Ahogy az előző bejegyzésben említettem, sok kérdés megfogalmazódott bennem az eseményeket látva. Nos ez az epizód olyan volt, mint az egyszeri lány, mert adott is, meg nem is. Bizonyos dolgokat tisztázott a hosszúra nyúlt beszélgetés Juugo és a többiek között, viszont még így is maradt elég sok homályos folt, és kitölteni való hézag.
Mint arra emlékezhetünk, Hajimet három napos eltiltással büntette Momoko. A 13-as körlet főfelügyelője nagy nehezen valahogy túlélte a megpróbáltatásokat és a rész elején visszatér az őrhelyére. Míg készülődik, Seitarou jelenti, hogy semmi rendkívüli nem történt a távolléte alatt. A 13-as cella lakóival sem volt gond, ami nem is csoda, tekintve, hogy egyrészt milyen sokkhatás érte őket az elmúlt időszakban, másrészt, hogy Juugo nélkül milyen jelentősen visszaesik a szökési kedvük. Hajime nyugtázza a dolgot, majd elindul, hogy kezdjen végre valamit Juugoval. Út közben találkozik Yozakurával, aki tájékoztatja Juugo állapotáról. A fiú végre magához tért, így Hajime sort keríthet az alapos kihallgatására. Szóba kerül a másik jómadár is, akinek igen jelentős szerepe volt abban, mennyire eldurvult az Újévi Torna. Nos megkapta méltó büntetését, és a 4-es körlet földalatti cellájában elzárva gondolkodhat a viselt dolgain. Azonban beszélni addig nem hajlandó, míg nem válthat szót Juugoval. Yozakura maga sem tudja, ezek után mi mondanivalójuk lehet egymásnak, de úgy véli, a lezajló beszélgetés segíthet megérteni a két ámokfutó erejének mibenlétét. Persze a személyes találkozás szóba sem jöhet az előzmények fényében, ezért Yozakura egy adóvevőt nyom Hajime kezébe.
Musashit ártalmatlanítva és lebilincselve látjuk viszont, ám a korábbi pimaszságát szerencsére megőrizte. Juugo hasonló módon van megfékezve: valahol mélyen a pincében őrzik, gondosan leláncolva. Ám Musashival szemben ő nincs túl jó bőrben. Nekem személyesen borzasztóan tetszik, ahogy az írónő és ezzel az anime is, mennyire tudatosan használja a színeket és csillámokat érzelmi állapotok kifejezésére. Pár néző mutatott rá korábban és most is félig - meddig viccelődve, hogy a Nanba börtönben csak az van rendben, aki csillog, de jelen pillanatban úgy néz ki, hogy ez valóban igaz, és a csillogás, valamint a színek szimbolikájává váltak az embereknek. Juugo pedig, akárcsak korábban Tsukumo nevelőanyja, elveszítette a színeit, azaz elveszített valami nagyon fontosat, ami őt azzá tette, aki.
Hajime, Yozakura kérésének eleget téve, elvitte az adót Juugohoz, és volt szíves még a biztonsági kamerákat kikapcsolni, hogy ne bukjanak le. Ennek ellenére Juugo meg sem próbálkozik a szökéssel, ami nem igazán volt rá korábban jellemző. Ezen a ponton már teljesen üressé vált, akinek semmi célja nem maradt.
Juugo és Musashi kapcsolatba lép egymással, ám ahogy azt az előző rész végén sejteni lehet, nem fognak könnyed csevejt folytatni. Némi felvezető után a sebhelyes férfire terelődik a szó. Mint kiderül, Musashi legalább olyan kétségbeesetten keresi, mint Juugo, és még az okuk is hasonló. Ám, ahogy Juugo, úgy Musashi sem tud róla semmit. Musashi azt remélte, hogy majd Juugo felvilágosítja, ám mindketten sötétben tapogatóznak a férfi kilétét illetően. Juugo csak a sebhelyet ismeri, valamint azt tudja, hogy az az ember tette őt ilyen szörnyeteggé.
