta. Talán ez pont olyasmi volt, amit nem akart hallani. Miközben beszélt ismét a folyosóra terelt, hogy ne legyetek a raktár kamerái előtt. - Sajnos mindenre én sem tudok válaszolni, de nagyvonalakban el tudom mondani, hogy minek az árnyékába keveredtél… és nem, én magam nem vagyok Bioborg. Akkor nehezen lenne édesanyád ismét várandós. A bioborgok ugyanis nemzőképtelenek, ha nőről van szó, akkor az a személy meddő, lévén a teste nem más, mint szintetikus anyagok halmaza. Azaz Angelique akiről én tudok, semmiképp sem emberi és pont ezért kiszámíthatatlan. Sosem tudhatod mikor mire számíts tőle… sajnos. Felsóhajtott, majd úgy döntött inkább rátér arra, amiben igazán érintett vagy. Habár Angelique már jócskán érintette ezt a témát. - Ami pedig a többit illeti… az AngelAsh-ról már tudod, hogy milyen alappal rendelkezett, a Crimson ennek a szövevényes utóda. Abból, amit Athal elmondott nekem csak annyit szűrtem le, hogy az Ardor mentette a menthetőt. Elindította a Crimsont, mi az AngelAsh szabályozását jelentette. A Dupla A idején sikerült rájönnünk, hogy a Túlvilág nem más, mint egy hatalmas energiafolyam… legalábbis így lehetett összegezni az eredményeket. Az Ardor ezen felbuzdulva azon munkálkodott, hogy megszerezze ezt az energiát és ebből nyerjen pénzt, pótolva az Angel alatt kiesett összeget. Ez lett végül a Flemia, mi majd a tervek szerint lassan kiváltja az elektromos áramot. Ugyanakkor úgy tűnt nem volt képes teljesen lemondani az első tervéről, bár azt nem tudom miként akarta újraindítani. Ebben talán Athal, talán a te tapasztalataid segíthetnek. A Tesztelők között szerintem már nem volt rá jelentkező, a belső körökben szégyenletes bukás volt az, amit mi csináltunk. Csak abban vagyok biztos, hogy amíg nem adnak a kezedbe fegyvert, vagy nem végeznek veled pszichikai tesztet, addig nem lesz belőled katona. Áh, ezt még beteszem. Mondata végén ismét a saját laborja felé indult, ám mikor kinyitott a kulcsra zárt ajtót, egy pillanatra megállt benne az ütő; Facto teste eltűnt. A gépek egysíkúan csipogtak, jelezve, hogy már nincs mit vizsgálniuk. Se az ablak, se más ki-, vagy bemeneti nyílás nem látszott. - Ez meg hogy lehet? A saját lábán nem mehetett el - morogta Neil, egyenesen az asztalához lépve, hogy a gépén visszanézze a szobában jelenlévő kamera képeit. Tíz perc után csak annyit láthattál, hogy arca elfehéredik a döbbenettől. - Egy Csuhás? Az hogy lehet? Ők… nem… ez lehetetlen… [ Módosítva: 2014.04.09 20:31 ] |
| Elayan | 2014-04-09 08:19 |
| //Facto, lol. // |
| hassan | 2014-04-09 08:51 |
| //Lehet ideje lenne elolvasnom a többiek reagját is, mert átfutás alatt elég sok érdekességet találtam, amit azért jó lenne bővebben tudni. xD// |
| Agatha Arashy | 2014-04-14 19:38 |
|
//Hassan: az eddigi reagok nálam vannak, kimentve, így ha szükséged van rájuk, csak szólj. Bár ez legtöbbször csak arra kell, hogy mindenki visszakereshesse a saját reagjait. És megkérek mindenkit, aki még nem jelentkezett nálam, hogy kezdjük el a reagolásokat! Nem szeretnék úgy járni, mint az előző körnél. Ha nem láttok fenn Skype-on, akkor valszeg dolgozom, így PM-ben küldjétek a reagokat! (Seri, ne szólalj meg. xP) [ Módosítva: 2014.04.14 19:40 ] |
| Möraja | 2014-04-14 23:16 |
| //Én továbbra is rátok bízom magam, hisz tudjátok, babonából én csak akkor kezdek kört, ha nagyon muszáj Skype-om egyenlőre bejelentette a sértődötted valami miatt, igyekszem megoldani a baját, holnap pedig lesz valami áramszünet a városkánkban, hogy örüljünk XD Utána leszek elérhető itt is, ott is, mindenhol XD// |
| Agatha Arashy | 2014-04-15 00:26 |
| //Möra: Hassan már jelezte, hogy felvette a veled a kapcsolatot, így az egyezkedés már rátok van bízva. Döntsetek el melyik megoldás lenne nektek a legkézenfekvőbb és ha kellek, úgy egyszerűen küldjétek át nekem a reagokat. |
| Serena | 2014-04-16 01:10 |
|
Agatha Arashy írta:
Felhívás keringőre?//(Seri, ne szólalj meg. xP) Shall we dance? spoiler
PM? Are u sure? |
| Agatha Arashy | 2014-04-16 20:50 |
|
Serena írta:
Agatha Arashy írta:
Felhívás keringőre?//(Seri, ne szólalj meg. xP) Shall we dance? spoiler PM? Are u sure? Úgy tudtam, hogy nem bírod ki. Viszont tőled is várok reagot a folytatással. |
| Serena | 2014-04-17 19:46 |
| Most nem vagyok aktívan net közelben szerintem, aztán páromékhoz megyek az ünnepekre talán holnap vagy holnapután este utána már nem leszek szerdáig (elvileg). Lehet, hogy hagynak ott kockulni, de most prezentál őseinek szóval nem akarok rossz benyomást kelteni ^^ |
| Agatha Arashy | 2014-04-17 22:21 |
|
Serena írta:
Most nem vagyok aktívan net közelben szerintem, aztán páromékhoz megyek az ünnepekre talán holnap vagy holnapután este utána már nem leszek szerdáig (elvileg). Lehet, hogy hagynak ott kockulni, de most prezentál őseinek szóval nem akarok rossz benyomást kelteni ^^ Akkor jövőhéten majd rám jelzel, ha vagy, addig nem is kötnélek hosszan gép elé. A látogatáshoz sok jót kívánok és hajrá! ^^ És tényleg ne merj kockulni! |
