31 napos anime kihívás

1. nap - Első anime, amit néztél(/megnéztél)
2. nap - Kedvenc animéd
3. nap - Kedvenc férfi szereplőd
4. nap - Kedvenc női szereplőd
5. nap - Egy anime, amit szégyellsz, hogy tetszett
6. nap - Egy anime, amit még nem láttál, de szeretnél megnézni
7. nap - Animés "crush"-od (lehet ez olyan, akibe kisgyerekként belezúgtál, vagy csak bejön a kinézete)
8. nap - Kedvenc animés párod
9. nap - Kedvenc gonosz
10. nap - Kedvenc verekedős/harcos anime
11. nap - Kedvenc mecha anime
12. nap - Kedvenc jeleneted
13. nap - A szereplő, akire a legjobban hasonlítasz
14. nap - Egy anime, amit nem tudsz megunni, akárhányszor újranézed
15. nap - Kedvenc kisállat/megidézett állat/szellem, akármi, kísérő... értitek
16. nap - Anime a legjobb animációval
17. nap - Kedvenc férfi mellékszereplőd
18. nap - Kedvenc női mellékszereplőd
18,5 - Kedvenc szereplőd, akinek nincs neme
19. nap - Leg "epic"-ebb jelenet
20. nap - Egy szereplő, aki felidegesít
21. nap - Kedvenc bolondos, viccesen béna, fura (goofy) szereplőd
22. nap - Kedvenc fegyvered, felszerelésed, páncélod... vagy valami ilyesmi
23. nap - Kedvenc támadásod, akit valaki animében használt
24. nap - A legsokkolóbb pillanatod animében
25. nap - Legszomorúbb halál (az ilyeneket majd spoilerbe)
26. nap - Legjobb harc
27. nap - Leg "badass"-ebb jelenet valamelyik szereplőtől
28. nap - Kedvenc idézeted bármelyik szereplőtől
29. nap - Egy anime, amit szeretnél, hogy létezne/valóságban is megtörténne/megtörtént volna
30. nap - Egy anime, amit szeretnél, hogy sose érjen/ért volna véget
31. nap - Népszerű animék, amik nem tetszettek/nem érdekeltek

Ezen látszik, hogy ez egy jó topic.

Ú, remélem az lesz.

Akkor elkezdem írni őket

Hachi és Takumi a Nanából és amiatt, amit Nobuval műveltek. Hachi esetében mondjuk még tudom azt mondani, hogy a körülmények áldozata és sajna a baba miatt talán biztonságosabb ez a döntés, Takumi játszadozásaira viszont nincs bocsánat. Még akkor se, ha bizonyos hírek szerint a mangában később jó fej lesz, mert ettől még ő cseszett el mindent.

És végül Seishirou a CLAMP univerzumból, mert rohadjon meg, amiért folyton cseszegeti Subarut.

Szerintem mint sokaknak nekem is a Dragon Ball volt az első amivel találkoztam.
A Sailor Moonról is vannak emlékeim, mondjuk azt inkább a húgom szerette.
Emlékszem a Tsubasa kapitányra, és még valami más foci animére is.
A Pokemont és a Yu-Gi-Oh-t szintén néztem, én is gyűjtögettem mindenféle vackokat.
A srácokkal még a kártyákkal is játszottunk, igaz elég egyedi szabályok szerint.
Akkor arról, hogy mi az az anime halvány gőzöm nem volt. Ment a TV-ben a mese és néztem. (Ha nem kellett templomba menni.)

Amiről tudtam is hogy anime, az már az A+-os korszakból való. Ilyenkor ismerkedtem meg a YuYu hakushoval, a Slayersel is
amik nagy kedvenceim a mai napig.

Aztán a középsulis időszakomban nem nagyon néztem animéket. A koleszban nem volt rá igazán lehetőségem.
Aztán más egyetemistaként kezdtem ismét bele. Egy kis nosztalgiázás (YuYu hakusho, a Slayers), illetve egy barátom ajánlására a
Death note vitt vissza megint az animék világába. Ezek után regisztráltam ide is. Azóta elég sokat néztem animét.
Ekkor kezdtem el mangákat, vn-eket és valamivel később ln-eket is olvasni.

Ha csak egyet mondhatok akkor a Code Geass-t mondanám.
De nagyon szertem a Monster-t, Phantom: Requiem for the Phantom-ot, a STEINS;GATE-et, Gundam SEED-et, FMA-t, a Senjou no Valkyria: Gallian Chronicles-t.
No meg a Slayers és a YuYu hakusho sem marahat ki. Sőt a Gin no Saji sem.

Mindegyikben van valami ami miatt szívesen emlékszem vissza rájuk, vagy nézem meg újra őket.

Itt nehezen tudok választani mert nincs igazán rangsorom.
De az első kedvencem Hiei volt a Yu YU Hakushoból. De tudnám említeni a CG-ből Lelouch-ot is. Vagy Okabe a STEINS;GATE-ből.

Itt szintén hasonló a helyzet.
Lina a Slayersből mindenképp ide tartozik számomra. A CG-ből pedig CC-t tudnám kiemelni mint kedvencemet.
De a Majikoi-ból Shiina Miyako-t is nagyon bírom. Ide tudnám még tenni a Tasogare Otome x Amnesia Kanoe Yuuko-ját.
De Alicia Melchiott is jó karakter a Valkyria-ból.

Szégyellnivalóm szerintem nem igazán van. Bár van a listámon pár darab ami nem biztos hogy a legjobb minőségű darab de nekem bejött.
Ilyenek pl: Highschool of the Dead, Ichiban Ushiro no Daimaou, High School DxD.

Rengeteg van a listámon (kb 200), de hármat kiemelnék, amikre nagyon szeretnék lecsapni.
Az egyik a Legend of the Galactic Heroes. Ez a sorozat nagyon érdekelne, de nyelvi korlátok miatt nem kezdtem még neki. (nem volt magyr felirat)
A következő pedig a Zipang, ezzel szintén hasonló gondom van.
A 3. pedig a Konpeki no Kantai. Amihez szintén nem tudok feliratot szerezni.
(Ha valaki tud valamit róluk az dobjon már meg egy privát üzenettel.)

Anime karakterbe nem estem bele, de vannak olyanok akik bejönek.
Ha csak a külső számít akkor: Densetsu no Yuusha no Densetsu-ból Ferris Eris-t mondanám.
Ha más is számít akkor nem ennyire egyértelmű.
A Highschool of the Dead Busujima Saeko-ja szintén kedvemre való. Vagy mondhatnám Tasogare Otome x Amnesia-ból Kanoe Yuuko-t.
Az Utawarerumono-ból Touka is kedvencem, illetve a CG-ből CC sem maradhat ki. No meg Lina a Slayersből.

Szerintem nem lesz megelpő ha a CG ből mondom CC-t és Lelouch-ot. De szerintem jó a Yachiyo és Satou páros a Workingből is.

Hannibal Lecter!
(Jó jó, tudom ő nem animés.)

Komolyra fordítva a szót, van pár jelöltem. Bár én inkább a szürke emberi karaktereket szeretem, akik nem csak jó illetve rossz tulajdonságokkal
rendelkeznek. De ezeket pedig nem igazán tudom gonosznak tartani.
De ha igazi hagyományos értelemben vett gonosz kell akkor a Hellsingből az Őrnagyot mondanám. Az igazi elborult gonosz a javából, mindene
a pusztítás és a háború.
Vagy a Fate-ből Kotomine Kirei, akire rá lehet verni a gonoszságot. (Bár szerintem inkább egy kissé életcélját vesztett kiüresesett keserű ember.)
De a Death Note Light-ja is ide tehető.

Szerintem erre egyértelmű választ tudok adni. Számomra ebben a műfajban a Yu Yu Hakusho az egyértelmű befutó.

Itt is többet tudnék említeni. Az elsőszámú a Code Geass lenne. (Még akkor is ha nem a tipikus mecha, és nem is azért szeretem.)

A Gundam Seed sem maradhat le a listáról, mivel érdekesnek találtam a sztoriját, és voltak benne igazi katonák akik annak megfelelően is viselkedtek.
Szerintem az is jó, hogy sokféle motivációjú emberke van benne, és sokan meg is inognak az ügyük helyességét illetően.
A háborúhoz való hozzáállás sokfélesége is nagyon jó. Nem csak a szélsőségek vannak meg.
Jó a szereplők őrlődése, hogy mikor mit tegyenek. A legtöbb reakciót is meg lehetett érteni a karaktereknél, az adott helyzetekre.

Valamint a Break Blade is megérdemli a helyet itt. Öröm, hogy nem csillivilli gépek vannak benne, hanem igazi használatban lévő harci
eszközöknek. És annak is néznek ki, kopottan, sérülten, piszkosan ahogy azoknak kell. A háború oka is teljesen reális, és indokolható okokra vezethető vissza.

Látom most jönnek a legnehezebb kérdések. Vannak olyanok amiket azért szeretem mert jókat nevettem rajta.
Pl a már valaki által belinkelt jelenet a Clannadból. (Sunohara és a WC ülőkés poén.)
Vagy a Tasogare Otome x Amnesia zongorás jelenete.

Komoly jelenetekből pedig szerintem a Phantom: Requiem for the Phantom vége nagyon ütős.
A Hellsingben az őrnagy beszéde sem semmi. Itt látszik mekkora állat az ürge.
És az utána következő jelenet mikor Londont támadják. Iszonyat durva jelenet.
A CG vége már szintén említésre került.

Hát ez az a kérdés amire nem tudok érdemben válaszolni. Nem igazán találtam még olyan karaktert ami igazán hasonlítana rám.
Külsőre sem igen tudok senkit mondani. Az egyéb tulajdonságaim alapján szintén nem igazán tudok megfelelőt mondani.
(Ha valaki tudni akarná milyen karaktert kéne elképzelni akkor segítek:

24 éves, kissé mikiegeresedő rövid világosbarna haj, zöld szem,
legtöbbször borosta, kicsit pocakos, 90 kg, 183cm. Ha kell kép nézd meg a képtáramat. De készülj fel, szép vagyok mint egy traktor. )
(Csendes magánakvaló, kissé antiszoc figura, aki túl sokat ül otthon a gép előtt. Gyakran politizál, és történelem és háborúmániás.
Egyébként egy kimért racionalista, sokszor kissé pesszimista. Egyébként tájékozott, intelligens figura. )

Szerintem bármit meg tudok unni ha túl sokszor megnézem. (No jó talán A bolygó neve: Halál című film kivétel.
Mert azt már több százszor láttam. Óvodás és kisiskolás kiskölyökként kb. minden héten megnéztem.)

A témára visszatérve, szerintem amit a legtöbbször meg tudok nézni anélkül, hogy megunnám, az a Slayers és a Yu Yu Hakusho lenne.
Ezeket már elég sokszor láttam akár TV-ben akár direktben újranézve. A Code Geass-t is többször láttam már és még mindig szívesen nézem.

Az ilyen állatkák általában engem különösen nem hatnak meg.
De ha jól értelemezem az emberi szellem is ide tartozik ezért tudok mondani egyet. Ő pedig Yuuko volna, a Tasogare Otome x Amnesia-ból.

Ha pedig mindenképpen állat (vagy ilyesmi) kell akkor Nyanko-sensei.

Hát leginkább nem erre szoktam a leginkább figyelni. Talán a Kara no Kyoukai-t tudnám mondani.

Hát erre talán többet is tudnék mondani. A Hellsing-ből Pip Bernadotte és a Kapitány is jó jelöltek.
Vagy a Valkyria-ból Berthold Gregor, Radi Jaeger. Esetleg Kouta Hirano a Highschool of the Dead-ből. Talán még Koenma a Yu Yu Hakusho-ból.

Hmmm, nehéz kérdés. Talán a Fate-ből Sakurát tudnám mondani. (Bár ez inkább vn-es hatás.)
Vagy az Utawarerumono-ból Touka-t.

Ilyen egy sem jut eszembe.

Huh nehéz választani, de a Code Geass már sokak által említett jelenete az utolsó részből.
De lehetne több jelenet is a Hellsing-ből. Vagy a Phantom: Requiem for the Phantom vége.

Aki a leginkább idegesítő karakter az számomra egyértelműen Emiya Shirou a Fate/stay night-ból. Annyira zavaróan idealista és naiv.
Ráadásul észérvekkel nem igazán lehet rá hatni. Szinte minden részben volt valami marhasága amitől a faltra tudott mászni az ember.
(A vn-ben kevésbé volt bosszantó.)

Hát, már nagyon régen volt, és igazából nem is tudom, mi lehetett a legelső. Sok olyan rajzfilmet láthattunk gyerekkorunkban, amiről aztán már évekkel később fedeztük fel, hogy hoppácska, ez is anime Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül a 80-as évek szülöttei közül.
Éppen ezért, a kérdésre válaszolva azt hiszem, gyerekkorom két meghatározó animéjét emelném ki, a Dragon Ball-t és a Sailor Moon-t, én ezt a kettőt tekintem első animémnek, bár már ezek előtt is néztem több olyan rajzfilmet, ami - mint később kiderült - szintén anime volt.

Ugyan akkor még nem tudtam, hogy ezeket animéknek hívják, de már gyerekfejjel, tudat alatt volt egy olyan érzésem, hogy ezek a rajzfilmek mintha teljesen másabbak lennének, mint a többi rajzfilm. Megmagyarázni nem tudtam, de éreztem, egyre jobban megszerettem, és már akkor ott motoszkált a fejemben, hogy ezek jobbak a többinél is. Már akkor megfertőzött az animék világa, csak még nem tudtam róla.

Hogy tudatosan melyik animét nézhettem elsőként? Erre már magam sem tudom a választ, sem azt, hogy akkor már mennyi idős lehettem... Annyi biztos, hogy az Elfen Lied-et is valamikor akkor töltöttem le, mikor nálunk is bekötötték az internetet (ekkor már középsuliba jártam), és tudatosan kezdtem már animék után nézelődni, de hogy már hányadik lehetett a sorban, nem tudom. Igazából, már az internet bekötése előtt is mintha megismertem volna a fogalmat, és a tévében akkor már egyre több ilyen sorozatot néztem, már sokkal tudatosabban...

Maradjunk tehát annyiban, hogy ha nem is tudtam még az animékről, akkor is a Dragon Ball és a Sailor Moon számomra az első, már csak azért is, mert ezekből kezdtem el először fancuccokat gyűjtögetni, amiknek a nagy részét máig megőriztem.

Húha... Erre a kérdésre általában be szoktam linkelni az alábbi képet, amire még összeszedegettem a nagyobb kedvenceimet, bár idővel még hozzákerült (gondolatban) a Death Billiards és a Death Parade.

Nem igazán tudnék kialakítani egy sorrendet köztük, melyiket szeretem jobban... De ha nagyon választani kell, nálam az első helyen mindig a Mirage of Blaze (Honoo no Mirage) szerepel. Jó, persze, történetileg nem sok minden van benne, és vannak jóval izgalmasabb animék, ráadásul nagy yaoistaként ebből az animéből semmit sem kaphattam meg, amire a nyálamat csorgathattam volna (zéró ágyjelenet, csók is csak egyszer csattant el, de az is rosszul végződött... na, nem mintha ezek lennének a legvilágmegváltóbb dolgok XD), mégis, mi fogott meg benne akkor? Az, ami a két főszereplő között egész idő alatt ott volt, az az érzelmi kapocs, a szeretlek-gyűlöllek, szolga-úr viszony. Többször is megnéztem már a sorozatot, és hiába tudtam, hogy sosem lesz egymás karjába borulás, én mégis folyton a körmömet rágtam, és komolyan, több jelenetnél is sírtam miattuk, a sorsuk miatt. Az a több száz éves keserédes szerelem... Beleborzongok mindig, mikor felidézem. Annyira drukkoltam nekik, pedig tudtam, tudták ők is, hogy sosem lehetnek egymáséi, hiába születnek újra és újra más és más testben, miközben nem csak önmagukkal, egymással viaskodnak, de mellette még egyéb harcokat is vívniuk kell...

Ezt az animét szívesen nézném tovább, mert már az is szomorúvá tett, hogy véget ért, és ahogyan véget ért... Na meg a tudat, hogy sosem fogom megismerni a folytatást, nyelvtudás hiányában, hiszen nincs ember, aki magyarra fordítaná a teljes regénysorozatot, ami az alapját szolgálta az animének, de még csak a mangát sem tudom elolvasni, hogy legalább azzal vigasztalódni tudjak... Még ha tudom, hogy a két főszereplő kapcsolatát nézve sosem számíthatok sok jóra...
Mellesleg, nem semmi agytorna is a mű, mint tudjuk, a japán történelem elég bonyolult, rengeteg helyszín, hadvezérek, híres csaták sora... Az animéből ezekből is kaphatunk kis ízelítőt, és alaposan megtornáztatta az én agyamat is, hogy megjegyezzem, ki kicsoda, ki kivel van, milyen klánból, stb... Valós történelmi alakok, csak már napjainkban, mivel a sorozat alapját is az adta, hogy ezeknek a személyeknek a harca koránt sem ért véget a halálukkal, több száz éven át tartott tovább, csak éppen szellemi síkon, úgymond...

A lényeg az, hogy azért nagy kedvencem, mert nagyon a hatása alá kerültem, számomra egy igazi érzelmi hullámvasút volt, napokig a hatása alatt voltam, könnyekig meghatott. Ezért lett ő a nagyobb kedvencem, noha a kedvenceim között vannak ennél látványosabb, mondanivaló tekintetében jobb animék is.

Ez megint nagyon nehéz kérdés, gyakorlatilag az összes bishi karakter az. XD Na meg nem mindegy, hogy most csak animéből lehet választani, vagy mangákból is. Viszont van három karakter, akik nálam az örökös első helyet foglalták el, egyszerre:

Asami Ryuichi (Finder Series manga)
Naoe Nobutsuna (Mirage of Blaze)
Shiki (Togainu no Chi)

Akiket még nagyon kedvelek, azokat szintén egy képre szedtem össze, már csak a profilom miatt is. Jobb, mintha szimplán csak felsorolnám őket.
Íme:


De az abszolút best nálam amúgy mindig Asami Ryuichi marad, ha őt valaki egy varázslattal életre keltené, és engem is megerőszakítana, mint Akihito-t, boldogan halnék meg. XD XD XD Számomra ő az übersexyférfiállatalfahím...

De, mivel a topic nevében is ott van, hogy "anime" kihívás, így gondolom, evidens, hogy akkor csak anime karaktert lehet megnevezni, nem mintha ez megkönnyítené a választást... Az a baj, hogy tipikus nő vagyok, és a kinézetre megyek... Így ha egy karakter jól néz ki (ami ugyebár, animék esetében még a legjelentéktelenebb szereplőkre is általában jellemző... XD), akkor azt már tuti, hogy kedvelem... Felszínes nő vagyok, ez van... Áhh, akkor sem tudok választani, maradnak a fentebb említett karakterek, meg a többiek a képről, akik közül csak ketten nem láthatóak animében... és egyik pont az örök best, Asami-sama, ugyebár... (Miatta érdekelnének a yakuzák... )

PRiON említette Wolfgang Grimmer-t is, és igazából egyet tudok érteni vele is. Azt hiszem, neki is ott lenne a helye a kedvencek között, mert valóban egy szerethető karakter, aki afféle örök optimistának tűnik, annak ellenére, hogy állítása szerint nem igazán tud érezni, és mégis egy rendes, segítőkész, barátságos ember, aki végül leveti magáról a műmosoly álcát, és, ahogy PRiON is említette, felismeri a valódi érzéseit. Nagyot néztem rajta amúgy, mikor először tört elő belőle a vadállat, abban az adott szituációban én azt hittem, szegénytől máris búcsúzhatunk, pedig kezdettől fogva nagyon szimpatikus karakter volt, sajnáltam volna akkor.

Hááát... a női karakterek sosem fogtak meg, vagy azért, mert magam is nőből vagyok, vagy csak még nem találkoztam olyan női karakterrel, akire azt mondhatnám, hogy kedvenc.
Habár kiskoromban a Sailor Moon-t nézve mindig Sailor Moon, alias Usagi-chan volt a nagy kedvencem, de főleg azért, mert nagyban hasonlítottunk is, meg hasonlítunk, a mai napig, már ami a belső tulajdonságokat illeti. Vele tudtam azonosulni.

De talán megemlíthetném még a Death Billiards/Death Parade fekete hajú leányzóját, Decim asszisztensét, kinek becses nevét inkább spoilerezve említeném csak meg, mert nem véletlenül csak "fekete hajú lányként" hivatkoznak rá. Ő Chiyuki.

Mint említettem, a női karakterek nem szoktak érdekelni, sokszor mintha nem is léteznének számomra... Viszont ez a leányzó kezdettől fogva szimpatikus volt nekem, kedves, segítőkész, lelkis nő, akinek fogalma sem volt nem hogy a múltjáról, de még a saját nevére sem emlékezett. Mégis, amint odakerült a Quindecim-be, azonnal elkezdte a munkáját Decim oldalán, figyelte az eseményeket, sokszor azonban nem csak csendes megfigyelőként. Miatta Decim is egyre jobban kezdte talán megérteni az emberi érzéseket, aki egészen az ő felbukkanásáig afféle érzelemmentes bábu volt csak, aki napi monotonitással küldte a vendégeit a "halálos" játszmákba, hogy végül a játékuk alapján döntsön a lelkük sorsáról. Majd mikor elérkezett a pillanat, hogy ez a lány is visszanyerte az emlékeit, és ahogy önmagával viaskodott, végül a döntése, hát az számomra óriási katarzis volt... Rettenetesen sírtam miatta, de máig nem tudom eldönteni, hogy most örömömben, vagy szomorúságomban... igazából mindkettő. Valahogy a szememben egy nagyon erős nőként mutatkozott akkor be, akiből hiányzott mindenféle önzőség, kedves, barátságos, tiszta szívű fiatal nő. Egyáltalán nem voltak idegesítő pillanatai, mint általában a női karaktereknek, mindig helyén volt a szíve, és abszolút nem tűnt ostobának sem. Őt tényleg nagyon megkedveltem, nem véletlen, hogy még az érzelemmentes Decim is ugyanígy volt vele, és miatta olyat is tett, amit amúgy nem igazán tehetett volna...

Nos, ahogy ezt felidéztem, azt hiszem, mégis csak sikerült meghoznom a döntést a "kedvenc női karakter" kérdésre. Legyen hát a Death Parade fekete hajú lánya Chiyuki

Hmm... nem gondolkodtam ezen, hogy valamit szégyellnem kéne. Lazán beismerem, hogy bizony, nem egy hentaiba is belenéztem, az se titok, hogy nagy yaoista vagyok, úgyhogy mindent megnézek, ami yaoi, a sokat rettegetett Boku no Pico-tól kezdve mindent. XD
Szóval... erre a kérdésre nem jut eszembe semmi, mert még nem éreztem szégyent egyik anime miatt sem, azt hiszem.

Olvasott mangák között is szerepel jó pár olyan cím, hogy ha valaki látná, lehet, azt mondaná "WTF!", meg lehet, azért is furcsán néznének rám, hogy nő létemre miért is olvastam/néztem ezt meg azt, én csak nevetnék egyet, megvonnám a vállam, és azt felelném: "Most miért? Kíváncsi ember vagyok, na... ettől még nem érzem magam rossznak."

Semmit sem tagadnék le. Bizonyítja az is, mikor legjobb barátnőm szülinapján azon nevettünk, hogy ő mutatott nekem valamit, mondván, hogy én tutira érteni fogom... Már nem is tudom, mi volt az, a lényeg, hogy kapásból elröhögtem magam, és elkezdtem, hogy "Há-hááá! Éljen a csápos hentai!", mire már ő is nevetett, hogy vettem az adást (naná, hisz mindig egy hullámhosszon vagyunk), majd a többiek is elkezdték nevetve, hogy te jó ég, hogy azok már milyenek, én meg benyögtem nekik, hogy ja, láttam már nem egyet... Vágtak egy nem kicsit meghökkent fejet, de nevettek is, én meg hozzátettem, hogy nevetni jó rajtuk.

Rengeteg... mutassam a listám? Bár még a tervezett listáim sem teljesek, sem itt, az AA oldalán, sem MAL-en... annyi van, hogy meguntam mindet felvenni a listára...
De lássuk csak, azért egyet mondjunk, például... hmm... például a Devilman animék. Meg minden BL anime, amit még nem láttam... meg hát van pár neverending sorozat is, amikkel jócskán le vagyok maradva, valaminek még az elejével is, mivel csak jóval a 300. rész felett kapcsolódtam be (One Piece), és most felfelé és lefelé is lemaradtam...

Tényleg szinte mindent megnéznék, amit még nem láttam, könnyebb lenne arra a kérdésre válaszolni, mit nem néznék meg, arra azért egy-két cím eszembe jutna, bár ezen listám jóval rövidebb lenne. XD

Gyakorlatilag minden anime minden bishijébe azonnal "belezúgok", túl jól vannak megrajzolva, na... XD
Amúgy nagyon durván kiskoromban, a Dragon Ball-ban volt ilyen, Son Goku, Vegita és Yamcha... mindegyikükbe bele voltam esve, mint vak ló a szakadékba... XD Bár Vegitába voltam a legjobban, és mikor SPOILER Frieza őt megölte a Namek bolygón, akkor az aktuális rész végén én bevonultam a gyerekszobába, bezártam az ajtót, és bent bőgtem. A szüleim és a bátyám meg odakint röhögtek. XD Néha, mikor eszükbe jut, jókat nevetünk ezen, milyen hülye voltam 9-10 évesen. XD

Akiért meg most megőrülök (az összes bishin kívül), rajzolt/kitalált karakter ide vagy oda, az nem is igazán animés, mert csak mangában szerepel, de az Asami Ryuichi-sama. Gáz vagy sem, de lassan 27 éves fejjel még mindig arról ábrándozom, milyen jó lenne, ha életre kelne, és elkapna, mint Akihito-t. Azt se bánom, ha Akihito-t is hozná magával...

Áhh, megint választanom kéne Bár ezen a kérdésen sem filóztam még soha...
Akkor legyen a korábban kiválasztott kedvenc animém "párosa", Naoe és Takaya/Kagetora (Mirage of Blaze), még ha nem is igazán egy pár, és elég szomorú is, ami kettőjük közt zajlik... Pláne, hogy Takaya-ban nem is Takaya-t látja Naoe, csakis az urát, Kagetora-t. Kettőjükért annyi könnyet hullajtottam, hogy csak na, és napokra lekötötték minden gondolatomat, ahogy folyton eszembe jutott az, amilyen kapcsolat volt közöttük, és csak azt hajtogattam magamban: "Miért...? Miért...? Miért! Miért nem lehetnek egyszerűen boldogok, miért nem lehetnek soha egy pár? Miért kell ez a sok huzavona közöttük, mikor szinte árad belőlük, hogy fontosak egymásnak? Akkor miért sebzik meg a másik szívét és lelkét, újra és újra, évszázadokon át?" A szívem sajdul bele még mindig... Ők nagyon emlékezetesek maradnak számomra, mindig.
De szerettem a Steins;Gate párosát is Okabe Rintarou-t és Makise Kurisu-t, az Ayashi no Ceres-ből Tooya X Aya Mikage, na meg, az Ai no Kusabi Iason Mink X Riki párosát. Jajj, és ki ne felejtsem a Gravitation felejthetetlen párosát sem, Yuki Eiri-t és Shindou Shuichi-t. Rajtuk rengeteget nevettem, és sírtam is, összeszorított fogakkal vártam, hogy jöjjön a boldog vég, elvégre, elég nehezen indult be a dolog kettőjük között (de Shuichi elég hülye és kitartó is volt XD), Yuki elég magának való volt, bár megvolt rá az oka... Jut is eszembe, a 7-es kérdésre ő is nagyon jó válasz lett volna, Yukiba is rendesen bele voltam zúgva sokáig, és hát most se mondanék neki nemet, ha életre kelne, és el akarna csábítani.
A Lovely Complex defekt duóját is szeretem, Otani Atsushi és Koizumi Risa szerintem tökéletesen összeillettek, de hát ugyebár, ezt a barátaik is többször a szemükre vetették, csak miért is ne, egy ideig próbáltak kézzel-lábbal tiltakozni a dolog ellen. XD És ugyanez igaz a Fullmetal Panic párosára is, akik szerintem tökéletesen kiegészítik egymást, Kaname Chidori és Sousuke Sagara, vagy mondjuk, hogy a gazda és a vérebe? XD

Makishima Shougo (Psycho Pass) és Johan Liebert (Monster).
Végre egy kérdés, amire szinte azonnal rá tudtam vágni a választ.
Ők ketten azok, akik kiérdemlik a zseniális gonosz címet. Sármosak, hihetetlenül manipulatívak, érzéketlenek, hidegvérűek. Számukra aztán nem igazán létezik akadály, és mesterien értenek ahhoz, hogyan játsszák ki a rend őreit, és hogyan vezessenek mindenkit az orránál fogva, mindezt úgy, hogy közben lazán az emberek bizalmába férkőznek, majd onnan szép lassan tönkreteszik őket, míg teljesen meg nem törnek testileg-lelkileg.
Na és a Bleach Aizen Sousuke-jét is bírtam. de ő messze elmarad azért Makishima és Johan mellett, bár tény, hogy ő is elég kegyetlen volt, és manipulatív, meg a többi...
Mellesleg, kinézetre sem utolsók ezek a pasik, főleg Makishima na meg Aizen. Utóbbi leginkább az image-váltás után.

Hááát... ez most megfogott... Egyáltalán, mi számít verekedős/harcos animének? Amiben csak és kizárólag a harcművészetek, a puszta kezes harcok vannak főszerepben? Esetleg a kardforgatás, vagy egyéb - nem lőfegyverek - is játszanak?
Mert hát elég sok animében van "verekedés" és harc, meg ugye, a katonák is egyfajta harcosok, tehát nézőpont kérdése...

Tényleg kifog rajtam ez a kérdés, mert bár sok animét láttam, ami (mindkét értelemben véve) megfelel ezen szempontoknak, kedvencnek mégsem mondanám magát a műfajt sem, bár nem is zárom ki ezeket az animéket, hogy megnézzem.
Ha a pusztakezes verziót vesszük figyelembe (leszámítva az esetleges szuperképességeket XD), akkor a Dragon Ball Z-t mondanám, ami azért túlzás, hogy kedvenc animém, mert nem, de mindig klasszikus marad nekem, és animés pályafutásom kezdetét jelenti számomra (lásd 1. kérdés). És mellette a Yuu Yuu Hakusho-t is szerettem, mindegyik alkalommal végignéztem, mikor anno a TV-ben leadták.

Ha viszont tágabb értelemben vesszük a verekedős/harcos dolgot, akkor mondjuk a One Piece-t és a Togainu no Chi-t mondanám, mert azokban is vannak harcok, előbbiben is van kardforgatás, na meg az utóbbiban is, Shiki nagyon is jól bánik vele, hát még a másikkal, bár nem az animében... hoppá, elkalandoztam... Akira meg a kését használva harcol. Ez a két anime meg aztán alapból ott van a kedvenc listámon, akárcsak a Psycho-Pass, amiben szintén láthatunk egy kis pusztakezes harcot a két kedvenc karimnak köszönhetően.

Te jó ég, azt sem tudom, milyen mecha animéket láttam már, meg egyáltalán mennyit... XD
Nem mondanám amúgy, hogy kedvenc műfajom lenne, és tudatosan nem is keresgélek óriásrobotos alkotásokat, de előfordul, hogy közben becsúsznak ilyen alkotások is, mivel igazából a storyt figyelem mindig, miről is szól az egész, és ha érdekel, akkor vaccsolom, nálam ez így működik...

Most ha megpróbálok pár animét felidézni, ami biztosan megfelelne a kritériumnak, és végig láttam is őket, az alábbiak: Blue Gender, Fullmetal Panic, Appleseed, D.I.C.E., Hakaima Sadamitsu, Humanoid Kikaider, Kiddy Grade, Gankutsuou (bár ebben szerintem se azon volt a hangsúly, inkább a vége felé tűntek fel... és azokra a részekre nem is gondolok vissza jó szívvel, de nem a mechák miatt... ) Húha, ez mégsem tűnik olyan kevésnek. XD Bár ezek közül ha jól rémlik, van pár, ami csak nyomokban tartalmazott mecha elemeket....

Akkor lássuk, a kérdésre válaszolva, mit is válasszak, ami jobban tetszett a mecha műfajból... Hát, ha a Ghost in the Shell-re ráfoghatjuk, hogy vannak benne mechák is, akkor a Ghost in the Shell-t mondanám, mivel ő alapból szerepel a kedvenc animéim között is. A movie és a két sorozat (GITS: SAC és 2nd GIG) egyaránt.

Tervezettek között pedig régóta ott szerepel a két klasszikus anime is (legalábbis úgy vettem észre, annak van tartva mindkettő), a Tengen Toppa Gurren Lagann és az Evangelion is, szőröstül, bőröstül... Belenézni már belenéztem mindegyikbe, és a látottak alapján szerintem biztos, hogy tetszeni fognak, meg hát eleve... kevés olyan anime volt eddig, ami ne tetszett volna...

Sok van, viszont nem tudnám felidézni mindet, mert hát ahány anime, annyi fantasztikus jelenet. De van egy jelenet, amit akárhányszor felidézek, mindig beleborzongok, és elfog egy keserédes hangulat tőle, mert hát nem a vicces/vidám jelenetek közül való.
A már több kérdésnél is említett Mirage of Blaze, (ami ugye, nálam az örök első helyre írta be magát a kedvencek között) tóparti jelenete az, ami számomra nagyon szívbemarkoló volt.
SPOILER!! Mikor a tóparton ott áll Takaya/Kagetora, és Naoe odasétál hozzá, hogy közölje vele, éppen mi újság a többiekkel, ki hová tart, mi a haditerv, és hogy ő is elköszön, Takaya pedig csak bólint. Ám mielőtt Naoe távozna, közelebb lép, és ráteríti az öltönyét, és közben alig észrevehetően végigsimít Takaya vállán, már akkor kezdett fojtogatni a sírás. Aztán Naoe hátrébb lép, elköszön, és távozik, Takaya pedig rászorítva a rá terített öltönyre, kissé hezitál, majd Naoe nevét kiáltva utána fordul, de azonnal el is harapja a kimondani akart szavakat, és inkább némán visszafordul a tó felé, magában szinte zokogva, ahogy azon elmélkedik, vajon minden más lenne, ha teljesen Kagetorává válna?SPOILER vége!!
Hát, ez után a jelenet után, és ahogy véget ért az anime, bőgni kezdtem, de úgy Isten igazából, és csak az ágyamat csapkodtam, magamban ismételgetve, hogy "Miért? ... Miért?... Miért" Gyönyörű, megható jelenet volt számomra, amit sosem felejtek el.

Valamint drámai jelenetek közül még a Death Parade egyik ominózus része ugrott be, aminél talán először éreztem igazán katarzist (a fentebb említett jelenetet leszámítva). A korcsolyázós jelenetnél kezdődött az érzés, ahol már nem kicsit nyeltem a könnyeimet, mert kezdtem sejteni, mi lesz itt a vége. És hát ami a fekete hajú lány és Decim között zajlott, végül a döntéshozatal, hát én teljesen "paff" voltam... Egy csomag papírzsepi kellett nekem akkor...

Vicces jelenetek közül meg most hirtelen kettő ugrott be: A Fullmetal Panic? Fumoffu! szinte minden egyes perce kemény hasfájást okozott, annyit röhögtem, de kedvencem az volt, mikor Chidori és Sousuke már a vonaton tartottak visszafelé a suliba (mivel utóbbi ugyebár otthon felejtette a pankrátor kisasszony jegyzeteit XD), majd mikor leesett nekik, hogy nem a megfelelő vonatra szálltak, Chidori Sousukét ráncigálva próbálta kihajítani az ablakon keresztül, és közben az az ordibálás "Ess ki a vonatból! Kerülj a kerekek alá! Ha valaha is szerettél, dögölj meg de gyorsan!!!" XD XD Hát én szakadtam a röhögéstől. XD

A másik pedig a Trigun azon jelenete, mikor Vash barátunk jön kifelé a csehóból, fülébe üvölt a zene, mert be van dugva ugyebár a füles, és észre sem veszi (hihetnénk, ugye... ), hogy a rosszfiúk meg ott vannak előtte, csőre töltött fegyvereket szegezve rá, és üvöltenek vele, hogy álljon meg, stb, stb. Majd miután barátocskánk nem reagál, tüzet nyitnak, ő meg lazán eltáncikál a golyózápor között, és persze, hogy egy golyó sem találja el, csak az ipodját, vagy akármijét, mire végre kapcsolt, hogy hoppá van. Hát én a fejemet fogtam.

Végre, egy igazán könnyű kérdés! Erre csak egy valakit tudnék mondani, akire valóban hasonlítok, már ami a belső tulajdonságokat illeti.
Tsukino Usagi-chan (Bunny), azaz Sailor Moon.
Hogy miért is? Lássuk csak szépen sorban:
Szerelem? Ja, minden helyes pasiba, akit csak meglátok, szinte belezúgok. XD Bornapokon például a "kukoricás" srácba, aki árulta a pattogatott kukoricát, barátnőmmel vettünk is tőle, csokisat. Egyrészt mert akartunk is, másrészt meg... közelebbről is meg kellett nézni, na. XD Utána meg kicsit se feltűnően bámultuk, kicsit arrébb, ártatlanul majszolva a csemegét. XD
Édességek? Imááádom, konkrétan, édességfüggő vagyok, ahogy ő is. Bár én édesség terén is válogatós vagyok, de azokból, amiket szeretek, egy ültő helyemben képes vagyok mindent felfalni, ami csak elém kerül... Egy nagy tábla csokit azonnal bevágni? Simán... Nutella? Csakis natúrban, kanállal!
Lustaság? Nagyon is jellemző. Simán átaludnám az egész napot, ha tehetném. Nagyon nehezen szánom rá magam, hogy este időben lefeküdjek, igazi éjjeli bagoly vagyok, ám amint letettem a fejem, nincs Isten, aki engem fel tudna ébreszteni, a korán keléssel mindig is meggyűlt a bajom, már kiskoromban is.
Késés mindenhonnan? Naná... nem emlékszem, hogy valaha is időben odaértem volna bárhová... XD Már az ismerőseim is általában úgy szerveznek meg egy-egy találkozót, hogy belekalkulálják azt, hogy én úgysem a megadott időre fogok odaérni. XD Melóba is mindig úgy esek be, majdnem az utolsó pillanatban, pedig durván 20 percnyire lakom csak... XD
Érzékenység? Bármin képes vagyok azonnal elpityeredni, és bőgni... a veszekedéseket sem igazán bírom, sem a stresszhelyzeteket, meg nem nagyon szeretem, ha én vagyok a középpontban, jobb szeretek inkább észrevétlenül megbújni valahol...
Félénkség? Igen, félős vagyok nagyon, meg nagyon könnyen megijedek dolgoktól... Gerinctelen létformáktól (férgek, pókok, bogarak, ilyesmik) meg pláne sikítófrászt kapok. XD Új társaságban is minden bajom van, ha nem ismerek senkit...
Barátság? Szerintem jellemző, barátságosnak tartom magam, a már meglévő barátaimhoz meg különösen ragaszkodom, akárcsak Usagi.
Ügyetlenkedés, bénázás? Maximálisan igen! XD Akárcsak Usagi, én is képes vagyok még a saját lábaimban is elesni, sétáltam már neki oszlopnak is, belerohantam már egy éppen nyíló ajtó élébe is, estem már el traktorkerék nyomban is, biciklifékezést követően repültem is már (sose húzzátok be az első féket XD), szóval... voltak dolgok. Labdajátékokban meg inkább elugrottam a felém repülő labdák elől, de ha meg is próbáltam elkapni bármit is, úgyis leejtettem. XD Tesi órán se voltam egy tornászbajnok, pedig anyukám még vívott is.
Gyerekes viselkedés? Totálisan jellemző! Egy nagyra nőtt, örök gyerek vagyok, aki, lassan a 30-hoz közel is képes beszabadulni a játékosztályra, és akár még vásárolni is magának. XD Arról nem is beszélve, hogy minden évben eljátszom, hogy nekem valaki rendeljen ugrálóvárat a szülinapomra, mert a rendezvényeken már nem engednek fel rá... >.> Na meg, a minap vettem magamnak Star Wars-os ágyneműhuzatot, bár eredetileg gyerekeknek szánták, de hát... én is az vagyok.
És még 26 évesen is azt mondom, változatlan a dolog, még mindig vele tudok azonosulni mindenben.

Mindegyik kedvencem ilyen. Ami tetszett, azt bármikor újra és újra tudom nézni, akár anime, akár film... (Igaz, hogy közben a tervezett listám meg csak egyre bővül, ahelyett, hogy fogyatkoznának a címek... XD)

Animék közül volt is már több, amit vagy a gépen szedtem elő már többször is (Fullmetal Panic? Fumoffu!, Lovely Complex, legutóbb pedig anyuval néztem a Kaleido Star-t és a Ghost Stories-t, vagyis a Bújj, bújj szellemet - anyunak mindkettő tetszett )
Amikor pedig még néztem tévét, és ment az A+, majd Animax, akkor ott is, akárhányszor leadták egyik-másik sorozatot, amit már elsőre is végignéztem, és tetszett, akkor azokat újra és újra végignéztem, és nem untam.

A filmekkel (főleg régebbi, 80-90-es évek filmjei) is ez a helyzet, amiket nagyon szerettem, pláne a kedvenceimet milliószor is megnézem, például ott A holló (Brandon Lee-vel), nagy kedvencem, és volt, mikor kölcsönkaptam kazin, aznap megnéztem, másnap délelőtt meg újra. XD A Robin Hood - A fuszeklik fejedelme is olyan, hogy kívülről fújom a szöveget és minden jelenetet, de akkor is imádom, és szakadok, mint az állat. XD A Freddy vs Jason, Alien vs Predator, Jay és Néma Bob, Equilibrium, Star Wars filmek, Vissza a jövőbe trilógia, ezeket mind-mind újranézem sokszor. ^^ (Még a sokak által már halálosan unalmasnak tartott Reszkessetek, betörők-et is szeretem, ünnepek után meg is néztem a neten, igaz, hogy előtte volt a tévében is, de hát azt már nem nézek évek óta, ugyebár... XD) És ez csak pár cím volt a sokból...