Végül oda ludadnak ki, hogy Musashi szívesen magáénak tudná Juugo pengéit, mert ez az egyetlen nyoma a férfihez. Meg akarja ölni azt a férfit, méghozzá a saját kezeivel. Musashi mióta az eszét tudja, rendelkezik a képességével, amit ez a férfi kihasznált a saját érdekeiben és szörnyszülöttből igazi szörnyeteggé tette. Az emlékeiben a sebhelyes férfi mellett egy ismerős arc bukkan fel. Azt a szőke fiút fedezhetjük fel benne, aki a sorozat kezdete óta ólálkodik Juugo körül, és aki abban a pillanatban szintén utána szimatol. Hajime ugyan megérzi a jelenlétét, de végül nem szegődik a nyomába. Musashi emlékeiből az is világossá válik, hogy a sebhelyes alak ugyanolyan pengéket viselt, mint amilyen Juugonak is van. Az arcán levő sebet a pengék okozták, mikor el akarta tenni az ismeretlen láb alól, mikor már nem volt rá szüksége. Hogy végül hogyan élte túl, és hogy került a börtönbe, már nem tudjuk meg, de azt igen, hogy a pengék még Musashi lángjait is képesek voltak megfékezni. Elmondása szerint azóta a nap óta csak azért élt, hogy a saját kezével ölje meg sorsának megrontóját. Ám ez most úgy tűnik, ellehetetlenült, hiszen a balhéja után egy chipet kapott, ami megakadályozza a gyújtogatásban. Ennek ellenére nem akar lemondani a terveiről, amit Juugoval is közöl végszóként.
És ezzel a végszóval kezdődik Hajime meg Juugo feszült beszélgetése, második felvonásként. Ennek során Hajime megállapítja a nyilvánvalót, hogy Juugo teljesen üres, valamint az a véleménye, hogy sokkal kapzsibbnak kéne lennie. Persze ezt Juugonál jobban senki nem tudja. Kisgyermekkorától egyedül volt, barátok nélkül, egy rideg cellában. Csak tehetetlenül sodródott, nem kapott lehetőséget arra, hogy találjon valamit, ami érdekli. Azt hitte, van miért élnie, de rá kellett jönnie, hogy valójában az sem volt több puszta önámításnál. Ez főleg az után kezdett tudatosulni benne, hogy találkozott a három szobatársával. Őket figyelve jött rá, hogy valójában nincs semmije. Féltékeny volt rájuk, mert annyi mindent képesek voltak megtenni, amit ő nem, de pont az ő életteli lényük kezdte fénnyel és színekkel megtölteni az üres és szürke világát. Azzal együtt, hogy irigykedett rájuk, élvezte az együtt töltött időt. Ennek vetett véget ez a bajnokság. Azt gondolja, nem mehet vissza, miután felfedte az igazi alakját. Fél, hogy fájdalmat okoz nekik, mint annak idején Musashinak. Úgy véli ez lett a büntetése, mert korábban önző volt, aki csak magára gondolt. A bilincsek, amit az az ember rárakott, szépen szimbolizálják az igazi, nem látható bilincseit, amit szinte a kezdetek óta magával cipel.
Hajime miután meghallgatta, kínál egy lehetőséget. Mint azt tudjuk, az Újévi Bajnokság győztes csapatának tagjai kérhetnek valamit. Mivel idén a 13-as cella győzött, Juugonak még van egy kívánsága, amit, ha módjában áll, teljesít. Öt percet ad a fiúnak, hogy válasszon valamit. Ha öt percen belül meg tudja mondani, mit akar, megkapja, ha nem, akkor ez a kérés örökre elvész.
Juugo életének leghosszabb öt perce veszi a kezdetét. Nem kicsi a tét, hiszen meghatározhatja a további életét. Át kell gondolnia, mit akar igazán, ám ahogy ezen töri a fejét egy emlék jut eszébe. Egy átlagos nap, valamikor a nem túl távoli múltban, mikor a 13-as cella lakói arról beszélgettek, hogy mit csinálnának, ha szabadok lennének. Uno randikra menne és játszani, Nico megvalósítaná minden valamire való otaku álmait, míg Rock az evés élvezetének hódolna. Ez a vidám, életteli légkör éles ellentétben áll a korábban látott emlékével, amelyben egyedül ült egy hideg hangulatú szobában egy rakás játék között, ahogy a barátai arca is teljesen másmilyennek tűntek, mint az övé, mikor az álmaikról meséltek. Míg ő rabja lett azon dolgoknak, amiket nem tudott megtenni, semmi másra nem volt képes, csak hallgatni és nézni őket. Mikor erre rájön, megérti, mit szeretne igazán. Egy új esélyt kér Hajimétől, aki ezt megadja neki, ám figyelmezteti, hogy a dolgok mostantól máshogy lesznek majd. Juugo elfogadja, és ezzel ismét elnyeri a jogot, hogy a 13-as cella lakója legyen.