| Möraja | 2014-04-17 23:57 |
|
Hajrá Sera \o/ Nálunk is lesz a szokásos évi húsvéti utazás nagyiékhoz, tehát kábé két napig ismét totális netnélküliség lesz majd részemről a hétvégén |
| Serena | 2014-04-18 18:58 |
| Most elérhető vagyok pár órára úgy intéztem meg kockulhatnékom van még egy kicsit mielőtt elvonulok "számüzetésbe"(leendő anyósékhoz) |
| Agatha Arashy | 2014-04-21 01:05 |
|
Megkésve bár, de törve nem,
[ Módosítva: 2014.04.21 1:06 ]
Minden Játékosnak üzenem: Boldog Nyulat mindenkinek!  |
| Serena | 2014-04-27 19:22 |
| Agatha valamikor Skype? |
| Agatha Arashy | 2014-04-27 20:05 |
|
Serena írta:
Agatha valamikor Skype? Szeretnék, de jelenleg nem tudom meddig nem tudok majd felmenni rá. -.- Kis közérdekű: A gépemen kijött a szériahiba, aminek értelmében használhatatlanná vált. Javítani csak súlyos pénzekért lehetne, aminek semmi értelme, mert annyiból már inkább veszek egy újat. De ez jelenleg nem áll módonban. Szüleim gépéről tudom elintézni a leveleket, onnan tudok ide is feljönni. Röviden: Skype-on bizonytalan ideig nem leszek elérhető, reagokat PM-ben tudok intézni, naponta 1x. Nincs más lehetőségem, mert nem tudok órákig gépnél lenni. |
| Serena | 2014-04-27 20:10 |
|
Akkor majd ha lesz új PC-sama Régi PC-kun emlékére:
 |
| Möraja | 2014-04-27 22:47 |
|
//Én meg el is felejtettem ide írni, hogy újabb miniszünet, mert az agyam ismét a vezetéssel van tele, szó szerint. Kedden ismét forgalmi vizsga, de kedvem rá kábé annyi, hogy nem találok rá hasonlatot >.> Utána leszek megint \o/ // |
| Serena | 2014-05-09 22:39 |
| Mi a szitu? |
| Elayan | 2014-05-10 11:52 |
| //Erodon és én reagolunk Agathaval pm útján, de lassan a végére érünk.// |
| Agatha Arashy | 2014-05-18 22:06 |
|
Sziasztok! Kis életjel, hogy nem felejtettem el senkit, de még mindig nincs gépem. Az, hogy mikor lesz, gőzöm sincs. Uszkve 80e az, ami most egyben kellene, de ha ez a pénz meg is van, hát elmegy másra... ahogy ez lenni szokott. -.- Ezen kívül arra is rá kellett döbbennem, hogy az eddigi játékok a régi gépemen maradtak, ergo még vissza se tudok keresni, hogy mikor mit és hogyan alkottunk (sajnálom az én agyam sem képtalan ). Így hát, ha valakinek megvannak az eddig lementett és átküldött reagok, azt megköszönném, ha PM-ben elküldené! |
| Elayan | 2014-05-18 22:16 |
| Az eddigi reagok, amikben részt vettem, végig megvannak. Plusz a lementettem minden kör Mesélőijét is, ha szükséged lenne rá. |
| Amarillis | 2014-05-18 22:26 |
| A 16. kör mesélői-ig meg van, onnan már nem sok kell. Küldöm |
| Agatha Arashy | 2014-05-18 23:05 |
|
Köszönöm, közben megérkezett a hiányzó dokumentum. Akiknek még tartozom máris írok reagot PM-ben! *igyekszik haladni, amennyire tud* |
| Serena | 2014-06-04 08:14 |
| //Wassup? // |
| Elayan | 2014-06-04 09:09 |
| //Agatha gépének megpurcanásával a játék is haldoklik. :/ // |
| Möraja | 2014-06-04 12:00 |
| //Nem baj az, türelem rózsát terem // |
| Agatha Arashy | 2014-06-04 16:58 |
|
Na fiúk lányok! Hosszú idő után annyi jó hírrel tudok szolgálni, hogy van egy kölcsöngépem, amire felrakhattam a Skype-ot, ergo bizonyos időközönként ott is elérhető vagyok. A legközelebbi ilyen nap Szombat (Júni. 7) 18.00-tól. És rázzuk fel magunkat, mert a game mindjárt véget ér, a küldetések teljesítve lesznek... vagy mindenki elbukik... majd meglátjuk! |
| Möraja | 2014-06-04 21:09 |
| Én majd igyekszem Részemről csak az biztos, hogy az este 6-7 még mindig nem jó, mert nálunk még él a családi vacsora és beszélgetés fogalma jövő hét szerdától utána hétfőig pedig skype kilőve. |
| Serena | 2014-06-04 21:35 |
|
Szombaton támadok skypon készülj! spoiler
[ Módosítva: 2014.06.04 21:36 ]
Én jövő hónapban utazok nyarnalni 25 napra szóval ott nem hiszem, hogy ezzel tudok foglalkozni, de majd max próbálkozok |
| Serena | 2014-06-06 15:48 |
| A holnap még áll Agatha? |
| Agatha Arashy | 2014-06-07 18:21 |
| Igen, áll a mai nap, fenn is vagyok Skype-on. Akinek elmaradása van, vagy játszani szeretne, az a mai napon megtalál. |
| Gin Kuro | 2014-06-09 22:24 |
|
Sziasztok! Érdeklődni szeretnék,hogy hogy is van most a játék?Látom skype-on megy a kommunikáció,de közben ide is van írva pár dolog,szóval,hogy hol folyik most lényegében a játék? Illetve,hogy lehet-e jelentkezni a játékba,illetve ha nem,akkor hogy áll,mennyi van még hátra következő jelentkezésig? |
| Agatha Arashy | 2014-06-09 23:27 |
|
Gin Kuro írta:
Sziasztok! Érdeklődni szeretnék,hogy hogy is van most a játék?Látom skype-on megy a kommunikáció,de közben ide is van írva pár dolog,szóval,hogy hol folyik most lényegében a játék? Illetve,hogy lehet-e jelentkezni a játékba,illetve ha nem,akkor hogy áll,mennyi van még hátra következő jelentkezésig? Szia! A játék jelenleg gép problémáim miatt csúszásban van, de a felosztása elég érdekes lett az utóbbi hónapokban. Félig Skype-on, félig PM-ben, félig fórumon zajlik, a gyorsabb haladás érdekében, ill. mivel elég sok lett az NJK, így azok mozgatása miatt vannak ilyen módszerek. Viszont az elkészült reagokat mindig itt posztoljuk, hogy követhető legyen. A játék most tart a 17. körénél, tehát van még max. 8 kör a végéig (25.kör). Utána a részemről 1 hónap szünet lesz, hogy (ha lesz jelentkező) egy új Mesélőnek adjam át a helyet, vagy ha nem lesz, akkor új játékot indítsak. Mivel a "Re:Kasumi Play" már a végénél jár, így új tagokat sajnos nem tudunk fogadni, de remélem ezt a rövidke időt még kibírod, hogy utána jelentkezhess. ^^ |
| Gin Kuro | 2014-06-10 16:14 |
| Köszönöm a választ,így már világos.Természetesen kibírom,és mindenképp jelentkezek majd a következő körbe bármilyen történet is lesz. |
| Möraja | 2014-06-10 17:13 |
|
Ahhoz képest engem még senki egyik irányból se keresett meg, én meg totál elfelejtettem, hogy a játékostársam egyáltalán megvan-e skypon vagy sem... XD Agatha, neked meg valami miatt nem enged írni, merthogy nem osztasz meg velem semmit. Te sem Pedig szombaton is voltam a megadott időben skypon direkt ezért, meg valamikor pár napja is láttalak. |
| hassan | 2014-06-10 18:04 |
| Eh...én nagyon el vagyok havazva, nem is voltam skypeon vagy...jó rég. xD De a héten megpróbálom összekaparni és elküldeni az eddigit, hogy haladjunk itt is (feltéve ha nem felejtem el). |
| Agatha Arashy | 2014-06-11 09:22 |
|
Möra: a legjobb tudomásom szerint te közölted velünk, hogy nem szeretsz Skype-on reagolni, ezért sem erőlködtem nálad ezzel a módszerrel. És eddig merőn azt hittem, hogy ehhez hűen maradva Hassannal PM-ben oldjátok meg. Viszont ha úgy van és látsz fenn, mindenképp írj rám, mert kölcsön gépem van, újra kellett rá rakni a Skype-ot. Ha ez nem megy, akkor itt PM-ben zargathatsz, mert olyankor ezt az oldalt is nézem. Hassan: ha így állsz kezdjétek el PM-ben, a gyorsabb haladás érdekében. Szerintem ez a megoldás mind a kettőtöknek megfelelőbb lenne. Gin Kuro írta:
Köszönöm a választ,így már világos.Természetesen kibírom,és mindenképp jelentkezek majd a következő körbe bármilyen történet is lesz. Ezt örömmel olvasom és remélem, majd együtt játszhatunk. [ Módosítva: 2014.06.11 9:22 ] |
| Möraja | 2014-06-11 10:48 |
|
Igen, közöltem, de tudtommal azt is, hogy megpróbálnám. Arról már nem én tehetek, hogy az egész csapatból nekem ketten vannak fenn skypen, ebből egyik letiltott, a másikra meg nem tudom ráírni, mert nem engedi a rendszer Hassan meg akkor ezek szerint szintén skype-ra megy inkább, ergo szerintem Facto lassan magától is megmurdel. XD Bár mától hétfőig nem biztos, hogy leszek skype-n, attól függ, a kölcsöngépen lesz-e/időm is akad-e rá. [ Módosítva: 2014.06.11 10:49 ] |
| Agatha Arashy | 2014-06-15 16:42 |
|
Möraja írta:
Igen, közöltem, de tudtommal azt is, hogy megpróbálnám. Arról már nem én tehetek, hogy az egész csapatból nekem ketten vannak fenn skypen, ebből egyik letiltott, a másikra meg nem tudom ráírni, mert nem engedi a rendszer Hassan meg akkor ezek szerint szintén skype-ra megy inkább, ergo szerintem Facto lassan magától is megmurdel. XD Bár mától hétfőig nem biztos, hogy leszek skype-n, attól függ, a kölcsöngépen lesz-e/időm is akad-e rá. Möraja: az, hogy nálad hányan vannak Skype-on nem a mi bűnünk. A játék már kb. egy éve tart, Erodonnal is sokat PM-eztél, ill. nem egyszer voltál csoportos beszélgetésbe is behívva. Ne haragudj, de senki barátlistáját nem követem nyomon. Az, hogy a Skype nem enged valakire ráírni, hasonlóképp egy olyan külső ok, amivel aligha tudnánk mit kezdeni. Ilyenkor megint csak azt tudom mondani, hogy PM. Amivel tudok szolgálni: sikerült úgy intézni az ügyeket, hogy gyakrabban tudok fenn lenni Skype-on, majdnem minden este. Ergo, visszatértem a rendes kerékvágásba, így tehát esténként ismét elérhető vagyok Skype-on és AA-n is. [ Módosítva: 2014.06.15 17:32 ] |
| hassan | 2014-06-15 16:53 |
| Ami a reagot illeti, itt most nem Möra hibája a dolog, itt AA-n már PM-ben lerendeztük több mint 1 hónapja kb. Az én saram lett volna már összeszedni és elküldeni a részünket, csak sose jutottam el odáig. Ma két VB meccs között ezt meg fogom tenni, hogy a mi szálunk is tudjon haladni. |
| Agatha Arashy | 2014-06-15 17:34 |
|
hassan írta:
Ami a reagot illeti, itt most nem Möra hibája a dolog, itt AA-n már PM-ben lerendeztük több mint 1 hónapja kb. Az én saram lett volna már összeszedni és elküldeni a részünket, csak sose jutottam el odáig. Ma két VB meccs között ezt meg fogom tenni, hogy a mi szálunk is tudjon haladni. Rendben, így legalább én is értem mi történik itt. Várom a PM-et. |
| Möraja | 2014-06-15 20:46 |
|
