Az idei őszi szezon számtalan olyan címmel kecsegtet a lelkes anime nézők számára, melyek egyetlen kóbor kép, vagy rövidebb trailer alapján rögtön képesek belopni magukat a japán rajzfilmek hódolóinak szívébe. A tudomány és technika világa folyamatosan fejlődik és természetesen - ezzel párhuzamosan - az animék készítésének módszerei is drasztikus változtatásokon mentek át az utóbbi négy-öt évben, elég, ha csak egy pillantást is vetünk a látványvilágra. Ebben a mai, felgyorsult világban látta meg (többek közt) a napvilágot a Kuroshitsuji névre hallgató darab, mely látvány szempontjából már első látásra is igazán lehengerlő élményt nyújthat az egyszeri laikus számára. Na de ne szaladjunk ennyire előre, nézzük, hogy mi is rejlik a felszín alatt.

A 2006-os év elején útnak indított, azonos néven futó manga a Monthly GFantasy antológia hasábjain jelentkezett először, Toboso Yana tollából. A fiatal és roppant mód tehetséges mangaka azonban maga sem sejtette, hogy művét ekkora rajongás tárgyává emelik alig fél év leforgása alatt, így gondolom nem meglepő, hogy a Kuroshitsuji manga egy kiváló alapja lett az azonos néven futó animének, mely 2008. októberében indult (vélhetően) hódító útjára és nem túlzás, ha azt is hozzáteszem, hogy az őszi szezon egyik legjobban várt üdvöskéje.

Történet~
A XIX. századi Londonban járunk, ahol a gazdagabb és tehetősebb réteg gyakorlatilag uralja az egész várost, hiszen ha kellő mértékben duzzad az ember bukszája, bizony bármit, sőt, bárkit megvásárolhat. Történetünk főhőse azonban nem egy ágról szakadt, nincstelen gyerkőc és még csak nem is egy gazdag, dollár-mintás kutyával cimboráló ficsúr, hanem egy egyszeri komornyik, akit nevezzünk is nevén: Sebastian. A már elsőre is gyanús figura a Phantomhive birtok urát (Ciel) szolgálja és megjelenése rendkívül impozáns látványt nyújthat már a színrelépésekor a női közönség köreiben. Nem csoda, hisz Sebastian amellett, hogy bishi, még a „tökéletes” kifejezést is nyugodtan ráhúzhatjuk, ugyanis nemcsak egy egyszerű, fekete ruhás, szótlan pingvint kell elképzelni, hanem egy talpra esett, tehetséges fickót, aki amellett, hogy kiváló felszolgáló, még a harcművészetekben is jártas, stílusa pedig vetekszik a Hellsingből megismert Alucardéval is. De vajon lehet-e egy egyszerű komornyik ennyire sokoldalú? Nos, a válasz természetesen nem csak egy igen, vagy nem formájában adható meg, hanem bizony alaposan a dolgok mögé kell néznünk: Sebastian egy démon! Szegény Ciel; nem elég, hogy a szülei halála után megörökli Anglia legnagyobb játékgyárát és ezzel az üzem fenntartásával járó kötelességeket, még egy démon is befurakodott a tudta nélkül a Phantomhive rezidenciára. De vajon tényleg nem tudja Ciel, hogy ki is valójában Sebastian? Elképzelhető, hogy nagyon is jól ismerik egymást korábbról? Kérdéseinkre az anime igyekszik is megadni a választ, de persze nem rögtön az első körben derül fény Sebastian és Ciel múltjára, hanem fokozatosan, kis adagokban ismerjük meg a karakterek múltbéli titkait. Az anime első epizódja egyfajta bevezetés a dolgok sűrűjébe, komoly történeti szál még ekkor nem bontakozik ki és a mangától is jelentősen eltér. A második epizódban csobbanunk a mélyvízbe, de innentől kezdve erős spoilerek jönnének, a történet csattanóit meg nem illik rögtön az elején lelőni, ugyebár ^^

Anime és manga~
Ha műfajilag be kéne sorolnom a Kuroshitsuji mangát/animét, akkor a „shounennek álcázott shoujo anime” kifejezés lenne a legtalálóbb műfaji megnevezés. Nem csalás, nem ámítás, a Kuroshitsuji szokatlanul jó elosztásban adagolja a fanservice-t, hogy azok a fiúk és lányok igényeit is megfelelően kielégítsék. Lányok, hát nem jóképű Sebastian? Fiúk, hát nem állejtős egy-egy akciójelenet? Nyilván mindkét kérdésre egy határozott igen lesz a válasz, tehát mindkét nem megtalálja számításait ebben a cuccban. Ugyanakkor nem titok, hogy Toboso eredetileg az erősebbik nemnek szánta elkészült művét, azonban a női olvasók olyan hamar megkedvelték Sebastian-t meg a XIX. századi Angliát, hogy hamar megbillent a mérleg nyelve.

Megvalósítás~
Mivel az ismertető leginkább az animére fókuszál, így maradjunk is eme média műfajnál. A grafika minden téren tökéletes és némi egyediséget is vélhetünk benne felfedezni, elég, ha csak a karakterekre koncentrálunk. Zenék terén is el leszünk kényeztetve, ugyanis a felszólaló dallamok mind-mind igyekeznek azt a hatást kelteni, mintha a szereplőkkel bármelyik percben szemkontaktust teremthetnénk. Akiknek ott csücsül az Ouran High School Host Club OST-je a vinyóján, azok garantáltan hamar rákapnak erre a sorozatra is. Az Op/Ed páros szintén korrekt, de külön kiemelendő a záró dallam és az alatta futó képecskék chibi tartalma. A seiyuu felhozatal szintén nagyon precíz előkészületekről árulkodik, ugyanis a rendkívül drúl hangú Maaya Sakamoto és Daisuke Ono páros tökéletes választásnak bizonyultak a shota Ciel és a bishi Sebastian számára. A rendezői székből pedig Shinohara Toshiya dirigált, munkájának pedig az indulás heves tempójában is meglett a gyümölcse.

All in all, a Kuroshitsuji anime egy roppantmód jó választás azok számára, akik a megszokott sémákat kissé mellőző animékre vágynak, de azoknak is ideális kikapcsolódás lesz, akik valami könnyedebb, ugyanakkor élvezhető élményben szeretnék részesíteni önmagukat. Az anime még igencsak friss, ropogós és nagy esélyekkel indul; remélem, hogy az utolsó rész leforgása után a Kuroshitsuji is kult-animévé növi ki magát. Erre meg is van minden esély, kérdés az, hogy mennyire tudják kihasználni.