Így tér vissza az életbe a fiú. Azzal egyidőben, hogy visszakapja a színeit és a csillogását, újult elhatározással vág neki az útjának, hogy szembenézhessen azzal a férfivel, ám ezúttal valódi akarattal, nem üres babaként. Azonban ez előtt még meg kell ejtenie egy találkozást a barátaival, akik az előzetes szerint addig sem maradtak kalandok nélkül, amíg Juugo magában lerendezte a dolgokat.
Maga a rész egy elég sötét tónusú epizód lett megint, ami érzelmileg is megviselhette azokat, akik megkedvelték Juugot. Mivel magam ebbe a táborba tartozom, rossz volt látni, mennyire maga alatt volt. De a végeredmény úgy hiszem megérte, hiszen tényleg sokat jelentett Juugo szempontjából, hogy volt lehetősége átgondolni az eddigi életét. Normál esetben egy 16 éves kölyök tele van álmokkal és megvalósításra váró tervekkel, éhes új élményekre, de Juugonak még tisztességes gyerekkor sem jutott eddigi ismereteink szerint. Éppen ezért volt olyan fontos ez az állomás. Ahogy fontos lesz a következő is, amikor a fiúk szemébe fog nézni. Mi nézők tudjuk, hogy a srácok aggódnak érte, és várják vissza, de Juugo maga nem tudhatja, hogy mi fogja fogadni, mikor visszatér. Számíthat arra is, hogy a barátai csalódottak lesznek, haragudni fognak rá, vagy éppen elfordulnak tőle. Szóval, bár az előzetes azt sugallja, hogy a találkozás előtt ismét visszatér a sorozat elején megismert vígjátéki hangulat, biztosan lesz ebben is kellő érzelmi töltet.
Ami a kérdéseimet illeti, azoknak nagyobb része még mindig áll, sőt kicsit gyarapodott is a lista, hiszen akkor lenne teljes a kép, ha a miérteket megértenénk. Engem főleg a sebhelyes férfi kiléte izgat, és az, hogy mit is akart ezzel az egész dologgal. Mi köze van Juugohoz? Illetve vajon vannak még ilyen kísérleti alanyok, mint Juugo és Musashi? Az, amit Musashival és Juugoval tettek, megbocsáthatatlanan véleményem szerint, azonban meg akarom hallgatni az ő verziójukat is, elejétől a végéig.
A másik dolog, ami itt van, az Hajime. Múlt héten azt mondtam, hogy szeretnék vele kapcsolatban is tisztábban látni, ám sajnos ezt egyelőre nem kaptam meg. Ahogy olvasgattam a véleményeket a különböző fórumokon, nagyon vegyes volt kedvenc felügyelőnk megítélése. Vannak, akik csalódtak benne, mert nem látják, hogy megbánta volna a tetteit, és szentül meg vannak győződve róla, hogy egy érzéketlen, gonosz ember. Mások szerint helyesen járt el, hiszen a körülmények indokolták Juugo megfékezését, akár ilyen drasztikus módon. Ez még nem azt jelenti, hogy nem kedveli a fiúkat, vagy szívesen csinálta, de vannak kötelességei és egy börtönben fontos, hogy tekintélye legyen, márpedig ebbe talán nem fér bele egy látványos bocsánatkéréssel fűszerezett megbánás. Azonban az, hogy ott maradt Juugoval és még segített is neki a maga szigorú, erélyes módján, már elég jelzésértékű. Ebben van valami, hiszen, ha annyira közömbös lenne neki Juugo, na meg a 13-as cella másik három lakója, akkor ott is hagyhatta volna Juugot.