Természetesen Alucard a Hellsing-ből, elvégre, ő Sir Integral Fairbrook Wingates Hellsing kutyája, és tényleg fel tud venni kutyaalakot is.
Na jó, csak vicc volt, de ezt nem hagyhattam ki... (Amúgy Alucard-ot tényleg imádom. )

Ilyesmin nem is agyaltam, ki lenne a kimondott kedvencem, mivel nagy állatbolond vagyok, így akár animékben, akár filmekben, ha meglátok egy kis állatot, már felvisítok, hogy "De cukkiiiiii!". És ezt a mondatot sokszor ellőttem akkor is, ha az az "állatka" amúgy valami egyéb volt, szörnyek, vagy bármiféle misztikus lény, amiket megint csak imádok. Még a Xenomorphokra és a Predatorokra is azt mondom mindig, hogy cuki, és nekem kellenek házikedvencnek. XD Mindezek ellenére, nem gondoltam még arra, hogy rangsoroljam is a különböző animékben felbukkanó kísérőket aszerint, kit is nevezzek meg kedvencemnek...

Lássuk csak, egy biztos van, akit kedvencként szoktam emlegetni, legalábbis, a "kedvenc pokémonod" kérdésnél, és hát őt akkor már vehetjük válasznak erre a kérdésre is. Ő pedig Charmander (Hitokage).

Őket is nagyon szerettem, vagy cukinak tartom:
Pokémonok: Mewtwo, Mew, Yveltal (ők is kedvencek)
Digimonok: Gomamon, BlackWarGreymon, Renamon
Állatszereplők: Ein (Cowboy Bebop), Sadaharu (Gintama), Tetsuya number 2 (Kuroko no Basuke) ők alap, mert kutyás vagyok.
Kuro (Ao no Exorcist) szintén marha édes volt, na és Chi (Chi's Sweet Home), és csak mert nekünk is van két imádnivaló kandúrkánk. ^^
Misztikus állat: Kurama (Naruto)
Egyéb (akik talán megfelelnek még a kísérő/akármi kritériumnak):
Rem (Death Note) - ugyebár ő egy shinigami/halálisten, de szerintem felfoghatjuk szellemként is.
Azazel Atsushi (Yondemasu yo, Azazel-san) - démon, aki akkor jön elő, ha megidézik, tehát a megidézett lény is pipa, pláne, ha csak a plüssállatszerű megjelenését nézzük.
Kulon, magyarul Klón (Hakaima Sadamitsu) - ő meg egy űrlény volt, aki Sadamitsu társául szegődött jóformán, és nagyon csíptem, aranyos volt, jópofa, és bírtam a visítozásait, mikor parázott. XD
Tachikoma-k (Ghost in the Shell - Stand Alone Comple - mondjuk, nem élőlények, de miután öntudatra ébredtek, nagyon is élőként viselkedtek, beszéltek, gondolkodtak, állandó társaik voltak a 9-es szekció tagjainak, és aaaaaannyira ééééédesek voltak, meg végig úgy tekintettem rájuk, mint valami kisállatfélére, csak fémvázban, és végig nagyon imádtam őket! ^^

Hmm... nem igazán szoktam foglalkozni sosem az animációval, melyik anime hogy sikerült. Általában azzal foglalkozom, miről szól, aztán ha elkezdem nézni, túlságosan leköt a cselekmény. Sok olyan animét néztem, ami elsőre, grafikáját vagy a karakterdizájnt nézve elborzasztott, de aztán hamar elvonatkoztattam az ilyesmitől, mert nagyon sokszor volt úgy, hogy maga a történet meg bejött, és a végére már fel se tűnt, milyen a képi világ (vagy éppen a karakterdizi). Pár példa, amikben először húztam a szám a szereplőket látva, aztán mégis bejött az egész: One Piece, Shiki, Gankutsuou

De amiket különösen szépnek és jónak tartok animációt tekintve, azok az alábbi animék lennének:
Psycho Pass
Shingeki no Kyojin (Attack on Titan)
Ghost in the Shell - Stand Alone Complex valamint a 2nd GIG, és persze, az eredeti mozifilm is.
Death Parade
Hellsing Ultimate
Akira
Monster - nekem is bejött a realisztikus ábrázolás, és kellemes volt a szemnek a sok rikító színvilágú anime között egy kis pasztelesebb művet is nézni.
Trinity Blood - csak lestem, mikor Abel István városába érkezett, vagyis Budapestre, és pár látványosságot be is mutattak, amik hihetetlenül részletesen voltak kidolgozva.

Azt hiszem, így hirtelen ennyi. (Bár erős a gyanúm, hogy egy kalap alá vettem a dolgot a grafikával... )

Háát... mellékszereplők, főszereplők... mindegyikkel ugyanaz a helyzet, hogy általában mindre igaz, hogy jól vannak megrajzolva, vagyis számomra mind bishi, ezért gyakorlatilag látványra kapásból "belezúgok" mindegyikbe. Akkor is, ha max pár percet szerepel az egész műben.

De azért mondjunk egy nevet, aki most így hirtelen eszembe jut, bár őt nem tartom annyira mellékszereplőnek, mert szerintem elég fontos szerepe van neki is (bár még nem fejeztem be a sorozatot ). Ő Wolfgang Grimmer lenne a Monster-ből.
A One Piece-ből is említenék három nevet, akik kedvenceim: Portgas D. Ace Shanks és Zoro, bár ők is elég fontos szereplői a sorozatnak szerintem.

Említhetném még a Fullmetal Panic Kurz Weber-jét is, aki különösen a Fumoffu-ban alakított hatalmasakat, annyira egy idióta fazon, hogy már ezért imádtam. XD Nem lehetett nem szeretni ezt a hülyét.
Vagy ott van még Maes Hughes is a Fullmetal Alchemist-ből. Édes volt, ahogy folyton a kislányáról áradozott, és ahogy ezzel ki tudta borítani Roy-t.

Korábban is írtam, hogy a női karakterek nem igazán hatnak meg, a női főszereplők közül is ritka, ha megkedvelek valakit, így nem csoda, hogy a mellékszereplők még annyira sem érdekelnek.
Ha lenne is, most sehogy sem jut eszembe, így a kérdésre a válaszom: nincs ilyen.

18,5 - Kedvenc szereplőd, akinek nincs neme

Ezt a kérdést mondjuk passzolnám, mert nem ugrik be ilyen karakter, pedig tuti, hogy kellett már ilyennel is találkoznom a sok anime során... XD Kíváncsi leszek, mások kiket neveznek meg, max majd fogom a fejem, hogy nekem nem ugrott be.

Bár már korábban válaszoltam rá, vagyis, épkézláb választ nem tudtam írni, mert nem jutott eszembe, most beugrott egy, és szégyellem is magam, hogy akkor ilyen hülye voltam...
Hát a Tachikoma-k!!!=!! Nekik aztán tényleg nincs nemük, elvégre, robotok, de lehetetlen őket nem imádni!
És hát ugye korábban megtárgyaltuk, hogy ők azok, akik elérték, hogy robotok miatt sírjon az ember...

Hát... nem is tudom... annyi animét láttam már, hogy nem igazán tudom már felidézni, melyikben mi volt, és mikor mit találtam epicnek...

Talán az Attack on Titan-ből, mikor először felbukkant az óriásölő titán, az tetszett, de mondjuk, annyira mégsem nevezném "epic"-nek.

Hmm... Ohh, megvan! A Hellsing Ultimate-ből Seras Victoria és Zorin Blitz harca, mikor is utóbbi úgy felbosszantotta Seras-t, hogy az "átváltozott", és gyakorlatilag széttrancsírozta a hülye pofáját a falon, miközben jó pár métert rohant vele. Annyira zseniális volt az a jelenet, ráadásul még magam is elégedetten bólogattam az eredményt látva.

És akkor ki ne hagyjuk még a Fullmetal Panic? Fumoffu!-t sem. Két dolgot is megemlítenék, ami számomra epic volt, igaz, leginkább a komikusságát tekintve. XD
Az egyik, mikor is a fiúk és a lányok úgy döntenek, eltöltenek egy hétvégét egy fürdőben, és hát a fiúk, miért is ne, kitalálják, hogy meglesik a csajokat. Kurz Weber vezetésével meg is indul az akció, és hamar azon kapjuk magunkat, hogy a srácok máris egy háborús övezetbe kerültek gyakorlatilag, az ember csak les, hogy most mi van... vagyis lesne, ha nem ismerné még ezt a remekművet, akkor nem csoda, hogy meglepődik. XD Tehát, robbanások dögivel, a fiúk is tüzet nyitnak a gépfegyvereikkel, és elhatározzák, ha beledöglenek is, akkor is meglesik a csajokat, hogy aztán mesélhessenek az utókornak... Kurz-ot végül "halálos" találat éri, de miért is ne, még nem szégyelli megvakarni a seggét, miközben ott fekszik "félholtan"... Hát én itt nyerítettem, mint a vadlovak, mondván, hogy ekkora idiótákat még nem hordott a hátán a föld... és persze, a vége, mikor a srácok utolsó reménysége, célba érve már éppen azon fantáziál, mekkora hős lesz belőle, és miket fog látni, belevetődik a forrásba, majd arccal nekicsapódik valaminek... csak éppen nem annak, aminek szerette volna.....
A sorozat másik epic jelenete számomra inkább jelenetek sora, gyakorlatilag egy egész rész. XD Mikor is az iskolában elszabadul a pokol, eljő az apokalipszis, halálos vírus tör ki, mindenkinek csak órái vannak hátra... Vallomások sorozata, sírás-rívás ezerrel, közben szakad a textil mindenkiről, fiúkról és lányokról egyaránt.... Itt már nem nyerítettem, visítottam! XD Ami azért elég durva volt, tekintve, hogy mikor először láttam a tévében, abban az időpontban szinte már az egész család elnyugodott, vagy aludt, csak az én visítva röhögésem visszhangzott az egész lakásban. XD

Ezek jutottak most csak eszembe, de nyilván volt több és jobb is, amit említhettem volna...

Konkrétan szinte minden női szereplőt kinyírnék, alig akadnak kivételek... Azokat főleg, akik azokra a pasikra próbálnak ráakaszkodni, akiket én magamnak szemelnék ki. XD Meg az ármánykodó, tipikus ribi karaktereket, akik elnyomják a gyengébbeket, és kevésbé menőket, meg próbálnák elszakítani egymástól a boldog párokat, azokat is általában gyűlölni szoktam... Azokat, akikből a való életben is elég sokat találni mindenfelé...

Aztán az olyan nyominger rosszfiúkat is mindig utálom, akit túúúl sokat képzelnek magukról, és még csak nem is bishik, hogy legalább ezért elnézzem nekik a többit. XD

De, hogy legalább pár konkrét karaktert is említsek:
A Dragon Ball Z-ben akit mindig is gyűlöltem, és a falat kapartam az idegesítő nevetésétől meg úgy alapból a pofázmányától is, az Frieza volt, akit mindig csak "Tolókocsis Görcs"nek hívtam... Mai napig gyűlölöm, ő volt számomra a leggyűlöltebb főgonosz. Vegeta miatt főleg utáltam, ott akkor tényleg nagyon vártam, hogy valaki kinyírja végre...

Aztán ott van még a Yu Yu Hakusho-ból az idősebbik Toguro, az a kis kinövés az öccse vállán... Fúú, minden egyes pillanatot gyűlöltem, mikor őt mutatták, és mikor kinyitotta a pofáját...

A Fullmetal Panic Tessa-ja is irritált elég sokszor, különösen a Fumoffu!ban. Számomra inkább tűnt idegesítőnek, hiába voltak a fő sorozatban komoly és megfontolt pillanatai, az, ahogyan Sagara-val viselkedik sokszor, már túlzás volt... és miatta mindig szegény Sousuke szívta meg, a felettesei nem kímélték utána, pedig szerencsétlen semmiről se tehetett. XD (Ugyan már, mégis mikor mászna ő rá egy nőre? Előbb ejtené teherbe valamelyik fegyverét... )

A Hellsing Ultimate főgonosza, a nácik vezére is rendesen irritált. (Montana "The Major" Max)

A Kaleido Star-ból May Wong-ot elég sokáig utáltam, annyira idegesített a beképzeltsége és a csőlátása. Később persze már nem utáltam így, mikor "észhez tért", de tényleg elég elviselhetetlen volt. Még akkor is, mikor újra megnéztem a sorozatot, hiába tudtam már, hogy szerencsére nem marad ilyen, ez a tudat se segített elviselni azon a jó pár részen keresztül. XD

Shimizu Megumi a Shiki-ből szintén irritált, szintén egy beképzelt kis fruska volt, aki csak lenézni tudta a környezetében lévőket, egy kicsit sem tudta megbecsülni még a barátait sem. Meglehet, hogy a végére egy kicsit megsajnáltam, de tényleg csak egy nagyon picit. Igazából, volt bennem egy kis elégedettség is, mert úgy éreztem, ő azért valahol megérdemelte a dolgot. A sajnálatom annyiból fakadt, hogy azért még én is túl kegyetlennek tartottam, amit tettek vele, de ez mondjuk alapból a legtöbb shikiről elmondható, hogy piszkosul sajnálni kezdtem őket a végére, és már inkább az embereket kezdtem gyűlölni. (Azért a shikik nem voltak ilyen kegyetlenek és brutálisak...)

Akit még szintén nem nagyon tudtam elviselni, főleg az ocsmány képe miatt (tényleg az volt neki...), az Kazundo Gouda, a Ghost in the Shell-ből. (Egész pontosan a GITS: SAC 2nd GIG)


Ohh, és tééényleg! Hogy is felejthettem őt ki a sorból! Ő viszont nem csak, hogy felidegesített, elég volt, ha csak megláttam a képét, a többi (ha megszólalt, meg a viselkedése) csak hab volt a tortán, de szabályosan gyűlöltem őt. Mikor elkövette azt a bizonyos tettét (nem spoilerezek, szerintem aki látta, tudja, melyikre gondolhatok), ott aztán már tényleg azt kívántam, bár bemászhatnék a képernyőn, de ott helyben meggyilkolom, a lehető leghosszadalmasabb, legbrutálisabb, legkegyetlenebb, legkínzóbb módszerrel, szépen lassan, had visítson, üvöltsön a fájdalomtól, had könyörögjön már ő maga a halálért, amit persze még sokáig elnyújtanék neki, had szenvedjen még egy kicsit, mielőtt megmurdel. De ugyanezt eljátszottam volna a társával is, a dokival. Az ilyeneket a való életben is gyűlölöm, és lassan, fokozatosan trancsíroznám szét őket...

Hát, ha bolondos, akkor most hirtelen nekem Ed jut eszembe a Cowboy Bebop-ból. Igaz, volt olyan kérdés, hogy kedvenc női karakter, és Ed ugyebár leányka, de azért nem kedvenc karakter. Bolondozásról viszont most ő ugrott be, és hát rajta mindig jókat mosolyogtam, meg igazán szeretnivaló, aranyosan lökött karakter volt.
De ha lehet, akkor idevenném még a Tachikomkat is (GITS: SAC). ^^ Mert a Tachikomák cukiiiik! ^^

Akiken még jókat tudtam nevetni, vagy csak mosolyogni is, és talán még beleférnek ebbe a kategóriába:

One Piece: Brook - Mert bírom a "Megnézhetném a bugyidat?" típusú beszólásait.
Lovely Complex: Otani Atsushi és Koizumi Risa - A két idétlen, akik tökéletes párt alkotnak pont ezért. Minden pillanatuk felejthetetlen volt számomra, ahogy ezek viselkedtek, meg ahogy beszólogattak egymásnak, hát az csúcs volt. Külön-külön is voltak nagyon vicces pillanataik, de együtt okozták a legtöbb hasgörcsöt. XD
Kaleido Star: Fantom (a színpad szelleme) - Ahogy Sora mindig lerendezte, azt nagyon bírtam. Sosem jött össze neki a kukucskálás, a legjobb az volt, mikor (hogy őt idézzem) "része lett a japán kultúrának", vagyis, amikor Sora valahogy becsomagolta az újévi ajtódíszbe, vagy mibe.
Hachimitsu to Clover (Honey and Clover): Morita Shinobu - Imádtam őt, csak azért. Simán el tudnám képzelni pasimnak, az biztos, hogy mellette nem lenne unalmas, sőt, lehet, nem egyszer még én is társa lennék a hülyeségeiben.
Gravitation: Sakuma Ryuuichi - Benne igazából azt bírtam, hogy alapjáraton olyan volt, mintha totál gyogyós lenne, a legalapvetőbb dolgokhoz is hülye volt, meg hát ahogy a rózsaszín nyuszijával játszott, akit Kuma-sannak hívott, ha jól emlékszem, csak lestem, hogy nem százas. (Ráadásul ha jól tudom, a "kuma" medvét jelent, így ezen is mosolyogtam, hogy a plüssnyuszit medvének hívja. XD) Viszont amikor egyik pillanatról a másikra halál komolyra váltott, szinte libabőröztem tőle.

Bónusz kérdés fujoshiknak: Mely fiúkat hoznád össze legszívesebben? (hátha valaki válaszol rá)

Hehe, ezt a kérdést sem hagyom ki. XD Bár sokra nem mész a válaszommal, talán... vagy de? XD
Elvetemült fujoshiként gyakorlatilag minden jóképű hímnemű egyedet összepárosítanék, akár shounen ai/yaoi műről van szó, akár bármiféle más műfajról... Különösen az olyan karaktereket szeretem "összehozni", akik amúgy ki nem állhatják egymást, vagy örök riválisok, folyton civakodnak. Vagy halálos ellenségek... az se baj, ha ikertestvérek... Vergil és Dante (Devil May Cry), ugyebár... Kougami és Makishima (Psycho-Pass)... Hajaj, sorolhatnám... XD Ohh, és a The Evil Within (Psycho Break) túlélőhorror játékból Sebastian és Ruvik... Vagy Seb és Joseph... náluk is beindult a fujoshi fantázia... XD És ha már videójátékok, az első karakterek, akiket egy játékból "hoztam össze", Scorpion és Sub-Zero (Mortal Kombat).

Egyszer azt vettem észre, hogy már egy Titanicot sem vagyok képes úgy megnézni, mint régen, mert már csak szándékosan is félreértek minden egyes gesztust, pillantást, és belemagyarázok már mindenfélét a látottakba... (Pedig Rose vőlegényét mindig is randa pasinak tartottam, és most is... DiCaprio meg már nem hoz lázba úgy, mint tinifejjel, bár azt meg kell jegyeznem, szerintem abszolút nem ártott meg neki, hogy idősebb lett, és kicsit mintha szedett is volna magára... )
A minap meg azon kaptam magam, hogy én perverz fejjel már a két kandúr macskánkat is összepárosítottam magamban, pedig mindössze annyi történt, hogy a több mint fél éves Vadóc feküdt a cicaágyikóban, a lassan két éves Herceg meg odament mosdatni, mire Vadóc az egyik mancsával átkarolta a hátát, mintha szorosabban magához akarná húzni, pedig csak a mosdatást viszonozta, és egyszerre mosdatták egymást... Esetleg... valaki ismer egy jó agysebészt? XD Mert ezt azt hiszem, már kezeltetnem kéne... XD

Szerintem mint sokaknak nekem is a Dragon Ball volt az első amivel találkoztam.
A Sailor Moonról is vannak emlékeim, mondjuk azt inkább a húgom szerette.
Emlékszem a Tsubasa kapitányra, és még valami más foci animére is.
A Pokemont és a Yu-Gi-Oh-t szintén néztem, én is gyűjtögettem mindenféle vackokat.
A srácokkal még a kártyákkal is játszottunk, igaz elég egyedi szabályok szerint.
Akkor arról, hogy mi az az anime halvány gőzöm nem volt. Ment a TV-ben a mese és néztem. (Ha nem kellett templomba menni.)

Amiről tudtam is hogy anime, az már az A+-os korszakból való. Ilyenkor ismerkedtem meg a YuYu hakushoval, a Slayersel is
amik nagy kedvenceim a mai napig.

Aztán a középsulis időszakomban nem nagyon néztem animéket. A koleszban nem volt rá igazán lehetőségem.
Aztán más egyetemistaként kezdtem ismét bele. Egy kis nosztalgiázás (YuYu hakusho, a Slayers), illetve egy barátom ajánlására a
Death note vitt vissza megint az animék világába. Ezek után regisztráltam ide is. Azóta elég sokat néztem animét.
Ekkor kezdtem el mangákat, vn-eket és valamivel később ln-eket is olvasni.

Ha csak egyet mondhatok akkor a Code Geass-t mondanám.
De nagyon szertem a Monster-t, Phantom: Requiem for the Phantom-ot, a STEINS;GATE-et, Gundam SEED-et, FMA-t, a Senjou no Valkyria: Gallian Chronicles-t.
No meg a Slayers és a YuYu hakusho sem marahat ki. Sőt a Gin no Saji sem.

Mindegyikben van valami ami miatt szívesen emlékszem vissza rájuk, vagy nézem meg újra őket.

Itt nehezen tudok választani mert nincs igazán rangsorom.
De az első kedvencem Hiei volt a Yu YU Hakushoból. De tudnám említeni a CG-ből Lelouch-ot is. Vagy Okabe a STEINS;GATE-ből.

Itt szintén hasonló a helyzet.
Lina a Slayersből mindenképp ide tartozik számomra. A CG-ből pedig CC-t tudnám kiemelni mint kedvencemet.
De a Majikoi-ból Shiina Miyako-t is nagyon bírom. Ide tudnám még tenni a Tasogare Otome x Amnesia Kanoe Yuuko-ját.
De Alicia Melchiott is jó karakter a Valkyria-ból.

Szégyellnivalóm szerintem nem igazán van. Bár van a listámon pár darab ami nem biztos hogy a legjobb minőségű darab de nekem bejött.
Ilyenek pl: Highschool of the Dead, Ichiban Ushiro no Daimaou, High School DxD.

Rengeteg van a listámon (kb 200), de hármat kiemelnék, amikre nagyon szeretnék lecsapni.
Az egyik a Legend of the Galactic Heroes. Ez a sorozat nagyon érdekelne, de nyelvi korlátok miatt nem kezdtem még neki. (nem volt magyr felirat)
A következő pedig a Zipang, ezzel szintén hasonló gondom van.
A 3. pedig a Konpeki no Kantai. Amihez szintén nem tudok feliratot szerezni.
(Ha valaki tud valamit róluk az dobjon már meg egy privát üzenettel.)

Anime karakterbe nem estem bele, de vannak olyanok akik bejönek.
Ha csak a külső számít akkor: Densetsu no Yuusha no Densetsu-ból Ferris Eris-t mondanám.
Ha más is számít akkor nem ennyire egyértelmű.
A Highschool of the Dead Busujima Saeko-ja szintén kedvemre való. Vagy mondhatnám Tasogare Otome x Amnesia-ból Kanoe Yuuko-t.
Az Utawarerumono-ból Touka is kedvencem, illetve a CG-ből CC sem maradhat ki. No meg Lina a Slayersből.

Szerintem nem lesz megelpő ha a CG ből mondom CC-t és Lelouch-ot. De szerintem jó a Yachiyo és Satou páros a Workingből is.

Hannibal Lecter!
(Jó jó, tudom ő nem animés.)

Komolyra fordítva a szót, van pár jelöltem. Bár én inkább a szürke emberi karaktereket szeretem, akik nem csak jó illetve rossz tulajdonságokkal
rendelkeznek. De ezeket pedig nem igazán tudom gonosznak tartani.
De ha igazi hagyományos értelemben vett gonosz kell akkor a Hellsingből az Őrnagyot mondanám. Az igazi elborult gonosz a javából, mindene
a pusztítás és a háború.
Vagy a Fate-ből Kotomine Kirei, akire rá lehet verni a gonoszságot. (Bár szerintem inkább egy kissé életcélját vesztett kiüresesett keserű ember.)
De a Death Note Light-ja is ide tehető.

Szerintem erre egyértelmű választ tudok adni. Számomra ebben a műfajban a Yu Yu Hakusho az egyértelmű befutó.

Itt is többet tudnék említeni. Az elsőszámú a Code Geass lenne. (Még akkor is ha nem a tipikus mecha, és nem is azért szeretem.)

A Gundam Seed sem maradhat le a listáról, mivel érdekesnek találtam a sztoriját, és voltak benne igazi katonák akik annak megfelelően is viselkedtek.
Szerintem az is jó, hogy sokféle motivációjú emberke van benne, és sokan meg is inognak az ügyük helyességét illetően.
A háborúhoz való hozzáállás sokfélesége is nagyon jó. Nem csak a szélsőségek vannak meg.
Jó a szereplők őrlődése, hogy mikor mit tegyenek. A legtöbb reakciót is meg lehetett érteni a karaktereknél, az adott helyzetekre.

Valamint a Break Blade is megérdemli a helyet itt. Öröm, hogy nem csillivilli gépek vannak benne, hanem igazi használatban lévő harci
eszközöknek. És annak is néznek ki, kopottan, sérülten, piszkosan ahogy azoknak kell. A háború oka is teljesen reális, és indokolható okokra vezethető vissza.

Látom most jönnek a legnehezebb kérdések. Vannak olyanok amiket azért szeretem mert jókat nevettem rajta.
Pl a már valaki által belinkelt jelenet a Clannadból. (Sunohara és a WC ülőkés poén.)
Vagy a Tasogare Otome x Amnesia zongorás jelenete.

Komoly jelenetekből pedig szerintem a Phantom: Requiem for the Phantom vége nagyon ütős.
A Hellsingben az őrnagy beszéde sem semmi. Itt látszik mekkora állat az ürge.
És az utána következő jelenet mikor Londont támadják. Iszonyat durva jelenet.
A CG vége már szintén említésre került.

Hát ez az a kérdés amire nem tudok érdemben válaszolni. Nem igazán találtam még olyan karaktert ami igazán hasonlítana rám.
Külsőre sem igen tudok senkit mondani. Az egyéb tulajdonságaim alapján szintén nem igazán tudok megfelelőt mondani.
(Ha valaki tudni akarná milyen karaktert kéne elképzelni akkor segítek:

24 éves, kissé mikiegeresedő rövid világosbarna haj, zöld szem,
legtöbbször borosta, kicsit pocakos, 90 kg, 183cm. Ha kell kép nézd meg a képtáramat. De készülj fel, szép vagyok mint egy traktor. )
(Csendes magánakvaló, kissé antiszoc figura, aki túl sokat ül otthon a gép előtt. Gyakran politizál, és történelem és háborúmániás.
Egyébként egy kimért racionalista, sokszor kissé pesszimista. Egyébként tájékozott, intelligens figura. )

Szerintem bármit meg tudok unni ha túl sokszor megnézem. (No jó talán A bolygó neve: Halál című film kivétel.
Mert azt már több százszor láttam. Óvodás és kisiskolás kiskölyökként kb. minden héten megnéztem.)

A témára visszatérve, szerintem amit a legtöbbször meg tudok nézni anélkül, hogy megunnám, az a Slayers és a Yu Yu Hakusho lenne.
Ezeket már elég sokszor láttam akár TV-ben akár direktben újranézve. A Code Geass-t is többször láttam már és még mindig szívesen nézem.

Az ilyen állatkák általában engem különösen nem hatnak meg.
De ha jól értelemezem az emberi szellem is ide tartozik ezért tudok mondani egyet. Ő pedig Yuuko volna, a Tasogare Otome x Amnesia-ból.

Ha pedig mindenképpen állat (vagy ilyesmi) kell akkor Nyanko-sensei.

Hát leginkább nem erre szoktam a leginkább figyelni. Talán a Kara no Kyoukai-t tudnám mondani.

Hát erre talán többet is tudnék mondani. A Hellsing-ből Pip Bernadotte és a Kapitány is jó jelöltek.
Vagy a Valkyria-ból Berthold Gregor, Radi Jaeger. Esetleg Kouta Hirano a Highschool of the Dead-ből. Talán még Koenma a Yu Yu Hakusho-ból.

Hmmm, nehéz kérdés. Talán a Fate-ből Sakurát tudnám mondani. (Bár ez inkább vn-es hatás.)
Vagy az Utawarerumono-ból Touka-t.

Ilyen egy sem jut eszembe.

Huh nehéz választani, de a Code Geass már sokak által említett jelenete az utolsó részből.
De lehetne több jelenet is a Hellsing-ből. Vagy a Phantom: Requiem for the Phantom vége.

Aki a leginkább idegesítő karakter az számomra egyértelműen Emiya Shirou a Fate/stay night-ból. Annyira zavaróan idealista és naiv.
Ráadásul észérvekkel nem igazán lehet rá hatni. Szinte minden részben volt valami marhasága amitől a faltra tudott mászni az ember.
(A vn-ben kevésbé volt bosszantó.)

Talán Okabe Rintarou alias Hououin Kyouma a Steins Gate-ből. Nem tudom megunni a baromságait.

1. nap - Első anime, amit néztél(/megnéztél)
DBZ "generáció" vagyok, de inkább az Inuyasha és/vagy a Death Note indított el ezen a pályán.

2. nap - Kedvenc animéd
Ha csak egyet választhatok, akkor talán a Gurren Lagann. Viszont a Kaiba-FLCL-Chihiro-Berserk tengely is nagyjából lefedi az ízlésemet.

3. nap - Kedvenc férfi szereplőd
Legyen mondjuk Guts.

4. nap - Kedvenc női szereplőd
Akashi a The Tatami Galaxy-ból.

5. nap - Egy anime, amit szégyellsz, hogy tetszett
AnoHana. Így utólag kifejezetten rossz emlék. Utálom, amikor addig bőgnek a képembe, amíg el nem érzékenyülök én is; kvázi kierőszakolják a könnyeimet.

6. nap - Egy anime, amit még nem láttál, de szeretnél megnézni
Sok ilyen van, elég nagy a PTW listám: de egyszer tényleg jó lenne befejezni a Legend of the Galactic Heroes-t.

7. nap - Animés "crush"-od (lehet ez olyan, akibe kisgyerekként belezúgtál, vagy csak bejön a kinézete)
Balsa a Seirei no Moribitóból. Gyengéim az amazon típusú, erős nők.

8. nap - Kedvenc animés párod
A Kara no Kyoukai főszereplő párosa, a végtelenül naiv Mikiya és a "problémás" Shiki. Főleg az előbbi miatt: szeretném azt hinni, hogy néha az is meghozza a gyümölcsét, amikor csak az egyik fél szereti makacsul a másikat.

9. nap - Kedvenc gonosz
Watashi a The Tatami Galaxy-ból, egészen pontosan az a helyzet (nevezzük depressziónak?), amelybe sodródik; és mert tulajdonképpen önmaga ellensége a srác.

10. nap - Kedvenc verekedős/harcos anime
Fullmetal Alchemist. Brotherhood version.

11. nap - Kedvenc mecha anime
"Who the hell do you think i am!?" TTGL. Ofc.

12. nap - Kedvenc jeleneted
Valóban nehéz kérdés. Egyrészt rengeteg ilyen van, másrészt általában mindig a legutóbb látott kedvencek között keresendő. De akkor legyen a La Maison en Petits Cubes, és nem az egész, bár rövidsége miatt lehetne akár, hanem a visszaemlékezések fináléja. És mert hiszem, hogy az egyszerűen szép, szentimentális képsorok olykor sokkal többet hoznak a "nagy mondanivaló" keresésénél.

13. nap - A szereplő, akire a legjobban hasonlítasz
Először is gyerekként az FLCL kissrác főhősére, Naotára hasonlítottam: két idősebb bátyám van, és persze lógtam velük és a barátaikkal, mi több, sokat "tanultam" tőlük.Nem én voltam! Ja, és hát az első lány (az animében ő Haruko), aki tetszett, szintén hasonlóan bánt (el) velem...
Igen, utána már Watashiba toltam a középsulit, de aztán tulajdonképpen az egyetemet is úgy kezdtem anno. Írtam korábban egy szempontot a szereplőről, nos az is kicsit igaz rám. Illetve még Mikiya jut az eszembe megint, viszont én nem hordok szemüveget, és valamivel azért vagányabb vagyok.

14. nap - Egy anime, amit nem tudsz megunni, akárhányszor újranézed
A nagy kedvenceseimet többek között azért is szeretem, mert nyilván rewatcholhatónak tartom őket. De ha egyet kell megnevezni, akkor a Spirited Away jut most az eszembe, valószínűleg azt láttam a legtöbbször.

15. nap - Kedvenc kisállat/megidézett állat/szellem, akármi, kísérő... értitek
Először csak érdekességképpen megjegyezném egy felfedezésemet: a Kaibában az egyik ilyen kísérőnek, Hyo-hyónak megvan az "őse", mégpedig Masaaki Yuasa másik sorozatában, a Kemonozumében. Egy majom, aki mindig ott csavarog a fő cselekmények színhelyén. Szeretem az ilyen kis apróságokat/utalásokat.Mosolyog
Na de leginkább az ismert Fate címek ugranak be, hiszen ezekben elég rivaldafény jut a kísérő/szellem karaktereknek. Ugyan nem vagyok nagy rajongója ennek az univerzumnak (illetve csak a Kara no Kyoukai vonalon), főleg amióta "shounenporn" kategóriára züllesztették a legújabb szériában, azonban a Fate/Zero kifejezetten tetszett. S hogy konkrétan mely segítőket emelném ki: Rider és Saber nálam nyerők voltak, valamint Caster káosz teremtését ugyancsak csíptem.

16. nap - Anime a legjobb animációval
Akira. Kiváltképp mert lassan a 3. X-be lép (szexi ) és még mindig nagyon meggyőző az animációja.

17. nap - Kedvenc férfi mellékszereplőd
Álfonsz Erikkü a Fullmetal Alchemist: Brotherhoodból. Való igaz, hogy főszereplőnek is beillene, azonban számomra mindig másodhegedűs volt Edward mellett. Ugyancsak igaz, hogy előnyére vált a karakternek, amikor időnként elszakadt a bátyjától és külön szerepeket kapott, ellenben amikor együtt voltak, akkor olyan jól beolvadt a "fivérek a világ ellen" dologba! Rock`n Roll
Á, sokat tudnék mondani, de valakit még muszáj hozzáfűznöm, már csak azért is, mert az öregek valahogy mindig kimaradnak, méltatlanul! Ő pedig Jou Koizumi a Ping Pong The Animationból. (A másik edző, az öreglány előreláthatólag holnap érkezik.Kuncog)

18. nap - Kedvenc női mellékszereplőd
Ahogy azt már ígértem a Ping Pong The Animation sorozatból a másik edző, Obaba Tamura lesz nálam most az első női mellékszereplő.
Illetve Teresa ugrik még be hirtelen a Claymore sorozatból. Több oka van ennek, de leginkább nyilván az, amit már Balsa kapcsán is említettem: csípem a független, erős nőket, főleg az ilyen amazon típusúakat.

18,5 - Kedvenc szereplőd, akinek nincs neme
Láttam, hogy valaki írta Migit a Parasytéből, és végül is egyet kell értenem: ebben a kategóriában számomra is a legklasszabb karakter volt.

19. nap - Leg "epic"-ebb jelenet
Képmutató lennék, ha most nem a Gurren Lagannból idéznék, hiszen nem titkolom, hogy pont azért szeretem, mert elképesztően hatásvadász, megalomániás őrület az egész. Nem is tudok csak egy jelenetet kiemelni:
Engem már az első epizód első jelenete is "lenyűgözött"; jól megelőlegezte, hogy mivel is lesz dolgom. Illetve az a rész, amikor kitörnek a föld alatti faluból, mert egyébiránt ez a kezdés kicsiben összefoglalta az egész sorozatot, legalábbis annak lényegét.
Aztán amikor Simon és Kamina a robotjaikkal az utolsó alkalommal egyesültek.Rock`n Roll Kontextus nélkül az itt elhangzott összes mondat és eleve a szituáció megalomániás és nevetséges lenne, de amikor már benne van a néző az "életérzésben", úgy az álla garantáltan leesik.

Sok emlékezetes pillanat volt még ebben a sorozatban, amelyek ki is akarnak törni a fejemből, hogy leírjam, de még utoljára meg kell említenem egy másik animét is: a Berserket. Ezt pedig azért, mert imádom azt az emberfeletti emberi teljesítményt, amit Guts és az ő hatalmas kardja demonstrált az erdőben, méghozzá száz emberen! Elpirul

20. nap - Egy szereplő, aki felidegesít
Engem a szereplőknek egy típusa irritál az animékben, egészen konkrétan van egy jelenség, amit tényleg nehezen viselek, és ez a moeség. Rögtön meg is idézem az oldal kisokosát: "Olyan szereplőt jelent, aki a tulajdonságaival, jellemével (például ügyetlen, túlontúl aranyos, félénk, beteges) szimpátiát vált ki a nézőben.". Maximálisan így értem a fogalmat én is, és akkor hozzátenném, hogy szerintem nagyon problémás. Az van, hogy az ösztöneinkre hat, ugyanúgy tehát mint alapvetően a hentaik, vagy az öncélúan vérengzős, agresszív cuccok, ergo ez nálam egy "pornó" kategória. Alanyi jogon követeli meg az ilyen karakter a szimpátiánkat, de a legrosszabb, hogy még csak kifogásunk sem lehet ellene, hiszen ez a gondoskodás ösztönünket játssza ki. Aztán mindehhez gyakran hozzáadódik a seiyuuk selypítése, vékony hangon affektáló játékuk stb.
Nyilván megvan a helye ennek karaktertípusnak is, például a gyerekeknek szóló történetekben. De amennyiben visszaélnek vele, és tényleg csak öncélú cukiskodást szül a dolog, úgy nálam azonnal elvágja magát az ilyen anime.

1. nap - Első anime, amit néztél(/megnéztél)
DBZ "generáció" vagyok, de inkább az Inuyasha és/vagy a Death Note indított el ezen a pályán.

2. nap - Kedvenc animéd
Ha csak egyet választhatok, akkor talán a Gurren Lagann. Viszont a Kaiba-FLCL-Chihiro-Berserk tengely is nagyjából lefedi az ízlésemet.

3. nap - Kedvenc férfi szereplőd
Legyen mondjuk Guts.

4. nap - Kedvenc női szereplőd
Akashi a The Tatami Galaxy-ból.

5. nap - Egy anime, amit szégyellsz, hogy tetszett
AnoHana. Így utólag kifejezetten rossz emlék. Utálom, amikor addig bőgnek a képembe, amíg el nem érzékenyülök én is; kvázi kierőszakolják a könnyeimet.

6. nap - Egy anime, amit még nem láttál, de szeretnél megnézni
Sok ilyen van, elég nagy a PTW listám: de egyszer tényleg jó lenne befejezni a Legend of the Galactic Heroes-t.

7. nap - Animés "crush"-od (lehet ez olyan, akibe kisgyerekként belezúgtál, vagy csak bejön a kinézete)
Balsa a Seirei no Moribitóból. Gyengéim az amazon típusú, erős nők.

8. nap - Kedvenc animés párod
A Kara no Kyoukai főszereplő párosa, a végtelenül naiv Mikiya és a "problémás" Shiki. Főleg az előbbi miatt: szeretném azt hinni, hogy néha az is meghozza a gyümölcsét, amikor csak az egyik fél szereti makacsul a másikat.

9. nap - Kedvenc gonosz
Watashi a The Tatami Galaxy-ból, egészen pontosan az a helyzet (nevezzük depressziónak?), amelybe sodródik; és mert tulajdonképpen önmaga ellensége a srác.

10. nap - Kedvenc verekedős/harcos anime
Fullmetal Alchemist. Brotherhood version.

11. nap - Kedvenc mecha anime
"Who the hell do you think i am!?" TTGL. Ofc.

12. nap - Kedvenc jeleneted
Valóban nehéz kérdés. Egyrészt rengeteg ilyen van, másrészt általában mindig a legutóbb látott kedvencek között keresendő. De akkor legyen a La Maison en Petits Cubes, és nem az egész, bár rövidsége miatt lehetne akár, hanem a visszaemlékezések fináléja. És mert hiszem, hogy az egyszerűen szép, szentimentális képsorok olykor sokkal többet hoznak a "nagy mondanivaló" keresésénél.

13. nap - A szereplő, akire a legjobban hasonlítasz
Először is gyerekként az FLCL kissrác főhősére, Naotára hasonlítottam: két idősebb bátyám van, és persze lógtam velük és a barátaikkal, mi több, sokat "tanultam" tőlük. Ja, és hát az első lány (az animében ő Haruko), aki tetszett, szintén hasonlóan bánt (el) velem...
Igen, utána már Watashiba toltam a középsulit, de aztán tulajdonképpen az egyetemet is úgy kezdtem anno. Írtam korábban egy szempontot a szereplőről, nos az is kicsit igaz rám. Illetve még Mikiya jut az eszembe megint, viszont én nem hordok szemüveget, és valamivel azért vagányabb vagyok.

14. nap - Egy anime, amit nem tudsz megunni, akárhányszor újranézed
A nagy kedvenceseimet többek között azért is szeretem, mert nyilván rewatcholhatónak tartom őket. De ha egyet kell megnevezni, akkor a Spirited Away jut most az eszembe, valószínűleg azt láttam a legtöbbször.

15. nap - Kedvenc kisállat/megidézett állat/szellem, akármi, kísérő... értitek
Először csak érdekességképpen megjegyezném egy felfedezésemet: a Kaibában az egyik ilyen kísérőnek, Hyo-hyónak megvan az "őse", mégpedig Masaaki Yuasa másik sorozatában, a Kemonozumében. Egy majom, aki mindig ott csavarog a fő cselekmények színhelyén. Szeretem az ilyen kis apróságokat/utalásokat.
Na de leginkább az ismert Fate címek ugranak be, hiszen ezekben elég rivaldafény jut a kísérő/szellem karaktereknek. Ugyan nem vagyok nagy rajongója ennek az univerzumnak (illetve csak a Kara no Kyoukai vonalon), főleg amióta "shounenporn" kategóriára züllesztették a legújabb szériában, azonban a Fate/Zero kifejezetten tetszett. S hogy konkrétan mely segítőket emelném ki: Rider és Saber nálam nyerők voltak, valamint Caster káosz teremtését ugyancsak csíptem.