Arashy, szerintem nem érted O.o Nem azt akarom magyarázni, hogy nálam hányan vannak a listán a játékból, téged ismerlek ott fel, meg Serát. Seráról tudom, mi az oka annak, hogy nem érem el, terólad viszont gőzöm nincs, nekem azt írja, hogy nem osztasz meg velem semmilyen infot, magyarán letiltottál, de hogy okkal-e vagy sem, azt már nem tudom. Próbáltam újratelepítéssel-anyámkínjával megoldani, hogy tényleg nálam van-e a hiba, de nem biztos, hisz másokkal tudok cseverészni. Meghívást egyébként a legutóbbi megbeszélt időpontra tekintve nem kaptam, pedig figyeltem O.o Elvégre azt is akkor észleltem, hogy nem tudok rád írni, mert amúgy jeleztem volna, hogy Hahóó, itt vagyok :3 Holnap elvileg már megyek haza a géphez, szóval megnézem majd még, hát ha találok valami magyarázatot magamnál XD Hassan: Nálam addig vannak meg, hogy beléptünk a házba... O.o; [ Módosítva: 2014.06.15 20:50 ] |
| hassan | 2014-06-15 21:16 |
|
A skype nálam is kínlódik néhány embernél, nem küld el üzeneteket, befagy és hasonlók, de van akinél semmi gond. Szóval én nem feltételezném azt, hogy nem a program a hibás. A történet pedig nekem is addig van meg, mivel a cseléd egy NJK és szólt is, így gondoltam onnan már Agatha a soros. |
| Agatha Arashy | 2014-06-15 21:32 |
|
Möra: abszolút nem tiltok senkit Skype-ról. O.O Nem tudom mi lehet a gond, habár az is igaz, hogy nálam mindenkit úgy jelöl (jelenleg), hogy nincs bejelentkezve. Már a második kölcsöngépemet nyúzom, tehát még azt se mondhatom, hogy rendszerhibám van. :S Próbálj meg rám írni, ha fent vagy, hátha akkor engedni fogja. Ha mégsem, írj rám PM-ben és ott átdumáljuk a többit. Hassan: ne is mond, az első ilyen kaliberű probléma után igencsak elgondolkodtam rajta, hogy a jó öreg MSN-nel már rég le tudtuk volna mindenki körét. -.- És ilyenkor az a rossz, hogy még javítani sem tudunk a helyzeten. A reagotokat megkaptam, sorrend szerint Mörának fogom tovább küldeni, még a mai napon. [ Módosítva: 2014.06.15 21:37 ] |
| Elayan | 2014-06-15 21:35 |
|
//Öm... Csak egy tipp, de nálunk anya csinálta azt, amikor először felvettem, hogy nem találta meg hogyan kell a partnerjelölést elfogadni, így nem tudtunk egy darabig rájönni, hogy mi lehet a baj... Nem tom melyikőtök vette fel a másikat, de próbáljátok meg fordítva, hátha. Agatha, Erodon még mindig nem küldte el a folytatásunkat?// |
| Agatha Arashy | 2014-06-15 21:39 |
|
Ela: ha jól dereng én vettem fel Mörát, de ebben már nem vagyok teljesen biztos. :S Viszont eddig voltak olyan napok, amikor tudtunk beszélni, csak mostanában szórakozik ilyesmivel a Skype. -.- Erodontól még nem kaptam semmit (pedig az itteni PM működik, ebben biztos vagyok. ). |
| Möraja | 2014-06-15 23:09 |
| Már voltunk is közösben Agával még valamikor az elején, asszem pont akkor, mint Facto bebódult és aludt Szóval akkor még gond nem volt. Majd amint a saját gépemnél leszek, megpróbálok utánanézni, hogy mi lehet a probléma |
| Erodon | 2014-06-15 23:44 |
|
Agatha Arashy írta:
Erodontól még nem kaptam semmit (pedig az itteni PM működik, ebben biztos vagyok. ). a rendszerben nincs hiba és még Erodon is életben van (többé kevésbé) elnézést a késedelmekért, de az elkövetkezendő hétre kérnék még türelmet és akkor végre túl leszek ezen az érettségi mizérián |
| Erodon | 2014-06-28 08:07 |
|
//egy lenge, majd 3 hónapos kihagyás után, akkor ezzel meg is nyitnám ezen kör reagjait remélem a többi is nagyon rövid időn belül követni fogja - Egyikőjük sem. Vagyis egy "idegen”… - Motyogom utánuk. Hirtelen szomorúság tör be a gondolataim közé. ~ Biztos mesés érzés lehet, hogy valakiért meghozol egy olyan döntést, mint a Csuhássá válás, és amikor egyik nap szembe mész vele… az ismeretség még csak legkisebb jelét sem mutatja. ~ Az izmaim akaratlanul is megfeszülnek és ökölbe szorul a kezem. ~ Remek… Nem mintha eddig nem utáltam volna ezt a tudatlan állapotom eléggé. Mondjuk nem tudom mire számítottam. Már igazán megtanulhattam volna, hogy a kérdések feltevése nem feltétlenül a legjobb ötlet. ~ A gondolataimba feledkezve szinte fel se tűnik, hogy már az utcán vagyunk. Bár nincs túl sok ember, de így is meglepően sokan járkálnak a kisutcában. Eddig egyszer se volt alkalmam alaposabban körülnézni az emberek között más, a projektben résztvevők, társaságában, így csak most tűnik fel az egyértelmű. A különbség köztünk, és köztünk. A dolgok kezdete, vagy inkább újrakezdése, óta szinte már szánt szándékkal kényszerítettem magam, hogy csak az adott történésékre koncentráljak. A helyzetünk lényegében tökéletes irrealitása fel se tűnt. Bár a gondolat megmosolyogtat, de a korábbi gondolatok felhőjét így se tudja teljesen elűzni. - Úgy tűnik nem feltétlenül kell mások szeme elől láthatatlan legyen valaki, hogy feltűnjön, hogy ennek az istenverte "játéknak” a résztvevője. – Jegyzem mag halkan a, már kisebb létszámra apadt, társaságunkon végignézve. Végre eszembe jut az is, amin most ténylegesen gondolkodnom kéne. Hogy