Mint korábban mondtam, még mindig várom, hogy hátha erre világosabb választ is kapunk, és nem marad ilyen balladai homályban, hogy hogyan érez az esettel kapcsolatban. Nem mindig vágyom rá, hogy a számba rágjanak dolgokat, de ez most az a kivétel, ami erősíti a szabályt, hiszen, amíg a történet nem teszi világossá, bármit bele lehet magyarázni a dologba. És akkor itt az eheti körkérdésem, ha már felhoztam Hajimét. Ti mit gondoltok ebben a pillanatban róla, melyik tábornak van igaza? Annak, amelyik azt gondolja, hogy Hajime csak a felszínen ilyen tüskés, de valójában még mindig jó ember, vagy ti is csalódtatok benne?
A véleményeket továbbra is örömmel várom a részről.
Mint arra emlékezhetünk, Hajimet három napos eltiltással büntette Momoko. A 13-as körlet főfelügyelője nagy nehezen valahogy túlélte a megpróbáltatásokat és a rész elején visszatér az őrhelyére. Míg készülődik, Seitarou jelenti, hogy semmi rendkívüli nem történt a távolléte alatt. A 13-as cella lakóival sem volt gond, ami nem is csoda, tekintve, hogy egyrészt milyen sokkhatás érte őket az elmúlt időszakban, másrészt, hogy Juugo nélkül milyen jelentősen visszaesik a szökési kedvük. Hajime nyugtázza a dolgot, majd elindul, hogy kezdjen végre valamit Juugoval. Út közben találkozik Yozakurával, aki tájékoztatja Juugo állapotáról. A fiú végre magához tért, így Hajime sort keríthet az alapos kihallgatására. Szóba kerül a másik jómadár is, akinek igen jelentős szerepe volt abban, mennyire eldurvult az Újévi Torna. Nos megkapta méltó büntetését, és a 4-es körlet földalatti cellájában elzárva gondolkodhat a viselt dolgain. Azonban beszélni addig nem hajlandó, míg nem válthat szót Juugoval. Yozakura maga sem tudja, ezek után mi mondanivalójuk lehet egymásnak, de úgy véli, a lezajló beszélgetés segíthet megérteni a két ámokfutó erejének mibenlétét. Persze a személyes találkozás szóba sem jöhet az előzmények fényében, ezért Yozakura egy adóvevőt nyom Hajime kezébe.
Musashit ártalmatlanítva és lebilincselve látjuk viszont, ám a korábbi pimaszságát szerencsére megőrizte. Juugo hasonló módon van megfékezve: valahol mélyen a pincében őrzik, gondosan leláncolva. Ám Musashival szemben ő nincs túl jó bőrben. Nekem személyesen borzasztóan tetszik, ahogy az írónő és ezzel az anime is, mennyire tudatosan használja a színeket és csillámokat érzelmi állapotok kifejezésére. Pár néző mutatott rá korábban és most is félig - meddig viccelődve, hogy a Nanba börtönben csak az van rendben, aki csillog, de jelen pillanatban úgy néz ki, hogy ez valóban igaz, és a csillogás, valamint a színek szimbolikájává váltak az embereknek. Juugo pedig, akárcsak korábban Tsukumo nevelőanyja, elveszítette a színeit, azaz elveszített valami nagyon fontosat, ami őt azzá tette, aki.
Hajime, Yozakura kérésének eleget téve, elvitte az adót Juugohoz, és volt szíves még a biztonsági kamerákat kikapcsolni, hogy ne bukjanak le. Ennek ellenére Juugo meg sem próbálkozik a szökéssel, ami nem igazán volt rá korábban jellemző. Ezen a ponton már teljesen üressé vált, akinek semmi célja nem maradt.
Juugo és Musashi kapcsolatba lép egymással, ám ahogy azt az előző rész végén sejteni lehet, nem fognak könnyed csevejt folytatni. Némi felvezető után a sebhelyes férfire terelődik a szó. Mint kiderül, Musashi legalább olyan kétségbeesetten keresi, mint Juugo, és még az okuk is hasonló. Ám, ahogy Juugo, úgy Musashi sem tud róla semmit. Musashi azt remélte, hogy majd Juugo felvilágosítja, ám mindketten sötétben tapogatóznak a férfi kilétét illetően. Juugo csak a sebhelyet ismeri, valamint azt tudja, hogy az az ember tette őt ilyen szörnyeteggé.