16. nap - Anime a legjobb animációval
Akira. Kiváltképp mert lassan a 3. X-be lép (szexi ) és még mindig nagyon meggyőző az animációja.

17. nap - Kedvenc férfi mellékszereplőd
Álfonsz Erikkü a Fullmetal Alchemist: Brotherhoodból. Való igaz, hogy főszereplőnek is beillene, azonban számomra mindig másodhegedűs volt Edward mellett. Ugyancsak igaz, hogy előnyére vált a karakternek, amikor időnként elszakadt a bátyjától és külön szerepeket kapott, ellenben amikor együtt voltak, akkor olyan jól beolvadt a "fivérek a világ ellen" dologba!
Á, sokat tudnék mondani, de valakit még muszáj hozzáfűznöm, már csak azért is, mert az öregek valahogy mindig kimaradnak, méltatlanul! Ő pedig Jou Koizumi a Ping Pong The Animationból. (A másik edző, az öreglány előreláthatólag holnap érkezik.)

18. nap - Kedvenc női mellékszereplőd
Ahogy azt már ígértem a Ping Pong The Animation sorozatból a másik edző, Obaba Tamura lesz nálam most az első női mellékszereplő.
Illetve Teresa ugrik még be hirtelen a Claymore sorozatból. Több oka van ennek, de leginkább nyilván az, amit már Balsa kapcsán is említettem: csípem a független, erős nőket, főleg az ilyen amazon típusúakat.

18,5 - Kedvenc szereplőd, akinek nincs neme
Láttam, hogy valaki írta Migit a Parasytéből, és végül is egyet kell értenem: ebben a kategóriában számomra is a legklasszabb karakter volt.

19. nap - Leg "epic"-ebb jelenet
Képmutató lennék, ha most nem a Gurren Lagannból idéznék, hiszen nem titkolom, hogy pont azért szeretem, mert elképesztően hatásvadász, megalomániás őrület az egész. Nem is tudok csak egy jelenetet kiemelni:
Engem már az első epizód első jelenete is "lenyűgözött"; jól megelőlegezte, hogy mivel is lesz dolgom. Illetve az a rész, amikor kitörnek a föld alatti faluból, mert egyébiránt ez a kezdés kicsiben összefoglalta az egész sorozatot, legalábbis annak lényegét.
Aztán amikor Simon és Kamina a robotjaikkal az utolsó alkalommal egyesültek. Kontextus nélkül az itt elhangzott összes mondat és eleve a szituáció megalomániás és nevetséges lenne, de amikor már benne van a néző az "életérzésben", úgy az álla garantáltan leesik.

Sok emlékezetes pillanat volt még ebben a sorozatban, amelyek ki is akarnak törni a fejemből, hogy leírjam, de még utoljára meg kell említenem egy másik animét is: a Berserket. Ezt pedig azért, mert imádom azt az emberfeletti emberi teljesítményt, amit Guts és az ő hatalmas kardja demonstrált az erdőben, méghozzá száz emberen!

20. nap - Egy szereplő, aki felidegesít
Engem a szereplőknek egy típusa irritál az animékben, egészen konkrétan van egy jelenség, amit tényleg nehezen viselek, és ez a moeség. Rögtön meg is idézem az oldal kisokosát: "Olyan szereplőt jelent, aki a tulajdonságaival, jellemével (például ügyetlen, túlontúl aranyos, félénk, beteges) szimpátiát vált ki a nézőben.". Maximálisan így értem a fogalmat én is, és akkor hozzátenném, hogy szerintem nagyon problémás. Az van, hogy az ösztöneinkre hat, ugyanúgy tehát mint alapvetően a hentaik, vagy az öncélúan vérengzős, agresszív cuccok, ergo ez nálam egy "pornó" kategória. Alanyi jogon követeli meg az ilyen karakter a szimpátiánkat, de a legrosszabb, hogy még csak kifogásunk sem lehet ellene, hiszen ez a gondoskodás ösztönünket játssza ki. Aztán mindehhez gyakran hozzáadódik a seiyuuk selypítése, vékony hangon affektáló játékuk stb.
Nyilván megvan a helye ennek karaktertípusnak is, például a gyerekeknek szóló történetekben. De amennyiben visszaélnek vele, és tényleg csak öncélú cukiskodást szül a dolog, úgy nálam azonnal elvágja magát az ilyen anime.

21. nap - Kedvenc bolondos, viccesen béna, fura (goofy) szereplőd
A Nodame Cantabile főhősnője, Noda Megumi!

22. nap - Kedvenc fegyvered, felszerelésed, páncélod... vagy valami ilyesmi
Több van, nem is tudok választani közülük, mert egyformán a kedvenceim(/nem kedvenceim, mert ilyenekért nem tudok azért annyira lelkesedni/rajongani), ezek pedig a következők: Sword of the Stranger főhősének, Nanashinak a kardja; Guts (Berserk) kardja; Simon (Gurren Lagann) mechája; Kusuriuri (Mononoke) démonűző kardja. Hmmm... érdekes... "kardfétis", nem is folytatom inkább, ennyi elég lesz.

(Szerk.: Egy csúnyán kimaradt: Inuyasha kardja, a Tessaiga! Hát persze! )

Hát, már nagyon régen volt, és igazából nem is tudom, mi lehetett a legelső. Sok olyan rajzfilmet láthattunk gyerekkorunkban, amiről aztán már évekkel később fedeztük fel, hogy hoppácska, ez is anime Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül a 80-as évek szülöttei közül.
Éppen ezért, a kérdésre válaszolva azt hiszem, gyerekkorom két meghatározó animéjét emelném ki, a Dragon Ball-t és a Sailor Moon-t, én ezt a kettőt tekintem első animémnek, bár már ezek előtt is néztem több olyan rajzfilmet, ami - mint később kiderült - szintén anime volt.

Ugyan akkor még nem tudtam, hogy ezeket animéknek hívják, de már gyerekfejjel, tudat alatt volt egy olyan érzésem, hogy ezek a rajzfilmek mintha teljesen másabbak lennének, mint a többi rajzfilm. Megmagyarázni nem tudtam, de éreztem, egyre jobban megszerettem, és már akkor ott motoszkált a fejemben, hogy ezek jobbak a többinél is. Már akkor megfertőzött az animék világa, csak még nem tudtam róla.

Hogy tudatosan melyik animét nézhettem elsőként? Erre már magam sem tudom a választ, sem azt, hogy akkor már mennyi idős lehettem... Annyi biztos, hogy az Elfen Lied-et is valamikor akkor töltöttem le, mikor nálunk is bekötötték az internetet (ekkor már középsuliba jártam), és tudatosan kezdtem már animék után nézelődni, de hogy már hányadik lehetett a sorban, nem tudom. Igazából, már az internet bekötése előtt is mintha megismertem volna a fogalmat, és a tévében akkor már egyre több ilyen sorozatot néztem, már sokkal tudatosabban...

Maradjunk tehát annyiban, hogy ha nem is tudtam még az animékről, akkor is a Dragon Ball és a Sailor Moon számomra az első, már csak azért is, mert ezekből kezdtem el először fancuccokat gyűjtögetni, amiknek a nagy részét máig megőriztem.

Húha... Erre a kérdésre általában be szoktam linkelni az alábbi képet, amire még összeszedegettem a nagyobb kedvenceimet, bár idővel még hozzákerült (gondolatban) a Death Billiards és a Death Parade.

Nem igazán tudnék kialakítani egy sorrendet köztük, melyiket szeretem jobban... De ha nagyon választani kell, nálam az első helyen mindig a Mirage of Blaze (Honoo no Mirage) szerepel. Jó, persze, történetileg nem sok minden van benne, és vannak jóval izgalmasabb animék, ráadásul nagy yaoistaként ebből az animéből semmit sem kaphattam meg, amire a nyálamat csorgathattam volna (zéró ágyjelenet, csók is csak egyszer csattant el, de az is rosszul végződött... na, nem mintha ezek lennének a legvilágmegváltóbb dolgok XD), mégis, mi fogott meg benne akkor? Az, ami a két főszereplő között egész idő alatt ott volt, az az érzelmi kapocs, a szeretlek-gyűlöllek, szolga-úr viszony. Többször is megnéztem már a sorozatot, és hiába tudtam, hogy sosem lesz egymás karjába borulás, én mégis folyton a körmömet rágtam, és komolyan, több jelenetnél is sírtam miattuk, a sorsuk miatt. Az a több száz éves keserédes szerelem... Beleborzongok mindig, mikor felidézem. Annyira drukkoltam nekik, pedig tudtam, tudták ők is, hogy sosem lehetnek egymáséi, hiába születnek újra és újra más és más testben, miközben nem csak önmagukkal, egymással viaskodnak, de mellette még egyéb harcokat is vívniuk kell...

Ezt az animét szívesen nézném tovább, mert már az is szomorúvá tett, hogy véget ért, és ahogyan véget ért... Na meg a tudat, hogy sosem fogom megismerni a folytatást, nyelvtudás hiányában, hiszen nincs ember, aki magyarra fordítaná a teljes regénysorozatot, ami az alapját szolgálta az animének, de még csak a mangát sem tudom elolvasni, hogy legalább azzal vigasztalódni tudjak... Még ha tudom, hogy a két főszereplő kapcsolatát nézve sosem számíthatok sok jóra...
Mellesleg, nem semmi agytorna is a mű, mint tudjuk, a japán történelem elég bonyolult, rengeteg helyszín, hadvezérek, híres csaták sora... Az animéből ezekből is kaphatunk kis ízelítőt, és alaposan megtornáztatta az én agyamat is, hogy megjegyezzem, ki kicsoda, ki kivel van, milyen klánból, stb... Valós történelmi alakok, csak már napjainkban, mivel a sorozat alapját is az adta, hogy ezeknek a személyeknek a harca koránt sem ért véget a halálukkal, több száz éven át tartott tovább, csak éppen szellemi síkon, úgymond...

A lényeg az, hogy azért nagy kedvencem, mert nagyon a hatása alá kerültem, számomra egy igazi érzelmi hullámvasút volt, napokig a hatása alatt voltam, könnyekig meghatott. Ezért lett ő a nagyobb kedvencem, noha a kedvenceim között vannak ennél látványosabb, mondanivaló tekintetében jobb animék is.

Ez megint nagyon nehéz kérdés, gyakorlatilag az összes bishi karakter az. XD Na meg nem mindegy, hogy most csak animéből lehet választani, vagy mangákból is. Viszont van három karakter, akik nálam az örökös első helyet foglalták el, egyszerre:

Asami Ryuichi (Finder Series manga)
Naoe Nobutsuna (Mirage of Blaze)
Shiki (Togainu no Chi)

Akiket még nagyon kedvelek, azokat szintén egy képre szedtem össze, már csak a profilom miatt is. Jobb, mintha szimplán csak felsorolnám őket.
Íme:


De az abszolút best nálam amúgy mindig Asami Ryuichi marad, ha őt valaki egy varázslattal életre keltené, és engem is megerőszakítana, mint Akihito-t, boldogan halnék meg. XD XD XD Számomra ő az übersexyférfiállatalfahím...

De, mivel a topic nevében is ott van, hogy "anime" kihívás, így gondolom, evidens, hogy akkor csak anime karaktert lehet megnevezni, nem mintha ez megkönnyítené a választást... Az a baj, hogy tipikus nő vagyok, és a kinézetre megyek... Így ha egy karakter jól néz ki (ami ugyebár, animék esetében még a legjelentéktelenebb szereplőkre is általában jellemző... XD), akkor azt már tuti, hogy kedvelem... Felszínes nő vagyok, ez van... Áhh, akkor sem tudok választani, maradnak a fentebb említett karakterek, meg a többiek a képről, akik közül csak ketten nem láthatóak animében... és egyik pont az örök best, Asami-sama, ugyebár... (Miatta érdekelnének a yakuzák... )

PRiON említette Wolfgang Grimmer-t is, és igazából egyet tudok érteni vele is. Azt hiszem, neki is ott lenne a helye a kedvencek között, mert valóban egy szerethető karakter, aki afféle örök optimistának tűnik, annak ellenére, hogy állítása szerint nem igazán tud érezni, és mégis egy rendes, segítőkész, barátságos ember, aki végül leveti magáról a műmosoly álcát, és, ahogy PRiON is említette, felismeri a valódi érzéseit. Nagyot néztem rajta amúgy, mikor először tört elő belőle a vadállat, abban az adott szituációban én azt hittem, szegénytől máris búcsúzhatunk, pedig kezdettől fogva nagyon szimpatikus karakter volt, sajnáltam volna akkor.

Hááát... a női karakterek sosem fogtak meg, vagy azért, mert magam is nőből vagyok, vagy csak még nem találkoztam olyan női karakterrel, akire azt mondhatnám, hogy kedvenc.
Habár kiskoromban a Sailor Moon-t nézve mindig Sailor Moon, alias Usagi-chan volt a nagy kedvencem, de főleg azért, mert nagyban hasonlítottunk is, meg hasonlítunk, a mai napig, már ami a belső tulajdonságokat illeti. Vele tudtam azonosulni.

De talán megemlíthetném még a Death Billiards/Death Parade fekete hajú leányzóját, Decim asszisztensét, kinek becses nevét inkább spoilerezve említeném csak meg, mert nem véletlenül csak "fekete hajú lányként" hivatkoznak rá. Ő Chiyuki.

Mint említettem, a női karakterek nem szoktak érdekelni, sokszor mintha nem is léteznének számomra... Viszont ez a leányzó kezdettől fogva szimpatikus volt nekem, kedves, segítőkész, lelkis nő, akinek fogalma sem volt nem hogy a múltjáról, de még a saját nevére sem emlékezett. Mégis, amint odakerült a Quindecim-be, azonnal elkezdte a munkáját Decim oldalán, figyelte az eseményeket, sokszor azonban nem csak csendes megfigyelőként. Miatta Decim is egyre jobban kezdte talán megérteni az emberi érzéseket, aki egészen az ő felbukkanásáig afféle érzelemmentes bábu volt csak, aki napi monotonitással küldte a vendégeit a "halálos" játszmákba, hogy végül a játékuk alapján döntsön a lelkük sorsáról. Majd mikor elérkezett a pillanat, hogy ez a lány is visszanyerte az emlékeit, és ahogy önmagával viaskodott, végül a döntése, hát az számomra óriási katarzis volt... Rettenetesen sírtam miatta, de máig nem tudom eldönteni, hogy most örömömben, vagy szomorúságomban... igazából mindkettő. Valahogy a szememben egy nagyon erős nőként mutatkozott akkor be, akiből hiányzott mindenféle önzőség, kedves, barátságos, tiszta szívű fiatal nő. Egyáltalán nem voltak idegesítő pillanatai, mint általában a női karaktereknek, mindig helyén volt a szíve, és abszolút nem tűnt ostobának sem. Őt tényleg nagyon megkedveltem, nem véletlen, hogy még az érzelemmentes Decim is ugyanígy volt vele, és miatta olyat is tett, amit amúgy nem igazán tehetett volna...

Nos, ahogy ezt felidéztem, azt hiszem, mégis csak sikerült meghoznom a döntést a "kedvenc női karakter" kérdésre. Legyen hát a Death Parade fekete hajú lánya Chiyuki

Hmm... nem gondolkodtam ezen, hogy valamit szégyellnem kéne. Lazán beismerem, hogy bizony, nem egy hentaiba is belenéztem, az se titok, hogy nagy yaoista vagyok, úgyhogy mindent megnézek, ami yaoi, a sokat rettegetett Boku no Pico-tól kezdve mindent. XD
Szóval... erre a kérdésre nem jut eszembe semmi, mert még nem éreztem szégyent egyik anime miatt sem, azt hiszem.

Olvasott mangák között is szerepel jó pár olyan cím, hogy ha valaki látná, lehet, azt mondaná "WTF!", meg lehet, azért is furcsán néznének rám, hogy nő létemre miért is olvastam/néztem ezt meg azt, én csak nevetnék egyet, megvonnám a vállam, és azt felelném: "Most miért? Kíváncsi ember vagyok, na... ettől még nem érzem magam rossznak."

Semmit sem tagadnék le. Bizonyítja az is, mikor legjobb barátnőm szülinapján azon nevettünk, hogy ő mutatott nekem valamit, mondván, hogy én tutira érteni fogom... Már nem is tudom, mi volt az, a lényeg, hogy kapásból elröhögtem magam, és elkezdtem, hogy "Há-hááá! Éljen a csápos hentai!", mire már ő is nevetett, hogy vettem az adást (naná, hisz mindig egy hullámhosszon vagyunk), majd a többiek is elkezdték nevetve, hogy te jó ég, hogy azok már milyenek, én meg benyögtem nekik, hogy ja, láttam már nem egyet... Vágtak egy nem kicsit meghökkent fejet, de nevettek is, én meg hozzátettem, hogy nevetni jó rajtuk.

Rengeteg... mutassam a listám? Bár még a tervezett listáim sem teljesek, sem itt, az AA oldalán, sem MAL-en... annyi van, hogy meguntam mindet felvenni a listára...
De lássuk csak, azért egyet mondjunk, például... hmm... például a Devilman animék. Meg minden BL anime, amit még nem láttam... meg hát van pár neverending sorozat is, amikkel jócskán le vagyok maradva, valaminek még az elejével is, mivel csak jóval a 300. rész felett kapcsolódtam be (One Piece), és most felfelé és lefelé is lemaradtam...

Tényleg szinte mindent megnéznék, amit még nem láttam, könnyebb lenne arra a kérdésre válaszolni, mit nem néznék meg, arra azért egy-két cím eszembe jutna, bár ezen listám jóval rövidebb lenne. XD

Gyakorlatilag minden anime minden bishijébe azonnal "belezúgok", túl jól vannak megrajzolva, na... XD
Amúgy nagyon durván kiskoromban, a Dragon Ball-ban volt ilyen, Son Goku, Vegita és Yamcha... mindegyikükbe bele voltam esve, mint vak ló a szakadékba... XD Bár Vegitába voltam a legjobban, és mikor SPOILER Frieza őt megölte a Namek bolygón, akkor az aktuális rész végén én bevonultam a gyerekszobába, bezártam az ajtót, és bent bőgtem. A szüleim és a bátyám meg odakint röhögtek. XD Néha, mikor eszükbe jut, jókat nevetünk ezen, milyen hülye voltam 9-10 évesen. XD

Akiért meg most megőrülök (az összes bishin kívül), rajzolt/kitalált karakter ide vagy oda, az nem is igazán animés, mert csak mangában szerepel, de az Asami Ryuichi-sama. Gáz vagy sem, de lassan 27 éves fejjel még mindig arról ábrándozom, milyen jó lenne, ha életre kelne, és elkapna, mint Akihito-t. Azt se bánom, ha Akihito-t is hozná magával...

Áhh, megint választanom kéne Bár ezen a kérdésen sem filóztam még soha...
Akkor legyen a korábban kiválasztott kedvenc animém "párosa", Naoe és Takaya/Kagetora (Mirage of Blaze), még ha nem is igazán egy pár, és elég szomorú is, ami kettőjük közt zajlik... Pláne, hogy Takaya-ban nem is Takaya-t látja Naoe, csakis az urát, Kagetora-t. Kettőjükért annyi könnyet hullajtottam, hogy csak na, és napokra lekötötték minden gondolatomat, ahogy folyton eszembe jutott az, amilyen kapcsolat volt közöttük, és csak azt hajtogattam magamban: "Miért...? Miért...? Miért! Miért nem lehetnek egyszerűen boldogok, miért nem lehetnek soha egy pár? Miért kell ez a sok huzavona közöttük, mikor szinte árad belőlük, hogy fontosak egymásnak? Akkor miért sebzik meg a másik szívét és lelkét, újra és újra, évszázadokon át?" A szívem sajdul bele még mindig... Ők nagyon emlékezetesek maradnak számomra, mindig.
De szerettem a Steins;Gate párosát is Okabe Rintarou-t és Makise Kurisu-t, az Ayashi no Ceres-ből Tooya X Aya Mikage, na meg, az Ai no Kusabi Iason Mink X Riki párosát. Jajj, és ki ne felejtsem a Gravitation felejthetetlen párosát sem, Yuki Eiri-t és Shindou Shuichi-t. Rajtuk rengeteget nevettem, és sírtam is, összeszorított fogakkal vártam, hogy jöjjön a boldog vég, elvégre, elég nehezen indult be a dolog kettőjük között (de Shuichi elég hülye és kitartó is volt XD), Yuki elég magának való volt, bár megvolt rá az oka... Jut is eszembe, a 7-es kérdésre ő is nagyon jó válasz lett volna, Yukiba is rendesen bele voltam zúgva sokáig, és hát most se mondanék neki nemet, ha életre kelne, és el akarna csábítani.
A Lovely Complex defekt duóját is szeretem, Otani Atsushi és Koizumi Risa szerintem tökéletesen összeillettek, de hát ugyebár, ezt a barátaik is többször a szemükre vetették, csak miért is ne, egy ideig próbáltak kézzel-lábbal tiltakozni a dolog ellen. XD És ugyanez igaz a Fullmetal Panic párosára is, akik szerintem tökéletesen kiegészítik egymást, Kaname Chidori és Sousuke Sagara, vagy mondjuk, hogy a gazda és a vérebe? XD

Makishima Shougo (Psycho Pass) és Johan Liebert (Monster).
Végre egy kérdés, amire szinte azonnal rá tudtam vágni a választ.
Ők ketten azok, akik kiérdemlik a zseniális gonosz címet. Sármosak, hihetetlenül manipulatívak, érzéketlenek, hidegvérűek. Számukra aztán nem igazán létezik akadály, és mesterien értenek ahhoz, hogyan játsszák ki a rend őreit, és hogyan vezessenek mindenkit az orránál fogva, mindezt úgy, hogy közben lazán az emberek bizalmába férkőznek, majd onnan szép lassan tönkreteszik őket, míg teljesen meg nem törnek testileg-lelkileg.
Na és a Bleach Aizen Sousuke-jét is bírtam. de ő messze elmarad azért Makishima és Johan mellett, bár tény, hogy ő is elég kegyetlen volt, és manipulatív, meg a többi...
Mellesleg, kinézetre sem utolsók ezek a pasik, főleg Makishima na meg Aizen. Utóbbi leginkább az image-váltás után.

Hááát... ez most megfogott... Egyáltalán, mi számít verekedős/harcos animének? Amiben csak és kizárólag a harcművészetek, a puszta kezes harcok vannak főszerepben? Esetleg a kardforgatás, vagy egyéb - nem lőfegyverek - is játszanak?
Mert hát elég sok animében van "verekedés" és harc, meg ugye, a katonák is egyfajta harcosok, tehát nézőpont kérdése...

Tényleg kifog rajtam ez a kérdés, mert bár sok animét láttam, ami (mindkét értelemben véve) megfelel ezen szempontoknak, kedvencnek mégsem mondanám magát a műfajt sem, bár nem is zárom ki ezeket az animéket, hogy megnézzem.
Ha a pusztakezes verziót vesszük figyelembe (leszámítva az esetleges szuperképességeket XD), akkor a Dragon Ball Z-t mondanám, ami azért túlzás, hogy kedvenc animém, mert nem, de mindig klasszikus marad nekem, és animés pályafutásom kezdetét jelenti számomra (lásd 1. kérdés). És mellette a Yuu Yuu Hakusho-t is szerettem, mindegyik alkalommal végignéztem, mikor anno a TV-ben leadták.

Ha viszont tágabb értelemben vesszük a verekedős/harcos dolgot, akkor mondjuk a One Piece-t és a Togainu no Chi-t mondanám, mert azokban is vannak harcok, előbbiben is van kardforgatás, na meg az utóbbiban is, Shiki nagyon is jól bánik vele, hát még a másikkal, bár nem az animében... hoppá, elkalandoztam... Akira meg a kését használva harcol. Ez a két anime meg aztán alapból ott van a kedvenc listámon, akárcsak a Psycho-Pass, amiben szintén láthatunk egy kis pusztakezes harcot a két kedvenc karimnak köszönhetően.

Te jó ég, azt sem tudom, milyen mecha animéket láttam már, meg egyáltalán mennyit... XD
Nem mondanám amúgy, hogy kedvenc műfajom lenne, és tudatosan nem is keresgélek óriásrobotos alkotásokat, de előfordul, hogy közben becsúsznak ilyen alkotások is, mivel igazából a storyt figyelem mindig, miről is szól az egész, és ha érdekel, akkor vaccsolom, nálam ez így működik...

Most ha megpróbálok pár animét felidézni, ami biztosan megfelelne a kritériumnak, és végig láttam is őket, az alábbiak: Blue Gender, Fullmetal Panic, Appleseed, D.I.C.E., Hakaima Sadamitsu, Humanoid Kikaider, Kiddy Grade, Gankutsuou (bár ebben szerintem se azon volt a hangsúly, inkább a vége felé tűntek fel... és azokra a részekre nem is gondolok vissza jó szívvel, de nem a mechák miatt... ) Húha, ez mégsem tűnik olyan kevésnek. XD Bár ezek közül ha jól rémlik, van pár, ami csak nyomokban tartalmazott mecha elemeket....

Akkor lássuk, a kérdésre válaszolva, mit is válasszak, ami jobban tetszett a mecha műfajból... Hát, ha a Ghost in the Shell-re ráfoghatjuk, hogy vannak benne mechák is, akkor a Ghost in the Shell-t mondanám, mivel ő alapból szerepel a kedvenc animéim között is. A movie és a két sorozat (GITS: SAC és 2nd GIG) egyaránt.

Tervezettek között pedig régóta ott szerepel a két klasszikus anime is (legalábbis úgy vettem észre, annak van tartva mindkettő), a Tengen Toppa Gurren Lagann és az Evangelion is, szőröstül, bőröstül... Belenézni már belenéztem mindegyikbe, és a látottak alapján szerintem biztos, hogy tetszeni fognak, meg hát eleve... kevés olyan anime volt eddig, ami ne tetszett volna...

Sok van, viszont nem tudnám felidézni mindet, mert hát ahány anime, annyi fantasztikus jelenet. De van egy jelenet, amit akárhányszor felidézek, mindig beleborzongok, és elfog egy keserédes hangulat tőle, mert hát nem a vicces/vidám jelenetek közül való.
A már több kérdésnél is említett Mirage of Blaze, (ami ugye, nálam az örök első helyre írta be magát a kedvencek között) tóparti jelenete az, ami számomra nagyon szívbemarkoló volt.
SPOILER!! Mikor a tóparton ott áll Takaya/Kagetora, és Naoe odasétál hozzá, hogy közölje vele, éppen mi újság a többiekkel, ki hová tart, mi a haditerv, és hogy ő is elköszön, Takaya pedig csak bólint. Ám mielőtt Naoe távozna, közelebb lép, és ráteríti az öltönyét, és közben alig észrevehetően végigsimít Takaya vállán, már akkor kezdett fojtogatni a sírás. Aztán Naoe hátrébb lép, elköszön, és távozik, Takaya pedig rászorítva a rá terített öltönyre, kissé hezitál, majd Naoe nevét kiáltva utána fordul, de azonnal el is harapja a kimondani akart szavakat, és inkább némán visszafordul a tó felé, magában szinte zokogva, ahogy azon elmélkedik, vajon minden más lenne, ha teljesen Kagetorává válna?SPOILER vége!!
Hát, ez után a jelenet után, és ahogy véget ért az anime, bőgni kezdtem, de úgy Isten igazából, és csak az ágyamat csapkodtam, magamban ismételgetve, hogy "Miért? ... Miért?... Miért" Gyönyörű, megható jelenet volt számomra, amit sosem felejtek el.

Valamint drámai jelenetek közül még a Death Parade egyik ominózus része ugrott be, aminél talán először éreztem igazán katarzist (a fentebb említett jelenetet leszámítva). A korcsolyázós jelenetnél kezdődött az érzés, ahol már nem kicsit nyeltem a könnyeimet, mert kezdtem sejteni, mi lesz itt a vége. És hát ami a fekete hajú lány és Decim között zajlott, végül a döntéshozatal, hát én teljesen "paff" voltam... Egy csomag papírzsepi kellett nekem akkor...

Vicces jelenetek közül meg most hirtelen kettő ugrott be: A Fullmetal Panic? Fumoffu! szinte minden egyes perce kemény hasfájást okozott, annyit röhögtem, de kedvencem az volt, mikor Chidori és Sousuke már a vonaton tartottak visszafelé a suliba (mivel utóbbi ugyebár otthon felejtette a pankrátor kisasszony jegyzeteit XD), majd mikor leesett nekik, hogy nem a megfelelő vonatra szálltak, Chidori Sousukét ráncigálva próbálta kihajítani az ablakon keresztül, és közben az az ordibálás "Ess ki a vonatból! Kerülj a kerekek alá! Ha valaha is szerettél, dögölj meg de gyorsan!!!" XD XD Hát én szakadtam a röhögéstől. XD

A másik pedig a Trigun azon jelenete, mikor Vash barátunk jön kifelé a csehóból, fülébe üvölt a zene, mert be van dugva ugyebár a füles, és észre sem veszi (hihetnénk, ugye... ), hogy a rosszfiúk meg ott vannak előtte, csőre töltött fegyvereket szegezve rá, és üvöltenek vele, hogy álljon meg, stb, stb. Majd miután barátocskánk nem reagál, tüzet nyitnak, ő meg lazán eltáncikál a golyózápor között, és persze, hogy egy golyó sem találja el, csak az ipodját, vagy akármijét, mire végre kapcsolt, hogy hoppá van. Hát én a fejemet fogtam.

Végre, egy igazán könnyű kérdés! Erre csak egy valakit tudnék mondani, akire valóban hasonlítok, már ami a belső tulajdonságokat illeti.
Tsukino Usagi-chan (Bunny), azaz Sailor Moon.
Hogy miért is? Lássuk csak szépen sorban:
Szerelem? Ja, minden helyes pasiba, akit csak meglátok, szinte belezúgok. XD Bornapokon például a "kukoricás" srácba, aki árulta a pattogatott kukoricát, barátnőmmel vettünk is tőle, csokisat. Egyrészt mert akartunk is, másrészt meg... közelebbről is meg kellett nézni, na. XD Utána meg kicsit se feltűnően bámultuk, kicsit arrébb, ártatlanul majszolva a csemegét. XD
Édességek? Imááádom, konkrétan, édességfüggő vagyok, ahogy ő is. Bár én édesség terén is válogatós vagyok, de azokból, amiket szeretek, egy ültő helyemben képes vagyok mindent felfalni, ami csak elém kerül... Egy nagy tábla csokit azonnal bevágni? Simán... Nutella? Csakis natúrban, kanállal!
Lustaság? Nagyon is jellemző. Simán átaludnám az egész napot, ha tehetném. Nagyon nehezen szánom rá magam, hogy este időben lefeküdjek, igazi éjjeli bagoly vagyok, ám amint letettem a fejem, nincs Isten, aki engem fel tudna ébreszteni, a korán keléssel mindig is meggyűlt a bajom, már kiskoromban is.
Késés mindenhonnan? Naná... nem emlékszem, hogy valaha is időben odaértem volna bárhová... XD Már az ismerőseim is általában úgy szerveznek meg egy-egy találkozót, hogy belekalkulálják azt, hogy én úgysem a megadott időre fogok odaérni. XD Melóba is mindig úgy esek be, majdnem az utolsó pillanatban, pedig durván 20 percnyire lakom csak... XD
Érzékenység? Bármin képes vagyok azonnal elpityeredni, és bőgni... a veszekedéseket sem igazán bírom, sem a stresszhelyzeteket, meg nem nagyon szeretem, ha én vagyok a középpontban, jobb szeretek inkább észrevétlenül megbújni valahol...
Félénkség? Igen, félős vagyok nagyon, meg nagyon könnyen megijedek dolgoktól... Gerinctelen létformáktól (férgek, pókok, bogarak, ilyesmik) meg pláne sikítófrászt kapok. XD Új társaságban is minden bajom van, ha nem ismerek senkit...
Barátság? Szerintem jellemző, barátságosnak tartom magam, a már meglévő barátaimhoz meg különösen ragaszkodom, akárcsak Usagi.
Ügyetlenkedés, bénázás? Maximálisan igen! XD Akárcsak Usagi, én is képes vagyok még a saját lábaimban is elesni, sétáltam már neki oszlopnak is, belerohantam már egy éppen nyíló ajtó élébe is, estem már el traktorkerék nyomban is, biciklifékezést követően repültem is már (sose húzzátok be az első féket XD), szóval... voltak dolgok. Labdajátékokban meg inkább elugrottam a felém repülő labdák elől, de ha meg is próbáltam elkapni bármit is, úgyis leejtettem. XD Tesi órán se voltam egy tornászbajnok, pedig anyukám még vívott is.
Gyerekes viselkedés? Totálisan jellemző! Egy nagyra nőtt, örök gyerek vagyok, aki, lassan a 30-hoz közel is képes beszabadulni a játékosztályra, és akár még vásárolni is magának. XD Arról nem is beszélve, hogy minden évben eljátszom, hogy nekem valaki rendeljen ugrálóvárat a szülinapomra, mert a rendezvényeken már nem engednek fel rá... >.> Na meg, a minap vettem magamnak Star Wars-os ágyneműhuzatot, bár eredetileg gyerekeknek szánták, de hát... én is az vagyok.
És még 26 évesen is azt mondom, változatlan a dolog, még mindig vele tudok azonosulni mindenben.

Mindegyik kedvencem ilyen. Ami tetszett, azt bármikor újra és újra tudom nézni, akár anime, akár film... (Igaz, hogy közben a tervezett listám meg csak egyre bővül, ahelyett, hogy fogyatkoznának a címek... XD)

Animék közül volt is már több, amit vagy a gépen szedtem elő már többször is (Fullmetal Panic? Fumoffu!, Lovely Complex, legutóbb pedig anyuval néztem a Kaleido Star-t és a Ghost Stories-t, vagyis a Bújj, bújj szellemet - anyunak mindkettő tetszett )
Amikor pedig még néztem tévét, és ment az A+, majd Animax, akkor ott is, akárhányszor leadták egyik-másik sorozatot, amit már elsőre is végignéztem, és tetszett, akkor azokat újra és újra végignéztem, és nem untam.

A filmekkel (főleg régebbi, 80-90-es évek filmjei) is ez a helyzet, amiket nagyon szerettem, pláne a kedvenceimet milliószor is megnézem, például ott A holló (Brandon Lee-vel), nagy kedvencem, és volt, mikor kölcsönkaptam kazin, aznap megnéztem, másnap délelőtt meg újra. XD A Robin Hood - A fuszeklik fejedelme is olyan, hogy kívülről fújom a szöveget és minden jelenetet, de akkor is imádom, és szakadok, mint az állat. XD A Freddy vs Jason, Alien vs Predator, Jay és Néma Bob, Equilibrium, Star Wars filmek, Vissza a jövőbe trilógia, ezeket mind-mind újranézem sokszor. ^^ (Még a sokak által már halálosan unalmasnak tartott Reszkessetek, betörők-et is szeretem, ünnepek után meg is néztem a neten, igaz, hogy előtte volt a tévében is, de hát azt már nem nézek évek óta, ugyebár... XD) És ez csak pár cím volt a sokból...

Természetesen Alucard a Hellsing-ből, elvégre, ő Sir Integral Fairbrook Wingates Hellsing kutyája, és tényleg fel tud venni kutyaalakot is.
Na jó, csak vicc volt, de ezt nem hagyhattam ki... (Amúgy Alucard-ot tényleg imádom. )

Ilyesmin nem is agyaltam, ki lenne a kimondott kedvencem, mivel nagy állatbolond vagyok, így akár animékben, akár filmekben, ha meglátok egy kis állatot, már felvisítok, hogy "De cukkiiiiii!". És ezt a mondatot sokszor ellőttem akkor is, ha az az "állatka" amúgy valami egyéb volt, szörnyek, vagy bármiféle misztikus lény, amiket megint csak imádok. Még a Xenomorphokra és a Predatorokra is azt mondom mindig, hogy cuki, és nekem kellenek házikedvencnek. XD Mindezek ellenére, nem gondoltam még arra, hogy rangsoroljam is a különböző animékben felbukkanó kísérőket aszerint, kit is nevezzek meg kedvencemnek...

Lássuk csak, egy biztos van, akit kedvencként szoktam emlegetni, legalábbis, a "kedvenc pokémonod" kérdésnél, és hát őt akkor már vehetjük válasznak erre a kérdésre is. Ő pedig Charmander (Hitokage).

Őket is nagyon szerettem, vagy cukinak tartom:
Pokémonok: Mewtwo, Mew, Yveltal (ők is kedvencek)
Digimonok: Gomamon, BlackWarGreymon, Renamon
Állatszereplők: Ein (Cowboy Bebop), Sadaharu (Gintama), Tetsuya number 2 (Kuroko no Basuke) ők alap, mert kutyás vagyok.
Kuro (Ao no Exorcist) szintén marha édes volt, na és Chi (Chi's Sweet Home), és csak mert nekünk is van két imádnivaló kandúrkánk. ^^
Misztikus állat: Kurama (Naruto)
Egyéb (akik talán megfelelnek még a kísérő/akármi kritériumnak):
Rem (Death Note) - ugyebár ő egy shinigami/halálisten, de szerintem felfoghatjuk szellemként is.
Azazel Atsushi (Yondemasu yo, Azazel-san) - démon, aki akkor jön elő, ha megidézik, tehát a megidézett lény is pipa, pláne, ha csak a plüssállatszerű megjelenését nézzük.
Kulon, magyarul Klón (Hakaima Sadamitsu) - ő meg egy űrlény volt, aki Sadamitsu társául szegődött jóformán, és nagyon csíptem, aranyos volt, jópofa, és bírtam a visítozásait, mikor parázott. XD
Tachikoma-k (Ghost in the Shell - Stand Alone Comple - mondjuk, nem élőlények, de miután öntudatra ébredtek, nagyon is élőként viselkedtek, beszéltek, gondolkodtak, állandó társaik voltak a 9-es szekció tagjainak, és aaaaaannyira ééééédesek voltak, meg végig úgy tekintettem rájuk, mint valami kisállatfélére, csak fémvázban, és végig nagyon imádtam őket! ^^

Hmm... nem igazán szoktam foglalkozni sosem az animációval, melyik anime hogy sikerült. Általában azzal foglalkozom, miről szól, aztán ha elkezdem nézni, túlságosan leköt a cselekmény. Sok olyan animét néztem, ami elsőre, grafikáját vagy a karakterdizájnt nézve elborzasztott, de aztán hamar elvonatkoztattam az ilyesmitől, mert nagyon sokszor volt úgy, hogy maga a történet meg bejött, és a végére már fel se tűnt, milyen a képi világ (vagy éppen a karakterdizi). Pár példa, amikben először húztam a szám a szereplőket látva, aztán mégis bejött az egész: One Piece, Shiki, Gankutsuou

De amiket különösen szépnek és jónak tartok animációt tekintve, azok az alábbi animék lennének:
Psycho Pass
Shingeki no Kyojin (Attack on Titan)
Ghost in the Shell - Stand Alone Complex valamint a 2nd GIG, és persze, az eredeti mozifilm is.
Death Parade
Hellsing Ultimate
Akira
Monster - nekem is bejött a realisztikus ábrázolás, és kellemes volt a szemnek a sok rikító színvilágú anime között egy kis pasztelesebb művet is nézni.
Trinity Blood - csak lestem, mikor Abel István városába érkezett, vagyis Budapestre, és pár látványosságot be is mutattak, amik hihetetlenül részletesen voltak kidolgozva.

Azt hiszem, így hirtelen ennyi. (Bár erős a gyanúm, hogy egy kalap alá vettem a dolgot a grafikával... )

Háát... mellékszereplők, főszereplők... mindegyikkel ugyanaz a helyzet, hogy általában mindre igaz, hogy jól vannak megrajzolva, vagyis számomra mind bishi, ezért gyakorlatilag látványra kapásból "belezúgok" mindegyikbe. Akkor is, ha max pár percet szerepel az egész műben.

De azért mondjunk egy nevet, aki most így hirtelen eszembe jut, bár őt nem tartom annyira mellékszereplőnek, mert szerintem elég fontos szerepe van neki is (bár még nem fejeztem be a sorozatot ). Ő Wolfgang Grimmer lenne a Monster-ből.
A One Piece-ből is említenék három nevet, akik kedvenceim: Portgas D. Ace Shanks és Zoro, bár ők is elég fontos szereplői a sorozatnak szerintem.

Említhetném még a Fullmetal Panic Kurz Weber-jét is, aki különösen a Fumoffu-ban alakított hatalmasakat, annyira egy idióta fazon, hogy már ezért imádtam. XD Nem lehetett nem szeretni ezt a hülyét.
Vagy ott van még Maes Hughes is a Fullmetal Alchemist-ből. Édes volt, ahogy folyton a kislányáról áradozott, és ahogy ezzel ki tudta borítani Roy-t.

Korábban is írtam, hogy a női karakterek nem igazán hatnak meg, a női főszereplők közül is ritka, ha megkedvelek valakit, így nem csoda, hogy a mellékszereplők még annyira sem érdekelnek.
Ha lenne is, most sehogy sem jut eszembe, így a kérdésre a válaszom: nincs ilyen.

18,5 - Kedvenc szereplőd, akinek nincs neme

Ezt a kérdést mondjuk passzolnám, mert nem ugrik be ilyen karakter, pedig tuti, hogy kellett már ilyennel is találkoznom a sok anime során... XD Kíváncsi leszek, mások kiket neveznek meg, max majd fogom a fejem, hogy nekem nem ugrott be.