mit is csináljunk. ~ Szóval még ők se tudnak segíteni patkányügyileg. Vagy csak nem akarnak… Tapasztalataim alapján a véletlenszerű körbe-körbe járkálás nem juttat sehova, szóval akkor már inkább csinálnék valamit. Igazándiból bármit, csak ne semmit… ~ - No, pici lány, akkor mi legyen? Szeretnéd folytatni ezen jó kis találkozók sorát, ezúttal egy a segítőddel tett, kiruccanással? Ahogy haladtunk kifele, kicsit aggódva tekintgettem Merlockra, aki mintha kicsit elbúsult volna. Amint kiértünk, a bátyámhoz fordultam, reménykedve, hátha meggondolja magát és magával visz. A remény hal utoljára, nem? Mivel a döntés jogát átpasszolták nekem, kicsit megkönnyebbülve mondom ki, amit én szeretnék. - Menjünk a Szintekre, de lenne egy kérésem - rámosolygok Leóra. - Szeretnék valaki mást, nem téged. Ezután állok és próbálok felkészülni a fájdalomra. - Szóval akkor irány a "másvilág". - ~ Remélem az a makacs öszvér ezúttal nem érez erős kísértést, hogy folytassa az öncsonkítását. Nem mintha az eddigi látogatásaival különösebben rosszul jártam volna, de egyenlőre nem tudok olyasmit felajánlani a segítségéért és a felvállalt sebeiért amivel értékelni tudnám ezeket... ~ - Van rá valami mód, hogy mindkettőnket az ő Szintjére küldjetek? Vagy ha erre nincs is, akkor legalább annyira, hogy ugyanoda kerüljünk? - fordulok Leó felé. Leo kivárta, amíg eldöntitek mit szeretnétek, bár volt egy megérzése arra, hogy ezután a Szintekre mentek. Logikus lépés, hiszen ez a feladatotok. - Van rá mód, hogy valamelyikőtök Szintjére jussatok... de az fájdalmas eljárás és előfordulhat, hogy bele is haltok. Volt már rá példa annak idején. Arra nagyobb esély van, hogy egyszerre juttok egy Szintre, de az nem biztos, hogy a sajátotoké lesz. És... - mosolyodott el - természetesen megoldható, hogy ne én küldjelek át titeket. Én inkább kihagynám - vonom meg a vállam, remélve, hogy társam is egyetért. - Te meg vigyázz magadra - öklözöm finoman gyomron bátyót. A gyomron öklözésre Leo szeretetteljesen összeborzolta húga haját. - Miattam ne aggódj! Csak az a lényeg, hogy két hét múlva mindegyikünk túlélje... - fűzte még hozzá elhaló hangon, majd a telefonjához nyúlt. - Gavin! Gyertek vissza Riával egy percre! Át kell küldeni a Játékosokat. A telefon túlvégéről erős szitkozódás hallatszott, de ezt már Leo nem várta meg. Közben JJ is csatlakozott hozzátok. - Akkor keressünk egy helyet, ahol a testek pihenhetnek. - Ki lakik ide a legközelebb? - Hát... asszem Ria. Az ő lakása ebből a szempontból elég biztonságos. - Akkor legyen ez. Nem telt sok időbe, amíg a szólítottak visszaértek. Gavin persze mondta a magáét, hogy igazán célszerű lenne gyorsabban határozni, de ez már nem számított. Mikor JJ szóba hozta Riának, hogy a lakásán kellene elrejteni a Játékosokat, egy kis habozás után végül bólintott, az arcán egy enyhe pírrel. Ezt igazán meg lehetett érteni, miután kifejtette, hogy a mai napon egyáltalán nem készült vendégekre. - Te vagy a legközelebb és igazán hálásak lennénk... - Nem kell a meggyőzés, Leo! Megmondtam; benne vagyok. A kupit majd összerakom, annyi hely viszont van, hogy ők tudjanak hol aludni. Ebben megegyezve, végül mind Ria, mind Gavin karon ragadtak titeket és szó nélkül bevontak titeket abba a világba, amit Lock-nak már volt szerencséje megtapasztalni. Mikor a Csuhás lét előttetek is megnyílt, a maga határok nélküli formájában. Ezt követően valóban nem került sok időbe, hogy egy tipikus, női lakásban találjátok magatokat, ám a várt hatalmas kupi helyett szinte katonai rend uralkodott. Mindennek megvolt a helye, azzal a különbséggel, hogy a kimosott fehérnemű a nappali közepén szétnyitott szárítón pihentek. - Azokra ott nem kell figyelni! - engedte el Lock-ot, rohanva a szárítóhoz, majd azt összecsukva tolta a nappali egy távoli falához. - Csipkéseket hordasz? - tört elő az ártatlanul pajzán kérdés Gavinból, de inkább befogta a száját Ria pillantásának hatására. - Inkább foglalkozzunk a dolgunkkal! A kanapén tudtok pihenni, míg a Szinteken vagytok és jó esetben ide is tértek vissza. Ha mégsem, kénytelen voltunk odébb vinni titeket. Szóval? Kezdhetjük? - Azért igyekszünk egy Szintre küldeni titeket - tette hozzá vidáman Gavin. Ria sürgetését legfeljebb egy bólintással tudtátok elfogadni, mert alighogy megszólalhattatok volna már az ismerős helyzetben találtátok magatokat; ismét a fájdalmas halál mart szívetekbe, hogy ezután egy másik világban ébredjetek. Szinteken: A történtek után egy romos helyen ébredtek, kényelmetlen törmelékeken. Arcotokat lágy szellő simogatja. Nedves föld illata, madarak csicsergése vesz körbe titeket. Mindenhol oszlopok, telekarcolt falak emelkednek, amiket már benőtt a növényzet. Akár egy ősi rom egy tere. A padlón két kihegyezett kőrudat találhattok. Mindkettőnek van egy súlya, hosszútávon a kezetek elfárad tőle. Mindössze egy benyílószerű rész