Végül oda ludadnak ki, hogy Musashi szívesen magáénak tudná Juugo pengéit, mert ez az egyetlen nyoma a férfihez. Meg akarja ölni azt a férfit, méghozzá a saját kezeivel. Musashi mióta az eszét tudja, rendelkezik a képességével, amit ez a férfi kihasznált a saját érdekeiben és szörnyszülöttből igazi szörnyeteggé tette. Az emlékeiben a sebhelyes férfi mellett egy ismerős arc bukkan fel. Azt a szőke fiút fedezhetjük fel benne, aki a sorozat kezdete óta ólálkodik Juugo körül, és aki abban a pillanatban szintén utána szimatol. Hajime ugyan megérzi a jelenlétét, de végül nem szegődik a nyomába. Musashi emlékeiből az is világossá válik, hogy a sebhelyes alak ugyanolyan pengéket viselt, mint amilyen Juugonak is van. Az arcán levő sebet a pengék okozták, mikor el akarta tenni az ismeretlen láb alól, mikor már nem volt rá szüksége. Hogy végül hogyan élte túl, és hogy került a börtönbe, már nem tudjuk meg, de azt igen, hogy a pengék még Musashi lángjait is képesek voltak megfékezni. Elmondása szerint azóta a nap óta csak azért élt, hogy a saját kezével ölje meg sorsának megrontóját. Ám ez most úgy tűnik, ellehetetlenült, hiszen a balhéja után egy chipet kapott, ami megakadályozza a gyújtogatásban. Ennek ellenére nem akar lemondani a terveiről, amit Juugoval is közöl végszóként.
És ezzel a végszóval kezdődik Hajime meg Juugo feszült beszélgetése, második felvonásként. Ennek során Hajime megállapítja a nyilvánvalót, hogy Juugo teljesen üres, valamint az a véleménye, hogy sokkal kapzsibbnak kéne lennie. Persze ezt Juugonál jobban senki nem tudja. Kisgyermekkorától egyedül volt, barátok nélkül, egy rideg cellában. Csak tehetetlenül sodródott, nem kapott lehetőséget arra, hogy találjon valamit, ami érdekli. Azt hitte, van miért élnie, de rá kellett jönnie, hogy valójában az sem volt több puszta önámításnál. Ez főleg az után kezdett tudatosulni benne, hogy találkozott a három szobatársával. Őket figyelve jött rá, hogy valójában nincs semmije. Féltékeny volt rájuk, mert annyi mindent képesek voltak megtenni, amit ő nem, de pont az ő életteli lényük kezdte fénnyel és színekkel megtölteni az üres és szürke világát. Azzal együtt, hogy irigykedett rájuk, élvezte az együtt töltött időt. Ennek vetett véget ez a bajnokság. Azt gondolja, nem mehet vissza, miután felfedte az igazi alakját. Fél, hogy fájdalmat okoz nekik, mint annak idején Musashinak. Úgy véli ez lett a büntetése, mert korábban önző volt, aki csak magára gondolt. A bilincsek, amit az az ember rárakott, szépen szimbolizálják az igazi, nem látható bilincseit, amit szinte a kezdetek óta magával cipel.
Hajime miután meghallgatta, kínál egy lehetőséget. Mint azt tudjuk, az Újévi Bajnokság győztes csapatának tagjai kérhetnek valamit. Mivel idén a 13-as cella győzött, Juugonak még van egy kívánsága, amit, ha módjában áll, teljesít. Öt percet ad a fiúnak, hogy válasszon valamit. Ha öt percen belül meg tudja mondani, mit akar, megkapja, ha nem, akkor ez a kérés örökre elvész.