Bár már korábban válaszoltam rá, vagyis, épkézláb választ nem tudtam írni, mert nem jutott eszembe, most beugrott egy, és szégyellem is magam, hogy akkor ilyen hülye voltam...
Hát a Tachikoma-k!!!=!! Nekik aztán tényleg nincs nemük, elvégre, robotok, de lehetetlen őket nem imádni!
És hát ugye korábban megtárgyaltuk, hogy ők azok, akik elérték, hogy robotok miatt sírjon az ember...

Hát... nem is tudom... annyi animét láttam már, hogy nem igazán tudom már felidézni, melyikben mi volt, és mikor mit találtam epicnek...

Talán az Attack on Titan-ből, mikor először felbukkant az óriásölő titán, az tetszett, de mondjuk, annyira mégsem nevezném "epic"-nek.

Hmm... Ohh, megvan! A Hellsing Ultimate-ből Seras Victoria és Zorin Blitz harca, mikor is utóbbi úgy felbosszantotta Seras-t, hogy az "átváltozott", és gyakorlatilag széttrancsírozta a hülye pofáját a falon, miközben jó pár métert rohant vele. Annyira zseniális volt az a jelenet, ráadásul még magam is elégedetten bólogattam az eredményt látva.

És akkor ki ne hagyjuk még a Fullmetal Panic? Fumoffu!-t sem. Két dolgot is megemlítenék, ami számomra epic volt, igaz, leginkább a komikusságát tekintve. XD
Az egyik, mikor is a fiúk és a lányok úgy döntenek, eltöltenek egy hétvégét egy fürdőben, és hát a fiúk, miért is ne, kitalálják, hogy meglesik a csajokat. Kurz Weber vezetésével meg is indul az akció, és hamar azon kapjuk magunkat, hogy a srácok máris egy háborús övezetbe kerültek gyakorlatilag, az ember csak les, hogy most mi van... vagyis lesne, ha nem ismerné még ezt a remekművet, akkor nem csoda, hogy meglepődik. XD Tehát, robbanások dögivel, a fiúk is tüzet nyitnak a gépfegyvereikkel, és elhatározzák, ha beledöglenek is, akkor is meglesik a csajokat, hogy aztán mesélhessenek az utókornak... Kurz-ot végül "halálos" találat éri, de miért is ne, még nem szégyelli megvakarni a seggét, miközben ott fekszik "félholtan"... Hát én itt nyerítettem, mint a vadlovak, mondván, hogy ekkora idiótákat még nem hordott a hátán a föld... és persze, a vége, mikor a srácok utolsó reménysége, célba érve már éppen azon fantáziál, mekkora hős lesz belőle, és miket fog látni, belevetődik a forrásba, majd arccal nekicsapódik valaminek... csak éppen nem annak, aminek szerette volna.....
A sorozat másik epic jelenete számomra inkább jelenetek sora, gyakorlatilag egy egész rész. XD Mikor is az iskolában elszabadul a pokol, eljő az apokalipszis, halálos vírus tör ki, mindenkinek csak órái vannak hátra... Vallomások sorozata, sírás-rívás ezerrel, közben szakad a textil mindenkiről, fiúkról és lányokról egyaránt.... Itt már nem nyerítettem, visítottam! XD Ami azért elég durva volt, tekintve, hogy mikor először láttam a tévében, abban az időpontban szinte már az egész család elnyugodott, vagy aludt, csak az én visítva röhögésem visszhangzott az egész lakásban. XD

Ezek jutottak most csak eszembe, de nyilván volt több és jobb is, amit említhettem volna...

Konkrétan szinte minden női szereplőt kinyírnék, alig akadnak kivételek... Azokat főleg, akik azokra a pasikra próbálnak ráakaszkodni, akiket én magamnak szemelnék ki. XD Meg az ármánykodó, tipikus ribi karaktereket, akik elnyomják a gyengébbeket, és kevésbé menőket, meg próbálnák elszakítani egymástól a boldog párokat, azokat is általában gyűlölni szoktam... Azokat, akikből a való életben is elég sokat találni mindenfelé...

Aztán az olyan nyominger rosszfiúkat is mindig utálom, akit túúúl sokat képzelnek magukról, és még csak nem is bishik, hogy legalább ezért elnézzem nekik a többit. XD

De, hogy legalább pár konkrét karaktert is említsek:
A Dragon Ball Z-ben akit mindig is gyűlöltem, és a falat kapartam az idegesítő nevetésétől meg úgy alapból a pofázmányától is, az Frieza volt, akit mindig csak "Tolókocsis Görcs"nek hívtam... Mai napig gyűlölöm, ő volt számomra a leggyűlöltebb főgonosz. Vegeta miatt főleg utáltam, ott akkor tényleg nagyon vártam, hogy valaki kinyírja végre...

Aztán ott van még a Yu Yu Hakusho-ból az idősebbik Toguro, az a kis kinövés az öccse vállán... Fúú, minden egyes pillanatot gyűlöltem, mikor őt mutatták, és mikor kinyitotta a pofáját...

A Fullmetal Panic Tessa-ja is irritált elég sokszor, különösen a Fumoffu!ban. Számomra inkább tűnt idegesítőnek, hiába voltak a fő sorozatban komoly és megfontolt pillanatai, az, ahogyan Sagara-val viselkedik sokszor, már túlzás volt... és miatta mindig szegény Sousuke szívta meg, a felettesei nem kímélték utána, pedig szerencsétlen semmiről se tehetett. XD (Ugyan már, mégis mikor mászna ő rá egy nőre? Előbb ejtené teherbe valamelyik fegyverét... )

A Hellsing Ultimate főgonosza, a nácik vezére is rendesen irritált. (Montana "The Major" Max)

A Kaleido Star-ból May Wong-ot elég sokáig utáltam, annyira idegesített a beképzeltsége és a csőlátása. Később persze már nem utáltam így, mikor "észhez tért", de tényleg elég elviselhetetlen volt. Még akkor is, mikor újra megnéztem a sorozatot, hiába tudtam már, hogy szerencsére nem marad ilyen, ez a tudat se segített elviselni azon a jó pár részen keresztül. XD

Shimizu Megumi a Shiki-ből szintén irritált, szintén egy beképzelt kis fruska volt, aki csak lenézni tudta a környezetében lévőket, egy kicsit sem tudta megbecsülni még a barátait sem. Meglehet, hogy a végére egy kicsit megsajnáltam, de tényleg csak egy nagyon picit. Igazából, volt bennem egy kis elégedettség is, mert úgy éreztem, ő azért valahol megérdemelte a dolgot. A sajnálatom annyiból fakadt, hogy azért még én is túl kegyetlennek tartottam, amit tettek vele, de ez mondjuk alapból a legtöbb shikiről elmondható, hogy piszkosul sajnálni kezdtem őket a végére, és már inkább az embereket kezdtem gyűlölni. (Azért a shikik nem voltak ilyen kegyetlenek és brutálisak...)

Akit még szintén nem nagyon tudtam elviselni, főleg az ocsmány képe miatt (tényleg az volt neki...), az Kazundo Gouda, a Ghost in the Shell-ből. (Egész pontosan a GITS: SAC 2nd GIG)


Ohh, és tééényleg! Hogy is felejthettem őt ki a sorból! Ő viszont nem csak, hogy felidegesített, elég volt, ha csak megláttam a képét, a többi (ha megszólalt, meg a viselkedése) csak hab volt a tortán, de szabályosan gyűlöltem őt. Mikor elkövette azt a bizonyos tettét (nem spoilerezek, szerintem aki látta, tudja, melyikre gondolhatok), ott aztán már tényleg azt kívántam, bár bemászhatnék a képernyőn, de ott helyben meggyilkolom, a lehető leghosszadalmasabb, legbrutálisabb, legkegyetlenebb, legkínzóbb módszerrel, szépen lassan, had visítson, üvöltsön a fájdalomtól, had könyörögjön már ő maga a halálért, amit persze még sokáig elnyújtanék neki, had szenvedjen még egy kicsit, mielőtt megmurdel. De ugyanezt eljátszottam volna a társával is, a dokival. Az ilyeneket a való életben is gyűlölöm, és lassan, fokozatosan trancsíroznám szét őket...

Hát, ha bolondos, akkor most hirtelen nekem Ed jut eszembe a Cowboy Bebop-ból. Igaz, volt olyan kérdés, hogy kedvenc női karakter, és Ed ugyebár leányka, de azért nem kedvenc karakter. Bolondozásról viszont most ő ugrott be, és hát rajta mindig jókat mosolyogtam, meg igazán szeretnivaló, aranyosan lökött karakter volt.
De ha lehet, akkor idevenném még a Tachikomkat is (GITS: SAC). ^^ Mert a Tachikomák cukiiiik! ^^

Akiken még jókat tudtam nevetni, vagy csak mosolyogni is, és talán még beleférnek ebbe a kategóriába:

One Piece: Brook - Mert bírom a "Megnézhetném a bugyidat?" típusú beszólásait.
Lovely Complex: Otani Atsushi és Koizumi Risa - A két idétlen, akik tökéletes párt alkotnak pont ezért. Minden pillanatuk felejthetetlen volt számomra, ahogy ezek viselkedtek, meg ahogy beszólogattak egymásnak, hát az csúcs volt. Külön-külön is voltak nagyon vicces pillanataik, de együtt okozták a legtöbb hasgörcsöt. XD
Kaleido Star: Fantom (a színpad szelleme) - Ahogy Sora mindig lerendezte, azt nagyon bírtam. Sosem jött össze neki a kukucskálás, a legjobb az volt, mikor (hogy őt idézzem) "része lett a japán kultúrának", vagyis, amikor Sora valahogy becsomagolta az újévi ajtódíszbe, vagy mibe.
Hachimitsu to Clover (Honey and Clover): Morita Shinobu - Imádtam őt, csak azért. Simán el tudnám képzelni pasimnak, az biztos, hogy mellette nem lenne unalmas, sőt, lehet, nem egyszer még én is társa lennék a hülyeségeiben.
Gravitation: Sakuma Ryuuichi - Benne igazából azt bírtam, hogy alapjáraton olyan volt, mintha totál gyogyós lenne, a legalapvetőbb dolgokhoz is hülye volt, meg hát ahogy a rózsaszín nyuszijával játszott, akit Kuma-sannak hívott, ha jól emlékszem, csak lestem, hogy nem százas. (Ráadásul ha jól tudom, a "kuma" medvét jelent, így ezen is mosolyogtam, hogy a plüssnyuszit medvének hívja. XD) Viszont amikor egyik pillanatról a másikra halál komolyra váltott, szinte libabőröztem tőle.

Nem vagyok egy fegyvermániás, de had gondolkozzam egy kicsit... Hmm... Egy Dominator (a nevén mindig röhögnöm kell XD) replikát (Psycho Pass) én is elfogadnék, vagy Dante (Devil May Cry) kardját, a Rebellion-t... Meg az öltözetét is... És ha már itt tartunk, Shiki (Togainu no Chi) katanáját és öltözékét is, úgy az egészet, mindenestül... ha benne van maga Shiki is, az se lenne probléma. XD (Amúgy a katanákat alapból imádom. )

Ha a különleges képességeket, ilyesmiket is vehetjük fegyvernek (elvégre, fegyverként használták) akkor Portgas D. Ace (One Piece) és Roy Mustang (Fullmetal Alchemist)képességét is elfogadnám, menő lenne, ha én is így tudnék a tűzzel bánni, többé nem kéne félnem tőle, elég, ha tőlem félnek.

És bár a következők nem éppen anime karakterek, csak annyiban kapcsolódnak (talán) a témához, hogy japán videójátékok szereplői, deeee... A Devil May Cry 4-ből szintén egy kard, Nero Red Queen-je megint csak tetszetős volt számomra, és az ő öltözete is jöhetne a ruhatáramba... A másik pedig a kis kedvencem, a Pyramid Head (Silent Hill) kis bicskája, tudjátok, az az egész kicsike, amit úgy vonszol maga után. Hát azzal én is szívesen enném a szalonnát, mondjuk, a melóban... Meg bírom az egész kinézetét, nagyon PÖPEEEC! (by Bill és Ted)

Bónusz kérdés fujoshiknak: Mely fiúkat hoznád össze legszívesebben? (hátha valaki válaszol rá)

Hehe, ezt a kérdést sem hagyom ki. XD Bár sokra nem mész a válaszommal, talán... vagy de? XD
Elvetemült fujoshiként gyakorlatilag minden jóképű hímnemű egyedet összepárosítanék, akár shounen ai/yaoi műről van szó, akár bármiféle más műfajról... Különösen az olyan karaktereket szeretem "összehozni", akik amúgy ki nem állhatják egymást, vagy örök riválisok, folyton civakodnak. Vagy halálos ellenségek... az se baj, ha ikertestvérek... Vergil és Dante (Devil May Cry), ugyebár... Kougami és Makishima (Psycho-Pass)... Hajaj, sorolhatnám... XD Ohh, és a The Evil Within (Psycho Break) túlélőhorror játékból Sebastian és Ruvik... Vagy Seb és Joseph... náluk is beindult a fujoshi fantázia... XD És ha már videójátékok, az első karakterek, akiket egy játékból "hoztam össze", Scorpion és Sub-Zero (Mortal Kombat).

Egyszer azt vettem észre, hogy már egy Titanicot sem vagyok képes úgy megnézni, mint régen, mert már csak szándékosan is félreértek minden egyes gesztust, pillantást, és belemagyarázok már mindenfélét a látottakba... (Pedig Rose vőlegényét mindig is randa pasinak tartottam, és most is... DiCaprio meg már nem hoz lázba úgy, mint tinifejjel, bár azt meg kell jegyeznem, szerintem abszolút nem ártott meg neki, hogy idősebb lett, és kicsit mintha szedett is volna magára... )
A minap meg azon kaptam magam, hogy én perverz fejjel már a két kandúr macskánkat is összepárosítottam magamban, pedig mindössze annyi történt, hogy a több mint fél éves Vadóc feküdt a cicaágyikóban, a lassan két éves Herceg meg odament mosdatni, mire Vadóc az egyik mancsával átkarolta a hátát, mintha szorosabban magához akarná húzni, pedig csak a mosdatást viszonozta, és egyszerre mosdatták egymást... Esetleg... valaki ismer egy jó agysebészt? XD Mert ezt azt hiszem, már kezeltetnem kéne... XD

Kedvenc jelenetem amikor az első évad végén Kuroko odateleportálja elé azt a nagy fémtörmeléket ami korábban egy mecha 'keze' volt és ököllel beleküldi szerencsétlen Therestina képébe

Szerintem mint sokaknak nekem is a Dragon Ball volt az első amivel találkoztam.
A Sailor Moonról is vannak emlékeim, mondjuk azt inkább a húgom szerette.
Emlékszem a Tsubasa kapitányra, és még valami más foci animére is.
A Pokemont és a Yu-Gi-Oh-t szintén néztem, én is gyűjtögettem mindenféle vackokat.
A srácokkal még a kártyákkal is játszottunk, igaz elég egyedi szabályok szerint.
Akkor arról, hogy mi az az anime halvány gőzöm nem volt. Ment a TV-ben a mese és néztem. (Ha nem kellett templomba menni.)

Amiről tudtam is hogy anime, az már az A+-os korszakból való. Ilyenkor ismerkedtem meg a YuYu hakushoval, a Slayersel is
amik nagy kedvenceim a mai napig.

Aztán a középsulis időszakomban nem nagyon néztem animéket. A koleszban nem volt rá igazán lehetőségem.
Aztán más egyetemistaként kezdtem ismét bele. Egy kis nosztalgiázás (YuYu hakusho, a Slayers), illetve egy barátom ajánlására a
Death note vitt vissza megint az animék világába. Ezek után regisztráltam ide is. Azóta elég sokat néztem animét.
Ekkor kezdtem el mangákat, vn-eket és valamivel később ln-eket is olvasni.

Ha csak egyet mondhatok akkor a Code Geass-t mondanám.
De nagyon szertem a Monster-t, Phantom: Requiem for the Phantom-ot, a STEINS;GATE-et, Gundam SEED-et, FMA-t, a Senjou no Valkyria: Gallian Chronicles-t.
No meg a Slayers és a YuYu hakusho sem marahat ki. Sőt a Gin no Saji sem.

Mindegyikben van valami ami miatt szívesen emlékszem vissza rájuk, vagy nézem meg újra őket.

Itt nehezen tudok választani mert nincs igazán rangsorom.
De az első kedvencem Hiei volt a Yu YU Hakushoból. De tudnám említeni a CG-ből Lelouch-ot is. Vagy Okabe a STEINS;GATE-ből.

Itt szintén hasonló a helyzet.
Lina a Slayersből mindenképp ide tartozik számomra. A CG-ből pedig CC-t tudnám kiemelni mint kedvencemet.
De a Majikoi-ból Shiina Miyako-t is nagyon bírom. Ide tudnám még tenni a Tasogare Otome x Amnesia Kanoe Yuuko-ját.
De Alicia Melchiott is jó karakter a Valkyria-ból.

Szégyellnivalóm szerintem nem igazán van. Bár van a listámon pár darab ami nem biztos hogy a legjobb minőségű darab de nekem bejött.
Ilyenek pl: Highschool of the Dead, Ichiban Ushiro no Daimaou, High School DxD.

Rengeteg van a listámon (kb 200), de hármat kiemelnék, amikre nagyon szeretnék lecsapni.
Az egyik a Legend of the Galactic Heroes. Ez a sorozat nagyon érdekelne, de nyelvi korlátok miatt nem kezdtem még neki. (nem volt magyr felirat)
A következő pedig a Zipang, ezzel szintén hasonló gondom van.
A 3. pedig a Konpeki no Kantai. Amihez szintén nem tudok feliratot szerezni.
(Ha valaki tud valamit róluk az dobjon már meg egy privát üzenettel.)

Anime karakterbe nem estem bele, de vannak olyanok akik bejönek.
Ha csak a külső számít akkor: Densetsu no Yuusha no Densetsu-ból Ferris Eris-t mondanám.
Ha más is számít akkor nem ennyire egyértelmű.
A Highschool of the Dead Busujima Saeko-ja szintén kedvemre való. Vagy mondhatnám Tasogare Otome x Amnesia-ból Kanoe Yuuko-t.
Az Utawarerumono-ból Touka is kedvencem, illetve a CG-ből CC sem maradhat ki. No meg Lina a Slayersből.

Szerintem nem lesz megelpő ha a CG ből mondom CC-t és Lelouch-ot. De szerintem jó a Yachiyo és Satou páros a Workingből is.

Hannibal Lecter!
(Jó jó, tudom ő nem animés.)

Komolyra fordítva a szót, van pár jelöltem. Bár én inkább a szürke emberi karaktereket szeretem, akik nem csak jó illetve rossz tulajdonságokkal
rendelkeznek. De ezeket pedig nem igazán tudom gonosznak tartani.
De ha igazi hagyományos értelemben vett gonosz kell akkor a Hellsingből az Őrnagyot mondanám. Az igazi elborult gonosz a javából, mindene
a pusztítás és a háború.
Vagy a Fate-ből Kotomine Kirei, akire rá lehet verni a gonoszságot. (Bár szerintem inkább egy kissé életcélját vesztett kiüresesett keserű ember.)
De a Death Note Light-ja is ide tehető.

Szerintem erre egyértelmű választ tudok adni. Számomra ebben a műfajban a Yu Yu Hakusho az egyértelmű befutó.

Itt is többet tudnék említeni. Az elsőszámú a Code Geass lenne. (Még akkor is ha nem a tipikus mecha, és nem is azért szeretem.)

A Gundam Seed sem maradhat le a listáról, mivel érdekesnek találtam a sztoriját, és voltak benne igazi katonák akik annak megfelelően is viselkedtek.
Szerintem az is jó, hogy sokféle motivációjú emberke van benne, és sokan meg is inognak az ügyük helyességét illetően.
A háborúhoz való hozzáállás sokfélesége is nagyon jó. Nem csak a szélsőségek vannak meg.
Jó a szereplők őrlődése, hogy mikor mit tegyenek. A legtöbb reakciót is meg lehetett érteni a karaktereknél, az adott helyzetekre.

Valamint a Break Blade is megérdemli a helyet itt. Öröm, hogy nem csillivilli gépek vannak benne, hanem igazi használatban lévő harci
eszközöknek. És annak is néznek ki, kopottan, sérülten, piszkosan ahogy azoknak kell. A háború oka is teljesen reális, és indokolható okokra vezethető vissza.

Látom most jönnek a legnehezebb kérdések. Vannak olyanok amiket azért szeretem mert jókat nevettem rajta.
Pl a már valaki által belinkelt jelenet a Clannadból. (Sunohara és a WC ülőkés poén.)
Vagy a Tasogare Otome x Amnesia zongorás jelenete.

Komoly jelenetekből pedig szerintem a Phantom: Requiem for the Phantom vége nagyon ütős.
A Hellsingben az őrnagy beszéde sem semmi. Itt látszik mekkora állat az ürge.
És az utána következő jelenet mikor Londont támadják. Iszonyat durva jelenet.
A CG vége már szintén említésre került.

Hát ez az a kérdés amire nem tudok érdemben válaszolni. Nem igazán találtam még olyan karaktert ami igazán hasonlítana rám.
Külsőre sem igen tudok senkit mondani. Az egyéb tulajdonságaim alapján szintén nem igazán tudok megfelelőt mondani.
(Ha valaki tudni akarná milyen karaktert kéne elképzelni akkor segítek:

24 éves, kissé mikiegeresedő rövid világosbarna haj, zöld szem,
legtöbbször borosta, kicsit pocakos, 90 kg, 183cm. Ha kell kép nézd meg a képtáramat. De készülj fel, szép vagyok mint egy traktor. )
(Csendes magánakvaló, kissé antiszoc figura, aki túl sokat ül otthon a gép előtt. Gyakran politizál, és történelem és háborúmániás.
Egyébként egy kimért racionalista, sokszor kissé pesszimista. Egyébként tájékozott, intelligens figura. )

Szerintem bármit meg tudok unni ha túl sokszor megnézem. (No jó talán A bolygó neve: Halál című film kivétel.
Mert azt már több százszor láttam. Óvodás és kisiskolás kiskölyökként kb. minden héten megnéztem.)

A témára visszatérve, szerintem amit a legtöbbször meg tudok nézni anélkül, hogy megunnám, az a Slayers és a Yu Yu Hakusho lenne.
Ezeket már elég sokszor láttam akár TV-ben akár direktben újranézve. A Code Geass-t is többször láttam már és még mindig szívesen nézem.

Az ilyen állatkák általában engem különösen nem hatnak meg.
De ha jól értelemezem az emberi szellem is ide tartozik ezért tudok mondani egyet. Ő pedig Yuuko volna, a Tasogare Otome x Amnesia-ból.

Ha pedig mindenképpen állat (vagy ilyesmi) kell akkor Nyanko-sensei.

Hát leginkább nem erre szoktam a leginkább figyelni. Talán a Kara no Kyoukai-t tudnám mondani.

Hát erre talán többet is tudnék mondani. A Hellsing-ből Pip Bernadotte és a Kapitány is jó jelöltek.
Vagy a Valkyria-ból Berthold Gregor, Radi Jaeger. Esetleg Kouta Hirano a Highschool of the Dead-ből. Talán még Koenma a Yu Yu Hakusho-ból.

Hmmm, nehéz kérdés. Talán a Fate-ből Sakurát tudnám mondani. (Bár ez inkább vn-es hatás.)
Vagy az Utawarerumono-ból Touka-t.

Ilyen egy sem jut eszembe.

Huh nehéz választani, de a Code Geass már sokak által említett jelenete az utolsó részből.
De lehetne több jelenet is a Hellsing-ből. Vagy a Phantom: Requiem for the Phantom vége.

Aki a leginkább idegesítő karakter az számomra egyértelműen Emiya Shirou a Fate/stay night-ból. Annyira zavaróan idealista és naiv.
Ráadásul észérvekkel nem igazán lehet rá hatni. Szinte minden részben volt valami marhasága amitől a faltra tudott mászni az ember.
(A vn-ben kevésbé volt bosszantó.)

Talán Okabe Rintarou alias Hououin Kyouma a Steins Gate-ből. Nem tudom megunni a baromságait.

Hát ebből elég sok van. Én mondjuk földhözragadtabb darabokat választottam.
Egy párat azért ide pakolok.

Az egyik a Panzerkampfwagen VI Ausf. B ami a Girls und Panzer-ben szerepelt.

A másik a Yamato csatahajó, ami Strike witches-ben került elő.

Aztán a Valkyria Edelweiss nevű tankja.

Highschool dxd_böl Isseinek a sárkány felszerelése.

Bleach_böl Ichigo Égmetsző holdagyarja (Getsuga Tenshou)

Az a bizonyos jajanken, s a sorozat utolsó kő-papír-ollója(erős spoiler, vigyázz ) https://www.youtube.com/watch?v=qb5Z8E0MoLY

Amikor az első évad végén kikapnak a Touou akadémia ellen

Netero halála, de az nagyon lesokkolt, nem számítottam ilyen végkifejletre

amikor kiderül, hogy miért is nem maradhat három napnál tovább a városban

Suzuhara széttrancsírozása, vagy Kaworu halála

amikor kiderül, hogy Akira öccse vak- ez tökre váratlanul ért a sok "happy, peace, egao" után

Hát, már nagyon régen volt, és igazából nem is tudom, mi lehetett a legelső. Sok olyan rajzfilmet láthattunk gyerekkorunkban, amiről aztán már évekkel később fedeztük fel, hogy hoppácska, ez is anime Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül a 80-as évek szülöttei közül.
Éppen ezért, a kérdésre válaszolva azt hiszem, gyerekkorom két meghatározó animéjét emelném ki, a Dragon Ball-t és a Sailor Moon-t, én ezt a kettőt tekintem első animémnek, bár már ezek előtt is néztem több olyan rajzfilmet, ami - mint később kiderült - szintén anime volt.

Ugyan akkor még nem tudtam, hogy ezeket animéknek hívják, de már gyerekfejjel, tudat alatt volt egy olyan érzésem, hogy ezek a rajzfilmek mintha teljesen másabbak lennének, mint a többi rajzfilm. Megmagyarázni nem tudtam, de éreztem, egyre jobban megszerettem, és már akkor ott motoszkált a fejemben, hogy ezek jobbak a többinél is. Már akkor megfertőzött az animék világa, csak még nem tudtam róla.

Hogy tudatosan melyik animét nézhettem elsőként? Erre már magam sem tudom a választ, sem azt, hogy akkor már mennyi idős lehettem... Annyi biztos, hogy az Elfen Lied-et is valamikor akkor töltöttem le, mikor nálunk is bekötötték az internetet (ekkor már középsuliba jártam), és tudatosan kezdtem már animék után nézelődni, de hogy már hányadik lehetett a sorban, nem tudom. Igazából, már az internet bekötése előtt is mintha megismertem volna a fogalmat, és a tévében akkor már egyre több ilyen sorozatot néztem, már sokkal tudatosabban...

Maradjunk tehát annyiban, hogy ha nem is tudtam még az animékről, akkor is a Dragon Ball és a Sailor Moon számomra az első, már csak azért is, mert ezekből kezdtem el először fancuccokat gyűjtögetni, amiknek a nagy részét máig megőriztem.

Húha... Erre a kérdésre általában be szoktam linkelni az alábbi képet, amire még összeszedegettem a nagyobb kedvenceimet, bár idővel még hozzákerült (gondolatban) a Death Billiards és a Death Parade.

Nem igazán tudnék kialakítani egy sorrendet köztük, melyiket szeretem jobban... De ha nagyon választani kell, nálam az első helyen mindig a Mirage of Blaze (Honoo no Mirage) szerepel. Jó, persze, történetileg nem sok minden van benne, és vannak jóval izgalmasabb animék, ráadásul nagy yaoistaként ebből az animéből semmit sem kaphattam meg, amire a nyálamat csorgathattam volna (zéró ágyjelenet, csók is csak egyszer csattant el, de az is rosszul végződött... na, nem mintha ezek lennének a legvilágmegváltóbb dolgok XD), mégis, mi fogott meg benne akkor? Az, ami a két főszereplő között egész idő alatt ott volt, az az érzelmi kapocs, a szeretlek-gyűlöllek, szolga-úr viszony. Többször is megnéztem már a sorozatot, és hiába tudtam, hogy sosem lesz egymás karjába borulás, én mégis folyton a körmömet rágtam, és komolyan, több jelenetnél is sírtam miattuk, a sorsuk miatt. Az a több száz éves keserédes szerelem... Beleborzongok mindig, mikor felidézem. Annyira drukkoltam nekik, pedig tudtam, tudták ők is, hogy sosem lehetnek egymáséi, hiába születnek újra és újra más és más testben, miközben nem csak önmagukkal, egymással viaskodnak, de mellette még egyéb harcokat is vívniuk kell...

Ezt az animét szívesen nézném tovább, mert már az is szomorúvá tett, hogy véget ért, és ahogyan véget ért... Na meg a tudat, hogy sosem fogom megismerni a folytatást, nyelvtudás hiányában, hiszen nincs ember, aki magyarra fordítaná a teljes regénysorozatot, ami az alapját szolgálta az animének, de még csak a mangát sem tudom elolvasni, hogy legalább azzal vigasztalódni tudjak... Még ha tudom, hogy a két főszereplő kapcsolatát nézve sosem számíthatok sok jóra...
Mellesleg, nem semmi agytorna is a mű, mint tudjuk, a japán történelem elég bonyolult, rengeteg helyszín, hadvezérek, híres csaták sora... Az animéből ezekből is kaphatunk kis ízelítőt, és alaposan megtornáztatta az én agyamat is, hogy megjegyezzem, ki kicsoda, ki kivel van, milyen klánból, stb... Valós történelmi alakok, csak már napjainkban, mivel a sorozat alapját is az adta, hogy ezeknek a személyeknek a harca koránt sem ért véget a halálukkal, több száz éven át tartott tovább, csak éppen szellemi síkon, úgymond...

A lényeg az, hogy azért nagy kedvencem, mert nagyon a hatása alá kerültem, számomra egy igazi érzelmi hullámvasút volt, napokig a hatása alatt voltam, könnyekig meghatott. Ezért lett ő a nagyobb kedvencem, noha a kedvenceim között vannak ennél látványosabb, mondanivaló tekintetében jobb animék is.

Ez megint nagyon nehéz kérdés, gyakorlatilag az összes bishi karakter az. XD Na meg nem mindegy, hogy most csak animéből lehet választani, vagy mangákból is. Viszont van három karakter, akik nálam az örökös első helyet foglalták el, egyszerre:

Asami Ryuichi (Finder Series manga)
Naoe Nobutsuna (Mirage of Blaze)
Shiki (Togainu no Chi)

Akiket még nagyon kedvelek, azokat szintén egy képre szedtem össze, már csak a profilom miatt is. Jobb, mintha szimplán csak felsorolnám őket.
Íme:


De az abszolút best nálam amúgy mindig Asami Ryuichi marad, ha őt valaki egy varázslattal életre keltené, és engem is megerőszakítana, mint Akihito-t, boldogan halnék meg. XD XD XD Számomra ő az übersexyférfiállatalfahím...

De, mivel a topic nevében is ott van, hogy "anime" kihívás, így gondolom, evidens, hogy akkor csak anime karaktert lehet megnevezni, nem mintha ez megkönnyítené a választást... Az a baj, hogy tipikus nő vagyok, és a kinézetre megyek... Így ha egy karakter jól néz ki (ami ugyebár, animék esetében még a legjelentéktelenebb szereplőkre is általában jellemző... XD), akkor azt már tuti, hogy kedvelem... Felszínes nő vagyok, ez van... Áhh, akkor sem tudok választani, maradnak a fentebb említett karakterek, meg a többiek a képről, akik közül csak ketten nem láthatóak animében... és egyik pont az örök best, Asami-sama, ugyebár... (Miatta érdekelnének a yakuzák... )

PRiON említette Wolfgang Grimmer-t is, és igazából egyet tudok érteni vele is. Azt hiszem, neki is ott lenne a helye a kedvencek között, mert valóban egy szerethető karakter, aki afféle örök optimistának tűnik, annak ellenére, hogy állítása szerint nem igazán tud érezni, és mégis egy rendes, segítőkész, barátságos ember, aki végül leveti magáról a műmosoly álcát, és, ahogy PRiON is említette, felismeri a valódi érzéseit. Nagyot néztem rajta amúgy, mikor először tört elő belőle a vadállat, abban az adott szituációban én azt hittem, szegénytől máris búcsúzhatunk, pedig kezdettől fogva nagyon szimpatikus karakter volt, sajnáltam volna akkor.

Hááát... a női karakterek sosem fogtak meg, vagy azért, mert magam is nőből vagyok, vagy csak még nem találkoztam olyan női karakterrel, akire azt mondhatnám, hogy kedvenc.
Habár kiskoromban a Sailor Moon-t nézve mindig Sailor Moon, alias Usagi-chan volt a nagy kedvencem, de főleg azért, mert nagyban hasonlítottunk is, meg hasonlítunk, a mai napig, már ami a belső tulajdonságokat illeti. Vele tudtam azonosulni.

De talán megemlíthetném még a Death Billiards/Death Parade fekete hajú leányzóját, Decim asszisztensét, kinek becses nevét inkább spoilerezve említeném csak meg, mert nem véletlenül csak "fekete hajú lányként" hivatkoznak rá. Ő Chiyuki.

Mint említettem, a női karakterek nem szoktak érdekelni, sokszor mintha nem is léteznének számomra... Viszont ez a leányzó kezdettől fogva szimpatikus volt nekem, kedves, segítőkész, lelkis nő, akinek fogalma sem volt nem hogy a múltjáról, de még a saját nevére sem emlékezett. Mégis, amint odakerült a Quindecim-be, azonnal elkezdte a munkáját Decim oldalán, figyelte az eseményeket, sokszor azonban nem csak csendes megfigyelőként. Miatta Decim is egyre jobban kezdte talán megérteni az emberi érzéseket, aki egészen az ő felbukkanásáig afféle érzelemmentes bábu volt csak, aki napi monotonitással küldte a vendégeit a "halálos" játszmákba, hogy végül a játékuk alapján döntsön a lelkük sorsáról. Majd mikor elérkezett a pillanat, hogy ez a lány is visszanyerte az emlékeit, és ahogy önmagával viaskodott, végül a döntése, hát az számomra óriási katarzis volt... Rettenetesen sírtam miatta, de máig nem tudom eldönteni, hogy most örömömben, vagy szomorúságomban... igazából mindkettő. Valahogy a szememben egy nagyon erős nőként mutatkozott akkor be, akiből hiányzott mindenféle önzőség, kedves, barátságos, tiszta szívű fiatal nő. Egyáltalán nem voltak idegesítő pillanatai, mint általában a női karaktereknek, mindig helyén volt a szíve, és abszolút nem tűnt ostobának sem. Őt tényleg nagyon megkedveltem, nem véletlen, hogy még az érzelemmentes Decim is ugyanígy volt vele, és miatta olyat is tett, amit amúgy nem igazán tehetett volna...

Nos, ahogy ezt felidéztem, azt hiszem, mégis csak sikerült meghoznom a döntést a "kedvenc női karakter" kérdésre. Legyen hát a Death Parade fekete hajú lánya Chiyuki

Hmm... nem gondolkodtam ezen, hogy valamit szégyellnem kéne. Lazán beismerem, hogy bizony, nem egy hentaiba is belenéztem, az se titok, hogy nagy yaoista vagyok, úgyhogy mindent megnézek, ami yaoi, a sokat rettegetett Boku no Pico-tól kezdve mindent. XD
Szóval... erre a kérdésre nem jut eszembe semmi, mert még nem éreztem szégyent egyik anime miatt sem, azt hiszem.

Olvasott mangák között is szerepel jó pár olyan cím, hogy ha valaki látná, lehet, azt mondaná "WTF!", meg lehet, azért is furcsán néznének rám, hogy nő létemre miért is olvastam/néztem ezt meg azt, én csak nevetnék egyet, megvonnám a vállam, és azt felelném: "Most miért? Kíváncsi ember vagyok, na... ettől még nem érzem magam rossznak."

Semmit sem tagadnék le. Bizonyítja az is, mikor legjobb barátnőm szülinapján azon nevettünk, hogy ő mutatott nekem valamit, mondván, hogy én tutira érteni fogom... Már nem is tudom, mi volt az, a lényeg, hogy kapásból elröhögtem magam, és elkezdtem, hogy "Há-hááá! Éljen a csápos hentai!", mire már ő is nevetett, hogy vettem az adást (naná, hisz mindig egy hullámhosszon vagyunk), majd a többiek is elkezdték nevetve, hogy te jó ég, hogy azok már milyenek, én meg benyögtem nekik, hogy ja, láttam már nem egyet... Vágtak egy nem kicsit meghökkent fejet, de nevettek is, én meg hozzátettem, hogy nevetni jó rajtuk.

Rengeteg... mutassam a listám? Bár még a tervezett listáim sem teljesek, sem itt, az AA oldalán, sem MAL-en... annyi van, hogy meguntam mindet felvenni a listára...
De lássuk csak, azért egyet mondjunk, például... hmm... például a Devilman animék. Meg minden BL anime, amit még nem láttam... meg hát van pár neverending sorozat is, amikkel jócskán le vagyok maradva, valaminek még az elejével is, mivel csak jóval a 300. rész felett kapcsolódtam be (One Piece), és most felfelé és lefelé is lemaradtam...

Tényleg szinte mindent megnéznék, amit még nem láttam, könnyebb lenne arra a kérdésre válaszolni, mit nem néznék meg, arra azért egy-két cím eszembe jutna, bár ezen listám jóval rövidebb lenne. XD

Gyakorlatilag minden anime minden bishijébe azonnal "belezúgok", túl jól vannak megrajzolva, na... XD
Amúgy nagyon durván kiskoromban, a Dragon Ball-ban volt ilyen, Son Goku, Vegita és Yamcha... mindegyikükbe bele voltam esve, mint vak ló a szakadékba... XD Bár Vegitába voltam a legjobban, és mikor SPOILER Frieza őt megölte a Namek bolygón, akkor az aktuális rész végén én bevonultam a gyerekszobába, bezártam az ajtót, és bent bőgtem. A szüleim és a bátyám meg odakint röhögtek. XD Néha, mikor eszükbe jut, jókat nevetünk ezen, milyen hülye voltam 9-10 évesen. XD

Akiért meg most megőrülök (az összes bishin kívül), rajzolt/kitalált karakter ide vagy oda, az nem is igazán animés, mert csak mangában szerepel, de az Asami Ryuichi-sama. Gáz vagy sem, de lassan 27 éves fejjel még mindig arról ábrándozom, milyen jó lenne, ha életre kelne, és elkapna, mint Akihito-t. Azt se bánom, ha Akihito-t is hozná magával...

Áhh, megint választanom kéne Bár ezen a kérdésen sem filóztam még soha...
Akkor legyen a korábban kiválasztott kedvenc animém "párosa", Naoe és Takaya/Kagetora (Mirage of Blaze), még ha nem is igazán egy pár, és elég szomorú is, ami kettőjük közt zajlik... Pláne, hogy Takaya-ban nem is Takaya-t látja Naoe, csakis az urát, Kagetora-t. Kettőjükért annyi könnyet hullajtottam, hogy csak na, és napokra lekötötték minden gondolatomat, ahogy folyton eszembe jutott az, amilyen kapcsolat volt közöttük, és csak azt hajtogattam magamban: "Miért...? Miért...? Miért! Miért nem lehetnek egyszerűen boldogok, miért nem lehetnek soha egy pár? Miért kell ez a sok huzavona közöttük, mikor szinte árad belőlük, hogy fontosak egymásnak? Akkor miért sebzik meg a másik szívét és lelkét, újra és újra, évszázadokon át?" A szívem sajdul bele még mindig... Ők nagyon emlékezetesek maradnak számomra, mindig.
De szerettem a Steins;Gate párosát is Okabe Rintarou-t és Makise Kurisu-t, az Ayashi no Ceres-ből Tooya X Aya Mikage, na meg, az Ai no Kusabi Iason Mink X Riki párosát. Jajj, és ki ne felejtsem a Gravitation felejthetetlen párosát sem, Yuki Eiri-t és Shindou Shuichi-t. Rajtuk rengeteget nevettem, és sírtam is, összeszorított fogakkal vártam, hogy jöjjön a boldog vég, elvégre, elég nehezen indult be a dolog kettőjük között (de Shuichi elég hülye és kitartó is volt XD), Yuki elég magának való volt, bár megvolt rá az oka... Jut is eszembe, a 7-es kérdésre ő is nagyon jó válasz lett volna, Yukiba is rendesen bele voltam zúgva sokáig, és hát most se mondanék neki nemet, ha életre kelne, és el akarna csábítani.
A Lovely Complex defekt duóját is szeretem, Otani Atsushi és Koizumi Risa szerintem tökéletesen összeillettek, de hát ugyebár, ezt a barátaik is többször a szemükre vetették, csak miért is ne, egy ideig próbáltak kézzel-lábbal tiltakozni a dolog ellen. XD És ugyanez igaz a Fullmetal Panic párosára is, akik szerintem tökéletesen kiegészítik egymást, Kaname Chidori és Sousuke Sagara, vagy mondjuk, hogy a gazda és a vérebe? XD

Makishima Shougo (Psycho Pass) és Johan Liebert (Monster).
Végre egy kérdés, amire szinte azonnal rá tudtam vágni a választ.
Ők ketten azok, akik kiérdemlik a zseniális gonosz címet. Sármosak, hihetetlenül manipulatívak, érzéketlenek, hidegvérűek. Számukra aztán nem igazán létezik akadály, és mesterien értenek ahhoz, hogyan játsszák ki a rend őreit, és hogyan vezessenek mindenkit az orránál fogva, mindezt úgy, hogy közben lazán az emberek bizalmába férkőznek, majd onnan szép lassan tönkreteszik őket, míg teljesen meg nem törnek testileg-lelkileg.
Na és a Bleach Aizen Sousuke-jét is bírtam. de ő messze elmarad azért Makishima és Johan mellett, bár tény, hogy ő is elég kegyetlen volt, és manipulatív, meg a többi...
Mellesleg, kinézetre sem utolsók ezek a pasik, főleg Makishima na meg Aizen. Utóbbi leginkább az image-váltás után.