van, amit lián fed, de ha azt széthúzzátok a következő feladvánnyal találkoztok: „Fehér vagyok, olykor fekete, sűrű, mégsem érhetsz hozzám”. Alatta 4 db üres vonallal. Akasztófa, egy veszélyesebb formája. Ha rossz betűt karcoltok az egyik vonalra, a betű eltűnik a falak pedig legalább 30 centit tolódnak felétek. Valószínűleg azzal a szándékkal, hogy összelapítsanak titeket. Van, amire nem lehet felkészülni, gondolom fájdalmaim közepette, majd elönt a sötétség. Kicsit zihálva eszmélek fel, majd, amint végigfutnak rajtam a történtek, körbelesek, társamat keresve. Amikor megállapodik rajta a tekintetem, megnyugszom és elmosolyodok, megindulva felé. Az újabb Csuhás kalandtúra és egy rövid magyarázat után újra átélhetem a már-már ismerős "halált”. Amikor magamhoz térek egy romos épület udvar-szerűsége bontakozik ki körülöttem. Felállok és nyugtázom, hogy a lány is itt van. A földön két, láthatólag szándékosan, előre odahelyezett kőrudat is észreveszek nem messze tőlünk. - Na, ezek vajon kire kellhetnek? – kérdezem, miközben kézbe veszem az egyiket. Lenézek a ceruzaszerű kődarabra, majd felemelem az egyiket. - Nem túl nehéz... Remélem nem fegyverként kell használnunk. Körbe sasolva nyugtázom, hogy megint egy verembe kerültem és magamban elnyomva egy káromkodást mozdulok a falak felé. - Nézzünk körbe, hátha van valami rejtek ajtó, intek a falak/oszlopok felé. Társam példáját követve elindulok a falak mentén, itt-ott a rúddal leszedve a falról a növényzetet. Egy ilyen alakalommal egy liánnal sűrűbben benőtt benyílásánál valami írás kerül elő alóluk. A növényt eltakarítva láthatóvá válik valamiféle szöveg és 4 vízszintes vonalka. - Héj! Itt találtam valamit! Azt mondja, hogy „Fehér vagyok, olykor fekete, sűrű, mégsem érhetsz hozzám.” – olvasom fel hangosan. – Hmm. Szóval ezúttal valamiféle rejtvényes akasztófát kell játszanunk? Bármi ötlet? Odasietek Merlock mellé és én is tanulmányozom a feliratot. Az első gondolat nagyon nem négy betűs, ami beugrik, így visszanézek rá és megrázom a fejem. - Neked? Mivel már kezdi húzni a kezem a kavicsom, leengedem magam mellé és várom a válaszát. - Hát, ötletem az lenne, de egyikre se illik tökéletesen a megoldás. Szóval engedelmeddel akkor betippelnék egy betűt, ami kettőben közös. Remélhetőleg követi a játék az akasztófa szabályait és nem fog egyből felkötni minket. – Magam mellé nézek, majd a bólintását követve felvések egy „f” betűt az első helyre. Az első vonalra vésett F betű után, nem történik semmi érdemleges. Semmi sem mozdult, csak valahonnan, a közelből, madarak ékes csicsergését hallhattátok. A bevésett betű után ugrásra készen várom, hogy ha történne valami, de látszólag semmi se változott. - Úgy tűnik, hogy ezt a betűt sikerült eltalálni. Bár könnyen meglehet, hogy csak teljes szó esetén reagál valamit, vagy van valami egyéb szabálya. Na mindegy, a következő betű... - ezzel beírok egy "ü" betűt a második vonalra. Feszülten figyelek, hogy mi történik, majd, amikor pillanatokon belül sem változik semmi, kicsit megnyugszom. Amint látom, hogy Lock emeli a kezét a következő vésethez, kicsit szorosabban fogom a lábam mellé eresztett fém rudat, magamban drukkolva, hogy ne bénázzuk el. A második betű után sem történik semmi. A környezet ugyanolyan békés, mint eddig volt. Ebben a békében csak arra lehettek figyelmesek, hogy az üres falakon vésetek, majd néhány kő is mozgolódni kezdett. Alakok és események, hajók és erdők öltöttek alakot veletek egy szinten. Az ismételt eseménytelenség a betű beírása után megnyugtat egy picit, így kiengedek egy sóhajt. - Nah, innentől már azt hiszem akkor egyértelmű. – Odahajolok a falhoz, hogy beírjam az utolsó két betűt is, de akkor, hirtelen mintha életre kelnének körülöttünk a falak, a kövek mozgolódni kezdenek. Egy pillanatra ismét megfeszülök és elhátrálok pár lépést az akasztófás faltól, de ahogy körülnézek, úgy tűnik semmi nem történt. Leszámítva a falakon megjelenő ábrákat. A kis szöveges részre visszanézve nyugtázom, hogy a beírt betűk még mindig ott vannak, majd, miközben körbenézek, elindulok egy másik falrész felé. - Na, ezek meg mégis mik akarnának lenni? – teszem fel a kérdést Levarine-nak, miközben próbálom kivenni, hogy mit ábrázol az előttem lévő véset. Álmélkodva figyelem, amint a falak életre kelnek és ahogy Merlock elhátrál, én közelebb húzódok hozzá, végigsimítva az immár nem egyenletes felszínen. A kérdésre odafordítom a fejem és intek a "játékunk" felé. - Még nem tudom, de valamiért kellemes érzéssel töltenek el. Lehet, hogy valamelyikünk múltjához van köze. Folytasd, hátha történik még valami - mondom, visszafordítva a fejem a falhoz, újra végigpásztázva kezemmel a legközelebb eső vésetet. A harmadik betű beírása után a falakon lévő jelenetek élesebb és konkrétabb formát öltöttek, de még így is homályba veszett pár momentum. Az egyik falon egy