Juugo életének leghosszabb öt perce veszi a kezdetét. Nem kicsi a tét, hiszen meghatározhatja a további életét. Át kell gondolnia, mit akar igazán, ám ahogy ezen töri a fejét egy emlék jut eszébe. Egy átlagos nap, valamikor a nem túl távoli múltban, mikor a 13-as cella lakói arról beszélgettek, hogy mit csinálnának, ha szabadok lennének. Uno randikra menne és játszani, Nico megvalósítaná minden valamire való otaku álmait, míg Rock az evés élvezetének hódolna. Ez a vidám, életteli légkör éles ellentétben áll a korábban látott emlékével, amelyben egyedül ült egy hideg hangulatú szobában egy rakás játék között, ahogy a barátai arca is teljesen másmilyennek tűntek, mint az övé, mikor az álmaikról meséltek. Míg ő rabja lett azon dolgoknak, amiket nem tudott megtenni, semmi másra nem volt képes, csak hallgatni és nézni őket. Mikor erre rájön, megérti, mit szeretne igazán. Egy új esélyt kér Hajimétől, aki ezt megadja neki, ám figyelmezteti, hogy a dolgok mostantól máshogy lesznek majd. Juugo elfogadja, és ezzel ismét elnyeri a jogot, hogy a 13-as cella lakója legyen.
Így tér vissza az életbe a fiú. Azzal egyidőben, hogy visszakapja a színeit és a csillogását, újult elhatározással vág neki az útjának, hogy szembenézhessen azzal a férfivel, ám ezúttal valódi akarattal, nem üres babaként. Azonban ez előtt még meg kell ejtenie egy találkozást a barátaival, akik az előzetes szerint addig sem maradtak kalandok nélkül, amíg Juugo magában lerendezte a dolgokat.
Maga a rész egy elég sötét tónusú epizód lett megint, ami érzelmileg is megviselhette azokat, akik megkedvelték Juugot. Mivel magam ebbe a táborba tartozom, rossz volt látni, mennyire maga alatt volt. De a végeredmény úgy hiszem megérte, hiszen tényleg sokat jelentett Juugo szempontjából, hogy volt lehetősége átgondolni az eddigi életét. Normál esetben egy 16 éves kölyök tele van álmokkal és megvalósításra váró tervekkel, éhes új élményekre, de Juugonak még tisztességes gyerekkor sem jutott eddigi ismereteink szerint. Éppen ezért volt olyan fontos ez az állomás. Ahogy fontos lesz a következő is, amikor a fiúk szemébe fog nézni. Mi nézők tudjuk, hogy a srácok aggódnak érte, és várják vissza, de Juugo maga nem tudhatja, hogy mi fogja fogadni, mikor visszatér. Számíthat arra is, hogy a barátai csalódottak lesznek, haragudni fognak rá, vagy éppen elfordulnak tőle. Szóval, bár az előzetes azt sugallja, hogy a találkozás előtt ismét visszatér a sorozat elején megismert vígjátéki hangulat, biztosan lesz ebben is kellő érzelmi töltet.
Ami a kérdéseimet illeti, azoknak nagyobb része még mindig áll, sőt kicsit gyarapodott is a lista, hiszen akkor lenne teljes a kép, ha a miérteket megértenénk. Engem főleg a sebhelyes férfi kiléte izgat, és az, hogy mit is akart ezzel az egész dologgal. Mi köze van Juugohoz? Illetve vajon vannak még ilyen kísérleti alanyok, mint Juugo és Musashi? Az, amit Musashival és Juugoval tettek, megbocsáthatatlanan véleményem szerint, azonban meg akarom hallgatni az ő verziójukat is, elejétől a végéig.
A másik dolog, ami itt van, az Hajime. Múlt héten azt mondtam, hogy szeretnék vele kapcsolatban is tisztábban látni, ám sajnos ezt egyelőre nem kaptam meg. Ahogy olvasgattam a véleményeket a különböző fórumokon, nagyon vegyes volt kedvenc felügyelőnk megítélése. Vannak, akik csalódtak benne, mert nem látják, hogy megbánta volna a tetteit, és szentül meg vannak győződve róla, hogy egy érzéketlen, gonosz ember. Mások szerint helyesen járt el, hiszen a körülmények indokolták Juugo megfékezését, akár ilyen drasztikus módon. Ez még nem azt jelenti, hogy nem kedveli a fiúkat, vagy szívesen csinálta, de vannak kötelességei és egy börtönben fontos, hogy tekintélye legyen, márpedig ebbe talán nem fér bele egy látványos bocsánatkéréssel fűszerezett megbánás. Azonban az, hogy ott maradt Juugoval és még segített is neki a maga szigorú, erélyes módján, már elég jelzésértékű. Ebben van valami, hiszen, ha annyira közömbös lenne neki Juugo, na meg a 13-as cella másik három lakója, akkor ott is hagyhatta volna Juugot.
