Miért jó Japánban nőnek lenni?
Ritkán kezdődik ezzel a kérdéssel egy hír, ha Japánról van szó. Inkább a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetésekről, a munkahelyi atrocitásokról és azokról a társadalmi nyomásokról olvashatunk, amit egy japán nőnek nap mint nap el kell viselnie (a gyilkos tinilányokról már nem is beszélve).
Ám bármennyire is más lehet egy magyar nő életéhez képest egy japáné, azért egy valamiben mégis közös a kettő: Japánban is ugyanúgy a nőt illeti a családi kassza joga, és így annak elköltésének a módja.
Erre kutatásokat is végezhetett az a három márka, ami a következőképpen akar a japán nő szívébe, majd azon át a pénztárcájába férkőzni hosszabb távon:
Videó: http://youtu.be/E8-XKIY5gRo
#1. Törődj magaddal, mert megérdemled
(Dove)
Dove-reklám. Nekem rögtön egy érzékien fürdő és természetesen gyönyörű nő képe villan be, ha a Dove-ra gondolok. Mindegy, hogy zuhanyozik, vagy egy vízesés alatt áll. A lényeg, hogy a nőiesség, a lágyság és az örök szépség ígéretét hordozza.
Azért nehéz minket átverni azzal, hogy egy tusfürdőtől leszünk igéző múzsák. Én ilyenkor szoktam elkapcsolni a tévét.
A Dove japán változatában csavartak a dolgon, és nem egy abszurd ideált akarnak eladni nekünk (végre), hanem „önmagunkat”.
Furcsa olvasni, ugye? Pedig ezt annyira nyílt és megdöbbentően realista (és hiteles!) eszközökkel tették, hogy ha járna Oscar-díj a televíziós reklámoknak, hát én rögtön nekik ítélném oda.
(Dove)
Dove-reklám. Nekem rögtön egy érzékien fürdő és természetesen gyönyörű nő képe villan be, ha a Dove-ra gondolok. Mindegy, hogy zuhanyozik, vagy egy vízesés alatt áll. A lényeg, hogy a nőiesség, a lágyság és az örök szépség ígéretét hordozza.
Azért nehéz minket átverni azzal, hogy egy tusfürdőtől leszünk igéző múzsák. Én ilyenkor szoktam elkapcsolni a tévét.
A Dove japán változatában csavartak a dolgon, és nem egy abszurd ideált akarnak eladni nekünk (végre), hanem „önmagunkat”.
Furcsa olvasni, ugye? Pedig ezt annyira nyílt és megdöbbentően realista (és hiteles!) eszközökkel tették, hogy ha járna Oscar-díj a televíziós reklámoknak, hát én rögtön nekik ítélném oda.
Videó: http://youtu.be/-09dRyIG9bU
#2. Ne feledkezz meg a papáról, ha esküvőd van (Tosando)
Nem is tudom, hogy mi lehet az esküvőnél kommerszebb fogás a reklámpiacon? Mondjuk a gyerek, a kutya és a szex hármasa?
Ebben a japán reklámban mégsem tűnik zavarónak. Mármint az esküvő téma.
Ahelyett, hogy az ifjú pár vagy az anya-lánya viszonyáról szólna a fáma, a Tosando készítői úgy gondolták, hogy apa-lánya kapcsolatát helyezik a középpontba. Jól tették.
(Kiegészítés: A Tosando kilóg a sorból, mert japán cég, nem világmárka. A cég hangszerek, kották, könyvek forgalmazásával és zeneórák tartásával foglalkozik. A videóhoz nincs angol felirat, de érthető lehet így is, miről van szó benne. A története röviden: az esküvőn felkérik a menyasszony édesapját, hogy tartson beszédet. Ám beszéd helyett zongorázni kezd.)
Nem is tudom, hogy mi lehet az esküvőnél kommerszebb fogás a reklámpiacon? Mondjuk a gyerek, a kutya és a szex hármasa?
Ebben a japán reklámban mégsem tűnik zavarónak. Mármint az esküvő téma.
Ahelyett, hogy az ifjú pár vagy az anya-lánya viszonyáról szólna a fáma, a Tosando készítői úgy gondolták, hogy apa-lánya kapcsolatát helyezik a középpontba. Jól tették.