erdőség bontakozott ki, benne farkasszerű lényekkel, kik a másik falat, így az ajtót is uraló, tetőtől talpig ruhában lévő sivatagiakkal tárgyaltak. Közülük néhány a következő falon táborozó szárnyas lényekhez sietett, kik félig a hegyen, félig az erdőben éltek. Az utolsó falon, az akasztófával szemben egy csillagfénnyel övezett alak körvonalazódott. Még nem lehetett kivenni, hogy nőről, vagy férfiról van-e szó. Legbelül mindketten tudtátok, hogy ez nem pusztán díszként szolgált, ennél egy sokkal ősibb világ tárult elétek; az eredeti világ egy szegmense, mielőtt ide beléphettetek volna. A falak tovább mozgolódnak, én pedig egyre szélesebben mosolygok, elfelejtve kezdeti félelmem. Még a nálam lévő rudat is elengedem véletlen, az éles koppanásra fordítom csak oda a fejem, majd hajolok le, hogy újra magam mellé szorítsam, csak a biztonság kedvéért. Újra felpillantva, hirtelen elönt az izgalom. Odamasírozok a falhoz, amely a farkasokat ábrázolja és odaszólok Merlocknak is. - Figyelj, ezt nézd! Ez nem lehet a farkasod? - mutatok az előttem kibontakozó képre, majd meg sem várva a válaszát, indulok a távoli fal felé, ahol az árnyékból egy alak próbálja visszanyerni eredeti formáját. Tisztes távolságban megállok tőle, amikor eszembe jut az egyik horrorfilm és várom Lock reakcióját is. Ahogy a hely tovább folytatja önálló életét, miután bevésem a betűt, ismét távolabb lépek kicsit falaktól, hogy rendesen körbenézhessek. Levarine kérdéséhez közelebb megyek az említett képrészlethez és végigfuttatom a kezem a farkasokon és a fákon. - De, könnyen meglehet. Ha jól rémlik a Szinteken tett első utam során is egy erdős részen voltunk. Ki tudja, talán pont azt ábrázolja… Bár fene se tudhatja mennyi erdő lehet ezen a helyen. – A szememmel követem a lány útját miközben a kezemet továbbra is a kőbe vésett fákon nyugtatom, majd én is mellé lépek, amikor megáll a következő kép előtt. - És ő lenne a Fényhozó? Vagy esetleg az Árny? – egy fél lépéssel közelebb megyek a falhoz, hogy kicsit közelebbről is megnézzem az alakot. – Valamivel módosítanám, amit korábban mondtál: ezek sokkal inkább tűnnek ennek a helynek az emlékeihez kapcsolódó képeknek, mintsem a mieinkhez. - Vagy egy kicsit olyanok, mint az ajtók, amiken keresztül kellett haladnunk a Szfinx termében - motyogom, de hangosan csak annyit mondok - Lehet. Körbe fordulok, majd kicsit megemelem a hangom. - Szivárványszem vagy Farkas, ha itt vagytok, jól jönne egy kis magyarázat! - Ha utóbbi, akkor az inkább maradjon csak a fenekén. – Teszem hozzá félhangosan, majd miután körbenéztem még egyszer a képeken, visszaindulok a rejtvényhez. – A kép esetleg azt mutatná, hogy ez az ajtó, már ha ez az, egy sivatagba vezet? Akkor az se lehetetlen, hogy a többinél is lenne valami ajtó. – Elmélkedek hangosan, majd Levarine-hoz fordulok. - Mit mondasz, írjam be az utolsó betűt, hátha több is megjelenik a képekből vagy inkább ne kockáztassuk, hogy esetleg megnyílik a jó szó esetén a lábunk alatt a föld és várjunk egy kicsit, hogy jelzi-e jelenlétét valamelyik segítő? - Én várnék picit, hátha előkerülnek - mondom. A Kísértetek egyike sem jelent meg előttetek, de a falon túlról két koppanást hallhattatok az erdei jelenet felől. Egy rövidke várakozás után, mikor már úgy tűnne, hogy nem jönnek elő, egyszer csak mintha valami koppanna az egyik kép mögül. ~Kopogás?~ - Öööhm, szabad? - fordulok a fal felé félig értetlenül, hogy mit is kéne csinálni, hogy ha esetleg egy ajtót kéne ott kinyitni. Elnevetem magam a reakció láttán, majd az erdős fal mellé érve elkezdem tapogatni a falat, valami nyitószerkezetet (kar, benyomható kődarab) keresve. Ajtót, vagy kart nem találtok, hiába tapogatjátok a falat, a kopogás azonban megismétlődik, majd ezután egy halk hangot is hallotok. - Reena? Reena... te vagy az? A hang még erőtlen, de kivehető, hogy a kolibrid az. - Szivárványszem? - kérdezek vissza, majd Merlockra nézek. - Próbáljuk be akkor az utolsó betűt? - Ne tőlem kérdezd, szerintem kis barátod a fal túloldalán többet tud erről mondani. A kopogás megismétlődik, ahogy a kérdés is. Ezután nem sokkal egy másik hang csatlakozik hozzá, de ebből szinte csak duruzsolást hallotok. A hangsúlyból ítélve félre akarja hívni a Kísértetet. - Ezek szerint nekünk kell cselekednünk, és mivel mást nagyon ezen az oldalon nem tudunk csinálni... - Ahogy ezt mondom már emelem is fel a rudat, hogy beírjam a negyedik, és egyben utolsó vonalra a 't' betűt. Amint az utolsó betű is a helyére került, az eddig kidomborodó alakok egységes mozgásba lendültek. A falak leomlottak körülöttetek, de ahelyett, hogy a Szint további részét láthattátok volna, a képek életszerű örvényébe kerültetek. Mindennek megvolt a maga illata, a maga egyedi hangulata. Emlékek suhantak el mellettetek és rajtatok keresztül, mintha nem is léteznének. Az alak, kinek eddig nem láthattátok