A rész ott kezdődik, ahol az előző abbamaradt: Viktor előbb Yurio, majd Yuri rövidprogramját, az Agapét (viszonzatlan szerelem) és az Erost (erotikus szerelem) mutatja be. Míg az előbbi darab finom, érzékeny és rettentően bonyolultnak látszik, addig Yuri koreográfiája erőteljesen szexuális töltetű, melynek kisugárzása nem csak a hölgyeket, de főhősünk szerint még egy férfit is képes lenne gyermekáldásban részesíteni.

A visszaszámlálás tehát elindul, előbb Yurio, majd Yuri is beleveti magát a gyakorlásba, azonban egyikük sem érzi igazán magáénak a darabot. Míg az orosz fiatal nem ismeri az általa megjeleníteni kívánt érzés természetét, addig Yuri leginkább amiatt őrlődik, hogy hogyan adja vissza a darab benne kialakult képét. Az általa elképzelt történet szerint ugyanis egy városban járunk, ahol érkezése után egy kóbor Casanova megpróbálja a város legszebb nőjét elbűvölni a vonzerejével. Míg a nő kezdetben ellenáll a kísértésnek, végül a józan esze felett a szerelem győz és hagyja magát elcsábítani – ekkor azonban a férfi eldobja őt és továbbáll a következő város felé.

Yurio számára ugyanolyan, ha nem még nehezebb a feladat, a hibátlan mozdulatai ellenére sem tökéletes az előadása. Viktor mindkettejüket próbálja a legkülönfélébb módon inspirálni, a fizikai edzések mellett lelki és spirituális tréninggel is, melyek miatt már-már elérik a határaikat. Ennek hatására végül Yurio a nagyapja emlékében talál rá egy olyan szomorú érzésre, mely talán közelebb viheti őt a győzelemhez, vele szemben pedig főhősünk a katsudon iránti csillapíthatatlan vágyát használja fel követendő példaként. Tovább gyakorolnak hát, az edzőjük tudta nélkül egymást is segítve, míg végül elérkezik a verseny előtti nap. Viktor régi kosztümjei között válogatva Yuri ráakad arra a darabra, mely az első és legemlékezetesebb emlékeket hordozza számára a férfiról gyerekkora óta. A ruha, mely egyszerre testesíti meg a férfit és a nőt végül megadja neki az igazi választ arra, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy egyszerre vonzóvá és szabaddá váljon mind a közönség, mind Viktor számára.

A verseny Yuri Plisetsky programjával kezdődik, akinek minden mozdulata tökéletes és szívbemarkoló. Azonban hiába ez a fiú életének egyik legjobb darabja, ő mégsem érzi ezt tökéletesnek: látva Yuri korántsem teljes, ugyanakkor végtelenül erotikus és nőies erőket is felvonultató programját, valamint Viktor arcát, végül az eredmény kihirdetése előtt távozik a helyszínről. A győztes Katsuki Yuri, aki a dobogón álló Viktorral az oldalán bejelenti, hogy igyekszik megnyerni a Grand Prix Döntőjét – és ezekkel a szavakkal az utolsó szezonja végül kezdetét veszi.

Ebben a részben talán többet kaptunk Yurioból, mint eddig bármikor: még inkább megmutatkozott az, hogy harcias természete csak egy álca, mely mögé törékeny lelkét rejti. Úgy gondolom, ebben a fiúban sokkal több érzés van, mint amennyit felismer, azonban tudatosan, avagy tudat alatt elnyomja ezeket magában. A szeretett nagypapa, az édesanyja – vajon milyen traumák érhették gyerekkorában, amik végül arra késztették, hogy törtető, érzelmek nélküli kamasszá váljon? Mitől válhatott a kis Yuratchka a mai Yuri Plisetskyvé, a könyörtelen ifjú világbajnokká, akinek senki és semmi nem számít, csak a győzelem mindenek felett? Sajnos egyelőre nem tudjuk erre a választ, mindenesetre úgy érzem, az a pár hét, amit a két Yuri és Viktor együtt töltött nem csak Katsuki Yuri számára volt sorsfordító erejű – valami elindult a fiúban a verseny folyamán, valami, ami alapján a későbbiekben bízom abban, képes lesz őszintébb lenni másokhoz és saját magához is.

Katsuki Yuri korcsolyaprogramja maga a rút kiskacsa megelevenedett története: hogyan lesz a szürke, magányos kacsából egy szárnyait bontó, gyönyörű hattyú, mely végül társakra talál. Számára az első számú társ maga Viktor Nikifolov, egy példakép és egy barát, aki elég erőt ad neki ahhoz, hogy előre merjen lépni és folytatni tudja azt az utat, amelyet elkezdett. Míg a korábbiakban és még a rész elején is zavarba hozta őt Viktor túlzottan is nyílt viselkedése, a verseny előtt ő maga volt az, aki megölelte a férfit – számomra ez a momentum jelzésértékű volt, az a pont, amikor megszűnnek Yuri gátlásai és képessé válik megmutatni egy eddig nem látott oldalát nem csak az edzőjének, hanem számára vadidegen embereknek is. Még ha a darabja nem is volt tökéletes, azzal, hogy a saját képére alakította a történetet és felvállalta önmagát egy nagy lépést tett előre a Grand Prix döntője felé.

A legfénylőbb hattyú mellett szeretnék még egy szót ejteni egy másik társról is, mégpedig Yuri Plisetskyről. A rész alatt a két fiú között kialakult egy kölcsönös bajtársiasság és tisztelet, ennek az eredménye, hogy Yurio végül csöndben, az eredmény részletes ismertetése előtt távozott Hasetsuból. Vajon hogyan alakul majd tovább kettejük sorsa, esélyük lesz-e igazi barátokká válni? Vajon tudnak-e majd végül emelt fővel a pályára lépni, mint barátságos riválisok?

A grafika a korcsolyajelenetek növekedésével ellentétes irányban csökkent, Yuri versenyjelenetét és Viktor néhány mozdulatát leszámítva szegényes, néhol kicsit amorf benyomást keltett. Yurio jelenetei kifejezetten gyengék lettek, a látványos kosztüm mellett is azt az érzést keltették már első ránézésre is, hogy a csillogó elemek és a szívszorító zene ellenére sem ő fog nyerni. Elképzelhetőnek tartom, hogy a grafika segítségével is esetleg ezt próbálták meg érzékeltetni, ugyanakkor sajnálom, mert Yuri Plisetsky megérdemelt volna egy ennél grandiózusabb búcsúprogramot.

Az opening ez alkalommal nem változott, a második részhez hasonló színekkel és formákkal operált. Vajon csak az előző résszel való szoros kapcsolódási pont miatt maradt ugyanolyan, vagy a nagyobb változások, karakterfejlődések idézik majd elő a változását? Milyen irányban fognak alakulni majd tovább a képek?


A rész végén elhangzott, „ezennel elkezdődött a csatám az utolsó szezonban” kijelentés mikéntje véleményem szerint igencsak felbolygatta a sorozat eddig sem túl nyugodt állóvizét. Ezzel kapcsolatban csak arra tudok gondolni, hogy ami részeket eddig láttunk, azok visszaemlékezések Yuri korcsolyás éveiből és előfordulhat, hogy az utolsó részekkel érünk majd el a jelenbe, amikor is befejezi a történet elmesélését. Vajon mi történik a továbbiakban? Miért ez lesz az utolsó szezonja – egy sérülés, vagy egy váratlan esemény hatására fejezi majd be végül a korcsolyázást?