(Kiegészítés: A Tosando kilóg a sorból, mert japán cég, nem világmárka. A cég hangszerek, kották, könyvek forgalmazásával és zeneórák tartásával foglalkozik. A videóhoz nincs angol felirat, de érthető lehet így is, miről van szó benne. A története röviden: az esküvőn felkérik a menyasszony édesapját, hogy tartson beszédet. Ám beszéd helyett zongorázni kezd.)
Videó: http://youtu.be/uu3iM1azTj4
#3. Nemcsak a gyermeked, hanem Te is számítasz (Pampers)
Szemfüles kutatók már biztosan megtalálták azt az átlag életkort, amitől a világ összes nője kikerekedett szemmel áradozik, ha kisbabát lát. (Én tini korra tenném a „Jaj, de cuki!” felkiáltás szaporodásának kezdetét. Előtte még könnyen lehet féltékeny valaki, ha nem ő áll a középpontban.)
Pelenka-reklámokból éppen ezért sem lehet elhagyni a kötelező kellékként szereplő kisbabát. Bár tény, hogy hajlamos az ember lánya vizuálisan immúnissá válni a túl sok totyogós látványára egy idő után.
Ezért mit csinált a Pampers? Megtartotta a kis pelenkásokat, de a hangsúlyt az anyukára tette. Mert a gyermek születésnapja a nő anyává válásának is a születésnapja. Okos.
Szemfüles kutatók már biztosan megtalálták azt az átlag életkort, amitől a világ összes nője kikerekedett szemmel áradozik, ha kisbabát lát. (Én tini korra tenném a „Jaj, de cuki!” felkiáltás szaporodásának kezdetét. Előtte még könnyen lehet féltékeny valaki, ha nem ő áll a középpontban.)
Pelenka-reklámokból éppen ezért sem lehet elhagyni a kötelező kellékként szereplő kisbabát. Bár tény, hogy hajlamos az ember lánya vizuálisan immúnissá válni a túl sok totyogós látványára egy idő után.
Ezért mit csinált a Pampers? Megtartotta a kis pelenkásokat, de a hangsúlyt az anyukára tette. Mert a gyermek születésnapja a nő anyává válásának is a születésnapja. Okos.
Mit mondhatnak ezek a reklámok?
Hogy a szépség és a cukiság helyett több kell ahhoz, hogy megfogják rideg szívünket ebben a reklámokkal agyonzsúfolt világban. Mi könnyeket, embereket és valódi érzelmeket akarunk. Szívesebben is vásárolunk (még öntudatlanul) is egy olyan márkától, ami ezt tudja adni nekünk.
A Dove, a Pampers és a Tosando ügyesen csinálta. Magát törődőnek, nem tolakodónak mutatta be, hiszen csak úgy mellékesen villantotta be a videók végén, hogy: „Hmmm. Tudod, ezt én szponzoráltam.” És már látom magam előtt, ahogy pirulva süti le a szemét a marketinges, aki kitalálta.
A marketing egyik alapfogása is az érzelmekre való hatás (mellette van még pl. észre hatás, amivel általában a bankok kísérleteznek sikertelenül) és filmes eszközökkel ezt meglepően jól vitelezték ki a fenti készítők.
Azért hatásvadászok, nem?
Igen. De igazán kőszívűnek kell lennie annak, aki legalább egy könnycseppet nem morzsolt el akkor, amikor megnézte őket.
Ha már a könnyeknél tartunk.
Tudtok olyan animét, mangát vagy filmet, amiben egyszer sem sírt a főhős?
Hogy a szépség és a cukiság helyett több kell ahhoz, hogy megfogják rideg szívünket ebben a reklámokkal agyonzsúfolt világban. Mi könnyeket, embereket és valódi érzelmeket akarunk. Szívesebben is vásárolunk (még öntudatlanul) is egy olyan márkától, ami ezt tudja adni nekünk.
A Dove, a Pampers és a Tosando ügyesen csinálta. Magát törődőnek, nem tolakodónak mutatta be, hiszen csak úgy mellékesen villantotta be a videók végén, hogy: „Hmmm. Tudod, ezt én szponzoráltam.” És már látom magam előtt, ahogy pirulva süti le a szemét a marketinges, aki kitalálta.
