A Kanon 2006-os, második feldolgozása, ezért a történetről csak röviden a következőt.

Aizawa Yuuichi megérkezik egy hófedte városba, ahol már hét éve nem járt, és amiről egy súlyos trauma miatt mindent elfelejtett. Habár minden emlékét elvesztette, miközben megismeri régi új barátai történetét, egyre több minden jut eszébe múltjáról. Végül sikerül neki megtalálni az igazit, és rájön, kinek tett örök ígéretet?

Az első feldolgozás 2002-ben látott napvilágot és számos problémával küszködött. Mivel 13 részbe sűrítették a történetet, ezért nem volt elég idő a szereplők történeteinek kidolgozására, és kicsit nehézkes volt az átmenet a vidám és szomorúbb részek között. Ami számomra az igazi problémát jelentette, az a grafika volt (pl. Yuuichi arca igencsak szörnyűre sikerült).

Amikor először olvastam az új feldolgozásról és kiderült, hogy az AIR-t megalkotó stúdió veszi szárnyai alá ezt a gyönyörű szerelmes történetet, nagyon kíváncsi lettem. És az igazat megvallva, minden várakozásomat felülmúlták. A grafika elképesztően szép és kidolgozott. A háttérzenék tökéletesen passzolnak a szituációkhoz. Az opening is szép, de engem az ending fogott meg igazán. A karakterek nagyon aranyosak. Aki a legtöbbet változott, az Yuuichi. A 2002-es Kanon segítőkész Yuuichi-je itt megmutatja cinikus, beszólogatós oldalát is, ezzel teljesen más hangulatot kölcsönöz a karakternek. Az én kedvencem továbbra is Ayu, aki állandóan hasra esik, és még mindig nagyon szereti a taiyakit.

Összegezve egy nagyon szép történet nagyon szép feldolgozása, tele jó poénokkal és mély érzésekkel egyszerre. Azoknak, akik nem látták és szeretik ezt a műfajt, kötelező darab, de akik látták az első változatot, azoknak is újdonságokkal szolgálhat.