Hááát... ez most megfogott... Egyáltalán, mi számít verekedős/harcos animének? Amiben csak és kizárólag a harcművészetek, a puszta kezes harcok vannak főszerepben? Esetleg a kardforgatás, vagy egyéb - nem lőfegyverek - is játszanak?
Mert hát elég sok animében van "verekedés" és harc, meg ugye, a katonák is egyfajta harcosok, tehát nézőpont kérdése...

Tényleg kifog rajtam ez a kérdés, mert bár sok animét láttam, ami (mindkét értelemben véve) megfelel ezen szempontoknak, kedvencnek mégsem mondanám magát a műfajt sem, bár nem is zárom ki ezeket az animéket, hogy megnézzem.
Ha a pusztakezes verziót vesszük figyelembe (leszámítva az esetleges szuperképességeket XD), akkor a Dragon Ball Z-t mondanám, ami azért túlzás, hogy kedvenc animém, mert nem, de mindig klasszikus marad nekem, és animés pályafutásom kezdetét jelenti számomra (lásd 1. kérdés). És mellette a Yuu Yuu Hakusho-t is szerettem, mindegyik alkalommal végignéztem, mikor anno a TV-ben leadták.

Ha viszont tágabb értelemben vesszük a verekedős/harcos dolgot, akkor mondjuk a One Piece-t és a Togainu no Chi-t mondanám, mert azokban is vannak harcok, előbbiben is van kardforgatás, na meg az utóbbiban is, Shiki nagyon is jól bánik vele, hát még a másikkal, bár nem az animében... hoppá, elkalandoztam... Akira meg a kését használva harcol. Ez a két anime meg aztán alapból ott van a kedvenc listámon, akárcsak a Psycho-Pass, amiben szintén láthatunk egy kis pusztakezes harcot a két kedvenc karimnak köszönhetően.

Te jó ég, azt sem tudom, milyen mecha animéket láttam már, meg egyáltalán mennyit... XD
Nem mondanám amúgy, hogy kedvenc műfajom lenne, és tudatosan nem is keresgélek óriásrobotos alkotásokat, de előfordul, hogy közben becsúsznak ilyen alkotások is, mivel igazából a storyt figyelem mindig, miről is szól az egész, és ha érdekel, akkor vaccsolom, nálam ez így működik...

Most ha megpróbálok pár animét felidézni, ami biztosan megfelelne a kritériumnak, és végig láttam is őket, az alábbiak: Blue Gender, Fullmetal Panic, Appleseed, D.I.C.E., Hakaima Sadamitsu, Humanoid Kikaider, Kiddy Grade, Gankutsuou (bár ebben szerintem se azon volt a hangsúly, inkább a vége felé tűntek fel... és azokra a részekre nem is gondolok vissza jó szívvel, de nem a mechák miatt... ) Húha, ez mégsem tűnik olyan kevésnek. XD Bár ezek közül ha jól rémlik, van pár, ami csak nyomokban tartalmazott mecha elemeket....

Akkor lássuk, a kérdésre válaszolva, mit is válasszak, ami jobban tetszett a mecha műfajból... Hát, ha a Ghost in the Shell-re ráfoghatjuk, hogy vannak benne mechák is, akkor a Ghost in the Shell-t mondanám, mivel ő alapból szerepel a kedvenc animéim között is. A movie és a két sorozat (GITS: SAC és 2nd GIG) egyaránt.

Tervezettek között pedig régóta ott szerepel a két klasszikus anime is (legalábbis úgy vettem észre, annak van tartva mindkettő), a Tengen Toppa Gurren Lagann és az Evangelion is, szőröstül, bőröstül... Belenézni már belenéztem mindegyikbe, és a látottak alapján szerintem biztos, hogy tetszeni fognak, meg hát eleve... kevés olyan anime volt eddig, ami ne tetszett volna...

Sok van, viszont nem tudnám felidézni mindet, mert hát ahány anime, annyi fantasztikus jelenet. De van egy jelenet, amit akárhányszor felidézek, mindig beleborzongok, és elfog egy keserédes hangulat tőle, mert hát nem a vicces/vidám jelenetek közül való.
A már több kérdésnél is említett Mirage of Blaze, (ami ugye, nálam az örök első helyre írta be magát a kedvencek között) tóparti jelenete az, ami számomra nagyon szívbemarkoló volt.
SPOILER!! Mikor a tóparton ott áll Takaya/Kagetora, és Naoe odasétál hozzá, hogy közölje vele, éppen mi újság a többiekkel, ki hová tart, mi a haditerv, és hogy ő is elköszön, Takaya pedig csak bólint. Ám mielőtt Naoe távozna, közelebb lép, és ráteríti az öltönyét, és közben alig észrevehetően végigsimít Takaya vállán, már akkor kezdett fojtogatni a sírás. Aztán Naoe hátrébb lép, elköszön, és távozik, Takaya pedig rászorítva a rá terített öltönyre, kissé hezitál, majd Naoe nevét kiáltva utána fordul, de azonnal el is harapja a kimondani akart szavakat, és inkább némán visszafordul a tó felé, magában szinte zokogva, ahogy azon elmélkedik, vajon minden más lenne, ha teljesen Kagetorává válna?SPOILER vége!!
Hát, ez után a jelenet után, és ahogy véget ért az anime, bőgni kezdtem, de úgy Isten igazából, és csak az ágyamat csapkodtam, magamban ismételgetve, hogy "Miért? ... Miért?... Miért" Gyönyörű, megható jelenet volt számomra, amit sosem felejtek el.

Valamint drámai jelenetek közül még a Death Parade egyik ominózus része ugrott be, aminél talán először éreztem igazán katarzist (a fentebb említett jelenetet leszámítva). A korcsolyázós jelenetnél kezdődött az érzés, ahol már nem kicsit nyeltem a könnyeimet, mert kezdtem sejteni, mi lesz itt a vége. És hát ami a fekete hajú lány és Decim között zajlott, végül a döntéshozatal, hát én teljesen "paff" voltam... Egy csomag papírzsepi kellett nekem akkor...

Vicces jelenetek közül meg most hirtelen kettő ugrott be: A Fullmetal Panic? Fumoffu! szinte minden egyes perce kemény hasfájást okozott, annyit röhögtem, de kedvencem az volt, mikor Chidori és Sousuke már a vonaton tartottak visszafelé a suliba (mivel utóbbi ugyebár otthon felejtette a pankrátor kisasszony jegyzeteit XD), majd mikor leesett nekik, hogy nem a megfelelő vonatra szálltak, Chidori Sousukét ráncigálva próbálta kihajítani az ablakon keresztül, és közben az az ordibálás "Ess ki a vonatból! Kerülj a kerekek alá! Ha valaha is szerettél, dögölj meg de gyorsan!!!" XD XD Hát én szakadtam a röhögéstől. XD

A másik pedig a Trigun azon jelenete, mikor Vash barátunk jön kifelé a csehóból, fülébe üvölt a zene, mert be van dugva ugyebár a füles, és észre sem veszi (hihetnénk, ugye... ), hogy a rosszfiúk meg ott vannak előtte, csőre töltött fegyvereket szegezve rá, és üvöltenek vele, hogy álljon meg, stb, stb. Majd miután barátocskánk nem reagál, tüzet nyitnak, ő meg lazán eltáncikál a golyózápor között, és persze, hogy egy golyó sem találja el, csak az ipodját, vagy akármijét, mire végre kapcsolt, hogy hoppá van. Hát én a fejemet fogtam.

Végre, egy igazán könnyű kérdés! Erre csak egy valakit tudnék mondani, akire valóban hasonlítok, már ami a belső tulajdonságokat illeti.
Tsukino Usagi-chan (Bunny), azaz Sailor Moon.
Hogy miért is? Lássuk csak szépen sorban:
Szerelem? Ja, minden helyes pasiba, akit csak meglátok, szinte belezúgok. XD Bornapokon például a "kukoricás" srácba, aki árulta a pattogatott kukoricát, barátnőmmel vettünk is tőle, csokisat. Egyrészt mert akartunk is, másrészt meg... közelebbről is meg kellett nézni, na. XD Utána meg kicsit se feltűnően bámultuk, kicsit arrébb, ártatlanul majszolva a csemegét. XD
Édességek? Imááádom, konkrétan, édességfüggő vagyok, ahogy ő is. Bár én édesség terén is válogatós vagyok, de azokból, amiket szeretek, egy ültő helyemben képes vagyok mindent felfalni, ami csak elém kerül... Egy nagy tábla csokit azonnal bevágni? Simán... Nutella? Csakis natúrban, kanállal!
Lustaság? Nagyon is jellemző. Simán átaludnám az egész napot, ha tehetném. Nagyon nehezen szánom rá magam, hogy este időben lefeküdjek, igazi éjjeli bagoly vagyok, ám amint letettem a fejem, nincs Isten, aki engem fel tudna ébreszteni, a korán keléssel mindig is meggyűlt a bajom, már kiskoromban is.
Késés mindenhonnan? Naná... nem emlékszem, hogy valaha is időben odaértem volna bárhová... XD Már az ismerőseim is általában úgy szerveznek meg egy-egy találkozót, hogy belekalkulálják azt, hogy én úgysem a megadott időre fogok odaérni. XD Melóba is mindig úgy esek be, majdnem az utolsó pillanatban, pedig durván 20 percnyire lakom csak... XD
Érzékenység? Bármin képes vagyok azonnal elpityeredni, és bőgni... a veszekedéseket sem igazán bírom, sem a stresszhelyzeteket, meg nem nagyon szeretem, ha én vagyok a középpontban, jobb szeretek inkább észrevétlenül megbújni valahol...
Félénkség? Igen, félős vagyok nagyon, meg nagyon könnyen megijedek dolgoktól... Gerinctelen létformáktól (férgek, pókok, bogarak, ilyesmik) meg pláne sikítófrászt kapok. XD Új társaságban is minden bajom van, ha nem ismerek senkit...
Barátság? Szerintem jellemző, barátságosnak tartom magam, a már meglévő barátaimhoz meg különösen ragaszkodom, akárcsak Usagi.
Ügyetlenkedés, bénázás? Maximálisan igen! XD Akárcsak Usagi, én is képes vagyok még a saját lábaimban is elesni, sétáltam már neki oszlopnak is, belerohantam már egy éppen nyíló ajtó élébe is, estem már el traktorkerék nyomban is, biciklifékezést követően repültem is már (sose húzzátok be az első féket XD), szóval... voltak dolgok. Labdajátékokban meg inkább elugrottam a felém repülő labdák elől, de ha meg is próbáltam elkapni bármit is, úgyis leejtettem. XD Tesi órán se voltam egy tornászbajnok, pedig anyukám még vívott is.
Gyerekes viselkedés? Totálisan jellemző! Egy nagyra nőtt, örök gyerek vagyok, aki, lassan a 30-hoz közel is képes beszabadulni a játékosztályra, és akár még vásárolni is magának. XD Arról nem is beszélve, hogy minden évben eljátszom, hogy nekem valaki rendeljen ugrálóvárat a szülinapomra, mert a rendezvényeken már nem engednek fel rá... >.> Na meg, a minap vettem magamnak Star Wars-os ágyneműhuzatot, bár eredetileg gyerekeknek szánták, de hát... én is az vagyok.
És még 26 évesen is azt mondom, változatlan a dolog, még mindig vele tudok azonosulni mindenben.

Mindegyik kedvencem ilyen. Ami tetszett, azt bármikor újra és újra tudom nézni, akár anime, akár film... (Igaz, hogy közben a tervezett listám meg csak egyre bővül, ahelyett, hogy fogyatkoznának a címek... XD)

Animék közül volt is már több, amit vagy a gépen szedtem elő már többször is (Fullmetal Panic? Fumoffu!, Lovely Complex, legutóbb pedig anyuval néztem a Kaleido Star-t és a Ghost Stories-t, vagyis a Bújj, bújj szellemet - anyunak mindkettő tetszett )
Amikor pedig még néztem tévét, és ment az A+, majd Animax, akkor ott is, akárhányszor leadták egyik-másik sorozatot, amit már elsőre is végignéztem, és tetszett, akkor azokat újra és újra végignéztem, és nem untam.

A filmekkel (főleg régebbi, 80-90-es évek filmjei) is ez a helyzet, amiket nagyon szerettem, pláne a kedvenceimet milliószor is megnézem, például ott A holló (Brandon Lee-vel), nagy kedvencem, és volt, mikor kölcsönkaptam kazin, aznap megnéztem, másnap délelőtt meg újra. XD A Robin Hood - A fuszeklik fejedelme is olyan, hogy kívülről fújom a szöveget és minden jelenetet, de akkor is imádom, és szakadok, mint az állat. XD A Freddy vs Jason, Alien vs Predator, Jay és Néma Bob, Equilibrium, Star Wars filmek, Vissza a jövőbe trilógia, ezeket mind-mind újranézem sokszor. ^^ (Még a sokak által már halálosan unalmasnak tartott Reszkessetek, betörők-et is szeretem, ünnepek után meg is néztem a neten, igaz, hogy előtte volt a tévében is, de hát azt már nem nézek évek óta, ugyebár... XD) És ez csak pár cím volt a sokból...

Természetesen Alucard a Hellsing-ből, elvégre, ő Sir Integral Fairbrook Wingates Hellsing kutyája, és tényleg fel tud venni kutyaalakot is.
Na jó, csak vicc volt, de ezt nem hagyhattam ki... (Amúgy Alucard-ot tényleg imádom. )

Ilyesmin nem is agyaltam, ki lenne a kimondott kedvencem, mivel nagy állatbolond vagyok, így akár animékben, akár filmekben, ha meglátok egy kis állatot, már felvisítok, hogy "De cukkiiiiii!". És ezt a mondatot sokszor ellőttem akkor is, ha az az "állatka" amúgy valami egyéb volt, szörnyek, vagy bármiféle misztikus lény, amiket megint csak imádok. Még a Xenomorphokra és a Predatorokra is azt mondom mindig, hogy cuki, és nekem kellenek házikedvencnek. XD Mindezek ellenére, nem gondoltam még arra, hogy rangsoroljam is a különböző animékben felbukkanó kísérőket aszerint, kit is nevezzek meg kedvencemnek...

Lássuk csak, egy biztos van, akit kedvencként szoktam emlegetni, legalábbis, a "kedvenc pokémonod" kérdésnél, és hát őt akkor már vehetjük válasznak erre a kérdésre is. Ő pedig Charmander (Hitokage).

Őket is nagyon szerettem, vagy cukinak tartom:
Pokémonok: Mewtwo, Mew, Yveltal (ők is kedvencek)
Digimonok: Gomamon, BlackWarGreymon, Renamon
Állatszereplők: Ein (Cowboy Bebop), Sadaharu (Gintama), Tetsuya number 2 (Kuroko no Basuke) ők alap, mert kutyás vagyok.
Kuro (Ao no Exorcist) szintén marha édes volt, na és Chi (Chi's Sweet Home), és csak mert nekünk is van két imádnivaló kandúrkánk. ^^
Misztikus állat: Kurama (Naruto)
Egyéb (akik talán megfelelnek még a kísérő/akármi kritériumnak):
Rem (Death Note) - ugyebár ő egy shinigami/halálisten, de szerintem felfoghatjuk szellemként is.
Azazel Atsushi (Yondemasu yo, Azazel-san) - démon, aki akkor jön elő, ha megidézik, tehát a megidézett lény is pipa, pláne, ha csak a plüssállatszerű megjelenését nézzük.
Kulon, magyarul Klón (Hakaima Sadamitsu) - ő meg egy űrlény volt, aki Sadamitsu társául szegődött jóformán, és nagyon csíptem, aranyos volt, jópofa, és bírtam a visítozásait, mikor parázott. XD
Tachikoma-k (Ghost in the Shell - Stand Alone Comple - mondjuk, nem élőlények, de miután öntudatra ébredtek, nagyon is élőként viselkedtek, beszéltek, gondolkodtak, állandó társaik voltak a 9-es szekció tagjainak, és aaaaaannyira ééééédesek voltak, meg végig úgy tekintettem rájuk, mint valami kisállatfélére, csak fémvázban, és végig nagyon imádtam őket! ^^

Hmm... nem igazán szoktam foglalkozni sosem az animációval, melyik anime hogy sikerült. Általában azzal foglalkozom, miről szól, aztán ha elkezdem nézni, túlságosan leköt a cselekmény. Sok olyan animét néztem, ami elsőre, grafikáját vagy a karakterdizájnt nézve elborzasztott, de aztán hamar elvonatkoztattam az ilyesmitől, mert nagyon sokszor volt úgy, hogy maga a történet meg bejött, és a végére már fel se tűnt, milyen a képi világ (vagy éppen a karakterdizi). Pár példa, amikben először húztam a szám a szereplőket látva, aztán mégis bejött az egész: One Piece, Shiki, Gankutsuou

De amiket különösen szépnek és jónak tartok animációt tekintve, azok az alábbi animék lennének:
Psycho Pass
Shingeki no Kyojin (Attack on Titan)
Ghost in the Shell - Stand Alone Complex valamint a 2nd GIG, és persze, az eredeti mozifilm is.
Death Parade
Hellsing Ultimate
Akira
Monster - nekem is bejött a realisztikus ábrázolás, és kellemes volt a szemnek a sok rikító színvilágú anime között egy kis pasztelesebb művet is nézni.
Trinity Blood - csak lestem, mikor Abel István városába érkezett, vagyis Budapestre, és pár látványosságot be is mutattak, amik hihetetlenül részletesen voltak kidolgozva.

Azt hiszem, így hirtelen ennyi. (Bár erős a gyanúm, hogy egy kalap alá vettem a dolgot a grafikával... )

Háát... mellékszereplők, főszereplők... mindegyikkel ugyanaz a helyzet, hogy általában mindre igaz, hogy jól vannak megrajzolva, vagyis számomra mind bishi, ezért gyakorlatilag látványra kapásból "belezúgok" mindegyikbe. Akkor is, ha max pár percet szerepel az egész műben.

De azért mondjunk egy nevet, aki most így hirtelen eszembe jut, bár őt nem tartom annyira mellékszereplőnek, mert szerintem elég fontos szerepe van neki is (bár még nem fejeztem be a sorozatot ). Ő Wolfgang Grimmer lenne a Monster-ből.
A One Piece-ből is említenék három nevet, akik kedvenceim: Portgas D. Ace Shanks és Zoro, bár ők is elég fontos szereplői a sorozatnak szerintem.

Említhetném még a Fullmetal Panic Kurz Weber-jét is, aki különösen a Fumoffu-ban alakított hatalmasakat, annyira egy idióta fazon, hogy már ezért imádtam. XD Nem lehetett nem szeretni ezt a hülyét.
Vagy ott van még Maes Hughes is a Fullmetal Alchemist-ből. Édes volt, ahogy folyton a kislányáról áradozott, és ahogy ezzel ki tudta borítani Roy-t.

Korábban is írtam, hogy a női karakterek nem igazán hatnak meg, a női főszereplők közül is ritka, ha megkedvelek valakit, így nem csoda, hogy a mellékszereplők még annyira sem érdekelnek.
Ha lenne is, most sehogy sem jut eszembe, így a kérdésre a válaszom: nincs ilyen.

18,5 - Kedvenc szereplőd, akinek nincs neme

Ezt a kérdést mondjuk passzolnám, mert nem ugrik be ilyen karakter, pedig tuti, hogy kellett már ilyennel is találkoznom a sok anime során... XD Kíváncsi leszek, mások kiket neveznek meg, max majd fogom a fejem, hogy nekem nem ugrott be.

Bár már korábban válaszoltam rá, vagyis, épkézláb választ nem tudtam írni, mert nem jutott eszembe, most beugrott egy, és szégyellem is magam, hogy akkor ilyen hülye voltam...
Hát a Tachikoma-k!!!=!! Nekik aztán tényleg nincs nemük, elvégre, robotok, de lehetetlen őket nem imádni!
És hát ugye korábban megtárgyaltuk, hogy ők azok, akik elérték, hogy robotok miatt sírjon az ember...

Hát... nem is tudom... annyi animét láttam már, hogy nem igazán tudom már felidézni, melyikben mi volt, és mikor mit találtam epicnek...

Talán az Attack on Titan-ből, mikor először felbukkant az óriásölő titán, az tetszett, de mondjuk, annyira mégsem nevezném "epic"-nek.

Hmm... Ohh, megvan! A Hellsing Ultimate-ből Seras Victoria és Zorin Blitz harca, mikor is utóbbi úgy felbosszantotta Seras-t, hogy az "átváltozott", és gyakorlatilag széttrancsírozta a hülye pofáját a falon, miközben jó pár métert rohant vele. Annyira zseniális volt az a jelenet, ráadásul még magam is elégedetten bólogattam az eredményt látva.

És akkor ki ne hagyjuk még a Fullmetal Panic? Fumoffu!-t sem. Két dolgot is megemlítenék, ami számomra epic volt, igaz, leginkább a komikusságát tekintve. XD
Az egyik, mikor is a fiúk és a lányok úgy döntenek, eltöltenek egy hétvégét egy fürdőben, és hát a fiúk, miért is ne, kitalálják, hogy meglesik a csajokat. Kurz Weber vezetésével meg is indul az akció, és hamar azon kapjuk magunkat, hogy a srácok máris egy háborús övezetbe kerültek gyakorlatilag, az ember csak les, hogy most mi van... vagyis lesne, ha nem ismerné még ezt a remekművet, akkor nem csoda, hogy meglepődik. XD Tehát, robbanások dögivel, a fiúk is tüzet nyitnak a gépfegyvereikkel, és elhatározzák, ha beledöglenek is, akkor is meglesik a csajokat, hogy aztán mesélhessenek az utókornak... Kurz-ot végül "halálos" találat éri, de miért is ne, még nem szégyelli megvakarni a seggét, miközben ott fekszik "félholtan"... Hát én itt nyerítettem, mint a vadlovak, mondván, hogy ekkora idiótákat még nem hordott a hátán a föld... és persze, a vége, mikor a srácok utolsó reménysége, célba érve már éppen azon fantáziál, mekkora hős lesz belőle, és miket fog látni, belevetődik a forrásba, majd arccal nekicsapódik valaminek... csak éppen nem annak, aminek szerette volna.....
A sorozat másik epic jelenete számomra inkább jelenetek sora, gyakorlatilag egy egész rész. XD Mikor is az iskolában elszabadul a pokol, eljő az apokalipszis, halálos vírus tör ki, mindenkinek csak órái vannak hátra... Vallomások sorozata, sírás-rívás ezerrel, közben szakad a textil mindenkiről, fiúkról és lányokról egyaránt.... Itt már nem nyerítettem, visítottam! XD Ami azért elég durva volt, tekintve, hogy mikor először láttam a tévében, abban az időpontban szinte már az egész család elnyugodott, vagy aludt, csak az én visítva röhögésem visszhangzott az egész lakásban. XD

Ezek jutottak most csak eszembe, de nyilván volt több és jobb is, amit említhettem volna...

Konkrétan szinte minden női szereplőt kinyírnék, alig akadnak kivételek... Azokat főleg, akik azokra a pasikra próbálnak ráakaszkodni, akiket én magamnak szemelnék ki. XD Meg az ármánykodó, tipikus ribi karaktereket, akik elnyomják a gyengébbeket, és kevésbé menőket, meg próbálnák elszakítani egymástól a boldog párokat, azokat is általában gyűlölni szoktam... Azokat, akikből a való életben is elég sokat találni mindenfelé...

Aztán az olyan nyominger rosszfiúkat is mindig utálom, akit túúúl sokat képzelnek magukról, és még csak nem is bishik, hogy legalább ezért elnézzem nekik a többit. XD

De, hogy legalább pár konkrét karaktert is említsek:
A Dragon Ball Z-ben akit mindig is gyűlöltem, és a falat kapartam az idegesítő nevetésétől meg úgy alapból a pofázmányától is, az Frieza volt, akit mindig csak "Tolókocsis Görcs"nek hívtam... Mai napig gyűlölöm, ő volt számomra a leggyűlöltebb főgonosz. Vegeta miatt főleg utáltam, ott akkor tényleg nagyon vártam, hogy valaki kinyírja végre...

Aztán ott van még a Yu Yu Hakusho-ból az idősebbik Toguro, az a kis kinövés az öccse vállán... Fúú, minden egyes pillanatot gyűlöltem, mikor őt mutatták, és mikor kinyitotta a pofáját...

A Fullmetal Panic Tessa-ja is irritált elég sokszor, különösen a Fumoffu!ban. Számomra inkább tűnt idegesítőnek, hiába voltak a fő sorozatban komoly és megfontolt pillanatai, az, ahogyan Sagara-val viselkedik sokszor, már túlzás volt... és miatta mindig szegény Sousuke szívta meg, a felettesei nem kímélték utána, pedig szerencsétlen semmiről se tehetett. XD (Ugyan már, mégis mikor mászna ő rá egy nőre? Előbb ejtené teherbe valamelyik fegyverét... )

A Hellsing Ultimate főgonosza, a nácik vezére is rendesen irritált. (Montana "The Major" Max)

A Kaleido Star-ból May Wong-ot elég sokáig utáltam, annyira idegesített a beképzeltsége és a csőlátása. Később persze már nem utáltam így, mikor "észhez tért", de tényleg elég elviselhetetlen volt. Még akkor is, mikor újra megnéztem a sorozatot, hiába tudtam már, hogy szerencsére nem marad ilyen, ez a tudat se segített elviselni azon a jó pár részen keresztül. XD

Shimizu Megumi a Shiki-ből szintén irritált, szintén egy beképzelt kis fruska volt, aki csak lenézni tudta a környezetében lévőket, egy kicsit sem tudta megbecsülni még a barátait sem. Meglehet, hogy a végére egy kicsit megsajnáltam, de tényleg csak egy nagyon picit. Igazából, volt bennem egy kis elégedettség is, mert úgy éreztem, ő azért valahol megérdemelte a dolgot. A sajnálatom annyiból fakadt, hogy azért még én is túl kegyetlennek tartottam, amit tettek vele, de ez mondjuk alapból a legtöbb shikiről elmondható, hogy piszkosul sajnálni kezdtem őket a végére, és már inkább az embereket kezdtem gyűlölni. (Azért a shikik nem voltak ilyen kegyetlenek és brutálisak...)

Akit még szintén nem nagyon tudtam elviselni, főleg az ocsmány képe miatt (tényleg az volt neki...), az Kazundo Gouda, a Ghost in the Shell-ből. (Egész pontosan a GITS: SAC 2nd GIG)


Ohh, és tééényleg! Hogy is felejthettem őt ki a sorból! Ő viszont nem csak, hogy felidegesített, elég volt, ha csak megláttam a képét, a többi (ha megszólalt, meg a viselkedése) csak hab volt a tortán, de szabályosan gyűlöltem őt. Mikor elkövette azt a bizonyos tettét (nem spoilerezek, szerintem aki látta, tudja, melyikre gondolhatok), ott aztán már tényleg azt kívántam, bár bemászhatnék a képernyőn, de ott helyben meggyilkolom, a lehető leghosszadalmasabb, legbrutálisabb, legkegyetlenebb, legkínzóbb módszerrel, szépen lassan, had visítson, üvöltsön a fájdalomtól, had könyörögjön már ő maga a halálért, amit persze még sokáig elnyújtanék neki, had szenvedjen még egy kicsit, mielőtt megmurdel. De ugyanezt eljátszottam volna a társával is, a dokival. Az ilyeneket a való életben is gyűlölöm, és lassan, fokozatosan trancsíroznám szét őket...

Hát, ha bolondos, akkor most hirtelen nekem Ed jut eszembe a Cowboy Bebop-ból. Igaz, volt olyan kérdés, hogy kedvenc női karakter, és Ed ugyebár leányka, de azért nem kedvenc karakter. Bolondozásról viszont most ő ugrott be, és hát rajta mindig jókat mosolyogtam, meg igazán szeretnivaló, aranyosan lökött karakter volt.
De ha lehet, akkor idevenném még a Tachikomkat is (GITS: SAC). ^^ Mert a Tachikomák cukiiiik! ^^

Akiken még jókat tudtam nevetni, vagy csak mosolyogni is, és talán még beleférnek ebbe a kategóriába:

One Piece: Brook - Mert bírom a "Megnézhetném a bugyidat?" típusú beszólásait.
Lovely Complex: Otani Atsushi és Koizumi Risa - A két idétlen, akik tökéletes párt alkotnak pont ezért. Minden pillanatuk felejthetetlen volt számomra, ahogy ezek viselkedtek, meg ahogy beszólogattak egymásnak, hát az csúcs volt. Külön-külön is voltak nagyon vicces pillanataik, de együtt okozták a legtöbb hasgörcsöt. XD
Kaleido Star: Fantom (a színpad szelleme) - Ahogy Sora mindig lerendezte, azt nagyon bírtam. Sosem jött össze neki a kukucskálás, a legjobb az volt, mikor (hogy őt idézzem) "része lett a japán kultúrának", vagyis, amikor Sora valahogy becsomagolta az újévi ajtódíszbe, vagy mibe.
Hachimitsu to Clover (Honey and Clover): Morita Shinobu - Imádtam őt, csak azért. Simán el tudnám képzelni pasimnak, az biztos, hogy mellette nem lenne unalmas, sőt, lehet, nem egyszer még én is társa lennék a hülyeségeiben.
Gravitation: Sakuma Ryuuichi - Benne igazából azt bírtam, hogy alapjáraton olyan volt, mintha totál gyogyós lenne, a legalapvetőbb dolgokhoz is hülye volt, meg hát ahogy a rózsaszín nyuszijával játszott, akit Kuma-sannak hívott, ha jól emlékszem, csak lestem, hogy nem százas. (Ráadásul ha jól tudom, a "kuma" medvét jelent, így ezen is mosolyogtam, hogy a plüssnyuszit medvének hívja. XD) Viszont amikor egyik pillanatról a másikra halál komolyra váltott, szinte libabőröztem tőle.

Nem vagyok egy fegyvermániás, de had gondolkozzam egy kicsit... Hmm... Egy Dominator (a nevén mindig röhögnöm kell XD) replikát (Psycho Pass) én is elfogadnék, vagy Dante (Devil May Cry) kardját, a Rebellion-t... Meg az öltözetét is... És ha már itt tartunk, Shiki (Togainu no Chi) katanáját és öltözékét is, úgy az egészet, mindenestül... ha benne van maga Shiki is, az se lenne probléma. XD (Amúgy a katanákat alapból imádom. )

Ha a különleges képességeket, ilyesmiket is vehetjük fegyvernek (elvégre, fegyverként használták) akkor Portgas D. Ace (One Piece) és Roy Mustang (Fullmetal Alchemist)képességét is elfogadnám, menő lenne, ha én is így tudnék a tűzzel bánni, többé nem kéne félnem tőle, elég, ha tőlem félnek.

És bár a következők nem éppen anime karakterek, csak annyiban kapcsolódnak (talán) a témához, hogy japán videójátékok szereplői, deeee... A Devil May Cry 4-ből szintén egy kard, Nero Red Queen-je megint csak tetszetős volt számomra, és az ő öltözete is jöhetne a ruhatáramba... A másik pedig a kis kedvencem, a Pyramid Head (Silent Hill) kis bicskája, tudjátok, az az egész kicsike, amit úgy vonszol maga után. Hát azzal én is szívesen enném a szalonnát, mondjuk, a melóban... Meg bírom az egész kinézetét, nagyon PÖPEEEC! (by Bill és Ted)

Szerk.:
Miért is ne, ennél a kérdésnél is, a tegnap felsorolt fegyverek mellett kifelejtettem egyet, ami főleg azután tetszett meg, hogy a figurám kezében gyönyörködhettem benne: A Kuroshitsuji animéből Undertaker kaszája! Mesésen gyönyörű!

Passz... nem jegyeztem meg az összeset, amit láttam, így kedvencet sem tudnék választani. De - bár azért kedvencnek nem mondanám - legyen a Kamehameha a Dragon Ball Z-ből, csak azért, mert azt elég sokszor szoktuk poénből előadni hasonszörű lökött ismerősömmel. Például volt sógornőjelöltemmel elég sűrűn fejeztük be ezzel a Wing Tsun edzéseket, poénból mindig beálltunk egymással szembe, és akkor egymásra "lőttük" azt a bizbaszt, míg a többiek meg néztek, mi bajunk, bár azért nagyobb részt mindenki vágta, mi is ez. XD

Biztos fogom majd még a fejem, a válaszokat olvasva, hogy "Tééényleg! Ez nekem miért nem jutott eszembe", de más most nem ugrik be. XD

Bónusz kérdés fujoshiknak: Mely fiúkat hoznád össze legszívesebben? (hátha valaki válaszol rá)

Hehe, ezt a kérdést sem hagyom ki. XD Bár sokra nem mész a válaszommal, talán... vagy de? XD
Elvetemült fujoshiként gyakorlatilag minden jóképű hímnemű egyedet összepárosítanék, akár shounen ai/yaoi műről van szó, akár bármiféle más műfajról... Különösen az olyan karaktereket szeretem "összehozni", akik amúgy ki nem állhatják egymást, vagy örök riválisok, folyton civakodnak. Vagy halálos ellenségek... az se baj, ha ikertestvérek... Vergil és Dante (Devil May Cry), ugyebár... Kougami és Makishima (Psycho-Pass)... Hajaj, sorolhatnám... XD Ohh, és a The Evil Within (Psycho Break) túlélőhorror játékból Sebastian és Ruvik... Vagy Seb és Joseph... náluk is beindult a fujoshi fantázia... XD És ha már videójátékok, az első karakterek, akiket egy játékból "hoztam össze", Scorpion és Sub-Zero (Mortal Kombat).

Egyszer azt vettem észre, hogy már egy Titanicot sem vagyok képes úgy megnézni, mint régen, mert már csak szándékosan is félreértek minden egyes gesztust, pillantást, és belemagyarázok már mindenfélét a látottakba... (Pedig Rose vőlegényét mindig is randa pasinak tartottam, és most is... DiCaprio meg már nem hoz lázba úgy, mint tinifejjel, bár azt meg kell jegyeznem, szerintem abszolút nem ártott meg neki, hogy idősebb lett, és kicsit mintha szedett is volna magára... )
A minap meg azon kaptam magam, hogy én perverz fejjel már a két kandúr macskánkat is összepárosítottam magamban, pedig mindössze annyi történt, hogy a több mint fél éves Vadóc feküdt a cicaágyikóban, a lassan két éves Herceg meg odament mosdatni, mire Vadóc az egyik mancsával átkarolta a hátát, mintha szorosabban magához akarná húzni, pedig csak a mosdatást viszonozta, és egyszerre mosdatták egymást... Esetleg... valaki ismer egy jó agysebészt? XD Mert ezt azt hiszem, már kezeltetnem kéne... XD

Furuichi szétzúzza a saját fejét

mikor Mizuka robot lábai fellázadnak ellene és akarata ellenére lesétálnak vele a szakadékba, mindezt Kaito szeme láttára, aki semmit sem tud tenni azért, hogy megmentse.

Nagisáról kiderül hogy fiú

Nagisa anyukája, Sanae rettenetesen sír azért, mert látni szeretné Fukot, mégis tisztában van azzal, hogy ott van előtte

hogy az már nem a felesége, hisz ő rég meghalt.

Jin hirtelen halála. Az elején még Yunoha-val dúl a kezdeti love a cukifaktor netovábbjában, aztán a végén egy hirtelen pillanat és megöli Mikage. EElőször nem is hittem el! Majd amikor mutatták a 14. rész előzetesét, ahol Jin ott fekszik a koporsóban és készülnek eltemetni, hát elbőgtem magam.

Oscar és André halála a Versailles no Bara-ból.

Maes Hughes halála, mert az ilyen goofy mellékszereplőket nem szokás kinyírni.

Lucy kutyáját megölik.

L halála

Mario kezét eltörik

Szerintem mint sokaknak nekem is a Dragon Ball volt az első amivel találkoztam.
A Sailor Moonról is vannak emlékeim, mondjuk azt inkább a húgom szerette.
Emlékszem a Tsubasa kapitányra, és még valami más foci animére is.
A Pokemont és a Yu-Gi-Oh-t szintén néztem, én is gyűjtögettem mindenféle vackokat.
A srácokkal még a kártyákkal is játszottunk, igaz elég egyedi szabályok szerint.
Akkor arról, hogy mi az az anime halvány gőzöm nem volt. Ment a TV-ben a mese és néztem. (Ha nem kellett templomba menni.)

Amiről tudtam is hogy anime, az már az A+-os korszakból való. Ilyenkor ismerkedtem meg a YuYu hakushoval, a Slayersel is
amik nagy kedvenceim a mai napig.

Aztán a középsulis időszakomban nem nagyon néztem animéket. A koleszban nem volt rá igazán lehetőségem.
Aztán más egyetemistaként kezdtem ismét bele. Egy kis nosztalgiázás (YuYu hakusho, a Slayers), illetve egy barátom ajánlására a
Death note vitt vissza megint az animék világába. Ezek után regisztráltam ide is. Azóta elég sokat néztem animét.
Ekkor kezdtem el mangákat, vn-eket és valamivel később ln-eket is olvasni.

Ha csak egyet mondhatok akkor a Code Geass-t mondanám.
De nagyon szertem a Monster-t, Phantom: Requiem for the Phantom-ot, a STEINS;GATE-et, Gundam SEED-et, FMA-t, a Senjou no Valkyria: Gallian Chronicles-t.
No meg a Slayers és a YuYu hakusho sem marahat ki. Sőt a Gin no Saji sem.

Mindegyikben van valami ami miatt szívesen emlékszem vissza rájuk, vagy nézem meg újra őket.

Itt nehezen tudok választani mert nincs igazán rangsorom.
De az első kedvencem Hiei volt a Yu YU Hakushoból. De tudnám említeni a CG-ből Lelouch-ot is. Vagy Okabe a STEINS;GATE-ből.

Itt szintén hasonló a helyzet.
Lina a Slayersből mindenképp ide tartozik számomra. A CG-ből pedig CC-t tudnám kiemelni mint kedvencemet.
De a Majikoi-ból Shiina Miyako-t is nagyon bírom. Ide tudnám még tenni a Tasogare Otome x Amnesia Kanoe Yuuko-ját.
De Alicia Melchiott is jó karakter a Valkyria-ból.

Szégyellnivalóm szerintem nem igazán van. Bár van a listámon pár darab ami nem biztos hogy a legjobb minőségű darab de nekem bejött.
Ilyenek pl: Highschool of the Dead, Ichiban Ushiro no Daimaou, High School DxD.

Rengeteg van a listámon (kb 200), de hármat kiemelnék, amikre nagyon szeretnék lecsapni.
Az egyik a Legend of the Galactic Heroes. Ez a sorozat nagyon érdekelne, de nyelvi korlátok miatt nem kezdtem még neki. (nem volt magyr felirat)
A következő pedig a Zipang, ezzel szintén hasonló gondom van.
A 3. pedig a Konpeki no Kantai. Amihez szintén nem tudok feliratot szerezni.
(Ha valaki tud valamit róluk az dobjon már meg egy privát üzenettel.)

Anime karakterbe nem estem bele, de vannak olyanok akik bejönek.
Ha csak a külső számít akkor: Densetsu no Yuusha no Densetsu-ból Ferris Eris-t mondanám.
Ha más is számít akkor nem ennyire egyértelmű.
A Highschool of the Dead Busujima Saeko-ja szintén kedvemre való. Vagy mondhatnám Tasogare Otome x Amnesia-ból Kanoe Yuuko-t.
Az Utawarerumono-ból Touka is kedvencem, illetve a CG-ből CC sem maradhat ki. No meg Lina a Slayersből.

Szerintem nem lesz megelpő ha a CG ből mondom CC-t és Lelouch-ot. De szerintem jó a Yachiyo és Satou páros a Workingből is.

Hannibal Lecter!
(Jó jó, tudom ő nem animés.)

Komolyra fordítva a szót, van pár jelöltem. Bár én inkább a szürke emberi karaktereket szeretem, akik nem csak jó illetve rossz tulajdonságokkal
rendelkeznek. De ezeket pedig nem igazán tudom gonosznak tartani.
De ha igazi hagyományos értelemben vett gonosz kell akkor a Hellsingből az Őrnagyot mondanám. Az igazi elborult gonosz a javából, mindene
a pusztítás és a háború.
Vagy a Fate-ből Kotomine Kirei, akire rá lehet verni a gonoszságot. (Bár szerintem inkább egy kissé életcélját vesztett kiüresesett keserű ember.)
De a Death Note Light-ja is ide tehető.

Szerintem erre egyértelmű választ tudok adni. Számomra ebben a műfajban a Yu Yu Hakusho az egyértelmű befutó.

Itt is többet tudnék említeni. Az elsőszámú a Code Geass lenne. (Még akkor is ha nem a tipikus mecha, és nem is azért szeretem.)

A Gundam Seed sem maradhat le a listáról, mivel érdekesnek találtam a sztoriját, és voltak benne igazi katonák akik annak megfelelően is viselkedtek.
Szerintem az is jó, hogy sokféle motivációjú emberke van benne, és sokan meg is inognak az ügyük helyességét illetően.
A háborúhoz való hozzáállás sokfélesége is nagyon jó. Nem csak a szélsőségek vannak meg.
Jó a szereplők őrlődése, hogy mikor mit tegyenek. A legtöbb reakciót is meg lehetett érteni a karaktereknél, az adott helyzetekre.

Valamint a Break Blade is megérdemli a helyet itt. Öröm, hogy nem csillivilli gépek vannak benne, hanem igazi használatban lévő harci
eszközöknek. És annak is néznek ki, kopottan, sérülten, piszkosan ahogy azoknak kell. A háború oka is teljesen reális, és indokolható okokra vezethető vissza.

