Manga:
Az Eyeshield 21 anime a vele azonos című mangából készült, melyet Inagaki Riichirou írt, és Murata Yuusuke illusztrált. A Shounen Jumpban jelent meg először, az animét pedig 2005-ben kezdték vetíteni a TV Tokyo-n, és a japán nemzeti futball szövetség szponzorálta (NFL Japan).

Történet:
Főhősünk, Kobayakawa Sena nemrég került be gólyaként a Deimon középiskolába, ahol az unokatestvérével, Anezaki Mamorival járhat egy iskolába. Sena mindig is gyenge volt, ezért általános iskolában folyton bántották és kihasználták, és Mamorinak kellett megvédenie. Új életet kezdve egy új iskolában Mamori javasolja neki, hogy ezúttal próbáljon meg igazi barátokat szerezni, például úgy, hogy lépjen be egy klubba. Nem igazán tud választani, egészen addig mig nem találkozik Kurita Ryoukannal, aki az amerikai foci csapat tagja. Bár ez a csapat csak két tagból áll, mégis Kuritának és a másik tagnak, Hiruma Youichinak is az az álma, hogy eljusson a Christmas Bowlra, melyben Japán kantou és kansai térségének két legjobb középiskolás csapata megmérkőzhet egymással. Sena nem tartja magát jó sportolónak, de látva Kurita-san lelkesedését beszáll a csapatba, mint titkár és menedzser. Sena örül, hogy végre szerzett egy barátot és elfoglaltságot is, csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű.^^ Ugyanis amikor három fiú (A Ha-Ha testvérek) elől fut, akik épp a régi időkhöz hasonlóan bántani akarják Senát, Hiruma-san megpillantja őt, amint elképesztő sebességgel rohan, és könnyedén átvág a tömegen, egy profi futóhoz hasonlatos mozdulatokkal. Hiruma ekkor eldönti: Sena lesz az ütőkártyájuk, a csapatuk ásza, a fénysebességű lábakkal futó Eyeshield 21. Hogy miért pont Eyeshield? Hiruma el akarja rejteni a személyazonosságát, hogy más sportklubok ne akarják megkaparintani maguknak, ezért egy zöld szempajzsos sisakot ad Senának, egy #21-es számú mezzel; még maga Mamori sem tudja, hogy Sena nem más, mint Eyeshield 21. A csapatnak végre van egy fontos tagja, bár nem mintha ennek Sena örülne, de Hiruma túl félelmetes, hogy ellen tudjon állni. ^^ Ezzel megkezdődik a küzdelem a Christmas Bowlér, először csak beugró játékosokkal, de később kialakul a teljes Deimon Devil Bats csapat, ahol mindenki egy külön egyéniség. Legerősebb ellenfelük az Oujou White Knights, és a Linebacker-ük, Shin Seijuurou lesz Sena legnagyobb ellenfele.

