Magyarul: Szentjánosbogarak temetője.

A film másfél órás. Személy szerint majdnem végigbőgtem az egészet, de ezt embere válogatja.

A történet Japánban játszódik, a második világháború vége felé. Egy család áll a középpontban. Apuka, anyuka, és az ő fiúk és kislányuk. Apjuk a tengerészetnél szolgál, őt nem ismerjük meg, de sorsára kapunk utalásokat.

Egy nap, mikor a bombázás miatt az óvóhelyre kéne menniük, a gyerekek lemaradnak, és a városban kell átvészelniük a támadást. Szerencsésen megússzák a dolgot, ám anyjukat sehol sem találják. Az iskolához mennek, ahol a betegeket ápolják. A fiú, Seita, meglátogatja sérült anyjukat. A nő egész teste megégett és kómában fekszik. Másnap reggel már a halottas kocsi gördíti el az épületből, hogy a többi halottal együtt elhamvasszák. A gyerekek nem tudnak mást tenni, felkerekednek a nagynénjükhöz. A nő szívesen látja őket egy darabig, majd mikor rájön, hogy a nyakán maradt a két árva, egyre mostohábban bánik velük. Ők végül úgy döntenek, hogy elköltöznek. Anyjuk bankban maradt pénzéből bevásárolnak, és egy pincében lelnek otthonra. Egy darabig itt is megvannak, ám kezd fogyni a pénzük, és a holmijuk, mindent ételre cseréltek már el. A kis Setsuko pedig egyre betegebb lesz. Testét viszkető kiütések lepik el, amikből az idő múlásával egyre több és több lesz, míg hajában tetvek lelnek tanyára. A fiú elszánja magát, és lopásra adja a fejét. De ez sem tartható örökké. Az életszínvonaluk egyre csak lejjebb esik, a kislány pedig egyre többet marad magára, míg bátyja megpróbál élelmet szerezni. Telnek-múlnak a hetek, hónapok, és mire a fiú végre hazaérkezik egy hosszabb útról, húga már sárgolyókat eszik, és üveggömböt szopogat cukor gyanánt. Majd örökre lehunyja kis szemeit. A fiú sem húzza sokáig ezután, egy pályaudvaron lepi meg a halál sötét árnyéka.

Az egészet filmet végigkíséri egy gyümölcsöscukorka doboz és a szentjánosbogarak, melyek oly rövid ideig élnek, de amíg ez tart, bevilágítják fényükkel az éjszakát.

Szerintem nagyon megható és tragikus. Gondolom, szerettek volna egy olyan animét is készíteni, ami bemutatja a háború borzalmait. Hogy őszinte legyek, sikerült. Nem mondom, hogy nézzétek meg, azt se, hogy nem. Ki hogy látja jónak. Én úgy érzem, egyszer kötelességem volt végignézni.