Látom most jönnek a legnehezebb kérdések. Vannak olyanok amiket azért szeretem mert jókat nevettem rajta.
Pl a már valaki által belinkelt jelenet a Clannadból. (Sunohara és a WC ülőkés poén.)
Vagy a Tasogare Otome x Amnesia zongorás jelenete.

Komoly jelenetekből pedig szerintem a Phantom: Requiem for the Phantom vége nagyon ütős.
A Hellsingben az őrnagy beszéde sem semmi. Itt látszik mekkora állat az ürge.
És az utána következő jelenet mikor Londont támadják. Iszonyat durva jelenet.
A CG vége már szintén említésre került.

Hát ez az a kérdés amire nem tudok érdemben válaszolni. Nem igazán találtam még olyan karaktert ami igazán hasonlítana rám.
Külsőre sem igen tudok senkit mondani. Az egyéb tulajdonságaim alapján szintén nem igazán tudok megfelelőt mondani.
(Ha valaki tudni akarná milyen karaktert kéne elképzelni akkor segítek:

24 éves, kissé mikiegeresedő rövid világosbarna haj, zöld szem,
legtöbbször borosta, kicsit pocakos, 90 kg, 183cm. Ha kell kép nézd meg a képtáramat. De készülj fel, szép vagyok mint egy traktor. )
(Csendes magánakvaló, kissé antiszoc figura, aki túl sokat ül otthon a gép előtt. Gyakran politizál, és történelem és háborúmániás.
Egyébként egy kimért racionalista, sokszor kissé pesszimista. Egyébként tájékozott, intelligens figura. )

Szerintem bármit meg tudok unni ha túl sokszor megnézem. (No jó talán A bolygó neve: Halál című film kivétel.
Mert azt már több százszor láttam. Óvodás és kisiskolás kiskölyökként kb. minden héten megnéztem.)

A témára visszatérve, szerintem amit a legtöbbször meg tudok nézni anélkül, hogy megunnám, az a Slayers és a Yu Yu Hakusho lenne.
Ezeket már elég sokszor láttam akár TV-ben akár direktben újranézve. A Code Geass-t is többször láttam már és még mindig szívesen nézem.

Az ilyen állatkák általában engem különösen nem hatnak meg.
De ha jól értelemezem az emberi szellem is ide tartozik ezért tudok mondani egyet. Ő pedig Yuuko volna, a Tasogare Otome x Amnesia-ból.

Ha pedig mindenképpen állat (vagy ilyesmi) kell akkor Nyanko-sensei.

Hát leginkább nem erre szoktam a leginkább figyelni. Talán a Kara no Kyoukai-t tudnám mondani.

Hát erre talán többet is tudnék mondani. A Hellsing-ből Pip Bernadotte és a Kapitány is jó jelöltek.
Vagy a Valkyria-ból Berthold Gregor, Radi Jaeger. Esetleg Kouta Hirano a Highschool of the Dead-ből. Talán még Koenma a Yu Yu Hakusho-ból.

Hmmm, nehéz kérdés. Talán a Fate-ből Sakurát tudnám mondani. (Bár ez inkább vn-es hatás.)
Vagy az Utawarerumono-ból Touka-t.

Ilyen egy sem jut eszembe.

Huh nehéz választani, de a Code Geass már sokak által említett jelenete az utolsó részből.
De lehetne több jelenet is a Hellsing-ből. Vagy a Phantom: Requiem for the Phantom vége.

Aki a leginkább idegesítő karakter az számomra egyértelműen Emiya Shirou a Fate/stay night-ból. Annyira zavaróan idealista és naiv.
Ráadásul észérvekkel nem igazán lehet rá hatni. Szinte minden részben volt valami marhasága amitől a faltra tudott mászni az ember.
(A vn-ben kevésbé volt bosszantó.)

Talán Okabe Rintarou alias Hououin Kyouma a Steins Gate-ből. Nem tudom megunni a baromságait.

Hát ebből elég sok van. Én mondjuk földhözragadtabb darabokat választottam.
Egy párat azért ide pakolok.

Az egyik a Panzerkampfwagen VI Ausf. B ami a Girls und Panzer-ben szerepelt.

A másik a Yamato csatahajó, ami Strike witches-ben került elő.

Aztán a Valkyria Edelweiss nevű tankja.

Ez a Yu Yu Hakusho-ból lesz. Mégpedig Hiei támadása a Jao Ensatsu Kokuryuha, magyarra Fekete sárkány támadásnak/ütésnek fordították ha jól emlékszem.
Aki nem ismerné itt egy videó.

Amikor szépen Sekai legyilkolja Makoto-t, aztán Kotonoha meg Sekai-t. Végül Kotonoha elmegy hajókázni a srác fejével.

A Clannad After Story-ban Ushio halála

L halála olyan szinten sokkolt, hogy nem tudom szavakkal elmondani. pedig tudtam, tisztában voltam vele, részre pontosan, hogy mikor és mi fog történni, és mégis sikerült azt elérnie, hogy csak bámuljam a monitort utána, miközben próbálom felfogni a történteket, sírok mint valami ovis és csak azt kérdezem MIÉRT... utána nem tudtam aludni, mert azon sírtam, hogy L meghalt, és még legalább 2-3 napig tiszta depiben voltam, nem is folytattam addig ^^

1. nap - Első anime, amit néztél(/megnéztél)
DBZ "generáció" vagyok, de inkább az Inuyasha és/vagy a Death Note indított el ezen a pályán.

2. nap - Kedvenc animéd
Ha csak egyet választhatok, akkor talán a Gurren Lagann. Viszont a Kaiba-FLCL-Chihiro-Berserk tengely is nagyjából lefedi az ízlésemet.

3. nap - Kedvenc férfi szereplőd
Legyen mondjuk Guts.

4. nap - Kedvenc női szereplőd
Akashi a The Tatami Galaxy-ból.

5. nap - Egy anime, amit szégyellsz, hogy tetszett
AnoHana. Így utólag kifejezetten rossz emlék. Utálom, amikor addig bőgnek a képembe, amíg el nem érzékenyülök én is; kvázi kierőszakolják a könnyeimet.

6. nap - Egy anime, amit még nem láttál, de szeretnél megnézni
Sok ilyen van, elég nagy a PTW listám: de egyszer tényleg jó lenne befejezni a Legend of the Galactic Heroes-t.

7. nap - Animés "crush"-od (lehet ez olyan, akibe kisgyerekként belezúgtál, vagy csak bejön a kinézete)
Balsa a Seirei no Moribitóból. Gyengéim az amazon típusú, erős nők.

8. nap - Kedvenc animés párod
A Kara no Kyoukai főszereplő párosa, a végtelenül naiv Mikiya és a "problémás" Shiki. Főleg az előbbi miatt: szeretném azt hinni, hogy néha az is meghozza a gyümölcsét, amikor csak az egyik fél szereti makacsul a másikat.

9. nap - Kedvenc gonosz
Watashi a The Tatami Galaxy-ból, egészen pontosan az a helyzet (nevezzük depressziónak?), amelybe sodródik; és mert tulajdonképpen önmaga ellensége a srác.

10. nap - Kedvenc verekedős/harcos anime
Fullmetal Alchemist. Brotherhood version.

11. nap - Kedvenc mecha anime
"Who the hell do you think i am!?" TTGL. Ofc.

12. nap - Kedvenc jeleneted
Valóban nehéz kérdés. Egyrészt rengeteg ilyen van, másrészt általában mindig a legutóbb látott kedvencek között keresendő. De akkor legyen a La Maison en Petits Cubes, és nem az egész, bár rövidsége miatt lehetne akár, hanem a visszaemlékezések fináléja. És mert hiszem, hogy az egyszerűen szép, szentimentális képsorok olykor sokkal többet hoznak a "nagy mondanivaló" keresésénél.

13. nap - A szereplő, akire a legjobban hasonlítasz
Először is gyerekként az FLCL kissrác főhősére, Naotára hasonlítottam: két idősebb bátyám van, és persze lógtam velük és a barátaikkal, mi több, sokat "tanultam" tőlük. Ja, és hát az első lány (az animében ő Haruko), aki tetszett, szintén hasonlóan bánt (el) velem...
Igen, utána már Watashiba toltam a középsulit, de aztán tulajdonképpen az egyetemet is úgy kezdtem anno. Írtam korábban egy szempontot a szereplőről, nos az is kicsit igaz rám. Illetve még Mikiya jut az eszembe megint, viszont én nem hordok szemüveget, és valamivel azért vagányabb vagyok.

14. nap - Egy anime, amit nem tudsz megunni, akárhányszor újranézed
A nagy kedvenceseimet többek között azért is szeretem, mert nyilván rewatcholhatónak tartom őket. De ha egyet kell megnevezni, akkor a Spirited Away jut most az eszembe, valószínűleg azt láttam a legtöbbször.

15. nap - Kedvenc kisállat/megidézett állat/szellem, akármi, kísérő... értitek
Először csak érdekességképpen megjegyezném egy felfedezésemet: a Kaibában az egyik ilyen kísérőnek, Hyo-hyónak megvan az "őse", mégpedig Masaaki Yuasa másik sorozatában, a Kemonozumében. Egy majom, aki mindig ott csavarog a fő cselekmények színhelyén. Szeretem az ilyen kis apróságokat/utalásokat.
Na de leginkább az ismert Fate címek ugranak be, hiszen ezekben elég rivaldafény jut a kísérő/szellem karaktereknek. Ugyan nem vagyok nagy rajongója ennek az univerzumnak (illetve csak a Kara no Kyoukai vonalon), főleg amióta "shounenporn" kategóriára züllesztették a legújabb szériában, azonban a Fate/Zero kifejezetten tetszett. S hogy konkrétan mely segítőket emelném ki: Rider és Saber nálam nyerők voltak, valamint Caster káosz teremtését ugyancsak csíptem.

16. nap - Anime a legjobb animációval
Akira. Kiváltképp mert lassan a 3. X-be lép (szexi ) és még mindig nagyon meggyőző az animációja.

17. nap - Kedvenc férfi mellékszereplőd
Álfonsz Erikkü a Fullmetal Alchemist: Brotherhoodból. Való igaz, hogy főszereplőnek is beillene, azonban számomra mindig másodhegedűs volt Edward mellett. Ugyancsak igaz, hogy előnyére vált a karakternek, amikor időnként elszakadt a bátyjától és külön szerepeket kapott, ellenben amikor együtt voltak, akkor olyan jól beolvadt a "fivérek a világ ellen" dologba!
Á, sokat tudnék mondani, de valakit még muszáj hozzáfűznöm, már csak azért is, mert az öregek valahogy mindig kimaradnak, méltatlanul! Ő pedig Jou Koizumi a Ping Pong The Animationból. (A másik edző, az öreglány előreláthatólag holnap érkezik.)

18. nap - Kedvenc női mellékszereplőd
Ahogy azt már ígértem a Ping Pong The Animation sorozatból a másik edző, Obaba Tamura lesz nálam most az első női mellékszereplő.
Illetve Teresa ugrik még be hirtelen a Claymore sorozatból. Több oka van ennek, de leginkább nyilván az, amit már Balsa kapcsán is említettem: csípem a független, erős nőket, főleg az ilyen amazon típusúakat.

18,5 - Kedvenc szereplőd, akinek nincs neme
Láttam, hogy valaki írta Migit a Parasytéből, és végül is egyet kell értenem: ebben a kategóriában számomra is a legklasszabb karakter volt.

19. nap - Leg "epic"-ebb jelenet
Képmutató lennék, ha most nem a Gurren Lagannból idéznék, hiszen nem titkolom, hogy pont azért szeretem, mert elképesztően hatásvadász, megalomániás őrület az egész. Nem is tudok csak egy jelenetet kiemelni:
Engem már az első epizód első jelenete is "lenyűgözött"; jól megelőlegezte, hogy mivel is lesz dolgom. Illetve az a rész, amikor kitörnek a föld alatti faluból, mert egyébiránt ez a kezdés kicsiben összefoglalta az egész sorozatot, legalábbis annak lényegét.
Aztán amikor Simon és Kamina a robotjaikkal az utolsó alkalommal egyesültek.Kontextus nélkül az itt elhangzott összes mondat és eleve a szituáció megalomániás és nevetséges lenne, de amikor már benne van a néző az "életérzésben", úgy az álla garantáltan leesik.

Sok emlékezetes pillanat volt még ebben a sorozatban, amelyek ki is akarnak törni a fejemből, hogy leírjam, de még utoljára meg kell említenem egy másik animét is: a Berserket. Ezt pedig azért, mert imádom azt az emberfeletti emberi teljesítményt, amit Guts és az ő hatalmas kardja demonstrált az erdőben, méghozzá száz emberen!

20. nap - Egy szereplő, aki felidegesít
Engem a szereplőknek egy típusa irritál az animékben, egészen konkrétan van egy jelenség, amit tényleg nehezen viselek, és ez a moeség. Rögtön meg is idézem az oldal kisokosát: "Olyan szereplőt jelent, aki a tulajdonságaival, jellemével (például ügyetlen, túlontúl aranyos, félénk, beteges) szimpátiát vált ki a nézőben.". Maximálisan így értem a fogalmat én is, és akkor hozzátenném, hogy szerintem nagyon problémás. Az van, hogy az ösztöneinkre hat, ugyanúgy tehát mint alapvetően a hentaik, vagy az öncélúan vérengzős, agresszív cuccok, ergo ez nálam egy "pornó" kategória. Alanyi jogon követeli meg az ilyen karakter a szimpátiánkat, de a legrosszabb, hogy még csak kifogásunk sem lehet ellene, hiszen ez a gondoskodás ösztönünket játssza ki. Aztán mindehhez gyakran hozzáadódik a seiyuuk selypítése, vékony hangon affektáló játékuk stb.
Nyilván megvan a helye ennek karaktertípusnak is, például a gyerekeknek szóló történetekben. De amennyiben visszaélnek vele, és tényleg csak öncélú cukiskodást szül a dolog, úgy nálam azonnal elvágja magát az ilyen anime.

21. nap - Kedvenc bolondos, viccesen béna, fura (goofy) szereplőd
A Nodame Cantabile főhősnője, Noda Megumi!

22. nap - Kedvenc fegyvered, felszerelésed, páncélod... vagy valami ilyesmi
Több van, nem is tudok választani közülük, mert egyformán a kedvenceim(/nem kedvenceim, mert ilyenekért nem tudok azért annyira lelkesedni/rajongani), ezek pedig a következők: Sword of the Stranger főhősének, Nanashinak a kardja; Guts (Berserk) kardja; Simon (Gurren Lagann) mechája; Kusuriuri (Mononoke) démonűző kardja. Hmmm... érdekes... "kardfétis", nem is folytatom inkább, ennyi elég lesz.

(Szerk.: Egy csúnyán kimaradt: Inuyasha kardja, a Tessaiga! Hát persze! )

23. nap - Kedvenc támadásod, akit valaki animében használt
Egyértelmű a válasz: a Gurren Lagannból a Giga Drill Breaker, méghozzá amikor Kamina használta! De azért még írok párat, hogy ne csak ez a sorozat legyen tőlem emlegetve mindig.
JoJo’s Bizarre Adventure sorozatból a nagy William Anthonio Zeppeli mester végső és legnagyobb technikája, az Ultimate Deep Pass Overdrive. Már a neve is sejteti, hogy valami über dologgal van dolgunk! (Bár ez tényleg inkább csak egy technika, mintsem támadás.) Illetve ugyanebből a sorozatból, amikor Joseph Joestar egy repülőgéppel(!) hajtott neki az ellenfelének.
Aztán számomra persze még mindig a DBZ a legnagyobb klasszikus ebben a témában, szinte látom magam előtt a sok bizbaszt, amit egymásra lőttek/hajigáltak a szereplők.Röhög Konkrétan viszont nem emelnék ki egyetlen támadást sem, mivel annyira már nem élesek az emlékeim erről a sorozatról.

Figyu, előre nem illik megnézni, mi lesz a következő nap témája.
És jó páran inkább azt írták, hogy befejezetlen évadok, szóval nem szükséges a részleteken rágódni... mellesleg a halál miért is probléma? Sajnálatos, ha valaki úgy látja, hogy a halál nem borzaszthat el másokat...

Asuna meghalt a Sword Art Online 14. részében. Aztán nem

Ergo, hogy a három köröm letépésével Satoshi nem nyer kegyelmet a Sonozakiktól, mert a harmadik köröm Shionra utalt. Az is egy emlékezetes jelenet, amikor Shion megtudja az igazat és végképp bekattan.

L halálát

amikor próbálta elmagyarázni a hercegnőnek Lelouch a szemét, hogyha azt mondnanám most ölj meg minden japánt... Na az jelenet kissé meglepett.

amikor Erent megeszi a titán és mellette a gyomorban egy lány még él és beszél, hogy haza akar menni, miután láttam megállítottam a részt és kimentem egyet levegőzni. Mondjuk Eren anyja halála is eléggé hatott.

- Max&Milia esküvője, főleg ahogy vonulnak a mechák között...

Yuuko halálát emelném ki mint számomra legszomorúbb. Persze már rögtön az elején tudta az ember hogy meghalt, na de milyen módon és miért. Az el elszomorító több értelemben is. Megkönnyeztem az egész részt.

Másodiknak befutottak még a Misaka klónok. Leginkább durva volt a Railgun S-ben látni ahogy menekülnek Accelerator elől, hiába. Ezt írtam is volna a tegnapi kérdéshez, de rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem sokkoltak a haláluk mivel már jó előre tudtam mi vár rám. Így inkább csak bánkódtam, hogy sok ilyen kis 'vicces' lányka meghalt, pedig a legtöbbjük tényleg annyira szórakoztató volt.

Főleg azért volt olyan szomorú a halála, mert végre rálelt az igazi érzelmeire, végre igazi, normális emberként élhetett volna. Ahhoz képest, hogy egy volt a "szörnyetegek" közül, egy kisfiú is megszerette őt, sőt a halála végül még az igazi "szörnyet," Bonapartát is megrázta...


Az utolsó szavai: "Azt hiszem, rájöttem hogyan ért véget a műsor. A Hatalmas Steiner valószínűleg visszaváltozott emberré."

Hát sajnos nem. Grimmer sosem tudta meg a Magnificent Steiner végét. De talán jobb is így. Grimmer visszaváltozott, a Magnificent Steinernek viszont nem lett happy end-je. Az Another Monster-ben le van írva a története, és a végkifejlete nem olyan, ami Grimmernek tetszett volna.

a végén, amikor Chrono és Rosette ülnek a padon nézik a naplementét, és közben Rosette sír, hogy nem akar meghalni. ki az isten talál ki ilyen véget egy történetnek??? bőgtem mint a hülyegyerek... és amikor nagy naivan azt hittem, ezt nem lehet überelni, belenéztem a mangába és rájöttem: igenis lehet....

nemtudom hogy itt lehet e halálokról beszélni elvégre már eleve halottak voltak csak eltűnnek/továbblépnek, de ezek közül is a vége mikor kanade továbblép

menma búcsúja, itt is ugyanaz a helyzet. A karakter már halott volt csak "továbblép"

wolfwood halála, bár itt inkább csak sajnáltam hogy egy ilyen jó karaktert kiírnak a történetből

Clannad
Nagisa és Ushio

AnoHana
Menma

Shigatsu wa Kimi no Uso
Kaori

SAO 2
Yukki

Sai halála 60 rész után elég durván megcsapott. Az utolsó játéka Hikaruval, lélekvándorlása értelmének elmagyarázása, eltűnése, majd ahogy a következő rész azonnal egy új openinggel nyitott, ami pont Hikaru és Sai kapcsolatát mutatta be... Mai napig talán legemlékezetesebb számomra.

Szerintem mint sokaknak nekem is a Dragon Ball volt az első amivel találkoztam.
A Sailor Moonról is vannak emlékeim, mondjuk azt inkább a húgom szerette.
Emlékszem a Tsubasa kapitányra, és még valami más foci animére is.
A Pokemont és a Yu-Gi-Oh-t szintén néztem, én is gyűjtögettem mindenféle vackokat.
A srácokkal még a kártyákkal is játszottunk, igaz elég egyedi szabályok szerint.
Akkor arról, hogy mi az az anime halvány gőzöm nem volt. Ment a TV-ben a mese és néztem. (Ha nem kellett templomba menni.)

Amiről tudtam is hogy anime, az már az A+-os korszakból való. Ilyenkor ismerkedtem meg a YuYu hakushoval, a Slayersel is
amik nagy kedvenceim a mai napig.

Aztán a középsulis időszakomban nem nagyon néztem animéket. A koleszban nem volt rá igazán lehetőségem.
Aztán más egyetemistaként kezdtem ismét bele. Egy kis nosztalgiázás (YuYu hakusho, a Slayers), illetve egy barátom ajánlására a
Death note vitt vissza megint az animék világába. Ezek után regisztráltam ide is. Azóta elég sokat néztem animét.
Ekkor kezdtem el mangákat, vn-eket és valamivel később ln-eket is olvasni.

Ha csak egyet mondhatok akkor a Code Geass-t mondanám.
De nagyon szertem a Monster-t, Phantom: Requiem for the Phantom-ot, a STEINS;GATE-et, Gundam SEED-et, FMA-t, a Senjou no Valkyria: Gallian Chronicles-t.
No meg a Slayers és a YuYu hakusho sem marahat ki. Sőt a Gin no Saji sem.

Mindegyikben van valami ami miatt szívesen emlékszem vissza rájuk, vagy nézem meg újra őket.

Itt nehezen tudok választani mert nincs igazán rangsorom.
De az első kedvencem Hiei volt a Yu YU Hakushoból. De tudnám említeni a CG-ből Lelouch-ot is. Vagy Okabe a STEINS;GATE-ből.

Itt szintén hasonló a helyzet.
Lina a Slayersből mindenképp ide tartozik számomra. A CG-ből pedig CC-t tudnám kiemelni mint kedvencemet.
De a Majikoi-ból Shiina Miyako-t is nagyon bírom. Ide tudnám még tenni a Tasogare Otome x Amnesia Kanoe Yuuko-ját.
De Alicia Melchiott is jó karakter a Valkyria-ból.

Szégyellnivalóm szerintem nem igazán van. Bár van a listámon pár darab ami nem biztos hogy a legjobb minőségű darab de nekem bejött.
Ilyenek pl: Highschool of the Dead, Ichiban Ushiro no Daimaou, High School DxD.

Rengeteg van a listámon (kb 200), de hármat kiemelnék, amikre nagyon szeretnék lecsapni.
Az egyik a Legend of the Galactic Heroes. Ez a sorozat nagyon érdekelne, de nyelvi korlátok miatt nem kezdtem még neki. (nem volt magyr felirat)
A következő pedig a Zipang, ezzel szintén hasonló gondom van.
A 3. pedig a Konpeki no Kantai. Amihez szintén nem tudok feliratot szerezni.
(Ha valaki tud valamit róluk az dobjon már meg egy privát üzenettel.)

Anime karakterbe nem estem bele, de vannak olyanok akik bejönek.
Ha csak a külső számít akkor: Densetsu no Yuusha no Densetsu-ból Ferris Eris-t mondanám.
Ha más is számít akkor nem ennyire egyértelmű.
A Highschool of the Dead Busujima Saeko-ja szintén kedvemre való. Vagy mondhatnám Tasogare Otome x Amnesia-ból Kanoe Yuuko-t.
Az Utawarerumono-ból Touka is kedvencem, illetve a CG-ből CC sem maradhat ki. No meg Lina a Slayersből.

Szerintem nem lesz megelpő ha a CG ből mondom CC-t és Lelouch-ot. De szerintem jó a Yachiyo és Satou páros a Workingből is.

Hannibal Lecter!
(Jó jó, tudom ő nem animés.)

Komolyra fordítva a szót, van pár jelöltem. Bár én inkább a szürke emberi karaktereket szeretem, akik nem csak jó illetve rossz tulajdonságokkal
rendelkeznek. De ezeket pedig nem igazán tudom gonosznak tartani.
De ha igazi hagyományos értelemben vett gonosz kell akkor a Hellsingből az Őrnagyot mondanám. Az igazi elborult gonosz a javából, mindene
a pusztítás és a háború.
Vagy a Fate-ből Kotomine Kirei, akire rá lehet verni a gonoszságot. (Bár szerintem inkább egy kissé életcélját vesztett kiüresesett keserű ember.)
De a Death Note Light-ja is ide tehető.

Szerintem erre egyértelmű választ tudok adni. Számomra ebben a műfajban a Yu Yu Hakusho az egyértelmű befutó.

Itt is többet tudnék említeni. Az elsőszámú a Code Geass lenne. (Még akkor is ha nem a tipikus mecha, és nem is azért szeretem.)

A Gundam Seed sem maradhat le a listáról, mivel érdekesnek találtam a sztoriját, és voltak benne igazi katonák akik annak megfelelően is viselkedtek.
Szerintem az is jó, hogy sokféle motivációjú emberke van benne, és sokan meg is inognak az ügyük helyességét illetően.
A háborúhoz való hozzáállás sokfélesége is nagyon jó. Nem csak a szélsőségek vannak meg.
Jó a szereplők őrlődése, hogy mikor mit tegyenek. A legtöbb reakciót is meg lehetett érteni a karaktereknél, az adott helyzetekre.

Valamint a Break Blade is megérdemli a helyet itt. Öröm, hogy nem csillivilli gépek vannak benne, hanem igazi használatban lévő harci
eszközöknek. És annak is néznek ki, kopottan, sérülten, piszkosan ahogy azoknak kell. A háború oka is teljesen reális, és indokolható okokra vezethető vissza.

Látom most jönnek a legnehezebb kérdések. Vannak olyanok amiket azért szeretem mert jókat nevettem rajta.
Pl a már valaki által belinkelt jelenet a Clannadból. (Sunohara és a WC ülőkés poén.)
Vagy a Tasogare Otome x Amnesia zongorás jelenete.

Komoly jelenetekből pedig szerintem a Phantom: Requiem for the Phantom vége nagyon ütős.
A Hellsingben az őrnagy beszéde sem semmi. Itt látszik mekkora állat az ürge.
És az utána következő jelenet mikor Londont támadják. Iszonyat durva jelenet.
A CG vége már szintén említésre került.

Hát ez az a kérdés amire nem tudok érdemben válaszolni. Nem igazán találtam még olyan karaktert ami igazán hasonlítana rám.
Külsőre sem igen tudok senkit mondani. Az egyéb tulajdonságaim alapján szintén nem igazán tudok megfelelőt mondani.
(Ha valaki tudni akarná milyen karaktert kéne elképzelni akkor segítek:

24 éves, kissé mikiegeresedő rövid világosbarna haj, zöld szem,
legtöbbször borosta, kicsit pocakos, 90 kg, 183cm. Ha kell kép nézd meg a képtáramat. De készülj fel, szép vagyok mint egy traktor. )
(Csendes magánakvaló, kissé antiszoc figura, aki túl sokat ül otthon a gép előtt. Gyakran politizál, és történelem és háborúmániás.
Egyébként egy kimért racionalista, sokszor kissé pesszimista. Egyébként tájékozott, intelligens figura. )

Szerintem bármit meg tudok unni ha túl sokszor megnézem. (No jó talán A bolygó neve: Halál című film kivétel.
Mert azt már több százszor láttam. Óvodás és kisiskolás kiskölyökként kb. minden héten megnéztem.)

A témára visszatérve, szerintem amit a legtöbbször meg tudok nézni anélkül, hogy megunnám, az a Slayers és a Yu Yu Hakusho lenne.
Ezeket már elég sokszor láttam akár TV-ben akár direktben újranézve. A Code Geass-t is többször láttam már és még mindig szívesen nézem.

Az ilyen állatkák általában engem különösen nem hatnak meg.
De ha jól értelemezem az emberi szellem is ide tartozik ezért tudok mondani egyet. Ő pedig Yuuko volna, a Tasogare Otome x Amnesia-ból.

Ha pedig mindenképpen állat (vagy ilyesmi) kell akkor Nyanko-sensei.

Hát leginkább nem erre szoktam a leginkább figyelni. Talán a Kara no Kyoukai-t tudnám mondani.

Hát erre talán többet is tudnék mondani. A Hellsing-ből Pip Bernadotte és a Kapitány is jó jelöltek.
Vagy a Valkyria-ból Berthold Gregor, Radi Jaeger. Esetleg Kouta Hirano a Highschool of the Dead-ből. Talán még Koenma a Yu Yu Hakusho-ból.

Hmmm, nehéz kérdés. Talán a Fate-ből Sakurát tudnám mondani. (Bár ez inkább vn-es hatás.)
Vagy az Utawarerumono-ból Touka-t.

Ilyen egy sem jut eszembe.

Huh nehéz választani, de a Code Geass már sokak által említett jelenete az utolsó részből.
De lehetne több jelenet is a Hellsing-ből. Vagy a Phantom: Requiem for the Phantom vége.

Aki a leginkább idegesítő karakter az számomra egyértelműen Emiya Shirou a Fate/stay night-ból. Annyira zavaróan idealista és naiv.
Ráadásul észérvekkel nem igazán lehet rá hatni. Szinte minden részben volt valami marhasága amitől a faltra tudott mászni az ember.
(A vn-ben kevésbé volt bosszantó.)

Talán Okabe Rintarou alias Hououin Kyouma a Steins Gate-ből. Nem tudom megunni a baromságait.

Hát ebből elég sok van. Én mondjuk földhözragadtabb darabokat választottam.
Egy párat azért ide pakolok.

Az egyik a Panzerkampfwagen VI Ausf. B ami a Girls und Panzer-ben szerepelt.

A másik a Yamato csatahajó, ami Strike witches-ben került elő.

Aztán a Valkyria Edelweiss nevű tankja.

Ez a Yu Yu Hakusho-ból lesz. Mégpedig Hiei támadása a Jao Ensatsu Kokuryuha, magyarra Fekete sárkány támadásnak/ütésnek fordították ha jól emlékszem.
Aki nem ismerné itt egy videó.

Hmm... Jó kérdés. Engem a vérengző cuccok erőszakosabb jelenetei nem igazán sokkolnak, mert tudom mire számíthatok bennük. Ezért a leginkább valami könnyedebb darabban előforduló momentumot mondanék.
Ez pedig a School Days vége volna. (Bár az anime verziót nem tartom túl nagyra, de a jelenet az ütött.)
Amikor szépen Sekai legyilkolja Makoto-t, aztán Kotonoha meg Sekai-t. Végül Kotonoha elmegy hajókázni a srác fejével.

Ugye az utolsó rész végén meghal a két főszereplőnk, Ein és Zwei is. Ráadásul mikor úgy gondolták végre megtalálták a normális élethez vezető utat és a sok gyilkolás és szörnyűség után végre átlagos életet élhetnek. És a gyilkológépből egészen emberivé váltak. De hiába, a vágyott békés élet nem adatott meg nekik.

Emberek, azért nagy a különbség a legsokkolóbb pillanatnak írt halál, és a leginkább elszomorító halál között...

Ero-sennin

Menma

Jin és Shrade. Shrade halála olyan szomorú volt,de ugye a kezdetektől éreztették a készítők, hogy így lesz, akkor is szomorú! De még a barátjának egy utolsó dalt írt :'(

LeLouch

Ushio

Otonashi.
Ember, ott vannak bezárva, ez a szerencsétlen meg az utolsó másodpercben hal meg, pont előtte, hogy kiszabadulnának.

Engem Lelouch halála rázott meg a legjobban, főleg az a rész, amikor Nunnally sírása mellett skandálják az emberek azt, hogy "Zero! Zero!"

Igaz, amit írtál, a "legsokkolóbb pillanatnak írt halál" az valami olyasmi lenne, hogy mondjuk sétálsz az után és egy idegen, egészséges fiatalember megy melletted, majd egyszer csak összeesik és meghal. Igazán nem szomorít el a dolog, hisz nem is ismerted, hanem egyszerűen tényleg csak lesokkol az "élmény"; baromira megdöbbentő, és a pillanat miatt, ráadásul ilyet animékben is nehéz találni (olyat meg még inkább, ahol át is éled a szituációt).
Azonban sokféle arca lehet az olyan pillanatoknak, amelyek megdöbbentenek. Például a "sokkhatás" a movieban, amit említettem nem csak a haláleset miatt következik be, hanem a körülmények miatt, ahogyan fel lett építve és végül kicsúcsosodott abban a pillanatban. Hiába tudtam előre, hogy így lesz, váratlanul szívbemarkoló volt. Illetve aki látta a filmet, az tudja, hogy a szomorúságon kívül még sokféle érzelmet vált ki egyszerre a nézőben: például dühöt is, hogy miért nem úgy cselekedtek a szereplők, ahogy ilyenkor logikusnak gondolnánk.
De ha tényleg szőrözni akarunk azon, hogy mi a sokkoló pillanat, akkor bevallom, hogy fogalmam sincs: igazán nagy traumát még nem kellett átvészelnie a szervezetemnek, valamint pszichiátriai kezelésre sem szorultam még soha, főleg nem animézés után, ennek ellenére én nem akartam passzolni a kérdést...

Kaori halála a Shigatsu wa kimi no uso-ból, illetve Konno Yuuki halála a SAO-ból.

Isla (magamtól eszembe nem jutott volna )

akkor bizony a srácok halála nagyon szíven ütött volna, főleg azzal a jelenettel, amikor Kengo mondja, hogy többet akart velük szórakozni meg ilyenek...de aztán Happy End, úgyhogy ez nem érvényes, kihúzva

a nagyi halála igencsak elszomorított

az apukáé

Ebisu volt az akit épp megszerettem erre szétloccsan szegénykém (erre nagyon nem számítottam)

Elaine. De ott inkább Ban miatt tört el a mécses, illetve őt jobban sajnáltam

itt remélem jól értelmeztem a dolgokat, és nem írok hülyeséget
a srácok halála, főleg Shoumáé, ahogy magára vállalja Ringo sorsát/büntetését

Nello, Jiggy kisöccse.

Kilenceske és Tizenketteske
és az a zene mellé te jó ég

Shun, Maria, Mamoru, így szép sorban-bár az utóbbi kettőnek nem látjuk közvetlenül a halálát, de elképzelni csak rosszabb

nem hittem volna, hogy valaha életemben megsiratok egy, főként gyerekeknek szóló sorozatban egy kitalált HAJÓT...ember...
tehát- Going Merry. És igen én ezt rendes halálnak veszem

Marco-ja engem is nagon szíven ütött, bár a hype és a fandom is rátett egy lapáttal. Mindenesetre, a mangában a legutóbbi fejezet azért nem kicsit fájt, rettenetes így meghalni

Nina
valamint később Hughes
úgy vélem az ő esetüket sem kell kifejtenem

Tamura Reikoval. Akkor utáltam a karaktert, viszont ez volt az a fordulópont, amikor belegondolván iszonyatosan megsajnáltam, együtt tudtam vele érezni, mennyire borzasztó az esete, hogy így kellett elbúcsúznia a kisfiától Akármikor rágondolok, a sírás kerülget. Ekkor vált kedvenc karakteremmé (Habár Tamiyaként jobban szeretem, mint Tamuraként )

Togame halála.

Furukawa Nagisa halála

Otonashi halála (az "igazi"

nehéz a választás mert nagyon sok halál megríkatott.Az egyik Going Merry és Ace halála.

Lelouch halála

Oscar és André halála

Kanoe Yuuko "halála"

L és Light halála

Eren anyjának a halála

amikor Kotonoha lefejezi Makotót , felnyitja Sekait, hogy megnézze a babát, majd hajókázik egyet a fejjel.

Kamina halála. Szerintem nincs mit ragozni ezen.

Otonashi Yuzuru halála.Magát a karaktert nem kedveltem anniyra, de a halála égis olyan igazságtalan volt.

Kira apjának a halála.Nem is tudom, hogy szomorú vagy szép, hogy mielőtt meghal megnyugszik, hogy nem Light a sorozatgyilkos

Hughes halála.Szerintem ezt nem igazán kell magyarázni.

Mariko halála.

Yagami Light halála :c

Tatsumi halála

Inori halála

- Yang Wenli

- André

- Hughes

- Isara

Wolfwood

Furukawa Nagisa és Okazaki Ushio

Mine és Tatsumi

Hát, már nagyon régen volt, és igazából nem is tudom, mi lehetett a legelső. Sok olyan rajzfilmet láthattunk gyerekkorunkban, amiről aztán már évekkel később fedeztük fel, hogy hoppácska, ez is anime Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül a 80-as évek szülöttei közül.
Éppen ezért, a kérdésre válaszolva azt hiszem, gyerekkorom két meghatározó animéjét emelném ki, a Dragon Ball-t és a Sailor Moon-t, én ezt a kettőt tekintem első animémnek, bár már ezek előtt is néztem több olyan rajzfilmet, ami - mint később kiderült - szintén anime volt.

Ugyan akkor még nem tudtam, hogy ezeket animéknek hívják, de már gyerekfejjel, tudat alatt volt egy olyan érzésem, hogy ezek a rajzfilmek mintha teljesen másabbak lennének, mint a többi rajzfilm. Megmagyarázni nem tudtam, de éreztem, egyre jobban megszerettem, és már akkor ott motoszkált a fejemben, hogy ezek jobbak a többinél is. Már akkor megfertőzött az animék világa, csak még nem tudtam róla.

Hogy tudatosan melyik animét nézhettem elsőként? Erre már magam sem tudom a választ, sem azt, hogy akkor már mennyi idős lehettem... Annyi biztos, hogy az Elfen Lied-et is valamikor akkor töltöttem le, mikor nálunk is bekötötték az internetet (ekkor már középsuliba jártam), és tudatosan kezdtem már animék után nézelődni, de hogy már hányadik lehetett a sorban, nem tudom. Igazából, már az internet bekötése előtt is mintha megismertem volna a fogalmat, és a tévében akkor már egyre több ilyen sorozatot néztem, már sokkal tudatosabban...

Maradjunk tehát annyiban, hogy ha nem is tudtam még az animékről, akkor is a Dragon Ball és a Sailor Moon számomra az első, már csak azért is, mert ezekből kezdtem el először fancuccokat gyűjtögetni, amiknek a nagy részét máig megőriztem.

Húha... Erre a kérdésre általában be szoktam linkelni az alábbi képet, amire még összeszedegettem a nagyobb kedvenceimet, bár idővel még hozzákerült (gondolatban) a Death Billiards és a Death Parade.

Nem igazán tudnék kialakítani egy sorrendet köztük, melyiket szeretem jobban... De ha nagyon választani kell, nálam az első helyen mindig a Mirage of Blaze (Honoo no Mirage) szerepel. Jó, persze, történetileg nem sok minden van benne, és vannak jóval izgalmasabb animék, ráadásul nagy yaoistaként ebből az animéből semmit sem kaphattam meg, amire a nyálamat csorgathattam volna (zéró ágyjelenet, csók is csak egyszer csattant el, de az is rosszul végződött... na, nem mintha ezek lennének a legvilágmegváltóbb dolgok XD), mégis, mi fogott meg benne akkor? Az, ami a két főszereplő között egész idő alatt ott volt, az az érzelmi kapocs, a szeretlek-gyűlöllek, szolga-úr viszony. Többször is megnéztem már a sorozatot, és hiába tudtam, hogy sosem lesz egymás karjába borulás, én mégis folyton a körmömet rágtam, és komolyan, több jelenetnél is sírtam miattuk, a sorsuk miatt. Az a több száz éves keserédes szerelem... Beleborzongok mindig, mikor felidézem. Annyira drukkoltam nekik, pedig tudtam, tudták ők is, hogy sosem lehetnek egymáséi, hiába születnek újra és újra más és más testben, miközben nem csak önmagukkal, egymással viaskodnak, de mellette még egyéb harcokat is vívniuk kell...

Ezt az animét szívesen nézném tovább, mert már az is szomorúvá tett, hogy véget ért, és ahogyan véget ért... Na meg a tudat, hogy sosem fogom megismerni a folytatást, nyelvtudás hiányában, hiszen nincs ember, aki magyarra fordítaná a teljes regénysorozatot, ami az alapját szolgálta az animének, de még csak a mangát sem tudom elolvasni, hogy legalább azzal vigasztalódni tudjak... Még ha tudom, hogy a két főszereplő kapcsolatát nézve sosem számíthatok sok jóra...
Mellesleg, nem semmi agytorna is a mű, mint tudjuk, a japán történelem elég bonyolult, rengeteg helyszín, hadvezérek, híres csaták sora... Az animéből ezekből is kaphatunk kis ízelítőt, és alaposan megtornáztatta az én agyamat is, hogy megjegyezzem, ki kicsoda, ki kivel van, milyen klánból, stb... Valós történelmi alakok, csak már napjainkban, mivel a sorozat alapját is az adta, hogy ezeknek a személyeknek a harca koránt sem ért véget a halálukkal, több száz éven át tartott tovább, csak éppen szellemi síkon, úgymond...

A lényeg az, hogy azért nagy kedvencem, mert nagyon a hatása alá kerültem, számomra egy igazi érzelmi hullámvasút volt, napokig a hatása alatt voltam, könnyekig meghatott. Ezért lett ő a nagyobb kedvencem, noha a kedvenceim között vannak ennél látványosabb, mondanivaló tekintetében jobb animék is.

Ez megint nagyon nehéz kérdés, gyakorlatilag az összes bishi karakter az. XD Na meg nem mindegy, hogy most csak animéből lehet választani, vagy mangákból is. Viszont van három karakter, akik nálam az örökös első helyet foglalták el, egyszerre:

Asami Ryuichi (Finder Series manga)
Naoe Nobutsuna (Mirage of Blaze)
Shiki (Togainu no Chi)

Akiket még nagyon kedvelek, azokat szintén egy képre szedtem össze, már csak a profilom miatt is. Jobb, mintha szimplán csak felsorolnám őket.
Íme:


De az abszolút best nálam amúgy mindig Asami Ryuichi marad, ha őt valaki egy varázslattal életre keltené, és engem is megerőszakítana, mint Akihito-t, boldogan halnék meg. XD XD XD Számomra ő az übersexyférfiállatalfahím...