A marketing egyik alapfogása is az érzelmekre való hatás (mellette van még pl. észre hatás, amivel általában a bankok kísérleteznek sikertelenül) és filmes eszközökkel ezt meglepően jól vitelezték ki a fenti készítők.
Azért hatásvadászok, nem?
Igen. De igazán kőszívűnek kell lennie annak, aki legalább egy könnycseppet nem morzsolt el akkor, amikor megnézte őket.
Ha már a könnyeknél tartunk.
Tudtok olyan animét, mangát vagy filmet, amiben egyszer sem sírt a főhős?
Téma: [2014.08.11] Ilyenek a világmárkák Japánban
|
|
Enoshima írta: Azért mostanában egy-egy sorozatom, filmem közben elgondolkoztam azon, hogy lassan nem a film szünetében van reklám, hanem fordítva: a reklámkupac közben tartanak szünetet, egy 10-15 perces film részletre.Erről nekem mindig ez a kép ugrik be Mondjuk az is igaz, hogy nálunk nem igazán lehetne 3 perces reklámokat leadni, felénk a rövid reklámok a "nyerők", de azokból minél többet... -.- Mi legalább anno suliban vicces reklámokat találtunk ki barátnőimmel, még a marketing tanárunk is értékelte. Olyanokat megnéznénk. Amúgy nekem is eszembe jutott pár karakter, akik nem sírtak az animékben: Dante a Devil May Cry-ból. Annyira laza, hogy majd szétesik, és nem rémlik, hogy láttam volna könnyezni, a játékokban sem. (Bár én csak a 4. résszel játszottam. XD) A Cowboy Bebop-ban Spike? Régen láttam már, úgyhogy lehet, hogy tévedek, de mintha ő se olyan lett volna, aki nagyon sírós fajta lenne. Songoku sírt? Komolyan, már őt sem tudom. Guin sem sírt a Guin Saga-ból. Sebastian sem rémlik, hogy elsírta volna magát a Kuroshitsujiból. Hmm... mások nem jutnak eszembe, Alucardot meg már említették. |
|
2014.08.12 16:34 / utoljára módosítva: 2014.08.12 16:35 00 / | |
Offline
|
|
Nem olvastam végig még az összes hozzászólást, de félek hogy ha most nem írok el száll belőlem ezeknek a videóknak a hatása.
Mielőtt ezeket elkezdtem nézni már alapjáraton sírós hangulatban voltam egy gyönyörű de egyben szomorú könyv miatt. Lehet ezért lehet nem de én végigbőgtem a második két reklámot. Nagyon meghatóak, sokkal jobbak az itt vetített reklámok 90 %-nál ( a maradék 10%-ot nem ismerem, de valószínüleg azoknál is jobbak) Köszönöm hogy ezeket megmutattad Fullmoon. |
|
2014.08.12 17:38 00 / | |
Offline
|
|
Az ázsiai piacra eleve nehéz betörni(japánok meg ráadásul szigetlakók is)plusz teljesen eltérő kultúra, egyértelmű, hogy nem egy ZS kategóriás reklámkampánnyal próbálkoznak pozíciót nyerni/megtartani. A marketinges meg a kimutatásokat nézi, hogyan változtak az eladási, bevételi stb. adatok, a kampány hatására nem a szemét sütögeti lefelé. Eléggé hatásvádászok, mint ahogyan a cikk is az.
kitől írta: Ám bármennyire is más lehet egy magyar nő életéhez képest egy japáné, azért egy valamiben mégis közös a kettő: Japánban is ugyanúgy a nőt illeti a családi kassza joga, és így annak elköltésének a módja.Ez meg már nem az én eszemhez van mérve. |
|
2014.08.12 19:10 00 / | |
|
|
Lag Seeing
|
|
2014.08.13 19:35 00 / | |
|
|
Hát én elsírtam magam mindegyiken annyira szépek ;wwwwww;
|
|
2014.08.19 11:16 00 / | |
|
|
Mindegyik reklám a lényegre tapintott rá. Mindegyik reklámot sikeresen végigsírtam. Gratulálok!
Csodálatos munka |
|
2014.08.22 22:37 00 / | |
Offline
|
|
Nagyon ügyesen csinálták, a zongorás reklámot végig sírtam.
|
|
2014.08.24 23:25 00 / |