arcát, szintúgy valóssá vált. Egy gyönyörű, fehér tünemény volt, ám Reena hamar ráismerhetett a hasonlóságra közte és a valós világban ismert Angelique között. A különbség csak abban rejlett, hogy ez a nő idősebb volt nála és hajában sem volt ott az a szürke tincs. - Ti még nem döntöttetek - suttogta, szinte csak magának. - Nem is lehetnétek itt. Athal megszegte az egyezséget... megint. Szavai nyomán a hirtelen feltárult világ repedezni kezdett, majd akár egy tükör, vele együtt darabokra hullott. A jelenés után már arra ocsúdtatok, hogy Kísérőitek állnak mellettetek Angel hűlt helyét és a nyomában maradt két karkötőt nézve. - Úgy tűnik elkéstünk - jegyezte meg Farkas, egy fájdalmast sóhajt követően. Miután beírom az utolsó betűt a korábbi képek most már ténylegesen életre kelnek, és a falak ledőlése után valami fura… jelenés zajlik le körülöttünk. Mikor magamhoz térek úgy érzem még mindig kavarog kicsit a fejem és biztosra érzem, hogy nem tudnám tökéletesen visszaidézni a korábbi pár másodperc történéseit. Egyedül egy kép égett bele élesen az emlékezetembe. Egy gyönyörű női alak. És a szavai. ~Nem döntöttünk? Meg jól értettem, hogy Athalt emlegette? Miért érzem úgy, hogy hiábavaló lenne ezzel kapcsolatban már egyáltalán nekikezdeni egy beszélgetésbe vele...~ Ahogy körülnézek észreveszem Farkast, és egy másik személyt, aki gondolom Levarine Segítője. Bár ő már mellette ül, de azért odamegyek hozzá, hogy meggyőződjek róla, hogy rendben van. - Te is láttad azt, amit én? Azt a nőt, meg, akármi is volt ami azon kívül történt. – Teszem fel a kérdést miután közelebb értem. Tátva marad a szám, amint megjelenik előttünk Lorelai idősebb változata és megindulok felé, de a szavai nyomán megtorpanok. ~Nem döntöttünk? Azért vagyunk itt, mert igenis döntöttünk. ~ Amikor próbálok hangot adni gondolataimnak, hirtelen minden szilánkokra hullik. Elindulok a Kísérőm felé, bólintva a mellette lévő - vélhetően Farkas - felé is, majd odahajolok hozzájuk, megérdeklődve, hogy jól vannak-e. - Annak a nőnek van valami köze Sevren kedveséhez, Angelique-hez - mondom Locknak. - Vajon mire értette, hogy nem döntöttünk? - Szivárványszem felé emelem a tekintetem újra - Milyen egyezséget kötött vele Athal? - kérdem tőle. Farkas sebei mit sem változtak, sérülései ugyanott és ugyanolyan állapotban voltak, mint mikor legutoljára áttörte a falakat, hogy Lock-kal találkozhasson. Hozzá képest Szivárványszem majd kicsattant az erőtől. Kisfiús aggodalommal hallgatta Reena szavait, majd felhúzott szemöldökkel konstatálta a kérdést, amit egy laza oldalra nézéssel tolt át Farkasra. - Ezek szerint találkoztatok a Fényhozó egy Csillagával - szűrte le a lényeget. - Anyánk nincs mindig a legjobb állapotban, ezt meg kell hagyni - vont vállat Szivárványszem. - Főleg amióta ez az egész elkezdődött. - Mint azt már egyszer Lock-nak mondtam, mi sem tudunk mindent, de ezek alapján úgy fest nem csak Árnyék, hanem a Fényhozó is a Valóságotokba került... ez csak azt támasztja alá, hogy tényleg nincs sok időnk. A Végső Szint a legutóbbi alkalommal megsérült, ennek a valóságnak az őrzői mind az emberek világában vannak. Howl ezt próbálta velünk közölni. - Farkas, én nem voltam ott - integetett neki Kolibri, hogy visszatérjen a gondolatai közül. - Ami pedig az egyezséget illeti, nem tudom. Mivel nem tudod a nevem még sok minden le van zárva előttem - vakargatta tarkóját zavartan Szivárványszem. - Viszont innen két percre van a Szintünk! Ennyi jó hír van a napban! Kicsit felvidulok a Kísértetem megjegyzésére és rámosolygok, majd a mellette pihegő Farkasra nézek. - Tudunk bármiben segíteni itt, a Szinteken? Akár az enyémen? Ha együtt tudunk maradni ott is, úgy vélem, jobb lenne mihamarabb elindulnunk. Feltápászkodok guggoló állapotomból és felkapom a két karperecet, amit a Csillag hagyott ott nekünk, majd elkezdem forgatni a kezemben. Amint Merlock mellém ér, kacsintva odanyújtom neki az egyiket, majd odasúgom: - Barátságkarkötő? - Ez mire való? - kérdezem a többieket. - Egyetértek az elhangzottakkal, úgyhogy szerintem akár indulhatnánk is. - A felém nyújtott karkötőt egy mosollyal elfogadom. - Feltétlenül, ha már ilyen jól összepasszolókat kaptunk. – Súgom vissza, majd a kísérőink felé fordulok a választ várva a feltett kérdésre. [ Módosítva: 2014.06.28 8:08 ] |
| Elayan | 2014-06-30 11:02 |
|
//Hááát... Nem jött be. (Mármint Agatha azt mondta, szeretné letudni még a múlt héten.) Pedig húztuk már eleget. [ Módosítva: 2014.06.30 11:02 ] |
| hassan | 2014-06-30 18:53 |
| //Ez ilyen, a mienk egy része le van tudva, de nem nagyon van időm, majd egyszer összejön. |
| Agatha Arashy | 2014-06-30 22:42 |
|
//Az a majd egyszer nagyban rajtatok múlik. Mivel én csak Min 4. főtől tudom folytatni a kört, kénytelen vagyok megvárni még 2 játékost. Utánuk mindenképp új kört nyitok, hogy tényleg haladjunk. |