De, mivel a topic nevében is ott van, hogy "anime" kihívás, így gondolom, evidens, hogy akkor csak anime karaktert lehet megnevezni, nem mintha ez megkönnyítené a választást... Az a baj, hogy tipikus nő vagyok, és a kinézetre megyek... Így ha egy karakter jól néz ki (ami ugyebár, animék esetében még a legjelentéktelenebb szereplőkre is általában jellemző... XD), akkor azt már tuti, hogy kedvelem... Felszínes nő vagyok, ez van... Áhh, akkor sem tudok választani, maradnak a fentebb említett karakterek, meg a többiek a képről, akik közül csak ketten nem láthatóak animében... és egyik pont az örök best, Asami-sama, ugyebár... (Miatta érdekelnének a yakuzák... )

PRiON említette Wolfgang Grimmer-t is, és igazából egyet tudok érteni vele is. Azt hiszem, neki is ott lenne a helye a kedvencek között, mert valóban egy szerethető karakter, aki afféle örök optimistának tűnik, annak ellenére, hogy állítása szerint nem igazán tud érezni, és mégis egy rendes, segítőkész, barátságos ember, aki végül leveti magáról a műmosoly álcát, és, ahogy PRiON is említette, felismeri a valódi érzéseit. Nagyot néztem rajta amúgy, mikor először tört elő belőle a vadállat, abban az adott szituációban én azt hittem, szegénytől máris búcsúzhatunk, pedig kezdettől fogva nagyon szimpatikus karakter volt, sajnáltam volna akkor.

Hááát... a női karakterek sosem fogtak meg, vagy azért, mert magam is nőből vagyok, vagy csak még nem találkoztam olyan női karakterrel, akire azt mondhatnám, hogy kedvenc.
Habár kiskoromban a Sailor Moon-t nézve mindig Sailor Moon, alias Usagi-chan volt a nagy kedvencem, de főleg azért, mert nagyban hasonlítottunk is, meg hasonlítunk, a mai napig, már ami a belső tulajdonságokat illeti. Vele tudtam azonosulni.

De talán megemlíthetném még a Death Billiards/Death Parade fekete hajú leányzóját, Decim asszisztensét, kinek becses nevét inkább spoilerezve említeném csak meg, mert nem véletlenül csak "fekete hajú lányként" hivatkoznak rá. Ő Chiyuki.

Mint említettem, a női karakterek nem szoktak érdekelni, sokszor mintha nem is léteznének számomra... Viszont ez a leányzó kezdettől fogva szimpatikus volt nekem, kedves, segítőkész, lelkis nő, akinek fogalma sem volt nem hogy a múltjáról, de még a saját nevére sem emlékezett. Mégis, amint odakerült a Quindecim-be, azonnal elkezdte a munkáját Decim oldalán, figyelte az eseményeket, sokszor azonban nem csak csendes megfigyelőként. Miatta Decim is egyre jobban kezdte talán megérteni az emberi érzéseket, aki egészen az ő felbukkanásáig afféle érzelemmentes bábu volt csak, aki napi monotonitással küldte a vendégeit a "halálos" játszmákba, hogy végül a játékuk alapján döntsön a lelkük sorsáról. Majd mikor elérkezett a pillanat, hogy ez a lány is visszanyerte az emlékeit, és ahogy önmagával viaskodott, végül a döntése, hát az számomra óriási katarzis volt... Rettenetesen sírtam miatta, de máig nem tudom eldönteni, hogy most örömömben, vagy szomorúságomban... igazából mindkettő. Valahogy a szememben egy nagyon erős nőként mutatkozott akkor be, akiből hiányzott mindenféle önzőség, kedves, barátságos, tiszta szívű fiatal nő. Egyáltalán nem voltak idegesítő pillanatai, mint általában a női karaktereknek, mindig helyén volt a szíve, és abszolút nem tűnt ostobának sem. Őt tényleg nagyon megkedveltem, nem véletlen, hogy még az érzelemmentes Decim is ugyanígy volt vele, és miatta olyat is tett, amit amúgy nem igazán tehetett volna...

Nos, ahogy ezt felidéztem, azt hiszem, mégis csak sikerült meghoznom a döntést a "kedvenc női karakter" kérdésre. Legyen hát a Death Parade fekete hajú lánya Chiyuki

Hmm... nem gondolkodtam ezen, hogy valamit szégyellnem kéne. Lazán beismerem, hogy bizony, nem egy hentaiba is belenéztem, az se titok, hogy nagy yaoista vagyok, úgyhogy mindent megnézek, ami yaoi, a sokat rettegetett Boku no Pico-tól kezdve mindent. XD
Szóval... erre a kérdésre nem jut eszembe semmi, mert még nem éreztem szégyent egyik anime miatt sem, azt hiszem.

Olvasott mangák között is szerepel jó pár olyan cím, hogy ha valaki látná, lehet, azt mondaná "WTF!", meg lehet, azért is furcsán néznének rám, hogy nő létemre miért is olvastam/néztem ezt meg azt, én csak nevetnék egyet, megvonnám a vállam, és azt felelném: "Most miért? Kíváncsi ember vagyok, na... ettől még nem érzem magam rossznak."

Semmit sem tagadnék le. Bizonyítja az is, mikor legjobb barátnőm szülinapján azon nevettünk, hogy ő mutatott nekem valamit, mondván, hogy én tutira érteni fogom... Már nem is tudom, mi volt az, a lényeg, hogy kapásból elröhögtem magam, és elkezdtem, hogy "Há-hááá! Éljen a csápos hentai!", mire már ő is nevetett, hogy vettem az adást (naná, hisz mindig egy hullámhosszon vagyunk), majd a többiek is elkezdték nevetve, hogy te jó ég, hogy azok már milyenek, én meg benyögtem nekik, hogy ja, láttam már nem egyet... Vágtak egy nem kicsit meghökkent fejet, de nevettek is, én meg hozzátettem, hogy nevetni jó rajtuk.

Rengeteg... mutassam a listám? Bár még a tervezett listáim sem teljesek, sem itt, az AA oldalán, sem MAL-en... annyi van, hogy meguntam mindet felvenni a listára...
De lássuk csak, azért egyet mondjunk, például... hmm... például a Devilman animék. Meg minden BL anime, amit még nem láttam... meg hát van pár neverending sorozat is, amikkel jócskán le vagyok maradva, valaminek még az elejével is, mivel csak jóval a 300. rész felett kapcsolódtam be (One Piece), és most felfelé és lefelé is lemaradtam...

Tényleg szinte mindent megnéznék, amit még nem láttam, könnyebb lenne arra a kérdésre válaszolni, mit nem néznék meg, arra azért egy-két cím eszembe jutna, bár ezen listám jóval rövidebb lenne. XD

Gyakorlatilag minden anime minden bishijébe azonnal "belezúgok", túl jól vannak megrajzolva, na... XD
Amúgy nagyon durván kiskoromban, a Dragon Ball-ban volt ilyen, Son Goku, Vegita és Yamcha... mindegyikükbe bele voltam esve, mint vak ló a szakadékba... XD Bár Vegitába voltam a legjobban, és mikor SPOILER Frieza őt megölte a Namek bolygón, akkor az aktuális rész végén én bevonultam a gyerekszobába, bezártam az ajtót, és bent bőgtem. A szüleim és a bátyám meg odakint röhögtek. XD Néha, mikor eszükbe jut, jókat nevetünk ezen, milyen hülye voltam 9-10 évesen. XD

Akiért meg most megőrülök (az összes bishin kívül), rajzolt/kitalált karakter ide vagy oda, az nem is igazán animés, mert csak mangában szerepel, de az Asami Ryuichi-sama. Gáz vagy sem, de lassan 27 éves fejjel még mindig arról ábrándozom, milyen jó lenne, ha életre kelne, és elkapna, mint Akihito-t. Azt se bánom, ha Akihito-t is hozná magával...

Áhh, megint választanom kéne Bár ezen a kérdésen sem filóztam még soha...
Akkor legyen a korábban kiválasztott kedvenc animém "párosa", Naoe és Takaya/Kagetora (Mirage of Blaze), még ha nem is igazán egy pár, és elég szomorú is, ami kettőjük közt zajlik... Pláne, hogy Takaya-ban nem is Takaya-t látja Naoe, csakis az urát, Kagetora-t. Kettőjükért annyi könnyet hullajtottam, hogy csak na, és napokra lekötötték minden gondolatomat, ahogy folyton eszembe jutott az, amilyen kapcsolat volt közöttük, és csak azt hajtogattam magamban: "Miért...? Miért...? Miért! Miért nem lehetnek egyszerűen boldogok, miért nem lehetnek soha egy pár? Miért kell ez a sok huzavona közöttük, mikor szinte árad belőlük, hogy fontosak egymásnak? Akkor miért sebzik meg a másik szívét és lelkét, újra és újra, évszázadokon át?" A szívem sajdul bele még mindig... Ők nagyon emlékezetesek maradnak számomra, mindig.
De szerettem a Steins;Gate párosát is Okabe Rintarou-t és Makise Kurisu-t, az Ayashi no Ceres-ből Tooya X Aya Mikage, na meg, az Ai no Kusabi Iason Mink X Riki párosát. Jajj, és ki ne felejtsem a Gravitation felejthetetlen párosát sem, Yuki Eiri-t és Shindou Shuichi-t. Rajtuk rengeteget nevettem, és sírtam is, összeszorított fogakkal vártam, hogy jöjjön a boldog vég, elvégre, elég nehezen indult be a dolog kettőjük között (de Shuichi elég hülye és kitartó is volt XD), Yuki elég magának való volt, bár megvolt rá az oka... Jut is eszembe, a 7-es kérdésre ő is nagyon jó válasz lett volna, Yukiba is rendesen bele voltam zúgva sokáig, és hát most se mondanék neki nemet, ha életre kelne, és el akarna csábítani.
A Lovely Complex defekt duóját is szeretem, Otani Atsushi és Koizumi Risa szerintem tökéletesen összeillettek, de hát ugyebár, ezt a barátaik is többször a szemükre vetették, csak miért is ne, egy ideig próbáltak kézzel-lábbal tiltakozni a dolog ellen. XD És ugyanez igaz a Fullmetal Panic párosára is, akik szerintem tökéletesen kiegészítik egymást, Kaname Chidori és Sousuke Sagara, vagy mondjuk, hogy a gazda és a vérebe? XD

Makishima Shougo (Psycho Pass) és Johan Liebert (Monster).
Végre egy kérdés, amire szinte azonnal rá tudtam vágni a választ.
Ők ketten azok, akik kiérdemlik a zseniális gonosz címet. Sármosak, hihetetlenül manipulatívak, érzéketlenek, hidegvérűek. Számukra aztán nem igazán létezik akadály, és mesterien értenek ahhoz, hogyan játsszák ki a rend őreit, és hogyan vezessenek mindenkit az orránál fogva, mindezt úgy, hogy közben lazán az emberek bizalmába férkőznek, majd onnan szép lassan tönkreteszik őket, míg teljesen meg nem törnek testileg-lelkileg.
Na és a Bleach Aizen Sousuke-jét is bírtam. de ő messze elmarad azért Makishima és Johan mellett, bár tény, hogy ő is elég kegyetlen volt, és manipulatív, meg a többi...
Mellesleg, kinézetre sem utolsók ezek a pasik, főleg Makishima na meg Aizen. Utóbbi leginkább az image-váltás után.

Hááát... ez most megfogott... Egyáltalán, mi számít verekedős/harcos animének? Amiben csak és kizárólag a harcművészetek, a puszta kezes harcok vannak főszerepben? Esetleg a kardforgatás, vagy egyéb - nem lőfegyverek - is játszanak?
Mert hát elég sok animében van "verekedés" és harc, meg ugye, a katonák is egyfajta harcosok, tehát nézőpont kérdése...

Tényleg kifog rajtam ez a kérdés, mert bár sok animét láttam, ami (mindkét értelemben véve) megfelel ezen szempontoknak, kedvencnek mégsem mondanám magát a műfajt sem, bár nem is zárom ki ezeket az animéket, hogy megnézzem.
Ha a pusztakezes verziót vesszük figyelembe (leszámítva az esetleges szuperképességeket XD), akkor a Dragon Ball Z-t mondanám, ami azért túlzás, hogy kedvenc animém, mert nem, de mindig klasszikus marad nekem, és animés pályafutásom kezdetét jelenti számomra (lásd 1. kérdés). És mellette a Yuu Yuu Hakusho-t is szerettem, mindegyik alkalommal végignéztem, mikor anno a TV-ben leadták.

Ha viszont tágabb értelemben vesszük a verekedős/harcos dolgot, akkor mondjuk a One Piece-t és a Togainu no Chi-t mondanám, mert azokban is vannak harcok, előbbiben is van kardforgatás, na meg az utóbbiban is, Shiki nagyon is jól bánik vele, hát még a másikkal, bár nem az animében... hoppá, elkalandoztam... Akira meg a kését használva harcol. Ez a két anime meg aztán alapból ott van a kedvenc listámon, akárcsak a Psycho-Pass, amiben szintén láthatunk egy kis pusztakezes harcot a két kedvenc karimnak köszönhetően.

Te jó ég, azt sem tudom, milyen mecha animéket láttam már, meg egyáltalán mennyit... XD
Nem mondanám amúgy, hogy kedvenc műfajom lenne, és tudatosan nem is keresgélek óriásrobotos alkotásokat, de előfordul, hogy közben becsúsznak ilyen alkotások is, mivel igazából a storyt figyelem mindig, miről is szól az egész, és ha érdekel, akkor vaccsolom, nálam ez így működik...

Most ha megpróbálok pár animét felidézni, ami biztosan megfelelne a kritériumnak, és végig láttam is őket, az alábbiak: Blue Gender, Fullmetal Panic, Appleseed, D.I.C.E., Hakaima Sadamitsu, Humanoid Kikaider, Kiddy Grade, Gankutsuou (bár ebben szerintem se azon volt a hangsúly, inkább a vége felé tűntek fel... és azokra a részekre nem is gondolok vissza jó szívvel, de nem a mechák miatt... ) Húha, ez mégsem tűnik olyan kevésnek. XD Bár ezek közül ha jól rémlik, van pár, ami csak nyomokban tartalmazott mecha elemeket....

Akkor lássuk, a kérdésre válaszolva, mit is válasszak, ami jobban tetszett a mecha műfajból... Hát, ha a Ghost in the Shell-re ráfoghatjuk, hogy vannak benne mechák is, akkor a Ghost in the Shell-t mondanám, mivel ő alapból szerepel a kedvenc animéim között is. A movie és a két sorozat (GITS: SAC és 2nd GIG) egyaránt.

Tervezettek között pedig régóta ott szerepel a két klasszikus anime is (legalábbis úgy vettem észre, annak van tartva mindkettő), a Tengen Toppa Gurren Lagann és az Evangelion is, szőröstül, bőröstül... Belenézni már belenéztem mindegyikbe, és a látottak alapján szerintem biztos, hogy tetszeni fognak, meg hát eleve... kevés olyan anime volt eddig, ami ne tetszett volna...

Sok van, viszont nem tudnám felidézni mindet, mert hát ahány anime, annyi fantasztikus jelenet. De van egy jelenet, amit akárhányszor felidézek, mindig beleborzongok, és elfog egy keserédes hangulat tőle, mert hát nem a vicces/vidám jelenetek közül való.
A már több kérdésnél is említett Mirage of Blaze, (ami ugye, nálam az örök első helyre írta be magát a kedvencek között) tóparti jelenete az, ami számomra nagyon szívbemarkoló volt.
SPOILER!! Mikor a tóparton ott áll Takaya/Kagetora, és Naoe odasétál hozzá, hogy közölje vele, éppen mi újság a többiekkel, ki hová tart, mi a haditerv, és hogy ő is elköszön, Takaya pedig csak bólint. Ám mielőtt Naoe távozna, közelebb lép, és ráteríti az öltönyét, és közben alig észrevehetően végigsimít Takaya vállán, már akkor kezdett fojtogatni a sírás. Aztán Naoe hátrébb lép, elköszön, és távozik, Takaya pedig rászorítva a rá terített öltönyre, kissé hezitál, majd Naoe nevét kiáltva utána fordul, de azonnal el is harapja a kimondani akart szavakat, és inkább némán visszafordul a tó felé, magában szinte zokogva, ahogy azon elmélkedik, vajon minden más lenne, ha teljesen Kagetorává válna?SPOILER vége!!
Hát, ez után a jelenet után, és ahogy véget ért az anime, bőgni kezdtem, de úgy Isten igazából, és csak az ágyamat csapkodtam, magamban ismételgetve, hogy "Miért? ... Miért?... Miért" Gyönyörű, megható jelenet volt számomra, amit sosem felejtek el.

Valamint drámai jelenetek közül még a Death Parade egyik ominózus része ugrott be, aminél talán először éreztem igazán katarzist (a fentebb említett jelenetet leszámítva). A korcsolyázós jelenetnél kezdődött az érzés, ahol már nem kicsit nyeltem a könnyeimet, mert kezdtem sejteni, mi lesz itt a vége. És hát ami a fekete hajú lány és Decim között zajlott, végül a döntéshozatal, hát én teljesen "paff" voltam... Egy csomag papírzsepi kellett nekem akkor...

Vicces jelenetek közül meg most hirtelen kettő ugrott be: A Fullmetal Panic? Fumoffu! szinte minden egyes perce kemény hasfájást okozott, annyit röhögtem, de kedvencem az volt, mikor Chidori és Sousuke már a vonaton tartottak visszafelé a suliba (mivel utóbbi ugyebár otthon felejtette a pankrátor kisasszony jegyzeteit XD), majd mikor leesett nekik, hogy nem a megfelelő vonatra szálltak, Chidori Sousukét ráncigálva próbálta kihajítani az ablakon keresztül, és közben az az ordibálás "Ess ki a vonatból! Kerülj a kerekek alá! Ha valaha is szerettél, dögölj meg de gyorsan!!!" XD XD Hát én szakadtam a röhögéstől. XD

A másik pedig a Trigun azon jelenete, mikor Vash barátunk jön kifelé a csehóból, fülébe üvölt a zene, mert be van dugva ugyebár a füles, és észre sem veszi (hihetnénk, ugye... ), hogy a rosszfiúk meg ott vannak előtte, csőre töltött fegyvereket szegezve rá, és üvöltenek vele, hogy álljon meg, stb, stb. Majd miután barátocskánk nem reagál, tüzet nyitnak, ő meg lazán eltáncikál a golyózápor között, és persze, hogy egy golyó sem találja el, csak az ipodját, vagy akármijét, mire végre kapcsolt, hogy hoppá van. Hát én a fejemet fogtam.

Végre, egy igazán könnyű kérdés! Erre csak egy valakit tudnék mondani, akire valóban hasonlítok, már ami a belső tulajdonságokat illeti.
Tsukino Usagi-chan (Bunny), azaz Sailor Moon.
Hogy miért is? Lássuk csak szépen sorban:
Szerelem? Ja, minden helyes pasiba, akit csak meglátok, szinte belezúgok. XD Bornapokon például a "kukoricás" srácba, aki árulta a pattogatott kukoricát, barátnőmmel vettünk is tőle, csokisat. Egyrészt mert akartunk is, másrészt meg... közelebbről is meg kellett nézni, na. XD Utána meg kicsit se feltűnően bámultuk, kicsit arrébb, ártatlanul majszolva a csemegét. XD
Édességek? Imááádom, konkrétan, édességfüggő vagyok, ahogy ő is. Bár én édesség terén is válogatós vagyok, de azokból, amiket szeretek, egy ültő helyemben képes vagyok mindent felfalni, ami csak elém kerül... Egy nagy tábla csokit azonnal bevágni? Simán... Nutella? Csakis natúrban, kanállal!
Lustaság? Nagyon is jellemző. Simán átaludnám az egész napot, ha tehetném. Nagyon nehezen szánom rá magam, hogy este időben lefeküdjek, igazi éjjeli bagoly vagyok, ám amint letettem a fejem, nincs Isten, aki engem fel tudna ébreszteni, a korán keléssel mindig is meggyűlt a bajom, már kiskoromban is.
Késés mindenhonnan? Naná... nem emlékszem, hogy valaha is időben odaértem volna bárhová... XD Már az ismerőseim is általában úgy szerveznek meg egy-egy találkozót, hogy belekalkulálják azt, hogy én úgysem a megadott időre fogok odaérni. XD Melóba is mindig úgy esek be, majdnem az utolsó pillanatban, pedig durván 20 percnyire lakom csak... XD
Érzékenység? Bármin képes vagyok azonnal elpityeredni, és bőgni... a veszekedéseket sem igazán bírom, sem a stresszhelyzeteket, meg nem nagyon szeretem, ha én vagyok a középpontban, jobb szeretek inkább észrevétlenül megbújni valahol...
Félénkség? Igen, félős vagyok nagyon, meg nagyon könnyen megijedek dolgoktól... Gerinctelen létformáktól (férgek, pókok, bogarak, ilyesmik) meg pláne sikítófrászt kapok. XD Új társaságban is minden bajom van, ha nem ismerek senkit...
Barátság? Szerintem jellemző, barátságosnak tartom magam, a már meglévő barátaimhoz meg különösen ragaszkodom, akárcsak Usagi.
Ügyetlenkedés, bénázás? Maximálisan igen! XD Akárcsak Usagi, én is képes vagyok még a saját lábaimban is elesni, sétáltam már neki oszlopnak is, belerohantam már egy éppen nyíló ajtó élébe is, estem már el traktorkerék nyomban is, biciklifékezést követően repültem is már (sose húzzátok be az első féket XD), szóval... voltak dolgok. Labdajátékokban meg inkább elugrottam a felém repülő labdák elől, de ha meg is próbáltam elkapni bármit is, úgyis leejtettem. XD Tesi órán se voltam egy tornászbajnok, pedig anyukám még vívott is.
Gyerekes viselkedés? Totálisan jellemző! Egy nagyra nőtt, örök gyerek vagyok, aki, lassan a 30-hoz közel is képes beszabadulni a játékosztályra, és akár még vásárolni is magának. XD Arról nem is beszélve, hogy minden évben eljátszom, hogy nekem valaki rendeljen ugrálóvárat a szülinapomra, mert a rendezvényeken már nem engednek fel rá... >.> Na meg, a minap vettem magamnak Star Wars-os ágyneműhuzatot, bár eredetileg gyerekeknek szánták, de hát... én is az vagyok.
És még 26 évesen is azt mondom, változatlan a dolog, még mindig vele tudok azonosulni mindenben.

Mindegyik kedvencem ilyen. Ami tetszett, azt bármikor újra és újra tudom nézni, akár anime, akár film... (Igaz, hogy közben a tervezett listám meg csak egyre bővül, ahelyett, hogy fogyatkoznának a címek... XD)

Animék közül volt is már több, amit vagy a gépen szedtem elő már többször is (Fullmetal Panic? Fumoffu!, Lovely Complex, legutóbb pedig anyuval néztem a Kaleido Star-t és a Ghost Stories-t, vagyis a Bújj, bújj szellemet - anyunak mindkettő tetszett )
Amikor pedig még néztem tévét, és ment az A+, majd Animax, akkor ott is, akárhányszor leadták egyik-másik sorozatot, amit már elsőre is végignéztem, és tetszett, akkor azokat újra és újra végignéztem, és nem untam.

A filmekkel (főleg régebbi, 80-90-es évek filmjei) is ez a helyzet, amiket nagyon szerettem, pláne a kedvenceimet milliószor is megnézem, például ott A holló (Brandon Lee-vel), nagy kedvencem, és volt, mikor kölcsönkaptam kazin, aznap megnéztem, másnap délelőtt meg újra. XD A Robin Hood - A fuszeklik fejedelme is olyan, hogy kívülről fújom a szöveget és minden jelenetet, de akkor is imádom, és szakadok, mint az állat. XD A Freddy vs Jason, Alien vs Predator, Jay és Néma Bob, Equilibrium, Star Wars filmek, Vissza a jövőbe trilógia, ezeket mind-mind újranézem sokszor. ^^ (Még a sokak által már halálosan unalmasnak tartott Reszkessetek, betörők-et is szeretem, ünnepek után meg is néztem a neten, igaz, hogy előtte volt a tévében is, de hát azt már nem nézek évek óta, ugyebár... XD) És ez csak pár cím volt a sokból...

Természetesen Alucard a Hellsing-ből, elvégre, ő Sir Integral Fairbrook Wingates Hellsing kutyája, és tényleg fel tud venni kutyaalakot is.
Na jó, csak vicc volt, de ezt nem hagyhattam ki... (Amúgy Alucard-ot tényleg imádom. )

Ilyesmin nem is agyaltam, ki lenne a kimondott kedvencem, mivel nagy állatbolond vagyok, így akár animékben, akár filmekben, ha meglátok egy kis állatot, már felvisítok, hogy "De cukkiiiiii!". És ezt a mondatot sokszor ellőttem akkor is, ha az az "állatka" amúgy valami egyéb volt, szörnyek, vagy bármiféle misztikus lény, amiket megint csak imádok. Még a Xenomorphokra és a Predatorokra is azt mondom mindig, hogy cuki, és nekem kellenek házikedvencnek. XD Mindezek ellenére, nem gondoltam még arra, hogy rangsoroljam is a különböző animékben felbukkanó kísérőket aszerint, kit is nevezzek meg kedvencemnek...

Lássuk csak, egy biztos van, akit kedvencként szoktam emlegetni, legalábbis, a "kedvenc pokémonod" kérdésnél, és hát őt akkor már vehetjük válasznak erre a kérdésre is. Ő pedig Charmander (Hitokage).

Őket is nagyon szerettem, vagy cukinak tartom:
Pokémonok: Mewtwo, Mew, Yveltal (ők is kedvencek)
Digimonok: Gomamon, BlackWarGreymon, Renamon
Állatszereplők: Ein (Cowboy Bebop), Sadaharu (Gintama), Tetsuya number 2 (Kuroko no Basuke) ők alap, mert kutyás vagyok.
Kuro (Ao no Exorcist) szintén marha édes volt, na és Chi (Chi's Sweet Home), és csak mert nekünk is van két imádnivaló kandúrkánk. ^^
Misztikus állat: Kurama (Naruto)
Egyéb (akik talán megfelelnek még a kísérő/akármi kritériumnak):
Rem (Death Note) - ugyebár ő egy shinigami/halálisten, de szerintem felfoghatjuk szellemként is.
Azazel Atsushi (Yondemasu yo, Azazel-san) - démon, aki akkor jön elő, ha megidézik, tehát a megidézett lény is pipa, pláne, ha csak a plüssállatszerű megjelenését nézzük.
Kulon, magyarul Klón (Hakaima Sadamitsu) - ő meg egy űrlény volt, aki Sadamitsu társául szegődött jóformán, és nagyon csíptem, aranyos volt, jópofa, és bírtam a visítozásait, mikor parázott. XD
Tachikoma-k (Ghost in the Shell - Stand Alone Comple - mondjuk, nem élőlények, de miután öntudatra ébredtek, nagyon is élőként viselkedtek, beszéltek, gondolkodtak, állandó társaik voltak a 9-es szekció tagjainak, és aaaaaannyira ééééédesek voltak, meg végig úgy tekintettem rájuk, mint valami kisállatfélére, csak fémvázban, és végig nagyon imádtam őket! ^^

Hmm... nem igazán szoktam foglalkozni sosem az animációval, melyik anime hogy sikerült. Általában azzal foglalkozom, miről szól, aztán ha elkezdem nézni, túlságosan leköt a cselekmény. Sok olyan animét néztem, ami elsőre, grafikáját vagy a karakterdizájnt nézve elborzasztott, de aztán hamar elvonatkoztattam az ilyesmitől, mert nagyon sokszor volt úgy, hogy maga a történet meg bejött, és a végére már fel se tűnt, milyen a képi világ (vagy éppen a karakterdizi). Pár példa, amikben először húztam a szám a szereplőket látva, aztán mégis bejött az egész: One Piece, Shiki, Gankutsuou

De amiket különösen szépnek és jónak tartok animációt tekintve, azok az alábbi animék lennének:
Psycho Pass
Shingeki no Kyojin (Attack on Titan)
Ghost in the Shell - Stand Alone Complex valamint a 2nd GIG, és persze, az eredeti mozifilm is.
Death Parade
Hellsing Ultimate
Akira
Monster - nekem is bejött a realisztikus ábrázolás, és kellemes volt a szemnek a sok rikító színvilágú anime között egy kis pasztelesebb művet is nézni.
Trinity Blood - csak lestem, mikor Abel István városába érkezett, vagyis Budapestre, és pár látványosságot be is mutattak, amik hihetetlenül részletesen voltak kidolgozva.

Azt hiszem, így hirtelen ennyi. (Bár erős a gyanúm, hogy egy kalap alá vettem a dolgot a grafikával... )

Háát... mellékszereplők, főszereplők... mindegyikkel ugyanaz a helyzet, hogy általában mindre igaz, hogy jól vannak megrajzolva, vagyis számomra mind bishi, ezért gyakorlatilag látványra kapásból "belezúgok" mindegyikbe. Akkor is, ha max pár percet szerepel az egész műben.

De azért mondjunk egy nevet, aki most így hirtelen eszembe jut, bár őt nem tartom annyira mellékszereplőnek, mert szerintem elég fontos szerepe van neki is (bár még nem fejeztem be a sorozatot ). Ő Wolfgang Grimmer lenne a Monster-ből.
A One Piece-ből is említenék három nevet, akik kedvenceim: Portgas D. Ace Shanks és Zoro, bár ők is elég fontos szereplői a sorozatnak szerintem.

Említhetném még a Fullmetal Panic Kurz Weber-jét is, aki különösen a Fumoffu-ban alakított hatalmasakat, annyira egy idióta fazon, hogy már ezért imádtam. XD Nem lehetett nem szeretni ezt a hülyét.
Vagy ott van még Maes Hughes is a Fullmetal Alchemist-ből. Édes volt, ahogy folyton a kislányáról áradozott, és ahogy ezzel ki tudta borítani Roy-t.

Korábban is írtam, hogy a női karakterek nem igazán hatnak meg, a női főszereplők közül is ritka, ha megkedvelek valakit, így nem csoda, hogy a mellékszereplők még annyira sem érdekelnek.
Ha lenne is, most sehogy sem jut eszembe, így a kérdésre a válaszom: nincs ilyen.

18,5 - Kedvenc szereplőd, akinek nincs neme

Ezt a kérdést mondjuk passzolnám, mert nem ugrik be ilyen karakter, pedig tuti, hogy kellett már ilyennel is találkoznom a sok anime során... XD Kíváncsi leszek, mások kiket neveznek meg, max majd fogom a fejem, hogy nekem nem ugrott be.

Bár már korábban válaszoltam rá, vagyis, épkézláb választ nem tudtam írni, mert nem jutott eszembe, most beugrott egy, és szégyellem is magam, hogy akkor ilyen hülye voltam...
Hát a Tachikoma-k!!!=!! Nekik aztán tényleg nincs nemük, elvégre, robotok, de lehetetlen őket nem imádni!
És hát ugye korábban megtárgyaltuk, hogy ők azok, akik elérték, hogy robotok miatt sírjon az ember...

Hát... nem is tudom... annyi animét láttam már, hogy nem igazán tudom már felidézni, melyikben mi volt, és mikor mit találtam epicnek...

Talán az Attack on Titan-ből, mikor először felbukkant az óriásölő titán, az tetszett, de mondjuk, annyira mégsem nevezném "epic"-nek.

Hmm... Ohh, megvan! A Hellsing Ultimate-ből Seras Victoria és Zorin Blitz harca, mikor is utóbbi úgy felbosszantotta Seras-t, hogy az "átváltozott", és gyakorlatilag széttrancsírozta a hülye pofáját a falon, miközben jó pár métert rohant vele. Annyira zseniális volt az a jelenet, ráadásul még magam is elégedetten bólogattam az eredményt látva.

És akkor ki ne hagyjuk még a Fullmetal Panic? Fumoffu!-t sem. Két dolgot is megemlítenék, ami számomra epic volt, igaz, leginkább a komikusságát tekintve. XD
Az egyik, mikor is a fiúk és a lányok úgy döntenek, eltöltenek egy hétvégét egy fürdőben, és hát a fiúk, miért is ne, kitalálják, hogy meglesik a csajokat. Kurz Weber vezetésével meg is indul az akció, és hamar azon kapjuk magunkat, hogy a srácok máris egy háborús övezetbe kerültek gyakorlatilag, az ember csak les, hogy most mi van... vagyis lesne, ha nem ismerné még ezt a remekművet, akkor nem csoda, hogy meglepődik. XD Tehát, robbanások dögivel, a fiúk is tüzet nyitnak a gépfegyvereikkel, és elhatározzák, ha beledöglenek is, akkor is meglesik a csajokat, hogy aztán mesélhessenek az utókornak... Kurz-ot végül "halálos" találat éri, de miért is ne, még nem szégyelli megvakarni a seggét, miközben ott fekszik "félholtan"... Hát én itt nyerítettem, mint a vadlovak, mondván, hogy ekkora idiótákat még nem hordott a hátán a föld... és persze, a vége, mikor a srácok utolsó reménysége, célba érve már éppen azon fantáziál, mekkora hős lesz belőle, és miket fog látni, belevetődik a forrásba, majd arccal nekicsapódik valaminek... csak éppen nem annak, aminek szerette volna.....
A sorozat másik epic jelenete számomra inkább jelenetek sora, gyakorlatilag egy egész rész. XD Mikor is az iskolában elszabadul a pokol, eljő az apokalipszis, halálos vírus tör ki, mindenkinek csak órái vannak hátra... Vallomások sorozata, sírás-rívás ezerrel, közben szakad a textil mindenkiről, fiúkról és lányokról egyaránt.... Itt már nem nyerítettem, visítottam! XD Ami azért elég durva volt, tekintve, hogy mikor először láttam a tévében, abban az időpontban szinte már az egész család elnyugodott, vagy aludt, csak az én visítva röhögésem visszhangzott az egész lakásban. XD

Ezek jutottak most csak eszembe, de nyilván volt több és jobb is, amit említhettem volna...

Konkrétan szinte minden női szereplőt kinyírnék, alig akadnak kivételek... Azokat főleg, akik azokra a pasikra próbálnak ráakaszkodni, akiket én magamnak szemelnék ki. XD Meg az ármánykodó, tipikus ribi karaktereket, akik elnyomják a gyengébbeket, és kevésbé menőket, meg próbálnák elszakítani egymástól a boldog párokat, azokat is általában gyűlölni szoktam... Azokat, akikből a való életben is elég sokat találni mindenfelé...

Aztán az olyan nyominger rosszfiúkat is mindig utálom, akit túúúl sokat képzelnek magukról, és még csak nem is bishik, hogy legalább ezért elnézzem nekik a többit. XD

De, hogy legalább pár konkrét karaktert is említsek:
A Dragon Ball Z-ben akit mindig is gyűlöltem, és a falat kapartam az idegesítő nevetésétől meg úgy alapból a pofázmányától is, az Frieza volt, akit mindig csak "Tolókocsis Görcs"nek hívtam... Mai napig gyűlölöm, ő volt számomra a leggyűlöltebb főgonosz. Vegeta miatt főleg utáltam, ott akkor tényleg nagyon vártam, hogy valaki kinyírja végre...

Aztán ott van még a Yu Yu Hakusho-ból az idősebbik Toguro, az a kis kinövés az öccse vállán... Fúú, minden egyes pillanatot gyűlöltem, mikor őt mutatták, és mikor kinyitotta a pofáját...

A Fullmetal Panic Tessa-ja is irritált elég sokszor, különösen a Fumoffu!ban. Számomra inkább tűnt idegesítőnek, hiába voltak a fő sorozatban komoly és megfontolt pillanatai, az, ahogyan Sagara-val viselkedik sokszor, már túlzás volt... és miatta mindig szegény Sousuke szívta meg, a felettesei nem kímélték utána, pedig szerencsétlen semmiről se tehetett. XD (Ugyan már, mégis mikor mászna ő rá egy nőre? Előbb ejtené teherbe valamelyik fegyverét... )

A Hellsing Ultimate főgonosza, a nácik vezére is rendesen irritált. (Montana "The Major" Max)

A Kaleido Star-ból May Wong-ot elég sokáig utáltam, annyira idegesített a beképzeltsége és a csőlátása. Később persze már nem utáltam így, mikor "észhez tért", de tényleg elég elviselhetetlen volt. Még akkor is, mikor újra megnéztem a sorozatot, hiába tudtam már, hogy szerencsére nem marad ilyen, ez a tudat se segített elviselni azon a jó pár részen keresztül. XD

Shimizu Megumi a Shiki-ből szintén irritált, szintén egy beképzelt kis fruska volt, aki csak lenézni tudta a környezetében lévőket, egy kicsit sem tudta megbecsülni még a barátait sem. Meglehet, hogy a végére egy kicsit megsajnáltam, de tényleg csak egy nagyon picit. Igazából, volt bennem egy kis elégedettség is, mert úgy éreztem, ő azért valahol megérdemelte a dolgot. A sajnálatom annyiból fakadt, hogy azért még én is túl kegyetlennek tartottam, amit tettek vele, de ez mondjuk alapból a legtöbb shikiről elmondható, hogy piszkosul sajnálni kezdtem őket a végére, és már inkább az embereket kezdtem gyűlölni. (Azért a shikik nem voltak ilyen kegyetlenek és brutálisak...)

Akit még szintén nem nagyon tudtam elviselni, főleg az ocsmány képe miatt (tényleg az volt neki...), az Kazundo Gouda, a Ghost in the Shell-ből. (Egész pontosan a GITS: SAC 2nd GIG)


Ohh, és tééényleg! Hogy is felejthettem őt ki a sorból! Ő viszont nem csak, hogy felidegesített, elég volt, ha csak megláttam a képét, a többi (ha megszólalt, meg a viselkedése) csak hab volt a tortán, de szabályosan gyűlöltem őt. Mikor elkövette azt a bizonyos tettét (nem spoilerezek, szerintem aki látta, tudja, melyikre gondolhatok), ott aztán már tényleg azt kívántam, bár bemászhatnék a képernyőn, de ott helyben meggyilkolom, a lehető leghosszadalmasabb, legbrutálisabb, legkegyetlenebb, legkínzóbb módszerrel, szépen lassan, had visítson, üvöltsön a fájdalomtól, had könyörögjön már ő maga a halálért, amit persze még sokáig elnyújtanék neki, had szenvedjen még egy kicsit, mielőtt megmurdel. De ugyanezt eljátszottam volna a társával is, a dokival. Az ilyeneket a való életben is gyűlölöm, és lassan, fokozatosan trancsíroznám szét őket...

Hát, ha bolondos, akkor most hirtelen nekem Ed jut eszembe a Cowboy Bebop-ból. Igaz, volt olyan kérdés, hogy kedvenc női karakter, és Ed ugyebár leányka, de azért nem kedvenc karakter. Bolondozásról viszont most ő ugrott be, és hát rajta mindig jókat mosolyogtam, meg igazán szeretnivaló, aranyosan lökött karakter volt.
De ha lehet, akkor idevenném még a Tachikomkat is (GITS: SAC). ^^ Mert a Tachikomák cukiiiik! ^^

Akiken még jókat tudtam nevetni, vagy csak mosolyogni is, és talán még beleférnek ebbe a kategóriába:

One Piece: Brook - Mert bírom a "Megnézhetném a bugyidat?" típusú beszólásait.
Lovely Complex: Otani Atsushi és Koizumi Risa - A két idétlen, akik tökéletes párt alkotnak pont ezért. Minden pillanatuk felejthetetlen volt számomra, ahogy ezek viselkedtek, meg ahogy beszólogattak egymásnak, hát az csúcs volt. Külön-külön is voltak nagyon vicces pillanataik, de együtt okozták a legtöbb hasgörcsöt. XD
Kaleido Star: Fantom (a színpad szelleme) - Ahogy Sora mindig lerendezte, azt nagyon bírtam. Sosem jött össze neki a kukucskálás, a legjobb az volt, mikor (hogy őt idézzem) "része lett a japán kultúrának", vagyis, amikor Sora valahogy becsomagolta az újévi ajtódíszbe, vagy mibe.
Hachimitsu to Clover (Honey and Clover): Morita Shinobu - Imádtam őt, csak azért. Simán el tudnám képzelni pasimnak, az biztos, hogy mellette nem lenne unalmas, sőt, lehet, nem egyszer még én is társa lennék a hülyeségeiben.
Gravitation: Sakuma Ryuuichi - Benne igazából azt bírtam, hogy alapjáraton olyan volt, mintha totál gyogyós lenne, a legalapvetőbb dolgokhoz is hülye volt, meg hát ahogy a rózsaszín nyuszijával játszott, akit Kuma-sannak hívott, ha jól emlékszem, csak lestem, hogy nem százas. (Ráadásul ha jól tudom, a "kuma" medvét jelent, így ezen is mosolyogtam, hogy a plüssnyuszit medvének hívja. XD) Viszont amikor egyik pillanatról a másikra halál komolyra váltott, szinte libabőröztem tőle.

Nem vagyok egy fegyvermániás, de had gondolkozzam egy kicsit... Hmm... Egy Dominator (a nevén mindig röhögnöm kell XD) replikát (Psycho Pass) én is elfogadnék, vagy Dante (Devil May Cry) kardját, a Rebellion-t... Meg az öltözetét is... És ha már itt tartunk, Shiki (Togainu no Chi) katanáját és öltözékét is, úgy az egészet, mindenestül... ha benne van maga Shiki is, az se lenne probléma. XD (Amúgy a katanákat alapból imádom. )

Ha a különleges képességeket, ilyesmiket is vehetjük fegyvernek (elvégre, fegyverként használták) akkor Portgas D. Ace (One Piece) és Roy Mustang (Fullmetal Alchemist)képességét is elfogadnám, menő lenne, ha én is így tudnék a tűzzel bánni, többé nem kéne félnem tőle, elég, ha tőlem félnek.