A Devil Bats tagjai:
Kobayakawa Sena: #21-es számmal a Running Back pozicíót tölti be. Szerény, gyenge fiú, akinek a történet során megfigyelhetjük fejlődését; nem csak a futását fejleszti, de szépen lassan férfivé válik, egyre komolyabban veszi az amerikai focit, és egyre jobban vágyik a Christmas Bowlra. Először csak Hiruma kényszeríti, később tudatosan a csapat részévé válik.
Hiruma Youichi: #1-es számmal a csapat kapitánya, és Quarter Back-je. A sztori egyik legérdekesebb karaktere. A megjelenése olyan, mint egy démoné, imádja a cukormentes rágógumit, az Ördög Kézikönyvével mindenkiről tud mindent, szeret a laptopján pötyögni, rendkívül okos, és nem mellesleg imád a gépfegyverével lövöldözni. ^^ Bár ijesztő egyénnek tűnik (tulajdonképp az is ^^), de még ha a maga módján is, de törődik a csapatával. Erőssége, hogy nagyon jó stratégiákat tud kitalálni.
Kurita Ryoukan: #77-es számmal a fal középső, legerősebb embere. Nagydarab, elképesztő erő van benne, mégis egy nagyon kedves, vidám, és néha elég érzékeny srác. Kedvenc szava a "Funnuraba", melyet akkor mond, amikor blokkol, bár jelentése nincs. Néha fontosabb meccsek előtt beijed, mégis ő biztatja legtöbbet a csapattársait, köztük Senát is.
A Ha-Ha testvérek: Őket már csak így együtt szokás emlegetni. ^^ Igazából nem testvérek, azért hívják így őket, mert amikor meglepődnek valamin, mindig egymás után mondják, hogy "Ha?". Juumonji Kazuki #51-es számmal, Kuroki Kouji #52-es számmal, és Togano Shouzo #53-as számmal, mind a falban töltik be a pozíciójukat. Eleinte csak semmirekellők, az osztály hátuljában, akik előszeretettel csicskáztatják Senát. Hiruma azonban lefotózza őket pucéran, így kénytelenek játszani a csapatban, különben az arcukkal együtt nyilvánosságra kerülnek a fényképek. ^^ Eleinte teljesen ki vannak akadva, hogy játszaniuk kell, azonban egyszer csak azt veszik észre, hogy élvezik, és rájönnek, hogy ez egy jó esély, hogy bebizonyítsák, hogy nekik is van hasznuk. Néha összevesznek, de ha összedolgoznak együtt nagyon erősek.
Raimon Tarou: Őt csak Montaként ismerjük, bár ezt a nevet egy félreértésből kapta. #80-as a száma, Wide Recieverként, vagyis elkapóként van a csapatban. Eleinte a Baseball volt a nagy álma, de végül Senáék hatására átállt az amerikai focihoz, ahol elkapáson kívül nem nagyon tud semmit. ^^ Imádja a banánt (emlékeztet is egy kicsit egy majomra), szereti a MAX szót, és mellesleg Sena egyik legjobb barátjává válik, akivel szinte mindig együtt lóg.
Yukimitsu Manabu: Ő a Deimon kispadosa (#16-os szám), aki ritkán áll be a játékba, mégis tagja a csapatnak. Egész életében csak tanult, mert az anyja azt akarja, hogy nagy ész legyen, ezért sok izgalmat kihagyott a gyerekkorából. Miután látja a Deimon egyik meccsét, fellelkesül, és elhatározza, hogy csatlakozik az amerikai foci csapathoz, hogy végre azt tehesse amit szeretne, és ne csak egy stréber legyen. Ám ez nem ilyen könnyű, mert a fizikai erőnléte nagyon gyenge, így rettenetesen sokat dolgozik, hogy elég jó legyen a csapatban.
Komusubi Daikichi: #55-ös számmal a falban foglal szerepet. Nem túl magas, sőt inkább törpe, nem is gyors, mégis hatalmas az akarata, és nagyon erős. Látva Kurita lenyűgöző erejét dönt úgy, hogy csatlakozik a Devil Batshez, és Kurita lesz a mestere. Nem sokat beszél, de helyette sokat rivalizál a Ha-Ha testvérekkel.
Ishimaru Tetsuo: #30-as a száma, és a Devil Bats másik Running Back-je. Akkor csatlakozott a csapathoz, amikor tagokat kellett gyűjteniük, hogy elegen legyen a tornán való induláshoz. Általában olyan, mint egy árnyék, senki sem veszi észre, de amúgy is egy nyugis, amolyan "minden rendben" típusú ember.
Taki Natsuhiko: Röviden és tömören a legdilisebb tag. ^^ Egója valósággal betölti a pályát, imád egy lábon pörögni, miközben azt mondja, hogy "Aha-ha!". Annak ellenére, hogy még Amerikába is elmegy, hogy nagy amerikai foci játékos legyen belőle, még a szabályokat se tudja, csakúgy játszik. De rendkívül hajlékon, erős, gyors, bármilyen szerepet betölt, így a csapat Tight Endjévé válik #37-es számmal. Bár imád a középpontban lenni, elég gyakran szúrja el a dolgokat, de ha összeszedi magát, hasznos a csapatnak. És nekünk is élvezetet nyúlt, mert elég 2 másodpercre megjelennie a képernyőn, és már röhögnünk kell. ^^
Takekura Gen: Vagyis ahogy a szereplők hívják, Musashi. Hivatalosan a csapat tagja, de mégsem vesz részt a meccseken, mióta apja kórházba került, helyette dolgozik. Nagyon makacs, és szinte képtelenség meggyőzni őt, hogy térjen vissza a csapathoz, és folytassa az álma megvalósítását velük, ráadásul a csapatnak hatalmas szüksége lenne rá, mint az egyetlen Kicker, vagyis rúgó, mert plusz pontokat szerezhetne, ami nagyon sokat számít. Száma #11.

Egyéb szereplők:
Anezaki Mamori: A csapat menedzsereként dolgozik, miután úgy döntenek, hogy Senának túl sok a titkár és a menedzser szerep egyszerre. Ő előle titkolják legtovább, hogy Sena nem más, mint Eyeshield 21, mert túlságosan félti Senát.
Taki Suzuna: Taki Natsuhiko húga, aki Amerikába megy utána, mert aggódik érte. Később ő is végigkíséri a Devil Bats-t, amolyan szurkolólányként. ^^
Sakaki Doburoku: A Devil Bats szaké-mániás edzője, akit Amerikában találnak meg. Korábban ő is amerikai focizott, de súlyos sérülést szerzett, ami miatt abba kellett hagynia.

Vélemény:
Abszolút örök kedvenc, a sport animék egyik legjobbja. Jó annak aki szereti az amerikai focit, vagy szeretné megismerni, vagy egyszerűen csak végig akarja röhögni az egész napot. ^^ A legerősebb a szereplőgárda, a sok különböző egyéniség, a vicces karakterek, és az agyfárasztó poénjaik. Természetesen vannak komolyabb pillanatok, a meccsek pedig izgalmasak, egyszóval érdemes megnézni. Mint ahogy a hosszabb animéknél előfordul, a 2/3-a felé egy kicsit ellaposodik a történet, de egy idő után újra élvezhető lesz. A grafika nem rossz, bár szintén a közepe felé eléggé elhanyagolták a rajzolást, de később ezt is kijavították. Az egyetlen gond az animével, hogy nem fejezték be teljesen, de ezt könnyen ki lehet pótolni a mangával, amit szintén érdemes elolvasni. A háttérzenék jók, az openingek, endingek pont jók egy shounen animéhez. 145 rész nem sok, így bátran ajánlom bárkinek, hogy kezdjen bele. ^^