Erwin parancsnok ezen mondatával zárul a világ manapság talán egyik méltán legnépszerűbb animesorozatának előző évada.

A sorozatban már korábban is felmerült a kérdés, hogy ki is valójában az ellenség. Az előző kettővel ellentétben a harmadik évadban egészen új irányt vesznek az események. A felderítők szemlélete egészen megváltozik, és döntéseikben egyre inkább az a kimondatlan kérdés tükröződik, hogy szükséges-e egyáltalán a falakon kívülre menniük ahhoz, hogy felkutassák az igazságot. A környezetük reakciói is egyre inkább megerősítik őket abban, hogy jó nyomon járnak.
Azok közül, akik követik a sorozatot, valószínűleg sokan azon a véleményen vannak, hogy az első évad dinamikus, szinte földrengető óriásléptekkel történő indulása ellenére hamar ellaposodott a történet, legalábbis ami az óriások titka mögött rejlő igazság felderítését illeti. Számomra máig megdöbbentő, hogy a szereplők között többször is megemlítésre kerül, hogy a fal második áttörése óta mindössze nagyjából öt hónap telt el. Nagyon rövid idő ez, ahhoz képest, hogy mennyi megrázó élményben és tapasztalatban volt része a szereplőknek, és valójában mekkora lépéseket tettek az igazsághoz vezető úton. Aki már lemondott arról, hogy valaha is kiderül az óriások titka, az ebben az évadban talán kellemesen fog csalódni. Mondhatnám, hogy az események itt kezdenek el igazán felpörögni, egyik fordulat követi a másikat, rengeteg izgalomban és jó néhány csavarban is lehet részünk. A szereplők, akik eddig csak az óriásokkal való harccal voltak elfoglalva, fokozatosan ébrednek rá, hogy a világ közel sem olyan, mint amilyennek eddig megismerték, és nem csak azért, mert egy olyan faj fenyegeti őket, amiről még mindig jóformán semmit nem tudnak.
– mondja Erwin parancsnok. Bár kegyetlenül hangozhat, de az emberiségnek egészen egyszerű dolga volt, amíg egy közös ellenséggel kellett harcolnia az óriások képében. Most azonban megkérdőjeleződik minden, amiben a szereplők eddig hittek. “A hadnagy üzenete: Mostantól nemcsak az óriásokkal, az emberekkel is meg kell küzdenünk” – adja át Levi üzenetét Mikasa a bajtársainak.
Egyes karakterek elképesztően látványos fejlődésen mennek keresztül. Előbb-utóbb mindenki kénytelen szembenézni a gyengeségével, és a benne rejlő “szörnyeteggel”, főleg egy olyan világban, mint amit az anime reprezentál nekünk. Ami még nagyon érdekessé teszi az évadot, az az, hogy olyan szereplőket hoz előtérbe, akiknek eddig még nem igazán jutott reflektorfény. Most azonban egyre jobban megmutatja, hogy mit rejt a személyiségük, és mi motiválja őket a döntéseikben. Remek példája ennek Historia, aki komoly főszerepet kap ebben az évadban. Emellett jó néhány meghatározó karakter múltjáról is sokat megtudhatunk a megszokotthoz hasonlóan beillesztett flashbackekből. Fény derül Erwin gyerekkorára, és arra, hogy a gyerekként átélt élményei hogyan terelték őt arra az útra, hogy a felderítők rendíthetetlen parancsnokává váljon. Levi múltjáról is sok minden derül ki, és arra vonatkozó információkat is kapunk, hogy pontosan ki is ő valójában. Ugyanez igaz a főszereplőre, Erenre, akinek nem csak a rejtélyes képességéről tudunk meg sokat, de arról is, hogy pontosan mi történt az apjával.

Az egyik oka, hogy ennyire szeretem ezt a sorozatot, hogy folyamatosan morális döntések meghozatalára és komoly morális állásfoglalásra készteti a szereplőket. Már az első évad óta folyamatosan sorakoztatja fel az olyan helyzeteket, ahol nincs jó döntés, csak olyan, ami végeredményben talán jó irányba viszi az eseményeket, de komoly áldozatot követel. Talán nincs is olyan szereplő a sorozatban, aki ne tapasztalná meg, hogy ne adódnának néha olyan helyzetek, amelyekben kénytelen bemocskolni a kezét. Főleg egy olyan hatalmas célért, mint az emberiség győzelme.
“Nézzünk szembe vele… Most már bűnözők vagyunk. Nem azért ontunk vért, mert az ellenség fel akar falni minket, hanem mert mások a nézeteink… Vagyis ők másképp látják a dolgokat. Többé már nem vagyunk jó emberek“ – mondja Armin a második részben.
Emellett elképesztően hiteles és realisztikus képet mutat mind az egyszerű közemberekről, mind pedig a háttérből irányító hatalomról.
A történet továbbra is lebilincselő, tele csavarokkal, meglepő, megrázó, olykor szívmelengető momentumokkal; együtt sodródunk a karakterekkel, örömükben, bánatukban, gyászukban és megbánásukban; és együtt lépdelünk velük tovább, előre, az igazság felé vezető úton.
Bár nem szoktam figyelni egy animében az openingeket és az endingeket, az Attack on Titanban az előző évadoknál megszokottan itt is lehengerlő a zenei aláfestés, és nagyon megdobja az amúgy is mélyen magával ragadó anime hangulatát.
Az animáció pedig legalább annyira látványos és elképesztő, mint azt az előző évadokban megszokhattuk, ha nem még látványosabb.
Összegzésképpen annyit mondanék, hogy azoknak az embereknek, akik valóban értik, hogy mitől olyan különleges ez a széria, biztos vagyok benne, hogy a harmadik évad is tetszeni fog.
Azok közül pedig, akik nem látták az előző évadokat; azon embereknek ajánlanám, akik nem riadnak vissza a kegyetlen, megrázó és véres jelenetektől; és attól a valóságtól, hogy noha a világ egy gyönyörű hely, rendkívül kegyetlen is egyben.