És bár a következők nem éppen anime karakterek, csak annyiban kapcsolódnak (talán) a témához, hogy japán videójátékok szereplői, deeee... A Devil May Cry 4-ből szintén egy kard, Nero Red Queen-je megint csak tetszetős volt számomra, és az ő öltözete is jöhetne a ruhatáramba... A másik pedig a kis kedvencem, a Pyramid Head (Silent Hill) kis bicskája, tudjátok, az az egész kicsike, amit úgy vonszol maga után. Hát azzal én is szívesen enném a szalonnát, mondjuk, a melóban... Meg bírom az egész kinézetét, nagyon PÖPEEEC! (by Bill és Ted)

Szerk.:
Miért is ne, ennél a kérdésnél is, a tegnap felsorolt fegyverek mellett kifelejtettem egyet, ami főleg azután tetszett meg, hogy a figurám kezében gyönyörködhettem benne: A Kuroshitsuji animéből Undertaker kaszája! Mesésen gyönyörű!

Passz... nem jegyeztem meg az összeset, amit láttam, így kedvencet sem tudnék választani. De - bár azért kedvencnek nem mondanám - legyen a Kamehameha a Dragon Ball Z-ből, csak azért, mert azt elég sokszor szoktuk poénből előadni hasonszörű lökött ismerősömmel. Például volt sógornőjelöltemmel elég sűrűn fejeztük be ezzel a Wing Tsun edzéseket, poénból mindig beálltunk egymással szembe, és akkor egymásra "lőttük" azt a bizbaszt, míg a többiek meg néztek, mi bajunk, bár azért nagyobb részt mindenki vágta, mi is ez. XD

Biztos fogom majd még a fejem, a válaszokat olvasva, hogy "Tééényleg! Ez nekem miért nem jutott eszembe", de más most nem ugrik be. XD

Most mondjam, hogy talán Pico (Boku no Pico, és a folytatásai... XD) kalandjai a barátaival elég sokkolóak voltak, még nekem is? XD Jó, annyira nem sokkolt, de azért kicsit felszaladt a szemöldököm... XD
Nem igazán tudom amúgy, ha valami elsőre sokkolóan is hat rám, általában hamar túlteszem magam a dolgon egy vállrándítással, annyi mindent láttam már, hogy igazából sokszor fel se veszem a dolgokat, csak nevetek...
Az tény, hogy ha a kedvenc karaktereim, vagy bárki, akit kicsit is megkedvelek, meghal, az azért taccsra vág pár napra. Főleg, ha valakit kimondottan nagyon kedveltem, és a történet szempontjából is elég fontos személynek tartottam, vagy éppen az is volt. Na meg, ahogy filmek esetében is (nem beszélve, ha véletlenül meglátom a híradót, vagy csak meséli valaki, mit látott), az animékre is igaz, hogy az is eléggé meg tud viselni, ha állatokat vagy gyerekeket mészárolnak. (És mégis, mangákban is olvastam már ilyet, és még a tervezettek között is van... végén még kiderül, hogy mazochista vagyok... )

Konkrét példák közül mondjuk most nem sok jut eszembe, mi is hatott rám IGAZÁN SOKKOLÓAN, de az alábbi jelenetek megmaradtak:

A Fullmetal Alchemist-ben amit Ninával és Alexanderrel tett az a rohadék... bár kibelezhettem volna a lábaközén keresztül...
A Shingeki no Kyojin (Attack on Titan) rögtön a legelső részében, mikor Eren-t és Mikasa-t menekítik a házuk elől, és amit akkor látott Eren... tudom, nem vagyok normális, hogy akkor az jutott eszembe, mi lenne, ha ez velünk történne meg... én belehalnék, egy életre nem tudnám rajta túltenni magam, csak bámulnék magam elé némán... Nem is igazán az adott jelenet sokkolt, mert amúgy az ilyen dolgokat már fel se veszem, inkább az, hogy túlságosan is együttérző típus vagyok, és könnyedén bele tudom magam képzelni az adott helyzetbe, és inkább maga a gondolat viselt meg...
Ahol még néztem egy nagyot, az a Shiki-ben volt, mikor Toshio kísérletezgetni kezdett a feleségén... egyrészt megértettem, mint orvost, hiszen ahhoz, hogy magyarázatot kapjon, szükséges volt. Ami sokkolóan hatott, az az, hogy hogyan volt képes mindezt hidegvérrel, egy csepp hezitálás nélkül megtenni, és még csak egy kicsit sem ingott meg közben... Ráfoghatnánk, hogy talán alapból elmebeteg volt, de kétlem, hogy ennyivel el lehetne intézni. Mondjuk, a végére már mindenki elég rendesen bekattant, bár valamiért érthető is volt a dolog, erősebbé vált mindenkiben a túlélési ösztön, mint a józan ész, de akkor is durva volt, amit a doki tett, majd mindenki más a faluból...

Aztán még van pár, ami elsőre meglepett, de ezek már nem az igazán sokkoló kategória, csak szimplán "WTF" pillanatok:
Anno, mikor láttam a Nerima Daikon Brothers-t, már eléggé kezdtem belemélyedni a yaoi műfajba, na meg épp elég "borzalmat" láttam minden más téren is (nem, nem aktusra gondolok XD), így azt gondoltam, hogy nem érhet meglepetés. De mikor az egyik jelenetben Ichiro valami ipsével üldögélt valami klubban (talán pont a host klubban, mert úgy rémlik, host volt ), aki eléggé rámozdult, és látszólag eléggé matatott az asztal alatt, persze, semmi konkrétat nem mutattak, de éppen elég volt, hogy miközben a fickó ott duruzsolt neki, közbe-közbe bevágtak egy képet egy sült kolbászról, amin egyre jobban csöpögött a zsír.... Na, akkor köpni-nyelni nem tudtam, és úgy éreztem magam, mint egy rajzfilmfigura, akinek 10-szeresére kerekedett a szeme, és jó pár centire kimozdult a gödréből... De legalább, évekkel később már nagyon meg sem lepődtem a Yondemasu yo, Azazel-san hihetetlenül beteg jelenetein, bár a 48 Arcú Aberrált pillanatai olykor okoztak hasonló gúvadást, meg persze, sírva röhögős földönfetrengős nyerítést...
A Boku no Sexual Harassment-ben az a bizonyos kukorica... és üveg... ott inkább röhögtem, mint sokkolt, hogy miket ki nem találnak. XD Viszont, a Fullmetal Panic? Fumoffu!-ban, mikor az iskola gondnoka mindenféle baromságot képzelt el, mit is akarhatnak tőle a srácok, és erre bevágták azokat a képeket... na, az mondjuk már inkább sokkolóan hatott...

Bónusz kérdés fujoshiknak: Mely fiúkat hoznád össze legszívesebben? (hátha valaki válaszol rá)

Hehe, ezt a kérdést sem hagyom ki. XD Bár sokra nem mész a válaszommal, talán... vagy de? XD
Elvetemült fujoshiként gyakorlatilag minden jóképű hímnemű egyedet összepárosítanék, akár shounen ai/yaoi műről van szó, akár bármiféle más műfajról... Különösen az olyan karaktereket szeretem "összehozni", akik amúgy ki nem állhatják egymást, vagy örök riválisok, folyton civakodnak. Vagy halálos ellenségek... az se baj, ha ikertestvérek... Vergil és Dante (Devil May Cry), ugyebár... Kougami és Makishima (Psycho-Pass)... Hajaj, sorolhatnám... XD Ohh, és a The Evil Within (Psycho Break) túlélőhorror játékból Sebastian és Ruvik... Vagy Seb és Joseph... náluk is beindult a fujoshi fantázia... XD És ha már videójátékok, az első karakterek, akiket egy játékból "hoztam össze", Scorpion és Sub-Zero (Mortal Kombat).

Egyszer azt vettem észre, hogy már egy Titanicot sem vagyok képes úgy megnézni, mint régen, mert már csak szándékosan is félreértek minden egyes gesztust, pillantást, és belemagyarázok már mindenfélét a látottakba... (Pedig Rose vőlegényét mindig is randa pasinak tartottam, és most is... DiCaprio meg már nem hoz lázba úgy, mint tinifejjel, bár azt meg kell jegyeznem, szerintem abszolút nem ártott meg neki, hogy idősebb lett, és kicsit mintha szedett is volna magára... )
A minap meg azon kaptam magam, hogy én perverz fejjel már a két kandúr macskánkat is összepárosítottam magamban, pedig mindössze annyi történt, hogy a több mint fél éves Vadóc feküdt a cicaágyikóban, a lassan két éves Herceg meg odament mosdatni, mire Vadóc az egyik mancsával átkarolta a hátát, mintha szorosabban magához akarná húzni, pedig csak a mosdatást viszonozta, és egyszerre mosdatták egymást... Esetleg... valaki ismer egy jó agysebészt? XD Mert ezt azt hiszem, már kezeltetnem kéne... XD

Ace halála rendesen taccsra vágott pár hétre, folyton a fejemben volt... Bár a kedvenceim közt van a sorozat, bevallom, hogy én csak nagyon a sokadik résznél csatlakoztam be, a volt párom kezdte nézni folytatás címszó alatt, én pedig vele együtt néztem azoktól a részektől (akkor harcoltak Gecko Moria-val). Azóta is, hogy utoljára közösen néztük, el vagyok maradva a sorozattal, na meg elkezdtem közben a legelejétől, de jelenleg onnan is le vagyok maradva. És bár nem sokat szerepelt Ace, és az ex elmondása alapján az első kb. 300+ rész alatt se sokat volt, mégis kedvencem lett, már csak a képek alapján is, amiket még a sorozat megismerése előtt láttam. Tehát kedvenc karakter is volt, ezért is megviselt a halála, na meg tényleg nem számítottam erre, végig abban a hitben (nem is reményben, hitben!) voltam, hogy megmentik, de nem így lett. Az ádáz harcok, a remény mindenkiben, az egész körülmény, és végül a tragikus végkifejlet, ezek együttesen érték el azt, hogy én bőgni kezdtem, mint állat, és a párnát is püföltem mérgemben, nem érdekelt az sem, ha akkor a párom konkrét idiótának tartott is. (Úgyse számít, már nem vagyunk együtt, bár nem ezért... gondolom. XD) Ő próbált is vigasztalni, meg mondjuk megjegyezte, hogy szemét volt a mangaka, mert ahogy olvasta, marha sok olvasónak a kedvenc karaktere volt.

Makishima halála is, bármilyen undorító dolgokat is tett, de számomra az is szomorú volt... És közben olyan keserédes is, a végén a mosoly, valahogy számomra az a mosoly nem egy pszichopata mosolya volt, hanem egy olyan emberé, aki végre elérte a teljes lelki békét, mintha megnyugvásra talált, hogy végre szabad lehet, most lehet igazán önmaga. Mert ugyebár, a sorozatbéli világ nem éppen olyan volt, ahol számítana a szabad akarat...

És, bár nem voltak élőlények, mégis, mikor a Tachikomák feláldozták magukat, miközben énekelték azt az aranyos kis gyerekdalocskát... hát, azt sem bírtam kiverni a fejemből napokig, de még anyukám is megkönnyezte őket, bár ő csak egy-két részt látott a sorozatból, azt is csak véletlenül. Végigbőgtem azt a jelenetet, annyira szomorú volt. Egyszerűen nem tudtam rájuk "csak robotként" tekinteni.

Franz halálát is megsirattam, pár napig azt sem bírtam kiverni a fejemből, pláne, hogy neki nem is kellett volna meghalnia, és pont ezért volt szomorú. Mert a barátja helyett áldozta fel magát, tudva, hogy meg fog halni. Akkor még koptattam a középsuli padját, és hát abban a pár napban még annyira se a tananyagra koncentráltam, mint máskor, mert mindig eszembe jutott, és sírhatnékom volt. Kedveltem ezt a karaktert.

A már említett Nina és Alexander sorsa. Már az is rettenetes volt, hogy mit tett velük Nina apja... a saját apja!! És habár én is azt mondtam, jobb volt nekik, hogy Sebzett tulajdonképpen megadta nekik a kegyelemdöfést (nagyon nem is tudtam rá haragudni emiatt, elvégre, egyáltalán nem rossz szándékkal tette), mégis szomorú és dühös voltam egyszerre, hogy miért kellett így lennie. Hiszen Nina csak egy kislány volt...
Na és Hughes halála? Már akkor nyeltem a könnyeimet, mikor bekövetkezett a tragédia, de aztán, mikor jött a temetési ceremónia, ahol már tényleg egyértelművé vált, hogy vége, többé nem láthatjuk, ahogy újabb fotókkal dicsekszik az imádott leánykájáról, és nem megy többé Mustang agyára, már sűrűn cserélgettem az elhasznált papírzsebkendőket, mert - bocsánat a csúnya kifejezésért - könnyem, taknyom úgy folyt, ahogy sirattam én is. És akkor az érzelmi sokkra még rátett egy lapáttal Roy arckifejezése, mert ugyan számítani lehetett rá, hogy ilyen élmény után nem fog komolytalankodni az ember, mégis, akkor láthattuk először ennyire komolynak, miközben belül képzelem, mennyire küzdhetett a fojtogató sírás ellen.

A feketehajú lány távozása. Ott az egész eseménysorozat, onnantól kezdve, hogy kezdett visszatérni minden emléke, a korcsolyázós jelenet, az önmarcangolás, és minden... ezek együtt mind-mind elérték, hogy megismerjem, milyen is az a katarzis. Legalábbis, itt éreztem úgy igazán, hogy na, ez lehet az az érzés. Bár az ember nem is igazán a szomorú jelzőt használná erre, mármint, nekem az volt, de mégis, az egészben volt valami, amitől meghatóan csodálatosnak is tartottam egyszerre. És hogy ez volt az a pont, mikor Decim is egészen emberi lett, legalábbis, elindult az úton, hála ennek a leánynak, akit ugyebár, a kedvenc női karakternél is már megemlítettem, mert ő volt igazán az első, akit komolyan megkedveltem a női szereplők közül, mikor ők nekem inkább felejtős kategória.

Renato "R" Socci halálát sem díjaztam. Sőt, dühített.

Itachi halála sem volt könnymentes.

Kaien és Ulquiorra

Ren

Boshu-san halála.

Setsuko

Wolfwood...általában nem szeretem a teljes happy endeket, de neki szerintem nem kellett volna meghalnia. :S

Sakuragi. Jó, az ő halála azért előrevitte a történetet, meg ez egy tipikus "nem maradhat életben mindenki" sztori, de azért szegéééény.

Lelouch halála engem is eléggé megrázott, elvégre az egyik kedvenc szereplőm, nem csak az animéből, de úgy általánosan is, de igazából a körülmények voltak elég durvák, meg amiért az életét adta. Uff, ez elég fellengzősen hangzott, de aki látta, az érti.

Meg aztán én szeretem azt a headcanont, hogy C.C.-vel valahol egy tanyán birkákat tartanak meg egy juhászkutyát és élik a boldog életüket XD

Legfőképp Toboe halála fájt nagyon, mert egyfelől ő volt a legártatlanabb, másfelől ő állt legközelebb egy tényleges kutyához (nagyon kutyás vagyok, szóval minden rossz dolog, ami egy kutyával vagy ahhoz hasonló állattal megtörténhet, az megérint), és olyan szörnyű volt, hogy elsőként esett ki a sorból. Mert ugye utána jött a hideg zuhany, hogy idővel mindenki szépen lassan elhalálozott és az elég durva arcon csapás volt.

Mondjuk, mindegyikük halála érzékenyen érintett. (Én is kutyás vagyok, bár minden állat halála, szenvedése érzékenyen érint.) De annyiból elviselhetőbb volt a dolog, hogy tulajdonképpen újjászülettek, így mikor láthattam őket ott sétálni a végén, valahogy örömkönnyekké változtatta kicsit a könnyeimet. Mellesleg, ezt az animét is anyummal néztem, és a végét látva ő is mosolygott, meg ujjongott, hogy akkor igazából nem is haltak meg. Mármint de, de... érted.

Joe és Rikishi meccse után, mikor kezet fognának de Rikishi holtan esik össze a fáradtságtól és a kiszáradástól.

Gin halála

Rico lelövi Emilio-t

Homura lelövi Madoka-t

Amikor Erent megeszi az óriás

Shinichi és a Gotoh közti harc

Aki látta, azok számára egyértelmű, Kirito Heathcliff elleni sorsdöntő harca

Ide sorolhatnék párat, de inkább csak kettőt emelnék ki: Kaneki vs Jason, illetve Yoshimura (bagoly) vs mindenki a második évadból.

A három fő fight, az utolsó mindent eldöntő harcok a kimérahangyák ellen. De azok közül is a kedvencem a Gon vs Neferpitou

Számomra ez is hatalmas harc volt Két olyan meccset játszott a Seirin, ami valami elképesztő nagy harc volt. Szó szerint. A második évadban a legelső meccsük a Touou akadémia ellen, illetve a sorozat "final boss"-ja, a Rakuzan ellen. Le a kalappal, ahogy megcsinálták, kigondolták a meccseket

Kirito és Heatcliff mindent eldöntő harca

A 23. részben amikor Romeó és Júlia egymás ellen harcolnak.

Nagy mágiajátékok: Natsu és Sting-ék harca; Tenrou-szigeti harcok

NATSU VS ZERO HARCA

Ichigo vs. Byakuya és Rukia vs. Aaroniero.

Karasuno vs. Shiratorizawa ^^

1. nap - Első anime, amit néztél(/megnéztél)
DBZ "generáció" vagyok, de inkább az Inuyasha és/vagy a Death Note indított el ezen a pályán.

2. nap - Kedvenc animéd
Ha csak egyet választhatok, akkor talán a Gurren Lagann. Viszont a Kaiba-FLCL-Chihiro-Berserk tengely is nagyjából lefedi az ízlésemet.

3. nap - Kedvenc férfi szereplőd
Legyen mondjuk Guts.

4. nap - Kedvenc női szereplőd
Akashi a The Tatami Galaxy-ból.

5. nap - Egy anime, amit szégyellsz, hogy tetszett
AnoHana. Így utólag kifejezetten rossz emlék. Utálom, amikor addig bőgnek a képembe, amíg el nem érzékenyülök én is; kvázi kierőszakolják a könnyeimet.

6. nap - Egy anime, amit még nem láttál, de szeretnél megnézni
Sok ilyen van, elég nagy a PTW listám: de egyszer tényleg jó lenne befejezni a Legend of the Galactic Heroes-t.

7. nap - Animés "crush"-od (lehet ez olyan, akibe kisgyerekként belezúgtál, vagy csak bejön a kinézete)
Balsa a Seirei no Moribitóból. Gyengéim az amazon típusú, erős nők.

8. nap - Kedvenc animés párod
A Kara no Kyoukai főszereplő párosa, a végtelenül naiv Mikiya és a "problémás" Shiki. Főleg az előbbi miatt: szeretném azt hinni, hogy néha az is meghozza a gyümölcsét, amikor csak az egyik fél szereti makacsul a másikat.

9. nap - Kedvenc gonosz
Watashi a The Tatami Galaxy-ból, egészen pontosan az a helyzet (nevezzük depressziónak?), amelybe sodródik; és mert tulajdonképpen önmaga ellensége a srác.

10. nap - Kedvenc verekedős/harcos anime
Fullmetal Alchemist. Brotherhood version.

11. nap - Kedvenc mecha anime
"Who the hell do you think i am!?" TTGL. Ofc.

12. nap - Kedvenc jeleneted
Valóban nehéz kérdés. Egyrészt rengeteg ilyen van, másrészt általában mindig a legutóbb látott kedvencek között keresendő. De akkor legyen a La Maison en Petits Cubes, és nem az egész, bár rövidsége miatt lehetne akár, hanem a visszaemlékezések fináléja. És mert hiszem, hogy az egyszerűen szép, szentimentális képsorok olykor sokkal többet hoznak a "nagy mondanivaló" keresésénél.

13. nap - A szereplő, akire a legjobban hasonlítasz
Először is gyerekként az FLCL kissrác főhősére, Naotára hasonlítottam: két idősebb bátyám van, és persze lógtam velük és a barátaikkal, mi több, sokat "tanultam" tőlük. Ja, és hát az első lány (az animében ő Haruko), aki tetszett, szintén hasonlóan bánt (el) velem...
Igen, utána már Watashiba toltam a középsulit, de aztán tulajdonképpen az egyetemet is úgy kezdtem anno. Írtam korábban egy szempontot a szereplőről, nos az is kicsit igaz rám. Illetve még Mikiya jut az eszembe megint, viszont én nem hordok szemüveget, és valamivel azért vagányabb vagyok.

14. nap - Egy anime, amit nem tudsz megunni, akárhányszor újranézed
A nagy kedvenceseimet többek között azért is szeretem, mert nyilván rewatcholhatónak tartom őket. De ha egyet kell megnevezni, akkor a Spirited Away jut most az eszembe, valószínűleg azt láttam a legtöbbször.

15. nap - Kedvenc kisállat/megidézett állat/szellem, akármi, kísérő... értitek
Először csak érdekességképpen megjegyezném egy felfedezésemet: a Kaibában az egyik ilyen kísérőnek, Hyo-hyónak megvan az "őse", mégpedig Masaaki Yuasa másik sorozatában, a Kemonozumében. Egy majom, aki mindig ott csavarog a fő cselekmények színhelyén. Szeretem az ilyen kis apróságokat/utalásokat.
Na de leginkább az ismert Fate címek ugranak be, hiszen ezekben elég rivaldafény jut a kísérő/szellem karaktereknek. Ugyan nem vagyok nagy rajongója ennek az univerzumnak (illetve csak a Kara no Kyoukai vonalon), főleg amióta "shounenporn" kategóriára züllesztették a legújabb szériában, azonban a Fate/Zero kifejezetten tetszett. S hogy konkrétan mely segítőket emelném ki: Rider és Saber nálam nyerők voltak, valamint Caster káosz teremtését ugyancsak csíptem.

16. nap - Anime a legjobb animációval
Akira. Kiváltképp mert lassan a 3. X-be lép (szexi ) és még mindig nagyon meggyőző az animációja.

17. nap - Kedvenc férfi mellékszereplőd
Álfonsz Erikkü a Fullmetal Alchemist: Brotherhoodból. Való igaz, hogy főszereplőnek is beillene, azonban számomra mindig másodhegedűs volt Edward mellett. Ugyancsak igaz, hogy előnyére vált a karakternek, amikor időnként elszakadt a bátyjától és külön szerepeket kapott, ellenben amikor együtt voltak, akkor olyan jól beolvadt a "fivérek a világ ellen" dologba!Rock`n Roll
Á, sokat tudnék mondani, de valakit még muszáj hozzáfűznöm, már csak azért is, mert az öregek valahogy mindig kimaradnak, méltatlanul! Ő pedig Jou Koizumi a Ping Pong The Animationból. (A másik edző, az öreglány előreláthatólag holnap érkezik.)

18. nap - Kedvenc női mellékszereplőd
Ahogy azt már ígértem a Ping Pong The Animation sorozatból a másik edző, Obaba Tamura lesz nálam most az első női mellékszereplő.
Illetve Teresa ugrik még be hirtelen a Claymore sorozatból. Több oka van ennek, de leginkább nyilván az, amit már Balsa kapcsán is említettem: csípem a független, erős nőket, főleg az ilyen amazon típusúakat.

18,5 - Kedvenc szereplőd, akinek nincs neme
Láttam, hogy valaki írta Migit a Parasytéből, és végül is egyet kell értenem: ebben a kategóriában számomra is a legklasszabb karakter volt.

19. nap - Leg "epic"-ebb jelenet
Képmutató lennék, ha most nem a Gurren Lagannból idéznék, hiszen nem titkolom, hogy pont azért szeretem, mert elképesztően hatásvadász, megalomániás őrület az egész. Nem is tudok csak egy jelenetet kiemelni:
Engem már az első epizód első jelenete is "lenyűgözött"; jól megelőlegezte, hogy mivel is lesz dolgom. Illetve az a rész, amikor kitörnek a föld alatti faluból, mert egyébiránt ez a kezdés kicsiben összefoglalta az egész sorozatot, legalábbis annak lényegét.
Aztán amikor Simon és Kamina a robotjaikkal az utolsó alkalommal egyesültek. Kontextus nélkül az itt elhangzott összes mondat és eleve a szituáció megalomániás és nevetséges lenne, de amikor már benne van a néző az "életérzésben", úgy az álla garantáltan leesik.

Sok emlékezetes pillanat volt még ebben a sorozatban, amelyek ki is akarnak törni a fejemből, hogy leírjam, de még utoljára meg kell említenem egy másik animét is: a Berserket. Ezt pedig azért, mert imádom azt az emberfeletti emberi teljesítményt, amit Guts és az ő hatalmas kardja demonstrált az erdőben, méghozzá száz emberen! Elpirul

20. nap - Egy szereplő, aki felidegesít
Engem a szereplőknek egy típusa irritál az animékben, egészen konkrétan van egy jelenség, amit tényleg nehezen viselek, és ez a moeség. Rögtön meg is idézem az oldal kisokosát: "Olyan szereplőt jelent, aki a tulajdonságaival, jellemével (például ügyetlen, túlontúl aranyos, félénk, beteges) szimpátiát vált ki a nézőben.". Maximálisan így értem a fogalmat én is, és akkor hozzátenném, hogy szerintem nagyon problémás. Az van, hogy az ösztöneinkre hat, ugyanúgy tehát mint alapvetően a hentaik, vagy az öncélúan vérengzős, agresszív cuccok, ergo ez nálam egy "pornó" kategória. Alanyi jogon követeli meg az ilyen karakter a szimpátiánkat, de a legrosszabb, hogy még csak kifogásunk sem lehet ellene, hiszen ez a gondoskodás ösztönünket játssza ki. Aztán mindehhez gyakran hozzáadódik a seiyuuk selypítése, vékony hangon affektáló játékuk stb.
Nyilván megvan a helye ennek karaktertípusnak is, például a gyerekeknek szóló történetekben. De amennyiben visszaélnek vele, és tényleg csak öncélú cukiskodást szül a dolog, úgy nálam azonnal elvágja magát az ilyen anime.

21. nap - Kedvenc bolondos, viccesen béna, fura (goofy) szereplőd
A Nodame Cantabile főhősnője, Noda Megumi!

22. nap - Kedvenc fegyvered, felszerelésed, páncélod... vagy valami ilyesmi
Több van, nem is tudok választani közülük, mert egyformán a kedvenceim(/nem kedvenceim, mert ilyenekért nem tudok azért annyira lelkesedni/rajongani), ezek pedig a következők: Sword of the Stranger főhősének, Nanashinak a kardja; Guts (Berserk) kardja; Simon (Gurren Lagann) mechája; Kusuriuri (Mononoke) démonűző kardja. Hmmm... érdekes... "kardfétis", nem is folytatom inkább, ennyi elég lesz.

(Szerk.: Egy csúnyán kimaradt: Inuyasha kardja, a Tessaiga! Hát persze! )

23. nap - Kedvenc támadásod, akit valaki animében használt
Egyértelmű a válasz: a Gurren Lagannból a Giga Drill Breaker, méghozzá amikor Kamina használta! De azért még írok párat, hogy ne csak ez a sorozat legyen tőlem emlegetve mindig.
JoJo’s Bizarre Adventure sorozatból a nagy William Anthonio Zeppeli mester végső és legnagyobb technikája, az Ultimate Deep Pass Overdrive. Már a neve is sejteti, hogy valami über dologgal van dolgunk! (Bár ez tényleg inkább csak egy technika, mintsem támadás.) Illetve ugyanebből a sorozatból, amikor Joseph Joestar egy repülőgéppel(!) hajtott neki az ellenfelének.
Aztán számomra persze még mindig a DBZ a legnagyobb klasszikus ebben a témában, szinte látom magam előtt a sok bizbaszt, amit egymásra lőttek/hajigáltak a szereplők. Konkrétan viszont nem emelnék ki egyetlen támadást sem, mivel annyira már nem élesek az emlékeim erről a sorozatról.

24. nap - A legsokkolóbb pillanatod animében
25. nap - Legszomorúbb halál (az ilyeneket majd spoilerbe)
Grave of the Fireflies. Sokat gondolkodtam, hogy hova tegyem ezt az animét, de végül úgy döntöttem, hogy mindkét nap kérdéséhez egyformán illik; éppen ezért előre megírtam a holnapi napra is a válaszomat.
Egyébként nagyon szép film amellett, hogy messze a legszomorúbb alkotás, amit animék között láttam eddig, illetve engem nem csak sokkolt a vége - noha én is fel voltam rá készülve -, hanem konkrétan dühöt váltott ki. Nehéz/lehetetlen dolog megérteni ilyen tragédiákat.

Hát, már nagyon régen volt, és igazából nem is tudom, mi lehetett a legelső. Sok olyan rajzfilmet láthattunk gyerekkorunkban, amiről aztán már évekkel később fedeztük fel, hogy hoppácska, ez is anime Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül a 80-as évek szülöttei közül.
Éppen ezért, a kérdésre válaszolva azt hiszem, gyerekkorom két meghatározó animéjét emelném ki, a Dragon Ball-t és a Sailor Moon-t, én ezt a kettőt tekintem első animémnek, bár már ezek előtt is néztem több olyan rajzfilmet, ami - mint később kiderült - szintén anime volt.

Ugyan akkor még nem tudtam, hogy ezeket animéknek hívják, de már gyerekfejjel, tudat alatt volt egy olyan érzésem, hogy ezek a rajzfilmek mintha teljesen másabbak lennének, mint a többi rajzfilm. Megmagyarázni nem tudtam, de éreztem, egyre jobban megszerettem, és már akkor ott motoszkált a fejemben, hogy ezek jobbak a többinél is. Már akkor megfertőzött az animék világa, csak még nem tudtam róla.

Hogy tudatosan melyik animét nézhettem elsőként? Erre már magam sem tudom a választ, sem azt, hogy akkor már mennyi idős lehettem... Annyi biztos, hogy az Elfen Lied-et is valamikor akkor töltöttem le, mikor nálunk is bekötötték az internetet (ekkor már középsuliba jártam), és tudatosan kezdtem már animék után nézelődni, de hogy már hányadik lehetett a sorban, nem tudom. Igazából, már az internet bekötése előtt is mintha megismertem volna a fogalmat, és a tévében akkor már egyre több ilyen sorozatot néztem, már sokkal tudatosabban...

Maradjunk tehát annyiban, hogy ha nem is tudtam még az animékről, akkor is a Dragon Ball és a Sailor Moon számomra az első, már csak azért is, mert ezekből kezdtem el először fancuccokat gyűjtögetni, amiknek a nagy részét máig megőriztem.

Húha... Erre a kérdésre általában be szoktam linkelni az alábbi képet, amire még összeszedegettem a nagyobb kedvenceimet, bár idővel még hozzákerült (gondolatban) a Death Billiards és a Death Parade.

Nem igazán tudnék kialakítani egy sorrendet köztük, melyiket szeretem jobban... De ha nagyon választani kell, nálam az első helyen mindig a Mirage of Blaze (Honoo no Mirage) szerepel. Jó, persze, történetileg nem sok minden van benne, és vannak jóval izgalmasabb animék, ráadásul nagy yaoistaként ebből az animéből semmit sem kaphattam meg, amire a nyálamat csorgathattam volna (zéró ágyjelenet, csók is csak egyszer csattant el, de az is rosszul végződött... na, nem mintha ezek lennének a legvilágmegváltóbb dolgok XD), mégis, mi fogott meg benne akkor? Az, ami a két főszereplő között egész idő alatt ott volt, az az érzelmi kapocs, a szeretlek-gyűlöllek, szolga-úr viszony. Többször is megnéztem már a sorozatot, és hiába tudtam, hogy sosem lesz egymás karjába borulás, én mégis folyton a körmömet rágtam, és komolyan, több jelenetnél is sírtam miattuk, a sorsuk miatt. Az a több száz éves keserédes szerelem... Beleborzongok mindig, mikor felidézem. Annyira drukkoltam nekik, pedig tudtam, tudták ők is, hogy sosem lehetnek egymáséi, hiába születnek újra és újra más és más testben, miközben nem csak önmagukkal, egymással viaskodnak, de mellette még egyéb harcokat is vívniuk kell...

Ezt az animét szívesen nézném tovább, mert már az is szomorúvá tett, hogy véget ért, és ahogyan véget ért... Na meg a tudat, hogy sosem fogom megismerni a folytatást, nyelvtudás hiányában, hiszen nincs ember, aki magyarra fordítaná a teljes regénysorozatot, ami az alapját szolgálta az animének, de még csak a mangát sem tudom elolvasni, hogy legalább azzal vigasztalódni tudjak... Még ha tudom, hogy a két főszereplő kapcsolatát nézve sosem számíthatok sok jóra...
Mellesleg, nem semmi agytorna is a mű, mint tudjuk, a japán történelem elég bonyolult, rengeteg helyszín, hadvezérek, híres csaták sora... Az animéből ezekből is kaphatunk kis ízelítőt, és alaposan megtornáztatta az én agyamat is, hogy megjegyezzem, ki kicsoda, ki kivel van, milyen klánból, stb... Valós történelmi alakok, csak már napjainkban, mivel a sorozat alapját is az adta, hogy ezeknek a személyeknek a harca koránt sem ért véget a halálukkal, több száz éven át tartott tovább, csak éppen szellemi síkon, úgymond...

A lényeg az, hogy azért nagy kedvencem, mert nagyon a hatása alá kerültem, számomra egy igazi érzelmi hullámvasút volt, napokig a hatása alatt voltam, könnyekig meghatott. Ezért lett ő a nagyobb kedvencem, noha a kedvenceim között vannak ennél látványosabb, mondanivaló tekintetében jobb animék is.

Ez megint nagyon nehéz kérdés, gyakorlatilag az összes bishi karakter az. XD Na meg nem mindegy, hogy most csak animéből lehet választani, vagy mangákból is. Viszont van három karakter, akik nálam az örökös első helyet foglalták el, egyszerre:

Asami Ryuichi (Finder Series manga)
Naoe Nobutsuna (Mirage of Blaze)
Shiki (Togainu no Chi)

Akiket még nagyon kedvelek, azokat szintén egy képre szedtem össze, már csak a profilom miatt is. Jobb, mintha szimplán csak felsorolnám őket.
Íme:


De az abszolút best nálam amúgy mindig Asami Ryuichi marad, ha őt valaki egy varázslattal életre keltené, és engem is megerőszakítana, mint Akihito-t, boldogan halnék meg. XD XD XD Számomra ő az übersexyférfiállatalfahím...

De, mivel a topic nevében is ott van, hogy "anime" kihívás, így gondolom, evidens, hogy akkor csak anime karaktert lehet megnevezni, nem mintha ez megkönnyítené a választást... Az a baj, hogy tipikus nő vagyok, és a kinézetre megyek... Így ha egy karakter jól néz ki (ami ugyebár, animék esetében még a legjelentéktelenebb szereplőkre is általában jellemző... XD), akkor azt már tuti, hogy kedvelem... Felszínes nő vagyok, ez van... Áhh, akkor sem tudok választani, maradnak a fentebb említett karakterek, meg a többiek a képről, akik közül csak ketten nem láthatóak animében... és egyik pont az örök best, Asami-sama, ugyebár... (Miatta érdekelnének a yakuzák... )

PRiON említette Wolfgang Grimmer-t is, és igazából egyet tudok érteni vele is. Azt hiszem, neki is ott lenne a helye a kedvencek között, mert valóban egy szerethető karakter, aki afféle örök optimistának tűnik, annak ellenére, hogy állítása szerint nem igazán tud érezni, és mégis egy rendes, segítőkész, barátságos ember, aki végül leveti magáról a műmosoly álcát, és, ahogy PRiON is említette, felismeri a valódi érzéseit. Nagyot néztem rajta amúgy, mikor először tört elő belőle a vadállat, abban az adott szituációban én azt hittem, szegénytől máris búcsúzhatunk, pedig kezdettől fogva nagyon szimpatikus karakter volt, sajnáltam volna akkor.

Hááát... a női karakterek sosem fogtak meg, vagy azért, mert magam is nőből vagyok, vagy csak még nem találkoztam olyan női karakterrel, akire azt mondhatnám, hogy kedvenc.
Habár kiskoromban a Sailor Moon-t nézve mindig Sailor Moon, alias Usagi-chan volt a nagy kedvencem, de főleg azért, mert nagyban hasonlítottunk is, meg hasonlítunk, a mai napig, már ami a belső tulajdonságokat illeti. Vele tudtam azonosulni.

De talán megemlíthetném még a Death Billiards/Death Parade fekete hajú leányzóját, Decim asszisztensét, kinek becses nevét inkább spoilerezve említeném csak meg, mert nem véletlenül csak "fekete hajú lányként" hivatkoznak rá. Ő Chiyuki.

Mint említettem, a női karakterek nem szoktak érdekelni, sokszor mintha nem is léteznének számomra... Viszont ez a leányzó kezdettől fogva szimpatikus volt nekem, kedves, segítőkész, lelkis nő, akinek fogalma sem volt nem hogy a múltjáról, de még a saját nevére sem emlékezett. Mégis, amint odakerült a Quindecim-be, azonnal elkezdte a munkáját Decim oldalán, figyelte az eseményeket, sokszor azonban nem csak csendes megfigyelőként. Miatta Decim is egyre jobban kezdte talán megérteni az emberi érzéseket, aki egészen az ő felbukkanásáig afféle érzelemmentes bábu volt csak, aki napi monotonitással küldte a vendégeit a "halálos" játszmákba, hogy végül a játékuk alapján döntsön a lelkük sorsáról. Majd mikor elérkezett a pillanat, hogy ez a lány is visszanyerte az emlékeit, és ahogy önmagával viaskodott, végül a döntése, hát az számomra óriási katarzis volt... Rettenetesen sírtam miatta, de máig nem tudom eldönteni, hogy most örömömben, vagy szomorúságomban... igazából mindkettő. Valahogy a szememben egy nagyon erős nőként mutatkozott akkor be, akiből hiányzott mindenféle önzőség, kedves, barátságos, tiszta szívű fiatal nő. Egyáltalán nem voltak idegesítő pillanatai, mint általában a női karaktereknek, mindig helyén volt a szíve, és abszolút nem tűnt ostobának sem. Őt tényleg nagyon megkedveltem, nem véletlen, hogy még az érzelemmentes Decim is ugyanígy volt vele, és miatta olyat is tett, amit amúgy nem igazán tehetett volna...

Nos, ahogy ezt felidéztem, azt hiszem, mégis csak sikerült meghoznom a döntést a "kedvenc női karakter" kérdésre. Legyen hát a Death Parade fekete hajú lánya Chiyuki

Hmm... nem gondolkodtam ezen, hogy valamit szégyellnem kéne. Lazán beismerem, hogy bizony, nem egy hentaiba is belenéztem, az se titok, hogy nagy yaoista vagyok, úgyhogy mindent megnézek, ami yaoi, a sokat rettegetett Boku no Pico-tól kezdve mindent. XD
Szóval... erre a kérdésre nem jut eszembe semmi, mert még nem éreztem szégyent egyik anime miatt sem, azt hiszem.

Olvasott mangák között is szerepel jó pár olyan cím, hogy ha valaki látná, lehet, azt mondaná "WTF!", meg lehet, azért is furcsán néznének rám, hogy nő létemre miért is olvastam/néztem ezt meg azt, én csak nevetnék egyet, megvonnám a vállam, és azt felelném: "Most miért? Kíváncsi ember vagyok, na... ettől még nem érzem magam rossznak."

Semmit sem tagadnék le. Bizonyítja az is, mikor legjobb barátnőm szülinapján azon nevettünk, hogy ő mutatott nekem valamit, mondván, hogy én tutira érteni fogom... Már nem is tudom, mi volt az, a lényeg, hogy kapásból elröhögtem magam, és elkezdtem, hogy "Há-hááá! Éljen a csápos hentai!", mire már ő is nevetett, hogy vettem az adást (naná, hisz mindig egy hullámhosszon vagyunk), majd a többiek is elkezdték nevetve, hogy te jó ég, hogy azok már milyenek, én meg benyögtem nekik, hogy ja, láttam már nem egyet... Vágtak egy nem kicsit meghökkent fejet, de nevettek is, én meg hozzátettem, hogy nevetni jó rajtuk.

Rengeteg... mutassam a listám? Bár még a tervezett listáim sem teljesek, sem itt, az AA oldalán, sem MAL-en... annyi van, hogy meguntam mindet felvenni a listára...
De lássuk csak, azért egyet mondjunk, például... hmm... például a Devilman animék. Meg minden BL anime, amit még nem láttam... meg hát van pár neverending sorozat is, amikkel jócskán le vagyok maradva, valaminek még az elejével is, mivel csak jóval a 300. rész felett kapcsolódtam be (One Piece), és most felfelé és lefelé is lemaradtam...

Tényleg szinte mindent megnéznék, amit még nem láttam, könnyebb lenne arra a kérdésre válaszolni, mit nem néznék meg, arra azért egy-két cím eszembe jutna, bár ezen listám jóval rövidebb lenne. XD

Gyakorlatilag minden anime minden bishijébe azonnal "belezúgok", túl jól vannak megrajzolva, na... XD
Amúgy nagyon durván kiskoromban, a Dragon Ball-ban volt ilyen, Son Goku, Vegita és Yamcha... mindegyikükbe bele voltam esve, mint vak ló a szakadékba... XD Bár Vegitába voltam a legjobban, és mikor SPOILER Frieza őt megölte a Namek bolygón, akkor az aktuális rész végén én bevonultam a gyerekszobába, bezártam az ajtót, és bent bőgtem. A szüleim és a bátyám meg odakint röhögtek. XD Néha, mikor eszükbe jut, jókat nevetünk ezen, milyen hülye voltam 9-10 évesen. XD

Akiért meg most megőrülök (az összes bishin kívül), rajzolt/kitalált karakter ide vagy oda, az nem is igazán animés, mert csak mangában szerepel, de az Asami Ryuichi-sama. Gáz vagy sem, de lassan 27 éves fejjel még mindig arról ábrándozom, milyen jó lenne, ha életre kelne, és elkapna, mint Akihito-t. Azt se bánom, ha Akihito-t is hozná magával...