Mint korábban mondtam, még mindig várom, hogy hátha erre világosabb választ is kapunk, és nem marad ilyen balladai homályban, hogy hogyan érez az esettel kapcsolatban. Nem mindig vágyom rá, hogy a számba rágjanak dolgokat, de ez most az a kivétel, ami erősíti a szabályt, hiszen, amíg a történet nem teszi világossá, bármit bele lehet magyarázni a dologba. És akkor itt az eheti körkérdésem, ha már felhoztam Hajimét. Ti mit gondoltok ebben a pillanatban róla, melyik tábornak van igaza? Annak, amelyik azt gondolja, hogy Hajime csak a felszínen ilyen tüskés, de valójában még mindig jó ember, vagy ti is csalódtatok benne?
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7
Téma: [2016.12.04] [BLOG] Nambaka 09. rész
adminyon
|
|
Hír dátuma: 2016.12.04. 12:07
|
|
2016.12.04 12:07 00 / | |
|
|
Úristen, szerintem én valahogy nyitott szemmel elaludtam a részen, mert most nekem itt egy csomó új információ volt. :"DDD Köszi.
A Hajimével kapcsolatos érzéseimet egyelőre félretettem. Engem is nagyon meglepett, hogy annyira bedurvult Juugóval, és abszolút nem érezte, hogy túlságosan is elragadta volna a frazeológiája. Bízom benne, hogy nem arról van szó, hogy ellentmondásos a karaktere, és szimplán rosszul van megírva, hanem erre azért még visszatér az anime. |
|
2016.12.04 12:25 00 / | |
|
|
Én nagyon beleéltem magam a "Hajime a 13-as cella lakóinak az apukája" nézetbe, szóval remélem, hogy rendbe teszik a dolgaikat. Nagyon eltúlozta Juugo ártalmatlanítását, de ugye mindenkinek újdonság volt ez a képessége, így lehet nem tudta, hogy Juugo mennyire veszélyes és Hajimének mennyit erőt kell bevinni, hogy biztonságban legyenek. Talán csak "picit" elszámolta magát.
Minden esetre ezek után érdekes lesz a találkozó, remélhetőleg picit visszaáll a rend, még ha Hajime elmondása szerint nem lesz minden teljesen olyan, mint régen. |
|
2016.12.04 14:18 00 / | |
Offline
|
|
Szerintem elég egyértelmű, hogy miért durvult be annyira Hajime. Ő börtönőr. Neki nem csak az a dolga, hogy bent tartsa őket a celláikban, de azt sem hagyhassa, hogy egymást legyilkolják. És ha ott nem lép közbe, Jyugo nagy valószínűséggel megöli Unot, lehet még a többieket is. Szerintem HAjime érzi azt, hogy Jyugo elárulta a többieket, mert rájuk támadt.
|
|
2016.12.06 0:20 00 / | |
|
|
Ez az elárulás dolog nagyon érdekes. Korábban nem is gondolkoztam rajta sokat, pedig bizonyos értelemben tényleg árulás volt Juugo részéről. Persze az enyhítő körülmény, hogy nem volt önmaga és lehet teljesen magánál sem, de abban a pillanatban valóban komolyan képes lehetett volna bántani őket.
Viszont itt jön be, hogy mi nézők már előbb láttuk a fiúk reakcióját, mint Juugoét. Ha nem mutatták volna őket az előző részben a csata után, akkor lehet nekem is előbb eszembe jut ezen elgondolkodni. De mind a három, bár közülük is Uno leginkább szerintem számba sem vették ezt a lehetőséget. Az, hogy Uno Hajimét vonta kérdőre, sokat elmondott erről. Mármint, ha Hajime nem menti meg akkor az életét, könnyen ott hagyhatta volna a fogát, ennek ellénére ő nem Juugot akarta számon kérni, hanem Hajimét vágta fejbe a partfissal. Szóval igen, köszönöm a meglátást, mert Hajime szemében az lehetett árulás is, csak ugye mi ezt Uno szemén keresztül nem tudtuk megélni. |
|
2016.12.06 15:05 / utoljára módosítva: 2016.12.06 17:13 00 / |
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7